A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I

GYÓGYSZERÉSZEK

A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I 2014 . November–december

Mindent töröl, mindent felülír — a fájdalom

Morbus sacer

— az epilepsziáról

KliniKaland 1

2014. November–december, II. évfolyam 6. szám

Tartalom Felelős kiadó: Dr. Hetényi László Főszerkesztő: Mélykuti Ilona

5 Megoldás mindig van

Beszélgetés Dr. Samu Antallal, a Magángyógyszerészek

Országos Szövetségének alelnökével

10

Mindent töröl és mindent felülír

16

Morbus sacer

20

Szép sorjában

24

Patika a kórház szélén

28

KliniKaland – az orvostudomány mindenkié

E-mail: [email protected]

30

Hétköznapi hősök

A Teva Gyógyszergyár Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készí­ti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel.

36

Dalmácia első patikája

38

Könyvajánló

Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai előkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Szabó József Nyomda: Print City Europe Zrt. Levélcím: Gyógyszerészek magazin, Teva Gyógyszergyár Zrt. 1074 Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út 70-72.

Telephelyek: 1074 Bp., R70 Irodaház, Rákóczi út 70-72. Telefon: (06-1) 288-6400 Fax: (06-1) 288-6410 Teva Gyógyszergyár Zrt. 2100 Gödöllô, Repülôtéri út 5. Teva Gyógyszergyár Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllő, Liget u. 2. Telefon: (06-1) 577-5600 Fax: (06-1) 577-5700 issn 2064-2407

3

A gyógyszerészek számára üzleti és szakmai szempontból is kihívást jelentenek majd az elkövetkező évek. A vezető gyógyszerészeknek 2017-ig többségi tulajdont kell szerezniük patikájukban, márpedig ez sokuknak egyelőre megoldhatatlan gondot jelent. Ami pedig szakmai munkájukat illeti, az idősek és a gyerekek terápiájának kísérése egyre újabb kérdéseket vet fel. A Magángyógyszerészek Országos Szövet­ ségének kongresszusa számos megoldási lehetőséget vázolt, ezekről beszélgettünk a szervezet alelnökével, Dr. Samu Antallal.

Megoldás mindig van Utódok és dinasztiák • A kongresszus 5 kérdést kezelt kiemelten. A gyógyszerbiztonságtól a generációváltáson át a gyógyszertárak menedzsmentjéig jószerivel mindent érintettek, ami csak problémát jelenthet ma egy gyógyszerésznek. Hogyan látta, idén melyik téma izgatta leginkább a résztvevőket? Nézze, ez nagyban életkorfüggő, hiszen egészen más kérdések foglalkoztatják a pályakezdőket, mint az idősebbeket. Itt van például a generációváltás problematikája: ez érinti az idősebbeket és azokat a kollégákat is, akik szakmailag és esetleg

anyagilag is megérettek már arra, hogy patikát vásároljanak részben vagy teljes egészében. Ha valaki ezen az úton el akar indulni, tudnia kell, hogy milyen szabályok szerint, milyen gazdasági környezetben kell majd működtetnie a gyógyszertárat. Végig kell gondolnia, hogy egyáltalán érdemes-e belevágnia. Nem titok, hogy az idősebbek szívesebben adják át olyan szakembernek a patikájukat, aki értenek az üzlethez, de van bennük hivatástudat is. Az a tapasztalatom, hogy akármennyire is elérkezettnek látják az idejét, akárkire nem bízzák rá azt, amit egész életükben építgettek.

5

• Jellemző még ma is, hogy a gyógyszerészek generációváltása családon belül zajlik? Ez nagyon is igaz. A kongresszuson generációs regisztrációt hirdettünk, és jócskán megugrott a jelentkezők száma. Ismerek olyan családot, ahol a papa, a mama is gyógyszerész, és mind a két gyerekükből az lett. A főtitkár asszony is jó példa erre, az édesanyja is gyógyszerész, nekem évfolyamtársam volt. Számos példa van arra még ma is, hogy egész családok dolgoznak egy patikában. Meg kell hogy mondjam, ez gyakran akkor is igaz, ha nem minden gyerekből lesz gyógyszerész. Vannak olyan kollégáim, akiknek egyik vagy másik gyereke közgazdaságtant vagy jogot tanult, van, akinek a házastársa jön ezekről a területekről, és a patika menedzsmentjében vesznek részt. Egyébként sok gyógy­szerész maga is elvégzi a közgázt vagy a jogot, a fiatalok között nagyon sok többdiplomás van. Az egészségügyi menedzsmentből csak morzsákat kapnak a gyógyszerészek és az orvosok is az egyetemen, pedig karrierjüket nagy részben befolyásoló ismeretekről van szó. • Azt lehet mondani, hogy a fiatalok eleve arra készülnek, hogy saját patikájuk lesz? Ez általánosságban nem igaz, de - ahogy erről a kongres�-

6

szuson is szó volt – míg korábban a pályakezdők 80 százaléka közforgalmú gyógyszertárban akart elhelyezkedni alkalmazottként, addig ma már ez a szám 60 és 70 százalék között mozog. Vagyis többségük még mindig nem vállalkozásban gondolkodik. Jellemző egyébként, hogy ha papa, mama gyógyszerész, a fiatalok először tesznek egy kitérőt az ipar, a kórházi gyógyszerellátás felé, és aztán onnan, már tapasztaltan térnek vissza a szüleik mellé. Az új elem itt a külföld, nagyon sokan választják ezt az utat is egyetem után. Egy részük visszajön pár év elteltével, és vannak, akik kint ragadnak – ez sok mindentől függ. • A külföldi gyógyszertári praxis ennyire hasonlít az ittenire? Az ember azt gondolná, hogy nem sokra mennek itthon azzal, amihez másutt hozzászoknak... Bizonyos értelemben igaza van, de ne felejtse el, hogy az Európai Unióban egyre egységesebb a szabályozás. Ami pedig magát a szakmát illeti, annak van egy jókora része, amely mindenütt ugyanúgy működik. A külföldi gyakorlatot egyébként itthon hivatalosan is elismerik. Ami a statisztikát illeti: évente több mint 70 gyógyszerész megy külföldre, ami körülbelül egy egyetemi évfolyamnak felel meg. Mármint, ha a felvettek számát nézzük – ennél mindig kevesebben végeznek. Azok közül, akik megtalálják a számításukat külföldön, nem mindenki marad kint. Sokan hazajönnek, és abból a pénzből, amit sikerült összegyűjteniük, vesznek egy patikát. Szóval nagyon sokféle kimenetele lehet egy külföldi gyakorlatnak, egyáltalán nem biztos, hogy ezek közül a letelepedés a legnépszerűbb.

Változó szabályozás • Ha már a patikavásárlást említette, mondja, hogy áll most a patikaláncok és az önálló gyógyszertárak küzdelme? Alapjaiban nem változott a helyzet, és nem is fog, mert szembenállásuk természetes, az üzlet törvényszerűségeiből fakad. Ami most izgalmas, az a tulajdonlásra vonatkozó szabályok megváltozása. Eddig ugye a gyógyszertáraknak 25+1 százalékban kellett a gyógyszerész kezében len-

niük. Ennek az aránynak 2017-ig 50+1 százalékra kell emelkednie, vagyis a gyógyszerésznek többségi tulajdonossá kell válnia. A patikaláncok nem szívesen mondanak le eddigi pozíciójukról, miközben sok gyógyszerésznek se kedve, se pénze nincs ahhoz, hogy többségi tulajdont szerezzen. Ami a láncokat illeti, számos megoldása van annak, hogy a törvényi előírásnak megfeleljenek. Egy részük a franchaise-modell felé mozdult el, ami ügyes megoldása ennek a helyzetnek. Nemhogy veszítettek volna, még több tagot nyertek ezzel a húzással, ugyanis így mindkét fél jól jár: a láncolat fennmarad, a gyógyszerész pedig viszonylagos függetlenséget kap a korábbi konstrukcióhoz képest. Tapasztalatom szerint mindenre van megoldás. Az egyik ezek közül, hogy minden eszköz marad a tulajdonosnál, a gyógyszerész és a befektető pedig egy működtető Bt-t hoz létre, mindent bérel a patikalánctól, és megy tovább az élet. Az természetes, hogy akik befektetőként megtalálták a számításukat ezen a piacon, azok nem szívesen mondanak le a többségi tulajdonról. Ami meg bennünket, gyógyszerészeket illet, nekünk azért az a jó, ha a szakmaiságot nem kell valaki ellenében védelmezni. Nem akarok általánosítani, vannak remek együttműködések, de meg kell érteni, hogy egy befektetőt és egy gyógyszerészt más érdekek vezérelnek. Én mindenre láttam már példát, ezt elhiheti. Olyan patikát, amelyik egy befektető kezében jól működött, úgy értem, szakmailag is, és olyat is, amelyik egy szakemberé volt, és jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Egyébként néz-

ze meg Ausztriát, ott nincsenek patikaláncok. Generációk sokaságán át jól menedzselt gyógyszertárak működnek. Ott nem kaptak teret a pénzügyi befektetők. • Mert az osztrák gyógyszerészek gaz­ dagabbak, mint a magyar gyógy­ szerészek? Ez ennyire egyszerű? Nézze, az osztrák gyógyszerészek között biztosan sokkal többen vannak, akik nem nulláról indulnak. Ez valóban egy dinasztikus szakma, csakhogy nálunk a múlt század második felére nagyon sok gyógyszerészcsaládban megszakadt ez a fajta öröklődés, legalábbis üzleti értelemben. A patikákat is államosították, mint annyi minden mást, úgyhogy az én generációmnak például nulláról kellett indulnia. Persze, annak is megvan a szépsége, csak hát nem minden családban elég egy vagy két generáció ahhoz, hogy stabil üzlet épüljön fel a szakmai munka hátterében. Hozzá kell tennem, hogy ehhez azért ad a kormány segítsé-

get, hitellehetőségeket kínál, de ezekkel eddig a gyógyszerészek közül kevesen éltek. • Talán a hitel mostanra egy félelmetes szó lett, az emberek nem nagyon mernek belevágni. Ennek biztosan része van ebben. Ha a gyógyszerész nem tudja kitermelni a hitel kamatát, akkor egyszerűen nem éri meg felvennie, mert a cél, amit a hitel révén megvalósít, csak látszateredmény, hiszen hosszú távon többet visz, mint amennyit hozott. A mai világban több tízmillió forintos hitelt felvenni azért, hogy az ember patikaüzletrészt vásároljon, ráadásul tudva, hogy a gyógyszertár valójában nem egy kincsesbánya, elég kockázatos kísérlet. • A befektetők miért gondolják, hogy a gyógyszertárban extraprofitra tehetnek szert? Mert ők hosszú távon és több patikában gondolkodnak. Egy patikalánc üzleti ter-

7

lehetetlen kialakítani egy olyan működést, amely a szabályozásnak és a bevételek szabta lehetőségeknek is megfelel. Az, mondjuk, kétségtelen, hogy az elmúlt években csökkentek a bérek. A liberalizáció idején sok gyógyszerész kellett, ez fölfelé mozdította a bérezést. Ma már nem kapkodnak a frissen végzettek után, ami azt azért nem jelenti, hogy komoly elhelyezkedési gondjaik volnának, de a fizetésükön mindenképpen meglátszik.

