Márton-harang A ravazdi Szent Márton Plébánia egyházközségének lapja • 2013 • július • 5. szám
A
f
-ON IS
Templomunk egy szigeten van, utak vesznek bennünket körül. Ha jól megnézed, látni fogod: kertünk a templom körül elég szűkös. Többen kérdezték már tőlünk: Nektek területből csak ennyi jutott? Azt szoktuk erre mondani: Az lehet, hogy széltébe-hosszába elég szűkös, de felfelé viszont igen tágas. Néha azért jó ezen a szigeten kikötni...
Menet közben is be lehet szállni
N
_a, ember, erről lecsúsztál!”, „Hát így jártál, barátom!”, „Ez van, komám, nincs mit tenni, ez a vonat már elment”. – Nem szeretem ezeket a szavakat. Azt sugallják ugyanis, hogy valamiről végérvényesen lemaradtunk. Biztos vagyok abban, hogy a hit útjára rálépni, hívő emberek közösségéhez csatlakozni, Jézus Krisztus mellett döntést hozni, a közösség istentiszteletére belépni, vagy életünkben először a Mária-kép elé térdelni – hidd el – soha sem késő. Nem olyan ez, mint egy elment vonat, amelyről lekéstél. Légy életednek bármely szakaszában – találd magad bezárt ajtók előtt, életed összekuszálódott szálai közt, vagy tragédiáid labirintusában, eléd tornyosuló problémáid romhalmazán. Kérdezd meg magadtól: mi vezetne el téged most arra, hogy beszállj közénk? Lehetséges, hogy életed örömteli pillanatai, gyermeked keresztelője elsőáldozása, egy szívedet megérintő szó az istentisztelet megszentelt imádságaiból, vagy egy baráti gesztus
egy testvér részéről… Lehet, hogy éppen ezek hívnak meg most téged arra, hogy bekapcsolódj plébániai közösségünk életébe, és hogy találkozz az élő Úrral, Jézus Krisztussal, akiben mindannyian erőnk forrását találtuk meg. Közülünk senki sem mondhatja magáról: „Én már befutott, „csúcskeresztény” vagyok! Közöttünk nincsenek megérkezettek és befutók, mert mindegyikünk a hitnek ugyanazt az útját járjuk: egyikünk így, másikunk úgy. Közös bennünk, hogy úton vagyunk, amely elvezet életünk végső értelméhez. Ez lenne a keresztény közösség egyik küldetése. De jó lenne, ha lenne bennünk több bátorság rálépni az útra és mondanánk: „Már nem érdekelnének a kíváncsiskodó szemek, a számonkérő kérdések, csak menni és menni, egészen életem könyvének utolsó fejezetéig… Fejezetről fejezetre, az Úr kezét fogva. Én ezt az utat akarom járni, amely Jézushoz vezet. A többi nem számít.” De nagy dolog lenne, ha mindegyikünkben lenne sok kezdeményezőkészség, hogy megszólítsuk egymást, különösen is a kereső, kíváncsiskodó, bátorításra váró embereket: „Nem jönnél el? Krisztus, életünk
•1•
forrása vár terád is!” Egészen bátran. Odamondva egymásnak: „Vedd komolyan: erre a vonatra bármikor fel lehet kapaszkodni. Közösségünk egy olyan hely, ahová mindegyikünknek a maga útján érdemes megérkezni.” Arnold testvér
A TartalomBól Menet közben is be lehet szállni...1 Vigyázzuk gyermekeink lelki nyugalmát...............................2 Imádság a család egységéért................2 Egy élményben gazdag közösen eltöltött nap emlékére.............................3 Szent Willibald több mint ezeréves hagyománya Ravazdon ..................3 Kezeim közt a Willebald-kép..........4 Imádság Szent Willebaldhoz a hitből fakadó életért............................5 Önkénteskedem Németországban.....5 Zarándoklaton és apám nyomdokain....6 A Bakonyban kirándultak a „ravazdi kisangyalok”....................6 Elsőáldozási emlék.........................7 Böjte Csaba OFM: Bátorításul......7 Ünnep a Willebald-dombon...........8 Közösségünk júliusi programjai...8
Vigyázzuk gyermekeink lelki nyugalmát!
