ANGYALOK A KORAI ZSIDÓ PSZEUDOEPIGRÁF IRODALOMBAN. SZABÓ XAVÉR OFM Budapest, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

ANGYALOK A KORAI ZSIDÓ PSZEUDOEPIGRÁF IRODALOMBAN SZABÓ XAVÉR OFM Budapest, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

1. BEVEZETÉS A hellenisztikus és a római kori zsidóság irodalmi korpuszai tanúsítják,1 hogy az angyalok létéről való meggyőződés részét alkotta a zsidó környezetnek.2 Az állítás nem kevésbé érvényes amiatt, hogy néhány irat mennyei lények csoportjaként nem is tesz említést az angyalokról, vagy éppenséggel a málák/ angelosz/ angelus főneveket szerepre, nem pedig természetre utaló kifejezésként használja.3 A Héber és Görög „Bibliák” örökségén felnőtt korai zsidó irodalom szerzői számára egyértelmű a természetfeletti, isteni küldöttek léte, néhol egyenesen úgy tűnik, rendszerező szemlélettel fordulnak az angyalok felé. Bár a mennyei lények neveire, természetére, számára, szerepeire és tevékenységeire vonatkozó ismereteink annyira eltérőek, hogy a korai zsidó iratokból nem lehet kikényszeríteni egy koherens angelológiát, mégis érdemes közelebbről megvizsgálni a sokarcú korai zsidóság angyalokra vonatkozó meglátásait. A szóhasználat és az „angyal-jelenség” bemutatására, valamint egy rendezett összképre törekedve, tanulmányomban megkísérlek vázlatos képet adni a tárgyalt időszak angyaltanának eredetéről, fejlődéséről és formáiról. Elsőként röviden a bibliai gyökerekkel,4 majd a deuterokanonikus könyvek csoportjának vizsgálatával foglalkozom,5 ezt

A tanulmány megjelent: Angyalok az ókortól Szent Tamásig (szerkesztette: XERAVITS GÉZA – TAMÁSI BALÁZS – SZABÓ XAVÉR OFM). Budapest: Sapientia Főiskola - L’Harmattan, 2011, 105–155. A szakirodalomban a hellenisztikus és a római kori zsidóság Kr. e. 300–Kr. u. 200-ig terjedő időszakának megjelölése gyorsan és szabálytalanul változik. A letűnt késői zsidóság, valamint a letűnőben lévő intra/intertestamentális kor megnevezés pontatlan, a Második Templom/Szentély időszaka megjelölés a Templom Kr. u. 70-es lerombolásáig meglehetősen tág (arról nem is beszélve, hogy bizonyos könyvek datálása túlnyúlik a hurbán e gyászos időpontján), a köztes zsidóság időszaka elnevezés pedig csak újabb kérdéseket vet fel. Újabban a Jeruzsálemben élő francia biblikusok (ÉMILE PUECH OP, École biblique et archéologique de Jérusalem; FRÉDÉRIC MANNS OFM, Studium Biblicum Franciscanum) próbálkoznak a „peritestamentális irodalom” kifejezés meghonosításával. Tanulmányomban a korai zsidóság kifejezést részesítem előnyben. A kérdéskörhöz magyar nyelven olvasható szakirodalom: XERAVITS 2008: 3–8; 2009b: 70–78. A görög szavak magyar átírásánál az ismeretterjesztő művekben használatos átírást követtem, a héber ábécé betűit pedig a hangértéküknek leginkább megfelelő magyar betűkkel írtam át. Ahol másként nem jelzem, a tanulmányban előforduló forrás- és idegennyelvű szövegek fordítása saját. 2 SEGAL 1999: 127: „a qumráni leletek bizonysága – az apokrif apokaliptikus irodalommal egyetemben – segít fölfedni, milyen fontos volt a judaizmus különféle szektáiban az angelológia” (kiemelés tőlem). 3 Judit (1,11; 3,1) valamint a Makkabeusok első könyvének két helyén (5,14; 7,10) például az angelosz főnév alapjelentésében, „(diplomáciai) követ/küldött” értelemben szerepel. 4 Először a közvetítő személy alakjával foglalkozom, majd az angyaloknak a Bibliában betöltött bizonyos szerepein túl csupán két, a korai zsidó irodalomban is visszatérő kifejezést emelek ki. 5 A deuterokanonikus („a második kánonhoz tartozó” könyvek) jelzőt a katolikus hagyomány azokra a későbibliai könyvekre használja, amelyek hiányoznak a Héber Bibliából, a Septuagintában (LXX) és a latin nyelvű Vulgata fordításban azonban benne vannak. Ide tartoznak Tóbiás, Judit, 1–2 Makkabeusok, Sirák fia, Salamon bölcsessége, Báruk könyve, Jeremiás levele, valamint Eszter és Dániel görög nyelvű kiegészítései. A protestánsok ezeket a könyveket apokrifeknek nevezik, míg a Görög Bibliából hiányzó írásokat pszeudoepigráf iratoknak. Tanulmányomban a fent említett könyvek kapcsán a katolikus szóhasználatot követem. A szóhasználatról: XERAVITS 2008: 1–3. A bevezetéstani kérdésekhez magyar nyelven lásd: SOGGIN 1999: 449–495; RÓZSA 1996: 481–542; XERAVITS 2008. A deuterokanonikus könyvek angyaltanáról rövid öszszefoglalást nyújt XERAVITS 2008: 165–167. A szövegeket a következő kiadás alapján idézem: Deuterokanonikus bibliai könyvek. A Septuaginta alapján, Budapest, Kálvin, 1998. Mivel ez a kiadás nem közli Theodotion görög fordításának változatát, amely az angyaltan kapcsán némely esetben lényeges (pl. 1

1

követően pedig a korai zsidó pszeudoepigráf iratok tárgyalásával műfaji megközelítést alkalmazok.6 2. GYÖKEREK A HÉBER BIBLIÁBAN 2.1. A közvetítő személy alakja és a magyarázó angyal (angelus interpres) Jób könyvének egyik fontos teológiai kérdése a közbenjáró személyre vonatkozik; a főszereplő néhány helyen kifejezi a közvetítés iránti igényét és annak szükségességét.7 Jób közvetítő alakja a mezopotámiai „személyes istenség” fogalma fényében válik érthetővé; ez egy olyan kisebb istenség, amelyről úgy vélekedtek: a szenvedő ember megjelenítője és közbenjárója az istenek gyülekezetében.8 A közvetítő személy itt ugyan a szenvedés kérdéséhez kapcsolódik,9 mégis jól modellezi az útmutatásra vágyó, a kérdéseivel és a transzcendenciával szembesülő ember igényét: szükség van szószólóra, aki közvetít és közbenjár érdekében Istennél. A korai zsidó irodalomban az angyalok alapvetően ebben a szerepben, a földi és a menynyei világ közvetítőiként: útmutatóként vagy látomásokat magyarázó mennyei lényekként tűnnek fel. Ez utóbbi, az angelus interpres, a tolmácsoló, vagy a kinyilatkoztatásba beavató angyal a késő prófétai iratokat, Ezekiel és Zakariás könyveit követően állandóan feltűnik az apokaliptikus írásokban. Alakja azt jelzi, hogy „a kinyilatkoztatás természetfeletti segítség nélkül nem érthető”.10 Ennek a köztes lénynek „semmilyen személyes arca nincs: kizárólag arra szolgál, hogy a rá bízott feladatot ellássa, s ennél többet nem is tudunk róla. Személye oly szorosan forr össze a funkcióval, hogy abban fel is oldódik”.11 2.2. Az Úr angyala/JHVH angyala Azokban a bibliai szövegekben,12 ahol megjelenik az „Úr angyala”(héber: málák elohím/JHVH; görög: angelosz küriu/tu theu), ott nem egyértelmű, hogy maga JHVH cselekszik, vagy az ő angyala. A biblikusok szerint JHVH angyala „az ő megnyilvánulása látható alakban itt a földön”, így a kifejezés egy „még archaikus jellegű teológia szimbóluma”.13 Néhány más szentírási szakaszban a kifejezés nem egy megkülönböztetett angyalt, csupán Istennek Azarjás imája, A három ifjú dicsőítő éneke), a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat által 2002-ben kiadott szentírásfordítást követem. 6 Nem kronológiai megközelítéssel élek, hiszen a bonyolult előtörténettel és áthagyományozással rendelkező irodalmi művek keletkezési idejének pontos meghatározása közismerten crux a korai zsidósággal foglalkozó kutatók körében. A műfaji besorolásokat tekintve SCHÜRER 1986–1987 teljesen átszerkesztett és újraírt opus magnumának kétkötetes harmadik részét, valamint NOFFKE 2004 bevezetését vettem alapul. Így tanulmányom nem öleli fel az összes apokrif és pszeudoepigráf iratot, mindössze azokat tárgyalja, amelyek a fenti kutatók és megítélésem szerint közvetlenül a tárgyalt időszakhoz tartoznak, és a legfontosabbak. 7 Vö. NICCACCI 1994: 63–68. Az idézett passzusok a következők: Jób 9,33; 16,19–21; 17,3; 19,25; 23,7 és a 33,23 („szószóló angyal”). Lásd még: SCHÄFER 1975: 28. 8 Vö. KRAMER 1955: 171; VORLÄNDER 1973: 87sköv. 9 MACKENZIE 2002: 745: „Az égi küldött vagy angyal a közbenjáró, szó szerint ’tolmács’ szerepét öltheti magára: megértetheti az emberrel szenvedése értelmét, rámutathat hibáira, és közbenjárhat az érdekében Istennél.” 10 COLLINS 1998: 5–6. 11 KARASSZON 2004: 43–44. Az angelus interpres alakjáról magyarul: WESTERMANN 2005, 105–113; KRAUSS 2005: 32–33. 12 Például: Gen 16,7–13; 21,17 kk.; 22,11 kk.; 31,11 kk.; Ex 3,2 kk.; Bír 2,1 kk. 13 GALOPIN 2001: 62. HERMANN 2007: 4: „elképzelhető, hogy az angyalt még a babilóniai zsidóság is inkább gondolta az Úr emberek felé mutatott arcának, ’kép-viselőjének’, mint az Úr követének, ’diplomatájának’”. A néhai KIRÁLY GYULA professzor úrnak ajánlott cikk egyelőre csak a világhálón olvasható, előreláthatólag 2012-ben, a L’Harmattan Kiadónál megjelenik a szerzőnek a mese műfajáról szóló kötetében is. A titokzatos „ÚR/Isten angyala” kifejezéshez ADINOLFI 1997: 109 hármas értelmezési utat kínál: reprezentáció-elmélet (az ÚR angyala: teremtett lény, aki Isten nevében, isteni tekintéllyel cselekszik), interpoláció-elmélet (irodalmi elem Isten transzcendenciájának védelmére) és az identitás-elmélet (magának Istennek a cselekvő és jótékony megnyilvánulása). A JHVH/Úr angyala kifejezésről magyar nyelven lásd még: VON RAD 2000: 228–229; KRAUSS 2005: 12–17; PAP 2008: 26–37.

2

valamely angyalát jelöli (1Kir 19,4–8). A korai zsidó iratok a kifejezést a JHVH nevével öszszekapcsolt szószerkezetben („az Úr angyala”, görögül: ho angelosz küriu) vagy JHVH-ra vonatkozó szuffixummal, illetve személyes névmással ellátott szóösszetételben hozzák („az ő angyala”, görögül: angelosz autu). 3. A DEUTEROKANONIKUS KÖNYVEK 3. 1. A Makkabeusok első könyve Teológiai szakkifejezésként az angelosz főnév csupán egyszer, Júdás imájában fordul elő, aki arra kéri Istent, hogy a hasonló történelemi helyzetre emlékezve, ma is sújtson le az ellenség táborára: Amikor régen a király hívei káromoltak téged, eljött angyalod (ho angelosz szu) és megvert közülük száznyolcvanötezret. (1Makk 7,41)

Isten angyala itt öldöklő angyalként jelenik meg (vö. 2Sám 24,15 k.; Kiv 12,23), aki csapással sújtja az ellenséges tábort. A patasszó ige (vö. héber: náká Hifilben) alanya gyakran Isten, aki nevelő, fenyítő vagy büntető szándékkal lesújt.14 A történelmi esemény, amelyre Júdás hivatkozik: Jeruzsálem Szanhérib általi ostroma (2Kir 18,13–19,37 ≈ 2Krón 32,9–21; Iz 36,2– 37,38).15 A szabadulás eseménye jelentős volt, hiszen a közös forrást használó Makkabeusok második könyvében (8,19; 15,22–24: „jó angyalod”), sőt Ben Szíra könyvében is megtaláljuk az eseményre adott reflexiót (48,18–21). Bár a szöveg nem nevezi meg az angyalt, Michael Mach úgy véli, hogy a zsidó hagyomány szerint ez a pusztító angyal: Jeremiél/Ramiél.16 3. 2. A Makkabeusok második könyve Alberto Soggin szerint a Makkabeusok második könyvében „jól kidolgozott angyaltannal” találkozunk,17 bár ez a kidolgozottság korántsem olyan mértékű, mint például az apokrif Hénok könyvei esetében, egy visszatérő toposz és kifejezés mégis figyelmet érdemel. Néhány szakaszban feltűnnek olyan égi lovasok, akikre a szerző nem használja az angelosz szót, mégis jogos a feltételezés, hogy ezek a titokzatos lények angyalok. Közvetlenül nem avatkoznak be a küzdelembe, csupán testőrként kísérik Izrael népének harcosait. Irodalmi alakjuk az isteni jelenlétet és segítséget szimbolizálják. A lovasok leírásában a szerző igazodik korának hellenista irodalmához, amely az isteni beavatkozás személyeit hasonlóképpen mutatja be.18 Megjelent ugyanis egy ragyogó felszerelésű ló, egy félelmetes lovassal, és nagy irammal mellső lábaival Heliodorra támadt. Úgy látszott, hogy lovasa arany fegyverzetet viselt. Két ifjú is megjelent, nagy testi erejűek, szép megjelenésűek, drága öltözékben. Heliodort közrefogták, szünet nélkül ütlegelték, és sok csapást mértek rá. (2Makk 3,25–26) Ebben az időben vezette Antiokhosz második hadjáratát Egyiptom ellen. Az egész városban csaknem negyven napig aranyozott ruházatú lovasokat lehetett látni, amint száguldoztak, ezenkívül lándzsásokat, kivont kardú harcosokat, lovascsapatokat csatarendben, támadásokat és ellentámadásokat mindkét oldalon, pajzsok mozgását, rengeteg dárdát, nyílvesszők repülését, aranyozott felszerelések csillogását és mindenféle fegyverzetet. Mindenki fohászkodott, hogy mindez jó előjel legyen. (2Makk 5,1–4)

Vö. SEESEMANN 1954: 939–940. A bibliai esemény leírásának szinopszisát és hangsúlyait lásd: KUSTÁR 2002, 136–140. 16 Vö. MACH 1999: 467. 17 Vö. SOGGIN 1999: 491. NOFFKE 2004, 197: „A Makkabeusok első könyvéhez képest a második könyv egy olyan Istent mutat be, aki közvetlenül és csodálatos módon vesz részt a történelmi eseményekben, azt is lehetne mondani, hogy látványosan, látomások és angyali jelenések által is.” 18 Vö. DORANS 2001: 738. DORANS 2001: 745 a 2Makk 10,29 kapcsán bőséges antik párhuzamot is felvonultat. A kommentárok előszeretettel mutatnak rá, hogy a leírás nagyon hasonlít Josephus Flaviusnak a Templom lerombolását megelőző események bemutatásához (vö. A zsidó háború VI. fejezet, 5). 14 15

3

Mikor a csata már javában dúlt, a mennyből megjelent az ellenség előtt öt ékes férfiú, aranyozott kantárú lovakon, és a zsidók seregének élére álltak. (2Makk 10,29)

A 2Makk 5,3 támadásról és ellentámadásról beszél, így a szövegben nemcsak Izrael népének mennyei testőreivel találkozhatunk, hanem az Antiokhosz képviselte Ellenség vagy ellenséges nép égi, harcos lovasaival, „angyalaival” is. Az elképzelés, hogy az egyes népek vitáját az angyalok harca által maga az ég dönti el, azt a tényt állítja előtérbe, hogy az embereknek kevés beleszólásuk van a történelem folyásába. Két másik fontos szöveg a „jó angyal” kifejezést hozza, amely előfordul a Tób 5,22-ben is. Ott az agathon melléknév használatának csupán retorikai szerepe van: Tóbit feleségét, Annát akarja megnyugtatni, hogy fiukkal, Tóbiással jó angyal utazik (angelosz gar agathosz szümporeuszetai autó).19 Amikor Makkabeus emberei meghallották, hogy Liziász az erődítményeket ostromolja, akkor sok emberrel együtt könyörögtek az Úrhoz sóhajtások és könnyek között, hogy küldjön egy jó angyalt Izráel megmentésére (agathon angelon). Makkabeus ragadott fegyvert elsőként, és másokat is arra biztatott, hogy vállalják a veszélyt testvéreik megsegítéséért. Így együtt vonultak ki nagy elszántsággal. Amikor még Jeruzsálem közelébe voltak, egy lovas jelent meg előttük fehér ruhában. Arany fegyvert lengetett, és az élükre állt. (2Makk 11,6–8) Ezekkel a szavakkal hívta segítségül az Urat: Uram, te elküldted angyalodat (ton angelon szu) Ezékiásnak, Júdea királyának idején, és megölt Szanhérib táborából száznyolcvanötezer embert. Most is küldd el jó angyalodat (angelon agathon), ó, egeknek Ura, hogy félelmet és rettegést keltsen előttünk. Rendüljenek meg hatalmas karodtól azok, akik istenkáromlással támadtak szent népedre. Ezekkel a szavakkal fejezte be imáját. (2Makk 15,22–24)

Jonathan A. Goldstein szerint az utóbbi szakaszban azért állhat az agathon melléknév, mert a szöveg hátterét biztosító bibliai szakaszban Izrael népét az angyal büntetheti is (Kiv 23,20–23).20 Azt gondolom, hogy az agathon itt nem arra vonatkozik, hogy Isten küldötte hozhat akár „jót”, akár „rosszat”, hanem itt a „jó angyal”, aki akár még pusztító angyal is lehet, az Izrael népének javát és érdekeit szolgáló angyalt jelenti. Ezt a megoldást a 2Makk 11,6 is egyértelműen alátámasztja (prosz szótérian tó Iszraél). A közelebbről meg nem nevezett angelosz a háborús kontextusra való tekintettel feltehetően Mikáél, Izrael népének harcos védelmezője,21 de lehet az 1Makk 7,41 kapcsán fentebb említett Jeremiél/Ramiél is.22 3. 3. Sirák fia könyve Ben Szíra könyve teljes egészében görög nyelven maradt ránk, ám a 19. század végétől napvilágra kerültek különböző héber nyelvű kéziratok is. A görög szövegben az angelosz főnév kétszer fordul elő („az Úr angyala”), első esetben jó feladatot lát el, második esetben küldetése pusztításra vonatkozik: Az ő kedvéért jó úton vezeti mindezt az ő angyala (angelosz autu), és igéje által tartja együtt a Mindenséget. (Sir 43,26) Lesújtott az asszírok táborára, és kiirtotta őket az ő angyala (ho angelosz autu). (Sir 48,21)

Vö. SCHWARTZ 2008: 401. Vö. GOLDSTEIN 1983: 405. 21 A motívum megjelenik Dániel könyvében (10,13.21; 12,1), Hénok első könyvében (20,5; 90,14), Mózes végrendeletében (10,2) valamint a qumráni iratokban (1QM 13,10; 17,6–8; 1QS 3,20) és a későbbi, rabbinikus irodalomban is. 22 Vö. MACH 1999: 467. 19 20

4

A Sir 43,26 esetében csak a görög szöveggel dolgozhatunk,23 a 48,21-nél viszont rendelkezésünkre áll a héber szöveg is, amely az asszírok megsemmisülését Istentől küldött csapásnak (maggéfá) tulajdonítja,24 a bibliai beszámolóhoz hűen a görög szöveg viszont az Úr angyala pusztításának (2Kir 19,35; Iz 37,36: málák JHVH/angelosz küriu). A következetes szóhasználat mellett az „angyal-jelenség” két kifejezésére szeretném a figyelmet felhívni. A kommentárok megjegyzik, hogy a Sir 17,17-ben olvasható hégumenon főnév az angyalokra vagy „Isten fiaira” vonatkozik.25 A szövegben néhány kiemelten fontos bibliai textust visszhangzik, amely azt a hitbeli képzetet tartalmazza, miszerint minden nemzetnek megvan a maga őrangyala (lásd még: Jubileumok könyve 15,31–32).26 Minden nép fölé uralkodót (hégumenon) rendelt, az Úr része pedig Izrael lett. (Sir 17,17) Amikor a Magasságbeli örökséget osztott a népeknek, mikor különválasztotta az ember fiait, megszabta a népek határait Izrael fiainak száma szerint (lemiszpar bené Jiszráél). Mert JHVH része az ő népe, Jákob az ő sorssal jutott öröksége. (Deut 32,8–9, a maszoréta szöveg szerint) Amikor a Magasságbeli örökséget osztott a népeknek, mikor különválasztotta az ember fiait, megszabta a népek határait Isten angyalainak száma szerint (kata arithmon angelón theu). (Deut 32,8 – a LXX alapján)27

A másik angyalokra vonatkozó szófordulat a Sir 24,2-ben olvasható. A [bölcsesség] a Magasságos gyülekezetében nyitja fel száját szólásra, és a Hatalmas Isten előtt zengik dicséretét.

