A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I

GYÓGYSZERÉSZEK

A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A PJ A I 2 014 . m á j u s –j ú n i u s

Az SM-betegek magukra maradnak Professzor a vízben

1

Évszázados tradíció – évszázados szaktudás Januárban a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége, a MAGYOSZ reklámkampányt indított a hazai gyógyszerek népszerűsítéséért, a „Magyar Gyógyszer” márka kiépítéséért. Dr. Ilku Líviával, a MAGYOSZ igazgatójával arról beszélgetünk, hogy miért látták szükségesnek a kampány elindítását, mit várnak tőle, illetve hogy milyen eredményeket tud felmutatni a hazai gyógyszeripar.

• Ma, amikor a gyógyszeripar nemzetközi, a piac pedig globális, hogyan értelmezhetjük a magyar gyógyszer fogalmát? Bizonyára el kell távolodnunk az eredeti értelmezéstől, amely szerint ez alatt a magyar kutatók által felfedezett vagy szintetizált hatóanyagból magyar fejlesztésű eredeti gyógyszert értjük. Mint amilyen például a Jumex vagy a Cavinton volt. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének álláspontja szerint magyar gyógyszert azok a vállalatok állítanak elő, amelyeknek van hazánk-

ban gyártási kapacitásuk, itthon munkahelyeket teremtenek, beruházásokat valósítanak meg, kutatás-fejlesztést végez­ nek. Tehát mi nemcsak az originális készítményeinket tekintjük magyar gyógyszernek, hanem mindazokat, amelyek gyártása itt történik, amelyeknél a forgalomba hozatali engedély jogosultja hazai cég, vagy amelyeknek generikum­ ként való fejlesztése itthon valósult meg. A „Magyar Gyógyszer” márkát egyébként védjegyként is levédettük, és most állítjuk össze azokat a kritériumokat, amelyek alapján a „Magyar Gyógyszer” iparjogvédelmi szempontból is „Magyar Gyógy­ szer” lesz. • A magyar gazdaságban milyen szerepe van a gyógyszeriparnak? Mekkora „erőt” képes felmutatni?

Bár tagvállalatainktól minden évben nagyon szigorúan bekérjük az adatokat, azok begyűjtése és feldolgozása hosszú időt vesz igénybe, ezért csak a 2012-es adatokról tudok beszámolni. Ezek azt mu­tatják, hogy a MAGYOSZ tagvállalatok kb. 14 ezer embert foglalkoztatnak. A négy nagy gyártókapacitással rendelkező cégünk – az Egis, a Richter, a Sanofi és a Teva – minden évben elemző tanulmányt készíttet a Századvég Alapítván�nyal, amely 2012-ben azt mutatta, hogy ez a négy gyógyszergyár a teljes nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték majdnem 5 százalékát „termeli ki”. Ez sze­ rintem nagyon sok. Hozzáteszem, hogy tagvállalataink között kis- és középvállalatok is vannak, amelyek méretüknél fog­­­ va nem tudnak ilyen jelentős számokat

5

produkálni, de saját magukhoz képest óriási beruházásokat valósítanak meg, és erőteljesen fejlődnek. • A magyar gyógyszeripar nemzetközi szinten milyen jelentős sikereket tudott felmutatni az elmúlt években? Én egyetlen példát tudok erre: a Rich­ter carip­razine nevű antipszicho­tikus molekuláját, amely az Egyesült Államokban törzskönyvezés alatt áll. Siker esetén, több mint 25 év után, újra originális magyar gyógyszer kerül piacra. A cariprazine valóban jó példa, de szerintem az infliximab is. Ez egy biológiai terápiát jelentő szer, egy monoklonális ellenanyag, amely a tumor nekrózis faktor (TNF) működésének gátlásán keresztül csökkenti a gyulladást. Alkalmazzák Crohn-betegségben, colitis ulcerosában, sokízületi gyulladásban vagy psoriazisban. Nos, az in­flixi­mabot, amely eredetileg amerikai szer volt, biológiailag hasonló készítményként Európában az Egis törzskönyveztette. Szerintem ez nagy siker volt, és ez is jelentős innovációt igényelt. A MAGYOSZ egyébként elsősorban generikus készítményeket gyártó vállalatokat tömörít, amit azért hangsúlyoznék, mert a generikumok sokkal megfizethetőbbek, mint az ori­ ginátorok, tehát jóval több beteg tud a gyógyszerhez jutni. Ugyanakkor a generikus fejlesztési tevékenységet nem szabad lebecsülni, sőt! Amikor egy originális készítmény szabadalmi védettsége lejár, a generikumot készíteni szándékozó tudja ugyan, hogy mi a hatóanyag, tudja, hogy „elődje” az adott gyógyszerhez milyen segédanyagokat használt fel, de ezek ismeretében neki tulajdonképpen egy új készítményt kell fejlesztenie. Egy olyan készítményt – legyen az tabletta, kapszula, drazsé vagy injekció –, amely valamen�-

6

nyi fontos sajátságában egyenértékű az eredetivel, tehát képes annak helyettesítésére. Ezek a generikus fejlesztések kb. 1-3 évet vesznek igénybe, gyógyszertechnológusok serege dolgozik a cél elérése érdekében, és természetesen az engedélyezés feltétele, hogy a bio­ekvi­va­lenciát a gyógyszerhatóság is bizonyítottnak lássa. Egyébként annak, hogy a hazai gyógyszeripar nemzetközileg is elismert, igazi bizonyítéka, hogy tagvállalataink több mint száz országba exportálnak. • Ha a hazai gazdasági mutatókat, illetve az export-tevékenységet illetően is ilyen sikeresek, akkor miért érezték egy ilyen kampány szükségét? Nagyon régóta gondolkodunk azon, hogy felépítünk egy Magyar Gyógyszer brandet. Egyrészt a hazai gyógyszeripar több mint 110 éves tradícióval rendelkezik, másrészt a magyarországi gyógyszergyártók itt vannak itthon. Annak, hogy erre éppen most szántuk rá magunkat, az a legfontosabb oka, hogy habár az exportpiacon igen erősek vagyunk, és egyre jobb teljesítményt nyújtunk, az említett Századvég-tanulmány szerint belföldi értékesítésünk 2011ről 2012-re értékben 15 százalékkal csökkent. Egy folyamatos csökkenési tendencia addig is megfigyelhető volt, de ezt a 15 százalékot lesújtónak éreztük. El kellett hát gondolkodnunk azon, hogy mit tegyünk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy kiépítjük a márkát, elindítjuk a kampányt. • Mi lehetett a csökkenés oka? 2011 júliusában indult a Széll Kálmán Terv, amely egyrészt a gyógyszerkassza 61 milliárd forintos csökkenését hozta, másrészt bevezette az úgynevezett „vaklicit” intézményét. A vaklicit lényege, hogy negyedévenként bizonyos terápiás csoportokban az OEP árcsökkentésre „kéri” a gyártókat, akik egymás ajánlatait nem ismerve tesznek ajánlatot az új árra. Ha az ajánlott ár beleesik a biztosító által elvárt sávba, akkor az illető gyógyszer támogatása megmarad, ellenkező esetben a szer kiesik a támogatási rendszerből, vagy csökken a támogatása. Nos, a vaklicitek végeredménye az, hogy bizonyos gyógyszercsoportokban nagyon nagy árcsökkenések történtek. Az első licitnél ez átlagosan több mint 19 százalék, az utolsónál megközelítőleg 11 százalék volt. A támogatott gyógyszerek ára tehát folyamatosan csökken.

• Ezek szerint a gyártóknak még így is megéri… Ez nem ilyen egyszerű. Valójában kényszerű árcsökkentésekről van szó, hiszen tagvállalataink célja, hogy a piacon maradjanak. Ugyanakkor ezeket a vakliciteket nagyon érdekessé teszi, hogy ha valamelyik import gyártónak van egy elfekvő raktárkészlete, amelyet még a lejárati idő előtt szeretne piacra dobni, akkor ez az adott licitben mindenképpen nagyon nagy árcsökkentést ad. Ilyenkor a többiek vagy leszállnak erre az árszintre, vagy adott készítményeiket – hogy úgy mondjam – „elengedik”. Ezeket az orvos felírhatja ugyan, de támogatás hiányában előbb-utóbb biztos halálra vannak ítélve. Ilyen módon 2011 júliusa óta több mint ezer készítmény esett ki a támogatási rendszerből. • Gondolom, ezen egy kampány nem segít… Ebben igaza van, de abban segíthet, hogy a magyar gyógyszerek forgalma nö­vekedjen. Egy gyógyszer kiválasztása – akár orvos, akár patikus, akár maga a beteg teszi ezt – sokféle szempont alapján történik. Mi a kampánnyal azt szeretnénk elérni, hogy a választás során a magyar gyógyszerek mindhárom fenti csoport döntéseiben előnyt élvezzenek. Természetesen azokra az esetekre gondolunk, amikor egy probléma kezelésére létezik ugyanolyan jó magyar gyógyszer is, mint külföldi. Azt szeretnénk, ha ilyenkor az orvosok magyar gyógyszert írnának fel, a patikusok felajánlanák, vagy érvényesítenék ezt a szempontot, amikor a páciens nem vényköteles gyógyszerek kiválasztása-