Gyógyszerészi gondozás – idősek és gyerekek

vében számos dologgal lehet kalkulálni, amivel egy önálló gyógyszertár esetében nem. Más a tárgyalási pozíció a nagykereskedésekben, másképpen kezelhetőek a költségek. Ha az egyik patika jól megy, annak a hasznából meg lehet támogatni a gyengébbeket, és így tovább. De ez normális dolog, hiszen ezek az üzlet törvényei, nincs ebben kivetnivaló. Az már más kérdés, hogy az elmúlt évtizedek szabályozása nem kedvezett annak, hogy valamelyest egyensúlyi helyzet alakuljon ki ezen a piacon. A liberalizáció sokat ártott – volt idő, amikor kifejezetten kriminalizálódott a helyzet. Százmilliós csalások voltak, patikák sokasága dőlt be, melyeket fillérekért fel lehetett vásárolni, így jött létre a ma jól menő patikaláncok többsége, ezekről mindenki tud. Ma már elmondhatom, hogy viszonylagos nyugalom van, nagyjából rendeződtek az erővonalak, nyugvópontra került a gyógyszerpiac. Az országos tisztifőgyógyszerész asszony előadásából is ez derült ki a kongresszuson. Nagyjából 2300 gyógyszertár működik ma az országban, és ez a szám egy ideje nem nagyon változik. Azt nem lehet mondani, hogy a jövedelmezőségük drámaian javult, de valamelyest jobb lett. Növekedett a forgalom, és ezzel az árréstömeg is. Én azt mondom, hogy nem

8

• Eddig az üzletről beszélgettünk, nézzük most a szakmai kérdéseket. Engem meglepett, hogy a központi témák között első helyen szerepelt a gyógyszerbiztonság. Ez miért kerül ma napirendre? Azért fókuszálunk most a gyógyszerbiztonság kérdésére, mert szorosan összefügg azzal a gondozási programmal, amelyet 2005-ben indítottunk. Biztosan emlékszik, a diabétesz volt az első olyan krónikus betegség, amelyben támogatást ajánlottunk az orvosoknak a megelőzésben és a terápia felügyeletében. Azóta a gyógyszerészi gondozást kiterjesztettük a hipertóniában szenvedőkre is. Ez sok helyen jól működik, egyre több gyógyszerész áldoz erre időt, energiát, mégpedig mindenféle térítés nélkül, ami – hadd tegyem hozzá – sokáig már nem tartható. De azt kérdezte, ez miért éppen most kerül fókuszba. Azért, mert a gyógyszerészi gondozási szakmai bizottság elkészített 15 irányelvet. Ezek arról szólnak, hogyan lehet a gyógyszerfelhasználás biztonságos és költséghatékony. A gyógyszerészi gondozás célcsoportjára jellemző, hogy a páciensek nem egy, hanem többféle gyógyszert szednek, ami önmagában is felveti a kérdést, hogy gyógyszereik megfelelőképpen vannak-e összehangolva, illetve, hogy maguk a betegek megfelelően szedik-e ezeket. A gyógyszerészi gondozás ennél bonyolultabb folyamat, az egészségmegőrzéstől a szűrésen át egészen a terápia felügyeletéig terjed, de minden esetben felmerül annak a kérdése, hogy az adott páciens mit szed, azt valóban beszedi-e, és ha igen, akkor jól szedi-e be. Azt kell mondanom, hogy a társadalom elöregedésével egyre nagyobb hangsúlyt kap az idős bete-

nyos feladatok átszervezésére lenne szükség, és ennek megfelelően a költségeket is csak át kellene csoportosítani. Ezt már jó ideje mondjuk, ám előrelépés ez ügyben egyelőre nincs. Ettől függetlenül mi folytatjuk a szakmai munkát, de nem véletlen, hogy a kongresszusunk is geriátriai továbbképzéssel indult. Ez az, amire ma a legnagyobb szükség van, nemcsak az orvosok és az ápolók, hanem a gyógyszerészek között is kell, hogy legyenek geriátriai szakemberek. A másik speciális terület a gyermekellátás, hiszen egy olyan korcsoportot érint, amely az átlagosnál több gyógyszert szed, így aztán terápiájuk hasonlóképpen nagy odafigyelést igényel. A gyógy-

szerészi gondozás központi kérdése tehát most az idősek és a gyerekek gyógyszerelése. • Az orvosok mennyire együttműködőek, ők igényt tartanak az önök segítségére? Nézze, mindig lesz orvos, aki azt mondja, hogy a gyógyszerész ne szóljon bele a munkájába. Én derűlátó vagyok már csak azért is, mert látom, hogy a világ más részein ez mára rendkívül jól működik. Nálunk egyre nagyobb, sok esetben elviselhetetlenül nagy nyomás nehezedik az orvosokra, akik nyilvánvalóan egyre szívesebben fogadnak majd el segítséget a hozzájuk szakmai felkészültségben oly közel álló gyógyszerészektől.

Flóri Anna

gek terápiája, amibe a gyógyszerész a mainál sokkal nagyobb mértékben bekapcsolódhatna. Az Egyesült Államokban például a gyógyszerészek a háziorvosokkal és a kórházakban is teamben dolgoznak, a gyógyszerelés kérdését gyakorlatilag a gyógyszerészekre bízzák, természetesen folyamatos konzultáció mellett. Eddig még hosszú az út, de meggyőződésem, hogy a már ma is működő gyógyszerészi gondozás jelentős terheket vehetne le a betegellátásról. Ebből egyenesen következik, hogy a gyógyszerészi gondozás TB-támogatása lehet a finanszírozási probléma egyik lehetséges megoldása, hiszen nem plusz források mozgósítására, hanem bizo-

9

Mindent töröl és mindent felülír...

a fájdalom 10

Mindenki tudja, mi az, pontosan mégsem tudja senki. A szakemberek – több-kevesebb sikerrel – próbálják definiálni, és titkainak nyomába eredni. Hogy az elmúlt évtizedekben mire jutottak, arról Bárdos György pszichofiziológussal, viselkedéskutatóval, az ELTE professzorával beszélgetünk. A fájdalomról lesz szó… Valóban nagyon nehéz a meghatározás. A fájdalom a szervezet tudósítása arról, hogy valahol valami nem működik megfelelően. Valahol valami zavar keletkezett a szövetek működésében, sérülés történt, illetve fennáll ennek a lehetősége. Ezt mondjuk, mert ilyen és hasonló szavakkal tudjuk a jelenséget kifejezni. A modern definíció azonban túllép ezen: e szerint a fájdalom olyan jelenség, amely a szervezet integritásában bekövetkező változásokra, zavarokra hívja fel a figyelmet, s az integritás nemcsak a testi, hanem a lelki működéseket, sőt a szociális kapcsolatokat is magában foglalja. Eszerint tehát a fájdalomnak ez a három aspektusa van. Ezt azonban előbb fel kellett ismerni; mindjárt megérti, mire gondolok. Ma négyféle fájdalmat különböztetünk meg: a fizikai, a mentális, a pszichogén és a szociális fájdalmat. A fizikai fájdalom szerintem nem szorul magyarázatra, de a többi igen. A mentális fájdalom az egyetlen, amely nem csillapítható gyógy­szerekkel, mert ez fiziológiás értelemben nem fájdalom. Tulajdonképpen egy olyan állapotról van szó, amelyet valamiféle általános, nem konkretizálható szenvedés jellemez. Ez az, amit úgy szoktunk megfogalmazni, hogy „fáj a szívem”. Tipikus példája a gyász, a gyászmunkával kapcsolatos kínok. Pszichogén fájdalomról akkor beszélünk, amikor egy lelki probléma valódi fájdalomérzet formájában jelenik meg. A fantomvégtag-fájdalom mindig ilyen, a fejfájás hátterében is gyakran állnak pszi­chés gondok, de a lelki működések zavarai tulajdonképpen bármely testrész fájdalmát előidézhetik. Érdekes példája a pszichogén fájdalomnak, amikor valaki olyan személyt gyászol, akinek valahol nagy fájdalma volt, és a gyá-

11

t

Dr. Bárdos György pszichofiziológus, viselkedéskutató, az ELTE professzora

• Nem lehet tudni, hogy hol fáj? Nem. Ez ugyanis olyan fájdalom, amely nem lokalizálható. Talán úgy fogalmazhatnék, hogy tulajdonképpen egy fájdalom élményéről van szó. Az agyban két fájdalomrendszer működik, ezek természetesen több elemből állnak. Az egyik a specifikus fájdalomingerekért felelős, a testből jövő információk alapján érzékeli, hogy hol és mekkora a baj, valamint ebben a rendszerben történik a fájdalom helyének azonosítása is. A másik rendszer az érzelmi komponensekért felelős, azért, hogy létrejön a fájdalom élménye és érzete, és ez a rendszer helyezi a fájdalmat a tudat szintjére. Ugyanis nem minden fájdalom tudatosul. Nos, szociális fájdalom esetén gyakorlatilag csak ez a második rendszer szoló testének ugyanazon a pontján is fájdalom jelenik

működik. Fájdalomélményt, szenvedést közvetít, de mivel

meg. Igazi fájdalom, mindenféle szervi elváltozás nélkül.

az első rendszer ebben nem vesz részt, a fájdalom helye

Nagyon izgalmas az ún. szociális fájdalom, melynek létezé-

nem lokalizálható. Ez a típusú fájdalom kizárólag a köz-

sére csak az utóbbi években derült fény, ezért ez viszony-

ponti idegrendszerre ható gyógyszerekkel csillapítható,

lag új fogalom. Arról van szó, hogy az emlősök – különösen

hiszen a perifériával kapcsolatban álló rendszer ilyenkor

az ember – rendkívül erősen kötődik a szülőkhöz, elsősor-

nem aktív.

ban az anyához, hiszen az elemi szükségleteket az anya

• Hogyan jön létre a fájdalom? Mi történik a központi

elégíti ki. Az anyától való elválasztás hatására a szervezet

12

idegrendszerben, és mi a periférián?

riasztórendszere működésbe lép, és ennek egyik következ-

A fiziológiai fájdalom a periférián „kezdődik”, ott van a –

ménye a szociális fájdalom. Régóta tudjuk, hogy csecse-

mondjuk így – sérülés. A károsító ingerek felvételét egy er-

mőkben ez létezik, de mostanra kiderült, hogy nagyobb

re „szakosodott” rendszer, a nocicepciós rendszer végzi,

gyerekeknél, sőt felnőtteknél is megjelenhet. Más kötődé-

amelynek végkészülékei, receptorai a nociceptorok. Nevük

sek megszakadása is kiválthatja ezt: például egy párkap-

a latin nocere – ártani – igéből származik. Nos, ezek a re-

csolat felbomlása, vagy gyerekeknél, fiataloknál a szociális

ceptorok ingerületbe kerülnek, és az információt a gerinc-

izoláció, például, ha az illető kiszorul az osztályközösség-

velőbe juttatják. Egyébként ezek általában nem fájdalom

ből, azaz kiközösítés áldozata lesz.