A
gyermekek életét, lelki nyugalmát alapvetően két személy, a szüleik határozzák meg. Ideális esetben e két személy egymással egyetértésben, egymást támogatva neveli gyermekét. A gyermekek, mintegy hídként, egyrészt összekötik szüleik életét, másrészt pedig rátámaszkodnak szüleikre, a két alappillérre. Ezen hasonlat alapján talán mindenki számára érthetővé válik, mekkora megrázkódtatás egy gyermeknek szülei válása. Hazánkban napjainkban sajnos a házasságok megközelítőleg 25%a válással végződik. (Elgondolkodtató adat, hogy 2011-ben összesen 35750 házasság köttetett, és emellett 23200 esetben mondta ki bíróság a házasság felbontását – KSH 2011. évi adatai alapján). Gyakori, hogy a felek nem igazán tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kapcsolatukat megmentsék, hanem amint egy nagyobb problémával, vagy véleményük különbözőségével találkoznak, kapcsolatuk felbontása mellett döntenek. A bíróságok ugyan kiskorú gyermeket nevelő párok esetén igyekeznek időt adni a feleknek problémáik rendezésére (a békéltető tárgyalást követően általában 3 hónappal később kerül sor a következő tárgyalásra), de ez a fajta „segítség” önmagában kevés esetben mutatkozik elegendőnek. Manapság ugyan társadalmilag már nem jár olyan negatív következményekkel elvált szülők gyerme-
keinek lenni, mint néhány évtizeddel korábban, ám a válások a gyermekek személyiségfejlődésére gyakorolt hatása ma is ugyanolyan káros következményekkel járhat hosszútávon, mint korábban. Például gyakran alakul ki magatartászavar, tanulási probléma, szorongás, bűntudat, kapcsolatalakítási nehézség vagy éppen felelőtlen párkapcsolati magatartás.
A gyerekekben nagyon sok kérdés merül fel a kialakult helyzettel kapcsolatban („Mi lesz velem?”, „Én tehetek róla?”, „Biztosan miattam van, mert nem fogadtam szót!”, „Ha apu nem szereti anyut, akkor már engem sem szeret?”). Kérdéseiket nem biztos, hogy felmerik tenni szüleiknek, holott nagyon fontos lenne tisztázni a gyermekekkel azokat az alap-
Sajnos egyre gyakrabban tapasztalom munkám során, hogy a szülők egymással folytatott csatáikban men�nyire elfeledkeznek gyermekeikről, az ő érdekeikről. Gyakran mintegy fegyverként használják gyermekeiket az egymás ellen folytatott „harcban”, ezáltal is olyan helyzetekbe hozva őket, melyek további feszültségeket, szorongásokat okoznak bennük.
vető kérdéseket, minthogy a válás okai nem ők, illetve hogy úgy alakítsa mindkét szülő válás után is kapcsolatát gyermekével, hogy a gyermek azt érezhesse, hogy a számára korábban biztos háttérként jelen lévő szülőjét ezentúl is maga mögött tudhatja. Bognárné Mázi Mónika szociálpedagógus
Imádság a család egységéért a hit évében
M
ennyei Atyánk, köszönjük, hogy Fiad által megnyitottad számunkra a hit kapuját. Ezen belépve lehetővé válik a veled való életközösség és a belépés az Egyházba. Hálát adunk azért, hogy a hit kapuja mindig és mindenkinek nyitva áll. A Szentlélek erejében valljuk, hogy a Jézusba vetett hit az út, amely biztosan vezet az üdvösségre és családjaink egységére. Köszönjük, hogy a kinyilatkoztatás által betekintést engedsz az isteni szeretet, a szenvedés és az irgalom mélységeibe. A hit által pedig elveszed bűneinket, félelmeinket, szorongásainkat és reménytelenségeinket. Segíts egyházunk hitében megújulni, és a tanúságtétel útján bátran járni! A szeretet által tevékeny hitben akarunk bizonyságod adni a téged még nem ismerőknek és a téged keresőknek, hogy Te vagy a szeretet. Erősíts bennünket a Szűzanya hitében, hogy kételkedés nélkül higgyünk a szeretet és a megbocsátás végső győzelmében! Ámen.
