2016. július 10.
A Komáromi Szent András plébánia IV/28. szám
hírlevele
Az évközi tizenötödik vasárnap evangéliumi szakaszában egy jól ismert történet hangzik fel, az irgalmas szamaritánus példázata. Azonban itt nem csak a példát halljuk, hanem a teljes bevezetést is, vagyis Jézus beszélgetését a törvénytudóval. A törvénytudó most nem Krisztus ellenfeleként, az őt támadó vagy neki csapdát állító vallási előkelőségként jelenik meg, hanem a zsidóság igaz, szent és tiszta Isten felé törekvésének megtestesítőjeként. Ő az, aki eljut az ószövetségi vallásosság csúcsára, vagyis felismeri a két oszlopot, a két főparancsot, amelyen az igaz ószövetségi hit és erkölcs nyugszik: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” (Lk 10,27) Nem feledhetjük, hogy egy más alkalommal maga Jézus az, aki így fogalmazza meg az őt megkereső farizeus kérdésére válaszolva a
Évközi 15. vasárnap
két főparancsot (vö. Mt 22,34-40), zárásként hozzátéve: „Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,40) Azt is mondhatnánk tehát, hogy az evangéliumi szakaszunkban szereplő zsidó törvénytudó saját belső lelki elmélkedése, elmélyedése, élete tapasztalata révén felismerte azt, amit máshelyütt Jézus meghirdetett; ő saját lelke gazdagságában tudta megfogalmazni a parancsok teljességét pontosan úgy, ahogyan azt maga Jézus is tette. Ezért van az, hogy kettejük beszélgetése a barátság, az igaz odafigyelés, a istenkeresés légkörében zajlik. Így amikor ezt halljuk: „A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól...” (Lk 10,29), akkor ebben nem a vitatkozás, a hátsó szándék vagy a kötözködés indítékát kell látnunk, hanem valami egészen mást. Ez a törvénytudó eljutott a saját hitében, belsőleg is megélt Isten iránti elköteleződésében egyfajta
teljességre, eljutott addig, ameddig a régi hagyomány segíteni tudta őt. Ám mégis keres, mégis kutat, mégis érzi, hogy valami még hiányzik számára. Ő igaz abban, amit tesz, ahogyan él; ugyanakkor érzi, hogy a valódi igaz mivolta az embernek túl van a kategóriákon, amelyeket tanult és elsajátított – ezért akarja igazolni magát. Miközben megmutatja saját igaz mivoltát, kérdésével elismeri, hogy még van mit és kell is tanulnia, érzi, hogy még nem ért el az igaz mivolt teljességére. Ezt rögtön mutatja a kérdés: „De hát ki az én felebarátom?” Ez nem Poncius Pilátus szkeptikus, kétkedő, hitetlen kérdése: „De hát mi az igazság?”, hanem egy a teljes jóságra törekvő ember őszinte kérdése. Ugyanis az ószövetségi hagyomány és a zsidó vallásosság bizony nem tudott egységes válaszra jutni arra nézvést, hogy a parancsban szereplő „felebarát” szó kit is jelöl. Sokan úgy vélték, hogy ez csak és egyedül a másik zsidóra vonatkozik, vagy esetleg csak azokra, akik az ószövetségi törvény kategóriái szerint igaznak számítanak. Épp ezen gondolatokkal megy szembe Jézus a példabeszéddel. Ugyanis először felsorakoztatja azokat, akik zsidóknak és igazaknak számítanak – a papot és a levitát –, és aztán felmutatja róluk, hogy nem bizonyulnak felebarátnak. Azután szerepelteti azt, aki se nem zsidó, se nem igaz – a szamaritánust –, és róla ismerteti fel, hogy ő az, aki igazán 2
felebarátnak bizonyul. Egyszóval Jézus ráérez a törvénytudóban lévő igaz keresésre és kételyre, meglátja benne a szív nyitottságát, és megmutatja neki, miként találjon kiutat azon régi kategóriákból, amelyekben élve eljutott az igazságban és a jóságban, ameddig csak lehetett, de amelyek között mégis valami többre, valami teljesebbre vágyott. A felismerés, hogy az igaz emberi szeretet, amelyben Isten parancsának valódi teljesítése áll, nem a nemzeti-vérségi kapocsban vagy éppenséggel a törvényteljesítő formalizmus külsődlegességében rejlik, megszabadítja a törvénytudót. Apránként megérti, hogy a felebarát szeretete az Istenhez vivő út, hiszen így válunk az irgalmas