A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
II. évfolyam, 2005. Szeptember, 9.szám
M a k f a l v a
Megjelenik havonta
h e l y n e v e i „ Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, Egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges. Zuhoghat akár negyvenezer nap és negyvenezer éjjel, ha egy buboréknyi lelkiismeret – furdalás sem követi a bárkát ” Kányádi Sándor: Noé bárkája felé
Kerekes Lajos1901-1978), Vass József (1889-1973), Dósa E. Mihály (1906-1972), Demény János (1909-1989) adatközlők
Be kell hordanunk minden értéket, ami magyarságunk, megmaradásunk szempontjából fontos lehet, sugallja a vers, amely 1978-ban jelent meg a Szürkület című kötetében a Kritérium Könyvkiadó gondozásában. Makfalva e tekintetben is előljárt, hiszen Fülöp Dénes tanár már korábban
összegyűjtötte a falusi népélet tárgyi emlékeit. Így alakult meg 1972-ben a néprajzi múzeum, amely 1974-ben a Dósa-házban kapott otthont. 1970 és 1976 között összegyűjtötte Makfalva helyneveit, jóval megelőzve a „falurombolás” korszakát, átmentette az utókornak a felbecsülhetetlen értékű helynév anyagot. Pedig abban az időben ez a munka igencsak nehéz volt. Egyrészt, mert gyanús volt a kommunista hatalomnak az, aki a magyar történelmi vonatkozásokat kutatta, másrészt pedig a levéltárak, megyei könyvtár dokumentációs részlegeire bejutni csak nehezen vagy egyáltalán nem lehetett. A helyi történelmi dokumentumokat jórészt tönkretették az 1916-os román, illetve az 1944-es orosz megszálló csapatok. Ilyenformán nem maradt más kiinduló pontként, mint a helyi népi emlékezet. A makfalvi öregek, akik ismerték, szerették falunk területét és a legnagyobb tisztelettel, szeretettel segítették a fiatal tanár -kutatót munkájában. Ők voltak: Kerekes Lajos (1901-1978) Vass József (1889-1973) Dósa Mihály (1906-1972) Demény János (1909-1989) Mindannyian a hajdani Wesselényi Népiskola növendékei, kiváló földművelők, gyümölcstermesztők, a református egyház és a falu tisztségviselői. Vasárnap délután a templomozás után rendszeresen összegyűltek házunknál, megosztották tudásukat, megbeszélték a következő hét határjárásait. Egy ilyen alkalommal készült rólunk a fénykép. Szeretettel, tisztelettel adózok emléküknek, jó szándékú tenniakarásuknak, ami nélkül a falu helynév-anyagát felölelő dologozat soha el nem készült volna. A falu határát legjobban Vass Jóska bácsi ismerte, és bár ő volt a legidősebb, mégis ő vállalkozott legtöbször a határjárásra. Ilyen alkalmakkor pataktól-patakig, dombról-dombra, szinte négyzetméterenként megjártak egy-egy határrészt. Jóska bácsi úgy ismerte mint a tenyerét, azt is tudta kié és, hogy kié volt hajdanán, milyen
Makfalvi Tekintő
2. oldal
legenda, mondás fűződik az illető határrészhez. Egy volt a baj, az „öreg” egyenletes, kimért léptekkel haladt előre, meg nem izzadt, el sem fáradt látszólag. Az akkor még fiatal tanár, lihegve, fulladva próbált vele lépést tartani. Mindhiába. Végül rákérdezett: Jóska bácsi, hát maga 80 évesen, hogy nem izzad, hogy nem fárad el? Mire ő: Tanuld meg fiam, hogy útközben soha ne igyál vizet, mert az vizet kiíván, s attól izzadsz és fáradsz el ! Ezek az utak hasznos ismeretekkel, felejthetetlen élményekkel zárultak. Eredményeként összeírtak 285 külterületi (határnév) helynevet és közel 100 belterületi helynevet, a helynevekkel kapcsolatos legendákat, mondákat, hiedelmeket. Ezt a munkát követte a könyvtári, levéltári kutató munka. Több mint 120 szakkönyv, dokumentum tanulmányozása, kijegyzetelése után született meg a Makfalva helynevei című dolgozat, amelyet 1997-ben Fülöp Dénes munkájának elismerése képpen kiadott az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névoktató Munkaközössége Budapesten. Fülöp Irén
