Az EU Tájékoztató Szolgálat hírlevele - 2009. március 6.
TARTALOM
1. HÍREK • • • • • • • •
Meginoghat José Manuel Barroso széke Készülıdik Svédország – bemutatták a svéd elnökség logóját Hiányos öltözetben nem érne sokat a rövidebb euró-elıszobázás Törökország világos uniós álláspontot követel a Nabuccóról Magyarország ezután is tilthatja a GMO-k termesztését Májustól nem hozhatnak állati termékeket a beutazók Barroso: Az egyesült Európa a régi és az új tagállamoknak is elınyös Formálódó amerikai-európai együttmőködés Guantanamo ügyében
2. ESZKÖZTÁR Rendezvények • • •
„BENNE VAGYUNK! ÖT ÉVE AZ EURÓPAI UNIÓBAN” – Pályázati felhívás A Másik Szakpolitikai konferenciasorozat a 2011-es magyar EU-elnökséghez kapcsolódóan
Statisztikák, elemzések • Mi a GMO?
HÍREK EU-intézmények, reformok Meginoghat José Manuel Barroso széke 2009. március 5. – BruxInfo A vasárnapi (2009. március 1.) EU-csúcs fı témája – a gazdasági válság kérdése – háttérbe szorította azt a váratlan incidenst, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök sajtóértekezletén látszólag kihátrált José Manuel Barroso mögül abban a ma még csendes kampányban, amely azért folyik, hogy a hivatalban lévı portugál politikust mielıbb ismét az Európai Bizottság élére jelöljék. Magyarázat többféle is akad.
Nicolas Sarkozy elıször csak egy odavetett megjegyzéssel célzott arra, hogy az új bizottsági elnök kiválasztásával talán jobb lenne várni az ír népszavazásig, ami azonban akkora meglepetést keltett, hogy a European Voice tudósítója visszakérdezett, vajon jól hallotta-e a kijelentést. A francia elnök ekkor még egyértelmőbben leszögezte: bár „nagyon szereti” Barrosót, és „nagyon élvezte” soros elnökségi vezetıként a vele való együttmőködést, ám az új elnök kiválasztásával célszerőnek tartaná várni az ír népszavazásig. Megjegyzését utóbb francia újságírók már egyenesen úgy értelmezték, mint „Barroso nyilvános lemészárlását”. A vélekedés hátterében az áll, hogy tavaly decemberben még Sarkozy volt az, aki a • A legújabb szokásjog szerint – amit a Huszonhetek államés Lisszaboni Szerzıdés amúgy formális kormányfıinek találkozója elvárássá emelne – a Bizottság vezetıjét elıtt, a „néppárti csúcson” – olyan pártcsaládból illik kiválasztani, Jean-Claude Juncker amelyik többségi erıt alkot az újjáválasztott luxemburgi miniszterelnökkel Európai Parlamentben. Ezért kell a jelölt karöltve – kezdeményezte: az bejelentésével mindenképpen az európai Európai Néppárt ismerje el választásokig várni. ismét közös jelöltjének a • Az ilyenkor követetett eljárás értelmében az hivatalban lévı elnököt, állam- és kormányfık által jóváhagyott támogatva egy második jelöltet meghallgatja a megalakult új mandátum elnyerését. Európai Parlament, ahol aztán plenáris Ugyancsak ı volt az, akinek szavazás következik, és csak ennek pozitív elnöklete alatt az évzáró EUkimenetele esetén véglegesül az új bizottsági csúcs zárónyilatkozata sokakat elnök kinevezése. meglepve külön is leszögezte: bármiként is alakul a Lisszaboni Szerzıdés sorsa – utalással elsısorban egy második ír népszavazás majdani idızítésére és kimenetelére –, az Európai Bizottság új elnökét a „júniusi európai parlamenti választások után haladéktalanul” ki kell jelölni. A kiválasztás
A francia elnök kihátrálása a júniusi kiválasztás kötelezettsége mögül megfigyelık szerint döntı változást vetíthet elıre a francia álláspontban. Mások úgy vélik, hogy mindez csak „zsarolás” akar lenni a Bizottság elnöke felé, aki a gazdasági válság kezelésekor több ízben kész volt ellentmondani Párizsnak, és maga is élére állt a „protekcionizmus” elleni kampánynak (aminek éle – elsısorban a soros cseh elnökség részérıl – alig titkoltan éppen Sarkozy politikája ellen is irányult). Eszerint tehát a francia elnök voltaképpen afféle „sárga lapot” mutatott fel Barrosónak, arra emlékeztetve, hogy ha nagyon szembemegy Párizs érdekeivel, sorsára hagyja ıt. Ez utóbbi kimondására egyelıre nem került sor – sıt, Sarkozy láthatóan az ellenkezıjét bizonygatta –, miként jogilag még az sem lenne Barrosóra nézve feltétlenül végzetes, ha végképp elveszítené a franciák támogatását. A Nizzai Szerzıdés értelmében ugyanis a testület elnökét az állam- és kormányfık most már minısített többséggel hagyják jóvá, azaz egyetlen ország (elviekben) nem blokkolhatna. Valójában politikai elemzık igen valószínőtlennek tartják, hogy a tagországok többsége rákényszerítene egy számára elfogadhatatlan jelöltet az EU egyik legfontosabb alapító államára, még ha jogilag ezt meg is tehetné. Sarkozy esetleges határozottabb ellenkezése tehát nagyon is fontos akadállyá nıhet.