A kánaáni vallásból kölcsönzött ekklészia hüpszisztu kifejezés mögött az Isten trónját körülvevő, az „isteni tanácsban/közösségben” (vö. Zsolt 82,1: báádát-él) ülő angyalokat értjük, akik az emberek bíráiként tűnnek fel.28 A gondolat azt sugallja, hogy Isten nem közvetlenül él bírói teljhatalmával, hanem azt a neki alárendelt mennyei lényeknek „delegálja”. 3.4. Tóbit könyve A Kr. e. 2. században íródott, feltehetően palesztinai eredetű tanítói célzatú elbeszélésnek fontos szerepe volt a babiloni fogságot követően az érdeklődés középpontjába került angyaltan kialakulásában.29 A kötetben szereplő Ráfáél, a multifunkcionális angyal (Tób 12,6– 20) c. tanulmány részletesen foglalkozik Ráfáél alakjával, ezért itt csupán a lényegre szorítkozom. Az első és legfontosabb megállapítás, hogy az elbeszélésben az angyal: az imádságra Az 1964. április elsején Maszada romjai között megtalált héber nyelvű, Sir 39,27–44,17 részeket lefedő kéziratából a 43,26–28 éppen hiányzik; vö. PUECH 2008: 84. 24 Vö. BEENTJES 1997: 87. A héber maggéfáfőnév jelentése: vész, veszedelem, csapás. Minden bizonnyal pestisről van szó, vö. COLLINS 2001: 696. 25 A görög változat mindenképpen egy olyan héber alapszöveget tarthatott szem előtt, ahol a bené él vagy bené elohím kifejezések állhattak. COLLINS 2001: 679 szerint a qumráni 4QDtng töredéke megerősíti ezt a feltevést: bny ’l[hym]. 26 Vö. RUSSEL 1964: 248–249; KOVÁCS 1969: 410; DIEZ MACHO 1984: 333–334. 27 A targum pedig a nemzetek fölé állított hetven angyalról beszél. Itt szükséges még megemlítenünk a Dán 10,13–21 szakaszát is, ahol Perzsia vezéréről, valamint a görögök vezéréről hallunk. A „vezér” (szár/sztratégosz) szó az angyalok és az angyali vezetők kapcsán még többször előfordul a korai zsidó irodalomban. Természetesen Izraelnek is van angyalfejedelme: Mikáél. 28 Vö. COLLINS 2001: 683. A Zsolt 82,1 értelmezési lehetőségeihez lásd: RAVASI 1985: 712–714; SCHÖKEL 2007: 149–153. 29 Tóbiás könyvéhez egy magyar nyelvű tanulmánykötet: XERAVITS 2005. 23

5

adott isteni válasz (vö. Tób 3,16–17). A könyv angyali főszerepét Ráfáél játsza, aki az Isten színe előtt álló hét szent angyal, az arkangyalok egyikeként mutatkozik be (Tób 12,15), akiknek „megfelelője megtalálható Perzsia angelológiájában”,30 valamint Hénok első könyvében (1Hén 20,2–7: Uriél, Rafáél, Ráguél, Míkáél, Szaríél/Száráqáél, Gábriél). Többszörös szerepben találkozunk a főangyallal (kísérő, [lélek]vezető, hírhozó, imádságot közvetítő és próbára tevő); most csupán a papi szerepet emelem ki: Ráfael papi minőségben jelenik meg, aki Isten színe elé viszi az imádság emlékezetét (vö. Tób 12,12: to mnémoszünon tész proszeuchész hümón). Az imameghallgatást a Héber Biblia is többnyire kultuszi és áldozati kifejezésekkel írta körül.31 A papi szerep mellett Ráfáél emberi arca is felvillan, hiszen „még az arkangyalok is lehetnek türelmetlenek” – jegyzi meg David McCracken a Tób 5,8 kapcsán („de ne maradj soká”).32 3.5. Jeremiás levele Jeremiás levele, amelyet a katolikus bibliafordítások Báruk könyvéhez csatolnak (Bár 6), egyszer tesz említést az Úr angyaláról. Mert angyalom (ho angelosz mu) veletek van és vizsgálja lelketeket. (Jeremiás levele 1,6)

A szokásos biblikus szófordulattal találkozunk: Isten angyala által vagy angyalával együtt van jelen (vö. Gen 24,7; 48,16; Kiv 23,20. 23; 32,34). A héber pákad igéhez hasonlóan, az ekzéteó ige jelenthet számonkérést, de jelölheti Isten gondviselését is, miként ez a magyar nyelvű bibliafordításokban jól tükröződik.33 Nem véletlen, hogy Peter Schäfer itt az angyalok őrző szerepéről beszél (Schutzengel).34 3.6 Bölcsesség könyve Bár a Salamon bölcsessége különösebben nem foglalkozik az angyalokkal, az egyetlen égi küldött a könyvben maga a szofia (vö. Bölcs 9,10: „küldd el őt a szent egekből”), három példa mégis figyelmet érdemel. A Bölcs 5,5-ben előforduló hüioi theu és hágioi kifejezések egyes magyarázók szerint az ősi bibliai kifejezés értelmében a mennyei udvartartást, vagyis az angyalokat jelölik (vö. Zsolt 67,36).35 Annak kapcsán, hogy az igazak az „Istenek fiai” társaságába kerülnek, Alan F. Segal egyértelműen „angelifikálódásról” beszél, hiszen az angyallá átváltozott személy ragyogását másutt is többnyire a már terminus technicusnak számító „dicsőség” szóval írták körül.36 Miképp sorolják az Isten fiai (hüioisz theu) közé és lesz osztályrésze a szentek (hágioisz) között? (Bölcs 5,5)

Giuseppe Scarpat szerint a hágioi szó itt egyértelműen a megdicsőült igazakat jelenti; az olasz kutató számos szentírási példát is hoz a szóhasználat alátámasztására a Septuagintából és az Újszövetségből.37

GALOPIN 2001: 62. Az angyaltan idegen (perzsa, iráni) hatásáról lásd: RUSSEL 1964: 257–262. A korai zsidó irodalomban a mennyei és papi közvetítésről lásd: CARLSON 1982: 88–91. 32 MCCRACKEN 1995: 414. 33 „Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket” (Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat), „gondot visel életetekre” (Szent István Társulat). Az első változatban a fordító megváltoztatta a második főmondat alanyát. (Kiemelések tőlem.) 34 Vö. SCHÄFER 1975: 27. 35 Vö. HENGEL 1984: 69–70; LINDEZ 1990: 242. 36 Vö. SEGAL 1999: 132. 37 Vö. SCARPAT 1999: 323. A Tób 8,15-ben szereplő hoi hagioi szu („áldjon téged […] összes szented”) például egyértelműen különbözik az angyaloktól (pantesz hoi angeloi szu: „áldjon téged […] összes angyalod”). A későbbiekben látni fogjuk, hogy a megdicsőült igazak és az angyalok ugyanazok. 30 31

6

A könyvben az angelosz főnév egyetlen egyszer fordul elő. A mannára utaló kifejezés a Zsolt 78,25-re megy vissza, ahol a héber lehem abírim szóösszetételt a LXX az arton angelón („angyalok kenyere”) kifejezéssel adta vissza.38 Hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik; erősek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra. (Zsolt 78[77]24–25) Velük ellentétben a te népedet angyalok eledelével (angelón trofén) lakattad jól, és kész kenyeret biztosítottál a számukra a mennyből, amelyért nem fáradtak, és amely képes volt teljes élvezetet és mindenben megfelelő ízt nyújtani. (Bölcs 16,20)

A birtokos szerkezet nem azt jelöli, hogy az angyaloknak vagy a hősöknek különleges táplálékuk volt,39 az angelón trofén kifejezés is genitivus hebraicusként fogható fel, amely melléknevet helyettesít: „angyali étek”. Ezt a Zsolt 77 görög változatának gondolatritmusa is egyértelműen jelzi: „mennyei kenyér” (arton uranu) – „angyali kenyér” (arton angelón), így a hagyományban a manna természetfeletti eledellé vált.40 A könyv végén feltűnik a Pusztító, Öldöklő Angyal is: Ezek elől meghátrált a Pusztító (ho olethreuón), amazoktól pedig megriadt, hiszen elegendő volt a haragnak csupán a szele is. (Bölcs 18,25)

A kifejezés, amely az Ex 12,23-ból származik, de más újszövetségi szövegekben is feltűnik (1Kor 10,10; Zsid 11,28),41 egész biztosan egy angyali alakot takar,42 mely itt is Isten cselekvésének körülírására szolgál, és az isteni harag személyesíti meg (vö. 1Krón 21,15–16).43 3.7 Dániel könyvének görög nyelvű kiegészítései Dániel könyvének görög nyelvű betoldásai között tartjuk számon Zsuzsanna és a vének, Bél és a sárkány történetét, valamint a három ifjú énekét. Előbbi kettő műfaji szempontból haggadikus népmese, amely a legendás Dániel alakját dolgozza fel.44 Elképzelhető, hogy a Dán 3 a Zsolt 91,11–13 narratív értelmezése.45 Miután Dánielt az Úr angyala (angelosz küriu) felruházta bölcsességgel, az első részben ítéletvégrehajtóként jelenik meg.46 A magyar fordításokat tekintve: „erősek kenyere” (Szent István Társulat), „isteni kenyér” (Magyar Bibliatanács), „mennybeliek kenyere” (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat), „erős Angyalok helyéből származott eledel” (PÉCHY SIMON). A bibliai szóhasználatban az ’abír jelölheti a harcedzett katonákat, vezetőiket vagy a katonai szolgálattevőket (Bír 5,22; Jer 46,15; Zsolt 76,6; 1Sám 21,8), de a melléknévnek lehet teológiai konnotációja is: Isten mint ’abír népének hathatós, harcos védelmezője (Gen 49,24; Iz 1,24; 49,26). A Vulgata, Pesitta és Targum fordítói számára az abírím kizárólag az isteni lényeket (élím vagy bené elohím) jelentette; vö. RAVASI 1985: 635–636. 39 Vö. Tób 12,19: „nem ettem semmit”; NOWELL 2002, 876: „Az elképzelés, amely szerint az angyalok szellemi lények, eleve kizárja annak lehetőségét, hogy Ráfael egyen és igyon.”. Továbbá: SCHÖKEL 2007: 103: „Nincs információnk olyan hősökről, akik mennyei étellel táplálkoztak”. 40 Vö. LINDEZ 1990: 493–494; SCARPAT 1999: 205–206; NICKLAS 2010, 91–95. 41 LEFÈVRE 1953: 13 szerint lehetséges, hogy az „Pusztító/Öldöklő” név Azmodeus nevére megy vissza (arámi achmed = öldökölni, pusztítani). A pusztítás nem feltétlenül jelenti, hogy csak gonosz személy viheti véghez, hiszen a Bölcs 18,15 egyenesen Isten igéjét (szu logosz) jelöli meg az ítélet végrehajtójaként. 42 A 4Makk 7,11 szerint a csapást egy angyal okozta, ugyanis Áron főpap a pestisben egy tüzesen izzó angyalt győzött le (ton empürisztén enikészen angelon). Vö. CHEON 1997: 89. A Deut 9,19 targuma például öt pusztító angyalt nevez néven: a Harag, a Düh, a Méreg, a Pusztító és a Bosszankodás angyalát (Targum Jerusálmi I). A Bölcsesség könyve mögött álló Exodus-targumok értelmezését és annak magyarázatát lásd: PRIOTTO 1987: 211–213. 43 Vö. LINDEZ 1990: 524. 44 Vö. HARTMANN 2002: 644. 45 Így NICKELSBURG 1984a: 40. 46 Az angyal feladata („széthasítás”) inkább a görög szójátékból érthető. Ugyanez a szójáték előkerül Julius Africanus Órigenészhez írott levelében is (VANYÓ 1997: 246): „[…] Mert nem éri be a Lélek általi feddéssel, 38

7

Ekkor az Úr angyala – mikor éppen elvezették az asszonyt –, ahogyan parancsot kapott, az értelem lelkét adta egy fiatal embernek, Dánielnek. […] Az ifjú ezt mondta: Találóan hazudtál életed ellen, mert az Úr angyala el fogja pusztítani az életedet még ma. […] Erre ezt mondta Dániel: Óh, bűnös, most az Úr angyala itt áll karddal a kezében, hogy amikor a nép elpusztít titeket, széthasítson téged! […] Ekkor az Úr angyala tüzet bocsátott közéjük. (Zsuzsanna és a vének 1, 44. 55. 59. 62)

A Bél és a sárkány történetébe épített, „A Lévi törzséből való Habakuknak, Jézus fiának próféciája” című novella szintén az Úr angyalát említi (angelosz küriu). Az Úr angyala pedig így beszélt Habakukhoz: Így szól az Úristen: Vidd az ebédet, amely nálad van, Babilonba, az oroszlánok vermében (lévő) Dánielnek! […] Az Úr angyala pedig megragadta Habakukot a hajánál fogva és letette őt a veremnél Babilonban. […] És megette Dániel az ételt. Az Úr angyala még azon a napon visszavitte Habakukot oda, ahonnan elragadta. Így emlékezett meg az Úristen Dánielről. (Bél és a sárkány 1, 34. 36. 39)

A harmadik fejezet görög nyelvű kiegészítéseiben – a drámai hatást fokozandó – feltűnik az Úr angyala,47 munkálkodásának plasztikus leírásával találkozunk Theodotion görög változatában: Azarjával és társaival azonban leszállt az Úr angyala (ho angelosz küriu) a kemencébe és kiverte a tűz lángját a kemencéből. Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne, s a tűz egyáltalán nem érintette őket, sem fájdalmat, sem bármiféle bántódást nem okozott nekik. (Dán 3,49–50)

A három ifjú dicsérete váltja ki, eredményezi az angyali segítő jelenlétet.48 A görög szöveg az Úr angyaláról beszél, a hiányzó héber szöveg kapcsolódó része kétértelmű marad,49 csupán egy istenek fiaihoz hasonló férfiút (héber: geber) említ.50 Az angyal egyrészt Isten transzcendenciáját és egy felsőbbrendű hatalom csodálatos szabadító erejét hivatott jelezni, másrészt az Úr angyala ismét szolgálhat Isten nevének elkerülésére.51 A későbbi zsidó hagyomány szerint a segítségül küldött angyal Gábriél volt (vö. b. Peszah 118a-b). A további versekben közelebbről meg nem nevezett angyalok jelennek meg a mennyei udvartartásban, akiket a három ifjú Isten dicséretére szólít fel. Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled és a kerubok (cherubin) fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! (Dán 3,54–55)

hanem különválasztva egyenként kérdezi ki mindkettőt, hogy hol látta Zsuzsannát, amint házasságtörést követ el. Majd miután az egyik azt mondja, hogy tölgyfa (prinosz) alatt, azt feleli neki, hogy az angyal ketté fogja fűrészelni (priszein), amelyik pedig azt válaszolta, hogy mézgafa (szkhinosz) alatt, hasonló módon azzal fenyegeti, hogy szét fogják hasítani (szkiszthénai). A görög nyelvben előfordulhat, hogy az ilyen szavak mint prinosz és priszai illetve szkhinosz és szkhiszai egybecsengjenek, ám a héberben nagyon is különböznek. Márpedig héberből fordították görögre mindazt, ami a zsidó hagyomány szerint az Ószövetséghez tartozik.” Persze Órigenész válasza sem maradt el, lásd: VANYÓ 1997: 253–254. 47 A fejezet nyelvi változataihoz és a kiegészítésekhez: MEADOWCROFT 1995: 122–160; JOOSTEN 2009: 7–8. 48 Vö. HORST 2008: 190. 49 „Felelt és mondta: Íme én négy férfiút látok feloldva járkálni a tűz közepén és sérelem nincs rajtuk, a negyediknek ábrázata pedig istenek fiához hasonlít.”(Dán 3,25; Theodotion számozásban: 3,92; kiemelés tőlem). 50 MEADOWCROFT 1995: 157 szerint a LXX arra törekszik, hogy jobban körülírja az angyalok tevékenységét, míg a maszoréta szöveg a misztérium homályában hagyja őket. Az „istenek fia” kifejezés többes számban is előfordul („istenek fiai”): Jób 1,6; 2,1; 38,7; Zsolt 29,1; 89,7. MEADOWCROFT 1995: 157 és BROOKE 2001: 707 regisztrálja az „Úr angyala” azonosításainak kísérleteit is (többnyire Gábriéllel), továbbá MEADOWCROFT közli a tudományos párbeszéd bibliográfiáját is. 51 Vö. BROOKE 2001: 707.

