ii 1 mi i ni
mm i
mi» mi n m í in m ~m nrrahttí~i rnr nrrr nm nna n~n iiro nim nrm nirm n r un mi
i
A NEMZETI MÚZEUM RÉGISÉGTÁRA ÉS AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÍRTA VÉGH GYULA z Archaeologiai Értesítő legutóbb megjelent s z á mában egy H. L. betűkkel jelzett cikk Radisics Jenő nekrológusával kapcsolatban múzeumaink fejlődésének problémáit is érinti, különösen pedig az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei egy részének a Nemzeti Múzeumba leendő áthelyezése iránt támaszt oly követeléseket, melyeket nem hagyhatunk megjegyzés nélkül. Azt hiszem, a súlyos kérdéseket nem lehel egyoldalúan mellesleg elintézni, hanem a megoldást csakis alapos tanulmányok alapján é s k ö l c s ö n ö s jóakarattal lehetne megoldani, értve a helyes megoldás alatt azt, amely a kulturális célt, a közérdeket legmegfelelőbben szolgálja. E g y e s intézetek versengése vagy éppen kicsinyes féltékenykedése itt természetesen tekintetbe nem vehető.
6 0
Tagadhatatlan, hogy múzeumaink jövő fejlődésének e g y s é g e s irányítása nagyon is aktuálissá vált. Különösen áll ez a Nemzeti Múzeumra nézve; mert a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum é s a Nemzetinek néprajzi osztálya megalapításuk óta következetesen haladnak az intézetek természete által meglehetős szabatosan körülhatárolt fejlődés útján, míg ellenben a Nemzeti Múzeum, mint a cikk írója mondja, most ébred csak hivatása tudatára. Ott a három különálló intézet kiválásával megindult átalakulás folyamata még befejezve nincsen. Egyetértünk a cikk szerzőjével abban is, hogy a Nemzeti Múzeum hivatása „a hazai kulturális emlékek lehetőleg teljes összegyűjtésében, a nemzeti múltnak sokoldalú megrögzílésében csúcsosodik ki", tehát történeti é s kultúrtörténeti m a g y a r múzeummá kell fejlődnie, hogy megtalálhassuk benne a magyar nemzet múltjának lehetőleg teljes képét a legrégibb kortól a legújabb időkig. Ezen képnek szükségszerű kiegészítését fogja képezni az olyan külföldi anyag is, mely multunkkal s z o ros kapcsolatban áll. De a kritérium nem annyira az anyag művészi értékében, mint inkább magyar vonatkozásaiban rejlik. Abban, hogy a Szépművészeti é s az Iparművészeti Múzeum különváltak a Nemzeti Múzeumtól é s önálló életet élnek, már benne rejlik a programm nem csupán ezeknek, de a Nemzeti Múzeumnak fejlesztésére nézve is.
A Szépművészeti Muzeumot illetőleg a helyzet egészen világos. Bizonyára senkinek sem jutna eszébe azt kívánni, hogy a Nemzeti Múzeumból vett képek é s szobrok oda visszahelyeztessenek, ha mindjárt magyar történelmi vonatkozásúak is. Épp oly világos az is, hogy sem a Nemzeti Múzeum, sem az Iparművészeti nem fog képeknek vagy szobroknak rendszeres gyűjtésével foglalkozni, ami viszont nem jelenti azt sem, hogy a Szépművészeti Múzeum ipso facto igényt emelhetne a más múzeumokban esetleg még található szépművészeti tárgyakra. Adott esetben k ö z ö s megegyezéssel e g y e s tárgyak kicserélése vagy átengedése mindenkor lehetséges, de általános elvek merev alkalmazása itt csak növelné a bizonytalanságot. Nehéz volna a határokat megvonni. Pedig végre is s z ü k s é g van bizonyos állandóságra, hogy a múzeális gyűjtés biztos alapon mehessen végbe. Kevésbbé egyszerű a Nemzeti Múzeum régiségtárának é s az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek egymáshoz való viszonyának kérdése. Az Iparművészeti Múzeum rendeltetését