Inspiráló hitmodellek Márk evangéliumában. Szabó Xavér OFM, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Inspiráló hitmodellek Márk evangéliumában Szabó Xavér OFM, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola „Nem szabad Jézus tanítványait aranyháttérre festett alakoknak látnunk. Ez nem lenne tisztességes velük szemben, mert megfosztaná őket a valóságtól. Élő emberek voltak, akik a jó, de a rossz lehetőségét is magukban hordozták.” (ROMANO GUARDINI)1

1. BEVEZETŐ GONDOLATOK Bármilyen Márk-evangélium teológiájával foglalkozó tanulmányt lapozunk is fel, mindegyik kitüntetett módon foglalkozik a tanítványság témakörével. Ezt látjuk kezdve a kisebb cikkektől az újszövetségi teológiák vagy kommentárok vonatkozó fejezetein és exkurzusain át a nagyobb monográfiákig.2 A kutatók szerint Márk evangéliuma „határozottan a tanítványságról szól”,3 már egy felületes olvasás is feltárja, hogy „egyik központi témája a tanítványság”.4 Egyszóval a legősibb evangélium „az egyik leggazdagabb és legmélyebb forrás a tanítványságról szóló érdemi párbeszédhez”,5 „bevezet a Jézus-követés hiteles tapasztalatába”6 és az olvasókat „a keresztény tanítványság helyes megértésére tanítja”.7 Persze ezeket az álláspontotokat érezhetjük eltúlzottaknak is, hiszen mindegyik evangélista számára fontos témáról van szó,8 és a legősibb Jézus-életrajz után a többiek nyilván csak Megjelent: Frankó Tamás (szerk.): „Kincseiből régit és újat”. Ünnepi kötet Gaál Endre 70. születésnapjára, Esztergomi Hittudományi Főiskola, Esztergom, 2016, 171–184. Élénken emlékszem, hogy a Jeruzsálemben végzett biblikus tanulmányaim elején meghívott bennünket Giovanni Claudio Bottini OFM dékán atya, leültetett, teával és süteménnyel kínált, és arról beszélt, hogy most papi szolgálatunkat nem tudjuk a megszokott módon gyakorolni. Éppen ezért azt szeretné a tarisznyánkba tenni, hogy tekintsük ezeket az éveket úgy, hogy ismét Jézus tanítványai vagyunk, és fogjuk fel ezeket a tanulós éveket úgy, hogy újra, konkrét értelemben az ő tanítványaiként, Jézus iskolájába járunk. Szavai akkor is, később is segítséget jelentettek a túléléshez. Tanulmányomat sok szeretettel ajánlom Gaál Endre professzor úrnak, Bandi atyának, aki nemcsak Assisi Szent Ferenc atyánkat szereti, de az ő fiait is kedveli. Ad multos annos! 1

ROMANO GUARDINI: Elmélkedések Jézus búcsúbeszédéről, Magyar Umbria – Ferences füzetek 19, Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett Ferences Rendtartomány, Szeged, 2005, 6–34, 25. Ahol másként nem jelzem, a tanulmányban előforduló forrás- és idegennyelvű szövegek fordítása saját. A görög szavak magyar átírásánál az ismeretterjesztő művekben használatos átírást követtem, a héber ábécé betűit pedig a hangértéküknek leginkább megfelelő magyar betűkkel írtam át. 2 Legyen elég megemlíteni néhány nagyobb lélegzetvételű munkát az elmúlt év(tized)ekből: STEPHEN C. BARTON: Discipleship and Family Ties in Mark and Matthew, Cambridge University Press, Cambridge, 1994. SUZANNE WATTS HENDERSON: Christology and Discipleship in the Gospel of Mark, Cambridge University Press, Cambridge, 2006. MARA RESCIO: La famiglia alternativa di Gesù. Discepolato e strategie di trasformazione sociale nel Vangelo di Marco, Morcelliana, Brescia, 2012. Egy átfogó bibliográfiát lásd: DAVID E. GARLAND: A Theology of Mark’s Gospel, Zondervan, Grand Rapids (Michigan), 2015, 388–389. 3 LEIF E. VAAGE: An Other Home: Discipleship in Mark as Domestic Ascetiscm, The Catholic Biblical Quarterly 71 (2009) 741–761, 741. 4 HEBER F. PEACOCK: Discipleship in the Gospel of Mark, Review & Expositor 75 (1978/4) 555–564, 555. 5 BISHOP DEMETRIOS TRAKATELLIS: Akoluthei moi / Follow me!” (Mk 2.14) Discipleship and Priesthood, Greek Orthodox Theological Review 30 (1985/3) 270–285, 271–272. 6 SANTIAGO GUIJARRO: El cammino del discípulo. Seguir a Jesús según el Evangelio de Marcos, Ediciones Sígueme, Salamanca, 2015, 10. 7 R. ALAN CULPEPPER: Mark, Smyth & Helwys Publishing, Macon (Georgia), 2007, 16. 8 Csak egy példát említve az egyes evangéliumok kapcsán: MICHAEL J. WILKINS: The Concept of Disciple of Matthew’s Gospel as Reflected in the Use of Term, Brill, Leiden, 1988. DENNIS M. SWEETLAND: Our

