premisszák
A római jogászok gondolkodásm ódja (DE ÁJK Doktorké pzé s I.) 2010. októbe r 14.
Cé l: • re gisztrálni a római jogtudomány különböző fejlődé si szakaszaiban a jogászi te vé ke nysé ge k különböző módjait • e te véke nysé gi módokból le ve ze tni a római jogászok gondolkodásmódját, eszköze it. (fe jlődé s a kazuisztika fe lől az absztrakt jogi gondolkodás fe lé )
•az archaikus-, •a pre klasszikus-, •a klasszikus-, •a posztklasszikus jogtudományban, •a jusztiniánuszi „törvé nyho zásban” Pólay Elemé r, A ró mai jog ászok gondolko dásmó dja, Budapest , 1988.
premisszák (2) Nota be ne ! a római jogász, ill. jogtudós ne m azonosítható a mode rn é rte le mbe n ve tt jogtudóssal. a római jogtudós ui. a jogalkotás e gyik faktora volt, aki • a kor ábbi j ogfej lődé si p er iódusban m int a bír ósá gok sza ktanác sad ója , • majd ma ga is m int e setle g bír ói sze rv m űköd ött.
Te hát ne mcsak jogot alkalmazott, de jogot te re mte tt is. A mode rn sze parált „jogalkotó-jogalkalmazó-jogtudós”-triász az ókori Rómában ne m lé te ze tt.
A római jogászok gondolkodásmódját a magánjogi gondolkodás determinálta
I. az archaikus korszak • a XII-táblás törvé nyhe z kapcsolódó pontifikális interpretatioval, a XII. táblás törvé ny Kr. e . 450-be n törté nt é le tbe lé pése után ke zdődött, • s az Kr. e. 3. század de re kán a világi jogászok (iuris consulti) te véke nysé gé ne k me gke zdésé ve l vé gződött. Interpretation e z időbe n ne m a törvé nye k mode rn magyarázatát ke ll é rte ni. A pontifexe k a XII-táblás törvé ny be tűihe z szorosan kötve voltak, s így csak e törvé ny szigorú formái és formalitásai között mozoghattak jogké pző te vé ke nysé gükbe n.
a pontifexek jogi gondolkodása A pontifexe k te vé ke nysé ge és e nne k me gfe le lőe n gondolkodásmódja háromirányú volt: . a) formálanalógia, amikor is az adott jogi formákat tartalmi é rte le mbe n te ljese n más té nyállásokra, azok jogi me goldására igye ke zte k alkalmazni (mint pl. az em ancipatio vagy az adoptio e se te ) b) contrarius actus, ame ly annak az e lvne k az alkalmazásában állott, hogy amilye n formalitások közt lé tre jött e gy jogviszon y, ugyanolyan, ill. annak me gfe le lő formalitások között szűnjé k me g az (a XII-táblás törvé ny e lőtt a confarreatio-diffareatio, talán a coem ptio-rem ancipatio, azután a stipulatio-acceptilatio, nexum -nexi liberatio)
analogia legis - joghézag esetén eadem ratio "A" tényállás
"B" tényállás
Ø törvényi tényállás
törvényi tényállás
1
a pontifexek jogi gondolkodása (2)
jogászi tevékenységi módok
Kiterjesztő értelmezés
c) az e xte nzív interpretatio, me lyné l a már me gadott ke rese tformulát a tartalmilag rokon té nyállásra alkalmazták (mint pl. az interdictum de glande legenda se gítsé gé ve l ne mcsak a szomszé d te le kre áthullott makkot, de az oda áthullott gyümölcsöt is le he te tt pe re lni).
"B" tényállás
"A" tényállás
Csak Cice ro (Kr.e . 106-43) műve ibe n olvasunk a különböző jogászi te vé ke nysé gi módokról: • „cavere” • „agere” • „respondere”
"C" tényállás
E jogászi te vé ke nysé gi formák te rmésze te se n már a iuris consulti fe llé pése e lőtt szüksé gké ppe n sze re pe t játszottak, a pontifexek is folytatták mindhárom te vé ke nysé ge t.
törvényi tényállás (XII. t. törvény)
jogászi tevékenységi módok (2) • „Cavere” (Formularjurisprude nz): okirat- és ke rese tformulák (cavere in iure) me galkotásában realizálódott. „okirat-” é s „ke rese tformula jurisprude ncia”. E munkásságból ve ze the tő le a pontifexe k és iuris consulti okiratés ke rese tformuláré kban re alizálódó gondolkodásmódja. • „Agere”: az a te vé ke nysé g, ame lye t a pontifexe k vagy a iuris consulti a pe re s fé lnek azáltal nyújtottak, hogy a re nde lke zésre álló ke rese tformulák közül a le gme gfe le lőbbe t választották ki számára, é s vigyáztak, hogy a pe re s fé l e l ne vé tse a rituálé t. A bíróság e lőtt a pontifex, ill. a iuris consultus közve tle nül ne m játszott sze re pe t e te vé ke nysé gbe n, hane m a ré tor (orator), akit az e lőbbie k, mint a jog szaké rtői instruáltak.
