A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I

GYÓGYSZERÉSZEK

A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I 2014 . július–augusztus

Mit üzennek az álmaink? Amit az eszkimóktól érdemes ellesni Nyáron is jó bőrben

1

Tudósok társasága a gyógyszerészet és a gyógyszerészek szolgálatában

Nem szabad, hogy a gyógyszertárak működtetése elterelje a gyógyszerészek figyelmét a szakmai kihívásokról – mondja az éppen 90 éves Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke. Szökő Éva szerint nagyon fontos, hogy a képzés és a tovább­képzés magas színvonalon folyjon, ezért a Társaság továbbra is fontos szerepet vállal nemcsak a kutatók, hanem a közforgalmú gyógyszerészek szakmai támogatásában is. • Majdnem száz éve, amikor a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság még csírájában sem létezett, sőt előd­je, a Gyógyszerész Oktatók Baráti Köre

sem alakult még meg, a szakma akkori nagyjai közül valaki amiatt panaszkodott, hogy „a lábra­kapó merkantilizmus mind nagyobb rést üt a gyógyszerészetet egykor körülvevő

és védő tudományosság és ethika bástyáján”. Laikusként én mint­ha ma is ezt látnám. Mit gondol erről? Számomra is döbbenetes, hogy a jelek szerint milyen keveset változik a világ

5

ezen a területen. Ha a céljainkat nézzük, valóban nagyon hasonlóak azokhoz, amelyekkel a Gyógyszerésztudományi Társaság 90 éve indult. Időközben a társadalmi környezet és a konkrét szakmai feladatok természetesen átalakultak, de nekünk annál fontosabb célunk azóta sincs, mint hogy a gyógyszerészek minél jobb, tudományosan megalapozott képzést kapjanak. Ez az egyik legnagyobb problémánk is ma, hiszen azt látjuk, hogy az elmúlt két évtizedben megváltozott gazdasági környezet túlzott, gyakran elviselhetetlen terhet jelent a lakossági ellátásban dolgozóknak. A mindennapi túlélés lett az irányadó, ami azért baj, mert a gyógyszertár lényegét tekintve nem egy bolt, hanem egy egészségügyi intézmény, amely jócskán felelős az emberek jóllétéért. De ha a patikust nap mint nap az köti le, hogy hogyan ne men­jen tönkre, akkor a hangsúlyok áthelyeződnek – gyakran egyébként úgy, hogy miközben a folyamat a szakmaiság ellen hat, végül üzleti szempontból sem jelent megváltást. Én értem, hogy a tanácsadás vagy a szűrés, a gyógyszerkölcsönhatások követése sok pénzt nem hoz a konyhára, de miután ezekre a dolgokra a háziorvosoknak egyre kevesebb idejük, energiájuk jut, a gyógyszertárak nem utasíthatják vissza ezt a típusú ellátást, hiszen akkor a betegek magukra maradnak. Úgyhogy mindezért Társaságunk képzést, továbbképzést, tematikus napokat szervez a gyógyszerészeknek – ahogyan tette mindig is –, természetesen igazodva a változó igényekhez. Az évfordulós kongresszuson például a négy gyógyszerészképző hely és a Társaság együtt kiadott egy szándéknyilatkozatot, amelyben egyértelművé tesszük, hogy párbeszédet szeretnénk a kép-

6

zés megújításáról. Ami a továbbképzést illeti, azt látjuk, hogy a gyógyszerészek, akik a megélhetés érdekében egyre kevesebb alkalmazottal viszik gyógyszertárukat, többnyire csak pontot gyűjtenek egy-egy tanfolyamon: csak azért jönnek, mert muszáj, ami egyébként érthető, hiszen hullafáradtak. De a tendencia akkor is rossz, akkor is baj lesz belőle, ha mindenki úgy gondolja, hogy kényszerpályán mozog. • Azért érdekes, amit mond, mert nekem nagyon jók a mindennapi tapasztalataim. Azok, akik engem kiszolgálnak – akár gyógyszerészek, akár szakasszisztensek, ezt én nem mindig tudom megállapítani – ezer esetből, ha egyszer nem tudnak segíteni, és mindig figyelmesek, türelmesek. Csak szerencsém van? Egyrészt igen, másrészt nem! Nézze, amiről eddig beszélgettünk, az épp az, hogy a gyógyszerészek erejüket megfeszítve igyekeznek megfelelni valamennyi szerepkörük ös�szes kihívásának. Aminek a Magyar Gyógyszertudományi Társaság – más szakmai szervezetekkel és a Kamarával együtt – szeretne elébe vágni, az ennek a túlterheltségnek a nyomokban azért máris jelentkező következménye: a betegekre és a szakmára jutó kevesebb idő, figyelem. Mondok egy példát: az ugye önmagában természetes, hogy egy gyógyszerész asszisztenseket, szakasszisztenseket foglalkoztat, hiszen egy patikában sok olyasmi adódik, aminek megoldásához nem kell gyógyszerészi diploma. De az már igenis baj, ha a szakasszisztens azért van, hogy kiváltsa a „drágább” gyógyszerészt, mert akkor előbb vagy utóbb olyan szerepkörbe kényszerül, amelynek ellátásáért nem tud felelősséget vállalni. Az agyonhajszolt főnöke viszont kényszerűségből rá fog hagyni ilyen feladatokat, mert ő sem lehet ott mindig mindenütt... nem is kell folytatnom, hisz világos, miféle bajok történhetnek egy ilyen helyzetben. Remélem, látja, hogy mindenkit a kényszer és a jó szándék vezérel a példatörténetben, de ettől még baj lehet belőle. És hadd tegyem hozzá, hogy a gyógyszertári asszisztensek mára számtalan helyen és módon folyó OKJ-s képzésének színvonala számos esetben messze elmarad attól, hogy alapos, megbízható tudást adjon.

• És mi volna, ha a társaság nemcsak gyógyszerészeti, hanem üzletvezetési továbbképzéseket is szervezne? Az nagy segítség lenne egy ilyen helyzetben, nem? Hogyne, de ez annyira kívül esik a társaság hagyományosan szakmai célkitűzéseinek körén, hogy ezt a feladatot meg kell hagynunk más gyógyszerész szervezeteknek. A Kamarával egyébként van is egy ilyen értelmű megállapodásunk, mármint hogy az üzletvitelhez szükséges ismereteket – a jogtól a közgazdaságig – ők teszik elérhetővé. • Nem meglepő, hogy egy tudományos társaság figyelmének ilyen mértékben a középpontjába kerülhetnek a közforgalmú gyógyszerészek? Azt hittem, kutatásokról, nagy nemzetközi projektekről, és itt, a környező szobákban és laboratóriumokban folyó kísérletek fontosságáról fogunk beszélgetni... Ön szerint ez nem különös? Különösnek semmiképpen sem mondanám, legfeljebb szokatlan lehet. A Társaságnak természetesen a magyar gyógyszerésztudomány naprakészségéért is sokat kell tennie – szerintem tesz is –, de a hagyományai arra kötelezik, hogy a gyógyszerészet minden területét szemmel tartsa, egész egyszerűen azért, mert jó ideig a gyógyszerészek egyetlen szakmai szervezeteként működött. Ez ilyen egyszerű. Meg kell mondanom, hogy mióta nem vagyunk egyedüliek, folyamatos a vita nálunk, hogy nem kellene-e bizonyos témaköröket elengednünk –

7

én egyelőre nem tenném. A Társaság egyes egységei – a szervezeteink, szakosztályaink – még bírják a terhelést. Még akkor is így gondolom, ha jól látszik, hogy egyre nehezebb megszólítanunk a közforgalmú gyógyszerészeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kutatók, a kórházakban, az iparban dolgozók vagy a tudományos munka háttérbe szorulna, már csak azért sem, mert ugye a Magyar Tudományos Akadémián a gyógyszerészetnek nincs önálló osztálya. Az orvosi és a kémiai osztály között létrejött gyógyszerésztudományi állandó bizottság, ami az Akadémián a gyógyszerész kutatókat hivatott képviselni, társaságunknak is köszönheti létét: azt, hogy több mint tíz éve megalakulhatott. Ami az utóbbi évek nagy vesztesége, az az innovatív gyógyszerkutatás jelentős szűkülése, pedig ebben Magyarország mindig élen járt. Az önmagában is elég nagy baj, hogy a 80-as évek elején az egyetemek és a gyógyszergyárak elkezdtek távolodni egymástól. Az egyetemeken a kutatási infrastruktúra fej­lődése jelentősen elmaradt az iparétól, ez pedig nagyban meghatározta a kutatók mozgásterét. A ge­ne­ rikumok tér­nyerése aztán végképp a technológiai fejlesztések felé fordította a figyelmet, és ezek szerepe értékelődött fel az egyetemeken is.

8

• És a nemzetközi projektek? Az nem lehet megoldás, hogy a tudósok, kutatóhelyek bekapcsolódnak a nemzetközi gyógyszerkutatásokba? Ez egy nehéz ügy. Az utóbbi időben lazult a Társaságunk kapcsolata a nemzetközi tudományos társaságokkal. Évtizedekig nagyon szoros együttműködésben voltunk, most mintha nem jutna rá elég energia. A nagy szervezetekben ter­mészetesen ott vagyunk, képviseljük a magyar gyógyszerészeket, de a mindennapokban ez a vonal most egy kicsit elült. Ebben biztosan komoly szerepet játszik az is, hogy a most futó nagy nemzetközi trendekhez nem nagyon tudunk kapcsolódni. Az egyetemeken, mint mond­tam, viszonylag kevés helyen folyik a modern gyógyszertudomány élvonalába tartozó kutatás. A nemzetközi gyógyszerészetet izgalomban tartó biológiai, tehát fehérje-gyógyszerekkel kapcsolatosakról nem is tudok. A nanotechnológiával kapcsolatos kutatásokba inkább be tudtunk kapcsolódni. Ennek persze pénz- és műszerbeli korlátai is voltak-vannak, nem akarok igazságtalan lenni, de a helyzet akkor is ez. Úgyhogy próbáltunk nyitni a környező országok felé, és ez szépen alakul; a gyógyszertechnológusok például nagyon jó kapcsolatba kerültek a szlovén kollégákkal. A gyógynövényesek Ausztriában találtak partnereket, és van egy nevesített regionális együttműködés is, a „BBBB”, amiben a Balti államok, Magyarország, Szlovénia és Törökország vesz részt – kétévente rendezünk konferenciát. Legközelebb jövő szeptemberben, Helsinkiben kerül sor rá. Tavaly már a görögök is jelentkeztek, hogy csatlakoznának, érdeklődnek a románok is – tényleg lendületben van a dolog. Azért azt hozzá kell tennem, hogy nemzetközi képzési programok megvalósítására is lenne lehetőség, amit az Európai Unió is támogat, s ami terveink között szerepel. • És hogy boldogulnak a kapcsolattartással itthon? Az egyedüliség jó sok feladatot adott annak idején, de azért könnyebbsége is volt: nem kellett egyeztetni, vitatkozni senkivel. Nem igaz? Ez így van. Nem könnyű közös nevezőre jutni. Az a legfontosabb, hogy ne szűnjön meg a párbeszéd, és meg kell próbálni megegyezni. Nem mindig sikerül, de azért ebben nagy szerepe van annak is, hogy konkrétan ki – úgy értem,

