A közigazgatás és a civil szervezetek kapcsolata Bevezetés .................................................................................................................................... 2 1.
A Nemzeti Civil Alapprogram ........................................................................................... 3 1.1.
A Nemzeti Civil Alapprogram célja ................................................................................... 3
1.2. A Nemzeti Civil Alapprogram célcsoportja............................................................................. 3 1.2.1. Nonprofit szervezetek helyzete ............................................................................................................ 3
2.
1.2.2.
Civil társadalom fogalma, jellemzői ................................................................................................ 4
1.2.3.
Nonprofit szektor típusai.................................................................................................................. 4
1.2.
Az Alapprogram intézkedései ............................................................................................. 5
1.3.
Az Alapprogram követelményrendszere ........................................................................... 6
Alapelvek ............................................................................................................................ 7 2.1.
Az esélyegyenlőség biztosítása ............................................................................................ 7
2.1.1. Az esélyegyenlőség szempontjai .......................................................................................................... 7 2.1.2.
Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma ............................................................................... 7
2.1.3.
Pozitív diszkrimináció ..................................................................................................................... 8
2.1.4.
Esélyegyenlőség biztosítása az EU-ban ........................................................................................... 9
2.1.5.
Esélyegyenlőség biztosítása Magyarországon ................................................................................. 9
2.2.
3.
Az alapvető jogok biztosítása ............................................................................................ 10
2.2.1.
Az emberi jogok............................................................................................................................. 10
2.2.2.
Állampolgári jogok ........................................................................................................................ 11
Társadalom és civil szervezetek ....................................................................................... 12 3.1. Civil szervezetek társadalmi szerepe ...................................................................................... 12 3.2.
European Citizens’ Consultations .................................................................................... 13
3.3.
A kormányzati civil kapcsolatok fejlesztése Magyarországon....................................... 14
2.3.1. A civil kapcsolatok fejlesztésének jogi háttere................................................................................... 14
3.3.1.
A társadalmi részvétel eszközrendszerének fejlesztése ................................................................. 14
3.3.2.
Reprezentatív szervezetek .............................................................................................................. 17
Bevezetés
A közigazgatás működési hatékonyságának növelése A Strukturális Alapok fogadása és a közigazgatás működési hatékonyságának növelése jelentős kihívás a magyar közigazgatási rendszer számára. Az átfogó modernizálás és decentralizálás jegyében újra kell gondolni a különböző közigazgatási szintekhez delegált feladatokat, meg kell erősíteni a helyi, kistérségi és regionális szintű közigazgatás kapacitásait is. Ennek eredményeként olyan többszintű közigazgatási modell valósulhatna meg, amelyben erős szerephez juthat a regionális szint és jelentősen javulhat a helyi önkormányzatok működésének hatékonysága. A területfejlesztésről szóló 1996 évi XXI. törvény is rendelkezik a regionális és kistérségi szintek, a Regionális Fejlesztési Ügynökségek megerősítéséről. 2004-től kistérségi ügynökség jellegű irodákat is felállított a kormányzat, amelyek feladatai közé tartoznak a kistérségi szintű stratégiai dokumentumok tervezése, projektek generálása és fejlesztése, partnerségen alapuló kistérségi programok kidolgozása és végrehajtása. A civil szervezetek kulcsszerepet játszanak a települések fejlesztésében, jó eredményt tudnak elérni olyan szociális, egészségügyi és környezetvédelemmel kapcsolatos területeken, amelyeket a kormányzati szektor tevékenységei nem fednek le teljes mértékben. Az intézkedés a fentiek szellemében nyújt támogatást a közigazgatás, valamint a területfejlesztés intézményrendszerének, a település és területfejlesztésben érintett
szervezetek kapacitásépítéséhez. Az intézkedés támogatja továbbá a civil szervezetek képzését és a helyi szereplők közötti együttműködések ösztönzését.