Istenhez hasonlóvá, mi magunk is irgalmassá. Megérti, hogy az irgalmasság tette az igaz élet tette. Az örök élet keresése indítja útra őt s vezeti el Jézushoz, ez a vágy téteti fel kérdéseit, ez mozgatja kételyeit – és most választ nyer. A megoldás egyszerűsége bennünket is szíven üt: az az igazi felebarát, aki tud irgalmasságot cselekedni (vö. Lk 10,37). Ez azonban egyszersmind küldetés. Hiszen a példabeszéd üzenete nem az, hogy mi heverjünk az út szélén, várva, hogy minket segítsenek, minket emeljenek, minket mentsenek meg mások – hanem az, hogy nekünk kell felebarátnak bizonyulnunk a többi ember számára, bennünk kell a többieknek felfedezniük Évközi 15. vasárnap
Isten irgalmas, jóságos, szeretettel teli arcának vonásait. Hatalmas feladat – de örömmel, vidámsággal könnyíti lépteinket, lendülettel mozdítja utunkat a tudat, hogy minden pil-
lanatban, amikor e kihívásnak eleget tudunk tenni, általunk lép az örök irgalmas Szamaritánus, Jézus ebbe a szenvedő világba. Dr. Török Csaba
Jean de la Maison jr.: Egy kis illemtan nem árt a templomban sem
Próbálják elképzelni Amit most mondok, mindnyájan tudjuk, majdnem mindnyájan megtesszük: belépve a templomba, abba is, ahova csak beszólunk útközben, ösztönösen a szenteltvíztartót keressük. Nagyon jó szokás, de a belátásnak is van hozzá szava, szinte mint apróságról (mi is egy csepp?). Pedig hát próbáljuk elképzelni, milyen állapotba kerül a padozatnak az a része, ahol a szenteltvíztartó van elhelyezve, ha mindazok, akik ízlésük szerint ujjuk hegyét vagy fél kezüket belemerítették, miután keresztet vetettek, a többit lerázzák... A cipőtalpakról ott maradt por-
ból és a mindenki kezéről lerázott vízcseppekből a nap végére, vagy ami még rosszabb, pár nap múlva cseppet sem kellemes sár keletkezik, amit otthonunkban nem szeretnénk látni. Nem lenne hát jobb éppen csak (de csak éppen) bemártani ujjunk hegyét? Ez több mint elegendő lesz ahhoz, hogy a világon látható legszebb, legnemesebb jelet rajzoljuk magunkra; több mint elegendő, hogy a tisztaság vágyát ültessük szívünkbe. Szaporítsd a vízcseppeket, gyűjtsd össze a homokszemeket, és kialakítod a tengert, a sivatagot vagy egy pocsolyát. Kínai közmondás
Kármel-hegyi Boldogasszony
Július 16. a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. A kármeliták védasszonyát egyik karján a Kis Jézust tartva ábrázolják, másik kezével a skapulárét nyújtja. A skapuláré gyakran a Kisded kezében is ott van. Kármelita templomokban és más templomok mellékoltárain is gyakran látható. A Szentírás több helyen megemlékezik a Kármel hegyről, ahol Illés Évközi 15. vasárnap
próféta élt és védelmezte a hit tisztaságát (1Kir 17–19). Az egyházatyák a hegyet szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt Szűz Mária jelképének látták. A próféta utána sok remete élt a hegyen. Majd a 12. században rendet alapítottak itt azzal a céllal, hogy a Szűzanya oltalmában szemlélődő életmódot folytassanak. A tengerről felszálló 3
felhőben (1Kir 18,44), mely Illés idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták. Így jött létre a kármelita rend. Stock Szent Simon 1251. július 16-án részesült a skapuláré látomásában. A hagyomány szerint a Szűzanya angyalok és szentek kíséretében jelent meg a rendfőnöknek, és átnyújtotta neki a skapuláré nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, és a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből. E kiváltságot később a rendtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, illetve annak éremváltozatát viseli és a Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.
A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletét azok a szerzetesek hozták magukkal Európába, akik a szaracénok elől menekülve kényszerültek elhagyni ősi remeteségüket. Édesanyjuk, védasszonyuk ünnepét 1376/78-tól ülik a kármeliták.
