KOPP MÁRIA
Skóciai Szent Margit a gender kutatások szentje? Közel mint tíz éve vezetek gender kurzust az Orvosi Egyetemen, 1993 óta vannak gender témájú Európai Úniós pályázataim, és mindezekben csakis arról volt szó, hogy az átalakult történelmi-tárasadalmi helyzetben hogy lehet új típusú együttműködést kialakítani nők és férfiak között, mit tehetünk azért, hogy a tervezett, kívánt gyermekek megszülethessenek, és hogy lehet megelőzni a párkapcsolati konfliktusokat. Többször meghívtak Európai Uniós és WHO (Egészségügyi Világszervezet) ülésekre is gender témákkal kapcsolatban, és ugyan néhányszor megdöbbenést váltottam ki azzal, amikor elmondtam, hogy meg kell szüntetni a magasabb végzettségű nőkkel szembeni negatív diszkriminációt, hiszen ma súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos korú gyermektelenekkel szemben, ha a gyermekvállaláshoz való jogukat gyakorolják, de érdekes módon rövid vita után minden fórumon lelkesen támogatták ezt a gondolatot is. Így például, mivel gender szakértőként részt vettem – a Nagycsaládosok Egyesületének képviselőivel együtt a –Szociális Minisztérium „Férfiak és nők esélyegyenlősége a magyar társadalomban” anyag kidolgozásában, ott is sikerült elfogadtatnom ezt a fontos szempontot. Nem is szólva arról, hogy az anyagban nagy súllyal szerepel, hogy a mai élethelyzetek különösen a férfiak számára veszélyesek, ezért mindent meg kell tennünk a férfiak idő előtti egészségromlásának és halálozásának megelőzésére. Mit jelent a „gender” fogalom, és miért vált szitokszóvá egyes körökben? Elég szerencsétlen módon nincs jó kifejezés erre a szóra a magyar nyelvben, „társadalmi nem”-nek szokták fordítani. Körülírni lehet, hiszen azt a helyzetet jelenti, amibe az ösztönös, etológia örökségünkként hozott nemi adottságaink kerültek a modern társadalomban. Szembe kell néznünk azzal a helyzettel, hogy ma már több fiatal lány tanul, mint férfi, vagy legalábbis ugyanannyian. A mai munkamegosztásban a testi erőnek sokkal kisebb a jelentősége, és mind a társadalom, mind az egyes személyek számára nyilvánvaló, hogy nem szeretnék elveszteni a tanulásba fektetett energiáikat, miközben a kívánt, tervezett gyermekeiket is világra szeretnék hozni. A gender gondolkozásmód is természetesen abból indul ki, hogy csak a nők hozhatják világra és szoptathatják a gyermekeiket, és csak a férfiak tudnak gyermeket nemzeni – ehhez kell a lehetőleg optimális feltételeket megteremteni a modern társadalomban. Érdekes módon azokban az országokban születnek meg leginkább a gyermekek, ahol erre minél több lehetőséget ad a társadalom, mint például Franciaországban. A férfiak ösztönös, etológiai öröksége, hogy harcolnak az előrejutásért, és súlyos stresszt élnek át, ha ebben a versengésben, rivalizálásban lemaradnak. Saját 56
országos reprezentatív vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a rivalizálás a férfiak idő előtti halálozásának fontos előrejelzője. Szükségszerű, hogy a férfiaknak ez a nemi sajátossága a mai körülmények között is uralja a férfias beállítottságot? Egyáltalán nem, és például saját gender kutatásaink kimutatták, hogy azok a férfiak, akiknek igen jó a kapcsolatuk gyermekeikkel, négyszer nagyobb valószínűséggel élik meg a 69 éves életkort akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, elhízás, iskolázottság, kor) szerint korrigáljuk. Kimutatták azt is, hogy a skandináv országokban, ahol az apák is részt vesznek a kisgyermekek gondozásában – elvész az az idő, amit az apa nem vesz ki gyermekgondozási szabadságként – ezzel összefüggésben még tovább javult náluk mind a férfiak, mind a nők várható életkora, miközben a népesedési mutatók pozitív tartományba kerültek. Mi lehet ennek a magyarázata? Amennyiben a férfiak értékrendjében is fontossá válik a család, a gyermekkel való foglalkozás, ez felszabadítja őt attól, hogy kizárólag a munkahelyi, társadalmi helyzete miatt aggodalmaskodjék. A „Pelenkázz, tovább élsz” jelszó nagyon is megszívlelendő a férfiak számára, ez például a gender kutatások egyik legfontosabb üzenete. Tehát a mai világban egyáltalán nem baj, ha az óvodában a kisfiúk is megtanulnak főzőcskézni, babát pólyálni, míg a kislányokra is ráfér, hogy a szerelési alapkészségekben otthon érezhessék magukat. Ettől egész biztosan nem fog károsodni a nemi identitásuk, de jobban fel tudnak készülni a mai életfeltételek elvállalására.
Melyek a leg fontosabb gender kutatási témák? Mint korábban kiemeltem, a gender kutatás célja annak vizsgálata és megvalósítása, hogy a mai társadalmi körülmények között hogyan tudnak a férfiak és nők harmonikusan együtt élni, hogyan tudják úgy vállalni a kívánt, tervezett gyermekeiket, hogy ez ne akadályozza meg őket a tágabb társadalmi hatásaik kifejtésében. Az utóbbi évtizedben a kívánt, tervezett gyermekek inkább születtek meg azokban az országokban, amelyek nagy gondot fordítanak, és sokat költenek a kisgyermekes szülők (nem csak az anyák) családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására. A kilencvenes évek óta trendfordulónak lehetünk tanúi. Míg a 70-es évektől azt lehetett tapasztalni, hogy a nők nagyobb arányú munkaerő-piaci részvétele fokozatosan csökkenő születési arányszámokkal párosult a fejlett piacgazdaságokban, a kilencvenes évektől ennek a fordítottja érvényesül. Ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság. A társadalomnak alapvető érdeke volna, hogy mindent megtegyen a kívánt, tervezett gyermekek világrahozataláért, miközben nem hagyja veszni a nők tanulásba, képzésbe fektetett energiáit. A magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempontjából a legkevésbé hátrányos, ha még az egyetemi évek alatt, vagy a pályájuk legelején tudnak gyermeket vállalni. A rendszerváltozás utáni gyermekszám-csökkenésben lényeges szerepet játszott, hogy a gyermekvállalási kor jelentősen kitolódott: 1990-ben az első gyermeküket szülő nők átlagos életkora 23 év, 2009-ben közel 28 év volt. A gyermekvállalás későbbre halasztása azonban nagyon gyakran azzal jár együtt, hogy a tervezett gyermek egyáltalán nem születik meg. A KSH Népességtudományi Kutató In57
tézetben végzett „Életünk fordulópontjai” panelvizsgálat (a továbbiakban: NKI panelvizsgálat) adatai szerint a három éven belül biztos gyermekvállalási szándékról nyilatkozók mindössze 28 százaléka tudta megvalósítani három éven belül a terveit. További 50 százalék fenntartotta, de elhalasztotta a gyermekvállalást, és 20 százalék véglegesen lemondott a tervezett gyermekről. Ugyanakkor az életkor előrehaladtával a tervezett gyermek megszületésének esélyei egyre romlanak. Például a 25-29 éves korcsoportban a panelvizsgálat során megkérdezettek 34,4 százaléka, míg a 35-39 éves korcsoportban csak 15,1 százaléka tudta megvalósítani gyermekvállalási terveit három éven belül. A kisgyermekes szülők számára a részidős (és az egyéb atipikus) munkavégzés a család és munka összeegyeztetésének leginkább bevált módja. Sok vizsgálat mutatja, hogy a nők jelentős része az életút bizonyos szakaszaiban csak a részmunkaidőt látja elfogadhatónak, ugyanakkor az EU tagállamaival összevetve Magyarországon a legalacsonyabb ennek a munkavállalási formának az elterjedtsége. Hazánkban a nők részmunkaidős foglalkoztatása 6%, a férfiaké 3% körüli, miközben az uniós átlag a nőknél 30,4%, a férfiaknál 6,6%, de például Hollandiában a nők 70 %-a részmunkaidőben dolgozik. Fontos szempont továbbá a munkaidő rugalmassága is. Az EU-országok közül nálunk a legalacsonyabb (12%) azok aránya, akik rugalmasan oszthatják be az idejüket, míg például Svédországban a rugalmas munkaidő részaránya 58%. A flexibilis munkaidőpolitika célja, hogy a dolgozó dönthesse el, mikor kezdi és fejezi be munkáját, például azért, hogy meg tudja oldani gyermekei iskolába vagy óvodába szállítását. Sokatmondó adat az is, hogy az Európai Unió országai közül Magyarországon a legalacsonyabb az otthoni távmunka aránya. A tapasztalatok szerint ugyanis a részmunkaidős és a rugalmas foglalkoztatás fontos eszközök a kisgyermekes családok és a munka világának összekapcsolásában. Másfelől, ha a munkáltatók figyelembe veszik dolgozóik családi kötelezettségeit, akkor azok sokkal lojálisabbakká válnak munkáltatóikhoz, és teljesítményük is bizonyítottan magasabb lesz. A családbarát munkahelyi környezet kialakítása a vállalatoknak jól felfogott gazdasági érdeke is. Ezért javasoljuk a „Családbarát munkahely” mozgalom megújítását. Igen fontos a rugalmas otthoni gyermekgondozási formák, családi óvodák, napközik támogatása. Például Franciaországban a nagymama választhatja azt, hogy félállásban dolgozik, és a másik négy órában fizetést kap azért, hogy az unokáival van együtt. Ez jelentősen növeli a legális foglalkoztatási arányokat is. Az otthoni gondozásban nagy számban tevékenykedő, a munkaerőpiacon jelenleg nem aktív nőket a nonprofit szervezetek közreműködésével – önkéntesként vagy díjazás ellenében végzett munkavégzéssel – be kellene kapcsolni a hatalmas volumenű kielégítetlen gondozói szükségletek otthoni keretek közötti elvégzésébe. Főleg kistelepüléseken ez egyik formája lehetne helyi foglalkoztatás megszervezésének, ami megfizethető segítséget nyújtana a rászorulóknak és méltó elfoglaltsággal járó jövedelmet az otthoni segítőknek. Az első hónapok intenzív időszakát leszámítva egészségesen fejlődő gyermek nem igényel 24 órás jelenlétet az édesanyától, így aki ezt választja, fokozatosan térhet vissza a választott munkájába is. Ugyanakkor meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy aki tudatosan a gyermeknevelést választja (legalább egy bizonyos ideig), az hátrányos helyzetű, akit ráadásul még 58
„potyautas”-nak is tekintenek, hiszen a gyermekek vállalása és felelős nevelése a legfontosabb befektetés a jövőbe.
Párkapcsolatok, krízisek, válás A kutatási adatok azt bizonyítják, hogy a házasságok számának csökkenése ellenére a házasság intézményének presztízse Magyarországon változatlanul erős, a házasság továbbra is a legtámogatottabb és legmegfelelőbbnek tartott párkapcsolati, együttélési forma. Mi okozza, hogy ennek ellenére a fiatalok nagyon nehezen találnak párt, lényegesen később és kisebb arányban házasodnak, és a boldognak induló házasságok közül minden második felbomlik? Mit tehetnénk annak érdekében, hogy segítsük a fiatalokat a tartós párkapcsolatok megtalálásában és megtartásában? 2009-ben több mint 55 százalékkal kevesebb volt a házasságkötések száma, mint 1990-ben. A házasulók korösszetételében történt változások miatt folyamatosan emelkedik a házasulók átlagos életkora: 2008-ben a nőknél 27,9 év, férfiak esetében 30,4 év volt. Az alternatív együttélési formák, mindenekelőtt az élettársi kapcsolatok fokozódó térhódítása tapasztalható. A nem házas együttélések gyakoribbá válása megváltoztatta az élettársi kapcsolatok társadalmi megítélését, elfogadottságát. A 25–29 éves korosztályon belül az élettársi kapcsolatban élők aránya a 40 százalékot is eléri. 2009-ben 36 750 házasságot kötöttek Magyarországon és 25 155 volt a válások száma. A felbomló házasságok 60 %-ban van kiskorú gyermek. Ez közel 660 ezer gyermeket, félmillió családot, kb. 1,2 millió embert érint. Ez az ország legnagyobb kisebbsége, mégis a legészrevétlenebbek. A párok – legyenek azok élettársak vagy házastársak – gyermekvállalási döntését jelentősen befolyásolja a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, ami az életük különféle területeit jellemzi. A házasságban élők gyermekvállalási hajlandósága magasabb, mint a házasság nélkül együtt élő párok átlagos gyermekszáma. A házasodási kedv visszaesése, a későbbi életkorra kitolódott gyermekvállalás, az élettársi kapcsolatok térnyerése – sok más tényező mellett – csökkenti a termékenységet, ezért szemléletváltásra és komplex programokra van szükség annak érdekében, hogy a negatív tendenciákon változtatni lehessen. Minden korosztályban, már az óvodáskortól szükséges bevezetni olyan tárgyakat, programokat, amelyek felkészítenek a felelős és elkötelezett, egyenrangú társas kapcsolatokra, egymás közti kommunikációra, konfliktuskezelésre. Ennek érdekében nagyon fontos volna ilyen készségek tanítása a pedagógusok folyamatos továbbképzése keretében. A megváltozott társadalmi körülmények között alapvető feladat a női-férfi szerepek újrafogalmazása. A gyermekek világrahozatala és szoptatása, a biztonságos korai anya-gyermek kapcsolat kialakítása a nők elidegeníthetetlen feladata, erre már a kislányokat is fel kell készíteni. Ugyanakkor az új társadalmi körülmények között rendkívül fontos a kisfiúk felkészítése az apaságra, a családi munkamegosztásban való sokkal aktívabb részvételre, a gyermeknemzés csodálatos és felelősségteljes vállalására. Nem igaz, hogy a férfiakban nincs meg az ösztönös vágyakozás arra, 59
hogy a gyermekeikben éljenek tovább, ezt csak a modern társadalom silányítja le a férfiak esetében az öncélú szexualitásra. Mindkét nemben igen fontos a szülői hivatás fontosságának, méltóságának tudatosítása, hogy a gyermekek számától függetlenül a gyermek nevelése a legértékesebb életfeladat. A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a bizalomteli szülő-gyermek kapcsolat a legfontosabb védőfaktor a későbbi tartós kapcsolati képesség kialakulásába, de egyben igen jelentős testilelki egészségvédő tényező. Felmérések szerint a nemi szerepek a magyar társadalomban válnak szét leginkább a vizsgált európai országok között. Az, hogy a magyar férfiak ma is elsősorban saját felelősségüknek tekintik a család anyagi feltételeinek megteremtését, súlyos stresszforrás a férfiak számára és sokakat visszariaszt a családalapítástól. Ezért a nevelés egyik fontos területe a családban a férfiak és nők közötti együttműködés megtanítása. Ezen a területen számos probléma van, amit kezelni szükséges (családi kötelezettségek és munkavállalás összehangolása, háztartási teendők megosztása, gyermeknevelési feladatok megosztása, közös ellátása, karrierépítésben egymás támogatása stb.). Az egyetemeken, főiskolákon családbarát környezetet kell kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy a felsőfokú végzettséget szerző fiatalok a biológiai és pszichológiai szempontból ideális életkorban is vállalhassanak gyermeket, és ezzel a későbbi pályájukat is jobban elő tudják készíteni. Erre sok pozitív nemzetközi példa van, fecskeházak, lakhatási támogatás a párok részére, családbarát vizsgarend, gyermekfelügyelet szakmailag igényes megszervezése. Egyre több kutatási eredmény támasztja alá, hogy a család, a gyermekvállalás alapvető egészségvédő faktor, ezek hiánya fontosabb kockázati tényező, mint a dohányzás vagy az elhízás. A gender kutatások epidemiológiai vonulatának célja, hogy objektív módszerekkel elemezze, hogy a férfiak és nők esetében, a XXI. század új kihívásai között milyen módon biztosítható a legjobb életminőség, és a legegészségesebb élet. A mai korban valóságos „egészség vallás” alakult ki, fontos tehát megvizsgálni, hogy a nők és férfiak milyen módon biztosíthatják a leghos�szabb egészségeben eltöltött életéveket. Az International Journal of Epidemiology, a legjelentősebb népegészségügyi folyóiratban jelent meg a teljes finn népesség körében 1996 és 2000 között végzett vizsgálat eredménye, amely szerint a 30-64 éves korosztályban a férfiak esetében az élettársi kapcsolatban élők 49 %-kal, az egyedül élők 167 %-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a házasok. A nők esetében az együtt élők 53 %-kal, az egyedül élők 75 %-kal nagyobb valószínűséggel halnak meg ebben a korosztályban, mint a házasok. Tehát tudományosan megalapozott az az állítás, hogy a szingliség súlyosan káros az egészségre. Ez a vizsgálat kimutatta azt is, hogy a gyermektelenség is súlyos egészségkárosító tényező, a két vagy több gyermekes férfiak 30 %-kal, a nők 50 %-kal kisebb valószínűséggel halnak meg a 30-64 éves életkorban, mint a gyermektelenek. Az egy gyermekesek halálozási aránya a gyermektelenek és a két vagy több gyermekesek közötti értéket mutat. A legújabb amerikai hosszú távú követéses vizsgálat eredményei szerint, az elvált férfiak 2,37-szer, az elvált nők kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg 1941 és 2006 között, mint a házas társaik. Ez a különbség szignifikáns maradt akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők szerint korrigálták, bár a házasok között a 60
különböző önkárosító magatartási formák (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás) is jelentősen ritkábbak. A válás nagyobb valószínűséggel következik be azok között, akik a házasságkötés előtt már együtt éltek, akiknek nincs gyermekük, és akik nem vallásosak.
Mi mag yarázza a gender kutatásokkal kapcsolatos nag yfokú ellenérzést? Mégis mi magyarázza a társadalom egyes köreiben a gender kutatásokkal kapcsolatos nagyfokú ellenérzést? Vitathatatlan, hogy vannak szélsőséges körök, különösen a társadalomban nagy befolyással bíró média világban, akik eldöntötték, hogy megpróbálják elfoglalni és a maguk elképzelései szerint alakítani a „gender mainstreaming” irányzatot. Ez valóban nagy veszély, és ha visszahúzódunk és átengedjük nekik ezt a területet, annak valóban beláthatatlan következményei lehetnek. 2011-ben a magyar EU elnökség idején fogják EU szinten is tárgyalni és elfogadni a gender mainstreaming ajánlásokat. Hihetetlen sok múlik rajtunk, hogy harc nélkül átengedjük-e ezt az igen fontos területet és az azzal járó pályázati kereteket a szélsőségeseknek. A gender kutatási lehetőségeket arra kell felhasználnunk, hogy már az óvodától tanítsunk a gyerekeinknek társkapcsolati készségeket egyoldalú szexuális felvilágosítás helyett, hogy segítsük a fiatalokat az elkötelezett pártalálásban és a kapcsolatok építésében, hogy minden módon támogassuk a gyermekvállalás és az egyéb hivatás összeegyeztetését mind a férfiak, mind a nők számára. Slachta Margit, a szociális testvérek megalapítója már az 1930-as években, messze megelőzve a korát a keresztény feminizmus elveit képviselte. Skóciai Szent Margit, Szent István unokája a skót államszervezetet a szent istváni minta alapján fektette le. Édesapja, az angol trónörökös egy trónviszály miatt Magyarországra menekült, ahol feleségül vette szent István Ágota nevű lányát. Ebből a házasságból született Margit, aki kora egyik legműveltebb asszonya lett. Miután édesapját hazahívták, megismerkedett „véres” Malcolmmal, a skót királlyal, aki miután feleségül vette, teljesen szabad kezet adott a feleségének az államszervezet kialakításában. Margit az addig vadembernek tartott férjét úgy megszelídítette, hogy minden kódexet bearanyoztatott, miután Margit felolvasta neki. Ugyanakkor a gyermekeik közül Dávidot, az elsőszülöttet is szentté avatták, aki továbbvitte édesanyja örökségét. Fest Sándor Dávid király udvari krónikái alapján írta meg a történetüket egy csodálatos könyvben: Skóciai Szent Margittól a welsi bárdokig címmel. Az Universitas kiadó adta ki reprint kiadásban 2000-ben. Ő történész egyetemi tanár volt, sajnos 1945-ben egy bombatalálatban fiatalon meghalt. Ma is évente skót küldöttség jön Pécsváradra, hogy megköszönjék nekünk legnagyobb, államalapító királynéjüket. Ezer évvel ezelőtt csak egy királyi leszármazott és királyné fejthetett ki ilyen országépítő hatást a társadalomra. Ma minden fiatal pár követheti skóciai Szent Margit és Malcolm példáját, hogy mind gyermekeikben, mind társadalmi hatásukban maradandót alkossanak. Skócia Szent Margitot a gender kutatások szentjének tekinthetjük.
61
