Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával ISBN

SEBESTYÉN KÁLMÁN

KÖRÖSFÔI RISZEG ALATT

Egy kalotaszegi település évszázadai

A

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

ISBN 978­963­05­8471­5

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795­ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu

Elsô magyar nyelvû kiadás: 2007

© Sebestyén Kálmán, 2007

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás,

a rádió­ és televízióadás, valamint a fordítás jogát,

az egyes fejezeteket illetôen is.

Printed in Hungary

Tartalom

Bevezetô  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7

Néhány mondat a vidék természeti viszonyairól  . . . . . . . . . . . . .

7

A régészeti leletek üzenete  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8

A középkori falu és birtokosai  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11

Az egyház és temploma  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

18

A lelkipásztorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

24

A történelem viharában  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

33

A falu gazdasági élete  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

39

Dézsma, robot, országadója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

56

A falusbíró intézménye  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

60

Demográfiai változások, hullámvölgyek  . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

64

Helynevek és mondák  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

76

Hírneves háziipar: fafaragás és varrottasok  . . . . . . . . . . . . . . . . .

83

Az iskola  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

Írók, mûvészek, tudósok Körösfôn  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125

Befejezô gondolatok  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134

Mellékletek  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137

Szójegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155

Rövidítések  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157

Körösfôi bibliográfia  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159

Bevezetô Körösfô – Kalotaszeg egyik legismertebb települése – a Sebes­Körös forrásvidékén, a Riszeg­tetô lábainál, Bánffyhunyadtól keletre 8 km­re és Kolozsvártól nyugatra 43 km­re, a nemzetközi mûút mentén fekszik. Nevét a Körös forrásáról, fejérôl kapta, országos hírét népmûvésze­ tének, csodálatos varrottasainak, fafaragásának, népviseletének, dalai­ nak köszönheti. A középkori gyepûszélen megbúvó falu Csipkerózsika­ álma a XIX–XX. század fordulóján ért véget, ebben az idôben fedezte fel  a  Gyarmathy  család  fafaragását,  varrottasait,  Bartók  és  Kodály népdalait, Edvi Illés Aladár és Körösfôi Kriesch Aladár csodálatos nép­ mûvészetét. Ekkor a körösfôi négy fiatornyos templom jelképpé vált, a kalota­ szegi mûvészet „Szent Fudzsijama” hegyévé. A templom látványa fo­ gadja az érkezôt, búcsúztatja a távozót. Mûvésznek tökéletes alkotás, hívônek az Isten figyelmeztetô ujja, mintha mondaná: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Lapozzuk át a Riszeg alatti Körösfô történetét, megismerve múltját, talán jelene és jövôje is érthetôbbé válik.

Néhány mondat a vidék természeti viszonyairól Körösfô a Sebes­Körös forrásvidékén, az ott alig csordogáló folyócska völgyében fekszik. A völgyet 500–700 m magasságú dombok övezik: a Riszeg­hegy (747 m), a Ravaszos­hegy (733 m) és a Csipkés­hegy (675 m)  a  legmagasabbak.  A  falut  keletre  az  úgynevezett  „hágó”,  a  Kö­ rös–Szamos vízválasztója, nyugatra a szélesedô Kalotaszegi­medence határolja. A vidék geológiai múltjáról Tulogdi János neves földrajztudósunk a következôket mondja: „Az újkor negyedkorszakában, az ôsember ide­ jében, kb. egy millió évvel ezelôtt a Gyalui­havasok északi nyúlványa 7

folytatásában  Sztána  község  irányában  magasra  emelôdött  a  terület. Ennek a felboltozódásnak a Körösfô felett emelkedô, gyönyörû kilátású Riszeg­hegy a központja, egyúttal Kalotaszeg fô vízválasztója. A Sebes­Körös a negyedkorszak elején még csak Kissebesnél eredt, azóta azonban a csapadékos nyugati szél és a nagy esése következtében hátrafelé vágta magát a Kalotaszegi­medencében, és ma a Körösfôi­há­ gó alatt bukkan a felszínre. A Körös a Kalotaszegi­medence területén magába kapcsolja a délrôl folyó Kalota patakot és vezeti az Alföldre, majd amint beleömlik a Sebes­patak és a Nagysebes­patak azután neve­ zik tulajdonképpen az egyesült folyót Sebes­Körösnek.”1 Körösfô és határának talaját agyagból, mészkôbôl álló üledékes (al­ luviális)  kôzetek  alkotják,  amelyekbôl  vörösesbarna  erdei  termôtalaj alakult ki. Az átlagos hômérséklet télen –5 ºC, a nyár hûvös, a júliusi át­ lag +18 ºC, az évente hulló átlagos csapadékmennyiség 700–800 mm.2 Kalotaszeg híres növénytani ritkasága a bódító illatú henye borosz­ lán (Daphne eneorum), népi nevén a riszegvirág, mely Körösfô felett, a Riszeg­tetôn terem.

A régészeti leletek üzenete Körösfô szélesebb határa – a Sebes­Körös forrásvidéke, a vízben gazdag mellékvölgyek  területe  –  kedvezô  természeti  környezetet  kínált  az  itt megtelepedni kívánó ember számára. A régészeti leletek bizonysága sze­ rint Körösfô vidéke ôsidôk óta lakott terület volt, ahol kisebb­nagyobb megszakításokkal különbözô kultúrákhoz tartozó embercsoportok éltek. Régészetileg  a  legérdekesebb  határrész  az  Ordományos, legendák szólnak a kora középkori Ordomvárról, amit a hagyomány szerint a ta­ tárok  pusztítottak  el.  E  határrész  területén  dr.  Ferenczi  István  régész feltételezése szerint a római korban kisebb település, úgynevezett „vil­ la” vagy postaállomás létezett. E település annak a római útnak a men­ 1

Tulogdi János: Kalotaszeg földrajza. Kolozsvári Szemle, 1944. június, 117. Papp Júlia: Izvoru Crisului, o comuná de mestesugari din depresiunea Huedin (Körösfô, egy kézmûves község a Hunyadi­medencébôl). Studia Universitatis Ba­ bes­Bolyai, Series Geologia­Geographia, 1962. 2. 81–93. 2

8

tén feküdt, mely a Sebes­Körös völgyét a Nádas­patak völgyével kö­ tötte  össze,  és  amely  a  Napoca  (Kolozsvár)  és  Resculum  (Sebesvár) közötti nagy útnak részét alkotta. Ezt az utat még 1391­ben is említik a források „via que ducit de Saluavasara in Ordomanus” formában. A  régész  feltételezését  az  Ordományosból  felszínre  került  római cserépmaradványok, pénzek is igazolják. 1961­ben Marcus Antonius Gordianus  császár  (238–244)  korából  találtak  egy  római  pénzt  „IMP. CAES.M.ANTONIUS.GORDIANUS.AUG. /E/ VIRTUS AUG.  /H/” felirattal.3 A falu belterületén felbukkant rézpénz az ún. „antoninianus” Phi­ lippius  Arabus  császár  (244–249)  idejébôl,  melynek  felirata  „IMP. M/ARCUS/ JUL/IUS/ PHILIPPUS AUG/USTUS/, /E/, LIBERALITAS AUG: /H/”

az elôbbi feltételezést igazolja.4 A  mai  Körösfô  története  szempontjából  azonban  fontosabb  az  a tény, hogy az Ordományos területén egy kis kora középkori falu léte­ zett, mely ismeretlen körülmények között pusztult el. Okleveles emlí­ tése 1391­ben „Ordumanus”, 1455­ben „Ordomanus” formában törté­ nik.5 Az egykori falu nevét Szabó T. Attila, Erdély tudós nyelvésze az „ortványos,  irtványos”  szavakból  eredeztette,  tehát  itt  bizonyára  ún. irtványfalu létezett, mely a XI. században keletkezhetett.6 1977 júniusában az Ordományosban dr. Ferenczi István és Sebes­ tyén  Kálmán  a  körösfôi  iskolásokkal  régészeti  mentôásatásokat  vég­ zett. A munka során a Szôlôoldal Nagy­Kutyor felôli részében ôskori cserepek  kerültek  felszínre,  szürkésbarnára  iszapolt,  kvarcszemcsék­ kel soványított anyagedények töredékei. Eszerint e határrészen már az ôskori ember is letelepedett. A kutatóárokból a kora középkori falura utaló szuvatrögök, széndara­ bok, kvarcos­csillámos kôzetdarabok kerültek elô, amelyek bizonyára a tûz által megsemmisített sövényfalú házak maradványai lehettek. A fel­

3 Ferenczi, St.: Contributii la problema limesului de vest al Daciei (Adalékok Dacia nyugati limesének kérdéséhez). Partea a II­a, 2. Acta Musei Napocensis, X. 1973, 555 és Ferenczi István: Körösfô­Ordományos. Igazság, 1970. IX. 16. 4 Az antoninianus – a Körös és a Völgypataka találkozásánál – Korpos Dezsô tel­ kén (Szeglet 75. sz.) került elô. Azonosítását 1979­ben Sebestyén Kálmán végezte. 5 Szabó T. Attila: Kalotaszeg helynevei. Kolozsvár, 1942, 128. 6 Szabó T. Attila: Ordományos. Erdélyi Múzeum, 1943. XLVIII., 99–100.

9

színre került középkori edénytöredékek (szájperem­, oldal­, fenéktöre­ dékek) korongolt, kvarchomokkal soványított agyagból készült, sötétre, illetve vörösre festett edényekbôl származnak. Az agyagedényeket körbe hullámvonalak,  hármas  pontsor,  körömmel  benyomkodott  függôleges vonalkák  díszítették.  (Ehhez  hasonló  leletanyag  a  székelyudvarhelyi Budvárból és a parajdi Rabsonné várából kerültek elô!) A Sebes­Körös forrásvidéke a bronzkori ember által is kedvelt terü­ let lehetett. A folyócskától jobbra fekvô teraszon az ún.  „Mélykút­te­ tôn” (ott, ahol késôbb a termelôszövetkezet istállói épültek) a szántás­ ban kör alakú sötétebb foltok és kb. két méter átmérôjû gödrök nyomai láthatók.  Innen  a  bronzkori  településre  valló  cseréptöredékek:  füles bronzkori merítôcsésze, tál, pontokkal díszített agyag orsónehezék, ál­ latcsontok, szerves maradványok bukkantak elô. A  Sebes­Körös  bal  oldali  mellékvölgyében  a  Szalapatakán fekvô barlang is régészeti titkokat rejteget. E sorok írója 1979­ben a barlang bal  oldali  mellékágában  bronzkori,  függôlegesen  karcolt  vonalakkal díszített, füles agyagcsésze felére és égett malaccsontokra talált. A tü­ zetesebb  régészeti  vizsgálat  megállapította,  hogy  a  leletek  a  bádeni  – rézkorról a bronzkorra való átmeneti – kultúrához tartoznak és Kr. e. 2300–2100­bôl valók. Eszerint a körösfôi barlang négyezer évvel ez­ elôtt a bronzkori ember mentsvára volt.7 A régészeti szakirodalomban ismeretlen a Völgypatakán fekvô Lô­ rincbükke határrészen  felszínre  került  lelet,  mely  három  különbözô korszak  kultúrájához  tartozott.  A  pattintott  kovakô  penge  a  Kr.  e. 12 000–10 000  körüli  idôkre  datálható,  a  bütykös  edénytöredékek  a második vaskorszakra, a La Tène­re utalnak, a szántásban kirajzolódó kunyhók nyomai, a szuvatrögök, csillámos kôzetek, hullámvonalakkal díszített cserépdarabok egy kisebb kora középkori – XI. századi – tele­ pülés maradványai lehettek. Ugyancsak  a  Lôrincbükke  területén  került  elô  a  mezôgazdasági munkák során egy Dyrrachium – az Adriai­tenger keleti partján fekvô görög gyarmatváros ezüst drachmája – a római uralom idejébôl (Kr. e. 7 Sebestyén Kálmán: Bronzkori leletek a körösfôi cseppkôbarlangban. Igazság, 1979. VII. 19.

10

II–I. század). Elsô oldalán a pénzkibocsájtó magisztrátus neve olvas­ ható: „MENISKOS…SIU” és tehén borjúval ábrázolás látható, hátol­ dalán sematikus rajz Alcinous kertjérôl.8 Az említett pénzleletek arra utalnak, hogy a Sebes­Körös forrásvi­ déke az ôskorban, illetve az ókorban sem volt elszigetelt világ, az itt élô ember kapcsolatban állt távoli országok népeivel.

A középkori falu és birtokosai Kalotaszeg legrégibb falvainak alapjait – településtörténetünk bizonysá­ ga  szerint  –  az  Erdélyt  megszervezô  magyar  királyi  hatalom  rakta  le.  A magyarok itt gyér avar és szláv telepeket találtak, erre utalnak a Bá­ bony, Derite, Sztána, Valkó, Zsobok szláv eredetû elnevezések, valamint a vidék helynévanyagában fellelhetô törökös hangzású helynevek.9 Körösfôt a  bihari ispánság kelet felé terjeszkedô népei alapították. Az elsô telepesek bizonyára az Almás­völgy felôl jöttek, hiszen a Fel­ szeg lakóinak nyelve a tiszai, illetve az északkeleti nyelvjáráshoz kap­ csolódik.10 Abban az idôben ez a terület – a Tiszától a Körös­völgyén át egészen Kalotaszegig – viszonylag egységes terület volt. A XIII. században a hatalmas királyi birtokok felbomlásának idején a királyi várispánságok birtoktestei adományként egyházi és világi bir­ tokosok kezébe kerültek. Körösfô  királyi birtok is ekkor kerülhetett a bihari ispánságtól egyházi, az erdélyi káptalan birtokába. Kalotaszeg falvait az 1241­es tatárjárás elpusztította, a vidék elnépte­ lenedett. 1246­ban Gallus erdélyi püspök arról panaszkodott, hogy gyalui 8 A dyrrachium azonosítását 1979­ben a szerzô végezte. 9

Makkai László: Erdély története. Bp., 1944, 32. Megjegyezzük, hogy Kalota­ szegre a magyar honfoglalás után is telepedtek le szlávok, erre utal Erdôfalva (Ar­ deova)  és  Nyárszó  (Nearsova)  román  neve,  amelyeket  a  szlávok  a  magyaroktól vettek át és közvetítettek a náluk késôbb érkezô románoknak. (Vö. Makkai Lász­ ló–Mócsy András (szerk.): Erdély története. I. Bp., 1988, 256.) A törökös hangzá­ sú elnevezésekrôl lásd: Balogh Balázs–Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Bp., 2004, 169. 10 Szabó  T. Attila: A  cibóka  tájszó  és  alakváltozatai.  Magyar  Nyelvjárások, 1962. 8., 121–127.

11

birtokai teljesen elnéptelenedtek vagy alig maradt rajtuk valaki (nulli vel pauci). Rogérius mester Siralmas énekében megemlíti, hogy Magyargye­ rômonostor Benedek­rendi monostorát is feldúlták, kegyszereit elvitték. Körösfôt elôször 1276. november 25­én említik az erdélyi káptalan dokumentumai „terram nostram Crysfev vocatam, in comitatu Byhorensi existentem” formában.11 A  terra  a  korabeli  oklevelekben  földbirtokot jelentett, tehát Körösfô akkor már lakott helység, határa pedig mûvelés alatt álló terület volt. A fenti oklevél arról is tudósít, hogy Körösfô birto­ kát az erdélyi káptalan elcserélte Péter erdélyi püspök Hunyad várme­ gyei,  a  Sztrigy  mellett  fekvô  püspöki  (Piski)  és  a  Fehér  vármegyében lévô Maros melletti Otmár nevû birtokával.12 A csere mindkét fél szá­ mára elônyös volt, az erdélyi káptalan ugyanis egyetlen birtokáért két könnyen kezelhetô birtokhoz jutott, az erdélyi püspök pedig a körösfôi birtokot egyesíthette a kolozsvári, gyalui és kapusi birtoktömbbel. Körösfô különben ekkor került  Kolozs vármegyéhez, 1282­ben már „villa Keresfew in comitatu de Kulus” formában említik.13 Neve 1646­ ban  Keoreos  feo,  1711­ben  Keresfû,  1754­ben  Körös­fô,  1808­ban Körösfô alakban olvasható. A XIII. század végén a növekedô Körösfô elpusztult, a tatárok vagy talán az erdélyi püspökkel hadakozó szászok dúlták fel. Péter erdélyi püspök ekkor fordult segítségért IV. László királyhoz (1272–1290). A király 1281. október 23­án kelt oklevelében a püspök birtokairól a következôket írta: „Mivel úgy meggyérültek, hogy Sárdon, Szent­Pá­ lon,  Gyalu,  Kapus  és  Keresfew  villában  csak  igen  kevesen  laknak  s nem kívánnak oda telepedni, hanem ha bôvebb szabadalmakkal meg nem ajándékoztatnak, nem fizethetnek.”14 Az 1282. március 21­i kirá­ lyi  adománylevél  biztosította  a  szükséges  kedvezményeket:  Gyalu, Kapus, Körösfô falvakat kivette az erdélyi vajda és a megye joghatósága

11 Teutsch, G. D.–Firnhaber, F.: Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens. I. Wien, 1857, 111. Györffy György: Az Árpád­kori Magyarország történeti föld­ rajza (I. Bp., 1987, 637) címû mûvében az elôbbire hivatkozik, aki közli a latin ok­ levél teljes szövegét. 12 Temesváry János: Erdélyi középkori püspökei. Kolozsvár, 1922, 57.

13 Györffy, i. m. 637.

14 Jakab Elek: Kolozsvár története. I. Pest, 1870, 255.

12

alól, egyedül a püspök adminisztrációja alá rendelte és feltételezhetô­ en egyéb kiváltságokkal is ellátta.15 Érdekes, hogy amikor Körösfôt a király eladományozta az erdélyi káptalannak, annak vámját megtartotta magának, és csak késôbb en­ gedte át híveinek. Ez a magyarázata annak, hogy amikor 1341­ben a falut mint egyházi birtokot említik „villa episcopalis Keresfew” néven, annak  vámja  nem  a  püspök,  hanem  magánbirtokosok  kezében  volt, 1371­ben  Bebek  György  királyi  tárnokmesteré,  1471­ben  a  losonczi Bánffyaké, majd 1519­ben újra Sebesvár királyi váré.16 Körösfô történetére több adatot szolgáltat a falu mint püspöki bir­ tok, valamint Nyárszó és Sárvásár mint királyi birtok közötti határvita. Péter erdélyi püspök (1389–1391) például panasszal fordult Zsigmond királyhoz  (1387–1437),  mert  Körösfô  (Cresfew)  birtokán  lakó  népei nem tudnak ott maradni, aminek következtében a birtok elnéptelened­ het (propter defectum terrarum usualium eius necesarie debandarum). Zsigmond király 1391. március 19­én megparancsolta a kolozsmonos­ tori konventnek, hogy határolja el Körösfô, valamint Sárvásár (Salua­ sara) és Nyárszó (Nyarzo) birtokait, és a püspök népeinek adjon annyi földet, amennyit a püspökkel együtt szükségesnek talál, de ügyeljen, hogy a kihasítás ne eredményezze a királyi birtokok pusztulását.17 1391.  március  31­én  a  kolozsmonostori  konvent  jelentette  Zsig­ mond királynak, hogy az elhatárolás során igen nagy vita támadt egy nyolc ekényi terület miatt. Végül ezt felosztotta úgy, hogy a királyi né­ peknek  öt,  a  püspöknek  három  jutott  (tehát  a  körösfôieknek),  majd megállapította elválasztó határukat.18 Ez a határjáró oklevél megôrizte Körösfô  elsô  határneveit.  „A  határ  in  capite  cuiusdam  rivuli  vulgo Chongopatak nominati  kezdôdik  s  a  patak  mentén  a  völgyben  halad elôbb  rivulus  Derehtepataka torkolatáig,  majd  ugyanott  tovább,  köz­ ben áthalad pratum Chinkorethen ex oppositio cuiusdam montis vulgo

15 Beke Antal: Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárt. Bp., 1889, 18. és Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár. I. 1023–1300. Bp., 1997, 391. 16 Csánki Dezsô: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. V. Bp., 1913, 253, 372. 17 Mályusz Elemér: Zsigmondkori Oklevéltár. I. Bp., 1951, 1937. 18 Mályusz, i. m. 1959.

13

Fewldwar nominati, majd egy nagy réten, rivulus vulgo Keresfewpatha­ kan, két  strada  publican,  amelyeken  itur  de  Hunyad  in  Closwar  et  e converso,  felmegy  in  latus  cuiusdam  montis  Keresfewhege nominati, érinti  rivulum  vulgariter  Farkaspataka nominatum,  vallem  Zederies­ velgh appelatam, a Saluasara királyi birtokból Ordomanus birtokba ve­ zetô  útat  és  egy  hármas  határjelnél  végzôdik,  ahol  Saluasara,  Sobok birtok, mely nemes kézen van és a püspöki Keresfew találkozik.”19 A határvita azonban ezzel még nem ért véget, ugyanis 1391. április 21­én a kolozsmonostori konvent jelentette Zsigmond királynak a kö­ rösfôi birtok újbóli elhatárolását.20 Majd Stibor erdélyi vajdának a ko­ lozsmonostori  konventhez  írott  oklevele  1399­ben  arról  tudósított, hogy Sárvásár királyi népe lerombolta Körösfô határjeleit.21 A szomszéd birtokosok közötti erôszakoskodások késôbbi is folyta­ tódtak.  1489­ben  Körösfô  püspöki  birtokot  a  szomszédok  a  Bánffy, Mikola, Kemény, Radó és Gyerô de Gyerômonostor családok elfoglal­ ták. 1489. november 30­án Mátyás király (1458–1490) megparancsol­ ta a kolozsmonostori konventnek, hogy az ügyet vizsgálja ki és László erdélyi püspököt a birtokába maradéktalanul helyezze vissza, a határ­ jeleket pedig állítsa fel. A birtokháborítók azonban a parancsot – ki­ használva a király halála utáni helyzetet – nem hajtották végre.  1493­ban  László  püspök  peres  úton  vádat  emelt  a  Losonczi  Bán­ ffyak  ellen,  akik  ôt  Körösfô  átvételében  megakadályozták,  és  garáz­ dálkodásaikkal neki 500 arany forint kárt okoztak. Miként zárult a per és e birtokvita, arról forrásaink nem tudósítanak.22 A XVI. század közepe táján Erdély életében döntô változások men­ tek végbe. A  reformáció és a katolikus egyház javainak 1556­ban tör­ tént szekularizációja folytán Gyalu és a hozzá tartozó vártartomány – tehát Körösfô is – fejedelmi­kincstári birtok lett. Báthori Zsigmond fe­ jedelem 1597­ben visszaállította ugyan az erdélyi katolikus püspöksé­ get és Naprágyi Demetert püspöknek kinevezte, de mindez csak rövid ideig tartott. Gyalu és a vártartomány véglegesen a fejedelem kezébe 19

Mályusz, i. m. 1987.

Mályusz, i. m. 1987.

21 Mályusz, i. m. 5680.

22 Beke, i. m. 156.

20

14

került, aki a vártartomány egyes részeit hosszabb­rövidebb ideig hívei­ nek zálogba adta. 1607­ben Gyalu és a vártartomány Sennyei Pongrác birtokában van, késôbb Báthori Gábor fejedelem (1606–1613) Körösfôt és Egerbegyet elcserélte a Bihar megyei Bagamérért, de 1613­ban Bethlen Gábor feje­ delem (1613–1629) a két községet visszacsatolta Gyaluhoz.23 1630­ban  Körösfô  Bethlen  Gyerôné  tulajdona,  késôbb Angyalosi János  kezébe  került,  aki  azonban  elcserélte  Csíki  Székely  Jánossal  a marosszéki Vásárhely melletti Szentkirályért.24 1663­ban  Gyalu  és  Körösfô  Bánffy­birtok lett,  a  család  a  falut  a XVIII. század második feléig egyedül birtokolta, ekkor Körösfô fele­ részben az Eszterházy család kezébe került, feltehetôen házasság által. Eszterházy  János  (1746–1822)  ugyanis  Bánffy  György  gubernátor (1747–1822) sógora volt.25 A  kora  középkori  Körösfô  a  Sebes­Körös  egyik  mellékvölgyében  a Völgypataka mentén alakult ki. A völgy felsô részén a Lôrincbükke határ­ részen lehetett az elsô kis falumag – a régészeti leletekbôl kikövetkeztet­ hetô – ôs­Körösfô. Késôbb a megnövekedett számú lakosság valamivel északabbra a Kôszírt területére húzódott. Az itteni falu kialakulásához bi­ zonyára hozzájárult az Ordományos pusztulása után idemenekült lakos­ ság, amint azt a néphagyomány mind a mai napig megôrizte. A II. József császár (1780–1790) korában készült térképen – mely Körösfô elsô térképe – látható, hogy kezdetben a falu soros­utcás tele­ pülés volt, a házak két sorban a Kôszírtre épültek, mely a Felszeget (kb. 18 telek) alkotta. A völgy bal oldalán kialakult utcasor, az Alszeg (vagy Szegelet)  kb.  14  telekbôl  állt. Az  ún.  Piac –  a  falu  késôbbi  Fôtere  –  a térképen a két utcasor között fekvô üres (áradásos) terület, csak jóval késôbb épült körül. Késôbb alakult ki – a szomszédos település felé –  a Bedecs utca és a Hóstát. Ez utóbbit a zsellérek alapították, és forrása­ ink szerint „a házak rendjén kívül, az utcák végénél húzódott meg”. 1764­ben Körösfô határán, a Hármas Dombnál (a jegenyei és a kö­ rösfôi határ találkozásánál) kisebb emberi település nyomaira bukkan­ 23

Jakó Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriumai. Kolozsvár, 1944, XVII.

HtAd.

25 Uo.

24

15

tak. A tanúvallomás szerint az egyik dombot „megis hánták és sok régi módi  edénycserepeket  hántak  ki  belôlle”.  Hová  tartozhatott,  milyen jellegû lehetett ez a település, arról forrásaink nem tudósítanak. A  századok  folyamán  Körösfô  határa  helyenként  változott,  és  ez  a szomszédos  falvakkal  határvitát  eredményezett. A  török­tatár  dúlások után, 1676­ban szükségessé vált a körösfôi határt a szomszédos falvaké­ tól elválasztó egyezményes pontok újra kijelölése, ezek a következôk: „Derete felôl az Oláh Völgy higyára az Kerek Vôlgy pataka, Nyárszó felôl az Czinkó Patakán alá, Saruassara felôl az Czipkes faron az Ganas Czeren (!) ki az  Szederies Vôgyen által az  Reszegh faron fel. Sobok felôl, éle az Reszegh élen. Esztána felôl az Harmos domb, Oláh nádas felôl az Kis bûk árkán alól, tartia az határ, vagy az asszos vôlgyen ki, noha az réghi üdô­ ben  meszeb  volt  az  határok,  de  eleghtelenek  annak  ki  kereséssére.”26 A határ összeírása tehát arról tudósít, hogy a korábbi századokban a kö­ rösfôi határ Nádas felé nagyobb volt, de az elvesztett területet – valami­ lyen oknál fogva – késôbb nem sikerült visszaszerezni. A XVIII. század elején a körösfôiek a deriteiekkel kerültek határvi­ tában, aminek már etnikai vonatkozása is volt: „A körösfôieknek a deré­ teiekkel vagyon controversiában a Szalacs er/d/eje nevû hely – írják –, de ez is csak azólta, miólta oláhok ülték meg, de míg magyarok lakták, töllök senki nem controvertálta.”27 A Körösfô mai határához tartozó Csinkó területén a középkorban elpusztult település létezett. A falut 1276­ban – Körösfôvel egy idôben – említik elôször a források  „terra Cynko” néven,28 1471­ben „Poss. Chynko” a Bánffyak birtoka, majd a XV. század végén Sebesvár kirá­ lyi  vár  tartozéka.  Helynevei  közül  1369­ben  Zinkokut (Csinkókút), 1391­ben  Chynkopathaka,  Chynko  réthe, 1455­ben  Chongopathaka (Csorgópataka) ismertek.29 1842­ben Csinkót mint „dúlttájékot” emlí­ tették, amibôl eltûnésének okaira is következtethetünk.30 26

Szabó T., Kalotaszeg helynevei. 66.

27 HtAd (Régi jelzet: Gyalui csomó, 1737. Bánffy Nemzetségi lvt. I. Erdélyi Múze­

um­Egylet lvt. Kolozsvár.) 28 Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyvei (1289–1556). I. Bp., 1990, 2022. 29 Balázs Éva: Kolozsmegye kialakulása. Bp., 1939, 21–22. 30 Téglási Ercsei József: Kalotaszeg vázolata. Hon és Külföld, 1842. 22–23., 85–91.

16

A régi Körösfô házai szalmafedeles  sövényfonatú építmények vol­ tak, amelyeket a XVIII. században a szálfákból összerótt szalmafede­ les  boronaházak váltottak fel. Ezeket a házakat a földre letett tölgyfa talpakra építették fenyôfa boronából, belsô területüket polyvás­agya­ gos  sárral  kitapasztották,  agyagpadlózatukat  ledöngölték.  Szükség esetén a házak mozdíthatóak voltak. Körösfôn  1750­ben  28  telken  29  házban  35  jobbágycsalád  élt,31 1780­ban 34 telken 36 ház (35 borona, 1 sövényfalú, amelybôl 34 szal­ mafedeles, 2 zsindelytetôs) és 45 gazdasági épület (18 csûr, 15 pajta,  7 istálló, 5 gabonás, 1 mûhely) állt.32 A falu lakosságának gyarapodásával természetesen növekedett a la­ kóházak száma is: 1784­ben 47, 1857­ben 86, 1880­ban 115, 1900­ban 143 és 1910­ben 170 lakóház volt. 1900­ban Körösfôn a 143 házból 132 fából, 11 kôbôl épült (tetôzete 133­nak zsindely, 10­nek zsúp), 1910­ben pedig a 170 lakóházból 151 vályog, sár tapasztású, 19 kôbôl készült. A tetôzete 157­nek zsindely, 9­nek nád, zsúp és 4­nek cserép. A fa, illetve vályog tapasztású házak építésekor  a  rakófára  és  sasokra  vékony  kettéhasított  mogyorófa­ vesszôt erôsítettek, majd agyaggal letapasztották. Száradás után a falat pelyvával és trágyával meggyúrt finom agyaggal lesimították. Az épületek szerkezete szempontjából – a XIX. század utolsó har­ madában – városi hatásra az oromfalas csonka­kontyos házak terjedtek el, késôbb, a XX. század elején megjelent az új, díszesebb háztípus, az oromfalas­nyeregtetôs építkezés. A XX. század második felére a falu építészeti képe újra jelentôsen megváltozott. 1979­ben e sorok írója számba vette a település házait, amelyek döntô többségét jellegtelen kerek fedelû ún. sátortetôs épüle­ tek  alkották,  kerítésük  pedig  szürke  betonból­fémbôl  készült.  Ekkor már csak tíz régi ház állt: ebbôl boronaház egy, oromfalas kontyolt tetôs hat és oromfalas nyeregtetôs (nevezték: cifraszarufásnak is) három volt.

31 32

OrszAd, 1750. F. 50. 26. csomó. OL.

ConscrKf, 1780. F. 234. X/b. szekrény, Fasc. 36. N. OL.

17

Az egyház és temploma

A középkorban Körösfô egyházilag a váradi római katolikus püspökség kalotai  fôesperességéhez tartozott,  majd  késôbb  az  erdélyi  püspökség kolozsi fôesperességéhez került. Egyházközsége bizonyára a kisebb egy­ házak sorába tartozott, mert neve sem a váradi püspök dézsmajegyzé­ kében (1291–1294), sem a pápai tizedjegyzékekben (1332–1337) nem szerepel. A  XIV–XV.  században  Körösfô  egyházi  fejlôdését  gátolták az erdélyi katolikus püspök és Sárvásár királyi népe, valamint a Bánffyak közötti ellentétek, birtokviszályok. Középkori temploma ezután, felte­ hetôen  a  XV–XVI.  század  fordulóján  –  a  kalotaszegi  nagy  egyházi építkezések idején – épült. A  következô  idôszak  döntô  változásokat  hozott  a  vidék  életében: végbement  Kalotaszeg  reformációja,  mely  az  új  hitre  tért  Kolozsvár hatására 1556 márciusában történt.33 1601­ben Körösfôt – a hozzá tar­ tozó Sárvásár leányegyházzal – már a virágzó református anyaegyhá­ zak sorában említik a források. A  körösfôi  templom Kalotaszeg  legszebb  fekvésû  egyházi  építmé­ nye, karcsú, négy fiatornyos, fatornácos tornya messzirôl látható, szinte vonzza a látogatót. A templom a falu feletti dombtetôre épült, s a kora­ beli építkezési szokásoknak megfelelôen nyugat–keleti elhelyezkedésû épület, melynek szentélye a keleti oldalon áll. A középkori templom – a XVII. századi török­tatár dúlások során – megsemmisült, majd késôbb az 1690­es években építették újjá.34 Az 1754­es kalotaszegi egyházi összeírás szerint a „hegyen lévô kô­ templomot” kôkerítés övezte.35 1763. június 23­án Kalotaszeget és Ko­ lozs vármegyét nagy földrengés rázta meg és szélvihar pusztította, a kö­ rösfôi  templom  is  jelentôs  károkat  szenvedett.  (A  kolozsvári  Szent Mihály­templom barokk tornya a talpazatáig megrepedt.) Az 1764­es re­ nováláskor megépült a templom torony alatti porticusa, bizonyára a ré­ 33 A Kolozs­Kalotai Egyházmegye rövid ismertetése. In: Névkönyv az Erdélyi Ev. Ref. Anyaszentegyház számára. Kolozsvár, 1871, 22. 34 Kelemen Lajos: Kalotaszeg történelmi és mûemlékei. Mûvészettörténeti ta­ nulmányok. Bukarest, 1977, 212. 35 Inventarium, 1754.

18

gebbi alapokon.36 Mai alakját az 1833–34­es bôvítés alkalmával nyerte. Ekkor falaztak be a templom cintermének déli kôkerítésébe két római (?) sírkövet. Az erôsen megrongálódott dombormûvek közül az egyik „sírôr­ zô” oroszlánt ábrázol, a másik pedig egy férfi mellképét, akinek könyök­ ben behajlított és teste elé emelt keze egy áldozati tárgyat (kelyhet?) tart. A  régi  templom  virágdíszes­reneszánsz  mennyezetét az  1700­as évek körül a neves mester Gyalui Asztalos János festette. Ezt a mennye­ zetet  1764­ben  lebontották,  belôle  sajnos  csak  néhány  karzatdeszka maradt meg (a nyugati karzat mellvédjén 5 tábla és a karzat alján 4 ki­ sebb tábla).37 A régi megrongálódott virágdíszes mennyezet kicserélését a késôbbi Umling­féle  mennyezetre  Baczoni  Incze  Sámuel  helybeli  tiszteletes javasolta,  és  ô  ösztönözte  a  körösfôieket  a  templom  renoválására  is. Asztalos Umling Lôrinczet ô hívta a faluba, ugyanis igen kedvelte a fes­ tô­asztalost, hiszen magyarkapusi papsága idején is dolgoztatott vele.38 Milyen lehetett a régi virágdíszes mennyezet? Gyalui Asztalos János temperafestéses puhafa kazettáit négy virágminta díszítette. A megma­ radt  táblákból  ezeket  azonosítani  lehet.39 Az  elsô  minta  nyolcszirmú fehér, néhol meggypiros reneszánsz szegfûjével a legszebb. A szegfû központját nyolc zöldesbarna levélke veszi körbe, ezekbôl hasonló szí­ nû,  tojásdad  alakú  levélke  nyúlik,  majd  végül  ezeket  övezik  a  nagy­ szirmok. E csipkézett szegfû külsô leveleivel török hatást éreztet. XVI. századi babérkoszorút, ún. „olasz koszorút” utánoz a második minta  sajátos  tulipán­harangvirág  koszorúja.  Belsejében  nyolclevelû fehéres virágot találunk, a központi bibe körül pedig kis szív alakú le­ vélkék húzódnak meg. A kazettát a sarkokon befelé nyíló háromszirmú tulipánszerû díszítmények töltik ki. Népi mesterünk számára a babér­ koszorú ismeretlen forma volt, mintájában feloldja és átformálja a szá­ mára ismert tulipánkoszorúvá. 36

Tombor Ilona: Kalotaszegi templomok festett asztalosmunkái. Bp., 1947, 35. Sebestyén Kálmán: Reneszánsz virágok festôje. Igazság, 1972. IX. 2. 38 Ady László: Tanuljuk Kalotaszeget. Mûvelôdés, 1971. 9. 39 Kelemen Lajos: Mennyezet­ és karzatfestmények a XVII. századból. Mûvé­ szettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977, 75–77. Gyalui Asztalos János legszebb kalotaszegi mennyezete ma is látható Magyarbikalon. 37

19

A  harmadik  minta  a  kazetta  közepére  helyezett  kis  négyzet  körül képzôdött. A négyzet átlói és középvonalai irányában violaszínû tuli­ pánok és rózsaszínû, ötször tagolt nyílt virágok helyezkednek el. A vi­ rágok térközeibe stilizált levelek hajladoznak. Megjegyezzük, hogy az Európa­szerte kedvelt tulipánforma csak nagyon ritkán stilizálódott e virág  természetes  alakjából,  és  mesterünk  széles  tulipán  virágain  is könnyen felismerhetô az akantusz eredet. Gyalui Asztalos  János  negyedik  mintájának  középpontját  szintén kis négyzet alkotja, amelyet az átlók és a középvonalak irányában bar­ na és vörössárga vonalkák díszítenek. A fô motívum egy négyszög kö­ zépvonalaira festett furcsa, stilizált levélpárokból áll. Saroktöltetként sötétbarna kígyózó szálak szolgálnak (barokk hatás), amelyekrôl vörös és zöld levélkék nônek. A templom jelenlegi  festett kazettás mennyezete 225 kazettából áll, amelybôl 1764­ben 135 táblát a szász mester Asztalos Umling Lôrincz festett. (1834­ben 90 tábla készült.) Az Umling­féle mennyezet egyik tábláján a következô felirat olvasható: „EZ ISTEN HÁZA ÉPITETETT BA­ CZONI INCZE SÁMUEL PREDIKÁTORSÁGÁBAN ISTVÁN MIHÁLLY CU­ RÁTOR PÉNTEK ISTVÁN FALUSI BIRÓ ANTAL ANDRÁS EGYHÁZFI IDE­ JEKBEN ANNO 1764 ASZTALOS U:/MLING/ LÔRINCZ ÁLTAL.”

A nyugati karzat (legénykarzat) az 1764­es évszámot viseli, Umling Lôrincz  munkája,  mellvédje  10  táblából  áll,  aljzatán  20  kisebb  tábla látható.  Felirata:  Predik.  13. VI.  Örvendezz  Ifju  a  te  Ifjuságodban… Anno Domini 1764.” A keleti karzat 9 tábláját is Umling készítette, a 6 padelô kettôs­hármas osztású mezôivel is az ô stílusában készült. Umling Lôrincz motívumait az olasz reneszánszból vette – használta Gyalui Asztalos János mintáit –, de  ezeket  saját  elgondolása  szerint  többnyire  barokkos  felfogásban  át­ komponálta.40 Umling Lôrincz díszítômûvészete az 1760­as évekre lassan átalakult, a körösfôi mennyezeten látható, hogy eddigi feszes kompozíciója fella­ zult. Tombor  Ilona  szerint  Körösfôn  már  új  mintakönyvbôl  dolgozott,

40 Tombor  Ilona:  Magyarországi  festett  famennyezeteket  és  rokonemlékek  a XV–XIX. századból. Bp., 1968, 90.

20

vonalainak  lendülete  megtört,  a  formákat  árnyaltabb  festéssel  hangsú­ lyozta, rajza lazább, kuszáltabb lett, nyugtalanabb barokkos formái natu­ ralisztikusabbak. Körösfôn alkalmazott mintakincsében új formák jelentek meg: mada­ rak  és  állatok  képei,  amelyeket  eddig  nem  alkalmazott.  Ezek  a  díszek azonban nem jelentés nélküli ornamentumok, hanem olyan jelképes ábrá­ zolások, amelyeket a nép értett, ismert száz­kétszáz évvel ezelôtt. A temp­ lom virágdíszes mennyezete a korabeli értelmezés szerint a Paradicsomot jelképezte. Körösfôn jelent meg elôször Umling jellegzetes motívuma, a virágtövek tetején ülô madarak, látunk alma­ és körtefát, gólyát csôrében kígyóval. Az almafa az édenkert jelképe, a gyümölcsfa azt jelentette, hogy hitünkben gyümölcsözôk legyünk, a gólyás ábrázolás a XVI. századi ma­ gyarázat szerint a gyermekek szeretetét ábrázolta szüleik iránt. A vázás csokorminták is újabb változatban jelentek meg, gyakori a török hatást jelzô szegfûcsokor. A boltíves fülkék építészeti jellege el­ tûnt,  a  boltívek  két  kagylós  rokokóelemmé  alakultak.  Debreczeni László feltételezése szerint Umling új mintáit fiainak tanulmányai ré­ vén szerezte, sôt szerinte a körösfôi munkálatokban is közremûködtek. Debreczeni  feltevése  az  ifjú  Lôrincz  esetében  elfogadható,  hiszen  ô 1742­ben született, tehát a mennyezet festésekor 22 éves volt, míg Já­ nos esetében kevésbé valószínû, ô ugyanis 1753­ban látta meg a napvi­ lágot, tehát a munkálatok idején alig 11 éves.41 A  körösfôi  templom  újabb  nagyobb  renoválására  az  1833–34­es években került sor. Az egyházközség erre évek óta készült, az építke­ zésre Erdély­szerte adományokat gyûjtöttek: 1828­ban 158 ft 40 kr­t, 1829­ben 348 ft­ot szereztek. 1833–34­ben készült a keleti oldalon az Umlingot utánzó 90 mennyezeti kazetta. Az asztalos­ és festômunkát Varga  László  kolozsvári  mester  végezte,  aki  a  kurátori  számadások szerint: „új mennyezetet, székeket, pulpitust, papiszéket, a portikusba széket és négy ajtót tsinált … hét ablakrámákat tölgyfából, egyet kivül megüvegezett, amiért a contraktus szerint” 480 forintot kapott.42 41 Debreczeni  László:  Erdélyi  református  templomok  és  tornyok.  Kolozsvár, 1929, 15. 42 Kurátori számadások, 1833–34. Körösfô. A Kolozs­kalotai egyházközségek iratai, KKEhmLvt.

21

A felújítás nagyságát mutatja, hogy az építkezésekhez csak mészbôl 800 vékát vásároltak, a kômûvesnek pedig „ki a templom pádimentumát kôvel s mésszel kirakta, a templomba egy új chatedrát épített gráditsával együtt, az új ablakrámákat bérakta, a templom portikusának földjét kô­ vel és mésszel kirakta és arra tûzfalat épített, azt megvakolta a portikussal együtt, s megmeszelte kívül­belül contraktus szerint” 90 forintot fizet­ tek. Mundrucz István mester a kovácsmunkáért felvett 20 forintot. A körösfôiek a templom belsô díszítését az Umling­féle formában szerették volna megôrizni, ezért amikor a szószékkoronát megrendelték Olasztelki Sólyom Ignác mestertôl ôt elküldték Magyargyerômonostorra „az ottani Templom koronája megnézése végett, hogy azon forma sze­ rint tsinátassa a Koronát s azt maga megfesse és aranyozza”. (A gyerô­ monostori  szószékkoronát  ugyanis  1788­ban  Umlingék  készítették.) Miután  a  korona  famunkája  Kolozsvárt  elkészült,  „a  festésért  és  ara­ nyozásért a pictornak fizettek 200 forintot”.43 A templom  tízregiszteres orgonája 1841­ben készült, a nagyváradi Kolonics (Kolots) István orgonakészítô mester munkájaként. Az orgo­ nát a „kolozsvári pictor” 185 forintért festette.) A templom harangjai közül a nagyot 1788­ban, a kisebbet 1858­ban öntötték.44 A kisebb ha­ rangot az elsô világháború idején elvitték ugyan, de azt a hívek 1922­ ben új haranggal pótolták. Az egyházközség értékes klenodiuma egy úrasztali kehely, amelyen a következô felirat olvasható: „Tiszteletes Köpeczi István idejében Isten dicsôségére tsináltatott a körösfôi egyház részére A/nn/o. 1720.” A ke­ helytokját ugyanebben az esztendôben Korpos Jánosné adományozta az egyháznak. 1826­ban zöld selyemmel hímzett tüllterítôt „Istenhez való jóindulatából” Antal Jánosné Péntek Anna készíttette.  Érdekes emléke a török idôknek az ún. „Rákóczi szônyeg”, amely a történészek szerint Erdélyben készített gördesz csomózású török imaszô­ nyeg. A néphagyomány szerint, amikor II. Rákóczi György fejedelem a vesztes szászfenesi csata után (1660. május 22­én) sebesülten Várad felé menekült, Körösfôn megpihent, ahol Korpos György helybeli lakos a fe­

43 44

22

Uo.

Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Bp., 1892, 59.

jedelmet ellátta, sebeit kimosta. Rákóczi jóságáért egy török szônyeggel ajándékozta meg, amelyet a derék atyafi utódai a református egyháznak adományoztak.45 Ezt bizonyítja a szônyeg felirata is: „Körösfôi curátor Korpos István ajándéka 1754, az Úr asztalára feleségével Bálint Katával.” Az  egyház  „parochiális  fundusának” leírását  az  1754­es  vagyon­ összeírásból ismerjük: a régi telek – szól a tudósítás – „vagyon a Kôke­ rítésben lévô Kôtemplom ajtaja elôtt a hegyen, melyben régetén szo­ kott volt papja lakni, míg a háborús idôket szenvedhette”. Ennek a régi nagy teleknek a mérete: 126 × 116 királyi öl volt, amely azonban el­ pusztult.46 Az eseményekrôl forrásaink részletesen beszámolnak: „Én Kézdivásárhelyi  M/atkó/  István  Colosvári  reformáta  ecclesiának edgyik lelkipásztora és a Colos s Kalotai dioccesisnek seniora adom tudtára  mindeneknek,  hogy  minekutána  a  pogány  tatárok  a  körösfôi parochiát elégették … (kérték Bánffy György gubernátort, hogy enge­ délyezze) a falu között egy magva szakatt funduson építeni parochiát … azzal a kondicióval, hogy azt senki ne tartsa örökösen parochiális fundusnak.” Miután a patrónus megengedte az építést, forrásunk meg­ jegyezte, hogy „a fundus volt régen Péter Kovácsé, mellynek egy felôl vicinusa a Korpos János puszta kerti ab occidente, más felôl ab oriente az ucca”.47 1754­ben a lelkipásztor már „a házak mentén” lévô kisebb – 20 × 16 királyi öl területû – parochiális telken lakott, Németh Márton és Korpos András szomszédságában.48 A templomtól keletre találjuk az egykor hangulatos kopjafás teme­ tôt,  amelyet  az  1980­as  évekre  elborítottak  a  betonból­kôbôl  készült kôrózsákkal díszített síremlékek. Érdekesnek tartjuk, hogy a jó ízlésû fafaragók,  varróasszonyok  lemondtak  a  régi  sírjelekrôl:  a  gyakorlati megfontolások, a tartósabb sírkövek kiszorították a hagyományos jel­ képeket hordozó kopjafákat.

