BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM GazdaságGazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet
Dr. Glatz Ferenc
Bevezetés a Bank és Tőkepiaci Jogba oktatási segédanyag
III. rész Befektetési banki tevékenység szabályozása, szabályozása, bankügyletek bankügyletek
Budapest, 2014
2 Tartalomjegyzék 1. Tőkepiaci tevékenység szabályozása Magyarországon 1.1. Tőkepiaci tevékenység szabályozásának rövid története Magyarországon 1.2 A hatályos magyar tőkepiaci törvényi szabályozása
3 4 6
2. A hitelintézetek a tőkepiacon
9
3. A befektetők intézményesített védelme a tőkepiacon 3.1. Fogalmak 3.2 A hatályos magyar tőkepiaci törvényi szabályozása 3.3. A Befektetővédelmi Alap feladata
15 16 16
3
Bank- és tőkepiaci jog alapjai 1. A tőkepiaci tevékenység szabályozása Magyarországon A hatályos hazai jogi szabályozás - alapvetően az EU direktívákra támaszkodva - elkülönít pénzpiaciszolgáltatási (továbbá kiegészítő pénzpiaci szolgáltatási) és tőkepiaci szolgáltatási tevékenységi köröket. Elöször a péncpiacon végzett tevékenység hazai szabályait tekintjük át majd azt követően a tőkepiaci szabályokat. Az univerzális bankrendszer bevezetésével pénzügyi intézmények egyszerre váltak jogosulttá Hpt.-ben szabályozott kereskedelmi banki tevékenység, és az Tpt.-ben szabályozott befektetési szolgáltatások végzésére. Befektetési szolgáltatási tevékenység a kereskedelmi (ügynöki, bizományosi, saját számlás) tevékenység, a portfoliókezelés, valamint a jegyzési garanciavállalás üzletszerű végzése, ha annak tárgya a törvényben meghatározott befektetési eszköz. Ilyen befektetési eszköznek minősül az átruházható értékpapír, a pénzügyi határidős ügylet, a határidős kamatlábszerződés, kamatláb deviza és tőzsde csereügylet (swap), az opció, amely az előbb felsorolt eszközök megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozik. Kiegészítő befektetési szolgáltatásnak minősül az Tpt. szerint: - értékpapír-letétkezelés - értékpapír-letéti őrzés - tőkeszerkezettel kapcsolatos, vállalkozások egyesülésével, szétválásával illetve tulajdonosi és szerkezet átalakításával kapcsolatos tanácsadás - értékpapír forgalomba hozatalának, valamint a részvénytársaság felvásárlásának szervezése - befektetési tanácsadás - befektetési hitel nyújtása - értékpapír-számla vezetés - ügyfél-számla vezetés Magyarországon Bank 1999. január 1-je óta teljes körű befektető szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet folytathat. Szakosított hitelintézet a reá vonatkozó külön jogszabály szerint végezhet befektetési szolgáltatási illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet. Szövetkezeti hitelintézet ügynöki tevékenységet illetve értékpapír-letétkezelést, értékpapír letéti őrzést, befektetési tanácsadási tevékenységet végezhet. Pénzügyi intézménynek minősül a bankfiók és a bankképviselet is. A bankfiók a pénzintézet részét képezi, bár elkülönült szervezettel, üzlethelyiséggel rendelkező szervezeti egység, mely közvetlenül folytathatja hitelintézet által folytatható tevékenységeket vagy azok egy részét. A Hpt. bankfiókokkal kapcsolatos szabályai kizárólag a belföldön bejegyzett hitelintézetek fiókjaira vonatkoznak. A hatályos szabályozás szerint külföldi bank Magyarországon alapíthat ugyan fiókot, de erre a fiókra ugyanazok a követelmények vonatkoznak tőke és szervezeti szempontból, mint egy önálló pénzintézetre. A fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény esetében jegyzett tőke alatt a dotációs tőkét kell érteni. A magyarországi székhelyen nyilvántartott bankképviselet jogi személy, melyet cégnyilvántartásba kell venni. A bankképviselet a jogszabályok keretei között információt és adatokat szolgáltathat a képviselt hitelintézetről, kapcsolatot tarthat személyekkel és szervezetekkel, valamint elősegítheti a képviselt
4 hitelintézet szolgáltatás nyújtását és ügyfeleivel való kapcsolattartását a képviselet helyén. Üzletszerű tevékenységet azonban nem folytathat. Speciális szabályok vonatkoznak a bankcsoportra, bár ez nem minősül önálló pénzügyi intézménytípusnak. A bankcsoport a bankholding és az általa ellenőrzött pénzügyi intézmények befektetési vállalkozások, biztosító társaságok és járulékos vállalkozások összessége. A bankholding olyan hitelintézet, amely egy vagy több hitelintézetet, biztosítót, hitelintézetet, befektetési vállalkozást és más pénzügyi és járulékos vállalkozást tart az ellenőrzése alatt.