KÁRPÁT-MEDENCEI, MOLDVAI ÉS EMIGRÁNS MAGYAR KÖZÖSSÉGEK Felvidék, Szlovákia, Kassa és környéke 6. A déli utódállamok után következnek az északiak, elsőnek Szlovákia, vagyis Felvidék. Területén 600 000 magyar él. Történelmi áttekintőt a következő részekben olvashatnak. Én Losonc, Komárom, Párkány, Nyitra és Kassa környékén jártam. A felvidéki út bemutatását kezdem Kassával, a 240 000 lakosú gyönyörű várossal. Hosszú, széles Főtere most sétálóutca. Tele van szebbnél szebb épületekkel. Négyszáz védett épületre vigyáznak. Itt van a híres Szent Erzsébet dóm. Alagsorában II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait őrzik. Csoportunk megemlékezik a fejedelemről, megkoszorúzzuk kőkoporsóját, elénekeljük a Himnuszt. Fent szlovákul folyik a mise. Megcsodáljuk a székesegyház csodás díszítését, hatalmas oltárát. Itt van Közép-Európa legnagyobb szárnyas oltára. A dóm mellett az Orbán-torony. Árnyékában egy hatalmas, domborművekkel díszített harang. Most repedt, egykor használatban volt a magasban. A dómhoz tartozó Szent Mihály kápolna mellett van a magy -ar könyvesüzlet. Kirakatában szebbnél-szebb, komolyabbnál-komolyabb irodalmi, történelmi, tudományos, útleírásos könyvek sorakoznak. Sajnos, nem mehetünk be, zárva, mert szombat délután van. A dóm szomszédságában a másik kéttornyú templom a ferencesrendi. Barokk stílusban épült. Amikor belépünk éppen magyarul miséznek. Egy kicsit maradunk, hogy megérezzük a hangulatot, és énekeljünk egy kicsit. Kassa büszkélkedhet a Rodostói Házzal.
A Kassai Magyar Színház homlokzata
A puritán református templom mellett azonos formában, méretben felépítették emigrációba vonult fejedelmünk rodostói házának mását. A főtéri házsorok tele vannak magyar emléktáblákkal: Mátyás király, Kazinczy Ferenc, Bocskai István. Az utcán a társalgás többnyire szlovákul folyik, de ha megkérdezünk valamit, magyarul válaszolnak. Abban az üzletben, ahol a képeslapokat vásároltuk, az eladó előttünk szlovákul beszélgetett egy csoport fiatallal, hozzánk magyarul szól. Kassán működő magyar színház van. Társulatában öt színész erdélyi. Ahogy Kolozsváron is elfoglalta a román társulat a magyarok által épített monumentális színházat, ugyanúgy tettek a szlovákok is a kassai magyar színházzal. Hogyha az ember elhalad mellette, a tető alatti kazettákon még olvasható a MNSz (Magyar Nemzeti Színház) bevésés. Itt született és élte gyermekkorát Márai Sándor (1900-1989). Lakóháza most Emlékház. Gazdag a gyűjteménye. Nemrég avatták különösen megalkotott emlékművét. Felvidéki ismerősöm segít népi
Makfalvi Tekintő
3. oldal
gyógyászatos anyagot gyűjteni Kassa környékén. Baráti segítséggel elvisznek a magyar nyelvterület legészakibb pontjára, Magyarbőd faluba. Itt a falu határában kopjafát állítottak. A magyar nyelvterület több református püspökét, többek közt Tőkés Lászlót is meghívták felavatására. A kopjafa gombja fejünk felé magasodik. Az idegen tengerben jelzi, hogy itt élnek még magyarok és védik, őrzik a végeket. Itt is éltetik a magyar életet, a református egyház és a helyi magyar egyesület jóvoltából kulturális rendezvényeken vehetnek részt az emberek. Szép felvidéki varrottas és szőttesgyűjteményt mutatnak. Nem messze néprajzi múzeumot hoztak létre. A falu felső részén megkeresünk két nyolcvan év feletti asszonyt, akik a régi ételekről, egészségmegőrzésről, orvoslásról, bábaságról beszélnek a magnómba. Egyikük megajándékoz egy színes varrottas kendővel (mintája hasonlít a makfalvihoz), amelyet legényavatás után a kiválasztott leány adott a legénynek. E szép színes darab is bekerül a gyűjteményembe. Másik állomás Torna, egy mezővárosszerű település. Ahogy közeledünk a vonattal, egyik magas hegyormon emelkedik büszkén és
Adatközlőimmel a magyar nyelvterület legészakibb pontján, Magyarbődön.