45 Szabó Géza: Az igazság tölgyfája. I. Kalotaszegi mesék és népmondák. Bu­ karest, 1978, 91–92. 46 Inventarium, 1754, Körösfô. 47 HtAd. (Régi jelzet: Fasc. 49. No. 25. Bánffy Nemzetségi lvt. I. Erdélyi Mú­ zeum­Egylet lvt. Kolozsvár.) 48 Inventarium, 1754, Körösfô.

23

A lelkipásztorok

Az  egyházközség  életében  mindig  meghatározó  szerepet  játszottak  a lelkipásztorok.  Hivatástudatuktól,  felkészültségüktôl,  szervezôképes­ ségüktôl stb. függött a közösség összetartása, magatartása egyházával szemben, ragaszkodása hitéhez és vallásához. A reformáció elôtti idôkben mûködô plébánosok neve sajnos isme­ retlen, de Körösfônek – mint az erdélyi katolikus püspökség tulajdoná­ ban lévô településnek – bizonyára lehetett katolikus egyházközsége és lehettek plébánosai. A reformáció utáni elsô lelkipásztorok nevét is az ismeretlenség homálya fedi: a XVI. század második felébôl és a XVII. századból mindössze egy pap ismert név szerint. A XVII–XX. századból 21 lelkipásztor nevét ismerjük, akik átlago­ san tíz évig szolgálták a gyülekezetet, a leghosszabb ideig mûködô pa­ pok Tôkés Tibor (41 év) és Gillyén János (35 év) voltak. A  körösfôi  egyházközség  lelkipásztorainak  névsora  a  következô: 1.  Mindszenti Basilius (1646). Nevét egy ajándékkönyv (Lycosthe­ nos: Similium loci communes) ôrizte meg, amelyet Berkesi Andrástól Bánffyhunyadon  kapott,  és  amely  késôbb  a  Kolozsvári  Református Kollégium Könyvtárába került.49 2. Köpeczi István (1720). Neve az egyházközség úrasztali kelyhén ol­ vasható. 1741­ben a Kolozs­kalotai egyházmegye lelkipásztorai hûség­ esküt tettek Mária Teréziának, köztük a körösfôi pap is, akit azonban név szerint nem ismerünk. 3.  Kibédi Benedek (1754). Az 1754­es egyházi vagyonösszeírásban szerepel, 1768­ban már Nagykapuson lelkipásztor.50 4.  Baczoni  Incze  Sámuel (1764–1768).  Nagybaczonban  1715  táján született, a Kolozsvári Református Kollégiumban tanult, 1737­ben subs­ cribált, vagyis lett tógátus diák. 1737­ben gyalui iskolamester, 1741­ben mint nagykapusi lelkipásztor hûségesküt tett Mária Teréziának. Késôbb 49 Kolozsvári Akadémiai Könyvtár, R. 80477. A könyvben található beírás a következô:  „Basili/us/  Mintszentj  /Mindszenti/  pastor  Ecclae  Keresfôjnae A.  D. 1646.” 1642­ben Sztánán, azelôtt Farnason szolgált. Vö. Janitsek Jenô: Sztána tör­ ténete és névanyaga. Kolozsvár–Sztána, 2005, 22. 50 Inventarium, 1754, Körösfô.

24

Mérán, Magyarlónán, Körösfôn, majd újra Mérán szolgált. Umling Lô­ rincz festô­asztalost ô hívta Nagykapusra és Körösfôre. Ebben az idôben a  körösfôi  és  nagykapusi  egyházközségek  között  igen  jó  kapcsolatok voltak, hiszen 1773­ban a kapusiak Körösfôi György személyében kö­ rösfôi származású papot választottak maguknak.51 5.  Deési Sámuel (1773–1790). Az 1780­as vizitáció szerint „szolgá­ latja, mind magaviselete igen kedves, de a kurátor nem léte igen sok kárt okoz az ecclesiának”. 1790­ben a körösfôiek panaszkodtak a vizitáció elôtt,  hogy  papjuk  „erôtlen,  szívfogásai  és  abból  származó  zokogásai miatt szolgálatát nem viheti… mível magának is ezen Ecclesiából elme­ nô szándéka van örömest elbocsájtaná az Ecclesia, ennek meghatározása azonban a Partialis Synódust illeti”. Ekkor az egyházközséget a vizitáció elôtt Péntek Mihály kurátor, Tamás István aeditus, Korpos Pál bíró és Kováts János esküdt képviselték.52 6. Telegdi István (1790–1791). A felettes egyházi hatóságok rendel­ ték Körösfôre, ahol azonban rövid ideig mûködött, mert az egyházköz­ ség ragaszkodott szabad papválasztó jogához. A körösfôiek kérelmezô levelükre 1791. január 23­án a következô választ kapták: „T. Telegdi Atyánkfia Ô kelme a közönséges Sz. Sinat végzésébôl rendeltetvén a Damosi  Eklésiába,  Körösfôn  meg  nem  hagyatik,  hanem  az  Instáns Eklésiának,  hogy  szabad  tettszése  szerint  magának  Papot  választván meghívhassa és elis vihesse megengedtetik.” A körösfôiek tehát érvé­ nyesítették  jogaikat. Telegdit  Damosra  helyezték,  ahol  1791  és  1799 között mûködött, majd ezt követôen Kispetriben volt lelkipásztor. 7.  Miklósvári  Péter (1791–1820).  Körösfôn  harminc  esztendôn  ke­ resztül szolgált, mint fungens lelkész hunyt el. Szolgálata elején felettesei erkölcsi  magatartását  kifogásolták,  feltehetôen  nôügyekbe  keveredett. 1794. június 12­én, amikor egyházmegyei tisztségért folyamodott, kérését visszautasították: „Az Instáns Tiszteletes Papi Hivatalával ellenkezô, hely­ telen és botránkoztató magaviseletével magát a Sz. Szék elôtt ismerté tette, azért  az  Adsessori  Hivatalra  való  kívánsága  most  meg  nem  adatik.”53 51 Ady, 1971.

52

FôkonzLvt, 145/1780, 208/1790.

53 A Kolozs­Kalotaszegi Venerabilis Református Tractus Partialis Gyûlésein folyt

Dolgoknak Jegyzôkönyve, I/3. KKEhmLvt.

25

Az egyházközség anyakönyvében olvasható két bejegyzés a pap botrán­ koztató  magaviseletét  látszik  igazolni:  „1803.  december  9­én  Barabás Sára Tiszteletes asszony száraz betegségben meghalt” írták, majd „1804. február 9­én T. Miklósvári S. Józsefnek és Tsobod Katának Rosalyát ke­ resztelték”.54 Amennyiben Barabás Sára Miklósvári tiszteletes felesége volt, akkor a kis Rozális bizony nagyon korán megszületett. Késôbb a dolgok rendezôdhettek, mert az 1813­as vizitáció elége­ dett a pap szolgálatával: „a Tiszteletes atyafi ellen az Ecclesiának sem­ mi panasza nintsen” írták a jegyzôkönyvek.55 Az 1820 szeptemberében elhunyt Miklósvári S. József tiszteletest Ladányi nyárszói pap temette Körösfôn, és ô szolgált az új lelkipásztor megérkeztéig is. 8.  Bereczki János (1821–1834). Bereczki tiszteletes az egyházköz­ ség nagy tudású, de vitatott személyiségû lelkipásztora volt.56 Született Ballán 1780 körül, iskoláit Máramarosszigeten és Kolozsváron végez­ te. Az ôsi skólában 1798. szeptember 18­án subsribált, lépett a felsô osztályos diákok sorába. 1799­ben a Fôkonzisztórium megjutalmazta jó tanulmányi eredményeiért. 1801 és 1803 között a görög és a logika tanítója, 1807­ben a contrascriba tisztségét viselte. 1804­ben  a  három  erdélyi  református  kollégium  tanári  kara  elôtt vizsgát tett, és megszerezte a jogot ahhoz, hogy külföldi akadémiákra mehessen.  1807­ben  Méhes  Sámuellel  (1875–1852)  indult  Heidel­ bergbe,  majd  három  évig  Jénában  és  Göttingában  tanult.  Hazatérés után 1809 és 1815 között a Zilahi Kollégium tanára, majd 1815­ben ki­ nevezték a Kolozsvári Kollégium teológiai tanszékére. A kolozsvári professzorsága azonban csak hat évig tartott, felesége ugyanis nagy kölcsönöket vett fel, amelyeket nem tudott visszafizetni. Bereczki feleségétôl elvált ugyan, de kölcsönzôitôl nem tudott szaba­ dulni,  reábizonyított  hibái  miatt  végül  is  hivatalából  felfüggesztették. 1821 júliusában Kolozsvárról elköltözött, és Körösfôn lett lelkipásztor. Késôbb azzal is megvádolták, hogy a kollégium könyvtárából sok ér­ tékes  könyvet  eltulajdonított,  1822  nyarán  Lôrincz  János  kollégiumi 54

ProtKf, I.

55 Vjk, Körösfô, 1813. 56 Török  István:  A  Kolozsvári  Ev.  Ref.  Collégium  története.    II.  Kolozsvár, 1905. 179–181.

26

könyvtáros kiment Körösfôre, de hogy ott milyen eredménnyel járt, ar­ ról nincs tudomásunk. Körösfôn  általában  elégedettek  szolgálatával,  az  1822­es  vizitáció szerint: „Az Ecclesia a T. Pap ellen nem panaszol, a T. Pap sem pana­ szol egyebet, hanem tsak azt, hogy a Papi Telek romladozásban vagyon s ennek újjítását kéri.”57 Bereczki fellépett a tobzódás, részegeskedés, az utcai rikoltozás ellen, elrendelte: „Vasárnap Innep, mikor tánca van az Ifjúságnak… a legénybíró ne engedje táncolni ôket, amíg reggel a templomból ki nem jönnek!” A „romlásban lévô templom” újjáépítését, bôvítését tervezte. A kö­ rösfôiek  bejárták  Erdélyt,  és  az  építésre  adományokat  gyûjtöttek: 1828­ban 158 forint, 1829­ben 348 forint a befolyt összeg, 1830­ban 1331 forint a templomi „fundus”. 1833­ban megkezdték a templom bôvítését, de ekkor hirtelen megrom­ lott az egyházközség és a lelkipásztor kapcsolata, bizonyára anyagi okok vezettek oda, hogy a pap „azonnal való eltételét” kérték a vizitációtól.58 Bereczki János ekkor a Fôkonzisztóriumhoz fordult és kérte a Szé­ kelyudvarhelyi Református Kollégium megüresedett teológiai katedrá­ jára való kinevezését, „mivelhogy nékem fô gyönyörûségem a Tudo­ mányokkal való foglalatosság”. Kérelmében a körösfôi szolgálatáról is megelégedéssel nyilatkozott: „mostani Papságomat – írta – fedhetetle­ nül  és  elöljáróimnak  s  hallgatóimnak  megelégedésével  folytattam.”59 A partiális sinódus azonban kérését elutasította és Bereczkit azonnali hatállyal Türébe helyezte, ahol 1834 és 1853 között, élete végéig szolgált. 9. Szathmári K. György (1833–1846). Az egyházmegyében lelkipász­ tori szolgálatát 1810­ben Györgyfalván kezdte, késôbb Tordaszentlász­ lón találjuk. Körösfôn befejezte a templom építését, a felújításra emlé­ keztetô  táblán  is  az  ô  neve  szerepel.  1846­ban  fungens  lelkészként elhunyt, sírköve a cinterem északi részén máladozik. 10. Gillyén János (1846–1881). Született 1813­ban, meghalt Körös­ fôn  1881­ben,  68  éves  korában.  1838  és  1846  között  Györgyfalván szolgált,  onnan  érkezett  a  körösfôi  egyházközségbe. Az  1848–49­es 57 Vjk, Körösfô, 1822.

58 Vjk, Körösfô, 1833.

59

FôkonzLvt, 340/1833.

27

viharos években a falu lakosságát bátorította, a határon lévô barlang­ ban, erdôkben bújtatta. A körösfôiek emlékezete szerint „tiszta jellemû ember és hivatalnok volt”, a vizitációs jegyzôkönyvek többször megis­ mételték az 1851­es bejegyzést: „A pap és eklézsia között a legszebb egység virágzik.”60 11.  Bari Zsigmond  (1882–1897). Az építkezô lelkipásztorok sorába tartozott, az ô idejében épült az új papi lak és a református elemi iskola.  12. Sebestyén Ferenc (1897–1899). Rövid ideig szolgált a faluban, a két világháború között Krakkón lelkészkedett. 13. Kovács István (1899–1901). 14.  Pazar Kálmán (1901–1902). Nagyselmecen született Ung vár­ megyében,  Körösfôn  hirtelen  hunyt  el.  A  falu  hitelszövetkezetének alapítója volt.  15. Szabó Gyula ( 1904–1905). 16.  Rácz  Lajos (1905–1913).  Segédlelkészként  kezdte  szolgálatát az  egyházközségben,  majd  rendes  lelkipásztorrá  választották. A  falu ifjúságával, konfirmándusokkal sokat foglalkozott. Az ô idejében ké­ szült a torony bádogozása, épültek a parókia melléképületei. Trianon után a Felvidéken volt lelkipásztor. 17.  Paulay Viktor (1913–1924). A Szilágy vármegyei Vérvölgybôl érkezett, elôzôleg Magyargyerômonostoron szolgált. A vesztes világ­ háború és Trianon után az erdélyi magyarság és vele a kalotaszegi is kisebbségi sorsba jutott, válságos idôszakot élt át. Körösfôn az új hata­ lom bezáratta a református elemi iskolát, 1921­ben 18 személy hagyta el a református egyházat és szektás lett, a faluban a leányszöktetés által való paráználkodás bûne elterjedt. A nehéz idôkben az egyházközség­ nek sikerült pótolni a kisebb harangot, amelynek elôdjét a világháború idején elvitték, és sohasem került többé haza. 18. Köblös Endre (1925–1929). A körösfôiek által tisztelt lelkipász­ tort 1929­ben Szilágysomlyóra hívták, és ô elfogadta a meghívást. 19. Tôkés Tibor (1929–1968). Született 1904­ben, elhalálozott 1980­ ban.  1925­ben  féléves  segédlelkészkedés  után  1929­ben  választották Körösfô lelkipásztorává. Négy évtizeden keresztül szolgálta egyházköz­ 60 Vjk, Körösfô, 1851.

28

ségét, kitûnô szervezôképességgel rendelkezett, a kor szellemének meg­ felelôen a társadalom, a közösség önerôbôl való építésének híve: vasár­ napi  iskolát  (1925),  nôszövetséget  (1928),  ifjúsági  egyesületet  (1929), dalárdát (1931) szervezett. Az ô idejében, 1936­ban épült Kós Károly tervei alapján a Református Kultúrház.61 Szolgálata során gyakran érték elismerések,  de  megaláztatások  is.  Szellemisége,  nemzetiségéhez  való hûsége a legjelentôsebb lelkipásztorok sorába emelik. Körösfôn – a cin­ terem keleti felében lévô sírban – nyugszik. 20. Kántor Attila (1968–1994). A Ceausescu­korszak nehéz éveiben volt az egyházközség lelkipásztora, mint fungens pap megérte a dikta­ túra bukását. 21. Ferencz László (1994­tôl). Jelenleg ô az egyházközség lelkipász­ tora, 1995­tôl a Kalotaszegi Egyházmegye esperese is. Kalotaszegen a lelkipásztor létalapját az egyházközség által megál­ lapított  díjlevél biztosította. A díjlevelek évszázadok gyakorlatát tük­ rözték, írásba foglalásukra a XVII–XVIII. században került sor. A  református  papság  –  a  XVII.  századtól  1848­ig,  az  úrbériség megszûntéig  –  a  dézsmából  quartát  (negyedrészt)  kapott. A  dézsma 1556  –  a  katolikus  egyházi  javak  szekularizációja  –  elôtt  az  erdélyi püspök jövedelme volt, de belôle negyedet tartozott adni a helységbeli papnak.  A  püspöki  jövedelemnek  kincstári  célokra  való  lefoglalása után, a dézsmának csak a püspöknek járó rész lett állami tulajdon, ne­ gyede továbbra is a papnak járt. Körösfô  urbáriumaiban  több  quartára  vonatkozó  adatot  találunk: 1666­ban feljegyezték, hogy „mindenféle dézmának a leguminákból az prédicatornak quarta jár”, 1679­ben pedig „a dézmából itt negyede jár a papnak”.62 A díjlevelekben általában több tételcsoportot különböztethetünk meg: a  telekhasználatot,  amelyhez  a  falu  határán  illetményföld  tartozott, valamint  az  egyházközség  tagjainak  természetbeni,  munka­  és  pénz­ szolgáltatását.

61

Pál Balázs: Kós Károly. Bp., 1983, 31. Szabó  T.  Attila:  Kalotaszeg  jobbágyságának  szolgáltatása  és  adózása 1640–1690. In: Szabó T. Attila: Nép és nyelv. IV. Bukarest, 1980, 459. 62

29

A körösfôi pap elsô díjlevelét 1754­bôl ismerjük, mely a következô jövedelmet biztosította:63 1. Terményben: minden házas embertôl egy kalongya búza, minden pár embertôl egy kalongya zab járt a papnak. Tûzifából szükség sze­ rinti mennyiség. 2.  Munkaszolgáltatásként: 16 véka ôszbúzáját elvetik és betakarít­ ják, két szénarétjét lekaszálják és behordják. 3. Pénzben: minden pár ember fizet húsz pénzt. 4.  Stólaként: esketésért három máriást kapott, ha a leány más falu­ ból jött, ha falubeli volt, nem járt fizetség. Keresztelésért, fiúgyermek­ tôl egy kakas, leánytól egy tyúk és egy kenyér a járandósága. Temeté­ sért három máriás a jövedelme. 5.  Quartaként: az  egész  körösfôi  határ  dézsmájának  negyede  járt.  A XVIII. század második felében a körösfôi pap illetményföldje 8–12 köböl férôjû szántóföld (kb. 6 hold) és 4­5 szekér szénát termô kaszáló (kb. 1,5 hold) volt. 1846­ban Gilyén János lelkipásztorrá választásakor az egyházköz­ ség új díjlevelet állapított meg:64 1. „Van ezen eclaban 38 külsô örökség, amely örökségben csak egy pár ember lakik fizet egy kalongya rozsot, egy kalongya zabot és 10 krajcárt váltóban, amely örökségben két pár ember lakik, ezek adnak ugyanennyit,  amely  örökségen  két  páron  felül  laknak,  akárhány  pár lenne, egy­egy kis véka kenyérnek való búzát és 10 kr­t, az özvegy em­ berek,  akármelyik  classisba  essenek  félbért  fizetnek,  a  kalongyát  25 kévével, a vékát 16 kupával számítva. 2. Vannak az eclaban olyan bérfizetôk is kiknek külsô appertinenti­ ájok nincsen, ezek minden háztól adnak egy véka búzát és 10 kr­t. 3. Az özvegy asszonyok három sing vásznak adnak. 4. Az ifjú legények a tavaszi fordulóban esendô réteket lekaszálják, a leányok pedig a tavaszi fordulóban készítendô földben tartoznak egy napi aratással a szokott tanításért a T. Pap ételadása mellett.

63

Inventarium, 1754. Általános kimutatás a Kolozs­Kalotai ev. ref. egyházmegyében bekebelezett anya és leányegyházak papi és mesteri fizetésekrôl. 1868. I/12. 143. KKEhmLvt. 64

30

5. A papi fizetéshez tartozik fejedelmi ajándékból a határ minden termésének dezma negyede, valamint a bárány, méh és makk termés dézma negyede. 6. Keresztelésért egy kenyeret és csirkét, temetésért egy vonás fo­ rintot ezüstbe, a házasok esketésért, ha helybeliek kelnek egybe sem­ mit, ha a leányt más helyiségbe viszik egy vonás forintot ezüstbe. 7. Vannak szántóföldek mind a három fordulón, melyek a T. Pap szá­ mára mûveltetnek, ezek a földek mikor ôsz fordulóba kerülnek, ugarlá­ sát, mag alá szántását, elvetését a T. Pap magvából, learatását az ecla tagjai tartoznak végezni, minden munkán tartozván a T. Pap ételt és italt adni. Mikor pedig a földek tavaszi fordulóban kerülnek minden munká­ ját a T. Pap téteti, mindkét esetben a termést az ecla tagjai béviszik. Van két kenderföld, mit a T. Pap mûveltet, úgy egy pityókaföld is, mit csak­ ugyan a pap míveltet és egy kert a hegyen, amit a T. Pap használ. 8. Vannak kaszálók, melyek, ha ôsz fordulóban esnek azoknak min­ den munkáit az ecla teszi, a tavaszi fordulóba esôket, a T. Pap, kifogást szenved a Tilosréte, mit széna termésre nézve minden esztendôben az ecla tagjai mûvelnek és a malom elôtti kaszáló, melyet a T. Pap mivel­ tet, úgy a tulsó kertben egy kaszálócska a pap mûvelése mellett. 9. A Mélt/óságos/ possesorátus ad 10 hosszú öl fát, mit az ecla tagjai megvágnak és tüzelésre bevisznek. Jegyzés: Ezen díjlevélben azon vál­ tozás történt, hogy a tüzifát nem a birtokosság, hanem a helyiség adja. A díjlevél alapján a 38 külsô örökségbôl a 197 papi kepézô a követ­ kezôket szolgáltatta: 57 sing vászon, 102 2 kis véka elegy gabona, 73 kalongya rozs, 73 kalongya zab, 10 forint 53 krajcár osztrák értékû ga­ ras pénz. Dézsma negyed folyamatban lévô kamatja levonva a 7% jö­ vedelmi adót: 106 forint 84 krajcár osztrák értékû.” Ez a díjlevél évtizedeken keresztül alig változott, a Gilyén tisztele­ tessel kötött megállapodás még a XIX. század második felében is ér­ vényben volt, 1868­ban pénzbeli értéke 607 forint 31 2 krajcárt tett ki. A körösfôi egyházközség életének, mindennapjainak tükre az  egy­ ház protocolluma, amelynek vezetése 1794­ben kezdôdött.65 Ez a doku­ mentum tulajdonképpen falunaplónak is tekinthetô, hiszen a keresztelé­ 65

ProtKf, I.

31

sek,  házasságkötések,  temetések  mellett  lapjaira  feljegyeztek  minden olyan eseményt, határozást, azokat a híreket, amelyek a közösség szá­ mára fontosnak bizonyultak. A  lelkipásztor  az  anyakönyvbe  bemásolta  a  felettes  hatóságoktól érkezett ún. „cursusok”­at, amelyeket az istentisztelet során felolvasott híveinek. A falu népe tulajdonképpen a templomban értesült a külvilág eseményeirôl, arról, hogy mi történt a Habsburg Birodalomban, Erdély­ országban, a vármegyében, az ebben az idôben zajló osztrák–francia háború harcterein, de a járványokról, fontos egészségügyi intézkedé­ sekrôl, nagy tûzesetekrôl is itt szereztek tudomást. A  XVIII.  század  utolsó  évtizedében  kitört  osztrák–francia  háború Kalotaszegen is éreztette hatását. Körösfôre 1794. július 7­én körlevél érkezett,  amelyben  a  parancsnokság  értesítette  a  lakosságot,  hogy  „a megfogyatkozott ezredek pótlására” verbuválás helyett önkéntes tobor­ zást hirdet. 1796. február 10­én pedig a felettes hatóságok hálaadó is­ tentiszteletet rendeltek „dicsôséges Fejedelmünknek a Rhenos mellett aratott hatalmas gyôzelméért”, majd 1796. június 20­án arra figyelmez­ tette az egyházközséget, hogy „Felséges uralkodó császárunk és örökös fejedelmünk  (I.  Ferenc)  harci  seregének  a  franciák  elleni  szerencsés elômeneteléért … áhítatos könyörgéseket elmúlasztani ne merészelje­ nek”. Az osztrák seregek vereségének híre, amit az obsittal hazajött ka­ tonák is terjesztettek, Kalotaszegen is elterjedt. Az 1796. december 7­én érkezett levél megparancsolta, hogy „futkosó, haszontalan híreknek ne adjanak hitelt”, majd 1797. május 23­án a „belli subsidiumra” (háborús alapra) való adakozásra szólította fel a lakosságot. Pénzadományokat  rendszerint  a  tûzkárosultak  megsegítésére  gyûj­ töttek: 1794. július 27­én a brassóiak javára, ahol „az Ó­Brassai Hóstát­ ban 102 ház elégett”, 1795. március 4­én „az Ó­Tordai tûz által meg­ romlott lakosoknak”, 1800. szeptember 27­én Szék városának Doboka vármegyében. A járványok elmúltával a templomokban „hálaadó könyörgéseket” tartottak: Körösfôn 1796. január 24­én „a brassóvidéki pestis megszün­ tekor”, valamint azért, hogy Moldovából a kereskedôk nehogy újra be­ hurcolják a szörnyû betegséget.

32

Az anyakönyvbe a lelkipásztor bevezette az egyházközség által ho­ zott határozatokat is, pl. a legénybíró kötelezettségeit, a paráznák bün­ tetését stb. Az egyházközségek, ha rendkívüli helyzetbe kerültek (tûzvész, termé­ szeti csapás, nagyobb építkezések esetén) felettes hatóságaiktól ún. „kére­ getôlevelet” igényeltek, amellyel Erdély területén adományokat gyûjthet­ tek.  A  körösfôiek  1793.  június  9­én  fordultak  ilyen  kérelemmel  az egyházmegye partiális zsinatához, mely folyamodványukat a Fôkonzisz­ tóriumhoz, illetve az tovább a „Felséges­királyi Guberniumhoz” továbbí­ totta. A kérés bizonyára indokolt lehetett, mert a Gubernium engedélyezte a kéregetôlevél kibocsájtását, de arról, hogy a körösfôiek miért fordultak ilyen kérelemmel a felettes hatóságokhoz, forrásaink nem tudósítanak.

A történelem viharában A XVII. században Kalotaszeg népét és köztük a körösfôieket is nagy megpróbáltatások érték, az 1241­es tatárjárás óta nem szenvedett a la­ kosság annyit, mint ebben az idôszakban. A pusztulás a Basta–Mihai­ korszakkal kezdôdött: Bánffyhunyad feldúlását (1600. augusztus 6­án) követték Basta zsoldosainak rombolásai, „e romlást szenvedék e helyek… Gyalu,  Bánffi­Hunyad,  Kalotabeliek”,  említette  Szamosközi  István krónikás.66 Ekkor elpusztították Vársza és Remete virágzó települése­ ket, amelyeknek emlékét ma már csak egy­egy helynév ôrzi Magyar­ valkó, illetve Bánffyhunyad határában.67 II. Rákóczi György fejedelem (1648–1660) szerencsétlen lengyelor­ szági hadjárata után a bosszúálló tatár hadak 1658 szeptemberében Kalo­ taszeget pusztítják. Köröspataki B. János verses krónikája szomorúan írta: Földig lerontattál te is Bánfi Hunjad Serkenjen fel azért az ki benned szúnyod… Edgyût veszél véle te is Kalotaszegh Kiben az Ifjuság volt mint virág seregh

66 67

Mikó Imre: Erdélyi Történelmi Adatok. I. Kolozsvár, 1855, 186–188. Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése. Hitel, 1942, 3.

33

Belôlled elvitt nép mostan tsak keseregh Kinek étek itok az keserû méregh.68 1660­ban  Szeidi  Ahmed  budai  pasa  a  Meszes­hegységen  keresztül rontott Erdélyre. 1660. május 22­én Rákóczi György elvesztette a szász­ fenesi csatát, majd a Sebes­Körös mentén Várad felé menekült, az üldö­ zôk újra feldúlták Kalotaszeget. A körösfôi néphagyomány szerint a me­ nekülô fejedelem a faluban rövid pihenôt tartott, ahol sebesülését ellátták. 1660  augusztusa, Vég­Várad  eleste  után  újabb  török­tatár  csapatok törtek Erdélyre és Kalotaszegre. 1661 tavaszán Ali pasa Várad felôl a Se­ bes­Körös völgyén át indult Kemény János, az új fejedelem üldözésére. Bánffyhunyad feldúlása után 1661. június 28­án elpusztította Körösfôt, templomát lerombolta.69 1664­ben a Váradról betört török a Kolozsvár melletti Kajántót dúlta fel, majd Kalotaszeget rabolta, de Bánffy Dénes Bánffyhunyadnál meglepte ôket és visszavonulásra kényszerítette.70 Ezekben a szomorú esztendôkben Körösfô lakótelkeinek több mint fele  elpusztult,  az  1679­es  összeírás  szerint  a  faluban:  „Puszta  házhe­ lyek, kiket bizonyosan emberek bírnak nr. 19. Vannak olyanok is kiket csak mezôvé lôttek.”71A néphagyomány szerint a templomba menekült körösfôieket  a  tatárok  legyilkolták,  bizonyság  erre,  hogy  a  templom­ domb tömegsírjaiból többször kerültek elô emberi csontok, koponyák.72 A fegyvernyugvás után Szinán váradi pasa Bánffyhunyadot és kör­ nyékét magának követelte. A Felszeg falvai, hogy a végpusztulást el­ kerüljék, hajlandók voltak behódolni, Bornemissza Kata levélben errôl tudósította Teleki Mihályt: „Nekem azt írják, hogy minden faluból be­ küldtek Váradra, hogy megakarnak hódolni.”73 Kalotaszeg közel három évtizedig kétfelé adózó (a töröknek és az er­ délyi fejedelemnek) hódoltsági terület volt. A törökök adóját a Bánffyhu­ 68 Uô: Az Erdélyi Múzeum Vadadi Hegedüs kodexe. Erdélyi Múzeum, 1931. 4–6., 146. 69 Lukinics Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541–1711. Bp., 1918, 441. 70 Benkô József: Transsilvania Specialis. I. Bukarest–Kolozsvár, 1999, 361. 71 Jakó, 1944, 209. 72 Magyar Zoltán: Kalotaszegi népmondák. Bp., 2004, 176. 73 Gergely Sámuel (szerk.): Teleki Mihály levelezése 1956–1679. II. Bp., 1906, 95.

34

nyadon állomásozó – gyakran portyázó, rabló – szpáhik szedték. E szo­ morú idôszak emlékét a kalotaszegi népköltészet mind a mai napig meg­ ôrizte, a töröknek eladott (és halva talált) leány balladája a vidéken több változatban ismeretes. A Körösfôn gyûjtött ballada szövege a következô:74 1. Anyám, édesanyám, mi annak az oka

Három aranygyûrû ragyog az ujjomba.

2. Eladtalak téged nagy Törökországba,

Nagy Törökországba úrfiak számára.

3. Anyám, édesanyám mért is adott annak,

Adott volna inkább egy pulykapásztornak!

4. Szolgálóm, szolgálóm, kezem táplálója,

Eredj fel a hegyre vagy a nagy toronyba,

5. Nézz széjjel, nézz széjjel a mocsi pusztába,

Nem látsz­e valakit, nem látsz­e valakit?

6. Kisasszony, kisasszony, látok én valakit

Tizenkét kocsival, negyven szolgájával.

7. Bárcsak Isten adná, míg idejönnének,

Míg idejönnének, meghalva leljenek.

8. Jó napot, jó napot, ismeretlen asszony,

Hol vagyon, hol vagyon pénzen vett galambom?

Mit tûröm­tagadom, ki kell, hogy vallanom:

A nagy ebédlôbe ki van már terítve.

10. Csináltatsz­e néki valami koporsót?

Csináltatok néki diófa­koporsót.

11. Kiviteted­e majd valami cigánnyal?

Kivitetem bíz én a szultán apámmal.

12. Kikiséred­e majd vagy csak a kapuig?

Elviszem én innen szép Törökországig.

74 Faragó József: A töröknek eladott leány körösfôi balladája. In: Faragó Jó­ zsef: Balladák földjén. Bukarest, 1977, 212–218. A szerzô a balladát tartalmilag, szerkezetileg és formailag egyaránt a régi magyar balladaköltészet egyik iskola­ példájának tartja. Magyargyerômonostoron több változatban fellelhetô, a körösfôi is  innen  származik,  ugyanis  Faragó  József  adatközlôje  Bódis  Erzsébet  Zsizsi (1976­ban 32 éves) monostori születésû.

35

Apafi Mihály fejedelem 1674­ben az elpusztított 11 kalotaszegi falu – Körösfô, Almás, Középlak, Darócz, Nagykapus, Gyalu, Türe, Mákó, Vista, Lóna, Fejérd – segítségére sietett, és egyházközségeik részére át­ engedte a kincstárnak járó dézsmát. A fejedelmi adomány lehetôvé tette az elpusztult templomok, rektóriák újjáépítését.75 Kalotaszegen a török uralom 1685 novemberében véget ért, ekkor vonultak  be  Bánffyhunyadra  az  osztrák  csapatok.  Az  új  hatalom  a visszafoglalt területeket a fegyverek jogán szerezte és annak megfele­ lôen erôszakosan, saját céljai, érdekei szerint kormányozta. Az  osztrák katonai megszállás a lakosság számára súlyos terhet je­ lentett,  1686­ban  az  erdélyiek  kérték  I.  Lipót  császárt  (1657–1705), hogy az elpusztított Bánffyhunyad vidékére csapatokat ne szállásoljon, mert azokat a falvak eltartani nem tudják.76 A törökkel folytatott utóvédharcok is jelentôs pusztításokat okoz­ tak. 1690. december 21­én Gyalu mellett Lajos bádeni ôrgróf szétvert egy tatár hordát, mely Várad felé menekülve rabolva elhagyta Erdélyt. A menekülô tatár horda Körösfôt újra elpusztította, a falut, a temp­ lomot,  a  parókiát  felégették.77 1692­ben  az  egyházközség  a  birtokos Bánffyaktól kért egy belsô telket, amelyre az új parókiát felépíthesse. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca (1703–1711) az ún. kuruc­forrada­ lom újabb megpróbáltatásokat jelentett Kalotaszeg népének. Különösen az Alszeg falvai szenvedtek sokat, Rákóczi erdélyi seregében is ezekbôl a falvakból szolgáltak a legtöbben.78 A kuruc­labanc ellenségeskedést Kö­ rösfô is bizonyára megszenvedte, az egyházközség díszes úrasztali kely­ he és annak tokja nem készült véletlenül a szabadságharc leverése utáni években,  talán  az  eltulajdonított  régit  kellett  pótolni  vele.  (A  portyázó csapatok a templomokból gyakran vitték el az értékes kegyszereket.) A szabadságharc leverése után Erdély újra osztrák katonai uralom alá  került.  A  Felszeg  falvai  –  köztük  Körösfô  is  –  a  bánffyhunyadi

75

Mihálcz Elek: Egyháztörténeti adalékok. Protestáns Közlöny, 1896. 34. Lukinics, i. m. 534. 77 Szilágyi Sándor: Erdély története tekintettel mûvelôdésére. II. Pest, 1866, 379. 78 Sebestyén Kálmán: Kalotaszegiek a Rákóczi szabadságharcban. Kalotaszeg, 1993. 1. 76

36

katonai körzethez tartoztak, és különbözô szolgáltatásokkal, pl. széna­ szállítással tartoztak a megszálló seregnek. Az 1848–49­es forradalom és szabadságharc alapjában megváltoztat­ ta a kalotaszegi jobbágyok életét. A Kolozsváron ülésezô országgyûlés 1848. június 18­án a jobbágyságot eltörölte. E történelmi eseményre emlékeztet  a  magyargyerômonostori  templom  kerítésébe  beágyazott emléktábla felirata: „A nép szabadság EMLÉKÉRE. Június 18. 1848.” A földesuraknak fizetett kárpótlás alapján Körösfôn 63 jobbágycsa­ lád  felszabadult,  robottal  és  dézsmával  többé  nem  tartoztak.  Ugyan­ csak az országgyûlés határozata alapján a faluban egy század nemzetôr­ egységet szerveztek, amelynek feladata a rend fenntartása és a külsô támadás elhárítása volt. Kalotaszentkirály 1848 novemberében történt felégetése ezt nagyon is indokolttá tette!79 Körösfôt  elkerülték  az  1848–49­es  pusztítások,  a  néphagyomány szerint a cári sereg elôl menekülve a lakosság a lelkipásztor vezetésé­ vel a „Hosszú” nevû határrészbe rejtôzködött el. Az átvonuló cári csa­ patok azonban az évi termést megdézsmálták, a kurátor szomorúan je­ gyezte  fel:  „Az  1849.  évre  átjött  30  véka  zab  elvetôdött,  de  semmit sem arattunk utána, mivel augusztus 16­án a körösfôi határon állomá­ sozó orosz császári katonaság (lovaival) egésszen leétette.” Kalotaszegen  a  szabadságharc  két  véres  csatája  zajlott,  a  gyôztes csucsai  (1848.  december  18–24­én)  és  a  vesztes  hunyadi  (1849.  au­ gusztus 19­én). A csucsai csatáról Kôvári azt írta, hogy „az országút a Körös és Sebes vize összefolyásától Csucsáig vérrel festetett”. A hu­ nyadi csata elôtt Görgey fegyverletételének híre már megérkezett, az elkeseredett  küzdelemben  több  mint  3000  honvéd  elesett,  a  kozákok sok kalotaszegit is legyilkoltak, hogy közülük hányan voltak körösfô­ iek, arról nincsenek adataink.80 A néphagyomány szerint a felszegi fal­ vak elesett hozzátartozóit titokban hazaszállította és eltemette. A két világháború véres esztendeit a körösfôi családok közül sokan megszenvedték: a falun különbözô katonai egységek vonultak át, 1918 karácsonyán a visszavonuló Mackensen német hadsereg egyik egysége 79 Egyed Ákos: Kalotaszeg és környéke az 1848–49­es forradalom és szabad­ ságharc idején. Hitel, 1996. 1. 80 Kôvári László: Erdély története 1848–49­ben. Pest, 1861, 140, 273–274.

37

töltött itt egy éjszakát, 1944 ôszén a Maniu­gárdisták idôztek néhány napot az iskola épületében, felégetve annak irattárát. Szomorú emléke a körösfôieknek az 1944­es ún. „októberi nagyvá­ sár”, amikor október 11­én és az azt követô napokban a bedecsi, monos­ tori és más szomszédos román falvak lakói rabolták a védtelen Körösfôt és vittek el minden mozdíthatót.81 Ezek a napok szerencsére emberéletet nem követeltek, de a háború harctereirôl sokan nem tértek vissza. Az elsô világháború harcterein, tömeg­ vagy jeltelen sírjaiban 35 kö­ rösfôi honvéd nyugszik, a második világháborúban 21­en haltak meg. Hôsi halottak voltak, de bizonyára áldozatok is, emléküket a leszárma­ zottak  által  a  templomban  elhelyezett  márványtábla  ôrzi,  neveiket (mellékneveikkel együtt) felsorolva: 1914–1918 Antal György bolygó a Jánosé Antal  György  bolygó  a  Mártoné Antal György cseme Antal György köntös Antal János menyhárt Antal Márton nyúl Balázs Ferenc Bazsó György Bódis Ferenc Bódis István Korpos István Korpos István kollega Korpos János ferce Korpos Márton batyé Kovács Ferenc csucsi Kovács György baka Kovács György mocsi Kovács János kató

81

38

Balogh–Fülemile, i. m. 238.

Kovács János nánó Kovács János mocsi Kovács Márton penzsi Márton György csige Márton János csige Mihály György gulé Mihály János cika Mihály János furki Péntek György császár Péntek György licsi Péntek István cice Péntek János bosnyák Péntek Márton baktene Péntek Márton laco Péntek Márton varga Szabó János kula Tamás István déni

1944–1945 Antal Ferenc bolygó Antal János magyar Antal János dáké Antal András gyôri Albert László miniszter Balázs Gyula Korpos György ács Kovács Ferenc bandi Kovács Márton virág Korpos János pali Kovács István cseva

Kovács György kató Márton György goden Mihály István gulé Mihály Lajos gulé Péntek János fukter Péntek Márton baki Péntek János pici Péntek György budó Szabó Ferenc kula Szabó Ferenc pöszke

A falu gazdasági élete A hagyományos társadalom jellegzetes birtoklási formája a földközös­ ség volt. Alapsejtje a jobbágytelek (sessio), mely a belsô telekbôl (fun­ dus) és a határon lévô szántóföldbôl és kaszálóból állt. A közös földbôl a jobbágycsaládok a birtokolt telekhányad alapján részesedtek. A szántók és rétek osztása évente, a telkek sorrendjében, nyilak szerint történt. Az örökségeknek nyilakra vésett tulajdonjegyei voltak, az osztás során a kihúzott nyíl birtokosa jegyfával jelölte meg a nyílföldet. A XVI. század végén a falvak többségében a földközösség felbom­ lott, a telkek tartozékai állandósultak, a közösség joga csak a közös le­ gelôre és erdôre korlátozódott. A  határon  lévô  földeket  kétnyomásos  rendszerben mûvelték,  Kö­ rösfôn a határt két fordulóra, a nádasi­bedecsi és a zsoboki­sárvásári fordulóra osztották. A fordulókon belül helyezkedtek el a dûlôk, ame­ lyek  egészét  egyenlô  értékûnek  tekintették,  és  amelyben  a  szántást minden gazda egy irányba végezte. A gazdák arányosan kapták szán­ tóikat a különbözô dûlôk földjeibôl. Ezért az egyes telkekhez tartozó

39

szántók megoszlottak a dûlôk között, s a sok kisebb­nagyobb parcella szanaszét hevert a határban.82 1727­ben  a  nádasi­bedecsi  forduló  236  darab  földparcellából  állt, amelyben 1010 mérô magot lehetett elvetni, a zsoboki­sárvásári fordu­ ló pedig 171 parcellából, amelybe 690 mérô magot vetettek. A fordu­ lók közül évente mindig csak az egyiket mûvelték, a másikat ugaron hagyták, illetve legelôként használták. A  lakosság  számának  növekedése  szükségessé  tette  a  termôföld jobb kihasználását, a harmadik forduló bevezetését. A körösfôiek a Csinkó felé esô határrészen kiirtották az erdôt, majd az Újhatárt egy ideig legelônek használták. 1737­ben az urbáriumok már  három for­ dulóról, a  zsobokiról,  a  nádasiról  és  a  deriteirôl  tesznek  említést.83 A deritei vagy Újhatárforduló a másik kettônél kisebb, földje sová­ nyabb volt. Az egyik fordulóba ôszi gabonát, a másikba tavaszi gabo­ nát vetettek, a harmadik pedig ugaron maradt. 1773­ban a három for­ duló nagysága a következô: az oláhúti (nádasi) 225 köböl vetômagot, a zsoboki 238 köbölt, a Völgyfelé (Újhatár) forduló 174 köbölt be­ fogadó terület.84 A XVIII–XIX. században a mûvelés alatt lévô szán­ tóföldek, valamint a kaszálók területe fokozatosan növekedett (1. táb­ lázat). 1. táblázat. A mûvelés alatt levô szántóföldek és kaszálók területe 1713 és 1944 között Év

Szántóföld

Kaszáló, rét

1713

1352 mérôben

118 szekérben

1750

694 köbölben

214 szekérben

1773

637 köbölben

243 szekérben

1820

541 hold

56 hold

1944

812 hold

903 hold 

Forrás: ConscrKf, 1713, 1773; OrszAd, 1750; ConscrCz, 1820; Lakatos Vince: Ahol minden férfi mûasz­ talos. Függetlenség, 1944. III. 4.

82

Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Bp., 1971, 184.

Jakó, 1944, 376.

84 ConscrKf, 1773. F. 234. EFL. X/b. szekrény Fasc. 3. I. OL.

83

40

A hagyományos társadalomban a falu mindennapi életét többnyire az évszaknak megfelelô mezôgazdasági munka töltötte ki. A földmû­ velés évszázadokon keresztül szinte változatlan módon folyt, a közös­ ség  teljesen  önellátó  volt,  külsô  segítségre  a  termés  nagy  részének megsemmisülése esetén sem számíthatott. Körösfô határának milyenségérôl az 1713­as összeírás tudósít: „Ez a falu Banfi Hunyadhoz közel vagyon, északos sáros seppedékes helyen fekszik,  határa  rossz… A  ganajozást  ighen  megh  kiványa,  hat­nyolc ökörrel szánthatják, fordulója kettô, magokhoz képest elegendô ôsz és tavasz vetéssel élnek igen vékonyon.”85 1820­ban valamelyest jobb a helyzet: „A Határ középszerû termésû helynek mondható – vallják – három fordulónk vagyon hegyes­völgyes a Trágyát megkivánja.”86 A mezôgazdasági munkák kezdetét a falu rendszerint megünnepel­ te. Május elsején a falu határát a faluekével – amelyet nyolc pár ökör húzott, és szarvát két kiválasztott legény fogta – körülszántották, majd a  piactéren  ünnepséget  rendeztek.  A  körösfôi  falueke  három  méter hosszú nagy szerszám volt, amelynek csoroszlyáját 1780­ban, ekeva­ sát 1800­ban készítették.87 A  XVIII–XIX.  század  fordulóján  Körösfôn  gabonaféléket:  búzát, rozsot, zabot, árpát, törökbúzát; hüvelyeseket: babot, borsót, lencsét; tex­ tilnövényeket: kendert,  lent  termesztettek. A  belsô  telkek  hátsó  részét gyümölcsös­, káposztás­ és veteményeskertek foglalták el, a határ erdei­ bôl gyûjtött vadgyümölcsbôl ecetet készítettek. A hagyományos gabonák mellett két új kultúrnövény is meghono­ sodott: a XVIII. század közepén a törökbúza, a XIX. század elsô felé­ ben a burgonya. A törökbúzát az 1780­as összeírás említette elôször, de bizonyára  már  évtizedekkel  elôbb  is  termesztették,  hiszen  a  közeli Nagykapuson 1740­tôl vannak róla adataink.88 A  burgonya  meghonosítása  Erdély  egész  területén  nehezen  ment.  A hatóságok több alkalommal ajánlották a falvak népének a termesztését, de hosszú ideig kevés sikerrel. Körösfôn elsôként a pap vetett földjébe 85

ConscrKf, 1713.

ConscrCz, 1820. Erdélyi Gubernium Lvt., in Politicis, F. 52. OL. 

87 Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. Bp., 1973, 326.

88 ConscrKf, 1780.

86

41

pityókát, bizonyára felsôbb egyházi utasításra. 1836­ban két pityóka­ földet említenek forrásaink, az egyik a papé, a másik az iskolamesteré. 1846­ban Gillyén János pap „pityókaföldjérôl” tudunk, 1864­ben pe­ dig az ún. „pityókás kertrôl”, ahol „a neves körösfôi pityóka terem”.89 A XVIII. század elején a körösfôiek szôlôtermesztéssel is foglalkoz­ tak, az 1727­es urbáriumok felsorolták annak a négy gazdának a nevét, akik új szôlôt telepítettek. Egyesek a boráról híres Magyarbikalon bé­ reltek szôlôt, 1750­ben Mihály János 15 urnás területet, Péntek András pedig 20 urna bort termôt.90 Késôbb felhagytak a szôlômûveléssel, a Vlegyásza felôl jövô hideg miatt bizonyára ritkán érett be a körösfôi szôlô. A falu helynevei azonban megôrizték az egykori szôlômûvelés emlékét, az 1864­es helynévgyûjtés megemlítette a „Szôlôoldal” nevû határrészt, ahol „hajdanában szôlôtermô helyek voltak, és ahol ma is látszanak a szôlôtôkék”. Egy korszak gazdasági állapotának megismerésében alapvetô mu­ tató  a  maghozam.  Körösfôn  1780­ban  a  következô  termést  nyerték: egy véka vetése után búzából 1 2 kalangyát, zabból 1 kalangyát, csö­ ves törökbúzából 130 mérôt, kenderbôl 1 2 kalangyát, borsóból 4 mé­ rôt, lencsébôl 3 mérôt, babból pedig 4 mérôt. Egy kalangya kicséplése adott: búzából 1 2 mérôt, zabból 2 mérôt, csöves törökbúzából 1 köböl 2 mérôt, kenderbôl 2 mérôt. Ez a maghozam a búza esetében a kétszeres hozamnál alig jelentett többet, mely kalotaszegi viszonylatban is szerény termésnek számított. 1820­ban a maghozam mutatói már sokkal jobbak: 1 véka vetésbôl termett 1 kalangya, melybôl 4 vékát csépeltek, tehát az elvetett mag négyszeresét nyerték. A  XVIII.  században  a  körösfôi  jobbágytelek terjedelmes  területnek mondható, átlag 20–30 hold szántóföld és 5 hold kaszáló tartozott hozzá, ez a kétnyomásos gazdálkodás esetén 10–15 hold szántónak felelt meg.91 1820­ban 39 jobbágy telek­ és szántóterületeit a 2. táblázat szemlélteti.