milyen személyiségű ember – az, aki adott esetben egy másik felet képvisel. Úgy érzem, hogy a Kamarával együtt tudunk dolgozni, és a többi szervezettel is szót értünk – néha van súrlódás a képzés miatt, de hát ilyesmi miatt kivel hadakozzanak, ha nem egy tudományos társasággal, szerintem ez a dolgunk. Nem tudom, hallott-e róla, hogy létezik egy Gyógyszerészi Gondozási Szakmai Bizottság. Ezt a három szakmai szervezet azért hozta létre, hogy legyen az egyeztetésnek egy mindig rendelkezésre álló kerete; a Bizottság jelenleg gyógyszerészi gondozási irányelvek elkészítésén dol­ gozik. De mondok magának egy másik példát azok közül a kérdések közül, amelyek rendezéséhez több szereplő együttgondolkodása, együttműködése szükséges. A gyógy­ szerészhallgatók gyógyszertári gyakorlati képzésének minősége ma meglehetősen esetleges: a patikusokat tulajdonképpen semmi sem kötelezi arra, hogy lelkiismeretesen kezeljék végzős gyakornokaikat, megtanítsák nekik a helyes gyógyszertári gyakorlatot, s átadják a szakmai ismereteket, ha már egyszer elvállalták őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem teszik, de egy gyakornoknak azért nagy rizikó, ha akár pusz­ tán a gyógyszerész túlterheltsége miatt nem kapja meg a kellő figyelmet, a megfelelő gyakorlati képzést. Márpedig ezt a tudást mi, itt az egyetemen nem tudjuk pótolni, tőlünk ezt itt nem tudják megtanulni a leendő gyógyszerészek, ezért rettentően fontos, hogy a képzésnek ezt a részét is biztonságban tudjuk. Erre például együtt kell kitalálnunk valamit. • Térjünk vissza most a társasághoz –

a tudományhoz és a patikusokhoz. A Magyar Gyógyszerésztudományi Tár­­­ saság számos elismerést alapított és rendezvényt indított útjára az elmúlt 90 évben. Ezek közül a fiatal közforgalmi gyógyszerészek Rozsnyay-elő­ adó­versenyéről például azt gondolná az ember, hogy ilyen körülmények között már meghirdetni is hiábavaló. Van, akit ez ma még érdekel? Persze, hogy van, de azért évről évre küzdünk, hogy felkeltsük a fiatalok érdeklődését, felkutassuk a leendő versenyzőket. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a Rozsnyay-verseny ma már nemcsak a közforgalomban dolgozó fiatalok, hanem a fiatal klinikai gyógyszerészek és a nagykereskedelemben dolgozók versenye is. Akik jelentkeznek, nagyon érdekes témákkal neveznek, és évente 25 körüli pályázat összejön, ami azért nem rossz. Valahogy jó volna ráébreszteni másokat is, hogy habár ez időt, munkát kíván, nagyon jól kiveszi az embert a hétköznapok monotóniájából, a négy fal közül, ami manapság egy csoda. Meg kell mondanom, nekem van egy kedves, régi tanítványom, aki dacára az évek múlásának, változatlan kedvvel és lendülettel versenyez. Olyan jó volna, ha ez a lelkesedés átragadna másokra is! Mi mindenesetre igyekszünk megtenni ezért mindent, és akkor most már nemcsak a Rozsnyayról, hanem általában a gyógyszerészek szakmai életéről beszélek. Jó volna, ha a szakmabeliek – dolgozzanak a gyógyszerészet bármely területén – ráébrednének, hogy van egy Társaság, ami nagyon sok mindenben meg tudná könnyíteni az életüket. Csak

ki kell nyújtaniuk a kezüket, ami ez esetben azt jelenti, hogy be kell pötyögniük a számítógépbe, hogy mgyt.hu. Itt mindent megtalálnak, a páciensek különböző kérdéseire javasolt válaszoktól kezdve a tudományos konferenciák anyagán át egészen a távoktatásig. Van egy nagyon szép lapunk is, a havonta megjelenő Gyógyszerészet, amelyet szintén nem az elméleti fejtegetések uralnak: kifejezetten hasznos tud lenni a mindennapi gyakorlatban. Ezen a két helyen az összes képzésünkről, szakosztályi rendezvényünkről, konferenciánkról is tudomást szerezhetnek a gyógyszerészek, és ha eljönnek, akkor megérzik majd – ebben biztos vagyok –, hogy ennek a szakmának tartást és méltóságot csak ők adhatnak: egyenként és személyesen. Flóri Anna

9

A Humantrade hangja:

A TEVA Gyógyszergyár Zrt. Humantrade divíziójának vevőszolgálati vezetőivel,

Mándoki Tibor

Csuti Anikó

Van-e fontosabb pillanata az üzletkötésnek, mint az, amikor a vevő megmondja, mit szeretne? Talán csak az, amikor kifejezésre juttatja, mi az, amivel elégedetlen. Úgyhogy a rendelés és a reklamáció kezelése sorsdöntő és mindennapi kihívás egy kereskedelmi cég életében. Mándoki Tibor: Ebben a felállásban három éve dolgozunk együtt. Kriszta akkor a patikai vevőszolgálaton dolgozott, Anikó már akkor is a reklamációs területen tevékenykedett, azonban külön kórházi csoportunk Gödöllőn nem volt – ezt három éve hoztuk létre, ennek a vezetője lett Melinda. Ő a csapatával nemcsak a kórházakat és a hozzájuk tartozó vényforgalmú patikákat látja el, hanem a nagykereskedelmi és FMCG-partnereinket is kiszolgálják. Mi ugyanis saját, tehát Tevás készítményeinket más nagykereskedések által is forgalmazzuk, és eközben mi magunk sem csak Tevás készítményekkel kereskedünk, hanem más gyártók termékeivel is. • Melinda, hármuk közül Ön az, akinek a csoportja éppen most lendült akcióba. Sürgősen meg kell oldaniuk, hogy

10

Fehér Kriszta

Varga Melinda

a kórházak hozzájuthassanak ahhoz a készítményhez, amely helyettesíti a forgalomból épp ma reggel kivont másikat. Hogy megy ez: mi történik itt, a nagykereskedésben azután, hogy a kórházak leadták a rendelést? Varga Melinda: A kórházi csoporthoz érkezett be a hívás, ők kapták reggel az értesítést, hogy az adott termék mostantól nem forgalmazható. A kórházak tehát azzal szembesültek, hogy hiába készleteztek be, azt most le kell szedniük a „polcokról”, vissza kell küldeniük a forgalmazó felé, és sürgősen pótolniuk kell mással. • Egy ilyen utasításnak nincs türelmi ideje? Ezt egyik óráról a másikra végre kell hajtani? V.M.: Igen, ezzel nem lehet várni, mert azt jelenti, hogy valami miatt a készítmény nem beadható. Persze nem feltétlenül magával a készítménnyel van gond, hanem mondjuk a betegtájékoztató az, ami nem felel meg az előírásoknak, de ezen mi nem gondolkodhatunk, nem mérlegelhetünk, azonnal kell cselekedni. Most ráadásul hétvége jön (a cikk írásakor – a szerk.), úgyhogy nagyon fontos, hogy még ma hozzájusson minden kórház a cseretermékhez. A folyamat úgy zajlik, hogy a kollégáim felveszik a rendelést, és összeállítják a túrákat az igények, illetve a szerint, hogy a partnernek milyen sürgősen van szüksége az utánpótlásra. Van-e neki még raktáron

a vevőszolgálat

Mándoki Tiborral, Varga Melindával, Fehér Krisztával és Csuti Anikóval beszélgettünk.

a beadható készítményből és elég, ha délutánra megérkezik az újonnan rendelt, vagy pár órán belül oda kell érnünk vele? Az ilyen esetekre mindig van autónk, amelyek azonnal tudnak indulni. • Mi van akkor, ha valamiből épp nincs készleten Önöknél annyi, amennyi kellene? V.M.: Ilyesmi nagyon ritkán fordul elő, most is van bőven abból, amit a kórházak kérnek, úgyhogy csak az a dolgunk, hogy okosan szervezzük meg a szállítást, vagyis az egyes országrészek felé induló fuvarok a lehető legtöbb kórházat érinteni tudják. • És mi történik egy rendes hétköznapon? Akkor, amikor nincs „helyzet”, mivel telik az idejük? V.M.: A kórházaknál ez általában úgy működik, hogy reggel felmérik a szükségleteiket, engedélyeztetik, és leadják nálunk a rendelést. Ez telefonon, faxon és modemen is érkezhet, de leginkább telefonon és írásban kapjuk a megrendelést. A kollégáim ezt felmérik, rögzítik, hogy mi van készleten, és visszajeleznek, hogy mi az, amit a kórház másnap megkap. Ez minden nap így megy. Vannak partnereink, akiket mi hívunk egy megbeszélt időben, amikorra összeállítják a rendelési listát, amit mi átveszünk. Több olyan termék van, amiből nagyobb időközönként nagyobb tételt rendelnek a kórházak, mert biztosan mindig kell, gondoljon az infúziókra vagy a fájdalomcsillapítókra, de mondhattam volna sok mást is. Ad hoc rendelés leginkább akkor szokott lenni, amikor egy olyan beteg érkezik hozzájuk, akinek speciális ellátásra van szüksége, és ehhez hiányzik valami a kórház készletéből. Ilyenkor tudnunk kell, hogy mennyi időn belül kell odaérnünk, ki várja, veszi át a készítményt. Mándoki Tibor: Ami az életmentő szállítást illeti, ez napi feladat. Amikor egy olyan helyzet áll elő, mint ma is, amikor az illetékes hatóság rendelkezésére valamit kivonnak a forgalomból, akkor nemcsak azt kell megoldanunk, hogy a helyettesítő termék sokfelé és gyorsan eljusson, hanem azt is, hogy amit kivontak, az visszakerüljön hozzánk, tőlünk pedig az adott gyártóhoz. Vagyis a vevőszolgálat számos folyamatnak a kiinduló-, illetve végpontja. • Kriszta, a közforgalmú gyógyszerészekkel könnyebb vagy nehezebb a dolga, mint Melindának a kórházakkal, mit gondol? Fehér Kriszta: Úgy gondolom, nekem azért könnyebb talán egy kicsit, mert régóta erősítem a csapatot. A csoportomban

lévő kollégáim közül többen már legalább egy évtizede dolgoznak a vevőszolgálaton, így gördülékenyen tudunk együttműködni, a fluktuáció nem jellemző nálunk. Én magam is a telefonos rendelések felvételével kezdtem annak idején, és bár több területen megfordultam az elmúlt években, mindig a kereskedelmi vonalon tevékenykedtem. Csoportvezetőként több éve dolgozom, a jelenlegi munkakörömet is nagyon szeretem. • Úgy képzelem, hogy a gyógyszertárakban nincs olyas­mi, amit szélsebesen kell eljuttatniuk. Vagy tévedek? F.K.: Életmentés a szó szoros értelmében valóban nincs, de olyan már előfordult, hogy például egy gyermek hazakerült a kórházból, és azonnal kellett neki egy speciális tápszer vagy egyéb más készítmény az otthoni ellátásához, melyben rövid időn belül segítséget tudtunk nyújtani. Az utóbbi időben egyre több magánember is fordul hozzánk, akik felhívnak minket, és elmondják, mi az, amire szükségük lenne. Például olyan esetekben érdeklődnek, amikor egy termék forgalmazása megszűnik. Ilyenkor abban tudunk segíteni, hogy egyeztetünk a betelefonálóhoz legközelebb eső patikákkal, és ha az adott termék beszerezhető, a beteget oda irányítjuk. Amikor ilyen lakossági megrendelést kapunk, a készítményt kiszállítani akkor is csak gyógyszerész partnernek tudjuk, hiszen minden esetben szakembert kell bevonnunk, aki átve-

11

heti a megrendelt termékeket, és elláthatja tanácsokkal a pácienst. Egyedi szállítást a patikák is kérhetnek, pl. ha véletlenül valami kimarad a napi rendelésből, és sürgősen szükség van rá, azt is meg tudjuk oldani. A palettánk széles spektrumú, ami ma megtalálható a gyógyszerek, gyógyhatású készítmények, gyógyászati segédeszközök piacán, az többnyire nálunk is elérhető, és az egyes kategóriákon belül is igen széles a választék.

