Márton-harang. Keserűség helyett örömmel. A szeretet szentje: Árpád-házi Szent Erzsébet 3. A -ON IS

4

Márton-harang 2014 • November • 21. szám

A szeretet szentje: Árpád-házi Szent Erzsébet – 3.

Keserűség helyett örömmel Hortobágyi Arnold atya

CS

ikorog autóm kereke alatt a kavics, amikor legör­ dülök a péterdi lehajtó­ nál a nyolcvankettesről. „Isten hozta Bakonypéterden!” A szomszédos Lázi mögött ébredő nappal érkezem. Miu­ tán újra egyenesbe hozom járgányo­ mat, akkor tudatosul bennem, hogy mi­ lyen gyönyörű is ez a reggel. A szem­ közti házak csúcsait vöröses, sárgán izzó fénynyalábok takarják be, amelyek ép­ pen most bukkannak fel a távoli hori­ zont mögött. A dombra felkúszó szán­ tóföldet is aranytakaróval terítette be valaki, mintha nagy gondja lenne rá. Kü­ lönös békével áraszt el minden. Hogy-hogy itt? – Ide járok minden nap. – Ide a kereszthez? Minden reg­ gel? – Igen, minden reggel. Utána kime­ gyek a temetőbe, majd haza… – Mióta? – Már nem is tudom. Nagyon rég óta. Itt kezdődik a napom. Majd jön a teme­ tő… – Mi van itt? Miért jár ide minden reggel a kereszthez? – Tudja, mindig van mit kérni és megköszönni. – De hát ma­ gának mindkét lábát amputálták. – Igen, le kellett... Nem lehetett megmenteni. –

Ez nagyon komoly veszteség. Lábak nél­ kül, elektromos székhez kötve… És a jó­ kedvét sem veszítette el. – Igen. Így élek. Nagyon sokan ismerik, sőt nap, mint nap látják a péterdi elektromos szék­ kel közlekedő embert. Én úgy nézek rá, mint egy olyan valakire, aki életében sok mindent elveszített már, de a veszte­ ségeiben nem veszítette el hitét, Isten­ hez való hűségét és az emberek iránti jóindulatát. Sokszor látom, mint aki cél­ ba veszi a falu szélén álló magányos ke­ resztet. Nem él keserű szájízzel. Miért tudunk annyira megkeseredni? Azért, mert szeretjük őrizni magukban a negatív élettapasztalataikat. Sőt azt le­ het mondani, hogy olyan hűségesen őrizzük azokat, mint egy kutya a gazdá­ ját. „Hát, hogy engem mennyien bántot­ tak már. Milyen rosszak az emberek! En­ gem mennyi szerencsétlenség ért már?” Persze, hogy előhangoltak vagyunk arra, hogy minden, ami van, az rossz. És per­ sze, hogy nagyon érzékenyek vagyunk arra is, hogy mindenhol csak a rosszat vegyük észre. A rosszat, a negatív dol­ gokat, a fájdalmas dolgokat, a szürke

A

f

-ON IS

dolgokat, és a keserűséget. Ebből nem fakad más, csak egy negatív életszemlé­ let keserű szájízzel. A negatív életszem­ lélettel élő ember elég sötétnek látja a világot, a másik embert, talán még ön­ magát is. Olyan, mintha állandóan egy sötét szemüvegen keresztül nézne min­ denre. A keseregés és a szomorkodás – azon túl, hogy nem engedik meg, hogy megnyissuk magukat az örömre – na­ gyon sok életenergiát vonnak el tőlünk. Mit tehetünk? Sajnos, nem vagyunk elég bátrak arra, hogy azt mondjuk egy­ másnak: „Tudod, nem a világ sötét és ke­ serű, hanem a te szád íze!” Ez azért egy nagy örömhír neked: „Nem érdemes a világot okolni azért, mert keserű, ho­ lott a te szád íze az. És azért keserű a szád íze, mert a sérelmeidbe beleragad­ va élsz!” Ez számunkra egy igen-igen jó hír!!! Mi az, ami ilyenkor nagyon so­ kat segít? Elmenni és megállni a kereszt előtt.

A ta r ta l o m b ó l Keserűség helyett örömmel

1

Gyermekünk étvágya

2

A szeretet szentje: Árpádházi Szent Erzsébet

3

Magyarország szép nemes csillaga (ének)

4

Gyulai Pál: Éjji látogatás

5

Fogjuk kézen gyermekeinket 5 Fiatal egyház Nagymaroson 6 Ima azokért, akiket szeretünk 7 Albert atya 25 éve a papi szolgálatban

8

Eljöttem hozzád, Szűzanyám 9 72 óra kompromisszumok nélkül

9

Testünk a Krisztus-követésben 10 Házunk táján történt

11

Programjaink

12

2

Mártonharang

4

Családbarát

Gyermekünk étvágya (1. rész)

SZ

í­vét, lel­két be­le­ad­va azon fá­ ra­do­zott, hogy a csa­lád­nak fi­nom, gusz­tu­sos va­cso­rát ké­szít­sen, és most ott van fel­tá­lal­va az asz­ta­lon. Min­den csa­lád­tag eszik, ki­vé­ve hét éves gyer­me­két, aki szo­kás sze­rint ül a he­lyén, unot­tan bá­mul­ja tá­nyér­ján az ételt, kar­ját se nyújt­va fe­lé. Vé­gül, le­gyűr­ve né­hány fa­lat­tal, azt mond­ja: „Nem va­gyok éhes.” – és meg­kér­de­zi, el­me­het-e az asz­tal­tól. Pró­bál­ja győz­ köd­ni, hogy egyen még egy ki­csit, de a gye­rek ki­tar­tó el­len­ál­lá­sa után, meg­en­ ge­di ne­ki, hogy tá­voz­zon. „Mi­ért nem eszi meg a va­cso­rá­ját?” – kér­de­zi ön­ma­gát. „Ho­gyan fog­ja el­sa­ já­tí­ta­ni a he­lyes ét­ke­zé­si szo­ká­so­kat, ha ha­gyom, hogy ott­hagy­ja az ét­ke­zé­se­ ket? Ho­gyan ma­rad egész­sé­ges, ha nem eszi meg az elé tett ételt?” Úgy tű­nik, e kér­dé­sek meg­ol­dá­sa nem egy­sze­rű. Va­ló­szí­nű­leg már több íz­ben ki­pró­ bál­ta az ilyen­kor ál­ta­lá­ban ja­va­solt mód­ sze­re­ket, me­lyek­kel ked­vet sze­ret­nénk