1.1. 1.1. Tőkepiaci tevékenység szabályozásának rövid története Magyarországon A tőkepiac, értékpapírpiac szabályozása más jogterületekkel nehezen összehasonlítható. A szabályok megértése sokféle előismeretet feltételez. Egyes jogrendszerek (tpikusan az európai kontinentális jogrendek) meghatározzák az értékpapír, mint befektetési vagy fizető eszköz jogi fogalmát, más jogrendszerek (tipikusan az angolszász típusú jogrendek) az értékpapírokat mint eszközöket magukat nem szabályozzák, csak az értékpapírral végzett ügyleteket és/vagy az ügyleteket bonyolító intézményeket. Az értékpapírokkal végzett ügyletek az 1980-as évek második felétől egyre összettebbek lettek és a derivatív termékek elterjedésével 1990-es évektől kezdődően az ügyletek annyira komplexszé váltak, hogy a jogalkotás nehezen (ha egyáltalán) tudta és tudja követni a változásokat és megtalálni a választ a a szabályozási kihívásokra. Az értékpapírokra vonatkozó szabályok a kontinentális európai jogrendszerekben első lépésben ott válnak szét, hogy az értékpapír egyedileg vagy sorozatban kerül kibocsátásra. Az egyedileg kibocsátott értékpapírok (pl. váltó, csekk) nem minősülnek tőkepiaci termékeknek. A tőkepiaci eszközöknek tekintett, sorozatban kibocsátott értékpapírok és azzal kapcsolatos ügyletek szabályozási szempontjai a piacra kerülés és a forgalmazás, kereskedés módjához igazodnak. A piacra kerülés lehet nyilvános vagy zártkörű ügylet. A tőkepiac egyik legfontosabb területe a nyilvános értékpapír kibocsátás és nyilvános értékpapír kibocsátás útján az értékpapírpiacra került szközökkel folytatott ügyletek szabályozása. A fejlett tőkepiaci szabályozás nagy hangsúlyt fektet a nyilvánosan kibocsátott értékpapír ügyletek garanciális szabályaira, hiszen a nyilvános kibocsátás során forgalomba került értékpapírok jutnak el leginkább a befektetőkszéles köréhez.. A széles befektetői kör jogvédelmének garanciális szabályai : - az információhoz való jutás egyenlő esélyeinek biztosítására, - a bennfentes viselkedés tilalmára és - az egységes kontroll mechanizmusok kialakítására összpontosulnak. Az európai uniós szabályozás az értékpapírjogban a banki szabályozáshoz képest jóval később indult és sokkal szűkebb körre terjedt ki. Egyrészt azért, mert az egyes tagországok értékpapírjoga másként
5 fejlődött – köszönhetően különösen a tőzsdei műveletek eltérő jelegének egészen a XX. század utolsó évtizedeiig. Az EU-ban a szabályozás tehát a bankjogi szabályozásnál később, a tőkepiaci termékek fejlődésénél és elterjedésénél lassabban bontakozott ki az EU-ban. Észrevehtő gyorsulás a jogalmkotásban a 2000-es évek elejétől figyelhető meg; különösen a kockázatkezelési kérdések előtérbe kerülésével. A 2007-2008as pénzügyi válságot követően nem jelentkezett új, nagy hullám a jogalkotási trendben az Európai Unióban a tőkepiac területén. Magyarország jelenlegi tőkepiacának működését szabályozó jogszabályrendszer az elmúlt két és fél évtized alatt folyamatos fejlődés során alakult ki. A rendszerváltozás utáni tőkepiac alapjait megteremtő törvényt, vagyis az első értékpapírtörvényt 1990ben fogadta el az Országgyűlés (1990. évi VI. tv.), ennek eredményeképpen létrejött a Budapesti Értéktőzsde, megkezdték működésüket a brókercégek, azaz a régi törvény terminológiájával élve az értékpapír-forgalmazók. Ez a törvény szabályozta elsőként az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalát, majd az elszámolóház működését is. 1996-ban került sor az értékpapírtörvény első újrakodifikálására. Az így elfogadott Épt. szabályozta az értékpapírok forgalomba hozatalát, a befektetési szolgáltatók működését, az értéktőzsde és az elszámolóház működését, a Befektető-védelmi Alap jogállását és működését, valamint mindezen piaci szereplők felügyeletét ellátó hatóság egyes eljárásait, illetve intézkedési lehetőségeit. Az 1997. január 1. napján hatályba lépett Épt. megalkotása, illetve annak többszöri módosítása előkészítése során az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételét képző, az EU irányelvekben meghatározott közösségi normákhoz való harmonizációt elősegítő elvek már figyelembe vételre kerültek. Az 1998-ban hatályba lépett módosítás tette lehetővé a külföldi befektetési szolgáltatók fióknyitását belföldön, 1999-től kezdődően a bankok számára is megnyílt a lehetőség a teljes körű befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére, 2000-ben a befektetési szolgáltatók piaci kockázatainak felmérésére és kezelésére vonatkozó szabályok léptek hatályba 2001 júliusában változtak a nyilvános részvénytársaságban történő befolyásszerzés, azaz a vállalatfelvásárlásra vonatkozó szabályok. A befektetési alapokról szóló törvény 1992-ben történt hatályba lépését követően a tőkepiac ezen részterületén végbement rendkívül dinamikus és innovatív fejlődés hatására a törvény többszöri módosítása ellenére a piaci szereplők számára nehezen alkalmazhatóvá, gyakorlatilag a piac továbbfejlődése számára akadályozó tényezővé vált. Az első átfogó tőkepiaci jogszabály kodifikációs munkái 1999 júniusában kezdődtek a Pénzügyminisztérium által felállított Tőkepiaci Szabályozásfejlesztési Munkacsoport keretében, de a koncepcionális javaslatok és a szövegszerű törvénytervezetek előkészítése a szakmai szervezetekkel végig szorosan együttműködve folyt. A kezdeti munkák során a tőkepiac egyes részterületét szabályozó önálló törvénytervezetek kerültek kialakításra, Ennek eredményeként 2001 júniusában testet öltött a szakmai körökben Tőkepiaci Kódexként hivatkozott törvény tervezete, amely tartalmazta az értékpapírok forgalomba hozatalára, a befektetési