kor a segítségüket kéri, vagy amikor az orvos olyan hatóanyagot ír fel, amellyel magyar készítmény is rendelkezik. Természetesen az is céljaink közé tartozik, hogy ezt a nézőpontot maguk a betegek is fontosnak tartsák. • Az ő szemszögükből milyen érvek szól­ nak a „Magyar Gyógyszer” mellett? Mivel a magyar gyógyszeripar hagyományai oly régiek, és mivel a magyar gyógyszerhatóság a készítményekkel szemben mindig nagyon szigorú minőségi követelményeket támasztott, Magyarországon tradicionálisan igen jó minőségű gyógyszerek készülnek. Megtanultuk, ho­ ­gyan kell ezt színvonalasan csinálni. Más­ részt, a fogyasztó számára fontos lehet a megbízhatóság: hogy tudja, egy magyar gyártó nem teszi meg, hogy valamelyik készítményével eltűnik a piacról, hiszen itt van itthon, nem tud „elszaladni”. A mi gyártóink itthoni jelenléte tehát az ellá-

tás biztonsága szempontjából is nagyon fontos. Természetesen a dolognak vannak gazdasági aspektusai is: a magyarországi gyógyszergyártók itthon fizetnek adókat és járulékokat, sok embert foglalkoztatnak, és új munkahelyeket is terem­ tenek. Sikerességük egyben nemzetgazdasági siker is. Ugyanakkor tagvállalataink tudják, hogy a reklámkampány önmagában még annak eredményessége esetén sem elég ahhoz, hogy meglévő pozícióikat megtartsák, vagy azokon javítsanak. A válság arra sarkallta őket, hogy előrefelé meneküljenek. Egyesek új készítményeket hoznak a piacra, mások korszerű új üzemet építenek; vannak, akik gyártósorukat és logisztikájukat szervezik át, és akadnak olyanok is, akik a jobb kutatómunka érdekében hajtanak végre beruházásokat. Tehát sokféle fejlesztési irány, sokféle stratégia létezik. Bakos Júlia

7

Az SM-betegek

magukra maradnak

A sclerosis multiplex mára sokak számára ismerős fogalom, ha pontos jelentésével kevesen vagyunk is tisztában. Tudjuk, hogy az idegrendszert érintő betegség, és azt is, hogy nem gyógyítható, csak kezelhető, és előbb vagy utóbb súlyos fogyatékosságot okoz. Attól, hogy mi magunk is érintetté válhatunk, nem szoktunk tartani, így aztán nem törődünk vele, besoroljuk a világ többi, távoli és mindig csak másokat sújtó tragédiája közé. Pedig az SM-betegeknek szükségük volna ránk: az érdeklődésünkre, a megértésünkre, gyakran a segítségünkre is. A Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány a tavaszi hónapokban újabb esélyt ad nekünk arra, hogy ezt megértsük. 8

Nadabánné Benyik Évával, az alapítvány ügyvezető titkárával beszélgettünk legújabb akciójukról, a szövőszék vándorútjáról és az SM betegek mindennapjairól.

• Amikor az alapítványról beszélgettünk, többször is említette, hogy az SM betegek hátrányban vannak a társadalomban. Ha szigorúan vesszük, ez minden beteg emberre igaz. Van-e olyasmi, ami az SM betegeket külön is sújtja? Tudja, az SM betegeket – tehát a Sclesrosis Multiplex nevű betegségben szenvedőket – nagyon nehezen azonosítják a laikusok. Nem hiába nevezik ezt „ezerarcú kórnak”. A helyzet ugyanis az, hogy ez a betegség egyénenként változó tünetekkel jelentkezik. Ez lehet fáradtság, kimerültség, zsibbadás, homályos vagy kettős látás, akár látásvesztés, a mozgás nehezebb koordinálása, vizelet- és széklettartási problémák, izomgyengeség, beszédzavarok, valamint a memória és egyéb mentális képességek zavarai. Felsorolni is sok, ráadásul az agyi demielinizációnak, vagyis az idegsejtek velős hüvelye pusztulásának ezek a bizonytalan tünetei néha már jóval a betegség felismerése előtt mutatkoznak. Talán csak az intellektuális érintettség az, amely nem jellemző a korai fázisra. Tehát arról van szó, hogy az egészséges embe-

rek nem nagyon értik, és amíg komolyra nem fordul, nem is nagyon ismerik fel a Sclerosis Multiplext. Most képzelje el, hogy van egy kollégája, aki örökké küszködik valami nyavalyával, esetleg ő maga sem tudja még, hogy miért, de a lényeg az, hogy nehezen birkózik meg a teendőivel. Egy ilyen embert sehol sem látnak szívesen, pláne nem egy munkahelyen. Manapság meg különösen nem, amikor mindenki túlterhelt és hajszolt. • Hogy látja, ez így van másutt is? Ön szerint az itteni SM-betegek mindennapi problémái mennyire fakadnak a magyarországi viszonyokból? Nézze, az SM-beteg mindennapi problémái elsősorban a betegségéből adódnak, ehhez képest minden másodlagos. De értem, mire gondol, és ezzel kapcsolatban elsőre az jut eszembe, hogy néha megdöbbentő a tudatlanság, amivel szemben találjuk magunkat. Nehezen hihető, de még a döntéshozók között is akad, aki pontosan nem, csak úgy nagyjából tudja, mi is az a Sclerosis Multiplex. Visszatérve a kérdésére azt tudom mondani, hogy természetesen az úgynevezett „jóléti társadalmakban” – ahol megoldott a gyógyszerellátás, az akadálymentesség, a segítő szolgáltatások – a mozgásában, látásában korlátozott SM-beteg sokkal inkább részt tud venni a mindennapi életben. Ezt a problémát nálunk is próbálta megoldani az állam, amikor – lassan 20 éve – elrendelte a középületek akadálymentesítését. Mindnyájan tudjuk, hogy áll ez a törekvés: sajnos a problémát a mai napig nem tudták megoldani. Vannak települések, amelyek nagyon odafigyelnek erre, és van, ahol a legalapvetőbb munkákat sem végezték el. Egy egészséges embernek nehéz elképzelnie, hogy egy mozgássérült szá-

9

mára a küszöb is áthághatatlan akadályt jelenthet. A másik komoly probléma, hogy az SM-betegek nálunk nem igen nem minden esetben jutnak hozzá a legújabb terápiás készítményekhez, annak ellenére, hogy ezeket az Unió már törzskönyvezte. Ezért alapítványunk egyik kiemelt feladata, hogy lobbizzon ez ügyben az OEP-nél és az országgyűlés egészségügyi bizottságánál. Azt csak megemlítem, milyen nagy szükség lenne egy országos segítőhálózatra. Szerintem ez nem szorul magyarázatra. • Ami a segítséget illeti, mi az, amit az államtól, és mi az, amit a betegek kör­nyezetétől, ha úgy tetszik, a társadalomtól várnak? Amit az államtól várunk, azt legegyszerűbben úgy fogalmazhatom meg, hogy a törvények betartása és betartatása. Az egészségügyi törvény ugyanis kimondja, hogy az egyén egészséghez fűződő érdeke és jólléte elsőbbséget kell, hogy élvezzen, továbbá, hogy az orvostudomány fejlődésének eredményeit a jelen és a jövendő nemzedékek javára

10

kell felhasználni. Ennek a törvénynek az első paragrafusa rendelkezik az esélyegyenlőségről is. De mondok mást: minden betegnek az állapota által indokolt, meg­felelő és folyamatos ellátásban kell részesülnie. Ehhez képest a magyar egészségügy a mozgáskorlátozottak közé sorolja az SM-betegeket, így aztán rehabilitációjuk is ezekben az intézményekben zajlik. Nem akarom megismételni mindazt, amivel a beszélgetést kezd­tük, de ez egy nagyon szerteágazó tünetcsoport, amely speciális ellátást igé­nyel. Olyat, amilyet az alapítvány nyíregyházi központjában meg is kapnak a betegek. Ilyen központokat szeretnénk országszerte. A társadalomtól pedig érdeklődést, odafigyelést és türelmet szeretnénk. Valójában az első lenne a legfontosabb. Én úgy látom, hogy a kíváncsiság és az odafordulás hozza magával az összes többit, amire csak egy beteg embernek szüksége van ahhoz, hogy ne maradjon magára. • Problémáik közül mi vagy mik azok, amelyek megoldása a legkevésbé tűr halasztást? A legmagasabb szintű egészségügyi ellátást és az akadálymentesítést az előbbiekben már említettem. Nagyon fontos lenne az is, hogy az otthonukban már elláthatatlan SMbetegek – különös tekintettel a fiatalokra – speciális intézetekbe kerülhessenek, ne pedig a helyi szociális- vagy idősotthonba. Akik erre még nem szorulnak rá, azok találhassanak maguknak valamiféle munkát. Csodát tesz, ha egy beteg ember lehetőséget kap hasznos, értelmes tevékeny­ségre. • Ezek közül mi az, aminek a megoldásához maguk a betegek, illetve az őket képviselő civil szervezetek is hozzá tudnak járulni, és mivel? A civil szervezetek leginkább információkkal és érdekképviselettel lehetnek az SM-betegek hasznára, illetve azzal, hogy segítenek egy-egy helyi projekt megvalósításában. Több szervezetnek is vannak önkéntes segítői, akikre nagy szükség van, hiszen a családban élők is magukban töltik napjaik nagy – és egyre nagyobb – részét, amíg szeretteik dolgoznak. Tudja, a kiszolgáltatottság nagy teher, amit hosszan méltósággal viselni nagyon nehéz. Ez az, amit a betegeknek kell hozzátenniük az összjátékhoz, mert ezt senki sem tudja átvállalni tőlük. Ugyan­az a türelem, lelki­erő, megértés és érdeklődés kell hozzá, mint amit

az egész­ségesektől elvárnak. • Ön évtizedek óta foglalkozik „társadalmi érzékenyítéssel”. Tapasztalata szerint leginkább min múlik az, hogy az SM-betegeket el- és befogadja-e a környezetük? Vannak olyan mozgássérültek, akik valami miatt elveszítették lábukat, karjukat, kerekesszékbe kényszerültek, de ettől eltekintve életerős emberek. Az SM viszont általában egy folyamatosan romló egészségi állapot. Tapasztalatom szerint ezt elsősorban azok tudják elfogadni, a beteget segíteni, akik valamilyen formában érintettek. Úgy értem, hogy a szeret­ te­ik között van SM-beteg. Azok az emberek, akik ismerik a betegséget és annak lefolyását, szolidárisabbak, mert tudják, hogy mit jelent az, ha a beteg azt mondja, hogy „csak ennyi erőm volt ma”, vagy megváltozik a beszéde, vagy csak egyszerűen aznap imbolyogva jár. Nem gon­ dolják azt, hogy lusta vagy részeg. Azoktól, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk, ez a betegség nagyon távol áll; nem tartozik azok közé, amelyektől rettegni szoktak, így aztán nem is érdekli őket. • Honnan származik az idei, „szövőszékes” akciójuk ötlete? Egy pályázatban dolgoztuk ki ezt az akciótervünket. A szövési technika könnyű, bárki könnyen és játékosan elsajátítja, közben pedig információt kap a betegségről akár szóban, akár a szövőszék mellé kihelyezett röplapokon keresztül. Találkozhat SM-es emberekkel, közvetlen kapcsolatba kerülhetnek egymással. A tudatosítás egyik legegyszerűbb formájának ezt gondoljuk. • Merre jár most a szövőszék?

