Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
I. évfolyam 1. szám | 2015. február
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ
A HÓNAP TÉMÁJA
Tisztelt Olvasó! Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat. Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény. Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is. Üdvözlettel:
Varga Szabolcs Szerkesztő
Fordított adózással összefüggő 2015. évi változások
AKTUÁLIS
Előleg adózása 2015-től
ÁFA A MINDENNAPOKBAN Az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti „fordított adózás”
HATÁROKON ÁTÍVELŐ ÜGYLETEK
Nemzetközi áfa – Közösségen belüli ügyletek
ADATSZOLGÁLTATÁS
A tételes belföldi összesítő jelentés 2015. évre vonatkozó szabályai
OLVASÓI KÉRDÉSEK – SZAKÉRTŐ VÁLASZOK - Céges autóbehozatal külföldről - Alanyi mentessé válás
Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez A kézirat lezárásának dátuma: 2015. február 16. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.
dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Morvai Edina – senior adótanácsadó, WTS Klient dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le.
1.
A HÓNAP TÉMÁJA Fordított adózással összefüggő 2015. évi változások Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
Munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása 2015. január 1-jétől módosult az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés c) pontja. A módosítás következtében a munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg a személyzet rendelkezésre bocsátása (függetlenül attól, hogy milyen ügylethez kapcsolódik), illetve iskolaszövetkezet szolgáltatásának igénybevétele fordított adózás hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ügyletben érintett mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett, áfa fizetésére kötelezett adóalany, továbbá a teljesítési időpontja, valamint az említett szolgáltatások igénybe vevőjének adófizetési kötelezettsége is 2015. január 1. napjára vagy azt követő időpontra esik. Ha az említett szolgáltatások esetén az ellenérték egy részére is a fordított adózás az irányadó, akkor a szolgáltatás nyújtójának a számlán fel kell tüntetni a „fordított adózás” kifejezést, valamint az igénybe vevő adószámát. A fordított adózás alkalmazásához kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket az Áfa tv. 294. §-a foglalja magában. Amennyiben a 2014. december 31-én követő teljesítéshez kapcsolódóan fizetett előleg jóváírásának, kézhezvételének időpontja 2015. január 1. napját megelőző napra esik, akkor az előleg után fizetendő adót az ügyletet saját nevében teljesítő adóalany fizeti, a termék vevőjét, a szolgáltatás igénybe vevőjét az adófizetési kötelezettség az adóalapnak az előleg adót nem tartalmazó összegével csökkentett része után áll fenn. Az említett szolgáltatások nyújtójának az áfát fel kell számítani (azaz az egyenes adózás szabályait köteles alkalmazni), ha a teljesítés időpontja ugyan 2015. január 1. napjára esik, vagy azt követi, de az igénybe vevőnek az
Áfa tv. 60. § (1)-(3) bekezdése szerint a fizetendő adót 2015. január 1-jét megelőzően kellene megállapítania.
Példa Az „A” Kft. munkaerőt kölcsönöz a „B” Kft.-nek. Az „A” Kft. és a „B” Kft. időszaki (havi) elszámolásban állapodott meg. A szerződés szerint a „B” Kft. a tárgyhavi kölcsönzési díj esedékessége a tárgyhónapot követő hónap első napjától számított 45. nap. Az „A” Kft. a 2014. november havi kölcsönzési díj számlázásánál a teljesítés időpontját 2015. január 14. napjában köteles megjelölni. Tegyük fel, hogy az „A” Kft. a 2014. november havi kölcsönzési díjról 2014. december 15-én kiállította a számlát, amelyet a „B” Kft. 2014. december 18án vett kézhez. Ugyan a 2014. november havi elszámolási időszakra megállapított kölcsönzési díj tekintetében az Áfa tv. szerinti teljesítés időpontja (esedékesség) 2014. december 31-ét követő időpont, de az „A” Kft. nem jogosult fordított adózással számlázni a 2014. november hónapra vonatkozóan megállapított kölcsönzési díjat, mivel számla átvételére a „B” Kft. részéről 2015. január 1-je előtt sor került. Az ellenérték megtérítésének időpontja és a teljesítés napját követő hónap 15. napja a számla „B” Kft. általi átvételét követő időpontra esik, ezért a fordított adózás szabályai szerint az adófizetési kötelezettség keletkezésénél a számla kézhezvételének időpontja releváns. Ebből adódóan a „B” Kft.-nek 2015. január 1-je előtt keletkezne adófizetési kötelezettsége. Ennek következtében az „A” Kft. a 2014. november havi időszakra megállapított kölcsönzési díj után 27% áfát köteles felszámítani, függetlenül attól, hogy a teljesítés időpontja (esedékesség napja) 2014. december 31-ét követő időpontra esik. Áfa tv. 6/B. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése 2015. január 1-jétől lépett hatályba az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés j) pontja. E jogszabályi rendelkezés szerint az Áfa tv. 6/B. számú mellékletében megjelölt termékek esetében a fordított
2.
adózást kell alkalmazni, feltéve, hogy az ügyletben érintett mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett, áfa fizetésére kötelezett adóalany, továbbá a teljesítési időpontja, valamint a vevő adófizetési kötelezettsége is 2015. január 1. napjára vagy azt követő időpontra esik. Ha az értékesítés esetén az ellenérték akár egy részére is a fordított adózás az irányadó, akkor az eladónak a számlán fel kell tüntetni a „fordított adózás” kifejezést, valamint a vevő adószámát. Az Art. 31/A. § (3)-(4) bekezdése az eladó és a vevő részére adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. Az eladó a teljesítés napját magában foglaló adómegállapítási időszakról benyújtott általános forgalmiadó-bevallásában köteles az alábbiakról nyilatkozni: ♦ a vevő adószáma, ♦ a termékértékesítés teljesítésének napja és ♦ az Áfa tv. 6/B. számú mellékletében meghatározott vámtarifaszám szerinti bontásban – az értékesített termék ezer forintra kerekített összegben meghatározott adóalapja és kilogrammban meghatározott mennyisége.
Példa Az „A” Kft. a 6/B. számú mellékletben szereplő terméket értékesített a „B” Kft.-nek 1 000 egység + áfa vételár fejében. A szerződés szerint a „B” Kft. 400 egységet előlegként köteles megfizetni 2014. december 20-áig, a fennmaradó vételár a leszállítást követő 15 napon belül esedékes. A „B” Kft. az előleg 2014. december 16-án átutalta az „A” Kft.-nek, amelynek számláján az összeg ugyanazon a napon jóváírásra került. A „B” Kft. által fizetett előleg 21,26% áfát tartalmaz, hiszen az előleg jóváírására 2015. január 1-je előtt került sor, tehát az előleg 315 adóalapot és 85 egység áfát foglal magában. Az „A” Kft. a terméket a szerződésnek megfelelően 2015. január 8-án leszállította. Az „A” Kft. a végszámlában 315 egység vételár után 85 egység áfát köteles felszámítani, a fennmaradó 685 egység (1 000 – 315) vételár mint adóalap után a végszámlában nem számíthat fel áfát, mivel ezen adóalaprész után a „B” Kft. köteles áfát fizetni.
A vevő az adófizetési kötelezettség keletkezésének napját magában foglaló adómegállapítási időszakról benyújtott általános forgalmiadó-bevallásában köteles az alábbiakról nyilatkozni: ♦ az eladó adószáma, ♦ a termékértékesítés teljesítésének napja és ♦ az Áfa tv. 6/B. számú mellékletében meghatározott vámtarifaszám szerinti bontásban – az értékesített termék ezer forintra kerekített összegben meghatározott adóalapja és kilogrammban meghatározott mennyisége.
