ELÔSZÓ Kíváncsi arra, elmondanak-e valamit Önrôl az álmai? Vagy esetleg arra, hogyan jelenik meg a naprendszer mûködése az emberi biológiában? Milyen valójában az alvajárás és a furcsa éjszakai viselkedések természete? Az alvást ma is rengeteg misztikum és rejtély övezi. Hajlamosak vagyunk néha túl nagy jelentôséget tulajdonítani neki – miközben valójában elhanyagoljuk. Túlságosan sokat képzelünk róla, pedig talán nagyon is egyszerû – vagy nagyon is bonyolult, de másképpen, mint gondoljuk. Ebben a könyvben igyekeztünk összeszedni a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket az alvással, az álmodással és az alváshoz kötôdô viselkedésekkel kapcsolatban legtöbbször feltesznek – vagyis azokra, amelyekre legtöbben nagyon kíváncsiak vagyunk. Benne vannak a legfontosabb tények arról, mit gondol ezekrôl a tudomány, és nagyon sok olyan gyakorlati tanács, tipp is olvasható, melyek nemcsak tudományos, hanem kifejezetten hétköznapi problémákra jelentenek választ. Baj-e, ha a gyermekem nem akar külön aludni, és éjszaka bebújik a szülôi ágyba? Mikor probléma a horkolás és mit kezdjünk vele? Milyen természetes praktikákat alkalmazhatok azért, hogy jobban aludjak? Ezek a kérdések sok olyan embert is foglalkoztatnak, akiket nem érdekel, mit mond a tudomány az alvásról – egyszerûen csak jobban szeretnének aludni. A válaszokat több szempont alapján igyekeztünk összeszedni. Egyrészt fontosnak tartottuk, hogy elmondjuk, mit mond a tudomány az alvás alapkérdéseirôl. Mik a tévhitek, mítoszok, hiedelmek az alvással kapcsolatban – és mi a valóság? Másrészt a témaköröket több ezer alvászavarral küzdô ember és hozzátartozóik gyakran feltett kérdései alapján állítottuk össze. Harmadrészt pedig a válaszokba belefoglaltuk a szerzô több mind húsz éven át gyûjtött tapasztalatait az alvászavarokkal kapcsolatban.
2
A kötetben röviden bemutatjuk mindazt, amit az egészséges alvásról tudni érdemes, helyet kapnak benne a leggyakoribb alvászavarok és kezelési lehetôségeik, és külön részt szenteltünk a gyermekek és az idôsek alvásának. Kinek ajánljuk a könyvet? Egyrészt mindenkinek, aki valamilyen alvászavarral küzd. Másrészt mindazoknak, akik a hozzátartozóik alvása miatt aggódnak – hátha kiderül, hogy nincs is miért aggódniuk, vagy ha mégis, talán sikerül segítséget adnunk ahhoz, hogyan találhatnak megfelelô megoldást. Ajánljuk a szülôknek is – melyik szülô az, aki legalább egy kicsit, átmenetileg ne aggódott volna valamelyik gyermeke alvási szokásai miatt? Ajánljuk azoknak a szakembereknek is, akik alvászavarokkal foglalkoznak, mert a könyv segítségével kön�nyen és gyorsan sok információhoz juttathatják klienseiket. Végül pedig ajánljuk mindenkinek, akit érdekel az alvás, az álmodás, a bioritmus, vagyis az emberi mûködés azon területei, ahol talán a leglátványosabban fonódik össze biológiai lényünk, a pszichénk, és azok a környezeti hatások, melyek mindkettôt befolyásolják. Dr. Purebl György
3
TARTALOM ELÕSZÓ
11
1 Alvás-alapok 1. Mennyi alvásra van szüksége az embernek? 15 2. Akkor hát nem igaz a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás? Az alvás, a pihenés és a munka viszonya 16 3. Miért olyan fontos az emberi szervezet számára az alvás? 18 4. Hogyan változik az alvás a korral? 21 5. Meddig lehet kibírni alvás nélkül? 22 6. Milyen hormonális változások történnek az alvás során? 23 7. Fontos-e éjfél elõtt elaludnunk? 23 8. Rontja-e az alvást, ha éjszaka gyakran felébredünk? 24 9. Mennyi az a kialvatlanság, ami már ártalmas lehet? 25 10. Másképpen alszanak-e a nõk és a férfiak? 26 11. Miért vagyunk álmosak? És mikor érezzük magunkat kipihentnek? Hogyan mûködik az alvás szabályozása? 27 12. Nagyon sok dolgom van, nem szeretnék olyan sokat aludni. Lerövidíthetem valahogy az alvásomat? 28
2 Az alvás kapcsolata a bioritmussal 13. Mit nevezünk bioritmusnak? 14. Milyen bioritmusaink léteznek? 15. Miért fontos a bioritmus? 16. Mi szabályozza a bioritmust? 17. Változik-e a bioritmus az életkorral? 18. Kik azok a baglyok, és kik a pacsirták? A kronotípus, más néven diurnális preferencia 19. Válhatok-e bagolyból pacsirtává, vagy fordítva? 20. Mit tegyek, ha a belsô ritmusom nem passzol az életemhez?
4
33 33 35 35 36 37 38 39
21. Fontos a bioritmus, de én csak rendszertelenül tudok élni. Mit tegyek? 40 22. Mire jó a melatonin? És mire nem? 40 23. Váltott mûszakban dolgozom, hogyan figyeljek a ritmusomra? 43 24. Mi történik, ha kiesek a hétköznapi rutinomból, például elmegyek nyaralni? Romolhat az alvásom? 44 25. A nagy utazások nyûgjei: a jetlag 46 26. Okozhat-e gondot a tavaszi-ôszi óraátállítás? 47 27. Eltolódott a ritmusom, vissza akarom állítani: mit tegyek? 48 28. Aludjunk-e délután, ha megtehetjük? A szieszta 49 29. Pont ebéd után nem tudok aludni, de kora este vagy ebéd elôtt van rá egy kis idôm. Aludjak? 50
3 Álom, álmodás, álomfejtés 30. Mi történik velünk, miközben álmodunk? 55 31. Beszélnek-e rejtett titkainkról az álmaink? 56 32. Megálmodhatunk-e elôre eseményeket? 57 33. Másképpen álmodnak a gyerekek, a nôk és a férfiak? 57 34. Álom és kreativitás 58 35. Lehetséges-e, hogy valaki sohasem álmodik? 59 36. Kifejezik-e az álmaink, milyenek vagyunk valójában? 60 37. Baj-e, ha túl sokat vagy túl keveset álmodunk? 60 38. A rémálmokról 61 39. Megtanulhatjuk-e irányítani álmainkat? 62 40. Éber álmodás vagy aluszékony ébrenlét? 63 Összekeveredhet-e az álom és az ébrenlét? 41. Hogyan lehetséges az, hogy óra nélkül is percre pontosan 64 felébredek, amikor kell? 42. Alszom-e, amikor alszom? Fenn vagyok-e, amikor azt 64 hiszem, ébren vagyok? A pszeudoinszomnia 5
4 Alvászavarok 43. Milyen alvászavarok léteznek? 69 44. Káros-e a horkolás? 70 45. Alvásfüggô légzészavarok 71 46. Alvásfüggô mozgászavarok 73 47. Egy-egy rángás nálam is elôfordul, ha elalszom. Lehet, hogy hamarosan alvásfüggô mozgászavarom lesz? 73 48. Hogyan vizsgálják ki az alvás alatti légzés- és mozgászavarokat? – Egy éjszaka az alváslaboratóriumban 74 49. Inszomnia – a leggyakoribb alvászavar? 76 50. Mégis, miért van, hogy egyesek ugyanolyan körülmények között alvászavarosak lesznek, mások pedig nem? 77 51. Milyen rendszeres nappali tevékenységek (vagy hiányuk) rontják az alvásminôséget vagy vezethetnek inszomniához? 77 52. Inszomnia-e, ha nehezen alszom el, ha többször felébredek éjszaka, vagy hajnalban nem tudok tovább aludni? 79 53. Akkor jó az alvásom, ha reggel vidáman, kipihenten ébredek, nem? 80 54. Mi okozhat inszomniát? 81 55. Honnan tudjuk, hogy csak néhányszor rosszul aludtunk, vagy tényleg inszomniásak vagyunk? 82 56. Hogyan lehetséges, hogy még akkor is fennmarad az inszomnia, ha az okait megszüntetem? 82 57. Kell-e orvoshoz fordulnom, vagy én magam is leküzdhetem az inszomniát? 83 58. Igaz-e, hogy idôskorban gyakoribb az inszomnia? 84 59. Alváshigiénés tanácsok – avagy néhány hasznos tanács a pihentetô alvás elérése érdekében 87 60. Milyen kezelési módok hatékonyak inszomnia esetén? 90 61. Az altatószedés elônyei és hátrányai 90 62. A bioritmusra ható módszerek: alváskorlátozás és fényterápia 92
6
63. Miben különbözik az inszomnia kognitív viselkedésterápiája más pszichoterápiáktól? 94 64. Mások szerint jól alszom, szerintem nem – hát létezik ilyen? 94
5 Mit tehetünk a jó alvás érdekében? Tények és tévhitek 65. Sötétben kell-e aludni? 99 66. Milyen az ideális alvási környezet? 100 67. Használjunk-e füldugót vagy szemellenzõt, ha zavarnak a külsõ fények/zajok? 101 68. Számít-e, hogy milyen ágyon alszom? 101 69. Úgy érzem, nagyon szerelmes vagyok a páromba, mégsem szeretnék vele egy ágyban aludni. Lehet, hogy mégsem szeretem eléggé? 102 70. Mit tegyek, ha nem tudok elaludni? 103 71. Mit NE tegyek, ha nem tudok elaludni? 103 72. Nagyon keveset és felületesen alszom, sokszor felébredek s gondolatban folytatom az este elkezdett munkát, vagy a rám váró feladatokon, problémákon töprengek. Az alvás és a stressz 104 73. Hogyan ellensúlyozzam a nappali kialvatlanságomat? 105 74. Alvásjavító ételek, italok és gyógyfüvek 106
6 Paraszomniák – avagy a furcsa alvás közbeni jelenségek 75. Alvajárás és álomban beszélés 76. Kibeszélhetjük-e a titkainkat alvás közben? 77. Kikre jellemzô az alvajárás? 78. Örökölhetô-e az alvajárás? 79. Kinôhetô-e az alvajárás?