6 szolgáltatásokra és befektetési szolgáltatókra, az árutőzsdei szolgáltatókra, a befektetés-kezelési tevékenységet végzőkre, a befektetési alapokra, a tőzsdére, az elszámolóház működésére, valamint mindezek hatósági felügyeletére vonatkozó szabályokat. Az újrakodifikálás szükségessé vált 2001-re, mivel az első értékpapírtörvény elfogadásától 1999-ig nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tőkepiac is lényeges fejlődésen ment keresztül, amely fejlődést a sorozatos törvénymódosítások sem tudtak minden tekintetben lekövetni. A különböző időpontokban készült törvények és azok módosításai különböző feltételek között kerültek megfogalmazásra, ezért elkerülhetetlenül ellentmondásokat, következetlenségeket tartalmaztak. Vélhetően azáltal, hogy egy törvényben került szabályozásra a tőkepiac minden szegmense, megteremthető és folyamatosan fenntartható a szabályozás kiegyensúlyozottsága, összhangja, különös tekintettel arra, hogy jelenleg a belföldi piacon végbemenő koncentrációs és a nemzetközi piacon tapasztalható globalizációs folyamat a szabályozás továbbfejlesztését elengedhetetlenné teszi. Másik lényeges szempont a kodifikációs munkában, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unióval folytatott tárgyalások során a 2001. évre vállalt kötelezettséget a tőkepiaci szabályrendszer jogharmonizációjának befejezésére. A jogharmonizációs feladatok alól Magyarország kizárólag a Befektető-védelmi Alap kérdésében kért és kapott derogációt, ennek értelmében a Befektető-védelmi Alap által biztosított összeg 20.000 Eurora történő megemelésére 2007. december 31. napjáig biztosított haladékot az EU. A Tőkepiaci Kódex annak ellenére, hogy egyes részeiben az akkor hatályos jogszabályokat változatlan formában és tartalommal ismételte meg, /hasonlóan a gazdasági társaságokról szóló törvény 1997-es revíziójához/ a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) új névvel és számmal ellátott jogszabályként került elfogadásra. A tőkapiaci kódex VIII.-XII. fejezeteit (negyedik és ötödik rész) 2007-től újraszabályozta a a befektetési vállalkozásokról és az árútőzsdei szolgáltatókról valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szól törvény (Bszt.) További változást hozott - többek között a befektetési alapok létrehozását és működését szabályozó – Kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. Tv (Kbfk). A hazai tőkepiaci szabályozás főbb állomásai így a következők voltak: - 1991: az első átfogónak tekinthető értékpapír és tőzsde kodifikáció; - 1996: az uniós jogharmonizációhoz és az első öt év privatizációs hullámában felvetett kérdésekhez kapcsolódó értékpapírtörvény;73 - 2001: az átszerkesztett, átnevezett és nemzetközi szabályozási trendeket magában foglaló tőkepiaci törvény /2001. évi CXX. törvény (Tpt.); - 2007: az újra átnevezett és átszerkesztett, hatályos befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról szóló 2007. évi CXXXVIII. Törvény; - 2014: Kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. Tv (Kbfk)
7 2 A hatályos magyar magy ar tőkepiaci törvényi szabályozása 2001. évi CXX. törvény (Tpt.), Bszt. (2007. évi CXXXVIII. tv) és a Kbfk. (2014. évi XVI. Tv.) A tőkepiaci tevékenységet Magyarországon jelenleg több jogszabály rendelkezései határozzák meg. Ezek közül a legfontosabb három Tőkepiaci törvény (Tpt), a Befektetési szolgáltatásról szóló 2007. évi CXXXVIII. Tv (Bszt) és a - többek között a befektetési alapok létrehozását és működését szabályozó – kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. Tv (Kbfk). A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tőkepiaci törvény) kihirdetésére 2001. december 25-én került sor, és a Törvény 2002. január 1-jével - az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjával később hatályba lépő rendelkezések kivételével – hatályba is lépett. A Tőkepiaci törvény az értékpapír-piacra vonatkozó egyes rendelkezéseket tartalmazza. Az árútőzsdére és a befektetési alapokra illetve a befektetési szolgáltatókra vonatkozó szabályokat „A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény határozza meg. Így a hatályos tőkapiaci szabályozást a tőkepiaci kódex és - annak a VIII.-XII. fejezeteit (negyedik és ötödik rész) 2007-től újraszabályozó - „A befektetési vállalkozásokról és az árútőzsdei szolgáltatókról valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvény (Bszt.) alkotja. Ezek szabályait – első sorban a befektetési alapokra vonatkozó szabályokat – módosította a „Kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. Tv (Kbfk). A tőkepiaci jogszabályok legfontosabb fogalmai és intézményei: intézményei: - a befektetési vállalkozó - a befektetési szolgáltatók tevékenysége és annak korlátai - minimális tőkekövetelmények a befektetési szolgáltatók vonatkozásában - a befektetési szolgáltatók tevékenységének engedélyezése - a befektetési szolgáltatók által nyújtható szolgáltatások A befektetési szolgáltatókra vonatkozó szabályozást a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény újraszabályozta. Befektetési szolgáltatási tevékenységet – az alább részletezett feltételekkel – folytathat 1. a befektetési vállalkozás, 2. a hitelintézet, amely lehet a) bank, mind b) szakosított hitelintézet mind c) szövetkezeti hitelintézet.