11

A szövés az alapítvány székhelyén, Gyulán, a főtéren kezdődött, április 14-én. A város polgármestere indította el az első „vetést”, ezzel is hangsúlyozva az akció fontosságát. Ezután Bács-Kiskun megyébe, egészen pontosan Kecskemétre költözött a szövőszék, aztán a nyírségbe, majd Miskolcra és Hatvanba. A körút Budapesten ér véget, az SM-es emberek világnapján, május 28-án. • Milyen terveik vannak még az idei évre? Június 1-vel indul egy „MoSoly tábor” Berekfürdőn, ahová 200-

250 beteget várunk, minden nap más-más programmal. Ezt az egy hetet az országos egyesülettel közösen szervezzük. Szep­ tember 6-7-én lesz az Országos SM Nap Győrben, ahová meghívtuk a Visegrádi országok SM-szervezeteinek vezetőit is. • Mit tekint eddigi legnagyobb személyes sikerének, és mit az alapítvány legkomolyabb eredményének? A legnagyobb személyes sikerem – és úgy érzem, ez az alapítvány legnagyobb sikere is –, hogy Nyíregyházán létrehoztunk egy 50 fős, speciális nappali ellátó intézetet az SM-betegek számára. A központ specialitása abban áll, hogy a betegek minden nap személyre szabott gyógytornát, fizikoterápiás kezelést és gyógy-masszázst kapnak. A páciensek ezért nem fizetnek: az alapellátást a Magyar Államkincstár fizeti, a kezeléseket pedig az alapítvány biztosítja. Elkészült a 20 ágyas bentlakásos részleg is, ami állami befogadásra vár. És tudja, én, aki szintén ezzel a betegséggel küszködöm, személyes sikernek tekintek minden egyes olyan napot, amikor „tombol a hold”, de én ennek ellenére elvégzem a feladataimat, és helytállok a családomban. Flóri Anna

2014. május 28-án hatodszor tartják a Sclerosis Multiplexes Emberek Világnapját. Ezt a napot a Multiple Sclerosis International Federation, az SM-es Emberek Világszövetsége jelölte meg és hívta fel a figyelmet arra, hogy egységesen mindenhol a világban fordítsuk arcunkat és figyelmünket az SM-es emberek és problémáik felé. A Magyar Sclerosis Multi­ plexes Betegekért Alapítvány „Aktívan a teljesebb életért” címmel 13:30-tól az SM-betegek és egészséges hozzátartozóik, barátaik, ismerőseik számára egy rövid, figyelemfelkeltő prog­ ramot szervez. Embertársaink, és a média figyelmét szeretnék felhívni ezzel az akcióval a sclerosis multiplex betegségre. A prog­ram során arra kérnek mindenkit, hogy fusson, sétáljon, kerekezzen le egy rövid távot a Városligetben. Gyülekezés a Vajdahunyad váránál. 12

13

Professzor a vízben

Beszélgetés Dr. Merkely Béla egyetemi tanárral, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának igazgatójával, a Semmelweis Egyetem Vízilabda Klub Sportegyesület elnökével és játékosával • Mikor ugrott először a medencébe? Hároméves koromban ugrottam először „komolyabban” vízbe, ugyanis akkor kezdtem a Margitszigetre járni, az úszó óvodába. Édesapám vitt le, aki testnevelő tanár. Ott úsztam azután hétéves koromig, mint a kisangyal, ahogyan ezt mondani szokták, „faltól-falig”. Egész jó úszógyerek lettem, voltak komolyabb eredményeim is, főleg hátúszásban és pillangóban.

14

• Éppen ezekben a nehezebb úszásnemekben?! Igen, pillangózni például nem könnyű, nehéz jól elsajátítani a helyes technikát, de nekem ezek a dolgok valahogy mentek, volt érzékem hozzá, és azt is mondták, hogy jó a „vízfekvésem”. Szóval, nem volt mese, csináltam, küzdöttem a vízben, amennyire tőlem tellett. Egy idő után azonban elkezdett érdekelni, hogy mások közben egy labdát is kergetnek a medencében, és az mennyivel izgalmasabb lehet! Szeren-

csére apám beleegyezett a váltásba, így ezután már a KSI csapatában vízilabdáztam az 1966-os születésűekkel, egészen tizennégy éves koromig. Sajnos a tipikus vízilabdás sérülések, betegségek – középfülgyulladások, dobhártyasérülések – engem is sújtottak közben, míg végül egy komolyabb dobhártyarepedés hos�szú időre, nagyjából másfél évre kivont a forgalomból. Ugyan visszatértem, próbáltam felzárkózni a többiekhez, de ez akkor már behozhatatlan hátrányt jelentett a kortársaimhoz képest. Játszottam még a Dózsában egy fél évig, de hamar világossá vált számomra, hogy már soha nem fogom tudni utolérni őket. Fájó szívvel, de ott kellett hagynom a medencét. A sportról azért nem mondtam le: szertornáztam apámnál a gimnáziumban, később elkezdtem focizni, majd belépett a tenisz, és ezek azután elkísértek az egyetemen is. • Miért éppen az orvosi egyetemre jelentkezett? Esetleg anyai hatás?

Nem, nem, édesanyám spanyol-olasz szakos nyelvtanár volt a Közgazdasági Egyetemen, és én éppen azt találtam ki, hogy közgazdász leszek. A matematikát szerettem, jól is ment, a történelem nagyon érdekelt, így harmadikban először ezeket választottam fakultációként. Félévkor viszont már váltottam, méghozzá fizika-biológiára, mert úgy éreztem, mégiscsak ezek állnak a legközelebb hozzám. Leginkább a biológia kezdett vonzani, nem maradt nyomtalanul, hogy azért nagyapám orvos volt, belgyógyász. (Későbbi apó­som is, aki nagyon jó gyereksebész.) Másfelől én korán sajátos kapcsolatba kerültem az orvoslással, hiszen említettem a vízilabdával kapcsolatban a sok „füles” problémát: élénken élnek bennem a gyerekkori képek, ahogyan különböző rendelőkben és kórházakban a homlokukon fényes tányért viselő doktor bácsik kergetnek engem. Volt, hogy fél napot is eltöltöttem egy asztal alatt, elkerülendő a fülem „felszúrását”… Végső soron azonban, nagy-

apám és a már korán, tizenöt évesen megismert későbbi apósom orvosi munkája kapcsán, még­­iscsak az maradt meg bennem, hogy az orvos azért van, hogy meg­gyó­gyítsa a betegeket, és amikor ez meg is valósul, az jó dolog. Ugyanakkor sikerült valamit megvalósítani abból a tervem­ből is, hogy a szüleimhez hasonlóan tanár legyek: bent maradtam az egyetemen tanítani a szakmánkat, ami nekem nagyon fontos. Enélkül félol­da­ lasnak érez­ném magam. • A sportot viszont hosszú időre „elvitte” a hivatás. Hogyan sikerült visszatérnie a vízbe? Igen, már az egyetemen is csak egy kis foci és tenisz maradt, később pedig semmi ilyesmire nem volt idő. Már elmúltam negyven, amikor egy szintén vízilabdás professzor barátom, Koller Ákos invitált, hogy menjek le játszani az öregfiúk közé. Az első egy-két alkalommal alig kaptam levegőt, de aztán szép lassan belejöttem megint. Később megkerestek orvostan-

15

hallgatók, hogy szeretnének összehozni egy vízilabdacsapatot az egyetemen, segítsek nekik. Mondtam jó, hozzatok néhány embert, és meglátjuk. Erre megjelentek tizennyolcan! Láttam a komoly aka­ratot, béreltünk pályát a MOM-te­le­ pen; ma már ötvenöt hallgató vízilabdázik. Időközben feljutottunk a csapattal a „felsőházba” a budapesti bajnokságon, nem­­régen pedig megnyertük a négy egye­tem közötti Medikus-kupát. Mi szervezzük a főiskolai-egyetemi bajnokságot is. • A vízben is elfogadják még a fiatalok? A Budapest bajnokságon mint Semmelweis Egyetem Vízilabda Klub Sportegyesület veszünk részt, ebbe a csapatba beférhetek még így, negyvenhét évesen is. Azt szoktam mondani, hogy erős csere vagyok, ami magyarul másfél percet jelent negyedenként. Egy edzőmérkőzést akár végig