Mándoki Tibor: A kollégáink közül többen is gyógyszertári szakasszisztensi végzettséggel rendelkeznek. Ez a rendelések felvételekor nagy segítséget nyújt, amikor egy bizonyos készítmény helyett más ajánlására van szükség. Rendkívül fontos ugyanis, hogy sose mondjunk nemet, hanem megoldjuk azt, amit az ügyfelünk szeretne. F.K.: Hadd tegyem hozzá, hogy a személyes kapcsolat önmagában is nagyon fontos szerepet játszik a mindennapi üzletmenetben. Sok partnerünk szeret a megszokott ügyintézővel kapcsolatot tartani a rendelések leadásakor. Kétségtelen, hogy ma már egy bizonyos telefonszámon nem feltétlenül az a kollégám jelentkezik be, akihez esetleg az adott gyógyszerész ragaszkodik, de természetesen lehetőség van arra, hogy azzal egyeztessen, akivel szeretne. A rendelésfelvétel technikai háttere mostanra nagyon megváltozott, a hívások fogadása másképp történik, gyakorlatilag kis túlzással nincs olyan hívás, amit ne tudnánk fogadni. Ez mára 30-40 százalékkal javította a korábbi teljesítményünket, és ez nagy szó. A lényeg, hogy szeretnénk, ha nem lenne olyan élménye a hívó félnek, hogy tárcsázott minket, és nem fogadtuk a hívását. A személyes kapcsolat lehetősége még azok számára is nagyon fontos, akik általában elektronikus úton adják le megrendeléseiket. Mindig adódik olyan helyzet, mindig van olyan probléma, amit egy automata nem tud kezelni. Kell, hogy a gyógyszerész tudja, bármilyen kérdésével fordulhat hozzánk, szívesen utánanézünk, kiderítünk, megszervezünk bármit, amire szüksége van.

12

• Anikó, Ön az, akinek a csoportja igazolhatja az eddigieket, vagyis azt, hogy a vevőszolgálat másik két csoportja jól, a korábbiaknál sokkal jobban végzi a munkáját. Kevesebb lett a reklamáció? Csuti Anikó: Az utóbbi időben kifejezetten jó eredményeink vannak, de azt kell mondanom, hogy az elmúlt három évben azért is kevesebb lett a reklamáció, mert a rendelésfelvétel más és jobb szisztémában dolgozik. Szállítással kapcsolatos panaszok is ritkábban fordulnak elő, továbbá kevesebb lett a visszáru azzal, hogy a gyógyszerészek valóban azt kapják, amit rendeltek a pontosabb kiszedésnek köszönhetően. Mi vagyunk a vállalat tükre, mert a reklamációs adatokból tudjuk leszűrni, hogy milyen minőségben dolgozunk, mi az, amin javítanunk kell a vevői elégedettség folyamatos javításának és fenntartásának érdekében. Mándoki Tibor: Ezzel összefüggő fontos újdonság, hogy miután a visszáruzás folyamata tavaly megújult, a készítmények visszavétele rendszerezettebb szabályok szerint alakul majd nálunk is. Az érvényben lévő EU-eljárás az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek helyes nagykereskedelmi gyakorlatáról nyújt iránymutatást. A visszaküldött gyógyszereket megfelelően kell kezelni, figyelembe véve az érintett terméket, az esetleges sajátos tárolási körülményeket, és a gyógyszer eredeti elszállítása óta eltelt időt. A készítményeket csak bizonyos – a korábbinál rövidebb – határidőn belül tudjuk majd visszavenni a szerződéses és minőségbiztosítási kritériumok teljesülése esetén. A fenti változások bevezetésén dolgozunk most, ami a mindennapi gyakorlatban azt jelenti, hogy fokozatosan lépnek majd életbe az új eljárási folyamatok. Cs.A: Én a magam részéről - és szerintem ezt a csoportomban dolgozó kolléganőim nevében is mondhatom – nem számítok arra, hogy ez a változás gondot okoz majd. Eddig is minden egyes problémát kezelni tudtunk, minden egyes esetben megtaláltuk azt a megoldást, amely a gyógyszerésznek és nekünk is megfelel. Úgy gondolom, hogy a rendelésfelvételhez hasonlóan a reklamációkezelés is érzékeny pontja a kereskedelem mindennapi folyamatának. Ezt úgy értem, hogy miközben sok múlik rajta, összjáték az alapja, ami feladja a leckét az összes résztvevőnek. Egyedül nem megy – ahogy mondani szokás, vagyis a felek együttműködési képessége és persze hajlandósága az, amitől gördülékeny és eredményes lehet az üzletmenet. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a vevőszolgálat a cég arca, vagy legyünk pontosabbak: a mi esetünkben a cég hangja, úgyhogy ez hatalmas felelősség. Hogy a kollégák szavaival éljek, nagyon észnél kell lennünk. Flóri Anna

TEVA. A minőségi gyógyszer. M A G YA

•

ÁG

RO

RS

ZÁ

G

•

M

G

RS

RS O

RO • A legtöbb gyógyszert a Teva adja el hazánkban

G

•

M

AG

YA

RO

RSZ

ÁG

•

MA

G YA R OR

SZ

ÁG

YA

RO

RS

Á

R

O

• A nem vényköteles készítmények piacán negyedik helyen állunk

Z

• Nagykereskedelmi tevékenységünknek köszönhetően az ország közel 2000 patikáját látjuk el

YA R

SZ

G

ÁG

MA

•

•

MAG

ARORSZÁG

YA R O R S Z Á G

• Mintegy 900 féle készítményt és kiszerelést forgalmaz Magyarországon

MAGY

•

•

MA

G

GY

ZÁ

AR

• A hazai kórházakban minden harmadik készítményt a Teva biztosítja

YA

• Minden hetedik beteg Teva gyógyszer segítségével gyógyul Magyarországon

A

G

ZÁ

•

M

A

GY

AR

SZ OR

13

•

M

A

G

Az orvosnak egyedül nem megy

A kemoterápiás kezelések során a daganatos betegeknek és orvosaiknak számos mellékhatással kell megküzdeniük. Ezt a küzdelmet ma már számos hatékony gyógyszer segíti, melyeknek a megfelelő időben való, helyes alkalmazásával a veszélyes vagy kellemetlen következmények, tünetek kivédhetők, illetve jelentősen csökkenthetők. 14

A betegek életminőségét, életkilátásait javító szerekről beszélgetünk Dr. Révész Jánossal, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Centrumának onkológus főorvosával.

• A kemoterápiás kezelések során általában milyen mellékhatások jelentkeznek, és mit tudnak tenni ellenük? Ezeket a citosztatikus kezelések tekintetében alapvetően két fő csoportra: hematológiai és nem hematológiai mellékhatásokra osztjuk. A vérképző rendszert érintő negatív jelenségek lényege, hogy a vér bizonyos sejtjeinek száma jelentősen csökken. Ha a kemoterápia a vörösvérsejtek elpusztításával azok hiányát idézi elő, akkor anémiáról, ha a fehérvérsejtek egyik típusából, a neutrofil granulocitákból van kevés, akkor neutropéniáról, míg ha a trombociták száma alacsony, akkor trombopéniáról beszélünk. A kezelés természetesen attól függ, hogy mely sejtvonal(ak) érintettségéről van szó. Az onkológiában specifikus terápiák a vörös-, illetve a fehérvérsejtek számának csökkenése esetén állnak rendelkezésünkre.

A vörösvérsejtek mennyiségét eritropoetin-készít­mé­ nyekkel normalizálhatjuk. Az eritropoetin az emberi vese által termelt fehérje, amely a csontvelőben serkenti a vörösvérsejt-előalakok érését és az érett sejtek vérbe történő kiáramlását. A gyógyításban használt eritropoetint rekombináns DNS-technológiával állítják elő. Ugyancsak modern biotechnológiai eljárásokkal készül a hasonló elveken működő, úgynevezett granulocita kolónia stimuláló faktor – G-CSF nevű fehérje is, amely a csontvelőben a neutrofil granulociták képződését serkenti. Ezekben az esetekben tehát modern biológiai terápiákról van szó. Trombopoetin készítmények is léteznek, ezeket azonban citosztatikus terápia indukálta trombocito­péniára nem törzskönyvezték, tehát erre nem használhatjuk. A daganatos betegeknél a trombociták számának normalizálására ezért általában különböző vitaminokat, ásványi anyagokat, bizonyos esetekben szteroidkészítményeket alkal­mazunk. A másik csoportba az ún. nem hematológiai mellékhatások tartoznak. Ide soroljuk például a haj el­ vesztését, amelynek kivédésre bár semmilyen terápiás lehetőségünk nincs, a kemoterápiás kezelések alatt azonban a hajhullás ütemét és mértékét a hajas fejbőr hűtésével mérsékelhetjük. Előfordulhatnak gyulladá15

sos bőr- és nyálkahártya-tünetek; ezek kezelésében többnyire bőrgyógyászok segítségét kérjük. Nagyon gyakori és sok szenvedést okozó mellékhatás az émelygés, hányinger, hányás, melyek enyhítésére sokféle, különböző hatásmechanizmusú szer áll rendelkezésünkre. Ezeket a tünetek súlyosságától függően kombinálhatjuk, vagy ha egy készítmény az adott beteg számára nem elég hatékony, egy másikkal válthatjuk fel. Természetesen a tünetek jellegétől függ, hogy mikor milyen hatásmechanizmusú készítmén�nyel próbálkozunk. Ennek a mellékhatásnak a kezelésében tehát széles a mozgásterünk. A kemoterápia gyakori következménye a fáradékonyság, amelyet különböző vitaminkészítményekkel próbálunk meg uralni, illetve a bélnyálkahártya gyulladása és a hasmenés, amelyek befolyásolására csupán tünetei sze16

reink vannak. Összességében azonban azt mondhatom, hogy a citosztatikumok mellékhatásainak kezelésében széles a paletta. • Ez azt jelenti, hogy ezektől a mellékhatásoktól többnyire meg tudják szabadítani a betegeket? Nagyon fontos, hogy az adott mellékhatást idejekorán felismerjük. Ehhez természetesen megfelelő tájékoztatást kell adnunk betegeinknek, már csak azért is, mert a cél elérése érdekében részükről fegyelmezett együttműködésre van szükség. Ha például egy páciens nem jelenik meg a vérképkontroll-vizsgálatokon, akkor, amíg nincs tünete, addig nem tudom, hogy anémiás-e. Ha viszont csak akkor keres fel, amikor a gyengeségtől már jártányi ereje sincs, akkor a vérszegénység korrigálásakor sokkal több szempontot kell mérlegelnem, mint ha tünetmentesen, az eltérő laboratóriumi paraméterekből ismertük volna fel a problémát. A neutropéniának általában sokáig nincsenek külső tünetei, súlyos esetben láz jelentkezik, tehát lényeges, hogy a beteg tudja: ha rossz a közérzete, hőemelkedése vagy láza van, azt ne valami vírus­fer­ tőzés számlájára írja, hanem azonnal jelentkezzen a kezelőorvosánál. Összességében azt mondhatom: nagyon fontos, hogy a mellékhatásokat megfelelő időben és módon kezdjük el kezelni. Ebben az esetben szinte mindegyik úgy korrigálható, hogy a beteg napi életvitelét egyáltalán ne, vagy csak nagyon kis mértékben befolyásolja. De mint mondtam, ez a páciensek megfelelő együttműködése nélkül nem sikerülhet. Bakos Júlia

Készítmény Lonquex 6 mg oldatos injekció 1x előretöltött fecskendőben biztonsági tűvédővel

Kiemelt Bruttó fogyasztói támogatási összeg ár (Ft) (Ft) 258 479

258 179

Téritési díj (Ft)

Vonatkozó indikációs pont (Eü. pont)

300

8/a2.

