A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
II. évfolyam, 2005. December, 12. szám
Megjelenik havonta
K a r á c s o n y i
k ö s z ö n t ő
Megtartó született Luk: 2:9-11.
Kedves Testvéreim! Örömmel és szeretettel köszöntelek Titeket az adventi várakozás idejében, az egyre közelebb kerülő karácsonyi ünnepek küszöbén. Isten 2000 évvel ezelőtt beteljesítette ígeretét. Betlehemben megszületett a világ Megváltója. Az Ige testté lett, hogy örömmel mondhassuk: ”Velünk az Isten!” Eljött, hogy nekünk megváltást és örök életet szerezzen, hogy érettünk meghaljon a golgotai kereszten. Az angyal hírül adta Máriának: ”Örülj, kegyelembe fogadott, boldog vagy az asszonyok között, mert a Szentlélek beárnyékoz, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből.” Isten első ígérete, Jézus születését illetően már a bűneset után elhangzott: ”az asszony magva a kígyó fejére tapos.” Ézsaiás próféta, igazi prófétához illő erővel hirdeti: ”Nem lesz mindig sötétség ott, ahol most szorongatás van. A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot… Mert egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk, és az uralom az Ő vállán lészen… uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján. A sereg Urának buzgó szerelme művelendi ezt.”(Ézs: 9: 1-7) Mikeás próféta az Úr Jézus születése helyét is leírja: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezre között, belőled származik nekem, aki Uralkodó az Izráelen, akinek származása elejétől fogva, öröktől fogva van” (Mik: 5:2). Ezek az ígéretek teljesedtek be, midőn Jézus a betlehemi jászolban megszületett. Mikor a betlehemi mezőkön tanyázó pásztoroknak megjelent az angyal, azok igen megijedtek és féltek. De az angyal így szólt: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet ...” A mi életünk is sokszor tele van félelemmel. Jézus azért jött, hogy a mi félelmünket is elvegye. Higgyetek a Jézusban, és megszűnik a ti félelmetek! Az angyal arról beszél tovább, hogy Megtartó
született nekünk. Ó, bárcsak a mi szívünket is átjárná a megtartás öröme! Sok a csüggedt, elfáradt, reménytelen lélek, de bízunk abban, aki minket megerősít, hogy a mi számunkra is megszületett. Érzed-e, kedves testvérem, hogy te is megváltásra szoruló ember vagy? Érzed-e, hogy Isten Őbenne tehozzád is lehajolt? Ha igennel felelhetsz e kérdésekre, akkor nem hiába ünnepelsz 2005 karácsonyján. Áldott ünnepeket! Testvéri szeretettel, Kiss Károly lkp.
ADVENT Közeleg Karácsony. Az üzletek is tele vannak apró, szorgalmas hangyákhoz hasonló vásárlókkal. Egyre nagyobb a nyüzsgés, mint a hangyabolyban a hangyák, amikor valamiféle veszélyt éreznek. Egyelőre még türelmi idő van. Advent. Hogy valami hiány, valamiféle űr van, az érződik a nyüzsgő, kereső, s ezt a hiányt valamiféle ajándékkal pótló emberi cselekvésben. Hogy eljön a beteljesedés, már biztos. Hiszen Várunk. Várunk és vágyunk valamiféle eljövetelre, beteljesedésre. Érzem- Nem hiába. Vajon, most még a hiányt pótcselekvésekkel betöltő emberi lélekben lesz-e hely az igazi ajándéknak?! Vass Júlia
Makfalvi Tekintő
2. oldal
K Á R P Á T-M E D E N C E I, M O L D V A I É S E M I G R Á N S M A G Y A R K Ö Z Ö S S É G E K
Felvidék: Komárom, Zoboralja, Losonc, Borsi 9.