észlelésére specializált végkészülékek. Fájdalommá akkor

• Ilyenkor hol fáj? Mi fáj?

válhat az általuk közvetített információ, ha az inger intenzi-

Fogalma sincs, milyen bonyolult kérdést tett fel. Ugyanis a

tása túl nagy, vagy mintázata nagyon eltér a normálistól. A

hol és mi e fájdalom esetén nem értelmezhető.

feszülésre hajlamos üreges szervekben – vastagbél, húgy-

hólyag, tüdő – léteznek a fájdalomra specializált receptorok is, ezek azonban csak nagy intenzitású fájdalominger esetén jönnek ingerületbe. Vannak továbbá ún. csendes receptorok is, amelyek kizárólag akkor működnek, ha az adott területen gyulladás van, egyébként „hallgatnak”. A perifériáról az ingerek tehát a gerincvelőbe érkeznek. Ott teszteli őket az úgynevezett fájdalomkapu-rendszer, és csak azoknak az ingereknek van esélyük a fájdalomérzet kiváltására, amelyekről ez a kapu úgy értékeli, hogy károsak. Ezen ingerek számára a kapu kinyílik, és az inger elindulhat az agy felé. Nagyon érdekes, hogy a kapu működését, érzékenységét „felülről” az agy is befolyásolja. A fájdalom különböző aspektusainak

befolyásolni, de a fájdalom alapvetően

Ez viszont nagyon változó és többféle

megélésében, ahogy erről a szociális fáj-

egy über alles: mindent töröl és mindent

módon befolyásolható. Befolyásolható

dalom kapcsán már beszéltünk, több kü-

felülír.

élettanilag, pszichésen és gyógyszere-

lönböző szintű és funkciójú agyterület

• Jól tudjuk, hogy az emberek abból a

sen is, tehát a fájdalomcsillapítás is a to-

vesz részt, azt azonban hangsúlyoznám,

szempontból is különbözőek, hogy

lerancia, és nem a küszöb módosítására

hogy fájdalomérzet csak akkor keletke-

mekkora fájdalom jelent számukra

irányul. A toleranciát tanult komponen-

szenvedést. Ennek mi az oka?

sek, így az elvárások is nagymértékben

zik, ha az inger bekerül a tudatba. A potenciális tudattartalmak mindig verseny-

A fájdalomnak két jellegzetes paraméte-

meghatározzák. A fájdalommal járó

ben állnak egymással, de a fájdalom na-

re van: a küszöb és a tolerancia. A küszöb

szenvedés mint érzelmi élmény jelentő-

gyon erős versenyző. Amennyiben fáj­

az a legkisebb érték, amely már fajda­

sen függ attól, hogy az adott szituáció-

dalominger érkezik – főleg, ha erős –, az

lomingerként szolgál. Ez többé-kevésbé

ban mekkora fájdalomra számítunk. Pél-

esetek nagy részében törli és felülírja a

jellemző az emberi fajra, és egyetlen em-

dául amikor egy kisgyerek elesik a bicik-

tudattartalmakat. Néha azonban ez nem

bernél egy adott inger- vagy fájdalomtí-

livel, a szülő reagál, és ez a reakció akár

történik meg. Például egy extázisban lé-

pusra meglepően állandó, gyógyszerrel

egy életre is befolyásolhatja a fájdalom-

vő háborús sérült, vagy egy versenyen

is csak alig-alig befolyásolható. A tole-

hoz való viszonyt. Ha a mama kétségbe-

megsérült sportoló tudatába nem kerül

rancia vagy tűrőképesség a legerősebb

esetten tördeli a kezeit és sopánkodik, a

be azonnal a fájdalom, így egy ideig

elviselhető ingert jelenti, de ezzel a fo-

gyerek megtanulja, hogy ez nagyon fáj,

nem áll a „teljesítés” útjába. Alkohollal és

galommal írhatjuk le azt is, hogy mikor

ha viszont valamilyen trükkel könnye-

más tudatmódosító szerekkel is lehet ezt

mennyire érzünk valamit fájdalmasnak.

débben próbálja meg átsegíteni a gyere-

13

• Hatásmechanizmus szempontjából melyek a fájdalomcsillapítók közötti legfontosabb különbségek? Gyenge-közepes, erős és elviselhetetlen fájdalom esetén más-más szereket adnak, és természetesen a fájdalom tartama, oka, lefolyása is befolyásolja a gyógy­szerválasztást. A legfontosabb különbség, hogy a periférián vagy a központi idegrendszerben csökkentjük a fájdalmat. A közönséges fájdalomcsillapítók és a nem-szteroid gyulladáscsökkentőfájdalomcsillapítók a periférián hatnak, a receptorok működését vagy az ingerületvezetést bénítják. A központi idegrendszerre ható szerek – ilyen például a morfin – az agyban gátolják a fájdalom élményének kialakulását. Ezek tartós alkalmazásakor azonban hozzászokás és függőség alakulhat ki, így természetesen nagy erőkkel keresnek olyan szereket, amelyekkel ezek kiküszöbölhetők. A modern kutatások érdekes iránya a gerincvelőben lévő kapurendszer működésének befolyásolása, például úgy, hogy ezen a helyen megakadályozzák az idegsejtek átkapcsolódását, azaz a perifériáról a gerincvelőbe érkező információ agyba történő eljutását. Itt többféle beavatkozási lehetőség van, és már kapható is ezzel a hatásmechanizmussal működő gyógyszer. Az ember belső fájdalomcsillaket a helyzeten, akkor az esetleg azt a következtetést vonja

pítóinak, az endorfinoknak, en­ke­falinoknak – amelyeknek

le, hogy semmi rémes dolog nem történt. Következtetése

receptorait a központi idegrendszerre ható szerek „hasz-

aztán kihat a későbbi hasonló élményekre. Ezen kívül ma-

nálják” – a gerincvelőben is vannak kötőhelyei. Olyan fáj-

ga a szituáció is befolyásolja a fájdalom erősségének a

dalomcsillapítókat is keresnek, amelyek ezekhez a recepto-

megélését. Kisgyerekként mindig ordítottam az oltások-

rokhoz kötődve fejtik ki hatásukat, így a függőség meg-

nál, de természetesen katonaként már nem tettem ezt. Te-

előzhető lenne.

hát a tolerancia kondicionálható. Gondoljon a beavatási

A fájdalomcsillapításnak komplementer módszerei is van-

szertartásokra. Olyankor persze sokszor használnak tudat-

nak: a masszázs, hűtés, melegítés, akupunktúra, illetve kü-

módosító szert is, de ezzel együtt az elvárás, hogy az illető-

lönböző figyelemelterelő mechanizmusokkal – zene, test-

nek jól kell tűrnie a fájdalmat, különben nem lesz felnőtt,

mozgás, hipnózis – is jól lehet a fájdalmat csökkenteni.

olyan erős, hogy 14-15 éves gyerekek hihetetlenül erős fáj-

Ezek a módszerek önmagukban is hatékonyak lehetnek,

dalmakat képesek elviselni. És hát az ellenkezője is előfor-

de a fájdalomcsillapítás más eszközeivel kombinálva is al-

dul: ha valakinek szuggerálják, hogy most nagyon fog fáj-

kalmazhatók.

ni, akkor viszonylag kis ingerrel is lehet fájdalmat okozni.

14

Bakos Júlia

Bruttó fogy. ár (Ft)

Térítési díj (Ft)

Közgyógyon kiváltható-e

OPTALGIN 500 MG TABLETTA 10x

Készítmény megnevezése

301

301

Igen

OPTALGIN 500 MG TABLETTA 20x

788

788

15

Morbus sacer

Beszélgetés Rajna Péter professzorral

Az epilepszia évezredek óta ismert betegség, amelyhez furcsasága miatt a történelem folyamán a legkülönbözőbb képzetek kapcsolódtak: az ókorban például az istenek kiválasztottjának tartották a beteget, a középkorban pedig azt gondolták, hogy testét az ördög szállta meg. Ma is az egyik leggyakoribb idegrendszeri megbetegedés, amely a gyerekek egy, a felnőttek fél százalékát érinti. Az epilepsziát évtizedek óta kezelik gyógyszeresen, de ma már rutinszerűen végeznek műtéteket is. 16