8

Áldjátok az Urat az Úr angyalai (angeloi küriu), dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! (Dán 3,58)

A dicsőítő énekben előforduló cherub/cherubin szavak feltehetőleg az akkád karâbu („áldani”) igéből származnak. Kerubokkal találkozunk a bűnbeesés történeténél (Gen 3,24), ott látjuk őket a prófétai látomásokban (Ez 10,1–22), valamint a szövetség ládáján ábrázolva, mint állati- és emberi fizikummal rendelkező, JHVH jelenlétét jelző szellemi lények (Kiv 25,18–20). Innen a „kerubok felett trónoló” díszítő jelző is (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; 2Kir 19,15; 1Krón 13,6; Zsolt 80,2; 99,1; Iz 37,16).52 4. A HÉNOKI HAGYOMÁNY A hénoki korpusz két munkáját tárgyalom, mivel a 3Hén kívül esik a vizsgált korai zsidóság időszakán (Kr. e. 300–Kr. u. 200-ig).53 Kevés információnk van Hénokról (Gen 5,21–24), alakja a korai zsidóságban mégis viszonyítási pont lett, a köré rendeződő irodalom pedig nagy befolyással volt az egyes vallási csoportok hagyományára.54 4.1. Képes beszédek könyve (etióp-Hénok) Hénok első könyvének fejezetei egy prológusra és további öt könyvre oszlanak. Az etióp nyelven fennmaradt írásmű összetett alkotás, a tudományos vélemény megoszlik a mű eredetéről, illetve egyes részeinek datálásáról. Tanulmányomban csupán a Képes beszédek könyvére koncentrálok (1Hén 37–71), ez ugyanis nem található meg a qumráni könyvtár anyagában.55 A bölcsességi elemeket is magában foglaló apokaliptikus könyv keletkezési ideje a kutatók körében jelentősen eltérő,56 de valószínűleg a Dániel könyvének végső redakcióját követő időszakhoz tartozik. Itt is igaz, ami a korai zsidó irodalom számtalan más helyén, hogy Isten az angyalai által cselekszik (vö. 55,3b: „angyalaim kezei által”).57 Leginkább a mennyei udvartartásban találjuk őket (60,1–2; 61,10), de feltűnnek a büntetés angyalai (53,3; 56,1; 62,11; 66,1), a természeti jelenségekért felelős angyalok (60,11–23; 66,2; 67,2), a harcos mennyei lények (56,5) és a buAz ősi keleti kerubokról, illetve a palesztinai ásatások során felszínre került kerub-alakokról lásd a „kerub” szócikk alatt: HAAG 1989: 964–965. Összefoglalást nyújt (képanyaggal): HARTENSTEIN 2007. 53 A mű magyar fordításban is olvasható: FRÖHLICH 2009: 231–303. SCHÜRER 1986: 269–277 a prófétaiapokaliptikus pszeudoepigráf művek függelékeként közli, NOFFKE 2004: 73 pedig nem tárgyalja, mivel „az érett rabbinikus korban íródott”. A könyv a mennyei világ iránt érdeklődő ősi rabbinikus szövegekhez, az ún. hékalót-irodalomhoz tartozik. A mennyei udvartartás legrangosabb angyala a Jelenlét vezére, Metatron. Neve, ahogy az alárendeltséget sugalló meta elöljárószó is kifejezi, a „Trónus után/mögött álló” (metathrónosz) angyalt jelölte, vö. SEGAL 1999: 135. PATAI 1996: 100 még egy lehetséges etimológiát közöl: a görög metadromosz („aki bosszújával követel”) héber torzítása. A 3Hén angyaltanáról lásd: HENGEL 1984: 72– 74; ODEBERG 1928: 147–170, ORLOV 2005. 54 Ezt nemcsak a qumráni iratok dokumentálják, hanem Sirák fiának könyve (44,16; 49,14), Alexandriai Philón és a görög egyházatyák is, ahol Hénok „a megtérő példája lett”. A LXX Gen 5,24 igéje például (metéthéken) az olvasóban olyannyira az átváltozás (vö. a meta elöljárószó) képzetét idézhette fel, hogy Ben Szíra már metanoia („megtérés”) értelemben veszi a szót; vö. VANYÓ 2002: 112. Az 1Hén fordítása DOBOS KÁROLY DÁNIEL, a 2Hén HOLLÓS ATTILA, a 3Hén FRÖHLICH IDA munkája. A magyar fordításokat a következő kiadás alapján idézem: FRÖHLICH 2009. 55 A qumráni angyaltanról lásd TAMÁSI BALÁZS tanulmányát a kötetben. 56 Vö. VON RAD 2001, 259: „A képes beszéd (mesalím) műfaja hagyományosan már eleve egy bölcseleti tanítóeszköz volt.” A datáláshoz: CHARLES 1913/2: 164 szerint a Képes beszédek könyve a Kr. előtti első század első feléből való (105–64); HENGEL 2004: 99 szerint a Kr. e. 40-es pártus invázió és a Kr. u. 66-os zsidó háború közötti időből (vö. 1Hén 56,5); BLACK 1987: 162 szerint az ezredforduló körül, feltehetően a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1 század körüli időkből, KNIBB 1978–79: 358 szerint a Kr. u. 1. század végéről, MILIK 1976: 96 végletes véleménye szerint pedig a Kr. u. 3. század végéről származik („Kr. u. 270 körül vagy röviddel utána”). 57 A mennyei lényekre különböző kifejezéseket találunk a Képes beszédek könyvében: a Magasságos erői (60,1); szentek (48,1; 50,1; 58,5); illetve a Szellem Ura kifejezés Istennek a szellemi lények fölötti uraságát hangsúlyozza. 52

9

kott angyalok is (67,4–13). A Képes beszédekben a bukott angyaloknak két felsorolását találjuk meg, mindkettő párhuzamos a Virrasztók könyvében olvasható listával (1Hén 69,2–3 ≈ 1Hén 6,7; 1Hén 69,3–12 ≈ 1Hén 8,1–3).58 Az angyalok megbízatásai szerteágazók, a világ rendje fölötti őrködésen túl főleg a tanítás (64,2; 71,4) vagy pl. a mérés a feladatuk (61,1–3; vö. Zak 2,1–3; 70,3). Mennyei utazásában Hénokot a Béke angyala kíséri (1Hén 40,8; 52,3. 5; 53,4; 54,4; 60,11; 60,4. 24; 61,2–3; vö. Dán végrendelete 6,5). Az 1Hén 40,9–10 jól körülírja a Szellemek Urának színe előtt álló, vagyis az isteni Jelenlét angyalainak feladatát:59 Az első az irgalmas és hosszan tűrő Míkáél, a második, aki az ember fiainak összes betegsége és sebe felett (őrködik): Rafáél. A harmadik, aki minden erőnek (parancsol): a szentséges Gábriél; a negyedik az örök élet várományosai számára reményt adó bűnbánat felelőse, ő Fánuél. Ők a Magasságos Úristen négy angyala.

Ami a Képes beszédek könyvében még figyelmet érdemel, az a feltámadást követő angelifikáció (1Hén 55,4)60 és Hénok misztikus átalakulása, az Emberfiával való azonosítása.61 Visszaadja majd a föld azokban a napokban, amit rábíztak, a Seol is kiszolgáltatja, amit (zálogba) kapott, és visszafizeti adósságát a pusztulás. Ő pedig kiválasztja közülük az igazakat és a szenteket, mert elközelgett szabadulásuk napja. Trónusára ül majd a Választott azokban a napokban, és kimondott ítéletéből felragyog a bölcsesség minden titka, hiszen a Szellemek Ura nevezte ki, és dicsőítette meg őt. Akkor (majd) táncra perdülnek a hegyek, mint a kosok, és a dombok ugrándoznak, mint a tejtől jóllakott báránykák. Angyalokká lesznek mindnyájan a mennyben. Arcuk örömtől fog ragyogni, mert felkel a Választott azokban a napokban. Örvendezni fog a föld, igazak lakják (majd), és a választottak fognak rajta járni-kelni. (1Hén 51,1–5, kiemelés tőlem)

Hasonló gondolattal találkozhatunk a qumráni könyvtár anyagában és az evangéliumokban is. Köszönöm Neked, Uram, hogy megmentetted lelkemet a Veremből, és a pusztulás (Abaddon) alvilágából felemeltél örök magaslatra, és igazságosságban fogok járni, vizsgálat nélkül. Hisz tudom, hogy van remény annak számára, akit Te formáltál porból örök körré, és az esendő lelket nagy bűntől tisztítottad meg, hogy helytálljon őrhelyén a Szentek seregével, és közösségbe lépjen az Ég fiai gyülekezetével. (1QH 3,19–22) Meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai. (Lk 20,36)

A korai zsidó irodalom ismeri a választottak és az angyalok közötti párhuzamot,62 a kifejezések a halhatatlanságot azzal az állítással hangsúlyozzák, hogy a feltámadottak spirituális lények lesznek. Az evangéliumok Jézusa is ezt a gondolkodásmódot követte.63

Vö. SUTER 1979: 73–74. Josephus Flavius a zsidó háborúról írott munkájában beszámol arról, hogy az esszénusok közé belépni szándékozónak kötelezni kellett magát arra, hogy a szekta könyveit és az angyalok neveit (kai ta tón angelón onomata) titokban tartja (BJ 2,8 §142). 59 Az 1Hén 54,6, illetve a Képes beszédek könyvének függeléke szintén együtt ábrázolja a négy főangyalt (1Hén 71,8. 9. 13). Míkáéllal és Rafáellel más helyütt is találkozunk még a műben (68,1–5; 69,15). 60 Ennek az angyali életnek a képei jelennek meg az 1Hén 62,13–16-ban is. 61 COLLINS 2002: 470: „Az ’emberfiához hasonló’ alatt a zsidók angyali hasomását is kellene értenünk, aki esetleg Mihállyal azonos.” A Dániel könyvében (Dán 7,13) szereplő titokzatos Emberfia alak legegyszerűbben angyalként értelmezhető. A misztikus átformálódásról lásd SEGAL 1999: 128–130 magyar nyelven is olvasható tanulmányát. 62 Vö. Dán 12,3 „Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké”; LAB 33,5: erit autem vestra similitudo tunc tamquam sidera celi; 4Ezd 7,97. 125: quando eis ostendetur quomodo incipiet vultus eorum fulgere sicut sol, et quomodo incipient stellis adsimilari lumini, amodo non corrupti […] et quoniam super stellas fulgebunt facies eorum qui abstinentiam habuerunt, nostrae vero facies super tenebras nigrae?; 2Bár 51,10: „Olyanok lesznek, mint az angyalok, hasonlók a csillagokhoz.” RUSSEL 1964: 259: „Az elképzelés, hogy a csillagok és mennyei testek angyali lényeket jelenítenek meg és maguk is angyalok, a tisztelet tárgyai, megtalálható a babiloni és iráni gondolkodásban.” 58

10

4.2. Hénok második könyve (szláv-Hénok) Az eredetileg Kr. e. 30 és Kr. u. 70 között héberül íródott, de mára csak ószláv nyelven fennmaradt irat Hénok első könyvének témáit folytatja.64 A 2Hén hídként ível a korai Hénokhagyományok és a későbbi misztikus-rabbinikus, valamint hékalót-hagyományok között.65 Az apokalipszis elbeszélése szerint Hénok eredetileg ember volt, de mennyberagadtatása után angyallá vált (22,9), és noha egy időre emberként visszatért a földre, hogy átadja a mennyei tanítást (33,11), az égben foglalta el az őt megillető angyalfejedelmi (szár happaním) helyet „az Úr színe előtt mindörökre” (67,1–3). Hivatása a könyv számos pontján megerősítést nyer (21,3; 22,6; 36,3). A könyv bevezető szavaiban az angyalok a nagy számú mennyei udvartartásban mint Isten szolgái jelennek meg; az első fejezet látomás-leírásában pedig tisztelet kiváltó lényekként, a Héber Biblia szövegeihez hasonlóan, emberi alakban tűnnek fel (1,4–10, kiemelések tőlem), később „kapnak szárnyra”.66 A szövegben a látomás műfaji jellegzetességei nyilvánvalóak.67 A két látogató névtelen, mivel azonban a könyv későbbi szakaszában is feltűnnek (33,6), minden bizonnyal Szemeilről és Raszuilról van szó.68 Más írásokban is előfordul, hogy az angyalok kettesével jelennek meg (vö. 2Makk 3,26; Lk 24,4; ApCsel 1,10). Midőn az ágyamon pihentem, aludván, két igen nagy férfiú jelent meg nekem, amilyeneket a földön sohasem láttam. Az arcuk fénylett, mint a nap, a szemük égett, mint a szövétnek, a szájukból tűz jött ki, s habba voltak öltözve, és a kezük mint arany szárnyak az ágyam fejénél. És nevemen szólítottak. Felkeltem álmomból, és a két férfiú valóban mellettem állt. Én pedig sietve felálltam és meghajoltam előttük. És a látomástól félelem ült ki az arcomra. És így szólt hozzám a két férfiú: „Légy bátor, Hénok, ne félj! Az örök Úr küldött bennünket hozzád, és íme, ma feljössz velünk a mennybe. És mondd el a fiadnak (és a házad népének) mindazt, ami a földön a házadban történik, hogy senki se keressen téged, amíg az Úr vissza nem térít hozzájuk.” És engedelmeskedtem nékik, és elmentem. Hívtam a fiaimat, Matuzsálemet és Rigimet, és elmondtam nekik, amit a két férfiú mondott nekem.

A mennyei lények különböző neveken tűnnek fel: az Úr szolgái, mennyei seregek, kerubok, ofanok,69 dicsőségesek, a föld őrzői;70 a szerző megemlít a zsidó hagyományból már VERMES 2005: 82 az evangéliumi passzushoz: „Minduntalan ezt az elképzelést halljuk visszhangozni. Szent Pál például a teológiailag képzetlen korintusiak okulására az érzéki és feltámadás utáni szellemi test közötti különbséget hangsúlyozza (1Kor 15,35– 54). Kétszáz évvel később Rab a Babiloni Talmudban (bBer 17a) ezt megerősítette: ’Az eljövendő világban nem eszünk, nem iszunk, nem nemzünk gyermekeket, nem üzletelünk, nem lesz féltékenység és gyűlölet, és nem lesz harc; hanem az igazak fejükön koronával ülnek majd, és élvezik a Sekhina [az isteni jelenlét] ragyogását’.” 64 A mű magyar fordításban is olvasható: FRÖHLICH 2009: 189–230. MANNS 1993: 37 érveket is hoz a Hasmoneus időszak végét követő időkből származó datáláshoz: A 2Hén ismeri Sirák fia, a Bölcsesség könyvét, illetve elismeréssel adózik a templomi áldozatoknak (42,6; 59,1). 65 Vö. ORLOV 2010: 589. 66 Ugyan a 6. versben szereplő „valóban mellettem állt” kifejezésben a nyomatékosító szóként használt határozószó megkérdőjelezheti a leírás látomás jellegét, úgy gondolom azonban, hogy a szerző csupán azt akarja kiemelni: ami most itt történik, az túl van a látomáson, az valós történés. 67 Pl. a mennyei küldöttek emberfeletti grandiozitása: vö. 1Hén 7,2; a hasonlatokat tekintve: Ez 1,13; 4Ezd 7,97. 68 Szemeil/Szamoil valószínűleg a Shemo ’el („az ő neve: Isten”) kifejezésből eredeztethető, míg a Raszuil az 1Hén 20,4 és 23,4 versekben is szereplő arámi Raguél héberes kiejtése lehet (feltételezett jelentése: „Isten által szeretett”). Utóbbi angyalnév FRÖHLICH 2009: 189 szerint az isteni titkot kifejező ráz szóval kapcsolható össze. 69 Az ofaním héber szó kereket jelent (vö. Ez 1,15–19), és az Isten trónszekerét hordozó angyalokat jelöli. ENRIETTI 2001: 544 szerint az ófanok itt (angyalokra utalva mindenféle megkülönböztetés nélkül) általános értelemben szerepelnek, más helyeken (pl. 1Hén 61,10; 71,7) az angyali triász zárásaként tűnnek fel (szeráfok, kerubok, ofanok). 70 ENRIETTI 2001: 563 szerint: Mikáél, Ariokh és Mariokh angyalokról van szó. 63

11

ismerős angyalokat (Gábriél, Mikáél hadvezér [arhisztratig]), és ismeretleneket is (Vreveil, Ariokh és Mariokh).71 Isten ezeket az égi szolgákat a teremtés második napján hívta életre (vö. 2Hén 29).72 A könyv egészének angyaltanát tekintve helytálló Andersen megjegyzése, miszerint a különböző egekben működő, számtalan feladattal megbízott angyalok miatt az Isten alig folyik bele a világegyetem irányításába, mindent szolgáira bíz.73 Így talál Hénok szárnyaló mennyei követeket, akik felelősek a csillagokért, a tengerekért, az időjárásért (2Hén 3–6), találkozik elítélt (7) és Édenkertet őrző angyalokkal, akik énekükkel dicsérik Istent (8–9), de olyanokkal is, akikre az égitestek vannak bízva (11–16), vagy az istentisztelet szolgálata a feladatuk (17). Újra előkerül a Virrasztók (Egrigorok) története (18); vannak világ rendjét irányító angyalok, és végül „minden embernek” van saját angyala (19,5). Amikor Hénok menynyei utazásában a hetedik mennyországba érkezik, fényességet lát, testetlen mennyei lények tüzes seregét,74 angyalokat, arkangyalokat, ofanokat, és dicsőséges, hatszárnyú kerubokat (20). Gábriél Isten színe elé állítja Hénokot (21,5), Mikáél pedig színe elé vezeti, majd a dicsőség ruhájába öltözteti (22,8–10). Az Úr így szólt Mikáélhez: Fogd Hénokot, és vedd le földi ruháit, és kend be pompás olajjal, és öltöztesd a dicsőség ruhájába! És Mikáél levette a ruháimat, és bekent pompás olajjal. És az olaj látványa felülmúlja a nagy fényességet, a színe, mint a jótékony harmat, az illata mint a mirháé, és fénylik, mint a nap sugarai. És magamra tekintettem, és olyan voltam, mint egy a dicsőségesek közül, és nem volt a látványban különbség.

A fenti szöveg megfogalmazását erőteljesen befolyásolta Józsué főpap beiktatásának jelenete (vö. Zak 3,4). Hénok számára ez a felkenetés fizikai következményekkel is járt, hiszen ezután a megdicsőült angyali lét jeleként már nem vett magához földi ételt (56,2). A könyv végén, Melkizedek születésének történetében ismét feltűnik Gábriél arkangyal (2Hén 71,11. 28; 72), aki a leendő főpapot az Édenkertbe rejti. 5. ELBESZÉLŐ IRODALOM A MÚLTRÓL 5.1. József és Aszeneth A bonyolult szövegtörténetű József és Aszeneth egy romantikus szerelmi történet,75 amely egy hellenista regény formájában tartalmazza a Gen 41,45. 50–52 és 46,20 midrásszerű feldolgozását.76 A műben tetten érhető, hogy a zsidók és a pogányok között békés és jó a viszony. Ez arra enged következtetni, hogy a missziós célzatú regény a Kr. előtti 2. század vége és az 1. század eleje közé helyezhető, mindenképpen azelőtt, hogy Augustus császár meghódította Egyiptomot.77 A diktáló angyal szerepében Vreveil (22,12; 23,6) talán Uriél angyal lehet. Az Ariokh és Mariokh angyalpárosról kevés információval rendelkezünk. A 2Hén 33,11–12 szerint azért jöttek a földre, hogy őrizzék és irányítsák a mulandó dolgokat, és óvják Hénok atyáinak írásait, hogy azok el ne pusztuljanak az eljövendő özönvíz során. J. T. MILIK Harút és Marút angyalt látja bennük, vö. ENRIETTI 2001: 561. FRÖHLICH 2009: 207 további értelmezési lehetőségeket ad. 72 Vö. GUTTMANN 2007: 155. Más hagyomány szerint az első napon teremtette Isten az angyali világot (vö. Jubileumok könyve 2,1sköv.). 73 Vö. ANDERSEN 1983: 97. 74 A „tüzes” jelző használata nem véletlen. A tűz a legspirituálisabb anyag. Vö. 2Hén 29,3: „mindezeket [az angyalokat] a tűzből csiholtam.” BABITS 1993: 120 is hasonló indoklást nyújt (az angyalok bukásának történetét feldolgozva): „Könnyen beszéltek – mondta a Teremtő –, hiszen titeket tűzből alkottalak, a legnemesebb anyagból. Az emberek gyengék és állhatatlanok, hiszen hitványabb anyagból, porból vétettek.” (Kiemelés tőlem.) Lásd még: Zsid 1,7: „Az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává.” 75 Vö. FINK 2008. 76 Vö. SCHÜRER 1986: 546. A magyar fordítást a következő kiadás alapján idézem, és a fejezet, valamint a versek számozását is ez alapján követem: BOLYKI 2005. 77 Vö. NOFFKE 2004: 138–139. 71

12

A regény szerzője Isten égi küldöttét következetesen az anthróposz szóval jelölve, embernek nevezi.78 Aszeneth a tisztelet jeleként úrnak szólítja őt, a küldött azonban Istent nevezi urának (17,10: kürie), így személye egyértelműen különbözik attól az Úrtól, aki őt is küldte. Én az Úristen házának fejedelme vagyok és a Magasságos egész seregének fővezére (archisztratégosz). […] Felemelte fejét Aszeneth és látta, hogy ott van egy ember (anthróposz), aki köntösét, koszorúját, királyi pálcáját tekintve mindenben Józsefhez hasonló! Kivéve, hogy tekintete olyan volt, mint a villám, szemei, mint a Nap sugara, fején a haj, mint az égő-világító tűz lángja, kezei meg lábai, mint a tüzes vas és fénylő szikrák pattantak ki a kezeiből meg a lábaiból. (József és Aszeneth 14,8–9)