1

gazdagították, finomították és kibontották a Márk által felvetett motívumokat és hagyományokat, mindazonáltal a szinoptikus hagyományban előkelő helyet elfoglaló első evangélium teológiai beállítottságára és lelkipásztori irányultságára jól rámutatnak, akár elsődleges, akár másodlagos, alárendelt, más motívumokkal is összefonódó témának tekintjük is a tanítványságot.9 A kutatás főbb irányvonalaira pillantva: a mai vizsgálódások a szűkebb és a tágabb értelemben vett tanítványi kör(ök)re, a mindkét nemhez tartozó tanítványok jellemfejlődésére, olykor pozitív, máskor negatív ábrázolására és annak kiértékelésére vonatkoznak, illetve a Tizenkettő testületére, amit időnként együtt kezelnek a biblikusok „a tanítványokkal”, máskor pedig határozottan szétválasztják e csoportokat. Azonban nemcsak a ténylegesen tanítványságra hívott személyek kapcsán kerül elő a motívum, hanem más Jézus-követők is tanítványként tűnnek fel, névvel vagy név nélkül. Bár nem kaptak kifejezetten ilyen szerepet, mégis inspiráló hitmodellekként állnak a mindenkori olvasó előtt. Újabban bevonva – nemcsak az irodalmi elemzés új módszereit, hanem – a humán tudományokat (szociológia, kulturális antropológia), a kutatók különböző modellekkel dolgozva felfigyelnek például a követés „árára”, hogy egy Római Birodalomhoz tartozó agrártársadalomban mit jelenthetett „mindent elhagyni”, vagyis nemcsak a röghöz kötöttséget, a földet vagy a Galileai-tavat és megélni az önellátásra szolgáló eszközök hátrahagyásával, hanem hangsúlyosan: elhagyni a családot. Érdekes kérdés, hogy mennyire állítható szembe a tanítványság ezzel az ősi, rokoni szálakon alapuló intézménnyel, és mennyiben szemlélhető a Jézus-követés egyfajta új familiaritásként. Előkerül továbbá a tanítványok értetlensége, „vaksága” is, amelyet egyes kutatók a „messiási titokkal” összekapcsolva együtt tárgyalnak, mások szerint az egyes „rendszeralkotó” motívumokat el kell különíteni egymástól és önállóan kell tekintetbe venni. Tanulmányomban a Márk-evangélium tanítványságra vonatkozó elgondolását vizsgálom a legalapvetőbb irányvonalak mentén, és igyekszem azt elhelyezni az írásmű egészének irodalmi és teológiai elgondolásában úgy, hogy az evangéliumi szövegek újraolvasásával, illetve az egyes perikópák kontextusának vizsgálatával folyamatos párbeszédben maradok a vonatkozó kortárs biblikus szakirodalommal. A vizsgálat során egy olvasóközpontú megközelítéssel élek, másrészt rápillantok arra, hogyan képviseli elsőként Márk az evangéliumok azon alapvető célkitűzését, hogy hitben szólítsanak meg, az olvasó, hallgató hitéhez szóljanak. Egyrészt foglalkoztat, hogy a Márk-evangélium hogyan nevel és ösztönöz a tanítványságra, másrészt, hogy milyen érzelmek jelennek meg a Jézus-követés útján. Hiszen nemcsak a Szentírás lenyűgöző szövegét és a mögötte meghúzódó világot szeretnénk felfedezni mi, 21. századi olvasók és tanítványok, hanem a szöveggel szemköztit is, vagyis szeretnénk megérteni saját helyzetünket és önmagunkat is.10 Márk evangéliuma pedig nemcsak a Jézus-esemény múltjáról „tudósít”, hanem az ősegyház a Jézusról szóló történetekkel igazából a saját kérdéseire kereste és találta meg a választ, így ma is segítségünkre lehet, hogy megtudjuk, mit jelent a „követés”, illetve az első kiválasztott tanítványok (vö. Mk 1,16–20) és ezzel együtt az olvasók számára, hogyan telítődik meg tartalommal az elbeszélés során a „követés” fogalma. Itt azonban nem annyira a népsokaságnak Jézus utáni bandukolására gondolok, hanem a tanítványokéra, akik azzal, hogy Jézus nyomába szegődtek, igazából Jézussal egy tanítványi fizikai együttlétet, életközösséget valósítottak meg (vö. Mk 3,14a). Ennek fényében a tanítványok

Journey with Jesus: Discipleship According to Luke-Acts, Collegeville (Minnesota), Liturgical Press, 1990. NICOLAS FARELLY: The Disciples in the Fourth Gospel, Mohr Siebeck, Tübingen, 2010. 9 Vö. ADAM WINN: The Purpose of Mark’s Gospel. An Early Christian Response to Roman Imperial Propaganda, Mohr Siebeck, Tübingen, 2008, 24–27. 10 A „szöveg”, a „szöveg mögötti” és a „szöveggel szemközti világ” megkülönböztetésében D. ANDREW KILLE tanulmányára támaszkodom: Bibliaolvasás három dimenzióban. A pszichológiai bibliaértelmezés, Sapientiana 4 (2011/1) 44–59.