Különösen, hogy – miként Peter Ludlow, veterán EU-szakértı, az EuroComment tanácsadó iroda vezetıje rámutatott – korántsem a francia elnök az egyetlen, aki nem feltétlenül lelkesedik többé Barrosóért. Elégedetlen vele az ugyancsak néppárti Jan Peter Balkenende holland kormányfı, miközben a pártcsaládban kulcsszereplınek számító Angela Merkel német kancellárról régrıl tudni lehet, hogy nem szimpatizál túlságosan a portugál bizottsági elnökkel. Merkel szerint Barrosóék túl sok hibát vétettek – Berlinben mindmáig részben Brüsszel számlájára írják az alkotmányos szerzıdés elvérzését –, és persze az sem tetszett a kancellárnak, hogy a Barroso vezette testület többször is közvetlen német érdekeket sértett (elsısorban az autógyártást érintı kérdésekben). Bennfentesek szerint az említett decemberi néppárti csúcson Merkel igen rossz néven vette Barroso újbóli jelölésének felhozását, részint mert nem feltétlenül értett egyet vele, részint mert hite szerint ezt megtenni az Európai Néppárt meghatározó erejének számító német pártvezetés dolga lett volna. (A kép teljességéhez tartozik, hogy formális néppárti állásfoglalás nem is született ez ügyben decemberben.) Arra egyelıre nincs magyarázat, miért engedte át Merkel mégis az említett – júniusi kiválasztásra vonatkozó – mondatot a záróközleményben a decemberi csúcs végén. Azt azonban diplomáciai források már tudni vélik, hogy utólag biztosan megbánta, mert a kancellári hivatal és az Elysée-palota magas rangú tisztviselıi az év elején egyeztetést folytattak, amelyen német részrıl értésre adták: nem tartanák szerencsésnek, ha már júniusban bizottsági elnököt jelölnének. Jogilag sem – azzal ugyanis, hogy a második ír népszavazással ismét megnyílhat az esélye a Lisszaboni Szerzıdés 2010-es hatályba helyezésének, nyitott kérdéssé válik, vajon milyen és mekkora testület élére is választanak elıre elnököt –, és politikailag sem. Az utóbbi serpenyıbe az is beleértendı, hogy Merkelt és környezetét állítólag növekvı mértékben irritálja Barroso „nyomulása”. Nicolas Sarkozy láthatóan a vasárnapi csúcsig várt azzal, hogy Merkelék jelzésére nyilvánosan is reagáljon, de végül is ezt sajtóértekezletén megtette. Ludlow szerint – aki amúgy úgy véli, hogy „Barrosónak ezzel még nincs vége”, esetleges „jelölése nem halott, csak kevésbé él már” – mindez számos lehetséges kombinációt felvethet. Aktivizálhatja olyan önjelöltek helyezkedését, mint Balkenende, vagy Wofgang Schüssel osztrák ex-kancellár. Emellett a szakértı azt sem tartja kizártnak, hogy Sarkozy részben esetleg saját jelölt – a más forrásokból is már többször emlegetett Francois Fillon, jelenlegi miniszterelnök elıtt – akarja megtisztítani a terepet. (Bár az utóbbi esélyeit illetıen a brit szakértı szkeptikus: „Néhány évtizeden belül három francia bizottsági elnök is egy kicsit sok lenne” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy pedig Fillon amúgy „nagy nyereség” volna Brüsszel számára.) Peter Ludlow szerint ugyanakkor Barroso még jól is kijöhet abból, ha a kulcsposztok elosztása az ír népszavazás után – és egy netán mégiscsak hatályba lépı Lisszaboni Szerzıdést is szem elıtt tartva – egyszerre történik meg. Így ugyanis megeshet, hogy ha a bizottsági elnöki posztot nem is kapja meg, de esetleg ıt jelölhetik az Európai Tanács elsı elnökéül. „Az egy téves mítosz, hogy jó bizottsági elnök csak korábbi kormányfıbıl lehet. Az Európai Bizottság történetének legjobb elnökei – Walter Hallstein, Roy Jenkins és Jacques Delors – nem voltak miniszterelnökök. Míg a gyenge elnökök többsége mind elızıleg kormányok élén állt” – tette hozzá, úgy vélvén, hogy „Barroso minden bizonnyal sokkal jobb EiT-elnök lenne, mint amilyen bizottsági vezetı most”.
Készülıdik Svédország – bemutatták a svéd elnökség logóját 2009. március 3. – EUvonal
Cecilia Malmström, Svédország európai ügyekért felelıs minisztere hétfın (2009. március 2.) közzétette a 2009 júliusában kezdıdı svéd soros elnökség hivatalos logóját. Az elıkészületek gızerıvel folynak Stockholmban, a skandináv ország júliusban veszi át a Tanács elnökségét Csehországtól. A svéd elnökség prioritásait hivatalosan 2009 tavaszán ismertetik, amelyek elsısorban a klímaváltozás, a gazdasági válság elleni küzdelem, valamint (a Lisszaboni Szerzıdés és a választások kapcsán) az intézményi kérdések köré csoportosulnak. Lisa Dahlen Jonsson, a brüsszeli svéd EU-képviselet sajtószóvivıje elmondta: a svéd elnökség hamarosan megkezdi az elıkészületeket egy nemzetközi kibocsátás-csökkentési egyezmény kidolgozására, amelyet a decemberi koppenhágai nemzetközi klímaértekezlet tesz idıszerővé. Az elnökségnek emellett felügyelnie kell majd a várhatóan 2009. november 1-jén hivatalba lépı új Európai Bizottság tagjainak jelölését, és már egy újonnan megválasztott Európai Parlamenttel kell együttmőködnie. Mats Odell svéd pénzügyminiszter a pénzügyi válság megoldása szempontjából kedvezınek tartja, hogy országa az 1992-es pénzügyi válságból származó tapasztalatait kamatoztatni tudja majd. Odell üdvözölte a Larosière-csoport múlt héten bemutatott, közös európai bankfelügyelet létrehozását célzó javaslatát, mert szerinte az emberek azt várják a politikusoktól, hogy európai szintő megoldásokat találjanak a mostanihoz hasonló válságok megelızésére. Az elnökségi feladatokra Svédország 77 millió eurót szán; az eddig legbıkezőbbnek számító francia elnökség költségvetése 190 millió eurót tett ki. A logó megalkotása során a „klíma”, a „fény”, a „realitások figyelembe vétele”, az „átláthatóság”, valamint a „párbeszéd” jelentették a kulcsszavakat. Érdekesség, hogy az elızı elnökségektıl eltérıen a svéd soros elnökség internetes címének kiterjesztése nem a nemzeti „.se”, hanem az uniós „.eu” lesz, azonban a honlap az elıbbi címen is mőködni fog. A hivatalos honlap 2009. június elsejétıl lesz elérhetı ezen a www.se2009.eu címen. További információ olvasható a svéd elnökség elıkészületeivel kapcsolatban a svéd kormányzat (angol nyelven is elérhetı) oldalán.