Az Áfa tv. 6/B. számú mellékletében említett termék eladójának az áfát fel kell számítani (azaz az egyenes adózás szabályait köteles alkalmazni), ha ugyan a teljesítés időpontja 2015. január 1. napjára esik, vagy azt követi, de a vevőnek az Áfa tv. 60. § (1)-(3) bekezdése szerint a fizetendő adót 2015. január 1. napját megelőzően kellene megállapítania.
A fordított adózás alkalmazásához kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket az Áfa tv. 289. §-a foglalja magában. Amennyiben a 2014. december 31-én követő teljesítéshez kapcsolódóan fizetett előleg jóváírásának, kézhezvételének időpontja 2015. január 1. napját megelőző napra esik, akkor az előleg után fizetendő adót az ügyletet saját nevében teljesítő adóalany fizeti, a termék vevőjét, a szolgáltatás igénybe vevőjét az adófizetési kötelezettség az adóalapnak az előleg adót nem tartalmazó összegével csökkentett része után áll fenn.
Az Áfa tv. 139. §-a 2015. január 1-jétől hivatkozik az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítésre, amely szerint, ha a termék értékesítője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, akkor az áfát a belföldön nyilvántartásba vett adóalany megrendelő fizeti. Az Áfa tv. 10. § d) pontja szerint termékértékesítésnek minősül az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez
Építési-szerelési munkával létrehozott, ingatlan-nyilvántartásba bejegyezendő ingatlan átadása
3.
szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre.
Példa Az „A” Kft. tulajdonát képezi egy Sopronban található építési telek. Az „A” Kft. építési szerződést kötött egy osztrák céggel, hogy az építési telken irodaházat építsen fel 50 000 euró díjazás fejében. Az osztrák cég nem rendelkezik belföldön állandó telephellyel. Ebben az esetben az áfát az „A” Kft. köteles fizetni, mivel az osztrák cég belföldön nem rendelkezik állandó telephellyel. Tegyük fel, hogy az „A” Kft. 2015. évben havi áfabevallásra kötelezett, továbbá az osztrák cég az irodaházat 2015. február 10-én adta át az „A” Kft.-nek. Ha 2015. február 10-én az „A” Kft. által választott bank eladási árfolyama 300 Ft/euró, akkor az „A” Kft. 15 000 000 Ft (50 000 euró x 300 Ft/ euró) adóalap után 4 050 000 Ft (15 000 000 Ft x 0,27) fizetendő áfát köteles 2015. február havi áfa bevallásában bevallani. Az osztrák cég a számláját a vonatkozó osztrák szabályozás szerint állítja ki, mivel nem belföldi adóalanyként teljesítette értékesítését. Amennyiben az ingatlan átadója belföldön gazdasági céllal letelepedett, s ebből adódóan az adóhatóságnál áfa fizetésére kötelezett adóalanyként nyilvántartásba vetette magát, továbbá teljesítése is belföldi gazdasági letelepedéséhez kapcsolódott, akkor belföldi adóalanyként teljesítette termékértékesítését. Ha a megrendelő belföldön nyilvántartásba vett, áfa fizetésére kötelezett adóalany, akkor az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja szerint a fordított adózás szabályai irányadóak. Az osztrák cég a számlát belföldi adóalanyi minőségében, az Áfa tv. rendelkezései szerint köteles kiállítani, így a számlán fel kell tüntetni a „fordított adózás” kifejezést, valamint a megrendelő adószámát.
AKTUÁLIS Előleg adózása 2015-től Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
2015. január 1-jei hatállyal az Áfa tv. 59. § (1) és (2) bekezdése módosításra került. Az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése értelmében előlegnek minősül a teljesítést megelőzően az ellenértékbe beszámítható vagyoni előny juttatása. Amennyiben a teljesítést megelőzően az ellenértékbe beszámítható vagyoni előny juttatása pénz (számlapénz, készpénz) vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában kerül juttatásra, akkor az adófizetési kötelezettség a kézhezvételkor, jóváíráskor keletkezik. Abban az esetben, ha a teljesítést megelőzően az ellenértékbe beszámítható vagyoni előny juttatása nem pénz, nem készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában kerül teljesítésre, akkor annak megszerzésének időpontjában keletkezik az adófizetési kötelezettség. Az Áfa tv. 59. § (2) bekezdése alapján ilyen formában juttatott vagyoni előnyt is úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adót is magában foglalja. Az Áfa tv. nem fogalmazza meg a készpénz-helyettesítő eszköz fogalmát, ezért mögöttes jogszabályként az 1996. évi CXII. törvény vonatkozó rendelkezése az irányadó. A 2014. december 31-éig hatályos Áfa tv. 59. § (1)-(2) bekezdése szerint előleg fizetése kizárólag pénz (számlapénz, készpénz), vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz átadása útján valósulhatott meg. A 2015. január 1-jétől hatályos szabályozás alapján akkor is előlegfizetés történik, ha a vevő (szolgáltatást megrendelő) a teljesítést megelőzően terméket értékesít, vagy szolgáltatást nyújt az eladó (szolgáltatást nyújtó) részére, feltéve, hogy annak ellenértéke beszámításra kerül az eladó (szolgáltatást nyújtó) felé fennálló kötelezettségébe. Példa Az „A” Kft. 2015. február 16-a és 20-a közötti szállítási határidővel üzemanyag értékesítésére vállalt kötele-
4.
zettséget a „B” Kft. részére 10 000 egység + áfa vételár fejében. A felek 2015. február 2-án adásvételi szerződést kötöttek egymással arra vonatkozóan, hogy a „B” Kft. 1 000 egység + áfa vételár fejében a tulajdonát képező tehergépkocsit eladja az „A” Kft.-nek. Az adásvételi szerződés szerint az „A” Kft. a szerződés megkötésének napján megszerezte a tehergépkocsi tulajdonjogát. A szerződés szerint az „A” Kft. a tehergépkocsi vételárát nem fizeti meg a „B” Kft.-nek, hanem azt beszámítják az üzemanyag vételárába, így a „B” Kft. az üzemanyag leszállítását követő 8 napon belül 9 000 egység + áfa vételárat köteles megfizetni. Az „A” Kft. az üzemanyagot 2015. február 18-án leszállította a „B” Kft. részére. A „B” Kft. által teljesített termékértékesítés az „A” Kft. teljesítését megelőzően teljesült, s a felek megállapodása szerint annak ellenértéke az „A” Kft. által teljesítendő termékértékesítésének ellenértékébe beszámításra került. Ezáltal a „B” Kft. a tehergépkocsi tulajdonjogának átruházásával előlegnek minősülő vagyoni előnyt nyújtott az „A” Kft. részére. A „B” Kft. az általa értékesített tehergépkocsi vételáráról (1 000 egység + áfa) számlát köteles kibocsátani az „A” Kft. felé. Az „A” Kft. a kapott előlegről (1 000 egység + áfa) úgyszintén számlát köteles kibocsátani az „B” Kft. felé, amelyen a teljesítés időpontjaként 2015. február 2-át kell szerepeltetnie. Amennyiben az előlegnek minősülő vagyoni előny juttatása nem pénz, vagy nem készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában kerül sor, akkor is előfordulhat 100%-os előleg juttatása, ha a nyújtott vagyoni előny áfa nélküli értéke megegyezik azon ügylet áfa nélküli ellenértékével, amelybe beszámításra kerül. Az előző példában vázolt esetben 100%-os előleg nyújtása történt volna, ha a „B” Kft. a tehergépjárművet az „A” Kft. felé 10 000 egység + áfa vételár fejében értékesítette volna. Nem valósul meg előleg nyújtása, ha a cserénél a két ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontja egybeesik. Ugyanis előleg juttatásáról akkor van szó, ha a juttatás időpontja megelőzi azon ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontját, amelynek ellenértékébe a juttatott előleg értéke feltétlenül beszámít.
