A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata
Tanulmány a vadgazdálkodás kiemelt résztvevıinek véleménye alapján
Budapest
2004
A tanulmány alapját jelentı kérdıívek üres példányai a Melléklet-ben megtalálhatók.
A kitöltött kérdıívek, illetve az egyedi tanulmányok a Budapesti Agrárkamara irattárában megtalálhatók, azonban az azonosíthatóság miatt – az eredeti szándéktól eltérve – nem kerülhettek be a tanulmány Mellékletébe. A bennük található tényanyag megalapozottsága és szakmai értéke miatt azonban az anyag kutatását kérésre lehetıvé tesszük.
2
Tartalomjegyzék Bevezetés.................................................................................................................................... 4 A természetvédelem és a vadgazdálkodás, vadászat kapcsolata................................................ 5 Történeti és koncepcionális háttér.......................................................................................... 5 A vadgazdálkodás és a természetvédelem gazdasági érzékenysége ...................................... 6 Természetvédelem és vadkereskedelem................................................................................. 7 A természetvédelem és a vadgazdálkodás társadalmi megítélése, elfogadottsága ................ 8 Képzettség, ismeretek a szakemberek körében ...................................................................... 8 A természetvédelem és a vadgazdálkodás érdekazonosságai ................................................ 9 Tudatformálás..................................................................................................................... 9 Élıhely-fejlesztés, a táj- és az élıhely-szerkezet sokféleségének megırzése.................... 9 Állományszabályozás....................................................................................................... 10 Invazív fajok visszaszorítása............................................................................................ 10 Alkalmazott kutatások, monitoring .................................................................................. 10 Ökoturizmus ..................................................................................................................... 11 A természetvédelem beavatkozási lehetıségei .................................................................... 12 Nemzetközi Egyezmények ............................................................................................... 12 Európai Uniós szabályok.................................................................................................. 15 Hazai jogszabályok .......................................................................................................... 15 Az adatgyőjtés módszerei......................................................................................................... 17 Részletes véleménykifejtés .................................................................................................. 17 Adatgyőjtı kérdıív............................................................................................................... 17 Eredmények.............................................................................................................................. 22 Részletes véleménykifejtés .................................................................................................. 22 A természetvédelem és a vadászat általános kapcsolata .................................................. 22 A vadgazdálkodás szerepe és feladatai ............................................................................ 23 A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata...................................................... 24 Konfliktus források ...................................................................................................... 24 Változtatási lehetıségek ............................................................................................... 26 Együttmőködési lehetıségek........................................................................................ 27 A természetvédelem hatása a vadkereskedelemre ........................................................... 29 A természetvédelem gazdasági és pénzügyi hatásai ........................................................ 30 Egyéb fontosnak tartott összefüggések ............................................................................ 32 A kérdıíves felmérés eredményei ........................................................................................ 33 A vadgazdálkodás szerepének értékelése......................................................................... 34 A természetvédelem szerepének értékelése ..................................................................... 37 A természetvédelem és a vadászat kapcsolatának értékelése........................................... 39 A vadgazdálkodás érdekérvényesítésének értékelése ...................................................... 44 Következtetések ....................................................................................................................... 45 A gazdálkodási háttér értékelése .......................................................................................... 45 A természetvédelem területi hatása...................................................................................... 47 Összegzés ............................................................................................................................. 50 Köszönetnyilvánítás ................................................................................................................. 52 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 53 Ábrák jegyzéke......................................................................................................................... 54 Melléklet – a Hortobágyi vadászatszervezés legfontosabb adatai 1988-tól napjainkig........... 55 Melléklet: 1. kérdıív 2. kérdıív
3
Bevezetés A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatrendszerét érintı tanulmányok szakmai anyagok általában a kérdéskör egy-egy részletét tárgyalják (Rakonczay 1995, Faragó 2000a, Faragó 2003, Horváth és Borhidi 2002). Részletesebb, de a természetvédelem szempontjából elfogult és számos ponton vitatható képet ad Temesi (2004). Talán a legátfogóbb, bár emiatt meglehetısen vázlatos tárgyalását e témának Faragó 2000b adja ˝A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatrendszere Magyarországon˝ címő munkájában.
Tanulmányunkban, ez utóbbi felfogását követve, a vadgazdálkodók véleményét szeretnénk összefoglalni a természetvédelem vadgazdálkodási vadászati hatásairól. A véleményeket az ágazat meghatározott szereplıitıl győjtöttük össze. Az adatgyőjtés kétféle módon történt. Egyrészt részletes vélemény kifejtést lehetıvé tevı, kis résztanulmányok formájában, amelyek leginkább egy irányított mélyinterjúra hasonlítanak, másrészt a gyors válaszadást és adatgyőjtést lehetıvé tevı kérdıíves felméréssel. Az elsı módszerrel kapott válaszokat minimális szerkesztés és egységesítés elvégzése után mutatjuk be, míg a második esetben a legfontosabb kérdésekre adott válaszok eloszlását ismertetjük.
Mindezek elıtt azonban célszerő a két terület általunk fontosnak vélt fıbb kapcsolódási pontjait ill. konfliktusait röviden áttekinteni. Az áttekintés során nem célunk minden, a két ágazat között vitaként feszülı ellentét részletes bemutatása, hiszen ezek állandó emlegetése eddig sem vezetett eredményre. Elsısorban a legfontosabb stratégiai kapcsolódási pontokat szeretnénk feltárni.
4
A természetvédelem és a vadgazdálkodás, vadászat kapcsolata Történeti és koncepcionális háttér Történetileg szemlélve a vadgazdálkodásban korán, már az ókori germán törzsek vadászat szabályozásában megjelentek a vadvédelem csírái, pl. vemhes egyedek kímélete, majd késıbb a tilalmi idıszakok bevezetésével vagy egyes vadászati módszerek korlátozásával. A klasszikusan természetvédelmi szabályok csak lényegesen késıbb a XIX. sz. második felében és a XX. sz. elején kerültek bevezetésre. Ezek a szabályok fıleg az erdészet és a mezıgazdaság jogszabályai között szerepeltek. Mindkét terület szabályozásban közös az a felismerés, hogy az ember ill. egyes embercsoportok rövid távú, gazdasági érdekeinek érvényesítését korlátozni kell a tágabb csoportokat érintı, hosszú távú érdekek miatt. Jól példázza ezt, hogy az elsı szabályozásoknál egyes fajok védelmét (pl. énekes madarak) a hasznosságuk (értsd kártevı rovarok pusztítása) rendelték el. Ebben az idıszakban, tehát a védelmi rendelkezéseket mindig valamilyen emberi, sıt gazdasági érdek miatt hozták meg. A vadászati jog részletes történeti fejlıdését, mind európai, mind hazai viszonylatban Csányi (1998, 1999) tanulmányaiban követhetjük nyomon.
Ez a szemléletmód a késıbbiekben tovább erısödött, a vadgazdálkodásban és a halászatban a „bölcs használat” és a maximális fenntartható hozam elvének kialakításhoz
és
elterjedéséhez
vezetett.
A
„hasznosság”
hangsúlyozása
a
természetvédelemben is sokáig jelen volt ám a tudományos háttér, elsısorban az ökológia majd a konzerváció vagy természetvédelmi biológia fejlıdésével egyre tágabb értelemben kezdték használni. Azzal, hogy a természetvédelemben a fajvédelemrıl a hangsúly az ökológiai rendszerek megırzése felé tolódott el egy-egy elem védelmének szükségessége magában nem mindig volt könnyen megindokolható. Az ökológiai rendszerek, ökoszisztémák mőködıképességének megırzéséhez ugyanis, olyan elemeiket is védeni kellett, amelyek magukban nem voltak hasznosak vagy éppenséggel az ember szempontjából kártevıknek minısültek (pl. ragadozók).
A természetvédelem erısödésével, a védendı objektumok köre folyamatosan bıvül. A fajvédelemtıl az egyes konkrét életközösségeken, majd az élıhely-típusokon keresztül a biodiverzitás megırzéséig, védelméig jutott el. A konkrét, könnyen meghatározható 5
objektumoktól a lényegesen bonyolultabb sokszor csak nehezen meghatározható, helyileg, földrajzi elhelyezkedésében egyre nehézkesebben definiálható objektumok felé tolódik el. Minél bonyolultabb a védendı objektum általában, annál kevesebb tudományos információval rendelkezünk róla. Mindennek eredményeként a természetvédelem extenzív idıszakaiban gyakran kellı megalapozottág nélkül, pusztán „óvatosságból” kerülnek védelem alá fajok ill. területek vagy vezetnek be korlátozásokat (Rakonczay 1995).
Ennek eredményeként a természetvédelmi hatóság gyakran minden elızetes felmérés nélkül vagy éppen ezek ellenére nyilvánít védetté, vagy tart védett státuszban fajokat (Faragó 2000b) ill. komoly hatásvizsgálat nélkül, eltúlozva és általánosítva korlátoz vadgazdálkodási tevékenységeket (pl. a vadászatok tiltása általában a „zavarásra” való hivatkozással, vadászati berendezések létesítésének és a vadetetés tiltása, tilalmi idıszakok kiterjesztése stb.). Ez természetesen irritálja a vadgazdálkodókat, vadászokat, túlzott ellenreakciókat váltva ki. Erre példa egyes fajok (egerészölyv, héja, nagyragadozók) kártételének felnagyítása.
Sok vihart kavart probléma a vissza- vagy betelepülı és a betelepített fajok megítélése. Ezekben az esetekben is jól érzékelhetı az ismerethiány, a fogalmak (pl. ıshonosság) tisztázatlanága, ill. egyfajta pragmatikus szemlélet hiánya. Ökológiai szempontból ugyanis a merev konzerváció, azaz egy korábbi állapot mindenáron történı fenntartása akár a változó
környezeti
feltételek,
adottságok
ellenére
is
mindenképpen
problémás.
Hasonlóképpen aggályos a „be nem avatkozás” avagy a „hagyjuk a természetet mőködni” elve. Mind a természetvédıknek, mind a vadgazdálkodóknak tudomásul kell vennie, hogy minden tevékenységükben figyelemmel kell lenniük az aktuális ökológiai és társadalmigazdasági körülményekre, valamint arra, hogy az emberi hatástól mentes, természetes ökoszisztémák aránya elenyészı, a természetes folyamatok önmagukban való mőködése szinte mindenhol sérült. Mindezek miatt nem elégséges a jogszabályi védelem a veszélyeztetı tényezık felmérése és kezelése nélkül.
A vadgazdálkodás és a természetvédelem gazdasági érzékenysége 6
A fenti folyamatokkal párhuzamosan a gazdasági szempontok fontosságában is egyre inkább különbözik a vadgazdálkodás és a természetvédelem. A hazai vadgazdálkodásban a gazdaságosság, az árbevételek növelése, a legalább nullszaldós, de inkább némileg nyereséges gazdálkodásra való törekvés egyre fontosabbá válik. Ebbıl következıen vadgazdálkodás egyre érzékenyebb a tulajdonviszonyok, a piaci környezet, a termelési költségek változásaira stb., vagyis a vadgazdálkodás egyre inkább az agrárgazdaság részeként kezd mőködni. A természet védelme viszont elsısorban állami feladat, amelyben a gazdaságosság vagy nem értelmezhetı, vagy másodlagos jelentıségő (pl. védett területek látogatása, a természetvédelem vadgazdálkodási tevékenysége, vagy egyéb vagyonértékő jogainak hasznosítása stb.).
A hazai gyakorlatban különösen érzékeny kérdés a természetvédelmi korlátozások miatti gazdasági károk kompenzálása. Bár a természetvédelmi törvény érinti ezt a témakört és az Európai Unióban is elfogadott a kompenzáció, a végrehajtási rendelet hiánya és a gazdasági szempontok iránti érzéketlenség miatt a napi gyakorlatban a természetvédelem a legritkább esetben téríti meg a gazdálkodónak a természetvédelmi beavatkozásból eredı kárt. Különösen súlyos a helyzet a vadgazdálkodásban, ugyanis az Európai Uniós gyakorlat szerint a vadban, pl. a védett nagyragadozók által okozott kárért nem jár kártérítés. Tekintettel arra, hogy nálunk a vadgazdálkodás gazdasági, társadalmi súlya nagyobb, mint az EU 2004 május elseje elıtti tagállamaiban, a kompenzáció elmaradása súlyos probléma. A vadgazdálkodók gyakran érzik úgy, hogy az ı tevékenységük, befektetésük következtében marad fenn egy-egy védett érték, ám ezért sem erkölcsi, sem anyagi elismerést nem kapnak.
Természetvédelem és vadkereskedelem A természetvédelem gazdasági érzékenysége kicsi. Különösen jól érzékelhetı ez a természetvédelem
vadkereskedelemhez
való
viszonyában.
Mindaddig,
amíg
a
vadállományok szabályozását a természetvédelmi hatóság is fontosnak tartja, az ehhez kapcsolódó üzleti tevékenységet inkább csak eltőri ill., lehetıség szerint korlátozza. Feltételezi ugyanis, hogy a természeti erıforrások hasznosításában a gazdasági érdekeltség megjelenése visszaélésekhez vezet. Különösen veszélyesnek tartja ezt akkor, ha a termelı (vadgazdálkodó) és a kereskedı szétválik. Felfogásuk szerint a kereskedı elsıdleges érdeke, ebben az esetben a minél nagyobb nyereség elérése, ezért a vadgazdálkodót a természetvédelmi célokkal összeegyeztethetetlen beavatkozásokra (mesterséges tenyésztés, 7
magasan tartott vadállomány, kertek stb.) ösztönzi. Ezt jól példázza, hogy számos nemzetközi egyezmény ill. Európai Uniós szabályozás vonatkozik a vadkereskedelemre ill. az elmúlt évek „olasz vadász” ügyei. Ez a felfogás nyilvánvalóan ellentétes a vadgazdálkodás fent jelzett fejlıdésével, nehezíti az ágazatnak a mezıgazdasági termelésbe való integrálódását, és nehéz helyzetbe hoz jó néhány gazdálkodót.
A természetvédelem és a vadgazdálkodás társadalmi megítélése, elfogadottsága A természetvédelem és a vadgazdálkodás kapcsolatának értékelésekor a mai magyar társadalomban nem elhanyagolható a közvélemény viszonya ezekhez a területekhez. Ebbıl a szempontból a vadgazdálkodás vesztésre áll. A társadalom érdeklıdése egyre inkább a természet védelme felé fordul. Ezt jól jelzi a számos természetvédelmi társadalmi szervezet (NGO) megalakulása, a természetvédelmi témájú hírek ill. mősorok gyakorisága a médiában, vagy a természetvédelmi törvény magas parlamenti támogatottsága. Ezzel összehasonlítva a vadgazdálkodás ismertsége, elfogadottsága és megítélése lényegesen rosszabb.