8 A Befektetési vállalkozások A befektetési szolgáltatók tevékenységét két alapvető korlát befolyásolja. Egyrészt befektetési szolgáltatást, főszabályként csak befektetési vállalkozás és hitelintézet nyújthat; másrészt a befektetési vállalkozás főszabályként csak befektetési szolgáltatási tevékenységet végezhet. A befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységen kívül kizárólag a) árutőzsdei szolgáltató által végezhető tevékenységet, b) részvénykönyvvezetést, c) részvényesi meghatalmazotti (nominee) tevékenységet, d) a Hpt. szerinti pénzügyi szolgáltatás közvetítése tevékenységet, e) a Bit. szerinti biztosításközvetítést ügynökként, f) értékpapír-kölcsönzést, és g) pénzügyi eszközre vonatkozó adat, információ értékesítést, h) a Hpt.-ben meghatározott csoportfinanszírozási tevékenységet folytathat.
9 2. A hitelintézetek a tőkepiacon A bank a befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységek teljes körét folytathatja. Ez a szabály teszi lehetővé, hogy Magyarországon univerzális bankrendszer működhessen, ahol a bankok nem csak a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások nyújtására, hanem a befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatások teljes körének nyújtására is engedélyt kaphatnak. A szakosított hitelintézet befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet kizárólag a Tpt. és róla szóló külön törvényben meghatározott körben folytathat. A szövetkezeti hitelintézet ügynöki tevékenységet, valamint értékpapír letétkezelést, letéti őrzést, tőkeszerkezettel kapcsolatos tanácsadást és befektetési tanácsadást folytathat.Ha a hitelintézet a pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtása mellett befektetési szolgáltatási vagy kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet isvégez, olyan belső szervezeti, működési és eljárási rendet kell kialakítania, amelyen belül elkülönülnek a pénzügyi szolgáltatással, illetőleg a befektetési szolgáltatással foglalkozó szervezeti egységek. Ennek az elkülönülésnek az a célja, hogy a hitelintézet ne tudja befolyásolni ügyfele, a különböző hitelintézeti üzletágak, valamint a hitelintézetek és egyéb piaci szereplők közötti ügyleteket. A befektetési vállalkozásokra vonatkozó alapvető szervezeti szabályokat az alábbiakban összefoglaljuk. A befektetési vállalkozás részvénytársaságként vagy fióktelepként, árutőzsdei szolgáltató részvénytársaságként, korlátolt felelősségű társaságként, szövetkezetként vagy fióktelepként működhet. A gazdasági társasági formában működő befektetési vállalkozásokra a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a külföldi vállalkozás fióktelepére az Fkt. rendelkezéseit is alkalmazni kell. A befektetési vállalkozás jegyzett tőkéjének legkisebb összege 50.000 és 730.000 Euro között változóan van meghatározva attól függően, hogy milyen tevékenységet kíván végezni. A befektetési vállalkozás jegyzett tőkéje kizárólag pénzbeli hozzájárulással szolgáltatható. A pénzbeli hozzájárulással esik egy tekintet alá, ha a jegyzett tőkét a befektetési vállalkozás jegyzett tőkén felüli vagyona terhére emelik fel, illetőleg a jegyzett tőke összege egyesülés, beolvadás, összeolvadás során kerül megállapításra. A jegyzett tőkét – a pénzügyi intézményekre vonatkozó szabályozásához hasonlóan –kizárólag olyan hitelintézetnél lehet befizetni, amely nem vesz részt az alapításban, illetve amelyben az alapítónak nincs tulajdona, illetve amely az alapítóban nem rendelkezik tulajdonnal. A fióktelep formájában működő befektetési vállalkozás és árutőzsdei szolgáltató esetében a jegyzett tőke alatt a dotációs tőkét kell érteni. Ugyanakkor nem vonatkozik a dotációs tőke követelmény az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás fióktelepére. Az engedélyezési eljárás A befektetési szolgáltatási tevékenységek folytatásához az MNB engedélye szükséges. Nem kell engedélyeztetni az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező befektetési szolgáltató határon átnyúló szolgáltatását, és a magyarországi fióktelep által végzett és a székhely állam felügyelete által engedélyezett tevékenységet. Az MNB az engedélyt az egyes tevékenységekre együtt vagy külön adja meg. Az MNB az engedélyt
10 - határozott időre, - feltételhez kötötten, - korlátozott tevékenységi körrel, - területi korlátozással, - a befektetési szolgáltatási, illetve árutőzsdei szolgáltatási tevékenységen belül pedig üzletági vagy termékkorlátozással is megadhatja
A befektetési szolgáltatók szolgáltatók tevékenységét szintén jogszabályok határozzák meg. Befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősül a törvényben meghatározott befektetési szolgáltatások üzletszerű (az ellenérték fejében, haszonszerzés végett, rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység) folytatása. A befektetési szolgáltatási tevékenység folytatható forintban, és devizában is. A befektetési szolgáltatási tevékenység tárgya mindig valamilyen – egy vagy több –befektetési eszköz.A befektetési szolgáltatók által nyújtott szolgáltatok között megkülönböztetünk: - befektetési szolgáltatásokat és - kiegészítő befektetési szolgáltatásokat. A befektetési szolgáltatások „triásza” e tevékenység alapvetően három oldala; másként egy háromlépcsős, felelősségben egymásra épülő tevékenység-sor, amely egymástól függetlenül is működhet, de egymásra is épülhet: - ügynöki – megbízási tevékenység: ügyfél nevében, ügyfél megbízása alapján ügyfél kockázatára való eljárás; - bizományosi tevékenység: szolgáltató saját nevében, de az ügyfél megbízása alapján és kockázatára jár el; - kereskedelmi tevékenység: szolgáltató saját nevében, saját kockázatára jár el. Befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősül a rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközre vonatkozóan végzett: a) b) c) d) e) f)
