A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I

GYÓGYSZERÉSZEK

A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I 2015. szeptember–ok tóber

Beteggé tehet az iskolakezdés? Cukorbetegség és Alzheimer-kór

Börcsök Enikő, a halhatatlan

1

2015. Szeptember– Ok tóber, III. évfolyam 5. szám

Tartalom Felelős kiadó: Dr. Hetényi László Főszerkesztő: Mélykuti Ilona Lapterv és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai előkészítés: Pont Pont Bt.

5 Az expediálás művészete

– beszélgetés Szaszkóné Dr. Sin Arankával,



8

a Teva Gyógyszergyár Zrt. piackutatási menedzserével

Beteggé tehet az iskolakezdés?

12 Amikor a hiperaktivitás és a lehangoltság

Fotó: Szesztay András



váltja egymást

Nyomda: Print City Europe Zrt.

18



Ma már a betegek 60–80 százaléka rohammentessé válhat

24

Cukorbetegség és Alzheimer-kór

E-mail: [email protected]

26

Fúziók és felvásárlások a gyógyszeriparban

A Teva Gyógyszergyár Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készí­ti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel.

30

Patika az útikönyvből

34

Börcsök Enikő, a halhatatlan

Levélcím: Gyógyszerészek magazin, Teva Gyógyszergyár Zrt. 1134 Budapest, Váci út 29.

Telephelyek: 1134 Bp., Váci út 29. Telefon: (06-1) 288-6400 Fax: (06-1) 288-6410 Teva Gyógyszergyár Zrt. 2100 Gödöllô, Repülôtéri út 5. Teva Gyógyszergyár Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllő, Liget u. 2. Telefon: (06-1) 577-5600 Fax: (06-1) 577-5700 issn 2064-2407

3

Szakérto´´nkto´´l

Az expediálás művészete Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! – hallani a gyógyszerreklámok végén. Ennek fontosságát nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hiszen a patikákban dolgozók felelőssége nemcsak abban áll, hogy a megfelelő és biztonságos gyógyszert adják ki, de a szakmai felkészültség mellett kommunikációs képességek és emberismeret is kell ahhoz, hogy a döntési helyzetbe kerülő laikus páciens elégedetten távozzon a patikából.

Szaszkóné Dr. Sin Arankával, a TEVA Gyógyszergyár Zrt. Piackutatási menedzserével már beszélgettünk lapunk előző számában, többek között arról, hogy a gyógyszerészek igen magasan képzett szakemberek, akiknek sok egyéb szerepnek is meg kell felelniük. Ezeket a szerepeket vesszük most sorba.

• Mennyire meghatározó egy patika életében, hogy a tára mögött állók hogyan kommunikálnak nap mint nap a betegekkel, hogyan segítik, támogatják őket? Lakossági kutatások tucatjai bizonyítják azt a széles körű megfigyelést, hogy a patika nem egyszerűen kereskedelmi egység, hanem egészségügyi szolgáltató, ahová bármikor bizalommal fordulhatnak az emberek. Gondoljunk csak bele, hogy a gyógyszertári elérhetőség mennyivel hosszabb ideig áll rendelkezésre, mint a rendelő, ahol orvossal találkozhatunk. A patika a legtöbb ember számára azt az intézményt jelenti, ahol kisebb-nagyobb egészségügyi problémáira segítséget, megoldást kereshet és találhat. Azt olvastam, hogy Magyarországon egy átlagos napon 160 ezer patikai vásárlás történik, ezek mintegy 40%-ában kizárólag vény nélkül kapható szert vesznek. Az ilyen esetek egy részében a vásárló, a beteg nem is tudja, pontosan mit szeretne: elmondja a panaszát, amire megoldást keres. Ez a legösszetettebb döntési helyzet, ami expediáláskor adódhat: célzott kérdésekkel pontosítani a tüneteket, felajánlani a lehetséges terápiákat, formátumokat, tájékoztatást adni azokról a terméktulajdonságokról, amik fontosak lehetnek,

5

,a választáskor, egyben tapintatosan tisztázni, hogy mi az,

amit a vásárló pénztárcája elbír. A jó expediáló kérdez. • Engem meglep, amit mond: nem a páciens kérdez? Végtére is ő az, aki nem tudja, mit akar. A gyógyszertárba betérők jó részének megerősítésre, támo­ gatásra, segítségre van szüksége ahhoz, hogy eligazodjon ebben a világban. Ha jól kérdezünk, segíthetjük őket meg­ fogalmazni, hogy mire is van szükségük. A titok nyitja az, hogy csak olyan kérdést szabad feltenni, amire a páciens tud válaszolni, egyébként csak még inkább zavarba hozzuk. A kérdezés egyben a tapintatos tájékoztatásra is alkalmat ad, hogy végül egy egyszerű, a laikus számára is átlátható döntési helyzet álljon elő, ahol a vásárló tudja, hogy milyen szempontok alapján és miért azt választja, amit. A vásárlói elégedettség alapja ez a jó érzés, és az, hogy nemcsak gyógy­ szert kapott, hanem segítséget is ahhoz, hogy jól dönthessen. Akik magas szinten művelik a szakmát, tudják, hogy akkor is érdemes kérdezni, ha a vásárló egy konkrét terméknevet mond. Ilyenkor fel lehet hívni a figyelmet a nagyobb kiszerelésre, vagy ha például a termék már felnőtt szirup vagy retard kapszula formában is elérhető. Jó, ha pár szóban az is elhangzik, hogy a retard kapszula miért lehet előnyös választás. Fogyasztói kutatásokban azt látjuk, hogy még ha maga a szó ismerős is, a jelentésével, előnyeivel kevesen vannak tisztában, csak kínosnak tartják megkérdezni. Érdemes rákérdezni a kiegészítő terápiákra is: megfázás esetén lázcsillapítóra, vitaminra, orrsprayre vagy légzéskönnyítő bedörzsölőre is szüksége lehet a betegnek. Ne feledjük: nem feltétlenül maga a beteg az, aki vásárol, hanem akár egy hozzátartozó. Az előrelátás, gondoskodás kifejezése lehet, ha eszébe juttatjuk azokat a más patikai szereket is, amelyek segíthetnek a gyógyulásban. • A vény nélkül kapható szerek expediálásának titka te­ hát az, hogy kérdezni kell. De mi a helyzet a receptkö­

6

teles gyógyszerekkel? Ott sokkal kevesebb alkalom nyílik a párbeszédre. Valóban, a becslések szerint a mai gyógyszertári expediálási gyakorlat szerint az esetek 90%-ában azt a gyógyszert viszi el a vásárló, amit számára az orvos kiválasztott és a receptre felírt. Ezzel, úgy látjuk, minden érintett – orvos, beteg, patika – egyetért. Így a vényköteles tranzakciók nagy részében nem keletkezik döntési helyzet: a beteg (vagy hozzá­tar­to­ zója) recepttel jön, és megkapja, ami a recepten szerepel. Fontos, hogy ne csak a gyógyszert kapja meg, hanem a hoz­ zá tartozó információkat is, azt a „törődést”, ami a gyógysze­ rek helyes használatát segíti, a beléjük vetett hitet erősíti. Elgondolkodtató, hogy közben nem ritkán elhangzik ez a mondat: „ráírjam, vagy tetszik tudni…?”. Valójában az expediálásnak része, hogy a kiadott dobozon feltüntetik a gyógyszer szedési útmutatóját. Ha ez rákerül a receptre, rá kell, hogy kerüljön a dobozra is, hiszen a beteg már nem kapja vissza a receptet. Nem tudhatjuk, hogy nem történt-e változtatás pl. a dózisban, illetve hogy a beteg emlékszik-e arra, ami elhangzott. Kutatások vizsgálták, hogy a betegek tudják-e, milyen problémára szednek egy-egy gyógyszert, illetve hogy – kilépve az orvosi rendelőből – el tudják-e mondani, mi történt odabent. Összességében a helyzet nem megnyugtató: az orvos-beteg találkozás rövid, nagyon sűrített helyzet, amiben olyan sok minden történik – aminek egy része a beteg számára nem érthető, más részének a jelentősége nem világos –, hogy nem egyszerű felidézni. Nem tudhatjuk, hogy nem választott-e az orvos – pl. a vaklicit árváltozások kapcsán – a korábban szedett hatóanyagon belül másik gyógyszert, ami így mind nevében, mind megjelenésében ismeretlen a szedő számára. Nem véletlenül mondtam szedőt: különösen problematikus lehet, ha több személy gyógyszereit egyszerre váltják ki, és keverednek a korábbról ismerős és „új, ismeretlen” gyógyszerek. • Jól értem, hogy beteg számára sok a tisztázatlan, nem kellőképp megválaszolt kérdés a gyógyszerekkel kap­ csolatban? Az egyik komoly gond, hogy a beteg egyszerűen nem ismeri fel, ha mondjuk a piros dobozban lévő pirula ugyanarra a betegségére való gyógyszer, mint amire a múlt hónapban a kék dobozból vette ki a tablettát. Vizsgálatokból tudjuk, hogy a laikusok széles köre nem ismeri a hatóanyag fogalmát, és nehezen tudja értelmezni azt a helyzetet, hogy ugyanaz a hatóanyag többféle terméknéven is forgalomba

kerülhet. Ez – láttuk – az esetek döntő többségében nem okoz problémát, hiszen azt viszi haza a beteg, ami a recepten van, amit meg­ szokott. Adódnak azonban különleges helyzetek. • Például a statin, ahol hatóanyag sze­ repel a recepten és nem egy brand? Magyarországon egyedül a statin-piac az, ahol hatóanyag-alapú felírás működik, bár ebben az esetben is jelezheti az orvos a recepten a brand preferenciáját. Valamennyiünk közös érdeke a lehetséges tévedések elkerülése végett, hogy a beteg ugyanazt a gyógyszert szedje hosszabb ideig. Természetesen a gyógyszertári dolgozók is a beteg segítségére sietnek, ha rendszeresen ugyanazt a patikát látogatja, hiszen vissza tudják keresni a TAJ szám alapján, hogy az előző kiváltás során pontosan melyik gyógyszert adták ki, s igyekeznek ugyanazt biztosítani a beteg számára. Ha ez nem történik meg, az a veszélyes helyzet is előfordulhat, hogy maradt még az előző dobozból, meg itt van ez az újabb, ami bekerül a gyógyszeres dobozba, s akár párhuzamosan szed a beteg több azonos hatóanyagú gyógyszert. Ebből pedig komoly problémák származhatnak. Ha egy gyógyszer kikerül a magyar piacról, ha elveszti a támogatását, vagy valami miatt nem beszerezhető, muszáj másikkal pótolni. De hasonló helyzet állhat elő, ha egy gyógyszerből éppen nem áll rendelkezésre az adott patikában. Nyilván a beteggel szemben álló expediáló ilyenkor többféle megoldáshoz is folyamodhat. Ha nincsen készleten, felajánlhatja, hogy meghozatja. Kérdés, hogy a beteg kész-e visszajönni érte. • Térjünk vissza arra az esetre, ami­ kor a konkrét termék már nem adha­ tó ki. Ilyenkor mit tehet a patikus? A helyettesíthetőség szabályait figye-

