A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
III. évfolyam, 2006. november, 11. szám
M a k f a l v a
Megjelenik havonta
h í r e s
e m b e r e i
I. makfalvi Dósa Elek jogtudós "Ember volt ő. Ember. Élni hős. ............................................... Csak ami tanít, csak azt érdemes őrizni,védeni, mint az érdemet. ............................................... Ami maradt, az mienk egészen, neked is jussod, nekem is részem, mi sorsunkat áldotta-verte meg: szerszámok, gúnyák, fegyverek. Kincsünk is volna, de nincsen ára: képességünk a maradásra, bátorságunk a születésre, bátorságunk a halálra" (Magyari Lajos) Makfalva nem a világ közepe. Másnak. De nekünk, hajdani, mai és reményeink szerint eljövendő makfalviaknak az volt és az is marad. Hiszen bennünket, Tamási Áron szavaival élve "Isten e földbe ültetett és megtartott sok évszázadon át. Megtanított a megszerzett földet megvédeni, benépesíteni, a termőföldet szorgalmas, kitartó munkával termővé varázsolni. Erdeinket, legelőinket megőrizni." A terméketlen, suvadásos, agyagos földből hasznos, szép, messze földön híres edényeket készíteni. Megtanított anyanyelvünk megőrzésére. Áldozatkészségre tanított, gyermekeink oktatásának, nevelésének biztosítására. De mindezekhez szellemi vezetőkre volt szükség, akik a célt, az utat megjelöljék és elöljárjanak. Istennek hála, voltak ilyenek. Ők a mi híres embereink, akik falunkért az átlagosnál többet tettek. Ilyen volt makfalvi Dósa Elek jogtudós, a Makfalvi Népiskola társalapítója. Minden lehetett volna másmilyen is. Minden oka megvolt rá. Hiszen nagybátyja, Dósa Dániel és makfalvi rokonai több évig tartó pert indítottak nagyapja,
makfalvi Dósa Elek jogtudós 1803-1867
Dósa András ellen, aki első felesége halála után makfalvi zsellér Bernád Erzsébethez kötötte életét. E kapcsolatból született, szerintük törvénytelen gyermekeket /András, Éva, Gergely/ akarták kitudni a jussból. A pert végül elveszítették a makfalvi rokonok, de a szívében ottmaradt a tüske. Ennek ellenére vagy csakazértis a megtagadottak bizonyították, hogy méltóak a makfalvi Dósa névre. Makfalvi Dósa Gergely /1767-1826/ jogtanárként működött a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban. Fia D. Elek apja nyomdokán haladt. Ki is volt marosvásárhelyi Dósa Elek? 1803. márc. 15-én szü letett M a r o s v á s á r h e l ye n . T a n u l m á n ya it a marosvásárhelyi Református Kollégiumban és a Budai egyetemen végezte, ezek után külföldi tanulmányokkal egészítette ki tudását. Hazatérve a marosvásárhelyi Ref. Kollégium jogtanári tanszékén tevékenykedett. Tanári munkája mellett tudományos tevékenységet is végzett, és
Makfalvi Tekintő
2. oldal
bekapcsolódott a reformok politikai életébe. Jogtudományi munkásságát tükröző művei: Erdélyi jogtudomány, Az erdélyi evangelicoreformátusok egyházi jogtana. Bennünket, makfalviakat a legjobban A makfalvi oskola felállításáról szóló jelentése, az ő szavaival élve „véleménye” érdekel, ami tulajdonképpen az 1835-ben létesített Wesselényi Népiskola működési szabályzata. Erről részletesen a következő lapszámunkban írunk majd. Megéri a részletezést, hiszen Erdély első és egyetlen alapítványiskolája messze földön híressé vált, nem utolsó sorban a makfalvi Dósa Elek munkája által, melynek szellemisége máig ható erő. Marosvásárhelyi Dósa Elek szabadelvű politikusként támogatta a haladó törekvéseket, így br. Wesselényi Miklós jobbágyfelszabadító céljait is. Ő és elvbarátai tették lehetővé Wesselényinek a szólásjogot 1835-ben a marosszéki márkális gyűlésen, miután területet vásároltak neki Makfalván, és így mint marosszéki birtokos szót kaphatott. Hálából Wesselényi iskolát alapított falunkban, amelyet mint nevét, szellemét képviselő intézményt élete végéig támogatott. M-vi Dósa Elek az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a Királyföld kormánybiztosa volt. Brassóban működött a jog, az igazságosság
