Bevezetés a Bank és Tőkepiaci Jogba

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM GazdaságGazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet

Dr. Glatz Ferenc

Bevezetés a Bank és Tőkepiaci Jogba oktatási segédanyag

II. rész Egyes bankügyletek

Budapest, Budapest, 2014 201 4

2 Tartalomjegyzék

Egyes Egyes bankügyletek jogi szabályozása

4

1. Fizetésiszámla - Bankszámlaszerződés 1.1. Fizetésiszámla - Bankszámlaszerződés fogalma 1.2. A bankszámlaszerződés alanyai 1.3. A bankszámla kamatozása 1.4. A bankszámlaszerződés felmondása és megszűnése 1.5. Pénzforgalmi számla (bankszámla különös típusa) 1.6.A bankszámlák közötti elszámolással történő fizetési módok 1.7. Folyószámla-szerződés 1.8. Letéti bankszámlaszerződés (bankszámlaszerződés különös típusa)

4 4 5 7 7 8 9 11 14

2. A betétszerződés

15

3. A takarékbetét szerződés

16

4. A bankkártya szerződés 4.1. Általános jellemzők, bankkártya fogalma 4.2. Bankkártyával végzett ügyletek 4.2. A bankkártyához kapcsolódó szerződések

18 19 22 24

5. A bankkölcsön és bankhitel szerződés 5.1. Bankkölcsön általános szabályai 5.2. A bankkölcsön és a bankhitel-szerződés általános elhatárolása 5.3. A hitel és kölcsönszerződés szabályai 5.4. Fogyasztási hitel szabályai

26 26 26 27 33

6. Pénzügyi és operatív Lízing 6.1. Általános jellemzők 6.2. A lízing fogalma, fajtái 6. 3. A pénzügyi lízingszerződés

34 34 34 35

7. Fizetési megbízási szerződés

42

8. Faktoring szerződés

44

9. A Bankgarancia

46

3

4

Egyes bankügyletek jogi szabályozása 1. FizetésiszámlaFizetésiszámla-szerződés - Bankszámlaszerződés Bankszámlaszerződ és 1.1. 1.1. Fizetésiszámlaizetésiszámla-szerződés (Bankszámlaszerződés) fogalma Gazdálkodó szervezetek részére kötelező bankszámla nyitása, bizonyos fizetések teljesítése (adó-, TBfizetések) csak bankszámlán keresztül történhet. Természetes személyeket bankszámlaszerződés tekintetében nem terhel jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség, ugyanakkor a közalkalmazottak, köztisztviselők, továbbá bizonyos illetmények, tiszteletdíjak bankszámlára átutalásával kapcsolatos törvényi rendelkezések (a bankszámlára utalás és a postai úton történő kifizetés közötti választás lehetőségét kínálva) végső soron indirekt módon bankszámlaszerződés megkötését szorgalmazzák. A fizetésiszámlafizetésiszámla-szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára, pénzforgalmának lebonyolítása érdekében folyószámla (a továbbiakban: fizetési számla) nyitására és vezetésére, a számlatulajdonos díj fizetésére köteles. A bankszámlaszerződés alapján a hitelintézet által nyújtott szolgáltatás elsődleges célja a pénzforgalom lebonyolítása. A gyakorlatban azonban a lakossági bankszámlaszerződés a pénzforgalom lebonyolítása mellett megtakarítási célt is szolgál. A pénzforgalom teljes körű lebonyolítása nemcsak a számlakövetelés terhére adott megbízások teljesítését, hanem a bankszámla javára történő készpénzbefizetések, és átutalások fogadását, jóváírását is jelenti. Érdemes megjegyezni, hogy a számlakövetelés kiürülése nem jelenti a szerződés céljának meghiúsulását, ezért ez önmagában nem eredményezi a fizetésiszámla-szerződés megszűnését. A hitelintézet hitelintézet a Ptk. rendelkezése szerint a bankszámlára befolyó pénzösszegeket használhatja. használhatja A hitelintézet a számlavezetésért, a pénzforgalom lebonyolításáért felszámíthat díjak, jutalékok mellett a pénz használatából is profitál. A Ptk. szabályai szerint a pénz használatának díja van, melyet a hitelintézet kamat formájában térít meg a számlatulajdonosnak. A hitelintézet a Ptk. szabályai alapján mindenkor készen kell hogy álljon a számlatulajdonos szabályszerű kifizetési vagy átutalási megbízásainak teljesítésére, illetve arra, hogy a számlatulajdonos vele szemben fennálló követelése összegét a szerződés feltételei szerint megfizesse. Így a bankszámlaszerződés szerint a hitelintézet fő kötelezettsége a számlatulajdonos rendelkezésére álló pénzeszközök kezelése. A számlatulajdonos rendelkezésére álló pénzeszközök nyilvántartása a bankszámla javára befizetett vagy átutalt, a bankszámlán jóváírt összegek, valamint azok szerződés szerinti betéti kamatának a bankszámla terhére adott megbízások teljesítése során kifizetett vagy átutalt összegek, továbbá a számlavezetésért és a számlatulajdonos megbízásainak teljesítése kapcsán felszámított díjak, jutalékok elszámolásuk napján a számlatulajdonosnak a hitelintézettel fennálló követelése nyilvántartását jelenti. A hitelintézet az értesítési kötelezettségének a bankszámlakivonat kiállításával és annak a számlatulajdonos részére történő megküldésével tesz eleget. A fizetésiszámla fizetési számlaszámla-szerződés tárgya elsősorban elsősorban a számlatulajdonos pénzforgalmának lebonyolítása körébe tartozó szolgáltatások nyújtása. E szolgáltatások egy része a számlatulajdonos eseti megbízását feltételezi (a bankszámla terhére adott kifizetési, vagy átutalási megbízások teljesítése), ily módon a

5 bankszámlaszerződés ilyen tekintetben csupán keret-megállapodásnak tekinthető, melyet az egyes megbízások töltenek meg tartalommal. A szolgáltatások másik része a számlatulajdonos erre vonatkozó külön megbízása hiányában, magának a bankszámlaszerződésnek az alapján terheli a hitelintézetet (elszámolás, nyilvántartás, értesítési kötelezettség). A számlatulajdonos bankszámlaszerződés alapján fennálló pénzkövetelése takarékbetéti követelésnek minősül, így a felek jogviszonyára a takarékbetétszerződés szabályait is alkalmazni kell. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a fizetésiszámla-szerződés alapján létrejött jogviszonyra tehát a fizetésiszámla-szerződés szabályai mellett annak keretében megadott egyes megbízások tekintetében (a pénzforgalom körébe tartozó megbízások esetében a pénzforgalomra vonatkozó jogszabályok és jegybanki rendelkezések figyelembe vételével), a megbízási szerződés szabályait, a bankszámlabetéti követelése tekintetében pedig a takarékbetéti rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni (a Hpt. szabályai értelmében betétnek kell tekinteni a bankszámlaszerződés alapján fennálló pozitív számlaegyenleget is, így a Hpt. betétügyletekre vonatkozó rendelkezéseit a bankszámlaszerződés tekintetében is megfelelően alkalmazni kell). A felek a bankszámlaszerződésben vagy ahhoz kapcsolódó szerződésekben kiegészítő szolgáltatások nyújtásában is megállapodhatnak, például: a bankszámlához kapcsolódó hitelszerződés, telebankig szolgáltatás, Internet-banking szolgáltatás, bankkártya-szerződés vagy csekkszerződés. Ezek elsődleges célja, hogy a számlatulajdonos a bankszámlához, illetve a bankszámlaszerződéshez kapcsolódó szolgáltatásokat kényelmesebben, gyorsabban vehesse igénybe. A bankszámla szerződés része a bankok által elkészített és minden esetben az állami felügyeletet gyakorló szervezet (jelenleg: Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete; PSZÁF) által jóváhagyott általános banki üzletszabályzat, valamint bizonyos (az adott) bankszámlákra vonatkozó, szintén a bankok által elkészített általános szerződési feltételek. 1.2. A fizetésiszámlafizetésiszámla-szerződés (bankszámlaszerződés (bankszámlaszerződés) bankszámlaszerződés) alanyai A bankszámlaszerződés alanyai a bank - Hpt. szerinti, feljogosított hitelintézet - és az ügyfél, aki lehet magánszemély, gazdálkodó vagy non-profit (társadalmi) szervezet. A szerződés alanyai a számlavezető és a számlatulajdonos. Számlavezetési tevékenység kizárólag engedély birtokában végezhető, tehát számlatulajdonos csak hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás lehet. A szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos nevére és javára folyószámla nyitására és vezetésre, a számlatulajdonos pedig a szolgáltatások ellenében díj fizetésre köteles. A „számlavezetés” a számlára érkező és a számla terhére teljesítendő fizetések lebonyolítását és nyilvántartását jelenti. A számlatulajdonos által fizetendő díj mértékében elvileg a felek szabadon állapodnak meg, a gyakorlatban azonban a pénzfogalmi szolgáltatást nyújtó jogalany a saját díjtáblázata alapján vállalja el a szolgáltatást nyújtását. A díjat a számlavezető rendszerint a fizetési számla egyoldalú terhelésével érvényesíti, tehát arra az ügyfél nem megbízást ad, hanem a számlaviszony egyik gyakorlati megoldásaként erre a számlaszerződés megkötésével a számlatulajdonos feljogosítja a számlavezetőt.) A Ptk. vonatkozó szabályai értelmében a számlavezető a számlanyitási és számlavezetési tevékenységek mellett egyéb szolgáltatásokat is köteles nyújtani, melyek alapvetően a számlavezetési tevékenységéből fakadnak.

6 - A számlavezető köteles a számlatulajdonosnak a fizetés kedvezményezettjét és összegét egyértelműen meghatározó, szabályszerű fizetési és beszedési megbízásait befogadni. A fizetési megbízás befogadása megtagadható, ha a számlatulajdonos nem bocsátja rendelkezésre a teljesítéshez szükséges fedezetet. - A számlavezető köteles a számlatulajdonostól vagy a számlatulajdonos javára érkező fizetéseket a számlatulajdonos nevében elfogadni, és látra szóló betétként vagy letétként kezelni. - A számlavezető köteles számlakivonat útján a számlatulajdonost havonta értesíteni a fizetési számla javára és terhére írt összegekről, valamint a fizetési számla egyenlegéről. A számlakivonathoz nem fűződnek a folyószámla-egyenleghez kapcsolódó joghatások. A Ptk. a számlavezető banknak a számlatulajdonossal fennálló esetleges követelése tekintetében törvényes zálogjogot biztosít, amikor kimondja, hogy a számlavezetőt a számlavezetési szolgáltatással összefüggésben keletkezett követelései biztosítékául zálogjog illeti meg a számlatulajdonos számlakövetelése felett. Ennek alapján a számlavezető jogosult a számlavezetéssel összefüggésben keletkezett követelései összegével csökkenteni a fizetési számla egyenlegét. A zálogjog a fizetésiszámlaszerződés megkötésével, a zálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzése nélkül létrejön. A cél ügyfélkört a bank határozza meg .A meghatározás tartalma mindig az adott bank által ajánlott szolgáltatások köréhez igazodik. Ennek megfelelően lehet: lakossági, önkormányzati, vállalkozói stb, további bontásban - forintban vagy devizában végzett ügyletek és ehhez kapcsolódóan devizabelföldi vagy devizakülföldi ügyfélcsoport igényeinek kielégítését célzó szolgáltatások. Az ügyfél fogalmát illetve, hogy ki rendelkezhet az ügyfél nevében a bankszámla felett, jogszabályok illetve, az ehhez igazodó a banki belső szabályzat határozza meg. A Ptk. szabályai szerint a fizetési számla egyenlege felett a számlatulajdonos, illetve az általa meghatalmazott és a számlavezető részére bejelentett személyek jogosultak rendelkezni. Ha a fizetési számlának több számlatulajdonosa van, a fizetési számla felett a számlatulajdonosok közösen jogosultak rendelkezni. A bank által meghatározott módon és a vonatkozó jogszabályok keretei között rendelkezhet az ügyfél arról, hogy kit tekint képviselőjének (adott esetben a törvényes képviselet igazolásával) és ki jogosult a bankszámla felett rendelkezni. Minden esetben kizárólag az ügyfél (számlatulajdonos) rendelkezhet és engedheti át a rendelkezési jogot más személynek. A rendelkezési jogosultság átengedése lehet ideiglenes jellegű vagy meghatározott időre vonatkozó. A rendelkezési jogosultsággal kapcsolatos minden ügyfél instrukció kizárólag írásban történhet; amennyiben a rendelkezési jogosultság átengedését szabályozza az ügyfél, úgy ennek terjedelmét (tartalmát és időtartamát) részletesen meg kell határoznia. A fentiek alapján eltérő rendelkezések vonatkoznak természetes személyekre és szervezetekre. Szervezetek esetében - a szervezet jogi formájától függően - a vonatkozó jogszabály szerint képviselő az, aki rendelkezési joggal bír. Amennyiben rendelkezési joga megszűnik, úgy az ebben az esetben követendő eljárás a bank és az ügyfél kapcsolat egyik olyan viszonya, amelynek során rendkívül sok vitás kérdés adódik, és amelynek eldöntésében a bírói gyakorlat elég vegyes képet mutat. Ahhoz, hogy a bank meg tudja állapítani az ügyfél képviseleti jogosultságát az ügyfél (szervezet) ennek igazolásához a bank részére eredeti vagy hiteles másolatú alapító dokumentumokat, eredeti aláírási címpéldányt, a nyilvántartásba vevő szervezet (Cégbíróság, Fővárosi vagy Megyei Bíróság) által hitelt érdemlően igazolt nyilvántartásba vételi kérelmet stb. mutat be. A gyakorlat által felvetett legtöbb vitát kiváltó eset az a több jogszabályi hasonló rendelkezés, mely szerint főleg gazdálkodó szervezetek esetében a cégbírósági bejegyzéshez kötnek a felek valamely joghatást. Az elmúlt időszak rendkívül hosszadalmas átfutási idejű cégbírósági ügyintézése a bank és ügyfél kapcsolatában (a szervezeti ügyfél

7 vonatkozásában) a megfelelő hitelt érdemlő dokumentumok benyújtását a cégbírósági bejegyzés helyett eltolta a cégbíróságon bemutatott és a cégbíróság érkeztető pecsétjével ellátott nyilvántartásba vételi vagy módosítás bejegyzési kérelem elfogadásának irányába. A fenti gyakorlat alkalmas volt arra, hogy az időnként viszonylag nagy sebességgel elindult gazdasági folyamatokat kövesse. Ugyanakkor egy esetleges későbbi jogvitánál - különösen, ha a cégbejegyzésre vagy a változásbejegyzésre, amely adott esetben a bank intézkedésének alapjául szolgált, a későbbiekben valamiért mégsem került sor - azok forrásává is vált. Jogszabály egyértelműen cégbírósági bejegyzéshez köti joghatások kiváltására alkalmas nyilatkozatok megtételét. Ez a felgyorsuló elektronikus cégeljárással már nem akadályozza az ügyintézés menetét. Amennyiben az ügyfél nem személyesen, hanem képviselője útján jár el, úgy a képviseletre vonatkozó polgári jogi szabályokat kell a bank és ügyfél viszonyában is alkalmazni, vagyis a képviselőnek adott meghatalmazást teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni a képviseleti jogosultság tartalmának és esetleges időbeli korlátainak meghatározásával. Az elmúlt években (az EU-hoz törtémt csatlakozásnak is köszönhetően) egyre bővülő, határokon átnyúló gazdasági tevékenység a képviseleti jog számos problémáját is felvetették; a banki gyakorlat azonban elég egységesen alakultki (a Hágai konvenció szellemében, ld. később). Magyarországon megkövetelik a bankok, a magyar jogszabályok által teljes bizonyító erejű magánokiratnak tekintett meghatalmazás bemutatását és az ún. hitelesítési záradékkal ("Apostille") ellátott dokumentumokat, amelynek alapja az 1961-ben kötött Hágai Egyezmény, a külföldön kiállított dokumentumok tekintetében – a legtöbb esetben - a kiállítás helye szerinti külképviseleti hatóság hitelesítését. A képviseleti jog időtartamának tekintetében (ha az nem egy adott időponti lejáratra szól) a bank az ügyfél által bejelentett képviseletre jogosult személyt mindaddig az ügyfél jogos képviselőjének tekinti, amíg az ügyfél a képviseleti jog megszűnéséről a bankot írásban nem értesíti. A pénzmosás szabályainak egyre bővülő köre szigorította ügyfél és a képviselő azonosítására vonatkozó banki szabályokat. A bank egyrészt az ügyfél vagy képviselőjének személyazonosságát, másrészt - az ügyfél vagy képviselője által adott rendelkezés esetén - a benyújtott okmányokon szereplő aláírások és egyéb adatok valódiságát jogosult és köteles vizsgálni. A fentiek alapján gyakorlatban kialakult legnagyobb tömegű probléma az aláírásminták és az adott dokumentumon szereplő aláírások összevetéséből fakad; annak megállapítása, hogy az adott ügyletben eljáró ügyfél vagy képviselő aláírása és a bank által őrzött (az ügyféltől vagy képviselőjétől származó) aláírásminta összehasonlítása során a bank dolgozója milyen eredményre jut. A bankszámla szerződés alapján egyrészt a bank jogosult megtagadni az ügyfél utasításának teljesítését az esetben ha az adott ügyletre szóló utasításon szereplő aláírás, valamint a banknál nyilvántartott aláírásminta nem egyezik a bank megítélése szerint. A bankok számára költséghatékony, az ügyfél számára egyszerűbb elektronikus banki ügyintézés terjedésével azonban az egyre növekvő banki utalási forgalomban az ügyfélazonosítás nem okoz fennakadást. 1.3. A bankszámla kamatozása Mint említettük, a bank jogosult az ügyfél pénzét használni. Ptk. kifejezetten nem rendelkezik kamatfizetési kötelezettségről a pénzhasználati jogért cserében, de a bankszámlán nyilvántartott