Ma sem értjük teljesen az epilepsziát, nem tudjuk, hogy egy adott agyi sérülésből vagy megváltozott működésből hogyan alakul ki olyan betegség, amely önfenntartó módon újabb és újabb rohamokat produkál. Engem évtizedek óta a jelenség másik oldala is nagyon érdekel, és tudományos értekezéseimet is erről írtam: ha van egy súlyos epilepsziás beteg, akit egy héten háromszor rosszullétek kínoznak, akkor hogyan létezik, hogy az ő agya csupán hetente háromszor tíz percig jár téves úton, egyébként

pedig jól működik. Elektroenkefalog­ ráfiával (EEG-vel) a tünetmentes szakban is kimutathatjuk, hogy az agyban honnan indulnak el a rohamok, mágneses rezonancia képalkotó eljárással (MRI-vel) esetleg kóros anatómiai struktúrát is találunk, az agy azonban – a heti háromszor öt-tíz perctől eltekintve – egészségesként viselkedik. • Ez hogy létezik? Nem igazán értjük. Az azonban biztos, hogy a betegség bizonyos idegsejt-csoportok, illetve hálózatok kóros működésével magyarázható. A sejthártya egyes molekulái egyszer csak elveszítik elektromos töltésüket, aminek következtében megváltozik a sejt és a környezete közti kommunikáció. A sejtbe felesleges zajok hatolnak be, amelyek kisülést eredményeznek. Ha ez egyidejűleg elég sok egymáshoz közel álló sejttel történik meg, azaz létrejön egy „kritikus tömeg”, akkor ez a zajjellegű impulzus egy egész sejtcsoportot kapcsol be, és kialakul a roham. A sejtcsoport helyétől függ, hogy a rosszullét során milyen tünetek jelentkeznek, és ha a „hibás” működés nagyon erős, az egész agyra kiterjedő kóros izgalmi állapot, generalizált nagyroham (ún. grand mal roham) is létrejöhet. Amennyiben nincs ennyi erő az adott eseményben, akkor különféle körülírt rohamformák alakulnak ki: a látórendszer epilepsziás izgalmának eredményeként látási hallucinációk jelentkezhetnek, a mozgatórendszer túlműködése görcsöket idéz elő és így tovább. A tünetek tehát a problémás terület lokalizációjából adódnak, az pedig, hogy egy rohamnak milyen a koreográfiája,

az­az hogyan kezdődik, és hogyan fejeződik be, a kóros működés terjedésétől függ. Az indulás pillanatának tünetei a góc helyére utalnak, és abból, hogy utána mi történik, a terjedés irányát, helyét lehet megmondani. Egy dolgot azonban fontosnak tartok megjegyezni: az epilep­ sziabetegséghez epilepsziás rosszullétek kellenek, azonban nem minden roham jelent epilepsziát. Egyrészt egyéb be­­ tegségek, például agydaganatok is okoz­ hatnak epilepsziás görcsöket – ezt hívják tüneti epilepsziának. Másrészt arra hajlamos embereknél bizonyos körülmények – láz, alkohol, más kábítószerek, alvás­ meg­vonás – is előhívhatnak egy-egy iga­­ zi epilepsziás rohamot. Ez az ún. alkalmi, vagy provokált roham azonban nem jelenti azt, hogy az illető epilepsziás. • Mi a teendőnk, ha mellettünk valaki a villamoson vagy az utcán rosszulléttel küzd?

Az illetőt meg kell óvni az esetleges sérülés veszélyétől, oldalára kell fektetni, nehogy a nyál vagy a gyomortartalom fulladást okozzon, és hívni kell a mentőket. Hasznos, ha ilyenkor a segítő jegyzetet készít a tünetekről, mert ezzel segítheti az orvosok későbbi munkáját. • Az epilepszia hatékony kezelésének történetében ön szerint mi volt a legfontosabb állomás? Amikor sikerült bebizonyítani, hogy ez az agy betegsége. Gondolja el: ha például valakinek elkezdenek rángatózni az izmai, vagy érzészavara lesz, miért biztos, hogy az agy a „hibás”? Tulajdonképpen, amikor az első világháború után valamennyire összesítették, hogy különféle sérülések különféle epilepsziás tüneteket, azonos sérülések pedig azonos rohamokat idéznek elő, nos, akkor véglegesen el lehetett fogadni, hogy az agy körülírható betegségéről van szó.

17

Így aztán már elkezdtek gondolkodni azon, hogy az agyra ható szerekkel talán epilepsziát is lehet gyógyítani. Az első alkalmazott szer a bróm volt, de mivel a bróm mérgező, használata nem tartott sokáig. Az első igazán hatékony gyógyszer, melyet már az 1930-as években alkalmaztak az epilepszia kezelésére, egy barbiturát szerkezetű, nagyon általános idegrendszeri hatóanyag, az altatóként forgalmazott Sevenal volt. Nem sokkal később született meg a fenitoin, amely forradalmasította az epilepszia gyógyszeres kezelését: rendkívül hatékony volt, a brómhoz és a barbiturátokhoz képest nagyon kevés mellékhatással járt, tehát sem mérgezéses tüneteket, sem hozzászokást és függőséget nem okozott. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen ma sincs igazán ennél hatékonyabb gyógyszerünk. • De azóta az epilepszia kezelésére több új gyógyszercsalád született. Miért kerestek újabb és újabb antiepileptikumokat, ha ez annyira jó? Mert a modern farmakológiai szemlélet szerint a hatékonyság a gyógyszereknek csak az egyik fontos sajátossága, az alkalmazáshoz ez önmagában ma már nem tekinthető elégségesnek. Gondolja el: sok-sok epilepsziás betegnek egész életében szednie kell a gyógyszereket, tehát nem belátható ideig tartó kúrákról beszélünk. Hosszú idő alatt a mellékhatások összeadódnak, és még a kisebbek is pusztítóvá válnak. Létezik egy, a jelentőségéhez képest ke-

18

veset emlegetett fogalom, az ún. relatív terápiás potenciál, amely tulajdonképpen egy virtuális tört értéke. Számlálójában a gyógyszer hatékonysága van, nevezőjében a mellékhatások. Ugyanakkora számláló esetén a tört annál nagyobb, minél kisebb a nevezője. Nos, manapság egy új gyógyszer törzskönyvezéséhez nem feltétlenül szükséges, hogy hatékonyabb legyen, mint a régi, elég, ha kisebb a mellékhatása. Tehát egy új szer törzskönyvezhető, ha az ún. non-inferiority vizsgálatok eredményesek, a standard molekulához képest nem kötelező ún. superiority tulajdonság bizonyítása. Tehát – kényszerből – ma az említett tört nevezőjének csökkentésén van a hangsúly, és főleg azért tekintünk jobbnak egy gyógyszert, mert a mellékhatás-profilja kedvezőbb. Egyébként már kb. 20 féle, hatásmechanizmusában többé-kevésbé eltérő antiepileptikum­ mal rendelkezünk. Az újabb szereknek alig van mellékhatásuk, és sokkal kevésbé lépnek interakcióba más gyógyszerekkel. Utóbbi nagyon fontos, hiszen ha a páciensnek egyéb betegsége is van, akkor ez megkönnyíti a kezelést. Mindezek lehetővé teszik, hogy az epilepszia gyógyítása személyre szabott legyen. Hogy egy egyszerű példát mond­­ jak: túlsúlyos páciensnek lehetőség szerint nem adunk olyan szert, amelynek mellékhatásaként hízás léphet fel, soványnak pedig olyat, amely fogyást eredmé­ nyezhet. • Mekkora eséllyel érhető el rohammentesség? Gyógyszerrel teljes rohammentesség a betegek kb. 50 százalékában érhető el, azonban a páciensek 75 százaléka élhet egészségesként – bár nem teljesen rohammentesen. • Milyen lesz a jövő epilepszia-gyógyszere? A gyógyszeres fejlesztésen belül vannak rendkívüli irányok, a legkorszerűbb még egyértelműen kísérleti stádiumban van. Képzeljen el egy olyan kis műszeres rendszert – egy ilyen elfér egy hajcsatban vagy egy szemüvegkeret hátuljában –, amely miniatürizált EEG-készülék segítségével figyeli az agy elektromos működését, és ha aggasztó jelzést kap, akkor a betegnél lévő, a keringéshez közvetlenül csatlakozó gyógyszerraktárból kilök egy adott mennyiségű gyógyszert. Szerintem ez a jövő egyik útja: nem kell a

gyógyszert majd feleslegesen bevenni, nem kell az év háromszázhatvanöt napján fenntartani a – mellékhatást okozó – hatóanyag szintjét a vérben, és nem fordulhat elő, hogy a gyógyszerszint éppen akkor nem elég magas, amikor jön a roham. • Az epilepszia kezelésében léteznek műtéti eljárások is. Ezek mikor alkalmazhatók? A betegek 10 százalékánál hagyományos idegsebészeti műtéttel meg tudjuk gyógyítani a pácienst. Ez akkor lehetséges, ha a rohamok egy teljesen körülírt területről indulnak ki, melynek eltávolításával nem veszít el a beteg valamilyen fontos funkciót: beszéd- vagy íráskészséget, beszédértést, látást, memóriafunkciókat stb. Léteznek ún. neuromodu­lá­ ciós idegsebészeti technikák is. Az első, már évek óta alkalmazott eljárás során a nervus vagus (10-es agyideg) nyaki szakaszának közelébe elektródát ültetnek be, amely egy külső vezérlő forrásból stimulációs impulzusokat produkál. Ezeket az ideg az agyba szállítja, ahol a stimulációs ingerek megakadályozzák, hogy a beszélgetésünk elején említett „illetéktelen” impulzusok bekerüljenek a sejtekbe. A roham így több-kevesebb sikerrel megelőzhető. Kísérleti stádiumban van egy új, továbbfejlesztett technika, az ún. mély agyi stimuláció. Parkinson-kór esetén már évek óta alkalmazzák, az epilepsziában még inkább csak „próbálgatják”. Ilyenkor bizonyos kéreg alatti „irányító”, „átkapcsoló” területre, például a talamuszba ültetik be az ingeradó elektródát, és az in-

gerlési programot egy, a kulcscsont környékére beépített, programozható külső agyi pacemakerrel állítják be. Az elektromos ingerek hatására a görcskészség csökken, mégpedig függetlenül attól, hogy a rohamok az agy mely területéről indulnak ki. Mindkét stimulációs technikát olyan betegek esetében próbálják alkalmazni, akiknek betegsége nem ope­rál­ ható, és a gyógyszerekre sem reagál. • Alternatív terápiákat érdemes a betegeknek alkalmazniuk? A Cochrane nevű adatbázist a kutatások minőségbiztosítási intézményének tekintjük; ők internetes oldalukon olyan tanulmányokat közölnek, amelyek nagyon szigorú értékelésekkel, ún. metaanalízisekkel próbálják szintetizálni az azonos témát érintő kutatások eredményeit. Epilepszia esetén egyetlen módszer hatékonyságát találták némiképp

bizonyítottnak, ez a ketogén diéta, amely gyakorlatilag szénhidrátmentes, zsírban nagyon gazdag, fehérjét is tartalmazó táplálkozást jelent. Ez az étrend olyan biokémiai változásokat eredményezhet az agyban, amelyek a görcskész­ ség csökkenését idézhetik elő. Véleményem szerint viszont keveset foglalkoznak a terápiák minőségi hatásaival, amikor például a rohamok gyakorisága ugyan nem csökken, erősségük és időtartamuk viszont igen, ami szintén nagyon fontos a beteg számára. Szerintem sok, a betegségteher nyomása alatt szorongó páciensnél igen hasznos lehet a feszültségoldó módszerek al­ kalmazása is. Jóga, relaxáció vagy egyes pszichoterápiák hatására a szorongásszint csökken, ami az agyban kedvező hatásokat vált ki, és javítja az életminőséget. Bakos Júlia

19

Szép sorjában

Fegyveres Nándor

A Teva Gyógyszergyár Zrt. nagykereskedése majdnem húsz éve nyitott meg Gödöllőn. A Teva logisztikai központ a maga nemében a legkorszerűbb bázis ma Magyarországon: közel 10 ezer négyzetméternyi raktárából napi 6-7 ezer csomagolási egységet indít útnak. A csaknem egészében automatizált rendszer mára mindössze 8 ezred százalékos hibahatárral működik. Fegyveres Nándorral, a Teva Gyógyszergyár Zrt. Humantrade divízió raktárvezetőjével beszélgettünk arról, hogyan lesz a megrendelésből útrakész csomag.