111 111 112 112 113
7
80. Veszélyes-e az alvajárás? 81. Az alvajárás biztosan veszélyes formája: a REM viselkedészavar 82. Mi a teendô, ha alvajáró van a családban? 83. Kezelhetôk-e a furcsa alvás körüli jelenségek? 84. Éjszakai fogcsikorgatás 85. Alvási terror-zavar: rémülten ébredek, de nincsenek rémálmaim 86. Lehetséges, hogy eszem vagy szexelek, miközben alszom?
7
113 114 114 115 115 116 116
Gyerekalvás
87. Az újszülött baba egyedül aludjon, vagy a szülôkkel (mamával) egy szobában? 121 88. Alhat-e a baba egy ágyban a szülôkkel? 122 89. Lábujjhegyen kell-e járni a lakásban, amikor alszik a csecsemô? 125 90. Meddig „egészséges” egy szobában aludni a gyerekkel? 126 91. Beengedjük-e éjszaka a szülôk közé az ovis gyereket? 128 92. Normális dolog-e, ha egy kamasz még mindig az anyjával alszik? 128 93. Sokan együtt alszanak a kutyájukkal/macskájukkal. Mi ennek a veszélye? 129 94. Hatéves fiam rettenetesen horkol. Mit tegyek? 130 95. Óvodás kisfiam az éjszaka közepén felébred, nem tud visszaaludni. Beszélgessek vele, míg elálmosodik, vagy parancsoljak rá, hogy aludjon? 130 96. Kislányom kétéves kora óta nem alszik délután – ez örökös konfliktusforrás az óvodában. Hagyjam, hogy ragaszkodjanak a délutáni alváshoz? 132
8
Hogyan változik az alvás a korral?
4
Az éjszakai alvásidô felnôttkorban általában csökken, különösen a középkor után. Mivel azonban az idôskorban megnô a nappali szunyókálások gyakorisága, sok esetben a napi 24 órás alvásmennyiség nem változik, legalábbis nem jelentôsen. Ezek a változások részben a külsô környezet átalakulásával (aktív munkavégzés befejezése, több sza badidô), részben a bioritmus megváltozásával függenek össze. Az alvásmennyiségnél sokkal fontosabb módosulások következnek be az alvás szerkezetében. A szervezet megújító, építô folyamataiban oly fontos lassú hullámú alvás (másképpen mélyalvás) mennyisége már a felnôttkor elejétôl csökken, és gyakoribbá válnak az éjszakai felébredések (ami önmagában nem baj, csak akkor, ha nem sikerül utána visszaaludni). Késôbb, az idôsödéssel elkezd csökkenni az álomlátó (REM) alvásfázisok mennyisége is, amelyek a tanulásban és az agyi információkezelésben játszanak szerepet. Mind a mélyalvás, mind a REM-fázisok helyét a felszínes alvás veszi át, így ennek aránya a korral nô. Azt, hogy ezek a folyamatok miért következnek be, ma még nem tudjuk. Többek között emiatt is gyakoribbá válnak idôskorban az alvászavarok, bár ezeknek számos más oka is van (pl. az, hogy idôsebb korban gyakoribbak az alvást is megzavaró betegségek). Az alvászavarok tehát nem írhatók kizárólag az idôskor rovására – ezt jól mutatja, hogy míg a fenti, idôsödéssel járó változások sokkal jelentôsebbek férfiaknál, az alvászavarok mégis gyakoribbak a nôk körében. És persze az, hogy az alvászavarok sûrûbben jelentkeznek idôsebb korban, még nem jelenti azt, hogy bármely más életkorban (beleértve a gyermekkort is) nem fordulnak elô!
9
43
Milyen alvászavarok léteznek? Nagyon sokféle alvászavar létezik, és mivel az alvás igen fontos életmûködésünk, ma már külön orvostudományi ág foglalkozik velük – ez a szomnológia vagy alvásmedicina, az alvásspecialistákat szomnológusoknak is hívják. A leggyakoribb az inszomnia (amikor nem tudunk elaludni vagy visszaaludni, pedig szeretnénk), amely az emberek közel egyharmadát is érintheti, legalábbis életük egyik szakaszában. A másik nagyon jelentôs alvászavar-csoport a légzésfüggô alvászavarok, amikor alvás közben olyan légzési jelenségek tapasztalhatók (pl. a légutak súlyosabb vagy kevésbé súlyosabb beszûkülése), amelyek veszélyesek lehetnek, és egyébként a normális alvást is gátolják. Vannak alvásfüggô mozgászavarok is: ilyenkor az alvást valamilyen mozgásos esemény zavarja meg. A furcsa éjszakai viselkedésekrôl, a paraszomniákról a késôbbiekben részletesen olvashatunk (lásd 6. fejezet). Az al vászavarokhoz soroljuk azt is, amikor a személy alvás-ébrenlét ritmusa teljesen eltolódott a környezethez képest, vagy amikor nem tud alkalmazkodni a hirtelen változásokhoz (pl. váltott mûszakhoz, vagy idôzónák átrepüléséhez). Ritka betegség a narkolepszia, amikor a mélyalvás, a REM-alvás és az ébrenlét (a három legfontosabb tudatállapotunk) önálló életet él: nappal mélyalvás-rohamok törnek ránk, akár vezetés vagy veszélyes munka közben, ébren álmodunk, vagy az izmaink éber állapotban, hirtelen lazulnak el a REM-fázishoz hasonló módon, és ezért összeesünk, éjszaka pedig alvás helyett éberségi rohamaink vannak. Az alvászavarok sokfélesége miatt az összes típust nem tudjuk összegezni, csupán a legfontosabbakat – vagyis a legtöbb embert érintôket mutatjuk be röviden.
10
Káros-e a horkolás?
44
A horkolás nagyon gyakori, az emberek legalább egynegyedét érintô probléma. Bár gyermekkorban is elôfordul, gyakorisága a korral nô. Számos egyszerûbb és bonyolultabb oka lehet, de az biztos, hogy a levegô talán egy kicsit nehezebben jut be a légutakba, és ettôl rezegnek be a garat szövetei. Sok esetben az alvásfüggô légzészavarok egy korai bevezetô tünete lehet. Mikor gondoljunk tehát arra, hogy orvoshoz forduljunk vele? Elsô megközelítésben azt mondhatjuk, hogy akkor is, ha a hálótársunk idegbajt kap tôle, de olyankor mindenképpen, ha nappali fáradtság, esetleg tompa fejfájás is fennáll. Ugyanakkor több – köztük egy Magyarországon végzett – vizsgálat azt találta, hogy a horkolás szív- és érrendszeri betegségekkel is kapcsolatban állhat. Éppen ezért tartósan fennálló, erôs horkolás esetén mindenképpen ajánlatos legalább egy orvosi konzultáció. A horkolás okai néha nagyon hétköznapiak: orrsövény-ferdülés, szénanátha, túl száraz és meleg éjszakai levegô, gyerekeknél megnagyobbodott mandulák és így tovább. De mit tegyünk a horkolás ellen? Elôször is, ha találnak valamit a kivizsgáláson, azt kezelni kell. Másodszor: lehet horkolásgátló eszközöket vásárolni, amelyek megakadályozzák a nyelv túlzott hátraesését és berezgését. Harmadszor: a horkolás sokszor a hanyattfekvéssel függ össze, így ha ezt elkerüljük és oldalfekvésben alszunk, máris megoldottuk a problémát. Ezt a legegyszerûbben a pizsama hátába varrt teniszlabdával tudjuk biztosítani. Fontos, hogy bármely horkolásgátló eszköz vásárlása mellett döntünk, ezt elôzetesen beszéljük meg szakemberrel – nem biztos, hogy érdemes kifizetni egy csomó pénzt valami olyasmiért, ami számunkra nem hatásos, és csak idôt és energiát von el az igazán hatékony kezeléstôl.
11
69
Úgy érzem, nagyon szerelmes vagyok a páromba, mégsem szeretnék vele egy ágyban aludni. Lehet, hogy mégsem szeretem eléggé? Sokan úgy gondolkodnak, hogy a szerelem hôfokának egyik mércéje az, mennyire szorosan bújik össze két szerelmes alváskor. Ez azonban nincs így! A valóság az, hogy az emberek az alvásukhoz meglehetôsen egyéni teret igényelnek. Vannak, akik szeretnek egy ágyban, egy takaró alatt aludni szerelmükkel. A többség azonban – legalábbis a nyugati kultúrában – egy ágyban, de külön takarókkal szeret aludni, ám az is teljesen rendben van, ha a szerelmespár külön ágyban, sôt az is, ha külön szobában alszik! Az alvás nem társas tevékenység (szemben az emberi tevékenységek többségével). A probléma akkor kezdôdik, ha a szerelmespár igényei ebbôl a szempontból teljesen különböznek. Az együttalvásnak nem szabad túl nagy jelentôséget tulajdonítani a párkapcsolat szempontjából (sem), hiszen egy kapcsolatnak nagyon sok dimenziója van, és nagyon ritkák azok az „álompárok”, akik mindig, mindent ugyanúgy szeretnének – elég, ha a dolgok többségében, nagyjából egyetértenek. Meg lehet viszont alkudni az alvásban is: például ha a pár egyik tagja szorosabb együttlétet igényel alvás közben, a párja mellé fekhet elalváskor, de nem kell az éjszakát végig a párja mellett töltenie.
12
Káros-e a horkolás?