hoz­ni gyer­me­künk­nek az ét­ke­zés­hez: csak ke­ve­set ten­ni a tá­nyér­já­ra, hagy­ni, hogy ő ma­ga ve­gyen, amen­­nyit kér, nem fűz­ni meg­jegy­zé­se­ket ah­hoz, ahogy eszik, két ét­ke­zés kö­zött kor­lá­toz­nia nas­so­lást. Míg ezek időn­ként hasz­no­sak, gyak­ran nem ele­gen­dő­ek. Le­het, hogy se­gít, ha ala­po­sab­ban el­gon­dol­ko­dunk a nö­vek­vő gyer­mek ter­mé­sze­té­ről és az egész csa­lá­dot érin­tő ne­héz­sé­ge­i­ről, konf­lik­tu­sa­i­ról, amik meg­ha­tá­roz­zák az ét­ke­zé­sek han­gu­la­tát is. Az ét­vágy vál­to­zó Egy egész­sé­ges gyer­mek ét­vá­gya elég ko­ rán meg­mu­tat­ko­zik. Azon­ban, a gyer­mek nem egyen­le­tes rit­mus­ban nő, ha­nem in­ kább ug­rás­sze­rű­en. Ami­kor gyor­san nő, mint a gyer­mek­kor ko­rai sza­ka­szá­ban és a ser­dü­lő­kor­ban, ak­kor ét­vá­gya na­gyobb. Más­kor, mint pél­dá­ul má­so­dik élet­év­ében, nö­ve­ke­dé­se le­las­sul, és ét­vá­gya is csök­ ken. Egy egész­sé­ges szer­ve­zet, ha nem avat­ko­zunk be­le mű­kö­dé­sé­be, és a meg­ fe­le­lő táp­anyag­ok ren­del­ke­zés­re áll­nak, tud­ja, hogy a fej­lő­dés­hez mi­re van szük­ sé­ge. Ah­hoz, hogy a gyer­mek nő­jön, nem kell „eről­tet­ni” őt. Azt eszi, ami­re szük­sé­ge van, még ha nem is min­den ét­ke­zés­kor egy­for­mán, még ha ki is hagy né­ha ét­ke­ zé­se­ket. Még egy al­kal­mi „hab­zso­ló­nak” sem árt, pél­dá­ul, ha né­hány na­pig eset­leg csak lek­vá­ros ke­nye­ret eszik. Ter­mé­sze­te­sen, ha a gyer­mek ál­tal

el­fo­gyasz­tott étel men­­nyi­sé­ge hir­te­len meg­vál­to­zik, fő­ként ha vi­sel­ke­dé­sé­ben más vál­to­zá­sok is ta­pasz­tal­ha­tók, kér­ het­jük az or­vos ta­ná­csát. Meg­vizs­gál­ hat­ja, hogy mi le­het az oka a szo­kat­lan ét­vágy­ta­lan­ság­nak, vagy túl­zott éh­ség­ nek. Ahogy gyer­me­künk más te­kin­tet­ben is egyé­ni, ét­vá­gya is csak rá jel­lem­ző sa­já­tos­ság, ami idő­ről idő­re vál­to­zik. A táp­lál­ko­zás­sal kap­cso­la­tos cse­cse­mő és kis­gyer­mek­ko­ri él­mé­nyek be­fo­lyá­sol­ják, hogy mit fog majd sze­ret­ni, men­­nyit fog en­ni, és hogy egy­ál­ta­lán öröm lesz-e szá­má­ra az ét­ke­zés, men­­nyi­ben já­rul hoz­zá jó köz­ér­zet­éhez. A ba­ba ál­ta­lá­ban az éle­te el­ső évé­ ben az anya­te­jet vagy a táp­szert kö­ve­tő­ en ta­lál­ko­zik szi­lárd éte­lek­kel. Le­het, hogy elő­ször ide­gen­ke­dik, de ha­ma­ro­san hoz­ zá­szo­kik az új­faj­ta ér­zés­hez, ízek­hez, és meg­ta­nul­ja a nye­lés más mód­ját, amit a ka­nál­lal ét­ke­zés igé­nyel. Ha nem akar­juk eről­tet­ni ezt a fo­lya­ma­tot, ha­nem tü­rel­ me­sen pró­bál­ko­zunk, a ba­ba ma­ga kezd ér­dek­lőd­ni az új étel iránt, sőt gyak­ran meg­kí­sér­li sa­ját ma­gát etet­ni. Má­so­dik éve vé­gé­re büsz­ke lesz ar­ra, hogy si­ker ko­ro­náz­za erő­fe­szí­té­se­it az étel ma­gá­ba jut­ta­tá­sá­ra, még ak­kor is, ha a fo­lya­mat ren­det­len és pisz­kos. A kí­sér­le­te­zés és az önál­ló pró­bál­ko­zás fon­tos a ta­nu­lás­ban; így a ren­det­len­ség mi­att le­gyünk el­né­ zőb­bek. Idő­vel majd biz­to­sab­ban cé­loz, az étel egy­re ke­vés­bé tű­nik já­ték­szer­nek szá­má­ra, és el­kezd ügye­sen en­ni. Is­ko­lás­kor előtt a gyer­me­kek íz­lé­se vár­ha­tó­an kon­zer­va­tív lesz az ét­ke­zés te­rü­le­tén. Mi sze­ret­jük azt gon­dol­ni ró­ luk, hogy elég na­gyok már ah­hoz, hogy ké­pe­sek le­gye­nek új éte­le­ket el­fo­gad­

”

Azok a dol­gok, amik bos­­szant­ják Önt, mint szü­lőt, gyer­me­ke ér­zé­se­i­re is hat­nak. Gyer­me­ke­i­hez fűző­dő ér­zel­mi vi­szony­ának meg­ér­té­se se­gí­ti Önt a gyer­me­kek ér­zel­mi fej­lesz­ té­sé­ben.

