A hónap szentje: Aquinói Szent Tamás PESTI FŐTEMPLOM. Tartalom: Ökumenikus imahét a Belvárosban BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA

A hónap szentje: Aquinói Szent Tamás

PESTI FŐTEMPLOM BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA

II évf. 11. szám

Spirituális közösségi lap

2015. január

Tartalom: ●Munkaköri leírás ●Hints meg engem és megtisztulok! ●Új esztendőben új szívekkel ●Néma nyomor

●Vízkereszt

●Az újesztendő küszöbén

●Ökumenikus imahét a Belvárosban ●A hónap szentje

●Az újév ünneplése

BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA

1056 Budapest, Március 15. tér 2. T: 318 3108 [email protected] 1

●Programjaink

Munkaköri leírás A Testvérek nem is sejtik: egy plébános munkáltató is, akinek például munkaköri leírásokkal kell foglalkoznia, azokat szerkesztenie. Mindez sok időt, utánajárást, jogi tájékozódást, egyeztetést kíván. Az elmúlt évben – templomigazgatóként is – sok munkatársunknak kellett megírnunk vagy megújítanunk munkaköri leírását. Természetesen minderre szükség van, hiszen így válik kiszámíthatóvá mindenki számára az együttlét, a munkavállaló tudja, mit kell tennie, a munkáltató pedig, hogy mit kell számon kérnie. Ezek a leírások feltételezik a jártasságot az adott munka kívánalmait illetően, mögöttük ott kell, hogy legyen a tapasztalat: hogyan kell eljárnia egy irodavezetőnek, egy sekrestyésnek, egy templomőrnek, egy kántornak, egy takarítónak, vagy éppen egy lelkipásztori kisegítőnek. Azonban régóta és egyre gyakrabban bánt a jogi megközelítések személytelensége, bizalmatlansága, szeretetlensége. Ahol a jogi formulákra van szükség, ott már baj van, mert azt kell kiküszöbölni, hogy valaki visszaéljen a bizalommal; mert így próbálják meg biztosítani a számonkérést, amikor valaki lelkiismeretlenül nem áll a helyén, nem teszi azt, ami kötelessége, nem tudja a dolgát. Egyáltalán: valóban bevasalható a mulasztás, helytelen munkavégzés, számonkéréssel (főként büntetéssel) sarkallható valaki arra, hogy

elkötelezetten végezze azt, amit elvállalt? Ha valaki ki akar bújni a munka alól, megteheti, ha valaki a könnyebb végét akarja megfogni, ki kényszerítheti az ellenkezőjére. Majd megszülettek a szerződések, a munkaköri leírások és aláírtuk azokat. A hiányérzet, vagy még inkább elégtelenség-, helytelenségérzet azonban – nyilván mindkét aláíróban, bennem mindenképpen – ott maradt. Mindannyian a földi és a mennyei ország polgárai vagyunk egyszerre. Szenvedést okozó tény, hogy a kettő a bűn miatt nincs harmóniában egymással. Ezért jelen állapotunkban törekednünk kell a (jog)harmonizációra. De mi az, ami hiányzik a mi szerződéseinkből? Mihez kell igazítani annak érdekében, hogy az élet szolgálatában álljanak, és ne keserítsék életünket, növeljék a bűnt? Mi az, ami fedezetül szolgál a mi papírjainknak, hitelt ad nekik. Végül olvasva Jézus szavát a „Hegyi beszédben”, rátaláltam a válaszra. A boldogmondások feleletet adnak: „’Isten háza kapuőrének’ munkaköri leírásai azok, ellentéteik pedig ’a gonoszok sátrában’ lakókat jellemzik. S ami a legmegdöbbentőbb, hogy csak ez a kétfajta munka létezik a városban.” (Peter Kreeft: Vissza az erényhez) A boldogmondások és a főbűnök párhuzamosak egymással:

Lélekben szegények - birtoklás rabjai (kapzsiság, fösvénység) Szomorúak - halmozzák az örömöket (torkosság) Szelídek - önelégült gőgösök (kevélység) Éhezik és szomjazzák az igazságot - akiknek nincs semmiféle lelki törekvésük (lustaság, jóra való restség) Tisztaszívűek - kéjvágyók (bujaság) Békeszerzők/békeszeretők - haragosak (harag) Akiket üldöznek az igazságért/ hajlandók szenvedni a jóért - akik nem akarnak kevesebb megelégedéssel vagy több szenvedéssel élni, mint mások (irigység).

Akkor, miért nem írtuk le egyszerűen Jézus szavait az áldottakról (boldogokról) munkaköri leírásként? Mert a boldogmondások abban segítenek minket, hogy felismerjük tehetetlenségünket. Mégsem szólhat munkaköri leírás tehetetlenségről! Nyilvánvaló, hogy a nyolc boldogságnak senki nem felel meg, és főként nem tud megfelelni. Jézus először megláttatja velünk sebeinket, közli velünk betegségünk rossz hírét, majd a gyógymód jó hírét. „Bűn és megváltás, rossz és jó hír, bűnbánat és hit, betegség és gyógyítás – mindezek egymástól elválaszthatatlanul hozzátartoznak Jézus tanításához… Aki meghallgatja beszédét, és ezek után arcán önelégült mosollyal megy haza – hallatlanul nagy szamár.” (Peter Kreeft: Vissza az erényhez) Először van tehát a betegség, aztán a diagnózis, s végül azt követi a műtét. A magunk gyártotta szerződések, munkaköri leírások, jogi formulák mutatják betegségünket

(már az is baj, hogy egyáltalán ilyenekre van szükség!). Nyomukban föl kell ismernünk, hogy mennyire hajlamosan vagyunk kibújni kötelességeink alól. A lelkiismeretes munkavégzés, az állapotbeli kötelességek teljesítése egyre kevesebbek belső szükségszerűsége. Végül nélkülözhetetlen számunkra a gyógyítás, melyhez az értük megsebzett Sebészhez kell fordulnunk: Krisztushoz kell menekülnünk. Így jutunk el ahhoz, aki az Áldott, Boldog, akiről a boldogmondások sora leírást ad. Ő vezet el Szentlelkének belső vezérlésével a megújult ember egészséges állapotához. Ő teremt újjá, hogy már ne legyen szükségünk munkaköri leírásokra, de belső törvény igazgassa lépteinket, magatartásunkat. Adja Isten, hogy az új esztendőben Isten kapuőreiként megújult lélekkel töltsük be a ránk bízott szolgálatokat!