17

Szakérto´´nkto´´l

Hasi fájdalom, görcs, puffadás, émelygés, székletürítési zavar – számos kórkép tüneteit felismerhetjük az említettekben, ezért sokszor nem könnyű az alap­betegséget igazolni.

Dr. Barta Zsolt

a Teva orvos-igazgatója

Mi lehet a háttérben? 18

Ezek a panaszok, tünetek az úgynevezett funkcionális és organikus betegségek esetén is nagyon hasonlóak lehetnek, de utóbbi esetben bizonyítani tudunk valamely szervi elváltozást, fertőzést, vagy adott esetben akár súlyos, életet veszélyeztető betegséget is. Amennyiben azonban a fenti tünettel vagy tünetcsoporttal jelentkező beteget vizsgálva az orvosok semmilyen szervi elváltozást nem találnak, felmerülhet a funkcionális tápcsatornai betegség lehetősége.

A bél-agy tengely – a második agyunk

A gasztrointesztinális traktusnak bár saját, független, a működését szabályozó (enteralis) idegrendszere van, ez utóbbi kétirányú kapcsolatban áll a központi idegrendszerrel. Tulajdonképpen – kis túlzással – a második, úgynevezett bélagyunkról beszélhetünk. Tovább bonyolítja a szabályozást, hogy az idegrendszer, illetve ez a neurológiai kapcsolati háló szoros összefüggésben van az immunrendszerrel, az endokrin rendszerrel és a psychével is, így tulajdonképpen nem túlzás egy olyan bél-agy tengelyről

beszélni, amit a dinamikus egyensúlyt alkotó psycho-neuro-immuno-endokrin kapcsolatok irányítanak. Ha még tovább megyünk a kapcsolatok feltárásában, akkor persze nem feledkezhetünk meg a velünk élő mikrobiomról, a bélflóránkról sem, melynek tagjai szintén komoly befolyással bírnak ránk. Lényegében bármi, ami zavart okoz ebben a bonyolult rendszerben, az klinikai tüneteket, betegségeket hozhat, például a civilizációs betegségként ismert funkcionális gasztrointesztinális rendellenes-

ségeket, melyek a világ lakosságának jelentős részét: akár minden negyedikötödik embert érintik. A funkcionális gasztro­in­tesz­tinális rendellenességek (FGID) közé több kórkép tartozik, beleértve az irri­tábilis bél szindrómát (IBS), a funkcionális diszpepsziát, valamint a gastrooeso­ phagealis reflux betegséget (GERD) is. A funkcionális gasztrointesz­ tinális rendellenességek nem kizárólag gasztroente­ rológiai betegségek, bár ilyen tünetekkel leginkább a gasztroen­ terológián jelentkeznek a betegek.

19

Mi az az ételintolerancia? Hasi fájdalom, görcs, puffadás, émelygés, székletürítési zavar esetén gyakran felmerül a betegek körében az ételintolerancia lehetősége is, amely esetben a páciens azt tapasztalja, hogy bizonyos ételek vagy ételalkotók idézik elő a panaszokat. Ételintolerancia valóban feltételezhető provokáló tényezőként. Ez utóbbit nem immunológiai ok, hanem pl. valamely emésztőenzim hiánya vagy csökkent mennyisége váltja ki; legjobban ismert példája a laktóz (tejcukor)-intolerancia, ami igen gyakori a lakosság körében, de számos más szénhidrát-intolerancia (pl. fruktóz) is ide tartozik.

Okozhatja ezeket a tüneteket ételallergia is? Nagyon sokan feltételezik, hogy ha valaki nem könnyen emészt meg, vagy „rosszul bír” egyes ételeket, ételallergia állhat a háttérben. Azonban a valódi ételallergia (amely az immunrendszer túlérzékenységét jelenti bizonyos anyagokra, és klasszikusan az azonnali, úgynevezett IgE típusú immunválaszt értjük alatta) egyáltalán nem olyan gyakori felnőtteknél, mint ahogy azt feltételezik: az előfordulása legfeljebb néhány ezrelékre tehető, és leggyakrabban a tej, tojás, szója vagy mogyoró okozhatja. Nem könnyű a kivizsgálás és a bizonyítás: allergológus segítsége nélkül nem is várható objektív eredmény. Az ételspecifikus bőrtesztek mellett szérumból is meghatároz-

20

hatók az ellenanyagok, és persze emellett kettős vak placebo kontrollált ételterhelés (DBPCFC) lehet a bizonyítás alapja. Sajnos, nincs sem olyan laboratóriumi teszt, sem olyan tünet, ami önmagában bizonyító erejű lenne, ezért a diagnózis ellenőrzött táplálékelimináción és provokáción kell hogy alapuljon. A valódi ételallergia igazolását bonyolítja, hogy az étel minden egyes alkotórészére lehet valaki allergiás: a felhasznált fűszerek, tartósítószerek, állományjavítók, adalékok, ízfokozó anyagok egyaránt szerepet kaphatnak. Az ételintolerancia esetében is több tényezőt kell figyelembe venni, és ismerni kell az ételünk minden összetevőjét. Érdekes, hogy viszonylag kevés tudományos adat támasztja alá az IgE típusú ételallergia lehetséges szerepét IBS-ben, de kizárni persze nem lehet ezt sem.

Mit értünk gluténérzékenységen, és okozhat-e ez az eddigiekhez hasonló tüneteket? Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés övezi egy jelentős étrendi fehérje, a glutén feltételezett kóroki szerepét, nemcsak az autoimmun betegségnek tartott glutén-szenzitív enteropathiában (GSE, cöliakia, lisztérzékenység), hanem más, sokkal inkább a funkcionális bélbetegségnek megfelelő tünetekkel jelentkező betegeknél is. Nagyon fontos az elkülönítés: a gluténérzékenység nem IgE típusú allergiás betegség, hátterében, úgy tűnik, más mechanizmus állhat.

Cöliakia (Glutén Szenzitív Enteropátia, vagy köznyelven – és az előzőekből is következően: félreérthetően – lisztérzékenység) esetében autoimmun kórképről beszélünk, ami a genetikailag fogékony páciensekben bármely életkorban kialakulhat, és a vékonybél nyálkahártyájának károsodását okozza, ami miatt felszívódási zavar léphet fel. A cöliakia emellett számos más szervet és szervrendszert érinthet, így helyesebb talán cöliakia spektrumról beszélni. Ismerten glutén-asszociált bőrgyógyászati betegség a Morbus Duhring (dermatitis herpetiformis), míg cöliakiában a leggyakoribb neurológiai megjelenés/tünet a járászavar (az ataxia), a poly­neuro­pathia (sokideg bántalom) és a myo­pathia (izombántalom). A gluténmentes étrend segíthet a bőrtüneteknél, és a neurológiai tünetek teljes regresszióját eredményezheti. Az úgynevezett Nem Cöliákiás Gluten Szenzitivitás (NCGS) olyan kórkép, ami jól megkülönböztethető mind a glutén/liszt allergiától, mind pedig a „valódi” lisztérzékenységtől, mivel ebben az eset­ ben nincsenek IgEtípusú antitestek, és az utóbbinak sem szövettani, sem laborjellegzetességeit nem mutatja. A funkcionális bélbetegségekre/IBS-re hasonlító klinikai tünetek viszont, úgy tűnik, a glutént tartalmazó ételek fogyasztásával függenek össze; persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az ételek számos olyan anyagot is tartalmaznak, amit például a gabonafélék termelnek a számukra ártalmas kórokozók, rovarok ellen, és ki tudja kizárni, hogy ezek ránk nem lehetnek hatással? Cöliakia kb. minden századik magyart érinthet (bár legfeljebb minden tízedik érintettről tudjuk, hogy igazolt a betegsége), ám nem ismert a NCGS gyakorisága. Az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában viszont egyre nagyobb azok száma (20 millióból kb. 2 millió!), akik akár tudják magukról, hogy cöliákiások, akár nem, gluténmentes diétát tartanak, és úgy érzik, emellett számos tünetük, egészségügyi problémájuk javul, fittnek érzik magukat, és általában véve előnyösnek tartják a nem éppen olcsó étrendet (aminek az élelmiszeripar a másik haszonélvezője). Számos ismert személyiség (Lady Gaga, Miley Cyrus, Victoria Beckham, Jessica Alba vagy éppen No­vak Djokovic) példája ösztönzi erre a most felkapott és trendi diétára a vevőket, pedig az étrendet „csak divatból” nem könnyű betartani, hiszen a gabonafélék – melyeket a gluténmentes étrend kizár – a jelenkori emberi táplálkozás legalapvetőbb élelmiszerei. Számos kérdés nyitott még. Az biztos, hogy ma egy magyar cöliákiás szemével nézve nem hátrány, ha egyre többen ismerik meg ezt a diétát, és minél több helyen elérhető az ilyen étel, valamint minél több élelmiszeren (vagy gyógyszeren) jelölik a gluténtartalmat.

21

Férfias problémák

22

Nemzetközi adatok szerint a szexuális problémák sorában a második helyet foglalják el a merevedési zavarok, a 40-70 éves korosztály körében pedig ez már minden második férfit érint. Magyarországon igazán reprezentatív felmérés még nem készült e témában, de ránk vetítve ezeket az adatokat, mintegy egymillió érintett férfival számolhatunk. A merevedési problémák biológiai és pszichológiai hátterét gyűjtöttük csokorba. Inkább állapot, mint betegség A merevedési zavarokkal küszködő férfiak töredéke fordul csak orvoshoz: a becslések szerint nem több mint 15%. A többség számára ugyanis ez még mindig tabutémának számít, és gyakran fordul elő olyan eset is, amikor valaki nagy nehezen végre elszánja magát, elmegy az orvoshoz, de ott azután mégis elbizonytalanodik, és inkább más problémával hozakodik elő. Dr. Reisz Péter urológus szakorvos szerint a családorvosoknak nagy szerepe lehetne e gátlások feloldásában. A szakember szerint a merevedési zavar inkább állapot, mint betegség, és kialakulásában általában többféle tényező is jelen van. Pszichés vonatkozásban a szorongás, a depresszió és a stressz, szervi oldalról pedig az életkor játszik vezető szerepet, egyébként pedig a szív- és érrendszeri betegségek – különösen a magas vérnyomás –, illetve a cukorbetegség is nagyon jelentős tényező. Az idegrendszer betegségei, a máj- és vesebetegségek, a dohányzás, az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás is ide tartozik, de persze állhatnak a probléma hátterében anatómiai okok vagy műtéti következmények is. A szakmai protokoll szerint a diagnózis megállapítása után az esetek döntő többségében a gyógyszeres terápia kipróbálása következik; ennek mindenképpen meg kell előznie az esetleges invazív terápiát. Arról pedig már vannak adataink, hogy a gyógyszeres terápiában részesülők mintegy nyolcvan százalékánál hatásosnak is bizonyul a kezelés.