lembe véve a gyógyszerésznek ebben az esetben lehetősége van ajánlani egy másik gyógyszert. Nem is tehet mást, ha a terméket a nagykereskedőtől sem tudja beszerezni. • Ám ilyenkor is több helyettesítő ter­ mék van, többet tud felkínálni. Kié a döntés felelőssége? Orientál a gyógy­ szerész, át­vállalva ezzel a döntés felelősségét – hiszen neki van tudá­ sa a termékekről –, vagy felajánlja az összes lehetséges megoldást, és hagyja, hogy a beteg döntsön? Pár évvel ezelőtt volt szerencsém látni néhány mystery shopper kutatást, ahol a titokzatos próbavásárlónak helyi orvostól származó valóságos receptje volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a tára mögött álló szakemberek egyharmada semmilyen körülmények között nem fejez ki véleményt a felkínált gyógyszerekkel kapcsolatban, ugyancsak egyharmaduk kizárólag abban az esetben segít a döntésben, ha a beteg kéri, az expediálók harmada pedig határozottan elébe megy a beteg tájékozatlanságának, s lényegében egyetlen gyógyszert kínál fel.

Tény, hogy információs aszimmetria jellemzi ezeket a helyzeteket, hiszen a tára másik oldalán álló laikusnak nem állnak rendelkezésére azok a szempontok, ame­­ lyek alapján megalapozott döntést tudna hozni. Sokszor zavarba is jönnek a patikus kérdésétől, akár megalázottnak is érezhetik magukat, hiszen olyan dologra kérnek tőlük választ, amiben tel­ jesen felkészületlenek. Hogyan is tudná eldönteni a beteg, hogy a felkínált négy gyógyszer közül melyik lenne számára a legjobb? Ilyenkor tudunk belefutni abba a feltevésbe, hogy a laikus számára a patikában épp elérhető legolcsóbb a legjobb megoldás. Így előfordulhat, hogy 4 egymást követő hónapban 4 különböző terméket fogunk adni. Ennek az esetleges súlyos következményeiről beszéltem már előzőleg. Szerencsére nem ritka az a gyakorlat, amikor kritikus helyzetben a gyógyszerész veszi a telefont, és felhívja a háziorvost konzultációra. Nyilván sokat segít, ha az orvos és a patikus kölcsönösen figyel egymás munkájára a beteg érdekében. Sándor Kata

7

Beteggé tehet az iskolakezdés? Már Selye János állatkísérletei is bizonyították, hogy miközben a szervezet alkalmazkodik az őt érő külső hatásokhoz, a hormonális és immunrendszer szerveiben is változások következnek be. Nincs ez másképp az óvodába, iskolába kerülő gyermekeknél sem: a túlzott megfelelés igénye, az idegen világhoz való hozzászokás feladata hamar megboríthatja szervezetük kényes egyensúlyát. Mire érdemes figyelniük a szülőknek? 8

• A gyerekeknek ősszel az iskolakezdé­ sen túl még át kell vészelniük az évszak­ váltás nehézségét is. Mennyire terheli meg az ősz az immunrendszerüket? Ez egy többtényezős dolog, hiszen, ahogy mondja, van egy évszakváltás, ami eleve stresszhatás nemcsak a felnőtt, de a gyerek szervezete számára is. Aztán ott az új környezet, ahol teljesen újból kell szocializálódnia a gyereknek, emiatt könnyen szorongás alakul ki, az pedig bizony elég hamar kikezdi az immunrendszer működését. Mindenféle

Dr. Kovács Krisztina, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének neuroendokrinológusa, a Molekuláris Neuroendokrinológia Kutatócsoport vezetője

beszoktatás vagy iskolakezdés egy hetekig, akár hónapokig fennálló, krónikus stresszállapot, amely – befolyásolva a szervezetet – mindenképpen igénybe veszi az immunrendszert. Érdekes, hogy az akut stressz ezzel szemben inkább erősíti az immunrendszert. • Mi ennek az alapja? Mi történik ilyenkor a szervezetben? A szervezet három fő szabályzórendszere, a központi idegrendszer, az immunrendszer és az endokrin rendszer folyamatosan és kölcsönösen hat egymásra. Krónikus stresszállapotban stresszme­di­ á­torok szabadulnak fel a szervezetben. A szimpatikus mediátorok – az adrenalin, noradrenalin, illetve a mellékvesekéreg hormonjai, a glükokortikoidok, melyek a neuroendokrin stressztengely utol­só állomását képezik – egytől-egyig hatással vannak az immunrendszer működésére. Egy akut állapot inkább mobilizálja a szervezet védekező energiáit. Amikor például azt tapasztalják, hogy akut stressz hatásra csökken a fehérvérsejtszám a keringésben, akkor ez nem azért

van, mert a fehérvérsejtek szétesnének, hanem amiatt, mert kilépnek az érpályából, és a támadás helyére gyűlnek össze. • Az akut stressz jellemzője, hogy na­ gyon rövid ideig tart? Így van. Hirtelen hatásról van szó, például amikor valaki megijed. Amikor azonban a stressz és a szorongás tartósan fennáll, a stresszmediátorok gátolják az immunrendszer működését. Nagyon érdekes, hogy a legtöbb immunsejten van­nak olyan receptorok, melyek egyrészt a szteroidokat képesek érzékelni, másrészt a katekolaminokat, melyek a szimpatikus idegrendszeri „felajzottság” során szabadulnak fel a szervezetben. • Ha a kommunikáció így működik a testünkben, akkor joggal feltételez­ hetjük, hogy ez a hatás visszafelé is érvényes? Ha pozitív dolog történik, gondoskodás, simogatás, vagy el­ hangzik egy megnyugtató mondat, akkor ez kifejezetten jó hatással van az immunrendszerre? Igen, az összes stresszt csökkentő technika, akár a relaxáció vagy a mozgás, növeli az ellenálló-képességet. Láttam olyan óvodai csoportot, ahol rendszeresen jógáznak a kicsik, s megtanítják őket például a nyugodt légzésre. Azt nem mondanám, hogy mindez erősíti az immunrendszert, de határozottan jobb lesz a védekezés a patogénekkel szemben, hiszen az immunsejtek nem azzal vannak elfoglalva, hogy a stresszmediátorok káros hatását csökkentsék. • Hogyan készítheti fel még a szülő a

gyermekét és annak immunrendsze­ rét az őszre? Nagyon sokat lehet segíteni a különböző vitaminkészítményekkel, ásványi anya­­ gok pótlásával, esetleg probiotiku­mokat tartalmazó készítményekkel. A nyálkahártya-immunitásnak ugyanis az egyik főfaktora az, hogy milyen a nyálkahártyával közvetlen kapcsolatban lévő flóra összetétele. Az egyik legalaposabban tanulmányozott ezek közül a bélflóra szerepe a stressz és az immunrendszer kapcsolatában. Ha a bélflórában az úgynevezett „jó” baktériumok kerülnek előtérbe, például a Laktobacilusok vagy a Bi­fi­ dobaktériumok, amelyek kifejezetten jótékony hatásúak az immunrendszer működésére, az nagyon sokat segít a krónikus stressz leküzdésében. • A vitaminkészítményeknek mennyi­ re komoly a szerepük az ellenállóképesség növelésében? Folyamatos a vita arról, hogy melyik vitamin mennyire tud segíteni; most épp a D-vitamin van a topon. Semmiképpen sem jó az egyoldalúság. Minél több vitamint vonunk be ebbe a csatába, annál jobb, tehát egy komplex vitaminkezelés hozza meg az eredményt. Fontos az ásványi anyagok bevitele is: a cink és a magnézium hatása kézenfekvő, és tudományosan bizonyított. A C-vitaminnal kapcsolatban már régen nagyon érdekes megfigyeléseket tettek, kimutatták például, hogy a mellékvesének elég jelentős C-vitamin tartalma van, ám stressz hatására ez teljesen ki-

9

Sándor Kata

10

ürül. Nyilvánvalóan ezt érdemes pótolni. • Akkor érdemes ezeket a „stressz­kezelő” szereket már előre adni a gyerekeknek, már az iskolakezdés előtt fel­ tölteni a szervezet tankját? Ugyanúgy fontos a szervezetet beszoktatni az óvodába-iskolába, mint ahogy magát a gyereket az új pszichoszociális környezetbe. Fontos még beszélnünk az alvás szerepéről is. Az éjszakai pihenés során nagyon fontos neuroendokrin és központi idegrendszeri folyamatok zajlanak; ennek különösen nagy jelentősége van kisiskolás korban. Ekkor történik meg például a növekedési hormon elválasztása. Egy jó alvás jó relaxáció, a nyugtalan alvás viszont egy újabb stresszfaktor. • Tehát a szülő próbáljon meg nyugodt estét teremteni, hogy a gyerek a felhalmozódott napi feszültséget fel tudja dolgozni. Ugyanoda térünk vissza: a stresszcsökkentő technikákra. A gyerek, mondjuk, a monitor elől felállva nem fog azonnal elaludni, hasonlóan egy villogó tévéképernyő hosszas nézése után sem lesz nyugodt az alvása. Ha már így telik az este, akkor át kell vezetni őket egy nyugodtabb stádiumba – bár szerintem az lenne jó, ha nem kapnának ilyen ingereket. • A számítógép és a TV ennyire rosszul hat az idegrend­ szerre, és így a hormon- és immunrendszerre is? Hasonlítsunk össze egy mostani filmet egy húsz évvel ezelőttivel! A mai filmek gyorsabbak, a vágások hirtelen jönnek, sokkal több vizuális információ éri a központi idegrendszert, és sokkal hangosabb is egy mai mozi. Ez mind stresszhatás. Ezek az inputok a limbikus rendszeri struktúrákban, tehát pont az érzelmi életünket befolyásoló pályákon összegződnek, amik aztán a hormonális működésünkre vannak jelentős hatással.