méltóságteljesen, épen, és őrzőn Torna vára. Kedves, jó beszédű családhoz kerülünk, akik elmondják, hogy két éve költöztek ide Kassáról, és hogy ők működtették a magyar könyvesüzletet, ami ráfizetéses volt. A nagymama a második világháborúban ápolónővér volt, az akkori idők háborús és népi gyógyításáról beszélgetünk. Udvarukon díszlik a muskátli és zsálya… Bernád Ilona
Szolokmai feliratos rovásemlék A szolokmai „írásos” faedény 1965 – ben jutott Tatár Mihály lelkész birtokába, tőle a Budapesti Néprajzi Múzeumba került. A múzeum munkatársai is felfigyeltek a három jelre, amelyeket az edény aljára róttak, de rovásírás jellegüket már nem ismerték föl. A betük csak 1994 – ben „vonultak be” a székely (magyar) rovásírás emléktárába (Népújság, 1994. január 28.).
A szolokmai fakupa rovásfelirata
Ábránk a jeleket mutatja, olvasatuk jobbról balra halad. Az első betű (M – szerű jel) a rovásírás V betűjével azonos, sajátossága, hogy a belső két ferde vonal nem alkot szöget, hanem kis vízszintes vonallal vannak összekapcsolva. A második jegy tisztán megépített S betű, míg a harmadik a B betűvel azonos. Ez utóbbinak felső jobb felén balra lejtő kis mellékvonal látható, az olvasat szempontjából nincs szerepe. Érdekességként említjük meg, hogy jelünk szakasztott mása megtalálható a Don vidéki kazár (türk) rovásírásban is, ahol hangértéke: D (i. sz. VIII. – X. század). A három betű feloldása a következő: VaS B. Tehát vezetéknevet és B betűvel kezdődő keresztnevet (Balázs, Béla, Bálint) tartalmaz. A vezetéknévben ugratva van az A (kisbetűvel jelöltük), a rovó a könnyebb vésésért egyszerűen elhagyta. Mikor készülhetett az esztergált faedény? Keletkezésének ideje már „kikristályosodott”: XVII. század vége – XVIII. század eleje. A szolokmai néphagyomány arról is tud, hogy az 1849 – es segesvári (fehéregyházi) vesztes csata után a menekülő magyar katonák vizet ittak belőle. Ráduly János
Makfalvi Tekintő
4. oldal
Éltek vele Azt hiszem, az idei nyár mindenkit hozzá szoktatott a lehangoló látványhoz: összedőlt házak, megrongált porták, leszakadt hidak, jajveszékelő emberek. Az viszont mégis a döbbenet erejével hatott, mikor a szomorú hírek egészen közeli tájakról érkeztek. Olyan tájakról, ahová szívesen és nem kis büszkeséggel megyünk, ahová örömmel visszük határon túli ismerőseinket, rokonainkat, ahol még a mi jámbor ma-gyarságunk is érzi, hogy bizonybizony Attila nemzete vagyunk, ha nem is nyílik ki olyan könnyen a bicska a zsebünkben. Érzelmi azonosulásunkban nagy szerepet játszhatott a Duna tévé Összefogás című műsorfolyama. A közvetítést nézve, hallgatva a nyilatkozatokat, követve a kisebb- nagyobb felajánlásokat bennem is, mint sok másban,
felmerült, hogy a szerencsétlenül járt székelyek akaratuk ellenére rácáfoltak a december 5-e óta kísértő gondolatra, mely szerint a magyar nem tud, nem akar nemzetben gondolkodni. Drámai, tragikus áron, mégis megadatott egy második esély a színvallásra, az egymást vállalásra, és csonka ma-gyarországi nemzettársaink ezúttal éltek vele. Mintha szörnyű nyomás alól szabadultunk volna fel, megcirógatta lelkünket a bizonyosság, hogy nem vagyunk egyedül, hogy a bajban van kire számítanunk. Nem állítom, hogy valaha is elfelejthetjük azt a bizonyos szerencsét len kimenet elű népszavazást, nem is kell, de lassan, óvatosan próbálkozhatunk a megbocsátással. Talán egyszer megtanulunk a jóban is együtt lenni- a rosszban már tudunk, és ez igazán nem kevés. VaSS