Pápai jóváhagyást az ünnep megtartására V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra. A kármeliták házai ma is az imádság és a lelki elmélyülés helyei hazánkban és szerte a világon. Urunk, Istenünk, segítsen minket a Kármelhegyi Boldogasszonynak, a dicsőséges Szűz Máriának áldott közbenjárása, hogy oltalmazó kezétől vezetve eljussunk ahhoz a hegyhez, amely maga Krisztus. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
4
Forrás: Magyar katolikus lexikon
Évközi 15. vasárnap
Szent Bonaventura
Viterbo közelében született, a középkorban Bagnoreának nevezett Bagnoregióban, innen származik mellékneve. A keresztségben a Gio-
vanni (János) nevet kapta. Szüleiről csak annyit tudunk, hogy nevük Giovanni di Fidanza és Maria Ritella volt. Nem tisztázott, hogyan kapta a Bonaventura nevet. Egy 15. századi legenda szerint a halálos beteg gyermeket Assisi Szent Ferenchez vitték, aki ezekkel a szavakkal gyógyította meg: „O buona ventura!” („Ó, jószerencse!”) Aquinói Szent Tamás kortársa, ideológiai ellenfele. Szerinte az ember az érzéki dolgokat absztrakció révén önmaga és Isten ismeretét pedig intuíció útján szerezheti meg. Hippói Szent Ágoston hatására nála Évközi 15. vasárnap
a hit és a tudás, teológia és filozófia összemosódnak egymással; sőt a filozófia szerepe egészen megszűnik: a hit fényének kell bevilágítania a tudás egész területét. Ellentétben Aquinói Szent Tamással elfogadta az Canterburyi Szent Anzelm által felállított ontológiai istenérv érvényét. Filozófiai-teológiai tételek közé foglalt esztétikájának legfontosabb eleme a fénymisztika, mely szerint minden szépség a fényből árad ki; a fény pedig az egyetlen szubsztancia (ősanyag), amely mint testben létező képes önmagát sokszorosítani, tehát isteni attribútummal rendelkezik. Rendszere a ferences renden belül rövid időre általánosan elfogadott és képviselt irányzat lett, mígnem a
14. században kiszorította John Duns Scotus irányzata, a skotizmus. Képzőművészeti ábrázolásokon attribútumai a bíborosi kalap, minoriták csuhája, ill. könyv, vagy feszület. 5
Hirdetések
A Szent András-templom javítására meghirdetett gyűjtés összege, az elmúlt héten 2 110.- EUR-val gyarapodott. Így az év kezdete óta 9 039.- EUR-t tesz ki. Isten fizesse meg az adakozók nagylelkűségét!
6
Évközi 15. vasárnap
Heti liturgikus naptár 10. vasárnap: Évközi 15. vasárnap MTörv 30,10-14 Zsolt 68 Kol 1,15-20 Lk 10,25-37 11. hétfő: Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje Péld 2,1-9 Zsolt 33 Mt 19,27-29 12. kedd: 15. évközi hét kedd Iz 7,1-9 Zsolt 47 Mt 11,20-24
13. szerda: 15. évközi hét szerda Iz 10,5-7.13-16 Zsolt 93 Mt 11,25-27 Választható emléknap : Szent Henrik 14. csütörtök: 15. évközi hét csütörtök Iz 26,7-9.12.16-19 Zsolt 101 Mt 11,28-30 Választható emléknap : Lellisi Szent Kamill áldozópap 15. péntek: 15. évközi hét péntek Iz 38,1-6.21-22.7-8 Zsolt 101 Mt 12,1-8 Emléknap: Szent Bonaventura püspök és egyháztanító 16. szombat: 15. évközi hét szombat Mik 2,1-5 Zsolt 9 Mt 12,14-21 Választható emléknap : Kármel-hegyi Boldogasszony
Évközi 15. vasárnap
7
A szentmisék rendje 2016. július 11 – 17. VII. Piatok – Péntek 15.
VII. Štvrtok – Csütörtök 14.
VII. Streda – Szerda 13.
VII. Utorok – Kedd 12.
VII. Pondelok – Hétfő 11.
8.00 18.00 18.00
7.00 8.00 18.00
8.00 15.00 18.00
7.00 8.00 18.00
8.00 10.00 18.00
7.00 8.00 18.00
magyar slovenská magyar magyar
magyar slovenská magyar
slovenská magyar magyar
slovenská
magyar
slovenská magyar magyar
magyar slovenská slovenská
slovenská magyar magyar
Szent Rozália Sv. Ondrej Szent András Szent András
Szent Rozália Sv. Rozália Szent András
Sv. Ondrej Szent Rozália Szent András
Szent Rozália St. Anna Sv. Anna
Sv. Ondrej Szent Rozália Szent András
Szent Rozália Penzión Sv. Ondrej
Sv. Ondrej Szent Rozália Szent András
† Zsidó Árpád † Sestra Irena † Zlínsky István Élő Valéria
Élő család † Milan a rodičia † Szabados Júlia (1. évf.)
B. pož. pre Janu a syna Mareka Testi és lelki gyógyulásért Élő család
† János (4. évf.) ADORATIO † Irena
† čl. rod. Kobolkových Hálából a 70 évért † Lancz nagyszülők
Dávid sikeres vizsgájáért Na úmysel kňaza † Irena
† Peter, Pavol, Michal, Júlia Lajos gyógyulásáért Élő Katalin és szülei
Sv. Benedikta, opáta patróna Európy Sviatok Szent Benedek, Európa védőszentje Ünnep
VII. Sobota – Szombat 16.
8.00 9.00 11.00 18.00
Preblahoslavenej Panny Márie Karmelskej Ľubovoľná spomienka Kármel-hegyi Boldogasszony Szabadon vál. emléknap
Sv. Bonaventúru, biskupa a učiteľa Cirkvi Spomienka Szent Bonaventúra, püspök és egyháztanító Emléknap
VII. 16. NEDEĽA 17. CEZ ROK ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP
Évközi 15. vasárnap
8
