PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP. Tartalom BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA

PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP

III. évf. 25. szám

2017. június

Tartalom

•Felajánlás •Útmutató a szentségimádáshoz

•Engedjük magunkat vezetni a Szentlélek által

•A 117. zsoltár az Újszövetség fényében

•A Szentlélek művei bennünk

•Kray Pál a XVIII. század hadvezére

•A Föld jövője •A teremtés és a tudomány •Főplébániánk elsőáldozói •Kórushangverseny a Belvárosi Főtemplomban

•Templomunk belső terei •Programjaink

BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA 1056 Budapest, Március 15. tér 2. T: 318 3108 [email protected]

Felajánlás Imádságaink egyik legfontosabb formája tartalmi szempontból a felajánlás. Ennek fő oka, hogy összefügg egész keresztény létünkkel, annak központi titkával. Jézussal ugyanis az élő Isten elkötelezettséget vállalt az emberért, önmaga fölajánlásával a miénk lett, kezünkbe adta önmagát. Ugyanakkor egyként közülünk az Atyának is fölajánlotta magát: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” Példát adott ezzel. Anyaszentegyházunk megértette ezt, ezért tartozik a szentmise központi imájához, a kánonhoz (ez azt jelenti: az imádság mértéke, mércéje) a felajánló rész. Egyébként négy egysége van ennek a liturgikus résznek. A hálaadás (eucharisztia), a megemlékezés (commemoratio), a közbenjárás és a felajánlás. Ez utóbbi szerepel az átváltoztatás előtt és az után is. Először az adományokat, a kenyeret és a bort, majd Jézust magát ajánljuk a mennyei Atyának az átváltoztatott kenyérben és borban. „Kérünk, Istenünk, fogadd megengesztelődve ezt az áldozati adományt tőlünk szolgáidtól és házad egész népétől,…!” (I. kánon az átváltoztatás előtt) „Nézd kegyes és jóságos szemmel, és fogadd el, amint elfogadtad igaz szolgádnak Ábelnek ajándékát, ősatyánknak Ábrahámnak áldozatát, és azt a szent és szeplőtelen áldozati adományt, amelyet főpapod, Melkizedek mutatott be neked!” (I. kánon az átváltoztatás után) „Annak emlékét ünnepeljük tehát, Istenünk, hogy Fiad üdvösségünkért szenvedett, csodálatosan föltámadt, fölment a mennybe, és második eljövetelét várva fölajánljuk neked ezt a szent és tiszta áldozatot. Tekints, kérünk, egyházad áldozati adományára, ismerd föl benne Fiad áldozatát, mely által kiengesztelődni akartál. Ő

tegyen minket neked szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget választottaiddal…!” (III. kánon az átváltoztatás után) Az idézetekből világosan kitűnik az ószövetségi, üdvtörténeti előzmények sora is: az áldozatok, melyeket Ábel, Ábrahám és Melkizedek ajánlott fel, mutatott be az Úrnak. A harmadik kánonban pedig nemcsak az áldozattá vált Jézust ajánljuk fel Istennek, hanem azt is kérjük, hogy mi magunk is lehessünk neki tetsző áldozat. Jézushoz csatlakozva magunkat is áldozati ajándéknak szánjuk, s vele az oltárra helyezzük. Ez a keresztény önértelmezés egyik sarkpontja: mi Istenéi vagyunk, neki szentelt, lefoglalt nép, felajánlott áldozat (ennek napjainkban fájdalmas aktualitását mutatja az egyiptomi, kopt keresztények vértanúsága). Mindebből két gyakorlati következtetést szeretnék levonni. Az egyik, hogy még hangsúlyosabbá kell tennünk – a liturgia eredeti szándéka és formája szerint – a felajánlási szertartást. Ünnepélyes körmenetben, a híveknek kell az oltárra hozniuk az áldozathoz szükséges kenyeret és bort, mely minket magunkat is jelképez. Másrészt a fatimai Mária jelenések századik évfordulóján komolyan kell vennünk a Szűzanya kérését, hogy ajánljuk fel országainkat, nemzeteinket, közösségeinket az ő és Jézus Szeplőtelen Szívének. Ez indít bennünket arra, hogy az idei évben, templombúcsúnk ünnepén (2017. augusztus 15-én) tegyük meg a fölajánlást, mellyel a Budapest Belvárosi Főplébánia öt templomának papságát és a hívek közösségét odaszenteljük a két szent Szívnek.