jogászi tevékenységi módok (3) • „Respondere”: – a pere s fe le k, – az e sküdtbír ák, – a mag istrat us ok által
a pontifexe khe z, ill. iuris consultusokhoz inté ze tt ké rdé sekre való vé le mé nyadást ke ll é rte ni alatta. mint közbee ső láncsze m e z ve ze te tt a pre klasszikus jogtudományhoz, e nne k ke re té be n a jogászi gondolkodás fokozatosan me gszabadulhatott az okirat- és ke re se tformuláré kban való gondolkodásmódtól. Ez a jurisprude ncia mé g ne m állítható e gy szintre a köztársaságvé gi jogtudománnyal = itt ui. csak a kazuista te vé ke nysé g ke re té be n je le ntke ző jogké pzé sről beszé lhe tünk é ppoly primitív, mint e korszak te rme lési, társadalmi viszonyai
II. preklasszikus jogtudomány
preklasszikus jogtudomány - agere
• a köztársaság második fe lébe n kibontakozó é s virágkorát e lé rő árute rme lésse l é s árucse re -forgalommal áll szoros össze függé sbe n: a Kr. e . 3. század vé gé től a principatus me gte re mtésé ig tart • lé nye gé be n a preklasszikus jogtudomány je le nti az ókori világ le gfe jle tte bb árucse rejogának foglalatát
b) Az agere -jurisprude ncia e korszakban é lé nkebb lesz. A he lle nisztikus be folyás köve tke zté be n a ré torok (orátorok) je le ntősé ge szüksé gké ppe n növeke de tt: a jogász vagy saját maga, vagy e gy szónok instruálásával vesz ré szt a pe rbe n mind in iure, mind apud iudicem .
a) A cavere-te vé ke nysé g, az okirat- és ke rese tformuláré -jogászat, s e nne k me gfe le lőe n az okirat és ke rese tformuláré kban való gondolkodásmód továbbra is je le ntős volt és fe jlődött. (m ancipatio-dolus malus, stipulationes praetoriae, örökösne ve zés-kitagadás, leges contractus) A köztársaság vé gé n azonban e te vé ke nysé g je le ntősé ge szüksé gké ppe n már kise bb volt, mint korábban.
.
A kazuisztika (= a me gfe le lő ke rese tformuláré kiválasztása) me lle tt már e lvi ké rdése k is je le ntke zne k, pl. az ún. causa Curiana e se té be n, ame lyne k ke re té be n a verbum (a vé gre nde le t szavai) é s voluntas (a vé gre nde le tből kiolvasható akarat), te hát az e lhangzott szó, vagy a mögötte re jlő akarat primátusa te kinte té be n P. Mucius Scae vola, a mé g konze rvatívnak minősíthe tő jogtudós és L. Crassus ré tor között he ve s vita folyt i.e. 92-be n. A köztársaság vé gé ve l, a triumvirátusok idejé n azonban az orátorok je le ntősé ge is fokozatosan hátté rbe szorult.
2
preklasszikus jogtudomány - respondere c) a re spondeáló te vé ke nysé g tágabb é rte le mbe n a cavere és agere te vé ke nysé ge t is magában foglalta, • szűke bb é rte le mbe n azonban kizárólag a köte tle n jogászi vé le mé nyadó te vé ke nysé ge t je le nte tte . Ez utóbbi módsze re ibe n né gy me gköze lítést jele nte tt: a) a regula-jurisprude ncia, b) a definitio-jurisprude ncia, e ) a diale ktikus jogtudomány é s d) a filozofikus jogtudomány.
a definitio-jurisprudencia A definitio-jurisprude ncia cé lja e lsősorban a XII-táblás törvé ny vitás szavainak (proletarii, adsidui, sanates, vades, subvades) körülírása volt. Te rmé sze te se n lé nye gese n nagyobb je le ntősé gre te tt sze rt az e fajta jurisprude ncia a he lle nisztikus be hatás idejé től, hisze n e be hatás folytán e gyré szt a de finíciók száma e me lke de tt, másrészt e ze k minősé gile g diffe re nciálódtak. Az e lső, általunk isme rt vitathatatlan de finició M. Manilius (cca. 195-155) me ghatározása a nexum ról. E korszakban ke le tke ze tt Q. Mucius Scae vola „Horon liber singularis” című de finíció-gyűjte mé nye , ame ly bár ne m kizárólag me ghatározásokat tartalmaz mode rn é rte le mbe n, de minde n ese tbe n me gkísé rli a jogese te t és a joghatásokat e gymástól határozottan e lválasztani.
