A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
VI. évfolyam, 2009. október
10. szám (70. szám)
Megjelenik havonta
Ábrányi Emil: Október hatodikán Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd újra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyelld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szül ember ajka, A legnemesbbet fölsóhajtva, Mit a tusázó szív terem, Mikor szent búja végtelen... Fohász, a mélyek mélyiből: Értük szakadjon égre föl! Istent, ha alszik, verje fel A gyász s iszony regéivel!... Vihar gyanánt zokogja el E nap setét történetét Ahány fohászt szül ember ajka! Ahány virágot kéz letéphet, Még hervadatlant, ifjat, épet, Díszitni a halált vele: Jövel! tegyük kövükre le. Mosolygó, szép menyasszony, add Mirtusból font koszorúdat. Oltárra fűzött friss virág Jer méltóbb helyre: fonjad át Kilenc bitó talapzatát! Itt haltak, itt! E helyre vidd Ahány virágot kéz letéphet! Amennyi villám van az égben, Szülemlő rémes, vad sötétben, Mikor a nemző fergeteg A bősz felhőt csókolja meg S nász-táncot jár a föld pora: Sújtson le, mint nyíl zápora! Ahány bakó, ahány cseléd Az árulást szolgálja még: Szaggassa, törje, zúzza szét! Álljon e rút fajon bosszút Amennyi villám van az égben!
Thorma János Kilenc aradi vértanú kivégzése
Október 6. a megemlékezés napja Ezernyolcszáznegyvenkilenc augusztus 13-án Világosnál a Görgey vezette magyar honvédsereg főerői feltétel nélkül letették a fegyvert Rüdiger orosz tábornok előtt. Augusztus 25-én Julius von Haynau, a „bresciai hiéna” Josef Radetzky tábornagyhoz címzett levelében ezt írja: „A lázadóvezérek, akik ma érkeztek meg, a következők: Kiss, Poeltenberg, Leiningen, Desseffwy, Aulich, Láhner, Török, Gáspár, Nagysándor, Lenkey, Schweidel, Knezich, Damjanich, Lázár; a várban vannak fogságban, akárcsak mindazok a tisztek, akik azelőtt ilyen minőségben szolgáltak a hadseregben.” Haynau úgy tekintett a szabadságharc hőseire, mint holmi rongyos lázadókra, és honnan is tudhatta, hogy Habsburg gyűlöletüknél sokkal nagyobb a szabadságvágyuk. Az, aki szabadon élhet, természetesnek tartja a szabadságot, és észre sem veszi, mekkora érték birtokosa, az, akit megfosztanak tőle, csak reményként élheti meg. A romániai magyarság is sokszor reményként éli meg a szabadságot. A szabadság felé vezető út sokszor végtelennek tűnő utazás, mely rázós és göröngyös. Csak az érhet a végére, legyen ez akár egy nemzeti kisebbség is, aki hisz is benne. Aki a kudarcok után újból talpra tud állni, nem torpan meg az első akadályoknál, aki tudatos és következetes. Nem sírni kell és jajgatni, sajnáltatni magunkat, hanem tenni a cél érdekében. A szabadság mire képes? Hihetetlen erőket megmozgatni az emberekben. Elég, ha csak az 1956-os forradalom menekültjeinek életpályáját követjük figyelemmel vagy ismerőseinkét, akik idegen országok polgárai lettek.