Gazdaság és pénzügyek Hiányos öltözetben nem érne sokat a rövidebb euró-elıszobázás 2009. március 5. – BruxInfo A politika világából vérszegény támogatást kapott Gyurcsány Ferenc regionális válságkezelési terve, és a BruxInfo által megkérdezett szakértık szerint az euró elıszobájában a várakozási idı lerövidítése sem biztos, hogy sokat segítene. Komoly könnyítést jelenthetne viszont, ha az Európai Központi Bank végre hajlandó lenne nyitni az eurózónán kívüli országok felé.
A magyar miniszterelnök a kifejezetten fagyos fogadtatás ellenére sem tesz le egyelıre a közép- és kelet-európai régió stabilizálását célzó, 180 milliárd eurósra becsült mentıcsomag tervérıl. Ám az a tény, hogy a térség meghatározó országai közül Csehország, Lengyelország és Szlovákia sem kér belıle, továbbá Németországgal az élen a régi tagállamok is inkább a bajbajutott országok eseti kisegítése mellett tették le a voksot, elemzık szerint nem ígér túl nagy jövıt a kezdeményezésnek. Forrásaink szerint árulkodó, hogy a regionális mentıcsomag koncepciójával elsıként elırukkoló Ausztria a március 1-jei informális EU-csúcson lényegében visszavonulót fújt, miután a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank részérıl egyaránt erıs ellenállást tapasztalt az ötlettel szemben. A magyar kormányfı a jelek szerint viszont éppen akkor harapott rá igazán az elképzelésre, amikor mások már lényegében lemondtak róla. A kormányfı javaslata – bár új pénzforrások bevonását is célozza – mindenekelıtt a körülbelül egy tucat térségbeli ország bankrendszerének talpra állítására irányul, részben a már eddig kitárgyalt, illetve jelenleg is tárgyalás alatt álló mentıcsomagokat rendezné egységes keretbe és rendszerbe, ami megítélése szerint a jelenlegi bizalomhiányos helyzetben kedvezıen hatna az egész térség és azon belül az egyes államok megítélésére is. A csehek, a lengyelek és a szlovákok ezzel szemben attól tartanak, hogy ha egy kalap alá veszik ıket a náluk sokkal rosszabb passzban lévı országokkal, azzal csak rontanának a saját helyzetükön. Az általános elutasítás ellenére sem mindenki vetette el a magyar kormányfı javaslata mögött álló logikát. Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója például nem rejtette véka alá, hogy többet, erıteljesebb üzenetet várt Európa vezetıitıl. Egy neves brüsszeli kutatóintézet, a Centre for European Policy Studies (CEPS) igazgatója pedig egy, a magyar miniszterelnök által javasoltnál is háromszor-négyszer nagyobb összegő pénzügyi alap létrehozását javasolta tanulmányában a kelet-európai bankrendszer kollektív kisegítésére. A regionális mentıcsomagnál valamivel nagyobb sikere volt a magyar kormányfı azon elképzelésének, hogy a közép- és kelet-európai országokat sújtó válságra adandó válaszként gyorsítsák fel az euróövezet kibıvítését és – a maastrichti konvergencia-kritériumok megváltoztatása nélkül – rövidítsék le az euró elıszobájában, az európai árfolyamrendszerben (ERM II-ben) elıírt várakozási idıt. Miközben a jelenlegi „életveszélyes” helyzetben senki sem akar hallani az alapvetı játékszabályok megkérdıjelezésérıl, Jean-Claude Juncker, az Eurócsoport elnöke – és részben Angela Merkel német kancellár, valamint Nicolas Sarkozy francia elnök is – bizonyos megértést mutatott a várakozási idıre vonatkozó felvetés iránt, legalábbis nem zárkóztak el az elıl, hogy ezt a kérdést a megfelelı fórumokon, nem a sajtón keresztül üzengetve megvitassák. A magyar kormányfı környezetében úgy tudjuk, hogy ezen a viszonylagos nyitottságon felbátorodva nem zárják ki, hogy tovább üssék a vasat, és a március 19-20-i uniós csúcstalálkozón kísérletet tegyenek valamilyen megengedı utalás becsempészésére ezzel kapcsolatban a záróközlemény szövegébe. A Bizottság korainak tart minden vitát Egyáltalán nem világos azonban, hogy aki még bizonyos nyitottságot is mutat, az az ERM II-s feltétel rövid távú megvitatására gondol. Jól mutatja ezt az Európai Bizottság hozzáállása, amely a héten több ízben is kifejezésre juttatta, hogy korainak tartana minden ilyen vitát. Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos szóvivıje kedden (2009.március 3.) úgy vélte, hogy nem jött el az ideje vitát nyitni az euró bevezetéséhez vezetı út ilyen formán történı
lerövidítésérıl, hiszen a következı kétéves idıhorizontban egyetlen új taggal sem fog várhatóan kibıvülni az euróövezet. Az euró elıszobájában minimálisan elıírt kétéves várakozási idı lerövidítésérıl szerinte csak akkor érdemes esetleg lefolytatni a vitát, ha már egy ország számára elérhetı közelségbe került a csatlakozás és annak feltételei teljesültek. „Ez egy félrevezetı vita. A piacok megnyugtatásához most nem erre van szükség, hanem egészséges és fenntartható makrogazdasági politikákra és stabilitásra, ami egy elızetesen kitőzött határidıre elvezet a kritériumok teljesítéséhez” – közölte kedden a szóvivı. Johannes Leitenberger, Barroso bizottsági elnök szóvivıje a vasárnapi (2009. március 1.) informális csúcs eredményeire hivatkozva hozzátette, hogy „nem most van itt az ideje a szabályok megvitatásának”. Egy nappal késıbb az Európai Bizottság elnöke vélekedett úgy, hogy a március 1-jei uniós csúcstalálkozó világos üzenetet küldött a tekintetben, hogy az eurózóna