Zoltán atya

2

Hints meg engem és megtisztulok!

helyen akármit is érint ennek a víznek cseppje, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé. Ne üthessen tanyát ott a gonoszlélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme. Távozzék és szűnjék meg minden titkos kór, mely a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti.” Maga Jézus is azt kéri tanítványaitól, legyenek a föld sója, vagyis minden romlást és gonoszságot tartsanak távol a közösségtől. A középkorban a vízszentelésnek különleges formái is kifejlődtek egyes szentek tiszteletére, különféle ember- és állatbetegségek ellen. A legújabb korig templomszentelés alkalmával használatos volt a gregorián víz, melynek összetevői víz, só, bor és hamu. A keresztvíz pedig krizma – és katekumenolajat is tartalmazott. A vízkereszti vízszentelés a késői középkorban terjedt el Nyugaton, a keleti egyház példájára. A jeruzsálemi egyházban ugyanis a 4. századtól minden évben megáldották a Jordánt, Jézus megkeresztelkedésének emlékére, egy keresztet merítve a folyóba. Ezért a vízszentelés Keleten ahol csak lehetett, folyóparton történt. Sokszor maguk a hívek is beléptek a vízbe saját keresztelésük emlékére. Innen ered az egyes ortodox népeknél ma is élő szokás, hogy Vízkereszt napján egy jégből készült keresztet dobnak a folyóba, majd marcona férfiak ugranak utána a jéghideg vízbe versenyezve, ki fogja előbb kivinni a partra. Nyugaton e drámai elemeket mellőzve a templomban történt a vízszentelés, a Mindenszentek litániája éneklésével, zsoltárok mondásával, a só és a víz exorcizálásával, megszentelésével és összekeverésével, majd ünnepi Te Deum éneklése közben a hívek meghintésével. Ezt a vizet használják évközben a különféle szentelések és áldások alkalmával, amikor a pap meghinti a megáldandó tárgyat vagy személyt. A ma már rövidített és egyszerűsített szertartás után a hívek is szívesen visznek haza a szenteltvízből, hiszen a következő napokban történő házszentelésnél is szükség van rá. Pap nélkül is végezhető közös családi áhítat, melynek keretében a családfő meghinti a szobák falait. Hagyománytisztelő otthonokban kis szenteltvíztartó függ a falon, ahonnan szenteltvizet vesznek imádság vagy esetleg a gyermekek lefekvés előtti megáldása alkalmával. Nagyon fontos azonban elkerülni minden babonás visszaélést, mert a keresztény hit nem tulajdonít varázserőt a szentelt tárgyaknak. A szenteltvíz is annyiban közvetíti Isten segítő kegyelmét, amennyiben Istenbe vetett élő hittel használják, imádsággal egybefűzve és az Egyház szándéka szerint. Használata kifejezi hálánkat a keresztségben kapott istengyermekségért és a megtisztulás, az újjászületés, az isteni oltalom iránti vágyunkat.

Január hónap legkiemelkedőbb ünnepe Urunk megjelenése, Vízkereszt, amelyen három olyan eseményt ünneplünk, amelyekben felragyogott a betlehemi Gyermek isteni dicsősége: a csillag elvezette a bölcseket a Megváltóhoz, borrá lett a víz a kánai menyegzőn és Krisztus felvette a Jordánban János keresztségét. Ez utóbbi esemény emlékére vizet szentelünk Vízkereszt előestéjén vagy napján. Ősidőktől fogva a víz a termékenységet, az életet és a megtisztulást jelenti. Ugyanakkor a sodró vízáradat katasztrófákat is okozhat. Éppen ezért a Biblia világában a nagy vizek a káoszt, a démoni erők székhelyét jelentik. Innen ered a víz exorcizálásának és megáldásának szokása. Az Egyiptomból való kivonulás során a Vörös tenger vize halált hoz az üldözőknek és szabadulást Isten népének. Így a keresztség vize is elpusztítja a régi bűnös embert és új életet ad a Szentlélek erejéből. A keresztkutat az Egyház méhének tekintik a régiek, ahonnan az megszüli az Atyának új gyermekeit. Már a 4. században elkezdtek a keresztség szentségén kívül szenteltvizet használni, mégpedig a pogány kultuszoktól keresztény használatra átvett templomok megtisztításakor. De szenteltvizet hintettek a hívők otthonaikban, sőt ittak is belőle, hogy elűzzék a betegséget és a gonosz szellemeket. A 8. századtól minden vasárnap szokás volt a szentmise előtti vízszentelés és szenteltvízhintés a keresztség emlékére, a bűnbánat és megtisztulás kifejezéseként. Ugyanezt a cél szolgálják a templom bejáratához helyezett szenteltvíztartók. Szokás, hogy a szenteltvízbe sót is keverjenek, melyet előzetesen szintén megáldanak. A só ugyanis tartósítószer, távol tartja a romlást. Ezt az ókorban természetfeletti síkra is átvitték: ha valaki éjszaka rémlátomásokra riadt fel, sót hintett szét a szobában a démonok elűzésére. A csecsemőt születése után sóval dörzsölték be, hogy távol tartsák tőle a rontást. Elizeus próféta pedig sóval tisztította meg a mérgezetté vált forrást. Ezért kéri az Egyház: „Akárhová is hintik ezt a sóval vegyített vizet, távozzék onnan a gonosz lélek minden cselszövése, és Szentlelked jelenléte őrizzen meg minket mindenkor. A hívek házában vagy bármely