Mártonharang

4

3

Sugárzó élet

ni – mert mi sze­ret­jük eze­ket, és azt gon­dol­juk, hogy ne­kik is fi­no­mak – de ők ép­pen­ség­gel sze­ret­nek ra­gasz­kod­ni azok­hoz az éte­lek­hez, ami­ket meg­szok­ tak. Őket ál­ta­lá­ban nem vonz­zák azok az étel­kü­lön­le­ges­sé­gek, ami­ket a fel­nőt­ tek kü­lö­nö­sen fi­nom­nak tar­ta­nak. Ész­re fog­juk ven­ni, hogy ha nem eről­tet­jük az új éte­lek ki­pró­bá­lá­sát, ha­ nem ezek be­ve­ze­té­se fo­ko­za­tos, ak­kor az el­ső né­hány el­uta­sí­tás után ma­gá­tól meg fog­ja kós­tol­ni azo­kat az új dol­ go­kat, ami­ket mi is eszünk. Ha ez nem tör­té­nik meg és az el­uta­sí­tás foly­ta­tó­dik, nyu­god­tan vár­ha­tunk, és egy-két hó­nap után új­ra meg­pró­bál­hat­juk be­ve­zet­ni az új ételt. Ké­sőbb, ahogy a gyer­mek meg­ is­mer­ke­dik az is­ko­lai men­zá­val és fel­te­ he­tő­en más csa­lá­dok ebéd­lőasz­ta­la­iv­ al, íz­lé­se egy­re gaz­da­gab­bá vá­lik.

A szeretet szentje: Árpád-házi Szent Erzsébet Részletek Szent Erzsébet életéből (Ünnepe: november 19.)

A

Ag­go­dal­mak a meg­fe­le­lő táp­lál­ko­ zás­sal kap­cso­lat­ban Az evés min­den csa­lád­tag sze­mé­lyes ügye. Ter­mé­sze­te­sen egy anyá­tól nem le­het el­vár­ni, hogy min­den csa­lád­tag­ nak más-más ételt ké­szít­sen, de hogy az asz­tal­ra he­lye­zett éte­lek­ből ki mit tesz a tá­nyér­já­ra, az már min­den­ki­nek a ma­ga dol­ga. Ha fo­lya­ma­to­san vál­to­za­ tos éte­le­ket he­lye­zünk egy egész­sé­ges gyer­mek – akár egy ti­pe­gő – elé, ő ki­ egyen­sú­lyo­zott ét­ren­det fog vá­lasz­ta­ni ma­gá­nak ab­ban a men­­nyi­ség­ben, ami­re szük­sé­ge van. Né­ha a szü­lők nin­cse­nek tisz­tá­ban az­zal, hogy min­den gyer­mek­nek egyé­ ni nö­ve­ke­dé­si üte­me van, amely a kor­ral gyak­ran vál­to­zik. Úgy érez­he­tik, hogy az evés és az ürí­tés rend­sze­res­sé­ge fel­tét­ le­nül szük­sé­ges ah­hoz, hogy gyer­me­ kük egész­sé­ges le­gyen. Még ha egy­szer ma­gas­sá­gá­hoz ké­pest du­ci­nak, más­kor egy ug­rás­sze­rű nö­ve­ke­dés után pe­dig so­vány­nak tű­nik is, ez ter­mé­sze­tes. Ha gyer­me­künk fá­radt, vagy túl iz­ga­ tott, meg­fá­zott, vagy be­teg, ét­vá­gya ro­ mol­hat. Ha ezek­ben az ese­tek­ben nem eről­tet­jük az evést, az evé­si kedv gyor­ san vis­­sza­tér­het. Ha a szü­lők túl­sá­go­san so­kat fog­ lal­koz­nak az­zal, mit és men­­nyit eszik a gyer­me­kük, be­avat­koz­nak ter­mé­sze­tes vá­lasz­tá­si fo­lya­ma­tá­ba, és meg­aka­dá­ lyoz­zák, hogy él­vez­ze az ét­ke­zé­se­ket, ha a gyer­mek­nek meg kell küz­de­nie a szü­lő ag­go­dal­mas­ko­dá­sá­val, le­het, hogy fe­szült lesz, és haj­la­mos le­het túl so­kat, vagy túl ke­ve­set en­ni.

F

érje, Lajos, egy alkalommal ellova­ golt az Inselberg mellett, és így ki­ áltott: ,,Ha ez az egész hegy arany­ ból volna, akkor sem adnám oda érte az én Erzsébetemet!” Pedig Erzsébet tet­ tei nemcsak az udvar embereit hökken­ tették meg rendszeresen, hanem olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Példa erre az az eset, amelyet leg­ első német életrajzírója jegyzett föl: La­ jos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt urának ágyába fektette, hogy állandóan mellet­ te lehessen és szolgálhassa. Egy várat­ lan pillanatban hazatért a férje. Jelentet­ ték neki a történteket, s Lajos szívében egy pillanatra borzadás és rosszallás éb­ redt. Mikor azonban belépett a szobá­ ba ,,Isten, az Úr megnyitotta belső látá­ sának szemét”, és meglátta a tulajdon ágyában a megfeszített Krisztust. ,,Lel­ kesen tekintett Erzsébetre, és így szólt: Erzsébet, édes nővérem! Ilyen vendéget igazán gyakran fektess az ágyamba! Ezt nagyon meg kell köszönnöm neked!”

mikor Lajosnak had­ ba kellett vonul­ nia Itáliába, Erzsé­ bet három éven át helyet­ tesítette a grófság vezeté­ sében. Éppen ezekben az években gyenge aratások és árvizek sújtották a vidé­ ket, úgyhogy a nép éhez­ ni kezdett. Az ifjú grófné pedig nagy határozottság­ gal és körültekintéssel cse­ lekedni kezdett; a vár alatt ispotályt nyitott, ahol na­ ponta száz szegény ka­ pott ellátást. Gyakran sa­ ját kezűleg osztotta nekik a kenyeret és a pénzt. El­ adta ékszereit és drága ru­ háit, gyapjút szőtt a sze­ gényeknek, gyermekágyas asszonyok mellett segéd­ kezett, és méltó temetést adott az elhunytaknak. Mi­ kor hírét vette, hogy Lajos hazatérőben van, elébe lo­ vagolt, és ,,ezernél több­ ször is megcsókolta”. A várnagy panaszt emelt el­ lene, hogy ,,esztelen bő­ kezűségével'' eltékozolta urának vagyo­ nát. Igaz, hogy a kamrák és tárházak ki­ ürültek, a nép azonban élt és békét él­ vezett. Lajos a panaszokra így válaszolt: ,,Engedjétek csak jót tenni, hogy megte­ gye, amit Istenért tenni akar, és legyen

4

Mártonharang

4

Sugárzó élet elég nekünk, ha Wartburg és Neunburg várát nem adja el!”