Kassa és környéke, Nyitra és Zoboralja, Aggtelek, Bodrogköz, Szelmenc után barangoljunk még egy kicsit a szlovák-magyar határvidéken. Komárom a Duna két partján áll. Kettészelték az új határral. A hídfőknél alakították ki a határátkelőhelyeket. A város hajóépítéséről és hajóforgalmáról híres. Erős vára a török támadás idején fontos védőbástya volt. Komáromban született Jókai Mór, Lehár Ferenc, valamint a modern stresszelmélet megalapítója, Selye János orvostudós. A róla elnevezett magyar egyetemen már második éve tanítanak. A városban élénk a magyar kulturális élet, jónevű színházukról gyakran lehet hallani, olvasni a médiákban. Az előbbi részben ismertetett, erősen hagyományőrző vidék, Zoboralja sok falujában gyűjtöttem. Ilyen szépen hangzó falunevek vannak ott, ahol testvéreink élnek: Alsószőlős, Kismulyad, Bolyk, Zsére, Rapp, Ghymes, Nyitragerencsér, Kolon, Kalonda, Csitár. Utóbbi faluban, amikor két erdélyi A kassai dóm, ahol II. Rákózci gyalogoltunk az úton, elénekeltük A csitári hegyek alatt című népdalt. A nyitrai Ferenc hamvai nyugszanak váron kívül még a ghymesi ismert. A térség őslénytani leleteiről különleges, szép népviseletéről és archaikus népdalkincséről is híres. A beolvasztó szlovák állam- és egyházpolitika azonos minden vidéken, minden helységben. Mégis a Zobor innenső oldalán megmaradtak az emberek annak, amik voltak, magyarnak. Pincen a gondozott, csinosított templomban és kertjében gyönyörködünk. A hirdetőtáblán írtakat nem értjük, mert csak szlovák nyelven közlik a közlendőket. Mintha nem lennének magyar hívek, pedig magyar a falu. Így mesél erről egy helybeli: "Jelenleg egy olyan állapot van, hogy olyan papunk van, aki magyarul annyit ért: jó reggelt, jó napot. És a hívei nyelvén nem akar megtanulni. A mise nemzetközi, ő szlovákul mondja, a nép magyarul válaszol rá.” Ennek ellenére az ittlakók őrzik hagyományukat. Tárgyi néprajzi gyűjtésbe kezdtek. Büszkén mutatják Árpádkori templomuk alapköveit. Mesélik, hogy mellette több árpádkori női sírban ugyanolyan gránátkő gyöngysort találtak, mint amilyet a mai lányok, asszonyok hordanak. (És a mi székely lányaink.) Elvezetnek a határba is, ahol gyógyító csodaforrás van. A helyiek szemvíznek mondják. A szájhagyomány szerint az itt legeltető juhászoknak megjelent a forrás mellett a Szűzanya. Egyik takaros porta kútján ugyanolyan méretű és formájú kis fedőházikó borul, mint itthon Várhegyen, a Maros mentén. Mindenhol mennyi hasonlóság, mennyi azonosság! Mikor ilyeneket látok, mindig a szülőföldem és a szülőfalum jut eszembe. A Zobor hegy túlsó oldalán a magyarok elszlovákosodtak. Menyhén, egy teljesen elszlovákosodott faluban jártam. Már csak az öreg tanító bácsival lehet magyarul beszélni … Haladjunk kelet felé. Losoncon Duray Miklós nővére, Éva a házigazdám, aki, több lelkes szervezővel sokat tesz a magyar közművelődésért, néprajzi gyűjtéseket is végez. Tőle tudom meg a környékbeli szülési, gyógyítási szokásokat. Losonc sík vidéken, az Ipoly mentén fekszik, közel van ide a Medves hegy. Többezer éve lakott vidék, mégis Losonc építészeti emlékei elpusztultak a sok háborúban, a huszita harcokban, kuruclabanc, török ütközetekben, kozák dúlásban. A régi városrész egyik épülete falán lévő emléktábláról megtudjuk, hogy Petőfi Sándor lakott itt 1845-ben. Lehár Ferenc karmestere volt a városnak. Losonc mellett, Fülek közepén magas domb emelkedik, csodálatos vár tekint le róla a vidékre. Már IV. Béla idejében, 1247ben említik írásos emlékekben. A török időkben sok harc színtere volt. 1682-ben a szultán rendeletére itt kiáltották ki Thököly Imrét királlyá. Felvidék keleti részén, Borsi község várában született II. Rákóczi Ferenc. A falakat, épületeket magyarországi segítséggel javítják. Emléktáblát helyeztek a falra, a termekben múzeumot alakítottak ki. Sok turista sétálgat itt, nézegeti a kiállított festményeket, fényképeket, zászlókat. Azt a szobát, amelyben a nagyságos fejedelem született, különös figyelemmel, szeretettel rendezték be. Szobrot is állítottak a vár előtt. Ezzel a résszel búcsúzunk Felvidéktől, a következőkben Kárpátaljára megyünk. Bernád Ilona A nagyságos fejedelem szobra Borsiban, a vár előtt