•2•
Egy élményben gazdag közösen eltöltött nap emlékére
A
Ravazdi Szent Willebald nyugdíjas klub szervezésében 2013. május 22-én kirándulni vágyók kis csapata indult útnak, hogy felfedezze a Balatonfelvidék látnivalóit. Nagy örömünkre Arnold testvér is elfogadta meghívásunkat és velünk tartott. Első állomásunk a keszthelyi Festetics kastély volt, melynek építését 1745-ben a Festetics család tagjaként Festetics Kristóf kezdte. Az akkoriban 34 termes épületet a XVIII. és XIX. században háromszor átépítették, bővítették, mára a 101 helyiségből álló barokk kastély egyike Magyarország 3 legnagyobb ilyen stílusban épített kastélyának. A gyönyörű kastélyparkba, a díszes főkapun juthatunk be. A természetvédelmi területté nyilvánított parkban sétálni, a több száz éves fák között legalább akkora élményt jelentett számunkra, mint maga a Festeticsek egykori lakhelye. A kastélyban látható állandó kiállításon a főúri élet mindennapjaival ismerkedhettünk, melyek közül különösen a könyvtárterem és a tölgyfa lépcsőház emelkedett ki. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatták a lábra köthető papucs milyen kiválóan csúszik a termek fényes parkettáján. A hintómúzeumban megtekintettük az arisztokraták egykori „luxusjárműSzent Willebald több mint ezeréves hagyománya Ravazdon
T
__iszteletreméltóan tartós és megbecsült hagyomány övezi Szent Willibald, ahogy mi mondjuk Szent Willebald, emlékét a ravazdi emberek, családok körében. A világon a mindössze 50 Willibald templomból Dél-Németországon kívül 3-4 van, ebből 1 templom romja Magyarországon, Ravazdon található. Ez a templom első királyunk, Szent István uralkodása idején már létezik. Az avar kori frank-bajor hódítások, amelyek egész Ravazdig kiterjedően folytak, valószínűsítik, hogy a Willibald templom 840-890 között épülhetett. Ez a körülmény, valamint az, hogy nagy történelmi pusztítások, sorsfordulók ellenére, Ravazd lakói napjainkig töretlenül ápolják a Willebald-hagyományt, kiemelkedő dicséretet érdemel. Ezt támasztja alá az is, hogy 2012-ben a Lőrincz Pál atya
veit”, postakocsijait. A vadászati múzeumban a világ minden táján élő állatok „szomorú véget ért” kitömött példányaival szemezhettünk. Gyermeki lelkesedésel figyeltük az algútban eltűnő , majd előbukkanó, százfelé kanyargó vasutmodellek tömkelegét. Az élményben gazdag látnivalók sokasága miatt észre sem vettük az idő rohanását, így az ebéd is a koradélutáni órákra tolódott. A badacsonyi szőlők hívógató látványa alkalmat kínált, hogy az ízletes ebédet egy-két korty szürkebaráttal locsoljuk meg. A tihanyi apát-
ság templománál az éppen ott vendégeskedő Asztrik főapát úrral találkoztunk, aki nagy szeretettel köszöntött bennünket. A tempolmtól rövid imádsággal és Mária-énekkel búcsúztunk. A hazafelé tartó úton, már a következő közös kirándulás helyszínén és időpontján gondolkodva kicsit elfáradva, de annál vidámabban tértünk haza az esti órákban. Bízunk benne, hogy még sok közös kirándulás élményében lesz részünk. Molnár András és Molnár Andrásné
Fotó: Molnár András
által a ravazdiak számára Eichstättbe szervezett igen sikeres zarándokutat követően pár hónappal Gregor, eichstätti püspök, a helység első püspökének, Szent Willibald-nak mai utóda is tiszteletét tette a ravazdi Willebald dombon lévő templom romjánál. Willibald nagyon népszerű szent Bajorországban. Az Eichstätt-i székesegyház, leánytestvére az ugyancsak szent Walburga kolostora, temploma és fiútestvérének Szent Wunibaldnak munkássága mind-mind erősítik Willibald közel 1300 éves kultuszát. Az utókor Szent Willibaldot, mint zarándokot, szerzetest, hittérítőt és püspököt tartja számon. Willibald Dél-Angliában, Wessex megyében született 700-ban. Szülei jómódú nemes emberek voltak. Hároméves korában Willibald súlyosan megbetegedett. A vallásos szülők fogadalma alapján, amikor felépült ötévesen a közeli bencés kolostorba adták nevelni, tanítani, egyben egyhá-
•3•