Példa Az „A” Kft. és a „B” Kft. adásvételi szerződést kötött, amely szerint az „A” Kft. a tulajdonát képező irodabútort elcseréli a „B” Kft. tulajdonát képező számítástechnikai eszközre. Az adásvételi csere-szerződés szerint a felek mindkét eszköz értékét 1 000 egység + áfa értékben állapították meg. Az irodabútor és a számítástechnikai eszköz átadás-átvételére ugyanazon a napon (2015. február 11-én) került sor a felek között. Tekintettel arra, hogy az „A” Kft. által teljesített termékértékesítés és a „B” Kft. által teljesített termékértékesítés ugyanazon a napon került teljesítésre, ezért sem az „A” Kft., sem a „B” Kft. részéről előleg juttatása nem valósult meg. Az „A” Kft. a „B” Kft.-nek és a „B” Kft. az „A” Kft.-nek egyaránt 2015. február 11-ei teljesítési időponttal 1 000 egység + áfa összegű számlát köteles kibocsátani.
Az Áfa tv. 140. § a) pontja alapján, ha a nyújtott szolgáltatás teljesítési helye az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése alapján belföld, akkor az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldi adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le (nem rendelkezik az általa nyújtott szolgáltatás teljesítésével legközvetlenebbül érintett székhellyel, vagy állandó telephellyel belföldön). Amennyiben a belföldi adóalany által igénybe vett szolgáltatáshoz kapcsolódóan előleget fizetett a belföldön gazdasági céllal nem letelepedett szolgáltatást nyújtó adóalanynak – feltéve, hogy a teljesítés helye az Áfa tv. 37. § (1) bekezdésében foglalt általános szabály alapján belföld –, akkor a szolgáltatást igénybe vevő belföldi adóalany által juttatott előleget is adó terheli. 2015. január 1-jétől hatályos szabályok vonatkoznak a belföldi adóalany igénybe vevő által a belföldön gazdasági céllal nem letelepedett szolgáltatás nyújtó részére nem pénzben, nem készpénz-helyettesítő eszköz formájában juttatott előlegre is, azzal az eltéréssel, hogy a juttatott előleg nem foglalja magában az általános forgalmi adót [Áfa tv. 59. § (3) bekezdés].
5.
Példa Az „A” Kft. 2014. december 18-án szerződést kötött egy német céggel, amely szerint a német cég üzletviteli tanácsadást nyújt az „A” Kft. részére. A szerződésben megállapított tanácsadói díj 5 000 euró. A szerződés szerint a német cég tanácsadói szolgáltatása az írásban készítendő beszámoló „A” Kft. általi elfogadásának időpontjával minősül teljesítettnek. Az „A” Kft. és a német cég 2015. február 9-én adásvételi szerződést kötöttek egymással arra vonatkozóan is, hogy az „A” Kft. 500 000 Ft vételár fejében irodaszereket értékesít a német cégnek. A szerződés szerint a német cég az irodaszerek vételárát nem fizeti meg az „A” Kft.-nek, hanem azt beszámítják a német cég felé jövőben keletkező kötelezettségébe. Az „A” Kft. az irodaszereket 2015. február 18-án leszállította a német cég németországi telephelyére, 2015. február 18-áig a német cég írásbeli beszámolóját nem készítette el. Az „A” Kft. 2015. évben havi áfabevallás benyújtására kötelezett. Tekintettel arra, hogy az „A” Kft. termékértékesítését a német cég szolgáltatásnyújtásának teljesítését megelőzően teljesítette, s a felek megállapodása szerint a vételár a német cég által nyújtandó szolgáltatás ellenértékébe beszámít, így az „A” Kft. a német cégnek előleget juttatott. Az „A” Kft. a német cég felé 500 000 Ft összegű áfamentes számlát köteles kibocsátani. Az „A” Kft. a német cég által juttatott 500 000 Ft előleg után 135 000 Ft (500 000 Ft x 0,27) fizetendő áfát köteles bevallani 2015. február havi áfa bevallásában, függetlenül attól, hogy a német cégtől kap-e előlegszámlát.
2015. január 1-jétől, ha az előleg átadása vagyoni előny formájában történik, s annak ellenértékét külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor a vagyoni előny megszerzésének napján érvényes árfolyammal kell az adóalapot forintban kifejezni. Az előző példában foglalt esetet alapul véve, tegyük fel, hogy az „A” Kft. az irodaszereket nem Ft-ban kifejezett vételárért, hanem 1 000 euró vételár fejében értékesítette a német cég felé. Ha 2015. február 18-án az „A” Kft. által választott bank eladási árfolyama 300 Ft/euró, akkor az „A” Kft. 300 000 Ft (1 000 euró x 300 Ft/euró) adóalap után 81 000 Ft fizetendő áfát köteles 2015. február havi áfabevallásában bevallani.
Tegyük fel, hogy a német cég a tanácsadói szolgáltatását 2015. március 20-án teljesítette, amely napon az „A” Kft. által választott bank eladási árfolyama 310 Ft/euró. Ekkor az „A” Kft. 2015. március havi áfa bevallásában 1 240 000 Ft (4 000 euró x 310 Ft/euró) adóalap után 334 800 Ft fizetendő áfát köteles bevallani.
ÁFA A MINDENNAPOKBAN Az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti „fordított adózás” Írta: dr. Boda Péter NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Az alábbiakban azok a körülmények és feltételek kerülnek röviden ismertetésre, melyek megvalósulása, illetve fennállása esetén egy adott ügylet az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti „fordított adózás” (továbbiakban: „fordított adózás”) hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásként azonosítható. 1.) Jogszabályi háttér Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának jelenleg hatályos rendelkezése értelmében az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának.
6.
Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdésének a) és b) pontja alapján az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint a felek egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. A „fordított adózás” szabályai alá tartozás megállapításának alapját a szolgáltatásnyújtó és a szolgáltatást igénybevevő között létrejött megállapodás alapján teljesített ügylet tartalma, illetve összetett ügyleteknél azok jellegadó tartalma határozza meg, vagyis az egyes ügyleteket az Áfa tv. fent hivatkozott rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából egyedileg kell megvizsgálni. 2.) A munkálatok jellege és építési hatósági engedélyhez/tudomásulvételi eljáráshoz kötöttsége A „fordított adózás” szabályait kizárólag azon szolgáltatások esetében kell alkalmazni, melyek ingatlan építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló építési-szerelési és egyéb szerelési munkának minősülnek (függetlenül attól, hogy maga a konkrét építési-szerelési, egyéb szerelési munka építési hatósági engedélyhez, illetve tudomásulvételi eljáráshoz kötött-e vagy sem). Az Áfa tv. nem tartalmaz fogalommeghatározást arra vonatkozóan, hogy mi minősül ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányuló építési-szerelési, vagy egyéb szerelési munkának, így a fenti munkálatok alatt elsősorban a szó köznapi értelmében vett építési-szerelési és egyéb szerelési munkákat kell érinteni. Ennek megfelelően idetartozik például a kőműves munka, a festés, a burkolás, azaz minden olyan szolgáltatás, amely kifejezetten az ingatlan készre építésére irányul. Ugyanakkor a technológiai szerelési munka is ebbe a körbe tartozik, úgy, mint a villanyszerelés, víz, gázvezeték-szerelés, fűtésszerelés stb.
egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött. Az Áfa tv. hivatkozott rendelkezésének alkalmazásában az építési hatóság alatt nemcsak az ágazati jogszabályok által kifejezetten építésügyi hatóságként aposztrofált hatóságot, hanem minden olyan hatóságot érteni kell, amely építési, bontási tartalmú engedély kiadására jogosult (például kulturális örökségvédelmi hatóság műemlék épületek esetében). 3. Termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló ügyletek Amennyiben az adózó egy adott szerződés keretében együttesen teljesít termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, úgy az ügylet megítélése attól függ, hogy az ügylet elsődlegesen mire irányul. Abban az esetben, ha az adózó által teljesített ügyletek elsődlegesen termékek értékesítésére irányulnak, és a termékeknek egy adott ingatlanba történő beszerelésére csupán járulékos mellékszolgáltatásként kerül sor – például azért mert a termékek önmagukban is működőképesek, illetve más ingatlanba is telepíthetők –, akkor az ügyletek termékértékesítésnek minősülnek, vagyis ebben az esetben a „fordított adózás” alkalmazása nem merül fel. Amennyiben azonban az adózó által teljesített ügyletek a jellegadó tartalmukat tekintve nem a termékek beszereléssel együtt történő értékesítésében, hanem a termékeknek az adott ingatlanba történő beszerelésében és üzemképes állapotban történő átadásában realizálódnak, azaz elsődlegesen építési-szerelési, egyéb szerelési munkálatok elvégzésére irányulnak – például azért, mert a termékek speciálisak, illetve csak az adott ingatlanba történő telepítés elvégzése esetén válnak alkalmassá arra, hogy a funkciójukat ellássák –, akkor a „fordított adózás” hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak minősíthetők és így azok kapcsán az adózó megrendelőjének keletkezik adófizetési kötelezettsége. 4. Fővállalkozók és alvállalkozók közötti ügyletek
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak abban az esetben esik „fordított adózás” alá az ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési, egyéb szerelési munka, ha az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy
A fővállalkozók és az alvállalkozók közötti ügyletek esetében az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása kizárólag akkor merülhet fel, ha az alvállalkozó
7.
által a fővállalkozó részére nyújtott szolgáltatás a jellegéből adódóan ingatlan építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló építési-szerelési vagy egyéb szerelési munkának minősül. Amennyiben az alvállalkozó szolgáltatását a fővállalkozó ingatlan építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló – vagyis a „fordított adózás” szabályai hatálya alá tartozó – beruházás megvalósítása céljából veszi igénybe, úgy az alvállalkozó által végzett tevékenység esetében azt kell megvizsgálni, hogy az építési-szerelési, illetve egyéb szerelési munkának minősül-e. Ha az alvállalkozó által nyújtott szolgáltatás építési-szerelési, illetve egyéb szerelési munka elvégzésére irányul, akkor – függetlenül attól, hogy az önmagában nem építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz nem kötött – a „fordított adózás” szabályai hatálya alá tartozik, tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött főberuházás megvalósítása érdekében veszik igénybe. Abban az esetben, ha az alvállalkozó által végzett tevékenység nem tekinthető építési-szerelési, illetve egyéb szerelési munkának, akkor az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazása fel sem merül, függetlenül attól, hogy az alvállalkozó szolgáltatását a fővállalkozó az általa végzett, „fordított adózás” szabályai hatálya alá tartozó főberuházás megvalósítása érdekében vette igénybe. 5.) Példa Egy belföldi áfaalany cég mint alvállalkozó (továbbiakban: alvállalkozó) a szintén belföldi áfaalany megrendelője mint fővállalkozó (továbbiakban: fővállalkozó) részére egy adott ingatlan (továbbiakban: ingatlan) felújításához kapcsolódóan légkezelő berendezések (továbbiakban: berendezések) leszállítására és telepítésére irányuló ügyletet teljesít. Az alvállalkozó és a fővállalkozó egyaránt az Áfa tv. általános szabályait alkalmazó adóalanynak minősül.
A kérdéses ügylet esetében az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti „fordított adózás” alkalmazása az alábbiak szerint merülhet fel: a) Amennyiben az alvállalkozó által teljesített ügylet a berendezéseknek az adott ingatlanba történő beszerelésében és üzemképes állapotban történő átadásában realizálódik, azaz elsődlegesen építési-szerelési, egyéb szerelési munkálatok elvégzésére irányul és emellett a.a) a fővállalkozó által megvalósított felújítás a kérdéses ingatlan építési hatósági engedélyköteles, vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányul – vagyis a „fordított adózás” szabályai hatálya alá tartozik – úgy az alvállalkozó által teljesített ügylet szintén a „fordított adózás” hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak minősíthető, és így annak kapcsán a fővállalkozónak keletkezik adófizetési kötelezettsége; a.b) a fővállalkozó által megvalósított felújítás a jellegéből adódóan nem minősíthető az ingatlan építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött bővítésének, átalakításának vagy egyéb megváltoztatásának – azaz nem tartozik a „fordított adózás” szabályai hatálya alá –, úgy az alvállalkozó által teljesített ügylet kizárólag abban az esetben minősíthető a fővállalkozó részére adófizetési kötelezettséget keletkeztető, „fordított adózás” hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak, ha az annak keretében elvégzett munkák önmagukban építési hatósági engedély-kötelesek, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötöttek. b) Ha az alvállalkozó által teljesített ügylet elsődlegesen a berendezések értékesítésére irányul és a berendezések beszerelésre, illetve telepítésére csupán járulékos mellékszolgáltatásként kerül sor, akkor az ügylet termékértékesítésnek minősül, vagyis ebben az esetben a „fordított adózás” alkalmazása nem merül fel és így az adót az alvállalkozónak kell megfizetnie.
8.
HATÁROKON ÁTÍVELŐ ÜGYLETEK Nemzetközi áfa – Közösségen belüli ügyletek Írta: Morvai Edina senior adótanácsadó, WTS Klient
Amennyiben egy ügyletben nem csak magyar társaságok vesznek részt, vagy nem csak Magyarország érintett az ügyletben, akkor a magyar jogszabályok mellett figyelemmel kell lenni az EU-irányelvekre és az EU bírósági esetekre is. Jelen cikkben az Európai Unión belüli ügyletekre térünk ki. Az ügylet általános forgalmi adó szempontból történő vizsgálatakor először meg kell állapítani, hogy termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról van szó. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 9. §-a definiálja a termékértékesítést. Ennek megfelelően termék értékesítése birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet. A 13. § alapján pedig szolgáltatás nyújtása bármely olyan ügylet, amely az áfa törvény értelmében nem termék értékesítése. Annak eldöntésére, hogy az adott ügylet termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás általában a felek közötti szerződés vagy megállapodás ad választ, mégpedig azt kell vizsgálni, hogy a szerződés/ megállapodás tartalmilag mire irányul, a felek miben állapodtak meg. A Közösségen belüli ügyletek lebonyolításához az adóalanynak közösségi adószámmal kell rendelkeznie/adószámot kell kérnie, ha a Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanyokkal szeretne valamilyen kereskedelmi ügyletet kötni. Közösségen belüli termékbeszerzés A Közösségen belüli beszerzés esetén a közösségi adószámmal rendelkező magyar adóalany egy terméket más
tagállambeli adóalanytól szerez be, és a terméket ő vagy az eladó, vagy bármelyikük javára harmadik fél szállítja Magyarország területére egy másik tagállamból. Az Áfa törvény 50. §-a határozza meg a Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyét, mely szerint ebben az esetben a teljesítés helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van. A Közösségi beszerzésről kiállított számla áfát nem tartalmaz, így a bevallásban a megrendelt termék áfa kulcsának megfelelő sorban kell szerepeltetni. Az ilyen ügyletről kiállított számla tartalmi követelményeit az EU irányelv (2006/112/EK) tartalmazza. A számlán az „általános” tartalmi elemeken kívül szerepeltetni kell mind a vevő mind az eladó közösségi adószámát, továbbá egyértelmű utalást arra vonatkozóan, hogy az ügylet adómentes Közösségen belüli értékesítés. Amennyiben a számla nem tartalmazza ezeket a kötelező tartalmi elemeket, akkor mindenképpen javíttatni kellene a számlát kiállító társasággal. Az Áfatörvény 63. §-a határozza meg az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját. Termék Közösségen belüli beszerzése esetén a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani. A gyakorlatban viszont előfordul, hogy a Közösségen belüli szállításról később állítják ki a számlát. Például a teljesítés 2014.11.20-án volt, viszont a számlát csak 2015 januárjában állítják ki, azaz később, mint a teljesítést követő hó 15. napja (december 15.), így ezt a számlát a 2014. decemberi bevallásban kell szerepeltetni 2014.12.15-ei teljesítési dátummal és az ezen a napon érvényes árfolyamon is kell átszámítani forintra. Ez az árfolyam lehet a belföldön pénzváltási engedélylyel rendelkező hitelintézet által közzétett deviza eladási árfolyam, illetve MNB vagy EKB (Európai Központi Bank) árfolyam. Utóbbi kettőre vonatkozó választást előzetesen be kell jelenteni az adóhatóságnak. Az áfa bevallásban a Közösségi termékbeszerzésről kiállított számlát a helyes áfakulcsnak megfelelő soron alapvetően mind a fizetendő oldalon, mind a levonható áfa oldalon szerepeltetni kell, ha a számla a rendelkezésünkre áll. Egy Kúriadöntés alapján viszont nem elégséges egy ellenőrzés során intézkedni a számlák beszerzése iránt, ezekkel
9.
