A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
V. évfolyam, 2008. november
11. szám (59. szám)
Ajándék „Te vagy nékem a simogató jóság keze, szemünk vigyázó tekintete, az intő aggódás szava, kitárult kedvem ajtaja. De nincs olyan szó, mellyel el tudnám mondani, hogy mit jelentesz nékem.” Komán János: Nincs olyan szó Nincs olyan ember, aki ne szeretné, hogy a szívéhez legközelebb állóknak, gyermekeknek, szülőknek, unokáknak, barátoknak ne azt jelentse mint amiről a költő beszél. Ez az elvárás különösen igaz az idősödő vagy idős emberekre. Akik Isten kegyelméből még közöttünk vannak. Ők azok, akik akaratlanul is az elmagányosodás útjára lépnek. Hiszen nyugdíjasok, munkájukra már nincs szükség. Gyermekeiket már útnak indították. Sokan szüleiket, társukat elveszítették, sőt ami a legborzalmasabb, esetleg gyerme-
Idős ember imája Uram! Vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethető legyek. Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához, mindig mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a jó szándékú segíteniakarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat. Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó. Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni. Sok bölcsességet halmoztam fel életemben és nagyon sajnálom, hogy ezt talán nem tudom másoknak továbbadni. Beletörődöm ebbe Uram. De ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon mellettem ezekben az utolsó években. Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről. Ezek évről
Megjelenik havonta
időseknek keiket is. A sok–sok évi munkában elkopott testük, már nem szolgálja őket, hanem éppen fordítva, ők szolgálják beteg testüket. Így elkopik a test mellett a lélek is, odavész az életkedv, befeléfordulnak, miközben az élet megy tovább. A mai felgyorsult, megváltozott életben az idősek élettapasztalatai használhatatlanok, így hát senki sem kíváncsi rájuk. Mindezek ellenére szükségünk van egymásra, fiataloknak és időseknek. Itt szeretném közölni az Idős Ember imáját, melyet az Új ember katolikus hetilapból kölcsönöztem. Meggyőződésem, hogy segít majd bennünket életünk utolsó harmadában. Bevallhatjuk tiszta szívvel, hogy az állandó panasz, bezárkozottság, megkeseredettség nem segít mindennapjainkban. Legyen ez az ima segítség, amivel megkönnyítjük magunk és környezetünk életét. Legyen segítség idős korunk emberi, méltósággal való megélésében. Fogadják szeretettel! Fülöp Irén évre növekednek és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekről beszél-jek. Nem merem azt a nagy kegyelmi ajándékot kérni tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudtam hallgatni mások -nak a betegségekről szó-ló folyamatos panaszko-dását. De legalább arra adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket. Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet erősítsd meg olyanná, amilyen régebben volt. Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor előfordul, hogy ugyanarra az esetre mások másként emlékeznek, mint én. Ajándékozzál meg azzal a csodálatos
Makfalvi Tekintő
bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani fiatalokról. Tölts be úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek. Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése az
2. oldal
ördög munkájának a csúcsteljesítménye. Engedd, hogy Simeonnal együtt mondhassam, Látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt! És amikor bölcs szereteted úgy látja, hogy elérkezett az én időm, akkor át is ölelhesselek téged. Ámen. (Új ember katolikus hetilap nyomán)