A

bból az időből, amikor sógora, Henrik kormányozta a grófságot, elmondják, hogy Erzsébet válto­ zatlanul folytatta jótékonyságát a szegé­ nyek között. Az egyik napon Henrik vá­ ratlanul tért haza a vadászatról, és talál­ kozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztat­ ta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki ko­ sarát, melybe a szegények számára élel­ met csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenül­ ve útjára kellett bocsátania Erzsébetet. Egy közmondás szerint ha a füvet este letiporják, reggelre talpra áll. Erzsébet is ilyen volt. A barátainak sikerült elér­ niük, hogy megkapja özvegyi részét és a gyermekeit illető örökséget. A kapott javakból ünnepet rendezett, és vagyona negyedrészét saját kezűleg osztotta szét a szegények között. Beesteledett, mire mindenkinek átadhatta adományát. Mi­ kor látta, hogy az öregek és betegek arra készülődnek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott ne­ kik, nagy tüzet rakatott, hogy meleged­ hessenek, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábait. Az egyik em­ ber dúdolni kezdett egy dalt, s hamaro­ san mindenki énekelt a tűz körül. Erzsé­ bet boldog volt, és azt mondta társnő­ inek: ,,Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!”

E

rzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor földi életét befe­ jezte. Magas láz vett erőt rajta, és a fal felé fordulva vacogva feküdt az ágyán. Egyszer csak a körülötte lévők arra lettek figyelmesek, hogy halkan, magyarul éne­ kel. Később megmagyarázta nekik: ,,Egy kismadár ült le mellém, és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele éne­ kelni. Hirtelen fölült, és elborzadva kiál­ totta: ,,Mit tegyünk, megjelent az ördög! El innen, de mindjárt!” – aztán megnyu­ godott, és így szólt: ,,Beszéljünk inkább a Gyermek Jézusról, hisz hamarosan itt a karácsony, amikor megszületett, és já­ szolba fektették''. Aztán felsóhajtott: ,,Itt az óra, amikor a Mindenható magához hívja barátját” – és elszenderült.

Árpád-házi Szent Erzsébet Magyarország szép nemes csillaga! Magyarország szép nemes csillaga Asszonyi rend tiszteletes tagja: Szent Erzsébet, András királylánya, Ki szentséggel hamar kezet foga.

Két kezét a nagy munkára adta, Ujjaival az orsót forgatta: Szegényeknek ajtaját megnyitta, Éhezőknek kenyerét nyújtotta.

Királyoknak nevezetes neme, Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme: Kinek gazdag ára és érdeme, Szent Erzsébet, Krisztusnak jegyese.

Megíratott már nagy boldogsága, Hirdettetik szép bölcs okossága, Soha nem fogy el ő gazdagsága, Mert mennyégben vagyon asszonysága.

Élt a testben, bűnnek fogházában, Élt a lélek nagy szabadságában: Dicsőségnek magas pompájában, Ült szegénység elvetett ruhában.

Asszonyoknak ez bölcs tanítója, Özvegyeknek jó útmutatója, Leányoknak nagy példaadója, Mint legyenek kincsek takarója.

A kevélység felemelt tornyában Gyönyörűség szép arany tollában: Mint a sárnak fekete porában, Élt nagy szelíd alázatosságban.

Országunknak drága szép plántája, Őseinknek édes unokája, Nemzetinknek fényes koronája, Szent hitünknek gyümölcsös szép ága.

Bölcsességnek ez gazdag tárháza, Uraságát Krisztusért elhagyta, Mint hívságot, lábával tapodta Dicsőséggel fénylik koronája.

Dicsekedjünk ily fő nemzetünkkel, Szent Erzsébet tündöklő szentünkkel: Kit kövessünk bízvást életünkkel, Hogy ő véle éljünk Istenünkkel.

Dicsértessék mennyben az Istenség, Szentháromságban egyenlő szentség: Kit illet az hatalom és felség, Földön, mennyben egyenlő tisztesség.

Mártonharang

4 Gyermeklélek Gyulai Pál: Éji látogatás Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban. „Édes anyám, édes anyám! Altass el már, úgy alhatnám!” Mond az egyik s el nem alszik, Sohajtása föl-fölhallszik. „Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? Nem gondolsz rám!” Mond a másik s jajjal végzi, A fájdalmat kétszer érzi. „Édes anyám, gyujts világot! Nem tudom én, jaj, mit látok!” Harmadik mond, mindenik sír – Temetőben mozdul egy sír. Megnyílnak a nehéz hantok, Kilép sirból édes anyjok, S tova lebben a vak éjben, Haza felé, az ösvényen. Arca halvány, hangj' a régi, Fia, lyánya megösméri; Immár tőle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne. Az egyiket betakarja; Másikat felfogja karja, Elringatja, elaltatja; Harmadikat ápolgatja. És ott viraszt a kis ágyon, Míg elalszik mind a három; Majd megindul, széttekinget, Keresi a régi rendet. Rendbe hozza a szobácskát, Helyre tészi a ruhácskát; Az alvókat hosszan nézi, Csókját százszor megtetézi. Kakas szólal, üt az óra, El kell válni viradóra! Visszanéz a véghatárral... Sír megnyílik, sír bezárul. Oh a sír sok mindent elfed Bút, örömet, fényt, szerelmet; De ki gyermekét szerette, Gondját sír el nem temette.

Fogjuk kézen gyermekeinket! Szilágyi Diána pszichológus (Forrás: Internet)

T

örténelmünkkel egy idős az a szo­ kásunk, hogy halottainkat eltemet­ jük, meggyászoljuk, és rendsze­ resen lerójuk előttük tiszteletünket. Ré­ gebben a haldokló otthon töltötte utol­ só napjait, majd miután elhunyt, a család házában ravatalozták fel, a családtagok mosdatták meg és virrasztottak mellette. Csak ezután történt meg a végső búcsú a temetőben. Így a gyerekek is szemtanúi, sőt, részesei lettek a gyász folyamatának. Mai világunkban, mint annyi minden­ ből, a halálból is tabutémát kovácsoltunk. Hozzátartozóinkat ma már nem a csa­ lád körében éri a halál, hanem kórház­ ban, szeretetotthonban, netán öregek otthonában. A ravatalozás szertartásá­ nak helyszíne sem az otthon, hanem a temetők hivatalos ravatalozója. A virrasz­ tás, mosdatás ma már teljesen kikopott a rituálék sorából. A halállal kapcsolatos teendők nagy részét nem a családtagok, hanem vállalkozók végzik el a rokonok figyelő szemeitől távol. Ezért aztán ne­ künk, felnőtteknek sem mindig van pon­ tos képünk arról, mi is történik ilyenkor, de gyermekeink még nehezebb helyzet­ ben vannak. Pedig kérdeznek ők, bát­ ran, őszintén és kíváncsian, nekünk meg csak egyetlen dolgunk lenne: válaszolni. Ugyanúgy, ahogy ők kérdeznek. De a legtöbb szülő nem válaszol. In­ kább elüti a gyerek kérdését azzal, hogy ő ehhez még kicsi, vagy egész egysze­ rűen közli vele, hogy ez nem az ő dol­