Radisics Jenő következőképpen írja körül: „A világ valamennyi iparművészeti múzeuma egyazon programmal indult m e g : egybegyűjteni az iparművészet múltjának jellegzetes é s kiválóbb emlékeit, ezek segélyével mint tanítóanyaggal, mely eszmei tartalmánál fogva alkalmas irányításra s rég elfeledett technikák felelevenílésére, fejleszteni korunk iparművészeiét, fejleszteni versenyképességét, lehetőleg oly mértékben, hogy a külföldi behozatalt kiküszöbölje, egyúttal pedig a közönség ízlését nemesítse s benne a művészi alkotások iránt való szeretetet nevelni, hogy vevője legyen a művészetre törekvő hazai termelésnek."* V a g y i s : a műv é s z i k v a l i t á s , az ízlésnemesítő kiválóság az Iparművészeti Múzeum gyűjtésének irányelve. Ezt vallotta Radisics, kitől a cikk írója szerint múzeális ügyeink rendezését remélhettük volna, ezt írtuk zászlónkra mi is é s híven a múzeum elhúnyí igazgatójától átvett programmhoz, ehhez kell hogy tartsuk magunkat a jövőben, bármiként alakuljon a testvérintézeteknek, különösen a Nemzeti Múzeum régiségosztályának fejlesztése. Az Iparművészeti Múzeum a hazánk földjén talált prehisztorikus tárgyaknak, római és * Magyar
Iparművészet,
1915.
117. 1.
•
•
j>
77. N a g y S á n d o r : F r e s k ó n á j a diadalívén. J o b b r ó l : B a l r ó l : S z . Pál tanítja elküldi s z é j j e l a világba Magyar Iparművészet.
a temesvári szeminárium kápolS z . Gellért tanítja a m a g y a r o k a t . a rómaiakat. Közbül: Krisztus tanítványait.
77. A. N a g y : F r e s k ó am T r i u m p h b o g e n d e r Kapelle d e s T e m e s v á r e r S e m i n a r s . R e c h t s : S t . G e r h a r d u s lehrt die U n g a r n , L i n k s : S t . Paul lehrt die R ö m e r . Mitte: K r i s t u s e n t s e n d e t s e i n e Schtiler. ' 69
62
78. Nagy S á n d o r : A t e m e s v á r i s z e m i n á r i u m k á p o l n á j á n a k mennyezetrészlete.
78. A. N a g y : D e c k e n m a i e r e i várer Seminars.
d e r Kapelle
des
Temes-
mm
79
79. N a g y S á n d o r : A temesvári s z e m i n á r i u m k á p o l n á j á n a k mennyezetrészlete.
79. A. N a g y : D e c k e n m a l e r e i várer Seminars.
der
Kapelle
des
TemesÖ Ü
2*
80. N a g y S á n d o r : A t e m e s v á r i s z e m i n á r i u m k á p o l n á j á n a k egyik ü v e g a b l a k a : A s s i s i S z . F e r e n c . K é s z i i l t : Róth Miksa m ű i n t é z e t é b e n .
80. A N a g y : Glasbild d e r Kapelle d e s T e m e s v á r e r S e m i n a r s : H. F r a n z i s k u s v. A s s i s i . A u s f ü h r u n g : K u n s f a n s t a l t M. Róth, B u d a p e s t .
naiasiims
81 81. N a g y S á n d o r : S z e n t István. A t e m e s v á r i s z e m i n á r i u m k á p o l n á j á n a k egyik Üvegablaka. K é s z i i l t : Róth Miksa műintézetében.
81. A. N a g y : S t . S t e f a n , König v. U n g a r n . Glasbild in d e r Kapelle d e s T e m e s v á r e r S e m i n a r s . A u s f U h r u n g : K u n s t a n s t a l t M. Róth, B u d a p e s t .
82. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h A l a d á r : szeminárium dísztermében.
Freskórészlet a
temesvári
82. A. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h : Teil d e s F r e s k o b i l d e s im F e s t saal des Temesvárer Seminars.
83. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h A l a d á r : F r e s k ó a t e m e s v á r i s z e m i nárium dísztermében. A csanádi egyházmegye alapítása.