P. Kovács Ervin Gellért OPraem

3

KARITÁSZ – az „Újesztendőben, új szívekkel” Nagy lendülettel, örömmel készülünk a 2015. évi céljaink megvalósításához. A célok nem változtak, de a munkamódszereinken szeretnénk mindig és folyamatosan módosítani, hogy célirányosabban és hatékonyabban szolgálhassuk az Úrjézust embertársainkban. Célunk továbbra is Isten szeretetéről tanúságot tenni testvéreink, felebarátaink szolgálatában a Belvárosban a tevékeny szeretet cselekedeteivel. Munkamódszerünkön annyiban szeretnénk változtatni, hogy még több rászorulón és még szakszerűbben tudjunk segíteni. Erősítjük kapcsolatainkat az Családsegítő és Gyermekvédelmi Szolgálattal, a Katolikus Karitász RÉV szolgálatával és más karitatív szervezetekkel. Bevezettük újra a heti ügyeletet és folytatjuk állandó programjainkat. Munkánkat a Szűzanya oltalmába ajánljuk, ezért is ragaszkodunk a rendszeres Szeretetláng imaórákhoz. lekötelezi a Három isteni Személyt. Az Őáltala kért kegyelmeket megkapjátok. Ő a Szentlélek Mátkája, és szeretete úgy felmelegíti a világban kihűlt szíveket, lelkeket, hogy felébredve, megerősödve felemelkedhetnek Istenhez."

Ezúton is hívok mindenkit a február 2-i Országos Szeretetláng Ünnepre, a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepi szentmisében történő lángátadásra. A lángátadáskor az atyák a Szűzanya Erzsébet asszonyhoz intézett szavait ismétlik: „Leányom (Gyermekem), vedd e lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg vele a tiédet és add tovább!” A Szeretetláng Lelki Naplóban – amelyben Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet (1913-1985) jegyezte föl Jézus és a Szűzanya üzeneteit, s amelynek kiadásához Erdő Péter bíboros atya 2009. június 5-én megadta az engedélyt – újra meg újra kéri a Szűzanya, hogy imádkozzunk, hozzunk áldozatot és tegyünk meg mindent a Szeretetláng kiáradásáért. A Szűzanya 1962. május 4-én mondta Erzsébet asszonynak: „Most pedig tovább kell vinned ügyemet. […] Fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására. A kegyhelyeken a zarándok lelkek alkalmasak lesznek. Én, a kegyelmek Anyja, szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény. Senki nem fog gyanút erre a szívekben végbement csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adjanak át az én kedves fiaim, hogy az én szeretetemnek lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy futótűzként terjedjen. És azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre.”

Szeretetláng Ünnep (országos program) Február 2. hétfő 16.30 órától imaóra, utána 18 órakor Ünnepi Szentmise. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnep és Szeretetláng-átadás. Hely: Szent Mihály templom, V. Váci utca 47/B.

Szintén a Szeretetláng Naplóban legyezve, az Úr ezt mondta Erzsébet asszonynak 1962. október 19-én: „Csak legyetek bizalommal, és Szent Szűzanyám Szeretetlángjára hivatkozzatok, mert Ő

Csorba Gábor állandó diakónus

4

Néma nyomor

Jézus Krisztus szeretetéről. Ferenc pápának igaza van, a nyomorban élő emberek felemelésére, segítésére is kaptunk mi keresztények küldetést. Igen, a szerencsétlen sorsú gyermekek, akik elveszítették szüleiket, otthonukat, a családok, akiknek fűtetlen lakásban kell tölteniük a telet, és mindazok, akik az utcán kénytelenek élni, akiket elkergettek hazájukból az értelmetlen agresszió hívei, igen, ők mind nyomorultak. Segítségért kiáltanak, és akár meg akarjuk hallani őket, akár nem, tudjuk, hogy ők azok, akik segítségre szorulnak. És nekünk segíteni is kell, ahogy hivatásunk megkívánja. Van egy másik fajta nyomor is, a néma nyomor. Akik ebben élnek olyanok, akik mindent megtesznek, hogy boldognak tűnjenek. Hogy miért teszik ezt, gyakran maguk sem tudják. Itt élnek közöttünk, de a felszín alatt a pornográfia-, és prostitúció foglyai, az alkohol-, és a drogok által romba döntött egzisztenciák, a szépség-,, a másoknak való tetszelgés-, a nárcizmus-, a karrierizmus-, és a féktelen pénzvágy gályarabjai. Ők azok, akiket megnyomorít a szorongás, és naponta birkóznak az öngyilkosság démonával, míg végül belefáradnak. Ezek az emberek is nyomorban élnek, csak nem vesszük észre, mert nem üvölt róluk. Némán élik az életüket ebben az állapotban, reménytelenül. Görcsösen próbálják elhitetni magukkal és másokkal, hogy minden rendben van, ez normális és a modern élet része. Hajlamosak vagyunk szemet hunyni felettük, mondván: „Megvan mindene, lakása, munkája, esetleg családja, ugyan, miért kellene nekem vele foglalkozni, nincs itt semmi baj, ha pedig van, oldja meg maga, hisz mindene megvan hozzá!” Gondoljunk bele abba, hogy munkatársaink, barátaink, ismerőseink, sőt akár családtagjaink között is ott vannak ezek a néma nyomorultak, akiknek a szíve ugyanúgy szomjazik Krisztusra, mint a szegények ajka egy csepp friss vízre. Amíg nem látják meg saját magukban az árva kisgyermeket, akinek Anyára és Atyára van szüksége, amíg nem veszik észre, hogy az Ellenség eszetlen agressziója őket is elérte, és kiűzte őket örökségükből, amíg nem látják meg, hogy javaik ellenére sarki hidegben dideregnek a külső sötétségben Isten szeretetének melegsége nélkül, addig csodálkozunk, hogy az emberi életet kevesebbre értékelik egy háziállaténál? Tehát, merjünk kimenni a perifériákra, és keressük meg a szegényeket, ha erre hívást kaptunk, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy lehet, hogy ki sem kell tenni a lábunkat az otthonunkból, hogy rátaláljunk azokra a rászorulókra, akikhez éppen nekünk adott a Mindenható Isten küldetést, csak éppen a némaság leple alatt rejtőzködnek.