44
A horkolás nagyon gyakori, az emberek legalább egynegyedét érintô probléma. Bár gyermekkorban is elôfordul, gyakorisága a korral nô. Számos egyszerûbb és bonyolultabb oka lehet, de az biztos, hogy a levegô talán egy kicsit nehezebben jut be a légutakba, és ettôl rezegnek be a garat szövetei. Sok esetben az alvásfüggô légzészavarok egy korai bevezetô tünete lehet. Mikor gondoljunk tehát arra, hogy orvoshoz forduljunk vele? Elsô megközelítésben azt mondhatjuk, hogy akkor is, ha a hálótársunk idegbajt kap tôle, de olyankor mindenképpen, ha nappali fáradtság, esetleg tompa fejfájás is fennáll. Ugyanakkor több – köztük egy Magyarországon végzett – vizsgálat azt találta, hogy a horkolás szív- és érrendszeri betegségekkel is kapcsolatban állhat. Éppen ezért tartósan fennálló, erôs horkolás esetén mindenképpen ajánlatos legalább egy orvosi konzultáció. A horkolás okai néha nagyon hétköznapiak: orrsövény-ferdülés, szénanátha, túl száraz és meleg éjszakai levegô, gyerekeknél megnagyobbodott mandulák és így tovább. De mit tegyünk a horkolás ellen? Elôször is, ha találnak valamit a kivizsgáláson, azt kezelni kell. Másodszor: lehet horkolásgátló eszközöket vásárolni, amelyek megakadályozzák a nyelv túlzott hátraesését és berezgését. Harmadszor: a horkolás sokszor a hanyattfekvéssel függ össze, így ha ezt elkerüljük és oldalfekvésben alszunk, máris megoldottuk a problémát. Ezt a legegyszerûbben a pizsama hátába varrt teniszlabdával tudjuk biztosítani. Fontos, hogy bármely horkolásgátló eszköz vásárlása mellett döntünk, ezt elôzetesen beszéljük meg szakemberrel – nem biztos, hogy érdemes kifizetni egy csomó pénzt valami olyasmiért, ami számunkra nem hatásos, és csak idôt és energiát von el az igazán hatékony kezeléstôl.
13
70
Mit tegyek, ha nem tudok elaludni? A legfontosabb, hogy ne erôltessük, mert akkor idegesek leszünk, az pedig még jobban elrontja az alvási képességet. Ha kb. 20 percen belül nem tudunk elaludni, keljünk fel és tegyünk valamit, amíg újra el nem álmosodunk. Ha megint elálmosodunk, ne feküdjünk le rögtön, hanem egy picit még erôltessük az ébrenlétet, hogy fokozódjon az alvásnyomás. Ha ezután sem tudunk elaludni, megint bújjunk ki az ágyból. Amikor így felkelünk, érdemes valami olyan tevékenységet végeznünk, ami túl monoton, vagy amit nem szeretünk. De miért? Ha már úgysem tudok aludni, miért ne nézzek meg egy filmet, vagy miért ne folytassam a könyvemet, amit elkezdtem? Ha valami örömet adó tevékenységbe kezdek bele, akkor agyamnak két jó dolog között kell „választania”: alhatok is, de ha nem, akkor itt egy jó könyv! Sokkal könnyebbé tesszük ezt a (hangsúlyozzuk, nem tudatos!) választást, ha a két lehetôség az alvás vagy például a mosogatás (esetleg egy unalmas kötelezô olvasmány). Két jó közül nehéz választani – egy jó és egy rossz közül viszont tudattalanul is mindig a jót választjuk.
14
75
Alvajárás és álomban beszélés A furcsa alvás közbeni jelenségek leggyakoribb formája az alvás közbeni beszéd (amely a hétköznapi szóhasználattal ellentétben nem az álomlátó REM-fázisban, hanem a mélyalvásban történik), de nagyon gyakori az alvajárás is, különösen gyerekkorban. A furcsa alvás közbeni visel kedéseket összefoglaló néven paraszomniáknak nevezzük, és néhány ritka kivételtôl eltekintve nem tartjuk veszélyes betegségnek ôket, bár eleinte mind a paraszomniás, mind a környezete számára nagyon ijesztôek lehetnek (késôbb azután megszokják ôket).
76
Kibeszélhetjük-e a titkainkat alvás közben? Az összes paraszomniás jelenség között az alvás közbeni beszéd a leggyakoribb. Sokszor az alvajárás befejezôdése után az alvás közbeni beszéd marad az egyetlen tünet. Mivel gyakori, gyakran felmerül az emberekben, mit is jelenthet, amit a másik éjszaka mond, elárul-e ez a személyrôl valami titkolt dolgot, felfedi-e személyiségének rejtett oldalát, esetleg kifecseghet-e ilyenkor titkokat? Az alvás közben beszélôk pedig sokszor aggódnak azon, hogy valami olyat is „elszólnak” éjszaka, amit fontos volna inkább titokban tartani. Elôször azt kell leszögeznünk, amit úgyis mindenki tud, esetleg tapasztalt már: az alvás közbeni beszéd leggyakrabban érthetetlen motyogás. De mi van, ha mégsem? Ha mégis értelmes mondatok követik egymást? Az éjszaka hallgatókat ki kell ábrándítanunk, az alvás közben beszélôket pedig megnyugtatjuk: bármenyire is logikusan hangzik, amit hallunk, általában nem a tényszerû valóságról szól, és
15
nem fejezi ki az illetô aktuális véleményét, hozzáállását, érzelmeit még akkor sem, ha felismerjük, hogy egy bizonyos eseménnyel kapcsolatosak. Nem szabad tehát nekik jelentôséget tulajdonítanunk.
77
Kikre jellemzô az alvajárás? A „klasszikus” alvajárás inkább a gyerekekre és fiatalokra jellemzô. Néhány ritka kivételtôl eltekintve nem tekinthetô betegség tünetének. Nem jelenti azt, hogy az illetôben elmezavar lappang, hogy valami nyomja a lelkét – egyáltalán semmit nem jelent. Egyszerûen az emberi alvási viselkedés egy viszonylag gyakori, furcsa formája: ilyenkor valószínûleg öröklött okokból instabil a mélyalvás, és az agy ébresztô jeleket küld a rendszerbe, ezek azonban nem ébredést váltanak ki, hanem ezeket a jelenségeket. A „klasszikus” alvajárás általában nem igényel kezelést.
16
91
Beengedjük-e éjszaka a szülôk közé az ovis gyereket? Az elôzô kérdésnél megkezdett gondolatmenetet érdemes folytatni. Ha eddig a gyermek elég jól aludt külön, miért kezd most gyakrabban „bejárni” a szülôi ágyba? Mi lehet ennek az oka? Ezeket nagyrészt fenn már részleteztük. Óvodáskorban elôfordulhat egy még sokkal prózaibb ok is: a gyermek voltaképpen mindig is a szülôi ágyba vágyott, de most elég nagy ahhoz, hogy ezt meg is tudja valósítani. Érdemes tehát megpróbálni mögé látni a gyermek szaporodó éjszakai látogatásainak… És hogy beengedjük-e vagy sem? A gyerek problémái (ami miatt fokozottan keresi a társaságunkat) nem oldódnak majd meg attól, hogy kitiltjuk ôt az ágyunkból. Ami fontos lehet: a megfelelô alváshigiéné (amit a csecsemôkkel való együttalvásról a 88. pontban írtunk, részben itt is érvényesek): legyen megfelelô méretû hely, könnyû ágynemû, kemény fekvôhely. És ami különösen fontos: legyenek szabályok (pl. a gyerek bejöhet, de a saját ágyában kell ébrednie, és elôre tudnia kell, hogy elalvása után ki fogjuk vinni a saját ágyába). Ezeket egyénileg érdemes kialakítani, a gyerek temperamentumára és az esetleges háttértényezôkre tekintettel, de ha született egy szabály, igyekezzünk következetesen betartani – vagy ha nem tudjuk, akkor módosítsuk a szabályt. És végül: ha csak egyszer-egyszer, nagy ritkán fordul elô, hogy a gyerek átjön éjszaka, kérdezzük meg, miért tette – de nem biztos, hogy egyébként nagy jelentôséget kellene ennek tulajdonítanunk.
Normális dolog-e, ha egy kamasz még mindig az anyjával alszik? A kamaszkorra általában a hirtelen felgyorsuló önállósodási törekvések jellemzôek, ezért nem szokványos, hogy egy kamasz
17
92
rendszeresen együtt akar aludni valamelyik szülôjével (ha egyszer-egyszer elôfordul, azért ne essünk kétségbe, de kérdezzük meg, miért szeretné). Ilyenkor tehát mindenképpen érdemes kideríteni, mi állhat ennek a hátterében. Az együttalvást azonban semmiképpen nem tanácsoljuk – de azt igen, hogy a szülôk keressenek valamilyen más módot arra, hogy érzelmileg támogatni tudják kamasz gyereküket.
93
Sokan együtt alszanak a kutyájukkal/macskájukkal. Mi ennek a veszélye? Ez a kérdés teljesen elméleti. Pszichológiai szempontból semmi jelentôsége nincs (a macska és a kutya személyiségfejlôdését valószínûleg nem zavarja meg, hogy igényeljük a jelenlétüket, és különben is ezek az állatok hatékonyan képviselni tudják az érdekeiket). Higiéniai szempontból elképzelhetô, hogy egyeseknek ez teljesen elfogadhatatlan, másoknak azonban nem, és azt is tudnunk kell, hogy például a szamojédok hideg téli éjszakákon kutyákkal alszanak, egyfajta „élô ágymelegítôként” használva ôket. Kutya- vagy macskaszôr-allergia esetén persze nem javasolt. A probléma általában akkor élesedik ki, mikor új jövevény érkezik az alvási helyzetbe. Vagy egy új partnernek nehéz megküzdenie a szerelmével már évek óta egy ágyban alvó házi kedvencekkel, vagy egy újonnan jött házi kedvenc ágyba kéredzkedéséhez viszonyul merôben különbözôen egy házaspár. Ezeket a problémákat azonban a résztvevôk szinte 100 százalékban kezelni tudják – anélkül, hogy különösebb pszichológiai fejtegetésekre kellene hagyatkozniuk. Egy kicsit más helyzet, ha a gyermekünk akar együtt aludni valamilyen házi kedvenccel. Ez akkor engedhetô meg, ha a
18
gyerekünk már elég érett ahhoz, hogy felelôsséggel, élôlényként (és nem plüssmaciként) kezelje a cicát/kutyust, ha felelôsséget tud vállalni a higiénés szabályok betartásáért, valamint ha a gyerek abszolút erôfölényben van, és száz százalékban kontrollálni tudja az állatot. Vagyis ha akarja, bármikor ki tudja tessékelni. Mindezekre csak a nagyobb (felsô tagozatos) iskolás gyerekek alkalmasak, kisebb korban inkább vegyünk plüssmacit.