zi szolgálatra szánták. A szigorú és alapos nevelést és tanítást követően Willibald személyesen is meg akart győződni a tanultakról, még mélyebben kívánta átélni a keresztényi életet, megismerni Jézus és az apostolok tevékenységének helyszíneit. Ezért 20 éves korában, apjával és fiú testvérével szentföldi zarándokútra indult Angliából. Apja még Róma előtt meghalt, testvére pedig nem követte útján, Rómában maradt. Az összesen 9 éven át tartó zarándokút első állomása Róma, az apostol fejedelem Péter sírja volt, majd ezt követte Jeruzsálem. Összesen mintegy harminc helyet érintett és a keresztény történelmi emlékhelyek, templomok mellett igen élénk érdeklődést mutatott a természet, a végtelen tenger, a működő vulkán, az Etna, a növény és állatvilág iránt is. A zarándokút végeztével Montecassinóba megy. Ahogy naplójában is leírta: Montecassino számára nem uticél, hanem maga a megér-
kezés volt. Úgy érezte, mintha örökké erre vágyott volna. Teljesen azonosult a bencés szerzetesek szabályozott világával, a rendi élettel. Bár 741-ben Bonifác, Germánia érseke Eichstätt püspökévé szenteli, halála előtt is azt mondta, hogy ő igazán mindig szerzetesnek tartotta magát. Sipos Sándor Kezeim között a Szent Willebald-kép
Fotó: Bakonyi Tímeanet
A
Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves festőrestaurátor hallgatójaként ez évi feladatomnak Schöfft József Szent Willebaldot ábrázoló vászonképét kaptam, ami a ravazdi Szent Márton templomban látható mellékoltárkép. Mivel az egyetemi tanulmányaink első három évében a történeti festészetet és annak technikáit igyekszünk elsajátítani, magáról a restaurálásról csak elméleti óráink vannak, a szigorú értelemben vett szakmai feladat negyed- és ötödévre marad. Tehát az idei munka volt az első festmény, amit restaurálhattam. Év elején, mikor osztálytársaimmal együtt a tanszékünkre került képek közül kiválasztottuk, hogy melyik festményen ki fog dolgozni, még nem a szakmai szempontok, a károsodások és a feladat jellege, hanem a festmények meggyőző ereje, az első benyomások alapján döntöttünk. Az általam választott képen nagyon megtetszett, és érdemesnek tartottam felfigyelni a szent fölötti felhőkön ülő két puttó festői megoldására. Most így egy tanév távlatából vis�szagondolva nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezen a festményen dolgozhattam. Annak ellenére, hogy nem volt annyira rossz állapotú a tárgy, sokféle károsodással találkoztam vele kapcsolatban, és a problémák megoldásából rengeteget tanulhattam. A munka során folyamatos instrukciókat és segítséget kaptam a tanáraimtól, főként Görbe Katalin tanszékvezetőnktől. A legszembetűnőbb probléma, amiért mindenképpen érdemes volt restauráltatni a tárgyat, az a kép felső részét érintette: itt erőteljesen hullámos volt a vászon, és az alapozás és festékrétegek is folyamatosan peregtek ezen a területen. Ezen kívül két helyen elszakadt a vászon, és ezt a kép korábbi restaurálásakor nem megfelelően állították helyre. Most ennek a
korrigálására is sor kerülhetett. Szintén elengedhetetlen beavatkozás volt, hogy mind a festményt, mind a díszkeretét fertőtlenítsük, mivel a vásznon gombafertőzést, a díszkereten pedig rovarkárosítást fedeztünk fel. Azt is megállapítottuk, hogy korábban a festményre sok helyen és nagy területen ráfestettek javítás céljából, pedig az eredeti festménynek sokkal kisebb területen hiányoztak csak részletei. Így ezeket az átfestéseket eltávolítottuk, és a mai restaurátori elveknek megfelelően retusáltuk ki a hiányzó részeket. A lakkréteget és a felületre került szennyeződéseket is eltávolítottuk, így most már láthatóak a festmény különleges, lágy lilás, rózsaszínes és sárgás árnyalatai is. Erre a művészre jellem-
•4•
ző, hogy nagyon finom szín- és tónusátmenetekkel alkotja meg a formáit, így a hiányzó részek retusálása kihívást jelentett számomra, de remek gyakorlás is volt egyben. A legmegdöbbentőbb változást a kép korábbi és mostani állapota közt a díszkeret mutatja. Korábban olajfestékkel fehérre festették át, pedig ez alatt az átfestés alatt ott volt az eredeti aranyozott díszítés, amit most ismét felszínre hoztunk, és a hiányzó részeit pótoltuk. Célunk volt, hogy a hazai egyházi festészet egyik emlékét őrizzük meg az utókornak, és reméljük, hogy ezáltal a templom látogatói számára is sikerül majd örömet szereznünk. Bakonyi Tímea
3 Szent Willebald oltárképe a ravazdi Szent Márton plébániatemplom jobb (nyugati) mellékhajójában látható. Terveink szerint a Szent csontjait befogadó erekjetartó is hamarosan elhelyezésre kerül az őt ábrázoló kép közelében.