• A raktár látképe mit sem változott az elmúlt 5 év alatt. Amikor legutóbb itt jártam, ugyanígy keringtek a ládák a futószalagon, potyogtak a gyógyszeres dobozok, piros és zöld lámpák gyulladtak ki a sorokon, míg végül dobozokba került mindaz, amit az automata, illetve az ön kollégái egy-egy ládába összeválogattak. Tényleg nem változott semmi, vagy csak nem látom?

20

A kiszedőrendszer, amelyről mesél, alapmechanizmusában maradt ugyanaz, ami volt. Ez egy olyan számítógép-vezérelt szisztéma, amely az általunk meghatározott paraméterek alapján válogat. Ennek a mikéntje azonban sokat finomodott, és a tárhelyek száma is nőtt az elmúlt években. A cél ugyanis az, hogy egyre több megrendelést, egyre gyorsabban, egyre kevesebb hibával szolgáljunk ki. És az eredmény, amit elértünk mostanra, magáért beszél: a feldolgozott igényeknek mindös�sze 8 ezrelékével adódik valamiféle gond. Márpedig ezt bőven indokolja az a körülmény, amelyet egyszerűen úgy szoktunk megfogalmazni, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. • Mielőtt elmagyarázná, pontosan hogyan lesz egy gyógyszerész által küldött rendelésből teli láda, segítsen nekem eligazodni a raklapok között is! Hogyan és hova kerül az a több mint 6 ezer féle termék, amelyek közül a gyógyszerészek válogathatnak? A magasraktárban több mint 10 ezer euroraklap fér el. A tárhe-

lyeket a kiszedőrendszertől balra látja, arról a hatalmas polcrendszerről beszélek. Vonalkódos azonosítással dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a tárhelyek és a beérkező termékek is vonalkódot kapnak, ezek tartalmazzák a raktáron belüli anyagmozgatáshoz szükséges összes információt. A rádiófrekvencián kommunikáló targoncák ennek alapján azonosítják a készlet elemeit. Innen, a magas­ raktárból töltjük fel a ki­ szedőrendszer csatornáit. • Gondolom, a kiszedőrendszert és a magasraktárt összeköti az informatikai rendszer... Természetesen, sőt a vevőszolgálattal is kapcsolatban állunk, amely felveszi a rendeléseket. Így aztán egy-egy megrendelés 2 percen belül megjelenik itt, a raktárban. A patikákba és saját vidéki átrakó-depóinkba is szállítunk minden nap. A budapesti megrendelések már aznap, a vidékiek másnap érnek célba. Ez nem vonatkozik az életmentő szállítmányokra, amelyeknek pár órán belül a kórházban kell lenniük. • Igen, erről szólt a vevőszolgálaton készült riportunk nemrégen! Tehát a raktár digitális központja jelzi, hogy új megrendelés érkezett. Hogyan tovább? A rendszer kiszámolja a kért termékek magassága, szélessége, hosszúsága alap­­ ján, hogy mekkora, illetve hány ládában férnek el. Biztosan emlékszik még, amit a magasraktárról mondtam: beérkezéskor

minden terméket megmérünk, ezeket az adatokat rögzítjük. A megrendelés összsúlyát is kiszámolja a rendszer már induláskor, a végén pedig ellenőrzi. • Honnan tudják a ládák, hogy hol kell megállniuk? Azt nem a ládák, hanem a futószalag

diktálja. A ládáknak is egyedi vonalkódos azonosítója van. Ezeket a kódokat olvassa folyamatosan a rendszer, és küldi a ládákat a megfelelő helyre. Amikor az automata csatornái megkapják a parancsot, kipotyognak a gyógyszerek a gumiszalagra, a futószalag pedig a ládába

21

hordja a dobozokat. Így kanyarognak a ládák a csatornák között, míg csak meg nem telnek. • Az biztosan ritka, hogy pont annyit rendelnek, amennyi a ládában elfér, nem? Ez milliméterre nyilván nem szokott stimmelni, de azért igyekszünk minél hatékonyabban szervezni a gyűjtést, úgy-

22

hogy kétféle méretű ládával dolgozunk, sőt van egy harmadik típusú is, de azt a kézi szedéshez használjuk, a futószalag ilyet nem visz. • Miért van szükség kézi szedésre? Van bármi, amit a rendszer nem tud megoldani? Az automata gépsor azokat a gyógyszereket kezeli, amelyek folyamatosan, de kis tételben fogynak, illetve megfelelnek azoknak a formai és egyéb tárolási követelményeknek, amelyeket itt be kell tartanunk. A tárolósorokat ugyanis tölteni kell, így ha azok túl gyorsan ürülnek, az utántöltéssel elveszítjük az automatizálással nyert időt. Ezen kívül vannak olyan készítmények, amelyeknek túl nagy a dobozuk ahhoz, hogy az automata csatornáiba töltsük, vagy nem szabályos a formájuk. Esetleg törékenyek, szirupok vagy injekciók, vagy talán hűtött tárolást igényelnek. Ezért aztán azokat a gyógyszereket, amelyeket nem tudunk az automata kiszedő rendszerben elhelyezni, a kollégáim válogatják össze más tárhelyrendszerekből. A piros és zöld fények jelzik nekik, hogy honnan kell kiszedniük, a kijelzőn pedig megjelenik, hogy hány darabot tegyenek a ládába. A folyamat az ő esetükben a következő: állnak a futószalag mellett, megérkezik a láda. A led jelzi a kollégámnak, hogy a terméket honnan kell elvennie, és annyi darabot kell kivennie a tárhelyről, amennyit a mellette lévő kijelző ír. Ha minden tételt beletett a ládába, a láda fölött felvillan a nyugtázó gomb, és tovább engedi a rakományt. • A ládák tartalmát, ha jól látom, szintén a kollégái nézik át... Az a kolléganőm, akire gondol, azokat a ládákat nézi át, amelyeket a szalagmérleg eltérő súlyúnak jelzett. Összeveti a láda tartalmát a megrendeléssel, úgy, hogy beolvassa egyenként minden gyógyszeres doboz vonalkódját. Így kiderül, miért dobta ki a rendszer. A hátunk mögött pedig azokat a ládákat látja, amelyek a reklamációs részlegünkre futnak be. Ezeket a patikák visszaküldték valami miatt. Azokban az esetekben is igyekszünk együttműködőek lenni, amikor nem rajtunk múlt a dolog, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ne legyen fennakadás a gyógyszerészek munkájában. Annyit kérünk pusztán partnereinktől, hogy ők is – ha lehet – még körültekintőbben rendeljenek. Flóri Anna

TEVA. A minőségi gyógyszer. M A G YA

•

ÁG

RO

RS

ZÁ

G

•

M

G

RS

RS O

RO • A legtöbb gyógyszert a Teva adja el hazánkban

G

•

M

AG

YA

RO

RSZ

ÁG

•

MA

G YA R OR

SZ

ÁG

YA

RO

RS

Á

R

O

• A nem vényköteles készítmények piacán negyedik helyen állunk

Z

• Nagykereskedelmi tevékenységünknek köszönhetően az ország közel 2000 patikáját látjuk el

YA R

SZ

G

ÁG

MA

•

•

MAG

ARORSZÁG

YA R O R S Z Á G

• Mintegy 900 féle készítményt és kiszerelést forgalmaz Magyarországon

MAGY

•

•

MA

G

GY

ZÁ

AR

• A hazai kórházakban minden harmadik készítményt a Teva biztosítja

YA

• Minden hetedik beteg Teva gyógyszer segítségével gyógyul Magyarországon

A

G

ZÁ

•

M

A

GY

AR

SZ OR

23

•

M

A

G

Patika

a kórház szélén

Beszélgetés dr. Potocsny Mária gyógyszerésszel, a budapesti Szent Kozma Gyógyszertár vezetőjével

A főváros VII. kerületének sűrűjében, a Péterfy Kórház Alsó erdősor utcára nyíló részlegében működik a gyógyszertár. Az egykori modern épület külső portálján áthaladva már egyedi kialakítású bejárat, benn az officinában patinás bútorzat fogad. A vezetőasszony szívélyes, de határozott ember benyomását kelti. 24