Vegyük komolyan, hogy este különösen fontos odafigyelnie a szülőnek arra, mit is csinál a gyerek. A gyerek szempontjából nagyon fontos a személyes kapcsolat, s erre kell gondolni még akkor is, ha egyszerűbb benyomni egy videót, hogy maradjon csöndben, mert akkor nincs vele probléma. • Nem beszéltünk még a táplálkozásról. A sok gyümölcs és zöldség fogyasztása fontos, de mire kell figyelniük a szülőknek? Valóban az ideális az lenne, ha minél több nyers gyümölcsöt, zöldséget fogyasztanának, s ha lehet, ezek ne a konvencionális gazdaságból származzanak. Az ott használt növényvédő szerek és műtrágyák bekerülve a szervezetbe az immunrendszer számára egy újabb kihívást jelentenek. A méreganyagok folyamatos semlegesítése is egyfajta stresszhatás a szervezetnek. Minél több energiát fordít a szervezet arra, hogy ezekkel foglalkozzon, annál inkább erre fog koncentrálódni a máj méregtelenítő funkciója, s az nagyon nagy energiákat vesz el más energiaigényes folyamatoktól, így az immunrendszer működésétől is. • Eshet a szülő abba a hibába, hogy túlságosan felpörgeti gyermeke immunrendszerét, ami emiatt visszaüt? Az immunrendszer is egy kényes egyensúlyban létezik. Amikor a sejtes és a humorális immunválasz – ez a két nagy ága az immunrendszer működésének – egyensúlya felborul, mert az egyik ágat túlerősítjük, az mindenképpen visszaüt. Ez történik akkor, ha nagyon legátoljuk a gyulladásellenes folyamatokat, melyek célja a betolakodó kórokozók semlegesítése. • Ezt hogyan tudjuk legátolni? Ezek normális folyamatok, melyeket túl sok gyulladásgátló vagy nem okszerű antibiotikum használattal tönkretehetünk. Ilyen helyzet alakul ki akkor is, ha indokolatlanul csökkentjük a lázat, tehát egy kis hőemelkedést is komoly lázcsillapítókkal kezelünk. Ezekben az esetekben az immunrendszer átborulhat egy másik irányba, és szélsőséges esetekben allergia vagy valamilyen autoimmun folyamat lehet a következmény. • Maga ellen fordul a szervezet… Pontosan, mert ezeknek a gyulladáscsökkentő mechanizmusoknak az a lényegük, hogy semlegesítsék a betolakodókat. Ha ezt mi megpróbáljuk mesterségesen gátolni vagy túlstimulálni, akkor az a rossz helyzet állhat elő, hogy a szervezet saját maga ellen fordítja ezeket a kétélű fegyvereket. A legfontosabb elv: okosan kell használni a gyógyszeripari vívmányokat.

ÚJ

Minden ízében multivitamin gyerekeknek

4-12 éves gyerekeknek Finom íz, gyümölcsös illat, játékos forma Könnyen adagolható és fogyasztható

Tápanyagtáblázat Energia Zsír - amelybôl telített zsírsavak Szénhidrát - amelybôl cukrok Rost Fehérje Só Laktóz

Átlagos tápérték 100 g-ban 1416 kJ / 333 kcal 0,1 g 0,1 g 78 g 48 g 0g 4,5 g 0,01 g 0g

1 multivitaminban 64 kJ / 15 kcal 0g 0g 3,5 g 2,2 g 0g 0,2 g 0g 0g

Vibovit Aqua és ABC gumivitamin – vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítô. Forgalmazza: TEVA Gyógyszergyár Zrt., 4042 Debrecen, Pallagi út 13. Az étrend-kiegészítô használata nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

HU/VBV/15/0001

TARTÓSÍTÓSZER-MENTES GLUTÉNMENTES LAKTÓZMENTES

11

Amikor a hiperaktivitás és a lehangoltság váltja egymást Régebben mániás depressziónak hívták ezt a betegséget, amelyben a páciens élete során felváltva tapasztal meg örömtelen, lehangolt, életet elutasító, illetve túlfűtött, hiperaktív időszakokat. A ma már bipoláris affektív zavarnak nevezett betegség új neve jobban kifejezi a lényeget: azt, hogy az agyban a jókedv és a rosszkedv szabályozása egyaránt „meghibá­sodik”, ezért mindkét hangulati oldalon megjelennek a szélsőségek. 12

Bánki M. Csaba pszichiáter professzort, a nagykállói Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház tanácsadóját erről a kórképről kérdeztük.

Ez a betegség nem a depresszió egyik („mániás”) formája, még akkor sem, ha bizonyos szakaszait súlyos depresszió jellemzi. A bipoláris affektív zavar éppen azért bipoláris, mert a kórképben olyan szélsőséges érzelmi, hangulati állapotok jelennek meg, amelyek konk­rét életeseményekkel – egy szeretett személy elvesztése, házasság stb. – nem magyarázhatók. Bár a helyes diagnózis a sikeres kezelés szempontjából kulcsfontosságú, ez sokszor nem történik meg, mert egy színes kórképről van szó, amelyben a tünetek gyakran nem egyértelműek. Például az enyhe felfokozott állapot sokszor nem tűnik kórosnak. Ugyanakkor egyes vizsgálatok szerint a „csak” depressziósnak diagnosztizált betegek legalább 20 százaléka – ez Magyarországon több tízezer ember – igazából bipoláris affektív zavarban szenved. A depressziót könnyű észrevenni, hiszen a tünetek nyilvánvalóak: ha az örömtelenség, lehangoltság, alvászavar, enerváltság, étvágyzavar, testi-lelki-szellemi meglassultság, munkaképtelenség és öngyilkossági

gondolatok jelenségei közül öt egyidejűleg fennáll, akkor beszélünk depresszióról. Bipoláris rendellenességben súlyos depressziós periódusok vannak, van azonban a betegségnek olyan típusa, amikor a mániás tünetek nem olyan súlyosak, ezért nem olyan egyértelműek. Elkezd ugyan a páciens „pörögni”, sokat és gyorsan beszélni, szokatlan intenzitással intézkedni és lázasan tevékenykedni, de ez sem önmaga, sem a környezete számára nem elviselhetetlen. Mindenki örül, hogy már nem szomorú, hogy megjött az életkedve, és ezt a periódust mind ő, mind a környezete inkább pozitív, mint kóros dologként éli meg. A beteg és családtagjai ezekről a korszakokról az orvosnál nem is beszélnek, hiszen számukra ezek a gyógyulás, és nem a betegség jelei. • Akkor miért tekinthetjük ezeket az időszakokat tünetnek? Mert a páciens személyiségétől idegen felfokozottságról van szó. Ez a betegség ún. hipomániás formája, melyben a depresszió mély, a mánia azonban enyhe. Létezik a bipoláris affektív zavarnak olyan módo13

zata is, amikor mindkét kóros hangulati állapot csak enyhébb formában jelentkezik, és van olyan is, amikor mind a depresszió, mind a mániás szakasz olyan súlyos, hogy nem lehet nem felismerni: az ilyen mániás beteg önmaga és környezete számára egyaránt elviselhetetlen. Féktelenné és gátlástalanná válhat, megszólíthatja az utcán az embereket, hogy felajánlja magát vagy szolgálatait, minden pénzét felelőtlenül szétszórhatja, kockázatosan viselkedhet, gondolkodás nélkül vásárolhat, esetleg átrendezi a munkahelyét, szóval kritika és kontroll nélkül cselekszik. Ilyenkor persze a diagnózis nem nehéz, de az előbbi két esetben igen, és azok jóval gyakrabban fordulnak elő. A helyes diagnózis felállítása azért fontos, mert a bipoláris zavar – éppen azért, mert a jó- és a rosszkedv szabályozása egyaránt elromlik – depressziós állapotban sem kezelhető jól antidepresszív gyógyszerekkel, sőt azok ezekben az esetekben újabb problémákat (például depresszióból mániába váltást) okozhatnak. A bipoláris zavar kétféle tünetcsoportja nem csupán különböző súlyossággal jelentkezhet, hanem a kettő váltakozása is szabálytalan, kiszámíthatatlan. Sok betegnek kezdetben egymás után több depressziós periódusa lehet, és az első mánia csak évek múlva 14

jelentkezik (a fordítottja is megesik, de az ritkaság). A súlyos depresszióban szenvedő, öngyilkossági gondolatokkal küzdő, örömtelen fiatal betegeknél, különösen, ha antidepresszív terápiára nem reagálnak, mindig gondolnunk kell bipoláris zavarra – tehát arra, hogy a mániás tünetcsoport még nem jelentkezett, vagy olyan enyhe volt, hogy senki nem vette észre. A bipoláris zavar általában fiatal felnőttkorban kezdődik: az első depresszió (vagy ritkábban az első mánia) többnyire a 20. életév előtt már megjelenik. Mivel a betegségben az agy mindkét irányú hangulatszabályozási rendszere hibásan működik, a kétféle tünetcsoport bizonyos értelemben egymástól független életet él. Ezért fordulhat elő – nem is túl ritkán – hogy a hiperaktivitás és a depresszió egyszerre, egyidejűleg jelentkezik. Első hallásra ez szokatlannak tűnik, de a mánia és a depresszió két külön rendellenesség, nem pedig egymást kizáró ellentétek. Ilyen „kevert epizódban” a beteg étvágytalan, pesszimista, nincs kedve élni, sőt a halálra készül, ám ezzel egy időben kórosan aktív, felgyorsult, szervez, nyugtalan, és sokat beszél. Ez az egyik legkínosabb állapot, ilyenkor fordul elő a legtöbb öngyilkossági kísérlet. Részben talán azért is, mert ezeknek a betegeknek a levertség mellett van elég erejük és energiájuk hoz-

zá, míg a „tisztán” depressziós beteg meglassultsága és magatehetetlensége néha még az önpusztító gon­­dolatok valóra váltását is lehetetlenné teszi. • A „mániás” fázis felfokozott állapota kellemes vagy kellemetlen a betegek számára? Az enyhe forma, tehát a hipománia lehet kellemes, főleg egy súlyos depressziós szakaszhoz viszonyítva, de szó sincs róla, hogy a mánia mindig örömteli. Súlyos formája a környezet számára rendszerint elviselhetetlen, de az állandó cselekvési kényszer, a gondolatok szüntelen tolongása – ami miatt megállás nélkül gyorsan és állandóan beszélni kell –, valamint az érzések és késztetések pihenés nélküli „pörgése” a betegnek is gyötrelmes lehet. Ilyenkor belülről a külvilág lassított felvételnek tűnik, mintha mindenki szándékosan akadályozná az ő életét, tehetségét, lendületét – ez pedig dühöt, ingerültséget válthat ki. Régóta megfigyelték, hogy a bipoláris betegség a véletlennél gyakrabban társul kreatív tehetséggel. Sikeres alkotóművészek, írók, költők, festők – sőt a közeli hozzátartozóik is – jóval gyakrabban szenvednek bipoláris affektív zavarban, mint az átlagnépesség. Fordítva ez kevésbé látványos: a rendelőben látott bipoláris betegek között csak kevés a kreatív alkotóművész.