megbízás felvétele és továbbítása, megbízás végrehajtása az ügyfél javára, sajátszámlás kereskedés, portfóliókezelés, befektetési tanácsadás, pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó kötelezettségvállalással (jegyzési garanciavállalás), g) pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül, és h) multilaterális kereskedési rendszer működtetése. Kiegészítő befektetési szolgáltatások: szolgáltatások a) a pénzügyi eszköz letéti őrzése és nyilvántartása, valamint az ehhez kapcsolódó b) ügyfélszámla vezetése,
11 c) a letétkezelés, valamint az ehhez kapcsolódó értékpapírszámla vezetése, nyomdai úton előállított értékpapír esetében ennek nyilvántartása és az ügyfélszámla vezetése, d) a befektetési hitel nyújtása, e) a tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel, valamint az egyesüléssel és a vállalatfelvásárlással kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatás, f) a befektetési szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó valutával és devizával történő kereskedés, g) a befektetési elemzés és pénzügyi elemzés, h) jegyzési garanciavállaláshoz kapcsolódó szolgáltatás
A felelősségvállalás szintjétől függően különülnek el egymástól ügylettípusok: megbízás végrehajtása az ügyfél javára (bizományos és vagy ügynöki tevékenység) és a saját számlás kereskedés. A tevékenység jogi hátterét a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai adják. A szerződés tárgya bármilyen pénzügyi eszköz lehet. Megbízás végrehajtása az ügyfél javára azt jelenti, hogy a pénzügyi eszköz vételére vagy eladására ügyfél ad megbízást a kereskedőnek és az ügyfél számlájára történik az ügylet elszámolása. Sajátszámlás kereskedés azt jelenti, hogy a befektetési szolgáltató, illetve árutőzsdei szolgáltató által saját maga javára, saját maga számlájára történik pénzügyi eszköz, illetve áru adásvétele, cseréje. A háttérszabályokat szintén a Ptk.-ban, az adásvételi és csereszerződésre vonatkozó szabályoknál találjuk. A saját számlás kereskedelmi tevékenység tehát legfőképpen abban különbözik az ügynöki és bizományosi tevékenységtől, hogy itt a befektetési szolgáltató saját nevében és saját kockázatára jár el. A kereskedelmi tevékenység tárgya a fentiekből adódóan befektetési eszköz (ideértve a devizát is) és áru lehet. A deviza alatt külföldi pénznemre szóló követelést (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés) értjük. A portfoliókezelés egy igen összetett szolgáltatás, amelynek alapja az ügyfél és a befektetési szolgáltató között megkötött – eseti jellegű – megbízási szerződés. A portfoliókezelési szerződés tárgya a portfolió, amely a portfoliókezelési tevékenységet végző (a portfoliókezeléssel megbízott befektetési szolgáltató) számára átadott eszközök, illetőleg ezen eszközökből a portfoliókezelési tevékenységet végző által összeállított, többféle vagyonelemet tartalmazó eszközök összessége. Egyszerűbben fogalmazva a megbízó által a befektetési szolgáltatónak a portfoliókezelés céljára átadott minden eszköz (készpénz, értékpapír, stb.) beletartozik a portfolió fogalmába. A portfoliókezelési tevékenység alatt azt a tevékenységet kell érteni, amelynek során a befektető fentiekben körülírt eszközei azzal a céllal kerülnek a befektetési szolgáltató rendelkezése alá, hogy - meghatározott feltételek mellett, - egyedi módon, - a befektető által adott megbízás alapján - befektetési eszközökbe, tőzsdei termékekbe fektesse és kezelje a befektető javára – azzal a meghagyással, hogy a befektető a megszerzett befektetési eszközökből, tőzsdei termékekből eredő kockázatot és hozamot, így különösen annak nyereségét és veszteségét, közvetlenül viseli.
12 Mindebből következik, hogy a portfoliókezelési szerződésnek részletesen meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mentén a megbízó eszközeit a portfoliókezelő befektetheti, illetve kezelheti. E körbe tartozik: a) a portfoliókezelési szerződés időtartamának rögzítése, b) mindkét fél szempontjából a megszűnés, különösen a felmondás szabályozása, c) a befektetési módjának meghatározása (milyen befektetési eszközökbe, milyen összetételű d) portfolió kerüljön kialakítása), e) az ügyfél tájékoztatásának szabályozása, f) a befektetési szolgáltató díjazásának szabályozása, ideértve a díjazás alapjául szolgáló mutatók meghatározását, és a költségelszámolás szabályait. A fentiekből látható, hogy a portfoliókezelési szerződés nem egy standardizált szerződés, hiszen a szerződés fő elemeiben az ügyfélnek és a befektetési szolgáltatónak egyedileg kell megállapodnia. Fontos hangsúlyozni, hogy mint az a törvényi definícióból is kiderül a befektetési hozama az ügyfelet illeti, de a teljes kockázatot is ő viseli. A portfóliókezelő a tőke megóvására (tőkegarancia), illetve a hozamra vonatkozóan (hozamgarancia) ígéretet tehet. A hozamgarancia magában foglalja a tőke megóvására vonatkozó ígéretet is. A tőke-, illetve hozamgaranciát a portfóliókezelő köteles: - bankgaranciával biztosítani, vagy - a hozamot biztosító pénzügyi eszközökre, tőzsdei termékekre vonatkozó befektetési politikával alátámasztani az ügyfél részletes tájékoztatása mellett. A befektetési b efektetési tanácsadás a pénzügyi eszközre vonatkozó ügylethez kapcsolódó, személyre szóló ajánlás nyújtása, ide nem értve a nyilvánosság számára közölt tény, adat, körülmény, tanulmány, riport, elemzés és hirdetés közzétételét, továbbá a befektetési vállalkozás által az ügyfél részére adott, e törvény szerinti előzetes és utólagos tájékoztatást. A befektetési tanácsadás különös tevékenység; elkülönül a szabályozása az általánosabban megfogalmazott tanácsadástól. A fő különbség a szolgáltatóhoz kapcsolható felelősségvállalás szintjében van: bár mindig az ügyfél a döntéshozó, a befektetési tanácsadás célja, hogy annak alapján az ügyfél befektetési döntést hozzon/hozhasson. A szolgáltatónak tehát fokozott a felelőssége a befektetési tanácsadáson elhangzott vagy ott átadott információ vonatkozásában, hiszen annak birtokában hozza majd meg az ügyfél a befektetésre vonatkozó döntését.A befektetési tanácsadás mindig díjköteles. Általában elemezést, javaslatot, értékelést tartalmaz, ami hozzásegítheti az ügyfelet döntése kialakításához. Nem minősül befektetési tanácsnak, ha a szolgáltató az ügyfélnek nyilvánosan elérhető tényt, adatot, tanulmányt, riportot, elemzést, hirdetést vagy bármiféle más, hasonló természetű tájékoztatást ad az ügyfél részére. Pénzügyi eszköz elhelyezése (placement): a pénzügyi eszköz Tpt. szerinti forgalombahozatala és nyilvános értékesítésre történő felajánlása. A jegyzési garanciavállalás (underwriting) a pénzügyi eszköz forgalomba hozatalához kapcsolódhat (de nem szükségszerű minden értékpapír kibocsátásnál). A jegyzési garanciavállalás az egyik legkockázatosabb befektetési szolgáltatás, amely a befektetési szolgáltató meghatározott körülmény bekövetkezésére vállalt egyoldalú kötelezettségvállalását jelenti. A jegyzési garanciavállalás két esetét különbözteti meg a törvény:
13 -
-
az értékpapír saját számlára történő lejegyzésére, illetve megvásárlására vonatkozó kötelezettségvállalás, (abban az esetben, ha a befektetési szolgáltató saját maga számára kíván értékpapírt jegyezni vagy vásárolni), illetve az értékpapírjegyzés vagy eladás meghiúsulásának elkerülése érdekében szerződésben vállalt mennyiségű értékpapír lejegyzésére, illetőleg megvásárlására vonatkozó kötelezettségvállalás.
Az értékpapírjegyzés az értékpapír forgalomba hozatala során az értékpapírt megvásárolni szándékozó befektetőnek az értékpapír megvásárlására irányuló, feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozata, amellyel az ajánlatot elfogadja és kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. Multilaterális kereskedési rendszer: egyolyan kereskedési rendszer, amely harmadik felek pénzügyi eszközökre irányuló, vételi és eladási szándékát kapcsolja össze megkülönböztetésmentes módon, szerződést hozv létre. A kiegészítő kiegészítő szolgáltatás az értékpapírok értékpapírok letéti őrzése és az azzal kapcsolatos kapcsolatos nyilvántartások vezetése, ügyfélszámlavezetés. Az értékpapír letéti őrzés alapvető háttérszabályozása a Ptk. letéti szerződésre vonatkozó szabályai. A törvény mindezt annyival egészíti ki, illetve pontosítja, hogy a letéti őrzés fogalmi elemévé teszi az értékpapír - megőrzésre történő átvételét, - a tulajdonos megbízásából való nyilvántartását és - kiadását. Értékpapírok letéti őrzését végezheti a befektetési szolgáltató és a központi értéktár. Az értékpapír letétként történő elhelyezéséről a kibocsátó vagy az értékpapír tulajdonosa dönthet. Az értékpapír letéti őrzésnek két fajtája lehet: - egyedi és - gyűjtő letét. Az értékpapír lehet nyomtatott vagy dematerializált, sorozatban kibocsáto kibocsátott tt értékpapír csak dematerializált formában jelenhet meg. meg Dematerializált értékpapír: a Tpt.-ben és külön jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség. Ezen dematerializált értékpapírok nyilvántartási helye az értékpapírszámla, amely a dematerializált értékpapírról és a hozzá kapcsolódó jogokról az értékpapír-tulajdonos javára vezetett nyilvántartás. Az értékpapír letétkezelés az értékpapír letéti őrzéshez képest további rész-szolgáltatásokat tartalmazó kiegészítő befektetési szolgáltatás. A letéti őrzés mellett ilyen további szolgáltatás lehet a törvényi definíció szerint a kamat, az osztalék, a hozam, és a törlesztés beszedése valamint egyéb kapcsolódó szolgáltatás nyújtása. Ilyen kiegészítő szolgáltatás lehet a részvényesi meghatalmazottként való eljárás. A befektetési szolgáltató a részvényessel írásban kötött szerződés alapján, a részvényes meghatalmazottjaként, saját nevében a részvényes javára gyakorolhatja a részvénytársasággal szemben a részvényesi jogokat. A részvényesi meghatalmazotti szerződés egyfajta speciális megbízási jogviszonyt keletkeztet az ügyfél és a befektetési szolgáltató között. Részvényesi meghatalmazott lehet - az értékpapír-számlavezető,
14 - a letétkezelő, és - az elszámolóház.