Képzettség, ismeretek a szakemberek körében A természetvédelem története meghatározta a területen dolgozó szakemberek körét. A kezdeti idıben a gazdálkodói gyakorlathoz közelebb álló erdészek és mezıgazdászok adták a természetvédelmi szakembergárda zömét. Késıbb a feladatok és a szervezet bıvülésével más képzettségő emberek (biológusok, jogászok, közgazdászok stb.) is megjelentek. Napjainkra, a természetvédelem nagykorúvá válásával már célzottan természetvédelmi szakembereket képeznek. E folyamatnak számos elınye mellett (pl. magasan képzett szakemberek tömeges megjelenése a természetvédelemben), a vadgazdálkodás szempontjából lényeges hátránya, hogy
a
természetvédelmi
szakembergárda
jelentıs
része
nem
rendelkezik
vadgazdálkodási (sok esetben semmilyen gazdálkodási) képzettséggel ill. gyakorlattal. Egy részük a vadgazdálkodást szükséges, mások szükségtelen rossznak tartják.
A vadgazdálkodási szakembereknél sem sokkal jobb a helyzet. Bár az utóbbi években a felsıfokú és a posztgraduális képzésre jelentkezık száma jelentısen nıtt, a szakemberek képzettsége nem kielégítı. Sokan elavult szemlélettel és ismeretekkel gazdálkodnak, csak
8
lassan terjed a bölcs hasznosítás és az ökológiai szemléletmód. A vadgazdálkodók képzésében a természetvédelmi tárgyak csak az utóbbi években jelentek meg. Mindezek következtében a gyakorló szakemberek szintjén gyakori a félre- vagy meg nem értés, a másik munkájának lebecsülése.
A természetvédelem és a vadgazdálkodás érdekazonosságai Ahogy
azt
a
korábbiakban
említettük
hosszútávon
a
vadgazdálkodás
és
a
természetvédelem céljai azonosak. Az ökológiai rendszerek természetes vagy ahhoz közeli, mőködıképes állapotának fenntartása nélkül (ez a természetvédelem célja) ugyanis nehezen képzelhetı el a fenntartható vadgazdálkodás. Az alábbiakban néhány olyan példát szeretnénk bemutatni, ahol a mindennapi gyakorlatban is találkozhatnak a két terület érdekei.
Tudatformálás Mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás szempontjából fontos a civil lakosság tájékoztatása, a célok és a tevékenységek megismertetése, elfogadtatása. A közös célok hangsúlyozására és a sajnálatosan ritka közös akciók bemutatására sajnos csak kevés példát találunk, ahogy a közös ismeretterjesztésre. Ebben valószínőleg közrejátszik az is, hogy a médiumok elsısorban a konfliktusokra, sokkal kevésbé az együttmőködésre érzékenyek. Az viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy az érdekérvényesítési képesség csak szélesebb társadalmi támogatottsággal javítható, ez pedig tömegtájékoztatás nélkül,
nem
lehetséges.
Élıhely-fejlesztés, a táj- és az élıhely-szerkezet sokféleségének megırzése A veszélyeztettet fajok megırzése és a fenntartható vadgazdálkodás is csak megfelelı élıhelyi feltételek mellett biztosítható. Bár a két terület szóhasználatában vannak eltérések – a természetvédık kerülik az élıhely-fejlesztés fogalmát – az élıhelyek pusztítása, a mozaikosság csökkenése, az intenzív mezı- és erdıgazdálkodás monokultúrái mindkét fél szempontjából károsak. A meglévı természetes vagy természet-közeli élıhelyek megırzése, ilyenek kialakítása, a tájszerkezet diverzitásának, mozaikosságának növelése 9
közös érdek. Hasonlóan fontos az átjárás biztosítása a különbözı élıhelyi foltok között, akár az ökológiai folyosók, hálózat kialakításával, akár az egyes akadályokon (pl. autópályák) való átjutás biztosításával.
Állományszabályozás Ahogy azt a korábbiakban említettük, a hazai ökoszisztémák túlnyomó része sérült, emberi behatásoknak erısen kitett, sıt azoktól függı. Emiatt ezekben a természetes szabályozó folyamatok nem vagy csak korlátozottan mőködnek. A szabályozatlanság következtében egyes fajok túlszaporodásával és az emiatt bekövetkezı súlyos és szerteágazó problémákkal kell számolnunk. Elég, ha csak egyes nagyvadfajok körül kialakult konfliktusokra vagy némely ragadozók (pl. róka, kóbor kutya ill. macska) mértéktelen elszaporodására gondolunk. Nyilvánvaló, hogy ezek a problémák mindkét tábor számára gondokat és megoldandó feladatot jelentenek. Ugyanakkor sajnos a széleskörő összehangolt akciók helyett jelenleg vagy csak végletekig leegyszerősített és kétes sikerő akciókat látunk, (pl. a nagyvad probléma esetén, ahol minden felelısséget a vadgazdálkodóra kívánnak hárítani, és csak az erıltetett állománycsökkentésektıl várják a megoldást) vagy még ilyeneket sem.
Invazív fajok visszaszorítása A hazánkban megjelenı és mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás számára veszélyt jelentı invazív fajok (pl. mosómedve, nyestkutya, sıt ide sorolható az elvadult házimacska is) kezelése mindkét tábor feladata. Mégis a Berni Egyezmény Állandó Tanácsa javaslatai szerint ezért a természetvédelmi hatóság a felelıs, neki kell kezelési terveket készíttetnie és végrehajtatnia. A vadgazdálkodási hatóság és a vadászok nyilvánvalóan, saját érdekükbıl is közremőködnek ebben a munkában. Jelenleg az invazív fajok számbavétele, helyzetük értékelése elkészült, de nincs operatív terv e fajok visszaszorítására.
Alkalmazott kutatások, monitoring
10
Az elıbbiekben már érintettük az ismerethiány problémáját a döntések elıkészítésekor. Mind a kiterjedt monitoring, mind egyes közös, gyakorlati problémák vizsgálata és a megoldások keresése alapvetı fontosságú nemcsak mindkét terület sikeres mőködése, de a konfliktusok jobban megalapozott döntésekkel ill. tudományosan védhetı érvekkel való csökkentése miatt is. Sajnos nagyon kevés a közös alkalmazott monitoring és kutatási program. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ilyen programok, hiszen az FVM immáron másfél évtizede következetesen támogatja nemcsak a vadászható, de a vadgazdálkodás szempontjából érdekes védett fajok kutatását is. Emiatt számos esetben a vadászati hatóság korszerőbb, alaposabb ismeretekre alapozva alakíthatja ki az álláspontját. A probléma az, hogy bár a friss ismeretekhez jutás a természetvédelem számára is fontos, a kutatások finanszírozásában ill. közös kutatási koncepciók kialakításában egy-két kivételtıl eltekintve (országos vizivad monitoring, néhány emlıs ragadozó vizsgálat) nem veszi ki a részét. Ezért a rendelkezésére álló hiányos, sokszor elavult ismeretanyagra alapozott döntései vitákat gerjesztenek.
Ökoturizmus A társadalom széles rétegeiben igény van a természeti értékek megismerésére, a természetben való rekreációra. Elég, ha csak a természetfilm és utazási tárgyú mősorok és tv csatornák számának gyarapodására utalunk. A hétköznapi gyakorlatban a turisták megnövekedett száma és az ebbıl eredı zavarás, szemetelés, környezetterhelés mind a természetvédelemnek, mind a vadgazdálkodásnak gondot okoz. Ugyanakkor e társadalmi igény kielégítése mindkét terület számára számos fejlıdési lehetıséget is jelent. A turizmus megfelelı irányításával, programok kialakításával jobban meg lehet ismertetni a vadgazdálkodó és a természetvédı tevékenységét,
így
társadalmi
elfogadottságuk,
támogatottságuk
növekedhet.
Nem
elhanyagolható az sem, hogy az év jelentıs részében kihasználatlan infrastruktúra (pl. vadászházak) kihasználásával, célzott programok kialakításával nem elhanyagolható bevételekhez is lehet jutni. Kézenfekvınek tőnik egy-egy kisebb térségben a két terület szakembereinek a közös érdekek mentén való önszervezıdı együttmőködése, közös turisztikai stratégia kialakítása.
11
A természetvédelem beavatkozási lehetıségei A természetvédelem nemcsak erıs társadalmi támogatottsággal, hanem jelentıs jogszabályi háttérrel is rendelkezik ahhoz, hogy akaratát, elképzeléseit érvényesíteni tudja. Erre lehetıséget adnak számára a hazánk által is elfogadott nemzetközi egyezmények, az Európai Uniós elıírások és az ezekkel messzemenıen harmonizáló hazai elıírások. A nemzetközi, különösen pedig, az Európai Uniós csatlakozással számunkra is kötelezı váló európai jogi háttér elsısorban Csányi (1998, 1999) munkásságának köszönhetıen ismertnek tekinthetı a hazai vadgazdálkodás szakmai berkeiben. A következıkben ezért csak felsorolásszerően mutatjuk be azokat a legfontosabb elıírásokat, amelyek természetvédelmi szempontból hatnak a vadgazdálkodásra, vadászatra. Kiemelünk azonban egy-két olyan eltérést a hazai alkalmazás és a nemzetközi elıírások között, amik általában indokolatlanul szigorúbbak az eredeti elıírásoknál.
Nemzetközi Egyezmények •
Ramsari Egyezmény (1971): A nemzetközi jelentıségő vízi élıhelyek összehangolt védelmét szolgálja.
•
Washingtoni Egyezmény (1973), közismertebb rövidítésben CITES: A veszélyeztetett fajok kereskedelmére vonatkozó szabályokat vezetett be.
•
Bonni Egyezmény (1979): vándorló állatfajok védelme.
•
Berni Egyezmény (1979): európai vadon élı növény és állatfajok élıhelyének védelme.
•
Riói Egyezmény (1992): a biodiverzitás védelme.
A fentebbi egyezmények közül jelenleg a legtöbb vitát a CITES hazai alkalmazása, illetve a Berni
Egyezményben
meghatározott
tiltott
vadászati/hasznosítási
módok,
hazai
jogszabályokban való megjelenése kelti.
Az 1973-ban aláírt kereskedelmi egyezmény a fajokat három függelékben sorolta fel:
12
•
I. függelék: kihalással fenyegetett fajok, kereskedelem csak tenyésztett egyedekkel lehetséges, szigorú engedélyezéssel. Ide tartozik például a vidra, és a farkas, valamint a barnamedve egyes populációi.
•
II. függelék: ezeket a fajokat nem fenyegeti kihalás veszélye, de ha nem szabályozzák a kereskedelmüket, akkor azzá válhatnak.
Nemzetközi, vadon befogott, illetve
tenyésztett egyedekkel a kereskedelem lehetséges, de engedélyezéshez kötött. Az engedélyezési rendszer biztosítja a kontrollt a mennyiség felett. Az egyes populációkból hasznosított mennyiség nem haladhatja meg a vadon élı populációkra ártalmas mértéket. E függelékben van felsorolva többek között a vadmacska, a hiúz, a farkas illetve a barnamedve egyes populációi, vagy a barna rétihéja és az egerészölyv is. •
III. függelék: globális szinten nem, de helyileg veszélyeztetett fajok. Az országok ezzel az eszközzel védhetik saját "készleteiket" az eltúlzott kereskedelem ellen. Ilyen faj például az aranysakál Indiában, vagy a csörgı réce Ghánában.
1997 óta az Európai Unió országai a 3 függelék helyett 4 listát alkalmaznak.
•
Az ˝A˝ listában szerepelnek azok a fajok: o amelyek az I. függelékben szerepelnek, o melyek a kipusztulás szélén állnak, o valamint az olyan ritka, sérülékeny fajok, amelyek vadon élı állományának fennmaradását a kereskedelem veszélyezteti, o azon fajok, illetve alfajok, melyek rokonfajainak, alfajainak döntı többsége a kihalás szélén áll, vagy az I. függelékben szerepel.
•
A ˝B˝ listában szerepelnek: o a II. függelékében felsorolt fajok közül azok, melyek nem szerepelnek az "A" oszlopban, o azok, az Egyezmény I. és II. függelékén nem szereplı fajok melyek egyes országokban élı populációinak hasznosítása meghaladja a fenntarthatóság mértékét, o nem szerepelnek az Egyezmény I. és II. függelékében, de amelyek könnyen összetéveszthetık az "A" oszlopban szereplı fajokkal, 13
o nem szerepelnek az Egyezmény I. és II. függelékében, de melyek élı példányainak behozatala ökológiai veszélyt jelenthet az ország természetes élıvilágára.
•
C listában szerepelnek: o a III. függelékben szereplı összes maradék faj.
•
D listában szerepelnek azok a fajok: o melyeknek akkora számú egyedeit hozták be a közösség országaiba, ami már ellenırzést kíván.
A Magyarországon hatályos végrehajtási rendeletben, két mellékletben szerepelnek a fenti listákon szereplı fajok. Az 1. Számú melléklet tartalmazza az A, B, és C listán szereplı fajokat. A 2. számú melléklet tartalmazza a D listán szereplı fajokat.
Hazai kereskedelem, illetve az engedélyezés feltételei attól függnek, milyen oszlopba tartozik az adott állat. Ha a faj az A vagy B oszlopban található: a származási ország CITES export illetve re-export engedélye, és a magyar Igazgatási Hatóságtól megkért import engedély együttes megléte szükséges. Amennyiben az exportáló ország nem tagja a Washingtoni Egyezménynek, ez esetben is kell a kijelölt hatóságtól egy eredetet igazoló export engedély. Az import engedély kérelmet az Igazgatási Hatóságnál lehet benyújtani. Az “A” oszlopban szereplı fajok vadászati trófeáinak behozatalára import engedély nem adható ki.
A részletes felsorolásra és az egyes listák ismertetésére azért volt szükség, mert csak így válik láthatóvá az, hogy a hazai alkalmazás lehetetlenné teszi más kontinensen, vagy Európában, vagy akár Európai Uniós országokban legális körülmények között elejtett vadak (elsısorban nagyragadozók) trófeájának behozatalát. Azaz a hazai alkalmazás szigorúbb, mint amit eredetileg a nemzetközi egyezmény elıír.
A Berni Egyezmény esetében annak IV. Függelékében felsorolt tiltott befogási és vadászati módszerek értelmezése ad okot vitára. A függelék szerint tiltott többek között a hurkok, robbanóanyagok, nem szelektív csapdák, mérgek és mérgezett vagy kábító csalétkek, a gázosítás és kifüstölés, fénnyel, hanggal megcsonkított élı állattal való csalizás. Az 1996/LVös Vadászati törvény részben erre, részben pedig a Berni Egyezményen alapuló 14
Élıhelyvédelmi Irányelvre hivatkozva tiltotta be Magyarországon mindennemő ölıcsapda használatát, vagy az élı-csalik alkalmazását az élve-fogó csapdákban. Mindkét elıírás szigorúbb, mint az annak alapjául szolgáló nemzetközi egyezmény s jelentısen nehezíti az apróvadas területek ragadozó gyérítését.