• Milyen gyógyszerekkel és mennyire sikeresen lehet ezt a kórképet kezelni? Egyáltalán, mindig szükség van kezelésre? Hiszen a „normalizálás” a kreativitást bizonyára elnyomja. A bipoláris betegek életének legalább egyharmadát depressziós epizódok teszik ki, míg a mániás szakaszok legfeljebb hat-nyolc százalékot – ami voltaképpen nagyon igazságtalan. Akárcsak az, hogy legfeljebb életük felét töltik valahol a kettő között, egészséges, ún. eutímiás hangulatban. Gondolja csak végig, milyen keserves lehet minden harmadik napot örömtelenül, kedélytelenül, leverten, álmatlanul és étvágytalanul tölteni. Ennek ellenére néha vannak esetek, amikor a kezelés során valóban mérlegelni kell, hogy mi az ára a rendellenes hangulati epizódok normalizálásának. Egyébként erre a mérlegelésre a bipoláris betegek nap mint nap rá is kényszerítenek bennünket, hiszen ők a legkevésbé állhatatos gyógyszerszedők. Pedig a tartós és folyamatos gyógyszereléssel nagy többségük egészséges hangulatba juttatható, és legalább kétharmaduk hosszú éveken át tünetmentes is maradhat, tehát szenvedés nélküli, teljes életet élhet. Ennek ellenére gyakran nem veszik be a gyógyszereket, hol a mellékhatások miatt, hol pedig azért, mert a mániás szakaszok elmaradá15

sát gondolkodásuk meglassulásaként, kreativitásuk csökkenéseként, örömforrásaik elvesztéseként élik meg, amiben lélektani szempontból van is némi igazság. Egyes gyógyszerek például a libidót is csökkenthetik, amit a betegek érthetően rosszul viselnek. A bipoláris zavar egyik leghatásosabb gyógyszere mindmáig az évtizedek óta ismert és használt lítium. A lítium stabilizálja a hangulati életet, megszünteti a mániát, és tartós szedés mellett képes megelőzni mind a mánia, mind a depresszió visszatérését. Ráadásul meggyőző statisztikai adatok szerint a lítium az egyik leghatékonyabb antiszuicid (öngyilkosságmegelőző) szer. Ugyanakkor tény, hogy lehetnek kellemetlen és zavaró mellékhatásai. Másik hátránya, hogy a kezelés során a vér lítiumszintjét háromszornégyszer ellenőrizni kell, mivel a hatásos és a mérgező dózis elég közel van egymáshoz. A bipoláris betegségben hatékony gyógyszerek másik csoportját az ún. antikonvulzív hangulatstabilizálók alkotják, mint az eredetileg antiepileptikumként használt karmazepin, a valproinsav sói vagy a lamotrigin. Ezek a gyógyszerek majdnem olyan hatásosak, mint a lítium, ugyanúgy stabilizálják a hangulatot, szintén ki tudják védeni az újabb mániás vagy depressziós epi16

zódokat, de ezek vérszintjét nem kell folyamatosan ellenőrizni. Mellékhatásoktól azonban, sajnos, ezek a szerek sem mentesek. A bipoláris betegség gyógyszereinek harmadik családját a második generációs antipszichotikumok (ari­ piprazol, olanzapin, quetiapin, risperidon, ziprasi­don stb.) jelentik. Ezek a szerek hatásosan gyógyítják a mániát, ugyanakkor a régi, első generációs anti­ pszichotikumokkal szemben nem provokálnak depressziót, éppen ellenkezőleg: a bipoláris betegség depressziós epizódjait is hatásosan szüntetik. Ilyen kezeléssel tehát úgy múlik el a mániás, esetleg a „hipomániás” – vagy éppen a „kevert” – állapot, hogy a helyében nem alakul ki depresszió. Néha ezeket a gyógyszereket lítiummal vagy valproáttal kombinálva érjük el a legjobb eredményt, a tartós tünetmentességet és a visszaesések megelőzését. Vannak tehát eszközeink arra, hogy a bipoláris affektív zavarban szenvedőknek jó életminőséget biztosítsunk. Mai ismereteink szerint azonban a gyógyszereket az esetek túlnyomó többségében éveken át szedni kell, különben a betegség szinte biztosan újra megjelenik. Bakos Júlia

Készítmény megnevezése

Termelői ár (Ft)

Bruttó fogyasztói ár (Ft)

Kiemelt támogatási kategória (%)

Kiemelt támogatási összeg (Ft)

Térítési díj kiemelt támogatás esetén (Ft)

Vonatkozó indikációs pont (Eü. pont) Eü 90

Közgyógy keretre adható-e

Emelt/kiemelt támogatásra vonatkozó paraméterek

ARIPIPRAZOL-TEVA 15MG TABLETTA 60X

25 600

29 102

100

28 802

300

10/a3, 10/b4

Igen

ARIPIPRAZOL-TEVA 30MG TABLETTA 30X

25 600

29 102

100

28 802

300

10/a3, 10/b4

Igen

17

Ma már a betegek 60-70 százaléka

rohammentessé válhat…

Az epilepszia az egyik leggyakoribb idegrendszeri zavar: a gyerekek egy, a felnőtteknek pedig fél százalékát érinti. Évezredek óta ismert betegségről van szó, amelyhez furcsa­ sága miatt a történelem folyamán a legkülönbözőbb képzetek kapcsolódtak: az ókor­ ban azt gondolták, hogy az epilepsziás az istenek kiválasztottja, a középkorban pedig azt, hogy testét az ördög szállta meg. Az epilepsziát tulajdonképpen az 1930-as évek, a modern szerves kémia és gyógyszerkémia megszületése óta próbálják kezelni, egyre nagyobb sikerrel. Ma már rutinszerűen végeznek műtéteket is. 18

Halász Péter ideggyógyász professzorral, a hazai epilepszia-gyógyászat és -kutatás doyenjével beszélgetünk a betegségről, illetve a kezelés lehetőségeiről.

Az epilepszia az agy betegsége; lényege, hogy az agy bizonyos részei fokozott izgalmi állapotba kerülhetnek. Ezek az ún. epilepsziás rosszullétek, amelyek konkrét tünetei az érintett, a rohamok kiindulópontjaként szolgáló terület működésétől függenek, és annak jellegzetességeit mutatják. Tehát például a látórendszer epilepsziás izgalmának eredményeként látási hallucinációk jelentkezhetnek, a mozgatórendszer túlműködése pedig görcsöket idéz elő. Sokféle epilepsziát ismerünk. Vannak olyan formák, amelyek erősebben kapcsolódnak konkrét agyi területekhez, és vannak olyanok – ezek az ún. generalizált epilepsziák –, amelyek nagy általános rendszerekből, például a thalamokortikális szisztémából származnak diffúz módon. A lokalizációhoz köthető, illetve a generalizált formák között már a diagnózis felállításakor különbséget kell tennünk, ugyanis a gyógyszerelés szempontjait, de a műtéti lehetőséget is alapvetően meghatá-

rozza, hogy milyen típusú betegséggel állunk szemben. • Milyen okok vezethetnek az epilep­ szia kialakulásához? Sokféle okot ismerünk. A fokális, tehát inkább körülhatárolt struktúrák túlműködéséhez köthető betegség hátterében többnyire valamilyen szerkezeti változást előidéző agyi trauma, fejlődési rendellenesség, vérellátási zavar, illetve tumor állhat, míg a generalizált formáknál genetikai okokkal magyarázható a túlzott ingerlékenység. Ez utóbbi, genetikus tényezők jóval ritkábban, de előfordulhatnak a lokális megbetegedések ese­­­ tében is. Az epilepszia bármilyen élet­korban jelentkezhet, leggyakrabban azonban csecsemő- és időskorban jelenik meg. A gyerekek jelentős része „ki­ növi” a betegséget, ezzel magyarázható, hogy a felnőtt népességben előfordulása ritkább. • Ha jól emlékszem a gyógyszerkémia történetére, már a hőskorban, a szin­

tetikus kémia kezdetén megjelentek az első epileptikumok, persze vélet­ lenek, nem pedig tudatos gyógy­ szertervezés ereményeként. Így van. Az első gyógyszer, amelyet már az 1930-as években használtak az epilepszia kezelésére, egy barbiturát szerkezetű, nagyon általános idegrendszeri hatóanyag, a sevenal volt. Később jelentek meg a hidantoinok, melyek az első igazi antiepileptikumok voltak, majd jöttek a ma már szintén klasszikusnak tekinthető szerek: a karbamazepinek és a valproátok. A 80-as évek végéig ezekkel a gyógyszerekkel próbáltuk megszabadítani betegeinket a rohamoktól. A probléma az volt, hogy ezeknek sokféle mellékhatása van, és mivel a páciensek egész életükön át gyógyszerek szedésére kényszerülnek, a mellékhatások sok nehézséget okoztak; gyakran bizony igen nehéz volt megállapítani, hogy mely tünetek a betegség, és melyek a mellékhatások következményei.