"Megérett a fehér szőlő. Le lehet már szedni"! Mottó alatt a makfalvi ifjúság az idén is megrendezte az ez időtájt szokásos hagyományos szűreti bált. Néhány lelkes fiatal (lányok és fiúk egyaránt) hetekkel az esemény előtt összeállt, hogy a naponta megtartott próbák segítségével a lehetőségeikhez képest a lehető legszínvo nalasabb s leghagyományhűbb előadást biztosítsák számunkra, nézők számára. Tudniilik manapság nem kis Csőszök és csőszlányok erőfeszitébe kerül egy ilyen bál megrendezése. Kezdve a hagyományos népviselet beszerzésével, ami sajnos már már szinte "Lehetetlen küldetésé" vállt számukra, mivel sajnálatos módon ma már csak nagyon kevés háznál lehet megtalálni egy teljes öltözetet. Az idén a szőlő beszerzése sem lehetett könnyű, mert mindannyian tudjuk, hogy az idei időjárás nem volt túl kegyes hozzánk s ezáltal szőlőinkhez sem, s valószinű nem volt egyszerű dolog megfelelő mennyiségű szőlőt a megfelelő árban beszerezni. A szűreti bál napján szokásos lovas felvonulásról nem is beszélve, mert habár a magyar nép lovas népként vállt ismertté, manapság a fiatalság már inkább csak "vasparipán" szokott lovagolni. S ezzel együtt mégis minden nagyon jól alakult. Szombaton (augusztus 27-én) mintha az időjárás is hozzá szeretett volna járulni a vígassághoz, az addigi egész héten át tartó zord idő átváltozott egy nagyon szép nyárvégi idővé, mintha csak hivogatta volna az embereket a mulatságba. Reggel 10 órakor már ott gyűlekeztek a leendő csőszök lovaikkal, barátaikkal, rokonaikkal és szüleikkel, akik segítettek nekik a felvonulást megelőző fotózásnál, aztán meg az elindulásnál. A fotózás végeztével tehát elindultak a csőszök, hogy szokás szerint végigjárják Makfalva és a két szomszédos falu, Hármasfalu és Kibéd főbb útcáit. Ahol elhaladtak mindenki kiszaladt a kapuja elé, hogy "Meglesse" a csőszöket, mert ez így szokás.
Makfalvi Tekintő
5. oldal
S mintha csak hallanám az őszűlő hajú vagy még öregebb emberek (asszonyok és férfiak) könnybelábadó szemekkel elmormolt szavait. "De szépek is vagytok". S visszaemlékeznek arra az időre amikor még ők voltak ilyen "szépek", és elmesélnek néhányat a maguk csősztörténeteikből. Épp ezért nem értem azt a közömbösséget (megnem jelenést) ami, az esti báli mulatságot jellemezte. Néhány szülőn nagyszűlőn és jóbaráton kivül, na meg néhány “úriemberen” kivül, akik hiányának inkább örvendtek volna a szervezők, nemigen volt másvalaki jelen. Sokan szidják a mostani fiatalságot, hogy csak a diszkóba szeretnek járni. Ezért is nem értem, hogy mikor egy hagyományos szűreti bálról van szó, miért nem mennek el és nézik meg az előadást. Ez nagy morális támogatás lenne, és biztatás, hogy a jövőbe is megrendezzék azt. S még lenne egy megjegyezni valóm. Egyszer egy évben másnapra kellene tenni a diszkót, mert nem kell "két primás egy zenekarban", csak feszültséget okoz, arról nem is beszélve, hogy sok bosszúságot okoznak a környékbeli lakósságnak a zajongások, meg a motorzúgások, de ez már inkább közbiztonsági kérdés. Befejezésül szeretnék gratulálni a csőszöknek a szép felvonuláshoz, meg a színvonalas előadásukhoz, és szeretném megköszönni fáradozásaikat amivel hozzájárulnak hagyományaink megőrzéséhez. Remélem jövőre újra lesz majd szűreti bál és ott találkozunk. Minden jót kivánok minden makfalvinak akárhol éljen is! ifj: Kovács Árpád Állatkiállítás Makfalván Augusztus 20-án, Makfalván első ízben szervezték meg a felső Küküllő mentén a szarvasmarha kiállítást. Habár az időjárás mostohán viselkedett úgy a szervezőkkel, mint a résztvevőkkel, a rendezvény sikeresnek bizonyult mivel sok gazda tett eleget a meghívásnak és hozta el megmérettetésre a legszebb állatait. A sikeres szervezést a Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatal, a községvezetés, a Megyei Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Állomás együttműködése biztosította. Bálint György makfalvi állattenyésztő díjazása A kiállítás alkalmából a Polgármesteri Hivatal rendbetette a vásárteret, ami 300 m kerítés javítása, egy új hídmérleg üzembehelyezése és mérlegház építéséből állt. A munkálatokat a helyi költségvetésből fedezték, ami 25 ezer új lej értéket tesz ki. Ezúttal köszönetet mondunk a rendezők részéről mindazon állattartó gazdának, aki megjelenésével biztosította a rendezvény jó sikerét.