Európai Uniós szabályok Az Európai Unióban a következı elıírások hatnak a természetvédelem és a vadászat kapcsolatára:
•
3254/91 Tanácsi Határozat a lábfogó csapdák Közösségben való használatának betiltására;
•
79/409/EEC Tanácsi Irányelv a vad madarak védelmérıl;
•
92/43/EEC Tanácsi Irányelv a természetes élıhelyek és a vad flóra és fauna védelmérıl.
Az Élıhely-védelmi Irányelv VI. melléklete sorolja fel az elfogás, az elejtés és a szállítás tiltott módszereit és eszközeit, amelyben a Berni Egyezményhez hasonlóan szerepelnek a ragadozó fajok tömeges elpusztítását lehetıvé tevık is (hurkok, robbanóanyagok, nem szelektív csapdák, méreg és mérgezett vagy kábító csalétkek, gázosítás és kifüstölés). Ez az irányelv sem tiltja, sem az élı állatok csaliként való alkalmazását, sem az elıírásoknak egyébként megfelelı ölı csapdák alkalmazását.
Hazai jogszabályok A mindenki által jól ismert hazai jogszabályi háttér számos közvetlen, vagy közvetett beavatkozási lehetıséget ad a természetvédelmi hatóságoknak a vadászat, vadgazdálkodás napi gyakorlatába. A közvetlen beavatkozások közül a legfontosabbak a következık:
•
társhatóságként részt vesz a maximális és minimális létszámok meghatározásában;
•
a rövid és hosszú távú vadgazdálkodási tervek véleményezésében, elfogadásában;
•
a vadászható fajok körének és a vadászati idények meghatározásában;
15
•
területi tilalmak meghatározásában (pl. vadászati tilalom Ramsari területeken, fokozottan védett területeken);
•
vadkereskedelem korlátozásában (pl. CITES hazai alkalmazása);
•
vadtelepítések korlátozásában;
•
a tájidegen fajok állományának csökkentésében;
•
részt vesznek a vadgazdálkodási tanácsok munkájában;
•
vadászatok, vendégvadászok ellenırzésében.
A fentieken túl a természetvédelemnek számos esetben van lehetısége közvetett beavatkozásokra. Ezek közül a legfontosabbak:
•
élıhelyi beavatkozások, gazdálkodási ill. kezelési módok szabályozása nemcsak védett területeken;
•
Érzékeny Természeti Területek
•
Kedvezıtlen Adottságú Területek
•
Natura 2000-es területek
•
Hangulat formálás, kihasználva a sajtó és a közvélemény támogatását.
16
Az adatgyőjtés módszerei Részletes véleménykifejtés A témakörben véleményének részletes kifejtésére lehetıséget kapott minden hazai erdıgazdaság és a Magyar Vadászkamara területi szervezetei. A részletes kifejtés a következı fı pontokat érintette:
1. Bevezetés – a természetvédelem és a vadászat általános kapcsolata 2. A vadgazdálkodás szerepe és feladatai 3. A természetvédelem szerepe és feladatai 4. A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata – természetvédelmi korlátozások, fenntartható vadállomány, vadászható fajok, vadászidények, területi korlátozások, fıbb konfliktusforrások 5. A természetvédelem hatása a vadkereskedelemre 6. Az Európai Uniós szabályozás 7. A természetvédelem gazdasági és pénzügyi hatásai 8. Egyéb fontosnak tartott összefüggések
Adatgyőjtı kérdıív A kérdıíveket e fentieken túl kézhez kapta az összes megyei FVM hivatal Vadászati Osztálya és a nemzeti parkok igazgatóságai is, valamint néhány véletlenszerően kiválasztott vadgazdálkodási egység és vadászati szakember is. A kérdıív a következı kérdéseket tartalmazta:
1.
Ön szerint mennyire fontos tevékenység a vadgazdálkodás-vadászat? (Osztályozza 1-5-ig!)
2.
Hogyan fog ez változni a jövıben?
3.
Ön szerint mennyire ismertek a közvéleményben a vadgazdálkodás céljai? (Osztályozza 1-5-ig!)
4.
Ön szerint mennyire elfogadottak ezek a célok? (Osztályozza 1-5-ig!)
17
5.
Ön szerint mik a vadgazdálkodás legfontosabb feladatai (max. 5 válasz)?
6.
Ön szerint mennyire életszerő a vadgazdálkodás-vadászat jogi szabályozása? (Osztályozza 1-5-ig!)
7.
Adja meg a legfontosabb pozitívumokat és negatívumokat (max. 5-5)?
8.
Ön szerint mik a vadgazdálkodó legfontosabb írott és íratlan kötelességei?
9.
Mennyire jellemzı a jogkövetı magatartás a vadgazdálkodókra és a vadászokra? (Osztályozza 1-5-ig!)
10.
Ön szerint mennyire voltak fontosak a vadászatszervezı és vadkereskedı társaságok a vadgazdálkodó számára? (Osztályozza 1-5-ig!)
11.
Ön szerint mennyire lesznek fontosak az EU csatlakozás után? (Osztályozza 1-5ig!)
12.
Mennyire elégedett e cégek szolgáltatásaival? (Osztályozza 1-5-ig!)
13.
Az Ön vadgazdálkodási bevételeiben milyen arányban részesül az élıvad, a lıttvad értékesítés, a bérvadásztatás és az egyéb szolgáltatások? Élıvad:………………….%;
Lıttvad:…………………………….%
Bérvadásztatás:……………%; Egyéb:………………………………% 14.
Mi lenne ezek kívánatos aránya? Élıvad:………………….%;
Lıttvad:…………………………….%
Bérvadásztatás:……………%; Egyéb:………………………………% 15.
Ön szerint összhangban állnak-e kínált vadászatok és szolgáltatások a kereslettel?
A vadászati kínálat:
igen
részben
egyáltalán nem
Az egyéb szolgáltatások kínálata:
igen
részben
egyáltalán nem
16.
Ön szerint várhatóan merre fog ez változni?
A vadászati kínálat:
csökken
nı
stagnál
A szolgáltatások kínálata:
csökken
nı
stagnál
17.
Ön szerint mennyire fontos tevékenység a természet védelme? (Osztályozza 1-5ig!)
18.
Hogyan fog ez változni a jövıben?
Fontossága: 19.
nı
csökken
stagnál
Ön szerint mennyire ismertek a közvéleményben a természetvédelem céljai? (Osztályozza 1-5-ig!)
20.
Ön szerint mennyire elfogadottak ezek a célok? (Osztályozza 1-5-ig!)
21.
Ön szerint mik a természetvédelem legfontosabb feladatai (max. 5 válasz)?
18
22.
Ön szerint mennyire életszerő a természetvédelem jogi szabályozása? (Osztályozza 1-5-ig!)
23.
Adja meg a legfontosabb pozitívumokat és negatívumokat (max. 5-5)?
24.
Ön szerint mik a természetvédı legfontosabb írott és íratlan kötelességei?
25.
Mennyire jellemzı a jogkövetı magatartás a természetvédıkre? (Osztályozza 1-5ig!)
26.
Ön szerint kevés, elegendı vagy sok terület van a természetvédelem kezelésében?
A védett területek jelenlegi aránya:
túlzott
kevés
megfelelı
27.
Ön szerint mennyire jó „vadgazda” a természetvédelem? (Osztályozza 1-5-ig!)
28.
Mi jellemzi a vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatát?
Korlátozás
ellenérdek
együttmőködés
támogatás
egyéb: …………… 29.
Ön szerint mennyire közösek természetvédelem és a vadgazdálkodás céljai? Ellentétes
azonos
hosszútávon megegyezı
rövidtávon konfliktusos, egyéb: …… 30.
Adja meg a legfontosabb konfliktusokat és együttmőködési lehetıségeket! (max. 5-5)
31.
Ön szerint mennyire harmonizál a természetvédelem és a vadgazdálkodás jogi szabályozása? (Osztályozza 1-5-ig!)
32.
Ön szerint milyen erıs beavatkozási lehetıségei vannak a természetvédelemnek a vadgazdálkodásba? (Osztályozza 1-5-ig erısödı sorrendben!)
33.
Ön szerint mik a legfontosabb vadgazdálkodást korlátozó természetvédelmi beavatkozások?
34.
Mennyire indokoltak ezek ill. mennyire megbízható ismereteken nyugszanak? (Osztályozza 1-5-ig!) Indokoltság:…………………………….. Megbízható ismerete:……………………
35.
Ön szerint mennyire indokolt a vadászidények szőkítése a vizivad fajokon
indokolt
nem indokolt
a galambokon
indokolt
nem indokolt
a vadgazdálkodásban kártevı fajokon
indokolt
nem indokolt
egyéb fajokon, mégpedig………………….. 36.
Ön szerint mennyire indokolt a vadászható fajok körének korlátozása? 19
indokolt 37.
nem indokolt
Ön szerint menyire indokolt az alábbi, szomszédos országokban vadászható fajok hazai vadászati tilalma: fürj
indokolt
nem indokolt
nyárilúd
indokolt
nem indokolt
fenyırigó
indokolt
nem indokolt
vadgerle
indokolt
nem indokolt
egyéb fajok, mégpedig………………….. 38.
Ön szerint menyire indokolt egyes ragadozók vadászati tilalma és a gyérítés eszközeinek korlátozása?
39.
Milyen változtatásokat tartana indokoltnak a vadászható fajok körében és a vadászidények hosszában és az engedélyezett vadászati módszerekben?
40.
Ön szerint mennyire indokolt a természetvédelem álláspontja a nem ıshonos fajokkal való gazdálkodással kapcsolatban?
41.
Mennyire elfogadható az Ön számára a külföldön legálisan elejtett vad Magyarországon való átszállításának tilalma? Van-e ennek hatása a külföldiek hazai vadászatára?
42.
Mennyire elfogadható az Ön számára a hazai vadászok által külföldön legálisan elejtett vad hazahozatalának korlátozása ill. szabályozása? Milyen hatása van ennek a hazai vadászatra? Mi lenne az Ön szerint megfelelı szabályozás?
43.
Milyenek az Ön személyes kapcsolatai a természetvédıkkel/vadgazdálkodókkal? (Osztályozza 1-5-ig javuló sorrendben!)
44.
Mennyire meghatározóak a természetvédelem és a vadgazdálkodás viszonyában a személyes kapcsolatok? (Osztályozza 1-5-ig!)
45.
Mennyire tartja elfogadhatónak a természetvédelmi ırszolgálat vadászati ellenırzéseit? (Osztályozza 1-5-ig!)
46.
Milyen esetekben és mennyire befolyásolják a természetvédelmi beavatkozások a vadkereskedelmet?
47.
Van-e ezeknek hatása a vadgazdálkodás-vadászat nemzetközi kapcsolataira?
48.
A vadgazdálkodás-vadászat szabályozásában mennyire meghatározóak a nemzeti szándékok és az Európai Uniós elvárások?
49.
A természetvédelem szabályozásában mennyire meghatározóak a nemzeti szándékok és az Európai Uniós elvárások?
50.
Ön szerint a hazai vagy az Európai Uniós szabályozások a szigorúbbak? 20
51.
Ön szerint a hazai vagy az Európai Uniós ellenırzések a szigorúbbak?
52.
Ön szerint mennyiben kell megváltoztatni mindezeket a szabályokat a csatlakozás után?
53.
Mennyire elégedett az Európai Uniós szabályokról szóló tájékoztatásokkal?
54.
Ön szerint vannak-e kimutatható pénzügyi, gazdasági hatásai a természetvédelemi korlátozásoknak (pl. kártevık apasztásának korlátozása, tenyésztési, kibocsátási tilalmak, etetések és a vadászati berendezések építésének korlátozása stb.) a vadgazdálkodásra? Tudja ezt „forintosítani”?
55.
Van-e kimutatható árbevétel kiesésük a természetvédelmi korlátozások és beavatkozások miatt? Mi ennek az oka? Mekkora a nagyságrendje (Ft)?
56.
Milyen és mekkora árbevételi lehetıségeik lennének, ha bıvülne a vadászható fajok köre?
57.
Ön szerint menyire jó a vadgazdálkodás érdekvédelme? (Osztályozza 1-5-ig!)
58.
Ön szerint milyen a vadgazdálkodás-vadászat érdekvédelmi szerveinek és a hatóságok viszonya? (Osztályozza 1-5-ig!)
59.
Menyire megfelelı az információáramlás a vadgazdálkodási ágazat szereplıi között? (Osztályozza 1-5-ig!)
60.
Milyen a vadgazdálkodás érdekérvényesítı lépessége? (Osztályozza 1-5-ig!)
21
Eredmények Részletes véleménykifejtés Az itt következı részek a válaszadók kifejtett véleményének, szerkesztett változata.
A természetvédelem és a vadászat általános kapcsolata •
A természetvédelem és a vadgazdálkodás között - különösen a régebbi idıszakban nagyon szoros kapcsolat állt fenn. A természetvédelmet az elmúlt században gyakorlatilag a vadászok és az erdészek kezdték kialakítani. A természetvédelem kezdeti idıszakából szinte csak vadászokat és erdészeket ismerünk, az ı kezdeményezésükre alakultak ki a hazai természetvédelem gyökerei. Az elsı természetvédelemmel foglalkozó törvényt Kaán Károly javaslatára hozták létre.
•
A hivatalos természetvédelem a természeti értékeket, a területen gazdálkodóktól kívánja megvédeni, sokszor ködös, mondvacsinált érvek alapján. Nem foglalkozik a fenntartható gazdálkodás alapjaival, a pillanatnyi statikus állapotot akarja megırizni, mely idegen a folyamatosan fejlıdı természettıl.
•
A természetvédelem legfıbb célpontja az erdı- és vadgazdálkodás, egyéb nagyobb érdekérvényesítı képességő ágazatokkal nem kívánnak konfrontálódni. Gondoljunk csak az autópálya építések meglehetısen megengedı gyakorlatára, vagy a tavasszal kirobban katonai lokátor telepítés meglehetısen érdekes és tanulságos történetére.
•
A természetvédelem korlátozza, illetve maximum tőri a vadgazdálkodást, míg a vadászat, a vadászok támogatják a természetvédelmet. Kivételek természetesen mindkét oldalon vannak. A jogi értelemben vett vad életfeltételének megırzése, javítása eleve pozitívan hat az egyéb fajok életkörülményeire. A vadászati oktatás alap-, közép-, felsıfokán a természetvédelmi ismeretek és szemlélet meghatározó. Szaksajtóink a nemzeti parkokat rendszeresen, és a vadászterületeket meghaladó terjedelemben mutatják be, amire fordított példát nem-, vagy alig találni.