Zoltán atya

Útmutató a Szentségimádáshoz Az idei, 2017-es évben a Bíboros Főpásztor Pünkösdhétfőn meghirdeti a 2020-as Eucharisztikus Világkongresszus előkészületi idejének megkezdését. Az előkészületi iroda vezetője, Fábry Kornél atya nálunk járt már, megtekintette az altemplomot és kifejezte vágyát, hogy Budapesten is valósuljon meg 24 órás szentségimádás, melynek csodálatos helyszíne lehetne az 1200-as évekből való szentély. A plébánia papságával áttekintettük a lehetőséget, s úgy tartjuk, hogy ennek egyelőre akadálya a biztonsági őrzés áthidalhatatlannak látszó nehézsége. Mindenesetre elindítottuk a péntekenként 16 órától tartó szentségimádást a szentmise előtt. Bizonyos, hogy nemcsak a Világkongresszusra, hanem lelkünk üdvére az egyik kiemelkedő imamód az egyéni, személyes szentségimádás. Ehhez kívánunk most segítséget nyújtani az alábbiakkal:

2

1. 2. 3.

4.

5. 6.

Olyan testhelyzetet foglalj el, amely kényelmes, és így rossz érzés, helyzetváltoztatás kényszere nem vonja el figyelmedet! Hívd a Szentlelket segítségül, hogy a szeretet kölcsönös találkozása történjék meg Jézus és közted! Gondolataid, érzéseid, terveid, vágyaid benned zakatolnak. Élményeid, a téged ért benyomások, nyomasztó érzések föltolulnak. Magaddal és másokkal folytatott párbeszéd fogalmazódik bensődben. Ez természetes! Feladatod, hogy: • teremts bensődben is csendet • „oldd el az akaratodat”: hagyj el mindent, bízd Jézusra, most semmi és senki nem fontos csak Ő. Nem kell semmi mást tenned, akarnod, tervezned, érezned, csak, hogy az Ő jelenlétében vagy, • ha elkalandozol, ne bántson, szelíden térj vissza Hozzá! • Jézus a törékeny kenyér színe alatt rejtőzik. Fogadd el te is a magad törékenységét, esendőségét, pl. ha elálmosodsz, vagy tán el is alszol, föleszmélve ismét térj vissza Hozzá! Légy jelen az Ő színe előtt, ahogy Ő jelen van számodra az Oltáriszentségben! Ne nézd az órát, ne számold az időt (esetleg állíts be egy jelzőt a kívánt időpontra), feledkezz bele a jelen titkába: „Uram, jó nekünk itt lennünk!” Helyezd át egészen a súlypontot magadból Jézusba! Akár föl is teheted a kérdést: vajon Jézus hogyan érezne, gondolkodna, cselekedne? Néhány javaslat, hogyan is imádkozhatsz: • kiválaszthatsz valamely szentírási részletet (esetleg csak egy mondatot), és azt ismételheted, ízlelgetheted • mondhatod a Jézus-imát („Uram, Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam!”; vagy: „Jézusom, a tied vagyok”; vagy: „Jézus, bízom benned!”…), nyugodt lélegzés ritmusában ismételve, • hagyd, hogy Ő szóljon hozzád, figyelj ihletére, benned felhangzó szavára, • vehetsz alkalmas imakönyvet és a nagy lelki mestereket segítségül hívva szentségimádáshoz kapcsolódó imáiból válogathatsz.