Az érbetegség komoly rizikófaktor Dr. Barna István belgyógyász, obezitológus szerint atherosclerosis esetén, az életkor előrehaladtával természetes jelenség, hogy a generalizált érbetegség részeként megjelenik az erectilis diszfunkció (ED). A dohányzás, a diabetes mellitus, az atherogen dys­ lipidaemia, a túlsúlyos állapot, a szisztolés hypertonia és az érbetegségek jelenléte (carotis, coronaria, perifériás) bizonyítottan tovább rontja a merevedés képességét. Az ED megjelenése a cardiovascularis betegség figyelmeztető előrejelzője is lehet! A hyper­ toniás férfiak esetében az ED kezelésének alapja a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkentése, elhagyása – amit nagyon nehéz elérni a pácienseknél. A hypertoniás férfiak kezelése során, az ED-t figyelembe véve, igen megfontolandó a centrálisan ható szerek, a nagy dózisú diuretikumok (kivéve az inda­ pamidot) és a β-blokkolók (kivéve a carvedilolt és a nebivololt) adása. A kalciumcsatorna-blokkolók és ACE-gátlók neutralitásuk miatt biztonsággal adható készítmények. Az ARB-kkel kapcsolatban egyre több bizonyíték mutatja, hogy kedvező hatásúak az erectilis működésre és a libidóra egyaránt. Az elmúlt években a sildenafil alkalmazásának kedvező eredményeiről több közleményben is beszámoltak – mondja a szakember –, így az is fontos része lehet a terápiának. 23

Dr. Szilágyi Vilmos szexuálpszichológus szerint a pszichés tényezők nem választhatók el határozottan a biológiai faktoroktól, már csak azért sem, hiszen például az életmód, ami nagyon meghatározó ebben a kérdésben, valójában mindkét típust tartalmazza. Az alkohol fogyasztását említi elsősorban, ami köztudottan lazító, gátlást oldó hatású lehet, tehát a merevedési zavarok leküzdésében is előszeretettel nyúlnak hozzá a férfiak. Igen ám, de az is köztudott, hogy bár kis mennyiség tényleg ellazíthat, és csökkentheti a gátlásokat, de egy bizonyos mennyiség felett az alkohol már inkább lankasztó hatású. A másik ilyen faktor a dohányzás, aminek szintén tulajdonítanak feszültségoldó hatást, csakhogy a cigaretta az erek szűkítésével rontja a pénisz vérellátását, tehát a dohányosoknak fel kell készülniük merevedési problémákra. 24

-szerk-

A teljesítmény kényszere

Az életvitelhez tartozó további nagyon fontos tényező még a sok stressz, ami oly mértékben terhelheti a szervezetet, hogy már a szexuális képességeket, a merevedést is jelentősen befolyásolhatja. A legnagyobb bajt Szilágyi Vilmos abban látja, hogy az emberek általában nem tanulják meg levezetni a stressz okozta feszültségeket, nem ismerik azokat az egyszerű technikákat, lazítási gyakorlatokat, amelyekkel nyugodt, ellazult állapotba hozhatják magukat a „hétköznapok viharaiban”. Nagyon jelentős lelki tényező a teljesítménykényszer és az esetleges kudarctól való félelem; akár egyetlen negatív tapasztalat is elég lehet valakinél ahhoz, hogy kialakuljon a félelem a következő sikertelenségtől. Ettől kezdve pedig fennáll a veszélye egy ördögi kör létrejöttének, amelyben már a félelem okozta feszültség okoz egyre súlyosabb problémákat a merevedésben, hiszen a szexuális együttlét nyugodt, ellazult állapotot kívánna. A másik ilyen tényező pedig a korunkra oly jellemző teljesítmény-elvből fakad: minden azt sugallja, hogy egy férfinak még az ágyban is állandóan a „topon” kell lennie, a maximális teljesítményt kell nyújtania. Állandó tehát a teljesítmény kényszere és az ebből fakadó bizonyítási törekvés, ami viszont a rohanó élettempóban, fáradtan a partner mellé bújva egyszer-egyszer kudarchoz vezethet, és így már könnyen kialakulhat az előbb említett negatív kör. A leglényegesebb az lenne, ha sok férfi megtanulná az ellazulás képességét, ha nem szorongana a folyamatos teljesítménykényszertől, és ha az emberek nem azonosítanák a szexualitást, a testi örömöket a közösüléssel – véli Dr. Szilágyi Vilmos.

25

m a l i n k á ? z z ü e t nnek a Mi

Álomfejtés a pszichoterápiában Az álmok beszédesek: sok mindent elárulnak az álmodó rejtett, belső világáról és persze annak „tükörképéről”, tudatosan élt mindennapjairól is. Az álom tartalma, üzenete vágyott tudás, ijesztő ismeret, így nem is csoda, hogy az álmokhoz fűződő viszonyunk általában szélsőséges. Az emberek többsége vagy egy az egyben elutasítja az álmok feletti töprengést, vagy épp ellenkezőleg: elmerül bennük, szenvedéllyel elemzi őket, remélve, hogy azok megmutatják a ki- vagy továbbvezető utat. • Tapasztalata szerint mivel ártunk magunknak többet: ha legyintünk, és nem törődünk az álmainkkal, vagy ha túlzott jelentőséget tulajdonítunk nekik?

26

Azt hiszem, a középút a jó... • Csakhogy azt rendszerint nem szoktuk megtalálni... Aki terápiára jár, az azért lassanként rátalál. Az álmok értel-

Erdélyi Ildikó pszichoanalitikus pszichoterapeuta, a pszichológia professzora

mezése egy rendkívüli lehetőség a pszichoterápiában. Freud ezt úgy fogalmazta meg, hogy az álom a tudattalanhoz vezető királyi út, és azért királyi, mert megbízhatóan elvezet azokhoz a meghatározó életeseményekhez, amelyeket az álmodó – kínos vagy fájdalmas voltuk miatt – valaha is elfojtott. Tehát az álomfejtésnek – melyet a pszichoterápiában álommunkának nevezünk – az a célja, hogy felfedje a páciens előtt a mélyben munkáló, nem tudatos motivációkat, amelyek alapvetően meg-

határozzák tudatos tetteit és választásait. Arra, hogy ezekkel szembenézzen, senkit sem lehet kényszeríteni, ahogyan arra sem, hogy kevesebbet foglalkozzon velük. Nem gondolom, hogy bármelyik is kifejezetten ártalmas volna. Legfeljebb nem hasz­ nál. Ha az álomfejtés hasznáról gondolkodunk, az alapvető kérdés az, hogy megérett-e valakiben az elhatározás, hogy változtasson az életén, és hogy készen áll-e a szembenézés fájdalmára és az elmozdulás kényelmetlenségére. Ha igen, álmai értő elemzése sokat segíthet ebben. • Mármint az értő elemzés. Vagyis nem mindegy, hogy miféle követ­ keztetésekre jutunk. Hogyan látja, men­nyire tér el egymástól a szakember és a laikus álomértelmezése? Az esetek többségében meglehetősen eltér. Az álmok ugyanis nem adják kön�nyen magukat, mindig áttételesen, rejtjelesen ábrázolják a traumákat. Nagyon gyakran töredezettek, látszólag össze nem illő dolgokat sorakoztatnak egymás mellé, egyszerűbben mondva: első ránézésre érthetetlenek. Persze, vannak köztük olyanok is, amelyek egész történeteket mesélnek el, jól követhető menetük van, legfeljebb kifutásuk vagy hirtelen lezárásuk okoz meglepetést. Az álmodó ezeket rendszerint egy adott összefüggésben próbálja értelmezni, ami természetes, csakhogy a helyzet az, hogy ezek az álmok éppúgy kódoltak, mint a többi.

Vagyis a lényegük, vagy ha úgy tetszik: az üzenetük leginkább azokban a mozzanatokban bújik meg, amelyeknek az álmodó nem tulajdonít jelentőséget. A terapeuta feladata, hogy ezeket megtalálja. Talán pontosabb, ha úgy mondom: hogy ráérezzen, melyek lehetnek ezek. Merthogy az álomfejtés közös munka, amihez a szakember is hozzáteszi a maga megérzéseit, intuícióit. Bármilyen meglepő, nem arról van szó, hogy a terapeuta tudata dolgozik a paciens tudattalanjával. A terápiában mindkettejük énjének összes szintje szerepet kap. Egyszerű is volna, ha a terapeutának nem lenne más dolga, mint megtanulni, mi mit jelent az álomban, és erről felvilágosítania a páciensét. • Ezek szerint nyugodtan kidobhatjuk az álmoskönyveinket?

27

Nagyon szélsőségesen fogalmaz. Az álmoskönyveket nem tanulmányoztam, de azt nem állítom, hogy az álmokban megjelenő szimbólumoknak önmagukban véve nincs jelentésük. Ha azt mondom, szimbólum, ezzel azt is mondom, hogy – sűrítve és áttételesen – valami általánosan érvényeset jelenít meg. De semmiképpen sem ugyanazt minden helyzetben, hiszen a szimbólum mindig összetett, és aktuális jelentését az határozza meg, hogy miféle környezetben bukkan fel. Mondok egy példát: volt egy páciensem, aki vízisiklóval álmodott. Az álomfejtés jelképrendszerében a kígyó összes megjelenési formájában a pénisz szimbóluma. Vagyis mondhatjuk, hogy páciensem álmában meghatározó a szexualitás, de ez minden, amit ebből következtetésként levonhatunk. Arról ugyanis, hogy ez az ő esetében miért és miképp fontos, az árulkodik, hogy neki magának mi jut erről eszébe, illetve miféle érzéseket kelt benne, azaz a vele kapcsolatos asszociációiból. Gondolja csak meg: van, aki szereti a vízisiklót, mert, mondjuk, szép balatoni nyaralásokra emlékezteti. Van, aki irtózik tőle, mert hideg és síkos, és ezt onnan tudja, hogy amikor gyerek volt, tréfából valaki a nyakába kanyarított egyet. Ennek megfelelően az ő álmá-