Makfalvi Tekintő
3. oldal
A magyarokhoz „Óh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok, S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás teremté meg a nagyvilágot, S benned az lobog. Mert neked is van lángod. Szent a nyelv! S több kincsed nincs neked. Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. . . . Rossz idők futottak el feletted. Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, Szavak áradatával ellepték világodat.” Füst Milán
Igen, kedves olvasók – amint a költő írja – „neked is van lángod”, és kell(ene) is, hogy legyen annak, aki igaz magyarnak vallja magát. Ezek szerint máris közel kerültem eszmei mondanivalómhoz. Amint a mi környezetünk számára ismeretes, az 1989-1990-es évek során bekövetkezett politikai változások eredményeként Makfalva község lakossága egy emberként sorakozott fel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség zászlaja alá, látván ebben az alternatívában garanciát nemzeti identitása megmaradására. Községünk, nemzetiségi összetételét figyelembe véve, a magyar nemzetiségűek százalékarányát tekintve, nem ütközött nehézségbe vagy politikai csatározásokba. Az évek aztán gyorsan teltek (sajnos), és az eltelt évek során megválasztott képviselőink, valamint szenátoraink bizony sokszor kerültek a rasszista politika gúnytengerébe, azért, hogy a mi jogainkért síkraszálltak. No, dehát a közmondás azt mondja: „Az az erős, aki bírja”, bírták, hála a kitartásuknak. A köszönet pedig, szeretett olvasók, a nagy többség sajnálkozására az, hogy újabb és újabb ötletekkel próbálkoznak (pár éve) sorainkból kivált és más személyiségek az RMDSZ egységét megbontani, erejét megtörni. Miért kell megbontani egy erős szervezet, szövetség és az egész Erdélyi magyarság egységét? Hát, kérdem én azt, kedves magyarérzelműek, kinek és milyen előnye származik ebből? Avagy kinek van még székre szüksége?! Milyen magyar az, aki még e megfogyatkozott létszámú tömeget is frakciókra igyekszik szaggatni és ilyen-olyan dogmákkal befolyásolni károsan? Kedves polgártársak, akár fájó, akár nem, de ha ez bekövetkezne, ez egyenlő lenne az erdélyi magyarság számára a mohácsi vésszel (mármint Erdély Mohácsa), tekintve előre, hogy amennyiben nem jutsz be parlamenti választások alkalmával a politikába, egyszerűen nincs szavad. (Úgy is nehéz, láttuk nemegyszer). Nagyon szeretném, hogy mindazok, akik felteszik a kérdést, hogy – idézem: „mit csinált az RMDSZ az elmúlt tizenöt évben?” – többet olvassanak sajtótermékeket, vagy többször foglaljanak helyet a televízió képernyője előtt, hogy jobban tisztába legyenek a mi szféránk történéseivel, valamint szövetségünk tevékenységével. Úgy érzem, tájékoztatásképpen jogszerű felvetnem néhány dolgot az eltelt időszak megválasztásaiból. Szenátor és képviselőink bejuttatása a Román Parlamentbe, anyanyelvhasználat a közigazgatásban, magyar egyetem, magyar iskola, összes, őseinktől hátramaradt erdő, szántóterületek, valamint épületek, az egyházaknak minden, állam által elvett javainak visszaszolgáltatása, szabad nemzeti ünnepünk biztosítása, a Himnusz és zászló használata, Erdélyt fogja átszelni a Budapest-Bukarest autópálya, és nem utolsó sorban a Szováta-Balavásár útszakasz rehabilitása és stb. Itt hangsúlyoznám Borbély László területrendezési és vidékfejlesztési miniszter úr szerepét, és a felső Küküllő mente nevében köszönetemet fejezem ki kitartó közbenjárásáért. Gondolom, a fentiek talán ízelítőül kielégítik az elégedetlenkedőket (majd azok a másik