19
Mi kell tehát a jó alváshoz? Mint láthattuk, az alvás és a hozzá köthetô jelenségek mégsem olyan titokzatosak, mint eleinte gondolhattuk ôket. Talán az is kiderült az olvasottakból, hogy az alvás – és a bioritmus – sérülékenysége a leglátványosabb jele annak, mennyire nem független az ember mûködése a természet egészének mûködésétôl. Bármennyire is próbáljuk magunkat függetleníteni, ezer szálon kötôdünk hozzá. Az is látható azonban, hogy ha elfogadunk néhány alapvetô szabályt (például a napi bioritmus fenntartására vonatkozóan), máris sokkal jobb lesz az életminôségünk – a természet tehát nemcsak nem ereszt bennünket, hanem (a ritmuson keresztül) gondoskodik is rólunk. Szóval akkor mi is kell a jó alváshoz? Elsôsorban tehát ritmus, amit persze nem könnyû a mai természettôl való függetlenségre törekvô civilizációban betartani, azonban láttuk, hogy nem is lehetetlen. Fontos még az alvással kapcsolatban egyfajta lazaság. Fogadjuk el, ha egyszer-egyszer nem alszunk jól, bírjuk ki: ne görcsöljünk rá az elalvásra, és fôleg ne próbáljuk a kialvatlanságot ellensúlyozni – ha mindezeket betartjuk, és elfogadjuk, hogy egész nap fáradtabbak vagyunk, a következô éjszaka már sokkal jobb lehet. A könyv szerzõje, dr. Purebl György pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese. Fô szakterületei közé tartozik az alvászavarok megelôzése, komplex kezelése is, így óriási gyakorlati tapasztalatok birtokában közelíti meg az alvással kapcsolatos kérdéseket.
Rendelje meg most! A TE JÓL ALSZOL? című kötet ára szállítással együtt 1990 Ft helyett szeptember 1-ig csak 1490 Ft MEGRENDELEM 20
A Pszichológus a családban c. sorozat további két kötete is nélkülözhetetlen ismeretekkel várja, választ adva megmagyarázhatatlan testi tüneteivel, betegségeivel – vagy épp gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseire!
A gyermeknevelés nap mint nap olyan „vizsgakérdések” elé állít bennünket, amelyekre nem vagyunk fölkészülve. A Szülônek lenni jó! címû könyv azért íródott, hogy minél jobb eredményt érhessünk el a mindennapos vizsgán – no nem a magunk dicsõsége, hanem gyermekeink egészséges fejlõdése érdekében. 72 fontos nevelési kérdést tárgyal – a csecsemõkortól kezdve egészen a serdülõkorig, a felnôtté válás küszöbéig. Nem használati utasítás gyerekekhez, és nem receptgyûjtemény a gondok megoldásához. Sokkal több annál: a szülôk és gyermekek közötti viszony lényegét világítja meg lélektani szempontból, rendkívül gyakorlatiasan elemezve a sokakat foglalkoztató, tipikus helyzeteket, hogy a szülõk a mindig egyedi formában felbukkanó kérdésekre megtalálhassák a lehetõ legjobb válaszokat. > Tovább
21
„Ó, ennek biztosan lelki okai vannak!” – vágják rá sokan, ha bármiféle betegségrôl hallanak ismerôseik körében. Az a nézet, hogy lelki tényezôk képesek testi tüneteket kiváltani, manapság széles körben divatossá vált, ám a tekintetben már nagy a tájékozatlanság, miféle lelki tényezôkrôl és miféle tünetekrôl lehet itt szó. A kötet módszeresen áttekinti a pszichoszomatikus betegségek fajtáit s az ezek hátterében meghúzódó lelki jellemzôket és történéseket, s hasznos gyakorlati tanácsokat is nyújt, így könnyen lehet, hogy Ön is épp e könyvbôl kap majd segítséget ahhoz, hogy megszabaduljon makacs fejfájásától, hátfájásától, hasfájásától vagy a régóta kísértô fáradékonyságtól. > Tovább
Kettőt fizet, hármat kap! Ha mindhárom kötetet megrendeli, most szállítással együtt 3980 forintért az Öné lehet. MEGRENDELEM A jelen PDF minden eleme (szöveg és grafika) szerzői jogvédelem alatt áll, azok sem egészükben, sem részben nem másolhatók, nem publikálhatók és más módon sem használhatóak fel a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.
22
S Z E N V E D É LY E I N K
F E JL ŐD É S B E N
F E JL ŐD É S B E N
Te
s h eté ges gy e re- a kem Herceg
Attila
?
Ki ne találkozott volna a közösségi oldalakon olyan videókkal, amelyekben gyermekek ejtik ámulatba hallgatóikat fantasztikus énekhangjukkal vagy hangszerjátékukkal. Ám nem szükséges elsétálnunk a számítógépünkig, elég a távirányítóhoz nyúlni, ugyanis az egyik kereskedelmi tévécsatorna műsorában iskoláskorú gyerekek énekversenye zajlik.
gy
akorló zenepedagógusként bennem is folyamatosan felmerül a kérdés: vajon mit várhatok el egy iskoláskorú gyermektől? Melyek azok a zenei adottságok, amikkel már akkor rendelkezik, amikor először vesz hangszert a kezébe, és melyek azok, amiket nekem kell megalapoznom? Minden gyermek rendelkezik valamilyen szintű zenei képességekkel, ám az egyéni különbségek között jókora eltérés mutatkozhat – ezt naponta tapasztalom. A zenei tehetség nagyon korán megjelenhet. Azt, hogy pontosan mit értünk zenei tehetségen, szinte mindenki másképp
Mi az, ami megbabonáz minket ezekben a kislányokban és kisfiúkban? Minden bizonnyal az, hogy a huncut mosoly mögött egy mini felnőttet látunk, akinek a képességei messze meghazudtolják az életkorát. 32
értelmezi. A vélemények nem csupán a laikusok, hanem a témával foglalkozó szakemberek körében is igencsak megoszlanak. Nézzük meg, milyen képességeket tekinthetünk a zenei tehetség alapköveinek. Rátermettség vagy talentum? Először is fontos leszögeznünk, hogy a zenei képességek megléte, avagy a muzikalitásra való hajlam nem tévesztendő össze a zenei tehetséggel. Az persze tény, hogy megfelelő adottságok hiányában a talentum nem fejlődhet ki, ám mint azt később látni fogjuk, ehhez számos egyéb tényező összjátéka szükséges.
A muzikalitáshoz elengedhetetlen képességeket leggyakrabban zenei adottságtesztek segítségével vizsgálják. A 20. században számos teszt született, legtöbbjük négy főbb feladattípusból építkezik: ritmus- és hangemlékezésre, valamint hangmagasságok és hangerők megkülönböztetésére irányuló kérdésekből. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a zenei képességek a hang fizikai tulajdonságaihoz, valamint az emlékezethez kötődnek. Vajon elegendő-e ezen adottságok megléte a muzikalitáshoz, a zenei tehetség megjelenéséhez? A válasz egyértelmű nem. Tyeplov szerint ez olyan befogadót feltételezne, akinek a zenehallgatás csupán tartalom nélküli hangokat jelent. Pedig ez nemhogy a profi muzsikusokra, de még a laikusokra sem jellemző. A zene sohasem tartalom nélküli, sohasem üres. Mindig ad valamit. Éppen ezért lehet meglepő Igor Sztravinszkij gondolata, mely szerint a zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni. De térjünk vissza a zenei képességekhez. Tegyük fel, hogy valakinek kiváló ritmus- és hangemlékezete van, továbbá remekül meg tudja különböztetni a hangerőket és a hangmagasságokat. Kijelenthetjük, hogy ez az ember zenei tehetség? Ugye Ön sem gondolja így, kedves Olvasó? Az interneten vagy a televízióban látható gyerekek ennél többet tesznek. A zenei tehetség ugyanis az adottságokat kiaknázva teljesítményt hoz létre. A zenei adottságtesztek arra szolgálnak, hogy a kimagasló eredményekre való rátermettséget vizsgálják. Mi szükséges ahhoz, hogy készségeinket tehetségre váltsuk? Tanulni vagy nem tanulni – ez itt a kérdés Mondhatjuk, hogy a tehetségkutató műsorok virágkorukat élik. Nemcsak hazánkban, hanem a világ más tájain is ez a tendencia mutatkozik. Bizonyára Önnek is feltűnt már, hogy a nyertesek között nem igazán találunk olyanokat, akik zeneileg
izonyára mindenki átélt már hirtelen, erős haragot – amolyan „meg tudnám fojtani egy kanál vízben” jellegű érzést –, amelyben benne volt a gyilkos indulat. Ezek az agresszív késztetések ijesztőek lehetnek. Amikor az újságban borzalmas tettekről olvasunk, akkor lényegében arról van szó, hogy ilyenkor hiányzik az impulzuskontroll, a harag tettlegességhez vezet – vagyis az indulat cselekvésbe fordul. A fizikai bántalmazásnál némileg jobb, ha szóban fejezzük ki haragunkat. Dühünkben kiabálunk, és bár ilyenkor testileg senki sem sérül meg, az adok-kapok szócsata mindkét félnek lelki sérüléseket okoz. A mérgünkben kimondott szavak szó szerint „mérgezik” a kapcsolatot. Bár a veszekedések után ki lehet békülni, a sok sértő szó lerakódik, rombolja az önbecsülést, s a felgyülemlő harag idővel tönkreteheti a (szülő-gyerek, partner-, pár-, stb.) kapcsolatot. Éppen ezért sokak számára az agreszszió csak negatív felhanggal bír, holott – s ezt talán kevesen tudják – önmagunk megvédéséhez, vágyaink kifejezéséhez, a rivalizációs helyzetekben megfelelő pozíció kivívásához elengedhetetlenül szükséges saját – konstruktívvá tett – agressziónk. Vagyis az agresszió nemcsak rombolni tud, hanem segítségével építkezni is lehet – persze ehhez előbb némi mentális munkát kell rajta végezni. A teljesség igénye nélkül szeretném felvillantani, hányféle módon dolgozunk nap mint nap haragos érzéseinkkel: még a tudatba kerülésük előtt elfojthatjuk vagy más módon elháríthatjuk őket (néha ezek az elhárítások tünetekhez vezethetnek), máskor ugyan a tudatba kerülnek, de nem dolgozódnak fel – szavakban, tettekben vagy éppen azok hiányában fejeződnek ki (passzív agresszió). A verbális agreszszió gyakori megnyilvánulása például a leértékelés.
