A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
VI. évfolyam, 2009. március
3. szám (63. szám)
Megjelenik havonta
Petőfi Sándor
A magyar nemzethez Járjatok be minden földet, Melyet isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja; S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások dacára Ez a nemzet mégis árva, Mégis ronyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn. Vagy ha épen a véletlen Föl találja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az inség zivatarja Őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába, És ha ott ragyogni látjuk, Szánk-szemünket rájok tátjuk, S ál dicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle? S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felőlünk: "Élt egy nép a Tisza táján, Századokig, lomhán, gyáván." Oh hazám, mikor fogsz ismét Tenni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre? Mikor ébredsz önérzetre?
Than Mór - Az isaszegi ütközet
Március 15 Március 15. Zászlók lobognak, újra és újra elhangzik a Himnusz, a Nemzeti dal, nagy szavak, fennkölt fogalmak r ö pkö dne k. Ü nne p va n, ne mz e t i ü nn e p. Ünnep van? Igazi, belülről fakadó, külsőségektől mentes? Engedjük, hogy március 15 üzenete eljusson hozzánk? A meg nem alkuvás, a kitartás, a bátorság, a becsület, a tetrekészség üzenete megérint vagy következmények nélkül lepereg rólunk? Aktív vagy passzív ünneplők vagyunk? Elmegyünk a március 15- ére szervezett ünnepségre, hogy jelenlétünkkel üzenjünk: még vagyunk, lenni akarunk, céljaink vannak? Esetleg a tévé biztosította ünnepi közvetítések segítségével teljesítjük a megemlékezés kötelességét? Vagy már ezt sem, már a teljes passzivitás kerített hatalmába? A költői kérdések özönére saját lelkiismeretünk alapján válaszolhatunk. De talán ennél többet is tehetünk. Talán, ha megpróbálunk saját lehetőségeinkhez, képességeinkhez mérten a legtöbbet tenni székely- magyar nemzetünk megmaradásáért, érvényesüléséért, felemelkedéséért, az ünneplés öröme, a megemlékezés méltósága a kötelesség kényszere nélkül, spontán módon megadatik számunkra. Volt már a nemzet kilátástalanabb, kétségbeejtőbb, veszélyeztetettebb léthelyzetben is, mégis képes volt a megmaradásra, a továbblépésre. Mert akart, mert mert. Ezt kell tennünk nekünk is! A követésre méltó példa adott, éljünk az adódó lehetőségekkel! VaSS
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Bíró Mátyás abodi népművész kiállítása Kecskeméten Szívünknek nagyon kedves meghívót kaptunk Kecskemétről. Íme:
A meghívó hátlapján a következő szöveg olvasható: Bíró Mátyás 1928. február 11 - én született Székelyabodon (Románia) és ma is ott él. Hét testvér közül ő a negyedik gyermek volt. Ezermesternek lehetne tömören nevezni. „A bútorkészítést testvéremtől, Gyuritól tanultam, s a családban ami bútor volt, nagy részét én csináltam” - mondotta. Az igazi lelki vágya azonban mindig a szoborkészítés felé terelte. Már gyermekkorában gyúrta az agyagot, és a legelsők között készített a nagybátyáról szobrot. Festett is és hegedűt is készített. Zenekart alakítottak és leginkább télen a Küküllő és a Maros mentén járták a falvakat, főként bálokban, lakodalmakban zenéltek. Járt egyszer a szomszéd településen, Makfalván, Vass Áronnál is, de igazán a szoborkészítést nem tanulta senkitől. „Mindig a magam elképzelése szerint dolgoztam. Készítettem két kicsi piszkafát, az egyiket meghegyeztem, a másikat meggörbítettem, és azokkal tudtam igazgatni a szobrok szemsugarát. A kiégetést is magam találtam ki. Az agyag egy - két az asztal alatt száradt, majd feltettem a tűzhely tetejére, azután egy tepsiszerű lapon betettem a sütőbe, a amikor a szobrot már elég száraznak találtam, beraktam a kályhába, amivel most tüzelek. S legvégül, mikor teljesen megszáradt, akkor rátettem a parázsra, s ott hagytam, amíg izzó, veres színű nem lett. Kiállításom Makfalván volt. Életem során több nevezetes emberről készítettem szobrot - többek között Dózsa Györgyről, Petőfi Sándorról, az aradi tizenhárom vértanúról. Újabban nem teszek különbséget ember és ember között. Egy az Isten és egyet kell szeretnünk, az Úr Jézus Krisztust, a Megváltónkat” - fejezte be vallomását.