Makfalvi Tekintő
4. oldal
szervezetek, biztos, többet fognak tenni a magyarságért – SZNT stb., talán úgy lesz; egyik kidolgozza, a másik elrontja! Talán már unnak is a kedves Tekintő-szimpatizánsok, én úgyis tőlem telhető jóirányú gondolattal hívom fel mindnyájunk figyelmét, az egész közösségünket, jeles önmérsékletre, természetesen a fentiekben elhangzottakat illetően, szerintem nem szabad túlbuzgónak lenni, annál is inkább, mivel a sokéves élettapasztalat bizonyítja, hogy mindig az alacsony szféra húzta, úgymond a kurtát, és sosem a prominencia. „Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat.” Mennyire illő pillanatnyilag ez az idézet! (De még mennyire!) Azt gondolom, jó lenne a politikát azokra bízni, akik ezt értik, és főleg erre hivatottak, s hiszem, ha ez így lesz, akkor sosem fog létszám szerint megfogyatkozott magyarságunk számára abszurd helyzetek elébe nézni. Csak ne lennének sorainkban Petneházyk, Ócskayk avagy Bezerédyk, mint a kuruc korban! Befejezésképpen még annyit, az egyházfők és presbitériumok a politizálás helyett, ideje volna azon gondolkozzanak, hogy mi az oka az emberiség egyházaktól való eltávolodásának és a templomlátogatottság drasztikus arányú süllyedésének. (Tőkés is.) Lehet, ez az érvelésem alaptalan, (bár úgy lenne), de azért bátran ki merem mondani – féltem az Erdélyi magyarságot, nehogy bizonyos körök politikai túlbuzgósága, meggondolatlan tevékenysége miatt, úgymond szellemi kis-Trianon legyünk, aztán az ellenünk rasszista, fajgyűlölő politikát folytató pártok (elég van) tort üljenek tönkretett ázsiónk felett. Eredményes Ó-évet minden polgártársamnak! BÚÉK -2006Kiss Albert Nyugati szemmel a Székelyföldről
A SORSOT SAJÁT KÉZBE KELL VENNI !! „Vagy megtaláljuk az utat, vagy építünk egyet.” Hannibál Nagyon sokan vannak, akik elvesztették optimizmusukat. Nem látnak kiutat a nagy kavargásban. Közeledik az év vége, amikor megfogalmazódik mindenkiben egy cél a jövő évre nézve. Ahhoz, hogy optimisták legyünk, meg kell változtatnunk gondolkodásunkat. Íme egy úriember, aki tudja, mit akar és OPTIMISTA. Interjúalanyom Schubert Géza. 1. Az olvasók még nem ismernek. Mutatkozz be néhány szóban! - A nevemen talán már látni lehet, hogy ki és mi vagyok: Schubert Géza. Géza: ez egyértelműen egy magyar név. Schubert: maga az „Sch” elárulja, hogy valami német identitásról van szó. Ez így is van: félmagyar, félnémet vagyok, mivel Édesapám Szászországból származik, Édesanyám pedig Miskolcról. KeletNémetországban születtem, Wittenbergben nőttem fel, érettségiztem. 1997-től 2003-ig Trierben jártam az egyetemre, ahol alkalmazott fö ldrajzo t , közgazdaságtant és
művészettörténetet tanultam. Így egy közlekedési tervező lett belőlem, aki másfél éve a Deutsche Bahn-nál (a német vasútnál) dolgozik. Egy fél éve Bécsben egy vasútspedíciónál dolgozok, úgyhogy most már a Kárpát-medence szélén élhetek – Székelyföldről nézve a Kárpátmedence „másik” oldalán. 2. Mikor hallottál először Erdélyről? - A rendszerváltás előtt. Édesanyám mindig hallgatta az NDK-ban a Kossuth-rádiót, illetve olvasta a ma már kevésbé kedvelt Népszabadságot. Így hallottam Erdélyről először, csak, sajnos, egy szomorú ese-mény miatt: a falurombolások kapcsán. Sohasem fogom elfelejteni 1989 kará-csonyát, amit Miskolcon töltöttem a szüleimmel és nagyszüleimmel együtt a tévé előtt, ahol követtük a romániai eseményeket. 2001-ben Magyarországon tanultam, ahol szerelmes lettem egy gyergyói lányba. Ettől kezdve sokat foglalkoztam Erdéllyel. 2002 nyarán először utaztam Székelyföldre – annak ellenére, hogy már nem létezett a gyergyói szépség... Ez nem maradt az utolsó utazásom arrafelé, sőt. 3. Nagyon sokat voltál a Székelyföldön. Mi vonz Téged erre a vidékre? - Ezt nehéz szavakba önteni. Gyakran én is csodálkozom azon, hogy milyen erős a