• Mi vezette a gyógyszerészethez? Ennek a hivatásnak nem volt előzménye a családunkban, én vagyok az első gyógyszerész. Felvidéki családból származom, édesapám Rozsnyón volt újságíró, Sajó-Vidék címen saját hetilapja volt. Édesanyámék családja eredetileg az akkor igen megbecsült csizmadia mesterséget űzte, ő maga pedig az akkori viszonyoknak megfelelően a háztartást vezette otthon. A második világháború után ezt a területet ismét elcsatolták Magyarországtól, és azokat a családokat, akik magyarnak vallották magukat – így bennünket is –, kitelepítették. Mi egyenesen Budapestre kerültünk. Persze ez a valóságban egy hosszú és keserves történet volt, először az édesapám jutott el ide, azután a két nagy fivérem, és végül én is kisgyerekként az édesanyámmal. Ami pedig a gyógyszerészethez való távoli kapcsolódást illeti: az unokatestvérem Rozsnyón orvos, az egyik bátyám pedig vegyészmérnök lett. Mire leérettségizem, én is úgy döntöttem, hogy a vegyészet érdekel, és jelentkeztem az egyetemre. Csakhogy a „pedigrém” – kitelepítettként, katolikus újságíró apával – nem volt megfelelő, és így elutasítottak. A bátyámat is csak azért vették fel egyébként, mert páros asztali-

teniszben világbajnok lett… No, akkor én elmentem patikába gyógyszerészasszisztens-tanulónak. • De miért éppen ezt választotta? Egyrészt ez nagyon közel volt azért a vegyészethez. Másrészt, bevallom, von­zó volt a számomra, mert kívülről nézve egy fiatal lány szemében olyan szép, előkelő dolognak tűnt: intelligens emberek esztétikus környezetben, szép fehér ruhában, mosolyogva végzik a munkájukat. Két évig voltam asszisztens, el is végeztem az asszisztensi iskolát, és csak azután vettek fel a budapesti egyetemre. Talán akkortájt, a hatvanas évek elején jött némi enyhülés, így kerülhettem be mégis a gyógyszerészi karra. Az egye­ temen már nem volt gondom, hiszen a tanulással járó kellemes stressz inkább csak az endorfinszintemet növelte… Egyébként pedig elmondhatom, a miénk egy kiemelkedő évfolyam volt, olyan hallgatókkal például, mint Pál Tamás, az OGYI későbbi igazgatója. Sokan futottak be közülünk nagy karriert annak révén is, hogy a külföldi gyártók akkor kezdtek Magyarországon leányvállalatokat létrehozni, és az évfolyamtársaim, akik szakmailag jól képzettek voltak, és sokan tudtak nyelveket is közülük, részt vettek ezeknek a vállalatoknak a kiépítésében. • Az ön esetében viszont evidens volt, hogy a megszerzett gyógyszertári ta­pasztalatok birtokában visszamegy a tára mögé? Nekem szerződésem volt a Budapesti Gyógyszertári Központtal, amely kötelezett, és ugyan akkoriban az volt a módi,

hogy mindenkit vidékre helyeztek, én mégiscsak Budapestre kerülhettem, még­ hozzá ugyanabba a gyógyszertárba, ahol asszisztens voltam. Ez pedig nem akármilyen hely volt: a Köröndön levő Bayer-patikáról van szó, amely onnan kapta a nevét, hogy a két világháború között a híres Bayer gyógyszerészcsalád tulajdonában volt. Nos, abban a patiká-

ban zömmel idős, korábban tulajdonos gyógyszerészek dolgoztak, akiktől egyfajta szemléletet is meg lehetett tanulni. Ennek a lényege az volt, hogy a beteg a fontos: jó kontaktust kell teremteni vele, és intelligenciával, kedvességgel sok mindent el lehet érni a gyógyszerész-beteg kapcsolatban. Három év elteltével azután vezető­ he­

25

lyettes lettem a Csengery utcai gyógyszertárban, majd már onnan pályáztam meg az akkori Korányi Kórház – ma ugye, ez a Péterfy Kórház részlege – főgyógyszerészi állását. És akkor, 1972-ben, azt mondták, hogy itt létre kell hozni egy intézeti gyógyszertárat. • Kapott hozzá pénzt, paripát, fegyvert is? Adtak hozzá megfelelő területet, és igen, az én elképzeléseim szerint, de a kórház finanszírozásában készült el az intézeti gyógyszertár a fekvőbetegek ellátására. Az akkori fogalmak szerint igen korszerű egységet sikerült kialakítani, a fejlett raktározási rendszertől a steril mosogatón át az elektromos mérlegekig. Ezt a gyógy­ szertárat azután én évtizedekig vezettem, beleértve a kórházak integrációs időszakát, amikor több külső intézeti egység is a mi ellátási körünkbe került. Ebben az időben alakultak ki a körvonalai az ún. klinikai gyógyszerészetnek,

26

amely szemléletnek az a lényege, hogy a gyógyszerész is elkíséri a beteget a gyógyulás útján; talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy ezen a területen úttörő munkát végezhettem a szakmában. Szoros orvos-gyógyszerész kapcsolatok jöttek itt létre, konzultációk, együttműködés a terápiában. Ennek pedig az a nyilvánvaló szakmai előnye, hogy mindig a legkorszerűbb szerek használatával, és ráadásul személyre szabott terápiát lehet végezni. Természetesen ettől még az orvos vezető szerepe nem sérül, hiszen ő állapítja meg a diagnózist és határozza meg alapvetően a terápiát, azonban egy ilyen együttműködésben – például a forgalomban levő készítmények naprakész ismeretével – a gyógyszerész hatékonyabbá teheti a gyógyítás folyamatát. Ezt az így kialakult metódust azután a gyógyszerészszakma, a kamara, az OGYI mind támogatták, és lassan sikerült meggyőzni az orvosi

oldal vezető egyéniségeit is ennek a hasznáról, míg végül a klinikai gyógy­ szerészet az egész országban képes volt teret nyerni. Persze, mindehhez számtalan publikációra, előadások sorozatára is szükség volt, csak így lehetett az esetleges ellenállásokat legyőzni. • Úgy tudom, ön a számítástechnika alkalmazásától sem riadt vissza… Igen, hiszen egyre nehezebb volt „kézzel” nyilvántartani, illetve kielégíteni az egyes osztályok gyógyszerigényét, a nyolcvanas évek elején pedig már rendelkezésre álltak ilyen célra is alkalmas számítógépes programrendszerek. Ezek adaptációjában, alkalmazásában is jelentős részt vállaltam az intézeti gyógyszerészet számára. Később azután ezek a metódusok teret nyertek a gyógyszerészet más területein is, például a gyógyszerrendelés informatikai alapokra való helyezése is megtörtént. Persze, akkoriban a számítógépek kapacitása még

igen csekély volt, de azért már a közforgalmú patikákban is el lehetett kezdeni rájuk alapozni a nyilvántartást, rendelést, számlázást stb. A közforgalmú gyógy­ szertár részére adaptált program készült, és ezzel a programmal nyitott meg a St. Kozma Patika. • Hogyan és miért váltott azután az intézeti gyógyszerészetből a közforgalmú patikára? Eljött a változás időszaka, 1989-90, és én egyike voltam annak a tizenhét gyógyszerésznek, akik a Magyar Gyógyszerészi Kamarát megalapították. Azután új lehetőségek nyíltak meg, többek között, Csehák miniszterasszony rendelete révén, magángyógyszertárat is létre lehetett hozni. Akkor találtam ki, hogy a kórházból távozó beteg komfortjához hozzátartozhatna a lehetőség, hogy mindjárt ott, helyben kiválthassa a kórházi kezelőorvosa által felírt gyógyszereket. Így tehető igazán biztonságossá a terápia folyamatossága, ehhez azonban az kellett, hogy a kórház területén közforgalmú gyógyszertárat lehessen nyitni. A gondolatot tett követte: engedélyt kértem – és kaptam – a kórház felügyeletét ellátó fővárostól egy itteni patika kialakítására – persze, a létrehozás költségeit már nekem kellett fedeznem. A rendelkezésemre bocsátott terület nem volt kicsi, 140 nm, az officinát pedig egy patinás gyógyszertár lebontott berendezésének felújításával alakítottam ki. 1992 decemberében el is kezdett működni ez a gyógyszertár, amely kezdettől fogva természetesen „kifelé” is teljesen nyitott.

• A patika forgalmából mekkora részt jelentenek az említett távozó betegek, illetve a környékről betérők? A patika nagyon jól indult, az elképzeléseknek megfelelően a távozó betegek megtalálták itt, amire szükségük volt, hiszen én ismertem az itt dolgozó orvosok gyógyszerelési szokásait. Kezdetben a külső forgalom is jól működött, később azonban sorra nyíltak errefelé a patikák: azt mondhatom, hogy ma már itt, a hetedik kerületben szinte minden sarkon van gyógyszertár, vagyis a forgalmi „torta” már igen sok szeletből áll. Mindennek ellenére az igazán nagy forgalomcsökkenés csak akkor következett be, amikor ebben a kórházi részlegben az aktív osztályok helyett utókezelő osztályok léte-

sültek: az itt hosszasan tartózkodó betegek nem képeznek jelentős forgalmat a patikában. A külső forgalmat tekintve pedig a patikaláncok nagy tételben működő kereskedelmi politikájával, akciózásával természetesen nem tudunk versenyezni. Ráadásul errefelé a kispénzű emberek nem azért térnek be hozzánk, hogy a legdivatosabb fogyasztószert vagy krémet megvegyék, hanem örülnek, ha a receptjüket ki tudják váltani. Ugyanakkor van honlapunk, sőt webáruházunk is, és bizony az ország legtávolabbi részéből is megkeresnek minket, mert valahonnan hallották, hogy nálunk megtalálnak olyan gyógyszereket is, amelyek máshol nem kaphatók… László István

27

KliniKaland Az orvostudomány mindenkié Annyit beszélünk róla, hogy az orvostudomány fejlődése hihetetlen mértékben felgyorsult, és hogy az egészség megőrzésében az egyénnek is van felelőssége. Mindenki egyetért abban, hogy ismerni kellene a kockázati tényezőket, a kezelési lehetőségeket, a sikeres terápiák feltételeit. Annál ritkább az olyan rendezvény, amely valóban közel hozza az emberekhez a gyógyítás korszerű eszközeit, és szakszerű, mégis emberközpontú támogatást nyújt a még egészséges, és a különböző betegségekkel együtt élő embereknek. Az Akadémiai Kiadó és a Semmelweis Egyetem KliniKaland néven egy ilyen programsorozatot indított útjára 2014 őszén.

Az orvoslás múltja, jelene és jövője volt a téma a Klinikaland rendezvényen a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai Elméleti Orvostudományi Központjában, ahol az érdeklődők a standokon modern orvosi fejlesztésekkel, valamint betegegyesületekkel ismerkedhettek meg. A Klinikaland az Innovations in Medicine orvosszakmai konferencia részeként, kifejezetten a laikusok számára jött létre. Mint azt dr. Bencsik Pétertől, az esemény főkoordinátorától megtudtuk: szerették volna bemutatni és megértetni az

28

egészségügy területét érintő újdonságokat az átlagembereknek. Nem titkolt szándékuk az volt, hogy a standokon kiállított érdekességekkel és az egész nap zajló előadásokkal az egészségtudatosabb gondolkodás felé tereljék a résztvevőket. Dr. Molnár Mária Judit tudományos rektorhelyettes a megnyitón kiemelte: a Semmelweis Egyetem missziója a magyar lakosság egészségi állapotának javítása. „Ennek érdekében oktatunk, gyógyítunk, kutatunk s próbáljuk hasznosítani a kutatása­ ink eredményeit az ipari partnerek segítségével” – tette hozzá.