képviselőjeként. A szabadságharc bukása után 4 évi várfogságra ítélték. Császári kegyelemmel fél év után szabadult. Tanári munkáját 1868-ban szakította meg, miután Marosvásárhely országgyűlési képviselőjének választotta. 1867ben az országgyűlés alelnökének választották. Tudományos munkássága elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává vált. 1867. nov. 19-én halt meg Budapesten. Kívánsága szerint Marosvásárhelyen talált örök nyugalomra. Valaha a városban utcát neveztek el róla. Sajnos, tájainkon a történelmi változások nem kedveztek a magyar történelem nagy személyiségeinek. Nem hálátlanság, inkább a történelmi kényszerűség az oka. De őrzi emlékét a hálás utókor. Marosvásárhely művelődési palotájának főbejárata fölött ott található m-vi Dósa Elek domborműve, Teleki Sámuel, Bolyai Farkas, Bolyai János, Mentovich Ferenc, Péchi Ferenc arcképmásával együtt. Mi is szeretnénk feleleveníteni emlékét falunk népének szívében. Egy olyan ember emlékét, akinek nagyon sokat köszönhetünk, mi makfalviak. Fülöp Irén
Mindenki másképp csinálja Ősz idei megemlékezések Mint azt mindannyian tudjuk, minden évben ilyenkor, késő ősz tájékán eljönnek a megemlékezés napjai. Megemlékezünk ilyenkor a már nagyon rég halott őseinkről (elődeinkről) vagy a még nem is olyan nagyon rég eltávozott nagyanyáinkról, nagyapáinkról, szüleinkről vagy más rokonunkról vagy közeli ismerősökről. Mi, magyarok megemlékezünk még az 1956-os kommunista ellenes magyarországi forradalomról, amikor nagyon sok szabadságra vágyódó ember vesztette életét a rendszer megtorló akcióiban, úgy Magyarországon, mint itt Erdélyben egyaránt. Tehát itt most arról írnék az alábbiakban, hogy hogy láttam én az idei megemlékezéseket. Kezdjük az elején. Azaz vegyük kronológiai sorrendben az eseményeket. Október 26.hajnali négy óra. A budapesti rendőrség "megtisztította" a Kossuth teret az ott tüntető, kevesebb mint száz embertől. Tüntetésük okát, azt hiszem, mindannyian ismerjük. Ezután többé-kevésbé ment minden a megszokott rendben egészen délután négy-öt óráig, amikor is a tüntetők összecsaptak az ellenük kivezényelt rendőrökkel.(Vagy fordítva. Ezt nagyon nehéz volna itt eldönteni, és ez, hála Istennek, nem is az én feladatom.) Ezután lett nagyon sok tüntető s még jó néhány ártatlan járókelő a rendőrök által megverve. Mert igaz ugyan, hogy láttam olyan tüntetőket, akik kövekkel meg vasrudakkal támadtak a rendőrökre és még néhány Molotov koktél is látható volt erre-arra. De láttam olyant is, hogy lovas- meg rohamrendőrök rontanak be a járókelők közé, és ütnek-vernek mindenkit, aki nem volt elég gyors vagy ügyes, hogy elfusson előlük. És aki nem tudott elfutni, az kapott. Kapott gumibotozást, kézzel verést, rugdosást meg mindent, ami belefér, csak úgy emlékeztetésképpen, hogy miket kellett kiálljanak 56-ban elődeink. És emlékeztek. És emlékeztek a rendőrök is, akik, amint kézhez kapták gumibotjaikat, könnygázgránátjaikat meg gumilövedékeiket, azonnal tudták használni. És használták is rendesen, s habár akadt néhány szégyenlős rendőr, akik a kamerák elé állva megpróbálták eltakarni, milyen
Makfalvi Tekintő
3. oldal
ügyesek is a tásaik, de azért mégis nagyon sokat láttunk. Ők meg így emlékeztek. És ez eltartott megint hajnalig! Aztán meg másnap s meg a rá következő napokban hallhattuk a politikusok vádaskodását ki-ki hovatartozása szerint. Az ellenzékiek a rendőrséget vádolták túlkapásokkal és brutalitással. A kormánypártiak azzal vádolták a tüntetőket, hogy ők támadtak elsőnek, és agresszív, ittas csőcseléknek nevezték a tüntetőket. Ők így emlékeztek! Engedjék meg a kedves olvasók, hogy ezt a mondatot már hallottuk mi is, és szerintem a magyarországi emberek is hallották már. Erre meg én emlékszem nagyon jól! Kár, hogy az ottaniak, úgy látszik, elfelejtették. Aztán elérkezett november 1-je, mindenszentek napja, amikor nálunkfele minden járni tudó ember igyekszik kimenni a temetőre, és ott megtisztelni egy csokor virággal meg egy szál gyertyával