Beszélgetés Demény Elek néhai makfalvi fazakassal A felvétel 1993 – ban készült II. rész Régóta csinálják Makfalván az edényt? Apám 1863-ban született. S, azelőtt már jóval csinálták az edényt. Cserépkályhát is csináltak, nekünk is az vót, szép zöld mázas, de az én időmben már nem csinálták. A korondiak csak mázátlan edényt csináltak, jó főzőedényt homokos agyagból. A fazakasokról mondták: „Ej, te szegény fazakas, kezed – lábad agyagas, olyan vagy, mint a kent kas.” Mi a földdel is dógoztunk. Közben csináltunk tavasszal 2 – 3 katlan edényt, de csak március elején fogtunk neki, mert a ház izzadt tőle. Mire emlékszik a vásárokból? Csináltam Sípot is. A vásárba belefújtam. Futottak a gyermekek, hordták a tojást, hogy vegyenek sípot. A tojás jó vót, beleraktuk a töröbuzába s hazavittük. Falun gabonáért adtuk az edényt. Megtöltötték kétszer, a nagyokat másfélszer, a kicsiket háromszor gabonával. Én csak tavasszal, s ősszel jártam edénnyel. Nyáron nem vótam, ősszel, karácsony előtt megint. A 10-15 literes fazakakat csináltam, káposztafőzőt. A rományoknál ne hagyj Isten, hogy pléhfazékba fözzék a tejet! Azt mondták, a tej zsírosabb a cserépedényben. A szászok inkáb vásárolták a korsót, 2-3 literest. Ment a szőlőbe, neki az kellett. Egy korondi fazakas beszélte: Elment a szászhoz szállásba, volt vele egy segítség, egy gyermek. A szász vacsorázott, azt mondja: - Na, szomszed, szívesen látom a vacsorára! Megijedett a szász. – Menj csak, szomszéd, csak szókásból mondom! A szászoknak jó sima edény kellett, a szász akármit nem vett meg. Sokat szigorogtunk. Aludtunk piacon, szekér alatt is, de egyszer esett az eső, befolyt a szekér alá, s kiszorított. A szekérben edény vót. Aludtunk csűr-
Makfalvi zöldmázas tál Készült 1972 - ben
ben, pajtahijján. Segesváron alól vótunk, Besén, románul Bişa. Disznóvágás vót. Barta Imrével vótunk. Hát, egyszer úgy egy óra felé egy olyan középkorú asszony jön ki a szomszédból, s hoz ki a tálcán nekünk lábosban kolbászt, májast, zsírban nyakig. Egy nagy puliszkát. Egy fejtő káposztát. Azt mondja: - Am adus mâncare pentru dumneavoastră ca să mâncaţi o ţâră de caldă, să fie pomană pentru morţi. - Na, úgy laktunk, kérem... A szomszéd falvakban fazakoltak? Szolokmában igen, de kevesen. Csak tángyért, tálat, s tejesfazakat csináltak. De főzőedényt nem, mert nem volt olyan agyaguk. Fehér földdel öntötték és kivirágozták, mint most a korondiak. Az edényeken kívül még mit készítettek a fazakasok? Például Suba Dénes bácsi. Annak látszik is a nyoma, milyen házat épített. Az csinált mindenféle csecse – becséket, cifraságokat, gyermekjátékokat, még a Regátba is bejárt. Rendes edényt nem is igen csinált, mert ez jobban hozott. Vass Áron bácsi, amilyen keze vót. Csinált sátoros cigányt, átalvetős embert, bihalat, s tehént. Molnár Dánielről is hallottam, láttam a munkáit darabokban, de az már még különb vót. Suba László
Makfalvi Tekintő
3. oldal
Szolokma története Lámpa nem volt, gyertyát égettek, pozdorját tartottak, gyufát keveset használtak, a házak ablakai csak lyukak voltak, a házakat az út mentén hosszan építették. A nők szoknyát, hosszú gyapjúból szőtt ködmönt és fejkötőt viseltek. A ruhákat kőtővel kötötték össze. A férfiak a szokmányt a derekukon kötötték össze kötéllel, újjast csak a templomban viseltek. A lámpát 1871-ben Fariber György hozta be, aki német származású kocsmáros volt. A jószágokat sátoros kerítés védte, karói hegyesek voltak és szalmával fedték be. A biztonság gyenge volt, ló és marhalopások gyakoriak voltak. Az utcák végén porkoláb kapuk voltak, a patakon, mint ahol Fagyura Mihály lakott víz kapu volt a marhák ellen. Akinek a marháját nem az út felé lopták el a község nem fizette meg. Vasas szekere senkinek sem volt 1840-ig. Legelőbb Berki Jakab András, mint borvízzel járó vett ráfot, utána Dombi Dániel István. Az akkori emberek keveset trágyáztak, a marhák a nyár nagyobb részét a legelőn töltötték, az emberek inkább pásztorkodtak. Faekével szántottak, a szórót nem ismerték, a legelső szórót Jakab Vencel és Jakab Károly készítették. A pénz nagyértékű volt, sokat dolgoztak kamatba gabonáért. Aki egy véka gabonát kért másfél vékát kellett visszaadnia. A gyümölcsösítés 1850-ben kezdődött Berki Jakab András kertjében, a Demetertára nevű helyen ültetett és oltott, utána Benedek Jakab Istvánéba a Karjasba. Később Dombi Dániel István, Jakab György és Dombi Jakab József ültetett nemesebb fajtákat. Vetett takarmány nem termett csak a sovány fűvek, melyek kaszálását egy ember egészségesen nem bírta ki az akkori konyha remekeivel.