tagjai nem támogatják a felvételi kritériumok fellazítását és felülvizsgálatát (az európai árfolyamrendszerre vonatkozó rendelkezéseket is ideértve). Arra is felhívta a figyelmet, hogy az euróövezeti tagságra pályázó országoknak sem érdekük az eurózóna destabilizálása, továbbá az a tény, hogy a bıvítés óta négy új tagállam is belépett a klubba, azt bizonyítja, hogy annak nincs zárva az ajtaja, feltéve, ha a jelöltek teljesítik a feltételeket. Ha a még kívül állók eddig nem léptek be, annak Barroso szerint két fı oka volt: vagy nem voltak eléggé érdekeltek ebben, vagy nem tettek meg mindent ennek érdekében. Az EU kész segíteni a csatlakozni kívánóknak, de ha csak nem kaptak állandó kimaradási lehetıséget, a belépés egyúttal a kötelességük is – mutatott rá az Európai Bizottság feje. A Bizottság ugyanakkor elismerte, hogy – bár az EU-szerzıdés konvergencia-kritériumokról szóló jegyzıkönyvében kimondottan szerepel a kitétel, miszerint az euró bevezetése elıtt a pályázó országok valutájának legalább két évig az árfolyamrendszerben kell egy plusz-mínusz 15 százalékos sávban lebegnie –, legalább három ország is akadt a múltban, amelyek nem töltötték ki teljesen ezt az idıt. Ezek: Olaszország, Finnország és Szlovénia. Az illetékes bizottsági szóvivı emlékeztetett rá, hogy a legfıbb követelménynek az árfolyam-stabilitás huzamosabb idın át való fenntartása számít. Az Európai Központi Bank lenne a megoldás? A Bruegel elnevezéső neves brüsszeli gazdaságpolitikai kutatóintézet elemzıje úgy véli, hogy ugyan véleménye szerint is alapvetı probléma van az euróbevezetés kritériumaival, egyetért azzal, hogy jelenleg nem ajánlott ezek megváltoztatásáról vitát nyitni. Az euró elıszobájában elıírt kétéves tartózkodási idı lerövidítését ugyanakkor nem tartja indokoltnak. Darvas Zsolt szerint ráadásul fel kell tenni a kérdést, hogy ez kinek segítene. A cseheknek és a lengyeleknek biztosan, de Magyarországnak nem igazán, mert nem teljesíti az euróbevezetés feltételeit. A szakértı ezzel együtt úgy véli, hogy mivel Magyarország esetében magas az országkockázati prémium és nagy a devizahitelezés, az árfolyamrendszerbe való belépés kockázatai eltörpülnek a várható elınyök mellett. A gyors belépés elınyei ugyanakkor már nem ennyire egyértelmőek a jobb kondícióban lévı lengyel és cseh gazdaság számára. Darvas Zsolt azon a véleményen van, hogy egy nagy, az egész régiót lefedı mentıcsomagnál vagy a rövidebb euró-elıszobáztatásnál sokkal nagyobb elınyöket kínálna hazánk számára, ha az Európai Központi Bank nyitna az euróövezeten túli uniós tagállamok felé, amit jelenleg láthatóan elutasít. Ez két fontos szempontból is jelentısen javítana a helyzeten. Elıször is sokat segítene, ha a válság súlyosságára való tekintettel az EKB átmenetileg elfogadná a régiós devizában kibocsátott államkötvényeket és más értékpapírokat, nem csak az euróban
denomináltakat, mint jelenleg. Másodsorban, ha ugyanúgy üzletelne az eurózónán kívüli bankokkal, mint a határokon belül lévıkkel, a magyar bankok sokkal könnyebben tudnának euróforrásokhoz jutni. Ehhez azonban nyilván módosítani kellene az Európai Központi Bank alapszabályát, ráadásul érezhetı, hogy a pénzintézet – amely szinte kizárólag az eurózóna stabilitására koncentrál – amúgy is szőken értelmezi a mandátumát.
Energia Törökország világos uniós álláspontot követel a Nabuccóról 2009. március 5. – EUvonal Minden korábbi híreszteléssel szemben Törökország támogatása a Nabucco iránt feltétlen, és nem köti azt össze az EU-csatlakozási tárgyalások kimenetelével. Ankara szerint a projekt lassúságának valódi oka az Európai Unió tagállamainak megosztottsága. Hilmi Güler török energiaügyi miniszter szerdán (2009. március 4.) elmondta: Törökország a kezdetektıl fogva, egyértelmően támogatja a Nabucco-projektet. „Nemcsak partnerek vagyunk benne, hanem a kezdeményezıi is vagyunk. Azért kezdeményeztük, mert szükségünk van rá, csakúgy, mint az Európai Uniónak” – mondta Güler az European Policy Center által szervezett brüsszeli konferencián. A török miniszter az EU-t okolta a projekt lassúságáért. „Néha az EU úgy viselkedik, mint egy unió, néha úgy, mint egy ország, esetenként pedig úgy, mint egy vállalat. (...) Állandóan megváltoztatják az álláspontjukat” – tette hozzá a török tárcavezetı. A 2 ezer kilométer hosszú gázvezeték-rendszer építése a tervek szerint 2011-ben kezdıdik, és 2014-re készülhet el. A Nabucco a Kaszpi-tenger térségébıl Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül jutna el Nyugat-Európába. A 8 milliárd eurósra becsült projekt finanszírozása ugyanakkor még nem megoldott, és az is kétséges, hogy lesz-e elég gáz a vezeték számára. Ráadásul néhány EU-tagállam – például a Gazprommal hosszú távú külön megállapodásokat kötı Németország és Olaszország – meglehetısen szkeptikus az uniós gázvezeték tekintetében. Vasárnap (2009. március 1.) Angela Merkel német kancellár megerısítette: véleménye szerint nincs szükség a Nabucco uniós pénzügyi támogatására, mivel számos cég hajlandó befektetni a projektbe, így a finanszírozás a Nabucco esetében biztosított. Ahogy Merkel fogalmazott: „a Nabuccónál a probléma azzal kapcsolatos, hogy honnan jön a gáz, és nem azzal, hogy honnan jön a pénz”.