16

is tudok még játszani, de itt, a bajnokságon nagyon nagy a küzdelem, nyakamban az ellenfelekkel – ezt csak rövid ideig lehet bírni. Ez azonban korántsem szégyen, hiszen a nagyon kemény fiatalok sem állják sokkal tovább három percnél. • A küzdelem az idővel a kardiológiában is, különösen ezen a klinikán, fontos tényező. Mi vonzotta errefelé az orvostudományon belül? Bármelyik irányba indulhattam volna, hiszen az orvostudomány rettentően érdekes. A morfológiától az élettanon át a biokémiáig minden érdekelt. Igazából a klinikum fogott meg, ugyanis a negyedik évfolyamtól medikus „nővérként” dolgoztam a III. Belklinika kardiológiai intenzív osztályán. Ebből az időből származik, hogy mind a mai napig meg tudok ágyazni egy beteg alatt úgy, hogy közben ő ott fekszik az ágyon. Azt hiszem, erre valószínűleg kevés professzor ké-

pes, pedig ez fontos dolog, már azért is, mert az ember megtanulja becsülni mások, legfőképpen a nővérek munkáját. A vezető itt Tenczer professzor úr volt, egy ún. nem invazív kardiológus, akinek a diagnosztika, illetve a ritmuszavarok kezelése volt a fő területe, így aztán a szakdolgozatomat a pacemakerekről írtam. Mindenből jelessel végeztem, és megpályáztam egy heidelbergi ösztöndíjat. Megkaptam, és két évig az ottani kardiológiai klinikán dolgozhattam egy olyan időszakban, a 90-es évek kezdetén, amikor a kardiológia szinte robbanásszerű fejlődésnek indult, különösen a nem gyógyszeres kezelési módok területén. Sorra jelentek meg a beültethető eszközök, illetve az új eljárások, pél­dául szív­ katéteres szívritmus-műtét, szívkoszorúér-festés, infarktuskezelés és a többi. Fantasztikus eszközökkel lehetett ettől kezdve a betegek életét megmenteni, illetve jobbá tenni. Ez volt az alapélményem Heidelbergben, és ettől kezdve egy célom volt: egy ilyen klinikát létrehozni Magyarországon. Úgy érzem, ez mára sikerült is. • Közben ön igen fiatalon, ha jól tudom, negyvenévesen már professzor is lett. Lehet, hogy ez egy kicsit a sport­ból hozott tulajdonságoknak is köszönhető? Biztos, hogy összefüggenek ezek a dolgok. Elsőként a küzdeni tudásra gondolok. Amikor még úsztam, tehát csak magamért kellett helyt állnom, bármilyen fájdalom, sérülés stb. dacára végig kellett menni a pályán. Fel sem merült,

hogy az ember ne a maximumot adja. A vízilabda viszont már vérbeli csapatjáték: lényege az együttműködés. Az orvoslás éppen ilyen. A kardiológia különösképpen, hiszen például egy szívtranszplantáltért akár húsz-huszonkét orvos (!) dolgozik egyszerre, de egy szívinfarktusnál is hárman-négyen működünk együtt, plusz az asszisztencia és a nővérek. Én pedig már kiskoromban is szerettem szervezni, irányítani, és volt is hozzá valamiféle képességem, hogy egy csapatot egy adott irányba vezessek. Azt gondolom, hogy először mindenképpen meg kell tanulni küzdeni, de azután kell egy csapat, amelyre építeni lehet. • Milyen típusú vezetőnek tartja magát? Úgynevezett erős típusú vezető vagyok. Ennek talán leg­fon­tosabb eleme, hogy rendelkezem a döntés képes­sé­gé­vel.

Nem szokásom vacillálni: döntök, és utána vállalom a felelősséget is. Mindez azonban nem zár ki bizonyos de­ mokratikus elemeket: meghallgatom az ellenvéleményeket is, meg is fontolom, sőt van olyan helyzet is, amikor ki­ fe­ jezetten ragaszkodom ahhoz, hogy alternatívák is meg­je­lenjenek. Termé­sze­ tesen végül lehet, hogy mindennek el­ lenére kitartok az eredeti meggyőződé­ sem mellett. Ezen a területen, az intenzív kardiológiában azért látni kell, hogy gyors és határozott döntésekre van szükség, perceken múlhat a beteg élete, nincs idő hosszasan mérlegelni. Persze egy vezetőnek időt kell szakítania arra is, hogy időnként megálljon, és elgondolkodjon, merre és hogyan tovább. • A „hogyan tovább?” kérdését, gondolom, ma is erősen meghatározza az orvostudományhoz kapcsolódó

17

Mi ezen a klinikán nem egyszerűen megpróbáljuk követni ezeket változásokat, eredményeket, hanem igyekszünk aktív részesei lenni ennek a szinte robogó innovációs folyamatnak. Részt veszünk egy-egy új módszer, eszköz kifejlesztésében. Mindezt olyan nagy, nemzetközi, tudományos hálózatok, egyetemek partnereiként tesszük, mint a Harvard, Imperial College, Leuven stb., és a fejlesztésben természetesen együttműködünk a területen jelentős ipari szereplőkkel is.

technológia fejlődése. E tekintetben mit tart most fontosnak saját területén? A kardiológia minden területén meghatározóak ezek a fejlesztések. Mondok néhány meghatározó jelentőségű példát. Szívinfarktus: ma már jellemző a koszorúér megnyitása szívkatéterezéssel, majd behelyezünk egy támasztó hálót, amely viszont mostanra már rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy képes felszívódni, miután elvégezte a dolgát. Szívritmuszavar: a pacemakerek olyan kisméretűre zsugorodtak, hogy nem is a mellkasba, hanem egyenesen magába a szívbe ültethetjük be őket! Méghozzá katéteres úton, és azután könnyedén kommunikálhatunk is vele. A ritmuszavarokat ún. elektromos térképezés segítségével a működő szívben tudjuk tetten érni, és a hibás funkciót rádiófrekvenciás energia alkalmazásával „ki lehet ütni”. De van már olyan pacemaker is, amely a szívműködést erősíti, támogatja, és kívülről könnyedén feltölthető. Szívműtétek: ma már nem szükséges egy magas rizikójú beteg esetén a mellkast megnyitni, például egy meszes aorta-bil­lentyű cseréjéhez, mert mindezt katéteres úton képesek vagyunk meg­ol­dani.

18

• Mindehhez képest mit tart fontosnak átadni az orvostanhallgatóknak? Az imént sorolt technikák sorsa egy-két évtized múlva már gyakorlatilag a „kuka”, úgyhogy ami igazán fontos, az a meg­felelő szemlélet átadása a hallgatóknak. Olyasmit is tanítunk, ami ma még inkább csak a sci-fi kategóriájába tartozik, viszont valószínű, hogy az ő praxisukban már meg fog jelenni, tehát jó, ha képesek fogadni az új technikákat. A legfontosabbnak azért a gyógyító munkában a betegekkel való kapcsolatot, az empátiát tartom, és azt, hogy a beteget magát egészként lássuk, és ne csak a betegséget, mert csak így lehet megfelelő döntéseket hozni a gyógyítás, az élet­ tartam növelése érdekében. • Mennyire tisztelik a hallgatók a vízben? Sajnos, ilyesfajta tiszteletet a labda bűvöletében nem érzek, sőt néha el is határozom, hogy aki legközelebb eltöri az ujja­ mat, azt kirúgom a következő vizsgán. Persze valójában ne­ kem kell jobban vigyáznom magamra, hiszen az én ko­rom­ ban a huszonévesekkel való küzdelemben már ma­ga­sabb a sérülés veszélye. Óvatosan szabad csak „csínybe menni”. László István

Teva Gyógyszergyár Zrt.

19

Amikor sok

a koleszterin

20

Kirschner Róbert kardiológussal, a Pest megyei Flór Ferenc Kórház osztályvezető főorvosával a káros koleszterin érpusztító hatásairól és csökkentésének alapvető stratégiai kérdéseiről beszélgetünk. A második világháború után az Egyesült Államokban felfigyeltek arra, hogy milyen sok ember hal meg szív- és érrendszeri betegségben. A Massachusettsben lévő Fremingham nevű kisvárosban, 1948-ben kezdődött az a híres vizsgálat, amelynek keretében a kutatók az ottani népesség-egészségügyi adatok elemzésével próbálták felderíteni és azonosítani a magas halálozási mutatók kialakulásában szerepet játszó külső tényezőket. E kutatás során született meg a rizikófaktor kifejezés, és derült ki (a hatvanas évek elejére) az is, hogy a vérben az LDL koleszterin (low density lipoprotein) – a mai köznyelvben: „rossz koleszterin” – megemelkedett mennyisége a legfontosabb kockázati tényezők egyike. • Miért és hogyan károsítja a „rossz koleszterin” az ereket? Az LDL-koleszterin fontos szerepet játszik az érelmeszesedés kialakulásának kórfolyamatában. Ez utóbbi során az LDL-koleszterin az erek belső felszínét borító hámszöveti réteg, az endotélium alá kerül, oxidálódik,

és ezzel további nemkívánatos lépéseket indít be. Zsíros, később meszes lerakódások, plakkok ala­kulnak ki. Ezek egyrészt szűkítik az ereket, így lassíthatják a vér áramlását, és rontják a különböző szervek vérellátását. Másrészt a plakkok – amelyek kialakulásában a vérzsírok mellett a magas vérnyomás, az emelkedett 21

profitálnak a leg­töb­bet ebből a típusú beavatkozásból. A cél­érték, amelyre igyekszünk beállítani az LDLkolesz­terin szintjét, attól függ, hogy elsődleges vagy másodlagos prevencióról van-e szó, illetve hogy a páciens hány éves és milyen társbetegségei vannak. Van-e cukorbetegsége, hipertóniája, dohányzik-e, mennyire túlsúlyos, szenved-e alsó végtagi érszűkületben, volt-e már szélütése, szívinfarktusa stb. Ezen tényezők összessége határozza meg, hogy a beteg milyen rizikó­cso­port­ba sorolható. A hazai irányelv az „igen nagy” és a „nagy kockázati állapotú”, valamint a „kardiovaszkuláris tünetektől mentes, de nagy kockázatú” betegek csoportját különbözteti meg, illetve helyezi célcsoportként a lipidterápia középpontjába. Az első esetben az elérendő LDL-célérték 1,8 mmol/l, a másodikban 2,5 mmol/l, míg a harmadikban 3,0 mmol/l.