Makfalvi Tekintő
kötődésem ehhez a vidékhez. Röviden mondva: van ennek a vidéknek egy nehezen kifejezhető varázsa. 2003/2004-ben voltam kb. 8 hónapot egy ösztöndíjjal Kolozsváron a Babes-Bolyai egyetemen. Itt fedeztem fel, hogy létezik egy nagy különbség a magyarországiak és a határon túliak között – főleg emberileg, és, ami az értékrendet illeti, a vendégszeretet, az egyszerűség. De nem csak ez vonz Székelyföldre. A táj és a természet is egy nagy lát ványosság, főleg az érint et lenség. Székelyföldnek nagyon sok egymástól különböző tája van, ami mindig feltűnő számo mra. Nagyon szeret em ezt a változatosságot. Alig várom, hogy ismét indulhassak arrafelé. Nagy öröm szokott az lenni, ha Balavásár felé tartok, és a hágóról újra láthatom a Küküllő völgyét. A kedvenc útszakaszaimhoz tartozik Szováta a hegyeivel. Nagyon szeretem a kilátást a Kalonda tetőről és a kis hágóról Szentlélek mögött. Udvarhelyről Csík-szereda felé tartva pedig számomra is nagyon megható a Madarasi Hargita látványa. És ha erről a legendás hegyről van szó, akkor ez hasonlóan megrendítő számomra, mint egy székelynek. De ahogy már említettem: én sem tudom pontosan kifejezni, hogy miért van ennek a vidéknek ilyen nagy hatása rám. Szerintem sok oka van ennek, úgyhogy még sorolhatnám. Egy fontos okot még elfelejtettem: a szép lányok – akkor is, ha furfangosak... 4. Hogyan kerültél kapcsolatba Makfalvával, a makfalvi iskolával? - Amikor szüleimnek 2003-ban megmutattam Erdélyt, elkerültünk a kibédi posztóüzemhez, amelyről az Erdély útikönyvemben olvastam. Ott megismerkedtem Barabási Attilával, aki az ottani iskolában tanít, és sokat szervez a faluban. Amikor Kolozsváron tanultam, gyakran jártam Kibédre és az ottani iskolába, ahol részt vehettem egyes órákon is. Láttam, hogy az iskolák általában nincsenek úgy felszerelve, mint pl. a német iskolák, tehát első lépésként szereztem összesen 30 új atlaszt és térképet, aminek a fele eljutott Makfalvára is. Szóval Barabásiéknak k ö s z ö n he t ő , ho g y M a k f a l v á v a l i s megismerkedhettem, mivel ők ajánlották. 2004 no ve mbe r é be n s ik e r ü lt eg y nag y segélyszállítmányt (számítógépeket, Xeroxot stb.) a német cégemtől a kibédi iskolának szerezni. Ezután is vittem használt számítógépeket és képernyőket – egy nagy részt Makfalvára is. A legnagyobb öröm számomra a
5. oldal
gyermekek örömét látni, hogy korszerűbb szá m ít ó gép ekke l fo g la lko z hat nak az iskolájukban. A mai időben már létfontosnak lehet nevezni, hogy a fiatalság minél hamarabb és intenzívebben használja a számítógépes technikát, hogy versenyképesek legyenek később a gimnáziumban, a főiskolán, az életben. 5. Hogyan látod Székelyföld jövőjét? - Ez egy nehéz kérdés. Egy kicsit szomorú is vagyok, ha a székelység jövőjére gondolok. Amit jelenleg nagyon becsülök, az a még létező összetartás, aminek gazdasági és nemzetérdeki okai vannak. Nagyon kívánom a székelyeknek, hogy minél hamarabb javuljon a gazdasági helyzet, növekedjenek a bérek. De ennek egy nagy veszélye van: az akkor növekedő egoizmus, amikor az összetartás, az egymásnak segítés és a jószívűség egyre kevesebbet ér. Ezt saját tapasztalatból mondhatom, mivel az NDK-ban nőttem fel, ahol szintén a kommunizmus uralkodott, és ahol emiatt az emberek jobban figyeltek egymásra. Amikor 1990-ben egyik napról a másikra bevezették a