REJTETT ÉS NYÍLT HARAGJAINK
haragot vált ki belőlünk. Haragunk pedig erőt ad ahhoz, hogy védekezni kezdjünk (elmagyarázzuk, mi történt), vagy éppen visszatámadjunk (például frappáns megjegyzést téve vagy kifigurázva a sértegetőt). Ez triviálisnak tűnik és sokak számára az is, épp ezért feltűnő, amikor ez hiányzik, amikor valaki nem védi meg magát. Van, aki soha nem képes önvédelemre (ez a súlyosabb eset), így állandóan áldozathelyzetbe kerül, más csak egy bizonyos kapcsolatban válik védtelenné. Egy fiatal hölgy meséli, hogy a szülei soha nem dicsérik meg, sőt, dicséret helyett mindig lekicsinylő, szurkáló megjegyzéseket kap. Például amikor a munkahelyén egy kiemelt feladattal bízták meg, s boldogan felhívta édesapját, hogy megossza a jó hírt, a papa válasza ez volt: Miért, más nem vállalta? Elképzelhető a lány csalódottsága, megbántottsága, ám mégsem tette szóvá. Nem tett szóvá semmit sem most, sem korábban. Hogy lehet ez? – merül fel a jogos kérdés a történetet hallva. Valószínűleg azért, mert veszélyesnek érezte szóvá tenni, mert veszélyesnek tűnhetett az (egyébként gondoskodó) szülővel szemben érzett harag. Indulata aztán más módon, másokkal való kapcsolataiban jelent meg és álmaiban „tért vissza”. Tudattalan szinteken a haragunkat veszélyesnek élhetjük meg, mert érzelmileg távolítanak szeretteinktől. Ha megharagszunk valakire, legszívesebben otthagynánk – sokszor éppen azt, akitől a bizton-
Ha hiányzik…
26
ságot várjuk. Ezért nehéz sokszor a „fontos másikra” (szülő, pár, főnök) megharagudni, mert a tudattalanul veszélyesnek megélt érzést még a tudatba kerülés előtt elhárítjuk. A tudattalanunk nem tud különbséget tenni érzések és tettek között, a haragot rombolónak tekinti, ezért hárítja, s nem engedi tudatosulni. Vagyis elhárítjuk, anélkül, hogy tudnánk róla. Számos „elhárító mechanizmust” működtetünk, például elfojthatjuk a haragunkat, ami ha sikerül, nem okoz gondot. Az elhárító mechanizmusokat más néven védekező mechanizmusoknak is nevezzük, hiszen védenek a túlterhelő érzések tudatba kerülésétől. Az elhárító mechanizmusok közül most példaképpen csak egyet, a projekciót emeljük ki: ezt alkalmazzuk, amikor saját haragunkat másokra vetítjük ki: ők tűnnek haragosnak, támadónak, de mi magunk egyáltalán nem éljük meg az érzést.
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 3. S Z Á M
K U TATÁ S
Honnan származnak a szerződéseink?
p
Rejtett kapcsolati szerződéseink
Egy férfi arról panaszkodott, hogy magát nagyon gyengének, védtelennek, a világot viszont fenyegetőnek érzi. Fél buszon utazni, attól tart, megtámadják és nem képes a védekezésre. A környezetében lévő hangosabb, határozottabb embereket is veszélyesnek ítélte. Egy hosszabb terápiás folyamat során derült ki, hogy mindez valószínűleg a szüleivel szemben érzett – ki nem élt – haragra vezethető vissza, amelyet elhárított, mert úgy érezte, szülei nem bírnák ki a szemrehányásait. Az egész család úgy működött, hogy nem fejezték ki az ellenérzéseket, nem illett megmondani, mi a zavaró a másik működésében. A terápia során idővel egyre közelebb
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 3. S Z Á M
K U TATÁ S
K A P C S O L ATA INK
Martos Tamás – Sallay Viola
Amikor valaki megtámad minket – kritizál, beszól, leértékelő megjegyzést tesz –, 33
K A P C S O L ATA INK
b
AZ AGRESSZIÓ KEZELÉS MŰVÉSZETE
A zenei képességek egy meglehetősen érdekes formáját, az abszolút hallást vizsgálva egy amerikai kutatócsoport a kilencvenes évek elején arra az eredményre jutott, hogy a 4 éves koruk előtt zenei képzésben részesültek 40 százalékának volt abszolút hallása, míg azoknál, akik 9 éves koruk után kezdték zenei tanulmányaikat, ez az arány mindössze 3 százalék. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a korai zenetanulás egyértelműen kedvez a zenei képességek fejleszthetőségének – mi több, az abszolút hallás szempontjából kimondottan szükséges. A későbbi vizsgálatok azonban rámutattak, hogy a képlet korántsem ilyen egyszerű. Való igaz, hogy a korai életszakaszban kezdett zenei nevelés nagymértékben hozzájárul a muzikalitás fejlődéséhez, ám önmagában nem tekinthető elégséges feltételnek. Bár nem tudjuk, hogy az amerikaiak milyen megfontolás alapján választották a 4 és a 9 éves korosztályt, valamire mégis ráéreztek. Gyarmathy Éva írja, hogy a zenei képességek fejlesztésében a 9 éves kor kritikus időszaknak számít, ugyanis M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 3. S Z Á M
A K T UÁ L I S
K A P C S O L ATA INK
Gyomlai Éva
képzettnek – pontosabban „iskolázottnak” – bizonyulnának. Talán az iskola „nem tesz jót” a zenei tehetségnek?
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 3. S Z Á M
A K T UÁ L I S
K A P C S O L ATA INK
Mi az az abszolút hallás? Az abszolút hallás az a képesség, amelynek segítségével egy személy képes azonosítani és megnevezni a hallott hangokat külső viszonyítási pont nélkül. Az adottság meglétét leggyakrabban hangmegnevezéses tesztekkel vizsgálják, amikor is a hallott hangok ABC-s nevét kell visszaadni, tehát az abszolút szolmizáció, a kötött dó módszerét kell alkalmazni. Ezzel szemben relatív hallás esetén a hallott hangok megnevezése külső viszonyítási pont (általában egy másik, korábban már megnevezett hang) segítségével történik.
árokkal folytatott munkánk során sokszor hasznosnak bizonyul, ha az emberek fontos kapcsolataira s e kapcsolódások nehézségeinek megértésére metaforát használunk. Úgy tekintjük szüleikkel, párjukkal, munkatársukkal való kapcsolataikat – sőt akár a világgal való kapcsolatuk egészét is –, mint amit sajátos belső szabályok szerint alakítanak, s e szabályrendszerek, „szerződések” szerint cselekszenek. Úgy működnek, mintha lenne mögöttük valamilyen íratlan megállapodás. Úgy élünk, úgy reagálunk, mintha sajátos szerződéseket tartanánk be és próbálnánk érvényesíteni. Ezért is neveztük el ezeket rejtett kapcsolati szerződéseknek. A „szerződés” persze valóban csak metafora: nincs szó semmilyen formális megállapodásról, és különösen nem jellemző ezekre a szerződésekre, hogy írásban rögzítenék őket.
Rejtett szerződéseink az emberi faj történetében gyökereznek. Az újszülöttek néhány nagyon általános „szerződésmintával” jönnek a világra, melyeket aztán a konkrét kapcsolati tapasztalatok töltenek meg részletekkel, illetve módosítanak. Olyan, mintha egy egyszerű alapszerződést mutatna fel: „Ha már ezt a nagy utat megtettem, arra számítok, hogy továbbra is törődésben, gyengédségben lesz részem, táplálni és védeni fognak. Cserébe cuki vagyok, szemkontaktust keresek, és hasonlítok rátok.” Ha pedig a szülők vagy gondozók nem teljesítik ennek a szerződésnek megfelelően a kötelezettségeiket, akkor a csecsemő azonnal jelzi, hogy szerződésszegést észlel, és követeli jogos jussát: legörbül a szája, sír, nyűgös – azaz ő sem teljesíti a szerződés rá eső részét. Mindaddig ezt próbálja tenni, amíg valamilyen gondoskodást nem kap. A csecsemő kezdettől fogva a mosolyával és a sírásával tárgyal: megpróbálja a fejlődése szempontjából leginkább előnyös feltételekkel kitölteni a szerződését… Rejtett kapcsolati szerződéseink Feri történelemtanár. Régi álma, hogy iskolaigazgató lehessen, de hosszú hónapok óta nem talál vágyainak megfelelő munkát, így inkább nem lép semerre, csak panaszkodik. Barátnője, Réka egy bankban dolgozik, egyre elkeseredettebb és dühösebb, úgy érzi, Feri tartozna neki azzal, hogy végre igazán a saját lábára álljon. Persze Feri is átéli mindezeket, csakhogy ő mást is átél. Mintha valahol nagyon mélyen el lenne temetve benne az a magabiztosság, ami egy tényleg neki való állás megszerzéséhez kell. A párterápia során jön rá arra, hogy eredeti családjuk egyik legfontosabb szabálya az volt:
1.
27
24
ne bántsd meg a másikat, hanem védjed, óvjad – akár saját álmaid feladása árán is! Feri pedig azzal, ha olyan munkakörben dolgozna végre, amit szeret, élő példája lenne valaminek, amit apja soha nem tudott meglépni – ugyanis egész életét keserűségben élte le, a családja érdekében soha nem mert kockáztatni, mindig biztosra ment. Könyvtárosként soha nem tett lépéseket afelé, ami igazán szeretett volna lenni – középiskolai tanár. Feri viszont arra vágyik, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnie – de úgy érzi, mintha ezzel megsértene egy láthatatlan megállapodást: ha közénk akarsz tartozni, nem érezheted jól magad a munkádban, mert azzal bántod apádat. Ugyanakkor anyjától mindig azt hallotta, hogy „Te vagy, aki még sokra viszi a családból”. Így aztán gyermekként is, fiatal felnőttként is sokat ábrándozott arról, hogy valami különös és jelentős pályára szóló küldetése van… Mi köti össze ezeket a tapasztalatokat, helyzeteket? Miért nehéz Ferinek igazán hozzá illő munkát találnia? Hogyan lehet, hogy még mindig jelen van az életében mindaz, amit szüleivel tapasztalt gyerekkorában? S vajon párkapcsolataira is rányomja bélyegét, ott is hasonlóképpen működik? Amikor Feri fellelkesül egy új állás megpályázásának lehetőségétől, majd váratlanul teljesen elbizonytalanodik, sok minden fut benne egyszerre. Már előre látja az elismerő pillantásokat, ami azért jár majd, ha
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 2 . S Z Á M
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 2 . S Z Á M
L E L K II S ME R E T Ü NK
25
L E L K II S ME R E T Ü NK
Menczigár Erika
MIELŐTT ÚTRA KELSZ…
Szalay Ágnes
Napjainkig a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 350 ezer magyar hagyta el Magyarországot, s a folyamat egyre gyorsul – legalábbis ezt mutatják a hivatalosan követhető adatok, további felmérések pedig arra utalnak, a harminc év alattiak fele tervezi, hogy külföldön próbál szerencsét. Ennek ellenére úgy tűnik, az ezt fontolgatók nemigen találnak útmutatást arról, hogy mindez milyen lélektani hatásokkal jár. Amikor ugyanis a külföldön élő vagy oda készülő magyarokról beszélünk, ne feledjük, hogy kivándorlásuk nemcsak őket, hanem a hozzájuk közel állókat – családtagokat, barátokat, ismerősöket, munkatársakat – is érinti, a jelenség tehát nemcsak gazdasági, népességi, hanem társadalmi és pszichológiai kérdéseket is felvet.