19

A 80-as évek végétől azonban forradalmi változások következtek be az epilepszia kezelésében. Az agy, illetve az epilepsziás túlműködések jobb megismerése révén tudatos gyógyszertervezésre nyílt lehetőség, és ennek eredményeként ma már kb. 20 féle, hatásmechanizmusában többé-kevésbé eltérő antiepilep­ti­kum­mal rendelkezünk. Az új szerek legalább olyan hatékonyak, mint a régiek, de kevesebb a mellékhatásuk, és sokkal kevésbé lépnek interakcióba más gyógyszerekkel. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen megkön�nyíti a kezelést, ha a páciensnek egyéb betegsége is van, vagy például fogamzásgátló készítményt szeretne szedni, de az antiepileptikumok kombinációban való alkalmazhatóságában is jelentős tényező. Az újabb gyógyszerek birtokában szinte személyre szabott terápiát alkalmazhatunk. Például női betegeinknél ki tudjuk választani azokat a szereket, amelyek biztosan nem károsítják a magzatot vagy a csecsemőt, azaz amelyek szedése mellett a páciens nyugodtan vállalhat terhességet, és szoptathat. A biztonság érdekében így is szükséges, hogy a terhesség tervezett legyen. Időskorban pedig más társbetegsé-

20

gek ellen adott szerekkel kell az antiepileptikumokat együtt adni, ami könnyebb, ha nem kell interakciókkal számolnunk. Az egyénre szabott terápia lehetősége jelentősen megnövelte a kezelés hatékonyságát, és ma már betegeink 60-70 százalékában tartósan rohammentes állapot biztosítható. • Melyek a legfontosabb újabb gyógyszercsaládok? Mielőtt erre válaszolnék, hadd beszéljek az átmeneti korszakról is és pár nem típusos antiepileptikum alkalmazásáról. Az új gyógyszerek megjelenése előtt volt egy időszak, amelyben a gyárak retard készítmények fejlesztésével próbálták a régi gyógyszerek hatékonyságát növelni, illetve mellékhatásaikat csökkenteni. A fokozatosan felszívódó szerek egyenletesebb hatóanyagszintet biztosítanak a vérben, és a betegek terápiahűsége is javul, hiszen kevesebbszer kell az adott gyógyszert bevenni. Nagyon érdekes és ellentmondásos a diazepinek anti­epilep­ tikumként történő alkalmazása. Ezek szorongásoldó, izomlazító, altató hatású anyagok, amelyek az epilepszia krónikus kezelésében ugyan nem váltak be – egyrészt a hozzászokás miatt, másrészt bizonyos szempontból ronthatnak a bete-

gek állapotán –, de epilepsziás rohamsorozatok gyors megfékezésére még ma is használhatjuk őket. Az új generációs antiepileptikumok jelentős csoportját képezik a nátriumcsatorna-blokkolók, amelyek többféle molekuláris mechanizmussal képesek a normál tartományhoz képest jelenlévő idegingerületi többletet csökkenteni. Fontos családot alkotnak a gammaaminovajsav nevű neurotranszmitter, a GABA receptorainak működését befolyásoló szerek is; ezek a gátló működés fokozásával érik el a sejtek ingerlékenységének csökkenését. Vannak olyan szerek is, amelyek a szinapszisok előtt elhelyezkedő, az ingerületáttevő anyagot tartalmazó hólyagocskák membránműködésének szabályozásával érik el a túlműködés mérséklődését. • A gátlás fokozása logikus, de elvileg egyszerűbbnek tűnik az izgalom csök­ kentése. Ilyen szerek nincsenek? Természetesen ez egy erősen kutatott terület, de még kevés olyan szert sikerült készíteni, amely az izgalmi állapotot csak a kívánt régióban csökkentette volna. Az „univerzális” működéscsökkentő hatás miatt a kísérleti szerek a mozgás és a szellemi funkciók terén egyaránt nemkívánatos hatásokat mutattak. De van már ilyen szer hazánkban is forgalomban. • Az epilepszia kezelésében mikor le­ hetséges és kívánatos a műtéti be­ avatkozás? A betegek 10-15 százalékánál hagyományos idegsebészeti műtéttel meg tudjuk gyógyítani a pácienst. Ez akkor lehetséges, ha a rohamok egy teljesen körülírt

területről indulnak ki, melynek eltávolításával nem veszít el a beteg valamilyen fontos funkciót: beszéd- vagy íráskészséget, beszédértést, látást, memóriafunkciókat stb. Természetesen a műtéti kezelés nagyon sokrétű, nem egyszer a koponyán belülre is implantált elektródok alkalmazását, tartós video-EEG rohammonitorozást és komputerizált agyi képalkotók alkalmazását tesz szükségessé. Fejlődésnek indult egy új technika, amelyet neuromodulációnak hívunk; Parkinson-kór esetén ezt már régebben kezdték alkalmazni. A mély agyi stimulációs eljárások esetén bizonyos kéreg alatti területre, például a talamuszba ingeradó elektródát ültetnek be, és az ingerlési programot egy, a kulcscsont környékére beépített, programozható külső agyi pacemakerrel állítják be. Az elektromos

ingerek hatására a görcskészség csökken, mégpedig függetlenül attól, hogy a rohamok az agy mely területéről indulnak ki. Fejlesztés alatt áll egy olyan neu­ romodulációs technika is, amelyben beültetett elektródahálóval közvetlenül a rohamok kiinduló területét célozzuk meg elektromos ingerléssel, ugyancsak egy beépített ingeradó programmal. Ennek a legmodernebb változatában csak a roham megindulása helyezi működésbe az ingerlést. Régóta használatos technika a vagus ideg krónikus ingerlése, amelyben a vagus ideg nyaki szakaszának közelébe ültetik be az elektródát, és a stimulációs impulzusokat az ideg szállítja az agyba. A stimulációs technikákat olyan páciensek esetében próbálják alkalmazni, akiknek betegsége gyógyszerekre nem reagál.

21

magvak, bogyók

zöldségek, gyümölcsök

húsok

• Egyéb, ún. alternatív terápiák szóba jöhetnek az epi­ lepszia kezelésében? Gyerekeknél egyre többször használják az ún. ketogén diétát, amely lényegében szénhidrátmentes, zsírban, húsban gazdag táplálkozást jelent. Ez olyan biokémiai változásokat eredményezhet az agyban, amelyek a görcskészség csökkenését idézhetik elő. A diétát nem könnyű betartani, ezért

sokan nem tudnak kitartani mellette, és csak dietetikus együttműködésével tanácsos belefogni. Gyakran jót tesz a jóga, amelynek mai tudásunk szerint ugyan nincsen specifikus gyógyító hatása, de a hozzá kapcsolódó relaxáció, illetve egyéb pszichés tényezők jobb életminőséghez segíthetik betegeinket. A pszichoterápia, a lelki megküzdési stratégiák elsajátítása a jógától függetlenül is nagyon fontos az epilepsziával élő betegek számára. Léteznek mechanikus „rohamvédő” technikák is. Ha a ros�szullét bizonyos testrészek megváltozott működését idézi elő, például a beteg tudja, hogy rohama lesz, mert zsibbadni kezd a karja, akkor a kar leszorításával olyan szenzoros ingert juttathat az agyba, amely elnyomja a görcskészséget, és a kar rángatózása kivédhetővé válik. A homeopátiáról, akupunktúráról, talpmasszázsról, biorezonancia-terápiáról azt tudom mondani, hogy epilepszia esetében alkalmazásuk szerintem teljesen eredménytelen. Bakos Júlia

Halász Péter professzor idén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Ez az évforduló is alkalmat adott arra, hogy közreadjuk a vele készített interjút. Önmagáról, hitvallásáról így ír honlapján:

„Elkötelezett ember vagyok, és mélyen hiszek abban, hogy az élet értelme igaz (vagy igaznak vélt) lelkesítő ügyek szolgálata. Csak akkor valósíthatjuk meg magunkat, ha küldetést teljesítünk. Ideggyógyászként már korán meg­ ragadott az epilepszia, ez a még akkor rejtélyes betegség. Életem során végig követhettem, ahogy fokozatosan feltárulnak a titkai, amelyek oly szoros kapcsolatban vannak az agyműködés mind jobb megismerésével. Az epilepszia ablakot nyitott számomra (és az idegtudományok számára is) az agyra, amelynek vizsgálata, kutatása, betegségeinek gyógyítása, soha el nem múló érdeklődésem tárgyává vált. Mindig megújuló örömömet lelem abban, hogy a munkánk egyszerre igényli a detektív vagy régész munkájának feltáró logikáját és talán nem profán, ha így jellemzem – a papi elhivatottságot. Gyermekkoromra a háború és a faji megkü­ lönböztetés nyomta rá bélyegét és ez alakította ki bennem az elnyomottak és másságuk miatt kirekesztett emberek iránti együttérzést. Az az igény, hogy tegyek sorsuk javítása érdekében, szintén szerepet játszhatott az epilepsziával kapcsolatos érdeklődésem kialakulásában.” 22

Epilepszia hirdetés

23

Cukorbetegség és Alzheimer-kór

Az elmúlt években több olyan tudományos közlemény jelent meg, amelyek értelmében az Alzheimer-kór tulajdonképpen az agy cukorbetegségének is tekinthető. Dr. Tabák Ádámmal, a Semmelweis Egyetem 1. számú Belgyógyászati Klinikájának diabetológusával a cukorbaj és az Alzheimerkór kapcsolatáról, a fenti értelmezés hátteréről, realitásairól beszélgetünk. 24

Kétféle cukorbetegséget különböztetünk meg. Az 1-es típus egy autoimmun betegség, melynek lényege, hogy az immunrendszer antitesteket állít elő a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjei ellen, és elpusztítja azokat. A betegek szervezetében így nincs inzulin, hiszen nincs, ami a hormont „legyártsa”. Az egyik olyan kapocs, amely összeköti a két kórképet, hogy a gyulladásban lévő pankreászban lerakódik egy fehérje (pankreász sziget amiloid polipeptid), amely megjelenésében és szerkezetében hasonlít ahhoz a fehérjéhez (béta-amiloid pep­ tid), amely Alzheimer-kór esetén az agyban rakódik le. A másik típusú cukorbaj a 2-es, amelyről általánosságban kijelenthetjük, hogy a túlsúlyos és kövér emberek betegsége. A diabétesznek ebben a formájában nem az a baj – legalábbis eleinte –, hogy nem termelődik inzulin, hanem az, hogy ún. inzulinrezisztencia van jelen, azaz a sejtek nem képesek az inzulin hasznosítására. Itt érkeztünk el a két betegség közötti második kapocshoz, ugyanis Alzheimer-betegségben az agyban mutatható ki inzulinrezisztencia. Ez azért nagyon érdekes, mert az agy alapvetően nem inzulinfüggő szerv. Az agy ugyan cukorral táplálkozik, de sejtjeinek a cukor felvételéhez, hasznosításához nincs szükségük inzulinra. • Akkor az agy esetében mit jelent az inzulinrezisz­ tencia? Az inzulinnak nemcsak a szénhidrát-, hanem a zsíranyagcserében is van jelentősége. Ezen kívül növekedési faktorként is működik, tehát sejtszaporodást is előidézhet, illetve szabályoz, azaz a sejtek fejlődésében vagy halálában is lehet szerepe. Az inzulin másik funkciója az agyban, hogy jóllakottsági hormonként