A fordításában a „fejedelem” (archón) szóval találkozunk, Marc Philonenko szövegkiadása viszont a sztratiárchész főnevet („hadvezér”) részesíti előnyben,79 amely a gondolatrím alapján illeszkedik a mondat másik feléhez (archisztratégosz).80 Ez utóbbi főnév más apokrif iratban is a főangyalok, főleg Mikaél neve mellett szerepel.81 A Héber Bibliában Mikaél az Isten seregének fővezére (Dán 10,13), itt azonban a küldött nem árulja el nevét.82 Áldott az Úr, a te Istened, a Magasságos, aki elküldött téged, hogy a sötétségből kiments engem és kivezess a mélység bugyraiból a világosságra. Áldott legyen a neve örökké. De mi a te neved, Uram, hogy énekkel magasztaljalak és dicsőítselek téged mindörökké? Azt felelte neki az ember: Miért tudakolod az én nevemet, Aszeneth? Az én nevem a mennyben van beírva a Magasságos könyvében Isten ujjával, a könyv elején, mindenki neve előtt, mert én vagyok a Magasságos házának fejedelme. Ezenkívül minden név, amely beíratott a Magasságos könyvébe: kimondhatatlan, és embernek nem szabad sem kimondania, sem meghallania ezen a világon, mert fenségesek azok a nevek és csodálatraméltóak, és igen dicséretesek.” (József és Aszeneth, 15,12)

Aszeneth és az „angyal” találkozásának biblikus mintái vannak (Bír 6; 13, Eszt).83 Mint ahogy Tóbiás könyvében is (3,16–17) az angyal ismét az imádságra adott isteni válasz jele, megjelenítése. Küldetése kettős: egyrészt Aszenethet biztosítani arról, hogy József Istene előtt kedves, hírt adni frigyükről, másrészt „házasságközvetítőként” Józseffel is közölni, hogy Isten neki szánta a pogányságból megtért leányzót: Bízzál, Aszeneth, te szent szűz, mert beírták neved az élet könyvébe, amely a mennyben van. […] Bízzál, Aszeneth, te szent szűz, mert az Úr ma mindörökre téged Józsefnek ad jegyesként s ő lesz a vőlegényed. […] Én pedig íme elmegyek Józsefhez, beszélni fogok vele rólad és közlöm vele minden mondanivalómat.(József és Aszeneth, 15,4. 6. 9)

Említést kell tennünk más „angyali” lényekről is. A 15. fejezetben például feltűnik az „igen szép Szűz, tiszta és szent” Megtérés angyala (hé metanoia). Az elgondolás mögött az áll, hogy az angyal nemcsak egyes nemzeteket, hanem természeti jelenségeket, spirituális eseményeket és erényeket is megszemélyesíthet (pl. igazságosság).84 Vö. József és Aszeneth 14,3. 5. 8. 9. 12; 15,1. 11. 12. 14; 16,3. 5. 9 (bis). 12. 13 (bis). 15. 16 (bis). 17. 20. 22; 17,1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9; 19, 5. 6. 7. 9. A műben az angelosz főnév egyébként hatszor fordul elő (14,2; 15,8; 16,8; 23,2; 24,3; 25,7). 79 Vö. PHILONENKO 1968: 178. 80 Az archisztratégosz a LXX-ban 23-szor fordul elő „fővezér” értelemben. 81 Ráfaél: Ezdrás apokalipszise 1,4; Mikáél: Ezdrás apokalipszise 4,24; 3Bár 11,4. 6. 7. 8; 12,4; 13,3; és Ábrahám testamentuma számos helyén. 82 Az angyalok tiszteletéről lásd: HURTADO 2008: 219: „Az Aszenethnek megjelenő titokzatos angyal nem hajlandó alávetni magát Aszeneth vágyának, amellyel az hódolni szeretne előtte, s ebből arra következtethetünk, hogy kérését az angyal mint pogány eltévelyedést utasítja el.” 83 Vö. KRAEMER 1998: 101. 84 Vö. BOLYKI 2005: 76. Az ókeresztény Hermász is ismeri a Megtérés angyalát. „Ha ezeket halljátok és meg is tartjátok, általuk előbbre juttok; ha tiszta szívvel megteszitek, megkapjátok az Úrtól mindazt, amit megígért. Ha pedig halljátok ezeket, de nem tértek meg, hanem még a bűneiteket is gyarapítjátok, az ellenkezőjét kapjátok az Úrtól is. Mindezt a Pásztor, a megtérés angyala parancsolta meg nekem, hogy leírjam.” 78

13

(Hermász, A Pásztor. Látomások, 5. kinyilatkoztatás, 7) A fordítás: LADOCSI 1980: 276 (kiemelés tőlem). Hermász ószövetségi és újszövetségi angelológiai kapcsolatához lásd: BULTMANN 1998: 398–399.

14

6. A KR. U. 1. SZÁZAD APOKALIPSZISEI Az apokalipszis mint műfaj egy elbeszélő keretbe ágyazott kinyilatkoztatás. Ez a kinyilatkoztatás történhet többféle formában (égi utazás, elragadtatás, látomás), többnyire angyalok közvetítésével.85 A következőkben a Kr. u. 1–2. század történeti apokalipsziseinek angyaltanába pillantunk bele. 6.1. Báruk szír nyelvű apokalipszise Az eredetileg feltehetően héber nyelven keletkezett látomások, imádságok és sirámok sorozatát tartalmazó apokalipszis, eltekintve az oxyrhynchus-i papiruszok közt fennmaradt 2Bár 1,40–43 töredékétől, mára csupán görög nyelvből készült szír fordításban maradt ránk. A történelmi jellegű apokalipszis Ezdrás negyedik könyvéhez hasonlóan a jeruzsálemi Templom lerombolása feletti fájdalomnak ad hangot, így keletkezési ideje a nemzeti katasztrófát követő évekre helyezhető (kb. Kr. u. 90).86 Bárukkal többnyire maga Isten kommunikál,87 a szőlőtő példázatát is ő értelmezi (2Bár 39). Kétszer lép fel Ramiél (55,3; 63,7), az „igaz látomások fölé helyezett” angyal,88 ugyanakkor mennyei seregekkel az egész műben találkozhatunk (51,11; 56,10. 14; 59,11), továbbá a próféta egyik imájában feltűnik a Halál angyala is (Sátán, Számáél?).89 A történelmi apokalipszisben az angyalok fő feladata, hogy a Templom szent tárgyait helyreállítás céljából magukkal vigyék (2Bár 6). Egy késői Jeremiás-legenda szerint maga a próféta rejtette el a Szentély edényeit (vö. 2Makk 2,4–8).90 Ezzel a hagyománnyal A próféták életében is találkozni fogunk. 1. És történt a következő napon, hogy íme, a Káldeusok serege körülvette a várost. És azon az estén én, Báruk, elhagytam a népet; kivonultam és letelepedtem egy tölgyfánál. 2. Éppen bánkódtam Sion felett és siránkoztam a fogság miatt, amely a népet súlytotta. 3. És íme, egyszer csak egy erős szellem felkapott, és felvitt Jeruzsálem falai fölé. 4. És láttam, hogy íme négy angyal állt a város négy sarkánál, és közben külön-külön mindegyik égő fáklyát tartott a kezében. 5. És egy másik angyal közben leszállt az égből és ezt mondta nekik: „Tartsátok a fáklyáitokat, és meg ne gyújtsátok azokat mielőtt szólnék nektek. 6. Azért küldettem ugyanis előbb, hogy előbb szózatot intézzek a Földhöz, aztán pedig elhelyezzem abban azt, amit nekem az Úr, a Magasságos megparancsolt.” 7. És láttam, amint leszállt a Szentek Szentjébe és kiemelte onnan a függönyt, a szent efodot, az engesztelés tábláját, a két kőtáblát, a papok szent öltözékét, a tömjén oltárt, a negyvennyolc különleges drágakövet, amelyet a főpap viselt, és a szentély összes szent edényét. 8. És így Vö. COLLINS 1998: 5. Egy értékes magyar nyelvű tanulmány: XERAVITS 2009aa. 87 Vö. COLLINS 1998: 223. Látomásaira csak úgy hivatkozik, mint amiket a Magasságbelitől kapott (2Bár 81,4). Az angyal szó is csupán tizennyolcszor fordul elő a könyvben, de az Isten trónja körül álló élőlények is bizonyosan angyalok, mennyei lények (2Bár 51,11; vö. Ez 1,4; Jel 7,11). 88 A látomásokba beavató angyal neve Ramiél, aki eltérő neveken (Remiél, Rumiél, Eremiél, Jeremiel), de valószínűleg egyazon név változataiként feltűnik más apokrif iratokban is (4Ezd 4,35–37; 1Hén 20,7; Szofóniás apokalipszise 6,11–15; Szibillai jóslatok 2,215-217). Vö. MACH 1999: 466–467. Ramiél csupán két látomást (felhő, vizek) értelmez Báruknak. 89 A próféta arra kéri Istent, hogy feddje meg őt (2Bár 21,23). A Halál angyalára Isten ítéletének végrehajtójaként tekintettek. Simon ben Lakis szerint (Kr. u. 250 körül, b. Bava Batra 16a) a Sátán, a rosszra való hajlam és a Halál angyala azonosak. Alakjához lásd: STRACK 1922: 144–149. 90 2Makk 2,4–8: „Az iratban az is szerepelt, hogy a próféta mennyei jel alapján megparancsolta, hogy kövesse őt a szent sátor és a szövetség ládája, amikor felmegy arra a hegyre, ahová Mózes is felment, hogy meglássa Isten örökségét. Mikor Jeremiás odaért, talált egy barlangszállást, bevitte oda a sátrat, a ládát és a füstáldozati oltárt, és elzárta a bejáratot. Oda akartak menni néhányan azok közül, akik követték őt, hogy megjelöljék az odavezető utat, de nem találtak rá. Mikor Jeremiás ezt megtudta, megfeddte őket, és ezt mondta: Ismeretlen maradjon ez a helye mindaddig, amíg Isten össze nem gyűjti népét és irgalmas nem lesz hozzá. Akkor majd az Úr nyilvánosságra hozza mindezt, és megjelenik az Úr dicsősége és a felhő, úgy, mint Mózes idejében is látható volt, és amint Salamon imádkozott azért, hogy Isten hatalmasan szentelje meg a helyet.” ELENEY 2002: 678 szerint a Jer 3,16 ismeretében az egész történet valószerűtlen. 85 86

15

szólt az angyal a Földhöz felemelt hangon: „Föld, Föld, Föld, hallgass a Magasságos Isten parancsára és fogadd magadba e dolgokat, amelyet megparancsolok neked, és őrizd azokat a végső időkig, hogy amikor majd utasítanak téged, akkor visszaszolgáltathasd azokat, hogy ne kerülhessenek azok idegenek birtokába! 9. Mert elérkezett az idő, hogy kiszolgáltassék egy időre Jeruzsálem, addig az időpontig, amíg ki nem mondatik, hogy az örökre helyre lesz állítva!” 10. Majd megnyitotta a Föld az ő száját és elnyelte azokat. (2Bár 6,1–10; TAMÁSI BALÁZS fordítása)

A négy angyal nevét nem tudjuk, számuk utalhat az Isten színe előtt álló négy angyalra is. Megbízásuk lesz később az is, hogy lángba borítsák Jeruzsálemet és alapjáig rombolják falait (2Bár 7,2; vö. 80,1), és utat nyissanak az ellenség előtt (8,1–2). Bár feladatuk a pusztításra vonatkozik, ezek az angyalok bizony együtt éreznek Sionnal (67,2). Fontos gondolat a könyvben a választottak megdicsőülése (angelifikáció): az igazak angyalként ragyognak majd (2Bár 51,5), olyanok lesznek, mint az angyalok, hasonlók a csillagokhoz (51,10), sőt még az angyaloknál is jobban tündökölnek (51,12). 6.2. Ezdrás negyedik könyve A teodícea alapkérdését feszegető,91 hét látomást felvonultató zsidó apokalipszis eredetileg arámiul vagy héberül íródhatott a Második Szentély lerombolását követően, mára azonban különböző nyelvű (latin, szír, kopt, etióp, arab, örmény és grúz) fordításokban maradt ránk.92 Bár a könyvben egyáltalán nincs kidolgozott „angelofánia”,93 és a „számtalan angyal serege” (4Ezd 6,3) is csupán retorikai elemként jelenik meg, viszont Jeremiel és Uriel kifejezetten megneveztetik.94 Az apokalipszis egészét angelus interpresként Uriel alakja uralja,95 általa kommunikál Isten (4Ezd 7,3: „szólj, Istenem!”), ő lesz Ezdrás beszélgetőtársa, akit a próféta tisztelete jeléül többnyire úrnak szólít (domine meus), ő lesz, aki éjjelenként meglátogatja, látomást mutat neki,96 mint meghatalmazott,97 feltárja a Magasságos mondanivalóját.98 Itt is igaz, amit Tóbiás könyvénél már hangsúlyoztam: az angyal az imádságra adott isteni válasz (vö. 4Ezd 4,1; 5,31; 7,1). Uriel szolgálatát a cselekvését jelölő igék segítségével szeretném körülírni: 

küldetést teljesít (4Ezd 4,1. 3. 52; 6,30. 33; 7,1),

STEMBERGER 2001: 31–32: „Ezsdrás és az angyal párbeszédének alaptémája a theodícea, Isten igazolása a világban tapasztalható rossz ellenére, pontosabban Isten irgalmának kérdése. Miért pusztult el Jeruzsálem, miközben a pogányok jól élnek? A válasz: a világ vége, a feltámadással és az ítélettel, valamint az eljövendő Üdvösség már a küszöbön áll. Mindezt, Dániel 7. fejezetéhez kapcsolódóan egy, az „Ember fiához” hasonló, a tengerből előbukkanó férfi fogja megvalósítani, aki majd a gonoszok ellen vívott végidei harcot is vezeti.” 92 A könyv bemutatásához: NICKELSBURG 2005: 270–277. A magyar fordítást JELENITS 1997 alapján idézem. 93 Vö. 4Ezd 4,1: „És az angyal, aki hozzám küldetett, és akinek Uriel a neve, felelt és azt mondta nekem”. 94 Jeremiel alakjához lásd: MACH 1999: 466–467. Csak a latin változat nevezi arkangyalnak, a többi csupán angyalnak. MARRASSINI 2001: 413 szerint a könyvben az elhunytak őre szerepet kapja. 95 Uriel nevének jelentése attól függ, hogy héber („világosság”) vagy arámi gyökből („tűz”) indulunk ki. Ábrahám testamentumában feltűnik egy Püruél nevű angyal is („A” verzió: 13,7). A görög pür („tűz”) főnév rögtön kínálja magát elfogadható etimológiaként, így akár Urielhez is kapcsolható. Uriel más pszeudoepigráf írásban való előfordulását lásd: MACH 1999: 885–886. 96 Vö. 4Ezd 10,28: „Uriel angyal […] intézte úgy, hogy a léleknek ebbe a szerfölött elragadtatásába essem”. De 4Ezd 10,59: „a Magasságos álomlátásokat mutat majd neked”. 97 Természetesen az sem elképzelhetetlen, hogy Uriel üzenete alapvetően a szerző mondanivalója, vö. HOGAN 2008: 3. Hiszen ahogy később azt az amerikai kutatónő megjegyzi: a dialógusforma a szerző belső konfliktusát tükrözi: az angyal képviseli a magasabb, hívő természetet, míg a próféta a kételkedő, pesszimista oldalt. Vö. HOGAN 2008: 21. 98 Isten nevei: Magasságos (Altissimus), Erős (Fortis), Uralkodó Uram (dominator domine). A szövegben nem mindig világos, hogy Ezdrás az angyallal beszél-e vagy Istennel. A megszólító esetek ugyanis sokszor arról tanúskodnak, hogy az angyallal folytatott párbeszéd „átmegy” az Istennel folytatott párbeszédbe. 91

16

        

parancsot ad (imádságra és böjtre: 5,13; 6,32; az éjszaka átalvására: 10,60; a látomások leírására: 12,37; a nép bölcseinek oktatására: 12,38; a kinyilatkoztatásra való felkészülésre: 12,39), a prófétával kommunikál (5,15), utat mutat, tanít, eligazít (4,3; 5,32; 6,31; 7,49. 76. 104; 10,33. 38), példázatokat tár Ezdrás elé (4,3), megtanítja a prófétának, honnan való a gonosz szív (4,4), példázatot mond, hogy megértésre segítse Ezdrást (8,2), feltárja a titkokat, megmagyarázza a látomás értelmét (13,21), mégsem mindentudó (4,51), kitartásra buzdít (10,58–59), megerősít, talpra állít (5,15; 10,30).

Azt látjuk, hogy Uriel szolgálata alapvetően az angelus interpres klasszikus szolgálattétele. A zárófejezet bibliai mintáját (Kiv 3) szem előtt tartva azt javaslom, hogy ebben az angyali szolgálatban ne csupán azt vegyük észre, hogy Uriel Isten küldetésében jár, őt helyettesíti, hanem azt is, hogy találkozásaival és dialógusaival felkészíti a prófétát az Istennel való találkozásra, hiszen amikor Uriel eltűnik a színről, „Isten közvetlenül foglalkozik Ezdrással”.99 6.3. Ábrahám apokalipszise A kizárólag szláv nyelven fennmaradt írásmű Ábrahám megtérését beszéli el, a bálványimádástól az egyistenhitig (1–8. fejezetek), majd ezt követi az apokalipszis, amely a pátriárka áldozatának történetére (vö. Gen 15) építve leír egy mennyei utazást (benne látomásokkal és kinyilatkoztatásokkal). A Jeruzsálem lerombolására tett utalás a 27. fejezetben segít a dokumentum datálásában: Ábrahám apokalipszise nagy biztonsággal a Kr. u. első század vége és a második század eleje közé helyezhető.100 A gazdag hagyomány-anyaggal,101 és „karakterisztikus angelológiával”102 rendelkező apokalipszisen rajta hagyták kezük nyomát keresztény másolók is. Érdemes felidézni az első „angelofániát” (Ábrahám apokalipszise 10–11), amelyben Jahoéllel találkozunk, itt körvonalazódnak a főangyal múltbeli és jelenbeli feladatai.103 Jahoél feltűnik Ádám és Éva életének szláv változatában (32,1–2), Mózes apokalipszisében (43,4), a Széfer ha-Razim-ban (2,38. 140), valamint a Babiloni Talmud Szanhedrin traktátusában is (38b). Az angyal azonos a Hénok harmadik könyvbeli Metatronjával (3Hén 12: JHVH haqátán: „kisebbik JHVH”), illetve azzal az angyallal, akire a Kiv 23,20–21 is utal, hiszen az apokalipszis szövege szerint őbenne lakik Isten kimondhatatlan neve (vö. Kiv 23,21: kí semí beqirbó). És történt, hogy amikor meghallottam a hangját annak, aki ilyen szavakkal beszélt hozzám, körbenéztem, de bizony egy lélek sem volt ott. Megrémült szellemem, lelkem pedig elmenekült tőlem. Olyanná lettem, mint egy kő, földre rogytam, mert nem volt bennem több erő, hogy talpra álljak. És amíg így arccal a földön feküdtem, hallottam a Szent hangját, amint azt mondja: „Menj, Jahoél, és kimondhatatlan nevem segítségével emeld fel nekem azt az embert, és erősítsd meg őt, hogy magához térjen remegésétől!” És jött az angyal, aki hozzám küldetett emberi alakban, megragadta jobbomat, és talpra állított engem, majd azt mondta: „Kelj fel, Isten barátja, akit szeret az Isten, ne fogjon el emberi remegés! Íme, azért küldettem hozzád, hogy megerősítselek és megáldjalak Isten nevében, aki szeret téged. Légy bátor és siess hozzá! Jahoél vagyok, az nevezett engem így, aki velem együtt mozgatja azokat, akik a hetedik ég felett vannak, hogy felrázzalak a bennem HAYMAN 2001: 788. A könyv bemutatását lásd: SCHÜRER 1986: 288–292, NICKELSBURG 2005: 285–288. 101 Az Ábrahám apokalipszisével közös más korai zsidó iratok és rabbinikus forrásokról lásd: COLLINS 1998: 226. 102 Vö. NOFFKE 2004: 92–93. Más tekintetben (az idők végének várása, a teremtett világ romlottsága és megújulása) az olasz kutató a mű esszénus teológiai hátterét hangsúlyozza. 103 Fordításomban az angol kiadásokat követtem: BOX 1918: 45–50; RUBINKIEWICZ 1983: 693–694. 99