89 1846. évi díjlevél (Körösfô). KKEhmLvt, I/12. 143 és Pesthy Frigyes: Hely­ ségnévtár 1864. OSZK Kézirattára, Fol. Hung. 1114. 90 OrszAd, 1750. F. 50. 28. csomó. OL. 91 Jakó, 1944, XLVI.

42

2. táblázat. A telkek és szántók nagyság szerinti megoszlása 1820­ban Telek nagysága holdban

Száma

Szántó nagysága holdban

Száma

0–1 1–2

1

6–8

2

8

8–10

–

2–3

13

10–12

5

3–4

10

12–14

12

4–5

4

14–16

16

5–6

2

16–18

4

6–7

1

–

–

Összesen

39

Összesen

39

Forrás: ConscrCz, 1820

Az 1820­as összeírás telek­ és járulékadatait összesítve a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat. Az 1820­as összeírás telek­ és járulékadatai Rét holdban

A lakosság társadalmi helyzete szerint

Lélekszám

Telek bécsi mérôben

Szántó holdban

Jobbágy Zsellér Háztalan zsellér Összesen

39 11 8 58

120 11 – 131

537 4 – 541

szénát, sarjút termô

szénát  termô

56 – – 56

136 – – 136

Forrás: ConscrCz, 1820

Említettük, hogy a XVI. század végén a falvak többségében a föld­ közösség felbomlott, és a telkek tartozékai állandósultak. Körösfôn a három  forduló  mindegyikében  azonban  megmaradt  egy­egy  nyilas­ föld, amelyet továbbra is nyílhúzással sorsoltak ki a jobbágyok között. 1780­ban  Kováts  Márton  jobbágynak  például  a  három  fordulóban összesen 12 parcellája volt, ebbôl „nyilas­földe” az Újhatárban az 1­es számú (2 mérôs), a zsobokiban az 5­ös számú (3 köböl 1 mérôs) és az oláhúti fordulóban a 11­es számú (6 köböl 2 mérôs).92 92 ConscrKf, 1780.

43

Körösfôn 38 örökség tulajdonjegyét ismerjük, amelyet nyilakra – tég­ la alakú, 7 cm hosszú fahasábokra – véstek, és amelyeket az úrbéri el­ nök egy iszákban ôrzött. Sorsoláskor ezeket használták, a parcellát az ún. jegyfával jelölték, amelyekre szintén a tulajdonjegyeket írták.93 A körösfôi tulajdonjegyek a következôk voltak:

44

B VII

1. Albert Gyuriék 2. Alberték 3. Antalék 4. Antal Bandiék 5. Antal Ferkôék 6. Balázsé 7. Balogék 8. Bojgóék 9. Bódizsék 10. Déniék 11. Ferkôék 12. György Mihókék 13. Jancsikáék 14. Jankóék 15. Katóék 16. Kis Gyurkáék 17. Korposék 18. Korpos Pistáék 19. Kovácsék 20. Kovács Jancsiék 21. Márton Istókék 22. Mihókék 23. Mihály Bandiék 24. Mihály Jancsiék 25. Mihály Pistáék 26. Nagy Gyurkáék 27. Ötvösék 28. Pálék

V

I

X

D )

K

XX

A

A

II  II

I  I

I V I

I X

I X I

A

II  I

II

„négy srég vonás” „három srég vonás” „vonás és kereszt” „három vonás” „három  vonás  és  egy  keresztvonás” „bé” „római hetes” „egy tyúkláb rovás”

„vé betû rovás”

„egy vonás”

„egy kereszt”

„bevágás és egy kanyarítás”

„Ká betû”

„háromszög, pont, alatta vonás”

„két oldalról egy­egy kereszt”

„A bötû”

„A bötû, alatta rovás”

„háromszög, pont”

„két­két vágás”

„két oldalról egy­egy vonás”

„ötös, elöl hátul vonás”

„egy srég vágás”

„elöl rovás egy kereszt”

„tizes, elöl hátul rovás”

„kettô srég vonás”

„A fent és lent elvágva”

„két vonás és egy másik”

„kettô vonás”

XX X X X N II D

29. Péntökék 30. Péntek Bandiék 31. Péntek Gyuriék 32. Péntök Gyurkáék 33. Péntök Jánosék 34. Tamásék 35. Tamás Gyuriék 36. Új Gazdáék 37. Új Kovácsék 38. Virágék

I V X I I I I I

„két római tizes” „srég és római tizes” „krucsa középen vonás” „végén egy krucsa” „N bötû” „két vonás névvel” „sima” „egy gömbölyû vágás, rovás” „ötös, kereszt, rovás” „négy rovás”

Körösfôn a földesúrnak saját kezelésû ún.  allodiális­majorsági bir­ toka a  XVII.  század  közepéig  nem  volt.  1768­ban  a  földesúri  birtok  2 köböl vetômagot befogadó terület, amely késôbb növekszik, 1773­ban 3  köböl  területtel  rendelkezett:  az  oláhúti  fordulóban  a  Szôlôkuttyán  1 köblössel, a Zsobokin a Száraztónál szintén 1 köblössel és a Völgy­ fordulóban ugyancsak 1 köblössel. A XIX. század közepén és az azt követô évtizedekben Körösfô éle­ tében igen jelentôs változások történtek. Az 1848–49­es forradalom el­ törölte a jobbágyrendszert, a feudális függésben élô jobbágy kikerült a földesúri  hatalom  kötelékébôl,  mentesült  a  robot,  a  tized,  a  pénzadó kényszere alól, és az eddig általa mûvelt föld tulajdonosa lett. Körösfôn – a földesúrnak fizetett kárpótlás ellenében – 63 jobbágycsa­ lád szabadult fel, akik személyileg is szabadok lettek.94 Ezek a változá­ sok gyökeresen átalakították a falu életét: ekkor kezdtek tömegesen az Alföldre járni aratni, amit az éghajlati­hômérsékleti különbségek lehetô­ vé tettek, ugyanis Kalotaszegen a gabona késôbb érett be, mint a nyuga­ tabbra  fekvô  területeken.95 A  körösfôiek  a  szûkebb  értelemben  vett Erdély fô gabonatermô övezetében, a Mezôségen – Mezôgerebenesen, Mezôméhesen, Sáromberkén stb. – is vállaltak aratást.96 93 Tárkány Szûcs Ernô: Körösfôi örökségek tulajdonjegyei. Néprajzi Közlemé­ nyek, 1959. 1–2., 47–50. 94 Egyed, 1996. 1. 95 Jankó, i. m. 5. 96 Egyed Ákos: Hagyomány és változás az erdélyi falu életében a kapitalizmus korában. In: Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981, 238.

45

A jobbágyfelszabadulás után a háromfordulós, ugartartásos határ­ használat azonban fokozott mértékben akadályozta a paraszti gazdál­ kodás  korszerûsítését.  Körösfôn  elôfordult,  hogy  egy  parasztgazda szántóterülete a határon 20 darab földecskébôl állt. A parcellák egy­ mástól való távolságából idô­, erô­ és munkapocsékolás következett, a mezsgyék, dûlôk pedig jelentôs termôterületet foglaltak el. A XIX. század második felében aztán a paraszti gazdálkodást korsze­ rûsítették, az ôsi fordulós ugartartásos határhasználatot elhagyták, és he­ lyette bevezették a tagosítást. Kalotaszegen az 1870­es években a tagosítás által a parasztgazdaságok szántóföldjeinek szétszórtságát megszüntették, és  meghonosították  az  új  gazdálkodási  rendszert,  a  váltógazdálkodást.97 1895­ben Körösfôn a parasztgazdaságok száma 174 volt, amely 2137 kataszteri  holddal  rendelkezett,  ebbôl  szántóföld  743,  kert  38,  rét  48, szôlô 1, legelô 1134, erdô 158, terméketlen 15 kataszteri hold.98 A gyümölcstermesztés kalotaszegi viszonylatban közepesnek mond­ ható, a fent említett esztendôben a faluban 1157 gyümölcsfa termett, amelynek háromnegyed része 877 szilvafa, emellett az almafák száma 166, a körtefáké 53, a meggyfáké 31, a cseresznyefáké 20, a diófáké 7 és az eperfáké 3. A  XIX.  század  vége  felé  a  házi  készítésû  munkaeszközök mellett megjelentek a korszerûbbek is.99 Az ún. fakó­szekeret, amelyben egyet­ len vasszeg sem volt, felváltotta a vasozott­szekér, amelynek teherbírá­ sa az elôbbi háromszorosa. A század végére teljesen eltûnt a régi faeke, helyét a fagerendelyû vaseke vagy a tiszta vaseke vette át. Az új típusú ekével való szántás könnyebb volt, már nem kívánt négy vagy hat iga­ vonó  állatot,  és  lehetôvé  tette,  hogy  az  ökörfogatok  helyett  a  szegé­ nyebb  gazdák  tehén­  és  bivalyfogatokkal  gazdálkodhassanak.  Általá­ nossá vált a fakeretes vasfogú borona (az ôsi tüskeborona helyett), és a vasboronák száma is gyarapodott. 97 Simonffy Emil: A parasztföld és a tagosítás Magyarországon. In: Szabó Ist­ ván (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914. I. Bp., 1972. 98 Magyar mezôgazdasági statisztika, 1895. Magyar Statisztikai Közlemények, XV. Bp., 1897, 646–649. 99 Egyed, 1981, 212–220.

46

A XIX–XX. század fordulójára a sarlós aratást felváltotta a kézi ka­ szával való aratás. A kaszás aratás térhódítása változást eredményezett a paraszti család munkaszervezésében: a sarlós aratásnál a nôi munka volt elônyben, a kaszás aratás esetében már a kaszás férfi személye ke­ rült a központba, a marokszedô és kötözô munkája tôle függött, és ami fontosabb, a termelékenység ötszörösére emelkedett! A XIX. század közepe táján a learatott gabonát még kézzel csépel­ ték (esetleg állatokkal nyomtatták), de a századfordulón már általánossá vált a gépi cséplés. Az elsô cséplôk még lóval hajtott járgányos rend­ szerûek voltak, amelyeket késôbb a gôzcséplôk követtek. A  hagyományos  társadalom  döntô  gazdasági  ágazata  az  állatte­ nyésztés. A földmûvelés megkövetelte a nagyállattartást, ugyanis a ko­ rabeli nehéz ekét csak 4­6­8 ökör tudta vontatni. A szarvasmarha a jobbágygazdaság legértékesebb állata, mondhat­ ni a család mozgó tôkéje. A  sertés, a kalotaszegi falvak kedvenc ha­ szonállata, a táplálkozás szempontjából volt fontos, a juhtartás a gyap­ jú  keresettsége  miatt  népszerû. A  ló a  nemesek  kiváltsága,  Körösfôn aránylag magas volt a számuk, feltehetôen a gyalui uradalomban vég­ zett  szolgálat  miatt.  Nem  hiányozhatott  a  jobbágygazdaságból  a  ba­ romfi és a méh sem, egyrészt a táplálkozásban játszott szerepük miatt, másrészt a kötelezettségek miatt, hiszen a jobbágy földesurának tyúk­ kal,  csirkével,  tojással  és  mézzel  tartozott. A  körösfôi  jobbágycsalá­ doknak az 1737­es urbárium szerinti szarvasmarha­állományát (ökör, tehén) a 4. táblázat mutatja. 4. táblázat. A jobbágycsaládok szarvasmarha­állománya Szarvasmarhák  száma 

Családok  száma 

Szarvasmarhák  száma 

Családok  száma

2–3

5

10–11

2

4–5

8

12–13

2

6–7

5

14–15

2

8–9

5

Összesen

29

Forrás: UrbKf (1737)

47

Azok a családok, akik nem rendelkeztek 6­8 szarvasmarhával, föld­ jüket cimborában (mások segítségével) szántották meg. Körösfô híres volt állattenyésztésérôl, 1842­es adatunk szerint: „Gyönyörû szarvas­ marhái, nagyszámú sertés nyájai, számos lovai és juhai vannak.”100 Az 5.  táblázat  a  falu  összesített  állatállományát  mutatja  a  XVII–XVIII. században. 5. táblázat. Körösfô összesített állatállománya 1640 és 1773 között Év  1640 1652 1666 1670 1679 1727 1737 1750 1773

Ökör  189 171 126 144 90 117 116 122 190

Tehén  52 113 74 82 45 86 91 77 91

Borjú  67 21 34 10 – 112 183 111 63

Sertés  146 133 138 160 152 182 263 119 132

Juh  159 – – 4 – 101 4 40 12

Méhkas  112 18 13 13 28 47 42 59 25

Ló  12 30 3 4 10 34 35 – 25

Összesen 737 486 388 417 325 679 734 528 538

Forrás: UrbKf (1640–1737); OrszAd, 1750; ConscrKf, 1773

A XIX. század második felében Kalotaszegen egy új haszonállat, a bivaly jelent meg, és e terület rövidesen jellegzetesen bivalyos vidékké vált. Ennek a hasznos állatnak a tenyésztése a XVII. század elején a gyalui fejedelmi központban kezdôdött, ahonnan késôbb mint földes­ úri birtokról a szegényebb parasztok körében is elterjedt. A 6. táblázat­ ból kitûnik, hogy 1895 és 1911 között Körösfôn ugrásszerûen növeke­ dett a bivalyok és a juhok száma.

100 Mérei Gracza György: Kalotaszeg. Kijavítás és pótlék e vidék vázolatához. Hon és Külföld, 1842. 59. 

48

6. táblázat. A haszonállatok száma Körösfôn 1895­ben és 1911­ben Állatok száma  Állatfajták 1895­ben

1911­ben

387

558

233

384

152

162

Ló

28

30

Öszvér

75

–

Sertés

232

248

Juh

287

450 racka cigája

Kecske

75

45

Baromfi

878

–

34

– 

Szarvasmarha ebbôl bivaly magyar

Méhcsalád

Forrás: Állatlétszám 1911­ben. Magyar Statisztikai Közlemények, 41. 1913, 860.

A bivaly gyors elterjedését olcsósága és a vasfejû eke megjelenése tette lehetôvé, ugyanis a régi faeke legalább két pár fehérökör vonóere­ jét igényelte, a vasekét pedig már egyetlen pár ökörbivaly vagy bivaly­ tehén is elhúzta. Amellett a bivaly alkalmas volt nagy teher lassúbb, de biztosabb vontatására, egy bivalyszekér kb. 800–1000 kilogramm ter­ het  is  elbírt,  jó  úton  ennél  még  többet. A  bivaly  elterjedése  a  tejter­ melés  fellendülését  eredményezte,  a  fejôstehén  ugyanis  évente  átlag 1000­2000 liter nagy zsírtartalmú tejet adott.101 Körösfôn  igavonásra  1895­ben  11  lófogatot,  4  bivalyfogatot  és  2 ökör­, illetve tehénfogatot használtak, 1911­ben pedig már az igavonó állatok száma 204, ebbôl 162 ökör, 42 tehén. A nagyállattartást a  rétgazdálkodás biztosította. Körösfôn a kaszá­ lók családonként átlag 4­5 szekér szénát adtak, ez a mennyiség „ele­ gyes koszttal” öt­hat szarvasmarha kiteleltetését tette lehetôvé. A falu kaszálója 1713­ban „nem sok”, összesen 118 szekér szénát termô terület volt, mely a század folyamán mind nagyobb mennyisé­ get, 1722­ban 152 szekér, 1750­ben 214 szekér, 1780­ban 306 szekér

101 Kós Károly: A bivaly a kalotaszegi parasztgazdaságban. In: Kós Károly: Eszköz, munka, néphagyomány. Bukarest, 1979, 197–277.

49

szénát adott. 1820­ban a körösfôiek elégedetten vallották: „Rétjeink jó idô esetén alkalmas és jó szénát teremnek, vannak kétszer (szénát és sarjút) és egyszer kaszálhatók.” 1727­ben forrásaink a rétek elosztásának módjáról is tudósítanak: „Vagyon kaszáló­földe is a Falunak, melyet nyíl szerint szoktak min­ den  esztendôben  elosztani,  circiter  4­4  szekér  jút  egy­egy  ház  után.”  A  kaszálórétként  használt  33  puszta  telkeken  (!)  a  fenti  esztendôben összesen 44 2 boglya széna termett. 1737­ben azt vallották, hogy „a nyílas  kaszálók  számát  nem  tudjuk…  mert  minden  esztendôben  fel­ szokták  mérni  rúddal,  de  mindazon  nem  terem  több  (családonként)  5 szekér szénánál”. A fent említett puszta telkek, „amelyeken valaha házak lehettek”, igen régen elpusztulhattak, mert 1740­ben megemlí­ tik, hogy „emberi nyom nem létezik rajta”. Az állattartáshoz szükséges közlegelôn minden körösfôi annyi jó­ szágot tartott, amennyit akart. A legeltetés meghatározott rend szerint történt, a különféle állatok a legelô kijelölt részét járták. A két­ és há­ romnyomásos  gazdálkodás  esetében  az  ugar  is  az  állatállomány  ren­ delkezésére állt. A XVIII. század folyamán a körösfôiek szarvasmarháikat a hévsza­ mosi  határszélbe,  Mariselen  felül  lévô  Komornyik  nevû  fenyves  és mezôs  helyre  hajtották  legelni.  Késôbb  az  állatállomány  növekedé­ sével  a  legelôk  már  szûknek  bizonyultak.  A  komornyiki  legelôn  az abrudbányaiak is megjelentek állataikkal, és ahogy egy 1771­es vallo­ másból megtudjuk, elûzték a legelôrôl a körösfôiek által pásztoroknak felfogadott oláhbikaliakat, a legelôt pedig magukénak nyilvánították. A vallomást tevô 8 körösfôi és 5 oláhbikali jobbágy arról is beszámolt, hogy késôbb a legelôt sikerült visszaszerezni.102 1780­ban a „Méltóságos Udvar” (a földesúr) a legelôk szûkössége miatt  a  falusiaknak  megengedte,  hogy  „szabadon  legeltethessenek”. Az erdôk megnyitása a marhalegeltetés elôtt évtizedek múlva azok ki­ irtását eredményezte. 1820­ban  a  körösfôiek  elégedetten  vallják:  „Mind  teheneinknek, tülkeinknek és egyéb nagyobb aprómarháinknak elgendô pasenumunk 102

50

HtAd.

vagynak. Minden esztendôben a falu határán lévô Cseres ökörtilalma­ sunkon és a két méltóságos udvar allodiális havasán legeltethetünk.”103 A  XVII–XVIII.  században  Körösfô  határát  nagy  erdôk övezték, amelyeket a késôbbiekben, a XIX–XX. században kivágtak, emlékü­ ket ma már csak a helynevek ôrzik, a nagy erdôk helyett csak kopár dombokat lát az utazó. A  hagyományos  társadalomban  az  erdô  fontos  tényezôje  volt  a  pa­ raszti  gazdálkodásnak,  biztosította  a  szerszám­  és  tûzifát,  valamint  az építkezésekhez szükséges épületfát. Ez utóbbiak voltak az ún. tilalmas er­ dôk. Az erdôknek az állattenyésztésben is jelentôs szerep jutott, bennük legeltették a szarvasmarhákat, makkoltatták a sertéseket, mely a sertés­ hizlalásnak a kukoricatermesztés elterjedése elôtt az egyetlen módja volt. 1727­ben a falu határán két makkos erdôt említenek az urbáriumok, a Cserest és a Szalacserét, amelyekben bô makktermés esetén 150 sertés is meghízhatott. A makkos erdô a korabeli becslések szerint a legértékesebb erdônek számított, ezért érthetô, hogy Szalacsere miatt a körösfôiek több alkalommal is összeütközésbe kerültek a szomszédos deriteiekkel. A XIX. század közepe táján ezeknek a szép és hasznos erdôknek már alig van nyoma, 1864­ben a falu jegyzôje írta róluk: „A Csere kevéssel ezelôtt  izmos  tser  és  tölgyfákkal  díszlett,  jelenben  pedig  csak  apró nyírfa vesszôkkel és sok tövis bokrokkal van borítva… a Szalacserén régebben szép tölgyfák voltak most nyír és tövisbokrok.” A Kerekbikk erdôt  teljesen  kiirtották,  területe  1864­ben  szántóföld,  a  Nagyerdôn már alig van „néhány izmos tölgyfa”, egyetlen megmaradt erdô a Tilal­ mas, mely „szép sudár bikfáiról nevezetes”. A tilalmas erdôk hatalmas szálfáikkal értékben a makkos erdôkkel vetekedtek. A körösfôi erdôk irtására utalnak az Irtás, Kivágott, Nagyvágott helynevek is.104 Körösfô fejedelemségkori adományként a havasokon két nagyobb er­ dôvel rendelkezett, amelyekért árendát fizetett. 1737­ben az egyik „egy nagy bükkös erdô a Hév­Szamos határszélben a Lespatakon fellyül Ma­ risel nevû helyben”, amelyben bô makktermés idején meghízhatott 200 sertés, a másik Marisel felett a Komornyik nevû helyen egy nagy feny­ 103 ConscrCz, 1820.

104 Pesthy, i. m.

51

ves erdô és egy marhalegeltetô hely. A körösfôiek nyaranként ökreiket ide hajtották legelni, és gyakran épületre való fát is innen vittek. Az 1820­as összeírás az allodiális havasokat említi, ahonnan a körös­ fôiek 12 szálfát kaptak ingyen kereskedésre. Ennek az erdônek a határa a következô: „A valkai határ felôl a Bélos, a Béloson fel Mike kútjánál által a Rakató patakon le, a Rakató patakról által jô a határ a Lespatakra holott a Szamosba szakad és mindenütt a Szamos határa a valkai határig.” A fejedelemség idején a körösfôiek szabadon  halászhattak­vadász­ hattak a környezô patakokban, erdôkben, amint azt az 1640­es urbári­ um rögzítette: „törvények volt, hogy hálót tartsanak és vadásszanak”, de  a  XVIII.  század  második  felére  a  jogaikat  elvesztették.  1737­ben még  azt  vallották,  hogy  „a  falunak  patakja  nem  tilalmas,  minthogy nem is halas, hanem valami apró rákocskák találhatók benne”. A hagyományos társadalomban a falu lakossága a szegénység diktálta önellátás körülményei között élt: szerszámait, háztartási eszközeit, ruhá­ zatát stb. maga készítette. A falusi kézmûvesek mesterségüket többnyire idôszakosan ûzték, hiszen ôk is elsôsorban a mezôgazdaságból éltek.  A XVII–XVIII. században több  körösfôi mesterember nevét említik a források, de ezeknek a mesterembereknek a munkájára nem annyira a falu, hanem inkább a gyalui vár tartott igényt. Várad török kézre kerülé­ se után (1660) ugyanis Gyalu fontos politikai­hadászati szerepet töltött be, végvár lett. Ez a magyarázata annak, hogy miért találunk az említett idôszakban Gyaluban annyi mesterembert, közöttük körösfôit.105 A körösfôi mesteremberek közül leggyakrabban a  kovácsokat emlí­ tik, elsô említésük 1624­ben történik, forrásunk szerint: „Stephanus Ko­ vachy  de  Keoreosfeo  (50  éves)  jobbagio Volfgangi  Kamuthi  de  Szent László vallja: Tudom, hogy mikor Mihály vajdát ki verék és el vesze, ak­ kor itt laktam Coloswart Jacob Kovachynál Inasul s akkor tanultam.”106 István  kovács  után,  1640­ben  Márton  kovácsot,  1679­ben András kovácsot, 1687­ben Péter kovácsot említik. A XVIII. században a mes­ terségnév  családnévvé  változott,  ekkor  az  urbáriumok  már  Kovács

105 Szabó T. Attila: Kalotaszegi mester és foglalkozásnevek a XVII–XIX. szá­ zadból. In: Szabó T. Attila: Nép és nyelv. IV. Bukarest, 1980, 305–314. 106 HtAd (Régi jelzet: Dés város lvt. 1624. 354.)

52

Andrásról (1721–27), Kovács Márton és Kovács János (1767) és Mi­ hály István (1767) kovácsról beszélnek. A  kézmûvesek  kiemelkedtek  az  átlagjobbágy  sorából,  ugyanis dézsmával  nem  tartoztak,  földesuraiknak  mesterségükkel  szolgáltak. Az urbáriumok szerint: Márton kovács II. Rákóczi György fejedelem „szabados kovácsa” (1642), András kovács „taxája száz patkó szeges­ tül karácsonyra” (1679), Péter kovács is „mívével szolgál” (1687). A gyalui végvárnál fontos szerepük volt a körösfôi ácsoknak, akik szintén „dézsmát nem adnak” (1666). Késôbb említik György Márton ács és fafaragó nevét (1727, 1740), valamint Korpos Márton fafaragót.  A  gyalui  várnál  szolgáltak:  Varga  Márton  molnár  (1679),  Antal György kolcsár (1727, gazdasági felügyelô), Buczi András, aki „Szamos­ falván szabó mesterséget tanult” (1727), egy körösfôi taligás, „ki egyebet nem szolgál, hanem Gyaluba kenyeret szokott vecturázni” (1737), Balázs Márton csizmadia szintén „mesterségével szolgál” (1737). A XVII. század közepe táján, 1640 és 1666 között 12 körösfôi dara­ bont (gyalogos katona, udvari szolga) állt a gyalui végvár szolgálatában. Kiváltságos személyek, ugyanis „dézsmát nem adnak” (1666), név sze­ rint a következôk: Boczi István, Bocz János, Dakó István, György János, Jakab János, Job István, Kovács János, Lukács János, Máthé Gergely, Mihály János, Székely István, Varga Gergely. A  kocsmatartás,  italmérés  joga  az  esztendô  nagy  részében  a  váré, vagyis a földesúré volt, az 1679­es urbárium szerint: „Új esztendô nap­ jától Szent­Mihály napjáig (szeptember 29­ig) a várhoz tartoztak árul­ ni… ettôl fogva újesztendô napjáig a falué.” A jobbágyok tehát a vár borát tartoztak árulni, de a kocsmáros a mérés ideje alatt más szolgálat­ tal nem tartozott, „nem szolgál hivatallyánál egyebet” – írták 1737­ben. Szent Mihály­naptól  újesztendôig  az  italmérés  joga  a  falué,  amikor  a jobbágyok saját borukat árulhatták. Forrásaink a következô kocsmáro­ sok nevét említik: Tott Demeter (1608), aki „kikocsmárlott 40 urna és 4 ejtel  tiszta  bort  26  forint  48  dénár  értékben”,  Péntek  Mihály  (1609), Péntek János (1727), Antal György (1740) és Péntek György udvarbíró, aki 20 forintért bérelte a bor és pálinka kocsmárolást (1780). A kalotaszegi falvak életében fontos szerepet töltöttek be a malmok. Az „a kicsi forgó malmocska”, amely 1713­ban a Sebes­Körösön állt, 53

és amelynek évi jövedelme 1722­ben 16 magyar forint volt, csak a falu igényeit szolgálta. Az urbáriumok szerint 1727­ben „Korpos Jánosnak egy pokolidô malma mûködött” (csak nagy zivatarok és esôk idején le­ hetett  ôrölni  vele),  1820­ban  pedig  a  faluban  két  malmocska  létezett, „egyik a falué, a másik egy parasztemberé, mind kettô határunkon nem messze a falutól”, a Sárvásár felé esô határrészen. A jobbágygazdaság termékfeleslegét – ha egyáltalán volt ilyen – a közeli vásárokon értékesítette és ott szerezte be minimális áruszükség­ letét. Kivételt csak a szarvasmarha­kereskedôk jelentettek, akik távo­ labbi vidékeket is felkerestek, ugyanis a marha volt az egyetlen olyan fontos áru, mely önmagát szállította. Márpedig ebben az idôben a szál­ lítás a rossz utak miatt rendkívül nehézkes és költséges volt. A  XVII–XIX.  században  a  körösfôiek  szarvasmarháikkal  Kolozs­ vár és Várad felé kereskedtek. Késôbb a bánffyhunyadi heti „nevezete­ sen jó marhavásárokra” és a nagyalmási országos marhavásárokra haj­ tották eladó állataikat. Az 1820­as összeírás során a körösfôi vallomástevôk pontosan felso­ rolták azokat a vásárokat, ahová kereskedôik eljutottak: Bánffyhunyad a vidék vásáros központja, „ahol mindenünket eladhatjuk és a szükségese­ ket megvehetjük”, de „hasznosan kereskedhetünk” Kolozsváron (4 orszá­ gos vásáron és hetivásáron), Zilahon, Gyaluban (3 országos vásáron és a szombati hetivásáron), Kolozsmonostoron (3 országos híres juhvásáron), Magyar­Nagy­Somboron.  Különösen  kedvelték  a  közeli  Magyargyerô­ monostor heti gabonavásárát, ahol felesleges gabonájukat értékesíthették, és a falu két boltjában „apróságos szükségleteiket vásárolták”.107 A vásárokra menetelt a gyakori vámok igen megnehezítették, hiszen az aránylag közeli Kolozsvárra menve 1820­ban hat helyen fizettek vá­ mot:  Gyerôvásárhelyen,  Kiskapuson,  Gyaluban,  Kolozsmonostoron, Kolozsváron és a vásáron. Ennek ellenére a körösfôiek már ekkor kitû­ nô  kereskedôk  voltak:  „Nincs  helyiség  Kalotaszegen  –  írta  a  Hon  és Külföld 1842­ben –, ahol a kereskedelem sikerei annyira megmutatkoz­ nának, mint Körösfôn.”108 Nem véletlen tehát, hogy késôbb a varrotta­ sok és faragások legügyesebb vándorkereskedôi is a körösfôiek lettek. 107 ConscrCz, 1820.

108 Mérei Gracza, i. m. 57–61.

54

Az  áruszállítás­fuvarozás Kalotaszegen  jelentôs  kereseti  forrás, pénzszerzési lehetôség, hiszen a fuvarnapszámból származó jövedelem általában 4­5­szöröse a mezôgazdasági kézi napszámnak. A körösfôiek az 1640­es urbáriumok szerint „Váradra sót szállítottak”, 1820­ban pe­ dig, „mikor egyéb dolgaiktól érkeztek”, a kolozsi kincstári aknából sót fuvaroztak a bánffyhunyadi és élesdi raktárakba. A nagyobbrészt kikö­ vezett  úton  a  sószállításhoz Hunyadig  menet­jövet  négy­öt  napra  volt szükség,  ennyi  szabadidôvel  azonban  ritkán  rendelkezett a hajnaltól napestig dolgozó jobbágy. A hagyományos társadalomban a jobbágy a falu határán ritkán ju­ tott túl és a vásárokon kívül aligha utazott valahova. Az országos úthá­ lózat mentén fekvô falvak azonban – köztük Körösfô is – akarva­aka­ ratlan kapcsolatba kerültek az út menti eseményekkel, a külvilággal. Az erdélyi fejedelemség idején az ún. „címeres posták” egyik fô út­ vonala Kolozsvárról Bánffyhunyadon keresztül Váradra vezetett. A ko­ lozsváriak a postákat Bánffyhunyadig szállították, ahol azok lovat cse­ réltek, útjuk nyilván Körösfôn is áthaladt. Szenczi Molnár Albert emlékezéseiben feljegyezte, hogy Erdélybôl nyugatra  tartó  útja  során  1615  márciusában  Gyaluba  érkezett,  majd Kapuson, Körösfôn, Hunyadon át utazva a Sebes­Körös folyását kö­ vette, tehát tulajdonképpen a címeres posták útján haladt. A XVIII. század végén, amikor a postakocsi­delizsánsz járatok ezen a vidéken megindultak, a postaút elkerülte Bánffyhunyadot, Körösfôt, Nagykapust – nyilván a Körös gázlóin való átkelés nehézségei miatt –, és  az  Élesd–Feketetó–Nyíres–Kispetri–Bogártelke–Andrásháza–Ko­ lozsvár  vonalat  követte. A  XIX.  század  elején  aztán  megkezdôdött  a „Kolosról­Élesdre vivô sóút” építése, tulajdonképpen a mai útvonalon, aminek a munkálataiban a körösfôiek is részt vettek, de ami igen las­ san haladt. 1820­ban a sóútról feljegyezték, hogy „nagyobbára kôvel vagyon kirakva… a többi része is munkában vagyon”. Gróf Széchenyi István 1821­es erdélyi utazása során naplójában le­ írja a Körös menti útviszonyokat: „Feketetóból Kolozsvárra két út ve­ zet, az egyik Bánffyhunyadon keresztül, s ez a rövidebb, a másik Nyí­ resen át, ez az év minden szakaszában járható, az elôbbi csak akkor, ha a vizek engedik, mert át kell kelni a Körösön és a Sebesen. Az út min­ 55

denütt  jó,  ahol  nem  tette  tönkre  a  víz…  Bánffyhunyadtól  Kolozsvár Kapuson át kb. hat óra, Kapusig rossz az országút, azután pompás.”109 1820­ban a körösfôiek elmondták, hogy „terhelt szekérrel” a köve­ zett úton 2 óra alatt értek Bánffyhunyadra (ez óránként 3,5 km átlagost jelentett), Nagyalmásra (22 km) 7 óra, Gyaluba, Zsomborra (35 km) 10 óra, Kolozsmonostorra, Kolozsvárra (47 km) 12­13 óra volt a meg­ állás  nélküli  menetidô. A  postakocsijáratok  utazósebessége  sem  volt sokkal  gyorsabb,  óránként  átlag  5­6  km­t  tettek  meg.  A  szárazföldi szállítás  tehát  igen  nehézkes,  30­40  km  az  átlagos  napi  teljesítmény. Bánffyhunyadtól menet­jövet Zilah 1 napi, Kolozsvár 2, Torda 3, Szat­ már 4, Várad 6 napi távolságra esett. A XIX. század harmadik évtizedére az országút elkészült, 1827­tôl a postakocsi­forgalom a Nyíres–Kispetri vonalról a Feketetó–Bánffy­ hunyad–Körösfô–Nagykapus–Kolozsvár  vonalra  tevôdött  át. Az  uta­ zókat az országút mentén a fogadók látták vendégül. Nevezetes fogadó a nagykapusi, 1767­tôl pedig a körösfôi Hágó dombján mûködô foga­ dóról tudósítanak forrásaink, késôbb a falu keleti határán a Cifra­foga­ dó vált ismertté. A XIX. század második felében az országút menti fo­ gadókat a gyalui uradalom tartotta fenn, ahol a saját szeszgyára által fôzött pálinkát árusította.110

Dézsma, robot, országadója A  feudális  társadalomban  a  jobbágy  szolgáltatásokkal  tartozott  a  föl­ desúrnak, az egyháznak és az államnak. A dézsma vagy tized a földesúr­ nak adott egyetemes jellegû szolgáltatás volt. Eredetileg az erdélyi ró­ mai katolikus püspök jövedelmei közé tartozott, de 1556­ban a püspök javait szekularizálták, és ettôl kezdve a dézsmát a kincstár (fiscus) cél­ jaira  fordították.  A  dézsmának  azonban  csak  a  háromnegyede  vált kincstári jövedelemmé, egynegyede (quarta) a helybeli papnak járt. Er­ délyben a középkori gyakorlat továbbéléseként a fejedelmi kincstárba 109

Gr. Széchenyi István naplóiból. In: Hazai utazók Erdélyben. (Összeállította: Szeremlei László.) Kolozsvár, 1942, 56–57. 110 Ady László: Nagykapus múltja és jelene. Korunk, 1969. 4., 535–539.

56

befizetett évi bér (árenda) ellenében a dézsmát minden földesúr maga szedhette össze a birtokain élô jobbágyoktól. Kalotaszegen tehát a föl­ desúri jogkör alá tartozó jobbágyok és zsellérek gabonájuk, boruk és ál­ lataik után dézsmát fizettek. 1666­ban és 1679­ben Körösfôn a jobbá­ gyok: „Mindenféle mezei gabonájok igaz tízedével tartoznak… a bíró dézsmát nem ad, a polgár is csak fél dézsmával tartozik.” Az 1820­as összeírás  is  a  fentiekhez  hasonlóan  rendelkezett:  „Minden  naturákból búzából, zabból, borsóból, kenderbôl és egyéb határunkon megtermett gabonákból dézsmát adunk. Úgy a bárányokból is, egyébbôl semmibôl.” A körösfôi urbáriumok a dézsmának a következô fajtáit említették:111 Báránydézsma. 1640­ben „dézsmában tízedet adnak bárányokból”, 1737­ben feljegyezték, hogy „júhból és anyaméhbôl dézsmát nem ad­ nak, hanem csak a bárányokból és rajból, amelynek csonka számát 2­2 pénzzel megváltják”. A gyakorlat az volt, hogy minden tízen felül ma­ radt bárányok után nem fizettek tizedet, hanem pénzen váltották meg ôket, ezt nevezték váltóbáránynak. A báránydézsmát az 1780­as össze­ írás is megerôsítette: „A bárányból a dézsmát veszik, mégpedig a bá­ rányból minden 9­ik és 10­iket.”112 Búzadézsma. 1609­ben említették, amikor a körösfôi bíró a „dézsma búzát a gyalui várba bevitte”, az 1820­as összeírás szintén hivatkozott reá. Disznótized. Elsôsorban a makkoltatásra felhajtott disznók után fi­ zették. 1679­ben a következô formában: „A falu erdeibôl makktermés­ nek idein tíz disznónak egyikét adják tízedben, tízen alól 8­8 pénz a váltója,  aprajának  4­4  pénz.”  Az  1737­es  urbárium  szerint  a  hízott disznókat 8 pénzzel, a félhúsban lévôket 4 pénzzel váltották meg.  1820­ban a makkoltatásért pénzben is fizettek: „Cseres­erdôn való makkoltatásért… fizetünk egy­egy sertésért 12 krajcárt. A bôv makk idelyén,  amelyikünknek  tíz  sertéseink  vagynak  adunk  egyet  a  tíz­ bôl.”113 Régi szolgáltatás volt a malacok megváltása 2­2 pénzzel, ami­ kor azok makkon nem járhattak, 1609­ben a körösfôi bíró 81 váltóma­ lac után összesen 1 forint 62 dénárt fizetett a gyalui udvarbírónak. 111 Jakó, 1944 és Szabó T., Kalotaszeg jobbágyságának szolgáltatása…

112 ConscrKf, 1780.

113 ConscrCz, 1820.

57

Rajtized. A méhrajok után fizették, 1640­ben „dézsmát adnak rajok­ ból  is…  ha  tízre  nem  telik  2  dénárral  váltják  meg”,  1679­ben  pedig „méhtizedbôl minden tízbôl egy kosárral tartoznak, három közül hagy­ ván kiválasztani”, szólt a szabályozás. Zabdézsma. Eredetileg  a  váradi  püspökséghez  tartozó  kalotaszegi falvak  fizették. A  gyalui  urbáriumok  szerint:  „Kalotha­Szegben  való zabdézma ab antiquo 18 faluból jön, az várhoz szokott járni és admi­ nisztráltatni.” Azok a jobbágyok, akiknek nem volt zabvetésük, 6 dé­ nárt  fizettek,  ezt  az  összeget  keresztyénpénznek nevezték,  és  a  török fogságba esett keresztyén foglyok kiváltására szolgált. A zabdézsmát felszedô dézsmás járandósága 2 dénár volt, ez a cédulapénz. A gyalui várban a zabdézsma kicséplését a körösfôiek végezték, ezért a munká­ ért az udvarbírótól tizedet kaptak. A földesúr természetbeni járandóságához tartoztak az ún. ajándékok, a karácsony tyúkja és a  karácsony tojása.  A XVII. században a körösfôiek az erdélyi fejedelemnek mint a gyalui vár urának szolgáltak az említett ajándékokkal, 1609­ben például a falu bírája 15 tyúkot és 100 tojást adott át az udvarbírónak. Az 1640­es urbárium szerint „karácsonyban minden jobbágy egy­egy tyúkkal tartozik”, 1780­ban pedig egy tyúkkal és 20 to­ jással, ez utóbbi esztendôben tehát összesen 31 tyúkkal és 620 tojással szolgáltak. 1820­ban családonként két csirkével és 20 tojással tartoztak, összesen 89 csirke és 890 tojás a földesúrral szembeni járandóságuk. A XVIII. században a jobbágyszolgáltatások fokozatosan növeked­ tek, de elôfordultak olyan esetek is, amikor a földesúr visszaélt hatal­ mával, és az urbáriumban rögzítettek felett igényelt szolgálatot. Ezek a túlkapások gyakran a jobbágyok szökését eredményezték. Ez lehetett az oka annak, hogy amikor 1781­ben gr. Bánffi György bérbe adta többek között Körösfô fele részét három örmény kereske­ dônek – Karátson Joachimnak, Ábrahám Ábrahámnak, Jeremiás Kris­ tófnak –, kikötötte, hogy „az átadott jobbágyok és zsellérek az eddig volt uzus szerint szolgáltassék, nehogy szökésre vetemedjenek a rend felett való szolgálat miatt”.114

114 HtAd, 1781. (Régi jelzet: Gyalui csomó, 1781. II. 1. Bánffy Nemzetségi lvt. I. Erdélyi Múzeum­Egylet lvt. Kolozsvár.)

58

A földesúr az allodiatúrát – a saját kezelésében lévô földjét – a job­ bágyok kötelezô ingyenmunkájával, a robottal mûveltette meg, gyûjtet­ te be róla a termést. A körösfôiek a robotot a gyalui várnál végezték, ez hetente  két  napot,  tulajdonképpen  minden  harmadik  hetet  jelentette. A földesúrnak végzett szántást hat szarvasmarhával végezték, általá­ ban ketten összefogva „cimborába” adták össze az állatokat. 1670­ben Körösfôn  10  2 cimboraeke  volt,  1740­ben  cimborában  oly  módon szolgáltattak, hogy 2­2 hatökrös gazda fogott egy ekébe 3­3 ökröt, és azzal szántott az uraságnak. A robot a jobbágyok számára a legnyomasztóbb teher volt, amely szintén sok visszaélésre adott alkalmat. A földesúr ugyanis a növekedô majorsági területéhez egyre több robotot követelt jobbágyaitól. 1727­ ben a körösfôiek arról panaszkodtak, hogy Gyaluban mód felett robo­ toltak, és addig tartották ott ôket, amíg a munkát el nem végezték. Ké­ sôbb a robotjukat minden harmadik heti szolgálatról minden második hetire  növelték,  1740­ben  az  urbárium  rendelkezése  szerint  „minden jobbágy tartozik két heti szántással, két utazással, mellyet az Havasok­ tól fogva Gyaluig szoktanak tenni”. 1820­ban  a  körösfôi  robot  ugyanennyi:  „Szolgálunk  –  vallják  – minden héten három napot, az ökrösek ökörrel, kinek van 4 ökörrel, kinek  tehetsége  kevesebb  cimborában  kettôvel.  Kik  marháikból  ki­ fogynak valamely csapás által, gyalogszerben.” A nôk robotja a szö­ vés­fonás volt, akik 1820­ban 150 font kendert fontak. A falu összesen 6400 napot robotolt, ami egy jobbágynak 164 napot (!) jelentett, alig képzelhetô el, mikor jutott ideje saját földjének megmûvelésére. Az említett szolgáltatások mellett a jobbágy földesurának pénzbeli fizetséggel is tartozott. A földvámadót az urbáriumok néha összesítve, néha pedig jobbágyonként közölték. 1608­ban Körösfô összesen 2 fo­ rint 28 dénár földvámadót fizetett, 1640­ben: „Minden jobbágy esz­ tendôként földvám adójában szüretnek idején tartozik adni 10 dénárt, az özvegy 5 dénárt.” A bíró, darabont, a várhoz szolgálók mentesültek a földvám alól, a polgár a felét fizette. Ez a pénzadó késôbb emelke­ dett, 1740­ben jobbágyonként 12 krajcár (összesen 6 forint 24 kraj­ cár),  1820­ban  szintén  12  krajcár  (tituló  strasa  pénz)  összesítve  10 rhénes forint. 59

Jelentôs pénzadó az ún.  ló­ és ostoradó, amelyet az igásállat­állo­ mány alapján vetettek ki. A körösfôiek 1608­ban ostoradóban adtak 25 forintot, tehát igen jelentôs összeget, 1640­ben: „Ostoradóban minden harmadik  esztendôben  minden  nyilas  ember  30  dénárt,  kinek  pedig nyila nincsen 15 dénárt” fizetett. 1679­ben a háromévenként adott os­ toradó összege 8 forint volt. A lóadóról 1640­ben feljegyezték, hogy „két lótól ugyanúgy fizetnek, mint két ökörtôl, azaz 7 dénárt”. Az országadóját az országgyûlés szavazta meg, és Kalotaszegen is a törvényeknek megfelelôen fizették. Ez az adónem a kapuszámok után járt,  tíz  embert  számítva  (róva)  egy  kapura.  1679­ben  Körösfôn  „Or­ szágadajában 19 rótt helyrôl contribuának és az articulus szerint admi­ nisztrálják”. A XVIII. században – az osztrák uralom idején – az országadója ug­ rásszerûen  megnövekedett.  1748­ban  Körösfô  466  rhénes  forint  48 krajcár adóval tartozott, ez jobbágyonként átlag 15­16 forintot jelentett. Például Péntek János 5,7 forintot, Páll András 9,25 ft­ot, Buczi István 10,45­öt  fizetett,  de  Balázs  Márton  és Antal András  adója  sokkal  na­ gyobb, 20 forint, Péntek Andrásé 25,30 forint volt.115 1780­ban már a szegényebb Kováts Márton jobbágy is évente 19 forint taxát fizetett.

A falusbíró intézménye A faluközösség zárt egység, amelynek belsô életét az évszázados szokás­ jog szabályozta, vezetôit maga választotta, akiknek az élén a falusbíró állt. A bíró általában a falu embere, tehát annak érdekeit képviselte. Kö­ rösfôn  évenként  választották,  szolgálati  ideje  alatt  jobbágyszolgálta­ tással nem tartozott, helyette minden lakos egy­egy gyalognapszámot teljesített, és a dézsmából is részesedett. Helyettese és segítôtársa a kis­ bíró (a polgár) volt, aki hivataláért szintén dézsmakedvezményben ré­ szesült. A XVII. században Körösfôn két polgárt választottak. 1666­ban  a  fentiekrôl  a  következô  formában  rendelkeztek:  „Bíró, ácsok, darabontok, dézmát nem adnak, a polgár is féldézmával tarto­ 115 OrszAd, 1750. F. 50. 28. csomó. OL.