ga, foglalkozzon mással. Elüti, de nem oldja meg. Mert a gyerek ettől még foglalkozni fog a kérdéssel, ám sze­ gényt még az is magára hagyja a kér­ dés megválaszolásában, akire legin­ kább számít a világ és az élet meg­ ismerésében: a szülei. De miért nem mernek sokan válaszolni? Mitől fél­ nek, mitől féltik gyermekeiket? Miért tabu a halál (és párja, a születés)? A halál elkerülhetetlen mindannyi­ unk számára. Egy olyan „rossz”, ami szerves része az életnek, életünknek. Rossz, mert végérvényes, visszafor­ díthatatlan, meg másíthatatlan. Fáj­ dalommal és gyásszal jár. És mi sem értjük pontosan, mit is jelent az: meg­ halni. Azt sem tudjuk, nem is tudhat­ juk, mi következik utána. Ezért sokan úgy gondolják, jobb, ha be sem en­ gedik életükbe. Ha kipucolják a család életéből, még akkor is, ha egyébként aktuális lenne beszélni róla, megélni a veszteséget. Pedig minél őszintébben merünk erről (is) beszélni, annál kevésbé vá­ lik félelmetessé. Amikor a gyerek kér­ dez, beszéljünk róla: mondjuk el az ő szintjén saját élményeinket, tapaszta­ latainkat és véleményünket. A gyere­ kek a halál minden részletére kíváncsi­ ak: hogyan történik, milyen érzés, mi van utána. Persze, minél kisebb, annál kevésbé fogja még fel a halál végle­ ges mivoltát, de ha a kérdéseire min­

5

6

Mártonharang

4

Itt az Egyház dig kap választ, azok szépen, fokozato­ san beépülnek az ő világába, gondol­ kodásába. Elmondhatjuk, hogy minden­ ki másképp hal meg, hogy a halál után a test már nem érez, nem lát, nem hall. Még arról a kettősségről is beszélhetünk velük, amit test és lélek együttese jelent, ki-ki aszerint, hogy miben hisz. Abba is beavathatjuk a gyereket, hogy a halál­ lal kapcsolatban milyen hiedelmek, hi­ tek vannak. Hogy léteznek olyanok, akik hisznek a túlvilágban, az újjászületés­ ben, de olyanok is akadnak, akik szerint az életnek ott egyszer és mindenkorra vége szakad. Ne próbáljuk meg más dol­ gokhoz hasonlítgatni a halált; ne mond­ juk azt, hogy olyan, mintha aludnál, csak sosem ébredsz fel belőle. Ezzel ugyanis rendesen elvehetjük a kedvét attól, hogy este pihenésre hajtsa a fejét. És ha meghal egy hozzátartozó vagy egy szeretett lény, ne titkolózzunk a gye­ rek előtt. Tudassuk vele a tényt, hogy az, akit szeretett, örökre eltávozott és ezen túl Istennel van együtt. Ügyeljünk persze arra, hogy mindezt úgy tegyük, hogy ő is értse, felfogja. Fájdalmas lesz neki, ahogy nekünk is, de ez természetes. De ha azt látja, hogy egy ilyen rendkívüli helyzet­ ben az érzései teljesen normálisak, hi­

szen anya-apa is fájdalmat érez, sír, tudni fogja, hogy ez velejár. Viszont azt is látni fogja, hogy egy ilyen helyzetben az em­ berek egymásba kapaszkodnak, és bár idő kell hozzá, de képesek ismét folytatni az életet. Ha tehetjük, vigyük el őt is a te­ metésre, hadd legyen lehetősége neki is elbúcsúzni attól, akit szeret. De ha mégis úgy gondolnánk, hogy magán a szertar­ táson nincs helye a gyereknek, legalább pár nappal később vigyük el a temető­ be, hogy megadjuk neki ezt a lehetősé­ get, illetve megadjuk neki a kérdezésle­ hetőségét is. Jó ötlet ilyenkor adni a gye­

Fiatal egyház Nagymaroson Csikósné H.-V. Éva hitoktató – Győr-Szentiván

E

ngedelmeskedjetek egymásnak” (Ef 5,21) volt az idei őszi találkozó mottója. „Az engedelmességet kel­ lemetlen dolognak szoktuk tartani” írja a Nagymarosi levél, és igen, kora reggel fél 5 órakor szólalt meg a telefonom ébresz­ tője. Engedelmeskedtem neki, bármilyen nehéz is volt felkeltem. Megtettem, mert rá egy órával indult is a busz szentiváni és győri fiatalokkal Ravazd felé, ami után Pannonhalma következett és végül Lázi­ ból irányt vettünk Nagymarosra. A busz tele lett mosolygós arcokkal, akik hason­ lóan hozzám engedelmeskedtek Krisz­ tus hívásának, mert Ő várt bennünket lel­ ki felüdülésre a találkozón. Isten kegyel­ mének köszönhetően Arnold atya is ve­ lünk utazott, aki gondoskodott arról, hogy imádságos lelkülettel tudtunk meg­ érkezni a visegrádi révhez, amit tetézett a Dunakanyar festői látványa. Nagyma­ ros kegyelmi hely, ahol megérint ben­ nünket az Isten által teremtett világ. A hely, amit körbeölelnek a hegyek, a Duna

széles szalagja, és a nagymarosi plébánia kertből megpillantható, égig magasodó Visegrádi vár. A Hely, ami felébreszti szí­ vünkben a lángot, amely segít megérez­ ni Isten közelségét. A Hely ahol másfél­

reknek egy tárgyat, ami az elhunyt ro­ konhoz tartozott, ami továbbra is össze­ köti a gyereket vele. A gyászoló gyermek lejobb segítője a gyászoló szülő. Mivel közeledik a Halottak Nap­ ja, fogjuk kézen gyermekünket, és vi­ gyük ki magunkkal a temetőbe. Mutas­ suk meg neki felmenői sírját, vigyünk kö­ zösen virágot és mécsest, és meséljünk neki, hogy akinek a sírját látja, milyen em­ ber volt, mit csinált, míg élt, mit szeretett és mit nem. És ha sír a veszteség miatt, ne féljünk, hiszen ebből látszik: képes a kötődésre, a szeretetre. ezer fiatal – Magyarországról és határon kívülről – találkozik egymással, az Egyház tanításával, amely elvisz az önmagunk­ kal való szembenézéshez, ahol szívünk­ ben mélyen élő Istennel történik meg a találkozás. A program közös reggeli imával kez­ dődött, amit a Káposztásmegyeri Plébá­ nia ifjúsági csoportja vezetett. Ezt követ­ te a főelőadás, amit Kajtár Edvárd atya