vércukorszint és a dohányzás egyaránt fontos koc­ kázati tényezőt jelentenek – nagyon sérülékenyek, és ha megrepednek, a véralvadási rendszer összetett folyamatát megindító molekulák szabadulnak fel. Ilyenkor könnyen keletkezik véralvadék, amely hirtelen elzárhatja az eret; az érhez tartozó terület vérellátása megszűnik, a terület elhal, azaz infarktus jön létre. Számos klinikai vizsgálat eredménye bizonyítja, hogy a vérben ennek a káros koleszterinnek a koncentrá­ cióját redukálva a nemkívánatos szív- és érrendszeri események kockázata is csökken, sőt a már kialakult érelmeszesedési folyamat leállítható, visszafordítható. Bár szinte mindenkinek előnyös, ha az LDL-ko­ leszterin szintjét csökkenthetjük, az orvosok célja mégis a nagy rizikójú betegek kiemelése, hiszen ők 22

• Kezdjük talán az elsődleges prevencióval, amelynek célja az első szív- és érrendszeri katasztrófa megelőzése. Az elsődleges vagy másodlagos prevenció szükségességét az határozza meg, hogy a beteg milyen kardiovaszkuláris rizikócsoportba tartozik, ezáltal mennyire szigorú az elérendő célérték, amelynek teljesítése a terápia legfőbb törekvése. Akár elsődleges, akár másodlagos megelőzésről van szó, a kezelés elengedhetetlen lépése az életmód-változtatás. A túlsúlyos páciensnek testsúlycsökkentést javaslunk; test­súlytól függetlenül „előírjuk” a rendszeres fizikai aktivitást, valamint az omega-3 zsírsavakban gazdag, ugyanakkor telített állati zsírokban szegény mediterrán diétát. Napi egy marék olajos mag, hetente kétszer tengeri hal, naponta legalább 40 dkg zöldség-

gyümölcs fogyasztása, olívaolaj bevonása az étrendbe – ezek a koleszterinszint szempontjából kedvező táplálkozás legfontosabb elemei. A dohányzásról való leszokás alapvetően fontos. Elsődleges megelőzésről lehet szó még a nagy kockázatú, illetve a kardiovaszkuláris tünetektől mentes, de mégis nagy kockázatú betegek esetében is. Ekkor, ha az ajánlott étrenddel, fogyással, életmódváltással nem érünk el megfelelő eredményt, gyógyszerekhez folyamodunk, amelyekkel a kívánatos koleszterinszint elérésére jóval nagyobb az esély. • A másodlagos prevenció „protokollja” miben más? Alapelveiben nem különbözik az elsődleges megelőzésétől, de amikor már kialakult szív-és érrendszeri betegséggel állunk szemben, és a nemkívánatos eseményt (szívinfarktust, szélütést, végtagi verőér-elzáródást, halált) szeretnénk megelőzni, akkor majdnem mindig alkalmaznunk kell koleszterinszint-csökkentő gyógyszert vagy gyógyszereket, hiszen a beállítandó LDL-célértékek szigorúbbak, az előbbiekben leírt élet­­módváltás pedig önmagában szinte soha nem

elegendő. Természetesen az elérendő értékek ilyenkor is jelentősen függenek az egyéb társbetegségek és kockázati tényezők meglététől vagy hiányától. Az alkalmazott gyógyszeres terápia beállítása során mindig úgy változtatjuk, „titráljuk” a dózist, hogy elérjük a kívánt vérzsírértékeket. • A gyógyszeres kezelésben ma a sztatinok a legnépszerűbbek. Ezek milyen hatásmechanizmussal rendelkeznek, és a család egyes tagjai miben térnek el egymástól? Az LDL-koleszterin szintjének csökkentésére igen jó gyógyszerek állnak rendelkezésre, de közülük ma valóban a sztatinok a legfontosabbak. Ezek a májban gátolják a koleszterin szintéziséhez szükséges HMG co-A reduktáz (3-hidroxi-3-metil-glutaril-koenzim-A reduktáz) enzim működését, ezért hatásukra a májsejtek sejten belüli koleszterintartalma lecsökken. Ennek hatására az LDL-t a vérből a májba felvevő molekulák (receptorok) száma emelkedik, így az LDL vérből való kivonása fokozódik, és a LDL-szint csökken. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a koleszterinszint-csökkentés mellett a sztatinok egyéb, ettől füg23

getlen, komplex hatásmechanizmuson keresztül jelentős érvédelmet biztosító (pleiotrop) hatással is bírnak. Bár a jelenség konkrét magyarázatát nem ismerjük, vizsgálatok eredményei szerint a sztatinok csökkentik az újabb agyvérzés vagy szívinfarktus kockázatát, és szívműtétek vagy kisebb beavatkozások – például szívkatéterezés – esetén a szövődmények kialakulásának veszélyét is. Visszatérve az LDL-célérték beállításához: amennyiben sztatin-készítménnyel az LDL-koleszterin kívánatos szintjét nem tudjuk elérni, úgy kiegészítő terápiára, például ún. fibrátok, nikotinsav, ezetimib alkalmazására is szükség lehet. Az ezetimib a koleszterin bélből történő felszívódását és recirkulációját gátolja. A fibrátok azonban fokozhatják a sztatinok mellékhatásait, ezért ezeket csak kellő körültekintéssel lehet alkalmazni. • Melyek ezek a mellékhatások? Legjelentősebb mellékhatás a miopátia, amely izomfájdalommal, súlyosabb esetekben az izomsejtek léziójával járó állapot. Ilyenkor a vérben a CK (kreatinkináz) szintje megemelkedik. Nagyon ritkán bár, de előfordulhat, hogy a vázizom-sejtekből nagymértékben kiáramló mioglobin és más lebomlási termékek súlyos vesekárosodást, veseelégtelenséget idéznek elő. A sztatin-terápia beállítása előtt és során, vala24

mint a dózis emelésekor a CK-szintet mindig ellenőriznünk kell. Sztatin-kezelés során májműködési zavar, hepato­ pátia is előfordulhat, amelyet a szérum-glutamátoxálacetát-transz­ami­­náz (SGOT), illetve a szérum-glu­ tamát-piruvát-transz­amináz (SGPT) enzimek szintjének emelkedése jelez. Többnyire átmeneti jelenségről van szó, de ha a májenzimek értéke a terápia során jelentős emelkedést mutat, gyengébb potenciálú sztatin-vegyületre kell áttérnünk vagy dózist csökkentenünk, illetve fel kell függesztenünk az ilyen típusú szer alkalmazását. Ez utóbbira azonban igen ritkán kerül sor. Az egyes sztatinok között az enzimhatás bénításának erősségében van különbség, illetve abban, hogy metabolizmusuk milyen lebontó-enzim rendszerekben zajlik. Ezek a tényezők a mellékhatásprofilt is erősen befolyásolják. Összességében azt mondhatom, hogy a sztatin-ke­ zelés kulcsfontosságú a kívánatos LDL-koleszterin szint elérésében, és az elmúlt évtizedben számos nagy nemzetközi tanulmány igazolta, hogy ennek a gyógyszercsaládnak a tagjai mind a kardiovaszkuláris események számának csökkentéséhez, mind a halálozási statisztikák javításához jelentő­ sen hozzá­ já­ rulnak. Bakos Júlia

Készítmény megnevezése

Kiszerelés

Bruttó fogyasztói ár (Ft)

Normatív támogatási összeg (Ft)

Térítési díj normatív támogatás esetén (Ft)

KGY

ROSUVASTATIN TEVA 10 MG FILMTABLETTA

30x

1376

747

629

Nem

ROSUVASTATIN TEVA 20 MG FILMTABLETTA

30x

2381

1904

477

Igen

ROSUVASTATIN TEVA 40 MG FILMTABLETTA

30x

4006

3107

899

Igen

25

Teva a weben Kedves Partnerünk! Tények és számok a Webpatikusról – ha esetleg nem tudná... A patikák közel 1/3-a veszi igénybe havi rendszerességgel a webpatikus szolgáltatásait. Az utóbbi 1 évben a patikák közel 2/3-a látogatott el a webpatikus oldalára. Egyre több rendelés érkezik hozzánk a webpatikuson keresztül. Már félezer patika használja a magyar gyógyszer-nagykereskedelmi piacon a Teva Gyógyszergyár Zrt. által elsőként útjára indított e-számlát.

Miért érdemes használni a webpatikust? – ezt már bizonyára tudja... Percre pontos pénzügyi információkat nyújt, többek között az Ön rendelkezésére álló szabad keretről. A részletes, online pénzügyi információknak köszönhetően könnyen követni tudja az összes számlát és számlaösszesítőt.

A naponta frissülő forgalmi adatokból a rendszer grafikonokat is készít, amelyek segítségével akár trendszerűen és termékcsoportonként lebontva is láthatja a forgalmát.

Ha még nincs e-számlája... Már félezer patika élvezi az e-számla előnyeit, például azt, hogy az e-számla menüpontban valamennyi számláját megtalálja a NAV által előírt módon.