8 ügyfélkövetelések után a bank meghatározott mértékű kamatot fizethet. A bank a kamat mértékéről vagy a fizetésiszámla-szerződésben rendelkezik, vagy pedig az ügyfél elfogadja a bankszámlaszerződés aláírásával a bank egyoldalú jogát részben a kamatok megállapítására, részben a kamat mértékének megváltoztatására azon a módon, ahogy a bank általában az ügyfeleket nyilvánosan (hirdetményben) értesíti. Mivel az elmúlt időszak banki gyakorlata általában a bankszámla kamatozását is abba az adatkörbe vonta be, amely adatokról (egyébként ügyleti feltételekről) bank az ügyfeleit nyilvános módon értesíti és jogosult feltételeket egyoldalúan megváltoztatni, ezért ebben a kérdéskörben való egyet nem értés esetén az ügyfél joga a bankszámlaszerződés felmondása. Ugyanakkor az ügyfél kötelessége a bankszámlaszerződés felmondása esetén a bankszámla egyenlegének rendezése. 1.4. A fizetésiszámla fizetésiszámlaszámla-szerződés felmondása és megszűnése A fizetésiszámla-szuerződés felmondását a felek szerződésben határozzák meg. Tipikusan a szerződés határozatlan időre jön létre. Határozatlan időre létrejött fizetésiszámla-sezrződés esetén az tartós kötelemnek minősül, így felmondással lehet megszűntetni. Mivel a szerződés ebben azesetben írott formához kötött, a felmindása is csak írásban lehetséges. Mind a bank, mind az ügyfél a bankszámlaszerződés felmondása esetén köteles a bankszámla egyenlegének (a követelések és tartozások kiegyenlítéséről) rendezéséről gondoskodni. Amennyiben az ügyfélnek a bankkal szemben tartozása áll fenn, úgy felmondás esetén ezt rendeznie kell. Ugyanígy az ügyfél követelését a bankkal szemben a banknak az ügyfél részére ki kell fizetnie. Amennyiben a bankszámlaszerződés felmondását a bank kezdeményezte, úgy a Ptk.-ból eredeztetett szabály alapján - ha az ügyfél nem rendelkezik a bankszámlán levő esetleges követelések összegéről - a hitelintézet (bank) jogosult kamatmentesen, legalább öt évig megőrizni azt a felelős őrzés polgári jogi szabályai szerint; ezt követően a Ptk. elévülési szabálya az irányadó. Ennek eszköze: letéti számla nyitása a letéti őrzés szabályainak megfelelően. Technikai letéti számlán legfeljebb öt évig lehet az ügyfelet megillető követelést nyilvántartani; ez esetben a banknak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Természetes személy bankszámlaszerződése esetén a számlatulajdonos halálát követően az kizárólag jogerős hagyatéki végzésben megjelölt örökösök rendelkezhetnek a bankszámla követelés felett. Az Új Ptk. újítása, hogy a fizetésiszámla-szerződésre a folyószámla szerződésre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. 1.5. Pénzforgalmi számla (bankszámla különös típusa) A pénzforgalmi számla-szerződés alanyai egyrészről a hitelintézet (bank), másrészről jogi személyiségű gazdasági szervezetek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók, egyéb szervezetek. A számla felett való rendelkezés nem tér el a fent írtaktól. Amennyiben a jogszabály vagy az adott szervezet alapító dokumentuma (gazdasági társaság esetén alapszabály, alapító okirat vagy társasági szerződés, egyéb szervezet alapján a vonatkozó dokumentum) eltérően nem rendelkezik, úgy

9 pénzforgalmi bankszámla feletti rendelkezési jog a gazdasági társaság vezető tisztségviselőit vagy a szervezet vezetőit önállóan megilleti. Amennyiben a szervezetet (gazdasági társaságot) nem a fenti dokumentumok szerinti vezetők vagy a gazdasági társaság vezető tisztségviselői képviselik, úgy a gazdasági társaságot vagy szervezetet jogszerűen képviselő egyéb személyek közül minden esetben képviseleti jogkörrel felruházott két személy együttes aláírása szükséges a számláról történő rendelkezéshez. Amennyiben az adott szervezet (gazdasági társaság) felszámolási eljárás alá került, úgy a hitelintézet a hozzá érkezett értesítést követően az általa vezetett pénzforgalmi számla elnevezését megváltoztatja: a számla elnevezését "f. a." toldattal látja el. Ebben az esetben a számla felett az igazolt felszámolók által bejelentett aláírók rendelkezhetnek. A hitelintézet az igazolt felszámolók személyéről részben a bíróság felszámoló kijelölési határozatából, részben - amennyiben a felszámoló jogi személy -, úgy a felszámoló saját, jogszerűen meghozott határozatából értesült. A számlavezetésre vonatkozó jogszabályokon kívül ilyen esetekben a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) és a csőd- és felszámolási eljárásról szóló törvény (Cstv.) külön rendelkezései szolgálnak specifikus rendelkezésekként. A számláról való külön rendelkezés körében a számlatulajdonos a hitelintézet felé korlátozásokat jelenthet be; a számlatulajdonos és a bank szerződésbe foglalt megállapodása tartalmazza mindazokat a korlátozásokat, amelyeket a hitelintézet érvényesnek tekint és elfogad. A forint pénzforgalmi bankszámla mellett elkülönült alszámlák nyithatók, az elkülönített alszámlák egyike sem minősül önálló számlának és minden esetben a főszámla sorsát osztja minden tekintetben. Az elkülönített alszámlákat a hitelintézet a számlatulajdonos kérésére nyitja. Célja a számlatulajdonos pénzeszközeinek nyilvántartása és fizetési forgalmának bonyolítása. A számlavezető hitelintézet a számláról való rendelkezés formaságai tekintetében egyebekben úgy jár el, ahogy azt korábban részletesebben a bankszámlákkal kapcsolatos szövegrészben tárgyaltuk. Egyéb számlák A forint pénzforgalmi bankszámlához hasonló módon működnek deviza számlák. A fenti számlákon túlmenően a hitelintézet devizaszámlát nyit és vezet olyan devizakülföldi vállalkozások és szervezetek részére, amennyiben rendelkeznek a korábban írt (Hágai konvecióra épülő szabályozásnak megfelelő) alapítási okiratokkal. Pénzforgalom és elszámolásforgalom a forint és deviza pénzforgalmi bankszámlán forintban és devizában bonyolítható. A hitelintézetek által alkalmazott leggyakoribb fizetési módok a következők lehetnek: o átutalás (egyszerű és csoportos átutalás), o beszedési megbízás: azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó) csoportos beszedési megbízás (csoportos inkasszó), váltóbeszedési megbízás (váltó inkasszó), határidős beszedési megbízás (határidős inkasszó), o okmányos meghitelezés, (akkreditív) o készpénz helyettesítő eszközök.

Az átutalási megbízások lehetnek saját bankszámlák közötti átutalásokra vonatkozó megbízások vagy más banknál vezetett más bankszámlára való átutalási megbízások. A rendelkezés lehet állandó megbízás

10 vagy eseti megbízás formájában. Az állandó megbízások esetén a hitelintézet és a számlatulajdonos közötti szerződésben rögzítettek szerint a hitelintézet mindazokat a szolgáltatásokat vállalja, melyeket a számlatulajdonos meghatároz az átutalás gyakoriságára, irányára, jogosultak javára vagy egyéb feltételek vonatkozásában. Devizaszámla esetében a gyakorlatba végeznek csek kiállítást, okmányos meghitelezést és bankgaranciák és kezességek alapján devizában történő fizetést.

1.6. A bankszámlák közötti elszámolással történő fizetési módok 1.6.1 Az átutalás A számlavezető bankhoz intézett egyoldalú nyilatkozat alapján a fizetésre kötelezett számlatulajdonos megbízza a hitelintézetet, hogy az bankszámlája terhére meghatározott összeget utaljon át, azaz számoljon el a jogosult, vagyis az átutalni kért összeg kedvezményezettje számára, illetve annak meghatározott bankszámlája javára. Ez az úgynevezett egyszerű átutalási megbízás, melyet a fizetésre kötelezett számlatulajdonos a bankszámláját vezető hitelintézethez közvetlenül nyújt be. Az egyszerű átutalási megbízás értékhatárra tekintet nélkül, értéknap feltüntetésével vagy anélkül is benyújtható. Értéknap megjelölésével történő megbízásadás esetén a terhelendő bankszámlán történő könyvelés (terhelés) ezen a napon történik. Elszámolás történhet a GIRO és a VIBER (valós idejű azaz aznapi értéknapos) rendszeren keresztül is. 1.6.2. A csoportos átutalás A kötelezett számlatulajdonos az azonos jogcímen és kötegelve benyújtott átutalási megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetet, hogy a pénzforgalmi bankszámlája terhére és a jogosultak bankszámlái javára meghatározott összeget utaljon át, számoljon el. A csoportosság e megbízás esetében tehát abban áll, hogy egy megbízással több átutalást kezdeményez a fizetésre kötelezett számlatulajdonos, ennek feltétele azonban az, hogy az átutalni kért összegek jogcíme azonosak legyenek és az átutalás kezdeményezése mindegyik esetében egy időpontban, egy megbízás adása által történjen meg. A csoportos átutalási megbízás is értékhatárra tekintet nélkül benyújtható, tehát nincs sem minimum, sem maximum összege. A csoportos átutalási megbízás nem teljesítéséről, illetve a nem teljesítés okáról a jogosult bankszámláját vezető hitelintézet a kötelezett számláját vezető hitelintézetet a megbízás visszaküldésével értesíti. A kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet ezeket az értesítéseket vagyis a nem teljesített megbízásokat a jogosultaknak az eredetileg benyújtott csoportos átutalási megbízásban meghatározott sorrendjébe rendezi és továbbítja a kötelezett részére. A csoportos átutalási megbízást a kötelezett a számlavezető hitelintézettel megkötött szerződésben foglalt helyen és meghatározott módon nyújtja be. 1.6.3. A csoportos beszedés

11 A jogosult számlatulajdonos az azonos jogcímen és kötegelve benyújtott beszedési megbízások, azaz a csoportos beszedési megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetét, hogy meghatározott összeget a bankszámlája javára és a kötelezettek bankszámlái terhére szedjen be oly módon, hogy azokon fel kell tüntetni a terhelés meghatározott időpontját, azaz a terhelési napot is. A kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet e napon terheli meg a csoportos beszedési megbízás összegével a kötelezett bankszámláját. Ha a feltüntetett nap nem munkanap, a megbízást a következő munkanapon kell teljesíteni. Csoportos beszedési megbízás teljesítésének akkor van helye, ha a kötelezett arra a bankszámláját vezető hitelintézetet felhatalmazza. A csoportos beszedési megbízás is értékhatárra tekintet nélkül benyújtható. A csoportos beszedési megbízás teljesítésének megtörténtéről, valamint a nem teljesítésről és annak okáról a kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet a jogosult bankszámláját vezető hitelintézetet értesíteni köteles. Az értesítéseket és a teljesített megbízások adatait a jogosult bankszámláját vezető hitelintézet a kötelezetteknek az eredeti csoportos beszedési megbízásban meghatározott sorrendjébe rendezi, és visszaigazolásként értesíti a jogosultat. A csoportos beszedési megbízást a számlavezető hitelintézettel megkötött szerződésben meghatározott helyen, módon és gyakorisággal kell benyújtani. A csoportos beszedési megbízás teljesítéséről a jogosult bankszámláját vezető hitelintézet tételes jóváírás, illetve csoportos visszaigazoló jelentés formájában értesíti a jogosultat. A kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet a kötelezettől átvett felhatalmazás alapján értesíti a jogosultat a felhatalmazás befogadásáról. A jogosult a felhatalmazás tudomásul vételéről vagy visszautasításáról értesíti a kötelezett számláját vezető hitelintézetet, valamint a kötelezettet is. A felhatalmazás érvényessége és a teljesíthető összeg felső értékhatára módosítható. Ebben az esetben a kötelezett számlatulajdonos csak a bankszámláját vezető hitelintézethez fordulhat. A kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet a kötelezett bankszámláját a csoportos beszedési megbízás összegével csak a felhatalmazásban szereplő feltételek megfelelősége esetén terhelheti meg. A hitelintézethez bejelentett aláírásbejelentőn meghatározott módon aláírt első felhatalmazást a jogosult is eljuttathatja a kötelezett számláját vezető hitelintézethez. 1.6.4. Az azonnali beszedés Az azonnali beszedési megbízással a jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy bankszámlája javára, a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Az azonnali beszedési megbízás értékhatárra tekintet nélkül benyújtható. Ilyen megbízásnak akkor van helye a bankszámla ellen, ha o törvény vagy kormányrendelet írja elő az azonnali beszedési megbízás alkalmazását (ez az úgynevezett jogszabályon alapuló prompt inkasszó esete). o a kötelezett az azonnali beszedési megbízással történő fizetésről szóló bejelentésben, úgynevezett felhatalmazó levélben, engedi meg annak benyújtását a felhatalmazó levél szerint nevesített jogosult számára az abban foglaltak szerint, o 3. a váltót a váltójogi előírások szerint, lejáratkor, fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt hitelintézetnél bemutatják. Az azonnali beszedési megbízás benyújtásáról a jogosult köteles értesíteni a kötelezettet.

12 Amennyiben az úgynevezett felhatalmazó levélben a fizetésre kötelezett számlatulajdonos bejelenti a bankszámláját vezető hitelintézetnek azon számlatulajdonosok megnevezését és bankszámlájuk pénzforgalmi jelzőszámát, akik/amelyek jogosultak a bankszámlája terhére azonnali beszedési megbízást benyújtani, akkor e felhatalmazás alapján a számlavezető hitelintézet a jogosultak által benyújtott azonnali beszedési megbízásokat teljesíti mindaddig, amíg e felhatalmazást a számlavezetett vissza nem vonja. A beszedések teljesítése ez esetben a felhatalmazó levélben foglalt tartalomnak megfelelően történik. A felhatalmazó levélben teljesítési felső értékhatár (esetenkénti, napi, havi) és benyújtási gyakoriság is megadható. A felhatalmazás alapján teljesíthető azonnali beszedési megbízást a hitelintézet addig fogadja be, illetve teljesíti, ameddig az erre vonatkozó felhatalmazást a kötelezett számlatulajdonos írásban vissza nem vonja. A visszavonás feltételhez csak akkor köthető, ha az ilyen feltétel figyelembevételét a hitelintézet kifejezetten elvállalja. A felhatalmazó levél alapján benyújtott azonnali beszedési megbízás lakossági bankszámla javára is benyújtható és lakossági bankszámla terhére is teljesíthető. Ha a hitelintézet az azonnali beszedésre vonatkozó megbízást bármely oknál fogva nem tudja teljesíteni, a nem teljesítéséről annak oka közlésével, a bankszámláját vezető hitelintézet útján értesíti a benyújtót. Az azonnali beszedési megbízás nem teljesítésének (visszautasításának) az alábbi okai lehetnek: o benyújtását lehetővé tevő felhatalmazó levelet, illetve az egy esetre érvényes felhatalmazást nem nyújtották be a kötelezett számláját vezető hitelintézethez, o benyújtása jogszabály (törvény vagy kormányrendelet) alapján történik, s azon nem tüntették fel a jogszabály számát, o összege meghaladja a bejelentett teljesítési értékhatárt, o benyújtása meghaladja a bejelentett benyújtási gyakoriságot, o "Váltóbeszedés" jelzésű és nem csatolták a váltót, o "Végrehajtás" jelzésű és nem csatolták hozzá a végrehajtható okiratot, valamint ha a másodfokú határozat rendelkező része nem tartalmazza a marasztalás összegét és az elsőfokú határozat hiányzik, o benyújtásakor nem csatolták a jogszabály szerinti (Vht. 6. § (2) bekezdés d) pontja) nyilatkozatot.

1.7. FolyószámlaFolyószámla-szerződés Először is a folyószámlafolyószámla-szerződés el kell határolni határolni a bankszámlaszerződéstől. bankszámlaszerződéstől A folyószámlaszerződést a Ptk. önálló szerződéstípusként szabályozza. Folyószámla-szerződés alapján a felek meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható követeléseiknek egységes számlán való nyilvántartására és elszámolására vállalnak kötelezettséget. A felek a folyószámlán lévő egyes követeléseikkel nem rendelkezhetnek, rendelkezési joguk a folyószámla egyenlegére nézve áll fenn. A folyószámla szerződés egyrészt tekinthető a fizetésiszámla-szerződés speciális esetének, másrészt viszont tekinthető a hitelviszonyok körébe eső ügyletnek, mert a folyószámla-szerződés egyik legjellemzőbb vonása, hogy hitelezéssel jár együtt, mivel a felek közti elszámolás bizonyos időszakonként történik. Az időszakon belül a szerződő felek elszámolási viszonyukban egymásnak kölcsönösen hiteleznek. A mai magyar banki gyakorlatban összemosódik a Ptk.-ban elkülönülten szabályozott két számlatípus.