•
A természetvédelem és vadgazdálkodás célja hosszú távon azonos, mivel maga a vad is a természet része. A vadat "vad"-ként csak így lehet megırizni, és ez kell a vadgazdálkodás egyik célja legyen. Számtalan jeles személyiség életútja is bizonyítja
22
a hosszú távú azonosságot pl. Lakatos Károly, Sterbetz István, Studinka László és még felsorolhatatlanul sokan. Említést érdemel, hogy jelentıs - sıt: meghatározó természetvédelmi
mőhelyek
mőködtek
és
mőködnek
"vadászati"
intézményekben. A kapcsolat napi-rövidtávú jellemzıjét több konfliktus árnyékolja be, ami a természetvédelem intézményeinek bizalmatlanságából fakad. A jogalkotás eltérı irányultsága mellett a felsı szintő kapcsolatok és együttmőködés elégtelensége is tapasztalható. Meggyızıdésem, hogy ezek elsısorban a szakmai ismeretek és szemlélet alakításával kezelhetık
A vadgazdálkodás szerepe és feladatai •
A vadgazdálkodás jogi szabályozása a jelenleg hatályos vadászati törvény szerint megoldott, sok tekintetben túlszabályozott.
•
Az állam a jogalkotás tiltó - korlátozó magatartásával igyekszik tulajdonosi statusát biztosítani.
•
A jelen jogi szabályozás a vad, a vadgazdálkodás - vadászat és földtulajdonos érdekét próbálja összeegyeztetni - ami a jó szándék ellenére nem látszik eredményesnek. Bizalmatlanságot szentesít a területkezelıkkel és a vadászokkal szemben egyaránt. Elsıre a merev tervgazdálkodás és annak szankcionálása, utóbbira a vadászati szabályok adminisztratív elıírása a jó példa.
•
A vadgazdálkodás fontossága attól függ, hogy ki és milyen pozícióból értékeli. A vadgazdálkodó szervezeteknek, és a vadászoknak nagyon fontos, így szerintem is az. Ugyanakkor az 1996. évi LV. törvény preambulumában rögzített alapelveknek nem sikerült érvényt szerezni.
•
A jogrend negatívumai közé tartozik, hogy: o elırevetíti a vadgazdálkodás és vadászat nemzeti keretekbıl történı kivonásának lehetıségét; o feltételezi, hogy a föld tulajdonosa érdekelt a vadállomány védelmében; o nem adja meg azt a gazdálkodói szabadságot, amelyet a nemzetgazdaság többi szereplıjének megad;
•
A jogrend pozitívumai közé tartozik, hogy: o biztosítja a vad állami tulajdonának (formális) lehetıségét; o kiemelt célja a vad, mint megújuló természeti erıforrás védelme;
23
o a vadászterület mértékének még elfogadható megállapítása; o a körzeti - táji vadgazdálkodás elvének elfogadása; •
A vadásztársadalom minden egyes tagjának kötelessége kell, hogy legyen, hogy példamutató legyen mind gazdálkodásában, mind vadászatában. Közösen kell fellépni az illegális eszközök, módszerek ellen.
•
Meg kell tanulni az élménynyújtás képességét. Ezt jelenleg a természetvédelem, sokkal jobban alkalmazza, mint a vadgazdálkodás.
•
A vadgazdálkodás - vadászat megítélése mindig (idı) és mindenhol (tér), az adott gazdasági - társadalmi - politikai viszonyok függvénye. Ezért a jövıbeni folyamatok tárgyilagosan nem prognosztizálhatók. Ha az állam, mint tulajdonos nem vállal nagyobb részt tulajdonának védelmében, a földtulajdonos a vadmentes földtulajdonban érdekelt.
•
A vadgazdálkodás céljai a széles közvélemény számára ismeretlenek. Mivel közvélemény nem ismeri a vadgazdálkodás célját, ezért azzal azonosulni sem tud. Ezért inkább annak szubjektív megkérdıjelezését fogadja el, melyet szélsıséges "áltermészetvédelmi" szervezetek és személyek, illetve a tömegtájékoztatás is támogat.
•
A vadgazdálkodás és vadászat jövıjét a vadászati kultúra és etika minısége fogja eldönteni a külsı kereteken belül.
A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata
Konfliktus források
•
A védett madarak tranzitforgalmából eredı problémák elsısorban a hiányos, vagy egyáltalán nem létezı tájékoztatás miatt van.
•
A rajtunk átutazó, nálunk védett, más országokban azonban, vadászható fajok (pl.: fürj) transzportja kapcsán a természetvédık által indokolatlanul meghurcolt vadászok ká1váriája a hazai vadgazdálkodókra, vadászokra is rossz fényt vett.
•
Számtalan eljárási hibát vét a természetvédelmi hatóság, ezeket a hibákat a legtöbb esetben nem látja be. Így részben megalapozatlanul hoznak elmarasztaló határozatokat, másrészt ellenérzéseket keltenek. o Például: természetvédelmi bírság kiszabása egy jelenleg folyamatban lévı eljárásban, melyben a természetvédelmi hatóság eljárási szabálysértés 24
elkövetésével, valamint a törvényi határidıt túllépve hozta meg a megalapozatlan, elmarasztaló határozatot. Az adott ügyben a vadaskerten belül a védett természeti értékeket körbekerítı kerítés pontos töréspontjai és nyomvonalának kitőzése elmaradt, ezért a kerítés nem készülhetett el. A kitőzés elmaradásával az igazgatóság saját határozatát nem tartotta be. •
A természetvédelmi hatóságok számos döntése szakmailag is támadható, az egyes testületekbe delegált személyek a természetvédelem részérıl sokszor inkompetensek.
•
Tervezik, hogy a jövıben csak természetvédelmi ır jelenlétében és felügyeletében lehessen vízi vadra vadászni. Egy jól szervezett vadászat elképzelhetetlen állandó ellenırzés mellett.
•
A jelenlegi természetvédelem passzív védelmi mechanizmusával, bürokratikus úton gátolja a vadászatra jogosultak gazdálkodását.
•
A passzív természetvédelem kifejezetten káros hatással van a két ágazat kapcsolatára, mert az intézkedések sok esetben indoklás, s látható értelem nélkül történnek.
•
Természetvédelmi területeken - sok esetben csupán erıfitogtatás céljából indokolatlan gazdálkodási korlátokat állít.
•
A természetvédelem általában erıbıl tárgyal és intézkedik, nem veszi figyelembe a vadgazdák érdekeit és a természetvédelem " érdekei mögé bújva" indokolatlan és nagy gazdasági károkat okozó intézkedések sorozatát teszi meg.
•
A természetvédelmi ırszolgálat a vadgazdálkodó munkáját semmiben sem segíti, leginkább a rossz értelembe vett "csendır" szerepet tölt be.
•
A természetvédelmi ırszolgálat az együttmőködésre, a kompromisszumkeresésre általában nem hajlandó. Ez a hozzáállás ellenkezı hatást vált ki, hiszen ha egy védett állat megjelenése a gazdálkodó nagy mértékő korlátozását vonja maga után, nyilván az érintett " gondoskodni fog" azt említett állatfaj mielıbbi eltüntetésérıl.
•
A vadgazdálkodási körzettervek elkészítése során a természetvédelem a minimálisan fenntartandó, és a maximálisan fenntartható nagyvad létszámot úgy határozta meg, hogy a gazdálkodói érdekeket figyelmen kívül hagyták.
•
Nem érthetı, hogy a természetvédelemnek miért lehet beleszólása a vadlétszámokban a nem védett területeken is.
•
A védett fajok által okozott károk megtérítésérıl sehol nem rendelkeznek.
•
A korábban betelepített vadfajok megítélése - dám, muflon, fácán – számtalan vitát okoz.
25
•
A hazánkra jellemzı és ráadásul a jövıben növekvı nagyságú s arányú védett területek, sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem kívánatos. A növekvı területek magukban hordozzák a további konfliktus veszélyeket.
•
A természetvédelemre a jogkövetı magatartás teljes mértékben csak saját érdekeik érvényesítésig jellemzı.
•
A természetvédelem jogi szabályozása nem életszerő. Nem ismert az 1996. LIII. törvény végrehajtási rendelete. Szemléletében bizalmatlan.
•
A nagyvadgazdálkodás esetében sok esetben probléma a teríték nagyságának indokolatlan növelése. Azt elérni sok esetben csak etikátlan, vagy szabálytalan vadászattal, vagy csak papíron – a krotália lezárásával s leadásával, azaz a tényleges elejtés nélküli tervteljesítéssel – lehetséges.
Változtatási lehetıségek
•
A természetvédelmi és a vadászati jog további harmonizációja szükséges elsısorban a végrehajtás területén: o A területi vadgazdálkodási tanácsban a kilövési tervek elfogadásához, mind a természetvédelmi hatóság, mind pedig az Állami Erdészeti Szolgálat teljes egyetértése szükséges. Ugyanakkor mindkét hatóság egyedülálló vétójogát tú1zás. o Sokat egyszerősödhetne az ellenırzés rendszere, ha a vadászati és természetvédelmi felügyelet kölcsönösen elfogadná egymást. Például úgy, hogy nem védett területen csak a vadászati, igazgatósági területen csak a természetvédelmi, míg egyéb védett területen kölcsönös megegyezés alapján ellenıriznék a vadászatot.
•
A védett fajok elsısorban emlıs és madár ragadozók esetében folyamatos, mindkét fél által elfogadott állomány felmérésekkel kellene ellenırizni, hogy szükséges-e még a védettségi szint fenntartása.
•
Szükséges lenne, hogy a vadászati hatóság a természetvédelem, mint közremőködı
szakhatóság
szakmailag
nem
védhetı
véleményezését
felülbírálhassa, vagy legyen egy mindkét fél által elfogadott szakmai testület, amely ilyen esetben kimondhatná a végleges döntést, melyet mindkét félnek tudomásul kellene venni. 26
•
Szükséges lenne kidolgozni, illetve kialakítani a védett ragadozó madarak okozta kárfelmérési rendszerét, és az ehhez szükséges kompenzációs rendszert.
•
Készüljön tájékoztató füzet az olasz vadászok tranzit utazásához a Washingtoni Egyezményrıl és annak hazai alkalmazásáról.
•
Megfontolandó lenne a fokozottan vadkár veszélyes területek védetté nyilvánítása, majd bérbeadása a társaságoknak természetszerő gazdálkodásra, élıhely fejlesztésre. Így nem lenne kényszer ezeken a területeken a nyereség érdekelt erdıgazdálkodás.
•
A vadgazdálkodók és vadászok jogkövetı magatartása nem jellemzı. A vadgazdálkodók egy része elızetes jártasság nélkül, és a határozott idejő bérleti szerzıdés nyomása alatt a napi - illetve rövid távú túlélés taktikáját kénytelen követni, számtalan esetben saját szakmai meggyızıdése ellenére. A fenyegetı típusú jog mindig megteremti a kijátszás lehetıségét is. A vadászok, mint természetes személyek új generációjának jogkövetése ott sérül, hogy nem is tudják, és nem is érzik (át) szerepüket. Fontosnak tartanám egy min. 100 órás kötelezı(!) és egységes tanfolyam elvégzését, és elızetes (fegyverhasználat nélküli) gyakorlati idı elıírását. A jogkerülés egyébként nem a vadászok hibája: a köz- és üzleti életben is ez az érvényesülés (sajnos: elfogadott) módszere. Azaz a jogkövetı magatartás hiányának problémája általános társadalmi probléma.
•
Stratégiai szemléletváltás szükséges: a természet mindnyájunké, és nem egy szakosodott intézményrendszeré. Nem az erdésztıl kell megvédeni az erdıt, vadásztól a vadat. A partnerségi viszonynak napi valósággá kell válnia!
Együttmőködési lehetıségek
•
Az EU csatlakozást követıen várhatóan 1 millió ha-t kell kivonni a mezıgazdasági mővelés alól. Továbbá a nemzeti erdıprogram javasolt tervezete szerint szintén jelentıs mértékben emelni kell az erdıs területek arányát hazánkban. A kettı együttes hatása a nagyvad élıhe1yének bıvülési lehetıségét eredményezi. A vad még mindig jobban eladható - fıleg ha az egyéb bürokratikus, adminisztrációs terheket csökkentik, - mint más mezıgazdasági termékek: (túltermelés). A természetes állományok kezelésének szakszerő és kultúrált módját, pedig csak a vadászat jelentheti, épp ezért kellene a természetvédelemnek és a vadászoknak együtt tevékenykedni, a
27
vadászatot,
mint az állománykezelés,
és
a bölcs hasznosítás egyedüli
lehetıségének eszközét közösen tiszteletbe tartani és elfogadtatni. •
A hivatásos vadászok és a természetvédelmi ırök együttmőködési lehetıségei a gyakorlatban: o a védett és fokozottan védett állományok felmérése, élıhelyek megırzése; o közös ellenırzésének a természetvédelmi területeken (kivéve a nemzeti parkokat); o orvvadászok elleni közös fellépés (hiszen jelenleg a természetvédelmi ır nagyobb jogosítványokkal rendelkezik, mint a hivatásos vadász és az orvvadász ugyanúgy veszélyezteti a védett fajokat, illetve azok környezetét is hurkozás, csapdázás, orvvadász agarászat. éjjeli fényszórós autós orvvadászat stb.); o A természetben szemete1ık el1en közös, szervezett fellépés, illegális szemétlerakók felszámolása.
•
A téli vadetetések, különösen az extrém hideg teleken számos védett faj egyedének túlélését teremti meg. Ennek kölcsönös belátása nagyban javíthatná a természetvédelmi ırszolgálat és a hivatásos vadászok kapcsolatát.
•
Sokat javíthatna a két ágazat kapcsolatában, ha az azokat érintı törvények, végrehajtási rendeletek kidolgozását a két ágazat képviselıi közösen végeznék, s nem csak a minisztériumok közötti, sokszor látszat egyeztetés folyna.
•
A nemzeti parkok közmővelıdési, szakmai oktatási munkája, a fiatalság megnyerésében játszott szerepe, tudásszintjük növelésében való részvétele követésre méltó, abba a vadgazdálkodás szakmai szervezeteinek is be kellene kapcsolódni. Az e munkában történı együttmőködés mindkét fél ismertségét növelné, s a hosszú távú együttmőködését is megalapozná.