Makfalvi Tekintő
3. oldal
Sajnos, az örömbe üröm vegyült, mert Bíró Mátyás bácsi megromlott egészségi állapota miatt nem vehetett részt ezen a kiállításon. Pedig művészi alkotópályának legkiemelkedőbb eseményének ígérkezett. Az is volt. A kiállításról videofilmet nézhettem meg Andó István jóvoltából, akinek tulajdonképpen a kiállítás megszervezése köszönhető. Ando István kutató biológus, a néprajz, a régészet szerelmese, citera készítő és a tápéi citerazenekar tagja. A makfalvi Fülöp Dénes Néprajzi Múzeum mentora. Több makfalvi kerámiával ajándékozta meg a múzeumot, és személyesen vett részt a régi faeszközök állagának javításában és megőrzésében. Ezen segítségek nem kis anyagi áldozattal jártak, amit ezúttal is szeretettel köszönünk. A videofilmet nézve, büszkeséggel töltött el az a tény, amit dr. Bánszky Pál, a naiv népművészet legszakavatottabb ismerője kiemelt, miszerint a naiv népi szobrászat a makfalvi „Molnár Dani és Vass Áron munkásságából eredeztethető.” Azóta tartják számon Kárpát - medence szerte. Megható volt a méltató beszéd melegsége, a kiállított szobrok sokszínűsége, Petrás Mária énekes gyönyörű dalai, valamint a citerazenekar a március 15 - i ünnephez is kötődő csodálatos repertoárja. Tiszta szívből köszönjük a színvonalas rendezvény szervezőinek, résztvevőinek áldozatos munkáját. Bíró Mátyás bácsinak, aki munkáival ezúttal is öregbítette Székelyabod és Makfalva község hírnevét kívánunk mielőbbi gyógyulást és még számos alkotó évet az összmagyarság kultúrájának gyarapításához. Fülöp Irén Szolokma története 1968. március 26-án nagygyűlést szervezett Szolokmában Kálmán Imre néptanács elnök, Fábián András a gazdaság mérnöke, id. Jakab Bálint a gazdaság elnöke. A naggyűlésen 189 szolokmai lakós jelent meg. Ekkor szavazták meg a falu villamosítását, amely kezdeményezést, mindenki nagy lelkesedéssel fogadott. Megválasztották a villamosítási bizottságot: Fülöp Miklós elnök, Dániel Mihály alelnök, Jakab Mózes, Demeter Dénes, Gyepesi Sándor tagok. Pénztárosnak Szép Ottót választották. Az Ellenőrző Bizottság tagjai Jakab Vencel és Balázs Mihály lettek. A Bizottság hozzálátott a munkához, amely nem kevés erőfeszítésbe került, mivel minden lakósra ki kellett róni a hozzájárulást. Ezt sikerült megoldani és 1971. március 23-án megkaptuk a jóváhagyást nagy utánajárással. Kálmán Imre és Fülöp Miklós a villamosítási minisztériumban folytatták a tárgyalásokat a falu villamosításáról. 17o.ooo lejt fizettünk le, a gazdaság 26.ooo lejjel járult hozzá. A teljes összeg 196.ooo lej volt. 1971. augusztus 23-án felgyúlt a villany Szolokmában is, ekkor tartottuk meg a hálózat felszentelését is. 1971. novemberében egy másik nagy eseménynek voltunk szemtanúi, beindult a Marosvásárhely Szolokma autóbuszjárat. Miután az utat megjavították (besegítettek a gázasok), kértük a járatot, melyet meg is ígértek. Azt mondták, hogy próbajáratot fognak indítani. Szolokmában megszerveztük a falu három utcájának csoportfelelőseit. Feladatuk az volt, hogy minden utcából, ha kellett, ha nem 15 - 2o ember kellett utazzon. Mindenki ki akarta venni a részét, aki nem tudott menni fizette a részét, hogy menjen más helyette.