elhunyt hozzátartozóit, rokonait és kedves ismerőseit. (És itt elérkeztem eme írásom itthoni vonatkozásához.) Az idén nagyon szép idő volt november 1-jén. Így az idő nem zavarta meg a csendes emlékezéseket. Erről azonban gondoskodott néhány "embertársunk", kik sajnos, nem tudnak alkohol nélkül emlékezni, s miután már túlvannak jó néhány pohár italon, már arra sem emlékeznek, hogy mire s hogy kellene emlékezni. És mivel elég hangosan próbálnak meg emlékezni mindenre, ez elég zavaró többünk számára. Engedjék meg nekem, hogy bevalljam, hogy a fent említett megemlékezésekből egyiket sem szeretem igazán. Én igazából a meghitt, csendes, méltóságteljes megemlékezéseket szeretem, ahol minden ember előbb magába néz és megpróbál kiűzni magából minden ellentétet másokkal szemben, és így próbál meg emlékezni őseire "csöndben", és tanulni azok hibáiból is, hogy a jövőben ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Annak reményében, hogy megtanulunk így is emlékezni, kívánok minden jót minden Makfalvinak és Erdélyinek, akárhol éljen is. ifj. Kovács Árpád. BraveHeart.
Arról, hogy mi az uniform Ráhangolódásként: „Vitatkozunk a semmiről- na hagyjuk! Szempontunkat kidobja egy kanyar... Dühö ng hetü nk majd dü nnyö g vén: azannyuk! S a szájunk íze fölöttébb fanyar...” (Kovács András Ferenc) A címről, mely nem fog eleget tenni az olvasói elvárásnak: Tulajdonképpen egy az egyben lekoppinthattam volna Örkény István egyik egyperces novellájának címét, mely így hangzik -Arról, hogy mi a groteszk -, mert a kiírandó, kibeszélendő téma valóban az, tehát groteszk. Mégis, mivel ágaskodik bennem a posztmodern hajlam, hogy meglévőt át- illetve újraírjak, ezért az intertextualitás nagyszerű mó dszer ével élek a címválasztás ban. (Fogalommagyarázat nálam vagy bármelyik diákomnál.) A témaválasztásról: A téma az utcán hever (vagy lever?) - mondják újságírói berkekben, s bár jómagam nem vagyok ezen irigyelt faj mégoly silány egyede sem, mégis az űrlények megjelenése szűkebb régiónkban nyilván felkeltette az érdeklődésemet. Nem csalás s a legkevésbé sem ámítás, földönkívüliek lepték el vidékünket. Legfőbb ismertető jegyük: két- vagy négykerekű járműveken közlekednek, sárgába hajló zöld, illetve zöldbe hajló sárga mellényt viselnek, gyakran öltik maguka általunk jól ismert emberek arcát, sőt, ne adj Isten, az is előfordulhat, hogy önmagunkat véljük felismerni bennük. Ilyenkor
aztán csípkedhetjük magunkat, hogy mi ő vagyunke vagy ő mi vagyunk-e. Ugyanerről komoly(abb)an: A nem tudom milyen törvény nem tudom milyen rendelete alapján sikerült egyenruhába öltöztetni a biciklivel illetve szekérrel közlekedő jónépet. Még nem döntöttem el, hogy sírjak vagy nevessek, vagy mindkettőt egyszerre ezen említett tény miatt, csak azt érzem mindennél biztosabban, hogy az én ruhatáram nem fog ezen foszforeszkáló nájloncsodával bővülni. Nem, mert minden porcikám nemet mond az uniformizálásra, az egyneműsítésre. Talán egyszerűen természetemből fakad a másság szeretete, a kilógni a sorból, nem betagozódni törekvése, de az is lehet, hogy a kollektív tudatalattiból (hódolat a nagy Jung előtt!) tör elő a tiltakozás minden ellen, ami egyformaságot képvisel. (Lásd szépreményű kommunizmus!) Egyébként is én nem akarok olyan lenni, mint ő, Isten ments, hogy bárki is vele keverjen össze. És persze az is lehet, hogy ő sem akar olyan lenni, mint én, Isten ments, hogy bárki is velem keverje össze. Ami a jövőt illeti: Az eddig leírtak ellenére, ha valaki mégis fel vél fedezni az űrlények, a sorba beállók táborában, előre jelzem: a látszat csalni fog, ő nem én leszek! Következtetés: „Sötét tervek szövődnek ellened, Szomorú vagy, mint pókhálón a légykosz: nincs többé szellemed, se jellemed(...)” (Kovács András Ferenc)
VaSS
Makfalvi Tekintő
4. oldal