A számlák archiválásáról a Teva Gyógyszergyár Zrt. díjmentesen gondoskodik a törvény által előírt 8 évig (46/2007.PM rendelet 2. pont).

Számlái és számlaösszesítői érkezéséről e-mailben is értesülhet. Rendelés A webpatikuson a Teva Gyógyszergyár Zrt. által forgalmazott valamennyi terméket meg tudja rendelni. Hozzáférhet korábbi rendeléseihez is, függetlenül attól, hogy elektronikusan, telefonon vagy éppen faxon adta le azokat.

Jogosultsági szintek Ön döntheti el, hogy azok a munkatársai – pl. a kollégái vagy a könyvelője –, akik beléphetnek az oldalra, milyen menüpontokat láthatnak, milyen adatokhoz férhetnek hozzá.

26

Teva a weben Reklamáció A rendszer tájékoztatja Önt az esetleges árureklamáció státuszáról, így követni tudja, hol tart a folyamat. A webpatikus.hu okostelefonokra és táblagépekre is optimalizált! Nem kell már a gyógyszertárban, irodájában a gépnél ülnie, ha például sürgősen kell rendelnie, vagy a patika azonnali pénzügyi információira van szüksége. A programot úgy alkottuk meg, hogy a könnyen áttekinthető menüpontok, funkciók kezelése ne okozzon gondot táblagépen vagy okostelefonon sem.

Látta már? Az e-számlához már heti könyvelési segédletet is nyújtunk. Az excel-alapú segédlet a havihoz hasonlóan tartalmazza az adott hét összes számlaadatát: számlaösszesítő-szám, számlaszám, számla kelte, teljesítési dátum, fizetési határidő, nettó-/ÁFA-/bruttó összeg számlánként és ÁFA kulcson­ ként összesítve. A könyvelési munkát segítő teljes köny­ve­ lési csomagot már különálló menüpontban találja meg. Biztosítottuk a Teva-weboldalak közti zökkenőmentes át­ lépést. Az üzleti weboldalak között – az sms-ben kapott kód megadása után – már újabb azonosítás, vagyis felhasználónév és jelszó beírása nélkül tudnak partnereink lépegetni.

Egyszerű összekötés a tevapatika és a webpatikus között. SMS kód küldése gomb megnyomása szükséges

Heti könyvelési segédlet

A kapott sms kódot a mellékelt mezőbe kell bevinni. Ezután az összerendelés sikeres.

Az idei első negyedévben megújult tevapatika.hu oldalunk is. Igyekeztünk úgy tervezni, hogy még jobban kövessük az Ön igényeit, ezért is biztosítottuk a közvetlen átjárást a Teva egyéb weboldalai (pl. webpatikus.hu) között. Az oldalon megtalálja látogatóink elérhetőségeit (képekkel együtt), és e-mailt is tud nekik közvetlenül küldeni. Koltai Péter, kereskedelmi menedzser

27

Szakérto´´nkto´´l

Funkcionális bélbetegségek – irritábilis bél-szindróma

Dr. Barta Zsolt

a Teva orvos-igazgatója

Az IBS igen gyakori kórkép: a populáció 10-20%-a érintett lehet, és mind az alapellátásban dolgozó családorvost, mind a szakrendeléseket számos beteg keresi fel ilyen jellegű panaszokkal. Elmondható, hogy jellemzően fiatalabb korban kezdődik, de időseknél sem ritka. Divatos ezt a kórképet is a civilizációs betegségek közé sorolni, bár a kevésbé fejlett országokban sem ismeretlen... 28

Nehéz diagnózis Vannak olyan kórképek, amelyeknek jól felismerjük és azonosítjuk a tüneteit, de az elvégzett vizsgálatokkal mégsem tudunk megállapítani egy jól körülhatárolt anatómiai-patofiziológiai eltérést. Ilyenek a funkcionális bélbetegségek, amelyek esetében a diagnózist gyakran csak egy sor vizsgálat elvégzése után, a többi kórkép kizárásával állapíthatjuk meg. Az úgynevezett ROME III. klasszifikáció 28 felnőtt- és 17 gyermekkori funkcio­nális gasztroenterológiai kórképet tartalmaz, melyeknek meg­­határozása tisztán a panaszok és tünetek alapján történik. Persze, az is ismert, hogy az egyes funkcionális gastrointestinalis rendellenességek gyakran „profilt” válthatnak: az átfedések akár az 50%-ot is elérhetik, így számos kutató úgy véli, hogy csak egyetlen funkcionális gastro­ in­ tes­ tinalis rendellenesség létezik: az irritábilis emésztőrendszeri szindróma. Vá lt o z at o s t ü n e t e k Az irritábilis bél-szindróma (vagy IBS), legtöbbször hasi fájdalommal vagy diszkomfort-érzéssel, bél-motilitási zavarokkal, puffadással, illetve székletürítési zavarokkal jár. A székletürítési probléma típusa alapján alapvetően hasmenéses és székrekedéses altípusait különböztetjük meg. Definíciószerűen: az IBS olyan hasi fájdalom/disz­ komfort, amely székürítéssel megszűnik, nehéz vagy gyakori székürítéssel jár együtt, legalább 3 hónapja fennáll, nem folyamatosan, de visszatérően, egy évre visszamenőleg.

Str e s s z , d e p r e s s z i ó – I B S Az IBS gyűjtőfogalom: változatos tüneteket és azok lokalizációját jelenti, de a hasonló fiziológiai eltérések alapján önálló entitást alkot a funkcionális bélbeteg­ ségek között. Erre a betegségre is igaz, hogy a jellemző klinikum és pszicho­ szociális háttér ismeretében állapítjuk meg a diagnózist. Az IBS tüneteinek – mint a hasi fájdalom, puffadás és a bélműködés megváltozása – hátterében több feltételezett mechanizmus is állhat. Ezek közül kiemelendő a bélmotilitás és a tranzit idő megváltozása (a gyorsulást hasmenés, a lassulást obstipatio jelzi), a viszcerális hiperszenzitivitás (a bélfal a feszülésre fokozottabban érzékeny), a fokozott bélfal-permeabilitás (áteresztő bél) és az abnormális bélflóra (pl. akut bakteriális gasztroenteritis után az esetek akár 7-32%-ában is jelentkezhet ez a tünetegyüttes). Nagyon fontos kiemelni a pszichoszociális faktorok szerepét, hiszen ezek a betegek az átlagosnál több stresszről számolnak be, és gyakoriak közöttük a pszichiátriai kórképek (depres�szió, neurózis, szorongásos betegség) is. Bizonyos típusú szorongásoldók vagy antidepresszánsok az IBS kezelésében – talán részben éppen ezért is – közismerten hatékonyak. Az IBS igen gyakori kórkép, hiszen a populáció 10-20%-a érintett lehet, és mind az alapellátásban dolgozó családorvost, mind a szakrendeléseket számos beteg emiatt keresi fel. Elmondható, hogy inkább fiatalabb korban kezdődik, de időseknél sem ritka. Divatos ezt is civilizációs betegségnek tartani, bár a kevésbé

fejlett országokban sem ismeretlen. Bár a nő/férfi arány közel azonos, több nő keres fel orvost ilyen panaszokkal. G yó g y í t ó b i z al o m Az IBS kezelésének alapja a bizalomra épülő orvos-beteg kapcsolat, a betegedukáció (életmód, diéta, felvilágosítás a betegségről, megnyugtatás), a folyamatos betegvezetés, illetve a lényegében a tünetekre épülő terápia. Nagyon fontos elv, hogy a beteget kell kezelni, nem a betegséget! Székrekedéses IBS-ben pl. rostkészítmények, hashajtók, prokineti­ ku­mok szerepelhetnek a szokásos ajánlásban. Hasmenéses/átmeneti típusok esetén a hasfogók mellett szóba jöhet

akár antidepresszánsok, benzodiaze­ pi­ nek alkalmazása is, illetve egyes esetekben bizonyos antibiotikumok bevetésével is megpróbálkoztak. A fájdalom csillapítása nagyon fontos; spazmolitiku­ mok adása is indokolt lehet. A puffadás kezelése az IBS gyógyításának fontos része, és amíg a rostok, széklettömeg-növelők és ozmotikus hashajtók fokozzák ezt a tünetet, a simethicon/dimethicon gyakran nem hozza a kívánt hatást. Az irritábilis bél-szindróma hátterében szerepet játszhat a bélflóra kóros irányú megváltozása is, ezért a kutatások, illetve megfigyelések szerint a probioti­ku­ mok alkalmazása is szóba jöhet a terápiában.

29

H o l i s z t i k u s t e r á p i a Nem a gyógyszeres kezeléshez tartozik, de javasolt a rendszeres testmozgás és a stresszmentes életmód bevezetése, és ugyanilyen fontos lehet a megfelelő étrend kialakítása is. A részletes táplálkozási anamnézis felvétele során, vagy diétás napló segítségével derítsük fel a tüneteket provokáló ételeket. Természetesen még a részletekbe menő étkezési napló alapján sem mindig egyszerű a panaszt okozó élelmiszerek, ételek, ételalkotók beazonosítása, hiszen ez betegenként is változhat, miközben azonban igen jellemző lehet az adott páciensre. Az elv az, hogy minden olyan ételt kerülni kell, amely biztosan panaszt okoz, viszont javasoljuk betegeinknek, hogy mellőzzék a túlzó vagy szélsőséges diétákat, mert ezek miatt – többek között – hiányállapot is felléphet. A panaszmentesség eléréséhez szükséges, egyénre szabott étrend meg­állapítása nem egyszerű, gyakran csak dietetikus segítségével sikerül. Előnyös lehet a kávé és alkohol mellőzése, valamint egyes mesterséges édesítőszerek (pl. szorbit, fruktóz) kerülése is, mert ezek hasmenést válthatnak ki. A kivizsgálás során felmerülhet ételallergia, laktózvagy fruktóz-intolerancia lehetősége is – ezeket érdemes kizárni. A fokozott bélgáz-képződés (flatulencia) szintén hozzájárulhat az IBS tüneteihez, és ronthatja a betegek életminőségét is; ilyenkor a közismerten gázképződést okozó táplálékokat ajánlatos elkerülni.