már a bevalláskor, az adólevonási jog gyakorlásakor rendelkeznie kell az adózónak. Ha a számlát a közösségi partner nem állítja ki, vagy nem időben küldi meg, akkor ettől függetlenül a Közösségen belüli beszerzést az adóalanynak a teljesítés napját követő hónap 15-ével meg kell állapítania, bevallásában szerepeltetnie kell, el kell számolnia. Az adót azonban mindaddig nem helyezheti levonásba, amíg meg nem kapja a beszerzésről szóló eredeti hiteles bizonylatot közösségi partnerétől. A közösségi ügyletek esetében is előfordulhat, hogy előlegfizetés történik. Ilyen esetben az előleg megfizetésekor nem keletkezik adófizetési kötelezettség, így a Közösségi termékbeszerzéssel kapcsolatban kiállított előlegszámlát nem kell a bevallásban szerepeltetni, illetve az adófizetési kötelezettséget megállapítani. A teljes ellenértékről kiállított számlát, amely az előleg összegét is tartalmazza, kell az áfa bevallásban szerepeltetni. Közösségen belüli termékértékesítés Közösségen belüli termékértékesítés esetén egy magyar adóalany, aki közösségi adószámmal rendelkezik, terméket értékesít egy, a Közösség más tagállamában, közösségi adószámmal rendelkező adóalanynak. Ekkor mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése, ha igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére kerül, függetlenül attól, hogy a fuvarozást az értékesítő, a beszerző vagy bármelyikük javára más végzi. Ennek igazolása lehetséges fuvarokmányokkal, CMR-rel, továbbá ezek mellett januártól már ellenőrizhető az EKAER rendszerben is. Az EKAER rendszerben történő igazolás viszont nem váltja ki a fuvarokmánnyal történő igazolást az adóhatóság tájékoztatása szerint. A Közösségen belüli termékértékesítésről kiállított számlán fel kell tüntetni a vevő közösségi adószámát, illetve egy utalást, hogy Közösségen belüli termékértékesítés címén mentes az adó alól az ügylet. A Közösségen belüli termékértékesítésről kiállított számlát a számlakibocsátás időszakában kell figyelembe venni, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján. A forintösszeg meghatározására is ugyanazok a szabályok alkalmazandók, amelyek a Közösségen belüli termékbeszerzésnél. Közösségen belüli termékbeszerzés igazolásával kapcso-
latos EU bírósági eset a magyar vonatkozású MecsekGabona ügy (C-273/11.), mely arra vonatkozik, hogy mi az az elvárható körültekintés, amelyet a Közösségen belüli adómentes termékértékesítést végző félnek tanúsítania kell ahhoz, hogy az adómentes termékértékesítés feltételei fennálljanak. Ebben az ügyben az Adóhatóság álláspontja az volt, hogy adózó nem tudta bizonyítani az áfamentes termékértékesítést. A Kúria megállapította, hogy sem a Közösségi szabályok, sem a magyar jogszabályok nem írják elő tételesen, hogy mivel kell bizonyítani az áfa mentességet. Ebben az ügyben a vevőt az olasz adóhatóság a termékértékesítést követően visszamenőleges hatállyal törölte. A Bíróság megállapította, hogy az adómentesség csak ezzel az indokkal nem tagadható meg. Ugyanakkor nem ellentétes az Irányelvvel, ha megtagadják az adómentességet akkor, ha bizonyítást nyer, hogy az eladó bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, illetve tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsaláshoz járul hozzá, és nem tett meg minden észszerű intézkedést a csalásban való részvétel elkerüléséért. Láncügylet Láncügyletről akkor beszélünk, ha a terméket többször értékesítik, de a termék az első értékesítő társaságtól közvetlenül a végső vevőhöz kerül kiszállításra. A felek közötti értékesítések teljesítési helyét külön-külön meg kell állapítani. Az erre vonatkozó alapvető szabályokat az Áfa törvény 26. és 27. §-a tartalmazza. A teljesítés helye az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésének időpontjában van. Továbbá a teljesítési hely megállapításához szükség van arra az információra, hogy a fuvart melyik fél rendelte meg, így meg tudjuk állapítani, melyik a fuvarral párosuló ügylet és ezáltal az adómentes ügylet a tranzakcióban. A lánc többi szereplője esetében úgy kell megállapítani a teljesítés helyét, hogy a fuvarozást megelőző értékesítés esetén az indulás helye, követő értékesítés esetén a rendeltetés helye lesz a teljesítés helye. Amennyiben a közbenső vevő végzi vagy rendeli meg a fuvarozást, akkor alapvetően a törvény előírásai szerint úgy kell tekinteni, hogy ő a fuvarozást beszerzőként végzi. Csak akkor léphet fel ő az ügyletben értékesítőként, ha ezt külön bizonyítja.
10.
A következő ábra a láncügylet egy lehetséges változatát mutatja.
-
-
Egy láncügylet vizsgálatakor meg kell állapítani: - hány ügylet van a láncértékesítésben, - a sok ügylet között melyik párosul fuvarozással, - mely ügyletek előzik meg a fuvarozással párosuló ügyletet, és melyek követik a fuvarozással párosuló ügyletet.
a közbenső fél az eladó tagállamában nem rendelkezik áfa regisztrációval, illetve a végső beszerző tagállamában nem telepedett le, a termék az első szállító vagy az első átvevő adja fel vagy szállítja el.