A Tejcsarnok omladozó épülete
Szolokmai utcarészlet
Heremagot először Berki András Jakab, majd Ősz Jakab Márton vetett. 1880-ig hosszú fűrész nem volt Dombi vette az elsőt. Téli szórakozás a mesemondás volt. Őseink a pálinka főzése és fogyasztása mellett nagy dohányosok voltak, a bagót a zápjokon tartották, pipáztak, hüvelyknyire tartották a pipát. Volt külön ember is, mint Gyepesi József, akinek akkora pipaszára volt, hogy 50 cm-t meghaladta. Több esetben is megkérdezte, ég-e a pipám, mert nem látszott a távolság miatt a füst. Bank a közelben nem volt, szokás volt a zálog áron való vásár. A legközelebbi vasút Vásárhelyen volt, ahová nem is ritkán ökörrel is elvitték a fát. 1833-ban mondták a régi emberek, hogy olyan szükség, illetve éhség volt, hogy a csúszapuliszkát is megették, de sokan meghaltak tőle. Kötelező iskolába járás volt, írást a lakosság 30%-a, ha ismert. Nagyon szokásosak voltak szombaton a vecsernyére járások. Még a mezőről is hazajöttek. Vasárnap senki sem maradt onnan el, nem dolgoztak, nem káromkodtak. Az iskolának 1880-as évekig Szentgyörgyi József volt a tanítója. Az 1867. évi kiegyezés után a magyar lett a hivatalos nyelv, addig a hivatalban a német nyelvet használták. Lelkész Böjthe Sándor, tanító Vargyas Ferenc, őt 1906-ban Áros János tanító váltotta fel. Községi bíró Jakab Elek, idős Szép Mihály. Ebben az időben küldött az EMKE könyveket. Könyvtárnok Jakab Károly volt. Ekkor kezdtek el jobban gazdálkodni, mert 1913 előtt a község lakosságának 40%-a más földjében termelte élelmét. Fülöp Miklós
Makfalvi Tekintő
4. oldal
Őszi „bálok” Makfalván Miközben az elmúlt időben csaknem mindenki azzal foglalkozik nálunk, hogy mi történik a községi tanácsban, többeknek talán fel sem tűnt, ami, hogy elmaradt a hagyomány szerinti szüreti bál megrendezése. Nem szeretném forszírozni, hogy milyen okokból nem sikerült megrendezni e bált, inkább azzal az örömteli ténnyel szeretnék foglalkozni, hogy a makfalvi iskolásoknak és tanáraiknak köszönhetően mégsem kellett lemondanunk az őszi mulatozásról. Mert, hál Istennek, előbb a nyolcadikos diákok rendezték meg hagyományosnak mondható szüreti báljukat, aztán rá egy hétre a kisiskolások rendeztek úgynevezett „Őszi bál”-t. Persze a tanáraik javaslatára és nagymértékű segédletével. A beszámolómat kronológiai sorrendbe kezdeném. Elsőként a szüreti bállal. Mint mindig, erre a bálra való felkészülés már néhány héttel az esemény kitűzött időpontja előtt megkezdődött. S, mondhatom örömmel töltött el, amikor láttam, hogy milyen szorgalmasan járnak a nyolcadik osztályosok a próbákra. S, mégis őszintén bevallom, hogy a véletlennek köszönhető, hogy elmentem a bálba. Régi ismerősökkel találkoztam, aki mondták, hogy mi is van a kultúrban. Mert, ha azon a délután nem találkozom velük, és ők nem hívnak, hogy menjek bevallom nem állt szándékomban akkor bálba menni. Ennek ellenére én jól éreztem magam és örvendtem, hogy hagytam magam rábeszélni, hogy bálba menjek. A bál lefolyásáról nemigen van semmi új amit írjak. Miután összegyűlt egy nagy létszámnak egyáltalán nem mondható nézőközönség, elkezdődött az előadás, amit az előzetes próbák során tanultak be a diákok, és őszinte elismeréssel állíthatom, hogy szememben nagyon ügyesek voltak. Persze nem állítom, hogy hibátlan lett volna a táncuk, de szerintem a jelenlévők közül senki sem várta el. Talán nem is az volt a lényeg, hogy hibátlanul táncoljanak, hanem inkább az, hogy életben tartsák hagyományainkat, és én úgy láttam, hogy igyekezetben nem volt hiány. Az előadás végeztével minden a szokásos rendben ment tovább. Kihírdették, mennyibe kerül, ha valakit elkapnak a csőszök lopás közben, s ezután igyekeztek minnél több tettest lopáson érni. Talán az volt még egy kissé más, mint a többi szüreti bálon, hogy a szőlőkoszorút, amit máskor ki szoktak sorsolni most Jakab Mózes közreműködésével elárverezték. Ezt én is jó ötletnek tartottam, csak talán egy kicsit sértő dolog volt, hogy nagyon kevesen licitáltak rá, de végül mégiscsak elkelt. Persze a koszorú elkelte után is folytatódott tovább a bál a maga rendjén. Pontosan egy héttel ezután volt a kisiskolások őszi bálja, amire én is hivatalos voltam kisöcsém, Kovács