Makfalvi Tekintő
2. oldal
A szabadságot nem elég kiharcolni, élni is kell vele. Napról napra gyarapítani, hisz könnyen kicsipegethetnek egy- egy darabot belőle. Ki hitte volna, hogy lesz még Európában olyan ország, ahol tilos bizonyos helyeken és helyzetekben magyarul megszólalni? Most akkor mi jobb? Csillag vagy büntetés? S a következő lépés? Egy kis vonatozás, persze luxus körülmények között. Hisz a világ hat évtized alatt mégiscsak legalább ennyit fejlődött. És jöhet Hollywood. Majd egy egész világ csodálkozása, hogy ez a civilizált nemzet hogy süllyedhetett ilyen mélyre. Nem néztük volna ki belőle. Ilyent tenni! Nahát! A jogból jelesre vizsgázó európai uniós képviselők csak állnak és bambán bámulnak a kialakult helyzetre. Közben azt kérdezgetik egymástól, hogy még vannak
szlovákiai magyarok. Már azt hittük, rég megoldottátok a problémát. Ki hitte volna, hogy, ha magyarul szólal meg a polgár, Ázsiába postázzák vissza...? Ott, ahol született, még mindig idegen. Szabadság ez? Aligha. Emlékezni kell a szabadságharc áldozataira, emlékezni kell a magyar Golgotára, emlékezni kell mindaddig, míg van elnyomás. S ha már nincs elnyomás, akkor még inkább emlékezni kell. Emlékezni és reményt meríteni, de csak az remélhet, aki akar is. A főnixmadár sem támad fel csendben hamvaiból. Hacsak néha- néha egy kis zaj nem riasztja fel!
Reformáció
a mennyország kapuját”. 1520–ban a pápa felszólította Luthert, hogy vonja vissza nézeteit, de, mivel erre ő nem volt hajlandó, 1521. január 3-án kiátkozta, a még ugyanezen évben a Wormsban tartott német birodalmi gyűlés a birodalmi átkot is kimondta Lutherre. Egész Európában híre volt annak a hihetetlen erkölcsi bátorságnak, amellyel Luther képes volt vállalni a szembefordulást az akkori világ két nagy hatalmával: a római pápával és a német császárral. Az ezt követő időszakban (kb. két és fél évtized) Luther rengeteget írt. Élénk stílusban, hatásos képeket használva fogalmazta meg mondanivalóját. Lefordította a Bibliát német nyelvre, hogy mindenki maga alakíthassa véleményét, és győződhessen meg a Szentírás fontosságáról és igazáról. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen V. Károly császár úgy döntött, hogy fegyverrel akadályozza meg a lutheri tanok további terjesztését. Néhányan a választófejedelmek közül tiltakoztak, azaz „protestáltak”. Ettől kezdve nevezték Luther híveit protestánsoknak, a mozgalmat pedig, mely eredetileg belülről kívánta az egyházat megújítani, reformációnak. A reformációval egy időben tartós társadalmi, gazdasági és politikai átalakulások mentek végbe, melyek maguk is visszahatottak bizonyos mértékig a mozgalom történetére. A reformáció lényege azonban elsősorban abban állt, hogy újra felfedezte az evangéliumot, Isten Krisztusban való megváltó munkáját. A gondolkodás most már kiszabadult azon teológiai és egyházi nézetek és szokások rabságából, melyek akkorra teljesen elhalványították az Újtestamentum üzenetét. Ünnepeljünk örömmel és hálaadással, hogy mi, kései utódok ma is haszonélvezői lehetünk a régi és nagy események drága eredményeinek.