a dialektikus jogtudomány Az e re de ti római regula- és definitio-jurisprude ncia az Kr. e. 2. század vé gé től a három „római jogtudományt me galapító jogász”: M. Manilius, I. Brutus é s P. Mucius Scae vola fe llé pésé től ke zdve a he lle nisztikus diale ktikus módsze r alkatrésze le tt. Ez Platón Arisztote lész által közve títe tt diale ktikájának római re ce pciója és a sztoikus filozófia Rómába való be hatolása útján te rje dt e l. A diale ktikus módsze r Rómában - mint azt Cice rótól tudjuk - a szé tszórt jogese tme goldásoknak • fajták sze rint (g eneratim) történő kategor iz álá sá ban (partitio), • az e gé szne k ré sz ekre va ló felosztásá ban (trib uere in parte s), tehát a divisió ban, • a nem álta lán osan ismert f ogalma k körü lírá sá ban (d efinitio q uid est), • a vitá s kérdé se k osztá lyoz ásában (disting uer e) é s • olyan r övid sz abályokna k me galkotásában á llott, a melye k h ivatva v olta k a valót a va lótlan sá gtól me gkülön böztetni (r eg ulae).
a regula-jurisprudencia A re gula: absztrakt té te l, ame ly ne m kizárólag e gy é le tviszonyt szabályoz, hane m bizonyos e lvsze rű kijele ntést tartalmazó rövid szabályt állít fe l mé g a pontifexe k korára nyúlik vissza. Az e lső isme rt re gula az ún. regula Catoniana volt (Kr. e . 2. század e lső fe le ) - legatum é rvé nyessé ge . E re gula kazuista gondolkodásmódra utal, de olyanra, ame lybe n már e lvi mag található. Pe rsze e re gula ne m volt köte le ző e re jű. A többi köztársasági re gulák (regulae veterum ) szinté n ilye n e lvi maggal bíró, kazuisztikus re gulák voltak, ame lye kbe n azonban a he lle nisztikus filozófia hatása fokozatosan je le ntke zik az absztraháló te nde nciában. A re gula ui. ne m volt más, mint a diale ktika e gyik eszköze .
a definitio-jurisprudencia (2) A me ghatározásokban való gondolkodásmód, me ly e z időtől már a római jogászok sajátja le tt, e kortól ke zdve diffe re nciálódik, éspe dig három kate góriában: 1. a q uid-est-definitio, te hát az adott fogalom körülírása: „Quid sit vi factum, vel cla m fa ctum, vid eamus . Vi fa ctum v ide ri Q. M ucius scr ips it, si quis contra q ua m p rohibe ret ur fecerit. ”
2. a partitio, ame lyné l a me ghatározás a fogalom alkatrésze ine k taxatív, ill. e xe mplifikatív formában való fe lsorolása útján (res finita és res infinita) é szle lhe tő: -„(T utelar um) q uida m q uinq ue g e nera ess e dixer unt, ut Q. M ucius. A liia t ria, ut Sev er us Sulpicius.” -„Catonem q uoq ue scr iber e lego: cui d igit us de manu a ut d e pe de prae cis us sit, eum morbos um es se.”
3. a divisio, ahol a fogalmat (genus) annak alfajai (species) taxatív fe lsorolása útján határozzák me g: abalienat io = trad itio alte ri ne xu, in iur e cess io
a dialektikus jogtudomány (2) • A dialektikának e zeket az e szkö zeit Cicero fejti ki. S mi ndennek - teszi ho zzá B rutusáb an se mmi e setre se m szab ad a „nag y elődö k autorit ására” való hiv atk ozással tö rténni , mi nt azt még Q. Muci us Sc aevol ánál i s l áthatjuk , hane m vit ák é s é rvelések útján = a dialektikának döntő feladat a a rendsze rezé s. • Éppen Q. Mucius S caevol a volt az, akinek a civiljogról szóló művében, hab ár egyelőre még csak halv ány vo nalakb an, me gtal álhatjuk a jogrendszer szi szte matizálását . • A dialektikus juri sprudenci a tehát már ki ssé mai értelemben vett „jogt udo mányt ” jelent, hiszen meg nyilvánul benne az ab szt rakció ra v aló hat áro zott t örekvé s mé g akko r is, ha a dialektik us módszer alkal mazói az ere deti kazui st a ró mai jogászi go ndolko dásmó dtól ne m szak adnak el.