Zoltán atya

Engedjük magunkat vezetni a Szentlélek által Ferenc pápa üzenete pünkösdre Olyan korban élünk, amely meglehetősen szkeptikus az igazsággal szemben. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, nincs semmi, ami végérvényes lenne, s hogy az igazság a közmegegyezésen vagy tulajdon akaratunkon múlik. Felmerül a kérdés: létezik-e valóban „az” igazság? Megismerhetjük-e? Rátalálhatunk-e? Poncius Pilátus kérdése, amikor Jézus feltárja előtte küldetése legmélyebb értelmét, ez volt: „Mi az igazság?” Nem fogta fel, hogy az igazság ott áll előtte, nem látta meg Jézusban az igazság arcát, mely Isten arca.. Az igazságot nem lehet megragadni mint egy tárgyat, az igazsággal találkozni kell. Nem valaminek a birtoklása, hanem találkozás egy személlyel. De ki segít megismernünk, hogy Jézus „az” Igazság Szava, az Atyaisten egyszülött Fia? Szent Pál adja meg a választ: „Senki nem mondhatja, hogy Jézus az Úr, csak a Szentlélek által”. Maga a Szentlélek a feltámadt Krisztus ajándéka tehát az, „aki segítségünkre jön”, aki mellettünk áll a megismerésnek ezen a vándorútján. Mit cselekszik tehát a Szentlélek a mi életünkben és az egyház életében, hogyan vezet bennünket az igazságra? Mindenekelőtt feleleveníti a hívők emlékezetében és szívükbe vési Jézus szavait. És mint az Ószövetség prófétái megjövendölték, Isten törvénye éppen e szavak által íródik szívünkbe, és lesz választásaink, mindennapi cselekvésünk és egész életünk vezérelvévé. Így teljesedik be Ezékiel nagy próféciája: „Megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok, és új lelket öntök belétek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megtegyétek”.

3

Cselekedeteink legbensőbb énünkből fakadnak: ezért szívünknek kell megtérnie Istenhez, és a Szentlélek átalakítja azt, ha megnyitjuk Neki. A Szentlélek, ahogy Jézus ígéri, „a teljes igazságra” vezet el bennünket. Nem csupán Jézussal, az igazság teljességével való találkozásra, hanem az Igazság „belsejébe”, azaz a Jézussal való egyre mélyebb közösségre, megajándékozva bennünket Isten dolgainak megértésével. Márpedig ezt nem érhetjük el a magunk erejéből. Ha Isten nem világít meg minket belsőleg, keresztény létünk felületes marad. Az egyház hagyománya azt tanítja, hogy az igazság lelke szívünkben cselekszik,

kialakítva ott a sensus fidei-t, a „hit érzékét”, amelyen keresztül, mint a II. Vatikáni Zsinat kimondja, Isten népe a tanítóhivatal vezetésével tévedés nélkül követi az áthagyományozott hitet, helyes ítélettel elmélyíti azt, és a legteljesebb módon alkalmazza életére. Ezt az imádságot minden nap el kellene mondanunk: „Szentlélek tedd, hogy szívem nyitott legyen Isten szépségére, a mindennapokban.” A hit szavainak és igazságának befogadása életünkbe a Szentlélek műve. A Szentlélek révén költözik belénk az Atya, és a Fiú: ettől fogva élünk Istenben és Istenből.

A 117. zsoltár az Újszövetség fényében Bár a zsoltárok kijelentései már az Ószövetség folyamán is részben magvalósultak, de azok igazi értelme és tartalma csak a Messiás jövetelével tárul fel, amikor Isten örök üdvösségterve véglegesen megnyilvánul az emberi történelemben. Maga Krisztus vonatkoztatta a zsoltárok szavait önmagára, és az apostolok ezt továbbvitték. A 117. zsoltár egyik legnyilvánvalóbb újszövetségi beteljesedése a virágvasárnapi jelenet. Krisztus, mint Messiás király bevonul Dávid városába, de nem paripán és fegyverrel, hanem szamáron, mint szelíd és szegény békefejedelem. A nép a királyok fogadásakor szokásos módon ruháit elé teríti és pálmaágakat emelve kiáltja: Hozsanna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Pontosan úgy történik minden, ahogyan a 117. zsoltár 24-27 versei leírják. Az örök próféta, király és főpap, az isteni Dávid-ivadék, Jézus bevonul az Aranykapun keresztül a Béke városába, királyi palotájába, a templomba, hogy üdvözítse és megszentelje az emberiséget. A zöld ágak erdeje az oltár magaslatáig ér és azóta virágvasárnap minden évben megújul ez a győzelmi menet. Zsoltárunk talán legismertebb sora a 21.: A kő, melyet megvetettek az építők, az lett a szegletnek fejévé. Ezek az építők jelennek meg a gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszédben (Mt 21, 33-46). Az Úr a családapa, aki szőlőt ültetett, vagyis az Ószövetség választott népét. Körülvette sövénnyel, vagyis a törvénnyel, taposógödröt ásott benne, vagyis az oltárt, melyen az áldozati állatok vére folyt, őrtornyot épített a közepére, vagyis a templomot. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, a papoknak és írástudóknak, majd elutazott. Mikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit, a prófétákat, hogy beszedjék a termést, a törvény megtartását. De a munkások nekiestek a szolgáknak, az egyiket megverték (Jeremiás, Mikeás), a másikat megölték (Izajás, Ezekiel), a harmadikat megkövezték