83. A. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h : F r e s k ó im F e s t s a a l d e s T e m e s v á r e r S e m i n a r s . Die G r U n d u n g d e r C s a n á d e r D i ö z e s e darstellend.
68
84. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h A l a d á r : S z í n e s ü v e g a b l a k a t e m e s vári s z e m i n á r i u m b a n . K é s z ü l t : Róth Miksa m ü i n t é z e t é b e n .
84. A. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h : D e k o r a t i v e s O l a s f e n s t e r . f ü h r u n g : K u n s t a n s t a l t M. Róth, B u d a p e s t .
Aus-
85. N a g y S á n d o r : A p o s t o l o k . A t e m e s v á r i kápolnájának freskórészlete.
szeminárium
85. A. N a g y : A p o s t e l . Teil d e s des Temesvárer Seminars.
F r e s k o s in d e r Kapelle ' 77
Magyar Iparművészet.
70
86. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h A l a d á r : G é n i u s z o k védik a m a g y a r sz. k o r o n á t . F r e s k ó r é s z l e t a t e m e s v á r i s z e m i n á r i u m d í s z termében.
86. A. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h : G e n i e n b e s c h i r m e n die heil. K r o n e U n g a r n s . F r e s k ó im F e s t s a a l d e s T e m e s v á r e r Seminars.
87. K ö r ö s f ő i - K r i e s c h A l a d á r : S z . Gellért kulturális m ű ködése. F r e s k ó a temesvári szeminárium dísztermében.
87. A K ö r ö s f ő i - K r i e s c h : Die Kulturarbeit S t . G e r h a r d u s . F r e s k ó im F e s t s a a l d e s T e m e s v á r e r S e m i n a r s .
2*
88
90 88-90. S z e m e l v é n y e k az O . M . I p a r m ű v é s z e t i M ú z e u m M a g y a r Hímzések kiállításából. A 89. s z . a F e l s ő m a g y a r o r s z á g i R á k ó c z y - m ú z e u m állítja ki.
88—90. Alte u n g a r i s c h e S t i c k e r e i e n a u s der A u s s t e l l u n g d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s in B u d a p e s t .
ON
91. S z e m e l v é n y e k az O. M. I p a r m ű v é s z e t i M ú z e u m M a g y a r H í m z é s e k kiállításából. F e l s ő m a g y a r o r s z á g i h í m z é s . A n t e p e n d i u m részlete. Kiállítja a b e s z t e r c e b á n y a i m ú z e u m . 1726. é v s z á m m a l . — 92. Hímzett terítő. XVII. sz. e l s ő fele. Kiállítja a b u d a v á r i k o r o n á z ó f ő t e m p l o m .
91—92. Alte u n g a r i s c h e S t i c k e r e i e n a u s d e r A u s s t e l l u n g d e s K u n s t g e w e r b e m u s e u m s in B u d a p e s t
73
(Drohr szene koroíir ORSZRGRI KeRGSKGOClirtíl GS IPRRKFVr>RRR»nRR HÖDÖUG PCUIRRCH IV KRROLY 6 CmSZHRté&RI^COUIKIRRbVI
ÍDRO-RR azcnC: kororm ORSZHQRJ KCRCSKKÓewm és jmrtKRfüRR«»nRK
wóoouo PCUIRRtTPti IV KRRO^y
ít
93. Zutt A. R . : A m a g y a r sz. k o r o n a o r s z á g a i k e r e s kedelmi é s i p a r k a m a r á i n a k Ő F e l s é g é h e z intézett hódoló feliratának kazettája. Az e z ü s t m ű v e s é s a grafikai m u n kát készítette a M. M. M. (Magyar művészeti műhely.) A kazetta bó'rborítását Tull Viktor, a paliszander talapzatot Thék E n d r e g y á r a készítette.
93. A. R. Z u t t : Kassette der H u l d i g u n g s a d r e s s e der H a n d e l s - u n d G e w e r b e k a m m e r n der L a n d e r der Ungarischen Krone. A u s f ü h r u n g d e r Silberarbeiten und der graphischen Arbeit in der M.M. M. (Ung. K u n s t w e r k s t a t t e . ) A u s f ü h r u n g d e s L e d e r ü b e r z u g e s der K a s s e t t e von V. Tull, die d e s Paliss a n d e r s o c k e l s von E. T h é k .