A háromszögügyletben az egyik tagország adózója (végső beszerző; „C”, magyar adóalany) terméket szerez be egy másik tagország adózójától (közbenső fél; „B”), úgy, hogy „B” a terméket egy harmadik közösségi ország adózójától (eladó; „A”) szerzi be és a terméket „A” tagországból közvetlenül „C” tagországába juttatják el. Lényege, hogy a „B” félnek nem kell emiatt sem „A”, sem „C” országban adóalanyként bejelentkeznie – annak ellenére, hogy „C” országban (Magyarországon) értékesít –, hanem az adókötelezettséget helyette „C” teljesíti a saját tagállamában. A háromszögügylet a következőképpen ábrázolható:
Tegyük fel, hogy minden résztvevő külön tagállamban regisztrált adóalany és a fuvarozást az „A” végzi közvetlenül „D” felé. Ekkor az „A” és „B” közötti termékértékesítés mentes lesz, és „B” és „C”, illetve „C” és „D” közötti termékértékesítés teljesítési helye „D” országban lesz, azaz „B”-nek és „C”-nek is regisztráltatnia kell magát „D” országban. Láncügylet megítélése témakörében született EU bírósági ítélet az EMAG Handel Eder OHG kontra Finanzlandesdirektion für Kärnten (C-245/04) ügyben. A Bíróság kimondta, hogy ha az ugyanazon árura vonatkozó, és adóalanyként eljáró személyek között ellenszolgáltatás fejében létrejött, két egymást követő termékértékesítés egyetlen Közösségen belüli árufeladással vagy szállítással jár, e feladás vagy szállítás e két termékértékesítés közül csak az egyikhez kapcsolódhat, amely egyedül mentesül. Háromszögügylet A háromszögügylet tulajdonképpen egy speciális láncügylet, melynek három szerepelője van. Alkalmazásának feltételei a következők: - három társaság köt ügyletet, és a termék az első értékesítőtől közvetlenül a végső vevőhöz kerül, - a három társaságot különböző tagállamokban vették nyilvántartásba általános forgalmi adó szempontból,
Fontos szabály továbbá, hogy a „B” félnek a „C” fél felé kiállított számlán utalni kell arra a tényre, hogy a „B” fél háromszög ügylet közbenső szereplője és ezt a tényt az összesítő nyilatkozatában is szerepelteti és az áfa fizetésére a „C” mint végső vevő kötelezett. Szolgáltatás nyújtása Miután egy ügylet vizsgálata során megállapítottuk, hogy szolgáltatásnyújtásról van szó, akkor következő lépésként meg kell határozni a teljesítés helyét. Az erre vonatkozó szabályokat az Áfatörvény 37. §-a (általános szabály) és az azt követő paragrafusok (különös szabályok) tartalmazzák. Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében az általános szabály szerint a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást igénybe vevő gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
11.
Az adóalany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van. Ha a cégnek több állandó telephelye van, akkor a gazdasági célú letelepedés helye az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett. Az állandó telephely fogalmát a Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete is tartalmazza, mely alapján „állandó telephely bármely olyan telephely, amely a szeSzolgáltatás megnevezése Általános szabály Közvetítő által nyújtott szolgáltatás
Árufuvarozás (belföldi, Közösségen kívüli) Közösségen belüli árufuvarozás Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport stb. eseményekre való belépés biztosítása Árufuvarozáshoz és személyszállításhoz járulékosan kapcsolódó tevékenységek, szakértői értékelés, terméken végzett munka
A törvény a 37. §-t követően részletezi az általános szabálytól eltérően kezelendő szolgáltatások teljesítési helyét. Ezek összefoglalása látható a következő táblázatban:
Adóalany részére szolgáltatást igénybevevő gazdasági célú letelepedésének helye szolgáltatást igénybevevő gazdasági célú letelepedésének helye
Ingatlanhoz közvetlenül kapcsólódó szolgáltatások Személyszállítás
mélyi és tárgyi feltételek tekintetében kellően állandó jelleggel és megfelelő szervezettel rendelkezik, és ezáltal lehetővé teszi szolgáltatások nyújtását”. Sajnos kellően állandó jellegre nincs konkrét időtartam-meghatározás.
Nem adóalany részére szolgáltatást nyújtó gazdasági célú letelepedése ahol a közvetített ügylet teljesül
ahol az ingatlan fekszik a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtett útvonal * szolgáltatást igénybevevő gazdasági célú letelepedésének helye szolgáltatást igénybevevő gazdasági célú letelepedésének helye
a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtett útvonal indulási hely
ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen megrendezik
szolgáltatást igénybevevő gazdasági célú letelepedésének helye
Éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások
ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik
ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik
Közlekedési eszköz rövid időtartamú ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják bérbeadása ** Közlekedési eszköz nem rövid távú szolgáltatást igénybevevő gazdasági célú szolgáltatást igénybevevő letelepedett bérbeadása letelepedésének helye Hajón, repülőn, vonaton éttermi és Közösség területén belüli szakasz során az indulás helye vendéglátó-ipari szolgáltatások Egyéb szolgáltatások (telekommunikációs alol ezzel összefüggésben a szolgáltatást szolg., rádiós és audiovizuális szolgáltatást igénybevevő gazdasági célú igénybe vevő nem adóalany letelepedett médiaszolg., elektronikus úton nyújtott letelepedésének helye (vagy lakóhely vagy szokásos tartózkodási szolg., reklámszolg., tanácsadás, ügyvéd, hely) számviteli- adótanácsadás, stb.) * Áfa törvény 105. § - mentes az adó alól a személy szállítása abban az esetben, ha akár az indulási hely vagy az érkezési hely, akár mindkettő nem belföldön van. ** Rövid időtartam a közlekedési eszköz folyamatos, vízi közlekedés esetén 90, egyéb esetben pedig 30 napot meg nem haladó használata.
Amennyiben az Áfa törvény rendelkezései alapján megállapítottuk a teljesítés helyét, akkor ezzel meg is határoztuk, mely ország adórendelkezéseit kell figyelembe venni. Amennyiben nem Magyarország rendelkezéseit kell figyelembe venni egy olyan ügyletben, amelyben
érintettek vagyunk, akkor mindenképpen ki kellene kérni egy olyan személy vagy társaság véleményét az adott ügyletről, aki ismeri az adott ország adórendelkezéseit. Ekkor szóba kerülhet a külföldi áfa visszaigénylése vagy az áfaregisztráció az adott országban. Az alapszabályok
12.
persze, amelyet az EU irányelvekből kell a tagországoknak beépíteni saját törvényeikbe, általában alapjaiban megegyeznek, de vannak bizonyos részletszabályok, amelyek eltérőek lehetnek az egyes tagállamokban.
Áfa bevallás A következő táblázat a fent említett ügyletek bevallásban történő szerepeltetésének lehetőségét mutatja, melyek kitöltési szabályait mindenképp meg kell vizsgálni az érintett ügylet bevallásakor.
1565 jelű bevallás - lehetséges - érintett sorai Ügylet
Fizetendő áfa
Előzetesen felszámított, Esetleges részletező adatok levonható áfa
Közösségen belüli termékértékesítés
02.
-
55.
Közösségen belüli termékbeszerzés
11-14.
69.
39.,
-
-
91., 92., 93.
17-19.
67.
-
02, 11, 20-22.
69. (20-22. sorok esetén)
88., 89.
Fel- vagy összeszerelés - 32., 34 §
28.
67.
42.
2015-ben nem hatályos ( 20, 25%os) adómértékű közösségi termékbeszerzésekre / szolgáltatásra vonatkozó utólagos bizonylatkorrekció miatti negatív tétel
33. / 34.
-
-
Közösségen belüli szolgáltatás nyújtás nem áfa alanynak Közösségi szolgáltatás igénybe vétele Háromszögügylet - 91. § (2)
ADATSZOLGÁLTATÁS A tételes belföldi összesítő jelentés 2015. évre vonatkozó szabályai Írta: dr. Váradi Adrienn NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) – tételes belföldi összesítő jelentésre vonatkozó – 31/B. §-ában megfogalmazott rendelkezések 2015. január 1. napjával kezdődő hatállyal módosításra, illetve kiegészítésre kerültek, mely jogszabályváltozás – amellett, hogy a jelentéstételi kötelezettség tekintetében előírt értékhatárt megváltoztatta – az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében arra is lehetőséget biztosít az adóalanyok
részére, hogy az összesítő jelentés keretében ne csak az értékhatárt elérő, hanem az értékhatár alatti számlákról is adatot szolgáltathasson. Tekintettel arra, hogy az Art. fent említett módosításának ismerete elengedhetetlen az összesítő jelentés helyes kitöltéséhez, már ezen aktualitás okán is érdemes az erre vonatkozó jelentősebb szabályokat átismételni. 1. Az összesítő jelentés helye az áfabevalláson belül A belföldi összesítő jelentés adattartalmának feltüntetésére 2015. évben (hasonlóan a tavalyi évhez) – a 1565 jelű kötegelt áfabevallás nyomtatványon belül – a 1565M jelű melléknyomtatvány került rendszeresítésre, mely főlapból (1565M) és az ahhoz kapcsolódó lapokból (01, 01-K, 02, 02-K) áll. Ez utóbbiból következik, hogy az összesítő jelentést 2015. évre vonatkozóan sem önállóan, hanem – mivel az továbbra is a bevallás elválaszthatatlan része – az áfa bevallás keretein belül kell elkészíteni és az állami adóhatóság részére benyújtani.