100

17

lakó kimondhatatlan nevének erejével. Én vagyok, aki parancsa által megbízást kapott, hogy megfékezze a kerublények egymás elleni támadását, és megtanítsam azokat, akik Őt hordozzák [a dicsőség trónján] az ember éjszakájának hetedik órái énekére. Én rendeltettem arra, hogy megfékezzem a Leviatánt, mert én igáztam le az összes hüllő támadását és fenyegetését. Én rendeltettem arra, hogy megoldjam a Hádészt, és elpusztítsam azokat, akik csodálják a halott [bálványokat]. Én vagyok, aki elrendelte apád házának vele együtt való felgyújtását, mert tisztelte a halott [bálványokat]. Azért küldettem hozzád, hogy megáldjalak, és a földet is, amelyet az Örökkévaló készített számodra. Miattad jöttem a földre. Kelj fel, Ábrahám! Menj bátran! Örülj és ujjongj nagyon! Én szintén örülök veled, amiért az Örökkévaló nagy tiszteletben részesített. Menj, végezd el a parancsolt áldozatot. Íme, melléd rendeltettem és nemzedéked mellé, aki tőled fog születni. Velem együtt Mikáél is megáld örökre. Légy bátor, menj! (Ábrahám apokalipszise 10) Felkeltem és megláttam azt, aki megfogta jobbomat és talpra állított. Teste olyan volt, mint a zafír, arca, mint a kriolit, haja akár a hó. Turbán volt a fején, amely úgy nézett ki, mint a szivárvány. Öltözete bíbor volt, és arany jogar volt a jobbjában. Azt mondta: „Ábrahám!” Azt feleltem: „Itt vagyok, a te szolgád.” Erre azt mondta: „Megjelenésem ne ijesszen meg téged, sem beszédem ne zavarja meg lelkedet. Jöjj velem! Veled megyek egészen az áldozatig, a látható áldozatig, de aztán a láthatatlan áldozatig örökre. Légy bátor, és jöjj! (Ábrahám apokalipszise 11)

Jahoél „emberi alakban” küldetik Ábrahámhoz,104 hogy védelmezze és megerősítse őt. Ami a 10. fejezetben található, múltba nyúló szerepköröket illeti, nem minden esetben egyeznek a más zsidó hagyományokból ismert szerepekkel. Az említett feladatok nagy részét a hagyomány Gábriélnek vagy Mikáélnek tulajdonítja.105 Az Ábrahám apokalipszise 11,2 értelmezési kérdést vet fel; a fordítások általában Jahoél főangyal zafírhoz hasonló testéről beszélnek. A testnek fordított nogujego szláv szó tagolással értelmezhető úgy is, hogy nogu jego („az ő lába”), ez azonban sehogy sem illeszkedik a leírásba. Alexander Kulik szerint a szövegben szereplő nogujego az ószláv nog/nogui szavakból származik, ami annyit jelent, mint „griffmadár”, így kifejezés jelentése: „griff-testű”. Az izraeli kutató szerint Jahoél egyesíti magában az embert (10,4: „emberi alakban”) és a madarat.106 Innen nézve az irat angyaltana azért lehet jelentős, mert az ókori szerző az angyalok megszokott, antropomorf leírásától elmozdult a pteromorf leírás felé, amikor Jahoél főangyalt griffmadártestű teremtménynek ábrázolta.107 Így érthetővé válik a mű kontraszttal építkező tendenciája, hiszen Ábrahám áldozatát egy tisztátalan ragadozó madár képében Azazel próbálja megakadályozni (vö. Gen 15,11 és Ábrahám apokalipszise 13,3–7).108 Jahoél énektanító szerepben is feltűnik (17,4–21):109 [Az angyal] így szólt: „Borulj le imádatra, Ábrahám, és zengd az éneket, amit tanítottam neked!” Akkor már nem volt föld, amire leborulhattam volna, ezért meghajoltam és zengtem az éneket, amelyet tanított nekem. Ő ezt mondta: „Zengd az éneket megszakítás nélkül!” Énekeltem tehát, ő maga pedig velem együtt zengedezett. Örökkévaló, Hatalmas, Szent Él, korlátlan hatalmú Isten, aki önmagadból eredeztetel, aki romolhatatlan, szeplőtelen örökkévaló [nemzés nélküli], makulátlan, halhatatlan, önmagadban tökéletes, saját [szabad] akaratú, apa-, anya, és nemzetségtábla nélküli, fenséges, buzgó, igazságos, emberszerető, jóságos, könyörületes, nagylelkű, irányomban féltékeny, hosszútűrő, igen irgalmas vagy! Éli (vagyis én Istenem), örökkévaló, hatalmas, szent, Cebáót, a legdicsőségesebb: Él (Él, Él, Él), Jaoél! Te vagy az, aki szeretted lelkemet, én oltalmazóm! Örökkévaló, buzgó, tűzzel lángoló, fényadó, mennydörgő, villámló, mindent látó, aki elfogadod azoknak esedezését, akik tisztelnek téged, de elfordulsz azoknak kérésétől, akik azzal görCOLLINS 1998: 228 az „emberi alak” kapcsán helyesen veti fel a Dán 10 angelofániájával való hasonlóságot. 105 Vö. BOX 1918: 47–490. 106 Vö. KULIK 2004: 83; ORLOV 2009: 833. Az Ábrahám apokalipszise 23,5–8-ban feltűnik egy másik kevert lény is: egy kígyó emberi kezekkel és lábakkal, valamint szárnyakkal. 107 Vö. ORLOV 2009: 831. A görög pteron főnév szárnyat jelent. A könyv a teofániák leírásában is némi változást mutat, hiszen Istent következetesen egy tűzárból jövő formátlan hanggal szólaltja meg. 108 A korlátolt hatalommal rendelkező és a földet lakóhelyül választó negatív természetfeletti alakról, valamint a könyv démonológiájáról bővebben lásd: ORLOV 2009: 836–839. 109 ADORJÁNI 2011: 187–188. 104

18

dítenek akadályokat elébed, hogy felingerelnek téged. Megváltod azokat, akik a zűrzavarban élnek, és akik szétszóródtak a gonoszság világában, e romlott időkben. Amikor láthatóvá teszed az igazak idejét, a világosságot már azelőtt felcsillantod, mielőtt a reggel ráragyogna teremtményeidre orcádról, hogy nappal derüljön a földre. Mennyei lakhelyedben kiapadhatatlan és legyőzhetetlen a hajnalpír felderülése orcád ragyogásától. Fogadd el könyörgésemet és lelj örömet benne: az áldozatban, amelyet te magad készítettél önmagad számára általam, miközben téged kerestelek. Fogadj kegyelmedbe! Taníts engem, mutasd meg, közöld velem, szolgáddal mindazt, amit megígértél nekem! (ADORJÁNI ZOLTÁN fordítása)

Az apokalipszisben testetlen, lelki angyalok sokaságai is előfordulnak (19,6–7). Ez az antropomorf-ellenes tendencia egyes kutatók szerint Isten láthatatlan természetét hivatott kiemelni.110 7. A VALLÁSOS BUZDÍTÓ IRODALOM 7.1. A tizenkét pátriárka végrendeletei A „testamentum” műfajához tartozó műben az ősatyák az élet tanítómestereiként jelennek meg: halálos ágyukon magukhoz szólítják gyermekeiket, hogy életük egy-egy epizódjával felhívják figyelmüket az erényes életre és a romlott élettől való tartózkodásra.111 A jövendölésekkel és figyelmeztetésekkel tarkított írás olyannyira magán viseli a keresztény szerkesztők munkáját, hogy egyes kutatók szerint az eredeti, karakterisztikus zsidó forrásanyagot nehéz elkülöníteni a későbbi keresztény betoldásoktól.112 Az egyes irodalmi rétegek mégis lehetővé teszik az alkotás keletkezési idejének meghatározását, amelyet nagy vonalakban az első Makkabeus harcoktól egészen a Kr. e. 30–40-es évek közé helyezhetünk.113 Az egész könyvön végigvonulnak a „két út” tanítására épülő életvezetési modellek: az egyikre Isten angyalai bírnak befolyással,114 a másikat a Sátán vagy Beliál gonosz erői irányítják.115 A könyv név szerint egyetlen mennyei lényt sem említ.116 Az általános angelosz megje-

Vö. ORLOV 2009: 840–841. NICKELSBURG 2005: 302 közli az állandó, hét részből álló sémát: bevezetés, elbeszélés a pátriárka életéből, etikai buzdítás, a jövő felvillantása, egy másik rövid buzdítás, a pátriárka halála és temetése. 112 A keresztény eredetről vallott nézeteket NICKELSBURG 2005: 315 így foglalja össze: „A tizenkét pátriárka végrendeleteinek keresztény jellege kapcsán két következtetést vonhatunk le. Az egyik: a végrendeletek anyagát nem szabad kritikátlanul azon zsidóság formáinak bemutatására használni, amelyből a kereszténység kiemelkedett. A másik: a végrendeleteket integrálnunk kell a második századi kereszténység történelmébe, hogy megrajzolhassuk vallásos kifejezéseinek különbözőségét.” 113 A könyv bemutatásához: NOFFKE 2004: 117–128 (a könyv keletkezési idejének meghatározásában az ő véleményét követtem). A magyar fordítást LADOCSI 1980a alapján idézem. A végrendeletek angyaltanáról és démonológiájáról lásd: DE JONGE 1985: 47–50. 114 Az angelosz szó 35-ször fordul elő, kizárólag mennyei lények természetére vonatkozóan: Ruben végrendelete 3,15; 5,3; Simeon végrendelete 2,8; Lévi végrendelete 2,6. 9 (bis); 3,5. 7 (bis); 5,1. 3. 5. 6. 7; 9,6; 18,5; 19,3; Júda végrendelete 3,10; 10,2; 15,4; 25,2; Isszakár végrendelete 2,1; Dán végrendelete 5,4; 6,2. 5. 6; Neftalim végrendelete 8,4 (bis). 6; Ászer végrendelete 6,4. 6; 7,1; József végrendelete 6,6. 7; 19,9; Benjámin végrendelete 6,1. 115 A Beliár szó 28-szor fordul elő: Ruben végrendelete 2,2; 4,7. 11; 6,3; Simeon végrendelete 5,3; Lévi végrendelete 3,3; 18,12; 19,1; Júda végrendelete 25,3; Isszakár végrendelete 6,1; 7,7; Zabulon végrendelete 9,8; Dán végrendelete 1,7; 4,7; 5,1. 10. 11; Neftalim végrendelete 2,6; Ászer végrendelete 1,8; 3,2; József végrendelete 7,4; 20,2; Benjámin végrendelete 3,3. 8; 6,1. 7; 7,1. 2. A Sátán (diabolosz) szó pedig négyszer: Neftalim végrendelete 3,1; 8,4. 6; Ászer végrendelete 3,2. A korai zsidó dualizmusról lásd legújabban: XERAVITS 2010c. 116 Vizsgálódásomban az angelosz szóra összpontosítok. A Lévi végrendelete 8,2-ben olvasható hét fehér ruhába öltözött férfiú, valamint a Júda végrendelete 25,2-ben szereplő hai dünamai tész doxész („a dicsőség erősségei”) kifejezés szintén az angyalokra vonatkozik, illetve a háromszor előforduló egrégorosz melléknév („Virrasztók”: Ruben végrendelete 5,6–7; Neftalim végrendelete 3,5) pedig a Gen 6,1–4 hagyományának ismeretéről árulkodik. 110 111

19

lölésen kívül találkozhatunk az Úr/Isten angyala kifejezéssel, az erősség,117 a Jelenlét,118 a békesség,119 illetve Ábrahám angyalával.120 Ezek az angyalok Isten küldöttei,121 akik álmokban jelennek meg, kommunikálnak az emberekkel,122 egyesek számára ugyan felismerhetetlenek,123 mégis megszólíthatók; és a szorongatás napjaiban segítségül hívhatók;124 és noha Istennek kedves szolgálattevő teremtményei, a bűnbánók náluk mégis jobban élvezik Isten szeretetét.125 A következőkben az angyalok szolgálatát a cselekvésüket jelölő igék felhasználásával szeretném körülírni:            

kinyilatkoztatnak, titkot feltárnak (Ruben végrendelete 3,15; Júda végrendelete 15,5; Isszakár végrendelete 2,1; József végrendelete 6,6); oktatásban részesítenek (Ruben végrendelete 5,3; Lévi végrendelete 9,6); közbenjárnak (Lévi végrendelete 5,6–7; Dán végrendelete 6,2. 4); látomásokat magyaráznak (Lévi végrendelete 2,9); hierarchiában állnak: vannak, akik az Úr színe előtt állnak, az istentisztelet szolgálatát végzik, engesztelnek, áldozatot mutatnak be (Lévi végrendelete 3,5–6); és vannak, akik nem (Lévi végrendelete 3,7); képesek örvendezni (Lévi végrendelete 18,5; József végrendelete 19,9); tanúságtevők (Lévi végrendelete 19,3); felismerik az igazságosságot (Ászer végrendelete 6,4); védelmet nyújtanak (Ászer végrendelete 6,6); útitársi szerepben vannak: kísérnek és vezetnek (Lévi végrendelete 5,1. 3; Júda végrendelete 3,10; Dán végrendelete 5,4); áldanak (Júda végrendelete 25,2; Neftalim végrendelete 8,4); de ők azok is, akik elvégzik a „piszkos munkát” (Júda végrendelete 10,2: az Úr angyala elpusztította [aneilen] Ért) és átkot mondanak (Neftalim végrendelete 8,6: kataraszontai).

Ahogy a felsorolásból kitűnt, a Tizenkét pátriárka végrendeleteiben is „klasszikus” angyali szerepekkel találkozunk.126 7.2. Jób testamentuma A Templom lerombolása előtt született görög nyelvű testamentumirat egy „bájosan könnyed”127 elbeszélés. A prológust (1) követően Jób (mielőtt Isten ezt a nevet adta volna

Vö. Júda végrendelete 3,10. Vö. Júda végrendelete 25,2: ho angelosz tu proszópu, a magyar fordításban: az első angyal. A Lévi végrendelete 3,5. 7-ben és a 18,5-ben például többes számban fordul elő: az Úr színe előtt álló dicsőséges angyalok (hoi angeloi tész doxész tu proszópu küriu). 119 Vö. Dán végrendelete 6,4; Ászer végrendelete 6,6; Benjamin végrendelete 6,1. 120 Vö. József végrendelete 6,7. Nagy kérdés, hogy a Józsefet kiszabadító angyalt (vö. Gen 48,16) miért nevezi a szöveg Ábrahám angyalának. Talán Mikáél lehet, vagy az az angyal, aki Ábrahámnak szólt, hogy ne áldozza fel fiát. Vö. DE JONGE 1985: 383. 121 Vö. Simeon végrendelete 2,8. 122 Vö. Lévi végrendelete 2,6. 123 Vö. Ászer végrendelete 7,1. 124 Vö. Lévi végrendelete 5,5. 125 Vö. Dán végrendelete 6,6. 126 A mennyei lények papi tisztségét emelném ki. Más tanulmányok inkább Izrael közbenjáró angyalát hangsúlyozzák, és személyét többnyire Mihállyal azonosítják. Vö. GIESCHEN 1998: 128–129; WRIGTH 2010: 329. DE JONGE 1985: 48–49 szerint például a szerző kevés figyelmet fordít az őrangyali szerepre, helyette Isten vezetését emeli ki. 127 ADORJÁNI 2011: 40. A magyar fordítást ADORJÁNI ZOLTÁN munkájából idézem. 117 118

20

neki: Jóbáb) elmeséli történetét (2–27), majd a bibliai könyvhöz hasonlóan találkozunk barátaival (28–44), végül az epilógusban meghallgathatjuk végső buzdítását (45–53).128 A testamentum egy angelofániával kezdődik, amire Jób az elbeszélés során többször viszszaemlékezik (16,2; 18,5). A jelenést az váltja ki, hogy Jób egy bálványtemplom közelében lakva felteszi a kérdést, hogy valóban Isten, mennyet és földet teremtő Isten a tisztelt bálvány. Az angyal adja tudtul neki, hogy „nem isten, hanem az ördög hatalma”. Az angyal fényességként (to fósz) tűnik fel (4,1), a végén pecséttel jelöli meg Jóbot (5,2). Egyik éjszakán, amint aludtam, erőteljes hang szólított meg e hangnál is erősebb fényben: „Jóbáb! Jóbáb!” Válaszoltam hát: „Itt vagyok!” Ő pedig ezt mondta: „Kelj fel, és én megjelentem neked: ki az, akit meg akarsz ismerni! Ő, akinek égő- és italáldozatokat hoznak, nem isten, hanem az ördög hatalma. Ezzel téveszti meg az emberi természetet.” Amikor meghallottam ezt, hódolattal borultam ágyamra és így szóltam: „Uram, aki azért jöttél, hogy megmentsd életemet, azt kérem tőled, ha ez hely csakugyan a Sátáné, s ő vezeti félre itt az embereket: hatalmazz fel arra, hogy odamehessek, megtisztíthassam az ő helyét, és megtehessem, hogy italáldozatot többé ne ajánlhassanak fel neki. Ki az, aki megakadályozhatna engem? Hisz én uralkodom ez ország felett.” (Jób testamentuma 3) A fényesség pedig így válaszolt nekem: „Ezt a helyet csakugyan megtisztíthatod, de akkor teljes egészében fel kell tárnom előtted mindazt, amit az Úr parancsára kell közölnöm veled.” Én erre ezt mondtam: „Mindazt, amit csak megparancsolt nekem, szolgájának, meghallgatom, és meg is teszem.” Ő pedig ismét válaszolt: „Ezt mondja az Úr: Amint a Sátán helyének megtisztításába kezdesz, ő haraggal kel harcra ellened. Csupán egyvalamit nem tehet meg: hogy halált hozzon reád; viszont reád zúdít sokféle csapást. Megfoszt javaidtól, gyermekeidet meggyilkolja; de ha kitartasz, nevedet az idők végéig híressé teszem minden földi nemzedék előtt. Akkor majd fordítok sorsodon: ismét birtokolni fogod javaidat, kárpótlásod kétszeres lesz, hogy megtudd, nem részrehajló az Úr, jóval fizet kinek-kinek, aki engedelmeskedik neki; a feltámadáskor pedig életre kelt. Ugyanis olyan leszel, mint egy ökölvívó, aki ütéseket osztogat és tűr el, és így nyeri el a koszorút. Akkor megtudod, hogy igazságos, megbízható és erős is az Úr, aki megerősíti az ő kiválasztottjait. (Jób testamentuma 4)

A testamentum angyaltana kapcsán egy másik fontos adat, hogy az angyaloknak különleges nyelvük van, amit az emberek (Jób lányai) is megkaphatnak, megtanulhatnak.129 Így hát felállt az egyik leány, akit Hémerának neveznek, körülkötötte magát a saját zsinegével, amiként apja mondta, és más szívet nyert, hogy többé ne gondoljon földi dolgokra; az angyalok nyelvén kezdett szólani (apefthenxato de té angeliké): himnuszt ajánlott fel Istennek az angyalok himnuszéneklésének módja szerint. A Lélek pedig megengedte, hogy a himnuszokat, amelyeket elragadtatott állapotban énekelt, belevéssék saját köntösébe. (Jób testamentuma 48) Ez után Kaszia övezte körül magát, és szíve oly módon lett mássá, hogy világi dolgokat többé nem forgatott elméjében. Az ő szája is megkapta az angyalfejedelmek nyelvét (elaben tén dialekton tón archontón), és dicsőítette a Magasságos Hely alkotását. Azért ha valaki megismerni szándékszik a Mennyek alkotását, megtalálhatja ezt „Kaszia himnuszai”-nak könyvében. (Jób testamentuma 49) Ez után a másik leány is körülövezte magát, akit Amaltheia Kerasznak neveznek, és az ő szája is a mennyeiek nyelvén kezdett szólani (en té dialektó tón en hüpszei), mivelhogy az ő szíve is mássá lett és elkülönült a világi dolgoktól. Ugyanis a kérubok nyelvén szólott (en té dialektó tón Cherumbim): úgy dicsőítette az Erények Urát, hogy felmutatta az ő dicsőségét. Aki pedig az atyai dicsőség napjának többi nyomára kíván rátalálni, az írott formában fogja meglelni azt „Amaltheia Kerasz imái”-nak könyvében. (Jób testamentuma 50)

NOFFKE 2004: 130 alapján. Más pszeudoepigráf írások, valamint a korintusi levél (1Kor 13,1) is beszámolnak az angyalok nyelvéről, bővebben lásd: ADORJÁNI 2011: 187–189. Az 1Kor 13,1 értelmezéséhez: STRACK 1979: 449; CSERHÁTI 2008: 586–587. Ugyanakkor érdekes, hogy Hénok első könyvében a látnok a mennyei kinyilatkoztatásban nyert ismereteket saját „húsból való nyelvével” mondja el (vö. 1Hén 14,2; 84,1). 128 129

21

A történetben feltűnik a Sátán is, aki az egyik főszerepet kapja.130 A bibliai elbeszélésben – nem így Jób testamentumában – a Sátán az isteni tanács tagjaként jelenik meg, aki kipellengérezi a földön tapasztalt visszásságokat (Jób 1,6–12; vö. Zak 3,1). A pszeudoepigráf írásban a Sátán képes magát koldusnak álcázni (6,4), de át is tud változni akár perzsiai királlyá (17,2) vagy kenyérárussá is (23,2). A történet szerint megfosztja Jóbot vagyonától, elveszi gyermekeit és betegséggel sújtja őt (16–20). Ott áll Jób feleségének háta mögött, összezavarja gondolatait, félrevezeti (26,6), de a próbát kiálló Jóbtól egy bizonyos időre (a szöveg szerint három évre) eltávozik.131 Saját bevallása szerint szellemi lény (27,2: egó eimi pneuma),132 szellemi képessége abban is megnyilvánul, hogy sugalmazásra képes (41,5: emplésztheisz en tó Szatana). NOFFKE szerint a Sátán a kísértés, illetve a pogányok és a zsidók közötti szembenállás szimbólumaként jelenik meg, aki megtestesíti az ellenséges szándékot és mindazt a nehézséget, amivel a diaszpórában élő, Törvényt megtartani szándékozó zsidók találkoztak.133 8. A BIBLIKUS MIDRÁSOK 8.1. A próféták élete Ez a prófétákról szóló nem-bibliai hagyományokat (legendákat, csodákat, jóslatokat) feldolgozó alkotás feltételezhetően a Kr. u. első században keletkezett,134 ez azonban vitatott.135 Az angelosz szó csupán néhányszor fordul elő a szövegben,136 és többnyire mennyei lényeket jelöl.137 Egyetlen szakasszal szeretnék foglalkozni, mert azt más apokrif hagyományok is említik. A próféták élete 12:13–14 (Habakuk): „És angyalok (hüpo angelón) viszik el azokat [ti. a Templom függönyeinek darabjait és a két oszlopot] a pusztába, ahol a tanúságtétel sátra állíttatott föl kezdetben. És általuk (en autoisz) ismertté lesz az Úr a végidőkben, mert megvilágítják azokat, akiket üldözött a kígyó a sötétben, mint kezdettől fogva.”