28

ban a kígyó valami kellemes vagy kellemetlen tartalommal kapcsolódik össze, de hogy pontosan mivel, azt maga a szimbólum nem mutatja meg. Vagy vegyünk egy másik példát, ez lehet a víz, ami ugye a nőiséget jelképezi. Egyáltalán nem mindegy, hogy az illető álmában fuldoklik, vagy mondjuk a lemenő nap fényében ringatózik egy csónakban. Úgyhogy egy kis túlzással azt mondhatom, hogy az álmok megfejtésében a kulcs nem is annyira maga az álomkép, mint inkább az, amit az álmodóban ez az álomkép felidéz. Valójában ennek a kettőnek a viszonyát kell kibogozni, és ehhez a terapeuta asszociációi is hozzájárulnak, mint azt már korábban említettem. Egy terápiás ülés ebből a szempontból olyan, mint bármely más interakció két ember között: nem egyikük vagy másikuk, hanem kettejük kölcsönhatása az, ami az eredményt szüli. • Ahhoz, hogy valakinek az álmát értelmezni tudja, mennyire kell ismernie az illetőt? Valamelyest mindenképpen, de hangsúlyozom, hogy az álmot nem én értelmezem, hanem leginkább az álmodó maga, vagy legfeljebb közösen. Erről beszélgettünk mostanáig. Ha nem tudok semmit az álmodóról, nincs mivel összefüggésbe hoznom az álmát, úgy pedig bajosan nyújthatok segítséget. Az első benyomásra, amit az adott személy az első találkozásunkkor kelt bennem, szoktam támaszkodni, de ez kevés ahhoz, hogy következtetéseket vonjak le. Hadd tegyem hozzá, hogy ugyanúgy nehézséget okoz, ha már az első találkozás előtt túl sokat tudok valakiről. Ha ez az első alkalom során derül ki, akkor már nem baj, sőt! A hallgatóimtól is azt kérem mindig, hogy idegenekkel dolgozzanak. Amikor álmot gyűjtenek, ne a rokonaikat vagy a barátaikat kérdezgessék, hanem olyan embereket, akiket nem ismernek. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy valamit anélkül tekintenek adottnak vagy kézenfekvőnek, hogy rákérdeztek vagy ellenőrizték volna. • Mi a helyzet azokkal, akik sosem álmodnak semmit? Olyan ember nincs. Mindenki álmodik. A kutatások szerint nem is csak azokban az alvási fázisokban, amelyekben eddig hittük. Ha valaki képtelen felidézni ezek közül egyet is,

az csak azért van, mert erős az ellenállás, ami dolgozik benne. Én azt szoktam tanácsolni a pácienseimnek, hogy a biztonság kedvéért tegyenek maguk mellé, az éjjeli szekrényre papírt és tollat, hátha ébredéskor még fel tudnak idézni akár csak mozzanatokat is az álmaikból. Azzal is szoktunk próbálkozni, hogy bizonyos időközönként felébresztik magukat, hátha így sikerül elcsípniük egy-egy álmot. Idővel aztán enyhül a belső ellenállás, és megy magától: az elfojtott élményeknek szabadabb útjuk nyílik a tudat felé. • Abból, amit mond, számomra az következik, hogy egy álom akár kellemes, akár riasztó, mindenképpen hasznos. De azért azt elég nehéz elképzelni, hogy az, ami az álomban félelmetes vagy gyötrelmes, az valami jónak, legalábbis előremutatónak a kifejeződése is lehet. Még inkább igaz ez a rémálmokra, amelyek gyakran időről időre visszatérnek. Pedig így van. Erről beszéltem az előbb. Az álomban a halál és az erőszak sem önmagában nyer értelmet. Összefüggésében nagyon gyakran egyszerűen félelmet, szorongást testesít meg, vagy a változást, valaminek a végét jelzi. Ami pedig az ismétlődést illeti, az már önmagában is jó jel, hogy a tudattalanból kérlelhetetlenül megmutatkozni vágyik valami. Sok páciensem panaszkodik visszatérő rémálmokról, amelyek rendszerint csak a legvégső pillanatban, közvetlenül valamiféle, az álomban bekövetkező tragédia megtörténte előtt engedik el őket. Akkor felriadnak, aztán a következő éj-

szaka kezdődik minden elölről. Tapasztalatom szerint ebből egyedül nem nagyon tudnak kikeveredni, ezzel a problémával mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. • Prózai kérdés, de mit tegyen az, akinek nincs pénze terápiára? Hát nézze, ez nem egyszerű kérdés. El kell gondolkodnom azon, vajon létezik-e olyan módja a terápiának, de legalábbis a konzultációnak, amelyért mi, szakemberek felelősséget tudunk vállalni, de olcsóbb. Talán Skype-on? Nem tudom. Ezt végig kell gondolnom. De addig is jó szívvel ajánlom például a pszi­ chodrámát. A csoportos terápia mindig olcsóbb, mint az egyéni, és bizonyítottan hatásos. Az egyetlen dolog, amire oda kell figyelni, hogy az ember valóban hozzáértő terapeutát válasszon. Ezt azok­ nak mondom, akiket visszatérő rém­

álmok gyötörnek. Bízom benne, hogy ért­ hető volt, de azért tisztázzuk még egyszer: álmodni természetes dolog, önmagában nem szorul terápiás feldolgozásra. Mindnyájan álmodunk, és sokunkban – ha nem is egyszerűen vagy gyorsan – beavatkozás nélkül is tudatosodnak (legalábbis részlegesen) korábban elfojtott tartalmak. Az is lehet, hogy nem. Ez gyakrabban előfordul. Olyankor marad minden úgy, ahogyan van, de ez önmagában nem kóros állapot. Akkor válik azzá, ha valaki elkezd szenvedni tőle, de még akkor sem biztos, hogy egyedül nem jut dűlőre. A terapeuta akkor kerül a képbe, amikor bizonyossá válik, hogy az egyén egymagában nem boldogul, de mégsem adja fel. Az elakadás azon­ ban többnyire egybe szokott es­ni egyéb életvezetési nehézségekkel is. Flóri Anna

29

Nyáron is jó bőrben Az igazi nyári időben akár percek alatt képes leégni az ember, még akkor is, ha egyetlen percet sem tölt a strandon, napozással. Ráadásul a napégés csak egy azok közül a veszélyek közül, amelyeknek ki van téve a bőrünk. A nyári bőrfenyegetések között a rovarcsípést, allergiát, de akár az ilyenkor gyakoribb horzsolásokat, kisebb sérüléseket is említhetnénk. A legjobb védekezés a megelőzés – állítja a szakember, aki szerint egy komolyabb leégésnek nemcsak az azonnal kialakuló hólyagos, hámló bőr lehet a következménye: Dr. Mónos Zsuzsa arra hívja fel a figyelmet, hogy a leégés a bőr védekezőképességének csökkenéséhez is vezethet. „A bőr sérülékenyebbé válik, így az azonnal jelentkező égő, viszkető érzés, esetleg láz nem az egyetlen veszély. A napégés késői szövődményei között ott van a korai bőröregedés és a bőrrák kockázata is.” A bőrgyógyász ezért azt javasolja, hogy napozás előtt frissítsük fel a bőrünket, ébresszük fel a „a téli álomból”, ezt pedig alapos tisztítással, hámlasztással vagy peel­ inge­zéssel érhetjük el. A napozást pedig mindig a megfelelő napvédelemmel kezdjük, ami a gondosan kiválasztott nap-

30

védő krém alapos használatát jelenti. A krémet a bőrtípusunk ismeretében kell beszerezni, ha valaki bizonytalan, érdemes szakember tanácsát kikérni. „A fényvédelem azonban csak az egyéni védekezési idő meghosszabbítását teszi lehetővé – hívja fel a figyelmet a doktornő – tehát nem jelenti azt, hogy korlátlan ideig aszalódhatunk a napon.” Az sem mindegy, hogy mikor próbálunk meg lebarnulni: a doktornő szerint még akkor se napozzunk 12 és 16 óra között, ha alaposan bekentünk magunkat. „Azt is vegyük figyelembe, hogy víz és homok felett erősebb az UV sugárzás. Kisgyermeket, csecsemőt pedig szigorúan tilos közvetlen napsugárzásnak kitenni, őket minden esetben könnyű, szellős ruhákkal kell megvédeni a káros sugaraktól” – mondja a szakember.

A bőrgyógyász véleménye szerint, ha minden óvintézkedés ellenére megégett a bőrünk, ne kísérletezzünk a nagyi titkos receptjével, hanem válasszuk a patikákban, drogériákban kapható, kifejezetten erre a célra kifejlesztett, nyugtató, gyulladáscsökkentő készítményeket. A napégés mellett talán rovarcsípés az, amivel nyáron leggyakrabban meggyűlik a bőrünk baja: „A zoono­zi­sok, azaz az állatról emberre terjedő betegségek az állati paraziták csípésével, illetve fertőzött vizekben a bőrön át történő felszívódással jutnak a szervezetbe. A csípések után heves viszketés, csalánkiütés alakulhat ki, de más toxikus anyagok és baktériumok akár heves bőrgyulladást is okozhatnak, illetve allergiás reakciók is felléphetnek.” A rovarok, paraziták, tengeri élőlények ellen is lehet védekezni. Használjunk a kirándulások alkalmával rovarok elleni, de nem allergizáló szereket, viseljünk vékony, de hosszú ujjú, világos ruhát, hogy az élősködők, például a kullancs hamarabb felfedezhetőek legyenek. A rovarcsípést hűsítő, gyulladásgátló szerekkel, kenőcsökkel, borogatással kell kezelni, súlyosabb esetekben pedig orvoshoz kell fordulni.

Nemcsak a nap, de a meleg is árthat a bőnek; Dr. Mónos Zsuzsa arról is beszél, hogy a bakteriális és gombás fertőzések milyen gyakoriak a melegben. „Az izzadás következtében kialakulhat a gennykeltő baktériumok okozta szőrtüsző- vagy verejtékmirigy-gyulladás. Nyáron a hámsérülések felülfertőződése is többször előfordul, ezért nagyobb figyelemmel kell ellátni az apróbb sebeket is.” A szakember azt reméli, hogy az egészséges bőrápolás szempontjait figyelembe véve, tetőtől talpig jól érzi magát majd mindenki ezen a nyáron is. Kovács M. Veronika

A család bo”rének védelmében piros ✔ Go Gondosan dos n összeválogatott ös összevál sszevválogatott tott összetev összetevőinek sz ek kö köszönhetően ös elősegít elősegíti a hámosodást és a bőr regenerációját. ✔ A benne lévő vitaminok és körömvirág kivonat nyugtatja, ápolja a bőrt. ✔ A bőr természetes védőrétegét erősíti. ✔ Antibakteriális hatásának köszönhetően segít a kórokozók szaporodásának gátlásában.

Kozmetikai termék. Keresse a patikákban! Felelős személy: TEVA Gyógyszergyár Zrt., 1074 Budapest, Rákóczi út 70-72.

31

Amit az eszkimóktól

Már a múlt század hetvenes éveiben megfigyelték, hogy a sok tengerből származó élelmiszert fogyasztó grönlandi eszkimók körében igen ritka a koszorúér-betegség miatti halálozás. A felismerést követő kutatások során, állatkísérletek, tanulmányok és klinikai vizsgálatok sokasága alapján az derült ki, hogy az egészségre gyakorolt pozitív hatások bizonyos zsírsavaknak, mégpedig az úgynevezett omega-3 zsírsavaknak, közülük is elsősorban az eikozapentaénsavnak (EPA) és  a dokozahexaén­sav­ nak (DHA) tulajdoníthatók. Ezek az anyagok bizonyos halakban – pl. lazac, hering, makréla – nagyobb mennyiségben fordulnak elő.

