AZ ÜZEMFENNTARTÁS MÛKÖDÉSI FELTÉTELEI 2.09
A karbantartás és a munkavédelem kapcsolata* Dr. Váró György OM Képző és Továbbképző Kft. ügyvezető igazgatója Tárgyszavak: karbantartás; munkavédelem; törvényi szabályozás; rendelet; védőfelszerelés.
A termelési technológiák alakulása és a technika fejlődése között szoros a kapcsolat. Ez egyre nagyobb értékű, bonyolultabb munkaeszközök alkalmazását jelenti. A következménye a magasabb termelési költség, amiből adódik, hogy a meghibásodások, illetve a tervszerű karbantartások miatt kieső idő jelentős veszteséget okoz. A karbantartás célja a gazdaságos, az előírt minőséget megvalósító üzemeltetés biztosítása, a váratlan meghibásodások, illetve az üzemből való kieső idők csökkentése. A karbantartás ezen követelményeknek megfelelő feladatát csak akkor képes kielégítő színvonalon ellátni, ha azt a termelési rendszer részeként kezelik. A karbantartás technológiai folyamata mindazon tevékenységek sora, amelyeknek célja a munkaeszközök eredeti állapotának helyreállítása. A munkaeszközök karbantartásakor különböző megmunkálási és felújítási műveletek végezhetők, ezeknek a munkaműveleteknek a jellege a munka nemétől függ, és ennek figyelembevételével kell meghatározni a munkavédelmi követelményeket. A karbantartás és a munkavédelem ugyanakkor nem választható szét, sok az összefüggés, az átfedés, mindkettő valamilyen konkrét üzemi folyamathoz kapcsolódik. Ilyen például a kenés, illetve az olajozás, mivel – a szakszerű kenés lassítja az alkatrészek kopását, – a karbantartó dolgozókat óvni kell a bőrre jutó kenőanyagoktól, nehogy egészségüket károsítsa a zsír vagy az olaj, *
A tanulmány az OKAMBIK 2004 Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata (Országos Karbantartási és Munkabiztonsági Konferencia, 2004. jún. 23–25., Nyíregyháza)
– óvni kell a kijutó kenőanyagoktól a környezetet, össze kell gyűjteni a padlóra kifolyt olajat, mielőtt az elcsúszásos balesetet okozhatna. A karbantartás és a munkavédelem kapcsolata általában közismert mindkét terület szakemberei előtt, de általános tapasztalat az, hogy ennek ellenére a cégek tevékenységében ez markánsan nem jelenik meg. A rendkívül széles tématerület teljes, átfogó ismertetésére egy rövid tanulmány keretében nem gondolhatunk, ezért csak arra akarunk rámutatni, hogy a karbantartás szerves része kell, hogy legyen a munkavédelem is. A tanulmány a karbantartási munkát saját munkavállalókkal, saját egységükben végrehajtó cégek karbantartó tevékenységének munkavédelmi vonatkozásaival foglalkozik, mert hazánkban jelenleg ez az általános, a jellemző, és nem tér ki a csak karbantartó tevékenységet folytató cégek munkájának munkavédelmi aspektusaira, mert az lényegesen különbözik az itt elmondottaktól. A cégek mai, piacorientált működési viszonyai jelentősen hatnak a karbantartásra is, mivel általánosan elfogadott, hogy a megfelelő karbantartás a vállalati eredményesség egyik alapvető garanciája. A karbantartás és a munkavédelem összefüggéseit vizsgálva jelentős hasznosítási lehetőségek ismerhetők fel. Az elvégzett szakmai vizsgálatok igazolják, hogy a karbantartás, amelyet sok cég nem termelő költséghordozónak tekint, a munkavédelem fontos feltételeit teremti meg. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. Törvény konkrét előírásokat nem tartalmaz a karbantartásra vonatkozóan, de ezt nem is tartjuk szükségesnek. Az általános előírások, amelyek meghatározzák az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, valamint a munkáltatók feladatait, ugyanúgy vonatkoznak a karbantartásra, mint a termelő területre. A munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet azonban több helyen is utal a karbantartásra, többek között a személyi feltételek vonatkozásában, a munkaeszközök használatával összefüggésben, a védőberendezések alkalmazásával kapcsolatosan, valamint a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésében a következők szerint: 8. § Javítást, átalakítást, karbantartást csak a munkáltató által e feladat elvégzésére megbízott, külön oktatásban részesített személy végezhet.