Önkénteskedem Németországban
K
edves Szilvia, elmondanád a Márton-harang olvasóinak, hogy hogyan indultál el, az önkéntes munka felé? Miért éppen Németországra került a sor? A Prohászka Ottokár gimnáziumban végeztem a tanulmányaimat, ahol már a kilencedik évfolyamban önkéntes munkát végeztem. Idősek otthonában segítettem egy évig. Már akkor nagyon megtetszett, és mindig nagyon jól éreztem magam ebben a szolgálatban. Az utolsó évben az osztályfőnököm hozott nekünk egy felhívást, amit a Máltai Szeretetszolgálat küldött az iskolánkba. Ugyanis minden évben hirdetnek nálunk külföldi önkéntes munkát. Nagyon szimpatikusnak találtam, és elhatároztam, hogy megpróbálom. Elküldtem önéletrajzomat az illetékeseknek, ami alapján behívtak szóbeli elbeszélgetésre. Megkérdezték, hogy melyik országba szeretnék menni, és kikkel foglalkoznék szívesen. Ők segítettek itt Németországban egy intézményt találni a számomra. Egészen konkrétan milyen munkát végzel? Kik között vagy? Szeptember elején kezdtem el szolgálatom egy napköziben, ahol 6-10 éves korú gyermekekkel dolgozom. Iskola után jönnek hozzánk. Közösen ebédelünk, megcsináljuk a házi feladatot, utána pedig nagyon sokat játszunk. Amikor e gyerekekkel vagyok, nagyon önfeledtem tudom magam érezni. Nagyon szeretem őket. Jó érzés, amikor találkozunk, gyakran megölelnek. Rengeteg szeretet kapok tőlük. Nagy boldogságot jelent a számomra, amikor én is mosolyt tudok csalni az arcukra. Kíváncsi vagyok arra, hogyan gondolkodsz magáról a segítésről…
A hitből fakadó életért imádkozzunk Szent Willebald püspök példája nyomán:
M
indenható Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja. Szereteted evangéliumát a Te Fiad megmutatta és kereszthalála, feltámadása által megváltott minket. Köszönjük, hogy hazánkba is ez az örömhír szent Willebald tiszteletével eljutott. Ő, mint fiatalember meghallotta hívásodat és egész életét szent hitünk terjesztésének szolgálatába állította. Kérünk Téged, Istenünk, hogy szent Willebald lelkületét bennünk is kimunkáld. Az Ő hitének erejével, reményének bizakodásával, kezdeményezőképességével és lelkes szeretetével ajándékozd meg közösségünket. Engedd, kérünk, hogy amit Ő ültetett, ápoljuk; amit épített megtartsuk; amit ránk hagyott, azt megőrizzük. Taníts bennünket azzal a bizalommal imádkozni, ahogy Ő imádkozott. Add, hogy az Ő példája nyomán úgy öleljük a keresztet és úgy építsük a Te országodat, hogy majd életünk végén a Te szent Fiad ajkának szavait hallhassuk: „Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített Országot!” (Mt 25,34) Ezt kérjük a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. Szent Willebald – az elmélyült hitért járj közbe értünk! Szent Walburga – papi és szerzetesi hivatásokért járj közbe értünk! Szent Wunibald – a közösségünk és a hívők egységéért járj közbe értünk! Szent Richárd és Wuna szülők – a házasok és családok szentté válásáért járj közbe értünk!