•
Kölcsönös együttmőködésre lenne szükség regionális kérdésekben: természetvédelmi korlátozások elızetes egyeztetése; madarak- és fák napja vagy vadásznap közösen;
•
Vadászati szakemberek bevonása a természetvédelmi ırök képzésébe és továbbképzésébe illetve természetvédelmi szakemberek bevonása a sport- és hivatásos
vadászok
képzésébe,
továbbképzésébe,
valamint
kölcsönös
vizsgabizottsági képviselet létrehozása. •
A "vad"-nak sem és "vadon élı állatfaj"-nak sem minısülı kóbor kutya - és macska (kényszerő) elejtésének tilalma nagyobb kárt fog okozni, mint az összes orvvadász. Ezek "védett" fajokat is zsákmányolnak, nem csak vadászhatót. A 28
szabadon élı kóbor macska állományok jelentısen hozzájárulnak a védett vadmacska populáció csökkenéséhez. Érthetetlen, hogy az állam jogszabállyal védi a tulajdonát károsító vadállomány károsítóit! Közegészségügyi" kockázata is felmérhetetlen: az immunizált róka veszettséghordozó szerepét a felelıtlenül kihurcolt házi "kedvencek" fogják átvenni és fenntartani. A természetvédelemnek, az állategészségügynek és a vadgazdálkodásnak közösen kell fellépnie a határozat megváltoztatása érdekében, hiszen érdekeik messzemenıen egyeznek ebben a problémakörben.
A természetvédelem hatása a vadkereskedelemre •
A szigorú trófea behozatali rendszer miatt, a hazai vadászok egyre több egzotikus vadász utat mondanak le, ezzel jelentıs bevétel kiesés keletkezik a vadászati utazási irodáknál; o A CITES I-es listán szereplı fajok vadászata hiába engedélyezett egyes országokban, ha trófeája behozatalához Magyarországon nem adnak engedélyt; o pl: Ausztriában, vagy más EU-s tagállamban, adnak behozatali és tartási engedélyt az egyébként törvényes úton engedéllyel elejtett leopárd trófeájának behozata1ára, Magyarországon nem. o A közelmúlt o1asz vadász botránya, a védett madarak elejtése kapcsán rányomta a bélyegét az élınyúl exportra. A valóban jelenlévı problémához kapcsolódó,
a
természetvédelemhez
köthetı
hisztéria
keltés
jelentıs
visszaesést hozott az olasz vadászok hazai jelenlétében. •
A szigorú, zaklatásszerő ellenırzések elriasztják a vendégvadászokat. o Ennek kapcsán a bevétel elmaradása nem csak közvetlenül a vadászati ágazaton belül jelentkezik, hanem az idegenforgalmi bevételek is csökkennek.
•
A nagyvad vadászatoknál az ellenırzés általában ritkább, s az érdeklıdés visszaesését is kevésbé tapasztalják.
•
2004. májusától az Uniós állampolgárok esetében a jutalék nélküli vadásztatás, vadhús értékesítés várható. A vad közvetlen értékesíthetı, a vevınek akár konyhakészen is szállítható, mint belföldi természetes személynek. Ez a kereskedelmi irodák szerepének és bevételének csökkenését okozhatja.
29
•
A törzsvendégekkel és/vagy tapasztalattal nem rendelkezı gazdálkodók valószínőleg a továbbiakban is az eddigiek szerint veszik majd igénybe az irodák szolgáltatásait.
•
A dám élı vad értékesítés a természetvédelmi korlátozás életbe lépése óta, mely értelmében
a
dám,
mint
nem
ıshonos
vadfaj,
létszámkorlátozás
ill.
állománycsökkentésre kárhoztatott vadfaj, így a korábban tapasztalható nagy telepítési kedv visszaesett és ez nagymértékben korlátozza az élı vad értékesítési lehetıséget. •
Ugyancsak korlátozza az élı vad értékesítést, hogy a természetvédelem minden erıvel korlátozza és visszaszorítja az új vadaskertek létesítését, ezzel ugyancsak csökkenti ill., megszünteti az élı vad iránti keresletet.
•
A maximális létszám korlátozása miatt a külföldi és belföldi bérvadásztatás árualap hiányba kerülhet.
•
A fizetı vendégek – melyek többsége a vadászati irodákon keresztül szervezte vadászatát – által elejtet mezeinyúl-zsákmány mennyisége 1992-ig nıtt, utána lassan, de folyamatosan csökkent. Jelenleg a tíz évvel ezelıttinek csupán 70%-a. Átlagosan 40-45 ezer nyulat lınek. A fácán terítéke sem alakult kedvezıbben. Átlagosan évi 250 ezer példányt zsákmányolnak. Ez 1990-tıl folyamatos csökkenést mutat, jelenleg annak csupán 63%-a.
A természetvédelem gazdasági és pénzügyi hatásai •
A vadász területünkön található tavakon, 1991-93. között, a vízi vadászatbó1 eredı árbevétel évi 24 millió Ft volt. A terület védetté nyilvánítása után ez a bevétel, mindenféle kártalanítás nélkül teljes egészében elveszett.
•
A vízi vad vadászat korlátozásával nem szőnt meg azonban a vadgazdálkodó kárfelelıssége a keletkezett vadkár - elsısorban libakárral kapcsolatban, melyet a Nemzeti Park nem kíván átvállalni. Ezért a libakár elhárítást külön ırszolgálattal szükséges megelızni.
•
Az élınyúl kereskedelme a tavalyi, illetve az idei évben szinte tragikus. Sajnálatos, hogy ezen piaci probléma közepette külsı tényezık - nem természetvédelmi és egyéb korlátozás - az alacsony vadhús árak valamint az ÁFA változás is sújtja az ágazatot. Ez évi becslésünk alapján vadászterületünkön terítékre került nyúl állomány értékesítése és árbevétel különbsége 20-25 %-al, valamint a lıtt ız húsárának árbevétel kiesés együttesen meghaladja a 2,5 mFt-ot. (Az ızhús 2 éve 1500 Ft/kg
30
árszinten került exportra, idén 750 Ft/kg a maximált ár. Ugyanakkor a belföldi árak 920 Ft/kg + ÁFÁ-ról, 600Ft/kg, sıt 350 Ft/kg + ÁFÁ-ra csökkentek!) Ehhez hozzá kell számolni még a vadászházi szolgáltatás árbevételének csökkenését, mely a környezı társaságok vadásztatásának vendégkörébıl származik, újabb 1-1,5 mFt-ot jelent. Amennyiben az objektív tényezık nem változnak, ezen állapottal késıbb is számolni kell. Külön problémát jelent az EU-s szabályozásban a lıtt vad tárolása és szállítása 2004. évtıl (amennyiben a vadásztatást ilyen mértékben kívánjuk folytatni külön beruházást igényel). •
Az elsısorban a természetvédelmi zaklatások miatt elmaradó vendégkör nemcsak közvetlen bevétel kiesést okoz, hanem a csökkenı kereslet miatt az alacsony árakban is jelentkezik.
•
A természetvédelmi beavatkozások hatását jól érzékeltetik Heltay és Tóth (2003) adatai. Ezek alapján az elmúlt években érzékelhetıen növekszik spanyol vadászok magyarországi érdeklıdése, akik elsısorban tavaszi ızbak vadászatra és (kerti) disznóhajtásokra jönnek. Az elmúlt három évben 45%-al nıtt a számuk. Hasonló arányban gyarapodott a belga, dán vadászok száma is. Emelkedik a Skandináviából érkezı vadászok létszáma is, akik vaddisznó, ızbak és fácánvadászatokra érkeznek Magyarországra. Fokozódott több más náció érdeklıdése is (amerikai, holland, finn, angol, stb.), akik évente 100-300 fıvel képviseltetik magukat a magyar vadászati palettán. A bérvadászaton belül ugyanakkor egyre inkább mérséklıdik az apróvad részaránya egyrészt annak csökkenése, másrészt az olasz vadászokkal kapcsolatos visszatérı probléma/hangulatkeltés miatt. Ez a sajnálatos körülmény szembetőnıen lemérhetı a megyénként kiadott vadászati engedélyek számának alakulásából is. Az apróvadas megyék szinte mindegyikében, de elsısorban BácsKiskun és Jász–Nagykun-Szolnok megyékben váltottak lényegesen kevesebb engedélyt (30-40%-al!).
•
Az élı vad értékesítésbıl eredı bevételek jelentısen csökkennek.
•
A telepítési korlátozások miatt ma már belföldre az élı vad értékesítés gyakorlatilag lehetetlen, ez a korábbi évek, társaságunkra jellemzı 100- 150 db-os értékesítésének teljes kiesésével jár. Ennek megfelelıen az okozott kár mintegy 10-15 millió Ft.
•
A megyei vadászkamara becslése szerint Szolnok megyében átlagosan 7-8.000 darab élınyúllal kevesebbet lehet eladni, mint a korábbi években. Ez kb. 130-150 millió Ft árbevétel kiesést okoz. Ehhez kapcsolódva a vadászati árbevétel 70-80, a szolgáltatások árbevétele 20-30 millió forinttal csökkent. 31
•
A vadásztársaságok bevételeinek korábbi években 95%-ban, jelenleg 70-80%-ban származik vadértékesítésbıl - vadászatból vagy vadgazdálkodási szolgáltatásból. Ha ez a volumen csökken, vagy eltolódik a tagsági hozzájárulások irányába, akkor a vadgazdálkodás intenzitása jelentısen csökken, fıleg apróvadas területeken abszolút külterjes (extenzív "gazdálkodás") várható.
•
Súlyos probléma a ragadozó madarak, néhány dúvad (varjú stb.) védettsége. Ez ma már nemcsak a halgazdaságok vagy a fácántelepek problémája, hanem az apróvaddal gazdálkodó társaságok és jogi személyek kardinális kérdése. Alapvetıen a gazdálkodás eredményessége kérdéses, mely a természetes (nem mesterséges) apróvad populáció a gazdálkodás fenntartásában, - s bár az utóbbi években sok külsı tényezı is súlyosbította a természetes fácán, nyúl, vagy fogoly szaporulatot, - a ragadozó madarak (héja, egerészölyv) túlszaporodása a mai állapotot eredményezte, országos szinten, a természetes állomány nagyságában. Amennyiben nem történik törvény változás ezen állapot hosszú távon tartóssá válik.
•
A természetvédelmi korlátozások érvényesítése erısen személyfüggı. Az adott természetvédelmi szakember, végzettségébıl adódó, szemlélete meghatározó: kategorikus tiltás, vagy feltételekkel történı engedélyezés. Ebbıl következıen van ahol minimális, van ahol jelentıs a gazdasági hatás.
•
A természetvédelem kisebb területeken történı jelentıs gazdálkodási hatásáról érdekes összegzést készített, az abban érdekelt egyik vadászati irodát. Az összegzést a tanulmány mellékletként csatoljuk.
Egyéb fontosnak tartott összefüggések •
Nem biztos, hogy a vadászat esetében egyértelmően a pénzügyileg alátámasztott gazdálkodásra kell törekedni. Ne azért vadásszunk, mert az forintban mérhetı. Azért és annyit vadásszunk, amennyit a természet megkövetel az egyensúlyi állapot megközelítése érdekében. A vadászat szükségszerő kényszer a megbomlott ökológiai egyensúly kezelése. Mindig csak ott és csak olyan mértékben kell ezt folytatni, ahol ez szükséges. Így a vadászat része a természetvédelemnek, a kettıt szoros kötelékben együtt kell végezni.
32
•
A hivatásos vadászokat állami alkalmazásban kellene tartani. Az iskolai végzettséghez nem kötött mezıır intézkedési jog köre meghaladja a középfokú végzettséghez kötött hivatásos vadászét, ráadásul a mezıır közalkalmazott.
•
A vadászati felügyeleti szolgálatot a természetvédelmi ırszolgálat mintájára kellene kiépíteni, a felügyelıi munkát elválasztva a jogi és hatósági feladatoktól. A vadászati hatóságnak szabálysértési hatóságnak kellene lennie. A jegyzı, mint szabálysértési hatóság vadgazdálkodási ügyekben nem megfelelı.
•
A vadgazdálkodás érdekvédelmét jelen tanulmány szerkesztése jól példázza: az Agrárkamara, sıt: annak egy regionális szervezete, sıt annak egy osztálya kezdeményezte:
a
Budapesti
Agrárkamara
Vadászatszervezı
Osztálya.
A
névhasonlóság ellenére az OMVK-nak e kezdeményezés elmaradása nem róható fel, lévén az természetes személyek köztestülete, az AK gazdasági kamara statusával szemben. Az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek azonban inkább illett volna a profiljába, de nem tette meg. Belátható, hogy áttételes és fakultatív szerepében a vadászatra jogosult szervezetekben még mindig többségi arányt képviselı egyesületi szektorra kevés befolyással bír, ennek ellenére nem kezdeményez, hanem visszavonul. •
A
vadgazdálkodás
érdekérvényesítı
képessége
minimális.
Nem
sikerült
elfogadtatni a többségi közvéleménnyel, hogy a vadgazdálkodás-vadászat nem árt a természetnek, a társágazatoknak és fıleg nem a társadalomnak, sıt. Ráadásul nem sikerült elérni, hogy a vadgazdálkodás egyáltalán elnyerje a "társágazat" minısítést, ami a valóban létezı negatív személyi példákon túl az ágazatok formalista, csupán közgazdasági megítélésének beidegzıdésén, sıt: terjedésén alapszik. Az egész magyar vadgazdálkodás árbevételét és nyereségét egy (más szakterületen mőködı) kft is megtermeli, de kulturális, természetvédı - hasznosító, áttételes (!) közgazdasági hozadéka nem reklámozott, így érdekeit sem tudja érvényesíteni.
A kérdıíves felmérés eredményei
33
Összesen 89 kérdıívet küldtünk ki. Négy darab érkezett vissza kézbesítetlenül, rossz címzés miatt. 23 válaszoltak kérdéseinkre, ez 29, 87%-os válaszadási arányt jelent, ami megfelel az elvártaknak, de alacsonyabb, mint amit a vadgazdálkodás szereplıi között végzett hasonló felméréseknél elszoktak érni. Ennek oka lehetett a korábbi hasonló munkák, tanulmányok, felszólalások, egyéni kezdeményezések hiábavalósága.
A vadgazdálkodás szerepének értékelése A vadgazdálkodás szerepét minden válaszadónk magasnak értékelte. Ötfokozatú skálát alkalmazva az átlagos érték 4,8 volt (1.ábra). Ugyanakkor a többség úgy gondolja, hogy a jövıben ez a szerep csökkeni fog, vagy jobb esetben szinten marad. Kevesebb, mint egynegyedük véli az ágazat szerepének további növekedését (2. ábra). Megdöbbentı viszont az, hogy az ágazat céljait gyakorlatilag mindenki teljesen ismeretlennek tartja a közvélemény elıtt, s ezzel indokolják azt is, hogy ezek a célok nem elfogadottak (1.ábra). Mind a kérdıívekben található megjegyzésekbıl, mind a részletes válaszokból kiderül, hogy az ismeretlenség és az abból adódó nem elfogadása a céloknak fontos szerepet játszik a természetvédelemmel folytatott vitákban is.
A vadászat szabályozását a válaszadók bonyolultnak, nehézkesnek, túlságosan bürokratikusnak tartják. Ennek ellenére úgy érzik, hogy a vadgazdálkodók igyekeznek jogkövetı magatartást mutatni. A jogsértések egy részét is a túlzott, s ezért szerintük rossz, jogi szabályozással magyarázzák (1. ábra).