13 Folyószámla esetében végrehajtás alá vonni csak a folyószámlának a végrehajtás foganatosításakor fennálló egyenlegét lehet. A fizetésiszámla-szerződés esetében a két szerződő fél a pénzintézet, illetve a számlatulajdonos, ahol is a fizetésiszámla-szerződés alapján a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a számlatulajdonos pénzforgalmát lebonyolítja. Így a legfontosabb elhatárolási pont a két szerződéstípus között az, hogy míg a fizetésiszámla-szerződés esetében a pénzintézet és a számlatulajdonos között létesül jogviszony, addig a folyószámla-szerződést számlatulajdonosok egymással kötik. A folyószámlafolyószámlaszerződés esetében a szerződő felek a meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható követeléseiknek egységes számlán történő elszámolására kötnek megállapodást. Az Új Ptk. szerint a szerződő felek tehát nemcsak pénzkövetelésre, hanem egyéb meghatározott jogviszonyból származó beszámítható követelések egységes számlán történő elszámolására vállalhatnak kötelezettséget, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban a felek egymással szembeni beszámítható követelése 99-ban pénzkövetelés. A Ptk. hatályos szabályai szerint a hitelintézet és a számlatulajdonos között megkötött szerződés csakis fizetésiszámla-szerződés lehet, az ily módon létrejövő bankszámla nem folyószámla. Előfordulhat természetesen, hogy fizetésiszámla-szerződés alapján megnyitott számla a hitelintézet és a számlatulajdonos jogviszonyában folyószámlaként is működik. Erre példa lehet, hogyha a bank és a számlatulajdonos között hitel-megállapodás kötődik, mely alapján a folyószámlához a hitelintézet egy hitelkeretet bocsát rendelkezésre. A folyószámlafolyószámla-szerződés alanyait alanyait tekintve a bankszámla tulajdonosok egymás közti viszonyát szabályozza. A fizetésiszámla-szerződéstől eltérően ahol az egyik szerződő fél hitelintézet a folyószámlaszerződésnél ez nem szükségszerű követelmény. Ugyanakkor a folyószámlát rendszerint hitelintézet (bank) vezeti. A folyószámla szerződés törvényi definíciójából következik, hogy a folyószámla szerződésben kötelezően meg kell határozni azt a szerződéses vagy egyéb jogviszonyt, melyből a kölcsönös követeléseik fakadnak, a szerződéses időszakot, az egységes számlát, melyen a követeléseiket nyilvántartják és elszámolják valamint a számlát vezető személyét. A szerződés időszak meghatározása azért fontos, mert csak a tárgyidőszakban keletkező követelés tartható nyilván a folyószámlán. A folyószámla lényege abban áll, hogy ezen az egységes folyószámlán történik meg az adott időszakra vonatkozó elszámolás a felek egymás közötti kölcsönös követelései és tartozásai tekintetében. A folyószámlával való rendelkezés a szerződés legfontosabb eleme: a szerződő felek a folyószámlán levő egyes követeléseikkel nem rendelkezhetnek; a folyószámla egyenleg az, amire nézve a feleknek rendelkezési joguk van. A számlát vezető hitelintézet (bank) hirdetményeiben foglaltan és szabályainak megfelelően kamatozhat a folyószámla is. Díjat és/vagy jutalékot fizet a számlatulajdonos a hitelintézetnek a számla vezetéséért és a számlavezetés körébe tartozó szolgáltatásokért. A díj és a jutalék mértékét a hitelintézet mindenkor hatályos hirdetménye, valamint egyéb belső szabályai és/vagy a számlatulajdonossal kötött szerződés tartalmazza. Költséget számolhat fel a hitelintézet a számlatulajdonosnak azokért az egyéb szolgáltatásokért, amelyek nem tartoznak a számlavezetés körében meghatározott szolgáltatásokhoz és amelyeket a hitelintézet a számlatulajdonos külön kérésére teljesít. A hitelintézet (bank) mindenkor hatályos nyilvános hirdetményeinek megfelelően mind a kamat, mind a díjak, jutalékok és költségek megfizetése utólag esedékes; az adott hitelintézet belső szabályozásának

14 megfelelően havonta vagy negyedévente. Általában a szerződések tartalmi elemei között található az a felhatalmazás, amellyel a számlatulajdonos felhatalmazza a hitelintézetet, hogy az őt terhelő jutalékok, díjak és költségek összegével esedékességkor a számláját megterhelje. Legtöbb esetben a kamat és a díjak (jutalékok) mértékével kapcsolatban a hitelintézet üzletszabályzatában fenntartja magának azt az egyoldalú jogot, hogy azok mértékét változtassa a piaci kamatok, piaci likviditás függvényében.

1.8. Letéti bankszámlaszerződés (bankszámlaszerződés különös típusa) Végrehajtók, ügyvédi irodák, egyéni ügyvédek, közjegyzők részére hitelintézetek vezetnek úgynevezett letéti bankszámlát is a pénzforgalmi számlák mellett. A letéti számlán kezelt pénzeszközöket a hitelintézet minden esetben a számlatulajdonos kezelésére bízott idegen pénzként tartja nyilván. A fentiekből következhetően a számlatulajdonos bármilyen tartozásának rendezése céljából a letéti bankszámlákon található pénzeszközök semmilyen formában nem vehetők igénybe. A szerződés alanyai egyik oldalon a hitelintézet (bank), másik oldalon ügyvédi irodák, egyéni ügyvédek, közjegyzők, vagyis olyan szervezetek és személyek, akik (amelyek) szakmájuk gyakorlása során idegen pénzt kezelnek ügyfeleik (megbízóik) megbízásából. A hatályos devizajogszabályoknak megfelelően letéti bankszámlaszerződést a hitelintézetek mind forintban, mind devizában nyithatnak. A számlaszerződés alapján felmerülő jutalékok és költségek összege sem az ügyvédi irodák, egyéni ügyvédek és közjegyzők ügyfeleit (megbízóit) terhelik, hanem a számlatulajdonost; vagyis a hitelintézet a számlatulajdonos pénzforgalmi bankszámláját terheli meg az adott letéti bankszámlákkal kapcsolatban felmerülő jutalékok és költségek összegével. Mivel a hitelintézet szerződéses viszonyban a számlatulajdonossal (ügyvédi irodák, egyéni ügyvédek és közjegyzők) kerül, így a letéti bankszámlákkal kapcsolatos minden értesítést és információt is a számlatulajdonos pénzforgalmi bankszámlájával kapcsolatos értesítésekkel azonosan kezel: az értesítések címzettje ugyanaz mind a két fajta számla esetén. Amennyiben a számlatulajdonos és a hitelintézet közötti bankszámlaszerződés (pénzforgalmi számlaszerződés) bármilyen ok miatt megszűnik, ez automatikusan a letéti bankszámlák megszűnését is eredményezi.

15 2. A betétszerződés Betétgyűjtés - azaz a hitelintézet saját tőkét meghaladó mértékben, a bank által a visszafizetésre vállalt kezesség, vagy bankgarancia nélkül, visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadásának - akár forintban, akár devizában, valutában történő üzletszerű végzése pénzügyi szolgáltatásnak minősül, és a Hpt. hatálya alá tartozik. Ilyen tevékenységre kizárólag hitelintézet kaphat engedélyt. A Hpt. fogalommeghatározása szerint a betét és más, a nyilvánosságtól származó visszafizetendő pénzeszköz gyűjtése: pénzeszközök egyedileg előre meg nem határozott személyektől történő gyűjtése oly módon, hogy azzal a betétgyűjtő tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt - kamattal, más előny biztosításával vagy anélkül – visszafizetni. A Hpt. alkalmazásában a betét a Ptk. szerinti betétszerződés vagy takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet szerinti takarékbetét-szerződés alapján fennálló tartozás, ideértve a hitelintézetnél a fizetésiszámla-szerződés alapján fennálló pozitív számlaegyenlegeket is. A fizetésiszámla-szerződés alapján fennálló pozitív egyenleg – mint erről már korábban volt szó – betétként kezelése összhangban áll a fizetésiszámla-szerződés, mint jogviszony azon sajátos vonásával, hogy a számlatulajdonos pénzforgalmának lebonyolítása során a bankszámlán jóváírt összegek erejéig a számlatulajdonosnak a hitelintézettel szemben pénzre szóló követelése, betéti követelése van. szerződéseket erződéseket, A Hpt. nem nevesíti a betétügyletek körébe tartozó sz erződéseket de betétügyletek körébe sorolhatjuk a Ptk. szerinti betétszerződést, és a takarékbetét-szerződést. A betétszerződés tárgyát a Ptk. akként határozza meg, hogy Betétszerződés alapján a betétes jogosult a bank számára meghatározott pénzösszeget fizetni, a bank köteles a betétes által felajánlott pénzösszeget elfogadni, ugyanakkora pénzösszeget későbbi időpontban visszafizetni, valamint kamatot fizetni. A szerződés célja ennek megfelelően a megtakarítás, illetve a betétszerződés alapján nyújtandó szolgáltatás, nem pedig a pénz átadása, illetve annak egyszerű átvétele. A Ptk. értelmében a hitelintézet nem magát a betétet, a betéti összeg készpénzben átadása esetén ugyanazokat a pénzérméket, bankjegyeket, hanem annak összegét, vagyis az átvett pénzzel megegyező összegű pénzt köteles a betétesnek visszafizetni. Ez azt jelenti, hogy a hitelintézet a betétként átadott pénzzel szabadon, tulajdonosként rendelkezhet azzal a megkötéssel, hogy a szerződés feltételei szerint készen kell állnia a betéti követelés megfizetésére. A szerződési feltételekkel kapcsolatos tájékoztatás körében a betéti kamat, az értékpapírok hozama, s a teljes hiteldíj-mutató számításáról és közzétételéről szóló kormányrendelet előírja a hitelintézet számára, hogy a betéti szerződésre (illetve ez alatt a Hpt. rendelkezései szerinti a betétügyletek körébe tartozó szerződéseket) vonatkozó ajánlatában, hirdetésben fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a szerződés részletes leírását az üzletszabályzat tartalmazza. A Hpt., illetve kormányrendelet kötelező előírásokat fogalmaznak meg a betétügylet általános szerződési feltételeit rögzítő üzletszabályzat minimális tartalma tekintetében. A hitelintézetek szerződéskötési gyakorlata szerint a betétszerződés egy rövid megállapodás, melyre vonatkozó részletes szerződési feltételeket rendszerint a hitelintézet üzletszabályzatba foglal, Általános Szerződési Feltételek címmel. A betét folyamatos lekötésére irányuló szerződés alapján létrejött jogviszony mellett folyamatos szerződéses jogviszonynak tekintendő a határozatlan időre megkötött szerződés alapján fennálló jogviszony is, tekintet nélkül arra, hogy a betétes a szerződés keretében csak lekötés nélküli (látra szóló), vagy határozatlan időre lekötött (ún. felmondásos) betétet helyez el a hitelintézetnél.

16 A betéti szerződés egyik legfontosabb eleme a szerződés időtartamának meghatározása, mivel különbség van a határozott és a határozatlan idejű betéti szerződések között. A Ptk. szabályai szerint a határozott időre szóló betét esetén a bank a betét összegét lejáratkor vagy a betétes rendelkezése szerint (tehát a lejárat idejénél korábbi időpontban) köteles visszafizetni. A betétes a betét összegének visszafizetését a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt is jogosult kérni. A betétes felszólítása hiányában a bank a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt nem jogosult a betét összegének visszafizetésére. lejáratkor fel nem vett betétösszeg átalakul határozatlan idejű betétté. Határozatlan időre kötött betéti szerződések esetében a bank a betét összegét a betétes rendelkezése szerint, késedelem nélkül köteles visszafizetni. A bank tehát a betét kifizetését nem tagadhatja meg. Összefoglalóan Összefoglaló elmondhatjuk, hogy a betétszerződés egy olyan önálló szerződéstípus, amelyben a kölcsönszerződés, a letéti szerződés, számlabetét esetében pedig a fizetésiszámla-szerződés egyes elemei fellelhetők. Legfontosabb jellemzői a következők: o a betétszerződés alanya betétesként bárki (tehát jogi személy vagy természetes személy) lehet, a másik alanya minden esetben a betétgyűjtésre engedéllyel rendelkező hitelintézet; o a betétszerződés megköthető fizetésiszámla-szerződés keretében, vagy ahhoz kapcsolódóan, de megköthető bankszámlához nem kapcsolódó betétügyletként is; o a betétszerződés alapján a betétes követelésének nyilvántartása, a betétes nevén vezetett ún. betétszámlán történik (fizetésiszámla-szerződés keretében kötött betétszerződés esetében bankszámlán), a felek erre vonatkozó külön megállapodás alapján a hitelintézet a betéti követelésről betéti okiratot állíthat ki; o a betétszerződés alapján nyújtandó szolgáltatás, a hitelintézet által nyújtandó szolgáltatás a pénz betétként történő átvétele, vagyis a hitelintézet a megkötött szerződés alapján köteles az abban megjelölt pénzt betétként átvenni és kezelni; o a hitelintézet a betétként átvett pénzzel tulajdonosként rendelkezhet azzal a megkötéssel, hogy annak összegét a szerződés feltételei szerint köteles visszafizetni; o a hitelintézet köteles a lekötött betét után kamatot fizetni (a látra szóló betét kamatozási feltételei tekintetében a felek szabadon állapodhatnak meg). 3. A takarékbetét szerződés A takarékbetét-szerződést a korábbi szabályozástól eltérően az Új Ptk. önálló szerződéstípusként már nem nevesíti, hanem a takarékbetét-szerződés szabályait egy külön jogszabály – jelenleg a takarékbetétről szóló 1989. évi 2 tvr. – tartalmazza. A törvényerejű rendelet értelmében a takarékbetétszerződés alapján a hitelintézet köteles az elhelyezőtől a takarékbetétkönyv, vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni. A hitelintézet a takarékbetét után az általa közzétett kamatfeltételek és általános szerződési feltételek alapján a szerződésben meghatározott kamatot vagy egyéb hozadékot (a továbbiakban együtt: kamat) fizet vagy nyereménybetét esetén - a sorsolás eredményétől függően - nyereményt nyújt. A takarékbetét-szerződés nem a pénz betétként való átadásával és átvételével, hanem a felek megállapodásával jön létre, e megállapodás alapján terheli a hitelintézetet a betétként átadott pénz átvételének, az átvételt tanúsító takarékbetétkönyv (okirat) kiállításának, illetve átadásának kötelezettsége.

17 Ennek a szerződéstípusnak is a célja a megtakarítás, megtakarítás nem pedig a hitelintézetnek történő kölcsönnyújtás. Ennek megfelelően a szerződés tárgya a pénz betétként történő átvétele a hitelintézet által. A betétes a szerződés alapján jogosultságot szerez a szolgáltatás teljesítésének követelésére, ugyanakkor nem terheli a pénz átadásának kötelezettsége. A hitelintézet a takarékbetétként átvett pénzösszeget (tehát nem ugyanazokat a pénzérméket, illetve bankjegyeket) köteles a szerződés szerint a betétesnek megfizetni, és a betét összege után kamatot fizetni. Ez azt jelenti, hogy a betétes által átadott pénzt a hitelintézet nem letéti őrzésbe veszi, hanem azt használhatja, azzal tulajdonosként rendelkezhet, aminek nyilvánvaló feltétele, hogy a betétes betétként átadott pénz tulajdonjogát átruházza a hitelintézetre. A betétesnek a betétként átadott pénz feletti tulajdonjoga megszűnik, tehát a betét összegének visszafizetését nem tulajdonosként, hanem a takarékbetét-szerződésből keletkezett kötelmény igénye alapján követelheti. A takarékbetét fogalma ennek megfelelően úgy definiálható, hogy az a hitelintézet által takarékbetétszerződés alapján – takarékbetét vagy más okmány ellenében – visszafizetési kötelezettséggel betétként átvett pénz, illetve a betétes a hitelintézettel szemben e jogcímen fennálló pénzről szóló követelése. A betéti szerződés és a takarékbetét-szerződés elhatárolása legegyszerűbben a két szerződés alanyi körének eltérésében mutatható meg. A takarékbetét-szerződést betétesként kizárólag természetes személy köthet, ezzel szemben a betéti szerződés alanyai tekintetében nincs jogszabályi rendelkezés, korlátozás. A takarékbetét-szerződésnek a törvényerejű rendelet rendelkezéseinek megfelelően fogalmi feltétele a takarékbetétkönyv, vagy más okirat kiállítása. Ennek hiányában a szerződés akkor sem tekinthető takarékbetét-szerződésnek, ha a betétes természetes személy és a szerződés tartalma megfelel a takarékbetétekre vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Nem kizárt, hogy a felek a betétszerződésben akként állapodjanak meg, hogy a hitelintézet a betétről betéti okiratot állít ki, de ez nem tekinthető a szerződés fogalmi feltételének, sőt a betétszerződés alapján elhelyezett betét, fő szabály szerint számlabetét. Így a takarékbetét-szerződés és a betétszerződés elhatárolása során annak van jelentősége, hogy a takarékbetét-szerződésnek fogalmi eleme a betétkönyv (okirat) kiállítása. Ezen túlmenően a két szerződéstípus elhatárolásakor a következőket is figyelembe kell venni: o a hitelintézet a látra szóló takarékbetéti követelés után is köteles kamatot fizetni, míg a betétszerződés esetében ez a felek megállapodásának tárgya; o a takarékbetét után járó kamatok esedékességére és tőkésítésére a jogszabály speciális szabályokat fogalmaz meg, a betétszerződésben a felek e kérdésről szabadon állapodhatnak meg; o a takarékbetéti követelés (és annak kamata) megfizetése iránti igény nem évül el, a betétszerződés alapján fennálló követelés elévülése tekintetében viszont a felek eltérő megállapodása hiányában a Ptk. szerinti általános elévülési rendelkezések érvényesülnek; o a takarékbetétes halála esetére kedvezményezettet jelölhet. Tekintettel arra, hogy a természetes személyek betétesként mindkét szerződésnek alanyai lehetnek, és a betétszerződés esetében sem kizárt, hogy a hitelintézet betéti okiratot állítson ki, annak megállapításához, hogy a felek valójában milyen szerződést kötöttek, a formai szempontokon túl, a konkrét ügylet tartalmának vizsgálata is szükséges. E kérdés nem csupán elméleti, hiszen a takarékbetétekre vonatkozó speciális jogi szabályozásra figyelemmel a felek egyike számára sem lehet közömbös, hogy a betéti követelés takarékbetétnek tekintendő-e vagy sem. A takarékbetét-szerződés egyik alanya minden esetben hitelintézet, a másik alanya a törvényerejű rendelet szerinti elnevezés alapján elhelyező vagy betétes.

18 A vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint a betétszerződés lényeges tartalmi elemei a következők: o A szerződés alapján nyújtandó szolgáltatás megjelölése, azaz a hitelintézet kötelezettségvállalása pénz – takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében – takarékbetétként történő átvételére; o A rendelkezés módjának meghatározása és rendelkezés feltételeiben való megállapodás; o Annak megjelölése, hogy a szerződés alapján a hitelintézet által átvett pénzt nyereménybetétnek vagy kamatozó takarékbetétnek kell-e tekinteni, a betét után fizetendő kamat mértékének rögzítése, nyereménybetét esetén a nyeremény tárgya; o Annak megállapítása, hogy a betéti összeg hogyan kerül visszafizetésre. A takarékbetét-szerződés a felek megállapodásától függően vonatkozhat meghatározott betéti összegre, de megköthető olyan tartalommal is, hogy a hitelintézet a szerződés tartama alatt a betétes által betétként átadni kívánt bármilyen, vagy korlátozott összegű pénzt köteles átvenni. A betétes megnevezése csak a névre szólóan fenntartással elhelyezett takarékbetétek esetében lényeges tartalmi eleme a szerződésnek. A bemutatóra szóló, fenntartás nélkül vagy a jeligéhez kötött elhelyezett betétek ugyanis név nélküli, anonim betétek is lehetnek, ami azt jelenti, hogy a hitelintézet már a szerződés megkötésekor sem vizsgálja a betétes személyazonosságát, és betétkönyvben (okiratban) a betétes neve sem kerül megjelölésre. A pénzmosás elkerülése, illetve megelőzése érdekében 2002-ben jogszabálymódosítások megszüntették az anonim betétek elhelyezésének lehetőségét Magyarországon.