60

zik. A bírónak a dézmabúzából két kalangyával tartoznak.”116 Az 1737­es urbárium ugyanezt megerôsítette: „A bíró és korcsmáros nem szolgál hivatallyoknál egyebet.” A bíró kötelessége volt a határ felosztásának rendjére, épségére ügyel­ ni,  határozott  a  falu  tanácsával  a  mezôgazdasági  munkák  kezdetérôl, a közmunkák elvégzésérôl és az ô feladata a lakosságot rászorítani a fel­ sôbb rendelkezések betartására. Bíráskodott a falu székének nevezett tör­ vényszéken, ahol az esküdtekkel (hütösökkel) a szokásjog alapján döntöt­ tek a jobbágyok kisebb ügyes­bajos dolgaiban (1820­ban Körösfôn 11 hütös mûködött). A faluközösség jogi szervezet, peres ügyekben szoli­ dáris, közösen felelt a falu területén elkövetett bûnökért. A falusbíró közvetlen kapcsolatban állt a földesúr gazdaságának veze­ tôjével, az udvarbíróval (vagy tiszttel). Ez utóbbi kezében jelentôs hatalom összpontosult, minden jobbágyszolgáltatást ô irányított, vele jó viszony­ ban lenni érdekében állt a falunak. Az udvarbíró intézte az uradalom bírás­ kodását, törvénykezését is. A jobbágyszolgáltatások alól mentesült, járan­ dósága  1666­ban  Körösfôn  a  következô:  „Itt  is,  mint  a  többi  faluban  a nôtlen legények s özvegyasszonyok dézmája az udvarbírónak jár. A kö­ zönséges dézmából 12 kalongya zab, a dézma búzából is 12 kalongya.”117 A falu székének hatáskörét meghaladó törvénykezés az  udvarbíró, illetve a földesúr kezében volt, 1737­ben írták: „Appellatióban elsôsor­ ban a Gyalui Forumra, onnét Dominus Terestrisére szoktak menni, ha valamely parsnak nem tetszik.” Az udvarbíró határozatának megfelleb­ bezése esetén tehát a földesúr ítélkezett. A bírságokból befolyó jövedelem nagyobb részét a földesúr, illetve az udvarbíró kapta, csak kisebb része járt a falusi bírónak. 1679­ben a következô  arányban  osztoztak:  „12  forintos  bírságoknak,  fejváltság bírságnak és hatalom és paráznabírságnak két része a földesúré, har­ mada a tiszté. Egy forintos bírság a bíróé.”118 A fejváltság bírságot a halálra ítélt jobbágy megváltásáért fizették, a hatalombírság azok büntetése volt, akik valakit erôvel megzavartak háza, 116 Szabó T., Kalotaszeg jobbágyságának szolgáltatása…, 466.

117 Uo.

118 Uo., 479.

61

földje vagy más ingó­ingatlan vagyona birtokában. A földesúrnak jo­ gában állott a jobbágyok magánélete felett is ítélkezni. A falu életének nyugodt menete érdekében a paráznaságot a földesúr szigorúan büntette, a vétkeseket az egyház is felelôsségre vonta. A körösfôi urbáriumok több bírságnem összegét pontosan meghatá­ rozták: 1640­ben a  kékbírság 66 dénár (a bántalmazott a bíróság elôtt megmutatta a megkékült helyet), a véres kékbírság 1 forint (súlyosabb testi sértés esetében, az ütés nyomán a kékülés mellett a vér is kiser­ kent), az orrbírság 3 forint (az orrlevágásra ítélt váltsága).119 A jobbágyok kötelességei közé tartozott az elfogott tolvajokat vagy rab­ lókat a földesúr tömlöcébe szállítani. A latorfogás kötelezettségérôl 1679­ ben és 1727­ben történik említés: „Latrot, ha fognak – szólt a rendelkezés – tartoznak az Úr forumára, a tiszt kezébe adni.” A falunak kötelessége a bû­ nözôk nyomának követése, azok elfogása, 1788­ban forrásaink arról tudó­ sítanak, hogy „a tolvajok elfogására mentek 20 körösfôi lakos”.120 A helyi jogszolgáltatásra vonatkozóan érdekes adatokat olvashatunk a  körösfôi  egyházközség  anyakönyvében  is.  Íme  néhány  példa:  1791­ ben a nôs  paráznák büntetése a megszégyenítés volt, ami azt jelentette, hogy a bûnös hét napon keresztül az istentisztelet idején a templom ajta­ jában állt, majd az azt követô vasárnap eklézsiát követett. A falu fiatalsá­ gának jó magaviseletére a legénybíró felügyelt (1801­ben Péntek János) hat polgárlegény segítségével. A  botrányosan viselkedô, káromkodó le­ gény büntetése 5­12 pálcaütés (házas emberé 6 susták, a visszaesôé 2 magyar forint), a szitkozódó leányé elôször 1 garas, másodjára 1 susták. Amennyiben a vétkes a legénybíró elôtt nem jelenik meg, ôt a falusbíró 12  pálcaütésre  ítélte,  a  büntetés  végrehajtója  a  gornyik  (erdôpásztor, vadôr) volt. Ha a vétkes megszökött, ügye a szolgabíró elé került.121 Körösfô elsô bíráját név szerint 1568­ból egy vallatásból ismerjük: „Én Lûka János körösfwy bíró… Ezt vallatta mw Elöttünk ez Kórós­ fwy Ember az Varga Márton” – szólt a tudósítás. A falu ismert tisztség­ viselôit 1568 és 1864 között a 7. táblázat mutatja be. 119 Uo., 482.

120 HtAd, Körösfô.

121 ProtKf, I.

62

7. táblázat. Körösfô ismert tisztségviselôi 1568 és 1864 között Év 1568 1609 1640 1642 1652 1670 1679 1687 1698 1727 1737 1754 1801 1820 1864

Falusbíró Lûka János – Tamás István Balas alias  György János György János Illyés István Illyés István György István Illyés András – – Péntek Márton – Tamás István Korpos András

Kisbíró – Korpos Péter Fekete Demeter – Boczyi Ferenc Fekete István – Lukács János – – – – – – – – –

Esküdt Udvarbíró – – – – – – – – – – – – Boldizsár Gergely – – – – – – – – – – Tamás István – Antal András – – – Péntek Bandi – – – –

Forrás: Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. VII. Bp.–Bukarest, 1995, 412., ConscrKf, 1609; UrbKf (1640–1737); Inventarium, 1754; ProtKf (1801); ConscrCz, 1820; Pesthy, i. m. (1864)

A XIX. században Körösfô közigazgatásilag – a szomszédos Nyár­ szóval, Sárvásárral, Magyargyerômonostorral stb. – a bánffyhunyadi já­ ráshoz  tartozott.  1886­ban  körjegyzôségeket szerveztek,  és  Körösfôt, Nyárszót, Sárvásárt és Kalotanádast (a magyarbikali járásból) a sárvá­ sári körjegyzôséghez csatolták. Ezekben az években a falvak irányítása tulajdonképpen a jegyzôk kezébe került, a szolgabírák is hozzájuk in­ tézték rendeleteiket, bár a vezetés felelôssége kettôs, a bírót is terhelte. 1910­ben  Körösfô  lett  a  körjegyzôség  központja,  jegyzôje  Illyés Ferenc, 1941–1944 között Kahlé József (bírók: Albert György, Albert Gyuri János). 1911­ben a faluban  postaügynökség, 1915­ben  postahi­ vatal létesült, amelynek vezetôje Illyés Ferenc, a jegyzô, 1941–1944 között pedig Nagy Magdolna postamesternô.

63

Demográfiai változások, hullámvölgyek

A feudális társadalomban a falvak világa három paraszti réteget külön­ böztetett meg: a telkes  jobbágyokat (coloni), akik bizonyos nagyságú telek – minimálisan 1/8­ad rész – és a hozzá tartozó szántó, kaszáló birtokosai  voltak,  a  házas  zselléreket (inquilini),  házhellyel  és  1/8­ad telekrésznél  kevesebb  földdel  rendelkeztek,  és  a  háztalan  zselléreket (subinquilini), akiknek házhelyük sincs, ôk a más háta megett lakók, a jobbágyoknál cselédeskedôk. A XVII. század második felének és a XVIII. század elejének pusztí­ tásai miatt Körösfôn a jobbágycsaládok és a telkek száma fokozatosan csökkent. 1640­ben 52 jobbágycsalád neve szerepel az urbáriumokban, 1670­ben számuk 32, 1687­ben 25, majd 1713­ban csak 21 (8. táblázat). A  lakosság  lélekszáma  1670­ben  334  jobbágy  (ebbôl  15  özvegy,  8 pedig koldus), majd több mint egy évszázad után, 1784­ben – az elsô magyarországi népszámlálás idején – szinte ugyanennyi, 333 lakos (179 férfi, 154 nô).122 Az elôbbi századok pusztításai tehát megsemmisítették egy évszázad demográfiai szaporulatát! 8. táblázat. A jobbágytelkek és a jobbágycsaládok számának alakulása  Körösfôn 1640 és 1784 között Év

Telek­ szám

Család­ Puszta szám telek

1640

–

52

–

1713

–

3

–

50

8

1727

30 2 –

21

1652

29

33

3

1666

–

34

–

1737

27

30

36

2

1670

–

32

–

1750

28

35

–

–

1673

–

37

–

1768

30

–

–

–

1679

–

29

19

1773

30

30

1

–

1687

–

25

–

1780

34

–

–

–

1698

–

28

30

1784

–

57

– 

–

Év

Telek­ szám

Család­ Puszta Zsellér­ szám telek házas

Forrás: UrbKf (1640–1670, 1679–1698, 1727–1737); ConscrKf, 1673, 1713, 1768, 1773, 1780; OrszAd, 1750; Népsz, 1784

122 Danyi Dezsô–Dávid Zoltán: Elsô magyarországi népszámlálás 1784–1787. Bp., 1960, 326–327.

64

A jobbágytelkeket a fiúgyermekek örökölték, a fiútestvérek rendsze­ rint felnôttként is egy telken éltek. 1737­ben Korpos Pálról (42 éves) és Korpos Andrásról (28 éves) feljegyezték, hogy „ezek ketten testvérek, egy  Házban,  egy  són,  egy  kenyéren  vadnak,  marhájok  is  együtt  van szolgálatot  is  együtt  praestálnak”.  Ilyen  értelemben  szól  a  jegyzés György Mártonról (50 éves) és György Istvánról (46 éves), akik „egy testvérek, egy Házban laknak”. Egyesek megpróbálkoztak a puszta telkek és a hozzá tartozó szántó­ földek mûvelésével. Kovács Ferenc (41 éves) külön ment apjától, Ko­ vács Andrástól (70 éves): „pusztára (telekre) ment lakni… de az utána való szántóföldek eltivelyedvén, nem bírja, mivel circiter 60 esztende­ je, amióta ember nem lakott rajta.” Bizonyára az 1658 és 1661 közötti dúlások során elpusztult telekrôl volt szó, de a több mint fél évszázada elhagyott szántó újbóli mûvelés alá vonása meghaladta a jobbágycsa­ lád erejét. Az elpusztult telkekhez tartozó egykori szántóföldek mind pusztává lettek. 1737­ben ezeket még számon tartották: „a falu körül mindenütt vagynak még 36 részekre osztott puszták – szólt az emlékeztetô –, me­ lyek puszta kerteknek vagy puszta kaszálóknak neveznek bár jóllehet régetén  azok  is  mind  házhelyek  voltanak,  de  most  mind  kaszálják.”  A  pusztán  maradt  telkek  tartozékait  a  földesúr  általában  bérbe  adta helybeli  vagy  más  falubeli  jobbágyoknak,  ez  utóbbiak  az  ún.  extra­ neik. 1727­ben például „Buczi alias Péter István pusztája Péntek Já­ nosnál van zálogban 10 forintért, kaszálja, terem rajta 2 boglya széna”. A jobbágy a nyomasztó gazdasági terhek elôl – többnyire az ínsé­ ges vagy háborús esztendôkben – egyénileg is megpróbált menekülni. A szökött jobbágy új lakhelyén más földesúr keze alatt nyilván az elrej­ tôzködés  szándékával  megváltoztatta  nevét,  ilyenkor  került  a  neve mellé az „alias” szó. Körösfôn  a  szökött  jobbágyok  száma  1652­ben  és  1670­ben  3, 1673­ban 4, 1679­ben 14 (!). Az urbáriumok számon tartják a szökött jobbágyokat, és gyakran az új lakhelyüket is felsorolják. 1679­ben a 14 jobbágy közül 4 Szászlónára, 1­1 Gyaluba, Kispetribe, Kolozsvárra, Mákóba, Püspökibe, Vistába szökött, 4­nek nem ismerték a tartózko­ dási helyét. A földesúrnak ritkán sikerült visszaszereznie régi, szökött 65

jobbágyait. A  falu  férfi  lakosságának  száma  jelentôs  mértékben  hul­ lámzott, amit az 1737­es korpiramis érzékeltet (1. ábra). A férfiaknál az 55–65 évesek korcsoportját (születtek: 1668–1682 között)  a  tatárdúlások  tizedelték  meg,  a  25–30  éveseket  (születtek: 1703–1712  között)  a  kuruc  forradalom  és  az  1710­es  pestis,  míg  a 15–19  évesek  sorait  (születtek:  1718–1722  között)  az  1717–1719­es pestis ritkította. év 75–79 70–74 65–69 60–64 55–59 50–54 45–49 40–44 35–39 30–34 25–29 20–24 15–19 10–14 5–9 0–4

0 4 1 2 0 5 6 7 6 3 2 10 4 8 7 9 0

2

4

6

8

10

fô

1. ábra. A falu férfi lakosságának megoszlása korcsoportonként Forrás: UrbKf (1737)

A népességmozgás három fô tényezôjének – a születések, halálozá­ sok, házasságok számának – változásait közelebbrôl a körösfôi egyház­ község  anyakönyvének  adatai  alapján  vizsgálhatjuk,  amely  1794  és 1821 között, tehát 28 esztendôn keresztül rögzíti a lakosság számának alakulását.123 A demográfiai változások a körösfôiek életkörülményeit is tükrözték: a rossz termés, az alultápláltság, az ínséges esztendôk, a járványok, a házasságok és születések számának csökkenését, a halá­ lozások számának növekedését eredményezték. 123 ProtKf, I.

66

Erdélyben az 1813–1818 közötti években rossz volt az idôjárás és igen  gyenge  a  termés,  az  éhezô,  legyengült  lakosságot  járványszerû betegségek  tizedelték.  Körösfôn  1794  és  1821  között  a  házasságok, születések, halálozások számát a 9. táblázat mutatja. 9. táblázat. A születések, halálozások és a házasságok számának alakulása  Körösfôn 1794 és 1821 között Születések száma Év 

össze­ sen

1794 16 1795 5 1796 13 1797 8 1798 4 1799 19 1800 14 1801 8 1802 21 1803 10 1804 8 1805 16 1806 15 1807 12 1808 15 1809 5 1810 12 1811 19 1812 13 1813 17 1814 10 1815 13 1816 9 1817 11 1818 12 1819 5 1820 17 1821 11 Össze­ 338 sen

fiú

leány

Halálozások száma  össze­ sen

férfi

nô

Szaporulat száma össze­ sen

férfi

nô

Házas­ ságok száma

9 2 11 4 2 10 7 3 12 6 4 10 9 3 8 2 6 12 6 13 3 9 4 6 5 2 8 7

7 3 2 4 2 9 7 5 9 4 4 6 6 9 7 3 6 7 7 4 7 4 5 5 7 3 9 4

4 4 4 3 5 2 2 23 8 7 – 5 5 4 2 – 4 5 8 6 6 5 7 6 1 11 5 2

1 2 2 2 3 – – 16 1 3 – 5 3 1 2 – 2 3 3 1 2 3 7 3 – 5 5 2

3 2 2 1 2 2 2 7 7 4 – – 2 3 – – 2 2 5 5 4 2 – 3 1 6 – –

12 1 9 5 –1 17 12 –15 13 3 8 11 10 8 13 5 8 14 5 11 4 8 2 5 11 –6 12 9

8 – 9 2 –1 10 7 –13 11 3 4 5 6 2 6 2 4 9 3 12 1 6 –3 3 5 –3 3 5

4 1 – 3 – 7 5 –2 2 – 4 6 4 6 7 3 4 5 2 –1 3 2 5 2 6 –3 9 4

– 2 1 4 3 4 3 3 4 4 5 3 1 – – 3 2 – – 5 – – – 1 8 – 5 4

183

155

144

77

67

194

106

88

65

Forrás: ProtKf (1794–1821)

67

A 9. táblázatból látható, hogy Körösfôn 1794 és 1821 között össze­ sen 65 házasságot kötöttek, ami évente átlagosan 2,3. Az ínséges eszten­ dôkben:  1807–1808­ban,  1811–1812  és  1814–1815  között,  valamint 1819­ben  a  házasságok  elmaradtak.  A  házasságkötésekre  általában  a vôlegény lelkipásztora elôtt került sor, a 65 házasságból 46 esetben a kö­ rösfôi legény falubeli leányt vett feleségül és csak 19 esetben hozott fele­ séget a szomszédos falvakból, Damosról, Jákótelkérôl vagy Nyárszóról. Az esketés a körösfôieknek ingyenes volt, de ha a menyasszony más fa­ luból jött, a vôlegény 3 máriást fizetett. II. József császár (1780–1790) rendelete szerint a házasulandók nevét a templomban vasárnap egyszer vagy hétköznapon háromszor kihirdették, az esketésre csak a kihirdetés után három nappal kerülhetett sor. A 65 házasság idôbeli megoszlása a következô: az I. negyedévben 10, a II. negyedévben 54, a III. negyedév­ ben (szeptember hónapban) 1. A házasságok többségét, 40­et május hónapban kötötték, gyakran egyazon napon, például 1804. május 4­én 5 esküvôt tartottak. Ilyenkor természetesen az egész falu részt vett a lakodalmi mulatságban. A május–júniusi házasságok oka nyilván a szülések számának a téli hónapokra való idôzítése volt, ugyanis a nôk munkaerejét a mezôgaz­ dasági  munkálatokkal  foglalkozó  család  a  nyári  hónapok  idején  nem nélkülözhette.  Ezért  aztán  a  szülések  döntô  többsége  a  téli,  illetve  a tavaszi  hónapokban  történt,  a  legkevesebb  pedig  a  nyári  idôszakban.  A  születések  és  halálozások  számának  havonkénti  megoszlását  a  10. táblázat szemlélteti. A 10. táblázatból látható, hogy a legtöbb gyerek a téli hónapokban (161), a legkevesebb pedig a nyári idôszakban (72) született, a halálo­ zás a nyári hónapokban a legtöbb (73) és ôsszel a legkevesebb (28). Az is kitûnik, hogy a születések aránya idôszakonként magas ugyan, de az ínséges esztendôk, járványok, betegségek a halálozások számát is ma­ gas szinten tartották. Kalotaszegen a skarlát (1801–1803), a köhögés (1812–1814), a himlô (1814), a forró nyavaja (1816–1817) tizedelték a lakosságot, Körösfôn különösen az 1801–1803­as járvány szedett szá­ mos, összesen 38 áldozatot.

68

10. táblázat. A születések és halálozások havonkénti megoszlása Születések száma összesen fiú leány Január 38 15 23 Február 40 20 20 Március 48 29 19 Április 35 22 13 Május 13 9 4 Június 25 14 11 Július 19 12 7 Augusztus 15 9 6 Szeptember 29 14 15 Október 30 15 15 November 28 14 14 December 18 10 8 Hónapok

Halálozások száma összesen férfi nô 12 5 7 12 9 3 10 6 4 9 4 5 5 4 1 22 14 8 15 8 7 31 14 17 13 6 7 3 2 1 3 1 2 9 4 5

Forrás: ProtKf (1794–1821)

A hagyományos társadalom egyik kísérôje volt a magas gyermekha­ landóság. Körösfôn  elsôsorban  a  6–10  éves  gyermekeket  érintette, amit a 11. táblázat adatai is mutatnak. 11. táblázat. A halálozások száma korcsoportonként Korcsoport, Halálozások év  száma 0–1 1–5 6–10 11–14 Összesen

11 8 31 7 57

Halálozások száma

Korcsoport  15–20 21–30 31–40 41–50 Összesen

0

9 17 9 7 42

Korcsoport  51–60 61–70 71–80 80–  Összesen

Halálozások száma 14 16 13 2 45

Forrás: ProtKf (1794–1821)

A magas gyermekhalandóságot a védôoltások bevezetésével próbál­ ták visszaszorítani. Körösfôn az elsô himlô elleni oltást 1806. április 25­ én  rendelték  el,  de  a  nép  kezdetben  babonásan  félt  ettôl  a  kezeléstôl.  A  Gubernium  figyelmeztetô  rendeletét  többször  is  felolvasták  a  temp­ lomban: „Azok a szülék – szólt a parancsolat –, akik ezzel a hasznos esz­

69

közzel élni nem akarnak, olyanoknak fognak tartattni, mint akik magok okozzák  gyermekeik  halálát.”124  A  tetszhalottak  eltemetését  próbálta meggátolni az a rendelkezés, amelyet Körösfôn 1797. október 9­én hir­ dettek ki, és amely arról intézkedett, hogy a halottakat kétszer 24 óra elôtt tilos eltemetni. A XIX. század elején a körösfôiek betegeik számára már gyógyszereket  is  vásárolhattak,  mert  a  közeli  Bánffyhunyadon  ekkor „privilegizált patika és chyrurgus” mûködött. A születések és halálozások számának 1794 és 1821 közötti erôs hullámzását a 2. ábra szemlélteti. születések 24

23

22

21

20

19

18

17

16

15

14

13

12

11

10

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

1794 1795 1796 1797 1798 1799 1800 1801 1802 1803 1804 1805 1806 1807 1808 1809 1810 1811 1812 1813 1814 1815 1816 1817 1818 1819 1820 1821

halálozások

2. ábra. A születések és a halálozások számának alakulása 1794 és 1821 között Forrás: ProtKf (1794–1821)

A falu lélekszámának, valamint a lélekszám és a születések arányá­ nak alakulását a XIX–XX. században a 12. táblázat mutatja. 124 Uo.

70

12. táblázat. Körösfô lélekszáma, illetve a lélekszám és a születések aránya  a XIX–XX. században Év

Egy szüle­ Lélek­ Születé­ tésre jutó szám  sek száma lélekszám

Év

Egy szüle­ Lélek­ Születé­ tésre jutó szám  sek száma lélekszám

1818

386

12

32,1

1900

929

38

24,4

1835

560

19

29,4

1905

1001

33

30,3

1840

615

–

–

1910

1073

35

30,6

1848

633

–

–

1915

1088

25

43,5

1857

740

–

–

1925

1150

41

28,0

1865

809

36

22,4

1930

1173

–

–

1869

848

–

–

1935

1193

34

35,0

1875

762

21

36,2

1941

1130

–

–

1880

742

–

–

1956

1335

–

–

1885

812

35

23,2

1966

1252

–

–

1890

862

–

–

1974

1241

–

–

1895

900

33

27,2

1992

1013

–

–

2002

984

–

–

Forrás: Vjk (1818–1848); Népsz, 1857; KRefN; Schneller, i. m.; RNépsz adatai alapján

Körösfô lélekszáma az 1869–1880­as idôszakban jelentôsen vissza­ esett,  ami  az  1872–1873­as  kolerajárványnak  tulajdonítható.  1885  és 1900  között  a  lakosság  tetemesen  gyarapodott,  de  az  1930–1941­es évek  újra  demográfiai  hullámvölgyet  hoztak.  Ez  utóbbi  idôszakban  a kalotaszegi magyar falvak lélekszáma 3,8%­kal fogyatkozott.125 1956­ ban Körösfô elérte története legmagasabb lélekszámát, de a következô évtizedekben lakosságának száma folyamatosan csökkent. A fogyatko­ zás a lélekszám és a születések számának egybevetése alapján is érzé­ kelhetô: a XIX. században egy születésre átlag 28 lakos jutott, a XX. században ez a mutató már 34­re emelkedett. A  demográfiai  mutatók  közül  a  legjelentôsebb  a  szaporulatszám, amelynek alakulásától függ a település népességének egészséges fejlô­ 125 Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái. Hitel, 1944. 5–6., 279, 285.

71

dése, a lakosság számának növekedése vagy csökkenése, tartóssá válása, ez utóbbiak elöregedéshez vagy akár elnéptelenedéshez vezethetnek. 1640­ben Körösfôn 52 családot és 66 fiúgyermeket említenek for­ rásaink. Figyelembe véve a nemek arányát a leánygyermekek számát ekkor  56­ra  becsülhetjük,  tehát  összesen  122  gyermekkel  számolha­ tunk, ami családonként átlag 2,3 gyermeket jelent. Ez a mutató 1737­ ben 2,1­re csökkent, majd a XVIII. század végére és a XIX. század kö­ zepére tovább karcsúsodott, amit a 13. táblázatból is láthatunk. 13. táblázat. Körösfô demográfiai adatai 1784­ben és 1857­ben Év

Lélekszám

Családok  száma 

1784 1857

333 740

57 154 

Egy családra  Egy családra  jutó  jutó  Gyermekek  személyek  gyermekek  száma száma száma  5,8 102 1,8 4,8  277 1,8 

Forrás: Népsz, 1784, 1857

A gyermekek aránya (0–14 évesek) az összlakosságban is fokoza­ tosan  csökkent,  1737­ben  32,4%,  1857­ben  37,4%,  1966­ban  pedig 21,8%! Ha összehasonlítjuk a három nagy korcsoportot, mely a népes­ ség demoökonómiai vizsgálatának alapmutatója, hiszen lényegében a termelô lakosságot vetjük össze a nem termelôkkel, akkor sem kapunk vigasztalóbb képet126 (14. táblázat). 14. táblázat. Körösfô lakosságának megoszlása korcsoportok szerint (%) Korcsoport,  év

1737  (férfiak) 

1857

1966

Kalotaszegi átlag 1966­ban

0–14

32,4

37,4

21,8

26,0

15–59

58,2

57,9

62,7

61,7

9,4 

4,7

15,5

12,3

60 felett

Forrás: UrbKf (1737); Népsz, 1857; RNépsz (1966)

126 Keszi Harmath Sándor: Népesedési kérdések Kalotaszegen. In: Imreh Ist­ ván (szerk.): Változó valóság. Bukarest, 1978. 55.

72

1966­ban tehát a gyermekek aránya az összlakosságon belül csök­ kent, az öregek aránya növekedett, ezt tapasztaljuk, ha akár az elôbbi idôszakhoz, akár a kalotaszegi átlaghoz viszonyítjuk a legfiatalabb kor­ osztályt. Érdemes megvizsgálni a nemek – férfiak és nôk – arányának változásait, amelyeket a 15. táblázatban mutatunk be. 15. táblázat. A férfiak és a nôk létszámának és arányának változásai  1784 és 1974 között Év 1784 1857 1910 1974

Lakosság Férfiak száma  száma  333 740 1073 1241

179 379 525 608

Férfiak % 

Nôk  száma 

Nôk % 

Férfi­ többség

Nôi  többség

53,8 51,2 48,9 48,9

154 361 548 633

46,2 48,8 51,1 51,1

25 18 – –

– – 23 25 

Forrás: Népsz, 1784, 1857; Schneller, i. m.; RNépsz (1974)

A XVIII. század végén a nemek aránya férfitöbbséget mutat, tehát de­ mográfiailag egészséges állapotokra utal. Az 1784 és 1821 közötti termé­ szetes szaporulat is a fenti arányokat igazolja, hiszen a 194 szaporulatból (6,9%) 106 a férfi (3,7%) és 88 a nô (3,2%). A XIX. század közepén még mindig a férfiak vannak többségben, de már észrevehetô az arányok vál­ tozása, amelyekhez bizonyára az 1848–1849­es harci események – a fér­ fiaknak a fegyveres harcokban való eleste – is hozzájárult. A XX. század elején Körösfôn a nemek aránya megfordult, és a nôk száma meghaladta a férfiakét. Körösfô azon falvak közé tartozott, ahol ez a demográfiai fordulat elsôként végbement, ugyanis 1910­ben Kalo­ taszeg egész területén még a férfiak voltak többségben, és csak 1930­ ban kerültek kisebbségbe. A XX. század második felében a nemek ará­ nya nem változik, stagnál, hiszen az adatokból látható, hogy 1974­ben számszerûen megismétlôdnek az 1910­es arányok. Körösfô demográfiai változásaira adatokkal szolgálhat a  családnevek számbavétele,  a  régi  neveknek  az  újabbakkal  való  összehasonlítása. A névanyag azonossága a lakosság folyamatosságának a bizonyítéka, míg a nevek kicserélôdése a település, illetve a lakosság elpusztulására utalhat. Körösfô  elsô  ismert  családnevei:  Magyar Antal  és Varga  Márton (1493), Gyalui János (1504) és Lûka János bíró (1568).127 A 16. táblá­ 127 Csánki, i. m. 372.

73

zatból kiderül, hogy a falu lakosságának magvát 1609 és 1820 között tulajdonképpen  öt  család  alkotta:  Kovács  (57­szer  szerepelt  a  fenti idôszakban), Péntek (55), Bocz, Boczi (51) Antal (50) és Korpos (44). Ezek közül a Bocz, Boczi család teljesen eltûnt, vagy talán Bori (?) lett  belôle,  ugyanis  1891­ben  említenek  két  ilyen  nevû  családot. Figyelemre  méltó,  hogy  az  1609  óta  szereplô  54  név  közül  1820­ra  39 név eltûnt a falu névanyagából, és csak 15 maradt meg mind a mai napig. 16. táblázat. Körösfô családnevei 1609 és 1820 között

74

1727

1737

1750

1768

– 1 2 1 – 2 1 – 4 – – – – – – – – 1 1 – – – 1 3 – 1 – – – – – 2 2 1 –

– 1 3 – – 2 1 – 3 – – – – – – – – – 1 – – – – 3 – 1 – – – – – 1 6 1 –

– 2 2 2 – 2 1 – 3 – – – – – – – – – 1 – – – – 3 – 1 – – – – – 2 1 1 –

– 2 – 2 – 1 1 – 3 – – – 1 1 – – – – – – – – – 3 – – 1 – – – – 1 2 – –

– 1 – 5 – 1 1 – 2 – – – – – – – – – – – 1 – – 2 – – 1 – – – – 2 3 – –

– 1 – 5 – 1 – – 1 1 – – – – – – – – – – – – – 3 – – 1 – – – – 4 4 – –

– 2 – 6 – 2 2 – 1 1 – – – – – – – – – – – – – 3 – – – – – – – 3 4 – –

– – – 3 – – 8 11 2 – 1 1 1 – – – – – 1 2 – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – 1 – – 4 2 – – – – – – – – – – – – – – 4 5 9 5 – – – –

1820

1713

– 1 3 2 – – 1 – 6 – – – – – – – – 1 1 – – – 1 3 1 2 – – 1 1 – 2 4 1 –

1698

– – 1 3 – 1 – – – 1 – 1 3 1 –

– 1 2 2 – – 1 – 5 – – – – – – – – 1 1 – – – 1 3 – 2 – – – 1 – 2 3 1 –

1679

– 1 2 2 – 1 1 – 5 – 1 – – – – – – 1 1

1687

1 – 1 2 – 4 1 1 4 – 1 – – – – 1 – 2 1 1 – – 1 – – 1 – 1 – – 2 3 4 2 1

1670

1 1 – – – 2 1 2 4 – 1 1 – – 1 – – 1 3 1 – – 1 1 – 1 – – – – 2 4 3 3 1

1673

1 1 – 1 – 3 – 3 1 – 1 1 – – 2 – – 2 2 1 – – 1 1 1 1 – – – – 2 4 3 2 1

1652

1642

1 1 – 1 – 1 3 – 3 – – 1 – – – – 1 – – 2 – – 1 – 1 1 – – – – 1 4 1 3 –

1666

1640

1. Adorján 2. Albert 3. András 4. Antal 5. Albir 6. Balas 7. Balogh 8. Bocz 9. Boczi 10. Bodis 11. Boldizsár 12. Boros 13. Csabuly 14. Csepreghi 15. Császár 16. Dakó 17. Dienes 18. Demeter 19. Fekete 20. Ferencz 21. Fodor 22. Gál 23. Gyalui 24. György 25. Hada 26. Illyés 27. István 28. Jakab 29. Jankó 30. Job 31. Kelemen 32. Korpos 33. Kovács 34. Lôrincz 35. Luca

1609

Évek Családnevek

Össze­ sen 4 19 15 50 2 24 16 6 45 5 4 3 1 1 3 1 1 9 12 5 1 1 8 37 3 12 3 1 1 3 7 44 57 16 3

1687

1 – – – – – 2 – – 1 2 – – – – – – – –

1 – – – – – 1 – – 1 2 – – – – – – – 1

– – – – – – – – – 1 2 – – – – – 1 – –

1820

1679

1 – – – – – 1 – – 1 2 – – – – – – – –

1768

1673

1 – – – 1 – 1 – – 1 3 – 1 1 – – – – –

1750

1670

– 1 – 1 2 1 – – – 2 2 – 1 – – – 2 – 2

1737

1666

1 – – 1 1 1 – – 1 2 3 – – – – – 3 1 2

1727

1652

1 – – 1 2 1 – – 1 2 3 – 1 – – – 2 1 2

1698

1642

1 – – – – 1 – 1 2 1 – – 1 – 1 – 1 1 1

1713

1640

36. Lukács 37. Lukaczy 38. Márton 39. Máthé 40. Mihály 41. Miklós 42. Mátyás 43. Meher 44. Nagy 45. Német 46. Péntek 47. Páll 48. Péter 49. Szekel 50. Sikkó 51. Szabó 52. Tamás 53. Tóth 54. Varga

1609

Évek Családnevek

– – – – – – – – – 1 2 – – – – – – – –

– – – – – – – – – – 2 – – – – – 2 – –

– – 2 – – – – – – 1 3 – – – – – 2 – –

– – 2 – – – – – – 1 3 1 – – – 2 1 – 1

– – 1 – 1 – – – – 1 5 2 – – – 2 2 – –

– – – – 1 3 – – 3 6 – – – – – – – – – – 9 12 1 3 – – – – – – – – 5 5 – – – 1

Össze­ sen 7 1 9 3 16 4 5 1 4 16 55 7 4 1 1 4 26 3 10

Forrás: ConscrKf, 1609, 1673, 1713, 1768; UrbKf (1640–1670, 1679–1698, 1727–1737); OrszAd, 1750; ConscrCz, 1820 

A családnevek számbavétele után tekintsük át a Körösfôn kedvelt férfi keresztneveket (17. táblázat). 17. táblázat. Kedvelt férfi keresztnevek Körösfôn 1609 és 1820 között Név János András István Márton György Ferenc Gergely

1609 7 1 1 – 4 3 1

1640 10 3 6 5 1 3 5

1673 8 5 9 3 – 3 –

1737 12 14 13 14 3 6 –

1768 19 20 18 13 11 6 –

1820 11 16 9 7 7 – –

Összesen 67 59 56 42 26 21 6

Forrás: ConscrKf, 1609, 1673, 1768; UrbKf (1670, 1737); ConscrCz, 1820

Látható, hogy a vizsgált idôszakban a legnépszerûbb férfi kereszt­ név a János, a XVII. században társult melléje az István, a XVIII. szá­ zadban az András, Márton és a György a legkedveltebb. Érdekes, hogy a  XVII.  században  népszerû  Gergelyt  a  késôbbi  idôkben  valamilyen oknál fogva mellôzik. 75

Az egyházközség anyakönyvében (1794–1821 között) szereplô 130 nôi  keresztnév  közül  a  leggyakrabban  a  Kata–Katalin  (53­szor),  Er­ zsók–Erzsébet (42), Anna (17) és az Ilona (12) szerepelt. Körösfô lakossága alapításától fogva magyar nemzetiségû, a XIX. század második felében azonban más etnikumhoz tartozó családok is megjelentek a faluban (18. táblázat). 18. táblázat. Körösfô lakosságának megoszlása nemzetiség szerint 1850 és 2002 között Év

Összes lakosság, fô

Magyar

Román

1850 1857 1880 1910 1930 1941 1992 2002

319 740 742 1073 1173 1130 1013 984

315 735 702 1052 1154 1125 1006 969

– 5 11 21 9 4 7 15

Cigány Német  nemzetiségû, fô 4 – – – – – – – – – – 1 – – – –

Egyéb  – – 29 – 10 – – – 

Forrás: ErdSt, 1850; Népsz 1857; Schneller, i. m.; RNépsz (1930, 1992, 2002); Vjk, 1880

Helynevek és mondák A  hagyományos  társadalomban  a  helynevek  szántóföldek,  kaszálók, legelôk, erdôk stb. elnevezése – elsôsorban gyakorlati szükségbôl kelet­ kezett, hiszen a települések lakossága segítségükkel tájékozódott (tájé­ kozódik)  a  határban.  A  helynevek  többnyire  a  táj  eredeti  földrajzi adottságait,  a  természet  korabeli  állapotát,  illetve  az  azokban  végbe­ menô változásokat, néprajzi és társadalmi viszonyokat tükrözik. Ere­ detileg  tehát  –  a  keletkezés  ideje  tekintetében  –  értelmetlen  helynév nincs, bár az gyakran elôfordul, hogy a ma embere nehezen fejti meg az elnevezés egykori értelmét. Körösfô helyneveit a 78­79 oldalon ismertetjük, az elnevezéseket a Szabó T. Attila által használt formában írtuk (a számok a helyneveknek a térképen való elhelyezkedését jelölik).128 128 Szabó T., Kalotaszeg helynevei. 65–69.

76

Körösfô dimbes­dombos vidékén gyakran keletkeztek helynevek a talaj milyensége, színe alapján, mint például: Bírc, Hegyes, Kövespad, Kûszírt,  Kûvágás,  Veresdomb.  A  régi  magyar  nyelv  ma  már  kihalt alakját több határnév ôrzi. Az  áj szó egykor völgyet jelentett, de ez a kifejezés már a XVIII. század folyamán eltûnt az élô nyelvbôl, a Mus­ kutáj, Ravaszosáj nevû – ma már furcsán hangzó helynevek szerencsé­ re megôrizték emléküket. Az áj szóhoz kapcsolódik az ágy helynév is: Mátiságy, Mátiságytorka. A kalotaszegi népnyelvben az áj alak ágyra változott, ami vizenyôs völgyet jelölt. A verôfényes domboldalak elne­ vezése, a mál, pl. Tücsökmál. A kalotaszegi helynévanyag gazdag vízrajzi szókinccsel rendelkezik: a folyóvíz forrása az egész folyónak a feje, innen ered Körösfô elneve­ zése,  amennyiben  a  forrás  egy  oldalból  fakad,  annak  csorgó  a  neve, mint a Papcsorgóé, ha a víz puha talajba mélyebbre vágja be az ágyát, azt ároknak nevezik, ilyen az Árokhát. Körösfôn, ha egy mélyedésbe víz gyûl össze, azt tónak nevezik, mint pl. Kákástó, Száraztó, ha a vize iható, akkor annak kút a neve, amennyiben a kút környéke mocsaras, kivájt fatörzset, bodont tesznek bele s arról nevezik el Bodomkútnak.  A néphit szerinti feneketlen kútnak Mikút a neve, a sziklából eredônek Kûkút, a sebeket gyógyítóé Sebeskút, kék vízû a Kékkút, ahol lakodal­ mak alkalmával rendszerint megmosdatták a vôlegényt. Körösfô és ha­ tárának patakjai a Farkas­pataka, Körös­pataka, Szalapataka, Újhatár­ pataka, Völgypataka.129 A határnevek jelentôs részét alkotják a növény­ és állatnevekbôl köl­ csönzött elnevezések. A bokros­cseres területet Cserének hívják, a fia­ talabb fák alkotják a Lügetet, nagyobb fák az erdôt. Egykori erdôk em­ lékét  ôrzik  az  olyan  elnevezések,  mint  Rakottyás  (reketyés),  Szilas (szilfás), Tölgyfásnagyerdô, erdôirtásra utalnak a Kisvágott és a Nagy­ vágott határrészek. A vadon termô növények közül a riszegvirágról kapta a nevét a Ri­ szeg­tetô, állatnévrôl leggyakrabban a rókáról vagy annak ravaszságá­ ról neveztek el határrészt, ilyen a Ravaszlik, a Ravaszosáj, a borz által lakott területet Borzikának (borzlikának) hívták. 129 Szabó T. Attila: A kalotaszegi helynévanyag vízrajzi szókincse. In: Szabó T. Attila: Nyelv és település. Bp., 1988, 185–212.

77

A határral és a határhasználattal kapcsolatos elnevezés a Hármasha­ tár (Hármasdomb, késôbb Kisdomb), a Határszíl és az Újhatár, a falu szélén üresen álló Puszta az elpusztult telkekre utal. A határ termôterü­ letének a közösség által való felosztását jelölik az ún. nyilas földek, ha a mûvelés alá vont részt sövénykerítéssel elkerítették, annak a neve a 98

Nagyvárad felé

93

92 90

87 88

91

89 94 82 83 72 80 95 96 71 74 79 70 75 76 73 68 77 69 101 66 67 65 50 51 54 64 49 1 57 55 56 48

86 85 84 81 78 2 3 4

5

9

11

63

6 52 7

8

43 44 40 38

53 47

10

97

46

58

42

45

30

59 24

19 99

21

33

26 23

22

27

16

41

37 39 36

35 14 32

15

25 12

34

20 29

13

60

100

17 18

78

É

31

61 79

Kolozsvár felé

62

1. Papkúttya

35. Közbírcoldal

69. Bükkfaváluja­forrás

2. Körös­patak

36. Erdôvíg

70. Kákástó

3. Rít

37. Tôtyfásnagyerdô

71. Ordományos

4. Bolygó

38. Ravaszosáj

72. Bikadomb

5. Hegyes

39. Szala­patak

73. Korpos­kuttyok

6. Porgolát

40. Kurucoldalok

74. Szinégetô

7. Csere

41. Kerekbükk

75. Kerekrít

8. Iszek

42. Oláhvötyhíggya

76. Oldal

9. Natyfôdek

43. Puszta

77. Banavôgye

10. Natykút

44. Pusztaji kút

78. Horgas­ajja

11. Újhatár­patak

45. Csüggô

79. Bírószerefôggye

12. Újhatár­kuttya

46. Árokhát

80. Szárasztó

13. Újhatár

47. Bedecs utca

81. Mesterríttye

14. Nagycsere

48. Szoros

82. Bírc

15. Lügetcsere

49. Pijac

83. Hosszú

16. Nagyvágott

50. Szegelet

84. Malom

17. Kisvágott

51. Hóstát

85. Lejáró

18. Kopárdomb

52. Kûszírt

86. Csipkés

19. Csinkó

53. Kíkút

87. Szederjes

20. Legínyek párnája

54. Csög

88. Döblöget

21. Mátiságy

55. Nagyrít

89. Bodomkút

22. Mátiságytorka

56. Rakottyás

90. Ríszegoldal

23. Nyugódomb

57. Dillô

91. Kutyor

24. Csere alatt

58. Kûvágás

92. Szôlôóldal

25. Lüget

59. Vencenca

93. Kovácskúttyok

26. Kiskút

60. Cifra

94. Ríszegajja

27. Vremköszt

61. Hágó

95. Mustukáj

28. Papcsorgója

62. Határszíl

96. Gazalatt

29. Mogyorós

63. Kisdomb

97. Bojokafôd

30. Csereszíl

64. Kövespad

98. Farkaspataka

31. Lôrincbükke

65. Míjkúttetô

32. Vôgy

66. Ravaszlik

100. Borzika

33. Vögy­patak

67. Szôlôkúttya

101. Veresdomb

34. Szalacsere

68. Berekfele

99. Deritei út

79

Porgolát volt. Érdekes helynév a Tilalmas, a Tilalmasköz, ami ha lege­ lô, akkor arra kaszálásig nem lehetett állatot hajtani, ha erdô, akkor ab­ ban a legeltetés és a fakitermelés bizonyos ideig tilos. Körösfôn a hagyományos társadalom idején virágzó szôlôgazdálko­ dás folyt,  a  szôlô  azonban  a  XIX.  század  végére  teljesen  kipusztult, emlékét csak a Szôlôoldal, Szôlôkkútja helynevek ôrizték meg. Az  állattenyésztéssel kapcsolatos határnevek a Bikadomb, a Nyugvó­ domb, ahová pihenni vitték a legelô jószágot, a Legények párnája csordát ôrzô legények kedvenc pihenôhelye volt. A Döblögetben tehénvásárokat tartottak, a Vágott területén nyaranta kiválasztották a tejelô jószágot. A románság megjelenésére, letelepedésére utal az Oláhvölgyhídja nevû határrész. Több furcsa hangzású határnév a régi magyar nyelvbôl magyarázható: a Banavölgye a banyavölgyébôl, a Bojokaföld a jelleg­ zetes kalotaszegi elnevezésbôl, a bojókából (krumpliból, pityókából), az Iszek pedig az északból, de néhány helynév etimológiája ismeret­ len, mint például a Kutyor, Tambán, Vencencája. Az évszázadok során a körösfôi nép a helynevekhez érdekes mondá­ sokat, hiedelmeket fûzött. Ezek a mondák szájról szájra terjedtek, nem­ zedékrôl nemzedékre hagyományozódtak, és bár „csacska­meséknek” tûnnek, valójában a nép hitvilágának ezer darabra tört drágakövei. A legtöbb monda az  Ordományoshoz fûzôdik: ezen a területen haj­ dan Ordomvára vagy Ordomvárosa állt, ahol egy neves király uralko­ dott. A várat föld alatti barlang kötötte össze Almás­várával, a Riszeg­ tetôvel  és  Csinkófalvával.  A  tatárjárás  idején  Kalotaszeg  népe  ide menekült, de az ostromlók a várat elpusztították, ekkor feldúlták Zutor várát is, ez utóbbi késôbb újjáépült, míg Ordományos lakatlan maradt. Ordományos lakossága – a monda szerint – a Sebes­Körös forrásvidé­ kén letelepedett, ôk alapították Körösfôt. Az ordományosiak a pusztulás elôtt kincseiket a várudvaron lévô kút­ ba rejtették, két harangot összeforrasztottak és abba helyezték értékeiket. Mások úgy tudják, hogy Ordomvára alatt két barlang van, az aranyat oda rejtették, a bejáratot azonban ördögök ôrzik, és azért nem találják meg. A  körösfôiek  hite  szerint  az  Ordományosban  több  olyan  kút  van, amelyben kincs található: a Bikfaválujában kincs, szerszámok, de szeke­

80

rek is vannak, a Korposkútból egy üst aranyat vettek ki, a Rétikút tiszafá­ ból van – ez a fa évszázadokig eláll a vízben –, a két kincses harangot eb­ be a kútba rejtették, mások szerint a Szôlôkútjába. A Berek alatt a szán­ tásban  régen  találtak  egy  kôkutyát,  az  emberek  a  boronára  tették nehezéknek, de egyszer egy pesti úr felnyitotta és a benne lévô kincset megtalálta, elvitte. Ordományos várának torony nélküli temploma hajdan a Szôlôoldal aljában, a Nagy­Kutyor nevû határrészben állt, mellette temetôje. Régi cserepeket, csontdarabokat ma is talál itt az arra járó. Az  Ordományosban  helyenként  szilvafákat,  szôlôtôkéket  is  talá­ lunk a néhai kertkkultúra emlékeként, de a szôlômûvelés már rég ab­ bamaradt. Ordományos királya ugyanis kijelentette, hogy hatalmát és leányát csak annak adja, aki egy nap alatt a Szôlôoldalt letisztítja, egy körösfôi legény letakarította, azóta ott nem nô a szôlô. Babonás hiedelmek fûzôdnek több határrészhez: a Riszeg­tetôre pél­ dául egy boszorkány bódító riszegvirágot ültetett, egy legény, aki arra járt, berúgott az illatától, és egész életében a tetôn bolyongott. A monda szerint  a  Dillô  felett  a  levegôben  évente  egyszer  lidércek  repülnek  és muzsikálnak, a Porgoláton pedig éjszakánként az ördögök táncolnak. Erdély  történelmi  múltját idézi  több  körösfôi  monda:  II.  Rákóczi György fejedelem, a helyi hagyomány szerint, 1660­ban a vesztes fe­ nesi csata után Körösfôn megpihent, ennek emléke a Rákóczi fája, kút­ ja, padja helynév. A súlyosan megsebesült fejedelem a gyógyító Szala­ patakában (nevét Zala vitéztôl kapta) mosta ki sebeit, majd az egyik fa árnyékában, egy kô mellett pihent, ez utóbbit a nép mind a mai napig Rákóczi kövének, párnájának nevezi. A török­tatár idôkben a körösfôiek gyakran menekülni kényszerül­ tek, ilyenkor a lelkipásztor és népe a Papjuka nevû barlangban nyertek menedéket.130 A körösfôi vándor kereskedôk, háziiparosok útjaik során távoli vidékekre is eljutottak. Ezek a hosszú vándorlások több mondát ihlettek: ezek szerint a körösfôiek a világ végére is eljutottak, ahol egy mesés szigeten csodálatos

130 Sebestyén Kálmán: Kalotaszegi helynevek és mondák. Honismeret, 2004. 1., 49–52.

81

aranypalotára találtak. A palota ajtaja gyémántból, kilincse ezüstbôl volt, termei  pedig  színültig  telve  aranysarkú  piros  csizmákkal,  ezüst  szerszá­ mokkal és finom szattyánbôrökkel. Késôbb egy körösfôi atyafi a bánffyhu­ nyadi csizmadiákkal újra elment a mesés szigetre, a kincseket hajóra rak­ ták, majd száz bivalyszekérre és hazahozták Kalotaszegre.131 Körösfô régen – a hagyomány szerint – igen gazdag falu volt, a kö­ zeli  ércbányákból  rengeteg  aranyat­ezüstöt  bányásztak. A  gazdag  kö­ rösfôiek a leghíresebb budai építômesterrel olyan nagy templomot épít­ tettek,  amely  nagyobb  volt  a  kolozsvári  templomnál  is.  A  jómódú lakosság azonban elpuhult, önzôvé és gôgössé vált, öreg papjuk halála után  a  templomot  táncteremmé  alakították.  Nagypénteken  tartották  a fényes avatóünnepséget, de a mulatozás közepette az ég hirtelen meg­ dördült, a föld meghasadt és elnyelte a kevély körösfôieket templomos­ tól. A falu mostani lakói éjszakánként hallják a föld alól a zeneszót, az éneklést,  majd  a  rémült  sikoltozást,  az  elkárhozottak  jajgatását.  Így okozta a sok pénz Körösfô pusztulását.132  Ez a monda – véleményünk szerint – az 1763. június 23­i nagy kalotaszegi földrengés után kelet­ kezhetett, amikor a körösfôi templom is jelentôs károkat szenvedett. A  körösfôi iskolamester személyére utal a Mesterrítje nevû határel­ nevezés és több monda is. Ezek szerint a török­tatár idôkben egy alka­ lommal a nép a templomba menekült az ostromlók elôl, a falu tanítója a tatárokra nyilazott, de azok megrohanták a szent helyet és az ott lévôket mind leölték.133 Érdekes történet a csizmadiatanítóé, aki szabad idejé­ ben piros csizmákat készített. A csizmák fekete patkója fölött a sarkot sárga békaszemek és zöld tulipánok díszítették. A körösfôi leányok és menyecskék mind ilyen lábbeliben akartak járni, a szalmafedeles osko­ laház pitvara tele volt szebbnél szebb piros csizmákkal.134 A csizmadia­ tanító története a mondák keletkezésérôl is adatokkal szolgál: ugyanis Wittmayer Lipótot, aki 1880 körül tanított Körösfôn, susztertanítónak nevezték, mivel szabad idejében cipôjavítással foglalkozott. A szegény 131 Szabó, i. m. 24–25. 132 A magyarság néprajza. III. (Sajtó alá rendezte Czakó Elemér.) Bp., 1933–1937,

239–240. 133 Magyar, i. m. 176. 134 Szabó, i. m. 97.

