Civil szervezetek a társadalomban A civil szervezetek létezése és tevékenykedése valójában a demokratikus folyamatok feltétele, ahogyan azt Hammer Ferenc megfogalmazta: „Az intézmények ugyanis képtelenek arra, hogy létrehozzák, kitermeljék azt a politikai akaratot, amelyet elvileg a döntéshozók képviselnek munkájuk során. Erre csak is az állampolgárok közössége, a közvélemény képes. A közvélemény pedig akkor jön létre, ha az emberek véleményüket megosztják egymással és a közélet, különösen a politikai döntéshozók számára azt láthatóvá teszik.” 1 Napjaink egyik legnagyobb kihívása az Európai Unió számára az, hogy az európai közvélemény támogatását megnyerje azeurópai integráció ügye mellett. A civil szervezetek egyre elismertebbek abból a szempontból, hogy a kormányzás demokratikus rendszerében értékes támogatást jelentenek. A kormányok és nemzetközi intézmények egyre inkább belevonják ıket a politikába és döntéshozásba. A civil szervezetek az állampolgárokkülönbözı csoportjainak (pl. fogyatékkal élık, kisebbségek) véleményét vagy egy-egy ügyet (pl. környezetvédelem, kereskedelem, állatvédelem, stb.) is képviselnek. Olyan érdekeknek tudnak hangot adni, amelyek nem jutnak el az Unió intézményeihez egyéb csatornán. Bevonásuk így a politika-alkotásba és azok végrehajtásába elısegítheti a széleskörő támogatottságot az EU politikái számára. Olykor egyensúlyi szerepet töltenek be a különbözı társadalmi érdekekközött. A civil szervezetektehát nélkülözhetetlen partnereknek bizonyulnak a nemzeti kormányok számára. A non-profitszektor Magyarországon Az öntevékeny szervezıdéseknek hazánkban is évszázados hagyományai vannak. A magánalapítványok és a közszolgálati intézmények között, már a korai idıszakban létrejöttek együttmőködések, amelyek egészen a II. világháborúig harmonikusan is mőködtek. Az alapítványokkal ellentétben - amelyek többségükben társadalmi problémák megoldását segítették,- az egyesületek a felvilágosodás eszméinek és a nemzeti önállósodás törekvéseinek voltak melegágyai. A két világháború közötti idıszakra szinte valamennyi társadalmi rétegnek megvoltak a maga szervezıdései, amelyek a civil szféra alapsejtjeinek tekinthetıek. A szektor fejlıdését azonban a világháború és a kommunista rendszer hosszú évtizedekre visszavetette. A szoros jogi szabályozások mellett –különösen 1956 után, - azonban a gyakorlatban lazult az állami ellenırzés, így a nyolcvanas években a non-profit szervezetek aktív szerepet játszhattak a politikai változások elıkészítésében. Az egyesületek közben fontos menedékévé és bázisává váltak az ellenzéki
csoportosulásoknak. Az új demokratikus rendszerben pedig, megkezdıdött a szervezetek identitás-keresése és helyfoglalása a háromszektoros gazdaságban. Kuti Éva, Jánossy Ferenccel egyetértve a non-profit szektor reneszánszának tartja az elmúlt évtizedekben lezajlott robbanásszerő növekedést. Úgy vélik, az 1945 elıtti trendhez való visszatérésrıl van szó, amit az államszocializmus nem tudott megsemmisíteni teljesen és most újult erıvel nyer teret. [1] Az újonnan megjelenı problémák (pl.: munkanélküliség, szociális hiányok) megoldásában a kormányzat érdeke, hogy megossza a munkát és a felelısséget is a harmadik szektorral. A túlélésért folytatott küzdelemben a non-profit szektor alternatívát kínál. Kérdés, hogy milyet?! A magyar társadalom konfliktus-kerülı. Ezért az élelmesebb magyar polgár az évszázados gyökerekhez nyúl és önállóan, önkéntesen szervezkedik. Ezek a megmozdulások kicsiben, bizalmas családi, baráti, munkatársi körben kezdıdnek és ritkán nınek nagyra. Valójában két csoportba sorolnánk ıket: a szabadidı eltöltése és valamilyen probléma megoldása köré való szervezıdésük alapján. Más a motiváció mind a két esetben, és a megvalósítás eszközeiben is eltérést lehet felfedezni. Az un. informális (jogi személyként nem bejegyzett) szervezıdések kereteinek túllépéséhez információ és megfelelı motiváltság szükséges. A történelmi emlékek arra késztetik a magyar embereket, hogy kerüljenek mindenféle ellenırzést és kontrollt, amitıl csak elmarasztalást vagy büntetést várhatnak. Ha valami nem hivatalos, akkor nem lehet számon kérni. Ösztönös védelme ez a magánszférának, amibe a kormányzat az elmúlt században oly sokat betört. A társadalmi elismerésbıl nagy a kiábrándultság, kevesen részesednek benne és gyakran elkésik. Motívumnak marad tehát a személyes, gyakran anyagi érdek. Amennyiben megfelelı információ áll rendelkezésre arról, hogy egy önkéntes szervezıdés formális keretekbe foglalása (jogiszemélyként történı bejegyzése) elınyökkel járhat, nagy az érdeklıdés, de a törvényes keretek betartásához elengedhetetlen a szakértı. Bonyolultnak tőnnek a magyar non-profit szervezetekre vonatkozó jogi és fıleg gazdasági szabályozások. A szaktanácsadás és egyéb kötelezettségek betartása pedig komoly költségekkel járnak. Kézikönyvünk ebben kíván ingyenes, könnyen hozzáférhetı és használható segítséget nyújtani, korszerő formában.
„Minek nevezzelek?” - Definíciós kérdések A civil szervezetek kérdésköre az EurópaiUnióban a tagállamok „hatáskörébe” tartozik. Nincsenek közös irányelvek, szabályok, sıt egységes meghatározások sem. Így a különbözı tagállamok teljesmértékben saját jogrendszerük alapján kezelik a civil szervezeteket. Az Európai Unió elismeri, hogy a civil szervezetek körét nehéz meghatározni (mivel céljaikban, struktúrájukban és motivációikban erıteljesen különböznek, és
jogi hátterük sem egységes) leginkább az NGO, azaz nem-kormányzati szervezet megfogalmazást használja. Az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv az európai kormányzásról címő dokumentum értelmezése szerint civil társadalom alatt a szakszervezetek és a munkaadók szervezetei (az ún. „szociális partnerek”), a nem kormányzati szervezetek, a szakmai, a karitatív és a bázisszervezetek, az állampolgárokat a helyi életbe bekapcsoló szervezetek, illetve specifikus hozzájárulással, az egyházak és a vallási közösségek értendık. Ez a fogalom tehát egy szélesebb társadalmi bázist ölel fel a magyar „civil” fogalomhoz képest. Az 1997-es, a Bizottság által meghatározott jellemzıket továbbfejlesztve a „Bizottság és civil szervezetek (NGOk): szorosabb partneri kapcsolatok építése” (COM (2000)11) közlemény az alábbi meghatározást adja az NGOkra: •
• •
•
•
Nem termelhetnek profitot, azt nem oszthatják szét: Bár civil szervezetek foglalkoztathatnak fizetett munkatársakat és őzhetnek jövedelemszerzı tevékenységet, azt sem tagjaik sem a menedzsment közt nem oszthatják szét a keletkezett nyereséget. Önkéntesség: A civil szervezetek önkéntesen alakultak és rendszerint tevékenységük magába foglal önkéntes tevékenységeket. Intézményesültség: az informális és eseti szervezıdésektıl eltérıen a civil szervezetek bizonyos mértékő formális és intézményesült formával rendelkeznek. Rendszerint rendelkeznek alapszabállyal vagy alapító okirattal, vagy egyéb olyan dokumentummal, amely céljaikat, tevékenységi körüket határolja be.Tagjaik és támogatóik felé beszámoltathatóak. Függetlenség: A civil szervezetek kormánytól és egyéb közintézménytıl függetlenek, illetve politikai pártokhoz és üzleti szervezetekhez sem kötıdnek Közhasznúság: A civil szervezetek nem saját érdekükben tevékenykednek. Céljuk a közszolgálata. Nem saját tagjaik üzleti vagy szakmai érdekeit szolgálják. Ez a megfogalmazás fıként a „Harmadik szektor”-nak (Third sector) megfeleltethetı, amely nem-kormányzati és egyben nem-üzleti (non-profit) kört takar. [2]
Egy másik csoportosítás szerint a non-profit szervezetek alábbi típusait is megkülönböztethetjük (Harsányi László nyomán): • • • • • • •
adományosztó szervezetek, adománygyőjtı szervezetek, szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, érdekvédelmi szervezetek, felhalmozási célú, önsegélyezı jellegő szervezetek, társadalmi érintkezést szolgáló, klub jellegő szervezetek, korábbi állami, államigazgatási tevékenységet “átvállaló” köztestületek.
A téma egyik legkiemelkedıbb magyar kutatója, Kuti Éva az alábbiakban indokolja a hazánkban elterjedt szóhasználatot: „A non-profit szektor elnevezés valószínőleg azért nyert polgárjogot, mert a szektor definíciójának a legáltalánosabb érvényő elemét ragadja meg, amely ugyanakkor lényegében
ideológia-mentes. … A névhasználat tehát – ha nem is tudatos döntés nyomán – összhangban alakult azzal a képpel, amely a közgondolkodásban a szektorról megjelenik. Matematikai hasonlattal élve: a legkisebb közös többszöröst nem sikerült megtalálni, így a legnagyobb közös osztó vált általánosan elfogadottá: az elnevezés nem a szektor összetettségét, szervezeteinek sokféleségét tükrözi, hanem az egyetlen jellemzıre utal, amellyel kapcsolatban az érintettek között nagyjából teljes az egyetértés.”4 Fülöp Sándor az állam-civil és a forprofit-nonprofit dimenziót ajánlja viszonyítási alapnak5 a szervezetek társadalmon belüli elhelyezésében és definiálásában. Az 1. ábra segítségével behatárolható, hogy a magyar, bejegyzett és ténylegesen mőködı szervezettel rendelkezı egyesületek, alapítványok a civil-nonprofit szektorba tartoznak. 1.ábra. A magyar társadalom dimenziói.
Forrás: NOSZA 2002. Az alábbi az szervezettípusokat vizsgáljuk mega következı oldalakon, amelyek a mai magyar non-profit szektor intézményesültmőködési formái: • •
az alapítványt (közalapítvány) a társadalmi szervezetet
[1] Hammer Ferenc: Polgári szerep a közéletben. Alapfokú kézikönyv civilszervezetek számára NIOK-Soros, Bp., 995. 1. old. [2] Porkoláb Anikó: EU és civil szervezetek NIOK 2004. Bp.(EU képzés civilszervezetek és könyvtárosok részére, BKF) 2
Kuti Éva Nonprofitkézikönyv 90. old.
3
Hívjuktalán nonprofitnak….Nonprofit kutató csoport Bp. 1998. 16. old.
5.
BíróEndre: Nonprofit Szektor Analízis – Civil szervezetek jogi környezeteMagyarországon EMLA Egyesület, Bp. 2002. 173. old.