A vadgazdálkodásban bekövetkezı változások értékelésénél a többség a vadászati irodák szerepének csökkenésére számít (3. ábra). Úgy gondolják ugyanis, hogy az EU csatlakozás után a bejáratott vendégkörrel rendelkezık gyakorlatilag deviza belföldiként, közvetítı bevonása nélkül vadásztathatják a közös Európa állampolgárait. Bár ezen állítások valószínőleg igazak, figyelemre méltó a vadászat szereplıinek konzervatív gondolkodása. Látszólag ugyanis eszükbe sem jut, hogy a hagyományosan jelentıs bevételt jelentı német, osztrák, olasz, francia, spanyol vendégek mellett, az EU-n kívüli országok megnyíló lehetıségeit célozzák meg. Ugyanakkor a válaszadók többsége gondolja úgy, hogy a jövıben a vadászati kínálat csökkeni, míg a szolgáltatások kínálata s szerepe is növekedni fog (4. és 5. ábra), ami a professzionális turista szolgáltatók bevonása nélkül nehezen elképzelhetı.
34
5
4,8
4,5
4
3,5
3,3
3 2,65 2,5 2,05 2 1,7 1,5
1
0,5
0 fontosság
célok ismertsége
célok elfogadottsága
jogi szabályozás
jogkövetı magatartás
1. ábra: A vadászat-vadgazdálkodás értékelése ötfokozatú skálán.
35% 41%
24%
csökken
nı
stagnál
2. ábra: A vadászat szerepének változása a jövıben.
35
5
4,5
4
3,95
3,5
3
2,85
2,5
2
1,5
1
0,5
0 EU csatlakozás elıtt
EU csatlakozás után
3. ábra: A vadászati irodák szerepének értékelése ötfokozatú skálán az EU csatlakozás elıtt és után.
stagnál 32% csökken 36%
nı 32%
csökken
nı
stagnál
4. ábra: A vadászati kínálat változása a jövıben.
36
csökken 5% stagnál 21%
nı 74%
csökken
nı
stagnál
5. ábra: A vadászathoz kapcsolódó szolgáltatások kínálatának változása a jövıben.
A természetvédelem szerepének értékelése A természetvédelem fontosságát, a vadgazdálkodáshoz hasonlóan, minden válaszadó kiemelkedıen fontosnak tartotta (6.ábra), és ellentétben a vadászattal gyakorlatilag mindenki szerepének további felértékelıdésre számít (7. ábra). Úgy gondolják, hogy a kitőzött célokat a természetvédelem a vadgazdálkodásnál lényegesen ismertebbé és így elfogadottabbá tudja tenni (6.ábra). Sokan gondolják azonban azt, hogy a természetvédelem céljai azért elfogadottabbak, mint a vadgazdálkodásé, mert a napi életvitelt esetleg negatívan befolyásoló – különösen a vadgazdálkodás, az erdészet, s a mezıgazdaság gyakorlatát érintı korlátozások – jól irányított módon kevésbé kerülnek a napi tömegtájékoztatás fısodrába.
A természetvédelem jogi szabályozása és az ágazat jellemzı jogkövetı magatartás, a vadgazdálkodáséhoz hasonló értékeket kapott. Ebben az esetben azonban elsısorban a Természetvédelmi törvény végrehajtási rendeletének hiányát róják fel, amely alkalmat ad az alaptörvény alkalmankénti szélsıséges értékelésre, kihasználva a közvélemény támogatását. Ezen kívül számos esetben számoltak be a válaszadók eljárási hibákkal tarkított természetvédelmi eljárásokról, amik szintén sokat rontanak az ágazat megítélésén (6. ábra). 37
5
4,8
4,5
4 3,6 3,5
3,35 2,95
3
2,5
2,5
2,5
2
1,5
1
0,5
0 fontosság
célok ismertsége
célok elfogadottsága
jogi szabályozás
jogkövetı magatartás
vadgazdálkodás minısége
6. ábra: A természetvédelem szerepének értékelése ötfokozatú skálán
10% 0%
90%
nı
csökken
stagnál
7. ábra: A természetvédelem szerepének változása a jövıben.
Nincs igazán elfogadottsága a védett területeken, a nemzeti parkok által végzett vadgazdálkodási tevékenységnek. Legalább is ezt mutatja a gyenge, közepesnél is rosszabb 38
osztályzat (6. ábra). Az értékelés részben a két ágazat közötti vitáknak részben, pedig a jelentısen eltérı, de kölcsönösen meg nem értett gazdálkodási céloknak köszönhetı.
Bár gyakorlatilag mindenki elfogadja a természetvédelem szerepének fontosságát, s várja annak jövıben növekedését, jobb szeretnék, ha ez nem történne további védetté nyilvánításokkal. A válaszadók döntı többsége ugyanis megfelelınek, vagy éppen túlzottnak tartja a védett területek jelenlegi arányát (8. ábra). Ennek oka valószínőleg az, hogy a természetvédelmi jellegő korlátozások jelentıs mértékben területhez kötıdnek.
35%
50%
15%
túlzott
kevés
megfelelı
8. ábra: A védett területek hazai arányának értékelése
A természetvédelem és a vadászat kapcsolatának értékelése A két egymás mellett dolgozó, s nyilvánvalóan közös érdekekkel rendelkezı ágazat kapcsolatának megítélése meglehetısen ambivalens. A válaszadók döntı többsége szerint a két ágazat céljai hosszútávon mindenképpen megegyezık, sıt 10%-uk szerint, már most is azonosak. Mindössze 10% azoknak az aránya is akik úgy gondolják, hogy egyértelmő és folyamatos ellentét van a természetvédelem és a vadgazdálkodás között (9. ábra).
39
10%
10%
10%
70%
ellentétes
azonos
hosszútávon megegyezı
rövidtávon konfliktusos
9. ábra: A természetvédelem és a vadgazdálkodás céljainak egyezısége.
Az egyezıséget annak ellenére is fontosnak és valósnak tartják a válaszadók, hogy úgy gondolják jelenleg a két ágazat kapcsolatát egyértelmően a természetvédelmi korlátozások túlsúlya jellemzi (10. ábra). Sokan hiányolják a természetvédelem nyilvános támogatását. Úgy gondolják, hogy a vadgazdálkodás számos tevékenysége – takarmányozás táplálékszők idıszakokban, vadföldmővelés, ragadozók gyérítése, orrvadászat ellenırzése – a védett értékek, s így a természetvédelem számára is fontos tevékenység. Példaként nagyon sokszor említették meg a két évvel ezelıtti extrém hosszú s hideg telet, amikor a vadgazdák etetése nélkül lényegesen több védett érték pusztult volna el.
40
0% 20%
10%
70%
korlátozás
ellenérdek
együttmőködés
támogatás
10. ábra: A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatának jellemzése
A két ágazat közötti kapcsolat értékelésekor a legtöbben a törvények nem kellı harmonizálódását emelték ki. Ebben tipikus példaként merült fel a természetvédelem szempontjából nem ıshonosnak tekintett vadfajok – dám, muflon – kezelésének problémái. A kapcsolatot mindenki nagyon egyoldalúnak véli. Ezt jelzi, hogy a természetvédelem beavatkozási lehetıségeit rendkívül – sıt gyakran elfogadhatatlanul – erısnek tartják. Az 5 fokozatú skálán átlagosan 4,5-re értékelték ezt. Ráadásul úgy gondolják, hogy ezek a beavatkozások gyakran nem eléggé alátámasztottak. A vadgazdálkodók általában nehezen fogadják el a természetvédelem indoklását – ebben a jelentısen eltérı rövid távú célok játszhatják a fıszerepet -, és nagyon gyakran kérdıjelezik meg a természetvédelem vadgazdálkodáshoz kapcsolódó ismereteit (11. ábra).
A legtöbb válaszadó úgy érzi, hogy a közvetlen kapcsolat minısége, a korlátozások erıssége és azok végrehajtási módja is jelentıs mértékben a személyes kapcsolatokon múlik. Többnyire törekednek is erre, s átlagosan jónak értékelik saját kapcsolat rendszerüket. Ugyanakkor, különösen az apróvadas területeken, meglehetısen rossz kép alakult ki a természetvédelmi ırszolgálat ellenırzéseirıl. A gyakorlatban érintettek egyértelmően zaklatásnak, rossz íző heccelésnek érzik az ilyenkor történteket. Az erdısült területeken alapvetıen nagyvaddal gazdálkodó társaságok általában nem jelezték ezt (11. ábra). Ezekrıl a 41
helyekrıl elsısorban az erdıgazdálkodást érintı korlátozásokról s az ebbıl adódó problémákról számoltak be, de annak értékelése már egy másik tanulmány célja kell, hogy legyen.
5 4,6
4,5 4,5
4
3,8
3,5 3 3
2,8
2,7 2,5
2
1,5
1
0,5
0 jogharmonizáció
beavatkozás lehetısége
korlátozások indokoltsága
személyes kapcsolatok
személyes kapcsolatok fontossága
természetvédelmi ellenırzések elfogadhatósága
11. ábra: A természetvédelem és a vadgazdálkodás kapcsolatának értékelése ötfokozatú skálán
A felmérés elvégzése és értékelése folyamán rendkívül érdekes volt, hogy azok a problémák a természetvédelem s a vadászat között, melyek a sajtóban igen gyakran elıkerülnek – vadászidény korlátozások, egyes közeli országokban vadászható fajok hazai tilalma – szinte alig-alig kerültek megemlítésre. A gyakorlatban valószínőleg ezek a hatások kevésbé jelentısek, mint a területi korlátozások, vagy az ellenırzések vendég riasztó hatása. Saját magától egyetlen válaszadó sem említette ezeket a gondokat az elsıdleges problémák közé, annak ellenére, hogy a vadászati idények szőkítésével többségük sem a vizivad fajok, sem a galambfélék, sem a kártevık fajok esetében nem ért egyet (12. ábra).
Vegyesebb a kép néhány érdekesebb faj vadászhatóságával kapcsolatban. Bár az utóbbi években többször felmerült, de a többség nem tartaná indokoltnak sem a fürj, sem a fenyırigó vadászatát. Ennek okát valószínőleg az a válaszadó határozta meg a legpontosabban, aki az e fajokra történı vadászati hagyományok eltőnésével indokolta
42
válaszát. Ugyanakkor a többség szerint nem indokolt sem a vadgerle, sem a nyári lúd vadászati tilalma (13. ábra). 100
90
80
a válaszadók százlékában
70 73 60 89
89
11
11
galambfélék
kártevı fajok
50
40
30
20 27 10
0 vizivad fajok
indokolt
nem indokolt
12. ábra: A vadászidények szőkítésnek indokoltsága
100
90 34 39
80
a válaszadók százalékában
70 73 78
60
50
40 66 61
30
20 27 22
10
0 fürj
nyárilúd
fenyırigó indokolt
vadgerle
nem indokolt
13. ábra: A vadászati tilalmak indokoltsága
43
A vadgazdálkodás érdekérvényesítésének értékelése
A válaszadók rendkívül gyengének tartják a vadgazdálkodás érdekvédelmét, érdekérvényesítését (14. ábra). Úgy gondolják, hogy erısebb, határozottabb, de szakmailag nagyon erısen alátámasztott, s így támadhatatlan, vagy legalábbis nehezen támadható fellépéssel sokat lehetne változtatni a vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatában is. Természetesen egy ilyen fellépés változtathatna a vadgazdálkodás céljainak ismertségében és elismerésében, elfogadottságában is. Ezt megalapozhatja az érdekvédelmi szervezetek és a hatóságok javuló kapcsolata, amit jelenleg átlagosan közepesnek éreznek. Egyértelmően javítandónak tartják az ágazaton belüli információáramlást. A többség úgy véli, hogy ha ezekben a szegmensekben változtatni tud az ágazat, akkor a jelenleg az érdekvédelemhez hasonlóan gyengén értékelt ágazati érdekérvényesítı képesség is javulni fog (14. ábra).
5
4,5
4
3,5 3 3
2,42
2,5
2
1,89
1,89
1,5
1
0,5
0 érdekvédelem
érdekvédelem és a hatóság viszonya
informáciáramlás
érdekérvényesítés
14. ábra: A vadgazdálkodás érdekérvényesítı képességének értékelése ötfokozatú skálán
44
Következtetések A gazdálkodási háttér értékelése A vadgazdálkodás pénzügyi helyzete az elmúlt két évben rendkívül sokat romlott. A kedvezıtlen idıjárási viszonyok, a vadhús piac teljes összeomlása, s egyes hagyományosan jelentıs bevételt adó vendégcsoportok elmaradása komoly gondokat okozott az ágazatban. Az átlagos években egy milliárd forint körül mozgó ágazati nyereség 2002-ben jelentısen csökkent majd 2003-ban, országos összesítésben is veszteséget mutatott (15. ábra). Míg 1999ben csak két megye, addigra 2002-ben hat, míg 2003-ban már 13 megye gazdálkodása mutatott veszteséget. Somogy megye 1999-óta minden évben veszteséges (!), míg Borsod, Fejér, Gyır-Moson-Sopron, Pest és Tolna megye mindvégig nyereséges volt. Az adatokat öt évre visszamenıen összesítve csak Somogy és Baranya megye gazdálkodása mutat veszteséget (16. ábra).
1400000 1188647
1200000
1000000 858541 799207 800000
1 000 Ft
600000
400000 293346 200000
0 1999
2000
2001
2002
2003
-200000
-400000 -419232 -600000
15. ábra: A vadgazdálkodás eredményességének alakulása 1999 és 2003 között az Országos Vadgazdálkodási Adattár összesített megyei adatai alapján.
45
Zala Veszprém Vas Tolna Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Somogy Pest Nógrád Komárom-Esztergom Heves Hajdú-Bihar Gyõr-Moson-Sopron Fejér Csongrád Borsod-Abaúj-Zemplén Békés Bács-Kiskun Baranya -2 000 000
0
2 000 000
4 000 000
6 000 000
8 000 000
10 000 000
1 000 Ft összes bevétel 1999-2004
összes kiadás 1999-2004
egyenleg
16. ábra: Az egyes megyék összesített gazdálkodási eredménye 1999 és 2003 között az Országos Vadgazdálkodási Adattár összesített megyei adatai alapján.
Természetes, hogy egy ilyen nehéz helyzetben az ágazat minden olyan beavatkozásra, amely bevételeit tovább csökkentheti, érzékenyen reagál. Különösen igaz ez a korlátozásokkal elsıdlegesen érintett apróvadas területeken. Hiszen a természetvédelem tevékenységének központi részét képezik a vizes élıhelyekhez és a gyepterülethez köthetı beavatkozások. Valószínőleg ez a tény magyarázza azt is, hogy a nagyvaddal gazdálkodók ritkábban érzik terhesnek a vadgazdálkodásra érvényes természetvédelmi korlátozásokat s a náluk sokkal ritkább ellenırzéseket is. A gazdálkodási módok alapján történı elkülönülés egyben földrajzi elkülönülést is jelent. A természetvédelmi korlátozások különösen súlyosan érintik az amúgy is szegényebb, rosszabb gazdasági körülmények között dolgozó, keleti országrész, apróvadas társaságainak gazdálkodását.