Évente megismétlődik a reformáció emlékünnepe. Mikor eljön október 31–e, már az ősz három hónapjából kettő eltelt, s már az év vége felé kezdünk járni, úgyhogy elvileg több időnk lenne annak átgondolására, hogy micsoda nagy dolgokat készített Isten a mi számunkra 1517 őszén. Isten az ő Szentlelke által elindította az eseményeket. A folytatás az emberekre várt és vár ma is. A reformációt sokan hitújításnak nevezik, holott e latin szónak magyar jelentése „visszaalakítás”. A XVI. század elejére egyre világosabbá vált: a keresztyén hit és gyakorlat lényegesen eltért attól, amivel Krisztus az övéit másfél évezreddel azelőtt elindította. Ez olyannyira nyomasztóvá vált, hogy a változások már nem várathattak sokáig magukra. A reformáció 1517. október 31-én, halottak napjának előestéjén kezdődött. Ezen a napon jelentette be Luther Márton (1483 – 1546) , aki a nem sokkal előbb alapított Wittenbergi Egyetem teológiatanára volt, hogy hitvitát rendez a búcsúcédulák ügyében. (A középkori egyház életének egyik legbotrányosabb mozzanata a búcsúcédulák árusítása volt. Ez abból állott, hogy az egyház pénzért árulta,- mint akármilyen árucikket –, a bűnbocsánatot. Bármely címeres gonosztevő, bűnöző jelentős összeg lefizetése ellenében biztos lehetett az üdvösséget illetően, sőt mi több, az elhunytakért is lehetett fizetni!) Luther Márton 95 tételben fogalmazta meg álláspontját. Ezeket bárki elolvashatta a vártemplom kapuján. A tétel híre futótűzként terjedt, úgyhogy két héten belül Európa majd minden központjában tudtak, sőt vitatkoztak róla. Luther helyesen látta, hogy a búcsúval való kereskedést sem a Szentírás, sem a hagyomány, annál kevésbé az értelmes gondolkodás nem igazolja. A bűnbocsánat volt az a kérdés, melyben Luther álláspontja lényegesen eltért az egyházétól. A pápa úgy ítélte meg, hogy hatalmában áll „becsukni a pokol, s kitárni
Péterfi Levente
Kiss Károly református lelkipásztor
Makfalvi Tekintő
3. oldal
Kárpát - medencei ősírásunk, a rovás Bevezető gondolatok I. rész Hazugságokban él a magyar nemzet...(is!). Ellenfelünk minden percben azon munkálkodik, hogy elménkből s emlékezetünkből mindent kitöröljön, amire méltán lehetne büszke, aki magyar. Háború folyik az emberi elme birtoklásáért, manipulálni, irányítani, kiés felhasználni próbálnak bennünket. Az ún. globalizációval egy új, számunkra idegen „álkultúrát” igyekszenek ránk erőszakolni. A biztonság illúzióját keltve, a jólét és szebb, könnyebb jövő ábrándjával kecsegtetve csal(ogat)nak, megölik a lelket, az egyént, a családot, a közösséget, a nemzetet... Pusztítanak, rombolnak mindent, ami valódi értéket képvisel a Földön. Eltörlik a magyar nemzeti öntudatot, keresztény hitünket, az ős-tudás és őseink iránti tiszteletet, alázatot... Elsöprik a több ezer éves (több tízezer éves) múltunkat, kivágják a magyar föld mély rétegeiben gyökerező Életfát! Tönkretesznek mindent, ami jellegzetesen és tipikusan MAGYAR! Teszik mindezt úgy, hogy közben mi, mit sem sejtve próbálunk emberként élni és megmaradni szülőföldünkön... De mibe kapaszkodunk majd gyökerek nélkül?! Bakos Attila írja, nem mindennapi könyvében a következő sorokat: „Mi magyarok nem vagyunk tudatosak e háborúról, s mint afféle kényelmetlen Krisztus melletti tanúk, csöndben kihalunk e bolygóról./1 Feladatunk felébredni végre, s megismerni, képviselni az igazságot. Menteni, őrizni és továbbadni, ami még menthető, a hamuból, a romok közül még előka-
November 22-én
szavazzon az
RMDSZ
államelnökjelöltjére!