Mártonharang

4

Itt az Egyház

tartott az engedelmességről. Elmélke­ déséből a következőket tanulhattuk. Az engedelmességet párhuzamba állítot­ ta a hittel. Azzal, hogy befogadtuk Isten tanítását és azt meg is éljük hívővé vál­ tunk, és ha engedelmeskedünk egymás­ nak, akkor van béke a szívünkben. Feltet­ te a kérdést: Meddig engedelmeskedjük? Mind addig engedelmeskedni kell, amíg nem bűnt kérnek tőlünk. Felhívta figyel­ münket mennyire fontos a belső alázat, amellyel elengedem a gőgöt, hogy ne az legyen, amit én akarok. Jézus erre példát adott: „Abba, Atyám, szólt, neked min­ den lehetséges: vedd el tőlem ezt a kely­ het, de ne az legyen, amit én akarok, ha­ nem amit te.” (Mk 14,36) Kiemelte a tü­ relmet, mint tápláló erényt, ami az enge­ dő szeretet megnyilvánulása. Elmond­ ta, hogy csak a szabad ember tud enge­ delmeskedni. Fontos, hogy ne legyen fé­ lelem a szívünkben, mert akkor nem va­ gyunk szabadok! Edvárd atya tanítását tovább hallgathatták, akik a főelőadást követő fakultáción őt választották. A templomban Kerényi atya várta a kereső­ ket. A plébánia kertjében, a Duna partján és a kálvárián kiscsoportos beszélgeté­ sekre hívták a fiatalokat. Szerzetesek éle­ tével is megismerkedhetett, aki őket hall­ gatta meg. Biblikus megközelítéssel foly­ tatódott annak a találkozó, aki a reformá­ tus templomba vette útját. Az ebédszü­ net időt adott a személyes találkozások­

ra, sok ismerős fiatal boldogan üdvözöl­ te egymást. Délután két órakor szentség­ imádáson dicsőíthettük, imádhattuk az Urat. A Nagymarosi találkozó elmarad­ hatatlan része, Sillye Jenővel és csapa­ tával közös ének próba, amivel a szent­ misére készítette fel a szíveket. A találko­ zó záró akkordja a szentmise volt, ahol összeért az ég és a föld, ami a legtelje­ sebb imádság és legfelemelőbb volt az egész napban. Élmény, mert atyák soka­ sága áll velünk szemben és erősít ben­ nünket, mert egy szívvel és lélekkel szá­ zak van együtt, akik a szentáldozásban megtisztított szívvel (gyónási lehetőség folyamatosan rendelkezésre állt a találko­ zó alatt) találkozhattak Jézus-Krisztussal. A szentmisét Bosák Nándor debrecennyíregyházi megyéspüspök celebrálta. „Ne szolgaként, hanem barátként en­ gedelmeskedjünk Istennek” – mondta homíliájában. Feltöltődött lélekkel indultunk a nagy­ marosi rév felé, ahol miközben a kompra várakoztunk Arnold atya fényképpel örö­ kítette meg a Pannonhalmi egyházme­ gye fiataljainak csapatát. Testileg fárad­ tan, de lelkileg felüdülve, késő este ér­ tünk haza Krisztussal a szívünkben. A bu­ szon a gyerekek énekeltek és izgatottan mondták el egymásnak a nap során átélt élményeiket. A reggeli engedelmesség gyümölcse megérett, Isten kegyelméből az Ő ajándékai által.

IMA AZOKÉRT, AKIKET SZERETÜNK Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a wte dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni benned! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké! Beküldte: Hadaricsné Terike

7

8

Mártonharang Házunk táján történt

Szalóky Albert atya 25 éve a papi szolgálatban Forró Aranka – Ravazd

E

4

gyházközségünkben, Ravazdon, október 5-én, vasárnap délután mutatta be ezüstmiséjét Szalóky Albert bencés atya, Ravazd egykori plébánosa. Az atya az ünnepi szent­ misét Hortobágyi Arnold atyával, Ravazd jelenlegi plébánosával együtt mutatta be. Arnold atya Isten áldá­ sát kérte az ünneplő bencés szerze­ tesre. Ebből az alkalomból az össze­ gyűlt hívek is tisztelettel és szeretettel köszöntik és csatlakoznak hálaadásá­ hoz.Albert atya mindig tudatosan tö­ rekedett arra, hogy, amit az Egyház kivánt tőle, maradéktalanul teljesitse s igy Istennek szolgáljon. Kivánjuk, hogy általa még számos éven át ki­ áradhasson mindannyiunkra Isten szeretete. Vannak olyan események, évfordu­ lók, amelyek különösen is hálaadás­ ra és számadásra inditanak bennün­ ket. Minden pap éltében ilyen alkalom pappá szentelésének évfordulója.

Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg tégedet! Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad és könyörüljön terajtad! Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád és adjon békét tenéked!