Az ember akkor tud igazán segíteni, amikor önzetlenül mindent odaad. Koncentrálni kell a másik emberre. Soha sem tudhatjuk, hogy kivel mi történt, ezért soha sem szabad előítélkeznünk. Számomra az önkéntesség az önzetlen szeretetet jelenti. Hogyan fogadtak téged Németországban? Németországban nagyon szeretik az önkénteseket. Nagyon sok német emberrel beszéltem, akik maguk is szolgálatot teljesítettek Európa valamelyik országában. Úgy érzem, hogy nagyon fontosnak tartják. Példaértékűnek tartom, ahogyan jelen vannak a szociális munka területein. Meddig tart kintléted? Miben érzed, hogy gazdagodtál? Augusztus végéig tart a szolgálatom. Nagyon sok fiatal önkéntessel ismerkedtem meg különböző országokból. Más kultúrák, hagyományok megismerésére is volt lehetőségem. Életre szóló barátságokat köthettem. A nyelvtudásom is sokat fejlődött. Érettebb lettem, új tapasztalatokat gyűjtöttem, amik egy életre szólnak. Úgy érzem, kijelenthetem, hogy az életem egyik legnagyobb lehetősége volt ez az év, amit Istentől kaptam. Milyen érzések vannak most benned, hogy közeledsz hazautazásod napjához?
•5•
Egy kicsit szomorú vagyok, hogy véget ér, mert szívesen maradnék még. De nagyon boldog is vagyok, hiszen visszatérhetek a családomhoz, akik mindig nagyon hiányoztak nekem. A szüleim mindig támogattak, segítettek. Húgaim, ha szomorú voltam mindig megvigasztaltak. Nagymamám pedig mindig imádkozott értem, amitől mindig nagyon sok erőm volt. Nagyon szép év volt, nem bántam meg, hogy belevágtam. Nagyon boldogan fogok augusztus végén haza térni.
Kedves Szilvia! Köszönöm neked ezt a rövid beszélgetést. Egész plébániai közösségünk nevében kívánom, hogy gazdagodj további élményekben. Isten áldása kísérjen téged utadon! Az interjút készítette: Arnold testvér
Zarándoklaton és apám nyomdokain
M
ár sokat hallottam, olvastam a régi nagy Magyarországról, aminek Erdély is része volt. A gyermekeim jártak ezen a vidéken, ők is meséltek a gyönyörű tájról és az ott élő nyitott, barátságos székely emberekről. A ravazdi erdészetnél jó pár évvel ezelőtt három székely fafaragóval ismerkedtem meg, akik szá-
A Bakonyban kirándultak a „ravazdi kisangyalok”
J
únius elején, három napos kiránduláson voltunk a Bakonyban, Vinyén, Arnold atyával, és néhány felnőtt kíséretével. Hála Székely Szilviának, aki a munkahelyén el tudta intézni, hogy kedvezményes áron vehessük igénybe az E.ON bakonyi turista-házát. A kirándulás ingyenes volt a gyermekek részére, mivel a szervezőknek köszönhetően adományokból valósult meg. A kiránduláson olyan gyermekek vettek részt, akiknek a szüleik, csupán szerény programokat tudnak szervezni, vagy egyáltalán nem áll módunkban nyaralást biztosítani gyermekeiknek. Rengeteg programban volt részünk a hosszú hétvégén. Voltunk például, a Pápalátó-kőnél, a Cuha-pataknál, és az úgynevezett Likas-kőnél. Sokat játszottuk: pingpongoztunk, fociztunk, tollasoztunk, activitiztünk, és grilleztünk is. Egyik este Arnold atyával megnéztük a Mr. Bean nyaral című filmet. Mázi Mónikával, egészséges életmódról szóló csapatjátékot játszottunk. Az ételekkel is maximálisan elégedettek voltunk.
mos történetet meséltek Székelyföldről. Közülük még egy faragó él, Király Csaba, akivel még ma is tartjuk a kapcsolatot. Apámtól is sokat hallottam Erdélyről, mivel ő 1944-ben oda vonult be katonának a X. székely híradós zászlóaljba. Én is szerettem volna egyszer erre a vidékre eljutni. Ez tavaly, a csíksomlyói búcsú alkalmával adatott meg először számomra. Ekkor a szálláshelyünkön megismerkedtünk
székely gyermekekkel, akik közül kettő tíz napot a családunknál töltött. Az idei zarándokútra a fent említettek, és a Kegytemplomban lévő Szűz Anyával való ismételt találkozás indított. Az ezer éves határnál a gyimesbükki szentmise, és a Rákóczi várhoz való feljutás a nemzeti zászlóval és településünk táblájával, egy örök emlék marad számomra.
A kirándulás költségeit leginkább a februári nosztalgia délutánon összegyűjt 100.000,- Ft. összegű adomány „segítette”. A jótékonysági nosztalgiaest gondolata Székely Szilvia szívéből született, aki – ugyan szerényen amatőrnek vallja magát – gyönyörű énekhangjával elkápráztatta a résztvevő helyi és környékről érkező vendégeket. Külön köszönet ezért a nemes cselekedetért Székely Szilviának.