parható, ami a mienk, MAGYAR! És ez az egyetlen feladat! Így van ez ősírásunk, a Kárpát-medencei rovás esetében is: megismerni, őrizni és továbbadni! A Kárpát-medencei rovás sok más értékünk mellett a magyar nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse...Örömmel vállalom e kincs rövid bemutatását Makfalva népének, amikor is 8 éves kapcsolatom és 5 éves komolyabb érdeklődésem, „kutatásaim”, tapasztalatom eredményét próbálom megosztani a makfalviakkal, rovásunk kapcsán. A tervek szerint írásom folytatásokban közlöm, minden hónapban 1-1 résszel jelentkezve. Nem titkolt szándékom e cikksorozatban bemutatni, megismertetni és megszerettetni Makfalva lakóit rovásunkkal, bemutatni kialakulási körülményeit, az írásrendszer szabályzatát, rovásos emlékeinket, a kutatások eddigi eredményét és jelenlegi helyzetét. „Mikor egy nemzet újjá akarja magát építeni, szüksége van, inkább, mint valaha, a hagyomány minden porszemecskéjére, hogy tudja, mi vagyok, honnan jöttem.”/2 Ehhez kívánok a Makfalvi Tekintő olvasóközönségének türelmet, kedvet, kellő tiszteletet és nagyon jó szórakozást! Jegyzetek: 1. Bakos Attila: A Duna Evangéliuma, MandalaSeva Könyvkiadó, 2004, innen 584. oldal-hátsó borító 2. Kodály Zoltán, zeneszerző, gyűjtő és kritikus folytatjuk a II. résszel Nagy Zsolt
Makfalvi Tekintő
Szeptemberi tanácsülés Az ez évi szeptemberi soros tanácsülésre 3o-án került sor, ahol a következő napirendi pontokat tárgyaltuk meg: 1. napirendi pont: adók, bérek és más hozzájárulások begyűjtése fizikai és jogi személyektől a 2oo9-es évre. Ádám József adóreferens számolt be erről a napirendi pontról, melyben arról tájékoztatott, hogy az adók 82-85 százalékban mind fizikai, mind jogi személyektől kifizetődtek. A következő 3 napirendi pontot dr. Zsigmond Venczel, községünk polgármestere terjesztette elő. 2. napirendi pont: határozat-tervezet egy finanszírozási pályázat letétele érdekében, melynek címe: Gazdasági versenyképesség növelése a 2oo7-2o13-as időszakra vonatkozóan. A pályázat lényege az volna, hogy európai uniós pénzek felhasználásával olyan számítógépes programokat szerezzen be a helyi tanács, amelynek segítségével a község lakói otthonról számítógépen keresztül rendezni tudják ügyes-bajos ügyeiket anélkül, hogy a tanácsra kellene menniük (pl. adókifizetés, igazolások kérése stb.) A 3. napirendi pont keretén belül a polgármester úr ismertetett egy határozat-tervezetet egy másik finanszírozási pályázat letétele érdekében, amely Hármasfaluban községi park létrehozását tenné lehetővé. A projekt lényege, hogy Hármasfaluban is a templom, iskola és kultúrotthon között létrehozni egy, a makfalvi parkhoz hasonló zöldövezetet, parkot. Ez is európai pénzek felhasználásával, kevés önrésszel valósulna meg. A 4. napirendi pont keretében a Nagyaszó Hollandia, ahogy én láttam Utazás és első benyomások Belgiumról és holland földről! Amint azt gondolom, sokan tudják a kedves olvasók közül, nemrég, 2009. szeptember 17-26. között Hollandiában voltam egy magán jellegű utazáson, amely talán annak is köszönhetően, hogy ez volt az első külföldi utazásom, mély benyomást tett rám, olyannyira, hogy arra gondoltam, megosztom élményeimet és benyomásaimat erről az utazásomról. Annyira élménygazdag volt ez az utazás, hogy bizonyára nem fér bele egy egyrészes cikkbe, ezért az elkövetkező több lapszámban is fognak megjelenni ezek az írásaim, persze a helyi eseményektől függően. Eme utazásom azért is volt különleges a számomra, mert életemben most először utaztam repülővel, és ez nem csak nekem egy rendkívüli esemény, de gondolom, az átlagemberek többségének is az lenne. Őszintén állítom, hogy én nem magától a repüléstől voltam egy kissé nyugtalan, mert meggyőződésem volt, hogy nem sokban különbözik egy utasszállító repülővel