82

susztertanítóból – szûk száz esztendô alatt – híres csizmadiatanító lett, akinek személye körül meseszerû legenda keletkezett.

Hírneves háziipar: fafaragás és varrottasok Kalotaszeg legjelentôsebb háziiparos – fafaragó és varrottasokat készí­ tô – faluja Körösfô. A hagyományos mesterségek közül elôször a fa­ megmunkálás, fafaragás vált kenyéradó háziiparrá, majd ezt követte a varrottasok piaci árusítása. A fafaragás. Kalotaszeg régi faépítészetérôl híres terület: a „fejszés em­ berek” keze munkája nyomán születtek a vidék faépítészetének remekmû­ vei, a boronaházak, a sudár fatornyok és zömök haranglábak, az udvarhá­ zak és jobbágytelkek bejáratát ôrzô zsindelyes, galambdúcos kapuk stb. A táj faépítészetének emlékei és a levéltári anyag – elsôsorban Szabó T. Attila  kutatásai  –  bizonyítják,  hogy  a  vidéken  századokon  keresztül számos  famegmunkáló  mester,  ács  dolgozott.  Ma  e  táj  jórészt  kopár dombvidék, de régen ezt a területet sûrû erdôk borították, amelyek bôven biztosították a faépítészet és fafaragás számára a szükséges nyersanyagot. Körösfôn név szerint ismert  ács és fafaragó volt 1727­ben Márton György és 1747­ben Korpos Márton. Ezek a mesteremberek a fejede­ lemség idején jelentôs kedvezményben részesültek, az 1666­os gyalui urbárium szerint mentesültek a tizedadás kötelezettsége alól: „az ácsok dézsmát nem adnak” – szólt a határozás.135 Késôbb,  amikor  megindult  az  Erdélyi­szigethegység  erdôrengete­ geinek  a  kitermelése,  a  közeli  Bánffyhunyad  a  fakereskedelem  köz­ pontja lett, és a hunyadi, körösfôi, szentkirályi, valkói, damosi, bikali, monostori  stb.  fuvarosok,  szekeresek,  tutajosok  serege  szállította  az épületgerendát, deszkát, zsindelyt, tûzifát, szerszámfát Kalotaszegre, a Szilágyságba, Biharba s még tovább, le a magyar Alföldre.136 135 Szabó T. Attila: Erdélyi népi mesterek és tisztségviselôk a XVI–XIX. szá­ zadból. Kolozsvár, 1947. Erdélyi Tudományos Füzetek, 208.; Szabó T., Kalotasze­ gi mester és foglalkozásnevek…, 312.; Jakó, 1944. 136 ConscrCz, 1820.

83

Európa  a  népi  háziipart  –  a  hódító  gyáripar  ellenhatásaként  –  az 1867­es  párizsi  világkiállításon  fedezte  fel. A  háziipari  mozgalomnak különösen Közép­ és Kelet­Európában volt hatása, ahol egyrészt megké­ sett és gyenge volt a tôkés ipar, másrészt még virágzott a népmûvészet. 1878­ban Erdélyben megalakult a Háziipari és Iparfejlesztô Egylet, és megkezdôdött a hagyományos falusi kézmûves központok felkutatása. A  kalotaszegi  fafaragó  háziipar megszületésében  fontos  szerepet játszott az 1870­es években megépülô Nagyvárad–Kolozsvár vasútvo­ nal. Az  itteni  gyéren  termô,  köves­sziklás  föld,  az  alacsony  termelé­ kenységû mezôgazdaság a nép számára nehéz megélhetést biztosított, emiatt az egyik fontos mellékkereseti forrás ezen a tájon századok óta az áruszállítás, fuvarozás, szekerezés volt. Mint már említettük, a fát vitték sokfelé, de szállítottak épületkövet, meszet, sót, és a „hasznosan eladott  áruért”  cserébe  hoztak  gabonát,  bort  vagy  egyéb  kereskedôi portékát. A XIX. század elején miután a „Kolosról Élesdre vivô sóút” megépült,  a  kövezett  úton  a  fuvarozás  nagy  lendületet  kapott,  1820­ ban a körösfôiek büszkén vallották, hogy „Bánffyhunyadra jó úton ter­ helt szekérrel két óra… Nagyváradra 6 nap alatt” eljuthatnak. A vasútvonal megépülése közelebb hozta ugyan Kalotaszeget az or­ szág nagyvárosaihoz, településeihez, de egyúttal megfosztotta lakossá­ gát legfontosabb pénzszerzési lehetôségétôl, a szekeres szállítástól. A fuvarozásból  eredô  mellékkereset  megszûnése  jelentette  Kalotaszeg számára azt a „kihívást”, amelyre a fafaragó és késôbb a varrottas há­ ziipar megteremtésével válaszolt. Az Erdélyi Háziipari és Iparfejlesztô Egylet elsô lépésként a fából készíthetô  gyermekjátékok iparának megteremtésére vállalkozott. Cél­ ját  szakoktatás  útján  kívánta  elérni.  Gyarmathy  Zsigmond  hunyadi földbirtokos kapcsolatai és tekintélye révén elérte azt, hogy az Egylet „tanmûhelyét” Kalotaszeg központjában, Bánffyhunyadon létesítse.137 Az ország elsô „gyermekjáték­készítô tanmûhelye”, szakiskolája 1879 tavaszán Bánffyhunyadon kezdte meg mûködését. Gyarmathy Zsigmond 137 A  bánffyhunyadi  gyermekjáték­készítô  tanmûhelyre  vonatkozóan  lásd: KvKIj,  1878–1889;  Az  Erdélyrészi  Iparfejlesztô  Egylet  Évkönyve.  Kolozsvár, 1883–1884; A bánffyhunyadi magyar királyi állami elemi és felsô népiskolák érte­ sítôje az 1878–1881. és 1898–1899. évekrôl.

84

mint a felügyelôbizottság elnöke a szakiskolát megszervezte és mûködé­ sét fennállása ideje alatt végig irányította. A hunyadi állami iskola telkén berendezett tanmûhely támogatásként 2500 forint értékû felszerelést ka­ pott,  vezetôje  Schönhut Vilmos,  a  helleini  osztrák  állami  fafaragászati szakiskola  tanára,  egy  korábbi  ausztriai  gyermekjátékgyár  tulajdonosa lett, segítôtársa pedig Hithig Ferenc, a faesztergályozás oktatója. A hároméves szakiskolában Bánffyhunyadról és a környezô falvak­ ból évenként tíz ösztöndíjas fiú tanulót vettek fel, akik vállalták, hogy az iskola elvégzése után az elsajátított mesterséget háziiparszerûen tovább folytatják. A tanulók elméleti órákra az állami iskolába jártak, a szakok­ tatás a tanmûhelyekben folyt, ahol a tanoncok megismerkedtek az aszta­ losmunka elemeivel, megtanulták a kézi faragást és a faesztergályozást. A szakiskola elsô név szerint ismert tanulói: Barta János, Bethlendi Ferenc, Búzás János, Domján Péter, Frits Árpád, Gagyi Ferenc, Jakab Benjámin, Meszta Lajos, Mike Árpád voltak. A körösfôi hagyomány szerint a faluból öten jártak a hunyadi mûhelybe: Antal István (fige), Kovács György (kuruc), Márton István (balogh gyuri), Mihály György (bori gyuri), Péntek György (gyugyi). Ôk mind neves fafaragók lettek. Az oktatással párhuzamosan megkezdôdött a termelés is, a tanmû­ hely  gyermekjátékai  rövid  idôn  belül  országosan  ismertek  lettek,  az 1879­es  székesfehérvári  iparkiállításon  ezüstérmet  nyertek,  árulták ôket Kolozsvártól Budapesten át Bécsig és Prágáig. Schönhut a növekvô néprajzi érdeklôdés hatására tájjellegû faszob­ rocskákat  készíttetett,  a  népviseletben  ábrázolt  kalotaszegi  földmûve­ sek, ifjú legények és pártás leányok nagy sikert arattak. 1882­ben a tan­ mûhelyt átvette a magyar állam, egy év múlva a szakiskolát elhagyták az elsô végzettek, közöttük Barta János, aki késôbb Magyargyerômo­ nostoron évtizedeken keresztül készítette kalotaszegi faszobrocskáit.138 A körösfôi Márton István (balogh gyuri) szintén kalotaszegi szobrocs­ káival vált ismertté. Az osztrák Schönhut Vilmos nem ismerte a magyar nyelvet, az isko­ la legjobb tanulójának Meszta Lajosnak mint tolmácsnak a segítségével

138 Malonyai Dezsô: A kalotaszegi magyar nép mûvészete. Bp., 1907, 156.

85

tanított.  Részben  ez  magyarázza  a  kalotaszegi  háziiparosok  szakmai szókincsében található német eredetû szavakat. Ekkor  felvetôdött  a  tanmûhely  iparvállalattá  alakításának kérdése is. A változtatást hosszú vita elôzte meg, Gyarmathy Zsigmond ugyan­ is – ismerve Kalotaszeg gazdasági­társadalmi helyzetét – ellenezte a szakiskola vállalattá alakítását. 1883­ban Széchényi Pál földmívelés­, ipar­ és kereskedelemügyi miniszterhez fordult, felterjesztésében a kö­ vetkezôket írta: „Ez iparnak Bánffyhunyadon és vidékén csak mint há­ ziiparnak van értelme… így nem csak értelme van, hanem a vidéknek áldása is lehet… általa a nép a félévi telet is hasznosíthatja, jövedelme­ zôvé  teheti.”139 Véleménye  szerint  a  szakiskola  tíz  év  alatt  elláthatja képzett háziiparosokkal egész Kalotaszeget, és ezáltal a fafaragó házi­ ipar, a játékkészítés a vidéken örökké gyökeret ereszthet. Elôrelátását az elkövetkezô évtizedek igazolták, ennek ellenére 1884­ben az anyagi helyzet kényszerítô hatására a tanmûhelyt iparvállalattá alakították, ta­ noncainak száma ekkor 33 volt. Az 1885­ös országos kiállításon a kalotaszegi szobában bemutatott Schönhut­szobrok sikert arattak ugyan, de hosszabb távon a szakiskola mint önálló vállalkozás életképtelennek bizonyult.140 A gyermekjáté­ kok  értékesítése  akadozott,  az  áruk  raktáron  maradtak,  Schönhut  is kedvét vesztette, végül a vállalat 1886­ban felbomlott. Elkeseredetten írta a kolozsvári iparkamara jelentése: „a Bánffyhunyadon kezdemé­ nyezett  gyermekjáték­tanmûhely,  mely  kb.  30.000  forint  állami  se­ gélyben  részesült  megszûnt.”141 Egy  utolsó  próbálkozás  még  történt ugyan a gyermekjátékipar felélesztésére, de Jakab Benjámin – a tan­ mûhely  végzettjének  –  1892­ben  létesített  gyermekjátékgyára,  mely hat férfit, két nôt és egy gyermeket foglalkoztatott, megalakulásának évében megszûnt.142

139 Gyarmathy­család lvt. 1–6 csomó. Kolozsvári Állami Levéltár. 140 A kalotaszegi szoba összes szerelvényének jegyzéke és ára. Gyarmathy­csa­

lád lvt. 1–6. csomó. Kolozsvári Állami Levéltár. Az 1885­ös országos kiállításon Schönhut 6 kalotaszegi szobra szerepelt, amelynek értéke 174 forint 38 krajcár volt. 141 KvKIj, 1886–1889, 106. 142 Uo. 1892, 203.

86

A bánffyhunyadi faragómûhely feloszlása azonban nem jelentette e háziipar megszûnését is. A tanmûhely célját elérte: a végzettek elsajá­ tították az asztalosmesterséget, az esztergályozást, és ez kiemelte ôket a  kalotaszegi  földmûvesek  átlagrendjébôl. A  szakiskola  elindította  a kalotaszegi faragók elsô nemzedékét, bekapcsolta ôket az országos há­ ziipari mozgalomba, köréjük csoportosultak azok az „inasok”, akik ké­ sôbb a második kalotaszegi faragónemzedéket alkották. A bánffyhunyadi tanmûhely bezárását követô két évtizedben a kalo­ taszegi fafaragó háziipar lényeges átalakuláson ment át: a faragók ekkor kezdtek gyermekjátékok helyett „hímes” tárgyakat – asztalkákat, szé­ keket, kazettákat stb. – készíteni. Lemásolták és átvették a faragott ka­ puk, kopjafák, festett famennyezetek, régi varrottasok mintáit, megkez­ dôdött az ôsi kalotaszegi díszítômotívumok hasznosítása a háziiparban. A XIX. század utolsó évtizedeiben az országos méretû néprajzi ér­ deklôdés újabb lendületet adott a háziiparnak. Ez idô tájt emelkedett ki a kalotaszegi falvak sorából  a fafaragás két központja: Körösfô és Ma­ gyarbikal. E két központ két különbözô faragóstílus hordozójává vált: a körösfôiek a hunyadi mûhelyben tanultak hatására egy új stílust, a „kar­ colva díszítést” alkalmazták, sötétre pácolt felületre hímezve a motívu­ mokat, a bikaliak a hagyományos mélyfaragást folytatták. Késôbb Kö­ rösfô  lett  a  kalotaszegi  faragómûvészet  egyedüli  örököse.  „Egy­egy faluban találunk olyan földmûvest – írta Malonyay Dezsô –, aki az esz­ tendô felében (télen) mesterségszerûen bútorkészítéssel foglalkozik, s bizonyos stílust ád az egész vidék holmijának… ilyen faragó Körösfôn Péntek György gyugyi… aki hímes asztalkákat és székeket készít, ládi­ kókat, tálcákat sötétre politúrozott alapba vésett kissé tirolias ornamen­ tációval, amelyen meglátszik az állami faragó iskola hatása.”143 1895­ben Bánffyhunyadon megkezdôdött a fenti stílusban készített körösfôi  bútorok  árusítása.  Gyarmathy  Zsigmond  támogatásával  erre Supka László kereskedô vállalkozott, akinek mintagyûjteménye állan­ dó kiállításnak is beillett.144 Az általa kiállított bútorok az 1896­os mil­ lenniumi és az 1897­es Magyar Kereskedelmi Múzeum háziipari kiállí­

143 Malonyay, i. m. 155.

144 KvKIj, 1895–1897, 250.

87

tásán nagy sikert arattak. Ez utóbbin a körösfôi Márton János is bemu­ tatta faragott bútorait. 1897­ben Körösfôn már 15 család foglalkozott faragott  bútorok  készítésével,  évente  átlagosan  150  bútor  készült  kb. 250 forint értékben.145 A XIX–XX. század fordulóján egy újabb szakasz kezdôdött a körösfôi fafaragók életében: megkezdték a  faragott bútorok, tárgyak házalás útján való értékesítését. Az alkalmi kiállításokat követô megrendelések ugyanis már nem biztosították a gyorsan növekvô árumennyiség eladását. A körös­ fôiek életrevalósága felülkerekedett a nehézségeken, nekivágtak a nagyvi­ lágnak, elindultak áruiknak házalás útján piacot keresni. A vándorkereske­ dôk ekkor könnyen szállítható, szétszedhetô faragott tárgyakat készítettek: hatszögû hímes asztalkákat, székeket, kazettákat stb. A XX. század elején a körösfôi háziiparosok országúton és vasúton hosszú és fárasztó utakat tettek: az erdélyi városokon, Kolozsváron, Nagyváradon, Aradon, Temes­ váron, Szebenen, Brassón, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetin kívül be­ barangolták Magyarország több városát, Budapestet, Debrecent, Miskol­ cot, Szegedet, Székesfehérvárt, Pécset, Sopront, és megjelentek a balatoni nyaralókban is. Felkeresték Pozsonyt, Komáromot, Kassát, Cseh­Morva­ országban Prágát, Brünnt, Karlsbadot, Kárpátalján Beregszászt, Munká­ csot, a Vajdaságban Szabadkát és Újvidéket. A XX. század elején Erdélyben a szövetkezeti mozgalom is bontogat­ ni kezdte szárnyait, 1908­ban megalakult az Erdélyi Háziipari Szövetség, megkezdôdött  a  kisárutermelô  háziiparosok  termelô­  és  értékesítô  szö­ vetkezetekbe tömörítése. A szövetkezetesítés érdekében emelt szót a bán­ ffyhunyadi Kalotaszegi Lap, mely 1907­ben a következôket írta: „Körösfô és Magyarbikal háziiparosai önerejük és önszorgalmuk által, a kalotasze­ gi bútorkészítés terén szép eredményeket értek el s ha egyesülnének… közös  mûhelyt  építenének…  anyagi  támogatás,  útbaigazítás,  szakszerû vezetés mellett maguknak állandó keresetet biztosíthatnának.”146 A körösfôi fafaragók ekkor újra Gyarmathy Zsigmondhoz fordul­ tak, aki közbenjárt érdekükben, de a szövetkezet alapításában már nem vehetett részt, mert 1908 májusában váratlanul elhalálozott.

145 Dr. Kovács Gyula: A magyar háziipar törzskönyve. Bp., 1898, 34.

146 Kalotaszegi Lap (Bánffyhunyad), 1907. augusztus 18.

88

Körösfôi templom

Asztalos Umling Lôrinc mintái 

Gyalui Asztalos János mintái

Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet címfejes levele (1913)

Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet 50. jubileumi kiállításának ismertetôje (1912)

Id. Mihály János fafaragó és íróasztala

Kovács György bandi fafaragó és ebédlôszekrénye (1912)

György Károly tanító

Korpos György Pál háza (1903, Körösfôi­Kriesch Aladár)

Körösfôiek a Ruen­i (Franciaország) mûhelyben

Fafaragók a körösfôi közös mûhelyben (1963)

Körösfôi iskolások régészeti tábora az Ordományosban (1977).  Középen dr. Ferenczi István régész professzor és a szerzô

1908  nyarán  a  faluban  húsz  alapító  taggal  megalakult  a  Körösfôi Háziipari Szövetkezet, amelynek szervezôje, igazgatója György Károly helybeli igazgató­tanító, patrónusa Tutsek Sándor dr. megyei képviselô volt.147 Az alapítók a második körösfôi faragónemzedékhez tartoztak, név szerint a következôk: Kovács György kuruc, Kovács György bandi, Márton György cene, Mihály János cika, Antal György bolygó, Korpos György ács, ifj. Korpos János ács, Korpos István, Korpos István bandikó, Mihály György bori, Mihály Márton jancsi, Péntek István csapa, Pén­ tek György császár, Sipos János lider, ifj. Mihály György bori. A szö­ vetkezet tagjai lettek György Károly tanító, Illyés Ferenc jegyzô, dr. Veres János orvos, Kádár József és Szikszay Ferenc. A Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából a szövet­ kezet szakmai irányítását Ferdinándy József, a kolozsvári fa­ és fém­ ipari szakiskola tanára és Fogel Lajos mûvezetô végezte. A faragók az államtól forgótôkéül 3000 koronát és gépi felszerelést – kézi hajtású fúró­ és vésôgépet, amerikai réselô fûrészládát, kézi és lábhajtású „Di­ ana” famegmunkáló kör­ és szalagfûrészt – kaptak. A gépeket Márton István mûhelyében helyezték el. E támogatás fejében a szövetkezet kö­ telezte magát, hogy a körösfôi és Körösfô vidéki házi­ és népipari ké­ szítményekbôl legalább 5000 korona évi eladási forgalmat ér el. Az  új  fafaragó  nemzedék  felnövekedése  szükségessé  tette  a  házi­ iparosok  szakismereteinek  felfrissítését,  a  gépek  kezelésének  megis­ merését.  E  célból  a  kolozsvári  szakiskola  Fogel  Lajos  vezetésével  a körösfôi fafaragók számára gyakorlati tanfolyamokat indított. Az elsô tanfolyamra Körösfôn 1908. augusztus 30. és 1909. szep­ tember 27. között 20 körösfôi és 5 magyarbikali faragó részvételével került sor. A végzettek közül a legjobbak a körösfôi Kovács György kuruc, Márton György goden és Mihály János cika 1909 telén négyhó­ napos továbbképzésen a kolozsvári szakiskolában gyarapították isme­ reteiket.  Kolozsváron  a  gyakorlati  faipari  munka  mellett  mértani  és szabadkézi rajzot, számtant, mértant, ipari könyvelést és kereskedelmi 147 György Károly (Zabola, 1880–1963) tanító a nagyenyedi tanítóképzô el­ végzése után 1901 és 1926 között mûködött Körösfôn, és mint a Kalotaszegi Házi­ ipari  Szövetkezet  igazgató­telepvezetôje  sokat  dolgozott  a  kalotaszegi  háziipar népszerûsítése érdekében.

89

levelezést tanultak. A következô években a tanfolyamot többször meg­ ismételték, hogy lehetôleg minden kalotaszegi fafaragó elvégezhesse. Ezeken a következô körösfôiek nyertek szakképesítést: Antal György bolygó, ifj. Bori György, Korpos István, Kovács György bandi, Mihály György, Mihály György bori, Péntek György mihók (1909. november 15. és 1910. március 15. között) és Péntek István csapa, Mihály János bori, Kovács János kató, Kovács István kuruc (1914. január 12. és feb­ ruár 21. között).148 A körösfôi szövetkezet virágkora 1909­ben kezdôdött, ekkor került élére Bokor Imre, a jó üzleti érzékkel rendelkezô budapesti ügyvéd és változtatta a nevét Kalotaszegi Háziipari Szövetkezetre. „A szövetkezet célja – írta az alapszabályzat – a kalotaszegi és más háziipar fejlesztése, a kalotaszegvidéki és más földmûvelô munkásnép javainak elômozdítása… az elôállított háziipari cikkek értékesítése, a külföldre való kivitel rendszeresítése.” A szövetkezet elhatározta, hogy „a székhelyen Körösfôn egy közös munkaházat építtet, azt felszereli a még hiányzó szükséges gépekkel. Ezen épület felépítésére a szükséges tôke nem lévén együtt, a szövetkezet védnököket választ, dísz­ és pár­ toló tagokat vesz fel kebelébe, hogy ezek által fizetendô tagsági díjak (évi 2 korona) és esetleges adományok a munkaház felépítéséhez szük­ séges tôkét gyarapítsák.”149 A  szövetkezet  „vezérkara”  a  következô  személyekbôl  állt:  Bokor Imre elnök­vezérigazgató (Budapest), György Károly igazgató, körös­ fôi  telepvezetô,  Gedô  Gusztáv  titkár,  Lenkey  Zsigmond  tiszteletbeli titkár (Budapest, szerkesztô), Illyés Ferenc felügyelôbizottsági elnök, Bokor Imréné, a varrottas szakosztály igazgatója, Kovács György kuruc, Márton György, Szikszay Ferenc.150 A szövetkezet árjegyzéke 110 háziipari faragott tárgyat tartalmazott, de  Bokor  Imre  ösztönzésére  elsôsorban  nagybútorok,  irodaberendezé­

148 Értesítô a Kolozsvári Magyar Kir. Állami Fa­ és Fémipari Szakiskola és a kapcsolatos szaktanfolyamok mûködésérôl az 1908–1914. tanévekben. Kolozsvár. 149 A Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet Alapszabályai. Nagyvárad, 1910, Laszky Ármin nyomdája. 150 A Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet mûködésének rövid ismertetése az 50­ik (wieni) jubileumi kiállítás alkalmából. Bp., 1912.

90

sek, ebédlôk, hálószobák, szalonok stb. berendezései készültek. A kalo­ taszegi „hímes” bútor országosan ismert lett, ezek mellett foglalkoztak kalotaszegi varrottasok, valamint más vidékek háziipari cikkeinek – ma­ tyó hímzések, selmeci vert csipkék, torontáli szônyegek, hímzett blúzok, torontáli szerb vásznak stb. – népszerûsítésével és árusításával is. Bokor Imre a piacszervezés kitûnô szakemberének bizonyult, nagy­ szabású kiállítási programot valósított meg, mely biztosította a rende­ léseket és ezáltal a termelés folytonosságát. A kiállításokat nagyarányú propaganda kísérte, ismeretterjesztô elôadásokat tartottak a kalotasze­ gi  fafaragásról,  plakátokat,  meghívókat,  árjegyzékeket,  röpcédulákat nyomtattak és terjesztettek szerte az országban. A Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet fennállása idején – négy és fél év alatt –  72 nagy sikerû kiállítást szervezett. Ez az aránylag rövid idô alatt rendezett kiállítássorozat egyedülálló a magyar háziipar történeté­ ben! A vándorkiállítások sorrendje a következô volt:151 A kiállítás helye

Idôpontja

Védnökei

1. Székesfehérvár  (tûzoltólaktanya)

1909. XII. 9–16.

Dr. Saár Gyula pm. és neje, Reé István rk. és neje, Szôgyényi Marich Julianna, özv. Hahn Jakabné, Wertheim Pálné

2. Gyôr (Állami fa­ és  fémipari iskola)

1909. XII. 19–23.

Goda Béla alispán, Wennes Jenô pm., Füleki József iskolaigazgató, Szendrôi Mór titkár, Fischer Kálmánné

3. Eger (Városháza)

1910. I. 1–5.

Szederkényi Nándor fôispán, Majzik Viktor alispán, Jankovics Dezsô pm.

4. Miskolc

1910. I. 9–16.

Kubik Béla fôispán, Dr. Tarnay Gyula alispán és neje, Szentpály István pm.

5. Sátoraljaújhely  (Városháza)

1910. I. 20–23.

Dr. Reichard Salamon pm., Dokus Gyuláné

6. Kassa (Városháza)

1910. I. 29–II. 6.

Éder Károly pm., Szalay László fôispán

7. Szabadka (Pest Szálló)

1910. II. 22–28.

Dr. Bíró Károly pm., Hartmann Rafaelné

8. Arad (Polgári Fiúiskola)

1910. III. 6–13.

Urbán István fôispán, Varjassy László pm.

9. Nagyvárad (Megyeháza)

1910. III. 20–28.

Rimler Károly pm., Gerô Armin rk.,  Dr. Miskolczy Ferenc alispán

151 Uo.  és  Bokor  Imre:  Emlékirat  a  kalotaszegi  fafaragók  és  bútorkészítôk munkálkodásáról a Kalotaszegi Szövetkezet irányítása alatt. Bp., 1913 (Kézirat.)

91

A kiállítás helye 10. Debrecen  (Ipartestület)

Idôpontja 1910. IV. 2–10.

Védnökei Domahidy Elemér fôispán, Ko­ vács József pm.

11. Nyíregyháza (Városháza) 1910. IV. 16–20. 12. Szatmárnémeti  1910. IV. 24–V. 1. (Városháza) 13. Nagykároly (Városháza) 1910. V. 5–8.

Májerszky Béla pm. Csaba Adorján fôispán, Dr. Vajay Károly, Tarnóczy Gyula rk. Ilosvai Aladár alispán, Debreczeni István pm., Demidor Ignác rk. 14. Szolnok (Városháza) 1910. V. 12–19. Dr. Horthy Szabolcs fôispán, Dr. Benkô Albert alispán, Kesik Ödön rk. 15. Kecskemét (Ipartestület) 1910. V. 26–VI. 2. Kada Elek pm., Papp György rk. 16. Szeged (Kultúrpalota) 1910. VI. 7–16. Dr. Lázár György pm. és neje,  Dr. Somogyi Szilveszter rk.  és neje, Reöck Istvánné 17. Hódmezôvásárhely  1910. VI. 23–VII. 1. Juhász Mihály és neje, Szathmáry (Ref. Fôgimnázium) Tihamér és neje, Rittve G. Ágnes,  Nyizsnyai Aranka, Dr. Blayer An­ talné, Jánky Gyuláné, Dr. Csillag János, Dr. Czukor Bálint, Dr. Gon­ da József, Dr. Halász Manó, Dr. Sándor Jenô, Vetró Lajos Endre 18. Temesvár

1910. VI. 9–17.

19. Siófok (Városháza)

1910. VII.  28–VIII. 7.

20. Keszthely  (Elemi fiúiskola)

1910. VIII. 13–21.

Árvay Lajos alispán, Nagy István bíró

21. Nagykanizsa  (Polgári leányiskola)

1910. VIII.  28–IX. 4.

22. Szombathely  (Elemi iskola)

1910. IX. 11–22.

23. Pápa (Griff­terem)

1910. IX. 28–X. 5.

24. Veszprém (Városháza)

1910. X. 11–18.

Vécsey Zsigmond pm., Deák Péter rk., Dr. Szekeres Józsefné, Vidor Samuné Herbs Géza alispán, Brenner Tóbi­ ás pm., Kisfaludy József rk., Sar­ lay Ferencné, Weiner Károlyné Gyurátz Ferenc püspök, Mészáros Károly pm., Szokoly Ignác rk.,  Sült Józsefné, Dr. Löwy Lászlóné Szeglethy György pm.

25. Pécs (Nemzeti Kaszinó) 1910. X. 23–XI. 3.

92

Dr. Telbisz Károly pm., Ferenczy Sándor alispán, özv. Kégl Sándor­ né, May Imréné, Matolay Zoltán­ né, Dr. Aczél Oszkár, Lendvai Je­ nô, Kayser Elek

Nendtwich Andor pm., Oberham­ mer Antal rk., Doroszlay Lajosné,  Ullmann Károlyné

A kiállítás helye

Idôpontja

26. Kaposvár (Polgári iskola) 1910. XI. 8–16. 27. Szekszárd (Városi–szálló) 1910. XI. 22–28.

28. Komárom  (Ref. Kollégium) 29. Nyitra (Városháza)

1910. XII. 3–11.

30. Zsombor (Városháza)

1911. I. 11–18.

31. Újvidék (Városháza)

1911. I. 22–II. 2.

32. Nagybecskerek  (Felsôkereskedelmi  iskola) 33. Versec (Fiúiskola)

1911. II. 6–16.

34. Lugos (Városháza)

1911. III. 5–12.

35. Déva (Városháza)

1911. III. 17–23.

1910. XII. 22–26.

1911. II. 21–III. 2.

Védnökei Német István pm., Dr. Sterc Lász­ ló rk. Simonits Elemér alispán, Dr. Szentkirályi Mihály pm., Molnár Lajos rk. Ghyczy Dénes alispán, Domány János pm. Crausz Lajos fôispán Vojnich István fôispán, Mihálko­ vich Kornél alispán, Hauke Imre pm., Dr. Alföldy Árpád he­ lyettes polgármester, Listyevity Titus rk., Vértesi Károly ügyvéd Matkovich Béla fôispán és neje, Guseck Richard cs. kir. tábornok, Hadzsits Antal udvari tanácsos, Dr. Slezák Lajos orsz. képviselô és neje, Dietzgen Gábor m. kir. tanácsos, Balassa Henrik vezérigazgató, Pro­ fuma Béla helyettes pm., Vései Elek rk., Hiersch Tivadarné, Pinkovich Ferencné, Grossinger Jánosné, Ernst Márkné Dr. Dellimanics Lajos fôispán, Dr. Perisics Zsolt pm., Reitter Oszkár rk. Báró Dániel Tibor fôispán és neje, Dr. Rezucha István pm., Paulovich István táblabíró, Reiszner Hugó ezredes, Dr. Markovics Hugó rk. Dr. Florescu Döme pm. Pogány Béla alispán, Kontz Do­ mokos pm., Telegdy Ede ipartes­ tületi elnök

36. Budapest (Tiller­palota,  1911. IV. 1–VIII. 1. Váczi utca) 37. Nagymaros

1911. VI.

38. Balatonfüred (Fürdôtelep) 1911. VII. 17­tôl

Báró Dániel Ernôné,  Lingl Valerieni fürdôigazgató

39. Balatonboglár

1911. VIII. 5–9.

Frank Károly iskolaszéki elnök

40. Balatonföldvár  (Fürdôtelep)

1911. VIII. 12–15.

Báró Bárkóczy Ilona, Gróf Szé­ chenyi Emilné, Kvassy Jenôné

93

A kiállítás helye

Idôpontja

Védnökei

41. Gyöngyös (Városháza)

1911. X. 28–XI. 2.

Dr. Kemény János pm.

42. Balassagyarmat  (Ipartestület) 43. Selmecbánya  (Városháza) 44. Újpest (Városháza)

1911. XI. 18–21.

Sipeki Károly bíró

1911. XII. 14–17.

Horváth Kálmán pm.

1912. I. 27–II. 4.

45. Vác (Városháza)

1912. II. 10–14.

Dr. Miklós Antal pm., Scherer Gyuláné, Korányi Jenô ipartestü­ leti elnök, Dr. Kálmán Ödönné Borbély Sándor, a Magyar Véd­ egylet elnöke, Báró Andreanszky Istvánné, Ivánka Pál fôszolgabíró 

46. Esztergom (Városháza) 1912. II. 22–25. 47. Baja (Ipartestület) 48. Pancsova (Városháza)

Dr. Hegedüs Aladár pm.

1912. III. 20–24. 1912. III. 30–IV. 3. Dr. Radda Ignác pm.

49. Budapest (Hollandi­ház,  1911. VIII. 1–1912. Baross u.) II. 3. 50. Bécs 1912. IV. 20.–V. 13. Bécsi Magyar Egyesület Rövidítések: pm. – polgármester; rk. – rendôrkapitány

Az  50.  vándorkiállítást  követô  bemutatók  közül  csak  néhánynak  az idôpontja ismert: 51. Báden, 52. Wöslau, 53. Savanyúkút, 54. Jászberény, 55. Szarvas, 56. Szentes, 57. Budapest, 58. Makó, 59. Békésgyula, 60. Békéscsaba, 61. Marosvásárhely (1913. tavasz), 62. Torda (1913. április), 63. Dés, 64. Nagyenyed, 65. Gyulafehérvár, 66. Nagyszeben, 67. Kiskun­ halas, 68. Kalocsa, (1913. június), 69. Kolozsvár (1913. IX. 4–8.). Az utolsó három kiállítás helye és idôpontja még nem tisztázott. A Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet kiállításainak sikeréhez hoz­ zájárult az a több száz dísz­ és pártolótag, akik erkölcsileg és anyagilag támogatták a háziiparosokat, valamint azok a közéleti személyiségek, politikusok, újságírók, etnográfusok – köztük Bátky Zsigmond –, akik részt vettek a kalotaszegiek szellemi irányításában. A dísztagok 1912 tavaszán a következôk voltak: Boros Voda Arad Burián János Báró Andrényi Károly Guta József iskolaigazgató Asboth Béla Hesch Vilmos gyógyszerész Benedikty Imre százados 94

Kerényi Géza Kovács Vincze kultúrtanácsos Kristyóry János iparkamarai elnök Láng Mihály Lôcs Rezsô városi tanácsos Mészáros Dániel Németh Zsigmond fômérnök Pekáry Pál százados Polgári Miklós tanár Özv. dr. Remetey Károlyné Stengl Andor Dr. Wieser Lajos ügyvéd Aszód Bolla Lajos Budapest Rákosi Jenô fôrendiházi tag Dr. Badics Ferenc Dr. Baló József Barna Mihály igazgató Berkes Imre Cherven Flórián Gobi Imre Gombócz Miklós Himpfner Béla Dr. Kerekes Kálmán Kováts Antal Kraszner József gyáros Dr. László Mihály Lenkei Zsigmond szerkesztô Dr. Létmányi Nándor Dr. Morvay Gyôzô Rayner Ferenc Rombauer Emil

Szölgyémi Ferenc Timár Pál Dr. Wágner Alajos Dr. Weszely Ödön Baja Fejér Adorján tanár Dr. Koller Imréné Dr. Molnár Mihály rendôrkapi­ tány Dr. Molnár Samu tanár Özv. Natti Józsefné Dr. Raisz Sándor Scherer Sándor tanítóképzô igaz­ gató Weisz Nándor városi tanácsos Dr. Werner Adolf Balassagyarmat Jakovics Ferenc Bártfa Dr. Vas Antal gimn. ig. Beregszász Schürger Ferenc Beszterce Fischer György gimn. ig. Békés Körber Tivadar Békéscsaba Bukovszka János gimn. ig.

95

Bokszeg Dr. Éles Gézáné Bonyhád Gyalog István

Kassuba Domokos Petheô János Özv. Reinprecht Lászlóné Szita Mihály Dr. Ury Józsefné Vigh Béla

Brassó Grosz Gyula Szépréthy Béla

Eperjes Gömöry Jenô gimn. igazgató

Cegléd Ries Ferenc

Érsekújvár Einta (?) Ferenc

Csíksomlyó Pál Gábor

Erzsébetváros Laukó Albert gimn. ig.

Csurgó Dr. Vida Károly

Esztergom Hollosi Rupert gimn. ig.

Nagy Antal reáliskolai igazgató

Deés Dr. Kôrösy György gimn. ig. Debrecen Fazekas Sándor

Dr. Jászay Rezsô gimn. ig.

Karai Sándor gimn. ig.

Székely Ferenc fômérnök

Déva Göllner Ferenc Eger Dienes Jenô Dr. Hevesi Zoltán Istvánffy János

96

Fehértemplom Dr. Rákóczy Géza gimn. ig. Felsôlôvô Németh Sámuel gimn. ig. Félegyháza Holló László gimn. ig. Fény Kovács Béla földbirtokos Fogaras Dr. Major Károly gimn. ig.

Fiume Fest Aladár gimn. ig. Leitner Károlyné Gyôr Acsay F. gimn. ig. Fischer Kálmánné földbirtokos Füleki József fa­, fémipari iskola­ igazgató Hamzély Gyula tanár Lenner Emil igazgató Dr. Novák Róza Révész Sándor szerkesztô Szendrôi Mór iparkamarai titkár Wennes Jenô pm. Zollschein Henrik gyárigazgató Hódmezôvásárhely Dr. Imre Lajos gimn. ig. Kassa Dr. Bartos György Dr. Blanár Béla Éder Károly pm. Erdélyi Henrik Fischer Colbrié püspök Dr. Gedeon János Dr. Hevessy Károlyné Dr. Horváth Lajos Kárászi Csabi Ödön Komjáthy János Konkoly István Lipkovics Emil Marossy Károly Báró Melczer Nné

Özv. Merényi Lajosné Sipos Gyuláné Özv. Szakmáry Károlyné Dr. Szilvássy József Tamás Malvin Zakariás Sándor Körmöczbánya Faith Mátyás reáliskolai igazgató Marosvásárhely Csiky Lajos gimn. ig. Rettegi Géza gimn. ig. Miskolc Báji Patay Gyuláné Dr. Gencsi Samu ügyvéd Dr. Katona József Dr. Kovács Gábor iskolaigazgató Lipcsey Zoltán Meskó Lászlóné Polgár György gimn. ig. Porcs Kálmán Posta Pál mérnök Szepessy Gyuláné Szent Gerly Gyula Tarnay Gyula alispán Nagykálló Budinszky Emil gimn. ig. Pancsova Poznan Jolán tanárnô

Dr. Radda Ignátz pm.

Rónai Aross Lajos fôispáni titkár

97

Steiner János gyógyszerész Szabó Károly városi fôjegyzô Sátoraljaújhely Dokus Gyuláné Kérészi Gyuláné Molnár Gyula Papp Béla Dr. Reichard Salamon pm. Dr. Tóth Lajos Zettin Ignácz Selmecbánya Király Ernô gimn. ig.

Dr. Rauchbauer József gimn. ig.

Vörös Ferenc városi fôjegyzô

Sümeg Dr. Kelemen Károly reáliskolai ig. Szabadka Hartmann Rafaelné Hunka Rikárd Kiss Károly Kosztolányi Árpád gimn. ig.

Pataky Károlyné Prokesch Ilona Dr. Szilassy Fülöpné Vermes Károly Szászváros Simon Ferenc igazgató Székesfehérvár Balogh Ferenc táblabíró Dr. Csöppenszky Mihály ügyvéd Dr. Saára Gyula pm. Ujcz István Tata Pintér Elek gimn. ig. Temesvár Korda Dávid Dr. Laky Mátyás igazgató Dr. Számek György gimn. ig. Torda Varga Dénes gimn. ig.

Rövidítések: gimn. ig. – gimnáziumi igazgató, pm. – polgármester

A Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet dísztagjai­támogatói és a kiállí­ tások védnökei a társadalom középosztálybeli rétegébôl kerültek ki, sôt a támogatók sorában a kispolgárság is képviseltette magát. A XIX–XX. század fordulójától ezeknek a társadalmi csoportoknak az otthonkultú­ rájában igen divatosak lettek a népi­népies bútorok, lakásberendezések. A kiállítások védnökei elsôsorban a megyei és városi notabilitások: fô­ és alispánok, polgármesterek, rendôrkapitányok, táblabírák stb. vol­ tak. A társadalom felsô körei, a grófok, bárók, fôpapok, fôtisztek alig 98

képviseltették  magukat.  A  dísztagok­támogatók  döntô  többségét  a gimnáziumi igazgatók, tanárok képezték, mellettük néhány városi ta­ nácsos, jegyzô, ügyvéd, mérnök személyét találjuk. A kiállítások már a kezdet kezdetén jelentôs anyagi sikert hoztak, 1910 nyarán Bokor Imre jelentette: eddig 19 vándorkiállítást rendez­ tünk, eredménye 7 hónap alatt 37 200 korona értékû rendelés.  A kalotaszegi háziipari termékek különösen nagy anyagi és erkölcsi sikert arattak a hódmezôvásárhelyi (17.), a pécsi (25. jubiláris), a bu­ dapesti (36.) és a bécsi (50. jubiláris) kiállításokon. A budapesti (Váci utcai)  kiállításon  elôször  árusítottak  a  kalotaszegi  varrottasokon  kívül selmeci vert csipkéket, torontáli szônyegeket, szôtteseket, hímzett blúzo­ kat,  matyó  hímzéseket,  Krassó­Szörény  megyei  aranyhímzéseket,  Po­ zsony és Nyitra megyei tüllkészítményeket stb. Jelentôs volt az anyagi siker a kisebb városokban is: a szentesi 56. kiállítás látogatói például 52 db kalotaszegi bútort rendeltek 3264 ko­ rona  értékben.  Ekkor  egy  ebédlôszekrény  160  koronába,  egy  könyv­ szekrény 140, egy pohárszék 120, egy karosszék 45, egy varróasztal 35, egy dohányzóasztal 32 koronába került.152 A sikeres tevékenység lehetôvé tette aránylag magas munkadíjak fi­ zetését: „átlag egy­egy faragó­család havi 200­250 korona jövedelem­ re tett szert” – írta a bécsi kiállítás jubileumi kiadványa. Az összesített adatok szerint a Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet fennállásának tel­ jes ideje alatt több mint 75 000 korona értékû, Körösfôn készített kalo­ taszegi árut értékesített.153 Az elsô világháború kitörése késôbb véget vetett a munkának, a há­ ziiparosokat  behívták  katonának,  a  termelés  és  az  áruk  értékesítése megszûnt, a szövetkezet felbomlott.154 A világháború vége és az impériumváltozás után a kisebbségi sorba jutott körösfôiek nehezen, de talpra álltak, lassan újjáéledt a háziipar. 152 A szentesi 56­ik vándorkiállítás bútorrendelése. (Kézirat a szerzô tulaj­ donában.) 153 A  Kalotaszegi  (körösfôi)  Háziipari  Szövetkezet  fôkönyve.  Körösfô, 1908–1914. ( A körösfôi református egyházközség tulajdonában.)  154 Bokor Imre: A kalotaszegi famûvesség pusztulása. Magyar Iparmûvészet, 1916. 105.