működik. A hipotalamusz nevű agyterületen lévő inzulinreceptorokhoz kötődve az inzulin segíti a jóllakottságérzés kialakulását, a táplálékfelvétel befejezését. Szóval azt, hogy ne együnk mértéktelenül. Alzheimer-kór esetén az agy inzulinrezisztenciája ezekben a funkciókban figyelhető meg. • Jól értem, hogy az inzulinrezisztencia-jelenség lényege, hogy a sejtek nem képesek hasznosítani az inzulint, és ha ez a periférián történik, 2-es típusú cukorbetegség alakul ki, ha pedig az agyban, akkor Alzheimer-kór? Ezt így nem mondhatjuk. Amit biztosan állíthatunk, az az, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a periférián lévő szervek mindegyikében kimutatható inzulinrezisztencia. Ez gyulladásos folyamatokat indít el, melyek cukorbajhoz vezetnek. Az inzulinrezisztencia tehát a betegség kialakulásában oki szerepet játszik. Alzheimer-kór esetén megfigyelték az agyban az inzulinrezisztenciát, de nem tudjuk, hogy ez ok, vagy okozat. Elképzelhető például, hogy ez nem a betegség oka, hanem annak következtében, valamiféle védekezési reakció eredményeként jön létre. • Az 1-es típusú cukorbetegségnél a hasnyálmirigyben, il­ letve Alzheimer-kór esetén az agyban megfigyelhető fe­ hérje-lerakódások a probléma egy másik vonulatát je­ lentik? Így van. Mint mondtam, a lerakódott fehérjék szerkezete és megjelenése hasonló, és ezeknek a lerakódásoknak szerepük lehet a sejtek pusztulásában. Ezért gondoljuk, hogy az 1-es típusú cukorbetegség patomechanizmusának felderítése segíthet az Alzheimer-kór kialakulásának megértésében, és ez persze fordítva is elképzelhető. A képet azonban tovább bonyolítja, hogy a cukorbetegekben a szellemi működések hanyatlása nagyobb sebességgel történik, mint az egészséges közép- és időskorú populációban. Ezt viszont elsősorban nem azzal magyarázzuk, hogy a cukorbetegekben nagyobb eséllyel alakul ki Alzheimer-kór, hanem azzal, hogy a cukorbaj az erek károsodását okozza, és a szellemi hanyatlásért az agy beteg kiserei a felelősek. • A 2-es típusú cukorbaj kezelésére sokféle gyógyszer áll rendelkezésre, ezek között olyanok is vannak, amelyek az inzulinrezisztenciát próbálják legyőzni, felfüggeszte­

ni. Csökkentik-e ezek a szerek az agyi inzulinrezisztenci­ át is, és ha igen, akkor segíthetnek-e az Alzheimer-kór kezelésében? A 2-es típusú cukorbetegség kezelésére valóban sokféle gyógyszerünk van, de alapvetően a kezelés első lépéseként azt tanácsoljuk, hogy le kell fogyni és többet kell mozogni, mert ezekkel a tényezőkkel az inzulinrezisztencia jelentősen csökkenthető. Tudjuk azt is, hogy a normális testsúlynak és a rendszeres testmozgásnak fontos szerepe van az elbutulás megelőzésében is. A szellemi leépüléssel járó betegségek, így az Alzheimer-kór kezelésére is léteznek gyógyszerek, ezekkel azonban jó esetben is csak lassítani tudjuk a folyamatot, megállítani nem. Igaza van, többféle olyan gyógyszer van a piacon, amelyek az inzulinrezisztenciát csökkentik. Azonban annak eldöntésére, hogy ezek a szellemi hanyatlást lassítják, vagy megállítják-e, olyan több évig tartó, sok betegen végzett követéses vizsgálatok szükségesek, amelyek során a kognitív funkciók alakulását is mérik. Tudomásom szerint folyamatban vannak ilyen tanulmányok, így 4-5 év múlva közelítő információnk lesz arra vonatkozóan, hogy ezek a cukorbetegség kezelésére alkalmazott viszonylag új gyógyszerek kedvezően hatnak-e a mentális funkciók alakulására. Bakos Júlia

25

Az elmúlt évben nagy számoktól vissz­hangzott a nemzetközi gyógyszeripar. A szektorban történt akvizíciók értéke messze felülmúlta az előző években tapasztaltakat: összesen mintegy 350 millió dollár értékben kötöttek üzleteket, ami négyszerese a korábbi évek mértékének.

Fúziók és felvásárlások

a gyógyszeriparban

Mi lehet az oka ennek a kiugrásnak? A generikus gyógyszerek árai világszerte csökkennek, az innováció ugyanakkor egyre drágább és egyre specializáltabb; ez a kettős hatás határozza meg a globális gyógy­ szergyártók stratégiai lépéseit. Ezek a tendenciák egyrészt annak köszönhetőek, hogy egyre bonyolultabbak az érintett ügyletek – hosszan elhúzódó tárgyalással és alkudozással –, másrészt a gyártók és forgalmazók végül egyre többet költenek a felvásárlásokra. Ahogy a gyógyszeriparban mind hangsúlyosabbá válik a fúziók és felvásárlások szerepe, úgy körvonalazódik egy új túlélési stratégia a változó piaci környezetben. A legjellemzőbb kutatási területek a különleges, specializált, akár biológiai készítmények és árvagyógyszerek felé

26

tolódtak, megosztva így a gyógyszeripart egyrészt az innovatív, magas előállítási költségű termékek gyártóinak csoportjára, másrészt az ezekre épülő generikumok piacára. A két szegmens mára már nem lehet meg egymás nélkül: az innovatív gyártó magas költséggel és magas áron piacra dobja több évig szabadalmi oltalom alatt álló termékét, amely oltalom lejártakor, a hatóanyag másolásával előtérbe kerülnek az olcsóbb, generikus termékek. A kérdés, hogy ki állja a kutatás költségét és kockázatát, illetve ki vállalja a gyártással és forgalmazással járó bizonytalanságot a nyereségért cserébe. Az új gyógyszerek kifejlesztésében a kisebb cégek szerepe egyre meghatározóbb. 2004-ben még az új szabadalmak 50%-a származott kis- és közepes méretű vállalkozásoktól,

Annak ellenére, hogy az ügyletek száma csökkent a korábbi időszakhoz képest... ...a felvásárlások átlagos értéke kiugró

Az üzletek aggregált összértéke

de mára ez az arány már 73%, és várhatóan tovább növekszik. Ennek legfőbb oka az, hogy az egyre specializáltabb terápiákat egyre rövidebb idő alatt kell piacra vinni, ez pedig olyan rugalmas szervezeti hátteret igényel, amelyet a nagy globális gyártók méretükből adódóan nem tudnak biztosítani. Az innovátor vállalkozások ugyanakkor az új gyógyszer értékének maximalizálására törekednek, ezért egyre nagyobb arányban viszik tovább az innovációt: 2014ben kétszer annyi regisztrációt jegyeztek be kisméretű cégektől, mint egy évvel korábban. Az új szabadalmak hamarabb és gyakrabban cserélnek gazdát, a vállalatoknak pedig emiatt egyre kevesebb idejük van arra, hogy bebiztosítsák az ígéretesnek tűnő eszközöket. A szabadalmazástól az első licenszig, illetve felvásárlásig eltelt átlagos évek száma 8.4ről 5.9 évre csökkent, és egy adott szabadalom életciklusa

Üzletek száma

során többször cserélt gazdát, mint korábban. A kis- és közepes cégek a gyógyszerforgalmazásban ugyanakkor elvesztik előnyüket: ez még mindig a „big pharma” területe, amely globális lefedettséggel és kifinomult szervezetével e tevékenységet jóval hatékonyabban tudja ellátni. Tavaly az új hatóanyagok közel 70%-a már a regisztrációt követően a húsz legnagyobb gyártó-forgalmazó valame­ lyikének kezében volt. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az innováció forrása 69%-ban felvásárlásokból vagy licenszelésből származik, és csupán 31% a házon belüli fejlesztések aránya. A nagy cégek helyett egyre inkább a kisés középvállalatok fejlesztenek, a nagyvállalatoknak pedig ezt kell becsatornázniuk, hogy biztosítsák fennmaradásukat és nyereségességüket. A felvásárlási tevékenység mögött tehát különböző szándé-

27

A célzott terápiák világában az innováció a kisebb vállalatoktól érkezik Az innováció forrása vállalati típus szerint (szabadalom eredete)

4%

Top 20

Kis

Közepes

Egyéb

Forrás: FDA honlap. IMS-elemzés az elérhető legpontosabb információ alapján. Top 20 vállalat adott évben; Közepes vállalat: Top 21-100 adott évben. Kis vállalat: <100; Egyéb: egyetemek, kórházak és egyéb vállalatok.

kokat figyelhetünk meg. Az egyik jellemző ok a portfoliótisztítás: a gyógyszeripari nagyvállalatok felismerik, hogy nem nyerhetnek minden fronton, ezért azokra a terápiás területekre koncentrálnak, amelyekben a legnagyobb tapasztalattal bírnak. A Novartis élen jár ebben: a GSK-val való együttműködése eredményeként az onkológiában törhet vezető szerepre, míg társa a vakcinák és az alapellátás területén erősödött, a Lillyvel pedig az állategészségügyi portfóliót konszolidálta. A Bayer is az OTC-piacon szeretne vezető szerepet biztosítani magának, a Merck portfóliómegállapodással. Cél lehet továbbá a „legnagyobb 20” gyártó közé való bekerülés, a világelsővé válás egy adott területen, vagy éppen egy teljesen új terápiás területre való berobbanás. Ilyen lett például a Roche számára az idiopátiás tüdőfibrózis kezelé-

28

se, az InterMune vállalat bekebelezésével. A generikus gyártók akvizíciós tevékenysége mögött jellemzően portfólió-bővítési szándék áll, de cél lehet a terjeszkedés (például adott földrajzi régióban helyismerettel rendelkező regionális gyártó felvásárlása, mint a Ratio­ pharm Németországban), illetve a generikus és innovatív szegmensek mellett az úgynevezett harmadik szektorba való belépés. Utóbbi lényege, hogy az egyszerűen forgalmazható kémiai szerekhez képest a jövő generikumai szakértelmet és befektetést igényelnek majd, mind a kutatásfejlesztés, mind a gyártás, mind pedig a forgalmazás terén. A fejlett országok gazdaságai már csak az innovációt, a hozzáadott értéket és a többlet egészségnyereséget tudják majd finanszírozni, ez pedig elkerülhetetlenül a harmadik szektor: a szabadalomvesztett hatóanyagok továbbfejlesz-

A jövő fúziói már nem csak a hagyományos ipar keretein belül várhatóak Biotech Seattle Genetics

Tápszerek

Consumer

B Braun

Reckitt Benckiser

Eü-i digitális innovációk

Medtech

Apple

(diagnosztika és eszköz) Siemens

Meglévő stratégiai együttműködések, integrációk

API/Csomagolás Szállítási rendszerek Bemis

Az egészségügyi egyenlet másik oldala egyre fontosabb

Egészségügyi szolgáltatók

Rx pharma

MayoClinic

Új kapcsolatok... integrációk?