2

története nem egyszerűen Jézus múltjának története, hanem szerepük abban áll, hogy az evangélium mögött álló közösség számára paradigmák, vagyis példák és intő jelek legyenek.11 2. EGYMÁS MELLETT LÉTEZŐ TANÍTVÁNYSÁG-MODELLEK Bár a tanítványra vonatkozó héber talmid főnév csak egyszer fordul elő a Héber Bibliában (1Krón 25,8), zenét tanuló ifjúra vonatkozóan, a Kr. u. 2. századig hiányzik ez a szakkifejezés a héber és arámi nyelvű szövegekből, még a holt-tengeri tekercsek bibliai szövegeiből is,12 a „tanítványság” és valakinek a „követése” mégsem ismeretlen a bibliai világban, mint ahogy a Biblián kívüli ókori pogány és zsidó hellenisztikus világban sem. Elég csak Elizeus meghívására, vagy Mózes és Józsue kapcsolatára gondolnunk (1Kir 19,19–21: „követlek”; „nyomába szegődött”), de felidézhetjük az ókori filozófiai iskolákat, ahol a követés a mester életmódjának követésén túl egyfajta személyes kapcsolatot is jelentett, illetve Josephus Flavius az ún. „jelpróféták” kapcsán használja a hepeszthai (Ant. 20,97.167) és az akoluthein (Ant. 20,188), „követni” jelentésű igéket. A múltban sokat foglalkoztak a jézusi tanítványság lehetséges mintáival. Ennek megfelelően vagy a meghívástörténetek kapcsán legtermészetesebben kínálkozó prófétai modellel, vagy a rabbinikus tanítvány-fogalommal vetették azt össze. De voltak olyan kutatók is, akik a tanítványokat kereső Bölcsesség alakjának hagyományvonalán indultak el.13 A legszorosabb párhuzam talán a rabbik és az ő tanítványaik közötti kapcsolat, amelyekkel összevetve, a hasonlóságon túl kiemelkednek a jézusi tanítványság sajátosságai is.14 A rabbinikus tanház stabil oktatási helyszíne helyett Jézus a vándortanítói életforma keretében, útközben oktatta tanítványait, bár vizsgált evangéliumunkban a „ház” motívuma is figyelmet érdemel, ami a tanítványok és a beavatottak gyülekezési-, valamint különleges oktatásának helyszíne (oikosz: 2,1; 3,20; 7,17; 9,28; oikia: 7,24; 9,33; 10,10), és az esetek nagy részében Jézus kafarnaumi „otthonáról” lehet szó (kivételek: 7,24; 10,10).15 Nem tévedünk, ha az oikosz motívumában észrevesszük a házaknál összegyülekező keresztény közösségek alapvető bázisát.16 Lényeges szempont az időbeli behatároltság is: míg a rabbik tanítványai lecserélhették mesterüket, addig Jézus és a tanítványok kapcsolata állandó volt. A rabbik tanítványai a hagyomány ismeretébe nyertek beavatást, főleg a memorizálás által, Jézus pedig szabadon tanította tanítványait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Názáreti Mester ne élt volna a memorizálást szolgáló nyelvi lehetőségekkel. Elég csak fellapozni MATTHEW BLACK: An Aramaic Approach to the Gospels and Acts című könyvét, amely számos példát szolgáltat az evangéliumok mögött meghúzódó, számtalan nyelvi formában jelentkező arámi alaprétegre. A sokszínű formák, a paronomázia, az alliterációk, az asszonáncok és szójátékok szándékolt mnemotechnikai eszközök voltak.17 A legszembetűnőbb jézusi jellegzetesség talán mégis csak az, hogy a tanítványság nem volt fenntartva kizárólagosan a férfiak számára. A hallgatóság soraiban a követők között nőket is találunk. 11

Vö. JOHN R. DONAHUE – DANIEL J. HARRINGTON: The Gospel of Mark, Liturgical Press, Collegeville (Minnesota), 2002, 29. 12 Vö. JOHN P. MEIER: Un ebreo marginale. Ripensare il Gesù storico, Vol. 3., Compagni e antagonisti, Queriniana, Brescia, 2003, 51–52. 13 Vö. FRÉDÉRIC MANNS: A hatalommal tanító Jézus, in uő: Bibliai szövegek értelmezése a zsidó és keresztény hagyományokban, Sapientia Főiskola – L’Harmattan, Budapest, 2013, 67–82. 14 Vö. MAURO PESCE: Discepolato gesuano e discepolato rabbinico. Problemi e prospettive della comparazione, in ANRW II.25.1 (1982) 351–389. GERD THEISSEN – ANNETTE MERZ: Il Gesù storico. Un Manuale, Queriniana, Brescia, 2011, 269. 15 A ház szimbolikájáról Márk evangélistánál lásd JUAN MATEOS – FERNANDO CAMACHO: Vangelo: figure e simboli, Cittadella, Assisi, 1997, 32–36. 16 A házi közösségekről lásd BERNHARD MAYER: Filippi levél – Filemon-levél, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1994, 81–83. 17 Vö. MATTHEW BLACK: An Aramaic Approach to the Gospels and Acts, Hendrickson, Peabody, 31998.