1. A Nemzeti Civil Alapprogram 1.1. A Nemzeti Civil Alapprogram célja Az Országgyűlés is elismerte a társadalmi szervezetek és alapítványok működési feltételei állami garanciákkal való biztosításának szükségességét, ezért a civil szervezetek átlátható, költségvetési forrásautomatizmusra épülő, pártpolitikától mentes forrásainak biztosítása érdekében megalkotta a Nemzeti Civil Alapprogramot. A Nemzeti Civil Alapprogram célja a civil társadalom erősítése, a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának segítése, a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás előmozdítása az állami, önkormányzati közfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében.
1.2. A Nemzeti Civil Alapprogram célcsoportja 1.2.1. Nonprofit szervezetek helyzete Magyarországon a bíróságok több mint 47 ezer civil nonprofit szervezetet (alapítványt, társadalmi szervezetet) tartanak nyilván. E szektor összbevétele 2002-ben elérte a 600 milliárd forintot, amelyeknek közel 30%-a költségvetési eredetű forrás. (Az állami támogatás aránya jelentősen elmarad az európai uniós országokban jelentkező 40-60%-os aránytól.) Ez a költségvetési eredetű bevétel azonban nem csak a szó klasszikus értelmében vett civil szervezetek támogatását szolgálja, hisz ennek 40%-a a szektor 5,4%-át jelentő - állami szervek és önkormányzatok által alapított - közalapítványokhoz, közhasznú társaságokhoz és köztestületekhez kerül.
A költségvetési eredetű forrás mértéke tehát ennek figyelembe vételével az összbevételnek valójában csak 18%-át teszi ki. A civil szervezetek állami, önkormányzati eredetű bevételekhez a közfeladatok ellátása átvállalásához kötődő normatív támogatások, pályázati támogatások és egyedi elbírálású támogatási keretek útján, valamint a személyi jövedelemadó 1%-ok felajánlása során jutnak. Ezek a források elsősorban programok és konkrét tevékenységek támogatását teszik lehetővé.
1.2.2. Civil társadalom fogalma, jellemzői Civil társadalom fogalma: az állampolgári kezdeményezések, szerveződések, mozgalmak együttese. A nonprofit szektor szervezeteinek jellemzői:
céljuk nem a profitszerzés és annak elosztása (profitjukat nem oszthatják fel);
a kormányzati szektortól szervezetileg elkülönültek, nem költségvetési szervek;
önálló jogi személyiséggel rendelkeznek;
önkéntességi, öntevékenységi, jótékonysági alapon működnek;
közjót szolgálják és nem követnek pártpolitikai célokat.
1.2.3. Nonprofit szektor típusai A Polgári Törvénykönyv öt típust definiál: a) egyesület b) köztestület c) alapítvány d) közalapítvány e) közhasznú társaság
A Nemzeti Civil Alapprogram célja a civil szervezetek társadalmi szerepvállalása kiteljesedésének elősegítése, a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás, valamint az autonóm civil társadalmon belüli partneri viszony és munkamegosztás megteremtése, a civil társadalom erősítése. – fent már szerepel ez a mondat majdnem teljesen ugyanígy.
1.2. Az Alapprogram intézkedései Az Alapprogram intézkedéseinek főbb pontjai:
a Magyarországon bírósági nyilvántartásba vett civil szervezetek számára, azok működéséhez és tevékenységéhez központi költségvetési támogatást biztosítása;
civil szervezetek működési támogatása;
civil szervezetek közhasznú tevékenységének támogatása;
civil szervezeteket érintő évfordulók, fesztiválok, hazai és határon túli rendezvények támogatása;
nemzetközi civil kapcsolatokban a magyarországi civil szervezetek jelenlétének biztosítása, hazai és határon túli rendezvényeken, fesztiválokon történő részvétel támogatása, nemzetközi tagdíjakhoz támogatás biztosítása, európai integrációt elősegítő programok támogatása;
civil szférával kapcsolatos tudományos kutatások, monitoring tevékenység és nyilvántartási feladatok támogatása;
civil szférával kapcsolatos szolgáltató, tanácsadó, oktatási, fejlesztő, segítő tevékenység és intézmények támogatása;
civil szférát bemutató kiadványok, elektronikus és írott szakmai sajtó támogatása;
civil szervezetek pályázati önrészeinek támogatása;
adományosztó szervezeteknek szóló juttatás
civil érdek-képviseleti tevékenység támogatása.