Mezıgazdaság Magyarország ezután is tilthatja a GMO-k termesztését 2009. március 5. – BruxInfo Magyarországnak és Ausztriának sikerült elnyernie a tagállamok minısített többségének támogatását a génmódosított kukorica termesztési tilalmának fenntartásához hétfın (2009. március 2.) a környezetvédelmi miniszterek ülésén Brüsszelben.
Két génmódosított kukoricafajta termesztésére vonatkozó magyar és osztrák tilalom feloldásáról szavazott hétfın a környezetvédelmi miniszterek tanácsa, amely a tagállamok minısített többségével elutasította az erre irányuló bizottsági javaslatot. Ez azt jelenti, hogy Magyarország továbbra is fenntarthatja a tilalmat, az uniós engedélyezési eljárás pedig megy tovább a maga útján. Elızıleg Magyarország Ausztriával karöltve valóságos mozgósításba kezdett a tagállamok között a mindkét tagállamban tiltott génmódosított kukoricafaj, a MON810, valamint a csak az osztrákok esetében releváns T25 termesztésének engedélyezése ellen. A magyar érdekeket a környezetvédelmi tanácsülés szavazásán képviselı Göncz Kinga külügyminiszter sajtótájékoztatóján közölte: a génmódosított termékek kérdése azon ritka témák egyike, melyekben ötpárti egyetértés van, miközben a magyar lakosság nagy része is ellenzi a tiltás feloldását. Göncz szerint noha még a hétfıi szavazás reggelén sem volt biztos a minısített többség megléte, végül 22 tagállam szavazott a magyarok és az osztrákok mellett, és csak öt tagállam Hollandia, Nagy-Britannia, Észtország, Svédország és Finnország a tilalom feloldása mellett. A mérleg nyelve diplomáciai források szerint Németország volt a szavazáson, melynek megnyeréséhez Gyurcsány Ferenc személyesen egyeztetett Angela Merkel kancellárasszonnyal a válsággal foglalkozó hétvégi EU-csúcson. A hatályos szabályok szerint a Bizottság javaslatát csak a tagállamok minısített többsége bírálhatja felül, ez következett be a hétfıi szavazáson. A külügyminiszter hozzátette, hogy a magyar álláspont szerint – melyet számos további tagállam is oszt – a génmódosított termények termesztésbe vonásának engedélyezését a szubszidiaritás elve alapján nemzeti hatáskörbe kellene áthelyezni, amelyre vonatkozóan már kapott a Bizottság felkérést. Egy francia és a görög érvelés szerint azon a gyakorlaton is változtatni kell, hogy kizárólag az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) vizsgálatai alapján javasolja a Bizottság a GMO-termények termesztését. Szakértık szerint hazánknak azért is fontos a GMO-mentesség megırzése, mert jelentıs vetımag-exportırök vagyunk, s kereskedelmi partnereink éppen a természetes vetımagok miatt választják a magyar beszállítókat. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium környezetvédelmi fıosztályvezetı-helyettese, Rodics Katalin szerint a magyar kormány által a Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatalhoz (EFSA) beadott kiegészítı információk szerint a Pannon ökorégióra vonatkozó kutatások a talaj termékenységének romlását, a környezı élıvilág károsítását és a hagyományos rovarirtókhoz képest 100-1000-szer nagyobb mennyiségő növényvédı szer talajba jutását állapították meg, ami a módosított kukoricát fogyasztó állatok és emberek egészségére is káros lehet. A génkezelt növények termesztését pártolók szerint ezzel szemben nemhogy nem veszélyes, de még jót is tesz a termelésnek – nagyobb terméshozamot ér el és nem igényel rovarirtót – a Monsanto globális takarmányvállalat terméke, a MON 810. Az EFSA a magyar érveket nem találta megalapozottnak, melynek nyomán a Bizottság másodszor is a Tanács elé hozta a tiltás feloldásának kérdését. Hazánk még 2005. januárjában vezetett be ideiglenes forgalomba hozatali tilalmat a MON810-ra, melyet a legutóbbi, 2007 februárjában a termény termesztésbe való bevonásáról tartott tanácsi szavazáson 22 tagállam támogatott.
A MON810 jelenleg az egyetlen unióban engedélyezett GMO-kukoricafajta, melyet a legnagyobb mennyiségben Spanyolországban termelnek, ennek ellenére a madridi kormány a tilalom fenntartása mellett szavazott. A csak az osztrákokat érintı T25 génmódosított kukoricafajta sehol nincs engedélyezve az EU országaiban. A két a hétfıi szavazásban érintett tagállam mellett a görögök és a franciák is „ideiglenes” tiltással élnek, környezeti és egészségi kockázatokra hivatkozva. A franciák remélik, hogy a Bizottság tanul a leckébıl A tanácsi szavazást követıen Jean-Louis Borloo francia környezetvédelmi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a nagyarányú minısített többséggel leszavazott bizottsági javaslat precedensértékő. A francia miniszter hozzátette, reméli a Bizottság számára elég tanulságul szolgált, hogy immár négyszer szavazták le a tagállamok a tiltások feloldására tett javaslatát, és a jövıben nem próbálja a francia vagy a görög védzáradékot is tanácsi úton eltávolítani. Borloo közölte, hogy a környezetvédelmi miniszterek álláspontja szerint az alkalmazott védzáradékok alaposabb vizsgálódások követıen születtek, mint amelyek uniós szinten a GMO-termények jóváhagyásához vezettek a korábbi EU-s szabályozások alapján. Végül megjegyezte, hogy a miniszterek újból megerısítették kívánságukat, hogy a jövıben ne csak az EFSA értékelése alapján, de a tagállamok kutatási eredményei, a közép- és hosszú távú hatások, valamint az egyes területek sajátosságainak figyelembevétele mellett döntsenek a GMO-termények