13.
2. Mely számlák tekintetében kell a 2015. január 1. napjától hatályos szabályokat alkalmazni?
I. Az Eladó / Szolgáltatást nyújtó fél oldaláról (1565M-01 jelű lap):
Az Art. előbb említett, 2015. január 1. napjával módosított 31/B. §-a alapján – az összesítő jelentés 2013. évben történt bevezetésekor is követett rendezőelvnek megfelelve – először azon számlákra vonatkozó adatokat kell szerepeltetni, amelyek az adóalany által a 2015. január 1. napjától kezdődő adómegállapítási időszakról benyújtott általános forgalmi adó-bevallásban figyelembe vételre kerültek az adóelszámolás során, feltéve, hogy az adott számla az Art. 31/B. §-ban előírt, értékhatárra vonatkozó módosult feltételeknek megfelel.
Amennyiben az áfa-alany termékértékesítői, illetve szolgáltatásnyújtói minőségben jár el, az olyan számláiról kell tételesen (számlánként) a 1565M-01 jelű lapon nyilatkoznia, amelyben egy másik belföldi adóalanyra 1 000 000 Ft-ot (2015. január 1. napját megelőzően 2 000 000 Ft-ot) elérő vagy azt meghaladó összegű áfát hárít át. Ez esetben az összesítő jelentést arról az adómegállapítási időszakról készítendő áfabevallás keretében kell megtennie, amelyben az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számlában feltüntetett adót meg kell állapítania. Ez esetben az összesítő jelentésben a számlákat illetően a következő adatok feltüntetése szükséges: • a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő áfaalany adószáma (csoportos adóalany esetén a csoportazonosító szám) első nyolc számjegye – 2015. évtől az 1 000 000 Ft-ot elérő áthárított adótartalmú számlák esetében a számla kötelező adattartalmi eleme a vevő/igénybevevő adószámának feltüntetése • a számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapja és az áthárított forgalmi adó összege • számla sorszáma • a számlában az Áfa tv. 169. § g) pontja szerint feltüntetett időpont (teljesítés időpontja, előleg esetében a fizetendő adó megállapításának időpontja), ennek hiányában a számla kibocsátásnak kelte.
Ez utóbb hivatkozott, értékhatárra utaló kritérium – a 2015. évtől január 1. napjával vagy azt követően kezdődő adómegállapítási időszakok esetében – azt jelenti, hogy az összesítő jelentés tekintetében azon ügyletekről kiállított számlák bírnak jelentőséggel, melyek vonatkozásában az áthárított adó mértéke egyedileg (illetve a 3.II.b) alpontban részletezett esetben több számlával összevontan) eléri vagy meghaladja az 1 000 000 Ft-ot. (Ezen értékhatárt az Art. 31/B. §-ának 2014. december 31. napjáig hatályos szövege 2 000 000 Ft összegben határozta meg.) Az Art. 31/B. megfogalmazásából következik tehát, hogy az összesítő jelentés tárgyát kizárólag egyenes adózású – belföldi adóalany vevő/igénybevevő részére teljesített ügyletekről kiállított – számlák képezik, így abban a következő számlák feltüntetése nem merülhet fel: • áthárított adót nem tartalmazó számlák (például adómentes ügyletek számlái), • nem egyenes adózás alá eső (azaz fordított adózás alá tartozó) ügyletekről kiállított számlák, • olyan ügyletekről kiállított számlák, melyekben a vevői minőségben résztvevő fél nem adóalany vagy nem belföldi adóalany. 3. Az összesítő jelentés elkészítésére kötelezettek köre A belföldi összesítő jelentés készítésének kötelezettsége – attól függően, hogy eladói/szolgáltatás nyújtói vagy vevői/szolgáltatás igénybevevői minőségben jár el – az alábbi irányból és formákban merülhet fel az általános forgalmi adó alanya részéről:
II. A vevő / szolgáltatást igénybe vevő fél oldaláról (1565M-02 jelű lap, 1565M lap 06. sora) a. Amennyiben az áfaalany termékbeszerzői, illetve szolgáltatás-igénybevevői minőségben jár el, azokról a számlákról, amikben az áthárított általános forgalmi adó összege eléri vagy meghaladja az 1 000 000 Ft-ot, a 1565M-02 jelű lapon számlánként szükséges nyilatkoznia arról az adómegállapítási időszakról készítendő áfabevallásban, amelyben az ügyletről kibocsátott (vagy az előleg megfizetését tanúsító) számla alapján levonási jogot gyakorol. (Ehhez kapcsolódóan lényeges megjegyezni, hogy ezen szabály alkalmazásakor nem zárható ki az, hogy esetlegesen 2015. évet megelőzően kibocsátott számla kerüljön szerepeltetésre a bevallásban,
14.
amennyiben a számlában feltüntetett általános forgalmi adó tekintetében az adózó az adólevonási jogát 2015. évben gyakorolja.) Az összesítő jelentésben a számlákat illetően a következő adatok feltüntetése szükséges: • a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó áfaalany – az egyszerűsített vállalkozói adóalanyt is ide értve – adószámának (csoportos adóalany esetén a csoportazonosító szám) első nyolc számjegye, • a számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapja és az áthárított forgalmi adó összege, • a számla sorszáma, • a számlában az Áfa tv. 169. § g) pontja szerint feltüntetett időpont (teljesítés időpontja, előleg esetében a fizetendő adó megállapításának időpontja), ennek hiányában a számla kibocsátásnak kelte. A fentiekhez kapcsolódóan kiemelni szükséges, hogy a 2015. január 1. napját megelőzően kiállított, 1 000 000 Ft-ot elérő, de 2 000 000 Ft-ot el nem elérő áthárított adótartalmú számlák esetében a terméket beszerző/szolgáltatást igénybevevő adószámát/csoportazonosító számát nem tartalmazó számla is alkalmas a levonási jog 2015. január 1. napját követő gyakorlásához. b. Amennyiben az áfaalany termékbeszerzői, illetve szolgáltatás-igénybevevői minőségben jár el, azonban az adott adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő vagy szolgáltatásnyújtó által kibocsátott több számla (számlával egy tekintet alá eső okirat) alapján gyakorol összesen 1 000 000 Ft-ot elérő összegben adólevonási jogot, az adott adó-megállapítási időszakról készítendő áfa-bevallásban összevontan nyilatkozik a következőkről: • a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó áfa-alany – az egyszerűsített vállalkozói adóalanyt is ide értve – adószámának (csoportos adóalany esetén a csoportazonosító szám) első nyolc számjegye, • a számlában feltüntetett áthárított általános forgalmi adó összegéről. 4. Számla módosítása, érvénytelenítése (1565M-01-K, 1565-02-K lapok) a. Számla módosítása esetén a számlát módosító okiratot kiállító és az azt befogadó áfaalany abban a bevallásban, amelyben a módosítás hatását figyelembe veszi, akkor köteles a módosított számlát érintően nyilatkozni, ha a
számlában áthárított általános forgalmi adó akár a módosítást megelőzően, akár azt követően vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja az 1 000 000 Ft-ot. Ebben az esetben az áfaalany nyilatkozik • annak a számlának az adatairól, amelyet a módosítás érint, • a módosítás számszaki hatásáról az általános forgalmi adó alap és áthárított általános forgalmi adó tekintetében, valamint • a számlát módosító okirat sorszámáról. b. Számla érvénytelenítése esetén a számlát érvénytelenítő okiratot kiállító és az azt befogadó áfaalany, amennyiben az érvénytelenített számlában – ideértve a módosított számlát is – áthárított általános forgalmi adó összege elérte vagy meghaladta az 1 000 000 Ft-ot, abban a bevallásban, amelyben az érvénytelenítés hatását figyelembe veszi, köteles a számlát érintően nyilatkozni • az Art. 31/B. § (1)-(2) bekezdés szerinti, már az előbbiekben felsorolt adatokról, valamint • a számlát érvénytelenítő okirat sorszámáról. 5. Az összesítő jelentés elkészítése az értékhatár figyelembevétele nélkül (1565M főlap) Az Art. 31/B. §-ának – 2015. január 1. napjától hatályos – (10) bekezdése értelmében az összesítő jelentés elkészítésére kötelezett adóalanynak a 2015. január 1. napjától kezdődő és azt követő adómegállapítási időszakokra vonatkozó összesítő jelentésekben – a korábbiakkal ellentétben – lehetősége van arra, hogy a jelentéskészítési kötelezettségének a fentiekben ismertetett értékhatár figyelembevétele nélkül tegyen eleget. Ez azt jelenti, hogy az adózó – erre irányuló döntése esetén – az Art. 31/B §-ában rögzítetteknek megfelelő, azonban az értékhatárt el nem érő számláinak adattartalmát is az összesítő jelentés körébe vonhatja. (A választás jelzésére a 1565M jelű nyomtatvány főlapján található kódkocka szolgál.)