Együtt bulizik tanár és diák Hunor által. Mivel a tanárok kérték, hogy aki tud készítsen töklámpát, és ezt nagyon sokan meg is tették, ezért engem ez a bál egy kicsit az amerikaiak Halloween-i mulatságára emlékeztetett. De ezzel egyáltalán nem azt akartam mondani, hogy rossz ötletnek tartanám. Egyáltalán nem, sőt. Elnézve őket eszembe jutottak gyermekkorom ünnepségei. Akkor talán a sokat átkozott kommunizmus ellenére több ilyen ünnepség is volt, s szerintem, amint azt ebből a példából is láttuk egy kis hozzáállással talán most is lehetne ilyeneket szervezni. Hogy szűkre fogjam írásomat nem térek ki külön minden pontjára, ennek az ünnepségnek. Inkább csak röviden annyit, hogy volt ott minden. Egy kiselőadás az alsó tagozatos kisdiákok részéről, több részben lezajlott tombola sorsolás, ahol szinte mindenki nyert valamit, és a legfontosabb, élő zenére lehetett ropni a táncot. Itt bevallom, hogy ez tette rám a legjobb benyomást, azaz, hogy a tanárok, és még jó néhány személy nem nézve a korkülönbséget együtt táncolt a kisiskolásokkal, és azt gondolom, hogy a gyermekeknek egy nagyon szép élményben volt részük. Mondhatják a kedves olvasók, hogy mit vagyok odáig ezekért, hiszen ezek csak gyerekbálok voltak. Hát ez a baj, hogy így gondolkodunk, mert szerintem inkább jelenlétünkkel is támogatnónk kellene az ilyen eseményeket, mert azt mindenki látja, hogy egyre inkább kihalnak a hagyományaink és a fiatalok többsége nem tud vagy nem szeret táncolni. Az ilyen események nagyszerű alkalmat nyújtanának, hogy megtanuljanak táncolni és ne is szégyelljék azt, hogy tudnak. Őszinte elismerésem a gyermekeknek és tanáraiknak, hogy igyekeznek megőrizni hagyomá-nyainkat, s esetleg egy új megteremtéséhez is hozzá-járultak. Annak reményében, hogy ez így lesz, kívánok továbbra is minden makfalvinak sok egészséget és minden jót, akárhol éljen is. Ifj: Kovács Árpád BraveHeart
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Makfalvi iskolások a SZÍNPADON 2008. november 21 - 22. Idén XVI. alkalommal került sor az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület szervezésében a Színpad elnevezésű amatőr színjátszók találkozójára az Erdőszentgyörgyi Művelődési Otthonban. A makfalvi Wesselényi Miklós Általános Iskola felső tagozatos diákjai harmadik alkalommal vesznek részt a rendezvénysorozaton. Ezelőtt két évvel az Erős János című darabbal léptek fel, tavaly az Időapót adták elő, az idén már egy nehezebb és komolyabb darab következett, az Autó hozományba, melyet a makfalvi közönség is láthatott a júniusi évzárón. A pénteki fellépést hatalmas izgalom előzte meg, hisz ez volt első „külföldi” fellépésük. Az előadás előtt félénken kukkantottak ki a függöny mögül, és reménykedtek, hátha elmaradnak az érdeklődők. Majd ismerős arcokat pillantottak meg a közönség között, ami reményt adott számukra, hogy azért még sincsenek egyedül. Az izgalmat még inkább fokozta az a tudat, hogy ők az első előadók. Utánuk következett a szászrégeni Ke-
Még egy utolsó simítás a bajszon, aztán jöhet a fellépés