engedélyezésérıl. Még az amúgy a Bizottság javaslata mellett voksoló Hollandia környezetvédelmi minisztere, Jacqueline Cramer is úgy nyilatkozott, hogy „elég volt az értelmetlen vitákból, melyek során a tagállamokat arra kényszerítik, hogy egy olyan szabályozási rendszerben cselekedjenek, amely nem mőködik”. A génmódosított termények európai érdekszervezete, az EuropaBio a szavazás után sajtóközleményében, nagyfokú csalódottságának adott hangot: „a tagállamok hibáztak, amikor a GMO-k engedélyezési folyamatainak megtartása mellett szavaztak, ezzel a tudományos eredmények és az európai gazdák ellen cselekedve”. Magyarország és Ausztria a lobbiszervezet szerint illegálisan tiltja a GMO-termékek termesztését. „A mai szavazás politikai ballépés volt, amely az európai farmerek akarata ellen hat, akik egyre inkább igénylik a GMO-vetımagokat. Eközben a világ számos részén sok millió farmer termel ilyen terményeket sok millió hektáron” – mondta Nathalie Moll, a EuropaBio vezérigazgatója. A Föld Barátai nemzetközi környezetvédelmi szervezet szakértıje szerint ellenben éppen a GMO-takarmányokat áruló vállalatok hazudtolják meg a tudományos eredményeket, amikor azt állítják, hogy a génmódosított termények jót tesznek a környezetnek, és nagyobb terméshozamot biztosítanak. Helen Holder, a szervezet GMO-szakértıje szerint a tagállamok ma világosan a Bizottság tudtára adták, hogy nem kérnek a környezetüket, mezıgazdaságaikat és lakosaik egészségét kockára tevı biotechnológiai terményekbıl. „Itt az ideje, hogy a Bizottság végleg felhagyjon népszerőtlen javaslataival és megkezdıdjön a valódi munka a GMO-kkal kapcsolatos kockázatok felmérésének javítására” – tette hozzá. Az EU környezetvédelmi miniszterei tavaly decemberben határozatban jelentették ki, hogy a GMO-k okozta kockázatok felmérése az EU-ban jogilag nem kielégítı, nincsenek hosszú távú hatásvizsgálatok, és hogy a MON810-hez hasonló terményeket az uniós növényvédıszerekre vonatkozó törvények szerint is meg kell vizsgálni, hiszen a módosítás nyomán növény- és rovarirtókat termelnek a takarmányok. A zöldek szerint a decemberi tanácsi határozatot
teljességgel figyelmen kívül hagyta a Bizottság Ausztriára és Magyarországra vonatkozó javaslata. A Föld Barátai szerint különösen aggasztó a tudatos nyomásgyakorlás Európára, melynek a Bizottság is felült. Holder szerint miközben a biotechnológiai vállalatok pereket indítottak és jogi úton igyekeztek kikényszeríteni a termelés engedélyezését, aközben a „GMO-párti” Jose Manuel Barroso bizottsági elnök tavaly magas szintő tanácsadói csoportot hozott létre a témában, hogy rávegye a tagállamokat a génmódosított termékek engedélyezésére.
Májustól nem hozhatnak állati termékeket a beutazók 2009. március 5. – BruxInfo A harmadik országból az EU-ba beutazók május elsejétıl húst, tejet, illetve ezekbıl készített termékeket nem hozhatnak be a csomagjukban – az errıl szóló döntésre csütörtökön bólintott rá az Európai Bizottság. Az utazók által az EU-ba behozott (vagy akár postán elküldött) állati eredető termékek veszélyt jelenthetnek az Európai Unió területén élı állatállományra, hiszen olyan betegségek okozói lehetnek, mint a száj- és körömfájás, amely például az emberi egészségre nézve is kockázatokkal jár. Éppen ezért – a Bizottság szerint – a közvélemény, és így az átlagember is óriási szerepet játszhat abban, hogy megakadályozzák ezen betegségek felbukkanását az EUban. Az EU végrehajtó testülete éppen ezért úgy döntött, hogy május elsejétıl az Európai Unió területére érkezık sem húst, sem tejet, sem pedig ezekbıl készített termékeket nem hozhatnak be a csomagjaikban. „Az utazók segíthetnek az állati eredető betegségek elterjedésének megelızésében azzal, hogy informálódnak a kockázatokról, és nem hoznak magukkal állati eredető termékeket a csomagjaikban, amikor harmadik országokból visszatérnek az EU-ba” – jelentette ki Andrulla Vassziliu egészségügyi biztos. Annak érdekében, hogy az új szabályozás minél szélesebb körben ismert legyen, a Bizottság figyelemfelkeltı kampányt indított még tavaly novemberben; a kockázatokra figyelmeztetı posztereket 35 nyelven lehet elolvasni a kikötıkben, a reptereken, minden olyan helyen, ahol az utazók belépnek az EU területére. Az általános szabálya valóban az, hogy tilos lesz az állati eredető termékeket behozni, ha csak – és ez egy kivétel – az illetı ezen termékekbıl kevesebb, mint 10 kilogrammot kíván magával hozni Horvátországból, a Faeroe-szigetekrıl, Grönlandról vagy Izlandról. A csecsemıknek adandó tápszerek, a bébiételek, és az orvosi okokból szükséges speciális élelmiszerek bizonyos feltételek mellett szintén mentességet élveznek, igaz, ezek tömege nem haladja meg a 2 kilogrammot. Ami a halas termékeket illeti (a halak mellett ideértve a különbözı rákféléket, nem élı kagylókat és osztrigákat), az utazók legfeljebb 20 kilogrammot hozhatnak (vagy küldhetnek) be belılük. Ez a súlykorlátozás nem vonatkozik a Faeroeszigetekrıl és Izlandról érkezı utazókra. A többi állati eredető termék kapcsán (ebbe a kategóriába tartozik a méz, az élı osztriga, az élı kagylók és csigák) a beutazók legfeljebb 2 kilogrammot hozhatnak be.
Mindezek a szabályok nem vonatkoznak a Huszonhetek közötti kapcsolatokra, illetve az Andorrából, Liechtensteinbıl, Norvégiából, San Marinóból és Svájcból beutazók által hozott állati eredető termékekre.