30

D i é ta ú j ala p o k o n Ismerünk egy olyan diétát, ami segíthet ebben: a lényege, hogy kerülni kell azokat az ételeket, amelyek erjedő, rövid láncú szénhidrátokat tartalmaznak, mert egyes esetekben a vékonybél nem minden cukorfajtát tud jól lebontani, majd felszívni. Ennek lehet a következménye az, hogy ezek a cukrok a bélbaktériumok hatására erjedni kezdenek – ami egyszerűen fogalmazva cefrét eredményez –, és ez többek között gáztermelődéssel jár. Az alacsony FODMAPtartalmú diéta (FODMAP = Fermentable Oligo-, Di- and Monosaccharides, And Polyols, azaz erjedő, rövid láncú szénhidrátok, fruktánok, galakto-oligoszacharidok, polio­lok, ill. a fruktóz és a laktóz) azt ajánlja, hogy kerüljük a nehezen felszívódó, erjedő cukrokat. Nemcsak a laikusok között, de a szakirodalomban is gyűlnek az ezt alátámasztó adatok. Egy friss, 2014 januárjában, a Gastro­ enterology-ban megjelent tanulmány szerint az ilyen – alacsony FODMAP-tartalmú – étrend hatékonyan csökkentette a funkcionális gyomor-bélrendszeri tüneteket (Halmos EP, és tsai: A diet low in FODMAPs reduces symptoms of irritable bowel syndrome. Gastro­ enterology 2014;146:67–75.). Ez a diéta tehát hatásosnak tűnik és viszonylag egyszerűen kivitelezhető, ez pedig mindenképpen megfontolásra érdemessé teszi nemcsak a beteg, de a szakember számára is. De melyek is ezek a FODMAP-ban gazdag élelmiszerek? Ide tartoznak – a teljesség igénye nélkül – pl. a tejtermékek, méz, alma, körte, barack, szilva, mangó, hagyma, póréhagyma, fokhagyma, articsóka, káposzta, karfiol, kelbimbó, egyes édesítőszerek (szorbitol, mannitol, xylitol), bab és borsófélék, lencse, csírák (búza, retek) is. Ért é k é s m é rt é k Azt azért ne felejtsük el, hogy az egyébként elfogadott ajánlások szerint, ha törekszünk a kiegyensúlyozott (adott esetben persze egyénre szabott) táplálkozásra, és emellett rendszeresen mozgunk, jó esélyünk van arra, hogy egészségesek maradjunk, és csökkentsük a súlyos betegségek kialakulásának kockázatát. Nem kell tehát megtagadnunk magunktól semmit, csak ügyeljünk az értékre és a mértékre! Szent-Györgyi Albert mondta: „Meg vagyok győződve, hogy ha testünket visszahelyeznénk abba a környezetbe, amely számára ez a test kialakult, éppen olyan tökéletesen működnék, mint a többi élőlény teste. A betegség a szervezetünk és a környezetünk közötti diszharmónia kifejeződése.” Dr. Barta Zsolt

31

A fogszuvasodás népbetegség Manapság a magyar lakosság zömének szájhigiénéje lehangoló képet mutat; sokkal rosszabbak a fogaink, mint voltak az ezredforduló táján. Az ép fogazattal (fogágy) rendelkezők száma a lakosság körében nem éri el az 1%-ot, a férfiakat és nőket egyaránt érintő szájüregi rákok száma pedig megháromszorozódott. A fog- és szájápolás nem pénz kérdése. Sokkal inkább az odafigyelésé! Táplálkozás szempontjából kerülendő az édesség, a sós, savanyú, savkeltő, illetve a túl forró és túl hideg fogások mértéktelen fogyasztása. Rendszeres fogorvosi és dentálhigiénikus kontrollal, jó szájápolással sok kellemetlenség elkerülhető. A fogkrémben lévő fluoridoknak kulcsfontosságú szerepük van: különleges hatásuknak köszönhetően a szerves aminfluoridok kifejezetten alkalmasak a fogszuvasodás megelőzésére. A fogszuvasodás megelőzését a lehető legkorábban kell elkezdeni: a gyermekek és tizenévesek maradandó fogai egészségének megalapozása az élet első éveiben történik. Számos tanulmány mutat rá a gyerekek fogainak romlása, illetve az első két életévben követett helytelen diéta, rossz táplálkozási szokások és a nem megfelelő fogmosási gya-

32

korlat összefüggésére. A tejfogak szuvasodása fokozza az új, maradandó fogban kialakuló szuvasodás kockázatát, ezért is alapvetően fontos az erős és egészséges fogak fejlődéséhez a megfelelő szájápolási gyakorlat korai életkorban kezdődő kialakítása. Az állandó viselkedési mintaként szolgáló szülők kulcsfontosságú szerepet játszanak a napi rutin kialakításában és a szájhigiénia fontosságának megértetésében. A fogmosást állandó szokásként, és a napi tisztálkodási eljárások elengedhetetlen részeként kell gyakorolni. A gyermekek nagyon fogékonyak az olyan szociális ösztönzésekre, mint a dicséret és a szeretet, és leginkább szüleik utánzásával tanulnak. Egy ember évente átlagosan 2,5 tubus fogkrémet, illetve egy fogkefét használ el. Ennek többszöröse lenne ajánlott! Az 5 éves gyerekek alig 30%-ának van ép, hibátlan fogazata. Jellemző, hogy a szülők csak panasz esetén fordulnak szakemberhez (kb. 70%), a lakosság 15%-a pedig sajnos 5 évnél régebben keresett fel utoljára fogorvost. Ez utóbbi mögött gyakran a fájdalomtól való félelem áll (családi szokások), pedig könnyen előfordulhat, hogy mire mégis rászánjuk magunkat, már késő a segítség.

Dr. Dima Mária Magdolna mb. osztályvezető főorvos, Heim Pál Gyerekkórház, Fogászati Prevenciós Osztály

33

Pisztillus és patendula

Beszélgetés dr. Csik Viviennel, a nyíregyházi Platán Gyógyszertár vezető gyógyszerészével

Korszerű, igényesen kialakított gyógyszertár Nyíregyháza egyik központi terén. A vezető nyílt tekintetű, határozott asszony; szemmel láthatóan nagyon elfoglalt, ám szívélyesen fogad bennünket, s közben nem gondolnánk, hogy igen súlyos betegséggel küzdött meg néhány évvel ezelőtt... 34

• Patikus és egyben nagycsaládos anyuka – nem lehet könnyű, és gondolom, különösen az elején nem volt az. Honnan jön, hogyan kezdődött a pályája? Én nagyon messziről kerültem ide, hiszen dunántúli vagyok, Somogy megyéből származom. A férjem a helybeli, akivel még az egyetemen ismerkedtünk meg – Szegeden. A szép az egészben, hogy mindketten orvosi pályára készültünk: én eredetileg a pécsi általános orvosi karra pályáztam, ő pedig fogorvosira, Debrecenben. Sajnos, nekem a fizika nem sikerült jól a felvételin, felajánlották viszont, hogy az elért pontokkal felvesznek a szegedi gyógyszerészi karra, én pedig ezt elfogadtam, hiszen a gyógyszerészet is érdekelt. Azután úgy harmadéves koromban estünk szerelembe a férjemmel, össze is házasodtunk, majd jöttek a gyerekek: először Petra, aki most már tizenkét éves, utána Réka, ő tízéves, a legkisebb, Petike pedig nyolc. Mind a ketten

sok gyereket képzeltünk el magunknak, és a férjem azt mondta, csak rajtam múlik, mennyit vállalok. Így jöttek aztán kétévenként szépen sorban, szinte belenőttek ebbe a patikába, velem együtt… • Rögtön itt kezdtek, ebben a patikában, és meg is vették? Igen, amikor végeztünk, 1996-ban, ez egy működő patika volt, csak igen ros�szul ment – három olyan tulaj­donossal, akik nem voltak igazán hozzáértők –, és így végül csődeljárás alá is került. Ezért lehetett azután megvenni, és mi úgy gondoltuk a férjemmel, hogy belevágunk, mert itt igenis ki lehetne alakítani egy jól működő gyógyszertárat. Természetesen sejtettük, hogy nagy munkát veszünk a nyakunkba: hogy nem lesz könnyű ezt a patikát visszahozni a sírból. A férjem vitte a gazdasági részt, én pedig a szakmai vonalat. Talán nem is csináltuk rosszul, csak éppen összeházasodni sem volt időnk! A szüleink kezdték finoman mondogatni, hogy talán az ilyesminek is szerét ejthetnénk egyszer – gyerekekről már nem is beszélve… Végül 2000-ben sikerült összeházasodnunk. Azután még egy kicsit utazgattunk is, volt egy hosszabb körutazásunk az Egyesült Államokban, azután pedig Balin jártunk, de onnan úgy jöttünk haza, hogy Petra már megfogant… • Attól kezdve csak a gyerekek mellett volt, vagy azért besegített itt is? Nekem nagyon fontos volt, hogy a gye-