A felmérés eredményeibıl azonban az is kiderül, hogy a válaszadók általában nehezen tudják számszerősíteni a korlátozásokból adódó károkat. Nagyobb problémának tartják a hosszú távú, s ezért pillanatnyilag még nem forintosítható gazdasági veszteségeket. Ez alól azonban kivételként jelentkeznek egyes vadászterületek, melyek egyes korlátozások hatására súlyos, akár létüket is veszélyeztetı bevétel kiesést kell, hogy elszenvedjenek mindenféle kárpótlás, vagy jóvátétel nélkül.
46
A természetvédelem területi hatása A felmérés eredményei is megmutatták, hogy az egyik legjelentısebb természetvédelmi korlátozás csoport egyértelmően területhez kötıdik. Abból fakad az is, hogy országos szinten nem, de lokálisan igen jelentıs lehet a gazdálkodási kár is. A vadgazdálkodás szereplıi úgy gondolják, hogy a védett területek jelenlegi aránya megfelelı, vagy esetleg már túlzott is.
Ugyanakkor egyetlen válaszadó sem említette, hogy problémát okozna számára az EU csatlakozás
után
kötelezettségként
jelentkezı
NATURA
2000-es
területek
–
madárvédelmi és élıhely védelmi – kijelölése. Ennek oka valószínőleg az, hogy nem tudják, hogy milyen korlátozásokkal jár ez. Pedig ezek kijelölése után a speciális elıírásokkal érintett területek nagysága jelentısen növekedni fog (1. táblázat). Valószínőleg az ilyen jelenségeknek köszönhetı egyébként az érdekvédelmi szervek és az ágazati érdekérvényesítı képesség lesújtó értékelése.
1. Táblázat: A Natura 2000-es területek aránya megyénként.
Megye
Natura 2000
Natura 2000
élıhely %
madárvédelmi %
Borsod-Abaúj-Zemplén
15,48%
36,41%
Szabolcs-Szatmár-Bereg
9,53%
11,08%
Nógrád
7,70%
9,32%
Heves
8,26%
36,89%
Pest
18,36%
8,90%
Gyır-Moson-Sopron
18,15%
12,76%
Hajdú-Bihar
22,39%
24,82%
Komárom-Esztergom
16,66%
21,68%
Szolnok
10,28%
11,05%
Fejér
11,03%
7,33%
Veszprém
26,55%
11,87%
Vas
20,62%
13,67%
9,27%
9,36%
12,96%
9,41%
Békés Bács-Kiskun
47
Megye
Natura 2000
Natura 2000
élıhely %
madárvédelmi %
Zala
21,00%
3,61%
Somogy
19,40%
14,24%
9,53%
3,71%
Csongrád
13,80%
19,03%
Baranya
14,78%
6,51%
Tolna
A területi hatás növekedését jól mutatja a nemzeti parkok jelenlegi területeit bemutató (17. ábra), és a Natura 2000-es területek elhelyezkedését mutató (18. ábra), térképek közötti jelentıs különbség is.
17. ábra: Nemzeti Parkok és Tájvédelmi Körzetek (forrás: KöM TvH).
48
18. ábra: Natura 2000-es területek (forrás: KöM TvH, Demeter 2002 és Lovászi 2002).
A területi hatás értékeléséhez tartozik az állam kezelésében, vagy tulajdonban lévı területek gazdálkodási-kezelési anomáliái is. Különösen azért, mert az egyes ágazatokhoz tartozó szintén állami felügyeleti szervek sok esetben eltérı hasznosítás felé szorítja a terület használóit. Azaz például nagyon nehéz megoldani a természetvédelem nem ıshonos vadfajokra vonatkozó jelentıs létszámcsökkentési elıírásait, anélkül, hogy ne sérüljenek a trófeabírálatra, vadászati szezonokra, vagy éppen a vadászetikára vonatkozó írott és íratlan szabályok. Szintén ezek közé, a furcsaságok közé tartozik, amikor az állam gazdálkodó szervezete a nyereségre, bevételre vonatkozó elıírásainál egyszerően nem hajlandó figyelembe venni a szintén állami szerv által hozott, a gazdálkodási szabadságot, s a bevételt is egyértelmően korlátozó elıírásokat. Azaz jelentısen javítaná a vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatát, ha az állami szervek egységesen, egymást kölcsönösen elismerve és elfogadva lépnének fel.
Ezt a feladatot a vadgazdálkodás vezetıi szervezeti már felismerték. Folyamatosan keresik a kapcsolatot a természetvédelmi szervekkel s számos a természetvédelem számára is, vagy csak annak fontos kutatási programot támogatnak. A fogadtatás
49
egyenlıre meglehetısen elutasító. Ennek ellenére a kapcsolatot folyamatosan keresni, fejleszteni kell.
Összegzés Jelen tanulmányban megpróbáltuk feltárni a természetvédelem és a vadgazdálkodás kapcsolatrendszerét, különös tekintettel annak hosszú távú gazdálkodási hatásaira. A tanulmány elsı részében bemutattuk a két ágazat legfontosabb kapcsolódási pontjait és rámutattunk az esetleges problémák okaira.
A vadgazdálkodás szereplıitıl győjtött adatok elemzésével jellemeztük a vadgazdálkodást, annak érdekvédelmi helyzetét, a természetvédelmet, valamint a két ágazat kapcsolatát.
Az eredmények legfontosabb tanulsága volt, hogy bár jelenleg elsısorban a természetvédelmi korlátozások jelentıs súlya miatt, erıs konfliktusok feszülnek a két ágazat között, hosszabb idıszakot szemlélve a két ágazat érdeke megegyezınek látszik. A közös nevezıre jutásban fontos szerepe lehet a vadászati irodáknak, hiszen a többség azt gondolja, hogy növekedni fog a szolgáltatások szerepe, és egyre nagyobb szükség lesz az élmény eladására is. Ehhez viszont szükség van az utazási irodák tapasztalatára, ügyfélkörére és a nemzeti parkok ez irányban lényegesen nagyobb tapasztalatára is.
Az együttmőködést jelentısen segíthetné:
•
ha az ágazatokhoz kapcsolódó állami hatóságok kölcsönösen elismernék és elfogadnák egymás kompetenciáját;
•
ha a két ágazat kölcsönösen elismerné a másik fél szakmai felkészültségét;
•
ha a természetvédelem korlátozásai minden esetben szakmailag is alátámaszthatók lennének;
•
ha a vadgazdálkodási szakemberek kényszerbıl sem sértenék meg a természetvédelmi elıírásokat;
•
ha a korlátozásokból eredı gazdálkodási károkat az állam valamilyen módon kompenzálná;
50
•
ha a két ágazat egymást támogatva közösen lépne fel a természet, s az ebbe a körbe beletartozó vadállomány értékeinek fenntartásába.
51
Köszönetnyilvánítás A tanulmány szerzıi ezúton is köszönettel tartoznak minden kedves válaszadónak. Nélkülük ez, a talán a természetvédelem és a vadászat viszonyának javításához is hozzájáruló anyag nem
készülhetett
volna el.
Szintén
köszönjük
a Földmővelésügyi
Minisztérium,
Vadgazdálkodási és Halászati Fıosztályának támogatását.
Budapest, 2004. augusztus 25.
52
Felhasznált irodalom •
Csányi, S. 1998. A vadászat és a vadgazdálkodás jogi szabályozása és irányítása az Európai Unió tagországaiban. Tanulmány a FVM Vadgazdálkodási és Halászati Fıosztályának
megbízásából
készül
a
Gödöllıi
Agrártudományi
Egyetem,
Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékén. •
Csányi S. (szerk.) 1999: Vadászati jog és igazgatás. Tantárgyi forgatókönyv. Gödöllıi Agrártudományi Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllı, 87pp. (3. kiadás)
•
Demeter, A. (szerk) 2002. Natura 2000 – Európai hálózat a természeti értékek megırzésére. ÖKO Rt. Budapest.
•
Faragó, S. (szerk) 2000a. Gerinces állatfajok védelme. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron.
•
Faragó, S. 2000b. A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatrendszere Magyarországon. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron.
•
Faragó, S. 2003. Vadászható madarak státusa és védelme Magyarországon. NyugatMagyarországi Egyetem, Sopron.
•
Heltay, I. és Tóth, G. 2003. A vadkereskedelmi irodák helyzete, mőködésük problémái. Kézirat. Országos Vadgazdálkodási Tanács, Budapest.
•
Horváth, F. és Borhidi, A. 2002. A hazai erdırezervátum-kutatás célja, stratégiája és módszerei. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest.
•
Lovászi,
P.
(szerk)
2002.
Javasolt
különleges
madárvédelmi
területek
Magyarországon. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. •
Rakonczay, Z. 1995. Természetvédelem. Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest.
•
Temesi, G. 2004. A természetvédelem vadgazdálkodási – vadászati koncepciója és a koncepció végrehajtási feladatai. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest.
53
Ábrák jegyzéke 1. ábra: A vadászat-vadgazdálkodás értékelése ötfokozatú skálán. ......................................... 35 2. ábra: A vadászat szerepének változása a jövıben................................................................ 35 3. ábra: A vadászati irodák szerepének értékelése az EU csatlakozás elıtt és után................. 36 4. ábra: A vadászati kínálat változása a jövıben...................................................................... 36 5. ábra: A vadászathoz kapcsolódó szolgáltatások kínálatának változása a jövıben............... 37 6. ábra: A természetvédelem szerepének értékelése ................................................................ 38 7. ábra: A természetvédelem szerepének változása a jövıben................................................. 38 8. ábra: A védett területek hazai arányának értékelése ............................................................ 39 9. ábra: A természetvédelem és a vadgazdálkodás céljainak egyezısége................................ 40 10. ábra: A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatának jellemzése ....................... 41 11. ábra: A természetvédelem és a vadgazdálkodás kapcsolatának értékelése........................ 42 12. ábra: A vadászidények szőkítésnek indokoltsága .............................................................. 43 13. ábra: A vadászati tilalmak indokoltsága............................................................................. 43 14. ábra: A vadgazdálkodás érdekérvényesítı képességének értékelése. ................................ 44 15. ábra: A vadgazdálkodás eredményességének alakulása 1999 és 2003 között az Országos Vadgazdálkodási Adattár összesített megyei adatai alapján. ........................................... 45 16. ábra: Az egyes megyék összesített gazdálkodási eredménye 1999 és 2003 között az Országos Vadgazdálkodási Adattár összesített megyei adatai alapján. ........................... 46 17. ábra: Nemzeti Parkok és Tájvédelmi Körzetek (forrás: KöM TvH). ................................. 48 18. ábra: Natura 2000-es területek (forrás: KöM TvH). .......................................................... 49
54
Melléklet – a Hortobágyi vadászatszervezés legfontosabb adatai 1988-tól napjainkig. HORTOBÁGYI VADÁSZATSZERVEZÉS 1988 - 2003
Kísérletet teszek az alábbiakban a hortobágyi vadászatok bemutatására az elmúlt 15 évben. Tehetem annak okán is, mert személyes alakítója voltam és nagy változásokat éltem át. Agrármérnökként, fıvadászi beosztásban kerültem a Hortobágyi Állami Gazdaság Erdészeti és Vadászati Ágazatához 1988. október l-én. Az akkori gazdaságban 1.500 ember dolgozott /1988/ élén vezérigazgató állt és igazgatók dirigálták a különbözı ágazatokat. A vadászati ágazat az erdıvel és náddal együtt alkotott ágazat- csoportot és Bujdosó Attila igazgatóhoz tartozott. A vendéglátás és az idegenforgalom ugyanehhez az ágazathoz tartozott. Szerencsére a vadászatban, rangban már nem állt más kettınk között, és kiválóan dolgoztunk együtt, jó fınök volt.
1988-ban a HÁG több, mint 32.000 ha vadászterületen volt vadászatra jogosult és Hortobágyon aktívan mőködött a Hortobágyi Dolgozók Vadásztársaság kiváló adottságú elsısorban vízivadas élıhelyen.
1. Kronológia
1988: A Hortobágyi Állami Gazdaság /HÁG/ elhatározta, hogy vadászati kapacitásait külföldi bérvadászatokra ajánlja fel elsıdlegesen, szemben az addigi gyakorlattal, amelyben a "protokoll" uralkodott. A HÁG 32.000 ha vadászterülettel, vadászházzal és 10 fı hivatásos állománnyal rendelkezett.
1989: A vadászati szezon vadkacsára még augusztus 1.-én kezdıdött. Augusztusban a HÁG üzemi területén 2.500 db vadkacsát lıttek bér- vadászok. Az un. "NAGY – HALASTÓ (Öregtó; 10 tóegység 1.350 ha vízfelület) szeptember 30-ig vadászható volt. Az ısz elején a HÁG az EUROVAD KFT Vadászatszervezı Irodával szerzıdött. Novemberben a korszerőtlenné vált Öregtói Vadászház bezárt és felújítási munkák kezdıdtek.
55
1990: Ez volt az elsı komplett év, amikor a "nagyüzemi" vadászat gyökeret vert. A vadászház elsı kategóriájú szálláshelyként üzemelt. Eredményessége miatt a Gazdaság határozott arról, hogy a jövıben saját irodát mőködtet.
1991-1992: Két sikeres év, saját irányítással. Olasz piacra exkluzív szerzıdés az " EUROPA CACCIA" nevő céggel. Évi 70-80 csoport 350-400 vadász. A Hortobágyi Dolgozók vadásztársaság folyamatosan kihátrált az együttmőködésbıl, de évi 15-20 társasági partnerrel dolgozott a HÁG vadászati iroda. Ebben az idıben kb. 15-20.000 db apróvadat lıttek bérvadászok (95 %- ban olaszok) a Hortobágyon és a Hortobággyal partnerségben lévı társaságok területein, kb 50-50 %-os megoszlásban. Szintén 50 %-ra tehetı a lıtt vizivad részesedése, amelynek zöme (kb. 80 %) a HÁG és a Dolgozók vadásztársaság. területein esett. Ekkor két vadászház - mindkettı elsı osztályú minısítéssel - üzemelt: Öregtói /HÁG/ kb. évi 40-50 csoport 200-500 vendég, 700-1000 vendég- éjszaka teljes ellátással + Árkusi /Dolgozók Vadásztársaság./ kb. évi 15-20 csoport 50-70 vendég 200-250 vendégéjszaka teljes ellátással.