Az Alapprogram a kormányzat és a civil nonprofit szervezetek együttműködési feltételeit hivatott javítani.
1.3. Az Alapprogram követelményrendszere Az alapprogram követelményrendszere:
az állampolgárok és szervezeteik strukturált és folyamatos párbeszéd révén kinyilváníthassák véleményüket;
civil ellenőrzés valósulhasson meg a kormányzat felett;
a civil szektor szolgáltatást végző szervezetei hatékonyan részt tudjanak venni a
közfeladatok ellátásában.
A kormányzati szervek teljes mértékben tegyenek eleget tájékoztatási, felvilágosítási
kötelezettségüknek a teljes civil szféra felé.
Különösen azokkal a civil szervezetekkel és szövetségeikkel kell elmélyíteni az együttműködést, amelyek:
2.
szakmai,
szolgáltatási,
karitatív és
érdekképviseleti tevékenységet folytatnak.
Alapelvek
2.1. Az esélyegyenlőség biztosítása 2.1.1. Az esélyegyenlőség szempontjai A kapcsolatok fejlesztése során elsősorban az ágazati szakterületekhez kapcsolódó, reprezentatívnak tekinthető szervezetekkel szükséges együttműködni, különös figyelemmel azon szervezetekre, melyek az esélyegyenlőség megteremtésén munkálkodnak. Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119.cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is.
2.1.2. Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma
Az Amszterdami Szerződés hatálybalépésével egy új, a diszkrimináció tilalmáról szóló 6/A cikkely erősíti meg az esélyegyenlőség elvét. Ezen új cikkely célja, hogy a Tanács megtehesse a szükséges intézkedéseket mindennemű, a nembeli, a faji, az etnikai
hovatartozáson, a koron, a vallási, a lelkiismereti, és a szexuális érdeklődésen alapuló diszkrimináció leküzdése érdekében. Köznapi értelemben az adott állam hatóságai – különösen jogviták eldöntésére a bíróságok – által alkalmazott kötelező állami előírások (törvények, normák) alkotják a tételes jogot. Ez közel áll a jogpozitivista felfogáshoz, mely az államilag alkotott és kikényszeríthető magatartási szabályokat állítja jogfelfogása középpontjába, vagyis a jog követendőségének alapja az állami eredet és alkalmazás.
2.1.3. Pozitív diszkrimináció A modern jogrendszerek alapvető elve a diszkrimináció tilalma, illetve az egyenlő bánásmód követelménye. Tiltott minden olyan magatartás, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyekkel vagy személyek egyes csoportjaival szemben hátrányos megkülönböztetést eredményez. Tény azonban, hogy például a nem, a nyelv, a származás, a szexuális irányultság, valamilyen fogyatékosság – s a felsorolás még hosszan folytatható lenne – már akár születésétől fogva hátrányosabb helyzetbe hozhat valakit embertársainál. Gyökeresen eltérő lehetőségekkel, várakozásokkal vághat neki az életnek egy szegény, vidéki, alacsony műveltségű családban felnövő kislány és egy jómódú, nagyvárosi, értelmiségi családból való fiúgyermek. Éppen ezért nem elegendő annak biztosítása, hogy a hátrányos helyzetű személyeket a többiekkel azonos jogok illessék meg; az esélyegyenlőség eléréséhez olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a hátrányokat csökkentik, illetve megszüntetik (lásd a 2003. évi CXXV. törvényt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról). Ezen intézkedések megtétele elsősorban állami feladat, de bizonyos kötelezettségeket az állam magánfelek számára is előírhat. Az ilyen pozitív diszkrimináció nem alkotmányellenes, bár formálisan sérti az egyenlő elbánás követelményét. A pozitív diszkrimináció korlátja, hogy nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.