A napokban hallgattam a rádiót, miközben a munkahelyem felé tartottam. A műsorban egy érdekes elemzésről számolt be egy kutató intézet munkatársa. Végeztek egy felmérést a magyar lakosság körében, hogy megtudják, mennyire adakozó kedvű a társadalom. Arra jutottak, hogy a karácsonyi időben a lakosság kétharmada, ez időszakon kívül pedig legalább a fele, valamilyen módon igyekszik jótékonykodni. Anélkül, hogy belemennénk abba, mit is értünk jótékonykodáson, ezek szép számoknak tűnhetnek. Az elemzés itt nem állt meg, a fiatalember folytatta a beszámolót: míg gyermekotthonok részére a társadalom nagy része adna pénzt, ha lenne erre fölös egymillió forintja, hajléktalanszállóknak harmadannyian adnának pénzt, mint állatmenhelyeknek.Ez utóbbi adat megdöbbentő. Az átlagember egy ilyen hír fölött talán ugyanúgy átsiklik, mint bármilyen más halálos balesetről, vagy háborús agresszióról szóló híradáson,még egyet is érthet (!), de nekünk,keresztényeknek talán egy pillanatra meg kellene állnunk, és el kellene gondolkoznunk azon, hogy miért is lehet ez így? Sokat hallunk arról, hogy a modern ember mennyire elszigetelten él embertársaitól, hogy a média rendkívül negatív híradásai, a filmek brutalitása mennyire eltompítják az ember empatikus készségét, hogy a városi életmód szinte már megköveteli azt, hogy szenvtelenül tudjunk felebarátainkon átgázolni a túlélésért. Közben pedig Ferenc pápa folyamatosan igyekszik felhívni a figyelmünket arra, hogy ne feledkezzünk meg a perifériákról, a szegényekről, a menekültekről, és a nyomorban élőkről, tegyünk szüntelenül tanúságot

Kiss Bertalan 5

Vízkereszt

Keresztelő János fellépésének idején, amikor Júdeának Poncius Pilátus volt a helytartója, Galileának pedig Heródes a negyedes fejedelme, a vallási és politikai légkört ellentétes reménységek, mozgalmak és várakozások határozták meg. A zelóták erőszakkal (terrorizmussal) akarták helyreállítani Izrael szabadságát, Júdás népfelkelést szervezett, amelyet a rómaiak vérbe fojtottak, a farizeusok pedig a Tóra még pontosabb és hűségesebb betartásában keresték a megoldást, vagyis abban, hogy távol tartják magukat, és a népet a hellenistarómai (multi)kultúrához való alkalmazkodástól, amelyben Izraelnek a pogány világba való beolvadását látták. A „felvilágosult” uralkodó elit, az arisztokrata és papi osztály pedig igyekezett a római hatóságokhoz alkalmazkodó, felvilágosult életmódot folytatni. A nép körében felfokozott, apokaliptikus várakozás élt abban a reményben, hogy elérkezett Izrael országának, Isten rendkívüli tettével való helyreállítása. Ebben az időszakban már létezett, működött, és gazdag irodalmat teremtett a kumráni közösség, mely elfordult a heródiánusok templomától, az ott végzett kultusztól. Keresztelő János fellépése azonban egészen eredeti jelenség volt, annak ellenére, hogy nem lehet kizárni, hogy egy ideig a kumráni közösséghez tartozott. (A kumráni iratok és a keresztény üzenet között sok érintkezési pont fedezhető fel.) Az általa meghirdetett keresztség egy teljesen új gondolkodásmódra felhívó felszólításhoz kapcsolódik, annak a „Nagyobbnak”meghirdetéséhez, aki majd utána jön. Bár ő nem ismerte ezt a „Nagyobbat” (vö.: Jn 1,30-33), de tudta, hogy ő ezért a titokzatos „Másikért” van; egész küldetése őrá irányul. Fellépése a forrongó légkörű Jeruzsálemben rendkívüli hatást gyakorolt, ugyanis megérezték rajta a valódi prófétai mivoltot, amelyet oly régóta nélkülöztek. Prédikációival jelenné tette számukra az ősi reményt: a megszabadulást. Az ő kereszteléséhez a bűnök, a bűnösség megvallása is hozzátartozott, ami eltért a zsidók között már ismert és gyakorolt. bűnvallástól. Ugyanis az általa „követelt” bűnvallás már utalás a létezésben lévő bűn felülmúlására, és egy új élet felé tett döntő lépésre. Ezt a vízben való keresztelés módjának élet-halálszimbolikája jól érzékelteti: az alámerítés a vízözön megsemmisítő romboló, a folyam pedig ugyanakkor mint nagy életadó természeti elem jelenléte. Az alámerítő keresztség tehát a bűnbevallást és a megbocsátás kérését, és az