3
a filozofikus jogtudomány Ez is te rmésze tsze rűle g he lle nisztikus hatás alatt le tt ré sze a római jogtudománynak. Kialakulásának ke zde te i a római jogászok által irányított praetori jogké pzésbe n ke re se ndők, me lyne k köve tke zté be n a ré gi szakrális je lle gű fides (szótartás) he lle nisztikus hatás alatt a „bona fidei iudicium ” kate góriája útján a római jogre ndsze r alkatrésze le tt már csak azé rt is, me rt csak a rugalmas jogi formák útján volt szabályozható az ide ge ne kke l (peregrinusok) való árucse re forgalom. A me re v, formális, paraszti civiljog és az e lasztikus, alakítható praetori jog határainak fe llazítása három he lle nisztikus filozófiai kate góriának - habár né mile g módosított formában a római jogtudományba való rece pciója útján me nt vé gbe:
preklasszikus jog - összefoglalás • A iur is consulti ka zuiszt ikus gond olkodá s módjá ban a pre kla ssziku s kor ban me gjelent teh át az abszt ra kcióra való t öre kvé s, a mi lén ye gé ben a z uralkod ó osztály két r étegé nek: a nobilitas (föld birtokos-ar isztokr ácia) é s a lova grend (pén zar isztokr ácia) egymá ssal va ló küzd elméne k er edm énye. • A pra etori j ogképzé s - a me lynek követ kezté ben a bona fid es j ogintéz ménn yé vált és am ely, mint j ogképz ő fa ktor a per egr inusokka l va ló áruf or ga lm at oly d önt ő jelentősé gűne k tart otta - volt a lova grend , tehát a ke reske dők é s ban ká rok anyagi é rde ke inek kifejez ője.
a filozofikus jogtudomány (2) 1. az arisztote lé szi „kalon kai dikaion” kife je zésből de rivált római „aequitas”, ame lynek • e gyik je le ntése az „e gye nlősé g” volt, szolgálta a politikailag ne m e gye nlő római polgárok és peregrinusok közt a bíróság e lőtti joge gye nlősé ge t az árucse re -forgalomban, • míg másik je le nté se a „mé ltányosság” (epieikeia) az árucse re forgalom jogi le bonyolításának rugalmasságát volt hivatva ide ológiailag alátámasztani 2. az arisztote lé szi „füzei dikaion” a római te rmé sze tjog, a ius naturale (naturae vis; ratio prudentis) é ppúgy, mint 3. az arisztote lé szi „koinon dikaion”-ból le ve ze te tt ius gentium szinté n a fe nti cé lt szolgálták. Cice ro: „Quod autem gentium , idem civile esse debet.” (De off. 3. 68.). Párat lan pé ldáj a e kifejezé s a mer ev, civilj og és a r ugalma s p raetori j og hatá ra i ide ológia i le bontá sán ak.
III. a klasszikus jogtudomány A principatus a katonai monarchiát a re publikánus formák tiszte le tbe n tartásával é píte tte ki, és me gkísé re lte a köztársasági jogtudósok saját szolgálatába való állítását te rmésze te se n nagy óvatossággal - ke re sztülvinni. E kísé rle te t e gye s jogtudósok autorizálásával, azaz az ún. ius publice respondendi me gadásának privilé giumával próbálta a princeps realizálni.
• A XII-táblá s törvényt, am elyet C icer o - m int e mlíti - gyer me kkorá ban mé g kívü lr ől kellett, hogy me gtanulj on, a p ontifikális interp retatióval e gyütt, az ő férf ikor á ban már te lje sen háttér be szorít ották. • A na gy áta la kít ó mun ka, ame lyne k sor án az archa iku s jogrend sze r for malitá sait a j ogtu domán y é s a pre kla ssz iku s korsza k ut olsó sz áza dána k jogásza i felsz ám oltá k, sz üksé gképpen igén ybe vette, ide ológia i a lap pá tette a hellenisztiku s f iloz ófia hár om kate góriáját, a z aeq uitas, a ius nat urale és ius ge ntium form ájá ban.
ius publice respondendi a) Au gu stus e pr ivilé giu m ot mé g c sa k konkrét e sete kre adta me g e gyes jogászokn ak úgy, hogy ez for má lisan se m mifé le köte lez ő e rőve l ne m rendelke zett a bíróra né zve, bá r kétsé gte len, h ogy az é rde mi h atár ozat me ghozataláná l d öntő je lent ősé gge l bírt. E pr ivilégiu mm al Au gu stus idej én csu pán a z ordo se natoria ta gja i köz ül kike rülő j ogá sz ok rende lkezte k, am i ter mé szete s is, h iszen Au gu stus döntően a szen átor i rendr e tám aszkod ott. b) Me gvá ltoz ott a he lyzet T iber iu s idején, a ki a z ordo eq uestris ből (lova gren d) szá rm az ókn ak is biztosít otta az autorizá lá st, m inthogy Róma gazda sá gi életé ben a lovagok (tehát a pénz ariszt okrác ia) mind na gyobb szer ephez jutottak. Az a utor iz álá s ta rtalm ila g is széle sed ett, m iután a jogtud ós pr ivile gizált vélemén ye m ost má r ne mcsa k e gyetlen joge setr e volt a lkalmazh ató. c) Végü l Ha dr ianu s, a ki a c sá szá ri h atalmat p olgár i bür okrác ia kié píté sével kívánt a me gsz ilárd ítani, elrende lte, h ogy az autoriz ált j ogá sz ok véle mén ye a bír ósá gok e lőtt biz onyos feltéte le k mellett köte lez ő er őve l bírj on.