2.1.4. Esélyegyenlőség biztosítása az EU-ban Az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetés nélküli élethez fűződő jogok deklarálása érdekében hirdette meg az Európai Unió az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Évet 2007.-ben.
Az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetés nélküli élethez fűződő jog két olyan alapelv, melyre az EU támaszkodik. Az európai évben a tagállamok széles körű eszmecserét folytattak a sokszínűség előnyeiről, hatásairól az európai társadalmakra és az egyénekre. Az európai év programjaival az emberek azon csoportjára irányította rá a figyelmet, akiket megkülönböztetés ér nemi hovatartozásuk, faji vagy etnikai származásuk, vallásuk vagy meggyőződésük, fogyatékosságuk, életkoruk vagy szexuális irányultságuk miatt. Ezek lehetnek a diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés alapjai.
2.1.5. Esélyegyenlőség biztosítása Magyarországon Magyarországon az Egyenlő Bánásmód Hatóság küzd a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen a jog eszközeivel. Az emberi jogok védelmét szolgáló állami intézményrendszer mellett, kiemelkedő jelentősége van a jog és érdekvédelem területén működő társadalmi és civil szervezetek nap, mint nap megnyilvánuló együttműködési készségének. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény összhangban a vonatkozó uniós irányelvekkel, lehetőséget kínál a civil szervezeteknek a hátrányos megkülönböztetést szenvedettek érdekében történő fellépésre.
A diszkrimináció sértettjei önmagukban kevéssé rendelkeznek érdekérvényesítő képességgel, számos esetben nem kérik, nem vállalják az eljárás megindítását. Abban, aki különböző élethelyzetekben rendszeresen kerül ön hibáján kívül másoktól különböző tulajdonsága, pl. bőrszíne, fogyatékossága, neme miatt kiszolgáltatott helyzetbe, vagy e tulajdonsága miatt rendszeresen kudarcok elszenvedője, óhatatlanul kialakul egyfajta kisebbségi érzés. A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben ezért nagy jelentősége van az érintettek egymás iránti, s a társadalomnak a megkülönböztetettek iránti szolidaritásának, cselekvőkészségnek.
2.2. Az alapvető jogok biztosítása 2.2.1. Az emberi jogok Az alapvető jog fogalma XIX. század második feléig a jogelmélet csak emberi jogokról szólt. Emberi jog, minden olyan jog, amely minden embert egyenlően megillet. Ezeket az elidegeníthetetlen jogokat mindenekelőtt az államnak kell tiszteletben tartania. Az emberi jog nemzetközi jogi elismerésére csak a II. Világháború embertelenségeinek, az elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában került sor (ENSZ Közgyűlés, 1948), az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktálta. A szabadságjogok listáját a gazdasági és szociális jogok egészítik ki. Jogilag kötelezővé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányai tették.
2.2.2. Állampolgári jogok Az állampolgári jogok kiegészültek az egyén cselekvési szabadságjogának védelmével is. Később került a figyelem középpontjába az állampolgári jogok intézménye, amely előírja az állam pozitív cselekvését. A szabadságjogok közé sorolhatóak:
a politikai vagy kollektív szabadságjogok (pl. egyesülési és gyülekezési jog, szabad véleménynyilvánításhoz való jog, sajtószabadság, lelkiismereti és vallásszabadság),
a személyi szabadságjogok (pl. személyi sérthetetlenség, levéltitok sérthetetlensége, lakás sérthetetlensége);
a tulajdonhoz való jog;
az öröklési jog;
különböző gazdasági, szociális és kulturális jogok; pl. a munkához való jog, pihenéshez való jog;
egészséghez és szociális biztonsághoz való jog;
művelődéshez való jog.