94—95. Zutt A. R . : M e r k u r - s z o b r o c s k a a h ó d o l ó f e l i r a t o t m a g á b a n f o g l a l ó k a z e t t a fölött. B r o n z .
94 —95. A. R. Z u t t : M e r k ú r . B r o n z f i g u r henden Kassette.
über der
vorste
bcudu
Stíl
Mic&'winv
Í*K*®ífcW
96
96. A h ó d o l ó felirat. T e r v e z t e é s p e r g a m e n r e írta E m m y , a M. M. M. a s s z i s z t e n s e .
Szűcs
96. H u l d i g u n g s a d r e s s e . E n t w u r f und A u s f ü h r u n g von E m m y S z ű c s , A s s i s t e n t d e r M. M. M.
M
népvándorláskori régiségeknek, úgyszintén a fegyvereknek é s régi érmeknek rendszeres gyűjtésével nem foglalkozik, hanem e szakmákat, melyek teljesen beletartoznak a kultúrtörténeti emlékek kereteibe, minden iparművészeti vonatkozásuk dacára átengedi a Nemzeti Múzeumnak, a saját gyűjteményeibe mindezekből legfeljebb mutatóul soroz be egyegy példát, amennyiben az iparművészeti fejlődés képének teljessége ezt megkívánja. Viszont azt nem lehet kövelelni az Iparművészeti Múzeumtól, hogy eleve mondjon le minden magyar vonatkozású vagy magyar eredetű iparművészeti készítmény megszerzéséről azért, mert ilyen kizárólag csak a Nemzeti Múzeum régiségtárában volna helyén. Ha a két múzeum közölti versengés groteszk, talán még groteszkebb az volna, ha az iparművészet technikáinak oktatására, a magyar k ö z ö n s é g ízlésének fejlesztésére rendelt Iparművészeti Múzeum éppen a hazai aranyművességet, bútort, hímzést, kerámiát stb. zárná ki gyűjtésének köréből, úgy hogy a tudnivágyó itt megtalálná ugyan az angol, az olasz, a német, a spanyol, a francia vagy akármilyen idegen nemzet iparművészetét, de a régi magyar iparművészetet nem. Vagyis iparművészeti, ízlésfejlesztő szempontok szerint csoportosítva azt sehol sem találná, mert a Nemzeti Múzeumban természetszerűleg nem ilyen szempontok szerint, nem ö s s z e h a s o n lításra alkalmas külföldi anyag mellett volna a magyar iparművészet fejlődése beállítva. Eléggé kétségtelennek látszik előttem, hogy a két múzeumnak egészen különböző szempontok szerint — egyrészt a nemzeti-kultúrtörténelmi, másrészt az iparművészei-technikai — összeállított gyűjteményei épp oly kevéssé árthatnak egymásnak, mint ahogyan a Louvre és a Cluny-múzeum, a Gardemeuble é s a Musée des arts et métiers, vagy ahogyan a Kaiser-Friedrich-Museum és a berlini Kunstgewerbemuseum stb. egymásnak nem ártanak. A valódi i p a r m ű v é s z e t i múzeum típusa, melyet Brinckmann teremtett meg, sehogyan sem áll ellentétben azzal, amit Radisics utolsó éveiben a mi Iparművészeti Múzeumunkból csinálni akart. Hamburgban, mint nálunk is, a régi anyag van túlsúlyban, ami bővebb magyarázatra nem is szorul. Ott is a magas művészet alkotásai összevegyülnek a népies művészettel; ott is a szűkebb haza termékeire, a „Heimatkunst"-ra vetették a fősúlyt; ott is uralkodik az a törekvés, hogy a tárgyak a nekik legjobban megfelelő környezetben, részint intérieurök keretében, művésziesen legyenek bemutathatok minden túlhajtott hisztoricizmus elkerülésével. Hogy a Brinckmann-féle múzeumtípus nálunk eddig nem