respondere-tevékenység 1. A responde áló jurisprude ncia je lle gé t tekintve mé g te lje se n kazuisztikus volt, azonban az absztrakcióra irányuló mind határozottabban me gnyilvánuló jogászi töre kvé s azt lé nye gé be n ún. re spondeáló jogtudománnyá te tte . A jogászok absztrakcióra töre kvő gondolkodásmódja részbe n a • diale ktikus módsze r alkalmazásában, részbe n pe dig • a filozofikus jogtudományban csapódik le. A re gu lá k é s def iníc iók m ost má r végérvén ye sen a lkatré sze ivé vá lta k a dia le ktiku s m ód sze rne k. a. A re gulá k hár om form ában je lentke zne k: • a kazu isztikus re gu lá k, • a pithan on ok (egy va lószínű sé g f or májá ban me gf ogalmaz ott tén yállá sh oz rövid j oge set me gold ást n yújt ó sza bá ly) • és a n or mat ív re gu lá k (Spruchre ge l), j ogelv sze rűen me gfoga lm az ott köte lez ő sz abályok (pl. a reg ula Catoniana má r ne m kazu isztiku san me gfoga lm az ott for mu lája: „quod initio v itios um est, no n pote st tract u te mpor is convale sce re”).
4
respondere-tevékenység (2) b. • • •
A há rom e mlített defin ícióform a: a quid e st de finitio, a partitio a div is io m ost má r m ind n agyobb szá mban jelenik me g, bár két sé gtelen , hogy az ún . re gu la kön yve kben néh a a re gulák és defin íciók közötti határvon al minte gy ú sz ó hat árvon aln ak lát sz ik.
A re sp onde áló tevé ken ysé gben e zen kívü l a diale ktiku s módszer két új a bb for mája is me gje lenik, éspedig • a quae stio (e gymá ssa l szem ben álló ir od almi véle mén ye k felsor olása és az ír ó saját á llásf ogla lá sa, am ellyel a feltett kér dést lez árn i kívánja), • az arg ume ntumok (arg ume ntum a maiori ad minus, é s a z arg ume nt um a contrar io).
cavere - agere 2. A formuláris jurisprude nciának ké t te rüle te (okirat- és ke rese tformuláré -jurisprude ncia) a principatus ke zde té ve l hátté rbe szorult. Ez pe rsze ne m je le nti azt, hogy az okirat-formuláré kban és ke rese tformuláré kban való gondolkodásmóddal a jogászok szakítottak volna, csupán annyit, hogy új formuláré k kialakítása a stagnáló árucse re -forgalom köve tke zté be n már ne m volt szüksé ges (le gfe ljebb a me gle vők finomítására, cize llálására, az adott ke re se tformulák utiliter kite rje szté sé re van szüksé g).
filozofikus jogtudomány A kl asszik us ko r filo zofik us jogt udo mány a a hellenisztikus filozófiáb ól átvett háro m, már említett fo galo m (a equitas, ius na tura le, ius gentium) lényegének értelmezé sében jelentkezik és a jogt udó sok alk al massá teszik azo kat arra, ho gy a koráb bi jogrendszer jog ág azat ait: a ius civilét és ius pra etoriumot foko zato san likvidálják, és ezek helyébe a jogrendszer egy újabb diffe renciáló dásának kial akít ását segítsék éspe dig : • a ius publicumot ( a lex populi területe) és a • ius priva tumot (a lex contra ctus területe), mint új sze rű jogág azatok at. Ezált al v álnak a hellenisztik us filo zófia k ategó riái a ró mai jog ászok gondolko dásában ró mai jog organik us részeivé. A skol ári s, ill. t radicio náli s jogt udo mány a szabiniánusok és prok uliánuso k „iskolái nak” keretében jelentkezik. A jogászi go ndolko dás a két i sk ola kö zti k ülönb öző jogesetek fölötti heves viták ban rendkív ül kifino mul és alk al massá lesz arra, hog y az elméletet és a kazui szti kát egy máshoz kö zelebb ho zza.
instituere A klasszikus korban me ge rősödött a jogászokat te ljese n absztrakt irányba ve ze tő te vé ke nysé g, az instituere, azaz a jogtanítás (docere), ame ly a jogtudomány anyagának a re ndsze re zésé t az adott körülmé nye k közt a le gmagasabb nívóra e me lte . E jogtanító te vé ke nysé gnek le gfontosabb e re dmé nye Gaiusnak, a 2. században é lt jogtudósnak az Institutiói voltak, ame lyne k hármas be osztása (personae, res, actiones) me gte re mte tte a később institutio-re ndsze rne k ne ve ze tt tansziszté mát, ame lynek ke re té be n a nagy klasszikus jogász a jog fogalmából minte gy axiómából indult ki é s abból ve ze tte le a részfogalmakat.