Bıvítés Barroso: Az egyesült Európa a régi és az új tagállamoknak is elınyös 2009. március 3. – EUvonal A Bizottság elnöke hétfın (2009. március 2.) az „EU-bıvítés – 5 év távlatából“ címő konferencián a legutóbbi két EU-bıvítés hatásairól beszélt. Barroso szerint a bıvítés mind az új, mind a régi tagállamok fejlıdéséhez hozzájárult, éppen ezért a mostani nehéz idıkben különösen fontos, hogy a közös vívmányokat megvédjék a tagállamok. Az Európai Unió és a tagállamok több jelentıs évfordulót ünnepelhetnek idén: 20 éve, 1989 folyamán mentek végbe azok a forradalmi jelentıségő változások Európa keleti részén, amelyek lehetıvé tették, hogy a szocialista blokk felbomlása és a tagállami rendszerváltások következményeképpen Európa ismét egyesülhessen. Az 1989-es események tették lehetıvé azt is, hogy hosszas társadalmi és gazdasági felkészülés után Európa keleti felének országai csatlakozhassanak az Európai Unióhoz. Ilyen elızményekkel, lassan öt éve, 2004-ben került sor az unió történetének eddigi legnagyobb bıvítésére, amikor 10 új tagállammal 25 tagúvá vált az Európai Unió, ezt követte a legutóbbi, 2007-es bıvítés, mellyel a közösség létszáma 27-re nıtt. A konferenciára nem sokkal az után kerül sor, hogy az Európai Bizottság február végén ismertette elemzését az elmúlt két bıvítés – elsısorban gazdasági – hatásaival kapcsolatban. Hasonlóképpen ahhoz az elemzéshez, Barroso is hosszan méltatta azokat az eredményeket, melyek egyértelmően az unió bıvítésével hozhatók összefüggésbe. Ezek közül a legfontosabbak (melyeket beszédében a Bizottság elnöke is megemlített, és melyrıl részletes elemzés olvasható a Bizottság tanulmányában): Jelentısen emelkedett az életszínvonal az új tagállamokban. Az új tagállamokban az egy fıre jutó jövedelem 1999-ben a régi tagállamok átlagához viszonyítva 40 százalékot tett ki. Ez az érték 2008-ban 52 százalékra emelkedett, ehhez hozzájárult, hogy a gazdasági növekedés az elmúlt 5 évben az újonnan csatlakozott országokban 3,5 százalékról 5,5 százalékra nıtt, míg a nyugat-európai országok növekedési üteme nem változott. Fellendült a kereskedelem a tagországok között, ezzel az EU versenyképesebbé vált. 2007ben az új tagállamok kivitelének csaknem 80 százaléka irányult az EU többi tagállamába, míg a régi tagállamok is növelték exportjukat: 2007-ben teljes kivitelük 7,5 százalékát az új tagállamokban értékesítették, miközben egy évtizeddel korábban ez az érték még csupán 4,75 százalék volt. A kibıvült EU ma a világ legnagyobb integrált gazdasági térsége: a világ GDP-jének több mint 30 százalékát, a világkereskedelemnek pedig több mint 17 százalékát adja. Az új tagállamok gazdasága modernizálódott (szolgáltatásokra épülı, tudásalapú gazdasággá kezdett átalakulni.
Javult a foglalkoztatás. A 12 új tagállamban – ahol a munkanélküliség gyakran igen magas mértéket öltött – 3 millió munkahely jött létre 2003 és 2007 között. Ugyanekkor a tömeges munkaerı-beáramlással kapcsolatos „nyugati” aggodalmak nem igazolódtak be: a legtöbb befogadó tagállamban a más tagállamokból származó munkavállalók aránya nem haladta meg a munkaképes korú lakosság 1 százaléká, emellett a migráns munkavállalók révén adott esetben a munkaerıhiányt is sikerült megoldani. A Bizottság számításai alapján pusztán a munkaerı mobilitása – közepes idıtávon – 0,3 százalékkal járul hozzá az unió GDP-jéhez. Új export- és beruházási lehetıségek nyíltak a régi tagállamok számára, fıként a pénzügyi ágazatban. Megszilárdult az új tagállamok jogi és intézményrendszere (új, uniós versenyszabályok kerültek bevezetésre, újraszabályozták a termékpiacokat, stb.). Az unió strukturális és kohéziós alapjai révén tıke áramlott az új tagállamokba. Mindezek mellett a bıvítés természetesen számos hasonlóan jelenıs, ugyanakkor kevésbé számszerősíthetı hozadékkal is járt: A bıvítés hozzájárult ahhoz, hogy kontinensünkön megszilárduljon a demokrácia és nagyobb fokú stabilitás és a biztonság alakuljon ki. A globális jelentıségő problémák kezelésekor a kibıvült EU nagyobb súllyal képes fellépni, legyen szó akár az éghajlatváltozásról, akár a világgazdaságról és annak mőködésérıl; Az elmúlt öt évben az EU nem csak területileg bıvült, hanem erısebbé, dinamikusabbá és kulturális értelemben is gazdagabbá vált. A jelenlegi nehéz globális helyzetben – ahogy azt beszédében Barroso is kiemelte – számos kihívás éri az Európai Uniót, és biztosítani kell, hogy a jelenlegi világmérető gazdasági recesszió ne tegye tönkre az eddig elért eredményeket. A gazdasági válság hatására megfigyelhetı egyfajta protekcionista tendencia, amely komolyan veszélyezteti a határok nélküli egységes piac által az 500 millió európai polgár számára biztosított elınyöket. Ezzel kapcsolatban Barroso így fogalmazott: „együtt mindnyájan nyerünk, viszont külön-külön vesztésre vagyunk ítélve.”