nyugatnémet márkát, és felemelték a béreket, nagyon gyorsan tönkrement egy csomó baráti kör. Mindenki csinálta és csinálja a magáét. Legfontosabbá vált a vagyongyarapítás. Nagyon tartok ettől, hogy ez Erdélyben is be fog következni, és ez nagyon elszomorító gondolat. Ezért nagyon fontos lesz a székely örökséget, a hagyományokat, mint pl. a népművészetet és néptáncot, ápolni és „élni”. A fiatalságnak ezt kell felmutatni az iskolákban és a családokban. Azt kell nekik tanítani, hogy az nem cél, hogy reggeltől estig ülünk a tévé előtt, ill. a számítógépen háborút és tömeggyilkolást „játszunk”, mivel így teljesen megváltozhat az értékrend. Tisztában vagyok azzal, hogy a rossz gazdasági helyzet miatt, sajnos, elég sokan nem látnak jövőt – legalább nem Székelyföldön. Ha ez sikerülne, a székely identitást megtartani, és óvatosan a természeti kincsekkel gazdálkodni – és éppen nem a „gyors pénz” miatt az erdőt kinyírni, akkor jó jövőt látok Székelyföldön. A legnagyobb potenciálist a turizmusban látom. Az igaz, hogy egész Székelyföldön pl. egy nagy és korszerű termálfürdő hiányzik, ami még vonzóbbá tenné ezt a vidéket a nyugati turistáknak. De a falusi turizmus is egy jó jövőt jelenthet, mivel így megmaradna a falusi struktúra. Példaként Kőrispatakot vagy Csíkrákost
Makfalvi Tekintő
6. oldal
említeném. A borvíz és a fafeldolgozás is jövőt jelenthet. Szóval: van jövő Székelyföldön, csak éppen nem szabad mindig támogatásra várni, hanem a sorsot saját kézbe kell venni. Ahhoz nem kell mindig pénz. 6. Ha nem lennél Schubert Géza, ha nem lennél földrajzos, mi szeretnél lenni, hol és miért? - Szerintem nem a legrosszabb dolog Schubert Géza lenni. Nagyon érdekesnek tartom a földrajzot, mivel ez egy sokrétegű szakma. Hálás vagyok, hogy kétnyelvűen nőttem fel, hogy két identitásom van, hogy még megismerhettem a
régi és a mai rendszert. Igaz, hogy nem bántam volna meg, ha én is orvos lettem volna, mint Édesapám, de a döntés idejében ezt még nem akartam. Az is igaz, hogy nem bánnám, ha most sok pénzem lenne, és ezt befektethetném Székely -földön – egy turisztikai tervbe és egy borvíz üzembe. Nem védekeznék, ha az utolsó elképzelésem megvalósulna. De addig még gyűjtöm a tapasztalatokat és egy kis pénzt Bécsben – és élvezem a nagyvárosi életet az osztrák fővárosban, hogy később talán megvalósítsam az ötleteimet, álmaimat - Székelyföldön. Fábián Kinga
Év végi elmélkedéseim
Azaz "Minden jó, ha jó a vége!" Mindannyian jól tudjuk, hogy az idei évet nem nevezhetjük a legjobbnak az utóbbi időben. Kezdve az év eleji, rekordokat döntögető kemény fagyokkal, ami aztán a májusi bánsági árvizekkel folytatódott, és akkor még nem sejtettük, hogy ezzel még korántsem lesz vége az ítéletidőknek, és sokkal közelebb és közvetlenebb módon fog érinteni minket is. Mert, habár falunkban nem volt úgynevezett árvíz, azért itt is okozott károkat a sok nyári vihar, zivatar meg jégeső. Sőt, egy villámbecsapódás által okozott tűzeset is volt, aminek, szerencsére, csak egy gazdasági épület esett áldozatul. Amit azóta a falubeli emberek közös összefogásával sikerült újraépíteni. De ez csak csekélység ahhoz a katasztrófához képest, ami nem messze tőlünk, mondhatni a szomszédban, a Hargita megyei Bikafalvát, Farkaslakát meg Malomfalvát és még jó néhány települést sújtott. Ez azért is érint bennünket közelebbről, mert sok falunk szülöttje él ezekben a falvakban, akiket szintén érintett ez a katasztrófa, azaz a hegyekből lezúduló több méteres áradat. Amint azt tudjuk, ennek az áradatnak a megannyi lakóház, gazdasági épület meg háziállat mellett több halálos áldozata is volt. S ezúttal én is szeretném kifejezni őszinte részvétemet a gyászoló családoknak. Aztán, amikor már azt