3

3. SZÁNDÉKOLT POLARITÁS? KARAKTERGYILKOSSÁG? Márk evangéliumában a tanítványok kitüntetett helyen vannak: Jézus mellett. Alapvetően arra kapnak meghívást, hogy akaratából fakadóan Jézussal legyenek, és ebből forrásozzék erővel és hatalommal felruházott küldetésük is (3,13–15). Ez a Jézussal való együttlét lesz majd Péter árulkodó ismertetőjele, amikor egy figyelmes szolgálóleány sarokba szorítja az apostolfejedelmet: „Te is a názáreti Jézussal voltál (észtha)!” Ez az együttlét – az emlékezet garanciája – ad alapot a későbbi apostolválasztásra is (vö. ApCsel 1,21). Az együttlét felidézheti bennünk a szövetségi formulát is,18 hiszen szövetségkötés mindig velünk (MTörv 5,2–3: immánú – ittánú), veled vagy veletek (vö. MTörv 29,11.13) történik a Bibliában. Sőt, azzal, hogy Jézus a nevükön szólítja, új nevet ad nekik (vö. 3,16–18), szinte saját tulajdonává teszi őket, mint ahogy a névadás a Genezis könyvében a névadót gazdává avanzsálja (vö. Ter 1,3– 10; 2,20), ami szintén az összetartozást hangsúlyozza. Velük Jézus külön foglalkozik (4,10– 34; 7,1–23; a 8,27–10,45; 13,1–37), kivételes címzettjei Isten Országa titkainak (4,10–12), kiváltságos tanúi a mester tetteinek (4,35–41; 5,37–43; 6,45–52; 9,2–8), nem csak segítségére vannak (6,30–44; 8,1–10), de mindent elhagytak, hogy követhessék mesterüket (10,28), és életének utolsó vacsoráján is együtt vannak vele (14,12–26). Ahogy néhány, Márk elbeszélői ügyességével foglalkozó kutató hangsúlyozza: a tanítványok minden bukdácsolása ellenére hangsúlyos ez az „együttlét”.19 A biblikusok azonban már rég felfigyeltek a tanítványok negatív ábrázolására. Valóban szembetűnő, hogy a sorsa felé haladó, szenvedését és elutasítását többször tudtul adó Jézussal alig foglalkoznak. Ennek „felfedezése” nem igényel különösebb biblikus kutatást, elég a figyelmes olvasás. Gondolhatunk INGMAR BERGMAN Úrvacsora című filmdrámájára, ahol Algot, a púpos sekrestyés Tomas Ericsson lelkésszel osztja meg az evangélium olvasása közben tett felismeréseit:20 „Én úgy érzem Krisztus testi szenvedése mögött sokkal nagyobb szenvedést fedeztem fel. Persze lehet, hogy tévedek. De gondoljon a Getszemáni-kertre, tiszteletes úr! A tanítványok mind elaludtak, nem értettek meg semmit. Az úrvacsorát sem, semmit a világon. És később, amikor jöttek a törvényszolgák, mind elfutott. Aztán Péter megtagadta. Három évig beszélt Krisztus ezeknek a tanítványoknak. Egyszerűen nem értették, hogy mire gondol. Elhagyták őt. Mindanynyian. Egészen egyedül maradt. Ez lehetett csak az igazi szenvedés, tiszteletes úr, megérteni, hogy senki sem értette. Hogy egyedül van, amikor szüksége van rá, hogy valaki legyen mellette. Micsoda iszonyú szenvedés! Bizony. És a legrosszabb még nem ez volt.”

Több evangéliumi szöveget lehetne megemlíteni, vagy ennek tükrében újraolvasni.21 Mindenesetre tény, hogy a tanítványok érzéketlenek Jézus magánya iránt, „nyomoznak” utána (1,35–36), nem értik példázatait (4,10), amiért feddésben is részesülnek a Mestertől (4,13), nem vevők Jézus igazi kilétére, félnek és nélkülözik az igazi hitet (4,38.40–41), nem értik, megmosolyogják reakcióit (5,31), kioktató módon viselkednek (6,35–36), félelmükben kísértetnek nézik Jézust (6,49–50), az értetlenség miatt a kenyérszaporítást követően továbbra is kemény a szívük (6,51–52) és híján vannak a belátásnak (7,18; 8,4; 8,16–21), amiért jogosan szolgálnak rá az intő szóra. Amikor Jézus saját tanításának befogadásáról elmondta a különböző talajba hulló magról szóló példázatot, akkor a címzettek között találjuk a tanítványokat. Éppen a kenyérszaporítás jelenetének végén hozzájuk intézett szavak visszhangozzák a korábban, kívülállókról mondott ítéletet (4,10–12), de most rájuk, a „beavatottakra” vonatkoznak: „Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?” Képtelenek felfogni azokat az előrejelzéseit 18

Vö. CARLO MARIA MARTINI: L’itinerario spirituale dei dodici nel Vangelo di Marco, Borla, Roma, 1983, 48. Vö. DAVID RHOADS – JOANNA DEWEY – DONALD MICHIE: Il racconto di Marco. Introduzione narratologica a un vangelo, Paideia, Brescia, 2011, 121. 20 A film említett jelenete megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=afp658CfO74 [2016. 06.13.] 21 Vö. MARA RESCIO: La famiglia alternativa di Gesù, op. cit., 213–228. 19