(Zakariás). Végül, az idők teljességében egyszülött Fiát küldte hozzájuk, gondolván, hogy azt megbecsülik. Ám azok megölték Őt, hogy övék legyen az öröksége. Amikor a szőlő ura eljön, elveszejti a gonosz szolgákat és szőlőjét más munkásoknak adja, vagyis: a szentségtörő Izraellel felbontja a szövetséget és újat köt a hitre kész pogány népekkel. A zsoltárban említett építők a nép elvakult vezetői, az elvetett Kő Jézus, akit a megaláztatás által süllyesztettek az épület alapjába. Ő az alap, amin minden nyugszik: a teremtés és megváltás, ő a történelem központja, az a sarokkő, mely Isten épületének két falát: az ó- és új Izraelt, a zsidókból és pogányokból összetett Isten birodalmát egyesíti, hordozza és összetartja. Aki a szegletkövet építőként elvetette, az saját magát vetette el. Amit épített, szét fog omlani, már nem leszn Isten népe. „Mert mindaz, aki erre a Kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt szétmorzsolja.” A főpapok és farizeusok, bár felismerték, hogy róluk van szó, nem tértek meg, hanem elhatározták az istengyilkosságot. A 117. zsoltár az apostolok prédikációjának is gazdag forrása lett. Amikor Péter meggyógyítja a béna templomi koldust (ApCsel 4,11 sköv.) megvallja, hogy annak a Jézusnak nevében tette ezt, akit ők, az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, mert nincs más név az ég alatt, amelyben az ember üdvözülhetne. Nem lesz más Messiás, minden más Istenhez vezető úr lezárult, minden más vallás semmis lett. A kőre vonatkozó szavak azonban Péterre, a kősziklára is vonatkoznak, hiszen akik Krisztust elvetették, neki is életére törnek. Krisztus helytartója is szegletkővé tétetett: a történelem mutatja, hogy aki Péter sziklájára támad, az szétmorzsolódik. További utalások találhatók a 117. zsoltárra a következő újszövetségi helyeken: Mt 23, 34-39; 1Pt 2, 4-10; Róm 9, 30-33; Ef 2, 13-22 és Zsid 13, 5-6.