3. A császári abszolutizm us mind nye rse bb me gnyilvánulása me lle tt a bírósági szónokok te vé ke nysé ge, és e zze l az advocatusoknak a jogászok által való instruálása mind cse ké lye bb körre szorult.
a klasszikus kor - összefoglalás
IV. a posztklasszikus kor
A római jogtudomány abban a pe riódusban é rte e l virágkorának csúcspontját, az ún. re me kjog aranykorát, mikor a rabszolgatartó társadalom pillé re i alatt a talaj inogni ke zde tt. A principatus ke zde té ve l a rabszolgatartó társadalom fe jlődésé ne k bizonyos stagnálása köve tke ze tt be, ame ly fokozatosan hanyatlásba csapott át.
Az e gé sz posztklasszikus korszakot a jogtudomány é s a jogászi te vé ke nysé g „államosítása”", államivá té te le je lle mzi.
A jogtudomány te rüle té n mé gis mié rt é ppe n e z a korszak volt a le gte rmé ke nyebb? Me rt a gazdaság fe jlődésé ne k bizonyos mé rvű stagnálása folytán a jogtudósoknak e le ge ndő ideje volt arra, hogy a pre klasszikus jogászok (veteres) alkotásait alaposan kidolgozzák, finomítsák, s a kis ré szle tké rdé seke t me goldják. Ez volt az az időszak, amikor az ingatlan- és rabszolgatulajdon inté zmé nyé t a klasszikus jogtudósok a veteres által me gte re mte tt alapokon kidolgozott tulajdonvé de lmi eszközökke l, finom módsze re kke l körülbástyázták.
A re sp onde áló j ogászi tevé ken ysé g a bü rokr atiz álás f olytán te lje sen beépü lt a z állam appa rátu sba. A császár i co ns istorium é s a csá sz ári kancellár ia t agj ait a sza kképzett advocatusokból t oborozta. E zeket a császár i „h áz i jogá sz okat” ma ga a császár nevezte ki, é s re sp ondeá ló tevé ken ysé gü ket a csá sz ár neve alatt folytattá k. E tevé ken ysé g pr odu ktu ma i a c sá szá ri res cr ipt umok volta k, s így e jogá sz ok nevét csak egészen kivéte lesen ism erjü k. E kor sz ak jogtud ósain ak mun ká ssá gát már biz on yos mérté kben bef olyá solja a kere sztén y ide ológia is. Ez te rmé szete s is, hiszen a 4. sz áza d vé gétől kez dve a ker eszténysé g már álla mvallá s. E befolyás az on ban ne m tekinthet ő d öntő j elent őségűnek, a bir oda lom ép ülete ui. a p ogán y tradíc iókon n yu godott. A sza kképzett c sá szá ri j ogá sza ppar átus t agj ain ak co nstit utió kat tere mtő mun kája mé g mind ig kazu ista, a daptá ló jelle gű (ti. a kor megv ált oz ott társa da lm i-gazd asá gi visz on ya ihoz) és ré sz ben intéz ményeket tere mtő, ill. kidolgozó v olt (p l. a kisaját ítás).
5
a posztklasszikus kor (2) Mé gis az absztraháló te nde nciának ké t tagadhatatlan iránya é rzé ke lhe tő: 1. az ún. st abilizáció s jogtudo mányb an egyré szt azált al, hog y • a c sászári c onstitutiok t ö megében megkí sérelnek ko difikáció s törekvé sek útján né mi rendet te re mteni, másré szt • az ún. idé zési tö rvények meg ho zat al a útján, amelyek arra v oltak hivat va, hogy a jogászi i rat ok káo száb an bizony o s irány adó sze mponto k előírásával a jogbizo nyt alanság ellen küzdjenek; 2. az ún. egy sége sítő jogtudo mány ban, amely - eltekintve a k ülönö sen Ny ug ato n elterjedt v ulgárjogi go ndolko dásmó dtól - Keleten igen jelentős lépé seket tett az i rány ban, hog y ö sszeolv asszon, egységesít sen bizonyo s jogintézményeket, amelyek elav ult ságuk folytán már a jog rendsze r felesleges sallangjainak bizony ult ak. E jelenség azonb an se mmiképpen se m a szi mplifik álás, hane m sok kal ink ább egy hal adó ab szt raháló go ndolko dásmó d i rány áb a mut at.