„Nem azért kell a nőt a társadalmat irányító erők közé formálisan is felvenni, mert ’van olyan’, mint a férfi, hanem mert nem olyan, mint a férfi. Nem lévén olyan, mást vesz észre, mást emel ki, mást akar, ami talán a férfinak kevésbé vagy egyáltalán nem jut eszébe” – írja Dienes Valéria, az első magyar női egyetemi tanár ’63-as visszaemlékezésében.
Mit is kell tisztáznunk magunkban, amikor a kivándorlást fontolgatjuk? Talán az első és legfontosabb a motiváció. Tudatában vagyunk-e annak, miért megyünk külföldre? Ez nagyon lényeges kérdés, mert ettől függően változhatnak viselkedési mintáink. Mik a legfőbb motivációink? Mi mindent vagyunk hajlandók megtenni a cél érdekében? Miről vagyunk hajlandók ezért (még ha átmenetileg is) lemondani?
Amikor valaki úgy dönt, hogy külföldre költözik, számos olyan kérdéssel kell szembenéznie, amelyek a gondolat megszületésekor, a tervezgetés során talán fel sem merültek benne. Az alábbi – egymással szorosan összefüggő – jelenségek azonban előbbutóbb minden külföldre költöző életében felbukkannak. Így az induláshoz szükséges információk után kutatva a lélekben való felkészülést sem hanyagolhatjuk el, hiszen ez legalább annyira fontos, mint az, hogy mivel utazzunk, vagy hol keressünk szállást… Hogy sorozatunkban valóban olyan jelenségekről olvashat az érintettek nem csekély köre, amelyeket egy bevándorló átél, arra garancia, hogy a szerző, aki maga is egy másik országban kezdett új életet, átélte mindezt, s találkozott a külföldre költözés minden kellemes és kellemetlen hozadékával. Tapasztalatainak összefoglalásával abban kíván segíteni, hogy a külföldön szerencsét próbálók olyan helyzetekre is fel tudjanak készülni, amelyekkel talán nem is számoltak volna. Sorozatunkban nemcsak a jelenségek pszichológiai hátterének megvilágításával foglalkozunk részletesen, de hasznos – és kipróbált – tanácsokkal segítjük a szerző sorstársait.
Ehhez szorosan kapcsolódik az önismeret témaköre is. Ismerjük-e magunkat annyira, hogy megfelelően fel tudjuk mérni fizikai, de legfőképp lelki erőforrásainkat egy ekkora változáshoz? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mivel jár hazánk, szeretteink, megszokott környezetünk elhagyása – legtöbb esetben a teljes bizonytalanságért cserébe? Tudjuk-e, hogyan fogunk majd megküzdeni a minket érő kihívásokkal és nehézségekkel?
NEMI KÜLÖNBSÉGEK Szöllősi Aba
Aztán itt van az önbecsülés kérdése. A külföldön szerencsét próbálók legtöbbjének mindent az elejéről kell kezdenie – még akkor is, ha a saját hazájában elismert, sikeres volt. Tapasztalat és megfelelő nyelvtudás hiányában – ritka kivételtől eltekintve – nem jellemző, hogy az első időkben olyan állást kapunk, amilyet szeretnénk. Ez pedig azzal jár, hogy képzettségünk, tapasztalataink és igényeink ellenére el kell vállalnunk olyan munkákat is, melyeket nem szívesen végzünk, ami sok-sok ellenérzést von maga után. Önbizalmunk is csorbulhat amiatt, hogy sok éves tanulásunk, és nyelvvizsgákkal igazolt tudásunk nagyon keveset ér. Magabiztosságunkat ez sok esetben nagyon visszavetheti. Hogyan fogunk megküzdeni ezekkel a negatív érzésekkel?
A RACIONALITÁSBAN Férfi-női különbségek Sokszor hallhatjuk, hogy a férfiak inkább racionális, matematikai, a nők pedig inkább érzelmi, intuitív gondolkodásúak. De megállja-e a helyét ez az állítás? Valószínűleg mindenki tudna hozni pro és kontra érveket mindkét válasz mellett és ellen. Bizonyára többünknek vannak olyan ismerősei, akikre nem igaz ez a sztereotípia – de vannak olyanok is, akikre jól illik.
A kivándorlás kapcsán megkerülhetetlen a tolerancia és beilleszkedés problémaköre is. Manapság, bárhová megyünk, sorstársak százezrei, milliói vesznek körül bennünket a legkülönbözőbb etnikai, vallási és kulturális háttérrel. Mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni az adott célország lakosaihoz, szokásaihoz, szabályaihoz, kultúrájához, ezenfelül pedig a megszámlálhatatlanul sok más nemzetiséghez? Nem kerülhetjük meg a honvágy kérdését sem. Miért olyan nehéz elszakadni, miért hiányzik az otthon még akkor is, ha nagyon motiváltak vagyunk a változásra? Hogyan enyhíthetjük honvágyunkat? Néhány praktikus tanáccsal igyekszünk segíteni ebben. Végül, de nem utolsósorban beszélnünk kell személyes kapcsolatainkról is, hiszen mindannyian Magyarországon hagytunk vagy hagyunk családtagokat, barátokat, ismerősöket –, olyan kapcsolatokat, melyek addigi életünk szerves és fontos részei voltak. Képesek leszünk-e új életet kezdeni nélkülük? Fel vagyunk-e készülve arra, hogy ezek a kapcsolatok – bár nem kell rögtön a megszűnésükre gondolnunk – drámaian meg fognak változni? Hogyan segítsünk otthon maradt szeretteinkkel elfogadtatni ez az új helyzetet? Hogyan tudunk megküzdeni szeretteink hiányával? Sokak számára ez az egyetlen és utolsó szál, ami miatt nem képesek elszakadni és új életet kezdeni külföldön, vagy ha sikerül is, idővel mégis visszatérnek.
Menczigár Erika – pszichológus, 2012-
ben diplomázott az ELTE-n. Az egyetem után Londonban kezdett új életet. Jelenleg egy evészavaros fiatalokat kezelő magánklinikán dolgozik.
42
A jó, a rossz és a kisbaba
ÚTRAVALÓ KIVÁNDORLÓKNAK – 1. RÉSZ
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 2 . S Z Á M
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 / 2 . S Z Á M
43
56
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /4. S Z Á M
K A P C S O L ATA INK
Pár-baj
Mit tesz a stressz a kapcsolattal – és hogyan bánik a kapcsolat a stresszel?
Kinga és László esete jó példa arra, milyen nehéz „élményekhez” vezet, ha egy pár nem tudja „elég jól” kezelni a kapcsolatukat érő kihívásokat és az ebből származó stresszt. A következmény nemcsak az lehet, hogy kevésbé hatékonyan oldják meg a problémákat, de még a kapcsolatuk is gyengülhet. A lkeseredett fiatal pár kihívással teli helyzetekben jön az első családtenőhet köztük az érzelmi távolrápiás konzultációra: ság, s egyre kevésbé jólesőek László és Kinga. Úgy a másik jelzései, gesztusai. A érzik, kapcsolatuk romokban, negatív tapasztalatok következalig tudnak a fontos dolgokban tében pedig egyre fenyegetőbbé megegyezni. László lassú és válhatnak egymás számára. Az megfontoltan reagál a kihívások„elég jó” stresszkezelés ezért a ra, bizonytalanságában a végtepárkapcsolat egésze szempontlenségig halogatná a cselekvést jából is fontos. – legalábbis Kinga így érzi. Ő
e
ugyanis azonnal tudja a legjobb megoldást, és hol beavatkozik László feladataiba, elintéz helyette dolgokat, hol kioktatja arról, hogy hogyan kellene kézbe venni a dolgokat, mi lenne a helyes lépés. Szinte a kapcsolatuk kezdete óta jelen van ez a különbség: első nehéz élményük az volt, amikor Kinga ösztöndíjat kapott egy távoli ország képzőművészeti főiskolájára, László pedig követte őt. A kint töltött hónapok alatt Kinga egyre inkább kiteljesedett, László viszont egyre elveszettebbnek érezte magát, és hiába állt elő Kinga újabb és újabb javaslatokkal, ötletekkel, hogy mihez kezdhetne magával, kudarcnak érezte az életét. Kingát egyre jobban frusztrálta László tehetetlensége és állandósuló rosszkedve, amin odafordulásával, jó tanácsaival sem tudott enyhíteni.