A próféták élete 12,14-ben olvasható en autoisz felveti, hogy ez az elöljárós kifejezés kire is vonatkozik: az angyalokra, vagy a Templom dicsőségét megtapasztaló júdeai lakosokra (10–11. versek)? A görög szöveg mindkét értelmezést megengedi. Mivel azonban a mondat Habakuk szájába adott próféciaként áll előttünk és lazábban kapcsolódik az előző egységhez,

A szöveg háromszor a diabolosz (ördög) szót alkalmazza: 3,3; 17,1; 26,6. A sátán szó előtörténetéhez és fejlődéséhez: KARASSZON 2004: 44–45. 131 Akárcsak az evangéliumokban: Lk 4,13: „Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre (achri kairu).” 132 ADORJÁNI fordításában: „lélek”. 133 Vö. NOFFKE 2004: 131–132. 134 Vö. XERAVITS 2010a: 14. 135 A könyv bemutatását lásd: NICKELSBURG 1984a: 56–60. DAVID SATRAN szerint inkább bizánci keresztények alkotása, vö. NICKELSBURG 1984a: 60. A magyar fordítást XERAVITS 2010a kiadása alapján idézem. 136 Az egyik szakasz angyalok jelenéséről tesz említést. A próféták élete 23:2 (Zakariás, Jójada fia): „Akkortól csodás látomások jelentek meg a szentélyben, a papok pedig nem voltak képesek látni az Isten angyalának megjelenését (optaszian angelón theu).” A műben az istenellenes szellemi lénnyel, Beliárral is találkozunk: A próféták élete 4,6 (egyes szövegváltozatból hiányzik) és 22 (Dániel); 17,2 (Nátán élete). 137 Kétszer viszont szerepre utaló kifejezésként használja a szerző. Például: A próféták élete 14,1 (Aggeus): „Aggeus, aki ’Küldött’ (angelosz) is, valószínűleg ifjúkorában jött Babilonból Jeruzsálembe”; A próféták élete 16:2–3 (Malakiás): „És miután az egész nép tisztelte őt, mint jámbort és szelídet, elnevezték őt Malakiásnak, ami azt jelenti »angyal« (angelosz). Nagyon szép kinézetű volt ugyanis. Mert akármit mondott prófécia által, azon a napon megjelent az Isten angyala (angelosz theu), és megismételte – amiképpen az anarchia napjaiban is történt, amint megíratott a Szfartótím-ban, azaz a Bírák könyvében [vö. Bír 13].” Az első idézett szakaszban például az angelosz szó számos kéziratból hiányzik, vö. HARE 1985: 394. A második idézetben mint Isten angyala a prófétai tanítás hitelesítője jelenik meg, illetve ahogy XERAVITS 2010a: 97 megjegyzi: „Az angyalok és a szépség, illetve ifjúság sok helyen összekapcsolódnak a korai zsidóság és a születő kereszténység irodalmában”. 130

22

az angyalokra vonatkozik.138 Ha így van, akkor a ginószkó ige passzív jövő idejű alakja (en autoisz gnószthészetai = „általuk ismertté lesz az Úr”) ismételten a kinyilatkoztatásba beavató angyalokat állítja elénk (lásd még a megvilágosítás feladatát jelölő fótizó igét). Báruk szír nyelvű apokalipszisében hasonló feladattal megbízott angyalokat találunk, akik a templomi szent felszerelések kimentéséről gondoskodnak. A próféták élete ugyanazt a hagyományt viszi tovább, amikor Habakuk szájába adja próféciaként, hogy majd az angyalok gondoskodnak a szent edényekről. 8.2. Liber Antiquitatum Biblicarum A latin nyelven fennmaradt palesztinai eredetű Bibliai régiségek könyve feltehetőleg a Kr. utáni első században, a jeruzsálemi Templom lerombolása előtt vagy közvetlen utána keletkezett héberül. Az „újraírt Biblia” Ádámtól Saul haláláig – némely esetben radikális változtatásokkal – haggadikus stílusban dolgozza fel és színezi ki a bibliai elbeszéléseket.139 A könyv szerzője „fontos szerepet tulajdonít az angyaloknak”,140 ugyanis magától értetődő, hogy Isten a földön emberi és angyali közvetítők által cselekszik. Az angyalokat meg is nevezi, bár ezek nem minden esetben egyeznek az egyéb zsidó hagyományból ismert nevekkel.141 A következőkben a szóhasználat alapján áttekintem azokat a szakaszokat, amelyeket a Bibliai régiségek könyve újra feldolgozott, majd három hosszabb történetet szeretnék kiemelni, ahol az angyalok különleges szerephez jutnak. A bibliai történethez hasonlóan számos esetben a mű is felvonultat angyalokat,142 de arra is sok példa van, hogy a szerző fantáziadúsan kiegészíti a bibliai történet részleteit. Ilyen kiegészítéseket találunk például Sámuel elhívásának történetében,143 a Tízparancsolat átadását felidéző fejezetben,144 vagy a Fineász pap bosszúját feldolgozó részben.145 A Bibliai régisé-

A kérdésre a különböző nyelvű fordítások kommentárjai nem térnek ki, csupán a kígyó szerepére mutatnak rá (ld. még Bölcs 2,24; 4Makk 18,8), például: MARCOS 1983: 521. 139 Vö. NICKELSBURG 1984b: 109. Az „újraírt Biblia” műfajáról és jellegzetességeiről: GRÜLL 2010: 220–225; különös tekintettel a Liber Antiquitatum Biblicarumra: BALASSA 2007: 133–134. Érdekesek a könyv újszövetségi párhuzamai (1Kor 10,4), illetve az irat megemlít néhány olyan hagyományt, amely a későbbi rabbinikus irodalomban is feltűnik. A Bibliai régiségek könyve angyaltanáról: JAMES 1917: 38–39; PERROT 1976/II: 59–63; BEGG 2007. 140 Vö. PERROT 1976/II: 59. 141 Vö. MURPHY 1993: 24. 261. 142 Például: LAB 6: Jákob angyallal való küzdelme nyer említést, valamint Bálám angyala (9). A Bírák könyvében számtalanszor előforduló (Bír 2,1; 6,11; 13,3), itt is visszatérő kifejezés: az angelus Domini. Vizsgálódásom kifejezetten az angelus szóra és az angyalok egyes neveire korlátozódik, hiszen a mennyei lényekre utaló filii Dei kifejezés például csak egyszer fordul elő: a Gen 6,1-ben olvasható, az asszonyok szépségétől megbabonázott „istenfiak” történetét a LAB, az özönvíz elbeszélését előkészítve, éppen csak megemlíti (LAB 3,1). Az is elképzelhető, hogy a spiritus Dei kifejezés angyalokra vonatkozik (vö. LAB 9,10). A démonokra itt nem térek ki (lásd: 25,11; 29,5; 44,5; 53,3–4; 60,1). 143 Sámuel elhívatásának történetében (LAB 53,4–6; vö. 1Sám 3) az Élihez tanácsért futó Sámuel azt a választ kapja a silói paptól, hogy amennyiben harmadszor is szólítja a hang, tudnia kell, hogy nem gonosz szellemmel (spiritus pessimus), hanem angyallal van dolga (angelus est). Éli azt is megtanítja neki, hogyan tehet különbséget az Úr és angyala hangja között. Vö. LAB 53,6: „Pinchász pap megparancsolta nekünk, mondván: a jobb fül az Urat hallja éjszaka, a bal fül egy angyalt. Ezért ha a jobb füled hall valamit, mondd ezt: Szólj, amit akarsz, mert hallgatlak, hiszen te alkottál engem! Ha azonban a bal füled hall valamit, jöjj és jelentsd nekem.” 144 Az angyalok jelen vannak a Tízparancsolat átadásakor, amikor Isten megköti az örök szövetség törvényét Izrael fiaival, és átadja nekik az örök, el nem évülő parancsolatot, akkor természetes és természetfeletti jelenségek zajlódnak le: „a csillagok összegyűltek, az angyalok pedig elfutottak (LAB 11,5: et angeli precurrebant)”. 145 A sittimi tartózkodás során huszonnégyezer halottja lett a lázadást követő csapásnak (vö. Szám 25,9). Fineász imájában Isten angyalának tulajdonítja ezt a csapást: „elküldted angyalodat (et misisti angelum tuum), és lesújtottál huszonnégyezer emberre, engem azonban kimentettél kezükből” (LAB 47,1). 138

23

gek könyve szerzője kidolgozza Zervihel,146 Ingethel,147 Nathaniel148 és Fadahel angyal alakját.149 Az angyalok többször Isten haragjának megjelenítői,150 a felsőbb világból érkeznek,151 hierarchiában vannak,152 tanácsokat osztogatnak,153 végső soron: Isten szolgálatában álló,154 az emberek szolgálatára rendelt, küldött lények.155 A könyvben kidomborodik őrző, védő, közbenjáró szerepük is.156

Zervihel segít Kenáznak (vö. Bír 1,13) az amoriták elleni küzdelemben (LAB 27,10). Dávid és Góliát történetében (vö. 1Sám 17,26–58) az emberfeletti dimenziókkal rendelkező óriásharcos például nem is annyira a parittyalövés következében terül földre, hanem Zervihel segítségével (LAB 61,5–8). A Bibliai régiségek könyvének története szerint Isten megerősítésül küldte angyalát Dávid elé, akit a filiszteus harcos felismert. Azt is egyértelműen tudta, hogy a küzdelem kimenetelének sikere valójában annak a nem-emberi külsővel rendelkező valakinek köszönhető, aki Dáviddal volt (non solus occidisti me, sed qui tecum aderat, cuius species non est sicut species hominis). Az 1Sám 17,47 szerint az Úr adta kezébe Dávidnak a filiszteus óriást. A bibliai elbeszélésekhez lásd: KŐSZEGHY 2001: 60–62. JACOBSON 1996: 1183 azt is megjegyzi, hogy Dávid és Góliát történetében a művészek a középkori zsoltároskönyveken és templomajtókon is megjelenítették a segítő angyali lényeket. 147 A midrási színezettel előadott, amoriták elleni küzdelemben az ÚR maga előtt küldi Ingethel/Gethel rejtett dolgok fölé helyeztetett és észrevétlenül munkálkodó angyalát (superpositum occultis et operantem invisibiliter), aki vaksággal verte meg az amoritákat (LAB 27). A vaksággal sújtás bibliai motívuma felbukkan angyalokkal (Gen 19,11) és magával Istennel kapcsolatban is (2Kir 6,18). Ingethel superpositum occultis jelzője feltűnik a Talmudban is, vö. JACOBSON 1996: 791. 148 A LAB 38-ban olvasható történet nagyon hasonló a három ifjú (Dán 3) és a Makkabeusok második könyvében olvasható történethez (2Makk 7). Az egyik bíra, Jair szentélyt épít Baálnak, és akik nem voltak hajlandók a pogány istenségnek áldozni, azokat tűzbe vetette. „Amikor pedig tűzbe vetették őket, kijött Nathaniel angyal, aki a tűzért felelős (Nathaniel angelus qui preest igni), és eloltotta azt, és felgyújtotta Jair szolgáit. A hét embert azonban kiszabadította, úgyhogy a nép közül senki sem látta, mert [Nathaniel] vaksággal verte meg a népet.” Nathaniel angyal alakja feltűnik a rabbinikus hagyományban, bár ott nem a tűzért felelős angyalként. Az is elképzelhető, hogy Atuniel az eredeti neve (’thwn’ = kemence), vö. PERROT 1976: 185. 149 Sámson születését a bibliai történethez hasonlóan az Úr angyala adja tudtul (Bír 13,3; LAB 42,3). A bibliai történet szerint Manoah érdeklődik az angyal felől, de csak azt a választ kapja, hogy „miért kérdezősködsz nevem után, amely csodálatos (héber: pelí)?” A Bibliai régiségek könyve szerint az angyal neve Fadahel volt (Angelus autem qui venerat dicebatur Fadahel.). Mivel a kánoni szövegben található pelí szó jelentése: csodálatos, ebből kiindulva adhatja a LAB szerzője az angyalnak a Fadahel (eredetileg talán: Phalaél) nevet. 150 Vö. LAB 15,5: „elküldöm haragom angyalát rájuk, hogy összetörje testüket tűzzel a pusztában (Permittam angelum ire mee in ipsos, ut contribulet corpora eorum igni in heremo)”. A Szám 14,10–12 szerint maga az Úr cselekszik, nem angyal. Az angyal itt Isten helyetteseként jelenik meg. 151 Vö. Sámuel megidézésekor, az endori halottidéző asszonynál. LAB 64,6: „Saul megkérdezte őt: Milyen az alakja? Az asszony így felelt: isteni lényről (diis) kérdezel engem, íme az ő lakja nem emberé. Fehér ruhát visel, köpeny van rajta, és két angyal vezeti őt (et duo angeli deducentes eum). 152 A LAB 18,5 például beszél alacsonyabb fokozatban szolgáló angyalokról (angelis minute operantibus). A minute határozószó a „kisebbít, csökkent” igéből (minuo) származik. A kommentárok találgatnak, hogy gonosz angyalok, vagy a kisebb dolgok felé helyezett angyalokról, esetleg az Ábrahámra irigykedő angyalok van-e szó (LAB 32,1-2). A lehetséges értelmezéseket FISK 2001: 236 nyújtja. 153 LAB 25,2: „Az Úr angyala” tanácsot, útmutatást ad a népnek, hogy melyik törzs vezesse a filiszteusok elleni küzdelmet. 154 LAB 26,4: Isten parancsot ad angyalainak (precipiam angelo meo […] et alio angelo precipiam). 155 LAB 15,5: szolgáló lények, hiszen Isten angyalokat helyezett Izrael fiainak lába alá (subieci angelos sub pedibus eorum); 30,5: et angelos subiecit sub pedibus vestris. 156 Ezek az „őrangyalok” többnyire pozitív alakok. Vö. LAB 11,12 (a Tízparancsolatból): 11,12: „Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen, hamis tanúságot téve, nehogy a te őrzőid hamis tanúságot tegyenek ellened (ne falsum testimonium dicant contra te custodes tui)!”; 13,6: „A harsonák ünnepe felajánlásul lesz a ti őrzőiteknek (prospeculatoribus vestris).” Vannak, akik itt is az őrangyalokra gondolnak; 15,5 (a tizenkét hírvivő kém történetéből): Ego autem mandabo angelis meis qui custodiunt eos; 24,3: Józsue áldásában kéri, hogy Isten küldje el angyalát népe őrzésére (et mittat angelum suum, et conservet vos); 59,4 (Dávid imájából): et quoniam angelis suis tradidit me et custodibus suis ut custodiant me. 146

24

Rendkívül szép a Mózes haláláról szóló beszámoló (vö. Deut 34).157 Isten barátját, aki negyven évig ette az angyalok kenyerét (LAB 19,5), és találkozott Isten angyalával az égő csipkebokorban (19,9), halálakor még az angyalok is megsiratják (19,12), és még ők sem fogják tudni, hogy hol van a sírja (vö. Deut 34,6). Mózes nagyságát emeli ki, hogy az angyalok himnusza most egy földi (ám megdicsőült) halandónak szól.158 Amikor ezt Mózes meghallotta […] képe dicsőségesen elváltozott. Az Úr szája szerint dicsőségesen halt meg, ő pedig eltemette őt, amint megígérte neki. És halálán az angyalok gyászoltak (et luxerunt angeli in morte eius) […] Azon a napon Mózes távozása miatt nem szólt harci himnusz; és egyetlen nap sem volt olyan nap, amióta az Úr megalkotta az embert a földön, és nem is lesz olyan nap, sohasem, hogy az emberekért az angyalok himnusza lealacsonyodjék (et humilietur pro hominibus hymnus angelorum), mivel [az Úr] nagyon szerette őt, saját kezével temette el a fennsíkon, az egész világ előtt. (LAB 19,16)

A 32. fejezetben (még nem gonosz szellemnek nevezett) vádló angyalok jelennek meg Ábrahám áldozatánál, akiknek írigysége és féltékenysége váltja ki a nagy próbatételt.159 Debóra és Bárák győzelmi himnuszában olvassuk újra az ismert aqéda-történetet: Akkor Debóra és Bárák, Abino fia, az egész néppel együtt egy szívvel-lélekkel himnuszt énekelt az Úrnak azon a napon, mondván: Íme, az Úr a magasságból megmutatta nekünk dicsőségét, miként azt a felsőbb helyeken tette, elküldve hangját, hogy összezavarja az emberek nyelveit. És kiválasztotta népünket, és kiragadta Ábrahám atyánkat a tűzből [vö. LAB 6,3–18), és összes testvérei élére választotta, és megőrizte őt a tűztől, megszabadította őt a [bábeli] toronyépítéstől. És öreg kora utolsó napjaiban fiút adott neki, akit terméketlen anyaméhből hozott elő. És féltékeny volt rá az összes angyal, írigykedtek rá a szolgáló seregek (Et zelati sunt eum omnes angeli, et invisi sunt ei cultores militarum). […] Amikor pedig az apa feltette az oltárra fiát, és megkötözte lábait, hogy megölje őt, a Magasságbeli elküldte hangját a magasból, mondván: Ne pusztítsd el fiadat, és ne veszítsd el méhed gyümölcsét. Most kinyilvánítottam, hogy megjelenj a téged nem ismerőknek, és befogtam azok száját, akik mindig rosszat beszélnek ellened (et clausi ora maledicentium semper adversus te). Emlékezeted ezért mindörökre színem előtt lesz, neved és fiad neve nemzedékről-nemzedékre.