tevékenységi formák (2) 3. A jogtanári te vé ke nysé g állami funkcióvá vált. A három jogi főiskola köte le ző öté ves tante rv alapján oktatott, s je lle gébe n klasszicista volt. Ez a bban mutat kozott meg, hogy az okt atás a klassz ikus j ogá sz ok m űvein épült fel és a ha llgatósá g történeti anya got is tanult. Ezen oktat ó tevé ken ység ke reté ben a reg ula- és defin íciós jogtud omán y reneszán szát é lte, é s a Ga iu s-féle instit utio-rend sz er sta bilizálód ott.
a posztklasszikus kor - összefoglalás A po szt klasszik us k orszak jogtudo mányának át alak ulása annak a fejlődési foly amat nak a következménye volt, amely már A ug ust us koráb an megindult, é spe dig a ius respondendi bevezetésével. Hadri anus korától kezdve a rab szolg atartó társadalo m strukt úrája mi ndi nk ább bürok ratizáló dott. Az államapparát us bürok rati záló dása a jogászi funkciók büro krati zál ását i s maga ut án vont a. E folyamat a t ársadal mi-g azdasági zűrzav arnak megfelelő, s a jogéletben jelentkező zűrzav art mi nél inkább l átható vá tette és az államapparátus figyel mét a jogbizonyt al anság felszámolása, tehát kodifik áció felé irányított a.
tevékenységi formák 1. A formulária-jurisprude ncia most már csak a okirat-jurisprude ncia alakjában je le nik me g. Úja bb kere setformu lá k te remté se a formu lá ris e ljár ás fe lszá molá sa f olytán szü ksé gtelen v olt, Con stantiu s é s C on stans ui. 34 2-ben a cogn itiós elj árá st, tehát a csá sz ár i per rendet tette e gyed ül alka lm azhat óvá. Ez per sz e nem jelentette azt, h ogy a j ogászok ke resetj ogi gond olkodá smódja eltűnt, hiszen a j ogászi gond olkodá s ala pja tov ábbra is a kere set v olt é s nem a z alan yi j og.
2. Az agere-te vé ke nysé g az általános bürokratizálás köve tke zté be n strukturálisan átalakult. Az or átort m ost má r nem a j ogász, a jogtud ós in stru álta, h iszen az államh atalom éppen az or átor okból (advo catus) ve r buvált a a sacr um cons istor ium é s a csá sz ár i kancellá ria tagj ait, s e ze k m ind j ogképzett sze mélye k v olta k má r e kkor. Minden ad vocatus köte le s volt u i. j ogi f őiskolát Rómá ban , Be ryt osban va gy Kon stantiná polyban vé gezn i.
filozofikus jogtudomány A he lle nisztikus filozófiának e korszakban Rómára gyakorolt második be folyása új filozofikus jogtudományt hí vott é le tre . • Az a equita st mo st elő szö r állított ák sze mbe a ius szal, és a természetjog jelentősége rendkív ül megnőtt. • Most azo no sított ák elő szö r az íratl an jogot a szok ásjoggal (consuetudo). • A sztoa máso dszo ri behat ása folyt án megjelent a ró mai jogászo knál a huma nita s, benignita s, pieta s és utilitas ideája. • Az utilita s volt ezek kö zül az a filo zófi ai k ategó ria, amely alkal masnak bi zo ny ult arra, hog y a ius publicum és ius priva tum eddigi határait (lex populi - lex contra ctus) fellazít sa, s a kö zérdek (utilita s publica ) jelszavával a mag ánérdeket (u tilita s priva ta ) háttérbe szo rít sa, i deológiai alapot tere mtvén ezzel a magánérdek szféráb a történő áll ami be av atko zásra. • Miután a kény sze rítő jelleg adt a meg a kö zjog (ius publicum = ius cogens) i smérvét, az eddig létező két jogág azat: a ius publicum és ius priva tum mo st már ne m azono s jellegű életviszony -c so po rtot rendező jogi normák ö sszessége lett, hane m a kogenci án és di szpozitivit áso n alapuló jogászi g ondolko dási fo rmák ká alak ult át.
V. justinianusi „kodifikáció” A kazuisztikus római jurisprude ncia, majd az e bből kifejlődő római jogtudomány az absztrakció le gmagasabb fokát a 6. é vszázad de re kán vé gbe me nt justinianusi „kodifikációban” é rte e l. A co mpilatorokat e korsza k le gkiválóbb jogá sz aiból vála sztottá k ki. Kiin dulási a lapju k a kla ssz ikus róma i j ogtu domán y volt, módszerü k az onban a p oszt klassz ikus kor jelle gz etessé geit v iselte ma gán, s így a dia le ktiku s m ód sze r a lkalma zása itt é rte e l a csúcsp ontját. Nem kétséges, h ogy a kod ifikáció biz onyos archaiszt ikus saj átossá gokat is felmutat, enne k ellené re ma gu k a kod ifikát or ok e gyálta lán ne m volta k a rchaiszt ikus be állít ottsá gú ak, ná lu k ui. az itt-ott me gn yilvánu ló archa iz mu s in ká bb „de koráció” j elle gét öltötte.