Állategészségügy Finanszírozók

Elanco

Wellpoint

Kereskedelem Celesio

CROs/ CSOs Quintiles

tése felé tereli a generikus gyártókat, beruházásra és kockázatvállalásra ösztönözve őket. Mivel a felvásárlások nagyon magas költségekkel járnak, a gyártók elkezdtek innovatívabb típusú üzleteket kötni; ilyen ügyletek például a swap, vagy akár a joint venture, például a GSK-Novartis OTC vegyesvállalati egyesülése esetén, ahol csak egyes vállalati divíziók váltak érintetté. Ezek az ügyletek segítik a kockázatmegosztást, ennek érdekében pedig egyre összetettebbé is válnak. A pusztán pénzügyi jellegű felvásárlások mellett teret nyert a diverzifikáció és a stratégiai üzletkötés. A GSK-Novartis, a Bayer-Merck, a Lilly-Novartis, valamint az AstraZeneca és Almirall ügyletei mind olyan stratégiai lépések, amelyek célja a vezető szerep megszerzése egy adott területen. Mérlegre kerültek tehát a kutatás-fejlesztés költségei és vár-

Big data/ döntéstámogatás Explorys

ható haszna, és az eredményből az látszik, hogy míg az innovatív termékekből származó profitra szükség van a túléléshez, a fejlesztést érdemes a kisebb, specializált válla­ latokra bízni, amelyek sok esetben csupán pár molekula fejlesztésével foglalkoznak, és jobb eséllyel jutnak eredményre, mint a kihívásokra lassabban reagáló nagyvállalattársaik. Magyarországon a felvásárlásban és a fúzióban résztvevő vál­ lalatok forgalmát illetően a Novartis, az InterMune, a Bayer, valamint a GSK mind érintettek, ám e tevékenységek aktivitása számunkra sokszor csak tompítottan érezhető, ahogy maga az innováció is jellemzően később ér el hozzánk. Szepesházi Zsolt IMS Health

29

Patika az útikönyvből Beszélgetés dr. Léber Antalné szakgyógyszerésszel, a budapesti Pázmány Péter Gyógyszertár vezetőjével

Az Egyetem téren, az ELTE jogi karának épületével szemben álló patika officinájának gyönyörűen restaurált belső berendezése műemléki védettséget élvez, az eredeti eszközök, tárolók, edények különleges hangulatot árasztanak. A vezetőas�szony kis irodája kifejezetten egyszerű… • Egy ilyen patinás patikában az ember azt gondolhat­ ja, hogy a tulajdonos bizonyára egy régi pesti gyógy­ szerészdinasztia tagja – persze lehet, hogy a valóság egészen más…

30

Más bizony, hiszen az Alföldről, a Kiskunságból, közelebbről Szabadszállásról származom, és abszolút első generációs gyógyszerész vagyok! Szüleim ugyanis mezőgazdasággal foglalkoztak: édesapámnak volt néhány hold szőlője, az államosítás után így pincemester lett, édesanyám pedig egy idő után varrással is foglalkozott. Ugyanakkor édesanyám nagyon intelligens és ambiciózus ember volt, ennek megfelelően szigorúan vette a tanulást, ami az öcsémnél nem mindig vezetett eredményre, én viszont amolyan jó tanuló kislány voltam. Így azután amikor eljött a középiskola ideje, mivel a környéken nem volt megfelelő színvonalú intézmény, én a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába

felvételiztem. Ez valójában csak egy beszélgetés volt, és a jó tanulmányi eredményeim mellett az is előnyt jelentett, hogy családunk református volt. Felvettek, én boldogan mentem, de az első idők bizony nehezek voltak – már csak azért is, mert igen távol kerültem a szülői háztól. Szerencsére a lelkipásztorunk fia is oda járt, és így együtt utazhattunk haza a szünetekben, azután pedig már az öcsém is ott volt, tehát nem éreztem magam elveszettnek. Sikerült jeles tanulónak lennem a gimnáziumban is… • Mikor kezdett azon gondolkodni, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”, és merre indult gondolatban? Én már kislánykorom óta gyerekorvos szerettem volna lenni. Komolyan vettem Debrecenben is ezt a célt, úgyhogy ráfeküdtem a kémiára, fizikára, biológiára, még különórákra is jártam. A Szegedi Egyetem orvosi karára jelentkeztem – az ugyanis közelebb volt Szabadszálláshoz –, a felvételin azonban valahogy nem volt szerencsém, egy-két ponttal kétszer is lemaradtam. Közben azonban próbáltam elhelyezkedni a szakma közelében, és így adódott az a lehetőség, hogy Szabadszálláson a gyógyszertárban asszisztens-jelöltként dolgozzam. Nagy szeretettel fogadtak, figyeltek rám, tanítottak, szóval megszerettem ott a munkát és a

gyógyszertár levegőjét, hangulatát is. Így amikor másodszor sem lett elég a pontszámom az orvosira, átjelentkeztem a gyógy­szerészi karra, ahol viszont öröm­ mel fogadtak. Jól is ment az egyetem, hiszen komoly alapjaim voltak – persze, az analitika vagy a szerves kémia azért nem volt egyszerű, de én nagyon rendszeresen és módszeresen tanultam, és végül is jól végeztem. Azonban már Budapesten, mert még egyetem közben férjhez mentem egy pesti fiatalemberhez, és átkértem magam a fővárosi egyetemre, ott fejeztem be a tanulmányaimat. • Végzés után fel sem merült más, mint a patika?

Nem, én nem tudtam magam elképzelni, mondjuk, egy laborban, hogy naphosszat ott magamban titráljak: megszoktam a betegeket, a kontaktust. Akkor – a nyolcvanas évek elején – szerencsére már nem volt szokás a végzősöket jó messzire helyezni a lakóhelyüktől, úgyhogy simán a Sas-hegy aljánál levő otthonunk közelébe, a Déli pályaudvarral szemközti nagy gyógyszertárba kerültem. Nagyon jó tanulóéveket töltöttem ott, az expediálástól a magisztrális gyógyszerek készítéséig mindenbe belejöttem. Ráadásul az egy kijelölt gyógyszertár volt, ami azt jelentette, hogy külföldi gyógyszereket is forgalmaztunk, szóval ott dolgozhattam a sűrűjében,

31

több műszakban, állandó ügyeletben. Közben aztán megszületett a fiam – aki ma már itt dolgozik asszisztensként… • Mit célzott meg, miután visszatért a munkához? Azt mondtam a Gyógyszertári Központban, hogy szeretnék a kerületemben ma­radni, vagy esetleg a belvárosba, az V. kerületbe kerülni. Nem is telt el sok idő, felhívtak, hogy lenne egy kis patika Budapest központjában, az Egyetem téren. Gondoltam magamban, ez nekem pont megfelel minden szempontból, és örömmel elfogadtam. Korábban sokszor elmentem előtte busszal, és emlékeztem, hogy milyen sokáig el volt takarva a portál, mert tatarozták: mint kiderült, kívülbelül felújították, beleértve az infrastruktúrát, a fűtési rendszert is. Ugyanakkor hiába van elvileg jó helyen, mindig is a kerület legkisebb forgalmú, egy műszakos patikája volt. A környék lakossága meglehetősen elöregedett, ami az idők során még fokozódott, ugyanakkor persze a belváros rekonstrukciójával azért frekventáltabb hely lett belőle. Az officina gyönyörű belső bútorzata műemlék jellegű, jó állapotban tartották, később azért a privatizáció után én azért némileg felújíttattam, restauráltattam a bútorokat. • Rögtön vezetőnek került ide? Nem, beosztott gyógyszerésznek, és nem fogja elhinni, de összesen tizenegyen dolgoztunk itt akkor! Három gyógyszerész, két főállású asszisztens, két-három asszisztens-jelölt, két pénztáros néni, kisegítők – ma elgondolni is döbbenetes, hogy annyian tapostuk itt egymás sarkát… Igaz persze, hogy akkor a kamillacsomagolástól a szódabikarbóna kimé-

32

résén át a különböző porok készítéséig akadt feladat bőven az asszisztenseknek, a tanulóknak is. Közben én tanultam a szakvizsgára, mert a főnökasszony jelezte, hogy néhány év múlva elmegy nyugdíjba, és akkor átadná nekem a vezetést. Ez így is történt, de csak két évig voltam ily módon vezető, mert jött a privatizáció. Kolléganőmmel meg is pályáztuk ezt a patikát, mondván, hogy egy bizonyos ár fölé semmiképpen nem megyünk, mert a forgalom nem teszi lehetővé. Úgy látszik, ezt mások is tudták, nem is alakult ki licitálás, vagyis a meghirdetett áron tudtuk megvenni. Megvenni, és nem bérelni, mert az látszott célszerűbbnek, ugyanis annak semmiképpen nem akartuk kitenni magunkat, hogy azután az önkormányzat esetleg évről évre emelje a bérleti díjat. • Hogyan alakult azután a forgalom, és miként próbál­ ták esetleg növelni? Tulajdonképpen akkoriban azért nem is volt olyan rossz a helyzet, mert az egyetemen bizonyos napokon működött egy üzemorvos, aki olyankor ontotta a recepteket, és a Váci utcai háziorvosi rendelőből is szép számmal kerültek hozzánk betegek. Az egyetemen még sokkal több hallgató volt, a levelezőkkel együtt, és az átmenő forgalmunk is nőve­ke­ dett valamelyest, a belváros fejlődésével. Azután – még a liberalizáció előtt – egy szállodaépítés miatt a Kígyó utca sarkán levő gyógyszertárat áthelyezték az Irányi utcába, egészen közel az orvosi rendelőhöz, és ez bizony nagyon sok beteget elvitt tőlünk, annak ellenére, hogy azért sokan hűségesek maradtak hozzánk. Majd jött maga a liberalizáció,