4. oldal
(Hármasfalu) felé vezető erdei út modernizálásáról szóló finanszirozási projektről volt szó egy távlatibb terv keretén belül. Mindhárom projektet a jelenlévő tanácsosok egyöntetűen elfogadták, tartózkodás és ellenszavazat nélkül. A különfélék keretén belül néhány kérvény letárgyalása után Vass Imre MPP tanácsos megajándékozta Makfalva tanácsát egy székely zászlóval, azzal a céllal, hogy tűzzék ki a Polgármesteri Hivatal homlokzatára. Az ülésvezető elnök szavazat alá bocsátotta a zászló kitűzését, amelyen az RMDSZ tanácsos kollégák tartózkodtak, az MPP-s tanácsosok a kitűzés mellett voksoltak. Péter Ödön MPP tanácsos
Rendkivüli tanácsülés Október 12-én rendkívüli tanácsülésre került sor, melynek keretén belül tanácsi határozat született a szeméttárolással és szállítással kapcsolatban. Az elkövetkező öt évben a Megyei Tanács és EU-s finanszírozással elkészül Maros megye legnagyobb hulladéktárolója és égetője Kerelőszentpálon, és felszámolásra kerülnek a helyi ideiglenes tárolóhelyek, mint például a szovátai, segesvári, nyárádtői stb. tárolók. A jelenlévő tanácsosok egyöntetűen elfogadták tartózkodás és ellenszavazat nélkül a határozatot. Péter Ödön MPP tanácsos
való utazás bármely más járművel való utazástól. Én inkább azért nyugtalankodtam egy keveset, hogy miként kerülök fel majd a repülőbe. De, mivel a jegyemben meg volt határozva, hogy mozgássérült vagyok, segítségre szorulok, így, gondoltam, csak megoldódik ez is valahogyan. A becheckolásnál a marosvásárhelyi reptéren nem akadt semmiféle problémánk, sőt mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, s így szinte fennakadás nélkül jutottunk át minden ellenőrzésen. Átjutva az ellenőrző pontokon, már csak az okozott gondot, hogy a gép, amivel tovább kellett volna utaznunk a budapesti Ferihegyi repülőtérre, több mint egy órát késett, ezért édesanyám már azért kezdett nyugtalankodni, hogy esetleg nem fogjuk elérni a Ferihegyi csatlakozást, ami Bruxellesbe szállítana bennünket. De mielőtt nagyon beleélte volna magát ebbe a lehetőségbe, megérkezett a járatunk, és nekikészülődtünk a felszállásnak (mármint a repülőre). A Malév földi személyzete megkért bennünket, hogy maradjunk hátra, amíg a többi utas felszáll a repülőre, s aztán majd segítenek nekem is a felszállásban.
Makfalvi Tekintő
Hát ez a segítség itt Marosvásárhelyen, finoman fogalmazva, eredeti bennszülött, azaz romániai módon volt megoldva, de ezt már megszoktuk, hogy nálunk minden másképp van, mint másoknál. De nem akarom részletezni itt a dolgot, a lényeg az, hogy tényleg segítettek, és egy kis huzavona után én is a helyemre kerültem, s nemsokára már repültünk is Budapest felé. Ez lévén az első repülőutam, nem igazán tudtam számítani, de, mint írtam, már nem félelemnek volt ez nevezhető, hanem inkább kíváncsi voltam, mit érzek majd ott fenn tízezer méter körül. Hát mit mondjak, nem valami nagy durranás, az nálam csak később kezdődött, mikor lefelé ereszkedtünk Ferihegy felé, azok is csak inkább pukkanások voltak, amint a fülem ki- s bedugult a nyomásváltozástól. Egyébként semmi másban nem különbözött egy autóbusszal tett utazástól, kivéve, hogy a repülőben kisebbek és kerekebbek az ablakok. Felszállásunktól számítva kb. ötven perc múlva leszálltunk a Ferihegyen, ahol ekkor egészen őszies idő volt, sűrű eső szitált, miközben átszállítottak a Bruxelles felé tartó gépre. Ezt, ha úgy tetszik, szó szerint is érthetik a kedves olvasók, mert itt láttam először, hogy csinálják az ilyesmit