Az állami tevékenységben való részvételt biztosító jogok felölelik például a választójogot, panaszjogot, az igazságszolgáltatásban való részvétel és a népszavazás jogát. Az állampolgárok egyenjogúsága pedig olyan alkotmányos alapelv, amely az egész jogrendszert áthatja. Az állampolgári jogok védelmének területén kiemelkedő jelentőséggel bír az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága, - valamint az Ombudsman intézménye.
3.
Társadalom és civil szervezetek
3.1. Civil szervezetek társadalmi szerepe Egy társadalom demokratikus működésének elemzésekor mindig fontos szempont a civil társadalom, a civil szervezetek, a különböző állampolgári kezdeményezések szerepének, működésének vizsgálata. A demokrácia működésének egyik fontos dimenziója, hogy az állampolgárok milyen módon, milyen szervezeteken keresztül képesek kielégíteni azon igényeiket, melyekkel sem a kormány, sem az üzleti élet intézményei nem foglalkoznak, vagyis milyen fejlett a részvételi demokrácia. Ezek az igények sokszor olyan feladatokat jelentenek, melyeket a harmadik szektor hatékonyabban tud ellátni, gyakran pedig olyanok, melyek természetüktől fogva a civil társadalom tevékenységi körébe tartoznak. Sokszor együttműködnek ezek a szervezetek a kormányzati intézményekkel, más esetekben pedig éppen ellenkezőleg, az a feladatuk, hogy figyeljék, kritizálják azok tevékenységét az állampolgárok érdekében.
Magyarországon – akárcsak a régió többi országában – a rendszerváltás után ugrásszerűen megnőtt a civil társadalom szerepe. A Magyarországon bejegyzett közel 70.000 civil szervezet jelentősége felértékelődött az elmúlt 17 évben. A civil szervezetek nagyon fontos, olyan jellegű feladatokat látnak el, melyeket a kormányzat nem tud elvégezni. Hosszú távon a szektorok együttműködése vezethet el a mindenki számára kielégítő társadalmi működéshez. Ehhez azonban elengedhetetlen a civil szervezetek megerősödése, kapacitásuk növelése, szakemberek képzése és együttműködések kialakítása. Ezeket a célokat szem előtt tartva alakulnak ki az állam, a közigazgatás és a civil szervezetek együttműködését segítő programok.
3.2. European Citizens’ Consultations Az Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatósága megbízásából a Baudouin Király Alapítvány (Brüsszel) 2006. májusában az Európai Állampolgári Konzultáció indította el az (European Citizens’ Consultations - ECC) című projektet. A projekt célja az volt, hogy az állampolgárok véleménye az Európai Unió energia- és környezetvédelmi, valamint szociálpolitikájával továbbá a világban betöltött szerepével kapcsolatban a döntéshozás alapjául szolgáljon vagyis az állampolgárok hangja, véleménye közvetlenül eljusson a döntéshozókig. A 27 tagországra kiterjedő projektnek közel 3000 résztvevője volt. Egy-egy hétvégén ugyanabban az időben, egyszerre több országban folytak a megbeszélések, a különböző helyszínek pedig közvetlen kapcsolatban álltak egymással, így lehetőség nyílt bepillantani mások munkájába is. A valamennyi résztvevő által aláírt javaslat sajtótájékoztató keretében került benyújtásra az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet képviselő vezetőknek, Margot Wallströmnek, Gérard Onestanak, illetve Jean-Luc Dehaene-nek. Az anyag ajánlásait az EU vezető intézményei figyelembe fogják venni az egyes területeket érintő döntéseknél. A résztvevők és
az Unió illetékesei véleménye szerint hasznos lenne rendszeressé tenni ezeket a konzultációkat.