Kovács E. Gellért OPraem 4

A Szentlélek művei bennünk Ki vagyok én? Egyedi, megismételhetetlen személy. Páratlan kincs. Isten teremtménye, akit Apám és Anyám közreműködésével hívott a létbe és teremtett belém halhatatlan szellemet: egyén, értelmes, és szabad akaratú személy vagyok. Mi vagyok én? A keresztség óta az Atya Isten gyermeke, a Fiú Isten testvére, és a Szentlélek Isten temploma vagyok. A Fiú Isten által a bűnbeesettségből, elveszettségből, kárhozatra méltóságból megváltott vagyok A Szentlélek által újjászületett s teljes bűnbocsánatot nyert ember vagyok. A Szentlélek által az atya egyszülött fiában fogadott gyermek vagyok, Akiben mondhatom „Abba”, ’Atya’. A bűnszolgaság lelke helyett a fogadott fiak lelkét kaptam. Ha Isten gyermeke vagyok, Krisztus társörököse vagyok. „Ha Krisztussal együtt szenvedünk, vele együtt meg fogunk dicsőülni.” Az örökösnek joga van a mennyei boldogságra, az isteni dicsőségre. Krisztus titokzatos testének tagja vagyok, az Egyház tagja. Jogom van a Szentlélek által létesült szentségek kegyelmeire: A keresztség szentségében nyújtott megszentelő kegyelemre, s elnyerhetem az összes bűnök eltörlését, a hit, remény és a szeretet erényeinek csíráira. A Szentlélek önmagával tölti el a bérmálkozót, hogy Krisztusnak felnőtt apostola legyen. A miséző pap a Szentlélek erejével változtatja át a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé az Oltáriszentségben, hogy az áldozóban növelje a hitet, reményt, és szeretetet. A bűnbánónak a szentgyónásban adja vissza az elvesztett megszentelő kegyelmet, s hozzásegíti a bűnök elleni hatékony küzdelemhez. A kenet szentségével a megkent a Szentlélek erejét kapja, hogy Krisztussal együtt szenvedjen, és gyógyuljon. A Szentlélek Isten temploma vagyok: A bérmálás szentsége megnöveli a Szentlélek bennem lakásának örömét, és segíti a krisztusi képmásság kialakítását bennem. A Szentlélek hét ajándéka a következő: Bölcsesség, értelem, jótanács, lelki erősség, tudomány, jámborság, és Istenfélelem. Az első három az értelemnek szól, a többi az akaratra ható lelki kegyelem. A bölcsesség segít felismerni a legnagyobb érték, az Isten és emberszeretet szolgálatát. Az értelem segíti eligazítani a dolgok fontossági rendjét, hogy sok jót tehessünk. A jó tanács ajándéka segít a nehéz helyzetekben eligazodni és az Istennek tetszőt választani. A lelki erősség segít a felismert jóban való állhatatos kitartásban. A tudomány kegyelme segít a hitünkben való alapos elmélyedésben, és megszilárdulásban. A jámborság adományai a vallásos élet buzgó gyakorlatában segítenek bennünket. Az istenfélelem ajándéka erőt ad, a bűnök elleni küzdelemben és segít az életszentség útján Isten minden indításának engedelmeskedni. Mindezt a Szentlélek úgy segíti, hogy „bennünk, helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal szüntelenül imádkozik, és aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. (Róm. 8, 27)

Herpy György atya 5

A XVIII. század hadvezére: Kray Pál 1735-1804

A Belvárosi Főtemplom gótikus részében látható impozáns síremlék Kray Pál síremléke, akinek személyéről életéről, a hadtörténetben betöltött szerepéről keveset tudtunk, azonban az Altemplomi Esték rendezvénysorozat keretében, Dr. Svastics Egon főorvos úr kutatásának és annak eredményét ismertető előadásainak köszönhetően, sok érdekes és fontos ismeret birtokába juthattunk. A lutheránus Kray família az Olmütz melletti Prerauból származik. Kray Pál szintén Pál nevű felmenője az ellenreformáció idején került lelkészként Bártfára. A Kray család leszármazottai között borkereskedőt, főjegyzőt, főbírót és Kray Pál édesapjának Kray Jakab személyében katonát találunk, aki egy párbajvétséget követően Prágába menekült, majd dragonyosnak állva a török elleni háborúban hősiességével tűnt ki. Patrícius lánnyal kötött házasságot, majd az országgyűlésben Késmárkot képviselte. Az ő harmadik gyermeke Pál, akinek síremléke templomunkban látható. A világ első felsőfokú műszaki iskoláját Csáky érsek támogatásával Selmecbányán hozták létre. Itt tanult a tehetsége fiú, majd 19 éves korában katonának állt, ahol gyorsan hadnagyi rangot szerzett. A hétéves háborúban Glatz ostrománál kitűnik bátorságával, és megkapja első kitüntetését. A századosi rangot anyagilag előnyös házasságkötését követően – a kor szokásának megfelelően – megvásárlással szerzi meg. 1763-ban katolizál. Ezt követően Lengyelországban, Galíciában, Bajorországban és Csehországban hadakozik. 1783-ban II. József császár soron kívül alezredessé lépteti elő. Előző évben családi tragédia éri: negyedik gyermeke, és annak édesanyja a szülés során életét veszti. 1785-ben már ezredes. Miután 1789-ben a Havasalföldön hadakozva a török ellen beveszi Krajovát, a császár a Mária Terézia renddel tünteti ki, és tábornokká lépteti elő. Ettől kezdve a „krajovai” előnév viselésére lesz jogosult.