„Az embereknek meg kellene tanulniuk egy újfajta gazdálkodást” Családi gazdaságok az unió kapujában Mi történik a csatlakozás után? Ez az a kérdés, amelyre sok mezőgazdaságból élő személy még ma sem tudja a választ. Annyi biztos, hogy kemény kritériumoknak kell majd megfelelni. A feltételekről azonban a gazdák nincsenek megfelelő módon tájékoztatva. Nem létezik megfelelő kommunikáció a politikum és az egyszerű emberek között, nyilatkozta Tiberiu Ştef a Maros Megyei Hegyvidéki Fejlesztés Egyesület elnöke. Szerinte a vezetők nem képesek arra, hogy a fontos tudnivalókat a lakosság fele továbbítsák. Ezen a véleményen vannak a falusi emberek is. A legtöbb hír a média által jut el az emberekhez, de ezek között nem tudnak kellőképpen eligazodni. László Sándor hármasfalusi lakos, aki állattartásból származó jövedelemmel egészíti ki szerény nyugdíját, nem tudja, hogy a csatlakozás után fenntartható lesz-e gazdasága, de reménykedik. Ő inkább állatokat nevel eladásra, minthogy tejet adjon el, hisz „amíg egy liter tejért kevesebbet adnak, mint ugyanannyi borvízért, jobban megéri azt a hízók etetésére használni.” A tejkvotáról is csak annyit tud: „le kellett adni a papírokat, és az engedély örökölhető vagy eladható”. Náznán Jenő a Maros Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezetője szerint az emberek vonakodnak igényelni a tejkvotát, mert félnek az esetleges adóktól. Náznán szerint szemléletváltásra van szükség a gazdaságban, például hegyvidéken a tejtermelésről át kellene térni hústermelésre. „Ez lehetne a megoldás, az embereknek meg kellene tanulniuk egy újfajta gazdálkodást.” Exportra kell termelni, „nagyon széles piac áll rendelkezésre, csak jó minőséget kell termelni”. A magánszemélyeknek szinte lehetetlen az európai piacra bejutni, erre a megoldást a szövetkezetek jelentenék. Ilyenfajta társulások már alakultak a Nyárád mentén. Azonban szerinte is még jó pár évig megmaradnak az önfenntartó, saját szükségletre termelő gazdaságok. Egyik napról a másikra ugyanis nem lehet felszámolni a több évtizedes múlttal rendelkező mezőgazdasági foglalkozásmódot. A másik jövedelemforrás az agroturizmus lehetne. Biztos megélhetést jelentene, kiaknázva az örökségünket, sajátosságunkat, hagyományainkat, a külföldi turisták fogadása. Ezen a téren már képzéssorozatokat indított az Agrom-ro, amely turisztikai egységekben dolgozó háziasszonyokat is képez. A. Magda szívesen foglalkozna vendéglátással Hármasfaluban, de nincs elég pénze, amit a turizmusba tudna fektetni. Pályázati lehetőségekre nem gondolt, nemigen bízik abban, hogy megkaphatná a szükséges támogatást. „Sem az emberek, sem az ország nincs felkészülve a csatlakozásra, de ha már ez elkerülhetetlen, akkor alkalmazkodnunk kell a szabályokhoz.”, mondja Tiberiu Ştef, aki szerint a fejlődés érdekében a magán- és közszférának együtt kellene működnie. A vidékfejlesztésben fontos tényező a területi identitás kialakítása, s ezen a téren a hosszú távú projektek kidolgozása. Albert Ibolya, Hármasfalu Egy év után Mottó: „Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók” Jakab levele, 2:1 Mielőtt hozzákezdenék a felzárkóztató napközi otthonunk 1 éves tevékenységének a fölvázolásához, a Királyok könyve 17. rész 16. versét idézve szeretnék köszönetet mondani támogatónknak, Dr. Márton István úrnak azért, hogy úgy a 2005-2006-os, illetve a 2006-2007-es tanév során, mint a nyári vakációs tevékenységeink alatt „A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a kosárbeli olaj nem kevesült meg . . .” Hála és köszönet az 52 makfalvi gyermek
Felzárkóztató napközisek
Makfalvi Tekintő