99

A nagybútort ugyan elvitte a világháború, de a kisebb, könnyen szállít­ ható faragott tárgyak készítése újra megkezdôdött.  A háziiparosok újra egyénileg kezdtek dolgozni, és vándorlás, há­ zalás útján értékesítették a hímes kazettákat, hatszögû faragott asztal­ kákat, székeket stb. Kialakultak, majd idôvel megszokottá váltak a há­ ziiparosok  útvonalai,  amelyek  az  új  országhatároknak  megfelelôen behálózták az egész Romániát Nagyváradtól Bukaresten át le egészen a  Fekete­tengerig.  A  szomszédos  államokkal  a  régebbi  kapcsolatok többnyire  fennmaradtak,  a  körösfôiek  árultak  Budapesten,  Székesfe­ hérváron, Debrecenben, Prágában, Karlovy Varyban, Bécsben. stb.155 Egész életemben úton voltam – mondta id. Albert István gazda (Kô­ szírt,  105.  sz.),  aki  a  XX.  század  húszas–harmincas  éveiben  Kovács György gyurkóval (Bedecs u. 275. sz.), valamint Mihály János bori gyu­ rival,  Kovács  György  babával,  Pétek  János  dobossal,  Bódis  Jánossal, Kovács  János  kuruccal,  Kovács  Györggyel  Kárpátalján,  Beregszászon nyitott faragómûhelyt. Helybeli asztalos mesterektôl – Szabó Ferenctôl, Seszák  Istvántól,  Molnártól  –  „fehérbe”  megrendelték  a  tárgyakat,  ôk csak a hímzést végezték. A kész áruval bejárták az akkori Csehszlovákia nagyobb városait, árultak Kassán, Pozsonyban, Munkácson, Ungváron stb.  Késôbb  id. Albert  István  gazda  és Antal  György  depo  Bécsben  is szerencsét próbált, árultak Grazban, Salzburgban, Berlinben. Az 1930­as évek elején Korpos György újgazda és Péntek György mihók  a  franciaországi  Rouenben  nyitottak  faragómûhelyt. Az  agilis Mihály Bori György (1891–1971) Mexikóban dolgozott, de faragómû­ helye csak rövid ideig mûködött.156 A két világháború között a körösfôiek többsége természetesen elsô­ sorban otthon, a faluban dolgozott. Kovács György bandi – az egykori szövetkezet alapító tagja – kisebb faragott bútoraival, tárgyaival több er­ délyi kiállításon aranyérmet nyert. Kovács György gyurkó és társai, Ko­ vács György bandi, Mihály György mihók, Farkas András 1923–1924­ ben  Csucsán  Goga  Octavián  román  költônek  dolgoztak,  az  egykori 155 Sebestyén  Kálmán:  A  kalotaszegi  fafaragás  története.  Korunk  Évkönyv, 1979, 227–235. 156 Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg vándor háziiparosai. Honismeret, 1994. 6., 55–58.

100

Boncza­kastély nagytermének mélyfaragású mennyezetét és falburkola­ tát készítették, ôk faragták a kastély bejárati kapuját és hímezték a költô kalotaszegi motívumokkal díszített íróasztalát.157 A második világháború után újra nagyot változott a világ, de a kö­ rösfôi háziipar a teljesen új körülmények között is újraindult. Különö­ sen az elsô évtized volt nagyon nehéz, amikor a körösfôieket – a többi kalotaszegi földmûvesekhez hasonlóan – erejüket meghaladó beszol­ gáltatási kötelezettségekkel terhelték. 1954­ben a faluban új faragószövetkezet alakult, mely a bánffyhu­ nyadi szövetkezet fiókjaként Szabó János kula vezetésével 13 taggal látott munkához. 1958­ban a szövetkezetet a kolozsvári Népmûvészeti Szövetkezethez csatolták, majd néhány év múlva, 1963­ban teljesült a körösfôi fafaragók régi álma, felépíthették a közös „munkaházat”, az új tágas mûhelyt, az ún. „szekciót”. Az 1970­es évekre a körösfôi mûhely az Arta Decorativa Kisipari Termelôszövetkezet famegmunkáló részlege 150 embert foglalkoztató, viszonylag korszerû gépekkel felszerelt kis üzem lett, amely csaknem teljesen külföldnek dolgozott: Hollandiának, Angliának, Ausztriának, az Egyesült Államoknak stb. gyártott nagy sorozatban esztergált gyer­ mekbútorokat, sakkokat, kalotaszegi dobozokat stb. A szövetkezet tel­ jesen  lekötötte  a  helyi  munkaerôt,  az  elvándorlás  megszûnt,  sôt  mi több, Körösfôre a szomszédos Bánffyhunyadról, Kalotaszentkirályról, Gyerôvásárhelyrôl, Pányikról is jártak dolgozni. A körösfôiek szaktudását ekkor a helybeli termelôszövetkezet (kol­ lektív gazdaság) is kamatoztatta: melléküzeme 70 állandó és 170 szerzô­ déses munkásával valósággal ontotta a sakkfigurákat. Másfélszáz lakos külön, egyéni engedélyt is kapott, mint saját mûhelyükben dolgozó házi­ iparos, akik nyáron a tengerparton és az ország különbözô fürdô­ és üdü­ lôhelyein árulták varrottasaikat, faragott tárgyaikat. Az értékesítés, árusítás a nyári tengerparti szezon után is folytatódott, a háziiparosok szétszéledtek az ország különbözô részeibe, ment minden­ ki a saját megszokott „körzetébe”. Évtizedes tapasztalatok alapján tudták, hogy mikor van fizetés Vajdahunyadon, a Zsilvölgyében, Galacon és a 157 Sebestyén Kálmán: Amikor Csucsán dolgoztunk. Igazság, 1979, VI. 5.

101

többi iparvárosban, a nagy építôtelepeken, ismerték a hagyományos vá­ sárok, sokadalmak, ünnepségek idôpontját. Ezeket a szakmai titkokat a családon belül megôrizték, a körzetek is gyakran apáról fiúra öröklôdtek. Az 1989­es romániai események és az azt követô politikai­gazda­ sági változások újból új körülményeket teremtettek a körösfôi háziipar számára. A  „szekció”  termelése  napról  napra  csökkent,  dolgozóinak száma megfogyatkozott, ma már körösfôi alig akad közöttük. A varrot­ tasok és a faragott tárgyak értékesítése elsôsorban a faluban – a nem­ zetközi mûút mentén felállított standokon –, az ország különbözô vá­ rosaiban,  fürdô­  és  üdülôhelyein  és  természetesen  Magyarországon egyéni vállalkozóként történik. Az elmúlt évtizedben a körösfôiek standjaikon a kalotaszegi fafara­ gások és varrottasok mellett megkezdték egyéb erdélyi vidékek háziipari termékeinek  –  vesszôfonású  kosarak,  gyékényfonású  táskák,  korondi kerámiák, szaploncai hosszú szôrû csergék stb. – árusítását. A háziiparo­ sok, kereskedôk, viszonteladók között sajátságos kereskedelmi kapcso­ latrendszer alakult ki.158 A körösfôi fafaragók szakmai munkafolyamata az utóbbi öt évtized­ ben alig változott, a hagyományos úton történt. Ismerkedjünk meg rö­ viden evvel a munkával! A  fafaragó  munkája  a  szükséges  faanyag  beszerzésével kezdôdött, amelyet a havasok vízi fûrészeinél, elsôsorban a kissebesinél vásároltak, majd késôbb Tordán, Maroshévízen és Nagybányán szereztek be. A kö­ rösfôiek igen kedvelték a hárs­, a juhar­ és a szilfát, de szívesen faragtak cseresznye­ és diófából is. Nem szerették a bükkfát, mely tapasztalatuk szerint könnyen megrepedt, és amelynek igen „kemény a természete”. A körösfôi fafaragó régen szinte egész napját a jól felszerelt mûhely­ ben töltötte, ahol nélkülözhetetlen munkaeszköz volt a gyalupad és a cirkula. Késôbb új gépeket szereztek be: a gyalugépet (abriktert), mely a gyalulandó deszkát egyengette, a frézert (marót), mely az ún. nuttot (vájatot,  fogazatot)  vágta,  amelyekkel  a  dobozok  oldalait  egymásba illesztették, és a faesztergát, amelyet kezdetben lábbal hajtottak.

158 Balogh Balázs: Egy körösfôi árus kereskedelmi kapcsolatrendszere. Nép­ rajzi Értesítô, LXXX, 1998, 207–215.

102

A faanyag feldolgozása a farönkök fejszével való széthasításával kez­ dôdött,  majd  annak  szalagfûrésszel  való  ledarabolásával  folytatódott. Minden háziiparos tudta, hogy a fát nem szabad rönk alakban hagyni, mert az „meggernyed” és sosem szárad ki. A feldarabolt deszkát „maglába” (stócba) rakták, amely csonka gú­ lához  hasonlított,  közéjük  léceket  tettek,  hogy  minél  jobban  szellôz­ zön, az is fontos volt, hogy a „két víge fikszen ájjon”. A stócot védeni kellett az esôtôl, a nedvességtôl és az erôs naptól, mert ez utóbbitól a fa „eltekeredik”. A körösfôi fafaragók általában könnyen szállítható kisebb tárgyakat készítettek: a garnitúrát (hatszögû, háromlábú asztalkát, három szék­ kel), a kollekciós dobozt (három egymásba helyezhetô kazettát), polli­ ces  (porléces)  kazettát  (lécrámával  záródó  dobozt),  titkos  kazettát, sakkdobozt, képrámákat stb. A „fehérbe” elkészült, hímzésre váró tárgyakat páccal, majd poli­ túrral (sellaggal) bekenték, azután pedig denaturált szesszel fényesítet­ ték. A politúrba anilinfestéket kevertek, mely ellenállóvá tette a vízzel szemben. A  tárgyak  belsô  oldalát  tetrazinnal  –  vízben  oldódó  sárga festékkel – vonták be. A fafaragó munka legfontosabb része, a mesterségbeli tudás fokmé­ rôje a hímzés, a díszítés, mely meghatározta a tárgy mûvészi értékét.  A hímzéshez a háziiparosok jellegzetes vésôket használtak: ilyen a gráj­ fuszvésô, a vékonyfaragás eszköze, melynek vége háromszög alakú, a pontozóvésô, amelyet függôleges alakban használtak, a gömbölyûvé­ sô, amelyet ovális vágásokra használtak stb. A hímzés díszítômintái rendkívül változatosak, gyakran elôfordult, hogy  egy­egy  faragómester  évtizedeken  keresztül  hímezte  kedvenc motívumait.  A  körösfôi  mintakincset  általában  négy  nagy  csoportra oszthatjuk: a mértani elemekre, a virág­ és gyümölcsdíszekre, a figurá­ lis ábrázolásokra, valamint a kultikus­szimbolikus motívumokra. A  mértani mintakincs középkori eredetû, kezdetben központi elhe­ lyezkedésû,  késôbb  elemeinek  többsége  periferikus  területre  szorult. Az ékekbôl álló fogazásszerû sorok feltehetôen a rovásírást utánozzák, a sakktáblaszerû minta pedig egyes vélemények szerint a tatárok régi jelvényérôl került a kalotaszegi fafaragás motívumai közé.  103

A hímes tárgyak szélén elhelyezkedô szélminták is többnyire mér­ tani motívumok. A szíl (a vonal) a díszítés keretét adja, hozzá hasonló feladatot lát el a bolhaugrás (szaggatott vonal), a fog (a gömbölyû vá­ gás és a hozzá csatlakozó két párhuzamos vonal), a bordürozás (rövid hullámvonalak és a közöttük lévô egy­egy pont), a szarufás minta (pár­ huzamos vonalak között elhelyezkedô szemben álló háromszögek) stb. A satérozás, a sûrû vékony vonalkákkal való kihúzás a motívumok ki­ emelését szolgálja. A körösfôi fafaragók motívumai közül a leggyakoribbak a virágdí­ szek, amelyek a reneszánsz hatásaként terjedtek el a kalotaszegi temp­ lomok  festett  mennyezetein,  a  telkek  elôtt  álló  nagy­  és  kiskapukon stb. A virágmotívumoknak két változata ismeretes: a természetes virág és a stilizált virág, ez utóbbinál már ritkán ismerhetô fel a botanikai jelleg. Elhelyezésük szerint ezek a virágok lehetnek: hosszú virágok, keresztvirágok és dûlôvirágok. Gyakori  virágdísz  az  olaszkoszorú,  mely  a  babérkoszorúból  szár­ maztatható, vele egy idôben jelent meg az olaszkorsó is. Egyszerûbb dísz a V alakú vésések egymás melletti sorából álló koszorú. A háromszirmú virág is olasz eredetû, mely az akantuszvirág motívu­ mából származik, a gyakori tulipán és liliom minta is vele mutat rokonsá­ got. A faragott tárgyakon a rózsa több változatban elôfordul: a forgórózsa, a hajlított rózsa, a tûvisrózsa (csillagszerû szirmokkal) stb. A rózsaváltoza­ tokat a háziiparosok a faragott kapukról másolták, a fenyôágas motívu­ mok eredetét a szuszékokon kereshetjük, a szegfû pedig török textíliákról kerülhetett a kalotaszegi motívumkincsbe. A körösfôi fafaragók virágdí­ szei között gyakran találkozunk a gyöngyvirággal, a fuksziával, a napra­ forgóval és a térkitöltésre használt satírozott lapulevéllel. A zsúfolt virág­ csokrok, kígyózó füzérek a barokk díszítés kései elemei. A virágdíszek mellett helyenként megjelentek a  gyümölcsdíszek: a szôlô, a körte, a gránátalma stb. A figurális ábrázolások aránylag ritkán fordulnak elô, a megjelenô madár és páva motívum inkább a szimboli­ kus ábrázolások közé sorolható. A  kultikus­szimbolikus motívumok gyakran alkalmazott jelképei az életfa (az élet szimbóluma), a rozetta (a Nap jelképe), a csillag (a fény), a félkör (a Hold) és a madár (a lélek) motívuma. Az erdélyi magyarság 104

örömünnepei alkalmával – a XX. században ritkán voltak ilyenek – a fafaragók  díszítményei  között  címeres­nemzeti  motívumok  is  megje­ lentek.159 Varrottasok. A kalotaszegi varrottas háziipar bölcsôje Magyargye­ rômonostoron  ringott,  ahol  Nyílas  Miksáné  (1827–1887),  a  tanítóné elsôként ismerte fel a népmûvészeti kincsek szépségét, és 1851–1872 között Kalotaszegen egyedül ô tanította az iskolában a leánygyerekek­ nek a nôi kézimunkát, az ôsi minták varrását. Tôle sajátította el a var­ rottasok szeretetét unokahúga, Hory Etelka, a késôbbi Gyarmathy Zsi­ gáné,  akinek  társadalmi  felemelkedése  révén  lehetôsége  nyílt  a kalotaszegi varrottas háziipar megteremtésére, elterjesztésére.160 Gyarmathy Zsigáné (1843–1910), Kalotaszeg nagyasszonya a kez­ detektôl 1896­ban a következôket írta: „A miniszter fölkérésére kiállí­ tottam 1885­ben az országos kiállításon a kalotaszegi szobát. Több fa­ luból  szedtem  össze  az  ágyra  és  rúdra  való  szükséges  varrottasokat. Minthogy akkor már a nép nem varrta ezeket a munkákat, kinyítottam a tulipános ládákat, és azok mélyérôl kerültek elô a gyönyörû régi var­ rottasok. Dédanyákról unokára szállt az ôsi munka, féltve ôrzött kincs. De azért bizalommal adták kezembe, pedig akkor még nem sejtették, hogy ebbôl az átengedésbôl fog kihajtani az a háziipar, mely máris ál­ dása ennek a szép vidéknek.”161 Rövid idôn belül Kalotaszeg asszonyainak, leányainak kézügyessé­ ge, szépérzéke, páratlan szorgalma ország­világ elôtt ismertté tette a var­ rottasokat. Gyarmathy Zsigáné kitûnô érzékkel intézte az egyre szélese­ dô  vállalkozás  üzleti  részét.  Kapcsolatot  teremtett  áruházakkal, bazárokkal, bizományosokkal, divatszalonokkal, múzeumokkal stb. Ka­ lotaszegrôl ezekben az években 200–400 asszonyt és leányt foglalkozta­

159 Körösfôi faragómintákat a szerzô is gyûjtött 1979­ben. A munkában részt vettek az iskola tanulói: Albert Ibolya, Albert Márton, Antal Anna, Antal Ildikó, Antal István, Antal Miklós, Bódis Erzsébet, Farkas Anna, Gál István, Korpos Irén­ ke, Kovács Jutka, Márton Anna, Márton Erzsébet, Márton István, Márton Zsuzsa, Mihály Tünde és Szatmári Piroska. 160 Sebestyén Kálmán: Aki Gyarmathy Zsigánét varrni tanította. A Hét, 1975. 10. 161 S. Bartha Éva: Kalotaszeg nagyasszonya. Korunk, 1973. 11., 1735–1736.

105

tott, kimutatása szerint a legtöbbet Körösfôrôl. Büszkén írta 1896­ban: „csak az egy Körösfôre bement varrottasért vagy 10.000 forint.”162 Az elsô nemzetközi sikert az 1887­es brüsszeli kiállítás hozta, majd ezt  követték  az  1890­es  bécsi,  az  1904­es  St.  Louis­i  világkiállítás, majd az 1905­ös liège­i, milánói, 1908­as londoni és az 1909­es berlini kiállítások. A varrottasok eljutottak az ország arisztokrata és nagypol­ gári családjaihoz, Erzsébet királynô is vásárolt kalotaszegi varrottast, amelynek készítôje egy körösfôi leány volt. A XIX. század utolsó éveiben Körösfôn többen megpróbálkoztak a varrottasok  önálló  értékesítésével,  ilyen  egyéni  vállalkozók  voltak: Antal  Jánosné,  Márton  Jánosné,  Mihály  Györgyné,  akik  1897­ben  a Magyar Kereskedelmi Múzeum háziipari osztályának kiállítói között szerepeltek. Ezekben az esztendôkben Kalotaszegen a régi ún. „vagda­ lásos” (fehéres) hímzést készítették, az „írásos” varrottas csak késôbb terjedt el, a „keresztszemes” pedig egészen újabb keletû. Egy régi, a századforduló  idején  készült  fotográfián,  mely  egy  kalotaszegi  házi­ ipari kiállítást ábrázol, és amelyen György Károly körösfôi igazgató­ tanító is felismerhetô, csak vagdalásos varrottasok láthatók. A Körösfôn alakult Kalotaszegi Háziipari Szövetkezet (1908–1914) kézimunka (varrottas) szakosztályának vezetôje, Bokor Imréné a szövet­ kezet igazgatójának felesége volt, akit a korabeli sajtó Gyarmathy Zsigá­ né méltó utódjának nevezett. A szövetkezet 72 vándorkiállításán a kö­ rösfôi faragott bútorok mellett a kalotaszegi varrottasokat is bemutatta, ahol a kiállítás utolsó napján a tárgyakat a látogatók megvásárolhatták. Az elsô világháború után a szövetkezet felbomlott ugyan, de az asszo­ nyok,  leányok  szorgalmasan  tovább  készítették  a  varrottasokat.  Tôkés Irén visszaemlékezései szerint Körösfôn ekkor minden utcában két varró­ ház volt, egy a kisleányoknak, a másik a nagyobbaknak, tehát a falu négy utcájában összesen nyolc varróház mûködött. A varrók által készített var­ rottasokat a gazdagabb körösfôiek, az ún. nagykereskedôk felvásárolták, majd átadták az értékesítést végzô, az országban utazgató köpeceknek.163

162 Gyarmathy Zsigáné: Kalotaszeg. Erdély, 1897/2. 163 Tôkés Irén: Gyarmathy Zsigáné és a kalotaszegi háziipar története. Ethno­

graphia, 1989. 1–4., 218–231.

106

A két világháború közötti esztendôkben elsôsorban vagdalásos (fe­ héres) kézimunkákat készítettek, amelyeket azonban ekkor már gyári pamutvászonra hímeztek. Az írásos varrottasok is kezdtek elterjedni, amelyeket inkább az idôsebbek varrtak, akik nem látták jól a vagdalá­ sos  szálainak  számolását.  Az  írásos  varrottasok  mintái  szabad  rajzú technikával készültek, ami igen változatos, egyre gazdagodó ornamen­ tikát tett lehetôvé. Ezek a motívumok elsôsorban növényi eredetûek – rózsák, tulipánok, ágak, levelek – voltak, de más típusú minták is elô­ fordultak, pl. gránátalmák, madarak, szívek stb. A két világháború között az utazó vándor kereskedôkön kívül a ka­ lotaszegi varrottasok árusításával két erdélyi szövetkezet, a kolozsvári Pitvar és a brassói Ágisz is foglalkozott. A legnagyobb forgalmat és si­ kereket azonban Bethlen Mária (1882–1970) grófnô könyvelhette el, aki Romániában és Magyarországon több vándorkiállítást szervezett. Az ô munkatársa „szállítója” a magyarvalkói Kónya Gyuláné Schéfer Teréz (1884–1971) papné volt, aki elsôsorban valkói asszonyokkal és leányokkal varratott. A kalotaszegi nép szép varrottasai mellett ruházatának nagyobb részét is maga készítette. A ruházatot felépítése, szerkezete, a rajta lévô varrot­ tas ornamentika festôivé varázsolja. A XX. század elején a Körösfôre lá­ togató Edvi Illés Aladár ezt a viseletet színesnek, ragyogónak látta, ame­ lyen a lángoló piros dominál, ehhez Körösfôi Kriesch Aladár hozzátette, hogy ez a viselet nemcsak festôi, hanem egyenesen architektonikus, Bró­ dy Sándor pedig a kalotaszegi leányokat lábon járó tulipánoknak nevezte. A  kalotaszegi  nôi  viselet  legjellegzetesebb  ruhadarabja  a  muszuly vagy bagazia. Elterjedt az a mondás, hogy „addig terjed Kalotaszeg, ameddig a muszuly ér”. A muszuly tulajdonképpen egy bô ráncba sze­ dett hátsó kötény, amely elöl nem ér össze, és amelynek elsô két sarkát feltûzik az övbe. Ezáltal a muszuly széles belsô posztószegélye jelleg­ zetes alakban elöl láthatóvá válik. A muszuly legszebb része a posztója, színe  leányoknál,  menyecskéknél  piros  vagy  sárga,  idôsebb  asszo­ nyoknál zöld, öregasszonyoknál fekete. Körösfôn az elsô világháborúig hétköznap is viselték, ma az ünnepi viselet ruhadarabja. A kalotaszegi nagyleány ünnepi öltözékéhez tartozik a párta, ame­ lyet konfirmálástól férjhezmenetelig visel. Körösfôn a pártát a konfir­ 107

málás után egy héttel teszik fel elôször. A régi párták szélessége 6 cen­ timéter volt, Körösfôn 1939­ben Bazsó Erzsébet nagygazdaleány elsô­ ként szélesebbet, 7 centiméterest csináltatott. A párta legfontosabb anyaga a csigagyöngy, innen a gyöngyös párta elnevezés, a színét a flitterezés határozta meg, lehetett fehér vagy pi­ ros. Körösfôn a leányok ma is fehér pártát hordanak. A párták többsé­ ge a szomszédos Sárvásáron készült, de 1941–1948 között Körösfôn Albert Erzsébet miniszter is készített pártákat.164 A pártához tartozik a pártapántlika és a selyembojt, mindkettô a ruha hátulján csüng le rend­ szerint a muszuly aljáig. A pártás leányok jobb karjukon kettôbe haj­ tott színes gyapjúkendôk hordanak. A muszulyt kiegészíti a kötô, a kö­ ténynek  megfelelô  ruhadarab,  amely  egyes  vélemények  szerint  a kalotaszegi öltözék leggazdagabban hímzett darabja.165 A fej díszítéséhez tartozik a dulándré (finom fehér patyolat fátyol), amellyel az egész fejet körülkötik a nyakon. A legismertebb kalotasze­ gi ing a vállfûsing, amelyet az elsô világháborúig hétköznapokon is vi­ seltek, késôbb ünnepi ruhadarab lett. Ennek az ingnek a gallérját, kéz­ elôjét és vállfûjét hímezték. Az elsô világháború elôtti idôkben a leányok és a fiatalasszonyok lágy  szárú  oldalvarrott  piros  csizmát viseltek.  A  férfiak  és  az  idôs asszonyok ugyanilyen feketét. A piros csizmák sarkára sárgaréz patkót vertek és beléjük nyikorgót helyeztek, mert a fiatalok szerették, ha me­ nés közben ropogott a csizmájuk. A csizma fejét díszítették, a mintázat szerint volt egytulipános és háromtulipános csizma. A férfi viselet legismertebb darabja a híres kalotaszegi szûr, amelyet régen a mezei munka során használtak. A szûr posztóból készült, amit posztórátéttel vagy hímzéssel díszítettek, a rátét színe általában fekete volt, de néha zöldet is alkalmaztak. A férfiingek közül a legrégebbi a lobogós ing, amelynek a gallérját és a kézelôjét hímezték, alsóruhaként tavasztól  ôszig  a  férfiak  a bûgatyát hordták,  viselését  Körösfôn  az 1925–1935­ös években hagyták el. 164 Faragó József–Nagy Jenô–Vámszer Géza: A kalotaszegi magyar népvise­ let. Bukarest, 1977, 317–327. 165 Péntek  János:  A  kalotaszegi  népi  hímzés  és  szókincse.  Bukarest,  1979, 98–125.

108

A férfiak téli ruházata az elsô világháborúig a fehér harisnya (posz­ tónadrág),  amit  Körösfôn  szôrnadrágnak  neveztek.  A  viselô  nadrág szürke posztóból, az ünneplô nadrág fehér posztóból készült. A bujka – a testhez simuló kabát – kék posztóból készült, a mellre­ valót (bôrmellényt) a férfiak és a nôk egyaránt viselték. A körösfôi fér­ fiak  gyapjúkalapot (szôrkalapot)  viseltek,  amelynek  jobb  oldalára  a kedvesük virágos bokrétát tûzött.

Az iskola Neveléstörténeti  irodalmunk  szerint  Kalotaszegen  a  XVI–XVII.  szá­ zadban a falvak többségében már mûködött iskola. Ezekbôl az évekbôl a  kalotaszegi  falusi  iskolákra  csak  szórványosan  maradtak  fenn  ada­ tok,  többnyire  adóslevelekben,  vagyonleltárakban,  végrendeletekben fordulnak elô a tanítóról, az iskoláról szóló tudósítások. Körösfôn elsô iskolatörténeti adatunk 1652­bôl való, ekkor Adorján Gergelyné  helybeli  özvegy  jobbágyasszonyról  az  urbáriumok  felje­ gyezték, hogy „fia Scholában lakik”. Az utalás bizonyára a Kolozsvári Református Kollégiumra vonatkozik, ahol a körösfôi fiú deákoskodott, és ahonnan a kalotaszegi falvak általában iskolamestereiket hozták.166 Kalotaszegen a Kolozsvári Református Kollégium diákjai rendsze­ rint  három  évig  tanítóskodtak,  majd  továbbtanultak  vagy  valamilyen jövedelmezôbb állást vállaltak. A XVIII. század második felétôl a taní­ tói pálya önálló értelmiségi foglalkozássá vált, a rövid ideig idôzô di­ áktanítók  helyett  letelepedett  családos  tanítók  vették  át  az  oktatást. Körösfôn a következô tanítók mûködtek: 1. Gyalai Sámuel (1718–1819) az elsô név szerint ismert tanító. Pá­ lyáját  Körösfôn  1739­ben,  21  esztendôs  korában  kezdte,  majd  Ma­ gyarvalkón,  Damoson  és  Kispteriben  szolgált. A  kispetri  református egyházközség anyakönyve 1819­ben, elhunytakor a következô sorokat írta róla: „Gyalai Sámuel 5 esztendôktôl nyugalomban lévô, 75 eszten­ 166 Jakó, 1944, 79.

109

dôkig  a  körösfôi,  magyarvalkói,  damosi  végre…  a  kispetri  ecclesia igen jó emlékezetû Oskola Mestere… eltemettetett több helyiségbôl is megjelent igen szép számú gyûlekezet elôtt életének a 101. évében.”167 2. Dúl Ferenc (1757 körül). Neve után „ludi magister Körösfôiensis” bejegyzés  szerepel  a  Kolozsvári  Református  Kollégium  alapítványi segélyt élvezô felsô osztályos diákjainak névsorában. 1753­ban subscri­ bált, vagyis írta alá az iskola törvényeit és lépett a diákok sorába, 1757­ ben végzett.168 3. Csákány János, az 1773. évi urbáriumban mint körösfôi „ludi ma­ gister” szerepelt.169 4.  Gyôrfi Dávid, az 1780­as kalotaszegi vizitáció munkáját dicsér­ te,170 1791­ben Damoson, 1813­tól Nyárszón tanított. Az 1819­es vizi­ tációs  „nagyon  gyenge,  erôtlen  öregnek”  mondta.  1822­ben  elhunyt, Nyárszón temették el.171 5. Bodoki Márton nevét az 1791­es vizitáció említette,172 az 1794­es feljegyzés szerint: „a körösfôi mester meghagyatott, minthogy vizitá­ ciókor semmit sem panaszoltak (ellene).” 1797­ben a körösfôi rektori állás már üres, forrásunk szerint „ide mester kell”. 6.  Farkas Sámuel,  családos ember, felesége Tamás Kata. 1806. no­ vember  15­én  Sámuel  nevû  fiát  keresztelték.  Az  egyházközséggel rossz viszonyban állt, „eltétetését kérik, mert iszákos”. Az egyházme­ gye partialis zsinata azonban meghagyta állásában, bizonyára a gyako­ ri tanítóhiány kényszerítette erre a felettes hatóságokat. 7.  Kálmán István (1807–1815). A Kolozsvári Református Kollégi­ umban  1806­ban  végzett,  neve  mellett  „mester  Körösfôn”  bejegyzés olvasható. Mákóban 1807. április 23­án feleségül vette Bot Katát. Az 1813­as vizitáció dicsérte munkáját, 1815­ig tanított Körösfôn.173 167 A Kispetri Református Egyházközség anyakönyve. Zilahi Állami Levéltár.

Nr. 775. 168 Nomina  studiosorum  collegii  Claudiaci  (1668–1817).  Kolozsvári  Állami Levéltár. 169 ConscrKf, 1773. F. 234. EFL. X/b. szekrény Fasc. 3. I. OL. 170 FôkonzLvt, 145/1780. 171 Vjk, Körösfô, 1819. 172 FôkonzLvt, 208/1791. 173 Vjk, Körösfô, 1813.

110

8.  Zilahi  József (1815–1849).  Körösfôn  34  évig  tanított.  Családos ember, felesége Gyôrfi Júlia, gyerekei közül Tresi 1815­ben, Sámuel 1817­ben,  Moeses  1820­ban  születik. A  vizitáció  1818­ban  dicsérte, 1822­ben alkalmasnak, 1826­ban középszerûnek minôsítette. Ezt kö­ vetôen a vizitáció 1827­ben, 1831­ben és 1835­ben dicsérte munkáját. Az 1848­as népiskolai összeírás az akkor 60 éves tanítóról feljegyezte, hogy tanítóképzôben nem tanult, magyar és román nyelven beszél.174 10.  Kálmán István 1850­tôl 1870­ig tanított Körösfôn. A vizitáció szerint  1851­ben  „szorgalmasan  tanít”,  1852­ben  „jó  oskolája  van”, 1867­ben az iskola „középszerû”. 11.  Kapronczai Benô tanító az 1870­es vizitáció szerint a gyerme­ kek oktatásában „a szorgalmat ügyes modorral párosítja”. Munkájára a tanfelügyelô is felfigyelt, és III. osztályú állami jutalomban részesítet­ te. Körösfôrôl a rossz „classis” miatt távozott. 12.  Brán János  1872­tôl 1874­ig tanított a faluban. Árpástóról jött, majd 1874­ben oda tért vissza, 1883­tól Visán tanított. A vizitáció sze­ rint a korszerû oktatás híve volt. 13.  Katona Károly (1852–1897). Irodalomtörténeti jelentôségû sze­ mély, ugyanis Érdmindszenten 1883 és 1886 között ô volt Ady Endre elsô  tanítója.  A  Debreceni  Református  Kollégiumban  tanult,  tanított Nyárszón (1873–1876), Körösfôn (1876–1878) és Monón (1881–1886). A  vizitációs  jegyzôkönyvekben  Geri  elônévvel  szerepel,  a  szorgalmas tanítót gyakran dicsérik, aki tanítványaival szép eredményeket mutatott fel. Az elavult sillabizáló módszer helyett a korszerû hangoztató mód­ szerrel tanított. 1887 és 1897 között Jákótelkén tevékenykedett, néhány évig Damoson is szolgált, segítette a néprajzi gyûjtésben a neves etnog­ ráfust,  Jankó  Jánost. Tüdôbetegsége  miatt  aránylag  fiatalon  –  45  éves korában – elhunyt. Utolsó napjait a kolozsvári elmegyógyintézetben töl­ tötte, a házsongrádi temetôben nyugszik.175 14. Wittmayer Lipót, az oklevél nélküli tanító 1878­tól 1895­ig taní­ tott  Körösfôn.  Szabad  idejében  cipôjavítással  is  foglalkozott,  ezért  a 174 KKEhmLvt­ban minden községnek külön csomója van, ezekben az 1848­as évnél találhatók az említett népiskolai összeírások. 175 Bustya Endre: Adatok Ady Endre elsô iskolai éveihez. Nyelv­ és Irodalom­ tudományi Közlemények, 1971. 2.

111

faluban „susztertanítónak” nevezték. 1895­ben nyugdíjba vonult, majd mint helyettes néhány évet Alsójárán tanított. Személye köré „csizma­ diatanító” néven meseszerû történet szövôdött. 1895 után a körösfôi tanítói állás üresen maradt, az egyházközség kétszer is meghirdette, de a szerény fizetés miatt senki sem jelentkezett annak betöltésére. 1895 és 1899 között tehát az iskolában nem volt taní­ tás. Végül 1900. január 1­jétôl a református egyház az iskolát – a tulaj­ donjog fenntartása mellett – átadta a magyar államnak. Új idôszak kez­ dôdött a körösfôi iskoláztatás történetében, az állami oktatás idôszaka. 15. Ilosvai Lajos Károly, az elsô állami iskolai tanító 1900–1901­ig mûködött a faluban. Ószevóról (Bács­Bodrog vármegye) jött, és 1901­ ben  Majosházára  (Pest­Pilis­Solt­Kiskun  vármegye)  távozott,  Kitûnô tanító,  1900­ban  a  Kolozsvári  Tanítók  Háza  építésére  1000  koronát adományozott.176 16.  György  Károly (1880–1963).  Körösfôn  1901­tôl  1926­ig  taní­ tott. A nagyenyedi tanítóképzô elvégzése után 1901. szeptember 1­jé­ tôl 800 korona fizetéssel és természetbeni lakás illetménnyel nevezték ki  a  körösfôi  állami  iskolába.  Megszervezte  a  Kalotaszegi  Háziipari Szövetkezetet  (1908–1914),  és  mint  a  szövetkezet  „igazgató­telep­ vezetôje” rendkívül sokat dolgozott a kalotaszegi háziipar érdekében. A Kolozsvári Iparkamara segítségével több fafaragó­tanfolyamot szer­ vezett, a szövetkezet kiállításai révén a körösfôi „hímes” bútorok, tár­ gyak ismertek lettek az egész országban, a háziiparosok jövedelmezô forráshoz  jutottak.  György  Károly  1926­ban  nyugdíjba  vonult,  haza­ tért szülôfalujába, Zabolára (Háromszék vármegye), az ottani temetô­ be nyugszik.177 17. Bokor Ilona, az elsô körösfôi nôi tanítónô 1902–1904 között ta­ nított a faluban. 18. Ottlyk Margit két idôszakban – 1910–1916 és 1927–1935 között – tanított Körösfôn. Lelkes híve a körösfôi háziiparnak, az iskolában a varrottas kézimunka készítésére oktatta a leányokat.

176 Család és Iskola, 1900/19.

177 Sebestyén, A kalotaszegi fafaragás története.

112

Az elsô világháborút követô impériumváltozás új korszakot hozott a  kalotaszegi  magyar  nép  életében.  Erdély  magyarsága  kisebbségi sorsba jutott, az iskolázás is jelentôs változásokon ment keresztül. A magyar állami iskola az 1918–19­es tanév végén bezárta kapuját. A következô, 1919–1920­as tanévben a református egyházközség újra­ indította felekezeti iskoláját, amelyet azonban 1920 szeptemberében a bánffyhunyadi román primprétor – több más kalotaszegi magyar iskolá­ val együtt – erôszakkal bezáratott. 1920 októberében Körösfôn a román állam szervezett magyar tannyelvû iskolát, amelynek négy felsô osztá­ lyát az 1935–36­os tanévtôl kezdve román tannyelvûvé alakítottak át. 19. Böndi János a magyar tannyelvû iskolában 1927–35 között tanított. 20. Aron Rádutiu, a román tannyelvû iskola tanítója 1936–1940­ig. Az  1940­es  bécsi  döntés  és  az  azt  követô  területi  változások  után Körösfôn nyolcosztályos magyar állami népiskola létesült, amely 1944 ôszéig mûködött. A négytanerôs iskolában Nagy Károly, Fésüs Gizella, Kerekes Jolán és a lelkipásztor felesége, Tôkés Tiborné tanított, az 1941­ ben létesült óvodában Klosz Vilma okleveles óvónô foglalkozott a gyer­ mekekkel. 1944 ôszén a második világháború a falut is elérte, az iskola épületében egy ideig a Maniu­gárdisták egyik egységének parancsnok­ sága mûködött. Ez idô alatt semmisült meg az iskola teljes irattára. A világháború után újra változott a világ rendje, visszatért a román fôhatalom,  Körösfôn  hétosztályos  magyar  tannyelvû  állami  iskola kezdte  meg  mûködését,  mely  az  1964–65­ös  tanévtôl  kezdve  nyolc­ osztályossá alakult. Ebben az idôszakban a következô iskolaigazgatók vezették az intézményt: 1. Balázs Géza (1945–1958). Született 1918­ban, a székelyudvarhe­ lyi  állami  tanítóképzôt  1940­ben  végezte.  Az  1947–48­as  tanévben Szabó Lívia helyettesítette, mert betegsége miatt az akkori Vasile Roaitan lévô tengerparti tüdôszanatóriumban kezelték. 2. Szabó Lívia (1948–1949). Született 1921­ben, a kolozsvári román tanítóképzôt  1940­ben  végezte.  Ô  az  idejében  az  iskolában  négy  nôi tanerô tanított, akik a fiú osztályokkal nehezen boldogultak. Szabó Lí­ via késôbb a bánffyhunyadi általános iskola matematikatanárnôje lett.

113

3.  Jungbert  Béla (1949–1950).  Született  1917­ben  Kolozsváron.  A negyvenes években szülôvárosában elvégezte az állami magyar ta­ nítóképzôt,  majd  nyelvtudását  felhasználva  Kolozs  megyében  román iskolákban tanított, közben a Ferenc József Tudományegyetemen jogi tanulmányokat  folytatott.  A  szovjet  hadifogságból  való  hazatérése után, 1948 végén került a körösfôi iskola élére. Késôbb 1951 és 1975 között  Kolozsváron  földrajz–biológia  szakos  tanár,  iskolaigazgató. Tanári  oklevelét  a  kolozsvári  Bolyai  Tudományegyetemen  szerezte. 1975­ben nyugdíjba vonult, életét szülôvárosában 1980­ban fejezte be. 4.  Péter István (1951–52). Rövid körösfôi igazgatóskodása után a bánffyhunyadi sportélet egyik szervezôje lett. 5.  Fekete  Károly (1952–1956).  Született  1928­ban  Kolozspatán,  a kolozsvári állami magyar tanítóképzôt 1947­ben végezte. Tanított Zso­ bokon (1947–48­ban), Magyarbikalon (1951–1952­ben) és a Bánffy­ hunyadon (1968 és 1988 között). Körösfôi évei után a bánffyhunyadi rajoni néptanács mûvelôdési és tanügyi osztályán különbözô tisztsége­ ket töltött be. A Kolozs megyei napilap, az Igazság hunyadi tudósítója­ ként számos politikai jellegû írása mellett több népszerûsítô, néprajzi és turisztikai cikket közölt. 6. Márton István (1956–57). Körösfôi születésû tanító, késôbb a gye­ rôvásárhelyi iskola igazgató­tanítója. 7. Fekete Ernô (1958–1960). A Szovjetunióban tanult földrajz szakos tanár rövid ideig állt az iskola élén, késôbb Hunyad rajon tanügyi osztá­ lyának  földrajz  inspektora,  majd  Bánffyhunyadon  középiskolai  tanár.  8.  Klein  György (1960–1971).  A  kolozsvári  állami  tanítóképzôt 1952­ben végezte. Az ô igazgatósága idején épült a tágas, emeletes is­ kola. 1971 decemberében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Ekkor taní­ tott Körösfôn Szabó T. E. Attila biológus, egyetemi tanár. 9.  Sebestyén  Kálmán (1972–1975). Az  1974–75­ös  tanévtôl  kezdve az iskola tantestülete képesített tanerôkbôl állt. Egyetemi, illetve fôisko­ lai végzettséggel rendelkeztek: Balázs Árpád (matematika), Bernád Irén (orosz), Korpos­Makfalvi Erzsébet (földrajz), Sebestyén Kálmán (törté­ nelem),  Tamás  Lajos  (természetrajz),  Tamás  Magda  (román–magyar), Tonk  Mária  (magyar).  Tanítóképzôt  végeztek:  Klein  Katalin,  Márton

114

Ilona, Mihály Ballai Anna, Mihály Tóth Anna, Szatmári Erzsébet. Óvó­ nôi végzettséggel rendelkeztek: Illyés Katalin, Székely Erzsébet. 10. Tamás Magda (1975–1989). Az 1970­es évek közepétôl a nem­ zetiségi elnyomás egyre fokozódott. 1986­ban az iskolában I–IV. osz­ tályos román tagozatot létesítettek, és az V–VIII. osztályban is több – a törvény szerint magyarul tanítandó – tantárgyat román nemzetiségû ta­ nárok románul tanítottak. 11. Tamás Lajos (1990–1997). Az 1989­es társadalmi változások után Körösfôn az általános iskolát végzettek számára kétéves faipari szakis­ kola létesült. A IX–X. osztály befejezésekor az abszolvensek asztalos képesítést nyertek. Körösfô hagyományosan fafaragó falu, ahol a fiú­ gyermekek többsége már a családban elsajátította az asztalosság alap­ jait, így a szakiskola végzettjei valóban mesterségük kitûnô szakembe­ reivé váltak.178 12. Tamás Éva (1997–1998) után az iskola igazgatója jelenleg Antal Gabriella. A  tanítók  jövedelme. A  hagyományos  társadalomban  a  tanító  lét­ alapját az egyházközség által megállapított díjlevél biztosította. Körös­ fôrôl 1754­bôl ismerjük az elsô díjlevelet, amely évszázadok gyakorla­ tát tükrözi.179 Az 1754­es díjlevél a következô jövedelmet biztosította: „Az oskola­ mesternek pediglen fizet az egész eccla 20 véka búzát, minden pár em­ ber  fél  véka  zabot,  egy  kenyeret,  harangozásért  egyszer  fôz  neki  egy esztendôben. Temetésért mikor a pap prédikál 4 polturát, mikor pedig nem predikál 8 polturát. Ád az egész eccla esztendônként 5 szekér fát.” A tanító fô járandósága a telekhasználat (késôbb szolgálati lakás­ nak nevezték), amelyhez a falu határán kisebb­nagyobb szántóföld és kaszáló  tartozott. A  falu  lakói  iskolamesterüket  –  a  pénz  szûkössége miatt – gyakran természetben fizették. Az „egy kenyér” és az „egyszeri fôzés” a nôtlen diáktanítók jövedelméhez tartozott, amely azonban ké­ sôbb is szerepelt a díjlevelekben. Az iskolamester egy személyben az

178 Bazsó Zsigmond: A classis. Szabadság, 1995. III. 18.

179 Inventarium, 1754, I/1.

115

egyházközség  kántora  is,  kötelessége  a  temetések  alkalmával  való éneklés, a harangozás. Gyakran a falu nótáriusa tisztséget is betöltötte. A gyermekek tanításáért külön járandósága volt: 1823­ban minden tanulótól 8 és fél krajcárt, fél véka búzát, egy véka zabot és fél szekér tûzifát kapott a tanító. (A fél véka búza értéke abban az idôben 20 kraj­ cár, az egy véka zabé pedig 30 krajcár volt.) 1837­ben a tanító jövedelmének pénzbeli értéke összesen 52 rhénes forint 10 krajcár pengôben, mely a vizitáció értékelése szerint közepes fizetésnek számított. A következô díjlevelet 1846­ban állapították meg, az alábbi formában: „1. Minden egész örökségtôl (38 van) egy véka búza, fél véka zab, egy kenyér és 3 váltó krajcár. 2. Az egynaposok (a nagyobb tanulók után, akik hetente csak egy­ szer jártak iskolába, Körösfôn »szeredásoknak« hívták ôket) fél véka búzát, négy kupa zabot, fél kenyeret és 3 váltó krajcárt. 3. Minden fordulón van földje, melyet a cantor magvából elvet az ecla, learatja a cantor, béhozza az ecla. 4. Van egy kenderföld, melyet az ecla mível, a cantor magvából elvet. 5. Van egy kaszáló rétje a Horgos alatt, ezt a cantor tartozik leka­ szálni, felgyûjteni, az ecla a szénát haza hozza. 6. Van egy darab pityóka földe, melyet a cantor mível s azzal veti, amivel tetszik. 7.  Minden  temetésért  30  krajcár  váltócédulában,  búcsúztatásért, ahogy egyeznek. 8. Minden iskolába járó gyerekért fizetnek fél véka búzát, egy véka zabot és 9 váltókrajcárt. 9. Van egy kis veteményes­kert a Csere­szélen, melyet a cantor tar­ tozik szántani a maga számára. 10. Az ecla egy évre tartozik beszállítani 4 hosszú öt fát.” Az 1868­ as egyházmegyei kimutatás tételesen felsorolta a tanító fizetését és an­ nak pénzbeli értékét:180

180 Általános kimutatás a Kolozs­Kalotai ev. ref. egyházmegyében bekebelezett anya és leányegyházak papi és mesteri fizetésekrôl. 1868. I/12. 43. KKEhmLvt.