A rendezvényen részt vettek innovatív gyógy­ szergyártók is, akik új fejlesztéseik mellett bemutatták egyebek mellett a klinikai gyógyszervizsgálat folyamatát, ismertették az etikai szabályozás menetét, illetve azt, hogy milyen követelményeknek kell eleget tenniük a cégeknek a medicinák bevezetésekor. A jelen lévő Betegegyesületek és Alapítványok szintén bemutatkoztak, emellett képviselőikkel személyes beszélgetésre is mód nyílt. A látogatók a gyakorlatban próbálhatták ki például a szürkehályogműtétekhez használt innovatív eszközt, megismerkedhettek az intelligens kontaktlencsével – amely valós idejű adatokat küld a vércukorszint-változásról a beteg mobilkészülékére. Megnézhették, hogyan működik a CT, megtudhatták, lehet-e az EEG-vel gondolatot olvasni. Kézbe foghattak szívsebészetben használatos stenteket, valamint halláskárosultak számára kifejlesztett beépíthető szerkezeteket, amelyek a hang rezgését továbbítják a belső fülbe, de megtanulhatták azt is, mi a teendő egy újraélesztésnél. Érdekesnek bizonyultak a bemutatott mobil applikációk is, amelyek egyes krónikus betegségben szenvedőknek nyújtanak segítséget. A színpadi előadások során téma volt továbbá a mesterséges intelligencia használata a gyógyászatban, azaz, hogy miként lehet például telemetriával követni egy adott beteg tüneteit távolról. A vállalkozó kedvűek akár egy laparoszkópos műtétet is átélhettek egy szimulátor segítségével, de a „részeg” szemüveg, vagy az öregséggel járó nehéz mozgást és rossz látást érzékeltető öregségi szimulátor is nagy sikert aratott. A lakossági rendezvényre orvosok is ellátogattak, közülük többen az összes előadást végigülték. Sok szülő elhozta gyermekét is, hogy a pályaválasztásban orientálják őket. A szervezők remélik, hogy a KliniKalanddal sikerült hagyományt teremteni, és jövőre még több érdeklődőt vonz majd az interaktív egészségügyi csodák palotája.

29

Hétköznapi hősök Egy pillanatra képzelje el: az utcán, ön mellett a szívéhez kap és összeesik egy ember. 20-30 másik körbeállja és nézi, de senki nem mer segíteni. Valaki hívja a mentőket, a többiek pedig kellő, „hagyjunk neki levegőt” távolságban, ijedt tekintettel állnak. A legközelebbi mentőállomásról elindul egy rohamkocsi, ami szerencsés esetben 10 perc múlva odaér, majd a beteget 20 percig eredménytelenül próbálják újraéleszteni. Magyarországon évente 20-25  000, egy kisváros lakosságának megfelelő számú embert veszítünk el hirtelen szívhalál következtében, amely hazánkban a vezető halálozási ok. Ez azt jelenti, hogy naponta 70 ember, azaz óránként 2-3 ember hal meg, mert váratlanul leáll a szíve, és az emberek zöme hazánkban nem tudja, hogyan kell újraéleszteni a rászorultat: míg Németországban 1000 emberből 973 tud

30

„A hős cseppet sem bátrabb, mint egy átlagos ember, de öt perccel tovább bátor.” (Ralph Waldo Emerson) újraéleszteni, addig 1000 magyar közül összesen 17 ember tudja, hogy mitévő legyen ilyen vészhelyzetben. Mészáros Zalán és Klupács Péter nevét már több mint 2 millióan ismerik országszerte: becslések szerint már ennyien tudják, mi a teendő, ha valaki összeesik mellettük hirtelen szívhalál következtében. A hétköznapi hősök képzése tovább folytatódik, hogy Magyarországon egyre többen tanulhassanak meg újraéleszteni. A TEVAgy a Hős! programot útjára indító szakemberek sokéves tapasztalatukra alapozva dolgozták ki az újraélesztés sajátos módszerét, és arra tanítják a lakosságot, hogy mi a teendő a hirtelen szívhalál bekö-

vetkezte utáni kritikus első 4 percben. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a segítségnyújtó elsődleges feladata nem az, hogy a mentőket értesítse, hanem hogy a beteget újraélessze. A beteg túlélési esélyeit drasztikusan növeli az azonnali szívmasszázs, amelynek helyes alkalmazásával a legfontosabb érhető el: időt nyerhetünk. A két szakember arra tanít, hogy ne uralkodjon el rajtunk a pánik, ha valaki hirtelen összeesik mellettünk, hanem legyünk képesek egy automatikus cselekvéssorra, amely életben tarthatja a beteget addig, amíg a szakszerű mentős segítség kiérkezik. Tizenkilenc évet dolgoztam mentőtiszt-

ként Székesfehérváron – meséli Mészáros Zalán. Azt láttam, hogy baj esetén az embereken eluralkodik a pánik. Még azok sem mindig képesek felülkerekedni ezen az érzésen, akik tudnak valamit az újraélesztésről. Ilyenkor gyakori a dühroham, amikor a beteg fölött  veszekednek egymással és velünk is, hogy miért nem jöttünk egy perccel hamarabb. Ez persze az iszonyatos idegfeszültségtől van. Ezért találtuk ki a módszerünket: azt reméljük, hogy akik ezt elsajátítják, azok gondolkodás nélkül, reflexszerűen teszik majd a dolgukat, amíg mi megérkezünk. Az a cél, hogy az emberek egy olyan cselekvéssort sajátítsanak el, amiben nem kell azon ag-

gódniuk,  hogy most akkor jót csinálok, vagy éppen ártok a betegnek.” „Az újraélesztés életben tartja a beteget addig, amíg a helyszínre ér a mentőegység, amely már a legmodernebb technikával rendelkezik – mondja Klupács Péter. Az idő fontosságát kell megérteni: hogy mindössze négy percünk van! A harmadik perc után elkezdenek elhalni az agysejtek, és már visszafordíthatatlan a folyamat. Ha ebben a négy percben nem történik semmi, tehát nem indítjuk meg a keringést, nem juttatunk oxigént az agyba, akkor később már hiába indítjuk újra a szívet: talán a kórházban még elvegetál egy darabig a beteg, még az is lehet, hogy ha-

31

a kezdeményezés nem csak nekünk, de egyre több embernek lesz szívügye. Talán a jövőben jobban odafigyelünk egymásra, és ha valaki bajba jut a környezetünkben, már nem sétálunk el közönyösen mellette. A mi módszerünk egyszerű és könnyen megtanulható, nem kell hozzá más, csak egy labda és egy 100 BPM ritmusú zene, és a labda ütemes nyomogatásával lehet gyakorolni az újraélesztést. Bárhol, bármikor, bárkivel” – mondja Klupács Péter, mentőtechnikus. „Az utóbbi időszak rádöbbentett minket arra, hogy sokan hiánynak érzik, hogy vészhelyzetben nem tudnak segíteni, csak nem tesznek ellene, mert nem tudják, hol-merre keressék a megoldást. Lassan mindenki felismeri, hogy sokat tehetünk egymásért – és ezt most nem csak az életmentésre értem – tette hozzá Mészáros Zalán, volt mentőtiszt. A Vízilabda Nyílt Napon és Expón a háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergőn mutatták be, hogyan kell újraéleszteni. A sportoló szerencsére nem esett össze, hanem örömmel vállalta, hogy segítse a TEVAgy a Hős! programot. „Az utóbbi időben több olyan tragédiával is találkozhattunk, mely neves sportolóinkat érintette. A hirtelen szívleállás senkit sem kímél. Akkor és ott jön, amikor nem számítunk rá, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy alkalmazzuk a betanult újraélesztési gyakorlatot, majd hívjuk a mentőket” – mondta Klupács Péter. „Nagy öröm számunkra, hogy ilyen sokan érdeklődnek a program iránt, és hogy Kiss Gergő segítségével még több emberhez eljuthatunk. Óránként 2-3 ember hal meg így, szinte nincs olyan család Magyarországon, aki ne lenne érintett” – tette hozzá Mészáros Zalán. zaviszik az otthonába, de abból már sikertörténet nem lesz. Az agyhalált nem lehet visszafordítani. A mentő pedig a legtöbbször nem tud három percen belül a helyszínen teremni – ezért rettentő fontos, hogy aki jelen van, az tudja, mit kell tennie.” A TEVAgy a Hős! program tavasszal indult. Mészáros Zalán és Klupács Péter fáradtságot nem ismerve folyamatosan járják az országot, és kisebb-nagyobb csapatoknak tartanak oktatást. Elmennek bárhova, ahova hívják őket. Oktattak már iskolákban, edzőtermekben, de a debreceni Campus fesztiválon is ezrek előtt tartottak bemutatót. „Az elmúlt fél évben számtalan meghívást kaptunk, ami nagy örömmel és reménységgel töltött el bennünket. Látjuk, hogy ez

32

A programról részletesen itt tájékozódhat: www.tevagyahos.hu Oktató videó: https://www.youtube.com/watch?v=6AQgvjaqmh4 A TEVAgy a Hős! program gyerekhez is szól. A Szuperhős Rajz és Meseíró gyermekpályázatra közel 100 alkotás érkezett, a nyertesek megérdemlik, hogy a Gyógyszerészek magazin olvasói is megismerjék pályaművüket. A legjobb rajzot Peresztegi Hanna készítette, míg a mese kategóriában Dániel Boglárka vitte el a pálmát.