patikák nyíltak a közelben, például az Astoriánál, és persze a belvárosban erőteljesen próbálkoztak a patikaláncok is. • Mit lehetett tenni ebben a helyzet­ ben? Többet dolgozni, ahogyan mondani szokták, látástól Mikulásig. Lecsökkentettük a létszámot a minimálisra, a kolléganőm időközben nyugdíjas lett, és már csak négy órában dolgozik, vagyis amikor ő nincs, akkor mindig nekem kell itt lennem. Nem lehet mást tenni, mint még jobb kapcsolatot kiépíteni a betegekkel, a hozzánk betérőkkel, még többet tenni a problémáik megoldása érdekében. Arra például büszke vagyok, hogy sokan, akik időközben elköltöztek innen, továbbra is visszajárnak hozzánk, mert valahogyan így érzik magukat biztonságban. Vannak házi készítményeink,

különböző krémek és más hasonlók, ame­ lyeket megkedveltek, és sokan ezért is ragaszkodnak hozzánk. Természetesen a liberalizáció előtti, mondjuk, 2005-ös forgalmunkat meg sem közelítjük, de talán egy kis lassú növekedés azért látszik. • Nem került eddig szóba, de úgy kép­ zelem, hogy a külföldiek itt jelentős vásárlóerőt jelentenek, nem? Persze, ez így van, és tudomásom szerint benne is vagyunk bizonyos útikönyvekben, mint Budapest egyik legszebb patikája, azonban az itteni mozgás meg sem közelíti az „igazi” belváros, a Kossuth Lajos utca túloldalán levő városrész nyüzsgését. Az is igaz, hogy azért a külföldiek egyre inkább jelen vannak nemcsak a nyári időszakban, illetve az év végi ünnepek környékén, hanem lassan a többi évszakban is, a közeli szállodákba példá-

ul gyakran érkeznek buszos csoportok, és ez is jelent némi kis forgalmat. • Mit gondol a jövőről, a szakma egé­ szét tekintve is? Nagyon fontosnak tartottam azt az elképzelést, hogy gyógyszertárakat alapvetően csak gyógyszerészek birtokoljanak, de ebben most azért kicsit csalódott vagyok. Tudom, hogy van még némi idő a törvény végrehajtási határidejének lejártáig, azonban nem nagyon látom a jeleit a valódi változásnak. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan fog ez pillanatok alatt lejátszódni, például a patikaláncok esetében. Márpedig én azért titokban azt reméltem, hogy ennek az intézkedésnek olyan hatása is lehet, hogy csökken a patikák száma, ami szerintem most irreálisan magas. László István

33

fotó: Gordon Eszter

Borcsok Eniko a halhatatlan

Börcsök Enikő idén lett a Halhatatlanok Társulatának tagja. Talán ő minden idők legfiatalabb Örökös Tagja. És nem véletlenül. A közönség nem téved. Ezt a tagságot ugyanis a közönség szavazatai alapján lehet elnyerni. színház a pillanat művészete; egy előadás sosem lehet kétszer egyforma. Vannak olyan színházi pillanatok, amiket az ember sosem felejt el, amik beégnek. A színész, ahogyan ült. Ahogy kinyújtotta a kezét. Ahogy ránézett. Ahogy hátrafordult. Ahogy megszólalt. Egy színházi előadást az ilyen mozzanatok összessége tesz emlékezetessé. Ha tíz-tizenöt év távlatából csak egy-egy ilyen pillanat jut eszünkbe, akkor nem az előadás volt jó, hanem a színészi alakítás, 34

de az nagyon. Szerencsés az a színész, akinek ebből is, abból is jut. Börcsök Enikő halhatatlan színész. Olyan, mintha minden sorsot ismerne, mintha már minden szerepében élt volna egyszer. Ős-tudása lehet az emberi létről. Nyers és erős minden színpadi mozdulata, karcol a hangja. Megvan az a különleges képessége, hogy az ezer férőhelyes Vígszínházban is úgy tud megszólalni, mintha két méterre ülne a nézőktől. Úgy esnek ki a szájából a

fotó: Gordon Eszter

fotó: Gordon Eszter

szavak, mintha akkor találná ki őket, mintha a nappaliban beszélgetne valakivel. Talán ez lehet a kortárs verziója a klasszikus „vígszínházi stílusnak”, amit annak idején, a színház alapításakor az első igazgató, Ditrói Mór, majd később Jób Dániel követelt meg a színészektől, és ami az évek alatt olyanná formálódott, hogy a ’70-es években Várkonyi Zoltán igazgatása alatt a Vígszínház lett Budapest legsokoldalúbb színházi műhelye. Börcsök Enikő halhatatlan színész. Nem kételkedik ebben senki, aki látta valaha játszani. Marton László osztályában végzett, 1991-ben. Kaposvárra szerződött, pechjére a nagy kaposvári korszak végén. (Júliát azért úgy játszotta el, hogy hirtelen fogalom lett a neve: A Börcsök.) Három év után eljött, hívta Marton a Vígbe. Sokan aggódtak, hogy kevés lesz neki a Vígszínház, inkább a Katonában volna a helye. Eleinte nem is játszott olyan sokat és olyan nagyokat, mint amire vágyott. Pedig akkor már túl volt két legendás filmszerepen is, leforgatta a Zsötemet Salamon Andrással és az Édes Emma, drága Böbét Szabó Istvánnal. Ezekben az években nagyon beteg volt, utolsó éves főiskolás korában derült ki, hogy új vesére lesz majd szüksége. Hosszú évekig járt dialízisre, szedett gyógyszereket. 1997-ben a Vígszínház mű-

sorra tűzte O’Neil Boldogtalan holdját. Josie lett volna Börcsök első igazi nagy szerepe a fővárosban, miatta, neki vette elő a darabot Horvai István. Aztán a próbafolyamat alatt jött az értesítés: van vese! Most kell menni! A kőszínházak nagyüzemi protokollja szerint ilyenkor valaki átveszi a szerepet. De Horvai nem engedte: vagy Börcsi, vagy senki! Horvai a XX. század egyik legnagyobb színészpedagógusa volt, pontosan tudta, hogy ez a szerep Börcsié, pont akkor, pont így. És elhalasztot35

fotó: Gordon Eszter

ták a bemutatót. És Börcsi tudta, hogy van miért küzdenie: a színház és Josie várja őt. Persze, nem minden szereppel lehetett ezt megtenni. A Sógornők című előadás már műsoron volt, amikor Börcsi kórházba került. Átvariálták a szereposztást, ment tovább az évad. A gyógyulása után visszavette a szerepet. Az előadás vége felé Kútvölgyi Erzsébet – szövege szerint – azt mondja Börcsök­nek: „Rose, most már elég, adjátok vissza, tudom, hogy te találtad ki, tudom, hogy mekkora színésznő vagy”. És azon az előadáson, amelyen Börcsi visszatért, ebben a pillanatban odafordult a színpadon lévőkhöz, és mintha a szövegét folytatta volna, megkérdezte: „Ugye milyen nagy színésznő?” Simán belefért a szerepbe. A nézőtéren nem 36

fotó: Almási J. Csaba

tűnt fel senkinek. Ebben a mondatban benne volt minden szeretet, tisztelet, aggodalom és öröm. Nem tudom, létezik-e igazabb színházi pillanat. Nagy találkozása volt Zsótér Sándor rendezővel. Először az Iglicben dolgoztak együtt a Házi Színpadon, aztán jött a Szecsuáni jóember, a Kaukázusi krétakör, az Ibusár, A kék madár, legutóbb pedig a Téli utazás. Börcsök egy interjúban elmondta, mindig várja a Zsótérral való munkát, mert óriási szabadságot ad. Nem mondja meg pontosan, mit hogyan szeretne látni, hanem kíváncsi a színészek fantáziájára: engedi játszani a színészeket, és az ő ötleteiket csiszolja hozzá a saját elképzeléseihez. Most a Színművészeti Egyetemen közös osztályt visznek.

Börcsök Enikő halhatatlan színész. Játszhat férfit, nőt, kisfiút, tündért, háziasszonyt, klasszikust, kortársat, néma lányt, szubrettet, öregedhet a szemem előtt száz évet, mindet elhiszem neki, mert azzá válik, akit játszik. Elhittem az autista lányt is a Nemsenkilény című monodrámában, melyet autista szerzők műveiből, naplóiból állított össze. Sokat járt a Vadaskertbe, ahol autista gyerekekkel foglalkoznak. Szinte velük élt, figyelte őket. Elfigyelte a gesztusaikat, a mozgásukat, a legapróbb részletekig. Az előadáson féltem, hogy kárt tesz magában, pedig tudtam, hogy csak színház. Ez után az előadás után kezdett egyébként sorstársai, a szervátültetettek felé fordulni. Hosszú ideig beszélni sem szeretett a beteg-

fotó: Gordon Eszter

fotó: Gordon Eszter

ségéről, de aztán úgy érezte, erőt adhat azoknak, akik még a műtét előtt állnak. Néhány éve a Transzplantációs Alapítvány a Megújuló Életekért önkéntese és a Nemzeti Veseprogram nagykövete. Nyaranta a szervátültetetteknek és az átültetésre váróknak szervezett táborban gyerekekkel foglalkozik. De csinált előadást a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben is, elítélt fiatalkorú lányokkal. Talán segített nekik megérteni, túllépni, újrakezdeni. Többen már szabadultak, Börcsök tartja velük a kapcsolatot, figyeli az új életük alakulását. És tábort visz Becsvölgyén: párjával, Tóth József festőművésszel a környékbeli gyerekekkel játszanak színházat. Lúdas Matyit, János vitézt, Pál utcai fiúkat. Ők gyártják a díszletet, a jelmezeket. 37

Börcsök Enikő halhatatlan színész. Az utóbbi évek legnagyobb sikerét az Augusztus Oklahomában hozta meg számára. Brutális kettőseik voltak Pap Verával. A rákos, drogfüggő anya, és az ő árnyékából kilépni képtelen, szeretetre éhes, de magát mindenkitől eltaszító lánya között a veszekedések egy pillanat alatt csaptak át családi bohóctréfába, 38

fotók: Szalmás Péter

fotók: Vígszínház archívum

hogy a következő mondatnál újra megalázzák egymást és saját magukat. Egyszerre lettek a Halhatatlanok Társulatának tagjai. Pap Vera a lábnyomát még odaadta, de a díjat átvenni már nem tudta. A Mikvében most az ő szerepét játssza Börcsök Enikő, aki, mint tudjuk, halhatatlan. Rick Zsófi

39