4

Jézusnak, amelyek szenvedésére vonatkoznak (8,30–33.34–38). A három előzetes jövendölésből két esetben saját hatalmukkal és elsőbbségükkel foglalkoznak (9,32; 10,35–45). A szótlanul maradt Péter mellett a színeváltozást átélt tanítványok küzdenek a félelmükkel és nem tudnak Jézus szavaival mit kezdeni (9,5–6.9–10). Kudarcot vallanak egy ördögűzés során (9,18), amire kifejezett hatalmat és küldetést kaptak (vö. 3,15; 6,7). Annyira értetlenek, hogy kérdezni is félnek (9,32). Magatartásuk kiigazításra szorul (9,38). Értetlenségükről tanúskodik a visszakérdezésük (10,10.13–14; vö. 9,36–37), Jézusnak meg kell ismételnie szavait (10,24– 27). Csodálkozva és félelemmel követik Jézust (10,32). A szóvivő Péter sem lóg ki a sorból, ő is küzd a megértéssel (11,22). A Jézus megkenéséről szóló részben is felszínre kerül értetlenségük, amiért Jézusnak közbe is kell avatkoznia (11,4–5.6–9). Júdás, a Tizenkettő egyike lesz Jézus árulója (14,10.42). A szűk tanítványi körhöz tartozó három tanítvány pedig elalszik, amikor Jézus a Getszemáni-kertbe megy (14,33–41). Elfutnak mind, amikor elfogják (14,50). Péter messziről követi Jézust (14,53), később megtagadja, hogy ismeri Jézust (14,66–72): a szóvivő, „Messiásnak” először kimondó „vezető tanítvány” most azt mondja: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszélsz” (vö. 8,38–9,1). Ezenkívül nemcsak az egyes szövegek árulkodóak, hanem a tanítványi történetek kontextusa is. Egyetlen példát szeretnék felhozni.22 A Mk 10,35–37-ben a belső tanítványi körből a Zebedeus-testvérek egész különös kéréssel hozakodnak elő: „add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön dicsőséges uralkodásod idején”. Ha az evangéliumot hipertextként kezeljük, vagyis olyan „adatbázisként”, amelynek részei bizonyos logika alapján össze vannak kapcsolva, és a szövegbázis egészében lehet „ugrálni”, akkor a „jobb és bal oldal” Jézus keresztre feszítéséhez navigálja az érdeklődő olvasót, ahol a Názáreti Mester oldalán két, Jézust gyalázó rablóval találkozunk. Minden bizonnyal szándékolt a megegyezés és Márk evangélista elbeszélői ügyességéről tanúskodik. Ebben a keretben Jakab és János magatartása árulkodó: alig különbözik ettől a két gonosztevőtől, hiszen nem annyira Jézust követik, inkább a messiási lakoma főhelyeiről ábrándoznak, és a maguk módján ugyanúgy inzultálják, „gyalázzák” Jézust, és képtelenek megérteni. Joggal beszélhetünk tehát a tanítványok „vakságáról”.23 Mire fel a tanítványoknak ez a negatív ábrázolása? Üzenetet hordoz vagy csupán a realitást írja le, és azzal akar szembesíteni? A tanítványok emblematikus alakok és azokat jelenítik meg, akik nem tudnak megbirkózni a keresztet és szenvedést vállaló Jézussal? Változásra és önmeghaladásra buzdító szövegek lennének? Vagy annak az ismert ószövetségi témának a kibontásával van dolgunk, hogy a próbára tett, szenvedő igazat a barátai magára hagyták? Vagy az evangéliumban szereplő tanítványi kudarc motívuma csupán egyenes folytatása az Isten önkinyilatkoztatásával szembeni emberi kudarc témájának, amelyen mindig csak Isten változtathat, és itt talán éppen egy megújuló kapcsolat ígéretével találkozhatunk (Mk 16,7–8)? Vagy olvassuk a történteket a korabeli historikus háttér figyelembevételével, számolva az első keresztények üldözésével és hitükben való megingásával? Ha így van, akkor „a tanítványok kudarca paradox módon örömhírré válik a közösség számára, amely küzdött az elbukással és a hitehagyással, miközben bűnbánatra, megbocsátásra és kiengesztelődére hívott”.24 4. A NŐK FELÉ HÚZÓ MÁRK? Márk ábrázolásában kisebb szereposztásban a nők is „tanítványok”: Péter anyósa, aki felgyógyulását követően szolgált (diékonei), aztán a Galileából Jézust követő, őt szolgáló asszo-

22

Vö. ÉLIAN CUVILLIER: Evangelo secondo Marco, Qiqajon, Magnano, 2011, 310. Vö. JOSEPH B. TYSON: A tanítványok vaksága Márk evangéliumában, Studia Biblica Athanasiana 14 (2013) 59–67. A tanítványok „látási zavarairól” szépen ír ELENA BOSETTI: Márk evangéliuma: út a látás felé. Mk 1,9–10 a teljes evangélium mélységében, Sapientiana 3 (2010/1) 6–28. 24 JOHN R. DONAHUE – DANIEL J. HARRINGTON: The Gospel of Mark, op. cit., 34. 23

5

nyok (15,40–41: ékoluthun autó kai diékonun autó), akik a sírnál is feltűnnek (16,1–8), és parancsot kapnak a feltámadás hirdetésére. Több kutató megjegyzi, hogy Jézus férfi követői a tanítványságról egyre rosszabb képet mutatnak, és az evangélista Jézus női tanítványait állítja példaképül az olvasók elé.25 LUDGER SCHENKE például a következőket írja a Mk 14,40–41 versekről: „A szerző az asszonyokat szembeállítja a »Tizenkettővel«. Ők valósítják meg a hiteles tanítványságot, a »szolgálatot« (Mk 10,43sköv.) és a »kereszthordozást« (8,34sköv.), ily módon a közösség példaképei (1,29sköv.; 14,3–9). Ezzel a Mk 14,40 verse jól illeszkedik az evangélista szándékához.”26

Kétségtelen, hogy a tanítványok szerepét Jézus elfogatása után (14,50) átveszik az asszonyok, bátrabbnak bizonyulnak, Jézust a keresztig követve , de ők is csak „távolról” (15,40; vö. 14,53: Péter visszahúzódó távolléte!) szemlélték az eseményeket, és bár felkészítették Jézus holttestét a temetésre, az elsőként megkapott megbízatást a feltámadás hirdetésére mégsem kézbesítik (16,7–8), ha elfogadjuk, hogy az ősi evangélium a 16,8 versével valóban27 befejeződött. Azt gondolom, a férfi és a női tanítványság ilyetén szembeállítása tarthatatlan. Nem beszélve arról, hogy a félelem (ephobunto gar, „féltek ugyanis”), ahogyan SIMON T. LÁSZLÓ rámutat,28 kiemeli a férfi tanítványok reakciójával való folyamatosságot, hiszen jó néhány alkalommal ők is féltek (vö. 4,41; 9,6; 10,32). MORNA HOOKER is azt hangsúlyozza, hogy nemcsak a tanítványok, hanem Jézus női követői is elbuknak, amiből arra következtet, hogy most másokra vár, hogy tanítványok legyenek és terjesszék az evangéliumot.29 Az olvasó természetesen sokat tanulhat a vérfolyásos asszony félelmet legyőző bátorságából (5,25–34), az éles elméjű szír-főníciai asszonytól (7,24–29), és a megkenést végző ismeretlen nőtől (14,3–8), akinek prófétai alakja az evangélium hirdetésével is összekapcsolódik. 5. MÁSOK IS VANNAK Mint ahogy a Héber Bibliában Illés próféta sem volt egyedül (1Kir 19,18: „hétezer”), bár próbált úgy tekinteni önmagára (1Kir 19,10b: „csak én”), úgy Márk evangéliumában sem a kifejezetett tanítványi, apostoli szereposztást kapott emberek viselkednek tanítványként. Az evangéliumban komoly jelzések utalnak arra, hogy más személyek is – a maguk módján –