rekekkel legyek, bölcsődéről például hal­lani sem akartam, s később az óvoda is csak azért jött szóba, mert a kicsiknek szükségük van némi szocializációra. Viszont közben egy idős gyógyszerész eladta a patikáját kinn a kertvárosban, és mi úgy gondoltuk, hogy érdemes meg­ venni. Meg is tettük, de hozzátartozott egy fiókpatika is a szomszédos tanyabokrokban, úgyhogy amikor én már terhes voltam a kisfiunkkal, akkor ott kinn dolgoztam, napi négy órában. Petra köz­ ben négyévesen már nagyon kitanulta a gyógyszerészetet, sok kenőcsöt kikevert, hiszen mindig kellett hazavinni kis emlé­ keket a patikából, és azután ezeket hasz­ náltuk is otthon, gyógyító kenőcsként. Mindennek tudta a nevét, ki is tudta mondani például, hogy pisztillus és pa­ tendula. Tudta, hogy mit és hogyan kell beletenni, kikeverni, adagolni a tégely-

be, sőt még a szignatúrát is. A legnehezebb nevű Neogranormont is hibátlanul tudta – sajnos azóta azonban már kijelentette, hogy nem akar gyógyszerész lenni… • A gyerekek születése után viszont jött a baj. Voltak előjelek? Nekem tizenhat éves korom óta voltak hányingerrel, látótérkieséssel járó migrénes problémáim; már az egyetemen is alaposan kivizsgáltak, de nem találtak semmit. Azután eljött a 2008-as év, amikor is erősen megszaporodtak, sűrűsödtek az ilyen tüneteim, és akkor elmentem egy CT-vizsgálatra. Amikor meglett az eredmény, a vizsgáló orvos azt mondta, hogy ne ijedjek meg, de találtak egy daganatot. Azt válaszoltam, hogy jó, meg­próbálok nem megijedni, de valójában milyen daganatról van szó, és mit

35

lehet tenni? Abban maradtunk, hogy félévente kontroll, hogy kiderüljön, változik-e, növekszik-e a daganat. A család viszont nem nyugodott bele ebbe a passzivitásba: megszerveztek nekem Debrecenben egy agysebész professzort, aki a vizsgálatok után közölte, hogy ezt a daganatot bizony el kell távolítani! Ugyan valószínűleg nem rosszindulatú, azonban szerinte az akkor kb. három centiméteres tumor nagy valószínűséggel nö­vekedni fog, és nem érdemes megvárni, amíg elkezdi terhelni a beszédközpontot vagy a mozgásért felelős részeket. Szóval műtét, azonnal. • Hogyan reagált? Hát, lepergett előttem az életem… de úgy éreztem, én ebbe most nem mehetek bele, hiszen a legkisebb gyerekem éppen csak akkor kezdett leválni rólam. Sok álmatlan éjszakám volt, nem kívánom senkinek azokat a napokat,

36

azután végül eldöntöttem, hogy úgysem tehetek mást, jöjjön, aminek jönnie kell. Szerencsém volt viszont, hogy nem kellett hosszú hónapokat feszültségben töltve várnom a műtétre, mert valaki lemondta, és így néhány hét múlva megtörténhetett. A legborzasztóbb volt elbúcsúzni a gyerekektől, mindegyikük ott szorongatott a kezében egy kis plüssfigurát, hogy azt vigyem magammal… A férjem és az édesanyám átvittek Debrecenbe, a klinikára, és aztán ottmaradtam egyedül, hiszen nekik vissza kellett menniük a gyerekekhez. Na, akkor hirtelen rám tört minden, és azt gondoltam, én itt egy percig sem maradok, megyek haza. De a Jóisten megsegített: kiderült, hogy a volt professzorom, Dr. Mezei Géza fia volt éppen az ügyeletes orvos. Megkérdezte, hol végeztem gyógyszerészként, és akkor kiderült a kapcsolódás. Megnyugtatott, hogy nincs mitől tartanom, „csukott szemmel is megcsinálja a prof”. Amikor lefeküdtem, odatettek altatót az asztalkámra, és én bizony bekaptam – pedig olyan gyógyszerész vagyok, aki nem szeret gyógyszereket bevenni, csak akkor, ha nagyon-nagyon muszáj. Másnap reggel se nagyon tudtam, hogy mi történik velem, csak arra emlékszem, hogy betolnak a műtőbe… Három nap után viszont már haza is mehettem. A felépüléshez azonban három hónap kellett. • Viszont végre megint a gyerekekkel lehetett… Azért csak módjával, hiszen engem a férjem szüleihez vittek, Nyíregyháza mellé, hogy nyugalomban és teljes pihenésben lehessek, a gyerekeket pedig néha kihozták látogatni. Az első időkben gyenge, fáradékony voltam, szédültem stb., de lassan rendbejöttem. Ennek ellenére ez akkor is egy borzasztó év lett, mert bár az öcsém még elhozhatta őt látogatóba, édesapám nem sokkal ezután meghalt, majd később meghalt a keresztapám is, szóval felejteni való időszak volt ez az életemben. Bár egészen nem tudok róla elfeledkezni, hiszen sokszor véletlenül megtapintom ott a fejemet, ahol bizony érezni lehet a forradást a koponyámon…

• Megkérdezhetem viszont ezek után, hogy valójában honnan ered a gyógy­szerek iránti ellenszenve? Egyrészt otthonról hoztam: nálunk nem volt divat rögtön pirulákat bekapkodni, ha valami kis bajunk volt. Nem mondom, egy tüszős mandulagyulladás esetén sor ke­rülhetett ilyesmire is, de egyébként nem volt jellemző pél­dául a vitaminok nyakra-főre való szedése sem. Meg­ter­ mett minden finom zöldség és gyü­ mölcs a kertben, azon éltünk egész­sé­ gesen, nem mindenféle mesterséges ké­ szítményen. Másrészt mint gyógyszerész azt látom, hogy bizony egyre kétségesebb bizonyos készítmények hatásossága, illetve tisztasága is. Hát meddig mehetnek még lefelé a gyógyszerek árai a vaklicitekben?! Ahol, mondjuk, egy szer esetében háromféle indiai alapanyag „játszik” – az „A” szer tízdolláros, a „B” három dollárba kerül, a „C” pedig ötven centbe –, akkor az ember utánaszámol, és eltöpreng, hogy a liciten végül győztes, háromszáz forintba kerülő gyógyszerben vajon mi lehet? Még gyakornok koromban felfigyeltem viszont a homeopátiás szerekre, és első pillanattól kezdve pozitív tapasztalatokat szereztem velük kapcsolatban. Elvégeztem egy erre vonatkozó kétéves tanfolyamot is Budapesten, tehát nem csak a levegőbe beszélek: itt, Nyíregyházán úttörő vagyok ezen a téren. Szerencsére ez ma már az orvoslásban is kezd elfogadottá válni, én pedig tartom a kapcsolatot az ilyen szemléletű orvosokkal a városban, és igyekszem azokat a szereket beszerezni,

amelyekre igény mutatkozik. Nincs tudomásom arról, hogy ezekben a készítményekben bárki is csalódott volna. Már­pedig például a csecsemőknél a placebo-hatás nem működhet, tehát mond­­ juk fogzási fájdalmak csillapításánál nem lehet becsapni a kicsit egy bogyóval, ha az egyébként nem hatásos. • Akkor nyilván a természetes anyagokból előállított gyógyhatású készítményeket, étrend-kiegészítőket is favorizálja? Egyre többen keresik szerencsére az ilyen szereket, és mi igyekszünk kielégíteni az igényeket, illetve azért elébük is menni, természetesen. Oda kell figyelni, szemmel tartani a szaklapokat és egyéb információs forrásokat, hogy képben legyünk: mit érdemes rendelni, készleten tartani, és mit nem; vannak-e újabb, korszerű készítmények, amelyek figyelmet

érdemelnek. Megváltozott a világ, hiszen valaha csak egy kis C-vitamin drazsé létezett, ma pedig már számtalanféle, különböző tulajdonságokkal. A legújabb a liposzómás C-vitamin, amely a hagyományossal szemben gyakorlatilag szinte teljes mértékben hasznosul, miközben nem terheli feleslegesen a vesét. Persze igyekszünk más irányokban is nyitni, fejlődni. Így jött létre a külön kis dermokozmetikai részlegünk, ahol e téren szakképzett kollégák segítenek mindenkinek a legmegfelelőbb terméket kiválasztani, sőt ki is próbálni. Természetesen a tanácsadás, a figyelem, a betegekkel való törődés az egész patikára érvényes, mert egy jó kollektívával a hátunk mögött közös sikert érhetünk el – ez a mi munkánk értelme, és ez az, amiért olyan sokan már személyes ismerősként járnak ide. László István

37

Könyvajánló

Szerkesztő

Keserű György Miklós

A gyógyszerkutatás

kémiája (Akadémiai kiadó)

A gyógyszerkutatás értékteremtő fo­ lya­ mat, amit a legkülönbözőbb kémiai, biológiai és orvosi szak- és részterületek soka­ ságának alkalmazása jellemez. A kötet a folyamatra és annak lépéseire koncentrálva a témakör kémiai aspektusait dolgozza fel, így az Olvasók a kémikus szemével kísérhetik végig a gyógyszerkutatás folya­ matát.
A könyv a szük­ séges gyógyszer­ kémiai, analitikai és fizikai kémiai, valamint eljáráskémiai ismereteket egységes formá­ ban tárgyalja, ugyanakkor rámutat azokra az informatikai, biológiai, orvosi, jogi és 38

egyéb területekre, ahol a magasabb szintű integráció szempontjai érvényesülnek. Hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint a gyógyszerkutatás kémiá­jában közel tíz év gyakorlat szükséges a kellő jártasság kialakításához. A szerzők közössége jelen kötettel kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a szükséges ismeretek megszerzésének útja, ha jelentősen rövidebb nem is, de szemléletében egységesebb, összefüggéseiben áttekinthetőbb, eszköz- és módszerválasztásban tudatosabb lehessen.