116

1. Kepe Ft a) Elegygabona az összes kepézôtôl bejön 61 

nagyvéka és 16 kupa a 1 forint

61 7 b) Zab szem bejön 19 nagyvéka és 4 kupa a 40 kr. c) Garaspénz a kepézôktôl – 2. Az egyháztól adatik 4 öl tûzifa a 5 Ft 20 3. Canonica portióból a) Szántó I. osztályú 750 négyszögöl a 10 Ft 9 b) Szántó II. osztályú 1 hold 270 négyszögöl a 8 Ft 9 c) Szántó III. osztályú 262 négyszögöl a 4 Ft – d) Kaszáló II. osztályú 1 hold 755 négyszögöl a 10 Ft 14 4. Egyházi közmunka 800 négyszögöl szántó  ôszi vetés alá való mívelése, behordása 3 5. Tandíj a jelenben feljáró 60 gyermek után a) 30 kisvéka elegygabona a 80 kr. 24 18 b) 60 kisvéka zab a 30 kr. c) Készpénz 3 Összesen 172

kr. 80 66 96 – 37  2 35 65  2 71  w

– – – – 51  w

A tanítói díjlevél összértéke pénzben kifejezve tehát 172 forint 51 krajcár, megjegyezzük, hogy a lelkipásztor jövedelme ugyanekkor 607 forint 31 krajcár volt. A körösfôi tanítói fizetése a következô évtized­ ben nem változott, értéke 1879­ben is ugyanennyi. A XIX. század utolsó évtizedében a körösfôi tanító fizetése igen sze­ rénynek mondható: 1888­ban 190 forint, 1895­ben 243 forint, 1897­ben 156 forint, amelyet államsegéllyel 400 forintra kiegészítettek ugyan, de az egyházközség ennyi pénzért tanítót nem kapott. Ekkor a magyar ál­ lam javára lemondott iskolafenntartói jogáról. Az 1900­ban megnyílt ál­ lami  iskola  tanítójának  évi  fizetése  800  korona  volt,  amelyhez  termé­ szetbeni lakásilletmény járult. A XIX. század utolsó évtizedeiben a kalotaszegi tanítók egy része öregségi nyugdíjban részesült, 1895­ben Wittmayer Lipót az Országos Tanítói Nyugdíjalaptól 220 forint nyugdíjat kapott.

117

Az iskola épülete. A hagyományos társadalom idején a falusi kisiskola szalma­ vagy nádfedeles szerény épület, egyszobás iskolaház, amely a sövénnyel kerített mesteri „funduson” állt. A mesteri telek az egyház­ községi anyagi lehetôségétôl függôen kisebb vagy nagyobb lehetett. Kalotaszeg szellemi fejlôdését visszavetették a vidéken a XVII. szá­ zad  közepén  több  hullámban  végigseprô  török­tatár  dúlások.  Sokat szenvedtek Bánffyhunyad vidékének és az Almás­völgynek a falvai, a papokat, tanítókat az ellenség legyilkolta, elhurcolta. Ilyen események után nagy jótéteményt gyakorolt I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, amikor 1674­ben Körösfônek és 10 más kalotaszegi falunak ajándékozta a kincstárnak járó dézsmajövedelmet. A fejedelmi adomány lehetôvé tette az elpusztult iskolák újjászervezését.181 A XVIII. század kezdete újra nagyon szomorú korszak Kalotaszeg történetében. A kuruc–labanc háború az 1711­es fegyverletétellel vé­ get ért ugyan, de a feldúlt falvak még sokáig romokban hevernek. A század közepére a vidék kiheverte a pusztításokat, a gazdasági fejlô­ dést követôen az iskolamesteri telkek újra benépesültek. A körösfôi iskolamesteri telekrôl az 1754­es egyházi összeírás tu­ dósít:  „Ahol  pediglen  ezen  ecla  iskolamestere  lakik  nem  parochiális fundus  (tehát  nem  antiqua  sessió),  hanem  a  falu  szabadjából  fogott hely, melynek nincs külsô tartozéka. Szomszédjai a Bedecs utca, más­ részt Tamás Dezsô (telke).”182 1780­ban a mesteri telekhez már némi külsôség is tartozott: „A schola mester sessiója vagyon a Falu templom felôl való oldalában a Kopatz oldalak szomszédságában. Mely sessió után vagyon két köböl férô szántóföld és minden esztendôben használ­ ható egy szekér szénát termô rét.”183 Az  1839­es  vizitáció  egyéb  részletet  is  elárul  a  mesteri  telekrôl: „Szomszédjai napkeletrôl és délrôl a falu közönséges marha legelôje, napnyugatról az utca, északról Varga István Méltóságos gr. Bánffy Jó­ zsef Úr Ô Nagysága colonusa lakótelke. Hossza 24 öl, szélessége az alsó végén 18 öl, közepén 15 öl, felsô végén 7 öl. Kiterjedése tészen

181 Mihálcz, i. m. 282.

182 Inventarium, 1754, I/1.

183 ConscrKf, 1780.

118

312  kvadrát  ölt.” A  vizitáció  megjegyzi,  hogy  classis  szalmafedeles, lantornás ablakú kunyhó, amelyre 1838­ban tettek ablaküveget. Az 1848­as népiskolai összeírás szerint „az iskola kicsiny, elhanya­ golt állapotban van. A tanítóház kiterjedése 6 négyzetöl, amelyben egy ülôt a tûzelô foglal el… olyan szûk, hogy negyven gyereknek is alig jút hely.” Késôbb az ellenôrzô látogatások alkalmával többször is meg­ jegyzik,  hogy  a  gyenge  iskolaépület  nem  felel  meg  a  népiskolai  tör­ vény kívánalmainak.184 Az 1890­es vagyonleltárban szereplô tanítói lak egy szoba konyhá­ ból,  éléskamrából,  pincébôl  állt,  a  tanterem  33,8  m2 nagyságú  épü­ let.185 Anyagát tekintve az iskola fából épült, teteje zsindellyel fedett, az  egész  építmény  rozzant  állapotban  található.  1891­ben  végül  az egyházközség új iskolát épített, a kôbôl készült és zsindellyel fedett is­ kola és tanítói lakás 1500 forintba került. A tanítói lakás 2 szoba kony­ hából, pincébôl állt, a tanterem nagysága 80 m2 lett. A következô esz­ tendôben az iskolaházat kôfallal vették körül. Az 1950­es években az igazgató­tanítói lakás egy részébôl tantermeket alakítottak, az így épült négy osztályban kb. 130 tanuló fért el. 1962 és 1965 között aztán a faluhoz méltó új emeletes, nyolc tanter­ mes, laboratóriummal ellátott iskola épült, amelyben 1965 novemberé­ ben kezdôdött a tanítás. 1974­ben az iskola mellé korszerûen felszerelt fafaragó iskolamûhelyt emeltek. Az iskola tanulói. Körösfôrôl a fiúgyermekek életkorát tartalmazó el­ sô urbáriumot 1727­bôl ismerjük, eszerint ekkor a faluban a fiúgyerme­ kek száma: 26 (32 családból), 1773­ban pedig már 71 (35 családból).  A gyermekek összlétszáma általában a fiúgyermekek kétszerese volt. Arról a források nem tudósítanak, hogy hány gyermek járt közülük iskolába.  Annyi  bizonyos,  hogy  a  feudalizmus  kori  falusi  iskolázás egyik  nagy  kérdése  a  rendszertelen  iskolalátogatás.  A  jobbágyterhek lefoglalták  az  egész  család  és  benne  az  iskolás  korú  gyermek  erejét.  A gyermekek munkára való igénybevétele miatt a tanulási idô is lerövi­

184 Népiskolai összeírások 1848­ból, KKEhmLvt.

185 Iskolai tanszerek és eszközök leltára, 1890. E/46. KKEhmLvt.

119

dült, többnyire novembertôl márciusig terjedt. Az egyházi felettes ható­ ságok gyakran utasították a falvak elöljáróságát arra, hogy „a szülôket külsô erôvel is gyermekeiknek az oskolába való feljárásra kötelezzék”. Egy 1801. évi körösfôi egyházi rendelkezés kimondja: „Mind a legé­ nyek, mind pedig a leányok szülei, ha az ô gyermekek vakmerôképpen el­ mulattya a tanítást, fizessen egy vonás forintot.”186 Pedig az iskolába járás nem a jóakaraton múlott, a baj társadalmi oka a jobbágyrendszer. Minden falusi gyermek rendszeres iskolába járása a feudális gazdálkodási viszo­ nyok között megvalósíthatatlan. A lehetôség szerint minél több gyermek nevelése a cél, amelyet a felettes egyházi és világi hatóságok utasításai el­ érni szerettek volna. A XIX. században Körösfôn az iskolába járó gyere­ kek számáról a vizitációs jegyzôkönyvek tudósítanak (19. táblázat). 19. táblázat. Az iskolába járó gyerekek száma Körösfôn 1814 és 1870 között A vizitáció megjegyzése    

Év

Iskolába járók  száma 

Hány járhatna még?

A kimaradás oka

1814

40

–

–

1818

26

–

–

1819

23

–

–

1821

36

–

1822

30

5

1823

32

–

– A mezôgazdasági munkák  miatt korán kimaradnak –

1826

22

–

–

1827

31

–

–

1832

23

–

–

1835

38

–

–

1839

26

5

–

1840

31

9

–

1846

60

–

–

1847

35

11

Szegénység

1848

34

60

34 tanulóból 20 fiú és 14 leány. Nyáron senki nem jár iskolába.

1851

41

–

–

186 ProtKf (1794–1821)

120

Év 1852 1855 1857 1860 1867 1868 1870

A vizitáció megjegyzése    

Iskolába járók  száma

Hány járhatna még?

A kimaradás oka

60 32 57 55 56 60 95 

– 36 23 – 14 – 8 

Ebbôl 40 fiú és 20 leány – – – – – Szegénység és ruhátlanság

Forrás: Vjk (1814–1870)

A XIX. század utolsó harmadától kezdve a vizitációs jegyzôköny­ vek az iskolába járók mellett az iskolakötelesek számát is feljegyezték két korcsoportra bontva (20. táblázat). 20. táblázat. Az iskolakötelesek és az iskolába járók száma korcsoportonként 1874 és 1895 között Év 1874 1880 1890 1895

6–12 éves iskolaköteles iskolába jár 92 75 80 63 112 79 142 88

13–15 éves iskolaköteles iskolába jár 27 17 33 30 37 21 58 24

Forrás: Vjk (1874–1895)

A  korabeli  körösfôi  állapotokra  jellemzô  adatot  közöl  a  vizitáció 1893­ban, amikor feljegyezte, hogy „az iskolaszék 74 tanulót mentett fel az  iskolázás  alól  a  szegénységre  és  a  szolgaságra  való  hivatkozással”, majd az elôbbiekhez hozzátette, hogy „itt különben a makacsság és pász­ torkodás is befolyással van az iskolázásra”. Ugyanebben az esztendôben az óvodáskorú (3–6 éves) gyermekek száma 57, de a körülmények igen szerények, mert a szûk udvar nehezíti a kicsikkel való foglalkozást. A XIX. század utolsó harmadában számításaink szerint a 6–12 éve­ sek 71,3%­a, míg a 13–15 évesek 59,4%­a látogatta az iskolát. A XX. század helyzetképet a 21. táblázat adatai mutatják.

121

21. táblázat. Az iskolába járók száma 1920 és 1994/95 között Év 1920 1925 1932

Iskolába járók, fô 40 74 173

1936

210

1940

161

1941–42 1943–44 1944–45 1945–46 1947–48 1948–49 1949–50 1951–52 1952–53 1954–55 1960–61 1964–65 1970–71 1974–75 1975–76 1982–83 1994–95

197 178 209 209 171 169 189 170 194 174 170 182 150 147 148 147 75 

Megjegyzés   – – – Román tagozat: 96 Magyar tagozat: 114 Román tagozat: 107 Magyar tagozat: 54 – I–VIII. osztály  – I–VII. osztály – I–VI. osztály I–VII. osztály – – – – – I–VIII. osztály – – – I–VIII. osztály A IX–X. osztályba  48 tanuló jár, akiknek  azonban csak egy része  körösfôi, a többiek  a szomszéd falvakból valók

Forrás: Körösfôi Általános Iskola irattára (1920–1995)

Adataink  tehát  az  iskolások  számának  folyamatos  csökkenésérôl tudósítanak,  1945­ben  az  iskolások  száma  209,  1995­ben  pedig  már csak 75, közel fél évszázad alatt a tanulók száma csaknem harmadára csökkent! Fogyatkozott az óvodások száma is, 1945­ben 70 gyerme­ ket, 1950­ben 60­at, 1995­ben pedig már csak 55­öt találunk az óvodá­ ban. A körösfôiek ragaszkodnak falujukhoz, a helybeli munkalehetôsé­ 122

gek is adottak, a fiatalok otthon maradnak, elvándorlás alig fordul elô, a demográfiai fogyatkozás oka – mint a többi kalotaszegi faluban – a szü­ letések számának folyamatos csökkenése. Az  oktatás  anyaga  és  módja. A  hagyományos  társadalom  idején  a tanév mai fogalma ismeretlen volt. A tényleges oktatótevékenység ké­ sô ôsszel, októberben kezdôdött, és többnyire véget ért a tavaszi mezô­ gazdasági munkák kezdetével. A törvény által elôírt nyolc hónapos ok­ tatási idôszakot ritkán lehetett betartani. Magát a napi iskolai tanítást a kora délelôtti és kora délutáni egy­két órás foglalkozás jelentette. Az iskolásokat nem osztották osztályokra, hanem tantárgyak szerint cso­ portosították ôket, rendszerint három csoportra. A körösfôi református kisiskola alapvetô tananyaga – mint Kalota­ szeg többi iskoláiban is – a katekizmus, a vallás fôbb tételeinek kér­ dés­felelet formájában való kifejtése, mely azonban erkölcsi és társa­ dalmi ismereteket is nyújtott. Ezenkívül az egyházi ének – a zsoltárok éneklése –, mely elsôsorban szép, élményszerû éneklést jelentett, vala­ mint az olvasás, írás, olykor a latin nyelv alapjai alkották a tananyagot. A vizitációs jegyzôkönyvek szerint a körösfôi gyerekek 1822­ben „olvasni,  énekelni,  számotvetni  tanulnak,  valamint  Szent  Históriát, vallást”, 1867­ben pedig olvasás, írás, ének, fôbeli számvetés, konfir­ mációs  káté  szerepel  a  tantárgyak  sorában.  1870­ben  a  konfirmációs káté, az ó­ és újszövetségi szenttörténetek, erkölcsi szabályok, fôbeli számvetés, a táblán a négy alapmûvelet, ének és írás mellett tanították Erdély földrajzát, Magyarország történetét, Edvi Illés szerint népszerû természettant is.187 Körösfôn  1867­ben  az  olvasást  még  a  régi,  elavult  „szótagoló” módszer  szerint  tanították,  a  korszerûbb  hangoztató  módszert  1870­ ben vezették be. A vizitáció e módszerrôl megjegyezte, hogy „ügyes modor, ami megkönnyíti a gyermekek tanulását”. Az  iskolai  tanítást  tavasszal  –  többnyire  április  24­én  az  examen­ adás követte. Ezek a vizsgák nem a mai értelemben vett számadások, hanem az elöljáróságok, szülôk elôtti ünnepélyes szereplések voltak. 187 Vjk, Körösfô, 1822, 1867., 1870.

123

Az osztályozás nem volt szokás, maga a szerzett tudás minôsítette a ta­ nulót. Körösfôn a vizitáció 1870. április 18­án megállapította, hogy „a közvizsga dicséretes eredménnyel zárult, kitünô volt 25 fiu és 20 le­ ány, ami beszélô bizonysága a tanító képességének”. A 13–15 éves fia­ talok a nyári idôszakban az ún. ismétlôiskolába jártak, ahol a vallási is­ mereteket és a zsoltárokat gyakorolták. Az  iskolai  vagyonleltárakból  és  a  kurátori  számadásokból  megis­ merhetjük az oktatás során használt tankönyveket, a tanítási segédesz­ közöket.  1839­ben  a  Lancaster­oktatásmódot  ismertetô  könyvecskét, egy énekeskönyvet, 1843­ban a Mentor­népkönyvet említik a források. A Lancaster­könyvecskét Salamon József A kölcsönös tanítás módjá­ nak rövid rajza címen írta (Kolozsvár, 1833), a Mentor­népkönyvet pe­ dig  –  mely  gazdasági  ismereteket  tartalmazott  –  Nagy  Ferenc  szer­ kesztette (Kolozsvár, 1842–1843). Az 1890­es vagyonleltár részletesen felsorolta az iskola taneszkö­ zeit: 24 db fali olvasótáblát, 12 db természetrajzi táblát, 1 db méter­ rendszer  táblát,  1  db  Erdély  és  Magyarország  térképét,  1  db  Európa térképét, 1 db Kolozs megye térképét, 1 db iskolai földgömböt említe­ nek. A tankönyvek száma a vizitáció szerint kevés: 1 magyar nyelvtan, 1 történelem, 2 földrajz és 2 szenttörténet. Az iskolai könyvtár a „Jó könyvek”  címû  sorozat  23  füzetébôl  áll,  a  tanítói  kézikönyvtárban módszertani  könyvek  is  szerepelnek:  Gönczi  Pál: Vezérkönyv  a  ma­ gyar  abc  tanításához,  Nagy  László:  Nyelvtani  gyakorlókönyve,  Bács György–Boga Károly–Szentgyörgyi Lajos: Földrajzi alapfogalmak cí­ mû könyve stb.188 Az iskola berendezési tárgyai közül megemlítik 1833­ban a „fekete táblát”, 1845­ben „a hosszú asztalt”, 1871­ben az „ülôpadokat”. 1890­ ben az iskola bútorzata 1 db katedrából, 4 db asztalból, 7 db padból,  1 db fekete táblából és 1 db érckemencébôl állt. A következô esztendô­ ben a körösfôi iskolába új bútorzat került, köztük a legfontosabb az ak­ kor divatos 16 db Kuncze­féle ülôpad volt.

188 Iskolai tanszerek és eszközök leltára, 1890. E/46. KKEhmLvt.

124

Írók, mûvészek, tudósok Körösfôn

A fafaragó és varrottas háziipar megszületése és nagy sikere Kalota­ szeget  ország­világ  elôtt  ismertté  tette.  1890­ben  Herrmann  Antal egyetemi  tanár  a  kalotaszegi  Jegenyefürdôn  etnográfustelepet  létesí­ tett, ahová meghívta a magyar szellemi élet kiválóságait, köztük Balas­ sa József nyelvészt, Csánki Dezsô történész­levéltárost, Jankó János és Wlislocki Henrik etnográfusokat stb. Jankó János ekkori kutatásai alapján írta „Kalotaszeg magyar népe” (Budapest, 1892) címû mûvét, mely mind a mai napig a magyar néprajzi monográfiák legjelentôsebb alkotása. Jankó kutatásainak egyik „fôhelye” Körösfô volt, ahol anyagát Korpos Györgynétôl és Sipos Jánostól gyûj­ tötte, akiket „derék és értelmes parasztembereknek” nevezett. Sipos Já­ nos bizonyára sárvásári lakos lehetett, ugyanis Körösfôn ilyen nevû em­ ber akkor nem élt, Jankó körösfôi családösszeírásában sem szerepelt.189 Jankót gyûjtôútjaira elkísérte munkatársa, Czucza János kalotaszentkirá­ lyi igazgató­tanító is. Körösfôn ekkor végezte nyelvészeti kutatásait Ba­ lassa József, és ismerkedett a falu történelmi múltjával Csánki Dezsô. A táj néprajzi felfedezését követôen Kalotaszegen megjelentek a mû­ vészi élet jelesei is: a festôk, a fiatal építészek, a zeneszerzôk. A festôk közül elsôként 1902 augusztusában Edvi Illés Aladár neves akvarellista érkezett Körösfôre. Lelkesedése szinte határtalan: „az ünnepi ruhába öl­ tözött  nép  viselete…  színes,  ragyogó,  lángoló”  írta  egyik  levelében, majd így folytatta: „egy dúsgazdag kincsesbánya ez a Kalotaszeg, amely nem egy nyárra, hanem egy emberéletre nyújt kimeríthetetlen anyagot a mûvésznek”.190 Edvi Illés ösztönzésére jöttek Körösfôre 1903 nyarán Kriesch Ala­ dár és K. Lippich Elek. A körösfôi népmûvészet olyan nagy hatással volt a gödöllôi mesterre, hogy azoktól a napoktól fogva nevét Körösfôi Kriesch Aladárnak írta alá. Ennek a látogatásnak köszönhetô, hogy a magyar  nép  mûvészetét  bemutató  Malonyay  Dezsô  szerkesztésében 189 Jankó, i. m. VII. 190 Jurecskó László: A Malonyay­vállalkozás kalotaszegi kötetének létrejötte.

Ethnographia, 1989. 1–4., 260–277. Edvi Illés Aladár levele K. Lippich Elekhez (Segesvár, 1902. augusztus 28.)

125

megjelenô sorozat elsô kötete a „Kalotaszegi magyar nép mûvészete” lett (Budapest, 1907). Edvi Illés Aladár nagyon megszerette a körösfôieket és emberileg is közel került hozzájuk. „Olyan érzésem volt, mintha hazajöttem volna ezek közé a kedves emberek közé” – írta K. Lippich Eleknek, majd így folytatta: „Egy kutyát itt Körösfôn Piktornak hívnak. Tegnap hallottam festés közben, majd lefordultam nevettemben a székrôl. Valóságos láz­ zal  festek  mostanában.  Újabban  kapu­specialista  vagyok,  de  festek aratási jeleneteket is, kijárok az emberekkel a mezôre, néha ott is ebé­ delek.”191 Egy másik levélben körösfôi ismerôseirôl írt: „A kis Erzsók­ nak (Albert Erzsók) rögtön átadtam a képet. Láttad volna azt az örö­ möt…  Patacz  Katinak  (a  bal  oldali)  s Albert  Gyuri  Katinak  (a  jobb oldali menyecske) másnap adtam át. Pálékhoz gyakran betérek egy ba­ rátságos szóra, ha arra járok. Olyan szívesen marasztalnak mindég. Az öreg bopa »kedves barátomnak« szólít s ezt én nagy megtiszteltetésnek veszem. A Kurátorné asszony lelkemre kötötte, hogy el ne menjek va­ lahogy búcsúzás nélkül s még bíztat, hogy házasodjak meg, most nem jó az embernek egyedül lenni. A Kurátor a »kultúr« ember, tanár­úrnak szólít  engem  (Pál  Erzsikének  most  már  semmi  baja).  Jókat  mondott minap  Új­Kovács  Erzsók  (akinek  a  dalolását  a  tornácon  itt  a  szom­ szédban hallgattad). Vázlataim sokasodnak. Még soha se mentem haza olyan aratással, mint az idén. Úgy látszik Kalotaszeg embert csinál be­ lôlem. Az aratásnak már vége – valami 12 aratási akvarelem van – s most kezdôdik a hordás a bivalyokkal. Ezeket is festem s rajzolom erô­ sen. Vasárnap  szép  templomozás  lesz,  mert  úrvacsorát  vesznek,  dél­ után pedig tánc lészen. Dejha ott kirúgjuk a csûr oldalát.”192 1903 szeptemberében levélben összegezte a körösfôi termést: „Be­ széljenek a számok: 65 aquarell, 30­nál több rajz és színezett rajz, né­ hány deszka (még a tavaszról, de az is kalotaszegi) 150­nél több fotog­ ráfiai  felvétel  s  egy  vázlatkönyvbe  rajzolt  apróságok. Van  néhány  jó képtémám: a körösfôi temetôt azóta még kétszer festettem, a templom­

191 Uo. Edvi Illés Aladár levele K. Lippich Elekhez (Körösfô, 1903. augusztus 10.) 192 Uo. Edvi Illés Aladár levele K. Lippich Elekhez (Körösfô, 1903. augusztus 15.)

126

ba  menetelhez  csináltam  stúdiumokat.  Lefestettem  az  egész  falut  is, hosszan keskeny szallagban.”193 A  Malonyai­féle  kötet  anyagát  1904  nyarán  és  ôszén  gyûjtötték össze, a munkában Edvi Illés Aladár, Körösfôi Kriesch Aladár, K. Lip­ pich Elek mellett részt vettek Juhász Árpád, Telegdy Árpád bánffyhu­ nyadi rajztanár, Undi Mariska, Zichy István stb. Malonyai Dezsô cso­ dálattal  írt  a  Körösfôn  látottakról:  „Tipusnak  a  körösfôi  templomot dolgoztuk föl a héten… milyen gyönyörû a templom részleteiben is. Milyen érzéssel találta meg építôje mindazt, amit például Wagner Ottó annyi tudományos apparátussal kutat!”194 Körösfôi  Kriesch  Aladár  is  többször  visszatért  Körösfôre,  1907 márciusában írta a faluból: „Igen érdekes és kedves napokat töltöttünk. Ma a többiek Kolozsvárt vannak, én itt maradtam, hogy a freskómhoz egy­két vázlatot készítsek.”195 A neves mester többször megfestette a körösfôiek templomba vonulását. Monumentális freskója a „Templo­ mozás Kalotaszegen” az 1904­es St. Louis­i világkiállításra készült. Itt a magyar kiállítási pavilon homlokzatát díszítette a több mint hét mé­ ter hosszúságú kép, amelynek szimmetrikus központjában a körösfôi templom állt, és amelyen a népviseletben öltözött kalotaszegiek egy­ egy csoportja két oldalról haladt a templom felé. E téma visszatért az 1906­os milánói kiállításon is, ahol a „Kalotaszegiek templombame­ netele” címen mutatták be.196 A templomdombon felfelé vonuló kalotaszegiek méltóságos mene­ te Zichy István gróf képzeletét is megragadta, aki „Körösfôi templom elôtt” címen festette meg a jelenetet. A XX. század elején Körösfô a népmûvészet valóságos zarándok­ helyévé vált, a képzômûvészek a faluban országosan ismert szellemi központot létesítettek. Az említett mûvészek közül járt itt Munkácsy Mihály, Medgyaszay István, Torockai Wigand Ede, Yrjô Liipola finn

193 Uo.  Edvi  Illés  Aladár  levele  K.  Lippich  Elekhez  (Bánffyhunyad,  1903. szeptember.) 194 Uo.  Malonyay  Dezsô  levele  K.  Lippich  Elekhez  (Bánffyhunyad,  1903. szeptember. 16.) 195 Uo. Körösfôi K. Aladár levele K. Lippich Elekhez (Körösfô, 1907. március 10.) 196 Dénes Jenô: Körösfôi Kriesch Aladár. Bp., 1939, 64.

127

szobrász,  Axelli  Gallén­Kallela  finn  iparmûvész,  az  angol  Margaret Fletcher és Rose Le Quesne, Walter Crane, a preraffaeliták vezére. Kö­ rösfôn Axelli Gallén­Kallela többször is kijelentette, hogy „a dombon emelkedô  karcsú  templomnál  szebbet  még  sehol  a  világon  nem  lá­ tott”.197 A festôk nyomában  fiatal építészek csapata is megjelent Körösfôn. Kós Károly, Zrumeczky Dezsô, Györgyi Dénes, Mendel Valér, Janszky Béla  és  Kozma  Lajos  „mindnyájan  járták  az  országot  és  mindnyájan vissza­visszatértek a kalotaszegi Körösfôre” – írta 1908­ban a Magyar Iparmûvészet.198 Ezek a fiatal építészek a kalotaszegi népmûvészetben azokat az elveket vélték felfedezni, amelyek alapján az egész magyar mûvészet megújulhat. „Rajzolgattak házakat, szobákat, kapukat, fejfá­ kat és hímzéseket – írta az elôbbi cikk –, de legtöbbször mégis a körös­ fôi templom tornyát. Bele is vésôdött lelkükbe annak érzékeny vonala, a négy fiatornyával együtt, hogy azóta úgy tekintenek rá, mint a japán mûvészek az ô Fuzsijáma hegyükre. Szövetségi jegyül is használhatnák a torony képét, ha ugyan minden szervezkedésnél nem szorosabban fû­ zi össze ôket a körösfôi elvek… közössége.” Kós Károly a következô évtizedekben gyakori vendége volt Körös­ fônek, különösen 1914 után, amikor a szomszédos Sztánára a Varju­ várba költözött. A két világháború közötti években ô tervezte és építet­ te a körösfôi Református Kultúrházat, mely 1936­ra készült el. A  kalotaszegi  népmûvészet  szépsége  a  népdalkutatókat is  Kalota­ szegre vonzotta. Elsôként Vikár Béla – a fonográffal való népdalkuta­ tás úttörôje – gyûjtött Bánffyhunyadon és vidékén. A XX. század elsô évtizedében Bartók Béla és Kodály Zoltán fedezte fel Körösfôt. Bartók  Béla  megcsodálta  a  körösfôi  fafaragás  motívumainak  gaz­ dagságát, népviseletének szépségét. 1907­ben hímes bútorokat rendelt a neves fafaragótól, Pétek György gyugyitól. Elragadtatással írt édes­ anyjának 1907. július 5­én: „Micsoda öröm: véges végig minden kapu­ fán szekrényeim rózsái Hunyadtól Körösfôig. Körösfôn estefelé min­

197 G. Szabó Zoltán: Korpos György Pál lakóháza Körösfôn. Néprajzi Értesítô, LXXX, 1998, 126. 198 Czakó Elemér: Fiatal építészek. Magyar Iparmûvészet, 1908. 120–125.

128

den  kapualjban  2­3  asszonyszemély  varrottassal.  Szorgalmas  eredeti nép.  Megismertem  Péntek  György  gyugyinak  iját­fiát,  egész  házát, amely mindössze egy konyhából és egy nagyon kis rongyosfedelû mû­ helybôl áll. Naponta zivatarok, tûrhetô meleg, kápráztató népviselet.”199 A  körösfôi  bútorok  –  Bartók Amerikába  távozásáig  –  otthonának legbensôbb tárgyai közé tartoztak. Egy részük – a rámás íróasztal, a kis szekrényke, amiben kottáit tartotta, az ebédlôasztal padládával, támlás székekkel, kényelmes karosszéke, az ún. „Gyugyi­szék” – ma is látha­ tók a Bartók Béla Emlékházban Budapesten.200 Bartók annyira megsze­ rette Körösfôt, hogy – Péntek Ferencnek, Péntek György gyugyi fiának elmondása szerint – a zeneszerzô a Péntek család puszta telkére házat szeretett volna építeni, de az elsô világháború tervét megakadályozta.201 Bartók Béla három alkalommal, 1908­ban, 1910­ben és 1933­ban gyûjtött Körösfôn, összesen 60 dallamot.202 Kedvelt énekese volt Pén­ tek  Gyugyi  Györgyné,  akitôl  1908­ban  több  dallamot  is  rögzített,  az „Így kell járni, úgy kell járni, Sári Kati tudja, hogy kell járni” kezdetût, valamint a faluban akkor igen kedvelt következô éneket: Újkorában megrepedjen a csizmám Ha én járok többet a babám után Eddig is csak azért jártam én oda Mert a babám kökényszeme csalt oda. A legismertebb a „Körösfôi Riszeg alatt…” címû népdal lett, ame­ lyet ma is énekelnek a következô változatban: Körösfôi Riszeg alatt Három kislány zabot arat,

199 Demény János: Bartók Béla levelei. Bp., 1976, 118. 200 Bónis Ferenc: Bartók élete képekben és dokumentumokban. Bp., 1980. 201 Szegô Júlia: Bartók Béla a népdalkutató. Bukarest, (1956), 327. 202 Bartók Béla: A magyar népdal. Bp., 1924, 135. Lásd még Lampert Vera:

Bartók népdalfeldolgozásainak jegyzéke. Bp., 1980, 55. A Pátria felvételére vo­ natkozó adatot Domokos Máriának, a Zenetudományi Intézet osztályvezetôjének köszönöm.

129

Sej­haj zabot arat a lovának,

Szeretôt keres magának.

Körösfôi Riszeg alatt

Van egy forrás titok alatt,

Sej­haj aki abból vizet iszik

Babájától elbúcsúzik

Én is abból vizet ittam,

A babámtól elbúcsúztam,

Sej­haj úgy elbúcsúztam szegénytôl,

Mint ôsszel fa levelétôl.

Körösfôi templom elôtt

Három ágú diófa nôtt,

Sej­haj három ága, hat levele

Tilos a szeretôm neve.

Ez  utóbbi  népdal  népszerûségét,  országos  elterjedését  a  Magyar Rádió  ún.  Pátria­lemez  felvételének  köszönhette,  amelyet  1938­ban Péntek Jánosné dobos (született 1897­ben) énekelt. 1912­ben Bartókot Körösfôre Kodály Zoltán és felesége is elkísérte. Régi archív fotográfiák ôrzik e látogatás emlékét: az egyiken Bartók és a Kodály család látható a körösfôi templomban, a másikon pedig Kodály  a  templom  orgonáján  játszik.  Kodály  ekkor  íróasztalt  rendelt  Péntek György gyugyitól, amelyet a neves faragó rövidesen el is készített.203 1940 augusztusában a második bécsi döntés után Észak­Erdély újra Magyarország  része  lett.  Kalotaszeg  magyarsága  az  impériumválto­ zást természetszerûen örömmel fogadta, hiszen az számára a kisebbsé­ gi sorsból való szabadulást jelentette. Körösfô – azokban a negyvenes években  –  kiemelkedô  szerephez  jutott,  idegenforgalma  fellendült,  a vidék leglátogatottabb községeként valósággal a kalotaszegi népmûvé­

203 Eôsze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban. Bp., 1971. 49.

130

szet élô múzeuma lett. Az új magyar­világ elismeréseként 1941 decem­ berében több kalotaszegi lakost kitüntettek a Nemzetvédelmi Kereszt­ tel, köztük a körösfôi Szabó Jánosné pöszkét is.204 Ebben az idôben a politika  Körösfôt  helyenként  olyan  szerep  vállalására  kényszerítette, aminek kárát a falu lakossága késôbb, a második világháború zavaros utolsó napjaiban igencsak megszenvedte. 1941. június 15­én vasárnap Körösfô és Kalotaszeg népe nagy ün­ nepséggel  fogadta  Móricz  Zsigmondot, az  akkor  élô  legnagyobb  ma­ gyar írót. Ekkor az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal tíz kalo­ taszegi  falu  részvételével  népviseleti  bemutatót  rendezett,  ahová Móricz gépkocsival Kolozsvárról érkezett, kísérôje Kovács László, az Erdélyi Helikon szerkesztôje volt. A korabeli krónikás részletes tudó­ sításban számolt be a történésekrôl: „Nagyszélû, sárga szalmakalapját szemébe húzza Zsiga bácsi, amikor Körösfôre érve kiszáll a kocsiból és  megindul  a  faluba.  Kezében  kicsi  jegyzetkönyve  és  ceruzáját  úgy tartja  fölé,  mint  varázsvesszôt… Végigjárja  a  házakat.  Minden  lakás múzeum meg mûhely – mondja, az egyik ház varrottas, a másik faragó mûhely.  Kikérdezi  az  emberek  életkörülményeit,  a  falu  búját­baját.  A gazdasági helyzetet, a termést. Mihály János Sándor ízes kalotaszegi beszédét különösen élvezi. Az egyik csoda az volt számomra – mondja az író –, hogy a kalotaszegieknek ez a viselete és faluja ma is megvan. De a másik csoda az, hogy ebben a ruhában és faluban ilyen modern gondolkodású emberek laknak… Majd az iskolába megy, úgy ül le a kicsinyek  közé,  mintha  valamennyi  az  ô  gyermeke  lenne.  Azok  is, ahogy  körülveszik.  Kívánságára  régi  kalotaszegi  nótákat  énekelnek. Ragyogó szemmel hallgatja ôket.  A templomozás után… a falu kultúrháza megtelik emberekkel, Zsi­ ga bácsit felültetik a pódiumra, a fôhelyre, mint a jóságos fejedelem a nép körében. Albert György miniszter a lakodalmas menet násznagya egyszemélyben a falu bírája mond köszöntôt… a legfrissebb legényest Péntek  István  pistike  táncolja. A  végén  Móricz  a  körösfôiekrôl  szól:

204 Ünnepélyesen kiosztották Kolozsvárott a Nemzetvédelmi Kereszteket. Ke­ leti Újság, 1941. XII. 23.

131

»Mennyi  melegség  van  a  szemükben…milyen  okos  arcok  ezek,  mi­ lyen szép magyar fajta…s ebben bízom én.«”205 Az  ünnepség  házigazdái  Horváth  Elek,  az  Országos  Magyar  Ide­ genforgalmi  Hivatal  kolozsvári  vezetôje, Tôkés Tibor  helybeli  refor­ mátus lelkipásztor, Albert György miniszter bíró és természetesen a falu lakói voltak. A  vendégek  sorában  a  tudósítások  megemlítették  Charles  Claudon francia konzult és feleségét, báró Kemény János írót, Rácz Valit, a nép­ szerû színmûvésznôt és a vármegye, valamint Kolozsvár város több tiszt­ ségviselôjét. Az  eseményekrôl  beszámolt  Gecse  Sándorné,  a  budapesti rádió közismert bemondónôje, a Magyar Filmiroda felvételeket készített. A pénzdíjas kalotaszegi divatbemutatóra 515 személy jelentkezett, a zsûri tagjai Szabó T. Attila dr. egyetemi tanár, Szopos Sándor festô­ mûvész, Váczy Péter dr. egyetemi tanár, Kovács László dr. intézeti ta­ nár, Haáz Ferenc egyetemi tanársegéd és Folyovich Ede mérnök vol­ tak. A fôdíjat Tamás Györgyné körösfôi menyecske viselete nyerte.206 Az ünnepség valóban felemelô és látványos volt, a költôi tollak hí­ ven tükrözték a falu színes képét, hangulatát: „Az út két partján húsz­ harminc házhely, úgy összepréselve, hogy szoronganak, mint a lovak a ménesben.  A  házsorok  itt  egymásból  kígyóznak  s  a  házak  magasra emelt  homlokzatából  méltóság  sugárzik,  a  kapuk  cifra  fafaragásából meg  gazdag  képzelet.  S  a  leányok  és  menyecskék  színes  csoportjai! mintha óriásira nôtt virágcsokrokkal lenne a falu teleszórva… ahogy a hegyen vigyázó templomból ereszkednek le, mintha egy virágos rét in­ dult volna meg a falu felé…”207 Körösfôt ezekben az években több hivatalos küldöttség is felkeres­ te. 1943. június 1­jén áldozócsütörtökön finn sebesült katonatisztek lá­ togattak  a  faluba,  a  küldöttséget  Inczédy­Joksman  Ödön  dr.  fôispán, Keledy Tibor dr. Kolozsvár polgármestere, Pietro Tromben olasz kon­ zul és német katonatisztek kísérték. A vendégeket Albert Gyuri János 205 206

Horváth Elek: Móricz Zsigmond Kalotaszegen. Erdélyi Helikon, 1942. 10. Bíró  János:  Filmmel­rádióval  Körösfôn.  Keleti  Újság,  1941.  VI.  17.  és Nagy György: Kötôdések és kapcsolódások. Jegyzetek Móricz­fényképekhez. Ko­ runk, 1979. 5. 207 Horváth, i. m.

132

bíró házánál a fôispán és Tôkés Tibor lelkész üdvözölte, ebbôl az alka­ lomból Körösfô látképe a finn sajtóban is megjelent.208 1943  nyarán  Erdélyben  forgatták  a  „Kalotaszegi  Madonna”  címû filmet, a külsô felvételek Borszéken, Kolozsváron, Szovátán, Bánffy­ hunyadon,  Sztánán,  de  elsôsorban  Körösfôn  készültek. A  Széfeddin Sefket  bey  regényébôl  készült  szerelmi  történet  fôszerepeit Adorján Éva (Nóra) és Sárdy János (Hegyi Iván) játszotta, de felléptek benne a Kolozsvári Nemzeti Színház mûvészei is: Tompa Pufi (Gazsi), Rajnay Elly (Pendzsi), Czoppán Flóri (Amálka), Benes Ilona (özv Enyedyné) és Sallay Kornélia (a kurátor leánya). A filmen látható a körösfôi temp­ lom  (a  történetben:  Kalotafô),  a  piacon  rendezett  kalotaszegi  vásár, mulatság, lakodalom, valamint sok­sok körösfôi, akik a népes statisz­ tériát alkották. Buday Dénes dalát, a „Rózsalevél” címût Sárdy János énekelte, ez a melódia hosszú idôn keresztül ismert sláger volt.209 Körösfôn  –  a  negyvenes  években  –  több  rövidfilm  is  készült,  1940 ôszén a „Kalotaszegi lakodalom” Endrôdi Mihály rendezésében, amely­ ben  körösfôiek  játszottak,  a  menyasszony  Bazsó  Erzsébet,  a  vôlegény Péntek János dobos, a vôfélyek Albert András és Hencz Albert voltak.  1942­ben forgatták „A Kalota partján” címû színes filmet a szép le­ ány és a szegénylegény szerelmérôl Bazsó Erzsébettel és Szentiványi Béla  színmûvésszel. A  külsô  felvételek  Kalotaszentkirályon  a  temp­ lom elôtt, az Ady­fánál és Körösfôn a Bedecs utca végén – ahol az aká­ cokkal és borostyánnal szegélyezett út csodálatosan szép virágos rétre nyílt – készültek.210 Ezekben az években Körösfô gyakori vendégei voltak azok a tudós­ kutatók,  akik  késôbb  írásaikkal  jelentôsen  gazdagították  Kalotaszeg tudományos irodalmát, mint az etnográfus Csete Balázs, Nagy Jenô, Tárkány Szûcs Ernô, a nyelvész Szabó T. Attila, a történész Kelemen Lajos, a természetbúvár Xantus János és a geográfus Tulogdy János. Végül felvetôdik bennünk egy kérdés: vajon Körösfôrôl az erdélyi irodalomban ki írt a legszebben, ki írta a legszebbet? Válaszunk kétség­ 208 Nagy Elek (Méhes György): Meleg testvéri szeretettel fogadta Kalotaszeg népe Kolozsvár kedves finn vendégeit. Keleti Újság, 1943. VI. 5. 209 Széfeddin Sefket bey: Kalotaszegi Madonna. Bp., 1944. 210 Adatközlôm: Albert Andrásné Bazsó Erzsébet (született: 1923).

133

kívül Dsida Jenô költô, akit – mint annyi más mûvészt – szintén a temp­ lomba vonuló körösfôiek csodálatos látványa ihletett meg: „A dombra kanyarodó  úton  színes  csoportok  igyekeztek  szaporán.  Délceg  legé­ nyek, ruganyos lépésû, sudár leányok, pirospozsgás gyerekek és meg­ fontolt öregrendûek. Valamennyien ünneplôben: a legszebb magyar tí­ pus,  a  legszebb  magyar  népviseletben. A  színek  tobzódása,  versengô virítása és tökéletes harmoniája több volt, mint piktúra: zene volt. Az üde és idillikus élet ünnepivé fokozott szimfóniája. Láttam azóta más népek viseletét, királyi díszfelvonulásokat, de ehhez a szépséghez fog­ hatót azóta sem… Ezért az arisztokratikus, nagyszerû népért érdemes élni és dolgozni. Kalotaszeg a magyar nép esze és szíve.”211

Befejezô gondolatok A második világháború után a falu félve­reménykedve megkezdte új életét. Másként nem tehetett. A kalotaszegi magyarság újra kisebbségi sorsba jutott. A hatalom kezdetben demokratikus elveket hangoztatott, de az 1947­es párizsi békeszerzôdés aláírása után szépen hangzó ígére­ teirôl elfelejtkezett. A diktatúra éveiben a kalotaszegi magyarság megélte a „legkisebb­ ségi sorsot”, számára a felemelkedés útjai csaknem teljesen bezárul­ tak, az elhelyezkedés reményei megfogyatkoztak, az elkallódás esélyei megnövekedtek. Körösfôn – a nemzetiségéhez, vallásához és hagyo­ mányaihoz  ragaszkodó  magyar  faluban  –  a  hatalom  és  annak  helyi képviselôi különösen agresszívek voltak. Ezekben az években – a szorgalmas körösfôi nép munkája révén – természetesen eredmények is születtek: bevezették a faluba a villanyt (1951), felépült a famegmunkáló kis üzem (1963), az emeletes iskola (1965). Az erôszakos kollektivizálás (1961) azonban teljesen tönkre­ tette a falu mezôgazdaságát, a hatalom pedig az embereket megfosz­ totta legdrágább kincsüktôl, a szabadságuktól.

211 Dsida Jenô: Az elveszett ló. In: Hunyadi Csaba (szerk.): Erdély lelke. Sze­ ged, 2003, 165.

134

1989­ben újra fordult a történelem kereke, az új helyzetben a nép a termôföld tulajdonosává vált, és részben visszanyerte személyes sza­ badságát. A társadalom új érvényesülési lehetôségeket kínált, megnyílt az út a felemelkedéshez, de sajnos az elszegényedéshez is. Megnöve­ kedett az egyéni vállalkozások száma, a kenyéradó munka lehetôsége, de sajnálatos módon gyengült a falu összetartó ereje, a széthúzás káros hatása mind jobban érezhetôvé válik. A nemzetiségéhez, szülôföldjé­ hez ragaszkodó, szorgalmas körösfôi nép bizonyára a következô évti­ zedekben is megleli helyét ebben a vajúdó világban.

135

Mellékletek

Körösfô elsô összeírása (1640. március 23.)

Név Fiú 1. Tamás István – 2. Péntek Tamás 4 3. Bocz János 1 4. Lukács János 1 5. Balás István – 6. Német Istvánné 1 7. Varga Gergely – 8. Lôrincz András 1 9. Kovacz Máté 1 10. Nagy Jakab 1 11. Boros János – 12. Varga Máté 4 13. Péntek Miklós 4 14. Német Márton 1 15. Bocz Jakab 2 16. Boczi Ferenc 1 17. Fekete Balázs 1 18. Demeter Ferenc – 19. Császár Márton – 20. Császár Gergelyné – 21. Lôrincz Pálné 3 22. Máthé Gergely – 23. Mihály János – 24. Mihály Gergely 1 25. Kovács János – 26. Pétek Mátyás 3 27. Bocz Jánosné – 28. Antal András – 29. Luca Mátyás 4 30. Márton Kovács – 31. Hada István 1 32. Miklós István 2 33. Illyés Márton 1 34. Adorian Gergely 1 35. Gyalai János 2 36. Balas Georgi János 3 37. Boldisár Gergely 1 38. Korpos Márton 2 39. Albert Mihály 1 40. Korpos Miklós 3 41. Georgi János 1 42. Kelemen Ferenc 2 43. Fekete István 2

Ló Ökör Tehén Ünô Sertés Juh Méh Egyéb feljegyzés 1 6 3 2 6 – 6 Bíró 1 12 – 2 8 75 3 – – 1 4 3 – – 1 3 2 – 1 – – – 2 – – 4 – 4 – – 2 1 3 – – Özvegy – – – – 2 – – Nôtlen, az apjával lakik – 3 2 2 3 – – – 3 2 1 – – – 1 – 2 – – – – Koldus 1 4 4 2 3 10 – – – – – 1 – – 1 10 5 2 5 – – – 4 1 – 4 – – – 3 – – – – – – 2 2 5 3 – 1 – 6 3 1 3 – 2 – 6 2 1 2 – – Nôtlen – 2 2 2 1 – – – – 1 – 3 – – Özvegy – 2 – 6 6 4 – Özvegy – – 1 – – – 2 Darabant 1 6 3 – 4 – 2 1 3 2 – 1 1 1 Darabant – 2 1 2 1 – – Nôtlen, az öccse Pál – 6 3 – 2 – – – – 1 – – – – Özvegy öregasszony – 4 2 2 4 – – Nôtlen öccse Jancsi – – 1 3 4 – – – – 2 – 1 – – Kovács – 2 2 – 3 – – Beteges – 2 2 4 4 – 3 – 4 2 4 1 – – – 4 3 3 4 – 12 – 8 3 2 2 – 1 – 6 5 2 5 – 2 – 6 2 3 3 – 2 1 4 2 2 4 – 4 1 4 3 1 1 – – – 8 4 2 2 – 13 Öccsével Jánossal – – 1 2 1 – – Darabant – 3 2 2 – – – – – 1 2 2 – –

139

Név

Fiú

Ló Ökör Tehén Ünô Sertés Juh Méh

44. Korpos György

1

1

2

–

–

1

–

–

45. Péter István

–

–

6

3

1

4

–

3

46. Balas János

–

–

6

2

–

5

–

5

47. Thamás Pál

–

–

4

4

3

4

–

13

48. Kelemen Mátyás

1

–

4

2

–

5

–

–

49. Ferencz Mihály

3

–

6

4

–

5

–

–

50. Korpos János

1

1

9

3

–

5

–

21

51. Tot Demeter

1

–

5

1

1

2

–

3

52. Demeter András 

3

– 

7 

1 

1 

5 

– 

– 

Egyéb feljegyzés Darabant

Egy öccsével Ferenccel

Forrás: Jakó Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriumai. Kolozsvár, 1944, 67.