újrakezdés, egy egészen új kezdet lehetőségét jelenti. Ekkor, és itt jelenik meg Jézus, csatlakozik a bűnösök szürke tömegéhez, amely a Jordán partján várakozik, és meg akarja magát kereszteltetni. Hogyan vallhatta meg Jézus a bűneit? Hogyan szakíthatott az „előző életével”.? Ezt a kérdést nemcsak Benedek pápa teszi fel könyvében, hanem a keresztények, de már Keresztelő János is feltette (ez nem áll ellentétben azzal, hogy „nem ismerte a Nagyobbat”). Keresztény válaszunk világos: Jézus Atyának mondott feltétlen és teljes igenje, szeretete, amely az ő igazi identitásával volt azonos, a mi strukturális bűnben létező világunkban valósult és valósul meg, így benne van a velünk való szolidaritás kifejezése, akik elkövetünk bűnt, de törekszünk az igazságosság felé. Ennek a szónak a teljes tartalma csak a kereszthalál és feltámadás felől világosodik meg. A vízbe való alámerüléssel a bűnüket megvallók, meg akarnak szabadulni Istentől elszakadt, (bűnös) léthelyzetük és elkövetett bűneik következményeinek terhétől. Ettől szabadít meg Jézus, ez vált érthetővé a kereszt és feltámadás eseményében. Az egész emberiség vállán lévő terhet átvéve, „levitte” azt a Jordánba. A keresztségben a halált vette magára, így lett ő minden „igazságosság” hordozója. Ezt „értette” meg Keresztelő János, aki – mint Jézus maga is – a Tóra világában élt, a megváltás történelmi eseményei előtt, amikor „engedett” Jézus kérésének. Ugyanis amikor azt

6

kérdezte Jézustól: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14). Jézus ezt válaszolta: „hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.” (Mt 3,15) Az igazságosság abban a világban az ember válasza Isten törvényére, „Isten országa igájának hordozására”. Ez titokzatos és mégis „érthető” volt Keresztelő János számára, pedig a Tóra erről a keresztségről nem beszél. Jézus ezzel elismerte a Tórát, mint Isten akaratára mondott „igent”, és egy új dimenzióban egyúttal „beemelte” az új és örök szövetségbe, aki pedig Ő maga. Innen szemlélhetjük a keresztény

keresztséget, de János vízkeresztsége is innen nyeri el teljes jelentését. A keresztség a (kereszt)halál és feltámadás elővételezése, melyben Jézus keresztségének „helyére” lépünk, ahol egy kölcsönös azonosulás történik: Ő azonosul velünk, és ajándékba adja a mi azonosulásunkat vele. Természetes és természetfeletti találkozik: a mi lelkünk, személyiségünk legmélyebb centruma, létünk nyitottsága a transzcendens dimenzió felé, amelyben Istent magát tapasztaljuk meg, ebben a transzcendens dimenzióban már most, Isten oldaláról, elővételezetten, valóságosan azonosul Vele. BL

Az újesztendő küszöbén Sebesen peregnek életünk napjai. Ismét egy új év kezdetén vagyunk. A naptár napjai ismeretlen események titkait rejtik. A mögöttünk hagyott esztendőben sok szépet és még több nehézséget éltünk át. Mélységes hálával köszönjük meg a Jóisten szeretetének ezernyi jelét. Visszatekintve az elmúlt év történéseire, rácsodálkozunk a Gondviselés életünket vezető szeretetének csodálatos láncolatára. Olyan jó visszaemlékeznünk, hogy reggelenként az Ő szent kezébe adtuk a nap minden percét, és tudtuk, Őbenne biztosak lehetünk. Most itt áll előttünk összességében az elmúlt esztendő, és világosan látjuk, milyen csodálatosak az Úr életünket vezető útjai. Engedjük továbbra is, hogy Ő vezesse életünk történéseit. Lelkünkben visszhangozzanak a bíztató szavak: „Íme én veletek Vgyok a világ végezetéig” (MT 28,20) Fel kell nőnünk lélekben ahhoz a gondolathoz, hogy egyénileg rajtunk, mindannyiunkon múlik nemzetünk sorsának további alakulása. Vörösmarty szavaival: „ Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzet sorsa áll!” Mindszenty bíboros ezt így fogalmazta meg: „Az emberi élet isteni elgondolásban nem más, mint munka a közjóért,anyagi, szellemi és erkölcsi irányban.[...] Az ember nem független: beleilleszkedik nagy egymásrautaltsággal egy társas közösségbe. Sohasem feledkezzék meg senki arról, hogy egyéni és kollektív cselekedete talán még századok múlva is érezteti hatását az állami és társadalmi életben,végül, hogy mindezért saját személyében felelős Isten, illetve az Egyház és haza előtt.” Hitünkben való megerősödésünk, és ennek következtében életstílusunk gyökeres megújítása hozhat értékhordozó kibontakozást. A jóisten szeretetének segítő kegyelmével komolyan át kell vizsgálnunk, vajon minden megnyilatkozásunk Krisztus szeretetének továbbadását eredményezi-e? Küldetésünk, hogy a hit meggyőződését vonzó módon ragyogtassuk bele a világ életébe. Adja az Úr, hogy égből forrásozó örömmel, és tenni akarással, telve az Istent szeretők egészséges lelkesedésével induljunk el ezen az úton. Bátran és örömmel legyünk tudatában annak, hogy a Szentlélek kegyelméből az igazság birtokában vagyunk. Jézusunk, bízunk benned! Isteni irgalmasságod áldása kísérje a 2015. esztendőt!

Dr. Szűcs Gabriella

A SZENT MIHÁLY TEPLOMBAN MEGRENDEZÉSRE KERÜLŐ HANGVERSENYEINKRE PLÉBÁNIÁNK HÍVEI KEDVEZMÉNYES, 2000 FT-OS JEGY VÁSÁRLÁSÁRA JOGOSULTAK, MELYHEZ A TEMPLOM IRODÁJÁBAN REGISZTRÁCIÓ UTÁN IGAZOLÁST ADUNK!