1971. november végén megérkezett az autóbusz. Az egész falu ünneplőben, virágcsokorral várta a nagy eseményt. Körbejárták, megsimogatták, felvirágozták mint a menyasszonyt. Másnap reggel hat órakor indult Marosvásárhely felé. Annak bizonyságaként, hogy a szolokmaiak kérését is meghallgatták. Hogy ez mit jelentett, csak mi tudjuk, akik sokat kilincseltünk autóbuszt és villanyt kérni Szolokmának. Ezekkel a megvalósításokkal teljesen megváltozott a falu élete. Kultúráltabban éltek az emberek a villanyáram segítségével, az autóbusszal megnyílt a világ a fiatalság előtt. Így jutottak sokan iskolába, felsőbb szinten, munkahelyre. (Marosvásárhelyre, Székelyudvarhelyre, Sepsziszentgyörgyre, Csíkszeredába, Segesvárra, Nagyszebenbe, Szovátára, Tusnádra, Erdőszentgyörgyre) Sajnos ezzel az is bekövetkezett, hogy elment a fiatalság és a falu kiöregedett. 6o éven felüli lakósok száma ma már 15o. 2oo5-ben a lakosság száma 41o fő volt, míg 1956-ban 774 ember élt falunkban. Az oktató - nevelő munkánknak eredménye is volt, mert a tanítványaink közül nagyon sokan mesterséget tanultak. A faluból városokba költöztek, lakást vettek, ott dolgoznak, élnek családostól. Ilyen mesterségek: lelkész, tanár, rendőr, ügyvéd, gépkocsivezető, traktorista, géplakatos, asztalos, szobafestő, kovács. Ifj. Jakab Bálint, Jakab Viktor lelkészek, Jakab Tibor, Szép Lenke tanárok, Jakab Dalma kántortanító, Jakab Sándor rendőr, Szép Sándor ügyvéd, Szép Zsigmond és sokan mások sofőr, Szakál Mihály, Jakab Bálint, Jakab Árpád, Jakab Ferenc, Gyepesi Sándor traktoristák, Jakab Jakab kovács, Szép Vencel, Jakab Imre, Demeter Ferenc, Dániel Zsigmond, Dániel Attila asztalos, Jakab Márton szobafestő. Ezen tanítványok mindenhol becsülettel megállták helyüket, szorgalmasan dolgoztak. Fülöp Miklós
Makfalvi Tekintő
4. oldal
„Elment farsang, itt hagyott ...” A farsangolást nyugati szomszédainktól vettük át, az elnevezés is régi osztrák-bajor szóból származik: faseln, pajkosságot űzni. Kezdete vízkereszt, vége hamvazószerda. Ezek a napok a vigasság, a móka, a jelmezes alakoskodás alkalmai.
Mindenki a színpadon
Volt bohóc, Mi is e célból szerveztük meg az I-IV. osztályosok farsangi bálját. Hosszú készülődés előzte meg ezt a bált. Mivel a gyerekek nagyon szeretnek énekelni, Béla tanító bácsi néhány farsangi éneket tanított meg, hogy megörvendeztessük a közönséget. Melinda tanító néni zenészt keresett, mert medve, ha bál, akkor legyen élő zene, és a szülők segítségével elkészítették a szendvicseket. Kati tanár néni és Júlia tanító néni kinyomtatták az emléklapokat, meg a meghívókat. Emő tanító néni tortát sütött kisorsolásra. Magdi tanító néni összegyűjtötte a belépőket és tombolát árult. Köszönöm szépen munkájukat. A legnagyobb feladat Zorro, a szülőké volt, mert elő
gésa,
kellett varázsolják azt a jelmezt, amit gyerekük megálmodott. Köszönjük munkájukat. Minden kisiskolás izgalommal várta a szombat délutánt, amikor szülei, testvérei kíséretében eljöhetett és kiállhatott a színpadra, ahol elénekelhette a farsangi dalokat, elmondhatta versét és azt, hogy milyen jelmezbe öltözött. A zsüri nagy figye-
lemmel követte a maskarásokat és öltözetük, ötletességük, versük alapján rangsorolta őket. Nehéz munka volt, köszönjük szépen. Jó hangulat uralkodott a bálon, minden jelmezbe öltözött kisdiák ajándékkal mehetett haza. Köszönjük szépen a mindazoknak,akik megtiszteltek jelenlétükkel. Fábián Kinga
indián és még sok ötletes és szép jelmez
Makfalvi Tekintő