25

Vö. BEN WITHERINGTON III: The Gospel of Mark. A Socio-Rhetorical Commentary, Eerdmans, Grand Rapids (Michigan) – Cambridge (U.K.), 2001, 54. 26 LUDGER SCHENKE: Der gekreuzigte Christus. Versuch einer literarkritischen und traditionsgeschichtlichen Bestimmung der vormarkinischen Passionsgeschichte, Katholisches Bibelwerk, Stuttgart, 1974, 102. 27 Az evangélium befejezésének kérdéséhez lásd: KOCSIS IMRE: Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába, 1. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 2010, 200–202. Semmiképpen sem beszélhetünk befejezetlenségről, hiszen a márki záradék az ősi apostoli igehirdetés (kérügma) szempontjait érvényesíti. DAVID E. GARLAND látványosan rávilágít erre a következő kis táblázatával (vö. A Theology of Mark’s Gospel, op. cit., 557): 1Kor 15,3–6 Krisztus meghalt a mi bűneinkért. (3. vers) Eltemették. (4. vers) Harmadnap feltámadt. (4. vers) Megjelent Kéfásnak, majd a Tizenkettőnek. (5. vers)

Mk 16,6–7 A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek. (6. vers) Íme, ez az a hely, ahova őt tették. (6. vers) Feltámadt, nincsen itt. (6. vers) Menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. (7. vers)

28

Vö. SIMON T. LÁSZLÓ: Az üdvösség mint esély és talány. Közelítések a Márk-evangéliumhoz, Szent Mauríciusz Monostor – L’Harmattan, Bakonybél – Budapest, 2009, 201–202. 29 Vö. MORNA D. HOOKER: Endings. Invitations to the Discipleship, Hendrickson, Peadoby (MA), 2003, 27.

6

„tanítványként” funkcionálnak:30 bár a diakoneó ige Jézus szolgálatára is használatos (vö. Mk 10,45), itt az asztalszolgálatra utalhat,31 amennyiben az akolutheó ige tanítványi szakkifejezésként érthető, akkor nemcsak Péter anyósát és a Galileából követő asszonyokat kell megemlíteni (1,31; 15,41), hanem néhány vámost és bűnöst is, aki Jézus nyomába szegődött (2,15). Helyük van itt és egy-egy tanítványi feladatot jól ellátó, ezáltal inspiráló hitmodellként tűnnek fel azok a meggyógyultak, akik hírverésükkel Jézus útját egyengetik (1,45; 5,20;32 7,36), a meggyógyult Bartimeus, aki „követi Jézust az úton” (10,52),33 a szimpatikus „majdnem tanítvány” írástudó, aki felmondja a szeretet parancsát és ugyan még nincs benn, de nincs is távol, hanem közel van Isten Országához (12,34), az egész megélhetését odaadó özvegy (12,44), a Jézus lábát megkenő névtelen asszony (14,9), a Jézus keresztjét hordozó névtelen járókelő (15,21), a hitvalló százados (15,39), Arimateai József, aki szintén várta Isten Országának megjelenését és magára vállalta a temetési szertartás lebonyolítását is (15,43–47), ami szintén tanítványi feladat lett volna, hiszen a Mk 6,29-ben ezt Keresztelő János egyik tanítványa teszi meg. Illetve Jézusnak néhány mondása egy-egy vonatkozó értelmű mellékmondatban („ha valaki”, „mindaz, aki”) mind az ideális tanítvány képét festi elénk (8,34–38; 9,40; 10,29–31; 11,23; 13,13.37): így például tanítvány, Jézus új családjának tagja, aki megteszi Isten akaratát (3,35). Felidézhetnénk még a Jézus sírjánál ülő ifjút is (Mk 16,5), aki irodalmi szinten összekapcsolódik a Getszemáni-kertből elfutó, tanítványok menekülését idéző ifjúval (14,52).34 6. A KERESZT ÚTJA – THEOLOGIA CRUCIS A biblikusok előszeretettel beszéltek Márk evangéliuma kapcsán a kereszt teológiájáról, hiszen Jézus istenfiúsága a kereszten nyilvánul ki végleg (15,39), és talán nem véletlen erre irányul az egész elbeszélés. Hogy miért, arra különböző válaszokat adtak a kutatók. Volt, aki arra gondolt, hogy az evangélium első felében theiosz anérként fellépő, csodatevő Jézus képét az evangélista ellensúlyozni kívánta a kereszt teológiájával, a szenvedést is vállaló Messiás képével. „Jézus igazi jelentőségét nem csupán abban kell látnunk, hogy csodatevő volt (tanító vagy próféta, hanem teljes mértékben csak a keresztre feszítés és a feltámadás fényében értékelhetjük. Más szóval, valódi kilétét nem annyira a csodatételekben kell értelmeznünk, hanem sub specie crucis et ressurectionis kell látnunk.”35

Egyszóval a kereszt gondolata központi. DONALD SENIOR három fő részre osztja fel az evangéliumot, és azt mondja, hogy „a kereszt mágneses ereje a döntő kritérium, amely folyamatosan megvalósítja ezt a felosztást”.36 Az egész evangélium, de különösen is Jézus Jeruzsálembe vezető útjának anyaga (vö. Mk 8,27–10,52) a kereszt köré rendeződik.37 Sőt, a Mk 8,31–38 szemlélhető egyfajta „meghívás-elbeszélésként” is, amely megnyitja az evangélium 30