volt megvalósítható, annak oka a körülmények mostoha voltában, nem pedig Radisics irányváltozásában keresendő. Az csak örvendetes, hogy az Iparművészeti Múzeum intézménye nem maradt meg azon a túlhaladott színvonalon, amilyenre a 70-es évek kezdetleges, bár akkor nagyon áldásos .iparfejlesztő" törekvései tervezték. Ami mármost a Nemzeti Múzeumból az Iparművészetibe átvitt tárgyakat illeti, ezekről Pulszky Károly ekképp nyilatkozik a múzeum 1877-ben megjelent „Kalauz"-ában: „Meg kell itt említenem, hogy a gyűjtemények áthelyezésekor az új épületbe (az Andrássy-úti műcsarnokba) a Nemzeti Múzeum régiségosztályából azon i p a r m ű v é s z e t i tárg y a k k e r ü l t e k , m e l y e k ott e l s z i g e t e l v e álloítak, míg az I p a r m ű v é s z e t i Múzeumb a n a z e g y e s t e c h n i k á k s o r o z a t á b a beosztva nagy hiányokat kipótoltak, a múzeumok és könyvtárak főfelügyelős é g é n e k e n g e d e l m é b ő l ide át lettek téve; úgyszintén egy része a közelebb a Nemzeti Múzeumnak megszerzett Szalay-gyüjteménynek." Az Iparművészeti Múzeum az 1876-ban készült ideiglenes alapszabályok értelmében a múzeumok é s könyvtárak főfelügyelőségének volt alárendelve. A tárgyaknak a Nemzeti Múzeumból való átvitele tehát semmi esetre sem történhetett Pulszky Károly önkényes intézkedése folytán „jogtalanul", amint a cikk írója állítja, hanem a felettes hatóság tudtával é s beleegyezésével, ugyanúgy, ahogyan ma is e g y e s tárgyak, sőt e g é s z gyűjteménycsoportok egyik fővárosi múzeumból a másikba vagy vidéki múzeumokba letétképpen áthelyeztetnek, anélkül hogy ehhez külön törvényhozási intézkedés s z ü k s é g e s volna. Az 1878: XVII. t.-c. különben az „Iparmúzeumot" a közművelődési célokat szolgáló állami intézmények sorába beiktatta s ezzel a múzeum alapítását utólag szentesítette. A Nemzeli Múzeum értékes letétjéről Radisics Jenő is a leghálásabban emlékezik meg az Iparművészeti Múzeumnak 1885-ban általa szerkesztett Képes Kalauzában: „A Nemzeti Múzeum ugyanis — írja Radisics — Pulszky Ferenc javaslatára nagylelkűen lemondott azon iparművészeti tárgyakról, melyek az új múzeum gyűjteményeiben hézagot voltak hivatva pótolni. Ebből az érdemből nem von le semmit azon körülmény, hogy ezek az emlékek ott talán elszigetelve állottak volna. A N e m z e t i M ú z e u m m i n t e g y a n y a intézet kincseiből s z í v e s e n átengedett e g y n a g y r é s z t , h o g y a z új m ú z e u m alapját megvetni segítsen." Lássuk mármost közelebbről ezen letétet. Zömét a néprajzi osztálynak átengedett Xantus' 85
Magyar Iparművészet.