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kérdését
[email protected] e-mail címen várjuk.
15.
Céges autóbehozatal külföldről Kérdés Egy Kft közösségi adószámmal rendelkezik, külföldről szeretne behozni 2 db használt gépkocsit, továbbértékesítési céllal. Az egyik gépkocsit magánszemélytől, a másikat kereskedésből tervezik megvásárolni. A kereskedésből vásárolt gépkocsit feltételezésem szerint ÁFA nélkül fogják nekik a közösségi adószám miatt kiszámlázni. Hogyan alakul ez esetben az ÁFA fizetés? Hiszen a személygépkocsi ÁFÁját nem lehet levonni, így a bevallásban nem tudom + - beállítani.... HA kiszámlázzák majd a behozott gépkocsi értékesítését, ekkor viszont nem kell ÁFÁ-t felszámítani, ha jól tudom. Mi a helyzet az ÁFÁval a magánszemélytől vásárolt gépkocsi esetében?
Válasz A válasz megadásánál abból indultam ki, hogy a kérdésben említett kereskedő az Európai Unió valamely tagállamában működő vállalkozás, a kérdésben említett magánszemély pedig az Európai Unió valamely tagállamában letelepedett személy. Továbbá azt feltételeztem, hogy a jármű az Áfa tv. 259. § 25. pontja alapján nem minősül új közlekedési eszköznek. A Kft-nek a kereskedőtől megvásárolt személygépkocsi esetében akkor merül fel adófizetési kötelezettsége Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén, ha a kereskedő a jármű értékesítésével saját tagállamában adómentes közösségi termékértékesítést valósít meg. Ebben az esetben a Kft. a fizetendő adót a kereskedő által kiállított számla birtokában levonásba helyezheti a továbbértékesítési célú beszerzés folytán, mivel az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja feloldja az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt tiltást. A gépkocsi belföldi továbbértékesítését 27 % áfa terheli, hiszen az Áfa tv. 87. § b) pontja nem alkalmazható, valamint a különbözet szerinti (árrés) adózás (Áfa tv. 214-227. §) sem irányadó. Abban az esetben, ha a kereskedő saját tagállamában a gépkocsi értékesítésével összefüggésben a különbözet szerinti adózást alkalmazta (ezt a számlán köteles jelölni), akkor a Kft-nek nem kell áfát fizetnie a beszerzés után az Áfa tv. 20. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Fizetendő adó hiányában levonható adó elszámolása sem lehetséges. A gépjármű továbbértékesítése során a különbözet szerinti (árrés) adózás (214-227. §) szabályai az irányadóak, kivéve, ha a Kft. az adóhatóság felé bejelentette, hogy a különbözet szerinti adózás helyett az általános szabályokat kívánja alkalmazni. Az általános szabályok szerint a gépkocsi értékesítését 27 % áfa terheli, mivel az Áfa tv. 87. § c) pontja nem alkalmazható. A magánszemélytől történő beszerzésnél a Kft-nek nem kell fizetendő adót elszámolnia a beszerzés után, mivel az Áfa tv. 19. §-a szerinti tényállás nem valósul meg. Fizetendő adó hiányában levonható adó elszámolása sem lehetséges. A gép-
jármű továbbértékesítése során a különbözet szerinti (árrés) adózás (214-227. §) szabályai az irányadóak, kivéve, ha a Kft. az adóhatóság felé bejelentette, hogy a különbözet szerinti adózás helyett az általános szabályokat kívánja alkalmazni. Az általános szabályok szerint a gépkocsi értékesítését 27 % áfa terheli, mivel az Áfa tv. 87. § c) pontja nem alkalmazható.
Alanyi mentessé válás Kérdés Azzal a kérdéssel fordulnék Önökhöz, hogy ha egy egyéni vállalkozó 2014-ben indult és volt tárgyi eszközre, de úgy dönt, hogy áttér 2015-től az alanyi mentességre (014-ben áfás volt), akkor a megmaradt tárgyi eszközök piaci értéke után az áfát be kell vallani (esetleg melyik sorba) és meg kell fizetni?
Válasz Az Áfa tv. alanyi adómentességre vonatkozó rendelkezései (Áfa tv. 187-196. §-ai) között nem található olyan szabály, amely szerint az alanyi adómentességre történő áttérés miatt a korábban (áfás időszakban) beszerzett és alanyi adómentesség időszakában is a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök piaci, vagy módon számított értéke után áfát kell fizetni. Azonban az alanyi adómentesség időszakában az Áfa tv. 135. §-a alapján a tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolódóan levont áfa utólagos korrekcióját kell elvégezni, mivel az alanyi adómentesség adólevonásra nem jogosít. A kérdező vélhetően az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt szabályra gondolt, de ez a jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódóan állapít meg adófizetési kötelezettségét, ha a jogutód nélküli megszűnés időpontjában az adózó olyan termékekkel rendelkezik, amelynek beszerzéséhez kapcsolódóan adólevonási jog részben, vagy egészben megillette. Az alanyi adómentesség választása nem jelent az egyéni vállalkozó tevékenység befejezését, ezért az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés d) pontja nem irányadó. Azonban arra felhívom a kérdező figyelmét, hogy az áfás időszakban beszerzett nem tárgyi eszközök termékek (pl. anyag, áru) esetében, ha az anyag felhasználása, áru értékesítése az alanyi adómentesség időszakában történik, akkor a termék piaci érték után áfát kell fizetni az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja alapján. Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alanyi adómentesség időszakában is alkalmazni kell az említett jogszabályi rendelkezést. Abban az esetben, ha az áfás időszakban beszerzett nem tárgyi eszközök termék felhasználása legalább megkezdődött, illetve már be is fejeződött az áfás időszakban, akkor az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja nem alkalmazandó.
16.