19 4. A bankkártya szerződés 4.1. 4.1. Általános jellemzők, jellemzők , bankkártya fogalma Bankkártya kibocsátásának és az azzal kapcsolatos szolgáltatások nyújtásának jogszabályi feltételei vannak. A Hpt. rendelkezései szerint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (ideértve a bankkártyát is) kibocsátására és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtására (mint a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatás üzletszerű végzésére) kizárólag hitelintézet jogosult. Az ilyen tevékenység végzéséhez szükséges engedély megadására az MNB rendelkezik hatáskörrel. A bankkártya kibocsátás, illetve a bankkártya elfogadás két, egymástól jól elváló tevékenység, melyek egymástól függetlenül is végezhetők. Ennek megfelelően a bankkártya használatának és a bankkártyával végrehajtott műveletek elszámolásának sajátos szabályai vannak. A bankkártya kibocsátói tevékenységnek nem feltétele, hogy a hitelintézet saját elfogadói hálózattal rendelkezzen. Ebben az esetben azonban a hitelintézet ú.n. logós bankkártya kibocsátását csak akkor kezdheti meg, ha a bankkártya használatának lehetőségét más hitelintézettel előzetesen megkötött elfogadói szerződés biztosítja. A hitelintézet bankfüggetlen szolgáltatóval is megállapodást köthet, a szolgáltató által üzemeltetett ATM-hálózat, illetve elfogadói hálózat igénybevételére. A hitelintézetek többsége (saját logós bankkártyák helyett, vagy azok mellett) valamely nemzetközi kártyatársaság logóját viselő bankkártyát (is) bocsát ki (VISA, EC/MC). Ennek feltétele, hogy a nemzetközi kártyatársaság a hitelintézetet a kívánt típusú bankkártya kibocsátására feljogosító tagsági osztályába tagként felvegye. A hitelintézet jogait és kötelezettségeit a tagsági megállapodás tartalmazza, amely a nemzetközi kártyatársaság védjegyének használatára is feljogosítja a hitelintézetet. Ahhoz, hogy a hitelintézet elfogadói tevékenységet is folytathasson, saját elfogadói hálózatot kell kiépítenie, amely magába foglalja bankjegykiadó-automatákat, illetve a bankkártya elfogadására szerződéses jogviszonyban álló kereskedelmi elfogadóhelyeket is. A hitelintézet és a kereskedő, szolgáltató között megkötött kártyaelfogadási megállapodásban a felek az abban megjelölt típusú bankkártya fizetésre elfogadásának feltételei és szabályai mellett elsősorban az elszámolási kérdésekről rendelkeznek. Kölcsönös kártyaelfogadási megállapodást hitelintézetek is köthetnek egymással, megállapodhatnak továbbá az egymás elfogadói hálózatában lebonyolított kártyaműveletek kölcsönös elszámolásáról és kiegyenlítéséről is. Ilyen megállapodás hozta létre például a VISA-, illetve az Europay(EC) logós bankkártyák belföldi forgalmának elszámolását szolgáló VISA Nemzeti Nettó Elszámolási Rendszert, és a Europay Nemzeti Elszámolási Rendszert. A bankkártya a kártya kibocsátásra engedéllyel rendelkező hitelintézet által a bankkártyával történő forgalmazások elszámolására szolgáló számla (forint-bankszámla, betétszámla, devizaszámla, vagy hitelszámla) tulajdonosával, vagy a kártyabirtokossal megkötött bankkártya-szerződés alapján a kártyabirtokos természetes személy részére kibocsátott készpénz helyettesítő, távolról hozzáférést biztosító elektronikus fizetési eszköz, melynek segítségével a kártyabirtokos elektronikus környezetben fő szabály szerint a személy azonosító kód használata révén fizetési, illetőleg pénzfelvételi művelettel rendelkezhet. A számlatulajdonosnak a kibocsátó hitelintézettel fennálló számlaköveteléséről, vagy a hitelintézet által nyújtott hitellehetőségről. Nem természetes személy bankszámlájához kapcsolódó bankkártya kibocsátása esetén a mindenkori kártyabirtokos nevét, aki természetes személy lehet csak, minden esetben fel kell tüntetni.

20 A bankkártyával lebonyolított fizetési vagy pénzfelvételi műveletek tehát voltaképpen a kártyabirtokosnak a bankkártyához kapcsolódó számla terhére adott megbízásainak tekintethetők. Ilyen értelemben a bankkártya egy eszköz a bankszámla-követelés feletti rendelkezési jogról, vagy módja a rendelkezési jog. Fontos megkülönböztetni a bankkártyát az egyéb kártyakonstrukciók keretében kibocsátott kártyáktól. A bankkártya legfontosabb ismérvei a következők: 1) Kizárólag az erre engedéllyel rendelkező hitelintézet bocsáthatja ki, 2) A bankkártya, szemben például a kereskedői kártyákkal, készpénzfelvételre is használható, 3) A kereskedői kártya kizárólag a kibocsátó kereskedő, vagy szolgáltató áruja, szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére alkalmas, a bankkártya ezzel szemben minden olyan elfogadóhelyen felhasználható fizetésre, ahol annak elfogadására a kibocsátó hitelintézettel, vagy más hitelintézettel szerződést kötöttek. Általános jellemzőknél megemlítenénk még a bankkártya-típusokat. Több szempont alapján lehet a bankkártyákat csoportosítani. A legáltalánosabb megkülönböztetési ismérv, hogy a kártya terhelési (debit), vagy hitel (credit) kártya. A betéti (debit) kártya olyan bankkártya, amellyel a kártyabirtokos a kibocsátás alapjául szolgáló, a kibocsátó hitelintézet által vezetett bankszámla, betétszámla, devizaszámla, vagy elkülönített kártyafedezeti számla terhére, annak követelése erejéig forgalmazhat. A hitelkártya mögött nem bankszámla, vagy kártyafedezeti számla, hanem a kibocsátó hitelintézettel megkötött szerződés alapján rendelkezésre bocsátott, a kártyához rendelt önálló (elkülönített) hitelszámla áll. A kártyabirtokos a kártyával a hitelképességétől függően megállapított hitelkeret erejéig forgalmazhat. Emellett a két fő típus mellett létezik még csekk-kártya is. A csekk-kártya olyan bankkártya, amely a bankszámlához kapcsolódó csekkszerződés alapján a számla terhére kibocsátott csekkek mellett garanciaként szolgál. Amennyiben a csekket fizetésül elfogadó az elfogadás szabályait betartja, a hitelintézet garantálja, hogy a kártyabirtokos által kibocsátott csekk ellenértékét az elfogadónak meg fogja fizetni. A csekk-kártyához PIN-kód is tartozhat, ebben az esetben bankjegykiadó-automatából készpénzfelvételre is használható. Magyarországon még nem használatos a charge-card (terhelési kártya), mely a hitelkártyához hasonlóan, halasztott fizetést biztosít a kártyabirtokos számára. A charge-card mellett a kártyabirtokosnak hitelszámlája sincs a pénzintézetnél, vagyis a kártyával korlátlan összegben forgalmazhat. A kártyával végrehajtott fizetési, illetve készpénzfelvételi műveletek elszámolása egy technikai számlán történik, amelyekről a kártyabirtokos meghatározott időszakonként számlát kap. A charge-card kibocsátásának magas kockázatára figyelemmel, azt minden esetben biztosíték nyújtásához (például óvadék, vagy bankgarancia) kötik. Bankkártya kibocsátására és használatára külön kormányrendelet szabályai vonatkoznak, melyek meghatározzák a bankszerződés kötelező tartalmi elemeit és az egyes felek kötelezettségeit, illetve felelősségét. A bankkártya-szerződés megkötésével a hitelintézet arra vállal tehát kötelezettséget, hogy a szerződésben megjelölt számlához díj ellenében az igénylésben megjelölt típusú, a kártyabirtokos nevére megszemélyesített, a szerződés szerinti elfogadóhelyeken meghatározott műveletekre (például készpénzfelvétel, fizetés) alkalmas bankkártyát ad át a kártyabirtokos részére, és ahhoz a használatához szükséges titkos azonosító kódot szolgáltat ki. A hitelintézet biztosítja továbbá a bankkártyának a szerződés feltételeinek megfelelő használatát, az annak terhére végrehajtott műveleteket elszámolja az

21 erre a célra szolgáló számla terhére, továbbá ezekről a műveletekről rendszeresen tájékoztatja a számlatulajdonost. A bankkártya a kibocsátó hitelintézet tulajdonában marad, azt a kártyabirtokos köteles biztonságban a PIN-kódtól elkülönítve tartani, csak személyesen használhatja és a szerződés bármely okból történő megszűnése esetén köteles a hitelintézetnek visszaszolgáltatni. Funkcióját tekintve tehát a bankkártya készpénzkímélő fizetési eszköz, melynek használata többirányú lehet: o vásárlások ellenértékének rendezése, o szolgáltatások ellenértékének rendezése, o pénztárszolgáltatások vagyis készpénz be- és kifizetés végzése. A fentebb említett kártyatípusok és a mögöttük álló szerződés határozza meg, hogy az adott kártya milyen széles körben használható. A bankkártyák használatát és a bankkártyák által végzett ügyletek elszámolási feltételeit általában a nemzetközi szervezet (kártyatársaság) és a helyi hitelintézet közti szerződés határozza meg; adott országbeli helyi hitelintézetek mozgástere minimális ezen szerződések feltételeinek meghatározásában. Azon ügyletek köre, amelyeket bankkártya segítségével a hitelintézetek ügyfelei (kártyabirtokos, számlatulajdonos) végezhetnek, alapvetően az adott hitelintézet által nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódik. A bankkártya segítségével végzett ügylet során az ügyfél (kártyabirtokos, számlatulajdonos) bankszámlájának egyenlege változik; hitelviszony elemek kerülhetnek az ügyfél és a hitelintézet viszonyába (adott kártyatípus használatától függően). Az ügyfél tehát a hitelintézet által nyújtott valamilyen banki szolgáltatást veszi igénybe a készpénzkímélő fizetési eszköz (bankkártya) használatával. Mint említettük, a bankkártya a hitelintézet tulajdonában van, és nem átruházható. A kibocsátó hitelintézet további bankkártyát (társkártya) adhat az ügyfél részére. Az ügyfél (kártyabirtokos, számlatulajdonos) és a hitelintézet között létrejövő atipikus szerződés általában a magyar gyakorlatban többlépcsős: az egyedi szerződéstől kiindulva a hitelintézet bankkártya szolgáltatásokra vonatkozó általános szerződési feltételein és a hitelintézet mindenkori üzletszabályzatán keresztül az ügyleteket konkrétan befolyásoló üzleti feltételeket tartalmazó nyilvános hirdetmények vagy kondíciós listákig bezárólag tart. Mivel a bankkártya tulajdonosa minden esetben a hitelintézet és ez a szabály a nemzetközi kártyatársaságokkal kötött szerződésekből ered, ezért a bankkártya használatának körében a hitelintézet ügyfele a kártyabirtokosi pozíciónál nem tud továbblépni; ebben az atipikus jogviszonyban tulajdonosi pozíciója csak a bankkártya használat mögött megnyitott és vezetett számla vonatkozásában lehet. A fentiek alapján, amennyiben a hitelintézet ügyfele részére a hitelintézet nem vezet bankszámlát, úgy adott esetben a kártyahasználat fedezete klasszikus polgári jogi biztosíték: az óvadék lehet. Az óvadék annak Ptk. szerinti szabályai szerint kerül alkalmazásra, vagyis az ügyfél (kártyabirtokos) tartozásainak biztosítékául szolgál vagy lekötésre átadott pénzösszeg vagy más óvadék tárgyát képezhető dolog (pl. értékpapír) formájában.

22 4.2. Bankkártyával végzett ügyletek A hitelintézet az ügyfelet meghatározott időszakonként értesíti: o az ügyfél által bankkártyával végzett ügyletekről, o az ügyletek nyomán a bankszámla javára és terhére írt összegekről, valamint a hitelintézet által felszámított szolgáltatási költségekről és díjakról Az ügyfél (kártyabirtokos, számlatulajdonos) köteles a számla egyenlegét és az ügyletek végzéséhez szükséges mindenkori fedezetet biztosítani; csak az adott hitelkeret szerződésben meghatározott keret erejéig végezhet a bankkártyával ügyleteket. Az ügyfél (kártyabirtokos, számlatulajdonos) a bankszámla vagy kártyaszámla terhére végrehajtott ügyletek figyelemmel kísérésével vállalja mindazoknak a szabályoknak a követését, amelyet adott esetben a folyószámla egyenlegre vonatkozóan a Ptk. (6:393.§.) szabályoz. Az ügyfél és a hitelintézet közötti kártyaszerződés meghatározhatja, hogy az ügyfél (kártyabirtokos, számlatulajdonos) rendelkezésére a hitelintézet hitelkeretet tart fenn és e hitelkeret erejéig és annak terhére az ügyfél bankkártya használat során különböző ügyleteket, a bank által biztosított szolgáltatások körén belül végezhet. A hitelkerettel kapcsolatos konkrét szabályozás mindig az ügyfél és a hitelintézet közötti szerződés tárgya. A hitelintézet a hitelkeret megadásának és fenntartásának feltételeként külön biztosítékot követelhet. Amennyiben ennek alapján az ügyfél és a hitelintézet külön biztosíték nyújtásában megállapodik, úgy a polgári jogi szabályok szerint a biztosíték nyújtására vonatkozó külön megállapodás minden esetben a bankkártya szerződés elválaszthatatlan részét képezi (ez utóbbi esetben az analógia a hitelszerződés és az annak elválaszthatatlan részeként létrejövő esetleges biztosítéki szerződés vagy szerződések). Az esetleges hitelkeret megadásáról a bank saját eljárási szabályait alkalmazva egyedileg dönt; a döntésről írásban értesíti az ügyfelet (kártyabirtokos, számlatulajdonos). Ha a bank úgy dönt, hogy az ügyfél rendelkezésére hitelkeretet biztosít, úgy az ügyfél által bankkártyával végzett ügyletek esetén, amennyiben a bankszámlán vagy bankkártya számlán nincs elegendő fedezet, a hitelkeret szerződésben meghatározott kölcsön folyósítására kerül sor az ügyfél számlájának terhére. A kölcsön visszafizetése általában az adott hitelintézet általános (hitel kölcsön) szabályzata szerint történik o a számlára történő befizetéssel, vagy o a számla egyenlege terhére tett elszámolással. Az adott kártyatípusoktól függően gyakori a kártyaszerződésekben az úgynevezett kényszerhitel (túllépés) szabályozása az ügyfél és a hitelintézet között. Kényszerhitelezésre akkor kerülhet sor, ha az ügyfél bankszámláján vagy kártyaszámláján nincsen felhasználható hitelkeret az ügyfél által végezni kívánt ügylethez. Ebben az esetben - a kártyaszerződés pontjainak megfelelően - a hitelintézet pótlólagos fedezetet nyújthat az ügylet teljesítése érdekében. Általában a kényszerhitel (számla túllépés) összegének visszafizetésére a szerződésszegések esetére a polgári jogban meghatározott késedelmi kamat szabályok az irányadók. Ez azonban nem kötelező; az ügyfél és a hitelintézet ettől eltérően is megállapodhat.