7 7
te^acm^c^ae^jy^m^rm^a^űvmMr^oi
féle néprajzi gyűjtemény képezte. A legfontosabb tárgyakat az Iparművészeti Múzeum 1877. é s 1885. évi kalauzai szerint sorolom fel, miután az újabban készült kalauzok a Nemzeti Múzeum letétjét külön meg nem jelölik; csak általánosságban mondja az 1912. évi Kalauz, hogy „magyar agyagedények, bábsütőminták, hímzések, népviselethez tartozó ruhadarabok, olasz bronzok é s majolikák, kisebb faragványok é s eszközök, kínai é s japán bronzok, porcellánok" képezik a Magyar Nemzeti Múzeum letétjét. A helyszűke itt csak a legfontosabb tárgyak felsorolását engedi. Óegyiptomi rézedény, török lószerszám részei; evőeszközök é s könyvveretek a 15—17. sz-ból. Tűzbakok bronzból, velencei munka, különféle ércdomborművek, zománcok, filigrán ezüstedény; francia, német, portugál munkák. Két karperec, Egyiptom (modern). Gyertyatartók, díszedények, szobrocskák,olasz bronzöntvények. Apis, halotti alak, macska, Isis, oroszlánfejű istenség; egyiptomi bronzöntések. Modern bronzöntések^antik eredeti után. Kínai é s japán porcellánalakocskák. Olasz majolika. Meisseni, frankenthali, berlini, bécsi stb. porcellán. Faliszőnyegek. Óegyiptomi fa- é s kőfaragások. Alabástrom-, márvány- é s elefántcsontfaragások, német é s olasz munkák. Bazalt domborművek Hindosztánból.. Római, velencei, francia, német é s cseh üvegek. Skatulya, Boule-munka. S z í n e s lakkmunkák, India. Mecsetlámpa, keleti munka, Skatulya, papirmaché, Kína. Fésűk, francia munkák. Római, németalföldi é s német cserépedény. Török korsó, spanyol díszedények stb.
7 8
A letétben tehát, mint látjuk, túlnyomó a külföldi anyag, é s pedig az olyan, mely hazai kultúrtörténetünkhöz semmiféle kapcsolatba sem hozható, A tárgyak, mint e g y e s iparművészeti ágak stíltani é s lechnikai sorozatának kiegészítő részei, nemcsak hézagpótlók — mint Radisics mondja —, de az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek ma is. legszebb és legfontosabb részeihez sorolhatók. Ha például az olasz tűzbakokat, az ókori bronztárgyakat, a német üvegeket é s cserépedényeket a múzeumból elvennék, ezekben az iparművészeti ágakban alig maradna számottevő anyag a pótlásukra. A Nemzeti Múzeumban ellenben, hol azelőtt is „elszigetelve állottak", mindenesetre veszítenének jelentőségükből, sőt talán megzavarnák a gyűjtemények e g y s é g e s s é g é t . A Nemzeti Múzeum letétjének egészben való visszaadása a Nemzeti Múzeum célja é s jövő feladatai szempontjából nem tekinthető s z ü k s é g e s n e k ; az Iparművészeti Múzeumra nézve pedig csak káros lehetne é s sok tekintetben pótolhatatlan veszteséget jelentene. Helyreigazítást igényel tehát a többször idézett cikk a z o n . feltevése, hogy az
Iparművészeti Múzeum megalapításakor a Nemzeti Múzeumból átvett tárgyak egy részének — a Xantus-féle gyűjteménynek — a néprajzi osztályba történt visszahelyezése mintegy a továbbfolytatandó dezannexiónak, a letét tervbe vett visszaadásának kezdetét jelentené. Itt csak arról van szó, hogy a 7 0 - e s évek gyűjtésének eredménye már nem felelt meg azon követelményeknek, melyeket az Iparművészeti Múzeum a tárgyak iparművészeti értékét illetőleg támasztott. Tehát nem a tulajdonjog kérdése volt itt irányadó, hanem a művészi kvalitás, ugyanazon tisztán esztétikai é s tudományos szempont, mely újabban az Iparművészeti Múzeum vezetőségéi a Berger-féle, közel 2000 drbból álló gyűjtemény néprajzi anyagának a néprajzi osztály részére történt átengedésére késztette. De amint nem kívánatos a Nemzeti Múzeum letétjének visszaadása, épp úgy nem