Vö. LUIGI ORLANDO: La giornata di Gesù a Cafarnao. Saggio esegetico di Marco 1,21–34, Ecumenica Editrice, Bari, 2013, 97. 31 Vö. JOHN R. DONAHUE – DANIEL J. HARRINGTON: The Gospel of Mark, op. cit., 31. 32 Bár Jézus kifejezetten megtiltja, hogy vele tartson (Mk 5,18b). 33 Bartimeus történetében keverednek a csodaelbeszélés és a meghívástörténet elemei, vö. MASSIMO GRILLI: L’impotenza che salva. Il mistero della croce in Mc 8,27–10,52. Lettura in chiave comunicativa, EDB, Bologna, 2009, 146. Talán ebből fakadóan kontrasztot alkot a gazdag ifjúval: a lelki szemeivel is látó meggyógyult vak képes megfizetni a követés árát, megelőzi Jézus kérését és önként ledobja felsőruháját, a gyógyulást követően pedig örömmel követi Jézust az úton (10,52). 34 Nagyon szépen értekezik az ifjú alakjáról, a mezítelenség motívumáról és a tanítványi mivoltról: THORDAY ATTILA: A neaniskos szerepe a Márk megfogalmazása szerinti húsvéti misztériumban, in Fodor György – Tarjányi Béla (szerk.): Akik az igazságra oktattak sokakat…. A 65 éves Rózsa Huba köszöntése, Szent István Társulat, Budapest, 2005, 423–429. ELENA BOSETTI: Márk evangéliuma: út a látás felé, op. cit., 26–28. 35 WILLIAM R. TELFORD: The Theology of the Gospel of Mark, Cambridge University Press, Cambridge, 1999, 103. 36 DONALD SENIOR: La passione di Gesù nel Vangelo di Marco, Ancora, Milano, 1988, 35. 37 Vö. MASSIMO GRILLI: L’impotenza che salva, op. cit., 152–160.

7

második felét.38 Így drámaként bontakozik ki az olvasók előtt, hogy a tanítványok tudnak-e akkor is Jézussal lenni (vö. 3,14a), ha fel kell venni a keresztjüket, ahogy tanítómesterük tette. Az „út”, Jézus Jeruzsálembe vezető útja a szövegegység domináns motívumaként, narratív szimbólumként áll előttünk, amellyel Márk jelezni kívánja Jézusnak és az őt követő tanítványoknak a sorsát.39 Márk evangéliumában Jézus a szolgálat mintaképeként áll az olvasó előtt. LARRY W. HURTADO szavaival élve: az evangélista „valójában Jézust teszi meg a tanítványság egyetlen megfelelő modelljének”.40 Így természetesen a tanítványságra, a szolgáló szeretetre való oktatás által (vö. 9,33–37, 10,35–45) Márk a szenvedés és a kereszt útjára tereli a tanítványokat. A szenvedés első előrejelzését követően (8,31) egyértelművé válik, hogy a tanítványoknak azon az úton kell menniük, amelyen Mesterük, aki éppen sorsának beteljesülése felé tart, hogy életét váltságul adja sokakért (10,45). A kereszt Jézus és követői számára az Atya akaratának metaforájává válik a tanítvány életében.41 7. ÉRZELMEK A TANÍTVÁNYSÁG ÚTJÁN Márk-evangéliuma nemcsak Jézus legbensőbb érzelmeit említi előszeretettel,42 hanem a tanítványokét is. Az ábrázolt érzelmek közül kiemelkedik a félelem, ami első pillantásra is jól látszik a szókincs szemantikai mezején: adémoneó,43 deilosz,44 ekthambeó,45 eksztaszisz,46 exisztémi,47 thambeomai,48 tarasszó,49 tremó,50 tromosz,51 phobeomai,52 phobosz.53 Úgy tűnik, a „félelem” ütemezi és áthatja az egész evangéliumot. Az evangélista különös erővel hívja az olvasót arra, hogy ne féljen: Márk száműzni akarja a félelmet és annak erős fenyegetése alól evangéliumával végleges felszabadítást kínál az embernek a hitre. 54 Kifejezetten a tanítványok reakcióit leíró szövegeket tekintve nehéz a fogalom pontos meghatározása. Annyi azonban biztosan állítható, hogy a félelem is komplex tapasztalat, amelyben helyet kapnak a tanítványok helyzetről kialakított elképzelései, motivációik, szubjektív élményeik, testi reakcióik és a cselekvésre késztetésük. Milyen jellegű és mennyire egészséges félelemről van itt szó? Találkozunk olyan félelemmel, amely bátorsággal legyőzhető (5,33), vagy éppen kikerülhető (14,50), előkerül a tremendum, a vallásos félelem is (16,8), amely válasz az isteni megnyilvánulásra: „Jézus fel-