1993: Nagy gazdasági kár: az olasz partner nem fizetett ki 200.000.- DEM áruellenértéket. A privatizáció megkezdıdése a Gazdaságban. A Puszta Caccia KFT. megalakulása tagjai: Zsarnay Attila, HUNNIA KFT, HAG. A csoportok száma visszaesett 50-60-ra /250 :fı/, az olaszoknál gazdasági hanyatlás kezdıdött. Új olasz partnerek jöttek: CENCA TRAVEL, BO' SERVICES.
1995: Nagy változás kezdıdött. Megalakult a PUSZTA CACCIA 2000 KFT, tagjai: HTG KHT /a HÁG jog- utódja/51 % tulajdonrésszel, ANAS KFT., Zsarnay Attila. Nyáron megjelent az "ALTUS KFT" a HTG KHT "felkérésére" és a Gazdaság részére "stratégiai tervet" készített. A HTG KHT üzemi vadászterülete nettó 10.000 ha-ra redukálódott. Az üzemi terület vadászatait a Puszta Caccia 2000 KFT. kizárólagos szerzıdésben értékesítette. Az éves teríték még mindig 4.500 - 5.000 db, amelybıl 2.500-3.000 vadkacsa /50 %-ban elınevelt tıkés réce/, 1.500-1.700 fácán, és 2-300 fogoly és nyúl. 1995. december l-én igazgató váltásra került sor a HTG KHT-ben.
1996: Az év elején az új igazgató meghirdette az új szlogent: " A természetvédelem minden tekintetben elsıbbséget élvez, zászlóshajónk a Hortobágyi Nemzeti Park!" Ez évben új vadászati törvény született. 56
1997: Sok huza-vona után az igazgató /HTG KHT/ 3 héttel az augusztusi szezon-kezdet elıtt felmondta a Puszta Caccia 2000 KFT. szerzıdését. Megszüntette a vadászati ágazatot és lemondott az önálló területi kialakítás lehetıségérıl! A volt üzemi területet megkapták: Hortobágyi Dolgozók Vt., Lúdtenyésztı Rt., és az Egyeki Sólyom Vt. Az üzemi terület megszőnésével és a szerzıdés felmondásával a HTG KHT üzletrészét eladta a másik tulajdonosnak a Puszta Caccia 2000 KFT. vonatkozásában. A hortobágyi vadászatszervezést egy új formáció vette át, amely a következıkbıl állt: Lúdtenyésztı RT, AGROPOINT KFT., Balmazújvárosi VT. Hortobágyi Dolgozók VT. Az új formáció célja a lehetı legjobb ár elérése volt a vizivad piacon. Partnerük a "MONTEFELTRO" olasz cég lett, aki magas átalánydíjat fizetett a vadászati lehetıségért és magas áron bérelte az idıközben ismét felújított Öregtói Vadászházat. Az egyébként intelligens módon elképzelt és a hétvégekre esı vadászatokat a Hortobágyi Nemzeti Park folyamatosan ellenırizte és néhány ízben leállította /cigány réce/. Cégemnek a Puszta Caccia 2000 KFT-nek új területek után kellett nézni HajdúBihar, Békés és Szolnok megyékben.
1998: Augusztusban a hortobágyi esetek megismétlıdtek és a MONTEFELTRO úgy döntött, hogy nem teszi ki vendégeit a Nemzeti Park további zaklatásának. Szeptemberben összecsomagoltak és elmentek. Ezzel gyakorlatilag érdemben befejezıdött a hortobágyi vadászatszervezés krónikája. Az Öregtói Vadászházban 1998 októbere és 2003 között még lézengett néhány csoport, évente kb. 8-10 alkalommal. Az Árkusi Vadászház 8-9 éve külföldiek által lakatlan! A Hortobágyi Dolgozók Vadásztársasága még 2-3 évig kínlódott árasztásokon 2-300 db vadkacsát évente meglövetni a puszta létfenntartás okán, de 2001-tıl ez is megszőnt. A harmadik szezon indul úgy - immár szeptember l-tıl – hogy a klasszikus hortobágyi területek - egykoron több mint 35.000 ha! - nem is akarnak bérvadászt. A tágabb Hortobágyon egyedül a Balmazújvárosi VT. kínlódik még nyári vadkacsa vadászattal, összesen 4-5 puska, akik 20 éve járnak Hortobágyra és ezen belül 10 éve a Balmazújvárosi Társasághoz. Így tehát minden a Hortobágyi Nemzeti Park szándéka szerint történik, mert a vadászatokat idıben, térben gyakorlatilag lenullázta.
2. Teríték adatok
2.1. Terítékadatok a Hortobágyon
57
1989-1993 között évente 6-7000 db vadkacsa került terítékre Hortobágyon külföldi bérkilövések eredményeként a HÁG üzemi területén és a Hortobágyi Dolgozók Vadásztársaságánál. Egyes években, amikor sok volt a csapadék és jó a szaporulat elérte a nyolcezret is az eredmény. Az üzemi területen foglalkoztunk mindig neveléssel is a 90-es évek kezdetén bevezetett korlátozások miatt, a kibocsátási mennyiség 2-4000 db/év között mozgott. Szintén a 90-es évek elején kezdtük el az árasztásokat 5-25 ha nagyságú területeken. Erre a HNP igazgatójától biztatást is kaptunk! A külföldi vendégek /szinte 100 %-ban olaszok/ korábban /augusztus/ érkezı nagyobbik része jól ismerte a kacsavadászatot és igényelte a színvonalas vadásztatást: elhelyezés hordóban, vagy jól álcázott lıálláson, lessátorban, mőanyag csalik használata, elsıdlegesen reggeli húzások. Az októberi un. 'húsos" csoportok nyúllal, fácánnal szívesen lıtték a szinte teljesen elvadult /nevelt/ tıkés récét. November közepétıl megint az ínyencek következtek vadkacsa, vadliba vadászatra.
1993-1996: Némileg átalakult struktúrával érezhetı csökkenéssel, de még évente 4-6 ezer db vadkacsát lıttek, e csökkenésnek azonban nem természetvédelmi korlátozások voltak elsısorban okozói, hanem a piac romlása..
1996-97 a vadászati rendszerváltás hozott döntı fordulatot, noha 1997-ben az idézett 4 terület összefogásában még közel 4000 db lett a kacsahozam, de az átalányt 6000-ben állapították meg, és nem számoltak a sorozatos incidensekkel. 1998 értékelhetetlen, hiszen a partner megugrott.
1999-tıl, pedig csak 2 évi kínlódás, 4-500 db/év, majd a teljes nihil. Ma a Hortobágyon néhány tocsogón folyik érdemi /??/ vadásztatás egész Hajdú-Bihar megyében 200-300 db-os évi terítékkel, ill. az említett Balmazújvárosi VT. állja még a sarat tavi vadászaton, évente 3-4 alkalommal, fix vevıkkel évente 250-400 db szezontól függıen. 1. táblázat, 1. rész: HÁG teríték adatai hónapról, hónapra, 1991-ben. Hónap
Csop.lsz
Vadkacsa
Gerle
Fogoly Fácán
Vadliba Nyúl İz
Augusztus Szeptember Október November Dec.Jan.1992 TOT
14/53 14/41 17/83 12/47 6/19 63/243
1562 795 802 296 36 3491
65 81 146
26 15 94 35 170
19 54 73
774 332 178 1284
105 96 56 257
10 7 1 18
58
5421 vizi- és apróvad 243 fı, 22.3 db/fı átlag
1. táblázat, 2. rész: 14 vadászterület adatai 1991-ben hónapról, hónapra. Hónap
Csop.lsz Vadkacsa
Gerle
Fogoly Fácán
Vadliba
Nyúl İz
Augusztus Szeptember Október November December TOT
16/70 6/18 22/110 20/105 6/70 70/373
597 107 492 1196
46 152 7 205
57 19 76
854 16 722 31 217 23 1793 70
688 295 425 476 11 1895
1020 893 311 2224
7389 vizi- és apróvad, 373 fı 19.8 db/fı átlag. 2.2. Terítékadatok a Puszta Caccia 2000 Kft. Szervezésében 1997 – 2003 között
A hortobágyi vadászatok kapcsán ez kizárólag azért érdekes, mert a cég 1995-ben /1993-ban/ arra alakult, hogy a régió vadászatait értékesítse. Látható, hogy a cég teljes "profilváltásra" kényszerült, hogy életben tudjon maradni. Hiába volt meg az elızı években megszerzett tapasztalat Hortobágy csak egy van /volt/ és ezt a kliensek világosan értésre adták. 1997-ben még csekély számmal eljöttek "kipróbálni" az új területeket Hajdú-Bihar és Szolnok megye Társaságaihoz, vadászatra jogosultjaihoz /Körösszegapáti, Komádi, Darvas, Karcag, KözépTisza/, de sajnos többségük csalódottan távozott. Egyedül Kabán, a cukorgyári tavakon ment mindig jól a vadászat, de ennek kapacitása meg sem közelítette az egykori Hortobágyot. Persze sajnos a magyar vadászok sem voltak jó partnerek tisztelet a Kabai, néha Görbeházi kivételeknek mert zömében nem fogadták el útmutatásainkat, csak a részükre adott berendezéseinket /hordók, csalik/, talán /biztos/ úgy voltak vele, jön az olasz úgyis, ha vadászni akar. Hát jött is csak éppen nem nálunk állt meg, hanem Romániában. Erre még a természet 1998-ban rossz idıjárással, rossz szaporulattal ráfejelt, a természetvédık egyre elszántabban és agresszívebben törtek elıre, és néhány bőnözı 2001-ben /madár-ügy/ megadta a kegyelemdöfést.
2. táblázat: A Puszta Caccia 2000 Kft. teríték adatai 59
Év
Csop/lsz.
Nagyvad
Vizivad
Gerle
Apróvad
Solymász napok
1997
48/205
200
1413
524
2661
45
1998
47/158
268
979
439
1320
55
1999
47/151
286
1238
323
1780
64
2000
52/208
416
2033
381
2058
185
2001
51/200
448
2039
232
1905
48
2002
49/172
919
747
212
1824
9
2003
55/226
1000
1536
43
3481
150
Magyarázat: = 7 év átlagában "beállt" vendégekbıl kb. 50 csoport 150-200 vadász. = a ciklus ideje alatt 5 x-re emelkedett a nagyvad kilövés! = csekély érdeklıdés vizivadra, rapszodikus mennyiség /1000-2000db/. Ez a jövıben biztosan csökken! = gerle /balkáni/ folyamatosan csökken. = apróvad: 2 kritikus dátum: 1998 gyenge természetes szaporulat; 2002 az olasz piac összeomlása a botrány utáni években. = Solymászat: kis egérút, ha nem fojtják meg az adminisztrációval.
3. Az adatok értékelése
A hortobágyi régió értékesítése "nagy egységként" 1991-98 között 2 különbözı próbálkozásban történt meg. 1991-ben a Hortobágyi Vadászati Iroda elindult és az Állami Gazdaság üzemi területe mellett 14 vadászatra jogosult árualapját értékesítette. A csoportok és vadászok számában természetesen átfedés volt, de a legalább 70 csoport 373 vadász ma már elképzelhetetlenül nagy szám egy idényben. A vadászok által elejtett vadmennyiség összesen 12.810 db vízi- és apróvad + 88 db ızsuta. Az üzemi területen történt az elejtések több, mint 42 %-a, a vad- kacsa teríték közel 65 %~a! A csoportok jelentıs része /= 40 %/ jött a nyári- késı nyári hónapokban, ami gazdasági likviditást jelentett. Nagyon kedvezı volt az augusztus/szeptemberi - akkor még kivitelezhetı - vadkacsa - gerle - fogoly kombináció. A vadásztársaságok kipróbálták ugyan a fogoly vadásztatását, de sajnos nem mérték fel azt az üzleti lehetıséget, amit a fogoly jelenthetett volna számukra. Az 1. táblázatban szereplı 60
"vadkacsa" rovatban a HÁG esetében 1991-ben összesen 245 db /7 %/ volt az un. "nevelt kacsa", ez a VT-k esetében 758 db /40 %/. A vadliba teríték adatok /TOT 149 db/ arra mutatnak rá, hogy vadlibának - a fogolyhoz hasonlóan - vadászat bıvítési szerepe volt, mert az összes db számon belül alig haladta meg az 1 %- t. Jelentıs viszont a mezei nyúl több mint 2000 db-os adata, mert elsısorban azokon a helyeken került terítékre /Püspökladány, Földes, Görbeháza/, ahol más értékesítési lehetıség nem volt.
A 2. táblázat egyértelmően mutatja, hogy a piac nem fogad el hosszú távon "félmegoldást" és aki talpon akar maradni váltásra kényszerül. A Puszta Caccia 2000 KFT. - nem találva hagyományaihoz méltó vízi-vadas lehetıségeket - 7 év alatt a nagyvadas terítékeit a 4-5 x-re vitte fel miközben a cég bázisát jelentı vízi- apróvadas kliensköre gyakorlatilag megszőnt.
4. Összegzés
A Hortobágy valamikori vizivad bıségét a vadászatra jogosultak a 80-as évek végén gazdaságilag akarták kihasználni. Döntöttek arról, hogy az addigi ""protokoll - vadászatokat" csökkentik/megszüntetik és a bérvadásztatást preferálják. Erre elsısorban az olasz vadászok körében találtak érdeklıdést. A 90-es évek elején kialakult egy szisztéma alapja, amely KeletMagyarország egy jelentıs régióját ellátta vendéggel, évi 80-100 csoport, 4-500 vadász, amely 15-20 ezer db vízi- és apróvad értékesítését biztosította. Jelentıs volt a kereskedelmi szálláshelyek /vadászházak, panziók/ foglaltsága a késı nyári - ıszi - tél elejei idıszakban. 1993 után a mőködı szervezettség gazdasági okok miatt megtorpant, majd 1996-tól természetvédelmi korlátozások következtében hirtelen megszőnt. Fentiek okán a térség gazdasági mőködése 1998-tól gyakorlatilag devalválódott.
Az érdeklıdés a külföldi bérvadászok részérıl megszőnt és a még lehetséges apróvad vadászatok /nyúl-fácán/ nem értékesülnek. A magyar vadászok szemszögébıl is jelentıs már a probléma, mert túl az értékesítés lehetetlenségén, a hazai vadászok is csorbát szenvedtek. A HNP alapvetıen "kijelölhette" a vadászatra jogosultak körét, -
hiszen egyre bıvülı
területével /+80.000 ha!!!/ a legfıbb földtulajdonos.
Elgondolkodtató, hogy 55.000 ha. vadászterületet - még a saját meghatározás elınyével bírva is /"állomány-szabályozás"/ - milyen szakmai/ "tudományos" alapon képes mőködtetni a HNP, a térségben érintett számos egyéb vadászatra jogosult "rovására". 61
Összeállította:
Zsarnay Attila PUSZTA CACCIA 2000
62