32

érdemes ellesni... Az omega-3 zsírsavak hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen, azaz a szénláncban több kettős kötést tartalmazó vegyületek. Az utolsó kettős kötés a láncvégi szénatomtól 3 kötésnyi távolságra van, ezt fejezi ki az omega-3 kifejezés. Zsírsavláncában az EPA 20, a DHA 22 szénatomot tartalmaz. Mindkettő az ember számára kulcsfontosságú vegyület, szervezetünk azonban mégsem képes szintetizálni ezeket. A 18 szénatomos alfalinolénsavból (ALA) azonban, amelyet szintén csak a táplálékkal tudunk elfogyasztani, testünk képes felépíteni az EPA-t, illetve DHA-t, ám az átalakítás hatásfoka nem túl jó. Az ALA maga is omega-3 zsírsav, mai ismereteink szerint azonban nem rendelkezik azokkal a jótékony hatásokkal, amelyeket másik két társa esetében a bizonyítékokon alapuló medicina elismer. Érdekes egyébként, hogy ezeket az omega-3 zsírsavakat a halak sem képesek előállítani: az igazi „gyártók” a planktonok és az algák. Ezeket fogyasztják el a halak, az ő szervezetük pedig elraktározza, felhalmozza ezeket a vegyületeket. Az elmúlt évtizedekben a modern élettudomány szinte minden rendelkezésre álló módszerével és eszközével kutatták az omega-3 zsírsavak biológiai hatékonyságát, az egészség megőrzésében játszott szerepét. A legtöbb bizonyíték a szív- és érrendszeri betegségeket érinti, hiszen az eszkimókkal kapcsolatos kezdeti felismerés nyomán az EPA és a DHA jótékony hatását sokáig csak ebből a szempontból vizsgálták. Ezek az ome­ ga-3 zsírsavak csökkentik a koszorúér-betegség, illetve a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát és a hirtelen szívhalál

esélyét, a szívre antiaritmiás hatást gyakorolnak, mérséklik az erek elmeszesedését okozó gyulladásos folyamatokat, és némi vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkeznek. Egyes vizsgálatok szerint ezeken felül kicsit visszaszorítják a vérben a triglicerid arányát, és növelik a „jó” (HDL) koleszterin mennyiségét. Ezekből a tényekből kiindulva ma a szakemberek azt javasolják, hogy mindenkinek az asztalára legalább heti egyszeri-kétszeri alkalommal kerüljön tengeri halból, olajos halakból készült étel. Amennyiben ez nem megy, a mai orvosi irodalom étrend-kiegészítőként napi kb. 1 gramm EPA és DHA tartalmú halolaj-készítmény fogyasztását ajánlja. (Vannak készítmé-

33

nyek, amelyek egészségvédőnek hirdetik magukat, de valójában becsapják a fogyasztót, mert csupán ALA-t tartalmaznak. Az alfa-linolénsavról igaz ugyan, hogy omega-3 zsírsav, mégsem „tudja” azt, amit társai, ugyanakkor a szervezetben rossz hatásfokkal alakul EPA-vá és DHA-vá.) A természetes táplálékokat illetően érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon zsíros húsa miatt divat szidalmazni a busát, pedig ezt a halat éppen zsírja teszi nagyon értékessé, mert a két fontos omega-3 zsírsavban igen gazdag. Jelentős mennyiségű ome­ga-3 zsírsav van az olajos magvakban is, különösen a lenmagban, ezek azonban elsősorban ALA-t tartalmaznak. Az orvosi szakirodalom kiemelten hangsúlyozza, hogy a rendszeres halfogyasztás mennyire fontos a várandós és a gyermeküket anyatejjel tápláló asszonyok számára, a dokoza­hexa­én­ s­av (DHA) ugyanis fontos szerepet játszik az agynak és a szem ideghártyájának fejlődésében. Ez a folyamat a terhesség harmadik trimeszterében és az első két életévben nagyon intenzív, ebben az időszakban tehát különösen fontos sok halat, vagy omega-3 zsírsavakkal dúsított élelmiszereket, esetleg halolaj-készítményt fogyasztani.

34

Egyes megfigyeléses vizsgálatok felvetették, hogy a megfelelő omega-3 zsírsav bevitele csökkentheti a demencia kockázatát – a klinikai vizsgálatok során azonban semmilyen terápiás hatást nem sikerült igazolni. A kutatási irodalom két olyan klinikai vizsgálatról is beszámol, amelyek során 300, illetve 200 enyhe vagy középsúlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegnek adtak DHA készítményt, de másfél, illetve 1 év elteltével sem a funkcionális, sem a szellemi hanyatlásban nem sikerült különbséget kimutatni a placebocsoport tagjai és zsírsavat fogyasztó páciensek között. Hasonlóképpen felmerült, hogy az omega-3 zsírsavaknak jótékony hatásuk lehet akár a gyermekkori, akár a felnőttkori depresszió esetében, azonban ezt sem sikerült igazolni. Mivel az omega-3 zsírsavak bizonyítottan gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, az évek folyamán felmerült, hogy esetleg hatékonyak lehetnek az asztma kezelésében. Az eredmények ellenmondásosak: egyes tanulmányok cáfolták a felvetést, de volt olyan klinikai vizsgálat is, amelynek során terhelés indukálta asztma esetén EPA-t és DHA-t tartalmazó, halolajalapú étrendi kiegészítővel pozitív eredményeket értek el. Roham esetén a halolaj csökkentette a leukotrién, a proszta­glan­ din-2 és más gyulladásos faktorok szintjét, a tüdőfunkciókat pedig javította, így a betegeknek kevesebb hörgőtágítóra volt szükségük. Ebben a kétszer vak klinikai vizsgálatban mindös�sze 16 páciens vett részt, ezért messzemenő következtetések levonására nincs mód, ezzel kapcsolatban tehát további tanulmányok várhatók. Az azonban a belgyógyászati szakirodalom szerint már most kijelenthető, hogy a terhelés indukálta asztmában szenvedő betegeknek érdemes odafigyelniük arra, hogy étrendjük omega-3 zsírsavakban gazdag legyen. Bakos Júlia

35

Lendületben

Beszélgetés Husvétné dr. Bányai Zsuzsanna szakgyógyszerésszel, a hajdúhadházi Szent Anna Patika munkatársával

Meglepően stílusos, egyedi formájú, újszerű, modern épület a kisváros központjának közelében: egy évtizeddel ezelőtt épült, s mint kiderült, kifejezetten patikának. Az officina klasszikus gyógyszertári formákat idéz, szintén modern stílusban, igényesen megvalósítva. Beszélgetőpartnerünk igen fiatal, mosolygós és megnyerő... 36

• Már gyerekként is fehérköpenyeseket látott otthon, a családban? Nem, én a Vásárosnamény közelében fekvő, Gyüre nevű, ezerötszáz fős kis településről származom – nem messze onnan, ahol a Tisza és a Szamos találkozik. Szüleim jelenleg is ott élnek, és bizony a tevékenységük igen messze esik az orvoslástól vagy a gyógyszerészettől. Korábban anyukám könyvelő volt, apukám pedig a vasiparban dolgozott. A termelőszövetkezetek megszű­ nésekor mi is földhöz jutottunk. Ekkor kezdtük a családi vállalkozást: gyümölcsösök telepítését, a szükséges eszközök, gépek beszerzését. A bátyám is beszállt, ő ma is a szüleimmel dolgozik a gazdaságunkban. Gyerekként a növények mellett én viszont a tücsköt-bogarat is szerettem, gyűjtöttem is mindent, amit csak lehetett. Fantasztikus levélgyűjteményem volt, bogarakból és persze külön a lepkékből is jól álltam. Ez annak is köszönhető volt, hogy sikerült mindenkit bevonnom a gyűjtésbe, az egész családot, a szomszédokat, ismerősöket – ha valaki kiásott a földből egy érdekes bogarat, már hozta is nekem. Állatokat is tartottunk, szóval ott volt minden, ami a biológiához tartozik, és amit én nagyon szerettem. Ezért is kerültem azután a Debreceni Református Kollégiumba, mert hallottam, hogy ott van biológia tagozat, és nagyon jó. Persze, nekem az egyházi kötődésem is megvolt, úgyhogy egyébként is örömmel mentem oda. • És tényleg bevált a híres iskola?

Igen, igen, nagyon szerettem a biológiatanáromat, és mindenféle különleges lehetőségeink is voltak: rendszeresen jártunk terepgyakorlatokra, nem egyszer külföldön, például Szlovákiában, a hegyekben levő természetvédelmi területeken. A kémiát már azért nem szerettem annyira, inkább csak amolyan szükséges rossznak tekintettem ahhoz, hogy az orvosi pályára készüljek – ugyan­is ez lett a tervem. Méghozzá gyerekorvos szerettem volna lenni, mert úgy éreztem, hogy a személyiségemhez valahogyan ez áll a legközelebb. Jelentkeztem is a Debreceni Egyetemre, de sajnos a felvételim nem sikerült tökéletesen, mert akkor – valamennyire még ma is… – nagyon izgulós voltam. Így aztán gyógytornásznak vettek fel, de nem kezd­ tem el, hanem halasztottam egy évet, megint felvételiztem, és akkor már sikerült bejutnom, legalább a gyógyszerészi karra. Mindig is úgy gondoltam, a gyerekkori emlékek alapján is, hogy a patikus nagyon fontos ember, aki mindenkinek segít a bajában. Ráadásul mindenki azt mondta, hogy egy nő, leendő családanya számára sokkal megfelelőbb ez a foglalkozás, mint a nehezebb orvosi pálya, a sok ügyelettel és egyéb nehézségekkel. Az egyetemet, annak szabadabb szellemét kezdetben nehéz volt megszoknom, hiszen egy zártabb környezetből jöttem, ahol például koedukáció sem volt. A kémiával is birkóztam, de azután kifejezetten megszerettem, főleg a gyakorlati órákat, ahol izgalmas volt kimutatni különféle összetevőket stb. Úgyhogy jól ment az egyetem, és végül az

államvizsga is. Én úgy gondolom, sok olyan találkozás volt az életemben, ami nem volt véletlen: például az sem, hogy még az egyetem alatt elkezdtem dolgozni: egy piackutató cégnek készítettem mélyinterjúkat orvosokkal, gyógyszerészekkel. Na és mit húztam az államvizsgán? Egy olyan tételt, amely egy az egyben arról szólt, mint az egyik, nem sokkal korábban készített mélyinterjúm… • Milyen irányban indult azután el az egyetemről: az interjúk hatására elment orvoslátogatónak? Ó, nem, az a hektikus élet, minden nap útra kelni, nem vonzott igazán. Végül is nem indultam semerre az egyetemről, mert ott maradtam! Adódott ugyanis egy lehetőség a Gyógyszerügyi Szervezés és Management Tanszéken, ahol Blaskó György professzor úr volt a mentorom. Nagyon sokat tanultam ott menedzselésről, marketingről, cikkek, előadások is születtek belőle. Ugyanakkor

mégsem voltam biztos abban, hogy ez az én igazi utam. Közben továbbra is dolgoztam a piackutató cégnek, illetve patikában is. Végül is úgy döntöttem, hogy számomra a patika lesz az igazi, és visszamentem a Nagyerdei Patikába, Deb­recenbe, ahol a gyakorlatomat is töltöttem. Rájöttem, hogy nekem arra az érzésre van szükségem, hogy tudok segíteni, és erről visszajelzést is kapok. Amikor aztán ott a rezidensi státuszom megszűnt, és már nem tudtak tovább alkalmazni, akkor keresnem kellett egy olyan patikát, ahol szükség volt rám. Szerencsére ez hamar sikerült, így kerültem a debreceni Holló Patikába, ahol éppen tulajdonosváltás zajlott, és a nem szakmai befektető keresett a már ott dolgozó idősebb kolléga mellé egy fiatalt. Egy hónap elteltével viszont már arra kértek, hogy vezessem én a gyógyszertárat… • Mit gondol, vajon miért kapott ilyen gyorsan ekkora bizalmat?