9. § A munkáltató a biztonságos munkaeszköz megválasztása során a munkavállalókat a munkaeszközök használatával összefüggésben tájékoztatja legalább a) a munkaeszköz egészséget nem veszélyeztető és biztonságos használatának körülményeiről, feltételeiről; b) rendeltetésszerű használata során az előrelátható veszélyes, illetve veszélytelen meghibásodási lehetőségeiről és a meghibásodás esetén szükséges tennivalókról; c) az előfordulható téves kezelésről és annak következményeiről; d) a körülmények megváltozásáról, még abban az esetben is, ha a változás olyan munkavállaló közvetlen környezetében történik, aki az érintett munkaeszközt nem használja. 15. § A munkáltató megteszi a szükséges karbantartási intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkaeszköz teljes élettartama alatt feleljen meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek. 22. § (3) A munkaeszköz mozgó részeit el kell látni védőberendezéssel, amely elhatárolja a veszélyes teret vagy leállítja a veszélyes rész mozgását a veszélyes tér elérése előtt. Olyan védőberendezést kell alkalmazni, amely a) stabil kialakítású; b) nem okoz többletkockázatot; c) nem távolítható el vagy nem hatástalanítható könnyen; d) a mozgó résztől megfelelő távolságot biztosít; e) nem akadályozza a munkaeszköz működésének figyelemmel kísérését; f) lehetővé teszi a szereléshez vagy a karbantartáshoz szükséges műveletek elvégzését anélkül, hogy a védőberendezéseket leszerelnék, illetve a hozzáférést a munkavégzés területére korlátozza. 26. § (1) Karbantartási műveleteket csak a munkaeszköz leállított állapotában szabad végezni. Ha ez nem lehetséges, megfelelő védőintézkedéseket kell tenni, vagy biztosítani kell, hogy az ilyen műveletek a veszélyes téren kívül elvégezhetők legyenek. Köztudott tény, hogy piacképes minőségi terméket csak jó állapotú munkaeszközökkel lehet előállítani, ami feltételezi a megfelelő színvonalú, a munkavédelmi követelményeket is figyelembe vevő karbantartást.
A megfelelő színvonalon értjük mind a korszerű szervezési formákat, mind a feladatok elvégzéséhez szükséges korszerű eszközöket, műszereket, technológiai eljárásokat. A karbantartási menedzsment eredményességének feltétele, hogy miként alkalmazza az új szervezési módszereket, hogyan alakítja ki szervezetét, miként valósítja meg, illetve hogyan biztosítja a munkavédelmi követelmények érvényesülését, a személyi és tárgyi feltételeket. A munkavédelmi előírásokat is betartó karbantartási tevékenységben potenciális gazdasági haszon is rejlik, hiszen a termelővállatok célja a munkaeszközök optimális kihasználása és maximális rendelkezésre állása. Ennek elérésében központi szerepe van a karbantartásnak, amely megteremti a gyártási folyamatok kihasználásának és a gyártmányminőség fenntartásának lehetőségét. A minőség és a hibagyakoriság közötti összefüggésekre vonatkozó vizsgálatok számtalan esetben igazolták már a karbantartásban rejlő gazdasági potenciált. Ez a gazdasági potenciál azonban csak akkor használható ki teljeskörűen, ha a karbantartás minőségének tervezésénél nemcsak a minőségi paraméterek célértékeit, az alkalmazandó karbantartási stratégiát és taktikát határozzák meg, hanem figyelembe veszik a munkavédelmi vonatkozásukat is, és ezeket figyelembe véve határozzák meg a feladatok elvégzéséhez szükséges fontosabb anyagok és eszközök jellemzőit, mennyiségét, a szükséges szakismeretet, gyakorlatot, létszámot és a felhasználandó dokumentumokat (munka- és vizsgálati utasítások, bizonylatok). A hibaelemzés, az élettartam-vizsgálatok, a hibakereső diagnosztikai eljárások csak részben az üzembiztonság, a hibamentes működés eszközei, a munkavédelmi szempontokat figyelembe vevő kötelező kockázatértékelés határozza meg a hibaelhárítási módszerek és a javítási technológiák kiválasztásait. Az eddig leírtak jelentőségét és fontosságát aláhúzzák azok a statisztikai adatok, amelyek bizonyítják, hogy pl. Németországban a balesetek 17–18%-a karbantartás során történt. Az erre vonatkozó vizsgálatok a következő megállapításokat tették: – a karbantartást olyan szakemberek tervezték, akik nem rendelkeztek megfelelő munkavédelmi ismeretekkel, – a várható veszélyeket, kockázatokat és ártalmakat vagy nem ismerték, vagy nem vették figyelembe, – az egyéni védőeszközök vagy nem álltak rendelkezésre, vagy a karbantartók nem használták, – a karbantartók a karbantartás során fellépő problémákat alábecsülték, illetőleg saját képességeiket túlbecsülték,