6
absztrakció A ju sztin iánu sz i kodif ikátorok a bsztr ahá ló gond olkodá smódja f or mális é s tartalmi saj átossá gokban je lent kez ik. a) For má lisan: A kodifikációs mun ka ke reté ben a t örvén yh oz ók e gy m integy 700 éves jogfej lődé s er edm ényeit, néh a csak biz on yos mar adván ya it tekintették át, é s ennek az an ya gn ak alapján olyan „ kodif ikációs” m unkát végezte k, a me lyre Róma t örténeté ben n em v olt mé g c sa k m egköze lít ő pé lda se m. Ez a tén y f or málisan már ön ma gá ban is a le gm agasabb abszt ra kciót jelenti. • A kodifikáció kereté ben a re gu la- é s def iníc iós j ogtud omán y t ová bb fejlőd ött. Iu stin ianu s komp ilátor ai a Dige stá kban e gé sz titu lu st szentelte k „De div ers is reg ulis I ur is a ntiq ui” címen (D. 50. 17.) a ré ge bbi és a jusztin iánu sz i regulá k, és egy t itulu st „ De verbo rum sig nificatione” cím mel (D. 50 . 16 .) a r égi é s új defin íciók szám ára . • Az e gé sz kod ifikáció sz ám os árn ya latn yi diffe renciát é s distin kciót dolgoz ott ki, ame lye k a d ia le ktiku s j ogtu domán y sajátja i. • Mind a jogá sz i irat okat e gybe sze r kesztő Digesta, m ind pe dig a c sá sz ári rendeleteket rend sze r be fogla ló Cod ex r epet itae pra ele ctio nis, valam int Iustin ianu s tan kön yve, az I nst itutió k is h atár oz ott ren dsz ert mutatna k.
justinianusi „kodifikáció” (2) • A jusztiniánuszi kodifikáció ige n gyors munka e re dmé nye volt, ame lye t azonban a posztklasszikus jurisprude ncia, ill. jogtudomány alaposan e lőkészíte tt. • Maguk a kodifikátorok se m voltak csupán e gysze rű kompilátorok, akik a klasszikus jogászi iratok szöve gré sze it csak e gysze rűe n össze illeszte tté k: Számos új joginté zmé nyt alkottak (pl. a „conceptus iam pro nato habetur”-e lve t, a cura minorumot, a beneficium inventariit, a tiszta kognát törvé nyes öröklési re nde t, az özve gyi jogot, a mode rn vé gre nde le ti formákat stb.). • A kodifikátorok jogászilag ige n ké pze tt sze mé lye k, részbe n jogászprofe sszorok voltak. Filozófiai fe lkészültsé gük ne m állt alacsonyabb szinte n, mint a klasszikus jogtudósoké .
absztrakció (2) b) Ta rtalm ila g: A korá bban je lentős, ut óbb azon ban jelent őségét vesztett differenc iá k ré sz ben általánosítás, ré sz ben egysége sítés útján va ló felsz ám olá sáva l jelentős fejlőd ést é rt el. Pl. - a z ún. inn om inát re álkontra ktusok me gtere mtésével Iustin ianu s kom oly lépé st tett a sze rződé si t ípu s-kén ysze r felsz ám olá sa, a szerz őd ése k általános p ere síthet ősége felé. - a CUL PA közp ontú fe lelősségi rendszer beve zetésével Iustin ianu s lénye gé ben egysége ssé tette a ma gánj ogi felelőssé get.
justinianusi „kodifikáció” (3) A minte gy hé t é vszázadon ke re sztül é lő árute rme lő rabszolgatartó társadalomban e z volt az e lső jogászcsoport, ame ly ha számos hibával é s me llé fogással is, de ké pes volt • a sok é vszázados jogfejlődé s e re dmé nyé t kite vő joganyagot átte kinte ni, • e zt az anyagot saját kora szüksé gle te ine k me gfe le lőe n adaptálni, • kie gé szíte ni és • határozott re ndsze rbe n össze foglalni. De te rmésze tese n e gy lé nye gé be n kazuista alapon álló, jólle he t az absztrakciókat mind nagyobb mé rté kbe n alkalmazó ilye n jogtudománytól e gy dolog ne m volt e lvárható, éspe dig az, hogy e lmé le te ke t (pl. birtoke lmé le t, a jogi sze mé ly e lmé le te stb.) dolgozzon ki. Ez a fe ladat a pande ktistákra várt.
7