Kiemelten köszönjük Arnold atyának is, aki a tőle megszokott módon, hatalmas szeretetével aktívan részt vett a gyermekek programjaiban. Továbbá, a résztvevő gyermekekkel együtt, hálásak vagyunk az összes adományozónak, a kísérő felnőtteknek, hogy költségek nélkül egy szép hosszú hétvégét tölthettünk a Bakony szívében.
Fotó: Bognárné Mázi Mónika
•6•
Balogh László
Gellér Klaudia
Elsőáldozást ünnepeltünk közösségünkben
Fotó: Pirgi Istvánné Ildikó
2013. június 2-án, Úrnapján, délután 4 órakor ünnepeltük 15 gyermek első szentáldozását. Azt kívánjuk a gyerekeknek, hogy Jézus legyen a barátjuk és maradjanak a közösséghez és a jó Istenhez hűségesek. Isten áldja meg őket és szüleiket gazdagon jóléttel és békességgel.
Böjte Csaba OFM BÁTORÍTÁSUL... Az egyik példaképem Márton Áron püspök. Ő soha nem azt nézte, hogy hogyan lehet kompromisszumot kötni, hanem azt, hogy mit kér tőle a Mennyei Atya. Ha azt kéri, hogy a papok hitoktassanak, akkor a román kommunista állam hiába mondja, hogy nem szabad. Inkább vállalja a börtönt, inkább hagyja, hogy a papjait bezárják. Megüzente nekik, hogy tőlük Isten azt kéri, hogy hitoktassunk a templomban is és a plébánián is. Ez polgári engedetlenség volt. Bezárták őt is, több munkatársát is, de Márton Áron püspök nem engedett. Az volt a szép benne, hogy nem harcolt, nem bujtogatott, nem lázított, nem szidott, nem átkozott senkit, de egy
centit nem engedett az Isten által tőle kért dolgokból. Szeretném tőle megtanulni, hogy én is csak egyedül Istenre hallgassak. Ha azt fogja kérni tőlem az Isten, hogy alapítsunk a szegény gyermekeknek egy iskolát, óvodát, Márton Áron püspök szellemében, alázattal megteszem, aztán lesz, ami lesz. Nagyon fontos az, hogy félelem, szorongás nélkül, Istenben bízva merjünk élni. Hogy érthetőbb legyen, van egy kedves példám: A tudósok beraktak ötven egeret egy nagy szobába, és ötvenet egy másikba. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a stressz milyen hatással van az állatokra. Az egyik terembe beraktak egy cicát, de úgy, hogy az nem tudott hozzáférni az egerekhez. A cica biztosította a félelmet, a stresszt az egereknek. Megfigyel-
•7•
ték, hogy abban a teremben, ahol szebb jövőt magunknak. Én meg vanem volt macska, az egerek szépen gyok győződve arról, hogy erre reáfejlődtek, szaporodtak, növekedtek, lis esélyünk van. Ne hagyjuk, hogy a családokat alkottak, ment minden a félelem, a gonosz lélek kilúgozza szímaga rendjén. A másik teremben, vünkből a reményt, a jövőbe vetett hiahol ott nyávogott a macska, szo- tet, az összefogást, a szolidaritást. Ha azt mondja Marongtak, féltek, idegesek voltak az egerek. „Meg vagyok győződ- gyarországon egymillió Nem alkottak családo- ve, hogy a jótett jóvá ember, hogy számomra fontos az, hogy mi törtékat, nem lettek utódateszi az embert.” nik a határon túli magyaik, ha netalán voltak is, azokat az anyák megették. Az élet- rokkal, ezért egy évben száz forinben maradt kis egerek viszont nem tot adok: abból százmillió forint ös�fejlődtek rendesen, és a homosze- szejön. Ebből nálunk egy egész iskoxualitás is sokkal gyakrabban for- lahálózatot lehet talpra állítani, műdult elő ezeknél az egereknél. Egy- ködtetni. Megvannak a lehetőségeszerűen megbénította a félelem ink arra, hogy egy békésebb, boldogabb, örömtelibb 21. századot éljünk ezeket a kis állatokat. Valamilyen módon a gonosz lé- meg mi, Kárpát-medencei magyarok. lek bennünket, erdélyi, Kárpát-me- Ehhez csak az kell, hogy bízzunk egydencei magyarokat szeretne stressz másban, bízzunk a Jóistenben és fogalatt tartani, hogy féljünk, szorong- junk össze. (...) Meg vagyok győződve, hogy a jójunk. Úgy érzem, hogy félelmünk a legtöbbször irreális, hogy végül is tett jóvá teszi az embert. A jócselema sokkal jobb viszonyok és lehető- kedet egy nemzetet is meg tud szenségek vannak, mint régebben. A vi- telni. A rossz, a bűn viszont egy nemlágon tíz emberből kilenc rosszabbul zetet is tönkre tud tenni. Nagy dolog él, mint mi. Az embereket most ezzel lenne, ha a magyarság a harmadik az interjúval is szeretném megnyug- évezred elején tudatosan vállalná az tatni, hogy nem kell félni a holnaptól, önzetlen szeretet, a jóság tetteit az önhogy Isten velünk van, hogy merjünk hibájukon kívül a határon túlra sodbízni a Gondviselésben. Merjünk bíz- ródott testvéreik gyermekei iránt. Ez ni egymásban, Isten egymásnak te- megszentelné, felemelné népünket, remtett bennünket, merjünk álmodni és Isten áldását vonná magára.