3.3. A kormányzati civil kapcsolatok fejlesztése Magyarországon 2.3.1. A civil kapcsolatok fejlesztésének jogi háttere Magyarországon A 1065/2007. (VIII. 23.) Kormányhatározat rendelkezik a kormányzati civil kapcsolatok fejlesztését szolgáló egyes intézkedésekről. A kormányzati civil kapcsolatok fejlesztése érdekében elérhetővé kell tenni:
az egyeztetés alatt álló koncepciókat, jogszabályokat,
az egyeztetési és véleménynyilvánítási fórumokról, valamint egyéb, a civil szervezeteket közvetlenül érintő rendezvényekről, eseményekről szóló tájékoztatást,
a minisztériumok által működtetett vagy támogatott, civil szervezetek részére szolgáltatást nyújtó szervezetekről szóló tájékoztatást,
a kormányzat munkáját segítő, civil részvétellel működő tanácsadó, javaslattevő, véleményező testületek feladatairól, összetételéről, a civil résztvevők elérhetőségéről, jelölésének szabályairól szóló tájékoztatást.
3.3.1. A társadalmi részvétel eszközrendszerének fejlesztése A társadalmi részvétel eszközrendszerének fejlesztése:
A jogszabály-előkészítés teljes vertikumában meg kell határozni azokat a számszerűsíthető mutatókat, melyek a számon kérhetőség alapjául szolgálnak.
Ki kell dolgozni az Ágazati Pályázati Kódexet, és ehhez kapcsolódóan
ki kell alakítani az elektronikus pályáztatás ágazati struktúráját.
Szakmai segítséget kell nyújtani a pályázatírás, a beszámoló-készítés folyamatában.
Biztosítani kell a civil szervezetek időbeni és érdemi tájékoztatását a döntéshozatali folyamatok állásáról, a döntésekről, a civil részvétel lehetőségeiről és gyakorlatáról.
Fel kell mérni, a civil szervezetekkel együttműködve, hogy az érdemi döntéshozatali folyamatokban mely köztestületek vesznek, illetve vehetnének részt.
Javaslatot kell tenni, milyen területen és/vagy köztestület esetében van lehetőség további érdemi együttműködésre. A köztestületek (tanácsok, fórumok stb.)
Meg kell vizsgálni a civil szervezetek intézményes részvételének lehetőségét a döntés-előkészítési fórumrendszerekben.
Meg kell teremteni az országos szintű együttműködés mellett a társadalmi párbeszéd (szakmai) regionális együttműködési rendszerét.
Át kell tekinteni a civil szervezetekkel és szövetségeikkel kötött együttműködési megállapodásokat annak érdekében, hogy a formális elemeket felváltsa a tényleges együttműködés.
Ki kell jelölni szakterületenként azt a civil kapcsolatokért, adatszolgáltatásért is felelős ügyintézőt (adatfelelős), aki szakterülete vonatkozásában együttműködik a civil kapcsolatok koordinációjáért felelős munkatársaival.
Létre kell hozni a civil szervezetek önkéntes, online regisztrációján alapuló - felügyelt - Egységes Ágazati Civil Adattárat.
Meg kell teremteni lehetőségét (dokumentumtár, fórum stb.) az ún. „Jó gyakorlatok” honlapon történő gyűjtését, tematikus bemutatását. A szakterületek gondoskodnak – együttműködve a civil szervezetekkel - az újabb „Jó gyakorlatok” megjelentetéséről.
Az állami feladatok kihelyezése, az önkormányzati feladatok kihelyezésének ösztönzése, a civil szervezetek erőforrásainak fokozottabb kihasználása érdekében javaslatot kell készíteni a feladat-kihelyezés szerződéses formáira, szakterületeire (humánerőforrás fejlesztése, közhatalmi döntéshozatal előkészítése, közfeladatok végrehajtásának ellenőrzése, információs rendszerek működtetése stb.).
Javaslatot kell készíteni a helyi önkormányzatok, a helyi önkormányzatok társulásai és a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásai számára az önkormányzati feladatok kihelyezését és a közérdekű önkéntes tevékenységet elősegítő, az EU
tagállamokban bevált és a hazai jó gyakorlatokat is bemutató szakmai segédletet kidolgozásához.
A szakterületek bevonásával át kell tekinteni az ágazati civil önkéntes programot – lehetőség
szerint
bevonva
szakmai
civil
szervezeteket
-
figyelemmel
a
szakmaspecifikus jellemzőkre, valamint a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényben foglaltakra.