3 . A befektetők védelme A befektetők védelmén belül az alábbi fogalmakkal kívánunk foglalkozni: - a befektetővédelem célja - a BEVA feladata - a biztosított és nem biztosított befektetési szolgáltatások köre - a biztosítás mértéke - az BEVA jogállása és forrásai 3.1 A befektetővédelem fogalma A befektetővédelem feladata a meghatározott befektetési szolgáltatásokat igénybe vevő befektetők, (mint a befektetési szolgáltatók ügyfelei) tulajdonában lévő eszközök védelme, illetve biztosítása a befektetési szolgáltató felszámolásának esetére. A befektetési szolgáltatási tevékenységek közül a) a megbízás felvétele és végrehajtása, b) a kereskedelmi tevékenység, és c) a portfoliókezelés; a kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységek közül pedig a) az értékpapírok letéti őrzése, ügyfélszámlavezetés és b) az értékpapír letétkezelés és értékpapírszámlavezet minősül biztosított tevékenységnek, amelyek végzésére jogosító engedéllyel rendelkező befektetési szolgáltatók, befektetési alapkezelők és pénzügyi vállalkozások tagságával a befektetővédelmi feladatok ellátása céljából Befektetővédelmi Alap (BEVA) működik. A fentiek alapján látható, hogy a befektetővédelem fő intézménye, a BEVA nem azt a célt szolgálja, hogy a befektetőktől a befektetésekben rejlő kockázatokat átvállalja, hanem, arra a célra jött létre, hogy amennyiben a befektetési technikai lebonyolításában részt vevő befektetési szolgáltató fizetésképtelenné válik és felszámolását rendelik el, akkor a befektető (az ügyfél) tulajdonában lévő, de a befektetési szolgáltató rendelkezése alatt álló eszközök (pénz, értékpapírok, stb.) valamilyen módon biztosítottak legyenek, és a befektetési szolgáltató fizetésképtelensége esetén az ügyfél valamilyen kártalanításban részesüljön. A befektetési szolgáltató, a befektetési alapkezelő és pénzügyi vállalkozás a fent meghatározott tevékenység végzésére vonatkozó engedéllyel kizárólag az Alap tagjaként rendelkezhet. A biztosított tevékenység folytatására engedélyt kérő gazdálkodó szervezet köteles a Befektetővédelmi alaphoz csatlakozni. Nem köteles csatlakozni az Európai Unió másik tagállamában székhellyel
15 rendelkező biztosított tevékenységet végző szervezet fióktelepe, ha tagsággal rendelkezik a vonatkozó közösségi szabályozásnak megfelelő befektetővédelmi rendszerben. 3.2. A Befektetővédelmi Alap feladata A BEVA feladata a befektetési szolgáltatók felszámolása esetén a befektetők részére a Tpt.ben meghatározott kártalanítási összeg megállapítása és kifizetése. Kizárólag olyan követelés alapján állapítható meg kártalanítás, amely a befektető és az Alap tagja között 1997. július 1. napját követően létrejött, biztosított tevékenység végzésére kötött megállapodás teljesítése érdekében az Alap tagjának birtokába került és a befektető nevén nyilvántartott vagyon (értékpapír, pénz) kiadására vonatkozó kötelezettségen alapul (biztosított követelés). Az Alap által nyújtott biztosítás kizárólag a tagsági jogviszony fennállása alatt kötött megállapodásokra terjed ki.90 A BEVA által nyújtott biztosítás nem terjed ki a következő intézmények követeléseire: a) az állam, b) a költségvetési szerv, c) a tartósan, száz százalékban állami tulajdonban lévő gazdasági társaság, d) a helyi önkormányzat, e) az intézményi befektető, f) kötelező vagy önkéntes betétbiztosítási, intézményvédelmi, befektető-védelmi alap, illetve a Pénztárak Garancia Alapja, g) az elkülönített állami pénzalap, h) befektetési vállalkozás, tőzsdetag, illetőleg árutőzsdei szolgáltató, i) a Hpt.-ben meghatározott pénzügyi intézmény, j) az MNB, k) az Alap tagjánál vezető állású személy, az Alap tagjával munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy és ezek közeli hozzátartozója, továbbá l) az Alap tagjában öt százalékot elérő vagy azt meghaladó közvetlen, illetőleg közvetett tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkező vállalkozás vagy természetes személy és ennek ellenőrzött társasága, valamint természetes személy tulajdonos esetén ennek közeli hozzátartozója követelésére, valamint a felsoroltak külföldi megfelelőinek követeléseire. A k)–l) pontban meghatározott ok akkor zárja ki a kártalanítást, ha az a kártalanítási igény alapjául szolgáló szerződés megkötésétől a kártalanítási igény benyújtásáig terjedő időszakban, vagy annak egy része alatt fennállt az Alap azon tagjánál, amellyel kapcsolatban kártalanítási eljárásra kerül sor. Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki az olyan ügyletből eredő követelésre sem, amely esetében a bíróság jogerős határozata megállapította, hogy a befektetés forrása bűncselekményből származott. Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki az olyan ügyletekből eredő pénzkövetelésre sem, amely nem euróban, vagy az Európai Unió, illetve az OECD tagállamának törvényes fizetőeszközében áll fenn.
16 3.3 A BEVA jogállása, szervezete A BEVA jogi személy. Saját vagyona, bevételei és jövedelme után társasági és helyi adó, illetőleg illeték fizetésére nem kötelezhető; pénzeszközei nem vonhatók el, abból a tagok részére kifizetés semmilyen jogcímen nem teljesíthető; saját tőkéje nem osztható fel. A Befektető-Védelmi Alap, bevételei felhasználásával korlátozott vagyonbiztosítást nyújt abban az esetben ha valamely tagja, meghatározott ügyfélköveteléseket fedezethiánym iatt nem képes kiadni, vagyis letétek kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettségét nem tudja teljesíteni. A BEVA (Alap) bevételeinek kifizetéseit jogszabályi rendelkezések és saját szabályzatában foglaltak határozzák meg. Az Alapot héttagú igazgatóság irányítja. Az igazgatóság tagja: a) a tőzsde és a központi értéktár által kijelölt egy-egy személy; b) az Alap tagjainak – szakmai érdek-képviseleti szervezetei által kijelölt – két képviselője; c) az MNB elnöke által kijelölt két személy(alelnök) d) az Alap ügyvezető igazgatója.