Mártonharang

4 Házunk táján történt Eljöttem, hozzád, Szűzanyám! Berkiné Vera – Ravazd

72 óra kompromisszumok nélkül – avagy: jót tenni Láziban önként Simon Bernadett KIK-tag Pannonhalma Sághi Éva K.I.K csoportvezető – Lázi

A

KIK (Keresztény Ifjúsági közösség) Pannonhalmi Csoportjának régi és új tagjai összegyűltünk ok­ tóber 11.-én, hogy valami igazán szép dolgot tegyünk a sok ember által ismert „72 óra kompromisszumok nélkül’’ ön­ kéntes munka keretében. Egy kis falucskában, Láziban van a törzshelyünk, ahol azt gondoltuk, hogy

önkéntes munkánkkal rendezettebbé tehetjük a Temetőt, és a Plébánia kert­ jét. Vezetőnk Sághi Éva szervezésének köszönhetően délelőtt meg is kezdtük a munkát a lázi temetőben, ahol ös�­ szegereblyéztük a lehulló faleveleket és eltüzeltük az éghető szeméttel együtt. Akik éppen akkor arrafele jártak, nagyon megcsodáltak minket, és látszott a sze­

9

E

nnek a hónapnak egyik emlékeze­ tes eseménye volt, hogy a ravazdi könyvtárban előadást tartott dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzku­ tató, egyetemi docens „Népdalaink jel­ képrendszere, népszokások” témakör­ ben. Nagyszerű előadás volt, nagysze­ rű előadótól! Közvetlensége, a témá­ ban való jártassága, finom humora ma­ gával ragadta hallgatóságát. Néhány – a témáhozkapcsolódó-népdalt vele együtt énekeltünk. Az est lezárásaként együtt átsétál­ tunk a templomba, a csíksomlyói Szűz Mária szobra előtt szép Mária-éneke­ ket énekeltünk. Arnold atya invitálására igent mondott, meghívta őt, hogy éne­ keljen a templomi közösségünknek is. Egy kis személyes: Zsuzsikával mi gyerekkorunk óta ismerjük egymást, különleges lelki kapocs köt össze min­ ket. Hát még ezért is várom nagyon a következő találkozást!

mükben a megdöbbenés és a megbe­ csülés fénye, hogy „Lám-lám, ezek a mai fiatalok erre is képesek!” Köszönet, Slánicz Ervinnek, aki meg­ mutatta, hogy mit is jelent precízen és összeszedetten, megtervezve dolgoz­ ni, ami nagyban megkönnyítette a mun­ kánkat. Így vált pár óra alatt széppé, tet­ szetőssé munkánk gyümölcse. Nagy kö­ szönettel tartozunk még Sághi Péternek is, aki munkájával segítette eredményes­ ségünket. Délben a közösen elkészített ebéd elfogyasztása után felfrissítettük magun­ kat és megújult energiával nekifogtunk a Plébánia kertjének rendbetételéhez. Ez főként fiúknak való munka volt, ad­ dig mi lányok a Plébánián néhány ven­ dég számára alakítottunk ki és takarítot­ tunk ki vendégszobákat. A nap végére persze mindenki elfáradt, de az élmény, amit nap közben átéltünk mindenki szá­ mára felejthetetlen lett. Közösen együtt dolgozni, jó csapatban, a jó érdekében. Az önkénteskedést úgy kell felfog­ ni, hogy nem kötelességből tesszük, ha­ nem azért, hogy amit kaptunk Isten­ től, azt még szebbé varázsoljuk, tette­ inkkel, feltételek nélkül. Ez egy nagyon felemelő dolog, mert nem vagyunk idő­ höz kötve és saját akaratunkból tes�­ szük, aminek csakis pozitív a végkifejle­ te. Mindemellett örömet is tudunk vele okozni másoknak. Remélem, még sokszor lehet alkal­ munk efféle dolgokban részt venni, mert

10

Mártonharang

4

Házunk táján történt szívből és hitből dolgozni mindennél töb­ bet ér… és ez az, ami minket összeköt. Adni mindig jó és ennek az a legmagasabb lép­ csőfoka, ha az adó úgy tud örülni a befo­ gadó ajándékának, mintha ő kapta volna, pedig adott! Minden embernek kívánom ennek az élménynek a megtapasztalását! *** ásodszor veszünk részt fiatalok­ ból álló csoportommal,a K.I.Kkel ezen a fantasztikus, önkén­ tes megmozduláson, a „72 óra kompro­ misszumok nélkül” programon. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert tetteikkel bi­ zonyítják az emberek felé irányuló ön­ zetlenségüket, mindenféle érdek, és szá­

M

mítás nélkül! Példaértékű, és egyben ér­ demleges dolgot vittünk végre, hisz a lázi temető és plébánia látványosan meg­ szépült kétkezi munkánk által. Megfá­

Testünk a Krisztus-követésben Gondolatok az V. Bakonybéli Ökumenikus Konferencia margójára. Forró Aranka – Ravazd

A

Bakonybéli Ökumenikus Konfe­ rencia olyan szellemi, lelki fórum, amelyben Jézus különböző feleke­ zetekben élő tanítványai a Szentlélekre fi­ gyelve, együtt kereshetjük a Krisztus-kö­ vetés mai, hiteles útját. Már hosszú évek óta keresem én is az utat, amelyen járva, félelemtől mentes életre és lelki békére ta­ lálok. Ezt a békét szeretném kifelé a kör­ nyezetembe is sugározni. Nagy érdeklő­ déssel figyelek mindenre ami ebben en­ gem segíthet. Ezért nagyon örültem az Arnold atya meghívójának a Konferenci­ án való részvételre, amelynek témája: „Tes­ tünk szerepe a Krisztus-követésben”. A Konferencia különlegesen kellemes légkörben zajlott, az előadók lelkesen, hu­

morosan és szeretettel fordultak felénk, be­ vonva minket is az eseményekbe. A kezdő templomi imádság után, a faluházban Vár­ szegi Asztrik pannonhalmi főapát úr kö­ szöntötte a résztvevőket, majd Johannes Pausch OSB, az ausztriai Gut Eich perjele, pszichoterapeuta, a „Test spiritualitásá”-ról beszélt, kiemelve a hallás, a légzés szere­ pét testünk egyensúlyának megtartásában. Biztatott minket az élet iránti tiszteletre. Ki­ hangsúlyozta, hogy a test spiritualitása fon­ tos impulzusokat adhat az emberek fele­ lősségteljes életéhez, az egyházak és vallá­ sok közötti párbeszédhez is. Ha a testet gondozzuk, egyúttal lel­ ki gondozást is végzünk. A spiritualitás megélésének elemei: helyes táplálko­

radtan, de tele boldogsággal, és sikerél­ ménnyel fejeztük be ezt a csodálatos na­ pot. Igyekszünk a jót megtenni, mert jó­ nak lenni JÓ!!!

zás, kiegyensúlyozott böjt, értelmes na­ pirend, a mozgás és pihenés egyensúlya, elegendő alvás, a külső és belső közöt­ ti harmónia. Misék után, a közösségben elfogyasztott mértékletes és egészséges táplálék megakadályozza az elhízást, de­ pressziót, elszigetelődést. Az a testhelyzet, amelyben legin­ kább egyensúlyban van a test és a lélek: az egyenesen állás, karok leengedve a test két oldalán (nem vigyázz-állás). Egy egyszerű kísérletet végeztünk az ő kéré­ sére: felálltunk egyenesen, karunkat ké­ toldalt leengedve, szemünket behuny­ va. Felhívta a figyelmünket, hogy érez­ hetünk hőmérséklet-különbséget testünk bal és jobb oldala között. Én a bal olda­ lamat melegebbnek éreztem. Ezután las­ san- lassan, kifelé fordított tenyérrel fel­ emeltük karjainkat, majd egymás felé for­ dítottuk tenyerünket és összeérintettük, mint imádkozásnál. Egy idő után újra las­ san leengedtük mindkét karunkat. Én azt éreztem, hogy jobb és bal felem hőmér­ séklete kiegyenlítődött, energia áramlás történt a bal és a jobb oldal között. Tes­ tünk minden része összhangban kell le­ gyen, ez bizonyítja a lelki egyensúlyt.