7

Az újév ünneplése

eredete az, amit az ember ténylegesen maga körül a természetben és saját világában tapasztal, tehát a valóság. A valóságelemeket és élményeket az ember a mítoszban úgy tette érthetővé a maga számára, hogy fantáziájával értelmes rendszerbe foglalta, és összefüggésbe hozta az emberi lét eredetével és céljával. Ugyanakkor „felfedezte” saját magában a lelket, az érzékek feletti világhoz tartozásának „érzelmét”, az emberi létezés legmagasabb rendű céljaként értelmezve és jelölve meg azt. Mindehhez hiteles kultuszt és vallási gyakorlatot kapcsolt, amelyet a maga helyén, keresztényként tiszteletreméltónak tarthatunk. (Ellentétben ezek „importált” és itthon „átcsomagolt” változatával, amelyekből az importőrök a nekik nem tetsző, pedig elválaszthatatlanul azokhoz kapcsolódó elemeket, például az aszkézist, figyelmen kívül hagyják, vagyis meghamisítják.) Mindezeket megerősíti a Sigmund Freud korszakalkotó (idézőjelben is és anélkül is: korszakalkotó) munkássága után, az utóbbi évtizedekben kibontakozó spirituális pszichológiai „forradalom”, amely a vallást pszichológiai ténynek, az ember legkorábbi, legáltalánosabb megnyilvánulásának tartja. Megerősödött a pozitív pszichológia, amelynek része lett a lélekről való gondolkodás, amely az ember boldogságát az „egészlegességben” jelöli meg, és a középpontjába a vallásosságot, hűséget, erényeket és a reményt helyezi. Az a korábbi korszak azonban, amelyben a pszichológia az embert kizárólag környezetének termékeként határozta meg, és amelynek fémjelzője a marxi-pavlovi és freudi

Nincs még egy nap az évben amely jobban felszínre hozza az ünnep felfogásának különböző módjait, mint az évforduló napja: Szilveszter. Rögtön bocsássuk előre: nem arról lesz szó, hogy valamiféle keresztény szempontból kritizálható jelenség lenne az óév vidám búcsúztatása és az újév önfeledt ünneplése. Sok helyénvaló és jó mozzanata van ennek az eseménynek, azonban most használjuk fel ezt az alkalmat az ünnep és ünneplés lényegének keresztény megközelítésére. Mi is az ünnep? Kilépés a hétköznapokból, abból a körforgásból, ami életünket valóban alapvetően jellemzi. Hiszen már a kozmosz is körfolyamatban működik: a bolygók maguk körül, és a nap körül forognak, és – látszólag – visszatérnek arra a helyre, ahol már voltak. Biológiai életünk is a körfolyamatra épül fel, kezdve azzal, hogy lélegzünk: belégzés, nyugalom, kilégzés, nyugalom. Az emberiség léte is körfolyamatban áll fenn: születés, fejlődés, hanyatlás, halál szüntelen ismétlődése. A szívünk is körfolyamatban működik. A napszakok váltakozva, ugyanúgy követik egymást. Érzékeinkben is a körfolyamat lüktetését tapasztaljuk: megéhezünk, eszünk, megnyugszunk, újra megéhezünk. A többi vágyunkat is ez a lüktetés jellemzi. Mindez bizonyítja, hogy a „természet gyermekei vagyunk”. Van bennünk egyfajta természetes viszonyulás ehhez a nyilvánvaló, „mindent átható” körfolyamathoz. Ez a valóság a nagy panteista vallásokban úgy jelenik meg, hogy ennek a körfolyamatnak a mozgatója Isten maga, aki, vagy ami ebben a körfolyamatban maga is benne van, vagy talán éppen azonos vele. Ezek a vallások, bár különböző módon kinyilatkoztatásokra hivatkoznak, valójában az ember tiszteletreméltó és rendkívüli erőfeszítéseinek, az emberi szellem nemes törekvésének eredményei, és nem nélkülözik a végső igazság számos elemét sem. Létrejöttük

gondolkodás, nemhogy nem múlt el nyomtalanul, hanem a fogyasztói társadalomban erős táptalajra lelt. Ez mutatkozik meg és „érhető tetten” abban, ahogyan az ember ünnepel.

8

Az igazi ünnep hátterében az antropológiai, vagyis az emberi mivoltra, az emberi lélekre vonatkozó felfogás, végső soron tehát a hitigazság áll. De nézzük meg, hogyan tekint erre a kérdésre a pozitív pszichológia. A pozitív pszichológia megállapítása szerint az ember „én”-je egy rendszer, folyamat, melynek tartalma az élmény, önismeret, önértékelés, céltudatos adaptáció, információtárolás, és nem utolsósorban a másokkal való kapcsolat „működtetése”. Felismerhetők azonban az „én”-nek olyan intuitív, imaginatív mélyrétege, a szellemi szféra is, amely viszont sűrű homály a pszichológia számára. Az emberi személy

ajtó, amely nyitva van az ember legmélyebb dimenziójában, csak az lehet, ahol Isten maga van jelen, ahol az „átjárás” Isten és ember között megtörténhet, mert már megtörtént: Jézus Krisztus. Az embernek ünnepelnie kell. Ki kell lépnie a hétköznapok forgatagából, saját biológiai lényének, az őt, szabadságát korlátozó külső erőknek a fogva tartásából, saját „természetéből”. El akarja hagyni azt, ami bántja, ami rossz: a kudarcokat, bajokat, betegségeket, szorongását, félelmeit, mondjuk ki: végső soron a halált. Mert akkor lesz csak saját tulajdonképpeni önmaga, mivel ez ember-voltához tartozik, mert