3.4 Az Alap forrásai Az Alap által teljesítendő kifizetések forrásai a következők: a) a csatlakozási díj, b) az éves díj, c) a rendkívüli befizetés, d) az Alap vagyonának hozama, e) az Alap által felvett kölcsön, f) az egyéb bevétel.
4. Szabályo Szabály ozott értékpapírpiac értékpapírpiac – a tőzsde és a mellette működő elszámolóház A befektetési termékek forgalmazása és a velük való kereskedelem történhet szervezett (értéktőzsde) és nem szervezett, úgynevezett OTC (over the counter) piacokon. A szervezett piac, a tőzsde, szabályozott kereteket ad a kereskedésnek, a befektetési termékeket osztályozza és standardizálja. A piacon való részvétel tagsághoz kötött, melynek feltételeit egyrészt jogszabály másrészt a tőzsde saját maga határozza meg. A tőzsdei kereskedés elszámolása a tőzsde mellett működő értéktárban történik. A tőzsde magyarországi szabályai a Tőkepiaci törvényben (Tpt.) találhatók. A hatályos szabályozás szerint árú és értéktőzsde szervezetileg nem kell, hogy elkülönüljön. Mindemellett arra is lehetőséget
17 teremt a jogszabály, hogy külön áru alapú és külön értékpapír alapú ügyletekkel folytatott kereskedésre jöjjenek létre elkülönült tőzsdék, hiszen ezeknek a különböző szabályait is felállítják a rendelkezések. A tőzsde szervezeti formája részvénytársaság. A tőkepiac speciális szerveként a Tőkepiaci törvény külön fejezetet szentel a tőzsde mellett működő elszámolóház jogállásának és működésének. A tőzsde mellett működő elszámolóház is részvénytársasági formában működhet, azonban lehetőség van arra, hogy szakosított hitelintézetként, vagy pedig kizárólag az elszámolási rendszer működtetésére és az értékpapír kölcsönzésre korlátozott tevékenységet végző ún. elszámolóházi tevékenységet végző részvénytársaságként működjön, sőt arra is lehetőség van, hogy az elszámolást és az értékpapír kölcsönzési rendszer működtetését maga a tőzsde végezze.
5. A pénz és tőkepiac állami felügyelete – MNB felügyeleti hatásköre és feladatai 2013. október elsejétől a pénzügyi rendszer intézményeinek és a befektetési szolgáltatók állami felügyeletét a Magyar Nemzeti Bank látja el. A felügyeleti tevékenység céljai: a) a pénzügyi rendszer zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása, b) a pénzügyi rendszer részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának felügyelete, c) az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektoriális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása, d) a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése 5.1 Az MNB felügyeleti hatásköre Az MNB felügyeleti hatásköre kiterjed: m) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény, n) a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló törvény, o) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, p) a lakástakarékpénztárakról szóló törvény, q) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény, r) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény, s) a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény, t) a tőkepiacról szóló törvény., u) a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény, v) a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvény, w) a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény (a továbbiakban: Fnytv.),
18 x) a befektetési szolgáltatókról szóló törvény, y) a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló törvény (a továbbiakban: Batv.), z) a viszontbiztosítókról szóló törvény (a továbbiakban: Vbit.), aa) a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény, bb) a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (a továbbiakban: Gfbt.), cc) a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvény, valamint dd) a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletére. Az MNB látja el a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvényben meghatározott tevékenységet végző szolgáltatók vonatkozásában a Pmt.-ben meghatározott felügyeleti feladatokat. Az MNB a pénzügyi felügyeleti feladatkörében: a) engedélykérelmeket és más beadványokat bírál el, b) vezeti a feladatkörébe nyilvántartásokat, c) ellenőrzi a hatáskörébe tartozó személyek és szervezetek információszolgáltatási rendszerét és adatszolgáltatását, 5.2 Az MNB felügyeleti eljárásai Az MNB a pénzügyi felügyeleti tevékenységének részeként a) engedélyezési eljárást, b) ellenőrzési eljárást, c) fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárást és d) piacfelügyeleti eljárást folytat le. Az MNB a felügyeleti tevékenységét a) helyszíni ellenőrzéssel, b) a rendszeres és rendkívüli adatszolgáltatásból származó adatok, az MNB részére megküldött dokumentumok, valamint a hivatalosan ismert tények ellenőrzésével és elemzésével végzi. Az MNB a felügyelethez szükséges információk beszerzése érdekében a hatáskörébe tartozó szervezetek vagy személyek számára rendszeres vagy rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő. Az MNB felhívására a hatáskörébe tartozó személy és szervezet köteles az MNB feladatellátásához kért, a tevékenységére vonatkozó tájékoztatást megadni, a hatósági eljárás tárgyával összefüggő adatot, beszámolót, bizonylatot, vizsgálati anyagot, a számviteli nyilvántartásait, szabályzatait, az egyes ügyletekhez kapcsolódó dokumentációit, a legfőbb szerve, az ügyvezető és ellenőrző szerve előterjesztéseit, e szervek ülésének jegyzőkönyveit, a könyvvizsgáló írásos észrevételeit, a könyvvizsgálati jelentést, a belső ellenőrzés jelentéseit, jegyzőkönyveit, továbbá meghatározott formájú és tagolású kimutatást az MNB által meghatározott formában elkészíteni és az MNB rendelkezésére bocsátani.