kezdtük hinni, hogy a természet végleg ellenünk fordult, őszre kezdett egészen jó idő lenni, amilyen nem volt egész nyáron. Így, remélem, az árvízkárosultaknak is sikerült lakásaikat annyira helyreállítaniuk, hogy nem kell a télen a hidegtől szenvedniük. Aztán még volt más rossz is, amivel az idei év indult. Például az úgynevezett népszavazás a magyar állampolgárságról. Az igaz, hogy az elmúlt év december 5-én történt, de meggyőződésem, hogy nagyon sok úgynevezett "határon túli magyarnak" elrontotta az év elejét. Nem tudom, emlékeznek-e a kedves olvasók, hogy az egyik nyár eleji írásomban azt javasoltam a magyarországi turistáknak, hogy az utazásaikra szánt pénzük egy részét adják az árvízkárosultaknak. Nem vagyok annyira hiú, hogy azt gondoljam, hogy az én javaslatomra, de tény az, hogy nagyon sok segítség érkezett Magyarországról az árvízkárosultaknak, s ezt a rászorulók nevében én is szeretném megköszönni. Aztán még volt a nyári Küküllő-szennyezés meg a rossz utak problémája, amikről én is írtam cikkeimben, szerencsére, mostanra mindkettő megoldódott, s remélem, soha többé nem kell majd írni róla! És most egy kicsit személyesebb gondolatokkal folytatnám, de ami ugyancsak az idei évhez kapcsolódik. Gondolom, sokan észrevették, hogy tavasz óta jelennek meg az írásaim a Makfalvi Tekintőben. Jók, nem jók, hadd, ne én minősítsem a saját munkámat, csak szeretném megköszönni azoknak, akik olvasták, hogy volt türelmük elolvasni. És szeretném megköszönni a Tekintő szerkesztőségének, hogy helyet adtak újságukban firkálmányaimnak. És szeretnék KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS EGY NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET kívánni a szerkesztőség minden egyes tagjának. Na, meg minden makfalvi embernek, akárhol éljen is!
ifj.Kovács Árpád "BraveHeart"
Makfalvi Tekintő
7. oldal
T ENN IVALÓK A H ÁZ KÖRÜL… A múltkori számunkban megígértem a kedves olvasónak, hogy ezentúl egy hónappal előbb fogok az aktuális teendőkről írni, mert objektív vagy szubjektív okok miatt nem tud lapunk a hónap első napjaiban megjelenni, így írásaim hasztalanná válnak ( nézd december 6. van midőn írom a jövő hónapi sorokat, és én még nem kaptam meg a novemberi számot…) Szőlészet, borászat: E hónapban is tovább folytathatjuk borunk lehúzását, tisztára kimosott edényeinkbe. Amint múltkori számunkban említettem, folytatom a legjelentősebb borbetegségekkel és azok kezelésével, valamint megelőzésével járó teendőket. Nyúlósodás: a bor csorgásáról ismerhetö fel, pohárba töltve olajszerűen, zajtalanul folyik. Főleg a savszegény, lágy, kénezetlen, fiatal fehér boroknál fordul elő. Nem veszedelmes betegség, lehet gyógyítaní. Az ilyen borokat, a levegővel nagy felületen érintkező edényekbe húzzuk le (cseber, műanyagtálak stb.), és tiszta nyírágseprűvel korbácsoljuk többször, hogy a nyúlósságot szétszaggassuk, és a bor levegővel jól összekeveredjék. Ezt követően a bort közepesen kénezett hordóba töltjük át. Borhibák: nem gombabetegségek vagy baktériumok okozzák, hanem valamilyen külső okok, legtöbbször gondatlan tárolás és kezelés következtében jönnek létre. Penészíz és dohosság. Az ilyen bor íze és szaga kellemetlen, a penészízt legtöbbször a fiatal, élő penész okozza, a dohosságot a hordó szöveteibe behatolt és kiszáradt régi penész. Megelőzhető tisztasággal és az üres hordók rendszeres kénezésével. Enyhe esetben a bor szellőztetésével, nyílt fejtésével segíthetünk rajta. Súlyosabb esetekben a bor csak ipari szesz készítésére használható. Kénes íz. A bor természetes íze helyett szúrós kéndioxid ízt érzünk. Oka a túlzott kénezés. Szellőztetéssel, pihentetéssel vagy házasítással megszüntethetjük vagy csökkenthetjük. Öregíz. Öregebb borok avas ízeként jelentkezik. Fiatal borral házasítva (összekeverve) vagy áterjesztéssel javítható. Faíz. Nem kellően előkészített új hordótól származik. Rendes kezelés esetén csökken vagy teljesen eltűnik. Áterjesztéssel javítható. Seprő- és élesztőíz. Hosszabb ideig seprőjén hagyott boron érezhető. Lágy borokban fordul elő inkább. Enyhébb seprőíz fejtéssel ( lehúzással ) és