23 Bank a hitel igénybevétele után hitelkamatot számít fel, kártyahasználatért pedig jutalékot. A jutalék mértéke ügylet típusonként általában változik. Ezen feltételekről is vagy a bankkártya-szerződés vagy az általános szerződési feltételek alapján a banki hirdetmény rendelkezik. A bankkártya használata lehetséges o ki- és befizetés ATM útján, o ki- és befizetés pénztárnál, o fizetés elfogadóhelyen, o 4, kapcsolódó egyéb szolgáltatások. Ki- és befizetés ATM útján a pénzkivevő automatáknál készpénz ki- és befizetéssel történik. A ki- és befizetése összege és pénzneme rendszerint bankonként, országonként különbözhet. Gyakori a pénzkifizetés összegének korlátozása. Az adott hitelintézet által követett hatályos gyakorlatot (a pénzkivétel összegszerű korlátozását, a pénzkivétel valutanemét stb.) az ügyfelek számára nyilvánosan meg kell hirdetni. Az automata pénzkivevő helyeken nem csak pénz be- és kifizetés történhet, hanem a kártyaszerződéshez kapcsolódó más banki szolgáltatás igénybevétele is. Így az adott ügylet bizonylatolása vagy az ügyfél tájékoztatása (értesítése) a számla egyenlegéről vagy egyéb banki szolgáltatásokról való egyéb információ, amit az ügyfél a bankkártya segítségével az adott hitelintézet szolgáltatásai közül igénybe vehet. Azokban az esetekben, amikor a kártyahasználat az ügyfél és az elfogadóhely között történik, a bank ezen ügyleteknek csak passzív és időben későbbi szereplője. Az alapjogviszony az ügyfél és az elfogadó között szerződésbe foglalva nem létezik. Az ügyfél és az elfogadó is adott esetben a bankkal áll szerződéses viszonyban; az ügyletet erre a mindkettőjükkel külön-külön fennálló hitelintézeti viszonyra tekintettel kötik meg egymással. A kártyához kapcsolódó egyéb banki szolgáltatások köre folyamatosan bővül. A jelenlegi gyakorlat szerint a mobiltelefonok és a számítógépek világában terjedő és azokon keresztül vagy azok segítségével végezhető ügyletek, szolgáltatások, információk, értesítések stb. szabályozása tartozik ebbe a körbe. Sok bank már Magyarországon is lehetővé teszi mobil telefon segítségével teljesíthető kártyaszolgáltatásokat kártyaszolgáltatásokat, at banki szolgáltatásokat. A hitelintézet a kártyaszerződésben vagy általános szerződési feltételeiben szabályozottan az ügyféltől plusz adatokat kér be. Ezek az adatok alapvetően mobil telefonos ügyfélazonosításhoz kapcsolódó információk, hiszen a szolgáltatás bizonyos információ továbbítása mobil telefonon keresztül üzenetben, szóban vagy írásban. Ez a szolgáltatás, amely alapvetően információ továbbításra épül, viszonylag egyértelmű felelősségi alakzat kiépítését igényli: a hitelintézet általában kizárja felelőségét minden olyan adatátviteli hibáért, amely egy üzenet továbbítására, vételére, késedelemre stb. vonatkozhat, hiszen a szolgáltatás - bár az ügyfél és a hitelintézet szerződésén alapul - teljesítéséhez harmadik személy (a mobil telefon szolgáltató) szolgáltatásait kell igénybe venni, vagyis azokra kell építeni az ügyfél és a hitelintézet szerződésében meghatározott ügyletet. Legtöbb pénzintézet, elektronikus elek tronikus portálján keresztül lehetővé teszi elektronikus elektronikus úton is szolgáltatásainak ainak igénybevételét. szolgáltatás igénybevételét

24 Az előbbiekhez hasonlóan az ügyfél és a hitelintézet közötti szerződésben meghatározott szolgáltatások igénybe vétele ez esetben egy komplex szolgáltatást biztosító elektronikus adatátvitelt lehetővé tevő rendszeren keresztül történik. Ez a rendszer egyre jobban kodifikálttá válik; hiszen - feltehetően - a leggyorsabban fejlődő szolgáltatások területek egyike. 4.2. A bankkártyához kapcsolódó szerződések 4.2.1 Nemzetközi kártyatársaságok és a hitelintézet közötti szerződés A magyar polgári jog alapján atipikusnak minősíthető, leginkább a franchise típusú szerződésekhez hasonlító szerződés a nemzetközi szervezet (kártyatársaság) és a helyi hitelintézet között. Jellemzője: tartalmazza mindazon szabályokat, amelyek egyrészt az adott nemzetközi szervezet hatáskörébe tartozó bankkártyák használatáról szólnak, másrészt a kártyák által végezhető ügyletek leírását, valamint az ügyletekhez kötődő elszámolások feltételeit és egyéb feltételeket. 4.2.2. Bankkártya elfogadó szervezet és hitelintézet közötti szerződés Az elfogadó szervezet a magyar gyakorlat alapján gazdasági társaság, egyéni vállalkozó vagy egyéni cég, aki, (amely) jogosult bankkártyát szolgáltatások és/vagy áruk ellenértékének kiegyenlítésére fizetőeszközként elfogadni. Az adott elfogadó szervezet nem nemzetközi szervezettel, hanem egy vagy több, a helyi bankrendszerhez tartozó hitelintézettel áll szerződéses viszonyban. A szerződéses viszony jellege alapvetően hitelviszony; a hitelviszonyban az elfogadó szervezet áll hitelezői pozícióban és a hitelintézet foglalja el az adós helyét. Az elfogadó szervezet mindenkori és leendő ügyfelei informálására a kártyához kapcsolódó szolgáltatásokat nyilvánosan is jelezheti: az elfogadási szerződéssel érintett kártyatársaságok logóját feltüntetheti üzleti helységeiben és/vagy marketing anyagain. 4.2.3. Kártyabirtokos és/vagy számlatulajdonos és a hitelintézet szerződése A szerződés a Ptk. alapján atipikus jellegű, amelyben keverednek a bankszámlaszerződés, a betétszerződés és a hitelszerződés elemei. Annak meghatározására, hogy a fenti elemek közül melyik játszik szerepet egy adott hitelintézet és egy adott ügyfél szerződésének vonatkozásában, alapvetően az a döntő, hogy a szerződés az ügyfél és a hitelintézet között milyen típusú kártya használatára jogosítja az ügyfelet. A fentiek alapján a magyar gyakorlatban három típusú kártya használata terjedt el (mint említettük az általános bevezetőben): o Credit (hitel) kártya, ez a kártyaszerződés feltételezi az ügyfél és a hitelintézet között egy számlaszerződés és egy hitelszerződés meglétét. o Debitkártya, mely alapján az ügyfél és a hitelintézet között nincsen hitelviszony, viszont fennáll számlaszerződés (esetlegesen betétszámla-szerződés). o Charge (terheléses) kártya, ennek alapján az ügyfél és a hitelintézet között számlaszerződés nem valószínű, hogy fennáll, de hitelviszony és azt megtestesítő szerződés biztosan létezik.

25 4.2.4. Egyéb szolgáltató társaságok és hitelintézet szerződései E területre tartozik a kártyaszolgáltatáshoz nélkülözhetetlen fenntartási, javítási, pénz automaták feltöltését végző és hasonló szolgáltatásokat nyújtó helyi és nemzetközi társaságok szolgáltatása. A hitelintézettel a szerződésük jellege alapvetően vállalkozási szerződés, melyet megbízási szerződési elemek is színeznek. A megbízási és vállalkozási szerződési elemek arányát alapvetően meghatározzák a szerződő felek szándékai; a végzett szolgáltatás tartalma többnyire a vállalkozási szerződési elemek túlsúlya felé mutat.

26 5. A Kölcsön - és hitelszerződés hitel szerződés 5.1. Kölcsönszerződés általános szabályai A Hpt. szabályai szerint a pénzkölcsön nyújtásának üzletszerű végzése a törvény hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatásnak minősül, így ehhez a felügyelet engedélye szükséges. A felügyeleti szerv a hatályos szabályozás szerint az MNB. A Hpt. rendelkezése értelmében a pénzügyi szolgáltatás végzésére nemcsak hitelintézet, hanem pénzügyi vállalkozás is engedélyt kaphat. A Hpt.-ben szabályozott pénzkölcsön nyújtásának körébe tartozó tevékenység önmagában nem tiltott, csupán annak üzletszerű végzése kötött engedélyhez. A pénzkölcsön nyújtása, mint pénzügyi szolgáltatás tartalmát tekintve nem esik egybe a Ptk. szerinti hitelszerződés, valamint kölcsönszerződés alapján történő üzletszerű hitelezés, illetve kölcsönnyújtással, hanem annál lényegesen tágabb. A pénzkölcsön nyújtását a Hpt. a következőképpen definiálja: a hitelező és az adós között létesített hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni,; illetve minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet,, a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység, valamint zálogkölcsön nyújtása, és a csoportfinanszírozás,. A Hpt. rendelkezései szerint lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés: - ingatlanra alapított jelzálogjog - ideértve az önálló zálogjogként alapított jelzálogjogot is - fedezete mellett megkötött olyan hitel- vagy kölcsönszerződés, amelyben a felek által okiratban rögzített hitelcél lakóingatlan vásárlása, építése, bővítése, korszerűsítése, felújítása, - vagy amelynek igazolt célja az előző pontban meghatározott célokra nyújtott kölcsön kiváltása és ennek összege kizárólag a hitelnyújtók közötti árfolyamkülönbség miatt, valamint az eredeti hiteltartozás lezárásához és az új hitel folyósításához kapcsolódó igazolt díjakkal és költségekkel haladhatja meg az eredeti hiteltartozás kiváltásakor fennálló összeget; A fogyasztási kölcsön (ezt a definíciót a Hpt-ben nem találtam)a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához, szolgáltatások igénybevételéhez – a természetes személy részére – nyújtott kölcsön, és a felhasználási célhoz nem kötött kölcsön, ha azt a természetes személy nem üzletszerű tevékenysége keretében veszi igénybe. Így összefoglalóan elmondható, hogy a Hpt. rendelkezései szerint lakossági kölcsönnek a lakáscélú kölcsön, a fogyasztási kölcsön minősül. 5.2. A bankkölcsön és a bankhitelbankhitel-szerződés általános elhatárolása A Ptk. rendelkezéseinek értelmében a hitelező a hitelszerződés alapján nem arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott összegű kölcsönt nyújt a másik fél részére, hanem arra, hogy egy meghatározott összegű hitelkeretet tart rendelkezésre és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződést, kezességi szerződést, garanciaszerzést vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződést köt. A hitelszerződés alapján nyújtott szolgáltatás voltaképpen a rendelkezésre állás, a szerződés megkötése tehát azt biztosítja a másik fél számára, hogy amennyiben kölcsönre lesz szüksége, a hitelintézet a szerződésben megjelölt feltételek esetén vele kölcsönszerződést fog kötni.

27 A kölcsönszerződés a Ptk.-ban meghatározott fogalmára, továbbá a Hpt. rendelkezésére figyelemmel a szerződésnek a felek megnevezésén túl, lényeges tartalmi elemei a kölcsön összegének megjelölése, a hitelintézet kötelezettségvállalása a szerződésben megjelölt összegű kölcsön nyújtására, a visszafizetés feltételeinek (a kölcsön lejárata, részletekben történő törlesztés stb.), a kamat mértékének, valamint a kamatfizetés feltételeinek meghatározása. 5.3. A hitel és kölcsönszerződés szabályai 5.3.1. Pénzkölcsön nyújtása A hitelszerződések és kölcsönszerződések jogi kereteit a Ptk. adja meg (Ptk. 6:382. §-6:383. §). Alapvetően keretszabályozást jelent; a kereteken belül más jogszabályokra és a gyakorlatra bízza a szerződés kötelező és lehetséges tartalmi elemeinek kimunkálását. A Ptk.-n túlmenően a Hpt. (a 2013. évi CCXXXII. törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról) más oldalról megközelítve tágítja a hitelviszonyok fogalmát: a pénzkölcsön nyújtáson kívül más ügyletet pl.: követelésvásárlást is a hitelviszonyok körébe utal az alábbiak szerint: Pénzkölcsön nyújtását nyújtását jelenti: jelenti o a hitelező és az adós között létesített hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni, o minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet, o a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység, o zálogkölcsön nyújtása, valamint o csoportfinanszírozás, Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának: nyújtásának : o a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal - esetileg - adott kölcsön, o az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön), ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket, o a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön, o az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott tagi kölcsön, valamint, o az önkormányzat által adott lakáscélú vagy szociális kölcsön. A Hpt. alapvetően nem körül. Ez az nem a szerződéseket határozza meg, hanem tevékenységfajtákat ír körül ügyleti fogalom tágítása részben a gyakorlat alapján történt, és megfelel annak a Ptk.-beli szabályozásnak, amely alapján meghatározott kereteken belül többé vagy kevésbé atipikus szerződések kötésére mód nyílik.

28 Az atipikus szerződések alkalmazásának csak részben oka a gyakorlatban kialakult sokféle lehetséges szerződésfajta; másrészben a Ptk. szabályok a pénzügyi szolgáltatások területén nem követik az utóbbi időszakban robbanásszerűen bekövetkezett fejlődést a különböző - idetartozó - ügyletek terén. Az alábbiakban először a Ptk. szabályozás alapján tekintjük át azokat a kötelező szerződési tartalmi elemeket, amelyek keretszabályozása a Ptk-ban került lefektetésre, majd ezt követően a Ptk. szabályokon túlmenően főleg a banki gyakorlat alapján kifejlődött szerződéses jogok és kötelezettségek részletezésére kerül sor, zárva ezt a részt néhány fontos hívói értelmezés és tipikus banki szerződésminták bemutatásával. 5.3.2. A hitelszerződés A hitelszerződés alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerzés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díj fizetésére köteles. Az Új Ptk. hitelszerződéssel kapcsolatos legfontosabb újítása az, hogy hitelszerződés megkötését hitelezőként, nemcsak a bankok számára teszi lehetővé, hanem olyan egyéb tőkeerős személyeknek, szervezeteknek is, melyek biztonságot jelenthetnek a piaci szereplők számára. A jogviszonyban Hitelezőként általában pénzügyi vállalkozások szerepelnek, mivel egyrészről a hitelkeret fenntartásnak, mint önálló gazdasági tevékenységnek alapvetően a banki szférában van csak jelentősége, másrészről a Hpt. előírásai szerint üzletszerűen csak pénzügyi vállalkozások adhatnak hitelt. A hitelszerződésben Adósként elvileg bármely magánjogi jogalany (akár természetes, akár jogi személy) szerepelhet, ugyanakkor a fogyasztónak minősülő személyeknek a fogyasztói hitelszerződés speciális szabályait kell alkalmazni. Elsősorban a bankok belső szabályozása szolgál alapul arra, hogy a másik szerződő fél pozíciójában milyen személy áll. A szerződő felek kötelezettségei a következők: o A hitelező kötelezettsége: kötelezettsége A hitelszerződés alapján a pénzügyi vállalkozás/hitelintézet kötelezettsége meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása. Ez magában foglalja azt az általánosabb kötelezettséget, hogy a feleknek szerződést kell kötniük. A meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartásán túlmenően a Ptk. a szerződési kötelezettséget a kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerzés megkötésére korlátozza vagy pedig egyéb hitelművelet végzésére kötelezi a hitelintézetet. Bár a hitelintézet az egyéb hitelművelet elvégzését is szerződés alapján végzi, mégis ez az "egyéb hitelművelet" általános és közelebbről meg nem határozott fogalom teszi lehetővé a banki gyakorlat számára menet közben kialakított, atipikusnak is minősíthető hitelviszonyt megtestesítő szerződések létrehozását, amelyek a Ptk.-ban leírt szabályként nem kerülnek nevesítésre. A hitel rendelkezésre tartásának fogalmából alakult ki a gyakorlatban és erősítette meg a bírói ítélkezés is azt a törvény szövegében egyértelműen és kifejezetten nem szereplő tételt, miszerint a hitelviszony mindenképpen a szerződő felek tartós kapcsolatán alapul. A felek tartós kapcsolata a jogviszonyban egyfajta elhatároló elem is a hitel és a kölcsön között, mely utóbbinál a szerződő felek tartós kapcsolata nem előfeltétel. o A adós/hitelfelvevő adós/hitelfelvevő kötelezettsége: kötelezettsége: A hitelfelvevő oldalán jogként jelenik meg a hitelező hitelintézet kötelezettsége: a meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása vagy egyéb

29 hitelművelet végzése; a hitelfelvevő kötelezettsége ugyanakkor díj fizetése a hitelintézet részére a rendelkezésre tartásért. A díjat a hitelfelvevő mindig a teljes hitelösszeg után fizeti; a fizetés feltételeinek meghatározása bankonként különböző. A hitelfelvevő kötelezettsége természetesen - amely megegyezik a hitelező kötelezettségével - az ügylet létrejöttéhez a szerződés megkötése. A Ptk. nem határozza meg sem a rendelkezésre tartható hitelkeret, sem a díj maximális összegét. A rendelkezésre tartásért fizetendő díj mértéke hitelintézetenként eltérő, míg a hitelkeret összegére vonatkozóan korlátozásokat a Hpt. szabályai között találunk, amikor meghatározza a hitelintézet által maximálisan kihelyezhető források mértékét. Az Új Ptk. a korábbi szabályozással ellentétben a hitelszerződés érvényességéhez már nem követeli meg az írásbeliséget, ugyanakkor ha a szerződés a Hpt. hatálya alá tartozik (tehát pl. a szerződéses jogviszonyban hitelezőként pénzügyi vállalkozás szerepel), akkor a szerződés alakszerűségére a Hpt. (279. § (1) bek. ) írásbeli formát ír elő, illetve hitelszerződés külön megállapodás útján elektronikus úton is köthető (Hpt. 279. § (2) bek.). Ugyanez vonatkozik a szerződés bármilyen módosítására vagy megszüntetésére is. Mindezek mellett a szerződés alakjával kapcsolatban a bírói ítélkezés gyakorlata kialakította az írásbeliség követelményének fokozott előtérbe kerülését; nemcsak magának a hitelszerződés megkötésekor, hanem azt megelőzően is a bankok által követelt hitelbírálati eljárás folyamatában. A pénzügyi tevékenységeket felsoroló Hpt. banki működést szabályozó követelményei között található a banki belső hitelezési folyamat szabályozásáról szóló, a bank igazgatósága által elfogadandó hitelezési szabályzat kidolgozása. Ennek része a banki belső döntések írásba foglalásának követelménye. A hitelszerződés mindkét fél részéről felmondható. Míg az Adós a hitelszerződést bármikor, korlátozás nélkül felmondhatja, addig a Hitelező a jogviszony jellegéből adódóan, rendes felmondással nem, csak „azonnali felmondással” szüntetheti meg a szerződést. A Ptk. felsorolja azokat az eseteket, melyek megvalósulása esetén a Hitelező részéről a felmondás joga gyakorolható. A felsorolt esetek általában az Adós körülményeiben bekövetkező olyan lényeges változásokhoz kapcsolódnak, melyek a Hitelezői érdekeket nagymértékben veszélyeztetik. A Ptk-ban szabályozott felmondási okok a következők: • • • •

az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot; az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát befolyásolta; vagy az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyeztetné a hitelszerződés alapján megkötött szerződés teljesítését. (5) A hitelező jogosult a hitelszerződést az adós megfelelő biztosíték adására történő felszólítása nélkül felmondani, ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes.

Felek a szerződésben a felmondás törvényi szabályozásától eltérhetnek, az Adós felmondási jogát korlátozhatják vagy a törvényben szabályozott hitelezői felmondási okokat a szerződésben bővíthetik. Fontos megjegyezni, hogy önmagában a hitelszerződés felmondása, az annak alapján kötött szerződéseket nem szünteti meg.

30 5.3.3. A kölcsönszerződés A kölcsönszerződés a hitelviszonyok egyik legelterjedtebb szerződéstípusa, melynek tárgya a pénz. A kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles. A kölcsön jogviszony a hitel felvevő oldaláról a hitelkeret lehívása; a hitelező bank oldaláról a rendelkezésre tartott hitel (vagy annak egy része) folyósítása a hitelfelvevő részére. részére A felek közti kölcsön jogviszonyt és az ahhoz kapcsolódó szerződést az utóbbi években egyre inkább jellemezte az egyszerűségre való törekvés: többnyire részletes általános szerződési feltételekre épülő hitelkeret szerződés kötődik a hitelfelvevő és a hitelező bank között, amely alapján külön kölcsönszerződés nem minden esetben köttetik ilyen címen, hanem esetenkénti a hitelfelvevő által írásban a hitelező bankhoz benyújtott kérelem és annak bank általi elfogadása hozza létre a kölcsön jogviszonyt. A hitelszerződések túlnyomó többségében a hitelező bank meghatározza a minimális kölcsönösszeg nagyságát; ez alól a rendelkezés alól általános kivétel, amikor adott import kifizetést kell az adósnak közvetlenül teljesítenie, melynek összege nem igazodik a bank és az adós közti hitelszerződésben meghatározott minimál kölcsönösszeghez. A rendelkezésre tartott hitelkeret igénybevételének i génybevételének feltételeit a banki gyakorlat részletesen kimunkálta; ez függ az adott hitelszerződés módjától: o Folyószámla hitel esetén a hitelkeret igénybevételének feltétele, vagyis az adós számára kölcsön folyósítása akkor és annyiban történik, amennyiben a hitel folyósítása az adós pénzforgalmi számlája terhére beadott fizetési megbízások teljesítéséhez szükséges (a szerződés felsorolhat még egyéb feltételeket vagy kizárhat bizonyos eseteket: a legkritikusabb kizárási eset, amely gyakran megfogalmazásra kerül, az azonnali beszedési megbízás esete, mely tipikusan az adós által a banknak adott felhatalmazás alapján kerül az adós számlája ellen benyújtásra). o Hitelkeret szerződés alapján létrejött eseti kölcsönszerződés megkötése (főleg az évekkel ezelőtti banki gyakorlat alapján) vagy újabban leginkább a hitelkeret szerződéshez kapcsolódó rövid, többnyire egyoldalas adatlap, kérelem, rendelkezési lap stb. elnevezésű, de mindenképpen az adós által egyoldalúan benyújtott és az adós egyoldalú jognyilatkozatát tartalmazó lehívási értesítő és annak a hitelező bank általi elfogadása az, amely a kölcsön jogviszonyt létrehozza. A folyósítás mindig a bank oldaláról a hitelfelvevő részére annak számláján való jóváírást jelent. A számlán való jóváírástól eltérő lehet a kereskedelmi forgalomban közvetlen importot fizető devizaátutalás teljesítése. Minden átutalás vagy pénzbefizetés, amely a hitelfelvevő adósnak a hitelező bankkal szemben fennálló tartozását csökkenti, törlesztésnek minősül. A törlesztés módja lehet: o a hitelfelvevő adós forint vagy devizaszámlájának közvetlen megterhelése, vagy o a hitelező bankhoz közvetlenül befolyó, de adós nevében vagy részére utalt pl. export árbevételek jóváírása. A hitelszerződés a lehívás minimális összegének és devizanemének meghatározásához hasonlóan általában a törlesztés minimális összegét és devizanemét is meghatározza. A hitelező bank ettől szerződés kifejezett rendelkezése alapján - általában a külkereskedelmi forgalomban tér el, amikor is az

31 export árbevételből történő jóváírások összegét elfogadja függetlenül azok (a törlesztés minimális összegéhez vetített) nagyságától. Különösen a külkereskedelmi szerződések alapján fennálló hitelszerződések esetén a felek részletesen szabályozzák azokat az eseteket, amikor a hitelszerződés devizaneme és a hitelező bankhoz esetlegesen befolyó export árbevétel devizaneme eltér egymástól és szabályozzák az ekkor követendő eljárást. A mai gyakorlatban legáltalánosabban elterjedt szabályozási pontok: o annak rögzítése, hogy a hitelező bankhoz befolyó devizakövetelést vagy annak egy részét, ami a kölcsön törlesztésére szolgál a hitelező bank a lehető legkorábbi értéknappal konvertálja, o az eltérő devizanemek esetén a konvertálás általában a hitelező bank saját jegyzett külkereskedelmi árfolyamán történik, o a konverzióból származó kockázatok (árfolyamkockázat), valamint az ahhoz kapcsolódó költség az adóst terheli. Rulirozó hitel fogalmáról is említést kell tennünk. A hitelkeret rulirozó jellegű, jellegű ha a szerződő felek megállapodnak abban, hogy amennyiben a hitelfelvevő adós a hitelkeret szerződés időtartama alatt, vagyis a hitelkeret rendelkezésre tartásának végső lejárata előtt korábban igénybe vett kölcsönt (kölcsönöket) teljes mértékben visszafizeti, úgy a visszafizetett kölcsön (kölcsönök) összegével a hitelkeret kvázi automatikusan feltöltődik és újra lehetőség van az adós által konkrét kölcsön igénylésére (lehívásra). Hitelfelvevő késedelmes teljesítése (kamat, tőke visszafizetés) késedelmi kamat A késedelmi kamat szabályozása a hitelszerződésekben alapvetően kétirányú: • Tőkeösszeg fizetési késedelme esetén a felek megállapodása alapján a késedelem idejére fizetendő késedelmi kamat mértéke a hitelező bank által mindenkor nyilvánosságra hozott ügyleti kamat mértékéhez plusz azt meghaladóan szerződésben meghatározott százalékos mértékhez igazodik. Mind az ügyleti kamat mértéke, mind az ahhoz hozzáadódó százalék nagysága alapvetően a bank által hozott üzleti döntés eredménye; a hitel "árazásának" kérdése. Különösen devizahitel szerződés esetén kialakul a bankgyakorlatban a késedelmi kamat mértékének meghatározásában az erős differenciáltság: ezt lehetséges a késedelemben eltöltött idő hosszúságához kötni vagy pedig - szerződéses megállapodás alapján - a késedelem bizonyos ideje vagy ahhoz kapcsolódó más feltételek eltelte után a devizakölcsönt forint kölcsönné lehet konvertálni és más késedelmi kamatszámítással élni. •

A tőke járulékainak késedelmes megfizetése esetén a késedelmi kamat mértéke a késedelem időtartamára fizetendő késedelmi kamat mértéke nagyon sok esetben a jegybanki alapkamat kétszeres összegében kerül meghatározásra.

A felek a fentiektől eltérő módon is megállapodhatnak; a fentiek csak egy általában elterjedt magyar banki gyakorlatot illusztrálnak. A felek megállapodásának korlátja mindig a hatályos Ptk. szabályozása. A biztosítékok felsorolása és a rájuk vonatkozó fontosabb szabályozás általában a hitel és kölcsönszerződésekhez kapcsolódik. Bár a Ptk. nem kötelezi a hitelezőt szerződésben biztosíték kikötésére, más jogszabályok (különösen (különösen a Hpt.) alapján, vagy és bizonyos különleges esetekben pl. csőd vagy felszámolási

32 teszi szi eljárás során más jogszabályi rendelkezés a prudens banki viselkedés előfeltételévé te ügyleteinek biztosítottságát (fedezését). (fedezését). Ugyanakkor mégsem található kifejezett törvényi rendelkezés arra nézve, amely alapján a bank minden esetben köteles lenne hitelviszonyát biztosítékkal megerősíteni. Ilyen kifejezett törvényi rendelkezés hiánya kialakította azt a banki gyakorlatot, ami mára egyre erősödik, mely alapján a hitelező bank jogosult arra, hogy követeléseit, azok megtérülése érdekében a hiteljogviszonyban biztosítsa: biztosíték adását vagy biztosíték kiegészítését kérje az általa szükségesnek tartott mértékben - az ügyféllel való megállapodás alapján a szerződés keretei között. A hitelviszony fennállása alatt - hitel- vagy kölcsönszerződés alapján - a hitelező bank bármely időpontban általa megfelelőnek ítélt biztosíték adását vagy meglevő biztosíték kiegészítését kérheti hitelfelvevő adósától. Az egyes biztosítéki szerződés típusokkal itt nem foglalkozunk. Kölcsönszerződés írásban vagy külön törvényben meghatározott esetekben elektronikus úton lehet kötni. A szerződésben kötelezően meg kell határozni a kölcsön összegét és pénznemét, a kamat mértékét és pénznemét, a visszafizetés időpontját. A magyar jogban nincs akadálya annak, hogy a felek a kölcsönszerződésben az Adós tarozását devizában határozzák meg, ugyanakkor a pénzösszeg folyósítására és a kölcsön visszafizetésére pedig forintban kerüljön sor. Devizaszerződések esetén az esetleges árfolyamváltozások miatt a szerződéses kötelezettségek teljesítése nehezebbé válhat, ezért ezeknél a szerződéseknél a vonatkozó törvények a hitelező részére kötelező tájékoztatási kötelezettséget írnak elő. A kölcsönszerződés nem a pénz átadásával, hanem a szerződés megkötésével jön létre. A Ptk. rendelkezései értelmében a szerződés megkötése után a Hitelező megtagadhatja a pénz átadását, ha az Adós körülményeiben, vagy a kölcsön biztosítékában, a biztosíték érvényesíthetőségében olyan lényeges változás állott be, amely miatt az Adós a pénz visszafizetési és kamatfizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni, ezért a szerződés teljesítése a Hitelezőtől többé nem várható el. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a szerződés megkötéséből az Adósnak sem származik kötelezettsége arra, hogy a kölcsönt igénybe vegye. Ebben az esetben azonban köteles a Hitelezőnek a szerződéskötéssel felmerült költségeit megtéríteni. Ezenkívűl az Új Ptk. a hitelszerződés szabályaival összhangban az Adós számára rendelkezésre tartási díjfizetési kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha az adós nem veszi igénybe a kölcsönt. A szerződés felmondása a hitelviszony megszűnésének egyik formája. A hitelviszony megszűnése a szerződés felmondásával alapvetően két nagy csoportba osztható a felmondás körülményeit tekintve: • rendes felmondás és • azonnali hatályú felmondás. Az azonnali hatályú felmondás általános szabályait a Ptk. 6:387.§ . szakasza tartalmazza. Eszerint a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönszerződést, ha • az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot;

33 • • • • • •

kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra való fordítása lehetetlen, vagy az adós a kölcsönösszeget nem erre a célra használja fel; az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát befolyásolta; az adós a fizetőképességére vonatkozó, valamint a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot akadályozza; az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét; a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke vagy érvényesíthetősége jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki; vagy az adós a kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítésével késedelembe esik, és mulasztását felszólításra sem pótolja.

• A hitelező jogosult a kölcsönszerződést az adós megfelelő biztosíték adására történő felszólítása nélkül felmondani, ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes. 5.3.4. Fogyasztói hitel A fogyasztói hitel szabbályozásáról 2009-ben külön jogszabályt hoztak. A törvény megalkotását elsődlegesen az indokolta, a 2000-es években – miután a pénzintézetek a lakossági banki szolgáltatások terjesztésével és fejlesztésével igyekeztek üzleti volument növelni – nagymértékben megnőtt fogyasztói hitel felvételek száma és aránya is a teljes lakossági hitel állományban. Csábító volt az alacsony kamatozású külföldi devizában (főleg euróban és svájci frankban) denominált fogyasztási hitelek felvétele, ahol is az árfolyam változás okozta esetleges veszteséggel nem számoltak a hitelfelvevők. 2008as válságot követő svájci frank erősödés és forint gyengülés rengeteg fogyasztási hitel adóst kényszerített fizetésképtelen helyzetbe. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény, (Fogyasztói hitel törvény - Fht.) gyakorlatilag az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelvét ültette át a magyar jogba. Az Fht. többek között meghatározza: b) hitelszerződés formai és tartalmi kellékeit (ezek hiányában a szerződés semmis, azonban a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni); c) rendszeres tájékoztatási kötelezettséget, mindkét fél részéről (különös jelentősége van a szerződés megkötése előtti tájékoztatásnak, hiszen ennek alapján kerül a fogyasztó abba a helyzetbe, hogy megfontolt döntést hozhasson); d) elállási jogot ami a fogyasztót illeti meg (ennek alapján a fogyasztó „meggondolhatja” magát: a hitelszerződéstől a szerződéskötés napjától számított 14 napon belül indokolás nélkül elállhat, ha a hitel folyósítására még nem került sor.) és e) az előtörlesztésre vonatkozó szabályokat. melyek értelmében a fogyasztó a szerződés fennállása alatt bármikor élhet teljes vagy részleges előtörlesztéssel. A törvény részletesen szabályozza, hogy ennek kapcsán milyen költségeket számíthat fel a pénzintézet, de a lejárat előtti visszafizetést (előtörlesztés) a bank nem tagadhatja meg.

34 6. Pénzügyi és operatív Lízing 6.1. Általános jellemzők A lízing olyan finanszírozási forma, amelyre vonatkozó szerződés sajátos, jellemzően hosszú távú bérleti szerződés. A lízingszerződések úgynevezett vegyes típusú kötelmek (szerződések). Sok tekintetben hasonlóságot mutatnak a tartós bérlettel, a hitellel, és az adásvétellel, ezen kötelmek elemeiből építkeznek. A 90-es években a hazai piacon még elsősorban a vállalkozások voltak a lízingtársaságok fő ügyfelei. Ennek megfelelően kezdetben az ő igényeikhez igazodtak a lízingcégek által kínált konstrukciók. Az utóbbi időben elterjedtek a lakosság, azaz a természetes személyek részére szóló ajánlatok, elsősorban a gépjármű-, illetve az ingatlanlízing tekintetében. A magyar gépjárműpiacon – a lakossági megtakarításból történő vásárlás helyett – meghatározó finanszírozási formává vált a gépjárművek lízing- vagy valamely kölcsönkonstrukció felhasználásával való finanszírozása. Az elmúlt években bővült a lízingbe vehető eszközök köre, és megjelent a piacon a nagy érdeklődésre számot tartó lakáslízing is. E téren elmondható, hogy a lízing-konstrukciót azon ügyfelek részére ajánlják a lízingtársaságok,akik nem kívánják vagy nem tudják biztosítani a jelzáloghiteleknél előírt önerőt, vagy nem felelnek meg a bankok hitelbírálati követelményeinek, illetve befektetési céllal vásárolnak. Előnye még, hogy nem kizárólag lakás céljára szolgáló ingatlanokhoz lehet igénybe venni, hanem például garázsokra, tárolókra is. 6.2. A lízing fogalma, fajtái A lízingügyletek sajátossága, hogy a lízingbe adó – a lízingbe vevő által megnevezett dolgot – a lízingtárgyat kizárólag azzal a céllal vásárolja meg, hogy azt meghatározott időre a lízingbe vevő használatába adja. A lízingbe vevő a lízingszerződésben rögzített lízingdíj megfizetésére vállal kötelezettséget. A lízingszerződés fedezete maga a lízing tárgya, amelynek tulajdonjogát a lízingbe vevő csak a finanszírozási futamidő végén, az összes lízingdíj, valamint az ún. maradványérték megfizetését követően szerzi meg. (Ez nem vonatkozik az operatív lízingre, ld. később). A lízingnek két alapvető fajtáját különböztetjük meg, az operatív (működési) lízinget és a pénzügyi (finanszírozási) lízinget. • Az operatív lízing esetében a szerződés tartalma nem a finanszírozás, hanem a szolgáltatás, amelynek keretében a lízingbe adó valamilyen eszközt meghatározott időtartamra díjfizetés ellenében a lízingbe vevő használatába ad, a lízingbe vevő pedig a futamidő lejártával a lízingtárgyat visszaszolgáltatja a lízingbe adónak. Az eszköz tulajdonjoga a lízingbe adónál marad. (Ez nem a PSZÁF által felügyelt, azaz nem engedélyköteles tevékenység.) •

A pénzügyi lízing, amelynek keretében a lízingbe adó alapvetően finanszírozási szerepet tölt be, így a szerződés lejáratakor a lízingbe vevő jellemzően él a szerződés által biztosított vételi jogával, és ezzel megszerzi a lízingelt vagyontárgy tulajdonjogát. A pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a

35 pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény szerint pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül, melyet a Felügyelet engedélyével pénzügyi vállalkozások nyújthatnak A pénzügyi lízingen belül megkülönböztetjük a nyílt végű és a zárt végű pénzügyi lízinget. A két konstrukció között az a különbség, hogy a zárt végű pénzügyi lízingnél a tulajdonjogátruházás a futamidő végén automatikus. Nyílt végű lízingnél a lízingbe vevő vételi joggal (vevőkijelölési joggal) rendelkezik, azaz a lízingbe vevő vagy egy általa megnevezett harmadik személy a lízingelt vagyontárgyat a futamidő végén a maradványérték megfizetése után megvásárolhatja. Tekintettel arra, hogy a lízing többszereplős ügylet, érdemes összefoglalni a részletszabályok ismertetése előtt a lízingszerződés megkötésének menetét: • A lízingbe vevő megbízza a lízingbe adót, hogy szerezze be a gyártótól, forgalmazótól a meghatározott eszközt, majd azt finanszírozza neki. • A lízingbe adó megrendeli, majd megvásárolja az eszközt, • végül a lízingbe adó lízingbe adja az eszközt a lízingbe vevő ügyfélnek (tényleges lízingszerződés). 6. 3. A pénzügyi lízingszerződés lízingszerződés A pénzügyi lízingszerződést önálló szerződéstípusként az Új Ptk. is részletesen szabályozza, emelett a Hpt-ben is találunk pénzügyi lízingre vonatkozó rendelkezéseket. A Hpt. a pénzügyi lízing fogalmát az alábbiak szerint határozza meg. Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is) d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését; A Hpt. szabályozás mellett az elmúlt években a különböző adótörvényekben és azok változásaiban volt nyomon követhető a pénzügyi lízing magyarországi szabályozása. Az adótörvények közül és különösen az általános forgalmi adóról szóló szabályváltozások voltak és jelenleg is irányadók; az adótörvények mellett a számviteli törvény (Szt.) tartalmazza annak részletes szabályozását, ami a Hpt. definícióból következik: vagyis hogy a Hpt. a pénzügyi lízing definiálása során kiköti, hogy a lízing tárgyát a lízingbe vevő könyveiben kell kimutatni.

36 A Ptk. szerint a Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét. A Ptk. szabályait minden olyan esetben együtt kell alkalmazni a Hpt. rendelkezéseivel, amikor a pénzügyi lízingtevékenységet üzletszerűen végzi a lízingbeadó. A pénzügyi lízingszerződés tárgya valamilyen dolog vagy jog lízingbe, használatba adása. A lízingbevevő elsődleges kötelezettségei a lízingtárgy átvétele illetve a lízingdíj fizetése, emellett a lízingbevevő számára a Ptk. számos más mellékkötelezettséget (pl. rendeltetésszerű használat, állagmegóvás) is előír. Ugyanakkor a lízingbeadás tényének, lízingbevevő személyének közhiteles nyilvántartásba (pl. hitelbiztosítéki nyilvántartás) történő bejegyeztetése főszabály szerint lízingbeadó feladata. A fentiekből kitűnik, hogy a pénzügyi lízingszerződés tehát „vegyes” szerződés, mely magában hordozza a bérlet, a kölcsönszerződés alapvető jegyeit is. A pénzügyi lízingszerződés a Hpt. definíciója alapján az alábbi elemekből tevődik össze: • A pénzügyi lízing mindenképpen üzletfajta, ügyletfajta, egy tevékenység, amelyet a Hpt. definiál. • Az üzlet, ügylet vagy tevékenység alanyai a lízingbe adó és a lízingbe vevő; a lízingbe adó megszerzi a lízing tárgyának tulajdonjogát azzal a céllal, hogy a lízingbe vevő használatába adja. • A lízingbe vevő a lízingbe adótól használati célból veszi át a lízing tárgyát. • A lízing tárgya ingatlan vagy ingó dolog vagy vagyoni értékű jog. • A lízingtárgy használatba adása olyan módon történik, hogy az a lízingbe vevő könyveiben kerül kimutatásra. A Ptk. részletesen szabályokat tartalmaz a lízingtárggyal kapcsolatos hasznok, terhek és kárveszély viselés vonatkozásában. A törvényi szabályozás értelmében a lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A lízingbevevő a lízingtárgy használatának átengedésére a lízingbeadó hozzájárulásával jogosult, illetve ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért úgy felel, mintha a lízingtárgyat maga használta volna. •

•

A lízingbe vevő kötelezettségei: o a lízingszerződés hatályosulásával viseli a kárveszély átszállásból származó kockázatot; o a lízingszerződés hatályosulásával viseli a közvetlen terheket - az adóterheken túlmenően a Hpt. ide érti a lízing tárgyának fenntartási és amortizációs költségviselését is. o lízingdíj fizetése 2) A lízingbe vevő jogai: o a lízingszerződés hatályosulásával jogosulttá válik a lízing tárgyán a hasznok szedésére;

37 o jogosultságot szerez arra, hogy a lízingszerződésben kikötött időtartam lejártával és a vonatkozó pénzügyi kötelezettségek teljesítése után lízing tárgyán tulajdonjogot szerezzen. A tulajdonjog-szerzést másnak is átengedheti: vagy a lízingszerződésben vagy a lízingszerződés hatálya alatt külön okiratban más személyt jelölhet meg, aki a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízing tárgyának tulajdonjogát megszerezheti. Ehhez a fenti joghoz kötelezettség is tartozik: a lízingszerződésben kikötött időtartam lejártán túlmenően a lízingbe vevő a lízingdíjat teljes mértékben (tőke és kamatok) köteles megfizetni, valamint minden olyan más pénzügyi kötelezettséget teljesíteni, amelyet a szerződő felek a szerződésben megjelöltek (ez a gyakorlatban a legtöbbször az ún. maradványérték megfizetéséhez kapcsolódik). A lízingszerződés fontos része annak kikötése, hogy amennyiben a lízingbe vevő nem él azzal a jogával, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingtárgy tulajdonjogát megszerezze, úgy a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A Hpt. meghatározása szerint a pénzügyi lízingszerződés kötelező eleme a lízingdíj tőke és kamatrészének meghatározása és a törlesztés ütemezésének szabályozása; a Hpt. meghatározza a lízingdíj tőkerészét, amennyiben azt a lízingtárgy szerződés szerinti árával teszi azonossá; a kamat nagysága a felek megállapodásától függ, ugyanígy a törlesztés ütemezése is. A lízingdíj mértékében a felek közösen állapodnak meg, melyet a lízingbevevő a szerződésben meghatározott időszakonként előre köteles megfizetni. Nem jár lízingdíj a lízingbeadó számára, ha a lízingtárgyat a lízingbevevő saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatja. A gyakorlat elég vegyes szerződési rendszert alakított ki, aminek oka az elmúlt években éves gyakorisággal változó, a lízing szabályozására vonatkozó adószabály módosulások, valamint az ügylet átfogó szabályozásának hiánya a régi (1959. évi IV. törvény ) Ptk.-ban. A kezdetektől virágzó gépjármű lízingen túlmenően elterjedt az egyéb berendezések lízingügylete, valamint az utóbbi időktől kezdve egyre gyakoribbá válnak az ingatlanlízing ügyletek is. A lízingszerződés célja meghatározásakor a felek általában két szabályozandó területet jelölnek meg: • egyrészt a megfelelő gondosság hangoztatásával a lízingbe vevő azon kötelezettségét, hogy a lízing tárgyát hogyan és milyen módon azonosítja, választja ki stb., • másrészt annak leszögezését, hogy a felek jogviszonyára milyen körben, milyen szerződési feltételek vonatkoznak (ez utóbbi nemcsak fölös óvatosság, hiszen a szabályozatlanság és az adószabályok állandó változása a több évre kötött lízingügyleteknél külön körültekintést igényel). A lízingbe vevőt terhelő gondossági követelmény szabályozása és betartása azért is fontos, mivel a lízingbe vevő a lízing tárgyának azonosítását és kiválasztását - általában a lízing tárgyának szállítójának adott megrendelés formájában - a lízingszerződés hatályba lépését megelőzően végzi. A lízing tárgyának kiválasztása, megrendelése alapvetően a lízingbe vevő és a lízing tárgy szállítójának, gyártójának stb. között kötött ügylet és ennek megfelelő szerződés. Ebben a lízing tárgyának legfontosabb jellemzői kerülnek rögzítésre: - vételár, - szállítási feltételek,

38 -

gép, berendezés, gépjármű esetében azok felszereltsége, műszaki és egyéb jellemzőik, a szavatossági és jótállási feltételek stb.

Amennyiben a lízingtárgy kiválasztására vonatkozó szerződés a lízingbe vevő és a szállító között bármilyen módon hiányos vagy a lízingbe vevő számára előnytelen feltételeket tartalmaz, ez a felek későbbi jogviszonyát - a pénzügyi lízing jogviszony - nem érinti abban az esetben, ha a lízingszerződés céljának meghatározásakor a felek kikötötték, hogy mindezen előügyletekből fakadó bármilyen előnytelen következmény, káros következmény vagy kár következménye a lízingbe vevőt terheli. A lízing tárgyának tulajdonjoga szintén külön figyelmet érdemel. A pénzügyi lízingszerződés hatálya alatt - köznyelven szólva a lízing futamideje alatt - a lízing tárgyának tulajdonjoga a lízingbe adót illeti meg. A lízing tárgya ugyanakkor a lízingbe vevő birtokában és használatában van. A fentiek alapján - különösen gépjárművek lízingszerződése esetén - a gépjárművek üzembentartásához és üzemeltetéséhez szükséges minden dokumentumnak a lízingszerződés alanyaihoz idomul: gépjármű forgalmi engedélyébe pl.: tulajdonosként a lízingbe adót, üzemben tartóként pedig a lízingbe vevőt kell bejegyeztetni. A megfelelő dokumentumok jogszabályszerű elkészítését, valamint az ahhoz kapcsolódó költségviselés rendjét a felek a pénzügyi lízingszerződésben rögzítik. A lízing tárgyának tulajdonjoga szabályozásakor általában rögzítésre kerül a korábban már ismertetett Hpt. fogalom, amely szerint a lízing tárgya a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A számviteli jog szabályainak alkalmazásával sok szerződés részletezi a könyvekben való kimutatás számviteli feltételeit (pl.: a lízingszerződés szerinti vételárról kiállított számla bemutatása stb.). A tulajdonjoghoz kapcsolódó szabályok között szerepel annak a jognak a feltüntetése a lízingbe vevő részére, amely alapján, ha a lízingszerződés szerinti valamennyi fizetési kötelezettségét esedékességkor maradéktalanul teljesítette, akkor jogosult a lízing tárgyának tulajdonjogát megszerezni vagy a tulajdonjog megszerzésére más személyt kijelölni. A pénzügyi lízing fontos része része általában a lízingtárgy biztosítása. biztosítása Fentebb a lízingszerződés céljánál már említésre került a pénzügyi lízingszerződéshez szükséges, de attól független másik szerződés, amely a lízingbe vevő és a szállító között köttetik meg. E pontnál egy újabb szerződés megkötésének szükségessége merül fel: a lízingbe vevő és a biztosító között a lízingtárgy biztosítására vonatkozóan. Amennyiben gépjármű a lízing tárgya, úgy a biztosítás kettős: - egyrészt a kötelező gépjármű felelősségbiztosítást kell a lízingbe vevőnek saját nevében megkötni és a biztosítási díjakat a lízingszerződésben meghatározott díjakon felül a biztosító részére megfizetni, - másrészt gépjárműre vonatkozóan a lízingbe vevő casco biztosítást köteles kötni a biztosítóval. Mivel a pénzügyi lízingszerződés szabályozása alá egy újabb - a szerződésnek alanyát nem képező személlyel kötött - biztosítási szerződés kerül, ezért a lízingbe adó általában a lízingszerződésben vagy a lízingszerződéshez kapcsolódó üzletszabályzatában vagy általános szerződési feltételeiben sok részletszabályt átvesz a casco biztosításból, valamint egyéb szabályokkal kiegészíti azt, amellyel a lízingbe vevő harmadik személlyel kötött casco szerződését a pénzügyi lízingszerződéshez kívánja kötni.

39 Általában a lízingbe adó meghatároz olyan pénzügyi feltételeket, mint a casco biztosítás önrészesedése a kiegészítő biztosítások, a biztosítások terjedelmének köre stb. A harmadik személlyel, a biztosítóval kötött szerződést a lízingbe adó a pénzügyi lízingszerződéshez általában engedményezéssel, vagy annak kifejezett rögzítésével köti, hogy biztosítási esemény bekövetkeztekor a szerződés kedvezményezettje a lízingbe adó. A pénzügyi lízingszerződés dokumentációja egyszerűsítése érdekében elterjedt a gyakorlatban az a változat is, amely alapján a biztosítást a lízingbe adó köti a biztosítóval. A lízing tárgyának biztosítási köréhez kapcsolódó súlyos szerződésszegések a gyakorlatban, amelyek azonnali hatályú felmondást vonnak maguk után: - a felek között megállapodott bármilyen biztosítás meg nem kötése, felmondása vagy nem fizetése, - a szerződésben meghatározott felszerelések beszerelésének elmulasztása, - harmadik személlyel kötött biztosítási szerződésnél annak bármilyen módosítása vagy arra irányuló törekvés, - a lízing tárgyának olyan módon való használata vagy olyan területen tartása, amelyre a biztosítás nem terjed ki, - lízingbe vevő minden olyan tevékenysége, amely a biztosítási szerződés alapján biztosítási fedezetlenséget és ezzel a kárért való helytállásban a biztosító mentesülését eredményezi (pl.: alkoholos befolyásoltság, gyógyszer, kábítószer hatása alatt okozott kár stb.), - bármi, a fenti esetekben nem szabályozott, de a lízingbe vevőnek a biztosítások megkötésével kapcsolatos kötelezettségéhez tartozó vagy a biztosítási szerződésekben meghatározott kötelezettség megszegését eredményező esemény. Az elmúlt évek gyakorlata alapján több pénzügyi lízingszerződésben előforduló kikötés gépjármű lízing esetén, hogy amennyiben nagy összegű vagy sorozatosan előforduló biztosítási eseményekre a biztosító jelentősebb összegű kifizetést teljesített és ezek következtében egy újabb biztosítási esemény totálkáros vagy lopáskárra fizetendő összegről szól és ez az összeg nem éri el lízingbe adó aktuális követeléseinek összegét, úgy ez a pénzügyi lízingszerződés szerződő felei között a lízingbe adó részéről azonnali hatályú felmondási oknak minősül. Bár a szerződéses szabály érvényesítése nem tökéletes, ugyanakkor szándéka szerint a szervezett gépjármű lopások és totálkáros törések elleni védekezést szolgálná. A lízing díja két összetevőt tartalmaz: a tőkerészt és a kamatrészt. kamatrészt. A lízingdíj megegyezik a lízing tárgyának lízing szerződés szerinti vételárával - a vételár meghatározásakor a felek szabályozzák az általános forgalmi adó viselésének kötelezettségét (általában lízingbe vevőt terheli). Ugyanis a lízing tárgyának szállításakor a vételár általános forgalmi adót tartalmaz, a pénzügyi lízing szerződés feltételeinek meghatározásakor a lízing szerződés szerződő felei általános forgalmi adó számítása nélküli vételárral kalkulálnak. A kamat ügyleti kamat. A lízingszerződésben általában különböző ügyleti kamatmértékére vonatkozó számítási módszerek kerülnek leírásra. A lízingdíj lehet forintban vagy devizában meghatározott. Amennyiben a lízingdíj devizában van meghatározva, úgy a felek a szerződésben kikötik azt a referenciabankot és annak devizaárfolyam alakulását, amelynek változásához a devizaárfolyam változást és ennek szerződéses módosítását is kötik. A szerződésben meghatározott árfolyamszámítási képlet alapján általában a lízingbe vevő fizetési

40 kötelezettségének esedékességének napján érvényes árfolyamon számítják a felek a fizetési kötelezettség teljesítésének összegét; esetleges árfolyamkülönbözetből származó pozitív vagy negatív egyenlegű eltérésekkel általában a következő díjfizetés időpontjában számolnak el a felek - ettől eltérő megállapodás is létezhet. A banki hitelezési gyakorlathoz hasonlóan az ügyleti kamat mértéke is változhat; általános szerződési kikötés, hogy egy törlesztési időszakon belül az ügyleti kamat mértéke nem változik, ugyanakkor a kamat mértékének változását olyan módon kell a lízingbe vevő tudomására hozni - megfelelő eszközzel és időben - hogy fizetési kötelezettségének teljesítését az esetleges kamat mértékváltozás ne befolyásolja. A pénzügyi lízinghez általában az alábbi költségek kapcsolódnak: - A kezelési költség, melynek mértékét és esedékességét a felek a szerződésben rögzítik legtöbbször egyszeri a szerződés megkötésekor fizetett költség, de százalékos mértékben is meghatározható és elosztható a szerződés hatályának tartamára. - A szerződés bármely módosításából - különösen a díjkalkulációból - eredő költség, melyet a felek szintén a szerződésben szabályoznak, a felmerülés és fizetés esedékességét a módosítás felmerülésének lehetőségéhez kötve. - Hatósági rendelkezések vagy más - a felek által a szerződésben megállapodottak szerinti jogszabályi változás bekövetkezte során felmerülő, akár a lízingbe adó, akár mindkét fél oldalán esedékes többletköltség viselése; ezek módjáról és esedékességéről szintén a szerződésben határoznak a felek. A vételár történik; a lízingbe adó vételár folyósítása a lízingbe adó és a lízing tárgyát szállító, gyártó között történik utalja (fizeti) a tárgy vételárát a szállító, gyártó javára. Ugyanakkor a lízing tárgyát a lízingbe vevő veszi át a szállítótól. A szerződési gyakorlat bonyolult előfeltételi rendszereket alakított ki, amelyek maradéktalan fennállása esetén kerül sor először a vételár fizetésére szállító felé, ezt követően pedig lízingbe vevő részére a lízing tárgyának átadására a szállító oldaláról. Lízingbe vevő helyett más személy is beléphet beléphet a szerződésbe. szerződésbe. A felek megállapodása alapján lízingbe vevő két esetben állíthat maga helyett más személyt a lízingszerződésbe: - A lízingszerződés hatálya alatt lízingbe adó kifejezett hozzájárulásával lízingbe vevő. Engedményezheti a Ptk. szabályai szerint a szerződést egy harmadik személyre, aki Ptk. szabályok szerinti tartozásátvállalói pozícióba kerül. Ebben az esetben a lízingbe vevő helyébe lépő új szerződő fél az eredeti lízingszerződés szerinti kötelezettségeket teljesíti változatlan feltételek mellett. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a felek másként állapodjanak meg és az eredeti lízingszerződés némely feltételét a harmadik személy belépésekor módosítsák. - A lízingszerződés lejáratához kapcsolódóan a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzésére kijelölhet a lízingbe vevő egy tőle különböző harmadik személyt. Amennyiben a lízingbe vevőnek a lízingszerződés alapján nincsen esedékessé váló tartozása, úgy a lízingbe adó kifejezett hozzájárulása lízingbe vevő ezen lépéséhez nem szükséges. A megszűnés lehetséges esetei: - a szerződő felek közös írásbeli megegyezésével,

41 -

ha a lízingszerződés hatályba lép, de a hatályba lépést követően a szerződésben meghatározott bizonyos időszakon belül nem kerül sor a vételár folyósítására, a szerződés felmondása esetén vagy amikor a lízingbe vevő a lízingszerződésben meghatározott valamennyi kötelezettségét teljes mértékben teljesítette (a mindenkori tartozás lízingbe vevő oldalán általában a korábbiak alapján a következőkből tevődik össze: tőketartozás - devizaalapú hitelezés esetén - tőketartozásra eső árfolyam különbözet, kamat és esetleges egyéb díjak).

Mivel a lízingszerződés határozott időszakra köttetett, a fenti d) ponton túlmenően a felek az azonnali hatályú felmondási okokat rögzítik a szerződésben. A jogviszony érdekessége, hogy a gyakorlat kizárólag lízingbe adó azonnali hatályú felmondási okait alakította ki. A kialakított gyakorlathoz hasonlóan az Új Ptk.-ban is részletesen csak a lízingbeadó részéről gyakorolható felmondási okok szerepelnek, a lízingbe vevő részére mindössze egy esetben biztosít felmondási jogot. Ennek alapján: a lízingbe adó jogosult a szerződés felmondani, ha a lízingbe vevő: -

a fizetőképességére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;, vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti kötelezettségének a teljesítését;, a lízingbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot; szavatossági jogainak érvényesítésére irányuló kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget; az őt terhelő lízingdíj, költség vagy teher megfizetését elmulasztotta, és a lízingbeadó a lízingbevevőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a fizetésre felszólította, és a lízingbevevő e határidő elteltéig sem fizetett.