Előadással egybekötött ünneplés és a magam nevében. Napközi otthonunkat 2005 novemberében Dr. Sebesi Béláné, gróf. Halmágyi Ildikó tiszteletes asszony, iskolánk igazgtójával, Péterfi Györggyel és az egyházunk lelkészével, nt. Kiss Károly lelkipásztorral karöltve szervezték meg és indították be, amint már említettem, Dr. Márton István úr, magyarországi támogatónk önzetlen anyagi segítségével. Dr. Sebesi Béláné tiszteletes asszony a makfalviak ismert és szeretett asszonytestvére. Sokszor szolgál gyülekezetünkben. Jól ismeri nem csak Makfalva, de az egész Kis-Küküllő mente problémáit. A tiszteletes asszony szélesre tárt kapukon néz a világra, hisz élete során még mindig tanult. Jelenleg a komáromi EU-s Selye János Ref. Teológia doktorándusza, nem beszélve arról, hogy egy igazi filantróp személyiség is. Tisztában van azzal, hogy milyen életkörülmények között élnek gyermekek azokban a családokban, ahol az alkohol az úr vagy ahol semmi kereset nincs. „Ha az Isten íródeák volna S éjjel nappal mindegyre csak írna, Úgy se győzné ő se följegyezni, Mennyit kell a szegényeknek szenvedni”. Írja a keserves gyermekkort és a nem kevésbé küzdelmes ifjúkort megélt nagy nevű költőnk, József Attila az Aki szegény, az a legszegényebb című versében. Gondoljunk csak bele : hogyan is tudna sikeres iskolai munkát végezni a gyermek pl. ott, ahol a hosszú téli esték jóformán sötétségben telnek el, ugyanis sok makfalvi lakásban még nincs villanyvilágítás. Vagy milyen otthoni tanulást végezhetnek ott a gyermekek, ahol a megélhetés miatt a szülők külföldön vállalnak munkát, és a gyermekek szülői felügyelet nélkül maradnak itthon? Ma ezeket a gyermekeket migrációs árváknak nevezzük. Ha pedig a gyermekeket is viszik magukkal a szülők, akkor több időre kimaradnak az iskolából. Márpedig ma, a 21. században az iskoláztatás korparancs. A tudatlanság ideje lejárt !!! A foglalkoztatás, a munkahely kérdése az iskolában kezdődik, pl. ma már egy hivatásos tűzoltó is legalább szakiskolával kell, hogy rendelkezzen. Sőt, az EU-s normák szerint,
5. oldal
felnőttként is tanulnunk kell ahhoz, hogy lépést tarthassunk az élet egyre sűrűsödőbb újdonságaival. Mint tudjuk, a tanítás osztálymunka keretében folyik. A sikeres osztálymunka pedig bizonyos mértékű homogenitást tételez föl az iskolai munkához való viszonyulás, a ma már meglévő tudásszint, az otthoni háttér, az úgynevezett otthoni 7 év és sok más tényező tekintetében. De ugyanakkor az osztálymunka, akarva-akaratlanul, niveláló jellegű is. Mondjuk ki őszintén, hogy ez azt jelenti, hogy az osztályban a mérleg nyelve a többség irányába billen ki. Tudjuk, hogy a makfalvi iskola jól felkészült tantestülete alkalmazza az úgynevezett differenciált foglalkozás módszerét, de a differenciált foglalkozás legnagyobb mesterei is tehetetlenül állnak egy-egy olyan osztály előtt, amelynek jelentős része lefelé húzó ág, és ebben a lefelé húzó ágban is alig akad két -három azonos csoportba sorolható tanuló. Dr. Sebesi Béláné tiszteletes asszony a fentiekben vázolt és még sok-sok más idevágó kérdést megszívlelve hozta létre a Családotthon Gyermekekért alapítványt, amely székhelye a havadtői ház (Havadtő, Főút 123. szám). Az a la p ít vá ny ker et éb en ed di g 1 8 napközi otthon működik, közöttük makfalvi is. Zászlóinkon olyan komoly és szerteágazó célkitűzések állnak, mint: - felzárkóztatás az iskolai munkában - felzárkóztatni a higiéniai követelményekben - felzárkóztatás a szabadidő hasznos, kulturált eltöltésében - felzárkóztatás az egészséges, a serdülőkori követelményeknek megfelelő táplálkozásban a kellő mennyiségű kalória bevitelében - felzárkóztatás a szellemi munka végzésének igényében - felzárkóztatás az érzelmek intelligenciája, az IQ terén - a szülők felzárkóztatása a szülői teendők terén - felzárkóztatás mindazon kérdésben, amelyeket az „otthoni 7 év” szokott jelenteni a magyar szóhasználatban stb. Szép, nemes, magasztos feladatok ezek. Meggyőződésünk, hogy Istenben bízva, Isten közelségében a nemes lelkű támogatóink segítségével, Sebesi Ildikó tiszteletes asszony irányításával, biztatásával a XXI. századhoz, az EU elvárásaihoz méltó tevékenységet fogunk kifejteni. Dr. Sebesi Béláné tiszteletes asszony minden egyes munkatársi értekezleten felhívja figyelmünket arra, hogy „ Minden gyermek Isten teremtménye”, egyértelmű, hogy minden gyermeket azonos felelősséggel kell felnevelni”. Adjon Isten mindannyiunknak erőt, egészséget ehhez!