Egyéni stressz – páros stressz
Esetükben – ahogy minden párkapcsolatban – a nehéz helyzetekből származó stressz nem csupán egyéni, hanem egyúttal páros stressz is. A stressz megmutatja a kapcsolat eleve meglévő sérülékeny pontjait – de az erősségeit is, fény derül alapvető kapcsolati mintázatukra, „rejtett kapcsolati szerződésükre”. Ilyen és ehhez hasonló megfontolások vezettek oda, hogy az elmúlt évtizedben egyre többen kezdték kutatni a páros stressz és páros megküzdés sajátos folyamatait, jellemzőit. A párkapcsolati, más néven diádikus stressz legfontosabb jellemzőjének azt tartják, hogy a kihívás vagy nehézség a pár mindkét tagját érinti. A közösen átélt nehéz helyzetekben általában elég nyilvánvaló, hogy a pár együtt is érintetté válik, nemcsak a partnerek külön-külön. László és Kinga is együtt utaztak külföldre, együtt szembesültek az új élet számos kihívásával, a stresszhelyzet mint párt érte őket. Reakcióik persze nagyon különböztek, hiszen Kinga aktív, megoldásokra
38
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /1. S Z Á M
Intelligencia A nemi különbségek kérdése a tudományos közegben például az intelligencia témájában vált vitás területté, nehéz a saját nézetektől, érzelmektől mentesen beszélni róla. Hírhedt például Lawrence Summers, a Harvard volt igazgatójának esete, aki 2005-ben egy nyilvános beszédében abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy azért alacsony a női nem akadémiai képviselete, mert kevésbé van meg bennük a velük született képesség, hogy sikeresek legyenek ezen a területen. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy a következő évben le kellett mondania… Az intelligenciateszteket úgy szerkesztették meg, hogy a két nem átlaga ne mutasson egymáshoz képest eltérést az összpontszámban. A különböző alskálákon viszont eltérőek a pontszámok: a nők főként a verbális, míg a férfiak inkább a térbeli feladatokon teljesítenek jobban – ez utóbbival szokták magyarázni, hogy a férfiak miért jobbak a matematikai feladatokban. Azonban a férfiak eredménye csak bizonyos matematikai feladatoknál jobb, legtöbbször nem különbözik a férfiak és a nők teljesítménye. Az eltérések kérdése a mai napig vitatott: egyes kutatók képességbeli különbségnek tartják, míg mások szerint egyszerűbb magyarázatot is találhatunk a megfigyelhető különbségekre, például azt, hogy az intelligencia-teszteket férfiak készítették, ezért az főként az ő gondolkodásukat méri. Annyi
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /4. S Z Á M
K A P C S O L ATA INK
Martos Tamás – Sallay Viola
Az ilyen sztereotípiák miatt a nőket sok hátrány érte a múltban, például az 1800-as évek egyes filozófusai a racionális gondolkodás hiányával indokolták, hogy miért ne kapjanak a nők választójogot. Az amerikaiak az 1800-as évek végéig nem tekintették jogilag személynek a nőket. Azonban még a múlt században is akadtak ehhez hasonló gondolatok, például Freud szerint a nőknek fejletlen a szuperegója, mely többek között a morális szabályokat tartalmazza; de akár gondolhatunk arra is, hogy Görögországban és Svájcban is csak az 1900-as évek második felében kaptak választójogot a nők, vagy arra, hogy Angliában csak 1970ben született olyan törvény, amely kötelezi a munkaadókat arra, hogy ugyanazért a munkáért egyenlő fizetést kapjanak a nők és a férfiak. Ezek az előítéletek a mai napig mélyen be vannak épülve társadalmunk gondolkodásába, de tudjuk, hogy sokszor félrevezetőek vagy egyenesen tévesek is lehetnek.
Hogy vannak-e különbségek mentális képességekben férfiak és nők között, igen fontos lehet a munkavállalás terén – ilyen esetekben nem hagyatkozhatunk a laikus megítélésre. Az intelligencia területén tudományos eszközökkel már régóta vizsgálnak nemi különbségeket, de legalább ennyire érdekes vizsgálati terület a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő racionalitás is.
Mit mutat a tükör?
Stressz vagy nem stressz?
Szalai Tamás Dömötör
Ha feltesszük magunknak a kérdést: „vajon jó vagyok?”, rengeteg élmény, történet juthat eszünkbe. Arcok és érintések. Emberek, akik mondtak valamit erről, kapcsolatok, amelyek tettek valakivé. Mikor egyedül, a tükör előtt kérdezzük ezt magunktól, talán megtett és meg nem tett lépések, elért és elmaradt eredmények merülnek fel, de válaszul csak egy arcot látunk meg egy alakot. Egy testet, aminek szépségei, hibái, kiterjedései vannak. Súlya, amit lemérhetünk, azt kérdezgetve, ez így elég jó-e? Mintha a számok mindenre választ adnának – jóra, rosszra, magányra, együttlétre, párkapcsolati sikerre, sikertelenségre. Vonzó vagyok-e, kellek-e így valakinek?
De mi történik akkor, ha egy helyzet csak egyikük számára stresszkeltő, a párja nem érzékel nehézséget – például a rossz jegyeket hozó gyerek miatt csak az anya kezd szorongani, az apa elnézően legyint? Ilyenkor sokszor megindul egy meggyőzési manőver: egyikük, másikuk, vagy akár mindkettőjük megkísérli megváltoztatni párja helyzetér39
16
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /1. S Z Á M
20
rohangáltak, röhigcséltek, és csapatostul száguldottak a játszótér kapuja felé. A mamák követték őket, kivéve engem, mert én egy elkeveredett fagyiskanalat keresgéltem a homokban (ekkortájt ennek volt a legmagasabb árfolyama a játszóterünkön, nem hagyhattam veszni). Mire összeszedtem minden holminkat, már csak Sári ácsorgott pityeregve a játszótéren, vágyakozva nézte a kaput, amin túl a gyerekek bandáztak tovább vidáman. Csatlakoztunk a többiekhez, és a mamák rögtön jelentették, hogy Sári, váratlan bölcsességről téve tanúságot, a játszótér kapujában megállt, és azt mondta: „Nem mehetek ki Anyu nélkül, inkább megvárom az anyukámat.” Majd, átélvén ennek a döntésnek a súlyát, sírva is fakadt. Mindezt úgy, hogy sosem mondtam neki, hogy nem mehet ki nélkülem, nem volt szökdösős fajta, így nem is került elő ez a probléma. Szegény ...feltételezhetjük egy belső, Sári, jó következteha nem is túl összetett, tést vont le egy álde mégis egyéni talános szabályból értékrend meglétét (nem megyünk ki az utcára az anyánk nélkül) és rögtön el is kezdte megtapasztalni, hogy mennyire nehéz néha helyesen cselekedni. Büszke voltam rá, hogy okosan viselkedett, és még otthon, ebéd közben is megjegyeztem, milyen ügyes volt, hogy megvárt. Erre, mit ad isten, ismét sírva fakadt, és azt hüppögte: „Nem ügyes voltam!” „De miért mondod
ezt? Mi a baj?” – kérdeztem. „Nem adtam vissza Emmának a lapátot, amikor kérte.” Hát igen, ez is tény. Pár perccel korábban történt. Ráadásul Emma a legjobb barátnője, Sári sok mindennel kedveskedik neki, de valamit oda- vagy visszaadni még neki sem tud. Ez bizony lelkiismeret-furdalás volt, olyan erős, hogy még a jó viselkedése miatti dicséret örömét sem tudta élvezni. Röpke egy óra alatt Sárinak kétszer is döntenie kellett jó és rossz között, egyszer így választott, másszor úgy. Külön pech, hogy végül mindkettő kellemetlen volt számára, nehéz volt kivonnia magát a többiek játékából és lemaradni a játszótéren – de nem volt jobb a lelkiismeret-furdalás sem, amit utólag érzett, miután a rosszat választotta. Mindenesetre, ha egy gyerek két és fél évesen ilyenekre képes, hogy egy egyedi helyzetre önállóan szabályt alkosson, ami ráadásul össze is cseng azzal, amit a szülei gondolnak; hogy az alkotott szabályt be is tartsa a csoport nyomása ellenére, vagy hogy lelkiismeret-furdalást érezzen – akkor feltételezhetjük egy belső, ha nem is túl összetett, de mégis egyéni értékrend meglétét. Dalma, a kisebbik lányom a maga tízhónapos elkerekedett szemeivel figyeli ezeket az eseményeket. Míg Sári általában olyan, mint egy szappanopera hősnője, addig Dalma egy elfogulatlan, ám mindenre kíváncsi haditudósítóra emlékeztet. Figyel, feljegyez, fényképez, de nem ítélkezik, nem alkot véleményt. Persze ez korántsem biztos, hogy így van. Pszichológusok, Freudtól Piaget-ig, de még az M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /1. S Z Á M
M I T É R E K É N?
Testtömeg és szexualitás
Az egyezkedési folyamat többféle módon mehet végbe. A legnyilvánvalóbb, ha a pár mindkét tagja nyíltan kimondja – vagy kimutatja –, hogy számára valami nehéz a helyzetben. Lehet, hogy egyikük dühösen szidja a stressz okozóját (mondjuk a karambolt okozó autóst, vagy a tanárt, aki berendelte őket, mert a gyerek bukásra áll), míg a másikuk csendben sírdogál, és azt mondogatja maga elé: „Jaj, most mi lesz?”. Reakcióik különböznek, de mindkettejük számára viszonylag egyértelmű, hogy ugyanannak a helyzetnek a következtében mindketten valami nehezet élnek át. Verbális és nonverbális kommunikációs csatornákon is azonnal, egymás számára is félreérthetetlenül létrejött a konszenzus: „ez mindkettőnk számára stressz!”
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /1. S Z Á M
57
M I T É R E K É N?
koncentrál, László visszahúzódik. A nehéz időszakot azonban együtt élték át, és abban még többékevésbé egyetértettek, hogy a helyzet stresszes, nehéz. De még egy ilyen törékeny egyezés sem magától értetődő. Ami egyikünk számára stresszkeltő, az nem feltétlenül lesz a másikunknak is az – így volt ez kezdettől fogva Kinga és László esetében is. Kinga sokkal inkább a magáénak érezte a lehetőséget, aktivitásához jól illettek a kihívások. László ellenben légüres térbe került, próbálkozásai elakadtak, s Kinga aktivitását is egyre nyomasztóbbnak élte meg. Mindketten érezték, hogy stresszteli időszakot élnek át, de önmagukban és egymás között sok szempontból másképp értékelték a dolgokat. Az egyéni stresszélmény és az arra adott válasz azon múlik, hogy a személy hogyan értékeli a helyzetet. Ugyanígy a párkapcsolat szintjén is egyezkedési folyamatok indulnak el egy közösen átélt helyzetben: stressz vagy nem stressz, és ha igen, akkor mi okozta, ki hozta létre, és mi benne a nehéz? A válasz néha nem is annyira egyértelmű, mint hinnénk.
S
ári lányom a harmadik születésnapja felé közeledvén néha morális válságba kerül. Történt például, hogy megszokott játszóterünkön töltöttük a délelőttöt, ebédidő közeledtével pedig az egész gyerek- és mamacsapat elkezdett szedelődzködni. A gyerekek, köztük Sári is, remek formában voltak, együtt játszottak,
17
PÁ LYÁ Z AT
PÁ LYÁ Z AT
„POWER POSING” Bóna Krisztina
v
ajon szexuális életünkben tényleg jelentős szerepet játszik a testtömeg? Vagy sokkal inkább az önelfogadásról, önértékelésről szóló belső harc mutatója, amihez épp ezt a harcmezőt találtuk?