A lízingbe vevő akkor jogosult a szerződés felmondani, ha a lízingbe adó a törvényben előírt a lízingbeadó szavatossági elállási jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget. Lízingszerződés felmondása esetén a Ptk. szerződés felmondásra vonatkozó jogkövetkezményei beállnak: - Lízingbe vevő összes tartozása egy összegben esedékessé válik és azt köteles megfizetni. - Lízingbe vevő használati joga a lízing tárgyára megszűnik és köteles a lízing tárgyát az összes tartozékkal, okirattal együtt lízingbe adónak visszaadni, ha a lízingszerződés felmondása esetén esedékessé vált fizetési kötelezettségeket lízingbe vevő nem vagy nem teljes körűen teljesíti,lízingbe adó jogosult a lízing tárgyát birtokba venni és azt értékesíteni. Az értékesítés során befolyt árbevételből lízingbe adó követelését kielégíti; az árbevétel ezt meghaladó része lízingbe vevőt illeti.

42 7. Fizetési megbízási szerződés Az Új Ptk. Hitel- és számlaszerződések fejezetében egy új, önálló szerződéstípusként szabályozza a fizetési megbízási szerződést, valamint A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) tartalmaz a fizetési megbízásra vonatkozó részletes szabályokat. A Ptk. szerint a fizetési megbízási szerződés alapján a megbízott meghatározott pénzösszegnek a megbízó utasítása szerint, a kedvezményezett részére történő fizetésére, a megbízó díj fizetésére köteles. Korábban már utaltunk arra, hogy a Hpt. értelmében a pénzforgalmi szolgáltatás üzletszerű végzése engedélyköteles tevékenység, ezért ezt kizárólag pénzügyi intézmény végezheti. Kérdésként merül fel, hogy a fizetési megbízási szerződés megkötése pénzforgalmi szolgáltatásnak minősül-e? A Hpt. a pénzforgalmi szolgáltatást, mint tevékenységet a következőképpen definiálja: Pénzforgalmi szolgáltatás: a) a fizetési számlára történő készpénzbefizetést lehetővé tevő szolgáltatás, valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység, b) a fizetési számláról történő készpénzkifizetést lehetővé tevő szolgáltatás, valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység, c) a fizetési műveletek fizetési számlák közötti teljesítése, d) a c) pontban meghatározott szolgáltatás, ha a fizetési művelet teljesítése a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő ügyfél rendelkezésére álló hitelkeretéből történik, e) 6 a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz - ide nem értve a csekket és az elektronikus pénzt kibocsátása, valamint elfogadása, f) a készpénzátutalás, g) az olyan fizetési művelet teljesítése, ahol a fizető fél távközlési eszköz, digitális eszköz vagy más információtechnológiai eszköz segítségével adja meg a fizetési megbízást, és ahol a fizetési művelet a távközlési eszköz, digitális eszköz vagy más információtechnológiai eszköz üzemeltetőjénél történik, aki kizárólag közvetítőként jár el az ügyfele és az ügyfele részére árut szállító vagy szolgáltatást nyújtó harmadik személy között; A kérdés megválaszolásához Pft. szabályait kell áttekintenünk, mivel magát a fizetési megbízás intézményét is ez a törvény vezette be a magyar jogi szabályozásba. A Pft. értelmező rendelkezések fejezetében a fizetési megbízás fogalmát a következőképpen határozza meg: a fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója részére fizetési művelet teljesítésére adott megbízása, valamint a hatósági átutalási megbízás és az átutalási végzés. A fenti fogalom meghatározásban látható, hogy a fizetési megbízási szerződés egyik alanya a pénzforgalmi szolgáltatást nyújtó intézmény, ezért álláspontunk szerint a fizetési megbízási szerződés megkötésére megbízottként kizárólag pénzügyi vállalkozás jogosult. A Ptk. szabályai szerint a megbízott a fizetési megbízás teljesítését mindaddig megtagadhatja, ameddig a megbízó nem nyújt a fizetési megbízás teljesítésére fedezetet. Másrészről a megbízott csak akkor jogosult

43 a díjra, ha a pénzösszeget a kedvezményezettnek átadta, a kedvezményezett számláján jóváírta, vagy a kedvezményezett számlavezető bankjának rendelkezésére bocsátotta. A Ptk. kimondja , hogy a megbízott csak addig az időpontig jogosult a szerződést felmondani, amíg a megbízott a megbízás teljesítését meg nem kezdte. Ezenkívül a Pft.-ben találunk még további rendelkezéseket ,melyek a fizetési megbízás visszavonásával kapcsolatosak.

44 8. Faktoring szerződés Korábban sem a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény), sem a szintén hatályon kívül helyezett 1996. évi CXII. törvény ( régi Hpt.) nem szabályozta önállóan a faktoring szerződést. A faktorálási, másnéven követelésvásárlási tevékenység így alapvetően a szerződési szabadság alapján a felek szabad megállapodásán alapuló banki szokásjogként fejlődött. Az üzletszerű faktorálás engedélyköteles tevékenység és kizárólag pénzügyi intézmény végezheti. Követelésvásárlási tevékenységnek minősül a Hpt. értelmében a követelésnek - a kötelezett kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő - megszerzése, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi; A faktoring szerződés tárgya lényegében a még le nem járt és még nem teljesített követelés, illetve annak „megvásárlása”. Faktoring szerződés alapján a faktor faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott összeg visszafizetésére és kamat fizetésére, fizetésére, a faktor a követelés visszaengedményezésére köteles. A szerződés alanyai tehát a „követelésvásárló” faktor és a követelést engedményező adós. Az adós a követelés értékét általában pénzben kapja meg, de a felek eltérően is megállapodhatnak (pl. a faktor váltót bocsát ki, vagy egy másik követelést engedményez). A faktoring szerződésre az engedményezési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ugyanakkor faktoring szerződés esetén az engedményezett követelés csak akkor száll át a faktorra, ha a faktor a faktorálás tényét és az adós személyét bejegyzi a hitelbiztosítéki nyilvántartásba. A követelés ellenértékét a felek határozzák meg. Gyakorlatban ellenértéket befolyásoló tényezőnek minősül a követelés minősége, behajthatósága, az adós személye, likviditása, fizetési morálja stb. A gyakorlatban számos esetben előfordul az is, hogy a faktor fizetési kötelezettségét a követelés behajthatóságától teszik függővé, tehát a faktornak csak azt követően kell fizetnie, ha a követelés kötelezettje teljesít. Az ellenérték nemcsak konkrét pénzösszeggel határozható meg, hanem megállapítható a behajtott követelés százalékos arányában is. A törvényi szabályozás a követelés behajtásából eredő kockázatot az adós (engedményező) kockázati körébe sorolja, mivel ha lejáratkor a követelés kötelezettje nem teljesít, akkor az adós nemcsak a követelés ellenértékét, hanem annak kamatait is köteles visszafizetni a faktornak. 8.1. A szerződés felmondása A faktor részére a törvény felmondási jogot biztosít olyan esetekre, amelyek a szerződéskötés követően, de még az engedményezett követelés lejárta közti időszakban állhatnak elő. A faktor az alábbi esetekben jogosult a faktoring szerződést felmondani: • az adós a fizetőképességére és az átruházott követelés jogi helyzetére vonatkozó vizsgálatot akadályozza; • az adós vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti megtérítési kötelezettségének a teljesítését;

45 •

az átruházott követelés kötelezettjének vagyoni helyzete oly mértékben romlik, hogy az veszélyezteti a követelés teljesítését

Ha a faktor felmondja a szerződést, az adós köteles a követelés vételárát, annak kamataival együtt a faktor részére visszafizetni. A faktoring szerződésben az engedményezés mellett fellelhetők a kölcsönszerződés lényegi elemei is, ezért amennyiben azok nem ellentétesek a faktorálás lényegével, a kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezéseket is megfelelően kell alkalmazni.

46 9 . A bankgaranciaszerződés bankgaranciaszerződés A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni. A szerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni. (Ptk. Ptk. 6: 431.§) Az új Ptk. garanciaszerződéssel (bankgaranciával) kapcsolatos legfontosabb újítása, hogy kifejezésre juttatja azt, hogy garantőr nemcsak bank, hanem bárki lehet (ugyan a szerződéses szabadság elve miatt a régi Ptk. hatálya alatt is lehetőség volt arra, hogy a garanciát ne csak bank vállalhasson). A garancia valójában egy személyi biztosíték, mely alapján a garantőr a saját maga által vállalt feltételek szerint és bekövetkezése esetén köteles az alapjogviszony jogosultjának – a garancia kedvezményezettjének – fizetést teljesíteni. A garancia azonban független az alapjogviszonytól, a garantőr kötelezettségvállalása nem azonos az alapjogviszony kötelezettjének a kötelezettségével. A garancia esetén ennek megfelelően hiányzik a járulékos jelleg is. Mindezek miatt a garantőr nem érvényesítheti például azokat a kifogásokat sem, amelyeket az alapjogviszony kötelezettje egyéként érvényesíthet a jogosulttal szemben. A Ptk. rendelkezései alapján egyértelmű, hogy a garancia nem járulékos jellegű, hanem a garantőr részéről történő önálló kötelezettségvállalás, amelynek tartalma kizárólag a garantőr által elvállalt feltételekhez igazodik. A garantőr nem akkor köteles fizetni, ha az alapjogviszony kötelezettje nem teljesít, hanem a nyilatkozatában meghatározott feltételek esetén. 9.1. Garancia lehívása A Ptk. kimondja, hogy a jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása nélkül, ugyanakkor megjelölheti azt a személyt, akinek a garantőr köteles fizetést teljesíteni. A garantőr részéről a kifizetés teljesítésének előfeltétele, hogy a jogosult írásban, a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva felszólítsa a fizetésre. A garantőr a késedelem nélkül köteles a jogosultnak teljesíteni, és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet értesíteni; vagy a teljesítést megtagadni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve - a kötelezettet és a jogosultat értesíteni. Ha a garantőr rendelkezésére álló információkból azt a következtetést vonja le, hogy a garancia jogosultja nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, valamint a korábban már teljesített fizetést is visszakövetelheti. A Ptk. alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen, ha o a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított; o a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg; o a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy o bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.

47 Ennek alapján a garantőr nem köteles vizsgálni azoknak a dokumentumoknak a tartalmát, amelyek benyújtását a garanciavállaló nyilatkozatban fizetési kötelezettsége beálltához előírt. A bankok önállóan alakították ki arra vonatkozó saját gyakorlatukat, hogy a benyújtott dokumentumokhoz és okiratokhoz kapcsolódóan milyen típusú ellenőrzéseket folytatnak le. Az esetek többségében a garantőr/ bank általában meghatározott időre vállal garanciát, és a határozott idő elteltével szabadul a kötelezettsége alól. A hatályos törvényi rendelkezések ugyanakkor nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy a garanciaszerződést a felek határozatlan időre hozzák létre. Ilyen esetben azonban a Ptk. lehetőséget biztosít a garantőrnek arra, hogy a határozatlan időre kötött szerződést/ garanciár rendes felmondással, 3 év elteltével, legalább 3 hónapos felmondási idővel megszüntesse. Az előzőekből az is következik, hogy a határozott időre vállalt garancia, rendes felmondással nem szüntethető meg. Annak azonban nincs akadálya, hogy a garantőr a garanciavállalási nyilatkozatban – határozott idejű garancia esetén – rendkívüli felmondási okokat kössön ki magának. A garanciavállaló nyilatkozat tehát egy egyoldalú nyilatkozat nyilatkozat a bank oldaláról. Ugyanakkor a gyakorlatban a garancia nyilatkozatot megelőzi a bank és az ügyfele közötti szerződés, amely alapján a bank meghatározott feltételek között kötelezettséget vállal garancianyilatkozat kibocsátására. A bank által nyújtott garanciának alapvetően két nagy csoportja van: a) bizonyos esemény beállta vagy elmaradása esetén kiadott: - fizetési garancia, - előleg-visszafizetési garancia, - jóteljesítési garancia, - ajánlati garancia vagy b) okmányos garancia Az okmányok benyújtása esetére vállalt garancia alapvető feltétele a bank és az ügyfél viszonyában, hogy a bank kizárja felelősségét a benyújtott okmányok valódiságáért vagy azok ilyen módon való vizsgálatáért. Az a) pontban sorolt garancia nyújtási események mindegyikénél közös feltétel, hogy az ügyfél, aki a bgarancia nyilatkozat kiadását kéri a banktól egyben tájékoztatja azt, hogy létezik egy meghatározott alapszerződés közte és egy harmadik személy (a garancia kedvezményezettje) között. A megbízó ügyfél és a bank viszonyában ezen alapszerződés megléte és az arra vonatkozó, a bank rendelkezésére álló információ terjedelme az ügyfélkapcsolat jellegétől függ. Minden esetre nézve közös - az ajánlati garancia esetén nem alapszerződés, hanem pályázat - hogy az alapszerződésből a megbízó ügyfélre fizetési kötelezettség hárul, amelyet a harmadik személy kedvezményezett javára kell teljesítenie. A bank az általa kibocsátott garancia nyilatkozat alapján egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy a megbízó ügyfelet az alapszerződés alapján terhelő fizetési kötelezettségét garantálja (fizetési garanciavállalás esetén a fizetési kötelezettség teljesítéséért vállalja a garanciát; előleg visszafizetési garancia esetén a harmadik fél kedvezményezett által az alapszerződés alapján a bank ügyfél megbízója részére teljesített előleg

48 visszafizetéséért vállal garanciát; jóteljesítési garancia alapján az alapszerződésből az ügyfél megbízót terhelő kötelezettségéért meghatározott összeg erejéig vállal garanciát). A bank a garanciát mindig meghatározott összegben vállalja; a garancia meghatározása történhet devizában vagy forintban. Az megbízó ügyfél és a bank közötti megbízási szerződésben mindig pontosan megjelölésre kerül: - garancia vállalásának tárgya és terjedelme, - a garancia lejárata, - a garanciadíj összege és törlesztésének, fizetésének esedékessége, - megbízó ügyfél azon kötelezettsége részletes szabályozásban, amelyre akkor köteles, ha a bank a garancianyilatkozat alapján fizetést teljesít; ez magában foglalja: o megbízó kötelezettségét a bank által kifizetett összeg visszafizetésére, o visszafizetés késedelmes teljesítése esetén a bank részére járó késedelmi kamat mértékének meghatározására, o az esetleges késedelem időszakának meghatározására; a bank felhatalmazására ezen esetben arra, hogy a részére esedékessé váló összeggel a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló többször módosított 39/1984. (XI. 5.) MT rendeletben megjelölt előnyösen rangsorolt fizetési megbízások teljesítésének sorrendjét követően, de minden más fizetési megbízást megelőzően a megbízónak a banknál vezetett bármelyik bankszámláját megterhelheti; o a megbízó ügyfél felhatalmazását a bank részére annak vonatkozásában, hogy megbízó ügyfél más hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlájának megterhelésére vonatkozóan azonnali beszedési megbízásra hatalmazza fel a bankot (ezen felhatalmazás egyéb feltételeire, tehát annak hatályára stb.); - az esetleges egyéb szerződés biztosítékok felsorolására, amely a garancia vállalását a megbízó ügyfél oldaláról még biztosíthatja. A garancia nyilatkozatok körében az egyik legvitatottabb rendelkezéscsoport a bizonyos esemény beállta vagy elmaradása és annak meghatározása, valamint a bank erről való tudomásszerzéséhez szükséges feltételek meghatározása, felsorolása. A bank által kibocsátott egyoldalú garancia nyilatkozatban a fizetési feltételek megfogalmazásának nagy jelentősége van, hiszen a garancia nyilatkozatok egyre inkább közelednek formaságaikban olyan abszolút hatályú kötelezettségvállaláshoz, ahol bizonyos formai követelmények teljesítése megalapozza a bank fizetési kötelezettségét, (például, ha a bank a garancia nyilatkozat kibocsátását a megbízó ügyfél egyszerű nyilatkozatához köti valamely esemény beállta vagy elmulasztása vonatkozásában, úgy annak formai meglétekor nincs joga megtagadni a fizetést). Ha hasonló esetben az ügyfél nyilatkozatán túlmenően vagy azt helyettesítendő a bank a számviteli jog szabályai szerint kiállított okiratokhoz - vagy éppen azok hiányához - köti fizetési kötelezettségének teljesítését, úgy szigorúbb formai követelményt állított a megbízó ügyfél elé saját pozíciójának érdekében. A bank által adott garancia feltétlen feltétlen és visszavonhatatlan. A bankgarancia nyilatkozat egyre kevésbé feltétlen - tehát sok esetben a nyilatkozatban meghatározott, nagyon is körülírt feltételek (főleg formai feltételek) meglététől függ - ugyanakkor a bankgarancia visszavonhatatlan jellege még a mai gyakorlatban is teljes mértékben érvényesül.

49 A garancia lejáratának meghosszabbítása elterjedt a gyakorlatban - különösen a bank és a megbízó ügyfél között fennálló hosszú távú kapcsolatban. A bank érdekében áll ugyanakkor azt figyelni, hogy a garancia lejáratának meghosszabbítása mennyiben automatikus; a garanciavállalást megalapozó feltételek mennyiben változatlanul állnak fenn. Miután a formaságok a garancia nyilatkozatban nagyon előtérbe kerültek, figyelendő szempont a lejárat és a megújítás időpontjának meghatározása. A bank által adott garancia a bank egyoldalú jognyilatkozata; mint ilyen önmagában érvényesíthető az abban foglalt feltételek teljesülése esetén. esetén Ettől külön életet él az ügyfél és a harmadik fél kedvezményezett egymással kötött szerződése, a szerződés esetleges megszűnése szerződésszegés stb., egyéb események, valamint a bank és az ügyfél közti esetleges biztosítéki szerződés. Ezért nagyon fontos körültekintően eljárni a garancia lejárati idejének meghatározásakor és a lejárat meghosszabbításakor, különös tekintettel a megbízó ügyfél és a garancia kedvezményezettje/ jogosultja egymás közti viszonyának alakulására.