Külkapcsolatok Formálódó amerikai-európai együttmőködés Guantanamo ügyében 2009. március 5. – EUvonal Az Egyesült Államok külügyminisztere elégedettségének adott hangot a guantanamói foglyok befogadásával kapcsolatos európai álláspont miatt. Hillary Clinton két napon keresztül az Európai Unió és a NATO vezetıivel tárgyal Brüsszelben. Az Európai Unió korábban üdvözölte Barack Obama amerikai elnök bejelentését a guantanamói támaszponton található börtön bezárásáról, és a Huszonhetek azt is jelezték,
hogy hajlandóak segítséget nyújtani ebben Washingtonnak. Eddig Franciaország, Olaszország, Portugália és Spanyolország jelezte, hogy szigorú feltételek mellett hajlandó lenne rabokat befogadni. A tagállamok eltérı belsı joga ugyanakkor megnehezítette a közös álláspont kialakítását az uniós segítségrıl. Március közepén magas szintő uniós delegáció utazik az amerikai fıvárosba, hogy az amerikai hatóságokkal egyeztessenek a mintegy hatvan fogoly sorsáról. Az európai országok egyelıre a hivatalos amerikai felkérésre várnak. A 240 fogoly közül azért kellene néhányat másik országba szállítani, mert ha hazájukban állítanák ıket bíróság elé, akkor halálbüntetéssel sújtanák ıket. Az EU emellett a segítségnyújtás más lehetıségeit is vizsgálja. Így felállítanának egy alapot, amelybıl a rabokat befogadó országokat támogatnák. Az EU-tagállamok által befogadott korábbi rabok szigorú feltételek mellett valószínőleg korlátozott tartózkodási jogok kapnának és korlátoznák a schengeni övezeten belüli mozgásukat is. Menekült- vagy védett státust élveznének, és segítenék beilleszkedésüket is.
ESEMÉNYEK „BENNE VAGYUNK! ÖT ÉVE AZ EURÓPAI UNIÓBAN” – Pályázati felhívás A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és a Magyar Kultúra Alapítvány „BENNE VAGYUNK! ÖT ÉVE AZ EURÓPAI UNIÓBAN” címmel 2009. április 8-május 10. között megrendezi a XIII. Magyar Karikatúra Mővészeti Fesztivált. Ennek keretében pályázatot hirdetnek hazai karikaturisták részére, az alábbi témában: „Magyarország öt éve csatlakozott az Európai Unióhoz”. A hazai karikaturisták fıdíja 500.000,- forint. A szervezık vendég kiállító mővészként meghívják a Magyarországgal együtt csatlakozott országok (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia, Szlovénia) karikaturistáit. A külföldi karikaturisták fıdíját (500.000,- Ft) az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma közösen ajánlotta fel. A szervezık a XIII. Magyar Karikatúra Mővészeti Fesztiválon szeretnék bemutatni a 2004. évi, „Vigyázat, jövünk! Magyar karika-túra Európába” címő, VIII. Karikatúra Mővészeti Fesztivál alkotásait is. Ehhez kérjük az akkor pályázatot beküldött karikaturistákat, hogy ismét bocsássák rendelkezésünkre eredeti pályázati alkotásukat. A mővek beérkezési határideje: 2009. március 18. 16 óra Cím: Magyar Kultúra Alapítvány, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. A szervezık a fesztiválra beérkezett mővek válogatását könyvben is megjelentetik, a legjobb alkotásokat pedig a budapesti bemutatót követıen (várhatóan 2010. január 31-ig), vándorkiállítások keretében több hazai és európai nagyvárosban is bemutatják.
Bıvebb információ: Magyar Kultúra Alapítvány: Bába Szilvia Telefon: (+36-) 224-8122; E-mail:
[email protected] Honlap: www.mka.hu
2008. szeptember 26-2009. április 6. A Másik A tárlat Claude Lévi-Strauss híres 1952-es írására, a Faj és a történelem címmel megjelent UNESCO-kiadványra épül. A kiállítás utazásra kalauzol a kultúrák sokféleségének birodalmában, miközben azt is bemutatja, milyen sokféle csapda, akadály áll a Másikkal való találkozás útjában. A tárlat Magyarországon eddig még nem látott ritka néprajzi tárgyakat, kultúrtörténeti jelentıségő eredeti dokumentumokat, kortárs és klasszikus mőalkotásokat, keresztény vallási kincseket és prekolumbián arany ékszereket vonultat fel a hétköznapi élet kultúrájának ilyen módon különleges kontextusba helyezett tárgyai mellett. Helyszín: Néprajzi Múzeum Kapcsolódó linkek: http://www.amasik.hu/
2009. február 27-2010. november 26. Szakpolitikai konferenciasorozat a 2011-es magyar EU-elnökséghez kapcsolódóan A lisszaboni stratégiát, s annak különbözı aspektusait veszi górcsı alá az elsı konferencia, melyet a 2011-es magyar EU-elnökséghez kapcsolódó szakpolitikai rendezvénysorozat keretében tartanak 2009. február 27-én, az MTA Politikai Tudományok Intézetében. A kezdeményezés célja egy olyan átfogó szakpolitikai konferenciasorozat rendezése, amely a magyar EU-elnökség idıszakára felméri és elemzi a magyar álláspontot az uniós szakpolitikai kérdéskörökben. A következı konferenciák idıpontja, témája: 2009. március 27.: Energiapolitika 2009. április 24.: Bıvítés és külpolitika 2009. május 29.: Mezıgazdaság, vidékfejlesztés 2009. szeptember 25.: Információs társadalom 2009. október 16.: Pénzügyek, adó, vám 2009. november 13.: Környezetvédelem, vízügy 2009. december 18.: Kommunikáció, országkép, Pécs 2010 2010. január 29.: Az Unió új keretei: a lisszaboni szerzıdés 2010. február 26.: Oktatás és kultúrpolitika 2010. március 26.: AGENDA 2014-2020 Bıvebb információ olvasható a konferenciasorozat honlapján. Helyszín: MTA Politikai Tudományok Intézete
STATISZTIKA, ELEMZÉS Mi a GMO? A géntechnológiai módosítás az a módszer, amellyel egy élı sejtbe új tulajdonságért felelıs idegen gént juttatnak be mesterségesen. Ezt a sejt a szaporodása során a saját génjeinek megsokszorozása alkalmával szintén megsokszorozza és továbbörökíti az utódsejtekbe. A géntechnológiai módosítás alkalmazásával lehetıség nyílt nem rokon fajok génjeinek
átültetésére is. A köznapi beszédben, sajtóban használják a génmódosított, génmanipulált, génpiszkált és egyéb kifejezéseket, amelyek a közvéleményt gyakran negatív irányba befolyásolják. A mezıgazdasági célú géntechnológiai módosítás szorosan kapcsolódik az élelmiszer- és takarmányiparhoz, mivel az így létrehozott új növények az élelmiszerek vagy takarmányok alapanyagaként szolgálhatnak. Forrás: FVM