máshol. Hát csak röviden annyi, hogy van nekik egy olyan kerekes székük, ami befér a repülőgép két üléssora közé, s azzal kaptak le a gépről, s egy mikrobusszal átszállítottak a másik gépre, amely már indulófélben volt Bruxelles felé, nemsokára indultunk is, és egy óra negyven perc múlva meg is érkeztünk. Itt is ugyanúgy jöttek a kerekes székkel, de itt még mikrobuszra sem kellett átszállni, csak simán kigurultunk a gépből, s át a terminálon a csomagkiszállító szalag felé, aztán egészen a kijáratig, amit kb. egy kilométernyi gyaloglás után értünk el. Mindezt egy nagyon kedves kísérő segítségével, aki a nyelvi nehézségek ellenére készségesen segített mindenben. Lehet, hogy önöknek úgy tűnhet, hogy túlságosan részletesen írtam le az utazást és azt, hogy miként segítettek nekem. De mindezt azért tettem, mert sokan félnek a repüléstől még az egészséges emberek közül is, sorstársaimról nem is beszélve. Hát éppen az ö megnyugtatásukra írom, hogy, ha alkalmuk adódik, nyugodtan vállalhatják a repülést, a ki- és beszállásnál esetleg akadhat egy kevés kényelmetlenség, de egy kis türelemmel minden megoldódik. Tehát nem kell félni a repülőtől. Visszatérve a látottakhoz, már a bruxellesi reptéri terminál megéri, hogy írjak róla pár sorban. Először is a nagysága lepett meg engem, habár fel voltam én készülve, hogy nagy dolgokat fogok látni, de, hogy ekkorákat, azt nem vártam volna. Csak üzlet meg falatozó mellett vagy húsz mellett mentünk el, de ezek csak a legcsekélyebb dolgok az ott láthatóak közül. Elhaladtunk még három olyan stand mellett is, ahol a legdrágább márkájú személygépkocsik legújabb változatait láthattuk kiállítva, s köztük volt legalább egy
5. oldal
Édesanyámmal a bruxellesi repülőtéren méter távolság. (Ezzel is szemléltetni szeretném a terminál nagyságát). De nekem leginkább az tetszett, hogy a terminál egyik hosszú csarnokán áthaladva három nagy madár (talán viharmadár) volt látható, kivágva Európa térképeiből, és ekkor jutott eszembe, hogy az Európai Unió fővárosában járok, s egyszerre megértettem a méreteket. Később már Belgium útjain haladtunk a kora esti sötétben, ami a rendkívüli közvilágításnak köszönhetően alig volt észlelhető. (Kissé köznapi módon megfogalmazva, „Belgium úgy ki van világítva, mint egy karácsonyfa). Nemsokára elértük Antwerpent, Belgium egyik ipari központját. Én itt nem láttam nyomát világválságnak, igaz, hogy én most láttam először. Aztán nemsokára átértünk Hollandiába. Itt talán nem volt olyan sűrű a lámpák száma, amíg az autópályán haladtunk, de eltévedni így is nehéz lett volna. Aztán Goes felé haladva átmentünk egy 2,5 kilométer hosszú alagúton, ami egy ott elfolyó, Hollandiát jellemző csatorna alá lett fúrva, s amint később megtudtam, ez volt a rövidebbik, mert van még egy hosszabb is, ami több mint 5 km hosszú. Hát itt sem kell sötétségtől tartani. Aztán Goesbe érve újra szinte nappali világosságban találtuk magunkat. Az első látványosság, amit Goesban aztán szinte mindennap láttam, de ekkor hétvége lévén teljes nagyságában meg volt világítva, és nagyon impozáns, szép látványt nyújtott, a Goes-i templom. Aztán az utolsó, ami a szemembe ötlött ezen az estén, az az utcák tisztasága volt. Fel is tettem magamnak a kérdést: „Vajon látok-e itt eldobott pillepalackot?” Hát sajnos ott is láttam, de semmiképpen sem annyit, mint nálunk, de arról a következő cikkemben írok majd. Addig is továbbra is kívánom minden makfalvinak csak a legjobbakat, akárhol éljen is. Ifj. Kovács Árpád. BraveHeart
Makfalvi Tekintő
S
P
6. oldal
O
R
T
-
S
P
O
A Maros megyei falusi bajnokság állása a hatodik forduló után: 1
Balavásár
6
6
0
0
33 - 8
18
2.