A 34. fejezetben a mennyei lények alakja a mágiához kapcsolódik.160 A szöveg azon túl, hogy néhány közös hagyományról árulkodik,161 arról beszél, hogy volt idő, amikor az angyaMózes halálának későbbi leírásából sem hiányoznak az angyalok. Megjelenik Mikáél, Gábriél, Zagzagel, feltűnik a gonosz Azza és Azazel angyal is, megjelenik az angyali karok motívuma is (szerafim, ofannim, kerubim). GINZBERG 1911: 471–473 feldolgozta a rabbik értelmezéseit: „Világ Ura, szeretettel teremtetted és kormányoztad a világot. Bánj velem is szeretettel, és szabadíts meg a Halál angyalának kezéből! – Erre az égi hang ezt mondta: Ne félj, Mózes! Igazságosságod előtted jár, és az Úr dicsősége lesz jutalmad. – Istennel együtt három angyal szállt alá az égből: Mikáél, Gábriél és Zagzagel. Gábriél elkészítette Mózes ágyát, bíbor öltözetet helyezett rá, Zagzagel pedig egy gyapjúpárnát. Isten megállt Mózes fejénél, Mikáél a jobbján, Gábriél a balján, Zagzagel pedig a lábainál. […] Isten azt válaszolta: […] Magam viszlek a legmagasabb egekbe, én készítek neked lakást Dicsőségem trónusa alatt, mint a szeráfok, ofanok, kerubok, és más angyaloké.” Mózes (Ádám) apokalipszisében is temetésnél segédkező angyalokat találunk (Mikáél, Gábriél, Uriél, Ráfáél), vö. Mózes apokalipszise 40–43. A magyar fordítást lásd: VANYÓ 1980: 157–158. A katolikus temetési szertartásokban visszatérő gondolat, hogy a mennyország örömébe az angyalok viszik a hívő embert, vö. „Mennyország örömébe vigyenek az angyalok, és az egykoron szegény Lázárral életed legyen mindörökké!”, valamint: „Szent angyalok vezessék föl Istenhez a lelkedet, hogy megtaláld a szentek közt örök üdvösségedet! Istenfélő Lázár mellé mennyországba fölkerülj, s jámbor lelkek szent karában mindörökre üdvözülj!”, vö. Temetési szertartáskönyv. Ordo Exsequiarum. Budapest, SzIT, 1999, 59; 61. 158 Itt most nincs szó a megdicsőülés mértékéről (angelifikáció? deifikáció?). Magyar nyelven bővebben: SEGAL 1999: 136–138. A Mózest megsirató angyalok motívuma a kései rabbinikus irodalomban is feltűnik, például: Sifre Deut. 355; ARN 25b, vö. JACOBSON 1996: 641. 159 A korai zsidóság aqéda-feldolgozásához ajánlott olvasmány: XERAVITS 2010b, a LAB-ra vonatkozóan lásd a 36–41. oldalakat. 160 Az 1Hén 8,3-ban is találkozunk gonosz praktikákkal foglalkozó angyalokkal: „Ámézárák tanította az összes varázslókat és a gyökérvágókat, Armárosz a varázslatok elhárítását, Baraqiél az asztrológusokat, Kokabiél a csodajeleket […].” 157

25

lok gonosz praktikákat tanítottak az embereknek, ha pedig ezt a mágiát nem sikerült megakadályozni, akkor elpusztította volna az eljövendő (mérhetetlen, vagyis: örökké tartó) világot.162 Bár törvényszegésük miatt ezeket az (emberek által tiszteletben részesített) angyalokat megfosztották hatalmuktól,163 mégis bizonyos keretek között, a mágusok erejével még mindig működnek.164 És abban az időben felment egy bizonyos Aod, Madián papja, aki varázsló volt, és azt mondta Izraelnek: Mit törődtök törvényeitekkel? Gyertek, és más törvényt mutatok nektek. És a nép azt mondta: Mit tudsz nekünk mutatni, amit a mi törvényünk nem tartalmaz? Azt mondta a népnek: Láttátok már éjjel a napot? Azt felelték: Nem. Ő pedig azt mondta: Amikor csak akarjátok, megmutatom nektek, hogy megtudjátok: a mi isteneink erősek és nem csapják be azokat, akik nekik szolgálnak. Azt mondták: Mutasd meg! Ő pedig elment, elvégezte varázslatait, és parancsot adott a gonosz dolgok szolgálatában álló angyaloknak (precipiens angelis qui preerant maleficiis), mivel hosszú ideje áldozott már nekik (eis), azzal az áldozattal, amit az angyalok tanítottak neki, mielőtt elítéltettek volna, és el akarták volna pusztítani a mérhetetlen világot. Mivel azonban vétkeztek, az történt, hogy az angyaloknak nem volt hatalmuk, amikor ugyanis megítéltettek, a többieknek már nem adatott hatalom. És ezek között az angyalok között működnek azok is, akik embereknek szolgálnak a gonosz mágiák alkalmával, egészen addig, míg el nem jön a mérhetetlen világ. Aztán [Aod] a mágia mestersége által megmutatta a népnek a napot éjjel. Az emberek pedig csodálkoztak és azt mondták: Íme, a midianiták istene mennyi mindent meg tud tenni, és mi ezt nem is tudtuk. Isten próbára akarta tenni Izraelt, vajon megmarad-e gonosz tetteiben, ezért megengedte, hogy [a gonosz angyalok] munkája sikeres legyen. Izrael népét rászedték, és [Izrael] szolgálni kezdte a midianiták isteneit. Isten pedig azt mondta: a midianiták kezébe adom őket, mert azok megtévesztették őket. És kiszolgáltatta [a népet] kezükbe, és a midianiták szolgaságba kezdték hajtani Izraelt.

9. KONKLÚZIÓ Tanulmányomban megkíséreltem vázlatos képet adni a korai zsidó irodalom angyaltanáról. A késő-bibliai könyvek alig említik az angyalokat,165 más pszeudoepigráf művek viszont angyalokkal és démonokkal népesítik be a kozmoszt. Egy sokarcú zsidóság nézeteivel találkoztunk, hiszen az egyes alkotások mögött más-más zsidó irányzat húzódik meg. Különböző szerepekben (látomás-értelmezés, felügyelet, mennyei udvartartás,166 liturgikus szolgálat, áldásközvetítés, ártó befolyás, pusztítás, öldöklés, segédkezés a temetésnél) láthattunk angyalokat, akik számuk, osztályozásuk szempontjából nem illenek bele egy általunk kialakított rendszerbe.167 Láthattuk továbbá azt is, hogy bizonyos körök a halál utáni életet vita angelicaként képzelték el: a megdicsőült ember bekapcsolódik az angyalok mennyei közösségébe. Eltekintve egyetlen (enyhe és negatív kontextusba állított) utalástól, a vizsgált szövegekben nem találjuk nyomát az angyalok tiszteletének.168 Visszatérő volt a Hénok első könyvében olvasható „Virrasztók” történetére való utalás (vö. 1Hén 6–11),169 valamint az Újszö-

Az angyalok elítéléshez lásd még: 1Hén 10,4sköv.; 14,4–6; 16,1; Jubileumok könyve 5,6–10; 1QH 10,34–36, Júd 6. 162 Az inmensurabile seculum kifejezés értelmezéséhez lásd: JACOBSON 1996: 909–911. 163 Az angyalok tiszteletéről lásd: HURTADO 2008: 218–219: „A vallásos zsidók csoportjaiban nincs bizonyíték angyalok vagy más lények intézményes tiszteletére.” 164 Vö. STUCKENBRUCK 1995: 172. 165 Vö. DIEZ MACHO 1984: 329. 166 A korai zsidó irodalomban a mennyei udvartartás nem annyira azt a biblikus gondolatot emeli ki, hogy Isten nem távoli és nem magányos (vö. SCHREINER 2004: 245–246) – a Hénok második könyvében például szinte éppen az ellenkezőjét. 167 Például: mennyi főangyal van, négy (1Hén 40,9–10; 2Bár 6) vagy hét (vö. Tób 12,15; 1Hén 20,1–8; 81,5; 87,1–2; 90,22)? Vö. SCHÄFER 1975: 20–23. 168 Lásd erről különösen: JOHNSON 1948: 63–65. 169 Vö. RUSSEL 1964: 252. 161

26

vetségben is tovább folytatódó gondolat,170 miszerint az angyal az imádságra küldött isteni válasz.171 Zárásképpen hadd térjek ki az angyalok és a monoteizmus kapcsolatára, hiszen a menynyei lények jelenléte a judaizmusban erőteljesen felveti ezt a kérdést. Egyesek szerint ezek az angyalok nem vittek „hasadást az istenfogalomba”,172 sőt, mint „hatalmuktól megfosztott istenségek”173 a maguk alárendelt szolgálatával erősítik igazán az egy-igaz Istent, aki számos szövegben a szellemek/lelkek” uraként jelenik meg.174 Mások szerint ezek a „közbülső lények” a monoteizmus szükségszerű fellazulásának jeleként,175 vagy bizonyos kompenzáció eredményeként tűnnek fel.176 Ami biztos, hogy a vizsgált időszakban élő szerzők és a mögöttük álló vallási közösségek számára léteztek, Isten szolgálatában álló teremtményeknek tartották őket, akik ha nem is bírtak isteni lényeggel, valamiképpen mégis az isteni természet részesei voltak.177

Lásd erről különösen: JOHNSON 1948: 63–65. Például: Lk 1,13. 19. 20; Jn 12,29; Mt 26,53; ApCsel 12,1–11; Zsid 1,13. 14. Itt is helytálló CZACHESZ 2004: 64 megjegyzése: „Végül megállapítható, hogy az ó- vagy újszövetségi kánon határai nem jelenthetnek határokat a szövegértelmezésben. A hagyományok fejlődésében ugyan fontos változást jelentett a kánon kialakulása, mégsem lehet egyszerűen elvágni a hagyomány szálait, és figyelmen kívül hagyni azokat az összefüggéseket, amelyek a kánoni írásokat az előzményekkel vagy más kortárs szövegekkel összekötik. Nem beszélve arról a fontos szempontról, hogy a hagyományfejlődés nem állt meg a kánon végleges kialakulása után sem.” (kiemelés tőlem). 172 KOVÁCS 1969: 41. 173 Vö. BERLEJUNG 2009: 148. 174 Vö. LAB 34,2. 175 Vö. HAHN 1982: 147–149. 176 XERAVITS GÉZA szóbeli közlése nyomán. A babiloni fogság során „letisztított”, letisztult monoteizmusba angyalokként „csempészték vissza a pantheonba” az Izrael korábbi történetében azonosított kisebb istenségeket (pl. Zsolt 82,1: „istenfiak”). Ld. még: WRIGHT 2010: 328. 177 Vö. RUSSEL 1964: 235: „Téves volna azt feltételeznünk, hogy az ószövetségi írók, bármennyire is magasztos lehetett az istenségről való felfogásuk, úgy képzelték el Istent, mint aki elszigetelt fenségben uralkodik akaratának teremtményei, az emberek felett. Bőséges bizonyítékunk van annak igazolására, hogy a monoteizmust együtt vallották azzal a hittel, hogy a spirituális világot természetfeletti és emberfeletti lények népesítik be, akik valamiképpen részesei Isten természetének, de nem lényegének.” 170 171

27

ÖSSZESÍTETT BIBLIOGRÁFIA ADINOLFI 1997

MARCO ADINOLFI, „angelos, pneuma, kairos. Note filologiche a Mc 1,2. 8. 15” in MARCO ADINOLFI és PIETRO KASWALDER (szerk.), Entrarono a Cafarnao. Lettura interdisciplinare di Mc 1. Studi di onore di P. VIRGINIO RAVANELLI (SBFAn 44), Jerusalem, Franciscan Printing Press, 105–122.

ADORJÁNI 2011

ADORJÁNI ZOLTÁN, Jób testamentuma. Bevezetés – fordítás – jegyzetek, Budapest, Sapientia Főiskola – L’Harmattan.

ANDERSEN 1983

F. I. ANDERSEN, „2 (Slavonic Apocalypse of) Enoch”, in JAMES H. CHARLESWORTH (szerk.), The Old testament Pseudepigrapha. Volume 1: Apocalyptic Literature and Testaments, Garden City, New York, Doubleday & Company, Inc., 91–221.

BABITS 1993

A drágakő. Példázatok, elbeszélések, mesék az ősi zsidó hagyományok alapján (B’nai B’rith könyvek 1), Budapest, Logos Kiadó.

BALASSA 2007

BALASSA ESZTER, „Elbeszélés és értelmezés határán: Az újraírt Biblia”, in Vallástudományi Szemle 3/1, 121–138.

BEENTJES 1997

PANCRATIUS C. BEENTJES, The Book of Ben Sira in Hebrew. A Text Edition of all Extant Hebrew Manuscripts and a Synopsis of all Parallel Hebrew Ben Sira Texts (SVT, 68), Leiden – New York – Köln, E. J. Brill.

BEGG 2007

CHRISTOPHER BEGG, „Angels in Pseudo-Philo”, in FRIEDRICH V. REITERER – TOBIAS NICKLAS – KARIN SCHÖPFLIN (szerk.) Angels. The Concept of Celestial Beings – Origins, Development and Reception (Deuterocanonical and Cognate Literature, Yearbook 2007), Berlin – New York, Walter de Gruyter, 537–553.

BERLEJUNG 2009

ANGELIKA BERLEJUNG, „Angelo”, in ANGELIKA BERLEJUNG – CHRISTIAN FREVEL (szerk.) I concetti teologici fondamentali dell’Antico e del Nuovo Testamento (Biblioteca di Teologia Contemporanea 143), Brescia, Queriniana, 148–150.

BLACK 1987

MATTHEW BLACK, „The Messianism of the Parables of Enoch: Their Date and Contribution to Christological Origins”, in JAMES H. CHARLESWORT et AL., The Messiah, Minneapolis, Fortress, 145–168.

BOLYKI 2005

BOLYKI JÁNOS (ford.), József és Aszeneth. Ókori regény József pátriárkáról és feleségéről, az egyiptomi Aszenethről, Kolozsvár, Koinónia.

BOX 1918

G. H. BOX (ford., bevezetés), „The Apocalypse of Abraham” (Translation of Early Documents Series I: Palestinian Jewish Text), London – New York, Society for Promoting Christian Knowledge.

BROOKE 2001

GEORGE J. BROOKE, „Additions to Daniel”, in JOHN BARTON és JOHN MUDDIMAN (szerk.), The Oxford Bible Commentary, Oxford, Oxford University Press, 704–711.

BULTMANN 1998

RUDOLF BULTMANN, Az Újszövetség teológiája (Osiris Tankönyvek), Budapest, Osiris.

28

CARLSON 1982

DAVID C. CARLSON, „Vengeance and Angelic Mediation in Testament of Moses 9 and 10”, in JBL 101/1, 85–95.

CHARLES 1913

ROBERT H. CHARLES (szerk.), The Apocrypha and Pseudepigrapha of the Old Testament I–II, Oxford, Clarendon Press.

CHARLES 1918

ROBERT H. CHARLES, W. O. E. OESTERLEY (ford., bevezetés), The Apocalypse of Baruch (Translation of Early Documents Series I: Palestinian Jewish Text), London – New York, Society for Promoting Christian Knowledge.

CHEON 1997

SAMUEL CHEON, The Exodus Story in the Wisdom of Solomon. A Study in Biblical Interpretation (JSPS 23), Sheffield, Sheffield Academic Press.

COLLINS 1998

JOHN J. COLLINS, The Apocalyptic Imagination. An Introduction to Jewish Apocalyptic Literature (The Biblical Resource Series), Grand Rapids, Wm. B. Eerdmans.

COLLINS 2001

JOHN J. COLLINS, „Ecclesiasticus, or The Wisdom of Jesus Son of Sirach”, in JOHN BARTON és JOHN MUDDIMAN (szerk.), The Oxford Bible Commentary, Oxford, Oxford University Press, 667–698.

COLLINS 2002

JOHN J. COLLINS, „Ószövetségi apokaliptika és eszkatológia”, in R. E. BROWN – J. A. FITZMYER – R. E. MURPHY (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 463–471.

CZACHESZ 2004

CZACHESZ ISTVÁN, „Elbeszélés és vallás a Jeremiás-hagyományban”, in ZSENGELLÉR JÓZSEF (szerk.), Hagyomány és előzmény. Intertestamentális tanulmányok (Simeon könyvek 4), Pápa, PRTA, 51–65.

CSERHÁTI 2008

CSERHÁTI SÁNDOR, Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele. Fordítás és magyarázat (Út a könyvhöz, 2), Budapest, Luther Kiadó.

DE JONGE

1985

H. W. HOLLANDER és MARINUS DE JONGE, The Testaments of the Twelve Patriarchs. A Commentary. Leiden, E. J. Brill.

DESCAMP 2007

MARY THERESE DESCAMP, Metaphor and Ideology. Liber Antiquitatum Biblicarum and Literary Methods through a Cognitive Lens (BIS 87), Leiden – Boston, Brill.

DIEZ MACHO 1984

ALEJANDRO DIEZ MACHO (szerk.), Apócrifos del Antiguo Testamento. Tomo I. Introduccion general a los apócrifos del Antiguo Testamento, Madrid, Ediciones Christiandad.

DORANS 2001

R. DORANS, „2 Maccabees”, in JOHN BARTON és JOHN MUDDIMAN (szerk.), The Oxford Bible Commentary, Oxford, Oxford University Press, 734–750.

ELENEY 2002

NEIL J. MC ELENEY, „Makkabeusok első és második könyve”, in R. E. BROWN – J. A. FITZMYER – R. E. MURPHY (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest.

ENRIETTI 2001

MARIO ENRIETTI, „Libro dei segreti di Enoc (Enoc slavo)”, in PAOLO SACCHI (szerk.) Apocrifi dell’Antico Testamento. Volume primo, Milano, TEA, 491–606. 29

FINK 2008

UTA BARBARA FINK, Joseph und Aseneth. Revision des griechischen Textes und edition der zweiten lateinischen Übersetzung, Berlin – New York, Walter de Gruyter.

FISK 2001

BRUCE NORMAN FISK, Do You Not Remember? Scripture, Story and Exegesis in the Rewritten Bible of Pseudo-Philo (Journal for the Study of the Pseudepigrapha Supplement Series 37), Sheffield, Sheffield Academic Press.

FRÖHLICH 2009

FRÖHLICH IDA és DOBOS KÁROLY DÁNIEL (szerk.), Henok könyvei (Ószövetségi Apokrifek 1), Piliscsaba, PPKE BTK.

GALOPIN 2001

PIERRE-MARIE GALOPIN és PIERRE GRELOT, „Angyalok”, in XAVIER LÉON-DUFOUR (szerk.), Biblikus Teológiai Szótár, SzIT, Budapest, 61–65.

GIESCHEN 1998

CHARLES A. GIESCHEN, Angelomorphic christology: antecedents and early evidence (AGAJU 42), Leiden – New York – Köln, Brill.

GINZBERG 1911

LOUIS GINZBERG, The Legends of the Jews. III: Bible Times and Characters from the Exodus to the Death of Moses, Philadelphia, The Jewish Publication Society of America.

GOLDSTEIN 1983

JONATHAN A. GOLDSTEIN, II Maccabees. A New Translation with Introduction and Commentary (AB 41A), New York – London – Toronto – Sidney – Auckland, Doubleday.

GRÜLL 2010

GRÜLL TIBOR, Áruló vagy megmentő? Flavius Josephus élete és művei, Pozsony, Kalligram.

GUTMANN 2007

JOSHUA GUTMANN, „Angels and angelology” (csak az apokrifekre vonatkozó rész), in FRED SKOLNIK (szerk.), Encyclopaedia Judaica. Second Edition, volume 2, Detroit – New York – San Francisco – New Haven (Conn.) – Waterville (Maine) – London, Thomson – Gale, 152–155.

HAAG 1989

HERBERT HAAG, Bibliai Lexikon, Budapest, SzIT, 962–965.

HAHN 1982

HAHN ISTVÁN, „Az ótestamentumi monoteizmus születése”, in UŐ, Hitvilág és történelem. Tanulmányok az ókori vallások köréből, Budapest, Kossuth, 121–149.