Fel kell tárni minden szakterületen azokat a szinergia-viszonyokat, valamint az ágazati forráskoncentráció lehetőségeit (pályázati alap stb.) és módjait, melyek elősegíthetik a partner civil szervezetek hatékonyabb működését, információhoz jutását, támogatását, az egymással és a tárcával való együttműködését.
Be kell vonni az önkormányzati érdekszövetségeket és a reprezentatív civil szervezeteket azoknak a jogszabály-tervezeteknek (önkormányzatok szervezete, működése, feladat- és hatáskörök felülvizsgálata, dereguláció, finanszírozás stb.) az előkészítésébe, melyek elősegíthetik az önkormányzatok és a civil szervezetek közötti kapcsolatok szélesítését, a civil szervezetek önkormányzati feladatellátásba történő bevonását.
Javaslatot kell készíteni a civil szervezetek állami és önkormányzati feladatellátásba történő bevonására, az államreform célkitűzéseivel összhangban végzett feladat- és hatáskörök felülvizsgálatát követően.
Javaslatot kell készíteni a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény államreform célkitűzései szerinti módosításának előkészítése során, hogy jogszabály rendelkezzen a civil szervezetek önkormányzati feladatellátásba történő bevonásának lehetőségeiről.
Felül kell vizsgálni - civilkapcsolati vonatkozásban - a jegyzői feladat- és hatásköröket, különös figyelemmel a civil szervezetek kistérségi közigazgatási feladatellátásba bevonásának lehetőségeire.
Fel kell tárni a kistérségi társulások és civil szervezetek együttműködési lehetőségeit. Segíteni kell a létrejött együttműködések fejlesztését. Ajánlást kell készíteni hasznos, bevált módszerek elterjesztése érdekében.
Felül kell vizsgálni és aktualizálni kell a lakásügyi szakterületen a civil szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokat. A kapcsolatrendszerbe – lehetőség szerint be kell vonni az újonnan alakult civil szervezeteket is.
Támogatni kell módszertani segítségnyújtással, képzéssel a civil szervezetek hatékony részvételét. Ki kell dolgozni a képzés tematikáját.
Növelni kell a közös szakmai projektek számát településfejlesztés, falumegújítás témakörökben.
Szorosabban együtt kell működni a szakmai civil szervezetekkel és kamarákkal a területrendezési tervek egyeztetése során, valamint az épített környezet emberhez méltó, egészséges és esztétikus kialakításával, az építészeti kultúra terjesztésével, fejlesztésével, az építészeti értékek, az építészeti örökség védelmével kapcsolatos alapvető ismeretek terjesztése érdekében.
3.3.2. Reprezentatív szervezetek Az Európai Unióban alkalmazott követelmények alapján reprezentatívnak tekinthető az a szervezet, amely:
tartósan szervezett,
biztosítja, hogy tagjainak szakértelme közvetlenül igénybe vehető legyen,
olyan közös ügyet képvisel, amely a társadalom javát szolgálja,
beszámolási kötelezettsége van a tagjaival szemben,
független, külső testületek nem utasíthatják,
átlátható, főleg pénzügyi és döntéshozatali szempontból.
Az államnak tartósan szüksége van közfeladatai magas szintű ellátásához a civil szektor erőforrásaira:
tapasztalat és kompetencia a gazdaság és a társadalmi élet területén,
a regionális, megyei és helyi szint alapos ismerete,
közvetlen kapcsolat az állampolgárokkal és saját tagjaikkal, az ebből következő „szócsőként” működés lehetősége,
közvetlen kapcsolat a célcsoportokkal és azok igényeinek ismerete,
helyi társadalmi csoportok és önkéntesek mobilizálásának képessége,
nagy hatékonyság és hajlandóság arra, hogy modern cselekvési módszereket alkalmazzanak,
lehetőség a közigazgatási tevékenység ellenőrzésére,
jó kapcsolat a médiával.