egészlegességének megrajzolásához ennek a szellemi szférának a figyelembevétele viszont elengedhetetlen, amit a pozitív pszichológia „lélekkel teli énnek” nevez és saját vizsgálati hatókörén kívülinek tart. Tehát maga a lélek nem tárgya a kutatásnak, viszont feltételezése, és hatásainak felismerése igen, mert e nélkül – az un. spirituális dimenzió nélkül – az emberről nem adható valósághű kép. A kérdésben tehát a teológia illetékes, melynek álláspontja szerint a lélek az egyén legmélyebb centruma, ahol az ember nyitottá válik a transzcendens dimenzióra, amelyben megtapasztalja a Végső Realitást. Ezzel érkeztünk meg az ünnep és az ünneplés igazi lényegéhez. Az igazi ünnep az, ahol az ember egy „ajtón” át kilép a körforgásból, önmagából a „Te”, a Végső Realitás, vagyis Isten felé, mert így jut el valódi önmagához, ami pedig az életfeladata. És olyan

extatikus létre, ünnepre van teremtve. A kérdés csak az, hogy hogyan ünnepel? Mi történik akkor, amikor az ember az ünneplésben, csak a körfolyamatok közötti szünetet, vagy magát a körfolyamatot, de tulajdonképpen saját magát, az egóját, a lélek nélküli énjét „ünnepli”? Az, hogy önmagából nem a transzcendens felé, hanem saját magába, saját magának egy alsóbb szintjére lép, aminek szélsőséges, de látványos segédeszköze például az alkohol, vagy a drog. Egy mélységes vágy formájában azonban még akkor is jelen van az ember olthatatlan szomja az igazi ünneplésre, „A Másikkal” való (tulajdonképpeni) szeretetkapcsolatra. Az ember ugyanis, bár közvetlenül a természet gyermeke, végső összefüggésben mégsem környezetének „terméke”, hanem teremtmény. Ünnepre teremtetett. BL

9

A hónap szentje: Aquinói Szent Tamás

átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig pedig VI. Kelemen udvarában tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte a tudományos munkát. Erről tanúskodik a Pogányok elleni summa, amelyet domonkos misszionáriusok számára írt tanés tanítókönyvnek, továbbá az Isten hatalmáról, a fejedelmek kormányzásáról írt művei, s mindenekelőtt a Summa Theologiae, a tudományosság és a gondolati mélység, az összefoglaló látás és a világosság mesterműve. 1269-ben Tamást rendi elöljárói ismét a párizsi egyetemre szólították teológiai professzornak. 1272-ben Tamást rendje megbízta, hogy központi teológiai főiskolát szervezzen Nápolyban. Két évvel később ismét kiragadták ebből a nyugodt tevékenykedésből, amikor X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte. Súlyos betegsége ellenére útra kelt, de nem jutott messzire, 1274. március 7-én meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette. Ünnepét először halála napjára helyezték, mivel azonban ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-től január 28-án ünnepeljük, amely napon 1369-ben ereklyéit átvitték Toulouse-ba. Aquinói Szent Tamás Isten megismerését öt istenbizonyítékba foglalta össze, és bennük úgy következtet, hogy a világ úgy, amint van, nem jöhetett létre magától, a benne található rend és célszerűség egy természetfeletti értelmet követel: „Hatásaiból belátjuk, hogy van Isten, Ő a többi dolgok oka, és hogy fölülmúl mindent, és maga alatt hagy minden létezőt. És ez a végső és legtökéletesebb ismeretünk ebben az életben.” Teológus volt, Isten ismerője. Végső bölcsességét és legmélyebb ismereteit a hitből merítette: „A hit előíze annak a tudásnak, amely a jövőben boldoggá tesz minket.” A hit és a tudás az ő számára nem ellenkezett egymással: „A kegyelem ajándékai oly módon fűződnek a természethez, hogy azt nem szüntetik meg, hanem tökéletesítik. Ezért a hit fénye, amely kegyelemszerűen árad belénk, nem oltja ki a természetes tudás fényét, amely természetes örökségünk.” Isten ajándékozta az embernek a hit világosságát, és ezzel olyan igazságokat nyilatkoztatott ki, amelyek minden emberi tudást fölülmúlnak. De ugyanaz az Isten kölcsönözte az embernek a megismerő képességet is, s adta vele együtt azt a megbízást, hogy hajtsa uralma alá a földet. (Diós István: A szentek élete) .

Aquinói Szent Tamás, a filozófus és teológus korának és a szellemtörténetnek egyik legnagyobb hatású, ma is megkerülhetetlen személyisége volt. Szenvedélyes érdeklődése Isten megismerésére irányult. Nemcsak a hit fényénél kereste Istent, hanem az értelem fényénél, azaz a filozófia eszközeivel is. A nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott, már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostorba adták nevelésre. Tizennégy éves korában magasabb tanulmányokra Nápolyba küldték, és itt megismerte az akkoriban kivirágzó dominikánusok prédikátor rendjét. 1244-ben a családja heves tiltakozása ellenére, amiért egy kolduló szerzetbe lép, kérte fölvételét a rendbe. Tamás végig ellenállt minden csábításnak, amellyel életre szóló elhatározásának visszavonására akarták bírni. Az imádságnak és a tanulásnak élt. 1245-ben Párizsba érkezett, itt találkozott először a rend nagytekintélyű hittudósával, Nagy Szent Alberttel. Három éven át hallgatta előadásait, majd amikor a párizsi egyetemes káptalan Albertet Kölbe küldte és rendi főiskola alapításával bízta meg, Tamás vele tartott, és négy évet töltött tanulással a Rajna menti városban. 1252-től Tamás már maga is előadásokat tartott Párizsban. Ezekben az években keletkeztek többek közt kommentárjai (Petrus Lombardus Szentenciás könyvéhez, Izaiáshoz és Boëthiusnak a Szentháromságról írott művéhez), valamint Az igazságról című értekezése. Tamás ezután hazájában, Itáliában tanított teológiát. 1260-ban IV. Orbán a pápai udvarba hívta. A görög császárral folytatott uniós tárgyalásokon Tamásnak kellett a római egyház álláspontját képviselnie. 1265-ben

10

Ökumenikus imahét a Belvárosban 2015. január 19 – 24.

helyszín

igehirdető

január 19. hétfő

Deák téri evangélikus templom

Horváth Zoltán esperes

január 20. kedd

Belvárosi Szent Mihály templom

Smidéliusz Gábor ev. lelkész

Szabadság téri református templom

Merlás Tibor rk. lelkész

Kálvin téri református templom

Osztie Zoltán rk. plébános h. esperes

január 23. péntek

Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom

Páll László ref. lelkész

január 24. szombat

Deák téri evangélikus templom

időpont

január 21. szerda

január 22. csütörtök

Kalota József érseki vikárius

Alkalmaink este 18 órakor kezdődnek. Mindenkit szeretettel várunk!