Emberségről példát… Köszönet Makfalva község lakosságának, hogy szívből adományozott a Hargita megyei árvízkárosultak részére. A Polgármesteri Hivatal felhívására összesen 51.680.000 lej gyűlt be, amely a következő falvak adományaiból tevődik össze: Makfalva – 29.460.000 lej Szolokma – 12.770.000 lej Abod – 4.400.000 lej Cséje – 5.050.000 lej Ezt az összeget személyesen a Polgármester adta át Farkaslaka község önkormányzatának. Isten pótolja vissza minden adományozó
Makfalvi Tekintő
6. oldal
Újabb megvalósítás 2005 szeptember 17-én egy szép őszi délután adták át a Makfalvi egyház tulajdonába az újonnan épített ravatalozót. Az átadáson résztvettek a helyi tanács részéről az előljárók és makfalvi képviselők, a Makfalva Gázbizottság tagjai és természetesen a Makfalvi egyház presbitériuma és lelkésze. Az avató ünnepségen még résztvett a holland testvérgyülekezet három tagja. Dr.Zsigmond Venczel polgármester az épitkezéssel megbizott bizottság elnöke pár szóban felvázolta az újonnan épült ravatalozó történetét és Az újonnan felavatott makfalvi cinterem pénzügyi helyzetét. A makfalviak egy 349.157.000 régi lejes beruházást tudhatnak magukévá, amelyben a Makfalvi Tanács oroszlánrészt vállalt, de nem elhanyagolható a református egyház és a helyi gázbizottság részéről érkezett segítség sem. Az épiíkezést a helybéli Jakab Mózes kisvállalkozó-ácsmester és két segédje Arcz Lajos és Fazakas István végezte el. Habár még van bőven tennivaló az épület körül, reméljük, hogy új gazdái sikeresen és a legrövidebb időn belül meg fogják oldani azokat, ezzel is bizonyítva a makfalviak kitartását egy közös ügy megoldásában. Bányai József A kibédi “GYÖNGYKOSZORÚ” néptánc, népdal és népviselet hagyományörző találkozó rendezői szeretettel várnak minden néptánc, népdal és népzene kedvelőt erre a hagyományörző népi rendezvényre, 2005. október 8.-án Kibédre.
Néptáncoktatás Októbertől kezdődően minden hétvégén (péntek vagy szombat), néptáncoktatás kezdődik, Varró Huba, a Maros Művészegyüttes táncosának írányítása alatt. Érdeklődni a Makfalvi Polgármesteri Hivatalnál lehet.
MŰSOR
9-10 ................Érkezés, bejelentkezés 10-10,30...........Felvonulás 10,30-11,30......Ökumenikus istentisztelet 12-17...............A résztvevő csoportok, együttesek, zenekarok és énekesek szereplése 18-22................Táncház 22.....................Bál
1 Somosd
3
2
0
1
11-2
6
2 Csíkfalva
3
2
0
1
13-6
6
3 Kibéd
2
2
0
0
9-4
6
4 Makfalva
3
2
0
1
6-6
6
5 Cikmántor
3
2
0
1
7-10
6
6 Egrestő
3
1
1
1
10-6
4
7 Szentgerice
3
1
1
1
4-6
4
8 Teremiújfalu
3
1
0
2
8-7
3
9 Mezőkövesd
2
0
2
0
2-2
2
1 Magyarós
3
0
1
2
4-6
1
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin Zsigmond Zsuzsánna
1 Remete
3
1
0
2
5-8
1
Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
1 Harcó
3
0
1
2
3-13
1
A marosvásárhelyi körzeti falusi labdarúgó bajnokság állása a III. forduló