Mártonharang

11

4 Házunk táján történt

Fotó: Szabó Péter

A Fekete Madonna Péterden

Október 25-én, délelőtt 10 órakor ünnepi szentmisét tartottunk Bakonypéterden a Czestochowa-i (Lengyelország) Fekete Madonna kegyképének másolata jelenlétében. A kép a tiszaújfalui bencés nővérektől kiindulva járta végig egyházmegyénk plébániáit. A szentmisé­ ben Mária és Jézus Krisztus különös kapcsolatáról elmélkedtünk. A szentkép körül összegyűlt hívek nagy örömmel adtak hálát Istennek azért, hogy e különleges szentkép falunk templomá­ ba érkezett.

Látogatóban a bencéseknél

Október 24-én egyházközségeink kis csoportja autóbuszos zarándoklata során az ausztriai Altenburg és Göttweig bencés apátságait látogatta meg. A zarándokút alapgondolata a szerzetes­ ség, azon belül is a bencés életforma megismerése volt. Közösségünk különösen is hálás Sipos Ma­ riann (énekes) és Elischer Balázs (orgonista) szolgálatáért, akik művészi tehetségükkel nyújtottak a résztvevőknek csodálatos zenei élményt. A két meglátogatott monostor szerzetesének az idegen­ vezetésért, Bajnai Sándornak pedig a zarándoklat megszervezéséért mondunk köszönetet.

Fotó: Székely Szilvia

A humor és a nevetés fontosságát is kihangsúlyozta az atya, ezek jó hatással vannak az ember egészségére. Kiss Zsuzsanna előadó, 5Ritmus tanár, saját élményeit mesélte el, a mozgással, a tánccal kapcsolatosan. Azt, hogy hogyan tanulta meg ezek segítségével, hogy el­ fogadja és megszeresse saját magát és a többi embert is. Meggyőződése szerint tánccal még imádkozni is lehet. Hofher József jezsuita szerzetes, mentálhigienés szakember gyakran vé­ gez lelkigyakorlatokat, amelyen megmu­ tatja, hogyan lehet összekapcsolni az imát a mozgással. A lelki egyensúly visszasze­ rezhető a testi egyensúly visszaállításával. A mozgás pozitív energiát szabadit fel, rosszkedvünket is képes megjavítani. Néhány következtetést vontam le, el­ sősorban a saját magam számára ezekből az előadásokból. A légzés fontosságát job­ ban megértve rájöttem, hogy a saját lég­ zés-technikámon változtatnom kell. To­ vábbá, ha Isten szeretetenergiából alakí­ totta teremtményeit fizikai testté, a Szent­ lélek templomává, akkor az ember szeres­ se önmagát, azt a testet, amelyben a lel­ ke él. És nemcsak vasárnap, hanem a min­ dennapokban is éljük meg hitünket. Ha el­ nyerjük saját lelki békénket, akkor a külvi­ lágban is pozitív változásokat indíthatunk el. Az embereken, akik egyensúlyban él­ nek egyfajta „ragyogás” látszik, kellemes benyomást keltenek, jó rájuk nézni. Hogy a Krisztus- követés hiteles Útján járjunk, nem szabad félnünk az újdonságoktól, bátran kell válaszolnunk az új kihívásokra. Ferenc pápát idézem, aki a nemrég lezajlott két­ hetes püspöki szinóduson kijelentette: „Is­ ten nem fél az újdonságoktól, sőt, meglep bennünket és váratlan utakra vezet”. Meg­ telve energiával, jókedvűen indultunk haza.

12

Mártonharang

4

Programjaink

E g y h á z köz s é g e i nk n o vem b e r i p r o g r am ja i

A szentmisék állandó időpontja: Ravazd szo. 18.00, vas. 9.00 – Bakonypéterd vas. 11.00 – Lázi vas. 9.00 – Veszprémvarsány vas. 11.00. November 1. (Szombat) Mindenszentek ünnepe. Temetői istentisztelet, amelyben elhunyt szeretteinkért imádkozunk. Ravazdon 18:00, Bakonypéterden: 19:00, Láziban 18:00; Varsányban 19:00-kor kezdődik a temető keresztje mellett. November 2. (Vasárnap) Halottak napja (Szentmise a vasárnapi rend szerint kezdődik.) November 9. (Vasárnap) Veszprémvarsányban 15:00-kor a fejújított és rendbehozott zsidó temető

Mártonharang

megáldása lesz. 17:00-kor templomi hangverseny lesz. (lásd a plakátot!) November 11-én (Kedd) Településünk fővédőszentjének, Szent Mártonnak ünnepén, délután 17:00-kor találkozunk a ravazdi templomban, ahol az óvodások felelevenítik Márton legendás életét. Ezt követően kezünkben mécsesekkel lesétálunk az óvodába, ahol hagyományosan Márton-keresés és szeretetvendégség (forralt bor, zsíros kenyér vala-

mint mézeskalácsból készített portékák) várja az egybegyűlteket. November 16-án Ravazdon Szent Márton búcsú ünnepi szentmiséje 9 órakor kezdődik. November 19-én Ravazdon Szent Erzsébet ünnepe, ahová szeretettel várjuk az egyházközségek híveit. Köszönjük tartósélelmiszer-adományait, amelyet rászorulók részére fogunk továbbítani. (lásd a plakátot fent! November 30-án Ádvent 1. vasárnapja. Szentmisék a szokott időben.

A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1200 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • Elérhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail: [email protected] • Ezúton mondunk köszönetet Ravazd és Lázi Községek Önkormányzatainak, Nochta Barbarának, valamit a Veszprémvarsányi Postahivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: Palatia Nyomda (Győr)