Requiem „Madárkáért” Február 9-én egy szörnyű hír rázta meg, ha nem is az egész világot, de Kelet - Európa országainak lakósait mindenképp, miszerint a magyarországi Veszprém városában meggyilkolták Marian Cozmát, az MKB Veszprém kézilabda játékosát. A következő írásomban reá emlékezem, mert szerintem megérdemel tőlünk is egy megemlékezést ez a nagyszerű fiatal sportoló. Azt őszintén beismerem, hogy a következő gondolatokat nem én írtam le először, hanem egy internetes körlevélben kaptam meg én is, úgy mint sokan mások (gondolom). Ezért az is lehet, hogy egy részét olvasták már, de mivel azokban a napokban bennem is nagyjából ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg, ezért érdemesnek tartottam beilleszteni a alábbi írásomba. Az esti tévéhiradók már a gyertyás megemlékezésekről szóltak, és a román fórumukon mérhető lett a döbbenet. "Képzeljétek csak el fordítva: hány román menne utcára gyertyával a kezében, zokogva, ha nálunk megölnének egy magyart?" - tette fel a kérdést valaki, egy moldvai férfi pedig könyörgőre fogta: "Odaadjuk Erdélyt, csak engedjék, hogy mi ítéljük el a gyilkosokat!" Példa nélküli dolog történt: a többség lehurrogta azokat a keveseket, akik még mindig magyarellenes hozzászólásokat hangoztattak. Be kellene fejeznünk végre a román-magyar nézeteltéréseket, és észrevennünk, hogy össze kell fognunk, hiszen mindannyiunk között ott vannak a komcsi paraziták - fogalmazta meg valaki. A “valahul" hozzászóló ezt írta: "Köszönöm a magyar nemzetnek ezt a különleges gesztust, amellyel példát mutatott emberi szolidaritásból. Hihetetlenül megrendített, amikor síró magyarokat láttam. Nagyszerű nép! Remélem, mi, románok hasonló magatartással válaszolunk a magyaroknak." Egy másik így fogalmazott: Le a kalappal a szomszédok előtt!" Tíz órakor zártkörű megemlékezés kezdődik odabent, kint pedig román rendszámú közvetítő kocsik, operatőrök és fotósok hada várja, hogy elinduljon a halottaskocsi Marian Cozma holttestével Bukarest felé, amikor kinyílik egy kapu, és mögötte feltűnik a fekete jármű. A kigördülő autót már két román hírtévé közvetíti élőben, és tucatnyi másiknak az emberei forgatják az esti híradók képeit. A rendőri felvezetéssel hazainduló konvoj aztán megáll még Szegeden, ahol óriási tömeg búcsúztatja a huszonhat éves sportolót. A legnézettebb román kereskedelmi televízió, a Pro Tv riportere azt mondja a Tisza-parti városból élő bejelentkezésben: a magyarok még a sport-rivalizálást is sutba dobták, hogy felsőbb fair playnek engedelmeskedve itt is zokogva búcsúzzanak el Madárkától. (Ez, vagyis Pasarila volt a román játékos beceneve.) Tragédia, amely egyesített két nemzetet - mondja másnap a vezető romániai híradó műsorvezetője, és perceken keresztül látjuk, ahogy a menet megáll a kézi-
5. oldal
labda romániai fellegváraiban, és a késő éjszakai órák ellenére százak dobálják a virágokat az autóra. A tragédiának már látszanak a hozadékai. A józan hangú újságírók kiemelik, hogy az áldozat nem lesz hiábavaló, ha eredményesen hívja fel a figyelmet a Romániában is garázdálkodó, zömében cigányokból álló maffiaszerű klánokra, amelyek most már egész Európában gondot jelentenek. Én itt nem akarok a cigányság ellen szólni, de az tény, hogy cigány nemzetiségűek voltak, akik a verekedést kezdeményezték, amelynek sajnálatos következtében leszúrták Marian Cozmát. A Cozma-ügy lecke című írás a ziare.com oldalon azt fejti ki, hogy a sportoló halála segít lerombolni az egyik legrégebbi és legmérgezőbb nacionalista mítoszt Romániában - vagyis a magyargyűlölet alapját. A magyarok nem esznek románokat írja - sem páclében, sem füstölve. Egy román valódi hőse