vezetne célhoz, sőt nem is volna méltányos a cikkben kifejezésre talált azon remény teljesülése sem, mely szerint „ R a d i s i c s J e n ő á l d á s o s m u n k á j á n a k g y ü m ö l c s e i épp úgy megt a l á l j á k a z utat i g a z i h e l y ü k r e (t. i. a N e m z e t i Múzeumba), mint az a n y a i n t é z e f f ő l j o g o s u l a t l a n u l elvitt tárgyak." Ez annyit tesz, hogy a Radisics által nagy szorgalommal é s tudással összegyűjtött magyar iparművészeti emlékek, melyeket a Nemzeti Múzeum kellő időben gyüjleni elmulasztott, adassanak át a Nemzeti Múzeumnak minden ellenszolgáltatás nélkül ugyanakkor, amikor a letétként átengedett anyag is visszaköveteltetik. Valóban érdekes volna tudni, hogy vájjon a cikkíró nézete szerint mi volna az, amit az Iparművészeti Múzeumnak gyűjteményeibe felvenni é s megtartani szabad volna ? Ha a múzeumalapítás legegyszerűbb módja, mint a cikkíró mondja, a Nemzeti Múzeum válogatott műtárgyainak átvétele volt, úgy nem kevésbbé egyszerű módja volna a Nemzeti Múzeum fejlesztésének, ha az Iparművészeti Múzeum négy évtizedes munkásságának eredményét é s előkészített programmját egyszerűen kisajátítaná azon indokolással, hogy csak most ébredt tudatára annak, miszerint azt, amit Radisics tudott, akart é s tett, neki kellett volna tudnia, akarni é s cselekedni. De itt sem szabad pusztán elméleti alapon maradnunk, hanem konkrét oldaláról kell szembe néznünk a kérdéssel, hogy mi hát az, amit Radisics munkássága gyümölcséből a Nemzeti Múzeum magának követelhetne? Ha jól értem, a cikk írója elsősorban a Radisics által tervezett magyar történeti szobasorozatra gondol mint olyanra, mely szerinte nem az Iparművészeti Múzeumba, hanem a Nemzeti Múzeumba való.
Teil d e r g e s t i c k t e n R o b e d e r U. E s z t e r h á z y , 1685. Z e i c h n u n g v o n E . K o v á c s .
Hímzett r é s z l e t E s z t e r h á z y O r s o l y a r u h á i é r ó l . 1655-ből. K o v á c s E r z s i r a j z a .
A korhű intérieurökre vonatkozó nézeteimet általánosságban elmondtam másutt * Itt szintén általánosságban e kérdésről csak annyit, hogy úgy a Nemzeti, mint az Iparművészeli Múzeum épületében a helyiségek oly kevéssé alkalmasak a korhű intérieurök beépítésére, hogy eldöntetlennek tartom, vájjon sikerülhet-e egyáltalában e sorozatnak egyik vagy másik múzeumépületben való elhelyezése? Mindenesetre oly átalakításokat, bővítéseket é s költségeket feltételez, hogy a terv megvalósítására egyelőre, úgy hiszem, sem itt, sem ott gondolni nem lehet. A terv különben az Iparművészeli Múzeum költségvetésében már évek óta szerepel elég szerény összeggel. Radisics * Magyar
Iparművészet
XX. 260.
és
köv.
kedvenc eszméje volt, hogy más iparművészeti múzeumok példájára a nekik megfelelő stílszerű keretben mutathassa be a magyar berendezési tárgyakat, bútorzatot. Evégből gyűjteni kezdte az ország különböző részeiben létező művészi értékű szobamennyezetek másolatait, továbbá ajtókat,bútorzatot. Nem sok,amit összegyűjteni sikerült a szobasorozat előkészítésére. Mindössze a kőszegi patika volt eddig ideiglenesen felállítható. A kezdet egyszersmind sokat igérő igazolása is volt az egész programmnak: a kőszegi patika az Iparművészeti Múzeum legismertebb, legnépszerűbb attrakciója. Mint a XVII. századbeli üzletberendezések jellegzetes példája e g é s z s é g e s , jó stílusával méltán tekinthető kiváló, valóban múzeális értékű tárgy4*
79
t m mim mi •
m i
•
i
I»I
i' • ni
A
in • i • ni in
<m
mm
m
n w n «i m • i •! ni n na • i ii i i • i m i ni ii • i mi in •