Prokop Irén
Makfalvi Tekintő
6. oldal
Sport
-
Labdarúgás
1 Nyárádremete
10
9
1
0
36-13
28
2 Egrestő
11
8
1
2
43-13
25
3 Somosd
11
8
0
3
47-24
24
4 Jedd
11
7
3
1
26-18
24
5 Kibéd
11
7
0
4
49-23
21
6 Lőrincfalva
10
6
0
4
30-26
18
7 Gyulakuta
12
4
1
7
24-29
13
8 Teremiújfalu
11
4
0
7
40-24
12
9 Kebeleszentivány
11
3
2
6
24-39
11
10 Nyárádmagyarós
11
3
1
7
33-32
10
11 Cikmántor
11
3
0
8
21-41
9
12 Szentgerice
11
2
1
8
13 Makfalva
11
2
0
9
Hármas tánctalálkozó Kibéden
-
Sport
«
A Marosvásárhely körzeti falusi bajnokság állása a XI. forduló után:
A 12. forduló eredményei: Kebeleszentivány-Jedd 2-2 (megóvott mérkőzés), Szentger ice-Egrestő 3-2 (megóvott mérkőzés), Lőrincfalva Nyárádremete - nincs eredmény, SomosdCikmántor 6-3, Makfalva-Teremiújfalu 4-1, Kibéd-Gyulakuta 5-2, Nyárádmagyarós állt. Hírek
dióhéjban
Adó
A 2006-os adózási év november 15-én lejárt. Kérünk mindenkit, hogy esetleges hátralékát ez 20-39 7 év december 15-ig törlessze! Az adózási kedvezményben részesülők nem 22-50 6 mentesülnek a kültelekadó, éjjeliőrség, szemételhordás illetékének kifizetése alól.
2006. októberében Barabási Attila tanár úr, a kibédi tánccsoport vezetője meghívta a makfalvi tánccsoportot, hogy a magyarországi valamint a kibédi tánccsoporttal táncoljunk. Mutassuk meg a makfalvi táncot. Örömmel fogadtuk el a meghívást, és vasárnap este hét órára érkeztünk Kibédre. Barabási Attila tanár úr fogadott minket a kibédi kultúrotthon előtt. Az előadás gyönyörű volt. Jobban megismertük a kibédi táncot és a magyarországit is. Az előadás után közös vacsora következett. Mind a három tánccsoport jelen volt a vacsorán. A vacsora után egy közös tánc következett, amelyen mindenki táncolt. Köszönjük nagyon szépen a kibédi tánccsoportnak és mindenekelőtt Barabási tanár úrnak a kedves meghívást és a kedves vendéglátást. Köszönjük szépen!
Simonfi Izabella
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
Közvilágítás November és december hónap folyamán kerül sor falunkban a közvilágítás felújítására, mely új lámpatestek felszereléséből, a hálózat javításából illeteve bővítéséből áll majd. A közvilágítás felújítása 20.000 lejbe kerül.
Gázár-támogatás Makfalván 193 család részesül gázár-támogatásban. Erre a célra a Maros Megyei Munkaügyi Osztály 15.125 lejt utal ki. Hármasfaluban a 14.605 lej értékű támogatást összesen 155 család kapja meg. Ha időközben megváltozik a támogatásban részesülők jövedelme, öt napon belül jelentkezniük kell a községházán új kérvény kitöltése végett. Bányai József Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