lehet egy magyarországi városnak, élhet ott boldogan és tiszteletben. A magyarok tudnak szenvedni egy román halála miatt, pontosan úgy, mintha nemzettársuk halála miatt szenvednének. Tudnak sírni egy románért, tudnak gyertyát gyújtani érte, meg tudjak adni neki a végtisztességet. A veszprémi és szegedi egyszeri emberek reakciója döbbenetes, igazi lecke minden (román) fanatikus nacionalista számára. Diszkrét, de mély érzelem, amelyet egy idegen halála fölötti megrendülés váltott ki belőlük olyan idegenért, akit a magukénak éreztek. Szerencsétlenségünkre ilyen tragédiára van szükségünk ahhoz, hogy megértsük, a határ másik oldalán nem ellenségek élnek, és a mi lángoló nacionalistáink szánalmas aberránsok csupán. A magyarok példát adtak nekünk civilizáltságból." Azóta már megtudtuk, hogy elfogták eme szörnyű gyilkosság több gyanúsítottját is, és éppen ma reggel hallottam a Tv-ben, hogy megemlékező misét rendeznek Marian Cozma emlékére s az itt begyűjtött adományokat fel fogják ajánlani Cozma családjának. Ez persze mind nagyon szép, csak az benne a rossz, hogy ezután csak emlékezni tudunk Marian Cozmára. S, a nem is olyam régen még lehetségesnek tűnő nemzetközi sikereivel kapcsolatban emlegetjük majd őt. Persze a szervezők mindenkit meghívtak erre a megemlékezésre bőrszín és nemzetiségre való tekintet nélkül, és ez szerintem így is van jól. Csak, hogy ezek után felmerül bennem a nagy kérdés, vajon mennyire lesz őszinte az a kézfogás, ami ott majd létrejön a különböző bőrszínek közt (elnézést a kifejezés miatt). Nagyon remélem, hogy a történtek ellenére a lehető legőszintébb lesz és többé nem kell majd ilyen borzalmas eseményekről értesüljünk. Ennek reményében kívánok minden kedves olvasónak, s minden makfalvinak csupa jókat akárhol éljenek is. Ifj: Kovács Árpád BraveHeart
Makfalvi Tekintő
6. oldal
S P O R T - S P O R T - S P O R T A torna legjobb kapusa A Szovatai Mobila 1994 – es korosztályos csapata Székelyudvarhelyen 2oo9. janurjában terem labdarúgó tornán vett részt. A szovátai csapat megnyerte a bajnokságot, Fogarasi Attilát a csapat makfalvi hálóőrét a torna legjobb kapusának választották. Sajnálatos módon, ez a hír kimaradt előző lapszámunkból. Mindezért a szerkesztő elnézést kér, Attilának pedig további sikereket kíván!
A Marosvásárhely körzeti falusi bajnokság II. csoportjának tavaszi műsora I. forduló: 2009. április 5. Gyulakuta - Makfalva II. forduló: 2009. április 12. Makfalva szabadnapos III. forduló: 2009. április 19. Cikmántor - Makfalva IV. forduló: 2009. április 26. Makfalva - Nyárádmagyarós
Fogarasi Attila a Székelyudvarhelyen szerzett oklevéllel és díjjal Kézilabda A Domokos Kázmér Iskolacsoport fiú kézilabda csapata az idei megyei bajnokság harmadik helyét szerezte meg. A csapat sikeréhez nagy mértékben hozzájárult Dósa Medárd Árpád is, aki már hosszabb ideje a csapat oszlopos tagja. Gratulálunk a sikerhez! Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDÕRSÉG, TÛZOLTÓSÁG): 112 Gázszolgáltató vállalat: 0265.570.629 Áramszolgáltató vállalat: 0265.570. 232 Makfalvi orvosi rendelõ: 0265.584.161
V. forduló: 2009. május 3. Makfalva - Egrestő VI. forduló: 2009. május 10 Makfalva - Kibéd VII. forduló: 2009. május 17. Nyárádremete - Makfalva VIII. forduló: 2009. május 24. Makfalva - Harasztkerék IX. forduló: 2009. május 31. Szentgerice - Makfalva
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprõdi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Internet: www.makfalva.eu/Újság www. ghindari.eu/Újság Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