nak, dc a németajkú, határszéli, 1491-től 1647-ig osztrák uralom alatt állott Kőszeg városából származó, illetőleg ott felállítva volt gyógyszertár bútorzata nem képvisel oly eminenter magyar kultúremléket, melynek kizárólag csakis a Magyar Nemzeti Múzeumban volna a helye. Hogyha mégis elfogadnánk azt az elvet, hogy az Iparművészeti Múzeumnak a Nemzeti Múzeum javára le kell mondania a magyar műemlékek gyűjtéséről, falán méltán állíthatnánk fel azt a viszontkövetelésí, hogy a Nemzeti Múzeum ne gyűjtsön olyan iparművészeti tárgyakat, melyek idegen eredetűek é s a magyar nemzet múltjához semmiféle vonatkozásban nem állanak. Vájjon mit szólna hozzá a cikk írója, ha ezt az ajánlatot tennők: ám kész az Iparművészeti Múzeum átadni a Nemzeti Múzeumnak mindazt, ami gyűjteményeiben „hazai kulturális emlék" jellegével bír, vagy „a nemzefi múltnak megrögzílését" szolgálja; viszont azonban a Nemzeti Múzeum adja át az Iparművészetinek mindazt, aminek ilyen magyar vonatkozása nincsen: az e g é s z külföldi ötvösséget, keramikai és üvegtárgyakat; szőnyegeket, bútort, fegyvert s t b . ? Nem hisszük, hogy az Iparművészeti Múzeum elhúnyt igazgatója, kit az Archaeologiai Értesítő cikke „magyar Bode"-nek nevez, így képzelte volna múzeumaink „rendezését". Hála az ő céltudatos munkásságának éppen az Iparművészeti Múzeum, mint falán kívüle egyik múzeumunk sem,a legszorosabb kap csolatban áll a termelőkkel é s a közönséggel az iskola, a társulat, s z á m o s iparművészeti célokat szolgáló egyesület útján. A régi műemlékek tanulságai innen| inkább, mint bárhonnan átszármazhatnak az éleibe, a modern művészetbe, ízlésbe. Ezért az Iparművészeti Múzeum
M a g y a r hímzett terítő s a r k a . s z á z a d eleje. K o v á c s E r z s i
XVIII. rajza.
ÍJ
a in w i
nem nélkülözheti a szépet, legyen az akár hazai, akár külföldi, akár finomult művészi alkotás, akár népies művészkedés példája. Mert ha egyikről vagy másikról lemondana, saját magát csonkítaná meg. Elvesztené létjogosultságának jó részét, ha megtagadva Radisics lelkes munkálkodásával ö s s z e f ü g g ő múltját, nem igyekeznék a külföldi rokonintézefek módjára az iparművészetnek, legelsősorban a hazai iparművészetnek teljes képéi nyújtani. Ez a feladat semmiképp sem állhat ellenfélben a Nemzefi Múzeum nagyszabású fejlesztésével. Hatásköri összeütközésről, a méltán kárhoztatandó versengésről a két intézet között csakis akkor lehetne szó, ha egyik a másik elől el akarná hódítani a gyűjtemények anyagát, ha ki akarnák szorítani egymást a közönség kegyeiből. Ilyen eset tudomásom szerint sohasem fordult elő, sőt ellenkezőleg, a legmesszebbmenő előzékenység é s jóakarat uralkodik a most már csaknem egyenjogúvá lett két testvérintézet között. Hogy ez a kölcsönös jóindulat a jövőben is fennálljon é s gyarapodjék, azt a múzeumok ügyének e g y s é g e s szempontok szerint leendő messzefekinfő rendezése é s vezetése csak elősegítheti; de a rendezésnek elsősorban a múzeumi helyiségek kérdéseit s ezzel kapcsolatosan a gyűjtés irányát kell a jövőre nézve szabályozni, nem pedig egyik vagy másik intézet kárára visszaható erejű intézkedésekkel az eddig elért eredményeketkockáztatni. A jóból, ha sok van is, sohasem lehet elég. É s van még nemzetünknek a múltban elvesztett elég olyan műkincse, melynek a nemzet részére való megmentésére vagy visszaszerzésére törekedni nem egyes múzeumok, hanem e g é s z kultúránk érdekében mindnyájunknak kötelességünk.
TeiI einer u n g a r i s c h e n S t i c k e r e i . Anf. XVIII. Jahrh. Z e l c h n u n g v. E . K o v á c s .
M
i
H
ini i