HARRINGTON 1976

DANIEL J. HARRINGTON és JACQUES CAZEAUX (szerk., ford.), PseudoPhilon: Les Antiquités Bibliques. Tome I. (Sources Chrétiennes, 229), Paris, Les Éditions du Cerf.

HARTENSTEIN 2007

FRIEDHELM HARTENSTIEN, „Cherubim and Seraphim in the Bible and in the Light of Ancient Near Eastern Sources”, in FRIEDRICH V. REITERER – TOBIAS NICKLAS – KARIN SCHÖPFLIN (szerk.) Angels. The Concept of Celestial Beings – Origins, Development and Reception (Deuterocanonical and Cognate Literature, Yearbook 2007), Berlin – New York, Walter de Gruyter, 155–188.

HARTMANN 2002

LOUIS F. HARTMANN – ALEXANDER A. DI LELLA, „Dániel jövendölése”, in R. E. BROWN – J. A. FITZMYER – R. E. MURPHY (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 625–645.

30

HAYMAN 2001

PETER HAYMAN, „2 Esdras”, in in JOHN BARTON és JOHN MUDDIMAN (szerk.), The Oxford Bible Commentary, Oxford, Oxford University Press, 775–790.

HENGEL 1984

MARTIN HENGEL, Il figlio di Dio (SB 67), Brescia, Paideia.

HENGEL 2004

MARTIN HENGEL, „The Effective History of Isaiah 53 in the PreChristian Period”, in B. JANOWSKI – P. STUHLMACHER, The Suffering Servant: Isaiah 53 in Jewish and Christian Sources, Grand Rapids, Wm. B. Eerdmans.

HERMANN 2007

HERMANN ZOLTÁN, A „Tóbit könyve” és a varázsmese. Egy allegória, 1–10. [2010. 04. 17.]

HOGAN 2008

KARINA MARTIN HOGAN, Theologies in Conflict in 4 Ezra. Wisdom Debate and Apocalyptic Solution (SJSJ, 130), Leiden – Boston, Brill.

HORST 2008

PIETER W. VAN DER HORST és JUDITH H. NEWMAN, Early Jewish Prayers in Greek (CEJL), Walter de Gruyter, Berlin – New York.

HURTADO 2008

LARRY W. HURTADO, Hogyan lett Jézus Istenné a földön? A Jézus-tisztelet történeti gyökerei (Napjaink teológiája 9), Pannonhalma, Bencés.

JACOBSON 1996

HOWARD JACOBSON, A Commentary on Pseudo-Philo’s Liber Antiquitatum Biblicarum. With Latin Text & English Translation. Volume Two (AGAJU 31), Leiden, Brill.

JELENITS 1997

JELENITS ISTVÁN (ford.), „Ezdrás negyedik könyve”, in Apokalipszisek (Apokrif iratok; szerk.: ADAMIK TAMÁS), Budapest, Telosz kiadó, 17– 46. (illetve a jegyzetek: 152–153).

JOHNSON 1948

NORMAN B. JOHNSON, Prayer in the Apocrypha and Pseudepigrapha. A Study of the Jewish Concept of God (JBL 2), Philadelphia, Society of Biblical Literature and Exegesis.

JOOSTEN 2009

JAN JOOSTEN, „The Prayer of Azariah (Dan LXX 3): Sources and Origin”, in JOHANN COOK (szerk.), Septuagint and Reception. Essays prepared for the Association for the Study of the Septuagint in South Africa (SVT 127), Leiden – Boston, Brill, 5–16.

KARASSZON 2004

KARASSZON ISTVÁN, „Ni ange ni bête. Gondolatok az angelológia és satanológia vallástörténetéhez”, in UŐ., Az Ószövetség varázsa (Kréné 3), Új Mandátum, Budapest, 37–53.

KNIBB 1978–79

MICHAEL ANTHONY KNIBB, „The Date of the Parables of Enoch: A Critical Review”, in NTS 25, 345–359.

KOVÁCS 1969

KOVÁCS KÁROLY, Hellenizmus, Róma, Zsidóság. Az Újszövetség korának világa, Útitárs, Köln – Bécs.

KŐSZEGHY 2001

KŐSZEGHY MIKLÓS, Dávid (Kréné, 1), Új Mandátum, Budapest.

KRAEMER 1998

ROSS SHEPARD KRAEMER, When Aseneth Met Joseph. A Late Antique Tale of the Biblical Patriarch and His Egyptian Wife, Reconsidered, New York – Oxford, Oxford University Press.

31

KRAMER 1955

SAMUEL NOAH KRAMER, „’Man and His God’: A Sumerian Variation on the Job Motif”, in MARTIN NOTH és D. WINTON THOMAS (szerk.), Wisdom in Israel and the Ancient Near East (VTS 3), Leiden, Brill.

KRAUSS 2005

HEINRICH KRAUSS, Az angyalok. Hagyomány és értelmezés (Tudástár, GEO könyvek), Budapest, Corvina.

KULIK 2004

ALEXANDER KULIK, Retroverting Slavonic Pseudepigrapha. Toward the Original of the Apocalypse of Abraham (SBL – Text-critical Studies, 3), Atlanta, Society of Biblical Literature.

KUSTÁR 2002

KUSTÁR ZOLTÁN, A Krónikák könyve. A mű előállása, tanítása, szövegállományának és kanonikus forrásainak szinopszisa, Debrecen, DRHE.

LADOCSI 1980a

LADOCSI GÁSPÁR (ford.), „A XII. patriarka végrendeletei”, in VANYÓ LÁSZLÓ (szerk.), Apokrifek (Ókeresztény Írók 2), Budapest, SzIT, 174– 255.

LADOCSI 1980b

LADOCSI GÁSPÁR (ford.), „Hermász: A Pásztor”, in VANYÓ LÁSZLÓ (szerk.), Apostoli atyák (Ókeresztény Írók 3), Budapest, SzIT, 246–364.

LEFÈVRE 1953

ANDRÉ LEFÈVRE, „Angelo o Bestia?”, in Satana, Milano, Società Editrice „Vita e pensiero”, 3–18.

LINDEZ 1990

J. VILCHEZ LINDEZ, Sapienza, Roma, Borla.

MACH 1999

MICHAEL MACH, „Jeremiel”, in KAREL VAN DER TOORN, BOB BECKING, PIETR W. VAN DER HORST (szerk.), Dictionary of Deities and Demons in the Bible, Leiden – Boston – Köln; Grand Rapids (Michigan) – Cambridge (U.K.), Brill – William B. Eerdmans Publishing Company, 466–467.

MACH 1999

MICHAEL MACH, „Uriel”, in KAREL VAN DER TOORN, BOB BECKING, PIETR W. VAN DER HORST (szerk.), Dictionary of Deities and Demons in the Bible, Leiden – Boston – Köln; Grand Rapids (Michigan) – Cambridge (U.K.), Brill – William B. Eerdmans Publishing Company, 885–886.

MACKENZIE 2002

R. A. F. MACKENZIE S.J. – ROLAND E. MURPHY, „Jób könyve”, in R. E. BROWN – J. A. FITZMYER – R. E. MURPHY (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest.

MANNS 1993

FRÉDÉRIC MANNS, „Apocalisse e apocalissi”, in ELENA BOSETTI – ANGELO COLACRAI (szerk.) Apokalypsis. Percorsi nell’Apocalisse in onore di Ugo Vanni, Cittadella Editrice, Assisi, 19–48.

MARCOS 1983

N. FERNÁNDEZ MARCOS, „Vidas de los profetas”, in ALEJANDRO DIEZ MACHO (szerk.), Apócrifos del Antiguo Testamento. Tomo II., Madrid, Ediciones Christiandad, 507–525.

MARRASSINI 2001

PAOLO MARRASSINI, „Quarto libro di Ezra”, in Apocrifi dell’Antico Testamento. I testi più „nascosti” ed emblemetici del giudaismo precristiano. Volume primo (szerk. PAOLO SACCHI), Milano, TEA, 347–487.

MCCRACKEN 1995

DAVID MCCRACKEN, „Narration and Comedy in the Book of Tobit”, in JBL 114/3, 414.

32

MEADOWCROFT 1995 T. J. MEADOWCROFT, Aramaic Daniel and Greek Daniel. A Literary Comparison (JSOT SS 198), Sheffield, Sheffield Academic Press. MILIK 1976

J. T. MILIK, The Books of Enoch: Aramaic Fragments of Qumrân Cave 4, Oxford, Clarendon.

MURPHY 1993

FREDERICK J. MURPHY, Pseudo-Philo. Rewriting the Bible, New York – Oxford, Oxford University Press.

NICCACCI 1994

ALVIERO NICCACCI, La casa della Sapienza. Voci e volti della sapienza biblica, Milano, San Paolo.

NICKELSBURG 1984a GEORGE W. E. NICKELSBURG, „Stories of Biblical and Early Post-Biblical Times”, in MICHAEL E. STONE (szerk.), Jewish Writings of the Second Temple Period. Apocrypha, Pseudepigrapha, Qumran Sectarian Writings, Philo, Josephus (CRINT 2), Assen – Philadelphia, Van Gorcum – Fortress Press, 33–87. (A próféták életére vonatkozó alfejezet DAVID SATRAN alkotása.) NICKELSBURG 1984b GEORGE W. E. NICKELSBURG, „The Bible Rewritten and Expanded”, in MICHAEL E. STONE (szerk.), Jewish Writings of the Second Temple Period. Apocrypha, Pseudepigrapha, Qumran Sectarian Writings, Philo, Josephus (CRINT 2), Assen – Philadelphia, Van Gorcum – Fortress Press, 89–156. NICKELSBURG 2005

GEORGE W. E. NICKELSBURG, Jewish Literature between the Bible and the Mishnah. A Historical and Literary Introduction. Minneapolis, Fortress Press.

NICKLAS 2010

TOBIAS NICKLAS, „’Food of Angels’ (Wis 16:20)”, in GÉZA G. XERAVITS és József Zsengellér (szerk.) Studies in the Book of Wisdom (JSJS 142), Leiden – Boston, Brill, 91–95.

NOFFKE 2004

ERIC NOFFKE, Introduzione alla letterature mediogiudaica precristiana (Strumenti Biblica 18), Torino, Claudiana.

NOWELL 2002

IRENE NOWELL O.S.B., „Tóbiás”, in R. E. BROWN – J. A. FITZMYER – R. E. MURPHY (szerk.), Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat.

ODEBERG 1928

HUGO ODEBERG (ford.), 3 Enoch or The Hebrew Book of Enoch, Oxford, Oxford University Press.

ORLOV 2005

ANDREI A. ORLOV, The Enoch-Metatron Tradition (TSAJ), Tübingen, Mohr Siebeck.

ORLOV 2009

ANDREI A. ORLOV, „The Pteromorphic Angelolgy of the Apocalypse of Abraham”, in The Catholic Biblical Quarterly 71 (2009) 830–842.

ORLOV 2010

ANDREI A. ORLOV, „Slavonic Apocalypse of Enoch (2 Enoch)”, in JOHN J. COLLINS és DANIEL C. HARLOW (szerk.), The Eerdmans Dictionary of Early Judaism, Grand Rapids (Michigan) – Cambridge (U.K.), William B. Eerdmans Publishing Company,587–590.

PAP 2008

PAP LÁSZLÓ, Ószövetségi biblica theologia (Ars Docendi, 4), Budapest, Károli Egyetemi Kiadó.

33

PATAI 1996

ROBERT GRAVES és RAPHAEL PATAI, Héber mítoszok. A genezis könyve. Szeged, Szukits.

PERROT 1976

CHARLES PERROT és PIERRE-MAURICE BOGAERT (szerk.), Pseudo-Philon: Les Antiquités Bibliques. Tome II. (Sources Chrétiennes, 230), Paris, Les Éditions du Cerf.

PETTORELLI 2010

JEAN-PIERRE PETTORELLI, „Life of Adam and Eve”, in JOHN J. COLLINS és DANIEL C. HARLOW (szerk.), The Eerdmans Dictionary of Early Judaism, Grand Rapids (Michigan) – Cambridge (U.K.), William B. Eerdmans Publishing Company, 302–306.

PHILONENKO 1968

MARC PHILONENKO, Joseph et Aséneth. Introduction, text critique, traduction et notes (SPB 13), Leiden, E. J. Brill.

PRIOTTO 1987

MICHALENGELO PRIOTTO, La prima pasqua in Sap 18,5–25. Rilettura e attualizzazione (ABI. Supplementi alla Rivista Biblica, 15), Bologna, EDB.

PUECH 2008

ÉMILE PUECH, „Ben Sira and Qumran”, in ANGELO PASSARO és GIUSEPPE BELLIA (szerk.), The Wisdom of Ben Sira: Studies on Tradition, Redaction, and Theology (DCLS), Berlin, Walter de Gruyter, 79–118.

RAVASI 1985

GIANFRANCO RAVASI, Il libro dei Salmi. Volume II° (51 – 100). Commento e Attualizzazione, Bologna, EDB.

RÓZSA 1996

RÓZSA HUBA, Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe. II. kötet, Budapest, SzIT.

RUBINKIEWITZ 1983

R. RUBINKIEWITZ, „The Apocalypse of Abraham”, in JAMES H. CHARLESWORTH (szerk.), The Old testament Pseudepigrapha. Volume 1: Apocalyptic Literature and Testaments, Garden City, New York, Doubleday & Company, Inc., 681–719.

RUSSEL 1964

DAVID SYME RUSSEL, The Method & Message of Jewish Apocalyptic 200 BC – AD 100 (The Old Testament Library), Philadelphia, Westminster Press.

SCARPAT 1999

GIUSEPPE SCARPAT, Libro della Sapienza. Testo, traduzione e commento III. (Biblica, Testi e studi 6), Brescia, Paideia.

SCHÄFER 1975

PETER SCHÄFER, Rivalität zwischen Engeln und Menschen. Untersuchungen zur Rabbinischen Engelvorstellung (Studia Judaica 8), Walter de Gruyter, Berlin – New York.

SCHÖKEL 2007

L. ALONSO SCHÖKEL – CECILIA CARNITI, I Salmi. Volume secondo, Borla, Roma.

SCHREINER 2004

JOSEF SCHREINER, Az Ószövetség teológiája (Szent István Kézikönyvek 9), SzIT, Budapest.

SCHÜRER 1986–1987 EMIL SCHÜRER, The History of the Jewish People in the Age of Jesus Christ (175 B.C. – A.D. 135), A new English version, revised and edited by GEZA VERMES, FERGUS MILLAR és MARTIN GOODMAN; Literary editor: PAMELA VERMES; Organizing editor: MATTHEW BLACK, Volume III/1– 2., Edinburgh, T. & T. Clark. 34

SCHWARTZ 2008

DANIEL R. SCHWARTZ, 2 Maccabees (CEJL), Berlin – New York, Walter de Gruyter.

SEESEMANN 1954

H. SEESEMANN, patassó, in TWNT 5, 939–940.

SEGAL 1999

ALAN F. SEGAL, „A föltámadott Krisztus és a közbenjáró angyalok”, in JAMES H. CHARLESWORTH (szerk.), Jézus és a holt-tengeri tekercsek, Szeged, Agapé, 125–149.

SOGGIN 1999

J. ALBERTO SOGGIN, Bevezetés az Ószövetségbe. A kezdetektől az alexandriai kánon lezárásáig, Budapest, Kálvin, 449–495.

STEMBERGER 2001

GÜNTER STEMBERGER, A zsidó irodalom története, Budapest, Osiris Kiadó.

STRACK 1922

HERMANN L. STARK és PAUL BILLERBECK, Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrash, I: Das Evangelium nach Matthäus erläutert aus Talmud und Midrasch, München, C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung – Oskar Beck.

STRACK 1979

HERMANN L. STARK és PAUL BILLERBECK, Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrash, III: Die Briefe des Neuen Testaments und die Offenbarung Johannis, München, C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung – Oskar Beck.

STUCKENBRUCK 1995 LOREN T. STUCKENBRUCK, Angel Veneration and Christology (WUNT, 2. Reihe, 70), Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck). SUTER 1979

DAVID WINSTON SUTER, Tradition and Composition in the Parables of Enoch (SBL Dissertation Series 47), Missoula, Scholars Press.

VANYÓ 1980

VANYÓ LÁSZLÓ (ford.), „Mózes apokalipszise”, in VANYÓ LÁSZLÓ (szerk.), Apokrifek (Ókeresztény Írók 2), Budapest, SzIT, 145–158.

VANYÓ 1997

VANYÓ LÁSZLÓ, „Julius Africanus levele Órigenészhez” és „Órigenész levele Julius Africanushoz”, in UŐ. (szerk.) Órigenész az imádságról és a vértanúságról (Ókeresztény Írók 14), Budapest, SzIT.

VANYÓ 2002

VANYÓ LÁSZLÓ, Az egyházatyák Bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története, Budapest, Jel.

VERMES 2005

VERMES GÉZA, Jézus hiteles evangéliuma, Budapest, Osiris.

VON

RAD 2000

GERHARD VON RAD, Az Ószövetség teológiája. I. kötet: Izráel történeti hagyományainak teológiája, Budapest, Osiris.

VON

RAD 2001

GERHARD VON RAD, Az Ószövetség teológiája. II. kötet: Izráel prófétai hagyományainak teológiája, Budapest, Osiris.

VORLÄNDER 1973

HERMANN VORLÄNDER, Mein Gott. Die Vorstellungen vom persönlichen Gott im alten Orient und im Alten Testament (AOAT 23), Kevelaer – Neukirchen-Vluyn, Butzon & Bercker – Neukirchener Verlag.

WESTERMANN 2000

Claus Westermann, Isten angyalainak nincs szárnyuk. Mit mond a Biblia az angyalokról?, Budapest, Kálvin.

WRIGTH 2010

ARCHIE T. WRIGTH, „Angels”, in JOHN J. COLLINS és DANIEL C. HARLOW (szerk.), The Eerdmans Dictionary of Early Judaism, Grand 35

Rapids (Michigan) – Cambridge (U.K.), William B. Eerdmans Publishing Company, 328–331. XERAVITS 2005

XERAVITS GÉZA és ZSENGELLÉR JÓZSEF (szerk.), Tobit/Tóbiás könyve. Szöveg – Hagyomány – Teológia (Deuterocanonica 2), Pápa – Budapest, Pápai Református Teológiai Akadémia – L’Harmattan.

XERAVITS 2008

XERAVITS GÉZA, A deuterokanonikus könyvek. Bevezetés keletkezés- és irodalomtörténetükbe (Deuterocanonica, 4), Budapest – Pápa, L’Harmattan – PRTA.

XERAVITS 2009a

XERAVITS GÉZA, „Egy gazfickó ifjúkora. Megjegyzések a Sátán alakjának fejlődéséhez a kereszténység előtti zsidóságban”, in UŐ., Morzsák Dánieltől Bárukig. Újabb tanulmányok a korai zsidóság irodalmáról (A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Bibliatudományi Tanszékének Kiadványai 1), Budapest, Sapientia Főiskola – L’Harmattan, 65–81.

XERAVITS 2009aa

XERAVITS GÉZA, „A Templom pusztulásának krízisére adott válaszok Báruk 2. könyvében”, in UŐ., Morzsák Dánieltől Bárukig. Újabb tanulmányok a korai zsidóság irodalmáról (A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Bibliatudományi Tanszékének Kiadványai 1), Budapest, Sapientia Főiskola – L’Harmattan, 105–121.

XERAVITS 2009b

XERAVITS GÉZA, „Egy újabb kísérlet Izrael hellenisztikus kori történelmének értelmezésére”, in Sapientiana 2/2, 70–78.

XERAVITS 2010a

XERAVITS GÉZA (fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta), A próféták élete (Eulogia), Budapest, L’Harmattan.

XERAVITS 2010b

XERAVITS GÉZA, „Ábrahám próbatétele (Genesis 22) a korai zsidóság irodalmában – néhány példa. In UŐ. (szerk.), Izsák megkötözése. Történet és hatástörténet, Budapest, Sapientia Főiskola – L’Harmattan, 25–48.

XERAVITS 2010c

GÉZA G. XERAVITS, Dualism in Qumran (LSTS 76), London, T & T Clark.

36