140

Egyházi javak összeírása  (Körösfô, 1754. március 22.) Ad 1­mum. Tudjuk bizonyosan, hogy falunkban vagynak a reformata ecclesianak parochiális fundusai: 1. Amelyen  actu  Kibédi  Benedek  nevû  prédikátor  lakik,  melynek vicinusa délrôl  Németh  Márton,  nyugatra  Korpos  András  széle  16, hossza 20 kir. öl. 2. A második parochiális fundusa ezen ecclának vagyon a Kôkeri­ tésben lévô ugyan Kôtemploma ajtaja elôtt a hegyen, melyben régetén szokott volt a papja lakni mig a háborús idôket szenvedhette. Vicinusa minden felôl a falu szabadja. Széle 116 hossza 126 királyi öl. Ahol pediglen ezen ecclanak oskolamestere lakik, nem parochiális fundus, hanem a falu szabadjából fogott hely. Szántóföldek Vagynak  határunkon  szántóföldek  is  a  megirt  parochiális  fundus után, mellyek a prédikátora számára coláltatnak mindezideig. Zsobok felôl való fordulóban: 1. Vagyon a Bánya nevû völgyben minden felôl az Albert nevû job­ bágyok földe szomszédjában capit. metr. 6. 2. Vagyon a Zsoboki útban egyfelôl az Esztánai út, másfelôl Balogh András szántóföldje vicinitásiban metr. 10. 3. Vagyon az Oláh Nádas felôl való fordulóban az Oláútnál, min­ denfelôl a falu forgónyilai vicinitásiban metr. 9. 4. Vagyon a Rakottyásnál keletre a falu forgóföldei, nyugatra Antal András vicinitásiban metr.  5. Vagyon a Mélykútban Balázs András és Antal András vicinitásiban. 6. Vagyon a Deréte felôl való fordulóban Magyaros kútnál, keletrôl a falu oszlóföldei, nyugatról Albert András vicinitásiban metr. 16. Vagyon még határunkon olyan földek, melyek sohasem a prédiká­ tor számára birattanak, sem pediglen ezen falunak földesura számára nem  dézsmáltattanak,  hanem  ezen  reformáta  ecclesia  templomának számára, úgy értük és úgy vagyon, úgy is hallottuk atyáinktól.

141

1. Vagyon a Zsobok felôl való fordulóban a Veresdombon, keletre ugyanezen  ecclának  parochiális  fundusa  után  járó  szántóföldje,  nyu­ gatról Kovács János, mely földet bir ma a megnevezett dezmában Ist­ ván Mihály metr. 3. 2. Vagyon  mindjárt  e  mellett  a  megirt  vicinitásokban,  ma  szántja vagy birja Balogh András metr. 3. 3. Vagyon a Deréte felôl való fordulóban az Újhatárban egyfelôl a Derétei határnak szélében, másfelôl ezen falunak oszlóföldeinek végei vicinitusokban, Német Márton birja. Rétek: Tudjuk bizonnyal, hogy ilyen természetû szénarétek is vagy­ nak határunkon a parochiális fundus után, melyek a pap számára ka­ száltatnak: 1. Az Oláh­Nádas felé való fordulóban a Mélykútban mindenik fe­ lôl az Antal András vicinitásiban curr. 1 és 2. 2. Vagyon a Derite felôl való fordulóban a Paracskó nevû völgyben délrôl Kovács Márton északról a faluföldei, melyek bizonyos embere­ ké curr. 2. 3. Vagyon a Fülöp rétiben a Nyárszói határszélben, másfelôl a falu kaszáló rétei vagynak körülötte currum 1 és 2. 4. Vagynak a kertben mintegy három mereklyére (?) való hely a Ba­ lázs András és Bucsi István vicinitásiban. Ad. 5­tum supra dictum est (dézsmát, taxát adnak­e?). Ad. 9­num Vagyon ezen reformáta ecclának pénzbeli fundusa inte­ resre kiadva F1. H. 143. A prédikátor díjlevele Ad 1­um tudjuk bizonnyal, hogy ezen körösfôi reformata ecclaban eleitôl fogva eszerint vagyon a papnak fizetése: 1­mo minden házas ember különösen fizet annuatim akármennyien légyenek egy háznál 1 kalongya búzát. 2­do aeque minden pár ember egy kalongya zabot. 3­tio aeque minden pár ember husz pénzt. 4­to házasságbéli esketésért ha külsô leányt hoz a legény 3 máriást, ha a faluból vészen pediglen semmit.

142

5­to keresztelésért fiugyermektôl egy kakas, leánygyermektôl egy tyúk és 1 kenyér. 6­to temetésért vagy halott felett való prédikációért 3 máriás. 7­mo fát annyit ád az eccla amennyivel megéri. 8­ve két szénarétét megkaszálja az eccla és készen prezentálja. 9­no 16 véka ôszbúzáját elveti és be is takaritja az eccla. 10­mo ezeknek felette az egész körösfôi határnak dézmájának ne­ gyed része mindenbôl a református papé eleitôl fogva. Az oskolamester díjlevele Az  oskolamesternek  pediglen  fizet  az  egész  eccla  20  véka  búzát, minden pár ember fél véka zabot, egy kenyeret, harangozásért egyszer fôz neki egy esztendôben. Temetésért mikor a pap prédikál 4 polturát, mikor pedig nem prédikál 8 polturát. Ad az egész eccla esztendônként 5 szekér fát. A vagyon összeírás tanúi a következôk: 1. Testis Stephanus Korpos annorum 56, 2. Martinus Németh (73), 3. Martinus Kováts (66), 4. Andreas Antal (65), 5. Joannes Kováts (58), 6. Martinus Péntek (55) juratus possesion, 7. Franciscus Antal (58), 8. Joannes Antal (58), 9. Andreas Balog (48), 10. Georgius Antal (50). Hi singuli sunt iobagiones titulati Dionisii Bánffi in totali et integrali ejusdem possesione Körösfô commorantes. Forrás: Inventarium, 1754, I/2.

143

Conscriptio Possesionis Körösfô (1780)  (Telkek és házak összeírása) 1.  Stephanus Tamás, filius:  Pál  16  annorum,  György  13  annorum. 1  antiqua  sessio:  in  vicinitatibus  ab  una  az  Utza,  ab  alia  Junior György János, Long. org. 59, lat. org. 45 2. Vagyon rajta régi Borona Ház, Tsûr, Pajta Szalmával fedve. 2. Joannes Tamás

Frater uxor. Dionisius, filius Márton 2 annorum.

1 antiqua sessio: in vicinitatibus ab una az Utza, ab alia a R. Pap,

Long. org. 45, lat org. 29. Vagyon ezen Sessio körül jó létses kert, Ház, Tsûr és Pajta Szalmával fedve, a Ház Sendellyel. 3. Andreas Mihály, filius György 14, János 6, András 3 annorum. 1 antiqua és 1 deserta sessio, 1 leguminalis hortus, In vic. ab una Péntek Ferenc, ab alia az Árok, Long. orgia 33, lat. orgia 20. Vagyon Sessioján Ház, Tsûr, pajta Szalmával fedve létses kert. Deserta: in vic. ab una Péntek Ferenc, ab alia az Utza, Long. org. 72, lat. org. 30. Zá­ logban bírja Péntek Ferenc in flor. 30 ab Annis 5. Pomarium ejusdem in vic. ab una az Erdô, ab alia a Kert. Long. org. 35, lat org. 15. 4. Franciscus Péntek jun., filius Márton 9 annorum.

Frater uxor. Joannes. 

1 antiqua, 1 nova sessio, 1 leguminalis hortus.

In vic. ab una Tamás János, ab alia Péntek András, Long. org. 50,

lat. org. 30. Vagyon ezen Session Borona Ház, Tsûr és Pajta Szalma fedél alatt. Ejusdem Nova Sessio. Appertinentis in vic. ab una az Utza, ab alia a Patak. Longa ort. 39 2, lat. org. 25. Új Szalma fedelû Ház és Szin van rajta. Ejusdem Leguminalis in vic. ab una Mihály János és a Patak, Long. org. 22, lat org. 7. 5. Andreas Péntek, filius János 12 annorum. 1 antiqua sessio: in vic. ab una az Utza, ab alia az Erdô. Long. org. 80 2, lat org. 23. Vagyon ezen Session Borona Ház, Tsûr és Pajta Szal­ ma fedél alatt kerittetik létses kerttel.

144

6. Martinus Kováts, filius István 14, Márton 12, Pál 8, János 4 anno­ rum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  az  Utza,  ab  alia  a Völgy  pataka. Long. org. 58, lat org. 30. Vagyon ezen Session egy Szalma fedelû Ház Boronából, létzes kert. 7. Stephanus Antal sen., filius Pál

Ejusdem filius uxor Joannes.

1 antiqua sessio: in vic. ab una Völgy pataka és az Utza. Long. org. 52,

lat. org. 30. Vagyon rajta Borona Ház, Tsûr és Pajta Szalma fedél alatt. 8. Stephanus Mihály, filius János 8, István 6, András 3, Pál 2 annorum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  az  Utza,  ab  alia  a Völgy  pataka. Long. org. 29 2, lat. org. 29 2. Vagyon rajta Borona Ház, Sövény Pajta Szalma fedél alatt. 9. Joannes Mihály, filius András 3 annorum.

Ejusdum frater caelebs Michael.

1 antiqua sessio: in vic. ab una az Utza és Völgy pataka. Long. org.

51, lat. org. 26. Vagyon ezen session Borona Ház, Tsûr és Istáló és jó létses kert. 10. Martinus Pál, filius Márton 5 annorum. 1 antiqua sessio: in vic. az Út és a Völgy pataka. Long. org. 66, lat. org. 33. Vagyon rajta Sövény oldalu rossz Ház, Tsûr, rossz kert körülötte. 11. Stephanus Péntek Ejusdem filius uxor. Georgius 1 antiqua sessio, 1 deserts sessio, 1 leguminalis hortus. In vic. ab una a Völgy pataka, ab alia az Utza. Long. org. 58, lat. org.  25  2.  Vagyon  rajta  Borona  Ház,  Sövény  Pajta,  Tsûr,  Gabonás Sendellyel fedve. Ejusdem Deserta: in vic. ab una a rea rugó Sessio, ab alia Tamás  Ferenc,  long.  org.  54,  lat.  org.  31.  Leguminalis  hortus  in vic. ab una Balázs István ab alia az Utza. Long. org. 10, lat. org. 10. 12.  Joannes Korpos, filius Márton 16, András 14, István 10, Tamás 8, Péter 5, Ferenc 2 annorum. 1 antiqua sessio: in vic. ab una a Völgy pataka, ab alia Antal István jun. Long. org. 100, lat. org. 23. Találtatik ezen session Borona Ház Szalmával Gabonás Sendellyel fedve s létszes kert körülötte. 13. Stephanus Antal jun., filius Márton 11, István 8 annorum. 145

Ejusdem frater uxor. Andreas, filius János 4 annorum.

Fratres non consanguinei György 17, András 15 annorum.

1 antiqua sessio: in vic. ab una Korpos János, ab alia Balázs István,

Long. org. 82 2, lat. org. 18 2. Vagyon ezen session Borona Ház, Tsûr s Pajta Szalma fedéllel és létszás kert. 14. Vidua Andrea Balasiana, filius István 19 annorum.

Ejusdem filis uxor. Georgius.

1 antiqua sessio: in vic. ab una Antal István, ab alia György Mihály,

Long.  org.  49.  lat.  org.  20.  Borona  Ház,  Tsûr  és  Pajta  vagyon  rajta Szalmával fedve. 15. Vidua Stephanus Györgyiana, filius Mihály 24, Márton 10 anno­ rum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  Balás Andrásné,  ab  alia  az  Utza, Long. org. 40, lat. org. 16. Szalmával fedve Borona Ház, Tsûr s Pajta vagyon rajta, letzes kert körülötte. 16. Andreas Márton, filius Pál 5 annorum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  a Völgy  pataka  ab  alia  az  Utza. Long. org. 70, lat. org. 30, Vagyon rajta Borona Ház, Tsûr s Pajta Szal­ mával fedve, kerittetik létzás kerttel. 17. Andreas Kováts jun., filius Márton 5 annorum.

Ejusdem frater minor András 4 annorum. Celebs Georgius.

1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  a Völgy  pataka,  ab  alia  az  Utza.

Long. org. 61, lat. org. 59. Jó borona Ház, Tsûr s Pajta Szalmával fedve vagyon rajta. 18. Andreas Kováts sen., filius Pál 20, István 18 annorum. Ejusdem frater vidua, filius Joannes, György 4, András 12 annorum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  az  Utza,  ab  alia  Tamás  András. Long. org. 95, lat. org. 25. Szalmás Ház, Tsûr, Pajta s Sendellyes Ga­ bonás van rajta, keríti létzás kert. 19. Andreas Tamás, filius András 20 annorum. Ejusdem filius uxor. Georgius. 1 antiqua sessio: in vic. ab una Kováts András sen., ab alia Kováts János jun. Long. org. 60, lat. org. 25. Két Borona Ház, Tsûr és Istáló vagyon ezen a session létzás kert körülötte. 20. Joannes Kováts jun. Filius András 12, János 8 annorum. 146

1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  Tamás András  és Albert András, Long. org. 58 2, lat. org. 26. Borona Ház, Tsûr, Istáló Szalmával és Borona mihellye Sendellyel fedve rajta. 21. András Albert, filius István 9 annorum.

Ejusdem frater uxorat. Joannes.

1 antiqua sessio: in vic. Kováts János jun. és az Utza. Long. org. 56,

lat. org. 16. Vagyon ezen Session Szalma fedelû Borona Ház, Tsûr és Istáló, létzás kert. 22. Franciscus Tamás, filius István 10, Márton 7 annorum. 1 antiqua sessio: in vic. ab una az Utza, ab alia Péntek István kaszá­ lója. Long. org., 55 lat. org. 19. Rossz Borona Ház s Pajta vagyon rajta Szalma fedél alatt. 23. Paulus Antal, filius János 10 annorum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una Antal András  partibus,  ab  alia  a puszta kaszáló. Long. org. 94, lat. org. 40. Vagyon ezen Session Boro­ na Ház, Tsûr és Pajta Szalma fedél alatt. 24. Andreas Antal, filius István 22, János 10, András 6 annorum. 1 antiqua sessio, 1 deserta sessio: in vic. ab una Antal Pál partibus, ab alia Korpos István kertje. Long. org. 93, lat. org. 22. Borona Ház, Tsûr és Istáló van rajta Szalmával fedve. Ejusdum deserta: in vic. ab una Antal Pál, ab alia Péntek Ferenc. Long. org. 92, lat. org. 15. 25. Stephanus Korpos, filius Pál 8, András 4 annorum. Ejusdem frater uxor. Franciscus, filius János 3, György 2 annorum. 2 antiqua sessio: in vic. ab una Kováts János, ab alia az Utza. Long. org. 90, lat. org. 35. Szalma fedelû Borona Ház, Tsûr, Pajta és Gabonás vagyon rajta. Ejusdem in vic. ab una, ab alia Kováts János és Antal Fe­ renc. Long. org. 105, lat. org. 11. Sendellyes Borona Ház, Tsûr és Pajta Szalmával fedve rajta. 26. Joannes Kováts

Celebs ejusdem fratres consangvinei Joannes és Martinus.

1 antiqua sessio: in vic. ab una Korpos Ferenc, ab alia Korpos Ist­

ván. Long. org. 103, lat. org. 28. Borona Házak, Tsûrök és Pajtájok va­ gyon rajta Szalmával fedve. 27.  Franciscus Antal, filius István 7, Ferenc 5, András 3 annorum. 147

Ejusdem frater uxorat Georgius, filius János 15, György 12, András 3, Márton 1 annorum. 1 antiqua sessio: in vic. ab una Korpos Ferenc, ab alia Bódis Már­ ton. Long. org. 109, lat. org. 20. Borona Ház, Tsûr és Pajta Szalma fe­ dél alatt vagyon rajta. 28. Martinus Bódis, filius Dienes 28 annorum.

Ejusdem filii uxor. Joannes et Martinus, filius István 6 annorum. 

1 antiqua sessio: in vic. ab una Péntek Mihály, ab alia Antal Ferenc.

Long. org. 110, lat. org. 20. Szalma fedelû Borona Ház, Tsûr, Istáló, Gabonás van rajta körülkerítve létzás kerttel. 29. Michael Péntek, filius Márton 20 annorum. 1 antiqua sessio, 1 hortus leguminalis: in vic. ab una Bódis Mihály, ab alia Márton János. Long. org. 105, lat. org. 22. Borona Ház, Tsûr, Pajta és Gabonás van rajta Szalmával fedve. Ejusdem Leguminalis in vic. ab una Péntek Ferenc, ab alia az Istáló. Long. org. 23, lat. org. 6 2. 30. Vidua Stephanus Martoniana, filius János 22 annorum. Ejusdem filius uxorat Stephanus, filius István 1 annorum. 1 antiqua sessio: in vic. ab una Péntek Mihály partibus, ab alia Pén­ tek Ferenc. Long. org. 85, lat. org. 24. Találtatik Borona Ház, Tsûr és Pajta ezen a session Szalma fedél alatt. 31. Franciscus Péntek, filius István 19 annorum.

Filii ejusdem uxor. Tamás et Joannes, filius János 2 annorum.

1 antiqua sessio, 1 hortus leguminalis: in vic. ab una Tamás János,

ab alia Márton István. Long. org. 80, lat. org. 18. Vagyon ezen Session Borona Ház, Tsûr két Istáló Szalmával, Gabonás pedig Sendellyel fed­ ve. Ejusdem hortus leguminalis in vic. ab una Mihály András, ab alia a Sikátor. Long. org. 18, lat. org. 14, létzás kert körülötte találtatik. 32. Georgius Korpos filius Pál 22 annorum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  Péntek  György  ab  alia  az  Utza. Long. org. 98, lat. org. 38. Vagyon ezen a session Borona Ház, Tsûr és Istáló Szalmafedéllel. 33. Georgius Péntek, filius András 15 annorum. 1  antiqua  sessio:  in  vic.  ab  una  a  Hágó  pataka  ab  alia  Korpos György. Long. org. 103, lat. org. 30. Ezen is Borona Ház, Tsûr és Szal­ mával fedett Istáló vagyon. 148

34. Joannes György sen., filius István 22, János 10 annorum.

Ejusdem filius uxorat Andreas.

1 antiqua sessio: in vic. ab una Tamás István ab alia a Falu utzája.

Long. org. 43, lat. org. 17. Szalma fedelû Borona Ház, Tsûr és Istáló vagyon ezen session. Hurubista jobbágy: Samuel Máró, filius Mihály 17 annorum. Forrás: ConscrKf, 1780. F. 234. X/b. szekrény, Fasc. 36. N. OL.

149

Conscriptio Czirakyana (Körösfô, 1820. április 18.) 1–2. kérdés…, 3. Mû itten a Méltóságos Gróf és gubernátor (Bánffy György) mint pedig a Mlgs Eszterházi N. János úr Eo Exelencziájok Részére adunk két csirkét, 20 Tojást, 12 kr. titulo strasa pénz és mind ezeket az Inqui­ linusok, subinquilinusok az az Hurubások az ôket illetô Részben szok­ tunk adni rend szerint 3­rom forintot. 4. A  Határ  középszerû  termésû  helynek  mondhatjuk,  három  fordu­ lónk vagyon hegyes völgyes a Trágyát megkivánja, az egyik fordulónak mely neveztetik Új Határnak ez soványabb a másik kettônél és etzer s mint kisebb is (1 véka vetésrôl egy kalangyát, 1 kalangyából 4 vékát ad). Rétyeink  vadnak  kétszer  és  tsak  egyszer  kaszálhatók,  mikoron  a munkáját jól talályuk alkalmas jó szénát teremnek, egyrészen sarju is kaszálható. Magában a Helyiségünkben vásárjaink nincsenek, hanem közel vásá­ ros helyeink Bánffyhunyad az hol mindenünket eladhattyuk és a szüksé­ geseket megvehettyük, terhelt szekérrel is két óra alatt oda mehetünk jó úton, minden héten egy­egy nap vásár szokott lenni, marhák is hajtatnak, ezen helyütt esztendônként hat országos vásárok is tartattanak. Másik vásáros helyünk Magyargyerômonostor, az hol minden hé­ ten egy­egy napi hetivásár szokott tartattni. Gabonáinkat és a megki­ vánt apróságos szükségeinket megszerezhetjük. Szabad királyi város Kolozsvár ide hozzánk két stáció, melynek út­ ja nagyobb résziben tsinált, a több része is munkában vagyon. Országos vásáraink ide két stacióra Zilah, egy és fél stációra Gyalu, két stacióra Kolosmonostor, fél stacióra Magyar­Nagy­Sombor, Nagy­ almás egy stació. Mind teheneinknek, mint tulkeinknek és egyébb nagyobb apró marhá­ inknak elegendô pasenummunk vagynak, minden esztendôben a két mél­ tóságos udvar a mi határunkon levô Cserés Ökör Tilalmasunkon fellyül a magok allodiális havasokból elegendô pasenummot szakasztanak. Fû pe­ dig terem olyan rajta, amelyeken marháink becsülettel élhetnek. 150

5. Itatóhelyeink jó vagyon. 6.  Mind  épületre,  mind  tûzre  vagyon  elegendô  erdônk  az  falunk mellett, közel lévén könnyen hozhatjuk. Hivják Cserésnek. Ezen felül épületre még a két méltóságos udvar az allodiális havasokból, melyet neveznek Komornyitsának, a szükségig ad elegendô fákat, hanem ez messzebb és rosszabb úton hozható. Sôt még ezen havasokból 12 száll fát is szoktak adni kereskedésre, a fákat pedig ingyen szokták adni. 7. A határunkon levô Cserés erdônken makkot termô fáink vagynak, sertéseink számára, földesúrainknak fizetünk egy­egy sertésért 12 kraj­ cárt. A bôv makk idején, amelyikünknek tiz sertéseink vagynak, adnak egyet a tizbôl. 8. Királyi vagy fiskális dezsmát itten semmibôl, se gabonából sem méhbôl csak a bárányból adunk. Gyümölcsöseink, káposztás és vete­ ményes kerjeink vagynak benn helyiségünkben. 9. Sókamara Hunyadon van, Kolozsi aknából sót hozhatunk, mikor egyéb dolgainktól érkezhetünk. Regiát kapunk. Fogadónk nincs. Ken­ der áztatásra való hasznos tóink vagynak elegendôk. Malmaink vagy­ nak kettô, egyik helyiségünké, a másik egy parasztemberé. Beneficiumaink határainkon vad gyümölcsfáink, ecetnek való. Szolgálatunk minden héten három napot, az ökrösök ökörrel, kik­ nek van 4 ökörrel, kiknek tehetségük kevesebb cimborában kettôvel. Kik marháikból kifogytak valamely csapás által, gyalogszerben. Ezen felyül a falus birók szolgálatját egy­egy gyalogszerrel pótolják. Az úr­ szolgálatra menetelünk és jövetelünk feltudódnak szolgálatba. Minden naturákból búzából, zabból, borsóból, kenderbôl és egyéb határunkon megtermett gabonákból dézsmát adtunk. Úgy a bárányok­ ból is, egyébbôl semmibôl. Puszta telek az egész helyiségben egy szín alatt nincsen. Szent Mihály naptól újesztendeig kocsmálás szabad. Úri szolgálat és prestáció összevetése: 1. Szolgálunk napszámot: 6400 nap 2. Adnak kappanokra való csirkét: 89 3. Karácsony tojás: 890 4. Fonnak kendert fontal: 150 5. Készpénz, strada pénz: 10 Rhénes forint Falusbíró: Tamás István

151

Esküdtek: Péntek Márton, Korpos György, Kováts András, ifj. An­ tal András, Idôsb Antal András, Mihály András, Kováts Márton, Tamás András, György Mihály, ifj. Péntek György, Közép Antal András Conscriptio Czirakyana (tabelláris rész) Név

Belsô telek,  bécsi mérô

Szántó,  hold

Kaszáló (ható), hold mindig 

néha

Bánffi György jobbágyai (coloni) 1. Mihály János

3

15a

1a

48

2. Péntek János

3a

13s

1a

4s

3. Péntek András

4s

16

1d

48

4. Mihály Márton

1s

14b

1b

48

5. Id. Péntek György

1c

12d

1d

3s

3

12a

1c

38

7. Ifj. Péntek György

1d

17c

1c

28

8. György Mihály

1s

15c

1b

2s

9. Péntek György

3

11c

1b

3f

10. Kovács György

48

14f

1b

3a

11. Antal István

4d

11f

18

38

12. Antal András

3a

15

1s

3s

13. Korpos János

48

14a

28

4s

14. Kovács János

3f

14f

1a

3a

15. Id. Antal András

3a

14d

1a

48

16. Bódis István

3f

14d

1f

3s

17. Közép Antal András

3

11a

1b

3a

18. Ifj. Péntek György

3

14f

1f

38

19. Mihály András

f

13a

1a

4a

6. Korpos Péter

Zsellérek (inquilini) 1. Munchitz János

8

b

–

–

2. Bódis János

a

b

–

–

3. Mihály Pál

1a

b

–

–

4. Varga András

f

b

–

–

5. Antal János

a

b

–

–

Háztalan zsellér (sub inquilini) 1. Péntek István

–

–

–

–

2. Korpos András

–

–

–

–

3. Antal János

–

–

–

–

4. Vidua Márton Pálné

–

–

–

–

60f

270a

28b

69

Latus

152

Név

Belsô telek,  bécsi mérô

Szántó,  hold

Kaszáló (ható), hold mindig  néha

Eszterházi János jobbágyai (coloni) 1. Tamás György 2. Ifj. Tamás István 3. Kováts Márton

3 3a 3

138 16

1d

38

1 a

38

14a

1d

3a

4. Antal János

3

15c

1a

5. Mihály János

3

14f

1b

3a 4

6. Péntek Mihály

2a 2

13d

1b

3b

7. Antal Márton

7a

– a

1d

8. Antal András

2

7a

– a

1d

9. Balázs András

3

1a

4s

10. Kováts András

6a

13b 11

18

38

11. Tamás András

3d

13d

1f

3s

12. Id. Kováts András

3a

16f

1b

4a

13. Albert Márton

1b

16d

1b

4s

14. Tamás István

1b

10a

1s

38

15. Korpos András

58

1b

28

16. Péntek István

3a

14a 16 

1s

38

17. Márton István

3a

13d

1s

38

18. Id. Péntek István

14f

1a

4s

19. Albert András

2f 3

12d

1s

3s

20. Korpos Pál

58

1a

38

1. Gál Márton

1s

– b

–

–

2. Albert Pál

1c

– b

–

–

3. Mihály András

1s

– b

–

–

4. Tamás András

1c

– b

–

–

5. Antal István 6. Vidua György Jánosné  inguiline comunitas

1s

– b

–

–

– 8

–

–

–

13s Zsellérek (inquilini)

Háztalan zsellér (Sub inquilini) 1. Antal János

–

–

–

–

2. Péntek György

–

–

–

–

3. Péntek Márton

–

–

–

–

4. Márton Márton

–

–

–

–

56b

130

56b –

136s –

Latus

131f

39 coloni

120s 11

11 inquilini 8 subinquilini Summe

541d Recapitulatio 537

–

4 d –

131f

541d

–

–

56b

136b

Fundi censualistici non est

Possessio hoc prodium non habet.

Forrás: Erdélyi Gubernium Lvt, F. 52/43. OL.

153

Szójegyzék dénár

ejtel ekealja (terület) font garas gyakorerdô hold

kalangya, kalongya kereszt kéve köböl

krajcár kupa lészás kert magyar forint máriás mérô négyszögöl öl (orgia) pénz poltura

a  magyar  pénzláb  mindenkori  alapegysége egészen I. Lipót koráig. Anyaga ezüst, értéke fél krajcár ûrmérték, a véka huszadrésze 120 királyi hold súlymérték, 0,56 kg ezüstpénz, értéke három krajcár, illetve hat dé­ nár bozótos, fiatal erdô területmérték,  1600  négyszögöl,  illetve  0,57 hektár.  Egy  királyi  hold  864  négyszögölnek (72 × 12 királyi ölnek) felel meg 22–26 kévébôl álló gabonarakás 10­20  kévébôl,  négy  ágra  rakott  gabonacso­ mó learatott, marokra szedett gabonából összekö­ tött nyaláb (manipulus) ûrmérték, 120 liter (4 véka). Területmértékként két köböl vetést befogadó szántó egy holddal egyenlô, illetve egy köböl szántó fél holdnak (800 négyszögölnek) felel meg két dénár ûrmérték, 1,4 liter hasáb karókkal kerített kert 100 dénár, illetve 50 krajcárt számláló jó ezüst­ bôl vert pénz ezüstpénz, értéke 17 krajcár, illetve 34 dénár ûrmérték, 30 liter területmérték, 3,59 négyzetméter 1,89 méter, a királyi öl 3,56 méter hosszú más néven dénár lengyel ezüstpénz, értéke másfél krajcár, illet­ ve három dénár 155

rhénes forint

sing susták szekér széna veder véka vonás forint

156

ezüstforint, értéke 60 krajcár, illetve 120 dé­ nár. A késôbbi pengô­forint vagy osztrák érté­ kû forint megjelölésen is ezt a pénznemet ér­ tették 0,60 méter másképpen hatos, hat krajcáros 5­6 régi mázsa, illetve 300­400 kg széna ûrmérték, 11,32 liter 30  liter,  egy  vékás  föld  negyedfélholdnak (200 négyszögöl) felel meg értéke 51 krajcár, illetve 102 dénár

Rövidítések ConscrCz, 1820 ConscrKf, 1609

ConscrKf, 1673 ConscrKf, 1713 ConscrKf, 1768

ConscrKf, 1773 ConscrKf, 1780 ErdSt, 1850 FôkonzLvt HtAd

Inventarium, 1754

KKEhmLvt KvKIj KvRefGyLvt KRefN Népsz, 1784 Népsz, 1857

Conscriptio Czirákyana, 1820

1609­es  körösfôi  összeírás.  In:  Jakó  Zsigmond:

A  gyalui  vártartomány  urbáriumai.  Kolozsvár,

1944, 429–430.

Körösfû összeírása 1673. Bánffy I. Fasc. 53. No.

3. Erdélyi Múzeum­Egylet lvt. Kolozsvár Possessio Körös Fô, 1713. F. 49. 4. csomó/3. OL Urbarium seu Conscriptio Fiscalis Domini Gyalu de Anno 1768. F. 234. EFL. X/b. szekrény, Fasc. 3. – E. OL Urbarium seu Conscriptio Fiscalis Domini Gya­ lu de Anno 1773 Conscriptio Possesionis Körösfô, 1780 Erdély statisztikája 1850­ben. Mike Sándor gyûj­ teménye a Kolozsvári Állami Levéltárban Református Fôkonzisztórium Levéltára a KvRefGyLvt­ban Szabó  T.  Attila:  Helytörténeti  adattár.  Körösfô. Dobozolt  cédulagyûjtemény  az  Országos  Szé­ chényi Könyvtárban. Fond. 358. Inventarium bonorum omnium ecclesiasticorum in venerabili tractu Colos et Kalota Anno 1754, a KKEhmLvt­ban Kolozs­kalotai Egyházmegye Levéltára a KvRefGyLvt­ban Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara jelentése Erdélyi  Református  Egyházkerület  kolozsvári Gyûjtôlevéltára Kalotaszegi  Magyar  Református  Naptár,  1937 Danyi Dezsô–Dávid Zoltán: Elsô magyarországi népszámlálás l784–1787. Bp., 1960 Erdély  1857.  évi  népszámlálása.  Központi  Sta­ tisztikai Hivatal, 1992 157

OL OrszAd, 1750 ProtKf RNépsz UrbKf Vjk

158

Magyar Országos Levéltár, Bp. Az 1750­es országos adóösszeírás Körösfôi Református Egyházközség Protocollu­ ma (1794–1821) I., KKEhmLvt Körösfô  község  néptanácsának,  illetve  polgár­ mesteri hivatalának romániai népszámlálási adatai Jakó Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriu­ mai. Kolozsvár, 1944 Vizitációs jegyzôkönyvek sorozata a KKEhmLvt­ban

Körösfôi bibliográfia

(A bibliográfiában kizárólag csak Körösfôvel foglalkozó írások szere­ pelnek, a Kalotaszegrôl szóló általános tartalmú munkákat mellôztük.) A körösfôi iskolában. Igazság, 1973. XII. 12.

ALMÁSI ISTVÁN: Iskolai  énektanítás  és  folklór  Körösfôn.  Korunk,  1962.  10.

ANISZI KÁLMÁN: Mert szeretek varrni. Igazság, 1972. II. 13.

ANTAL ANDRÁS: A legrégibb ház. Kalotaszeg, 1996. 7., 10.

ANTAL ANDRÁS: Körösfôi házak. A legszebb korszak. Kalotaszeg, 1997. 5.

ANTAL ANDRÁS: Körösfôi utcaajtók. Kalotaszeg, 1997. 9.

B. KOVÁCS JÚLIA: Körösfôi tájszók. Nyelv­ és Irodalomtudományi Közlemé­ nyek, 1964. 2., 267–268. BADA ISTVÁN: Fürge, ügyes ujjak nyomában. Jó Pajtás (Jugoszlávia), 1971. IX. 16. BALOGH BALÁZS: Egy körösfôi árus kereskedelmi kapcsolatrendszere. Néprajzi Értesítô, 1998. LXXX., 207–215. BALOGH FERENC: Falufejlesztés  és  hagyományôrzés  Körösfôn.  Mûvelôdés, 1999. 3. BAZSÓ ZSIGMOND: A classis. Szabadság, 1995. III. 18. BAZSÓ ZSIGMOND: A körösfôi határban. Igazság, 1972. III. 17. BAZSÓ ZSIGMOND: Ereklyék  ôrzôje  (Albert  Erzsébet  gyûjteménye).  Falvak Dolgozó Népe, 1976. 51. BAZSÓ ZSIGMOND: Körösfôi Szabó Anna. Igazság, 1972. III. 25. BENKÓ ISTVÁN: Körösfô. Mûvészet, 1905. 4., 249–254. BIRÓ JÁNOS: Filmmel­rádióval Körösfôn. Keleti Újság, 1941. VI. 17. BOKOR IMRE: A  kalotaszegi  famûvesség  pusztulása.  Magyar  Iparmûvészet, 1916. 105.  BUZÁS PÁL: A Riszeg­tetô hagyománya. Kalotaszeg, 1996. 2. BUZÁS PÁL: Bartók Béla a Riszeg­tetô környékén. Kalotaszeg, 1995. 2. CZEGÔ ZOLTÁN: Bodoktól Körösfôig. Megyei Tükör, 1969. VII. 19. CZONDI ÁRPÁD: A körösfôi kisipari szövetkezetben. Kalotaszeg, 1990. 2. CSÁNKI DEZSÔ: Körösfô új földet kap. Kalotaszeg, 1891. 31, 257–258. CSEKE PÉTER: Bartók reánk sütô arca. Falvak Dolgozó Népe, 1970. 38. CSEKE PÉTER: Emil Isac körösfôi barátja. Falvak Dolgozó Népe, 1970. 32. DUNKA SÁNDOR: Körösfôi pünkösd. Erdélyi Tükör, 1994. 3. FARAGÓ JÓZSEF: A  töröknek  eladott  leány  körösfôi  balladája.  In:  Faragó  Jó­ zsef: Balladák földjén. Bukarest, 1977, 212–218.

159

FEKETE KÁROLY: A körösfôi tantestület az agrotechnikai módszerek alkalma­ zásáért. Igazság, 1954. V. 4. FEKETE KÁROLY: A Riszeg­hegyi találkozók hiteles története. Kalotaszeg, 1998. 5. FEKETE KÁROLY: Balázs Árpád körösfôi tanárra emlékezve. Kalotaszeg, 1991. 6. FEKETE KÁROLY: Körösfô. Kalotaszeg, 1991. 2. FEKETE KÁROLY: Milyen is (volt) a körösfôi farsang. Kalotaszeg, 1992. 1. FEKETE KÁROLY: Nyár a Sebes­Körös forrásánál. Igazság, 1973. VIII. 19. FEKETE KÁROLY: Párválasztás a mai Körösfôn. Kalotaszeg, 1995. 11. FERENCZI ISTVÁN: Körösfô­Ordományos. Igazság, 1970. IX. 16. FERENCZI ISTVÁN: Régészeti  barangolás  a  körösfôi  Riszeg­tetô  környékén. Mûvelôdés, 1999. 5. G.  SZABÓ ZOLTÁN: Korpos  Pál  lakóháza  Körösfôn.  Néprajzi  Értesítô,  1998. LXXX., 117–131. Harc a tartós társulás megalakításáért Körösfôn. Igazság, 1952. X. 1. HERÉDI GUSZTÁV: Körösfôi Riszeg alatt. Igaz Szó, 1974. 2. HERÉDI GUSZTÁV: Találkozó a Riszeg­tetôn. A Hét, 1971. 26. Iparfejlesztés. Kalotaszegi Lap, 1907. VIII. 18. JÁRAI REZSÔ: Egy kalotaszegi faluban. Mûvelôdés, 1969. 1. KACSIR MÁRIA: Körösfôn  Péntek  György  portáján.  Falvak  Dolgozó  Népe, 1968. 33. Kalotaszegi parádé. Rádióélet, 1941. VI. 27. KATONA SZ. ISTVÁN: Körösfôi népmûvészek. Falvak Dolgozó Népe, 1955. 5. KEREKES EDIT: Közel kétszáz magánvállalkozás mûködik. Szabadság, 2000. II. 14. KEREKES EDIT: Öröm és gyászünnep Körösfôn. A kilencgyerekes Antal család Kalotaszeg csodája. Szabadság, 2000. X. 10. KLEIN GYÖRGY: Körösfô. Forrásvidék. Egy falu életereje. Igazság, 1969. XII. 5. KLEIN GYÖRGY: A pionirtáborban. Igazság, 1953. I. 8. KOLOZSI MÁRTON: Körösfôi népdalok nyomában. Igazság, 1954. II. 3. KOLOZSI MÁRTON: Jó módszerek és gyengeségek a körösfôi kulturális munká­ ban. Igazság, 1956. I. 14. KÓS KÁROLY: A falueke. In: Kós Károly: Eszköz, munka, néphagyomány. Bu­ karest, 1979, 187–196. KÓS KÁROLY: A körösfôi templom tornya. Kalotaszeg, 1912. 1. KOVÁCS GYÖRGY: Gondos munka Körösfôn. Igazság, 1952. V. 22. KOVÁCS JÁNOS: Körösfôrôl írják. Igazság, 1954. IV. 23. KOVÁCS JÁNOS: Körösfô­Sásd testvérkapcsolat. Kalotaszeg, 1992. 9. KOVÁCS KURUC JÁNOS: Emlékoszlop a templomdomb alatt. Kalotaszeg, 1995. 9. Körösfô képekben. Összeállította: Péntek János és Kovács Kuruc János. H. n.

160

Körösfôi népmûvészek. Falvak Dolgozó Népe, 1966. 18.

KUN SÁNDOR: A Körösfôi ifjak ajándéka (IV. Világifjúsági Találkozóra). Igaz­

ság, 1953. VII. 10. LAKATOS VINCE: Amit az Uraltól elhoztunk. Függetlenség, 1944. III. 1. LAKATOS VINCE: Falu, ahol minden férfi mûasztalos. Függetlenség, 1944. III. 4. LAKATOS VINCE: Ôrtállók a Vigyázó alatt. Függetlenség, 1944. II. 29. LÁZÁR LEHEL: Pro Körösfô Társaság alakult. Krónika, 2001. X. 23. MIHÁLY BÉLA: Így szavaztak Körösfô­község dolgozó földmûvesei. Igazság, 1952. XII. 4. MIHÁLY BÉLA: Néhány szó a háziiparról. Igazság, 1954. V. 28. MIKLÓS LÁSZLÓ: Körösfôi Riszeg alatt. Romániai Magyar Szó, 1996. XI. 2. MORVAY PÁL: Egy rendhagyó író­olvasó találkozó (Riszeg­tetôn). A Hét, 1972. 29. MURÁDIN JENÔ: A példa. Igazság, 1969. XII. 5. NAGY JENÔ: Körösfô helye és szerepe a kalotaszegi népmûvészetben. Mûvelô­ dés, 1983. 5. OKOS GYÖRGY: Falufejlesztés – Ebben az évben is gazdagabbak lettünk. Igaz­ ság, 1973. VIII. 22. OKOS GYÖRGY: A kapun belül és kívül. A Hét, 1972. 43. OKOS GYÖRGY: Benéztünk a körösfôi gyárba. Igazság, 1972. IX. 19. OKOS GYÖRGY: Mezôgazdaság vagy háziipar. A Hét, 1972. 42. PAPP ANNAMÁRIA: Eltávolították  a  körösfôi  és  sárvásári  kétnyelvû  helység­ névtáblákat. A prefektus a Vasvári­kopjafa lebontására szólította fel a kö­ rösfôi polgármestert. Szabadság, 1998. IX. 2. PAPP ANNAMÁRIA: Körösfô elsô okleveles említésének 720. évfordulója. Sza­ badság, 1996. X. 29. PAPP JÚLIA: Izvoru Crisului, o comuná de mestesugari din depresiunea Huedin. Studia  Universitatis  Babes­Bolyai,  Series  Geologia­Geographia,  1962.  2. PÉNTEK ATTILA:  A Vasvári­ünnepségek  margójára.  Szabadság,  1999. VII.  6. PÉNTEK ATTILA: Ausztriában lépett fel a Rákóczi Balladacsoport. Szabadság, 2000. VIII. 30. PÉNTEK JÁNOS: A körösfôi népi hímzés szakszókincse. Nyelv­ és Irodalomtu­ dományi Közlemények, 1965. 1., 179–192. PÉNTEK JÁNOS: A körösfôi í­zés állapota. Nyelv­ és Irodalomtudományi Köz­ lemények, 1966. 1., 61–75. PÉNTEK LÁSZLÓ: Elkezdôdött valami Körösfôn. Kalotaszeg, 1994. 3. PÉNTEK LÁSZLÓ: Körösfôn is kelôben a Nap. Kalotaszeg, 1995. 2. RÉTVÁRI LÁSZLÓ: Körösfôi  lakodalom.  In:  Rétvári  László:  Hozott  anyagból.  A szerzô számadása. Bp., 1996, 143–149.

161

SEBESTYÉN KÁLMÁN: A kalotaszegi Körösfô évszázadai. Honismeret, 1998. 6., 51–55. SEBESTYÉN KÁLMÁN: A  kalotaszegi  Körösfô  népoktatásának  évszázadai.  In: Fûrész Molnár Anikó (szerk.) Népiskolák Magyarországon. Tatabánya, 1997 SEBESTYÉN KÁLMÁN: Amikor Csucsán dolgoztunk. Igazság, 1979. VI. 5. SEBESTYÉN KÁLMÁN: Amire szüksége lenne a jövendô népmûvészeti központ­ nak. Igazság, 1973. V. 26. SEBESTYÉN KÁLMÁN: Az utolsó faragóasszony. Igazság, 1979. II. 23. SEBESTYÉN KÁLMÁN: Bronzkori leletek a körösfôi cseppkôbarlangban. Igaz­ ság, 1979. VII. 19. SEBESTYÉN KÁLMÁN: Kalotaszeg vándor háziiparosai. Honismeret, 1994. 6., 55–58. SEBESTYÉN KÁLMÁN: Körösfôi Riszeg alatt – egy kalotaszegi iskola évszáza­ dai. Mûvelôdés, 1996. 7–8. SEBESTYÉN KÁLMÁN: Móricz Zsigmond Kalotaszegen. Kalotaszeg, 1999. 6–7. SEBESTYÉN KÁLMÁN: Mûvelôdési életünk növekvô igénye Körösfôn. Igazság, 1973. V. 30. SULYOK JÓZSEF: Tiszavasvár kiáll Körösfô mellett. Szabadság, 1998. IX. 30. SZABÓ T. ATTILA: Ordományos. Erdélyi Múzeum, 1943. XLVIII., 99–100. SZABÓ T. ATTILA: Ríszeg, Riszeg. Erdélyi Múzeum, 1945. L., 296. SZEMÁK JÁNOS: A körösfôi háziipari szövetkezet. Igazság, 1955. V. 28. SZILÁGYI ÖDÖN: Hegyen­völgyön lakodalom. Rádióélet, 1941. VIII. 22. TAR KÁROLY: Állandó kiállítás Körösfôn. Mûvelôdés, 1970. 2. TÁRKÁNY SZÛCS ERNÔ: Körösfôi  örökségek  tulajdonjegyei.  Néprajzi  Közle­ mények, 1959. 1–2., 47–50. TULOGDY JÁNOS: Cseppköves barlang Körösfô alatt. Erdély, 1944. 9. VASAS SAMU: Énekelt a Riszeg­tetô. Kalotaszeg, 1993. 5. VASAS SAMU: Kopjafaháború. Kalotaszeg, 1995. 9. VASAS SAMU: Mégis marad a „fûtül való fa”. Kalotaszeg, 1995. 11. VASAS SAMU: Újra Riszeg­tetô. Kalotaszeg, 1996. 5. VASAS SAMU: Riszeg­tetô 1995. Kalotaszeg, 1995. 5. XANTUS JÁNOS: A körösfôi cseppkôbarlang. Igazság, 1979. VI. 27. ZÁGONI ATTILA: Tavasztól tavaszig (Körösfôi Népi Együttes). Falvak Dolgozó Népe, 1978. 30. ZIMÁN JÓZSEF: Körösfôi lakodalom. Igazság, 1957. I. 5. ZIMÁN JÓZSEF: Körösfôi varrottasok. Igazság, 1955. II. 8.

Körösfô és vidéke 1902­ben

A kiadásért felelôs az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Szerkesztette: Stark Mariann Felelôs szerkesztô: Tárnok Irén A fedélterv Kállai Nagy Krisztina munkája Termékmenedzser: Hesz Margit Nyomdai elôkészítés: Starkiss Kft. A nyomdai munkálatokat a PXP Elsô Magyar Digitális Nyomda végezte Felelôs vezetô: Ratkovics Péter Budapest, 2007 Kiadványszám: KM060019 Megjelent 10,75 (A/5) ív terjedelemben