Bizonytalankodva kergetjük a tökéletességet, és nem jut eszünkbe: ahogy minket, másokat is megijeszt a tökéletesség hűvös távolsága
Testtömeg és önelfogadás Bizonytalankodva kergetjük a tökéletességet, és nem jut eszünkbe: ahogy minket, másokat is megijeszt a tökéletesség hűvös távolsága. Sem Aronson kutatásaira nem gondolunk, melyek rávilágítottak, hogy azt szeretik legjobban, aki igen szép és igen jó, de azért vannak hibái. Sem arra, hogy a mosolygóst tartják szimpatikusnak, és azt, aki nyit felénk – márpedig mosolyogni és érdeklődni az tud szívből, aki elfogadta a világot, vagy magát. A testtömeg sokak számára egészen mágikus jelentőséggel bír: mintha ez az egyetlen szám az elfogadhatóság és siker mutatója lenne, mellyel szemben győzelmet aratunk, vagy vereséget szenvedünk. De vajon a célul kitűzött testtömeget elérve tényleg elégedett leszek magammal? Vagy épp az önmagammal való elégedetlenség miatt akarok lefogyni? Ha lefogyok, jobbak lesznek a kapcsolati esélyeim is? Lehetnék túlsúllyal is szexuálisan megerősített? Testkép és/vagy énkép? A testtömeg persze lecsupaszítás, elszigetelés, hiányzik belőle a kisugárzás, a gesztusok, az arányok, a közelség, az élet – és ha már szexről beszélünk: a személy, a másik. Ugyanakkor jelentősége nyilvánvaló, mivel a testtömeg meghatározza a testképet. A testkép pedig összefonódik, olykor egészen összeolvadhat az énképpel: az vagyok, aki a tükörbe néz. Tán emiatt is van, hogy a testtömeg egész életünkben befolyásolja a testünkkel való elégedettséget, mely az én-érték egyik legfőbb összetevője – fiatal nők önértékelésének pedig legfontosabb komponense. Hogy testünket mennyire látjuk szépnek, mennyire „mozgunk a bőrünkben természetesen”, kihat társas magabiztosságunkra, közvetlenségünkre, a közelség zavartalan megélésére, érintéseink spontaneitására. Így
a szexualitás közvetítésével egyértelműen befolyásolja a párkapcsolati sikerességet is. Testkép és társas elfogadottság Testem tulajdonságai egyben a rólam alkotott benyomás legelső támpontjai is egyben, melyek kihatnak a társas elfogadottságra. A holdudvar-hatást ismerve a fizikai szépség könnyen a belső jóság, okosság, kedvesség projekciójával társulhat. A női alakok attraktivitásának megítélésében egy vizsgálat során a válaszok több mint 70 százalékában a testtömeg állt első helyen. Az alakokat 19-21-es testtömegindex mellett ítélték a legcsinosabbnak, tehát a normális testtömeg-tartomány alján. Ez egy 165 centi magas nő esetén 55-57 kilogrammot jelent, ami már önmagában nagy kihívások elé állíthat valakit. Ismert tény, hogy a túlsúlyosság már gyerekkorban is erősen kapcsolódik a testtel való elégedetlenséghez, a túlsúlyos nők körében pedig jóval magasabb a szorongás, depresszió, extrém diétázás és evészavar valószínűsége. Ezzel szemben valóban „megváltana” az alacsony testtömeg? Nem: izgalmas módon minél alacsonyabb az élethossz alatti testtömeg, annál valószínűbb a libidóvesztés, a szexualitással kapcsolatos szorongás és a szexuális viszony hiánya. Figyelembe véve, hogy az alacsony testtömeg gyakran súlycsökkentő próbálkozá-
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /5. S Z Á M
sok eredményeképpen jön létre, melynek hátterében nagy valószínűséggel a testtel való elégedetlenség áll, a középpontba immár nem a testtömeg kerül, hanem az, amit mi magunk arról gondolunk.
A befelé sugárzó erő
Önértékelés, testkép és párkapcsolat Minél magasabb valakinek az önértékelése, annál biztosabb partnere elkötelezettségében és saját kapcsolati készségeiben – így bár az együttlétbe bevonódva a sebezhetőséget is vállalja, mégis boldogabb marad a kapcsolata. A bizonytalanabb önértékelésű feleségek ritkábban osztják meg legbensőbb gondolataikat, bizalmatlanabbak férjük elfogadásában, és általában a kapcsolatuk is boldogtalanabb. Szinte azonos összefüggés igaz a testkép elfogadásának hatására, mivel a saját vonzerőről alkotott ítélet meghatározza, mennyire tartjuk bizonyosnak, hogy a párunk is kívánni fog minket. Aki tehát testével kapcsolatban szégyent él meg, intim viszonyában is több szorongásról számol be. Nagyobb visszautasítási lehetőséggel számol, és a rizikószabályozás, azaz a szexuális visszautasításból fakadó fájdalom elkerülése végett ritkábban kezdeményez, kisebb valószínűséggel bocsátkozik viszonyba. Szexuális vágya és aktivitása is csökkenhet, emiatt a saját vonzerőről alkotott – egyszer megingathatatlan, máskor oly sérülékeny – meggyőződés nemcsak a magunk, de partnerünk kapcsolati elégedettségét is befolyásolja. M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /5. S Z Á M
21
28
A szociálpszichológus Amy Cuddy 2012-es előadását a testbeszédről, a magabiztos fellépés fontosságáról, ezek másokra és magunkra gyakorolt hatásáról az interneten több mint 16 millióan nézték meg. A témát tekintve ez nem jelent különösebb újdonságot, hiszen manapság a nonverbális viselkedés és annak minél hatékonyabb kiaknázása hatalmas népszerűségnek örvend. Elég csak körülnézni a könyvesboltok polcain, a tudományos vagy népszerű pszichológiával, kommunikációval foglalkozó blogokon, folyóiratokban – a testbeszéd kommunikációs folyamatban játszott szerepe mindenki számára egyértelmű. Mi jelenti hát az újdonságot Amy Cuddy előadásában (rendkívüli előadókészsége és az előadás személyessége mellett)? Miért terjedt ez a videó szinte futótűzként a közösségi oldalakon? Mi az, ami újdonságot, friss szempontokat hozott a nonverbális viselkedésről szóló párbeszédbe? Miért érezte és érzi rengeteg ember megszólítva magát általa? A válasz a kérdésfelvetésben és a kutatás kivitelezésének egyszerűségében, illetve meglepő gyakorlati hasznosságában rejlik. A nonverbális viselkedés szakirodalmának nagy részével ellentétben Cuddy és munkatársai nem arra kerestek választ, mit kommunikálunk magunkról mások felé, amikor így vagy úgy viselkedünk, hanem arra, hogy mindeközben milyen változások történnek a testünkben és a gondolkodásunkban. Hatalmas különbség!
„Dominancia-pózok” A kutatók régóta tisztában vannak azzal, hogy a legkülönfélébb állatfajoktól az emberszabásúakon át az emberig az élőlények bizonyos expanzív, erőt vagy agressziót kifejező pózokkal, mozdulatokkal fejezik ki dominanciájukat. A hím páva kiterjeszti a farktollait, hogy lenyűgözze a nőstényt; a nőstény hattyú felágaskodik és a szárnyával csapkod, hogy elijessze a fiókáit fenyegető embert. A gorilla mellét kidüllesztő, mellkasát öklével csapkodó képe szinte automatikusan az alfahím sztereotípiáját és az ehhez kapcsolódó asszociációkat ébreszti fel bennünk, és csupán a viselkedésük, testbeszédük alapján könnyen meg tudjuk különböztetni egy csimpánzcsapat alfahímjét is egy passzív, alárendelt hímtől. Az embernél sincs ez másként – a testbeszédünk világosan megmutatja, hogy mekkora hatalommal, önbizalommal rendelkezünk, mennyire érezzük magunkat fölényben vagy alárendelve a beszélgetőtársunkhoz képest. Olyan kutatás azonban mindezidáig nem létezett, amely azt vizsgálta volna, hogy egy erőt, dominanciát, magabiztosságot sugárzó viselkedés „visszafelé” is hat-e – azaz erősebbnek, magabiztosabbnak érezzük-e magunkat általa? Az az erő, amelyet kifelé, mások felé kommunikálunk, képes-e befelé, az érzéseink, gondolataink irányába is hatni, egyfajta befelé sugárzó erőként? „Erősek” és „gyengék” Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, először is tudnunk kell, milyen szubjektív érzések, illetve fiziológiai állapotok jellemzik azokat az embereket, akik nagy hatalommal és önbizalommal rendelkeznek. Az ilyen személyiségek neuroendokrin profilja lényegében két hormon esetében különbözik a kevésbé dominánsakétól: a tesztoszteron magasabb, illetve a stresszhormonként is ismert kortizol alacsonyabb szintjében. Általában szubjektíven is erősebbnek és magabiztosabbnak értékelik magukat; jobban ki tudják használni kognitív képességeiket, asszertívebbek, gyorsabban cselekszenek, s hajlamosabbak több kockázatot is vállalni. Mindezek alapján Cuddy és munkatársai azt a kérdést tették fel: vajon az „erős” pózok felvétele („power posing”) segíthet-e abban, hogy valóban erősnek és magabiztosnak érezzük magunkat – illetve hogy ez a fiziológiai mutatóinkban is megmutatkozik-e? A válasz egy hangos és egyértelmű igen, amelyet egy lenyűgözően egyszerű kísérlettel demonstráltak. A résztvevőket két csoportra osztották, az egyikben egy erőt sugárzó, magabiztos pózt kellett felvenniük és két percig tartaniuk, a másikban pedig ennek az ellenkezőjét. Az erős póz a nonverbális viselkedéssel foglalkozó szakirodalom alapján olyan testhelyzet, amely egyrészt expanzív, azaz nagy helyet foglal el a térből (pl. terpeszállás, csípőre tett kezek), másrészt a testtartás nyitott (pl. a kezek össze vannak fonva a tarkón). A „gyenge póz” ennek pontosan az ellenkezője: a testtartás inkább zárt, a karok vagy lábak keresztezettek, és a test összehúzódik, kevés helyet foglal el a térből. A kísérlet előtt és
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /5. S Z Á M
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 014 /5. S Z Á M
Rendelje meg lapunkat! rendeles.mipszi.hu
Látogassa meg weboldalunkat, iratkozzon fel ingyenes Hírlevelünkre! www.mipszi.hu
23
29