– a veszélyeket és a kockázatokat növelték a hiányzó rutin és a karbantartók hiányos helyi ismeretei. A karbantartási tevékenység munkavédelmi szempontú megközelítése is hasonló elveken nyugszik, mint a termelési tevékenységé, alapja az Ember–Munkaeszköz–Környezet rendszer, amely rendszer meghatározó alapja természetesen a munkaeszköz. A munkaeszközök pontos, megbízható és biztonságos működése határozza meg a munkahely munkavédelmi helyzetét. A munkaeszközök élettartamát és biztonságos kezelését a karbantartás és az üzemeltetés minősége is befolyásolja. A számos alkatrészből összeépített munkaeszközök kopásnak, változó igénybevételnek kitett szerkezeti elemei meghibásodhatnak. A hibák elhárítása nagy szakértelmet, gondosságot igényel. A munkaeszközök karbantartása és felújítása szükségessé teszi a technológiai eljárások alapos ismeretét mind műszaki, mind munkavédelmi szempontból. A javítórendszer szerkezeti felépítése, zökkenőmentes üzemeltetése alapos felkészültséget igényel a munkavédelem területén is. Munkavédelmi szempontból különbséget kell tenni a karbantartás és a javítás között. Javítás végezhető váratlanul bekövetkező meghibásodáskor hibaelhárítás jelleggel, vagy a tervszerű javítás keretében. Az előbbi esetben a karbantartó szakmunkás a meghibásodott munkaeszközt javítja. Ennek során sok esetben leszereli a védőberendezéseket, kiiktatja a reteszelt védelmeket, és ezek hiányában próbálja újraindítani, működtetni a munkaeszközt, tehát nagyobb veszélynek van kitéve, mint a kezelő. A baleset elkerülése általában – a műszaki védelmek hiánya miatt – a karbantartón múlik, azon, hogy betartja-e a munkavédelmi előírásokat. A tervszerű – megelőzési céllal – végzett javításkor a munkaeszközök részleges vagy teljes szétszerelése és szerkezeti egységeinek, alkatrészeinek alapos tisztítása után végzik el azok ellenőrzését, hibafelvételét. A meghibásodott alkatrészeket a karbantartó műhelyben javítják vagy felújítják, a cserét általában a helyszínen végzik. E kétféle javításon kívül különös jelentőségű a felújítás, amelynek során gyakorlatilag rekonstrukciót hajtanak végre, és egy új munkaeszköz műszaki és biztonsági színvonalát igyekeznek elérni. Ezért nagyon fontos, hogy a felújítás előtt a karbantartó szakember konzultáljon a munkavédelmi szakemberrel annak érdekében, hogy a munkaeszköz esetleg fennálló munkavédelmi hiányosságait a felújítás során teljes mértékben megszüntethessék. A karbantartási munkák biztonságát befolyásolja a munkaeszközállomány összetétele is. A sok típus a gazdaságos és biztonságos kar-
bantartás szempontjából kedvezőtlen, mivel akadályozza a korszerű és biztonságos javítási módszereket, a korszerű üzem- és munkaszervezést. Mint minden termelő tevékenységnek, a karbantartásnak is megvannak a maga sajátos személyi és tárgyi feltételei, illetve ezek munkavédelmi vonatkozásai. A személyi feltételeken a megfelelő szakképzettségű azon munkavállalókat és vezetőket értjük, akik nemcsak a szűken vett szakmájukat ismerik, hanem az általános és a munkahelyre jellemző specifikus munkavédelmi ismeretekkel is rendelkeznek, és ezt munkájuk során megfelelően alkalmazzák. Különösen jelentős szempont ez a javítóiparban, ahol a karbantartási munkák csak kismértékben gépesíthetők és a viszonylag sok típusú munkaeszköz miatt a javítási munkák kellőképpen nem szakosíthatók. Ez, valamint az új, korszerű és egyre bonyolultabb munkaeszközök javítása magas szintű, sokoldalú szakismeretet (konstrukciós, technológiai, szervezési és munkavédelmi) igényelnek. A kezelők elsőrendű feladata a munkaeszközök üzemeltetése és kezelése, valamint ápolása. Így – áttételesen – az ő képzettségük is hozzájárul ahhoz, hogy milyen a munkaeszközök általános műszaki és munkavédelmi állapota. A szakszerű, rendeltetés szerinti kezelés és az előírásoknak megfelelő ápolás nagymértékben befolyásolja a karbantartás biztonságos munkavégzését. A tárgyi feltételek megteremtése, a megfelelő létesítmények és munkahelyek létrehozását, az előírásokat kielégítő munkakörülmények biztosítását, a karbantartáshoz szükséges munkaeszközök, szerszámok, mérőeszközök, anyagok, alkatrészek meglétét jelenti. Másképpen fogalmazva: a karbantartás csak akkor végezhető el biztonságosan, ha a karbantartó műhelyben is biztosították a munkavédelmi előírások érvényesülését. ■ A KARBANTARTÁS TÉMAKÖRÉVEL KAPCSOLATOS KÖZLEMÉNYEK EGYÉB KIADVÁNYAINKBAN A biztonságos munkavégzés feltételei a gépjárműjavító műhelyekben. = BME OMIKK ♦ Munkavédelem – ergonómia, 2004. 7. sz. p. 3–8. Gázmérgezés veszélye csatornatisztításnál. = BME OMIKK ♦ Munkavédelem – ergonómia, 2004. 7. sz. p. 49–51.