A színészek mény János Népszínház gyermekcsoportja, akik Illyés Gyula Becsületes Tolvaj Marci - ját adták elő, majd a csíkfalviak Méhes György Szépike és Csúfukája, végül a nap az erdőszentgyörgyiek Erős Jánosával ért véget. A Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Sármási Bocskai János Orbán Adriennel, Szőcs Katalinnal és Lőrincz Balázzsal életük első interjúját készítette el az öltözőben, melyet szombaton délután sugároztak. A zsűri, melynek tagjai között jeles színházi szakemberek kaptak helyet, (Kozsik József, Solténszky Tibor, Nagy Gábor) este 8 óra után bírálta el az előadott darabokat. A dicséretek mellett a csapat tagjait ötletekkel, tanácsokkal látták el. Következő fellépésük 2008. november 29-én szombaton délután lesz Székelyudvarhelyen. A szereplők Bányai Borbála, Bartha Tímea, Szőcs Katalin, Orbán Adrien, Szilveszter Loránd, Bokor György, Fazakas Károly Lehel és Lőrincz Balázs voltak. Ügyesek voltatok, csak így tovább!! Külön köszönet ifj. Orbán Balázsnak, valamint a Makfalvi Polgármesteri Hivatalnak. Péterfi Levente
Megújul és kibővül a makfalvi park A Polgármesteri Hivatal sikeresen pályázott „A községi parkrehabilitációs és kibővítési program”ban, amelynek összértéke meghaladja az 500.000 lejt. A program keretében külön játszóterületet alakítanak ki a gyerekek számára hintákkal, csúszdával. A park területén egy kisebb méretű szökőkút is helyet kap. Első lépésben néhány fát fognak eltávolítani a jelenlegi parkból. A munkálatokat a tervek szerint jövő év első felében fejezik be. Péterfi Levente
A park az átalakítás előtt
Makfalvi Tekintő
6. oldal
S p o r t
-
L a b d a r ú g á s
A Marosvásárhely körzeti falusi bajnokság II. csoportjában állása az őszi forduló után: 1 Egrestő
8
5
1
2
14-15
16
2 Szentgerice
8
4
2
1
26-8
14
3 Kibéd
8
4
1
3
18-11
13
4 Gyulakuta
8
4
1
3
17-19
13
5 Nyárádmagyarós
8
4
1
3
20-20
13
6 Makfalva
8
3
2
3
18-16
11
7 Cikmántor
8
3
1
4
23-17
10
8 Harasztkerék
8
2
1
5
8-21
7
9 Nyárádremete
8
1
0
7
10-26
3
A Szovátai Mobila C.S. eredményei 1993 - 1994 - es korosztály
-
S p o r t
A Marosvásárhely körzeti falusi bajnokság II. csoportjában szereplő Makfalvi Maka SE labdarúgó csapatának őszi eredményei: I. forduló: 2008. szeptember 14., 16 óra Makfalva - Gyulakuta 2-1 (gólszerzők: Ozsváth Zsolt, Dósa Medárd) III. forduló: 2008. szeptember 28., 16 óra Makfalva - Cikmántor 2-3 (gólszerzők: Suba Barna, Jónás Szabolcs) IV. forduló: 2008. október 5., 15 óra Nyárádmagyarós - Makfalva 4-3 (gólszerzők: László Attila, Suba Barna, sa Medárd ) V. forduló: 2008. október 12., 15 óra Makfalva - Egrestő 2-2 (gólszerzők: Puiu Szilárd, Ozsváth Zsolt)
A.S. Ákosfalva - C.S. Mobila Szováta 2-2 Aso Nyárádszereda - C.S. Mobila Szováta 1-2 C.S. Mobila Szováta - Gaz Metan Marosvásárhely 1-3 C.S. Mobila Szováta - FC Junior Marosvásárhely 2-1 (Farkas Mózes 1 gólt szerzett)
VI. forduló: 2008. október 19., 15 óra Kibéd - Makfalva 2-4 (gólszerzők: Suba Hunor 3, Dósa Medárd)
1996 - 1997– es korosztály
VIII. forduló: 2008. november 2., 14 óra Harasztkerék - Makfalva 1-0 IX. forduló: 2008. november 9., 14 óra Makfalva - Szentgerice 3-3 (gólszerzők: Suba Barna, Suba Hunor, Jónás Szabolcs, )
FC Gaz Metan Marosvásárhely - C.S. Mobila Szováta 0-2 (Szilveszter Barna 1 gólt szerzett) C.S. Mobila Szováta - C.S. Szászrégen 2-1 C.S. Mobila Szováta - C.S. Muresul Ludas 4-1 C.S. Mobila Szováta - C.S. Infinity Dicsőszentmárton 11 - 0 (Szilveszter Barna 1 gólt szerzett)
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDÕRSÉG, TÛZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelõ: 584.161
Dó-
VII. forduló: 2008. október 26., 15 óra Makfalva - Nyárádremete 2-0 (gólszerzők: Suba Barna, Soó Károly)
A csapat legeredményesebb játékosai az őszi fordulóban Suba Barna és Suba Hunor voltak. Mindketten négy-négy alkalommal találtak az ellenfél kapujába
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprõdi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Internet: www.makfalva.eu/Újság www. ghindari.eu/Újság Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