8-10 g bórkénnel javítható. Poshadt, fülledt íz.. Ha a hosszabb ideig üresen álló hordót töltés előtt nem fórázzuk ki, akkor szokott fellépni, ezenkívül nagy hordókban, ha az esedékes fejtést elmulasztjuk. Egyéb idegen ízek és illatok. Ilyenek a dugó-, zsák-, füst-, petróleum- és egyéb ízek. Rendszerint gondatlanság következményei, mert nem voltunk elég elővigyázatosak, nem tiszta zsákban szállítottuk a szőlőt, vagy nem tiszta edényben a bort. Enyhébb esetben erős szellőztetéssel javíthatunk az elkövetett hibákon. A borok házasítása. Lakodalomkor sokszor nem tudják eldönteni, hogy melyik bort tegyék az asztalra (a vőlegény vagy a menyasszony borát…) Házasításon két vagy több bor összekeverését értjük. Ilyenkor a bor tulajdonságait előnyösen tudjuk befolyásolni. Például ha lágy (savszegény ) bort nagyon savanyú borral megfelelő arányban összekeverünk, kellemes savanykás bort nyerhetünk, amely mindkét előbbi bornál jobb lesz. Házasítással javíthatunk a bor színén, ízén stb. A múltkori számban írtam már a hordók előkészítéséről, most pedig a vörösboros hordók színtelenítésére szeretnék kitérni. Az olyan hordókba, amelyekbe vörös bort tettünk, a dongákba beivódva mindig marad vissza vörös színanyag, amely, ha fehér bort teszünk bele, azt megfesti. Ha rövid időre akarjuk fehér bor szállítására használni, akkor úgy színtelenítjük, hogy mésztejet öntünk bele, utána meghengergetjük, hogy a hordó belsejének minden részét bevonja. Egy–két nap múlva a meszet hidegvízzel alaposan kimossuk a hordóból. Tökéletes színtelenítést úgy érhetünk el, ha az új hordók előkészítésénél leírt eljárást alkalmazzuk (nézd ez év októberi számunkat!). Szántóföldi növénytermesztés. A lehetőségeknek megfelelően, ha az idő engedi, végezzük el az elmaradt őszi szántásokat, mert még így is lesz idő, hogy a talaj „elkészüljön” és elraktározza a télen lehullott csapadékot. Ne feledjük, még a február eleji szántás is jobb a tavaszinál! Év végéhez érve, nem marad más számomra, minthogy Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánjak minden kedves olvasó számára és sikerekben gazdag, Istentől megáldott, Békés, Boldog Új Esztendőt !
Péter Ödön
Makfalvi Tekintő
SPORT
8. oldal
A lakosság figyelmébe
Labdarúgás
A m a r o s v á s á rh e l yi kö r z e t i f al u s i labdarúgó-bajnokság állása az őszi forduló után: 1 Teremiújfalu
11
8 1
2
39-17
25
2 Kibéd
11
7 2
2
28-15
23
3 Csíkfalva
11
7 1
3
36-22
22
4 Egrestő
11
7 1
3
29-18
22
5 Somosd
11
6 1
4
39-21
19
6 Cikmántor
11
5 1
5
30-26
16
7 Nyárádremete
11
5 0
6
30-27
15
8 Harcó
11
4 2
5
19-30
14
9 Makfalva
11
4 1
6
18-28
13
1 Szentgerice
11
3 1
7
16-33
10
1 Székelykövesd
11
2 2
7
16-41
8
1 Magyarós
11
1 1
9
14-35
4
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a Makfalvi Polgármesteri Hivatalnak van eladó már kitermelt tűzifája. Egy űrméter ára 400.000 lej, és mindez járható út mellett, könnyen hozzáférhető helyen. Az érdekeltek a Makfalvi Polgármesteri Hivatalnál jelentkezhetnek feliratkozás és fizetés végett. A Makfalvi Tekintő előfizetőinek figyelmébe Azok a lakosok, akik továbbra is megrendelnék a Makfalvi Tekintőt, megtehetik január folyamán a közköltségek (villany, gáz, kábeltévé) kifizetésekor a Kultúrotthonban va gy a Makfalvi Polgármesteri Hivatalnál.
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal