2
Plébánia
ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT TEMPLOM (Lehel tér) Miserend: Hétköznaponként reggel 7 és 8, este 6 órakor (nyári idıszakban a reggeli 8-as mise elmarad) Szombaton reggel 7 és este 6 órakor Vasárnap délelıtt ½ 8; 9 családok miséje; ½ 11 nagymise; 12; este 6 órakor. Gyóntatás: hétköznaponként a szentmisék elıtt vasárnaponként a szentmisék alatt
ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT PLÉBÁNIA Budapest, 1132 Váci út 34. I. em. 6. Tel.: 329-4893 Irodai idı: H-Cs: 10:00-11:45, 16:00-17:45 P: 10:00-13:45
A Templomi hittanórák rendje: Óra
½5
Hétfı
Kedd
ÓVODÁSOK
1-2. OSZTÁLY
4-5-6. OSZTÁLY
Hittanterem
Hittanterem
Hittanterem
Kovács Bernadett
½6
KÖZÉPISKOLÁSOK
Hittanterem Várnai Péter atya
½7
Udvardy Tamás atya
ELSİÁLDOZÓK
3. osztály Hittanterem Udvardy Tamás atya
FELNİTT HALADÓK
FELNİTT KEZDİK
Hittanterem
Katekumenek Hittanterem
Várnai Péter atya
Udvardy Tamás atya
Szerda
Csütörtök
Péntek
Udvardy Tamás atya
7-8. OSZTÁLY
Hittanterem Udvardy Tamás atya
IFJÚSÁG
Hittan, énekkar
ÉNEKKAR
Pince
Hittan terem
Udvardy Tamás atya
Gy. T. Tamás karnagy
Plébánia
3
TARTALOMJEGYZÉK
NEMZETEK VILÁGOSSÁGA – Karácsony ................................................ 4 TEMPLOMUNK – folytatásos cikk ............................................................... 6 CSÍKSOMLYÓ 2007 ..................................................................................... 9 TÁBOROK & IFJÚSÁG.............................................................................. 11 Vízitúra a Hortobágy-Berettyó csatornán és a Körösön .................. 11 Ifjúsági kirándulás Pécsen ............................................................... 14 Hittantábor ....................................................................................... 15 Kenutúra az Ipolyon ........................................................................ 18 Játékest a pincében .......................................................................... 19 VÁROSMISSZIÓ......................................................................................... 20 Gondolatok a Városmisszióról ........................................................ 22 İSZI BUSZOS ZARÁNDOKLAT .............................................................. 23 „GYÖNGE LETT AZ ERİSSÉG…” – Karácsony ..................................... 25 MENNYORSZÁG AJTAJA – karácsonyi ének........................................... 26 REJTVÉNY .................................................................................................. 27 FENYİGALLYAS KIS JÉZUSKÁM – karácsonyi ének ........................... 28 HÍREK .......................................................................................................... 29 HÁLA ........................................................................................................... 31
4
Plébánia A NEMZETEK VILÁGOSSÁGA
Minden évben különös érdeklıdéssel olvasom a katolikus és a világi sajtó karácsonyi vezércikkeit. Püspökök, neves értelmiségiek, ismert írók és mővészek osztják meg az ünnepre szánt gondolataikat. Csupa emelkedettség, amely az örök hitbeli igazságot járja körül. Valamennyi méltó módon szeretne közeledni az ünnephez. Az örök Atya, a végtelen Értelem és kifogyhatatlan Szeretet megismertette magát az emberiséggel. Úgy lépett ki változatlanságából, ahogyan azt az ember képes megérteni és befogadni. Az örök Ige és a törékeny ember között kapcsolat jött létre. Az isteni önközlés nem maradt csupán egy információ. Nem csak egy hír, amit el kell helyezni a világtörténelem folyamatába. Több ez, mintsem hogy tudomást véve róla elfogadjuk, vagy közömbösen soroljuk be a hírözön sokaságába. Ez a hír Isten és az ember végleges kapcsolatát jelzi. Olyan kapcsolat ez, amelynek az Úr a kezdeményezıje. Elkötelezetten hozza létre és fáradhatatlanul fenn is tartja. Minden egyes ember életében és az emberiség sorsának folyamában feleletért kiált. Egyikünk sem teheti meg, hogy nem vesz tudomást e tényrıl. Az isteni akarat személyesen kötelezte el magát az ember mellett. A Karácsonykor születendı Gyermek tehát egy hír is – valódi örömhír –, és egy véglegesen élı kapcsolat létrejötte. Szent Bernát így várja az örömhír megjelenését: „Jöjj, népek ígérete, Urunk Jézus! Rászorulunk isteni tanácsodra, segítségedre és oltalmadra! Gyógyítsd vakságunkat, segítsd gyöngeségünket! Acélozd akaratunkat és irányíts minket akaratod útján!” A körülmények, az egyszerőség és mindaz, ami körülveszi az eseményt, méltó az isteni önközléshez. A karácsony valódi üzenetével gyakran ellentétben áll mindaz, ami megelızi, vagy szeretné elıkészíteni. Sokan hangulatokat keresnek. Gyermekkoruk régi, feledésbe merült világát, vagy boldogabb évek igaz szeretetét. Sokaknak az ünnep az amolyan „ünnep a hangulatért” vakvágányát jelenti. A heteken át tartó hatalmas üzleti roham, a reklámok tolakodásai valójában az ünnep tartalma ellen hatnak. A hangulat magasztalása, az érzelmek múló pillanatának kıbe vésése veszélyes dolog. A fontosról, sıt a középpontról terelik el a figyelmet. Elmúlnak az illatok, megunttá válnak a játékok, kialszanak a fények, és ha nincs mögötte az Istennel találkozó ember öröme, akkor csak hiányt és őrt hagynak maguk után. Jézus születése az ünnep örökké érvényes ajándékaival kopogtat: valódi találkozásra hív meg, ösztönöz az igazság ıszinte keresésére és szólít az
Plébánia
5
áldozatos szeretetre. Sok igaztalanságot és bizonytalanságot sugalló világunkban, a helyüket keresı európai népek kavalkádjában magyar népünk számára a születendı Gyermek legyen a lelkek, a családok és a nemzetek Világossága. Várnai Péter plébános
Jézusunk! Születésed által segítsd megváltott népedet! Adj kegyelmekben gazdag Karácsonyt és áldott, békés, boldog, új évet nekünk és az egész világnak!
6
Templomunk AZ ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT TEMLPOM AZ ALAPÍTÁS
Az Árpád-házi Szent Margit-templom a fıváros egyik forgalmas csomópontjában, a Váci és a Lehel út, a Csanádi s a Victor Hugo utca, valamint a Ferdinánd híd találkozásánál, egy, a Lehel csarnok elıtti háromszöglető, szigetszerően elhelyezkedı területen emelkedik. Jó száz éve ezen a környéken – amely a Lıportár-dőlı nevet viselte – csupán elvétve lehetett lakóházakra bukkanni; a városrész akkortájt kezdett kiépülni. A Szent István körúttól északra egy-két évtized alatt nıttek ki a földbıl a fıleg jómódú polgárság által lakott Újlipótváros házai, míg Angyalföld felıl déli irányba épültek a többnyire munkásokkal benépesült bérházak. Az itt élı katolikus hívek a terézvárosi Király utcában álló Avilai Nagy Szent Teréz-templom közösségéhez tartoztak, ám a lakosság száma rohamosan növekedett, s hamarosan felmerült az igény, hogy a hívek lelki gondozását üdvös volna helyben végezni. Ezért a Pannónia utcai elemi iskolában 1920-ban a Terézvárosi Templom filiájaként kápolnát rendeztek be Jézus Szíve tiszteletére, lelkészének Dr. Zaymus Gyula hitoktatót nevezték ki, aki a három évvel késıbb önálló plébániává alakuló közösség elsı lelki vezetıje lett. Az új plébániatemplom számára a fıváros a Lehel téren adott telket. TERVEZÉS, ÉPÍTÉS Mivel a leendı templomot Árpád-házi Boldog Margit (védıszentünket 1943-ban avatták szentté) tiszteletére kívánták szentelni, ezért az a döntés született, hogy a templomot olyan stílusban építik fel, amely Margit életében meghatározó volt. Szent Margitról talán még a nem hívık is tudják, hogy a XIII. században élt, és történelmünk igen válságos idejében született. 1242-ben, a tatárok iszonyú pusztítása idején – amely hazánkat csaknem végveszélybe sodorta – IV. Béla király – aki maga is csak az isteni gondviselésnek köszönhetıen menekült meg a muhi csatából – és felesége, Laszkarisz Mária, a bizánci császári család sarja ismét gyermeket vártak. Az adriai tenger sziklaszigetén álló bevehetetlen Klissza várában menedékre lelve a születendı kisdedet felajánlották az Úrnak. Miután a tatár kitakarodott földünkrıl, és a király második honalapítóként hozzálátott az ország újjáépítéséhez, a Margit névre keresztelt kislányt – fogadalmukhoz hően – a veszprémvölgyi domonkos apácák gondjaira bízták. A szentté avatási eljárás dokumentumaiból és az annak alapján megírt legendából részletesen ismerjük Margit életét és
Templomunk
7
személyiségét. Noha nyolcszáz év választ el bennünket tıle, élet- szentsége korunk emberének is példát mutat. Királylány létére úgy élt apácaként a késıbb róla elnevezett Nyulak szigetén épült domonkos kolostorban, mintha a legszegényebb pór kunyhójában jött volna világra. A gıg, az oktalan dölyf, mások megvetése – amelyet a rangban jóval alatta álló családokból származó lányok másokkal és vele szemben is erısen éreztettek – távol állt tıle, és végtelen alázattal, magát nem kímélve dolgozott embertársaiért. A legalávalóbbnak tartott fizikai munkát is örömmel végezte, odaadással ápolta a betegeket, gondozta a szegényeket. Mikor szülei dinasztikus házasságra akarták rábeszélni, hőséggel és határozottan kitartott égi jegyese mellett. Apja és bátyja hatalmi viszályában békéltetıként közremőködött, felmérve, hogy az országnak okoznak hatalmas kárt. Lángoló hite, a világi hívságokról – gazdagságról, fényőzésrıl, hatalomról – való önkéntes lemondása, és az örök, lényegi értékek melletti elkötelezettsége miatt ma is ugyanolyan modern példakép lehet korunkban, mint amilyennek a templom alapítása idején tekintették. Nos, Margit korában az európai építészetben még a román stílus volt a leginkább elterjedt. Nem véletlen hát, hogy templomunkra pillantva legtöbbünknek a jáki templom jut eszébe, hiszen egyértelmő románkori elemeket fedezünk fel az épületen: vastag, hatalmas kockakövekbıl épült falak, román ívek, két gúlasisakos torony, félköríves záródású apszis, latin kereszt alaprajz. Templomunknak azonban nem a jáki, hanem a zsámbéki romtemplom szolgált mintául. A tervezéssel ugyanis a kor legjelentısebb romantika szakértıjét, Möller István akadémikust bízták meg, aki a Budapesti Mőegyetemen középkori építészetet tanított, s aki nem csupán elméleti szaktekintély volt, hanem mőemlék-restaurátorként is hatalmas elismertségre tett szert. İ irányította Erdélyben 1893-tól többek között Vajdahunyad várának helyreállítási munkálatait, nevéhez főzıdik a ma már a világörökség részét képezı pécsi ókeresztény sírkamrák feltárása, a csodálatos ócsai templom, illetve a történelmi Magyarország egyetlen máig fennmaradt román stílusú székesegyházának, a gyulafehérvári bazilikának a restaurálása, valamint az utóbbiban található Hunyadi-síremlékek kormeghatározása. İ kapott megbízást a maradványaiban is lenyőgözı zsámbéki romtemplom helyreállítására, amelyet példamutatóan végzett el. Mikor felkérték a Lehel téri templom tervezésére, azt a XIII. században Keresztelı Szent János tiszteletére alapított, ám az 1763-as földrengésben súlyos károkat szenvedett zsámbéki premontrei templom mintájára alkotta meg. Noha a Szent Margit-templom jellegzetes neoromán képet mutat, azt az 1930-
8
Templomunk
as évek korszerő építészeti technikáját felhasználva vasbeton szerkezettel, téglafalazással készítették el. A kivitelezı Wihart Ferenc építész volt. Möller István ezen kívül még Kalocsán tervezett önálló épületet, a templomunkkal egyazon évben emelt Kalocsa-külvárosi Templomot, Budapesten pedig a Thököly úti Domonkosoknál csodálhatjuk meg az általa tervezett carrarai fehér márványból faragott gótikus fıoltárt, amely a Szőzanyát ábrázolja a domonkos rend szentjeivel körülvéve. Templomunkat 1933. október 15-én szentelte fel Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek védıszentünk tiszteletére. Szent Margit mennyei születésnapját ünnepeljük évenkénti búcsúnkkal a január 18-át követı vasárnapon. Becses ereklyénk egy csontszilánk védıszentünk jobb kezének mutatóujjából, amelynek hitelesítı dokumentumát Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek bocsátotta ki 1948. november 24-én. Az okirat templomunk birtokában van. (folytatjuk) Sebestyén Csilla
Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy plébániánk honlapja a következı címen érhetı el: http://www.margitos.hu elektronikus levelet, e-mailt az alábbi címre küldhetnek nekünk:
[email protected]
Csíksomlyó
9
ZARÁNDOK ÉLMÉNYEK- CSÍKSOMLYÓ 2007 PÜNKÖSD 2007. május 24–én hajnali fél ötkor nagy várakozással gyülekeztünk templomunk elıtt. Feleségemmel kereken a tizedik csíksomlyói zarándoklatra indultunk, mint mindig, nagy örömmel. Zarándoklatainkat egyénileg vagy különbözı csoportokkal végeztük. Most jó jel volt, hogy mindenki pontos volt, és a helyfoglalások is vita nélkül zajlottak. Indulásunk után Tamás atya egy kiváló közösségépítı játékot indított, amely az egész útra az egymásra figyelést helyezte középpontba. A játékot szándékosan nem részletezem, mert többször (talán jövıre) is bevethetı. Egy jó közösség lépte át a határt, és elsı állomásunk a nagyváradi székesegyház megtekintése volt. A Király-hágón belépve Erdélybe, Kolozsváron álltunk meg pár órás városnézésre, majd estére értünk Marosvásárhelyre, szállásunkra. Másnap reggel városnézés, majd a parajdi sóbánya megtekintése és a korondi vásárlás után Farkaslakán tisztelegtünk Tamási Áron, Szejkefürdın pedig Orbán Balázs sírjánál. Székelyudvarhelyt megnézve érkeztünk Szentegyházára, ahol közös étkezéseink zajlottak, és ahol különbözı családoknál laktunk. Szombaton volt zarándoklatunk csúcspontja: a Somlyó–hegy nyergében a szabadtéri mise. Ennek hangulata leírhatatlan, csak átélhetı, és minden résztvevıben örök nyomot hagy. Budapesttıl közel müncheni távolságra félmillió magyar jön össze a világból, és színmagyar környezetben közösen imádkozik. Ez az a „pillanat”, amikor mindenki (hívı és nem hívı egyaránt) megkapja a gyógyíthatatlan „kórt”, hogy ide újra vissza KELL jönnie. Több nem hívı, vagy „úton lévı” barátunkat, ismerısünket hoztuk már ide, s a katarzis mindenkinél bekövetkezett. Ezt még az sem tudta lehőteni, hogy a misét követıen jégesıvel dúsított záporban jöttünk, másztunk, csúsztunk le a hegyrıl, de baj nélkül. Pünkösd vasárnapján Gyimesfelsılokon a Szent Erzsébet Líceum lovas– szekeres ballagásában gyönyörködtünk, majd egy csodálatos szentmisén vettünk részt a falu temetıjében. A misét Tamás atya a temetıkápolna lépcsıjén celebrálta, és az orgonaszót a madarak helyettesítették.
10
Csíksomlyó
Ünnepi ebéd után kimentünk a Gyimesi szorosba, és átléptük az ezeréves határt Budapesttıl kb. 800 km-re. A csapat fegyelmezett együttmozgása és idıtartása megajándékozott azzal, hogy még e napon eljutottunk a Gyilkostóhoz és a Békás-szorosba is. Hétfın hajnalban indultunk haza, de utunkat Dél-Erdély felé vettük. Tordán, Nagyenyeden áthaladva Gyulafehérvárra értünk, ahol megtekintettük a székesegyházat, annak kriptáját, és itt vettünk részt zarándoklatunk zárómiséjén. Kenyérmezı, Piski, Déva érintésével a Maros völgyén haladva Lippánál léptünk ki Erdélybıl, majd Arad és Szeged érintésével késı este értünk haza. A busz sötétjében sorban mindenki elmondta az ıt legmélyebben érintı emléket. Egy nagyszerően összekovácsolódott közösség tért haza, készen arra, hogy az utat megismételje. Ehhez kérjük az Úr kegyelmét. Farkas László
*** TÁBOR A NYUGDÍJASOK SZÁMÁRA Elıre jelezzük, hogy nyáron nem csak a gyerekek, fiatalok és családok számára szervezünk tábort, hanem nyugdíjasainkat is szeretnénk közös együtt töltött nyaralással megajándékozni 2008. június 19-20-21-én, csütörtökön, pénteken és szombaton. Tamás atya vezetésével közös pihenésre várjuk idısebb testvéreinket. Mivel a résztvevık száma korlátozott, ezért kérjük a minél elıbbi jelentkezést Tamás atyánál. A nyugdíjasok táborának közös három napját a Mátrában, Mátramindszenten töltjük, ahol kétágyas szobákban alszunk és közösen étkezünk. Az utazást kisbusszal oldjuk meg. A programok között közös beszélgetések, rövid gyalogos kirándulás, filmvetítés, egy közeli zarándokhely megtekintése, valamint autós túra nyújtanak majd változatosságot. Költsége elıreláthatólag 6000Ft lesz, amely magában foglalja az utazást, a szállást, az élelmezést, valamint a szervezési és különbözı járulékos költségeket is.
Táborok & ifjúság
11
VÍZITÚRA A HORTOBÁGY-BERETTYÓ-CSATORNÁN ÉS A KÖRÖSÖN Idén 22 elszánt ember találkozott a templom elıtt, hogy nekivágjon a Hortobágy-Berettyó-Körös víziútvonalnak. Tavalyhoz képest majdnem dupla annyian voltunk; 8 kenuban fiúk, lányok kb. fele-fele arányban. A sok új résztvevın kívül természetesen régi arcok is feltőntek. Kifejezetten jó ötletnek tartottam, hogy a második naptól rokonok nem ülhettek egy kenuba, így még inkább összekovácsolódott a csapat. Én így ötfajta kenubeosztásban tudtam ülni. A túra második napján csak kezdık kormányozhattak, ami megint jó ötlet volt. Eleinte nekem igen nehezen ment, de annyira megszerettem, hogy másfél nap kivételével mindig kormányos voltam. A vízi csobbanásokat igyekeztem kerülni, bár a többiek nagyon élvezték. Azért meg kell említenem, hogy a második napon borultunk egyet, így nem kerültem el a mosakodást. Tetszettek a minden nap kihúzott feladatok. Sok nótát már tavalyról ismertem, de újakat is elsajátíthattam. A vízen tartott szentmise, és az utolsó éjszakai csorgás, tőzrakás nagy élmény volt. A Szarvasi holtág számomra meglepetés volt: a sok stég, ami mindkét oldalról kísért bennünket. Az ételek közül különösen kedvemre való volt a milánói penne és a marhapörkölt. Néhány esti játékot kifejezetten mókásnak találtam: halihó, Ford Escort, Nád a házam teteje…, leülıs, stb. Feltétlen említésre méltó a sok-sok természeti szépség, különleges állat, az igen jó hangulatú együttlétek, a zsilipelés. Lehetett készíteni modern fotókat, videókat, de úgy vélem, ha valaki át akarja élni, az személyesen legyen ott. Ludányi Csaba Az alábbi néhány sorban a résztvevık visszaemlékezéseibıl olvashatunk töredékeket Megszokhattuk már, hogy Tamás atya olyan helyeken vezet végig minket, ami más túrázóknak eszükbe sem jut. Így töltöttünk egy hetet el az elızı vízitúrákon a Bodrog mentén a Zsaró-érben, a vadregényes Túron, a tiszta Zátonyi-Dunaágon, a szők és vendégmarasztaló Nováki-csatornán, idén meg a
12
Táborok & ifjúság
Hortobágy-Berettyó folyón. Természetesen az idei túra sem maradt izgalmak nélkül. Ecsegfalváról indultunk. Két napig csak sejtésünk volt, hogy a kanyargós folyón hol lehetünk. A tábor második napjának estéjén egy helyi horgásztól megkérdeztük, milyen falu közelében vagyunk, aki azt választolta, hogy Ecsegfalva van a legközelebb. Akkor döbbentünk rá, hogy folyamatos evezésünk ellenére két nap alatt légvonalban nem sokat haladtunk. * * * A tábor legizgalmasabb napjainak a Szarvasi holtágon töltött idıszak mondható. Átemeltünk a Körös folyóról a holtágba, ahol két nap evezés után az minden elızetes megbeszélések ellenére sem engedtek tovább minket, ezért visszafordultunk. Visszafele éppen kajak- és kenuverseny közepébe kerültünk bele és bár nem neveztünk a megmérettetésbe, mégis résztvevıkké váltunk. A Szarvasi holtágról kijutva, a Békésszentandrási hajózsilipen mentünk át. Igen izgalmas volt átélni a zsilipkamrában a vízszint 6 méteres emelkedését, illetve süllyedését. * * * Leginkább az éjszakai csorgást élveztem, amikor tüzet raktunk az összekötött hajók orrán, és a vízen ringatózva énekeltünk az éjszakában. A másik kedves élményem célállomásunk, Csongrád elıtt történt. A csapat egyik fele, amelyik még a túra utolsó napján is jó erıben volt, komoly elınyre tett szert. Mi hátul vánszorogtunk, amikor összetalálkoztunk egy motorcsónakkal, amelynek a tulajdonosát megkértük, húzzon minket egy szakaszon. Kéjes vigyorral láttuk az elıl lévı csoporttagok csodálkozását, amikor motorcsónakkal az élen kenujainkkal elszáguldottunk mellettük. * * * Úgy látszik, Tamás atyának igen jó kapcsolata van az égiekkel, mert a túra teljes ideje alatt verıfényes napsütés, gyönyörő idı kápráztatott el bennünket. Az egyik legnagyobb élmény számomra most nem egy víziútvonal csodálatos állat- és növényvilága volt, hanem 22 különbözı ember fegyelmezett társasága; azok a cédulák adta kis feladatok, amelyeket reggel mindenki kihúzott egy borítékból. Ezen kis papírszeletkéken egyik társunk neve szerepelt, hogy melyik táborozóé, azt csak egy ember, a húzó tudta. Semmi más dolgunk nem volt, mint a társunkban, akinek a neve a papírdarabkán szerepelt, meglátni a jót, a szépet, azt hogy milyen cselekedettel segített abban, hogy 22 ember között a békesség és a szeretet uralkodjék. * * * A nyári vízitúrák mindig izgalmas eseményekkel kapcsolódnak össze. Nagyon különleges volt a vízen a kenukban tartott szentmise, miközben hajóinkat a víz sodrása vitte lefelé. Igaz ugyan, hogy a miatyánk közben majdnem elvittük egy horgász botját, majd egy motorcsónakost
Táborok & ifjúság
13
kényszerítettünk gyors irányváltoztatásra, egyébként más nehézség nem akadt. A partról a külsı szemlélık is megcsodálták, hogy a vízen haladva közösen imádkozunk, hiszen ilyet ık még sohasem láttak – igaz, még mi sem. * * * Számomra minden új volt, és a tábor összes pillanata hatalmas élményt jelentett. A túra során utaztunk szárazföldön és vízen a legkülönfélébb jármővekkel: vonattal, busszal, hajóval, kocsival. Aludtunk sátorban, kenukban, szabadban. Voltunk a vízen éjszaka és nappal, részünk volt szárazföldi és vízi misében. A kenukon kívül sok idıt töltöttünk a folyóban is. Vízbe ugrottunk hajókból, stégrıl, kötélrıl, hídról. Röplabdáztunk szárazföldön és evezés közben. Majomhintán lenghettünk a levegıben, és ugorhattunk a vízbe hatalmas csobbanásokat elıidézve. Hordókat adtunk kézrıl kézre, de elıfordult, hogy azokat legurítottuk a domboldalról. Vízi jármőveinket hajtottuk a vízen, vittük néha kézben és toltuk alkalmanként a szárazföldön. Egyszóval minden érdekes volt. Jövıre feltétlen megyek ismét. * * * A legmeghatározóbb élményt a „dzsindzsaháború” jelentette. Olyan részen eveztünk át, ahol igen nagy volt a vízinövények mennyisége. Miért és hogyan alakult ki a dzsindzsaháború, azaz a vízinövényekkel való dobálózás, azt senki sem tudja, de ott egy hatalmas csata résztvevıivé váltunk. A cél az volt, hogy minél több vízinövényt juttassunk az ellenséges kenukba és a bennük ülıkre. Egy fél óra dobálózás után kölcsönös békével zárult a megmérettetés, bár igaz, hogy úgy néztünk ki, mint a malacok. * * * Nyáron ismét szeretettel várjuk a 12-18 év közötti fiatalokat vízitúrára. Idıpontja 2008. június 25-július 2. Helyszíne Soroksári-Dunaág és a Kiskunságifıcsatorna. Az útvonal mentén átereszeken haladunk át; majd keskeny kanyargós meder, kiszélesedett öböl, továbbá szők csatorna fognak váltakozni. Megismételjük a kihagyhatatlan vízi tüzet, vízi szentmisét és az út során még számtalan kaland részesei lehetünk.
a vízi szentmise
14
Táborok & ifjúság IFJÚSÁGI KIRÁNDULÁS PÉCSEN
Július 3-án egy lelkes kis csapat elindult, hogy felfedezze a Mecsek gyönyörő szép tájait. Délután megérkeztünk Pécsre (ki autóval, ki pedig vonattal), ahol minket Attila és családja vendégszeretete fogadott. Pécsen volt a bázishelyünk, s innen mentünk ide, oda, amoda. A bátrabbak bringával barangolták be a vidéket, de páran busszal és gyalog követtük a biciklistákat. Sok szép tájon jártunk. Csütörtökön utunk a KeletMecsek egyik leggyönyörőbb régiójához vitt. Az Óbányán túráztunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy kevés ilyen szép tájat ismerek Magyarországon. Óbányai völgyben a kisebb-nagyobb vízesések egymást követik. Madárcsicsergést hallgatva sétáltunk végig a lankás részen. Fáradtan értünk haza, de ez senki kedvét nem vette el az esti játéktól. Volt Activity és Scrable. Utóbbinál a kemény végjátékban olyan szavak(?) is elıkerültek, melyeket még senki sem hallott (pl. „szipi”…), de a késıi óra ellenére annyira azért magunknál voltunk, hogy végül csak létezı kifejezések kerüljenek a táblára. Péntek délelıtt Abaligetre látogattunk el. Ki biciklivel, ki pedig busszal közelítette meg a barlangot. Néhányunk bánatára csak kitömött denevérrel találkoztunk, a szomszédos múzeumban. Innen az Orfő-tóhoz vezetett az utunk. Fürdésre nem került sor, bár jól esett volna. Így jégkrémmel vigasztalódtunk. A nap további része is a túrázás jegyében zajlott; hegyre fel, völgybe le. Jártunk a Tubesen, és több kilátót is meglátogattunk. A kilátás mindenhonnan csodás volt, így örömmel konstatáltuk, hogy „ide megérte fölmászni”. A tv-tornyot viszont csak alulról vettük szemügyre. Mondanom sem kell, aznap senkinek nem volt problémája az alvással. Szombaton a buszos és biciklis csapat a Máriagyődi templomnál találkozott, ahonnan átmentünk a Siklósi várba. Mivel nem siettünk sehová, volt idınk megnézni alaposan a várat. A kilátásra innen sem volt panasz. Az estét Szıkéden töltöttük, ahol „levezetésként” farönkpakolással segítettünk a háziaknak. A hír hallatán, hogy a falu szélén van egy kis focipálya, hirtelen mindenki új erıre kapott, és sötétedésig játszottunk, néhány helybelivel kiegészülve.
Táborok & ifjúság
15
Vasárnap misével kezdtük a napot a szomszédos Egerágon. A plébános a templom pincéjében vendégül látott minket egy kis útravaló itókával… ☺ Délután már a szállásunkon néztük a Forma-1-et. Késıbb egy rövid városnézés következett Pécsen és környékén A hétfıi nap a pakolás jegyében telt. A házigazdáink azzal búcsúztak, hogy még visszavárnak minket. Ezzel a lehetıséggel bizony, lehet, hogy élni is fogunk… Miklós László & Molnár Zsóka
HITTANTÁBOR Idén nyáron is sok lelkes gyermek és 7 gyermeklelkő felnıtt - kicsit megkésve ugyan, de annál nagyobb kedvvel - vágott neki a várva várt nyári tábornak a Börzsöny hegységbe. Néhány átszállás és hosszas gyaloglás után úgy döntöttünk, letelepszünk, így közös megegyezés alapján "rátaláltunk" az egy hétig otthont nyújtó szállásunkra. A Deszkáspusztán lévı, mesébe illı szépségő táborhelyünket egy kis patak szelte át, amely felett egy kidılt fa kitőnı közlekedést, illetve a fiúknak a "gyapotírtás" lehetıségét nyújtotta. Sátorverés és berendezkedés után folytatódott tábori életünk, amely elég kalandosnak tőnt, hisz számos izgalmas tevékenységben volt részünk. Mindemellett az otthonteremtés, áldozat, betegápolás, családszeretet, Istenszeretet, alázat, szerénység, másokról gondoskodás - mint Szent Erzsébet fı tevékenységei - megjelentek mindennapi ügyes-bajos dolgainkban. De errıl beszéljen helyettünk inkább az egyik fiatalabb résztvevı. ...egy átlagos napunkról: Felkelés után reggeli készítés, és annak elfogyasztása volt soron. Egy kis reggeli torna mindig volt, hogy a napot végig tudjuk játszani és kirándulni. Tamás atya minden reggel mondott misét. Vagy kirándulni mentünk, vagy métát, kidobóst, kendılopót, british bulldogot, számháborút játszottunk a közeli mezın. Kettı körül nekiláttunk az ebédnek. Délután is játszottunk vagy kirándultunk, énekeltünk esetleg egy kvízt töltöttünk ki az erdırıl és a növényekrıl. Vacsora után együtt énekeltünk tábori énekeket, majd közösen imádkoztunk. A napnak mindig imával volt vége. Majd ki-ki nyugovóra tért. Egyesek sátorban, néhányan a szabad ég alatt, a tőz melege mellett aludtak el.
16
Táborok & ifjúság
...a korosztály szerinti szétválásról: Egyik esti misén kendıket kaptunk: kékeket és fehéreket. Nem tudtuk, mi alapján választják ki, hogy ki milyen kendıt kap. Aztán rájöttünk, hogy ezek csoportokat jelentenek. A fehér kendısek a nagyok, a kék kendısek a kicsik. Így másnap kettévált a tábor. Mi, nagyok 9,1 km-t gyalogoltunk hegyre föl és hegyrıl le, mindenféle szakadékokon át mentünk táborhelyet keresve. Mikor megálltunk ebédelni, mindenki sokat evett. Aztán továbbfolytattuk utunkat. Nem sok pihenınk volt, így fáradtan érkeztünk meg az esti „szállásunkhoz". Fát győjtöttünk a tőzhöz. Majd hozzálátunk a szalonnaés a krumplisütésnek. Nagyon finomra sikerült, így mindenki jóllakott. Este senkit nem kellett elaltatni. Ima és éneklés után mindenki hamar elaludt. Reggel mindenki álmosan kelt fel, de azért a reggeli készítésében sokan segítettek. Evés után ketten vállalkoztak arra, hogy egy nem túl közeli faluból vizet hozzanak. A visszaút viccesen alakult. Egyszer leültünk egy út közepére és énekelgettünk. Az ott elmenı turisták mosolyogva néztek minket. A táborhely felé igyekezve egy kis nehézséggel is meg kellet birkóznunk. Két vak, egy sánta és egy süket embert kellet eljátszani. Mikor a táborba érkeztünk, a másik csapat még nem volt ott. Ajándékként egy gyümölcsbombát (gyümölcssalátát) készítettünk nekik. A hegyrıl egyszer csak kiáltozás hallatszott. A másik csoport volt az. Fölmentünk hozzájuk, és segítettünk nekik lejönni. İk karkötıket és nyakláncokat készítettek nekünk, amiknek nagyon örültünk. Mikor a nagyok elmentek, a kicsik még maradtak játszani. A lepkehálóval tücsköt és mindenféle bogarakat győjtöttek, és megnéztük ıket a bogaras könyvben. Majd partizánoztunk és fogóztunk. A táborhelyünkön ebédeltünk, majd mi is útra keltünk. Mi a Betyár-forrás mellett telepedtünk le. Ahogy a nagyok, mi is szalonnát és krumplit ettünk. Az este a közös imával és az esti mesével fejezıdött be. Másnap reggel viszonylag késın, 8-kor keltünk, reggeliztünk, majd játszottunk. Kora délután visszaindultunk a táborhelyünkre, karkötıt és nyakláncot készítettünk a nagyoknak meglepetésül.
Táborok & ifjúság
17
...no meg persze a híres óriások útjáról: Itt az 5-6 fıs csapatoknak nehezebb és könnyebb feladatokkal kellet megküzdeniük. Az elsı akadálynál csúzlit kellet készíteni. A másodiknál egy kifeszített drótkötélen kellett átegyensúlyozni. De volt olyan is, ahol kisebb-nagyobb szakadék felett kellett átmászni, kidılt fatörzsön végigkúszni, célba lıni. Egy-egy feladat teljesítésénél kártyácskákat kaptunk, amelyekre szavak voltak írva. Az utolsó feladat az volt, hogy az összes szó felhasználásával egy fogalmazást kellet írni. Sajnos nem telt balesetmentesen a verseny. Ketten is megsérültek. Szerencsére nem lett komoly bajuk. Az akadályverseny nagyon izgalmasra sikerült, minden csapat teljesítette a követelményeket, és beért a célba. Nyugodtan mondhatom, hogy az óriások útját mindenki nagyon élvezte, többen mondták, hogy ez volt a legjobb nap! Szerencsére az idıjárás mindvégig kedvezett nekünk, szóval semmi okunk a panaszra, fıleg, hogy a hazafelé vezetı utunkon az amúgy is felfokozott hangulat a tetıfokára hágott, így a templomtól nem messze épp jókor "ért" néhányunkat a felfrissülés. Aki ott volt, érti, de szívesen elmagyarázzuk, sıt jövıre érdemes kipróbálni, ha esetleg idén nem sikerült valamilyen oknál fogva eljönnöd velünk táborozni. Machalik Kriszti, Király Magdus, Kovács Detti A nyári szünetben ismét szeretettel várjuk a hittanosokat, elsıáldozókat, ministránsokat, az iskolástársakkal és barátokkal együtt 2008. július 22-29. között táborba. A hét napos együttlét helyszíne Mátrában lesz részben kultúrált környezetben. Várható programok: nappali és éjszakai túra, barlangvezetés, kisvasútazás, hegymászás, strandolás, sok közös játék továbbá tábortőz.
18
Táborok & ifjúság KENUTÚRA AZ IPOLYON
A plébánia ifjúsága idén nyáron közös evezıs túrán vett részt. A szervezıknek (Anna, Magdus és Hilda) ezúton is köszönet az élményekért. 2007. augusztus 11-én, szombaton indultunk útnak Ipolytarnócról, és a következı hét vasárnapján érkeztünk meg Dunabogdányba épségben, csupán kisebb veszteségekkel - egy lapát, egy hajráf, egy napszemüveg és néhány ruhadarab úszott el a folyóban. A cikk címébıl kiderül, hogy a túra útvonala az Ipoly folyón haladt végig, de ez a cím sejtelmesen tartalmazza mindazon állapotokat, amelyeket a hét során megéltünk. Voltunk a folyóban kenuban, és olykor-olykor kenu nélkül is, hol húzva-tolva azt, hol meg éppen azon iparkodva, hogy utolérjük hajónkat és holminkat, és haladtunk kenustul a folyón kívül is. Az Ipoly szeszélyes volt. Szinte kalandtúra jelleget öltött a túránk. A folyó sok helyen sekély, így gyakran megfeneklettünk, sok helyen vágták el utunk a folyóban keresztben álló gallyak, szeméthalmok, melyeken hol erıvel, hol inkább ésszel tudtunk átkelni, a duzzasztóknál a parton kellett haladnunk. Ilyenkor tanúbizonyságot tehettünk arról, mennyire tudunk együttmőködni problémák esetén. Elsı nap sátrat vertünk Ipolytarnócon. Mivel délután volt már, mire odaértünk, a helybeliek figyelmeztetésére hallgatva jobbnak láttuk mégis útnak indulni, és máshol kikötni éjszakára. A szállásunk a szabad ég alatt éppen ott volt, ahol az este ért minket, azonban bárhol is álltunk meg éjszakázni, hamar otthonossá vált a terep, hisz mire felvertük a sátrakat, voltak közülünk, akik lépcsıt készítettek számunkra, melynek használatával könnyen és kényelmesen tudtuk a kenukat és a folyót megközelíteni. Minden nap meleg vacsorát készítettünk, gitároztunk és énekeltünk a tőz körül. Tamás atya a túra második napján csatlakozott hozzánk, így onnantól kezdve a szentmise is mindennapjaink részévé vált. Voltak köztünk olyan fiatalok is, akik – mondjuk így - „távolról szemlélik” az Istent, és ık is minden nap részt vettek a szertartásokon. Eggyé váltunk Isten szabad ege alatt, a természettıl körülölelve, távol a város minden zajától.
Táborok & ifjúság
19
Mélyen érintı, élményekkel teli volt az az egy bı hét az Ipolyon, ahol Istent a természetben csodálhattuk, és azzal a feladattal jöttünk onnan haza, hogy Istent az emberekben, a hétköznapokban is megtaláljuk. Jövıre várunk mindenkit. Azt is, aki idén is volt, aki nem jött el, aki tud úszni, aki nem tud úszni, aki szereti a természetet, aki szeretne egy hetet távol tölteni a város zajától, aki vállalja az apróbb nehézségeket, aki szeret kenuzni, aki még soha nem próbálta, és várunk téged! Mi ott leszünk!
A&A
JÁTÉKEST A PINCÉBEN Egyre többször szervezünk magunknak játékestet a közösségi pincénkben, ahol nem csak próbálni szoktunk az ifjúsági misékre, hanem egy-két havonta összejövünk, hogy társasjátékozzunk, és kellemesen töltsünk el együtt egy estét. Nem is olyan jó szó a „pince” erre a helyiségre, inkább a klubterem illene rá, hiszen kialakítottunk egy kis konyhafülkét, építettünk egy nagy szekrényt, szereztünk egy régi HI-FI tornyot, a templom „leselejtezett” erısítıjét is megkaptuk, valamint felcsavaroztunk 4 hangszórót a terem sarkaiba. A projektornak köszönhetıen pedig filmet is tudunk nézni. Legutóbb október 27-én tartottunk egy társas-partit, ahol jelen volt az ifjúsági énekkar nagy része és még néhány közeli ismerıs, körülbelül tizenketten voltunk. Elıször egy könnyő, de mégis izgalmas kártyajátékot játszottunk, ahol sok múlt a taktikán és azon, hogy hanyadik lett az illetı az elızı körben. A játékot Mocsárnak hívják, és lényege, hogy nagyobb értékő lapot tegyünk az elıttünk levı játékoséra. Egy kör nem ért véget azzal, hogy az elsı embernek elfogytak a lapjai, hanem számított a további kilépési sorrend is, hiszen a következı körben annál jobb lapokat kapott az illetı. Késıbb áttértünk az Activityre. A játékok közben persze ettünk, ittunk, kacarásztunk. A háttérzene is nagyban hozzájárult a hangulat fokozásához. A vége felé már igencsak megfogyatkoztunk, de továbbra is a stratégiai játékoké volt a fıszerep. Amíg a többiek Catanoztak, addig én háromszor nyertem sakkban (hogy valami érdekeset is mondjak). Végül bekaptuk az utolsó kekszmorzsákat, legurítottuk a megmaradt üdítıt, összepakoltunk és búcsút intettünk egymásnak. Ha minden jól megy, legközelebb már ping-pongozni is tudunk majd.
Király Geri
20
Városmisszió VISSZATEKINTÉS A VÁROSMISSZIÓRA
„Reményt és jövıt adok nektek” 2003 óta minden évben Európa egy-egy nagyvárosában, ez év szeptember közepén Budapesten került megrendezésre a Városmisszió. Hosszú és részletes elıkészítés után plébániánk is egy egyhetes programmal kapcsolódott be. Mindez nem elızmény nélküli. Emlékezetesen szép találkozásoknak lehettünk részesei az adventi és a nagyböjti missziónkon. Akkor több ezer kézbe adott kártyanaptár és bibliai idézet, sok utcai megszólítás, röpke beszélgetések jellemezték a missziós kezdeményezéseinket. Az elıkészületekhez tartozott az egyházmegyei képzéseken való részvételünk is. Az esztergomi Szent Adalbert Központban, a Kórház utcában, a Krisztinavárosi templomban és a kommunikációs hétvégékbe mintegy harmincan kapcsolódtunk be. Többekben megfogalmazódott a missziós hét meghirdetésének a szükségessége. Némelyekben személyes ellenérzések is felmerültek. Vajon nem magamutogatásról van szó? Lehet-e, szabad-e a hitet kivinni az utcákra és arccal vállalni a kereszténységünket? Voltak, akikben a múltból táplálkozó tartózkodások, netán félelmek is megfogalmazódtak. Azonban a hiteles keresztény múlt tapasztalatai és a Szentlélek lendülete felülkerekedett minden ellenérzésen. Sokunkban ismét megerısödött az Egyháznak a missziós hagyománya, ami nem egy rövid ideig tartó akció, hanem krisztusi küldetésünk alapja. A várost teljesen átfogó programsorozat mozgatórugója az a felismerés, hogy napjainkban kimerülni látszanak szellemi-lelki tartalékaink. Ezért sokan élnek komoly belsı támasz nélkül. Fokozódik az elmagányosodás. Növekszik a bizalmatlanság érzése. A fogyasztásra és az élvezetre alapozó gondolkodás és életvitel nem vezet semmi jóra. Sokakban felmerül: „kinél van a válasz?”. A plébániai misszió két módszert alkalmazott. Egyrészt kérdéseket tesz fel a XXI. század Budapestjének, a nagyvárosban élı embernek, másrészt pedig úgy segít megválaszolni azokat, hogy alapvetı erkölcsi értékekre mutat rá, és köztünk élı követık példáját mutatja fel. Célunk volt felhívni a figyelmet, különösen a fiatalok figyelmét, „Nézz fel!”. Nézz fel, a céltalan életviteledbıl. Nézz fel, és emelkedj ki az önzésedbıl. Nézz fel, és vedd észre az értelmes élet jeleit magad körül!
Városmisszió
21
A rendezvény igazi értékeket kíván közvetíteni. Mottója is erre utal: „Reményt és jövıt adok nektek.” (Jeremiás próféta 29,11). Szeretné erısíteni a bizalmat és reményt, valamint irányt és jövıt mutatni. Mindezeket pedig érthetı módon, érdekes programok keretében. Zenében, élıszóban, a mővészetek eszközeivel és a személyesség erejével. A programsorozat 7 napon át tartott. Valamennyi rendezvénye a homályban és a ködben gyújtott fény gyızelmét hirdette. Különleges élményekben volt részünk a Nyitott templomok éjszakáján, a szomszéd templomokkal együtt szervezett kis zarándoklaton és a zenés irodalmi mősorunkat hallgatva. Együtt figyeltünk Bíró László püspök úr és Bajzák Eszter nıvér tiszta és bátorító szavaira. A hét minden napján pedig öröm volt látni az utcamisszióba bekapcsolódó emberek figyelmét. Nagyon megerısítı volt látni a város számos pontján a keresztények gazdagságát. Olyan gazdagságnak lehettünk tanúi, amelyek ismét bizonyították a magyar szellem fergeteges tehetségét. Az evangélium számtalan ötlet és szín gazdagságával volt képes megszólalni a nagyvárosban. Utcamisszió, gyermekmősor, személyes beszélgetések, koncertek, színielıadások, fórumok a családról és az ifjúságról, a vendégbarátság nyitott ajtajai. Mind-mind olyan alkalmak, ahol katolikus ismerıseinkkel, jó szándékú érdeklıdıkkel és keresıkkel találkoztunk. A misszió nem zárul le. Folytatása az egyházmegyei és a plébániai keretek között is várható. Mindannyiunk köszönetét szeretnénk kifejezni azoknak a testvéreinknek, akik szolgálatukkal hordozták a misszió ügyét: programfelelısök, zenészek, versmondók, missziós munkatársak, mőszaki munkatársak, szállásadók, díszítık, takarítók, pedagógusok, liturgiát szervezık.
22
Városmisszió
A nagyszabású plébániai programunk mottója a templomkertben heteken át csalogatott: „Valaki vár odabent”. Isten hív és vár. Isten invitálása mindenkinek szól. Aki a keresztények jelenlétével szólít meg, Aki folyamatosan újrakezdésre bátorít, Aki a hazugságok tengerében mindig az igazság, Aki a fény a homályban. İ, Aki „reménnyel a jövıbe” hív. Várnai Péter plébános Értékelések a városmisszióról: „ A Városmissziós hét alatt otthonommá vált a templom, és a benne levı testvérekkel közelebbivé a kapcsolat. Az otthon pedig azt jelenti, hogy jelen vagyok és felelıs vagyok a közösségért vállalt szolgálatokért.” „A piacmisszióval rengeteg embertársunkat szólítottunk meg, megmutatva nekik Jézust, felismertettük velük a lehetıséget életük, sorsuk rendezésére. Nagyon jó volt a folyamatos Szentségimádás, az ima, melynek feltétlenül folytatódnia kel, különösen itt, a XIII. kerületben, mely a fıváros vörös sivatagja.” „Nagyon sok kegyelmet kaptam a Városmisszió során. Ez az érzés mind a mai napig tart. Sokféle módon, de mégis egy célért dolgoztunk, és eközben mindannyian sokat kaptunk a Jó Istentıl. Ezt mindenképp folytatni kell!” „Templomunkban nagyon kedvezı fogadtatásra találtak az úgynevezett animációs állomások. A legnagyobb sikert: »Írj az élet könyvébe« és »Tölts magadnak, amire leginkább szükséged van« nevő állomások aratták, ahol a betévedı leírhatta a benyomásait és a türelem, szelídség, jóság…stb vizébıl ihatott. Az egyik látogató azt kérdezte vajon szenteltvíz van-e a palackokban. Más látogató, a türelem vizébıl akart tölteni, de üresen találta az edényt, mire félhangosan felkiáltott: »Úgy látszik másoknak is leginkább erre volt szüksége!«” Örömmel adjuk kedves Olvasóink tudtára, hogy templomunkban 2007 májusában megalakult az édesanyák Szent Mónika közössége. Minden hónap második hétfıjén együtt veszünk részt az esti szentmisén, majd ezt követıen a templom pincéjében lévı közösségi teremben imádkozunk gyermekeinkért. Minden új és régi édesanyát szeretettel várunk! Édesanyák fogjunk össze!
Zarándoklat
23
KÉSİ İSZI BUSZOS ZARÁNDOKLATUNK Plébániánk ıszi zarándoklatra Gyır-Komárom-Esztergom útvonalra hívta közösségi tagjainkat november 10-én. A templom elıtt találkoztunk. Péter atya még bemutatta a hét órakor kezdıdı szentmisét templomunkban, amelyen többen részt vettünk a zarándokok közül. A buszon Tamás atya várt bennünket. Névsorolvasás közben kiderült, hogy voltak, akik sajnos nem tudtak eljönni. Elindultunk úticélunk elsı állomására, Gyırbe, ahol már vártak bennünket. Péter és Tamás atya szentmisét mutattak be a Könnyezı-Szőzanya oltáránál. Utána átmentünk Boldog Apor Vilmos püspök vértanúságának helyszínére a püspöki palota pincéjébe, ahol nagyon igényes kiállítás keretében megismerhettük a vértanú püspök életét és életáldozatát. A mártír püspök teste a Bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik. II. János Pál pápa 1996-os látogatásakor sírjánál imádkozott majd egy évvel késıbb avatta Rómában boldoggá. A síremlékkel szemben helyezkedik el lovagkirályunk, Szent László király fejereklyéje, amelyet minden évben körmenetben visznek körbe a Szent ünnepén. A szentmise kegyelmeivel eltelve, hálát adva a könnyezı szőzanya kegyképénél, kéréseinket a Boldogságos Szőz, valamint Apor Vilmos elé téve, és Szent László király oltalmát kérve hazánkra, népünkre, az ifjúságra, a kincstárba mentünk. Ott csodálatos kelyheket, miseruhákat, pásztorbotokat és püspöksüvegeket láthattunk. Idegenvezetınk tájékoztatott, hogy többször kérnek tılük kölcsön kiállításokra az egyházmegye kincseibıl. Indulni kellett, mert vártak az ebéddel. Mindenki a plébánia vendége volt. Az ebéd nagyon ízletes volt ezúton is nagyon köszönjük. A buszba visszaszállva Komárom felé vettük az irányt. A Monostori erıdnél esett az esı és fújt a szél. Vezetınk segítségével bejártuk az erıdöt, kívülrıl nem is láttuk, mit rejt a föld. Több méter széles falak, rideg folyosók, félhomályos legénységi szállások, amelyek egykor a katonák szálláshelyei voltak. Minden földbe ásva. Sokszor elcsodálkoztunk a mérhetetlen építményen. Az erıdrendszer 1809-1877 között épült Budapest, Bécs és a dunai átkelıhelyek védelmére. Az erıdben komiszkenyér-kiállítás van, amint szintén megnéztünk. A Monostori erıd
24
Zarándoklat
Közép-Európa legnagyobb újkori erıdítménye. Az orosz megszállás alatt fegyverraktárnak használták, majd a szovjet csapatok kivonulása után mőemlékké nyilvánították. Ezután Esztergomba indultunk. A Bazilika altemplomában, Mindszenty Bíboros atyáról emlékeztünk meg, kegyelettel koszorút helyeztünk el nyughelyénél. Péter atya rövid ismertetıt adott az ott eltemetett fıpásztorokról, majd énekkel és imádsággal emlékeztünk az egykori püspökökre, és templomunk egykori plébánosára, Szabó Zoltán kanonok atyára. Az ı sírjával szemben van Dr. Meszlényi Zoltán püspök sírhelye is, akinek boldoggá avatása már megkezdıdött. Az altemplomból a Bazilika kupolacsarnokába mentünk, ahonnan megtekintettük a világ nyolcadik legnagyobb templomát. Péter atya tartott rövid tájékoztatót. Innen a Szent Adalbert Központba sétáltunk át. A hosszú kényszerő szünet után Isten segítségével újra nyitva van az egykori szeminárium épülete. Az épület több szerepet is betölt: Katolikus Fıiskola, teológiai oktatóközpont, levéltár, és Közép-Európa egyik legnagyobb lelkigyakorlatos és konferenciaközpontja. A káptalani levéltár és a Mindszenty-kiállítás is az épületben található. Megtekintettük a könyvtárat, voltunk a kápolnában, ahol az eredeti – de ugyanakkor hányatott sorsú – oltár van felállítva. Nagyon szép, impozáns, a modern technika eszközeivel felszerelt épület. Az volt utunk végsı állomása. Szívünkben csodálatos emlékekkel este nyolc órakor érkeztünk vissza templomunk elé. Köszönjük Péter és Tamás atyának, hogy megszervezték és velünk töltötték ezt a napot. H. Nagy Ágota
Karácsony
25
GYÖNGE LETT AZ ERİSSÉG, HOGY ERİS LEGYEN A GYÖNGESÉG – a karácsony titka Óriási különbség van az Isten és az ember között. Ez a mérhetetlen eltérés azonban az Isten számára nem áthidalhatatlan. A teremtés hatalmas Ura földre száll, közénk jön. Jelentéktelen módon, ünneplés nélkül, csendesen teszi mindezt. Milyen felemelı számunkra, hogy a végtelen Isten sohasem fordult el tılünk, hanem az idık teljességében képes volt arra, hogy egészen hasonlóvá legyen hozzánk, emberré váljon, minket felemeljen, és önmagához tegyen hasonlóvá. A Fiú azóta is folyamatosan abba a Szentháromságos szeretetközösségbe akar bennünket emelni, ahonnan İ jött, és ahol İ van az Atyával és a Lélekkel. Úgy jön közénk, mint ahogy bármelyikünk született. A hatalmas Isten teljesen kiszolgáltatott csecsemıként látja meg a napvilágot, akit táplálni kell, védeni a meghőléstıl, gondoskodni minden pillanatáról. Egyetlen különbség, hogy míg nekünk, embereknek, nagy szeretettel várták a születésünket, addig Jézusnak kitaszítottként kellett világra jönnie, mert a néhány személyen kívül (Mennyei Atya, Mária, József) senki nem várta születését, 33 évvel késıbb pedig hasonlóképpen kellett földi életét is befejeznie, mert ott meg néhány embertıl eltekintve mindenki akarta halálát – hiszen Barabás nevét kiáltották. A kitaszított és lenézett volta ellenére mégis hatalmas, csak erejét nem mutatja. Mindent megtehet, de nagyságát elrejti, és csak azok veszik észre, akik hagyják, hogy megérintse a szívüket. A karácsonyi szent idıszakban újra és újra átélhetjük közelségét. İ közel jött hozzánk, most ránk vár, hogy mi is közel kerüljünk İhozzá, elmélkedjünk az Isten hozzánk forduló jóságáról, és életünket ennek megfelelıen alakítsuk át. Szent Ágoston a következıképpen fogalmazza meg karácsony titkát: „A jászolban fekszik, De a világot tartja fenn; Emlıkbıl táplálkozik, De az angyalokat táplálja; Pólyákba takarják, De halhatatlansággal ruház fel bennünket; Tejjel tartják, De imádás hódol neki; Nem talál helyet a szálláson, De templomot épít magának a hívık szívében; Hogy ugyanis erıs legyen a gyöngeség, Gyönge lett az erısség.”
26
Karácsony
Nagy ünnep a karácsony, mert Isten Fia ember lett. Kizárólag szeretetbıl. A karácsonynak is ez a lényege: a szeretet. A szeretet pedig nem erıszakos, nem akar magának javakat, nem törekszik hatalomra. Éppen azért, hogy a gyönge ember fel tudjon emelkedni, a hatalmas Isten kiszolgáltatottá teszi magát. Hiszen „hogy erıs legyen a gyengeség (az ember), gyönge lett az erısség (az Isten)”. Udvardy Tamás káplán „Urunk, adj nekünk szemet, hogy a Gyermekben felismerjük Isten mosolyát. Adj nekünk új szívet, hogy befogadjuk ıt, hogy megértsük üzenetét. Végül adj erıt, élı lelket, hogy az Úr nyomában járjunk egész életünkön át.” /Suenens bíboros/
Szent Margit templom közösségének hagyományos karácsonyi éneke
Rejtvény
27
REJTVÉNY FİKÉNT NAGYOBBAKNAK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.
1. XIII. századi román templomáról híres dunántúli város. 2. Régi. 3. A néphit szerint a karácsonyi éjféli misén erre ráállva meglátjuk a boszorkányokat. 4. Szláv apostol testvérpár. 5. István keze. 6. Védı, oltalmazó. 7. A népszokás szerint e nap idıjárásától függ, hogy milyen idı lesz karácsonykor. 8. Kora keresztény iratok, amelyeket kizártak a Bibliából. 9. A karácsonyi terítı hagyományos színe.
28 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.
Rejtvény A karácsonyi terítı hagyományos színe. Háromkirályok ünnepe. Ünnep elıestéje. Ünnepekkor olyan sok van belıle, hogy megbénítja a postát. „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. ’’ – Petıfi vers címe Olasz karácsonyi kalács. A „Messiás” címő oratórium szerzıje. İsi keresztény jel. „Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.” – költı neve. Az egyházi év elsı idıszaka. Ismertetıjegy. A kis Jézus elsı látogatói. Jézus születésének történetét bemutató, egyházi eredető népi játék. December 6. Karácsonyi sütemény. Az év legsötétebb hónapja. Termékenységvarázsló énekmondás, köszöntés.
Hírek
29
HÍREINK: December 24. Hétfı; 16 órakor karácsonyi misztériumjáték, majd ezt követıen a gyermekek megajándékozása. December 25. Kedd; Karácsony napján a ½ 11-kor kezdıdı nagymisén zene- és énekkar közremőködésével ünnepeljük a Megváltó születését. December 26. Szerda; Karácsony másnapja vasárnapi miserendet tartunk templomunkban December 27. Csütörtök; Szent János apostol ünnepe, minden szentmise után boráldás lesz. December 30. Vasárnap; Szent Család Ünnepe; a 9-es szentmise végén megáldjuk a családokat. December 31. Hétfı; Este 6 órakor év végi hálaadás. Ekkor tartjuk a szokásos beszámolót a mögöttünk hagyott esztendırıl. Január 6-én Vasárnap; Vízkereszt ünnepe. A családok 9-es és a ½ 11-es nagymisén vízszentelést végzünk. Aki híveink közül kéri, ahhoz házszentelésre szívesen kimegyünk. Január 17-én, 18-án, 19-én, csütörtökön pénteken és szombaton az esti szentmise keretében Triduumot, azaz három napos elıkészületet tartunk Templomunk búcsújára készülve. Az esti szentmiséket és a szentbeszédet Blanckenstein György szentendrei plébános atya tartja. A templombúcsú ünnepi szentmiséjét január 20-én Vasárnap a ½ 11-kor kezdıdı nagymise keretében végezzük. Január 26. Szombat; A családok közös téli kirándulása. Minden gyereket, szülıt, sıt nagyszülıt is szeretettel várunk. Találkozó a templom elıtt 9 órakor. Február 3-án Szent Balázs püspök és vértanú emléknapján, vasárnap a szentmisék után balázsáldásban részesítjük híveinket. Február 6. Hamvazószerda; A nagyböjt kezdete. Ezen a napon és azt ezt követı vasárnapon (február 10.) a szentmisék után hamvazkodás lesz. Február 17. Szombat; délután 5 órától közös bőnbánattal készülünk a betegek szentségének méltó vételére és a nagyböjti idıszakra. Február 18. Vasárnap; A ½ 11-es nagymisén lesz a betegek kenetének ünnepélyes kiszolgáltatása. A szentség felvétele elıtt feltétlen végezzük el szentgyónásunkat.
30
Hírek
Március 9. Szombat; A családok kora tavaszi közös kirándulása. Minden gyereket, szülıt, sıt nagyszülıt is szeretettel várunk. Találkozó a templom elıtt 9 órakor. Március 20 -28 között: a szent három napon és a húsvét utáni héten nem tartunk a templomban hittanórákat. Március 20-án 21-én, 22-én a szent három napon Nagycsütörtökön, Nagypénteken, és Nagyszombaton reggelenként nincsen szentmise, reggel 7-9 óráig és a szertartások elıtt 1,5 órával gyóntatni fogunk. Nagycsütörtökön és nagypénteken esti szertartások 6 órakor kezdıdnek. Ezen a két napon a ministránsok számára délután ½ 5-kor kezdıdnek a liturgia próbái. Nagyszombaton sötétedés után kezdjük a húsvéti vigiliát. Március 20. Nagycsütörtök; Az utolsó vacsora emlékmiséje este hat órakor kezdıdik. Március 21. Nagypéntek; Délután 15 órakor keresztút, majd 18 órakor az Úr szenvedésérıl való megemlékezés és kereszthódolat az ún. „csonka”misében. Március 22. Nagyszombat; este 8 órakor a húsvéti vigília ünneplése: tőzszentelés, igeliturgia, keresztségi fogadás megújítása és felnıttek keresztelése majd áldozati liturgia és körmenet. A szertartások 20 órakor, a körmenet kb 21.30-kor kezdıdik. Március 23-án Húsvétvasárnap; minden szentmise után ételáldás, majd ezt követıen a plébánia papsága szentelt kaláccsal kedveskedik a híveknek. Krisztus feltámadását a ½ 11-kor kezdıdı nagymisén ének- és zenekar közremőködésével ünnepeljük. További távlati programok (2008-ban): Május 8-12.; Pünkösdi Csíksomlyói zarándoklat híveink részvételével. Az ötnapos erdélyi körutazással egybekötött zarándoklat kb.: 40 ezer Ft. Május 17-én, Vasárnap; A családok 9-es szentmiséje keretében elsıáldozás. Május 24. Szombat; Nagymarosi Ifjúsági Találkozó Június 8. Vasárnap; TE DEUM, hálaadás az elmúlt tanévért Június 19-20-21 Csütörtök-Péntek-Szombat; Tábor nyugdíjasok számára. Június 25 - Július 2.; Vízitúra 12. életévüket betöltött „nagyobbaknak” a Soroksári-Dunaágon és a Kiskunsági Fıcsatornán. Július 22-29. Nyári tábor gyerekek, fiatalok számára
Hírek
31
AMIÉRT HÁLÁT ADHATUNK: Templomunkkal kapcsolatos események felújítások: • A templom körüli kert szebbé tétele • A plébániai iroda és hittanterem felújítása Különbözı családi, gyerek és ifjúsági programok szervezése: • Táborok a gyerekeknek, ifjúságnak, felnıtteknek és családoknak • Kirándulások: családi- és ifjúsági túrák, zarándoklatok, programok, • Ifjúságunk közös megmozdulása a templompince kialakításának munkálataiban, festés, mázolás. Szentségi életünkkel kapcsolatos esemény: • Ministránsok gyarapodása • Gyermek keresztelések gyarapodása • Lehetıség csendes Szentségimádásra
LÁNCSZEM Az Árpád-házi Szent Margit (Lehel téri) Templom idıszakosan megjelenı lapja Felelıs kiadó: Várnai Péter plébános Fıszerkesztı: Csikota Ágnes Szerkesztıség: 329-4893; 239-9287; Drótposta:
[email protected] Várunk és szívesen fogadunk minden írást, cikket, beszámolót, mely közösségi életünkkel, vagy templomunkkal kapcsolatos. Egyben kérünk is Benneteket, hogy ily módon osszátok meg velünk élményeiteket. A jelen kiadványban található írások, cikkek más sajtóorgánumban, vagy médiában való felhasználása kizárólag a plébánia engedélyével lehetséges! A szerkesztésnél egyes cikkeket – értelmüket meghagyva – a szükséges mértékben átalakítottunk, megrövidítettünk. Kiadványunk terjedelme nem tette lehetıvé minden írás közlését. Az érintettek megértését kérjük. Köszönjük. Címlapterv: Olexa József: Árpád-házi Szent Margit Templom