Termelői, bio méz rendelhető plébániánkon Termelő:Bőösy Imre őstermelő 9177 Ásványráró, Hajós u. 1.Tel:+36-20/253-9889 E-mail: [email protected] Adószám: 79060455-1-28 Kistermelői reg.sz.:07 3T 061

Árlista: 1. Bio akácméz: 1000 g 500 g 300 g 2. Bio repceméz 1000 g 500 g 3. Bio napraforgóméz 1000 g 500 g

4. Bio facéliaméz 1000 g 2000 Ft 500 g 1200 Ft 5. Bio propolis tinktura (propolis alkoholban oldva) 50 ml 1200 Ft 6. Bio virágpollen 250 g 1200 Ft 7. Méz delikates (diákcsemege mézben) 900 Ft

3000 Ft 1800 Ft 1200 F 2000 Ft 1200 Ft 2000 Ft 1200 Ft

A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI 2015. január-február •január 22. csütörtök 18 óra KÉSZ Belvárosi Csoport rendezvénye: Dr. Kovács Eszter, főmuzeológus-

régész a belvárosi főplébánia-templomban végzett feltárásról •január 22-én, csütörtökön 17 órától a Teréz Anya Teremben Karitász Filmklub lesz. A film címe: Egy

élet a gyermekekért 1. rész (Mária Montessori pedagógus élete) •január 24-én, szombaton 9 órától a Teréz Anya Teremben ruha akció.

(folytatás a következő oldalon)

11

A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI folytatás

PESTI FŐTEMPLOM

•január 28. szerda este 19 óra Képviselő-testületi gyűlés •január 30-február 1. Fiatal családok lelkigyakorlatos hétvégéje a Leányfalui Lelkigyakorlatos Házban.

Spirituális közösségi lap II. évf. 11. szám

•fanuár 31-én, szombaton 18 órától régi rítus szerint virrasztó imaórát tartunk hetvened vasárnap előestéjén.

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia lapja

•február 2. hétfőn Gyertyaszentelő Boldogasszony Ünnepén, 16.30-tól Szeretetláng imaóra utána 18 órakor ünnepi szentmise, melynek keretében Szeretetláng átadás.

Kiadja: a Belvárosi Főplébánia

•február 3-án, kedden 18 órától elváltak, egyedülállók szentmiséje •február 4. szerda 19 órától Jegyes kurzus indul a Szent Kinga Otthonban. A találkozók szerdánként lesznek.

Felelős kiadó: Dr. Osztie Zoltán

•február 5-én, csütörtökön 14 órától Nyugdíjas Klub a Szent Kinga Otthonban

Szerkesztő: Bitter Lajos

•február 7. szombat 11 órától Liszt Ferenc kórus matinéja •február 13-án, pénteken 19 órától Farsangi bál a Pinceklubban

Munkatársak:

•február 18. szerda, hamvazószerda, szigorú böjti nap 16 órakor ünnepi szentmise hamvazással, 18 órakor pedig a régi rítus szerint. Az egész nagyböjt folyamán péntekenként a 16 órakor kezdődő szentmisét követően keresztúti imádságot végzünk.

Kovács E. Gellért Csorba Gábor Dr.Szűcs Gabriella Kiss Bertalan

•február 19. csütörtökön 17 órától a Teréz Anya Teremben Karitász Filmklub lesz. A film címe: Egy élet a gyermekekért 2. rész (Mária Montessori pedagógus élete) •február 21. szombaton 18 órától virrasztó imaóra régi rítus szerint

Lektorálta: Faga Nagy Mária

•február 26. csütörtök 18 óra KÉSZ Belvárosi Csoport: Dr. Baritz Sarolta Laura OP: az etikus gazdaság és a modern piacgazdaság keresztény szemmel

Szerkesztőség:

•február 27- március 1. Ifjúsági Csoportunk lelki hétvégéje a Leányfalui Lelkigyakorlatos Házban. •február 28. szombat Karitász teadélelőtt 10 órától a Teréz Anya Teremben. •Hétfőnként este 18 órától Felnőtt katekézis a Szent Kinga Otthonban Vasárnaponként vesperásra hívjuk a testvéreket az esti szentmise előtt 17.30-tól. Csütörtökönként a Szent Egyed Közösség imaórát tart 19 órától a szegényekért, üldözöttekért és a békéért könyörögve.

Budapest 1056 Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected]

•Templomunk által szervezett hangversenyekre hívjuk a testvéreket külön nekünk szóló kedvezményes jegyárral. A sekrestyében történő regisztráció ellenében 2000 Ft-os jeggyel vehetnek részt az összes koncertünkön. Ezek szerdánként és szombatonként vannak, a programokat a szórólapokról kísérhetjük figyelemmel. •Előre hirdetjük idei hittanos táborunkat, hogy nyári programjainkat már ahhoz tudjuk igazítani. Június 28. vasárnap délutántól július 4. szombat délutánig tart majd, Balatonvilágoson.

Megjelenik: 12 oldalon

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia 1056 Budapest Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected] Irodaszolgálat: hétfő - szerda - péntek 9 -12 ; 15.30 - 17.30 Irodavezető: Rochlitz Kinga

12