33

Nagyonnagy vihar volt azon az éjszakán, és én rettenetesen féltem. Csak feküdtem a sötétben, hallgattam a tomboló szél sírását és szorítottam a dobozt magamhoz, egyre erősebben, mintha az megmentene a vihartól. A Himalája lábánál töltöttük, az alaptáborban az utolsó éjszakát. A sátor, amiben szállást kaptam, szinte egy nagyobb esernyő méretű volt és élénk sárga színe erősen elütött a mindent elborító fehér hótakarótól. Több ilyen sátor is volt itt felhúzva, mindeniknek volt egy “bátor” lakója, csak én éreztem magam elhagyottnak. Félénken a nagy kék sátor felé figyeltem, amelyben hegyi utunk vezetője, Erőss Zsolt aludt, aztán ismét megszorítottam a dobozt és ez egy kicsit megnyugtatott. Azon az éjszakán szinte semmit nem aludtam. Holnap indulunk a csúcs felé és nekem küldetésem van, ami miatt ki kell tartanom, bárhogy biztat is egy belső hang, hogy adjam fel. A dobozt kell eljuttatnom a “világ tetejére”, s benne azt a kevéske földet, amit a kertünkből vettem el. Vezetőnk még utunk elején azt mondta, hogy mindenki hozhat magával valami személyeset, egy kisebb zászlót, rajzot, levelet, amit elhelyezhet majd a csúcson, annak bizonyítékaként, hogy ott járt fent. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen az, amit felvihetnék oda, ami nekem személyes , ami hozzám tartozik és mégis valami különös. Ekkor jutott eszembe, hogy nemrég találtam egy díszes dobozt a fészerben, abba teszek majd egy kis földet

34

a kertünkből és ez a föld, a szülőföld, az anyaföld, meg a kis versike lesz az, ami engem majd képvisel ott fent, ott legeslegfent. Másnap büszkén fogtam neki tervem megvalósításához, estére már a versikét is megírtam gyöngybetükkel, és beletéve a dobozba kétszer is ráfordítottam a pici kulccsal, hogy nehogy kiszökjék belőle féltett kincsem. Pár héttel később most ezt a dobozt szorongatom magamhoz és mormolom minduntalan a vers sorait: „Erdélyország , édes hazám Szülőföldem nékem Amíg élek , magasztalom Tündöklő szépséged.” A vihar csak nem akar csitulni és ekkor valaki halkan, a sötétben bebújik a sátramba. Erőss Zsolt, a túravezetőnk jött meglátogatni és megnézni, hogy vajon mennyire álljuk a sarat ebben a nagy, tomboló viharban. Félénken ránéztem és így szóltam: – Tudom, hogy ez nekem nem fog menni, mert sem erőm, se tapasztalatom nincs elég ahhoz, hogy elvigyem ezt a kis dobozt a hegy tetejére, de nagyon szeretném, ha ez a föld mégis valahogy odakerülne. – De,…– vágott bele szavamba Erőss Zsolt, – én viszont tovább folytattam mondanivalómat. – Ehhez a küldetéshez egy olyan emberre van szükség, aki elhatározott és fizikailag és lelkileg is kibírja a megerőltető menetet, ezért arra kérem, vegye magához ezt a kis dobozt és vigye fel he-

lyettem a csúcsra, hadd legyen a Himalája tetején is egy kis magyar föld. Mondanivalómat befejezve, átadtam a dobozt Erőss Zsoltnak, aki csak ennyit mondott: – Tudom, hogy egy gyerek képtelen egy ilyen utat megtenni, de mivel nagyon szeretnéd feljuttatni ezt a földet a csúcsra, vállalom, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne okozzak neked csalódást. – Köszönöm! – rebegtem halkan – Én biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. E rövidke beszélgetés után, mindenki nyugovóra tért, már én is könnyebben aludtam el, hogy tudtam, a doboz jó kezekben van.  Mire felébredtem, már nem állt a kék sátor a táborban és csak néhány pici fekete pontot lehetett látni a hegy oldalán.  Olyan magasan fenn volt a csúcs, hogy látni sem lehetett a tetejét az őt körülvevő felhők miatt.  Úgy döntöttem, hogy itt a táborban várom meg, míg a csapat visszaér, addig majd megismerem a tájat. A napokat beszélgetéssel töltöttük az itt maradt emberekkel, akik mindennap meséltek valamit a hegyről, a végén már úgy ismertem minden sziklát, szakadékot, ösvényt, mintha én is fent jártam volna.

Az ötödik nap délutánján ismét megláttam a pici pontokat a fehér hegygerincen. Izgalmamban szaladni kezdtem feléjük, de hamar rájöttem, hogy nem most lesz az, amikor megtudhatom, sikerült-e Erőss Zsoltnak az én kis tervem végrehajtása. Éjfélére még mindig nem érkeztek meg, és engem elnyomott az álom. Reggel már a sátram elött találtam a kis dobozt, de most már üresen. – Hát sikerült! – suttogtam megkönnyebülten –, fent van a föld a „világ tetején”. Örömömben szaladtam a kék sátor felé és amikor bebújtam, már tucat ember ült csendben és hallgatta Erőss Zsolt beszámolóját a csúcs eléréséről.  Cinkosan összekaccsintottunk és én is leültem a többiek közé egy csésze forró teával a kezemben, hogy meghallgassam, mi is az a rejtély, ami az embereket ilyen elhatározásra és kitartásra bírja. Dániel Boglárka

35

Dalmácia első patikája

Meglepő felirat olvasható Trogir óvárosának tengerparti sétányán, az egyik épület üvegportálján: Gyógyszertár – alapítva 1271-ben. A gyógyszerészet iránt érdeklődő laikus nem megy el csak úgy egy ilyen dátum mellett! Lépjünk be, lássuk, hogyan nézhetett ki egy patika a XIII. században, és mit tudott mindebből megőrizni az utókor! A mai Horvátország területén a gyógyszerészet a XIII. században vált külön az orvoslástól. Ezt a folyamatot II. Frigyes német-római császár is elősegítette, mikor 1240-ben megtiltotta a doktoroknak, hogy patikát tartsanak. Dalmáciában az első közgyógyszertárat, amelynek alapítását hi-

36

vatalos iratok is megőrizték, 1271-ben nyitották Trogirban. Európa első patikája egyébként nem sokkal korábban, a XIII. század közepén, Olaszországban nyílt. Abban az időben a dalmát város, Trogir jelentős kulturális központnak számított, nem csoda, hogy hamarosan itt akadt követője az olasz példának. Az iratok tanúsága szerint a patikát 1271. szeptember 1-én nyitották, de már október 28-án új üzlet köttetett, amikor Mucio, Leonardo Malamauc fia eladta patikáját Magister Rolandinusnak. Ez a dokumentum bizonyítja, hogy a gyógyszerészet tudományának jelentős múltja van a jelenlegi Horvátország területén, és éppen emiatt tartják ott ezen a napon a gyógyszerészek napját.

Abban az időben a patika a város főterén álló egyik épületben működött, és ott volt még a XV. században is. A korabeli rendelkezések szerint a város orvosát és gyógyszerészét titkos szavazással választották meg. A szavazatokat egy spe­ciális dobozban gyűjtötték ös�sze, amelynek oldalán a város védőszentjeinek szimbóluma díszlett; a doboz ma is látható a városi múzeumban. A középkortól máig jó néhány gyógyszerész vezette a patikát, köztük számos dinasztia – nevüket megőrizték a fennmaradt iratok. Egészen a huszadik század közepéig ez volt a város egyetlen patikája, csak a II. világháború után nyílt a település központjában egy másik gyógyszertár. 1971-ben emlékoszlopot állítottak a 700 éves trogiri gyógyszerészet tiszteletére, és tudományos konferencián emlékeztek az elődökre. A kilencvenes évek demokratikus változásai után persze több magánpatika is nyílt a városban.

A legelső trogiri patika nevét viselő mai gyógyszertár berendezése már nem hasonlít középkori elődjére, de a XIX-XX. századi berendezés elegáns és időtlen. Néhány régi, meghatározhatatlan korú eszközt kincsként őriznek ma is.

Fotó: Elek László

37

Könyvajánló Bogár Lajos

Intenzív

Egy pályakezdés esetfantáziái Akadémiai Kiadó, 2013. 328 oldal

A kötet az intenzív betegellátás legfontosabb kórélettani ismeretanyagát, etikai kérdéseit és az ápolók, orvosok gondjait mutatja be, egy pályakezdő rezidens első két hónapjának munkahelyi és magánéleti konfliktusain keresztül. A szerző igazi szakember: a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának oktatója, a Klinikai Központ Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének intézetvezető professzora, az MTA doktora. Intézete 2007-ben elnyerte az „Év Kórháza” díjat. Egy részlet a könyvből:  – Jó estét, doktornő. – Jó estét. Kérdezni akart valamit… Sem félelmetesnek, sem sajnálandónak nem tűnt. Csak egy kicsivel láttam magasabbnak nálam, a teste és arca vékony, a haja sötétbarna, hátrafésült volt. – Hát igen, amit mondani akartam, az kérdésekkel is kifejezhető. – Mire gondol? Közben leültünk az ajtóhoz legközelebbi két székre. – Azt akartam kérdezni… Megbocsájt-e, hogy ijesztő voltam? – Már el is felejtettem – mondtam és mosolyogni is tudtam, mert észrevettem, remeg a keze. – Köszönöm, ez nagy megkönnyebbülés… Meghívhatom egy kávéra?... Ez a második kérdésem. Természetesen csak akkor, ha ráér… Nem vagyok tolakodó?... Ez meg a harmadik. – Mindig megszámozza a kérdéseit?

38

– Nem, nem, most először teszem...– mosolygott. A szemébe néztem és gondolkodtam. Magam előtt láttam a vörös rózsacsokrot, és a húga váratlan feltámadásának örömkön�nyeivel elfutó alakját. Esdeklőn nézett rám. Döntöttem. – Rendben, most van időm, átöltözöm. – Köszönöm! Itt várom – mondta remegő hangon. Látszott, izgul és boldog. Hogy a professzor mennyire sikeresen bújt kitalált hősei bőrébe, azt egy olvasójának blogja bizonyítja: „Tizenéve nem olvastam leányregényt, de Nádor Ingrid doktornő (intenzíves rezidens) kalandjai teljesen lebilincseltek. Én csak medikus koromban dolgoztam intenzíven nővérként, de nagyon sok karakter és szituáció ismerős volt. Figyelembe kell venni, hogy a regény kifejezetten tancélosan íródott, ezért rengeteg szakmai információ és atyai jótanács van a párbeszédekbe ágyazva, de abszolút nem zavaró. A főhős egyes szám első személyben beszél, de a lány által megélt érzelmi hullámzás, naponta váltakozó lelkesedés és elkeseredés teljesen hiteles, és jó pont, hogy a professzor úr gondolt arra is, hogy egy nő leellenőrzi a lift tükrében, hogy nincs-e elmosódva a szemfestéke...”

39

40