Júliusi PROGRAMJAINK Július 5-12. (pé-pé) Szent Benedek Gyalogos Zarándoklat a négy bencés monostor (Győr, Pannonhalmam Bakonybél, Tihany) érintésével. Július 6. szombat 19:00 Szentmise Július 7. vasárnap Szent Willebaldnak, községünk társvédőszentjének ünnepe 9:00 Búcsúi ünnepi szentmise 15:00 A felújított oltárkép bemutatása. Ezt követően séta a Willebald-dombra. Rövid megemlékezés Szent Wilebaldról. Lásd a mellékelt meghívót! Július 11. csütörtök Szent Benedek rendalapító atyánk ünnepe. Pannonhalmán: 10:00 Ünnepi szentmise Tihanyban: 18:00 Ünnepi szentmise a gyalogos zarándokok részvételével. Július 13. szombat 19:00 Szentmise
SétÁra hívjuk a Szent Willebald-dombra
Július 14. vasárnap 9:00 Szentmise
Szeretettel hívom Önt és kedves Családját, július 7-én, vasárnap, délután 3 órakor Szent Willebaldnak, a ravazdi plébánia társvédőszentjének búcsú-ünnepére. Zarándokoljon velünk a ravazdi templomtól a Willebald-dombra! (82-es főút, Erdészet fölötti domb, kilátó)
Július 20. szombat 19:00 Szentmise
1. A délutáni együttlét első pogramja a templomban kezdődik, ahol szeretnénk méltó módon bemutatni az érdeklődőknek azt a Szent Willebaldot ábrázoló festményt, amelyet a Budapesti Restaurátorképző fiatal restaurátora állított helyre. 2. Ezen a búcsú-ünnepen szokásunkhoz híven a Willebald-dombon is szeretnénk egy szerény megemlékezést tartani, imádságot mondani annak a templomnak az alapfalai mellett, amelyet elődeink Szent Willebald emlékének állítottak, de az idők során elpusztult. Magunkkal visszük a dombra a templomi Szent Willebald-kép másolatát. Kedves Ravazdiak! Szeretettel hívunk mindenkit erre az ünnepi alkalomra és az ezt követő kötetlen együttlétre, találkozásra, szeretetvendégségbe.
Július 21-26. (vas-szo) Hittanos tábor Alsóörsön, a bencés üdülőben
Arnold testvér és szervezőtársai Egy papos poén A falu papja saját kezűleg javítgatja a templom padjait. Egy kisfiú leül vele szemben, és szótlanul figyel. – Fiam, szeretnél velem beszélni? – kérdi a pap. – Nem, csak várok. – Mire vársz? – Szeretném megtudni, mit mond egy pap akkor, amikor a kalapáccsal az ujjára csap.
•8•
Július 21. vasárnap 9:00 Szentmise
Július 27. szombat 19:00 Szentmise Július 28. vasárnap 9:00 Szentmise Július 30-tól augusztus 3-ig: Önkéntes hét Ipolytölgyesen a Szent Erzsében Otthon halmozottan sérült fiataljai között.
ISTENTISZTELETEINK Imaóra: kedd 18:00 Szentmise: szombat 19:00 vasárnap 9:00