38

Vö. JOHN R. DONAHUE – DANIEL J. HARRINGTON: The Gospel of Mark, op. cit., 31. Vö. NELLO CASALINI OFM: Introduzione a Marco, Franciscan Printing Press, Jerusalem, 2005, 30. 40 LARRY W. HURTADO: Following Jesus in the Gospel of Mark–and Beyond, in Richard N. Longenecker (ed.): Patterns of Discipleship in the New Testament, Eerdmans, Grand Rapids, 1996, 25. 41 Vö. MICHAEL J. WILKINS: Discipleship, in Joel B. Green – Scot McKnight (eds.): Dictionary of Jesus and the Gospels, InterVarsity Press, Downers Grove (Illinois), – Leicester (England), 1992, 182–189, 184. An Aramaic Approach to the Gospels and Acts, Hendrickson, Peabody, 1998. UŐ.: Unique Discipleship to a Uniqe Master: Discipleship in the Gospel according to Mark, SBJT 8 (2004/3) 50–68, 61. 42 Vö. AMERICO MIRANDA: I sentimenti di Gesù. I verba affectuum dei Vangeli nel loro contesto lessicale, EDB, Bologna, 2006. 43 = aggódik, elkedvtelenedik, gyötrődik (14,33). 44 = félénk, gyáva, csüggedő (4,40). 45 = megdöbben, retteg (9,15; 14,33). 46 = önkívület, zavar, megdöbbenés (5,42; 16,8). 47 = megdöbben, elámul a csodálkozástól (5,42; 6,51). 48 = ámul, csodálkozik, megrémül, (félelemmel telten) megdöbben (1,27; 9,15; 10,24.32; 14,33; 16,5.6). 49 = megrendül, felindul, megrémül (6,50). 50 = remeg, reszket, fél (5,33). 51 = remegés, reszketés, rettegés (16,8). 52 = fél, megijed (4,41; 5,15.33.36; 6,20.50; 9,32; 10,32; 11,18.32; 12,12; 16,8). 53 = félelem, rettegés, ijedelem, rémület (4,41). 54 Vö. GIULIO CIRIGNANO – FERDINANDO MONTUSCHI: Marco. Un vangelo di paura e di gioia. Esegesi e psicologia di sentimenti contrapposti, EDB, Bologna, 2000, 5. 39

8

támadása ennek az epifániának csúcspontjaként nagy rémületet vált ki.” 55 A 4,40–41-ben is a félelem a teofánia természetes velejárója: Jézustól, az isteni hatalom közvetítőjétől megretten a kétségbeesett világ.56 Ez azonban le is blokkolhatja az embert, megakadályozhatja a hit megszületését.57 A Jeruzsálembe vezető úton, amelyre a passió árnyéka vetül, a követők egyre inkább szembesülnek Jézus küszöbön álló prófétai sorsával: ugyan ő előttük haladt, a vele tartók félelemmel vegyes álmélkodást élnek át, követői pedig félnek (10,32). A motívum hangsúlyozása tehát Márk teológiai és dramatikus elgondolásait támogatja. 8. BEFEJEZŐ GONDOLATOK Ha Jézus tanítványaira pillantunk, nemcsak egy első századi zsidó tanítómester egykori növendékeit látjuk, hanem önmagunkat is felfedezhetjük alakjukban: megbecsülhetjük irigylésre méltó helyzetüket Jézus mellett és tanulhatunk botlásaikból. Ha pedig jobban szétnézünk, több tanítványt látunk magunk körül, mint tizenkettő. Egyszóval Márk evangéliumának olvasói „több és változatos modellt kaptak, hogy a saját módjukon utánozzák azokat, megváltoztassák szívüket és higgyenek az evangéliumban (Mk 1,14–15)”.58 Ha pedig a tanítvány, az evangélium 21. századi olvasója nemcsak maga körül néz szét, hanem magába tekint, akkor az előbb emlegetett, evangéliumban való hit elől minden akadályt el kell hárítania: felül kell múlnia önmagát, le kell győznie félelmét, és az evangélium kisebb szereposztást kapott hőseivel és hősnőivel, a vérfolyásos asszony vagy a vakságból meggyógyult Bartimeus bátorságával kell Jézus közelébe férkőznie és követőjévé lennie a Jeruzsálem felé vezető úton, ahol a Mester szolgálatának döntő eseménye majd bekövetkezik. Márk evangéliumának tanítványságra vonatkozó tanítása nem olyan optimizmusra nevel, hogy minden jól fog sikerülni, hanem olyan realizmuson alapuló reménységre, hogy nem fog minden rosszul menni. Egyszóval: igenis helyünk van a tanítványok között. Ha az evangélium olvasói azt a kérdést teszik fel, hogy ők hogyan is lehetnének jobb tanítványok, mint Jézus egykori férfi és női követői, akik ha nem is csúfosan, de azért kudarcot vallottak, akkor a Márk-evangélium szerzője valószínűleg ilyesmi választ adna: „Ez az evangélium számotokra íródott. Legyetek kitartó követői annak a Jézusnak, akit én bemutattam nektek. Feltámadása nem a véget jelenti. Szolgáló Messiásként haladt előttetek. Most nektek kell gondoskodnotok a legjobban rászorulókról, amíg ismét el nem jön. Értelmet adott a szenvedésnek és halálával életet hozott. Higgyetek benne és adjátok oda életét azoknak, akik nem reménykednek. Bármit cselekedtek, bátor szavaitok és szolgáló életetek mutassa mindenkinek, hogy hallottátok az Úr hívását és úgy döntöttetek, hogy őt követitek, ameddig csak előttetek megy, ahogyan megígérte.”59

55

JOACHIM GNILKA: Márk, Agapé, Szeged, 2000, 917. Vö. HORST BALZ: phobeomai, in Horst Balz – Gerhard Schneider (Hrsg.): Exegetisches Wörterbuch zum Neuen Testament, 3. Bd., Kohlhammer, Berlin – Köln, 1992, 1035–1036. 57 Vö. GIULIO CIRIGNANO – FERDINANDO MONTUSCHI: Marco, op. cit., 43–44. 58 JOHN R. DONAHUE – DANIEL J. HARRINGTON: The Gospel of Mark, op. cit., 31–32. 59 PHILIP VAN LINDEN: Evangélium Szent Márk szerint, Korda – Bencés, Kecskemét – Pannonhalma, 1993, 84. 56

9