Nyárádszereda II
6
5
0
1
17 - 10 15
3.
Somosd
5
4
1
0
24 - 6
13
4.
Szentgerice
6
3
2
1
20 - 8
11
5.
Nyárádmagyarós
6
3
1
2
18 - 11 10
6.
Gyulakuta
6
3
1
2
19 - 16 10
7.
Makfalva
6
2
2
2
15 - 17
8
8.
Mezőmajos
6
2
1
3
10 - 11
7
9.
Kibéd
5
2
1
2
4 - 11
7
10. Kisikland
6
2
0
4
14 - 26
6
11. Harasztkerék
4
1
1
2
5 - 10
4
12. Egrestő
6
1
0
5
10 - 20
3
13. Nyárádremete
6
0
1
5
9 - 26
1
14. Székelymoson II
6
0
1
5
8 - 26
1
A táblázat nem tartalmazza a Kibéd - Harasztkerék, illetve a Harasztkerék - Somosd mérkőzések eredményeit. A makfalvi Maka SE labdarúgó csapat eredményei, csapatösszeállítása és gólszerzői II. forduló
R
T
-
S P
O
R
T
III. forduló Somosd - Makfalva 6 - 1 (2 - o) Orbán Zoltán (kapus), Tatár József (Suba Imre), Töreki Ferenc, Jakab András, Jónás Levente (Ozsváth Levente), Jónás Szabolcs, László Attila, Suba Hunor, Dósa Medárd, Puiu Szilárd (Suba Barna), Soó Károly (Jakab József) Gólszerző: Suba Barna (62. perc) IV. forduló Makfalva - Gyulakuta 3 - 2 (1 - o) Jakab András (kapus), Suba Imre, Ozsváth Zsolt, Jónás Levente, Jónás Szabolcs, László Attila, Zsigmond Ferenc (Suba Hunor), Puiu Szilárd, Suba Barna, Soó Károly (Péterfi Levente), Jakab József Gólszerzők: Ozsváth Zsolt (3o. perc - 11-esből) Jónás Szabolcs (75. perc) Suba Hunor 82. perc) V. forduló Nyárádremete - Makfalva 5 - 5 (1 - 3) Orbán Zoltán (kapus), Tatár József, Suba Imre, Jakab András, Jónás Levente, Jónás Szabolcs, László Attila, Suba Hunor, Dósa Medárd, Soó Károly (Kiss Miklós), Jakab József (Suba Barna) Gólszerzők: Suba Hunor (3., 7., 12. perc) Jakab András (51. perc) Jónás Szabolcs (7o. perc) VI. forduló
Makfalva - Székelymoson 4 - 1 (2 - 0) Orbán Zoltán (kapus), Jakab András, Tatár József, Töreki Ferenc, Jónás Szabolcs, Jónás Levente (Suba Barna), Suba Hunor, Soó Károly (Ozsváth Levente), Puiu Szilárd, Ozsváth Zsolt, Ponyori József Gólszerzők: Ozsváth Zsolt (3. perc 11-esből) Ponyori József (15. perc, 79. perc) Suba Barna (87. perc)
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG, POLGÁRI VÉDELEM 112 Gázszolgáltató vállalat: 0265.570.629 Áramszolgáltató vállalat: 0265.570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 0265.584.161
Makfalva - Mezőmajos 1 - 2 (1 - o) Jakab András (kapus), Suba Imre (Tatár József), Jónás Levente (Demény János), Jónás Szabolcs, László Attila, Suba Hunor, Töreki Ferenc, Soó Károly, Jakab József (Ozsváth Levente), Puiu Szilárd, Suba Barna Gólszerző: Jakab József (8. perc)
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Internet: www.makfalva.eu/Újság www.ghindari.eu/Újság Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