37

Szerintem látták bennem az ambíciót, meg talán némi felkészültséget és gyakorlottságot is, a megrendelések és más szakmai ügyek intézésében. Persze, azért ez tipikus mélyvíz volt a számomra: hirtelen nekem kellett tárgyalnom a különböző cégekkel, orvosokkal, mindenkivel. Azonban cseppet sem voltam megijedve, hiszen a korábbi munkáimban azért sokféle emberrel kellett kommunikálnom, és sok kapcsolatra is szert tettem különböző szakmai területeken, szóval nem éreztem elveszettnek magam. Amint már utaltam rá, valahogyan mindig összehozott a sorsom a megfelelő emberekkel: amikor például kitaláltam, hogy gyereknapot tartunk a patikában, akkor az egyik cég képviselője jojókkal állított be, amelyeket azután ajándékként tudtunk odaadni a gyerekeknek. Azt gondolom, az is nagyon fontos volt, hogy sikerült ötvöznöm az egyetemen tanultakat a gyakorlatban megtapasztalt dolgokkal, és így nem jöttem olyan könnyen zavarba. • Jó, de hamar elfogadtak a kollégák, illetve a betegek egy ennyire fiatal vezetőt? Én úgy tapasztaltam, hogy igen. Talán azért, mert meg tudom találni a hangot különféle emberekkel. Ebben egyébként talán az is szerepet játszik, hogy a szüleim a termelés mellett felvásárlással is foglalkoznak, és egy ideig én is részt vettem ebben, amiből sokat tanultam. Persze, néha azért előfordult, hogy elsőre nem akartak komolyan venni. Emlékszem, visszajött például egy beteg azzal, hogy ő mégsem kéri a kiváltott gyógyszert, vegyük azt vissza.

38

Mondták neki a kollégák, hogy ezt a törvény bizony nem teszi lehetővé, sajnálják. Akkor felháborodottan kérte a főnököt, és erre kijöttem én. No, a fiatalságomon annyira elcsodálkozott, hogy miközben megbeszéltük a dolgot, végül már nem is ragaszkodott az eredeti követeléséhez. • Voltak fiatalos ötletei a patika fellendítésére is? Nem én találtam ki, hiszen már sokan alkalmazták előttünk, de jó ötletnek tartottam az akciós újságot, és mindent megtettem, hogy nekünk is legyen. Összegyűjtöttük a szóba jöhető termékeket, csoportosítottuk, beáraztuk, volt, hogy fotós is segített a megjelenítésükben. Ezek a lapok azután természetesen nemcsak a patikában voltak elérhetőek, hanem kézbesítő cégekkel szerződve ők terítették a városban az újságunkat. Később speciális, szezonhoz kapcsolódó különszámokat is készítettünk, például nyaralós, utazós kiadásokat, amelyekben összegyűjtöttük, mond­ juk, a repüléshez ajánlott készítményeket, vagy a tengerparti nyaraláshoz szükséges szereket. Jól összedolgoztunk az idősebb és fiatalabb kollégákkal, mindenkinek volt valami hozzáadott ötlete. Egyébként két asszisztensünket én korábban tanítottam is, úgyhogy már ismertük egymást… • Tanította őket?! Mikor, hol, mire? Még amikor az egyetemen dolgoztam, akkor kaptam felkérést, hogy tartsak előadásokat az asszisztens-, illetve szakasszisztens képzésben, és én ennek tényleg örömmel tettem eleget, hiszen tudtam, hogy magam is sokat tanulhatok belőle. (Azóta egyébként már tanítok az egyetemi

képzésben is.) Szóval, jó kis csapat volt ez a Holló Patikában, és sikerült is az embereket megnyernünk, szépen növekedett a forgalmunk néhány év alatt. Akkor azonban egyrészt tulajdonosváltás történt, másrészt minket is utolért a liberalizáció réme: a szomszédban „ránk nyitott” egy patikalánc új egysége. Olyan dömping-árakkal dolgoztak, amelyek a mi beszerzési áraink alatt voltak, szóval ezzel így nem lehetett versenyezni. Próbálkoztunk azért tovább, az akciós oldalunk az új tulajdonos segítségével bekerült a városi Szuperinfó közepébe, de az igazi versenyhez ez nem volt elég. Én pedig időközben férjhez mentem, más dolgok kezdtek fontossá válni: eldöntöttem, hogy felmondok. Ideje volt, mert addigra már bizony az egészségemet is megviselte a sok feszültség, muszáj volt kiszállnom. Pihentem néhány hónapot, és aztán egyszer csak, amikor kellett, jött ez a lehetőség, ez a patika… • Megtudta, hogy üresedés van itt, vagy hogyan történt? Egy közös ismerősünk hozott szóba engem a tulajdonos dr. Tóth Attilának,

mondván, hogy én lennék ide a megfelelő ember… Én ennek nagyon megörültem, mert hírből már ismertem leendő főnökömet, ugyanis hosszú éveken keresztül ő volt a megyei gyógyszerészkamara elnöke, és mindig kiállt a gyógyszerészekért, miközben zajlott a liberalizáció. De az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy emlékszem, annak idején hallottam, hogy itt az ügyeleti szobához még egy kis konditerem is tartozik, szóval ez a patika már korábban is izgatta a fantáziámat, mert egyértelmű volt, hogy itt az alkalmazottak fontosak a tulajdonosnak. Azután itt találkoztunk, engem nagyon megfogott a patika külseje és berendezése, színvonala, Tóth Attilával pedig nagyon hamar közös hullámhosszra kerültünk – talán nem csak én éreztem úgy, hogy ez egy jó lehetőség. Persze, a kollégák között itt is volt rögtön két ismerős, akiket korábban szintén tanítottam, és akik, úgy tudom, a jó híremet is keltették a főnöknél… • Néhány hónapja van itt: felforgatta már kicsit a patikát? Azt azért nem, de dolgozunk fejlesztése-

ken, például azon, hogy a termékeket jobban, átláthatóbban mutassuk be az officinában. Ennek nagyon fontos része lesz, hogy a készítmények ne cégek sze­ rint jelenjenek meg, hanem fel­hasz­ná­ lási területenként, tehát hogy, mondjuk, napozással kapcsolatos termékről, vagy éppen húgyúti probléma kezelésére való készítményről van szó. Itt, ebben a kisvárosban nem a reklámújság a megfelelő eszköz, hanem a közvetlen találkozás, kommunikáció a betegekkel, patikába betérőkkel. Nagyon fontos szerepe van itt még a magisztrális gyógyszerek készítésének is, amelynek persze feltétele, hogy a helyi orvosok ismerjék ezt a lehetőséget, és éljenek is vele, tehát írjanak fel ilyen készítményeket a betegeiknek. Ráadásul itt nincsenek szakrendelők, tehát a háziorvos mellett hozzánk is gyakran fordulnak az emberek a problémáikkal, és ha egy mód van, mi segítünk. A betegek pedig nagyon hálásak, már sokan engem is a nevemen szólítanak, sőt apró ajándékokat is hoznak – szóval érzem az elfogadást, a szeretetet… László István

39

Könyvajánló Semmelweis Ignác Fülöp Németből fordította: Dr. Rákóczi Katalin

A gyermekágyi láz kórtana, fogalma és megelőzése (Akadémiai kiadó)

Semmelweis Ignác Fülöp az orvostudományok és a sebészet doktora, szülészmester, a pesti Királyi Magyar Tudományegyetemen az elméleti és gyakorlati szülészet nyilvános és rendes tanára Részlet a könyv bevezetőjéből: „Semmelweiss utódaiként és követőiként kötelességünknek tartjuk tanításainak ébren tartását. Ezért az I. számú szülészeti és nőgyógyászati klinika alapításának 200.évfordulója alkalmával könyvének új fordításával fejezzük ki tiszteletünket. Semmelweis bevallja, nincs gyakorlata az írás és a könyvszerkesztés terén, mi a fordítás során mégis ragaszkodtunk Semmelweis mondataihoz, nem írtuk át modern fordítás címén, alig változtattuk meg struktúrájukat, messzemenően kifejezve ezzel azt a tiszteletet, amit a mai ember érez e kiemelkedő orvos iránt. Kegyelettel és hűséggel tekintünk küzdelmeire, melyek többek között stílusában is kifejezésre jutnak. A könyv első felében Semmelweis észérvekkel, logikai 40

úton, a meggyőzés eszközeivel bizonygatja igazát, bonyolult táblázatokat állít össze, lelkes hangnemet használ. Amikor kénytelen belátni, hogy küzdelmei nem hozzák azokat az eredményeket, amelyeket elvár, akkor már polemizál, már zaklatott, keserű, sokszor az irónia eszközeit is használja az ellenfeleivel szemben. Bonyolult, kapkodó hivatkozásai már arról tanúskodnak, hogy nem tudja elkeseredését feldolgozni, lelkiállapota és szövegei azt a folyamatot tükrözik, amely alig négy év alatt visszafordíthatatlanná vált. Bár az eredeti kötet nem érte el a kívánt sikert a kortársak között, mégis történelmi jelentőségű. A könyv hűen igazolja Semmelweis megrendíthetetlen elkötelezettségét, hitét és küzdelmét az anyák megmentéséért. Munkássága örökre példaképül szolgál a jövő orvosai számára.” Megjelent a Korszerű szülészetért és nőgyógyászatért alapítvány, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár támogatásával az Akadémai Kiadó gondozásában 2012-ben

Akkreditált gyógyszerész továbbképzés! MGYK Budapesti Szervezete gondozásában NEM CSAK MINŐSÉGBIZTOSÍTÓKNAK AJÁNLOTT !

MAGYAR LOGISZTIKAI EGYESÜLET

HUNGARIAN LOGISTICS ASSOTIATION

H-1052 Budapest, Apáczai Csere János u. 11. Lajstromszám: AL-1017; Felnőttképzési nyilvántartási szám: 01-0271-04 Telefon: (36-1) 484-6407 • Fax: (36-1) 484-6405 • e-mail: [email protected] • Internet: www.mle.hu

A helyes elosztási / nagykereskedelmi gyakorlat ( GDP ) aktualitásai – 32 pont 2014 szeptember 24-25

1. nap 900–1030 1030–1050 1050–1220 1220–1330 1330–1500 1500–1520 1520–1650 2. nap 900–1030 1030–1050 1050–1220 1220–1330 1330–1500 1500–1520 1510–1650

T e m at i k a : GDP ismertetése, kapcsolat a többi GxP irányelvvel, aktuális globális, európai és hazai helyzetkép – Dr. Hegedűs Gézáné - szaktanácsadó Szünet Kockázatelemzés – Dr. Hegedűs Gézáné - szaktanácsadó Ebédszünet Validált hűtőlánc-thermolánc kialakítása és fenntartása Regensburger Tamás – EUROMEDIC Szünet Termékpályák és nyomonkövetés a gyógyszeriparban-barcode, RFID, QR, datamatrix – Krázli Zoltán – vezető szakértő GS1 Magyarország Nonprofit Zrt. Iparági benchmark – Dr. Doór Zoltán, szakértő Szünet A generikus verseny kihívásai, hatékony gyógyszergyártás Dr. Hegedűs Lajos – Teva gyógyszergyár Zrt nyugalmazott vezérigazgató Ebédszünet Nagykereskedelmi aktualitások, Inspekció Dr. Hetényi László – MGYK Budapesti Szervezet elnöke Szünet Összefoglaló, Vizsga – Dr. Hetényi László – MGYK Budapesti Szervezet elnöke A Magyar Gyógyszerészi Kamara Budapesti Szervezetének ajánlásával!

A modulok sorrendjének változtatási jogát fenntartjuk. 42

MLE GDP PONTSZERZŐ 2014-BEN MÁR TÁVOKTATÁSOS FORMÁBAN IS! KERESSE A GYOFTEX ÉS AZ MLE HONLAPJÁN! www.mle.hu, www.gyoftex.hu