6

Amikor 1792-ben a párizsi Nemzeti Konvent hadat üzen Ausztriának, 20 éves konfliktus szakad Európára. Kray ekkor már egy kis bérelt házban, nyugalomba vonultan él Pesten, de az események következtében reaktiválják, sőt, 1796-ban már altábornaggyá nevezik ki. 1797-ben egy súlyos kudarcnak is a szereplője, amiért még 14 napi fogságot is kap. A németországi háborúban túlzott önbizalommal lép fel az ötszörös túlerővel szemben, aminek Neuwidnél katasztrofális vereség lett az eredménye. Nyugdíjazását kéri, de e helyett az olasz frontra küldik a francia hadak ellen, amelyek Bernadotte vezetésével nagy sikereket értek ott el. Az olaszországi hadjáratban Kray Pál két hét alatt elfoglalja azt a megerősített erődöt, amelyet két évvel korábban Bonaparte Napóleon csak hét hónap alatt tudott kiéheztetéssel bevenni. Ez világraszóló győzelem volt. Az ezt követő Novimenti csata újabb hatalmas sikerrel jár: Kray jobb szárnyra beosztott tábornokként 20 ezer emberével eldönti a csata sorsát. Hőstettéért birtokot és bárói címet kap. 1800 januárja ismét Németországban találja, ahol Károly főherceg betegsége miatt ideiglenesen főparancsnok lesz. A francia hadsereg Moreau tábornok vezetésével azonban visszavonulásra készteti, ami a Haditanács erőteljes rosszallását vonja maga után, és ennek következtében a császár nyugdíjazza. Ezt követően nyáron birtokán, Topolyán, télen pedig Pesten él. 1803 után már nem hagyja el Pestet. 1804-ben itt halt meg, fia Ferenc temettette el a Belvárosi Főtemplomban. Egy beosztott tiszt, aki később tábornok lett, így vélekedett Kray Pálról: „Kray egy vérbeli katona volt, senki sem tudott nála célszerűbb intézkedést tenni. Ösztönösen a legjobb döntést hozta, és a megfelelő pillanatot rögtön meg tudta ragadni. Jelentéktelen lován lassú ügetéssel mindig ott lehetett találni őt, ahol a veszély a legnagyobb volt. Állandóan a legnyugodtabb viselkedést tanúsította. Bármennyire rosszul is állt az ütközet, megérkezése megfordította azt”

Dr. Svastics Egon

Kórushangverseny a Belvárosi Főtemplomban

Imák a Duna mentén címmel Bubnó Tamás és Mezei János vezetésével adott hangversenyt a világhírű Szent Efrém Férfikórus és a Budapesti Énekes Iskola templomunkban 2017. május 13-án. A hangversenyen közreműködtek Farkas Domonkos és Kocsis Csaba. A két együttes műsora azokat a szép és mély imákat mutatta be zenei nyelven, amelyeket a nagy európai folyam mentén élő népek, katolikusok, protestánsok, ortodoxok, és görög katolikusok hoztak létre. Sokféle nyelven, de egy lelkülettel szállt az Úrhoz a fohász, a Fekete erdőtől a Fekete tengerig, és hangzott fel ezen a napon a népes hallgatóság előtt. Bartók Béla kevéssé ismert kórusműve bizonyította, hogy a szívből eredő művészi szépség egyben ima is. Befejezésként Kodály Zoltán Balassi Bálint versére írt Szép könyörgés című kórusműve hangzott fel, melynek monumentális záró ütemeinek szövege: „Áldott Isten, hála légyen néked mindörökké. Amen.”

Kovács Barna

Farkas Marianna

Lucifer

Jézus köztünk

Múlik az idő, vásik az Ige Szívemben nagy tüzek égnek Hajtanak útra, mennyeire Helyette pokolra érek

Hol Jézus köztünk, tudjuk Őt. Ő tesz egybe, ismeretlenből ismerőst.

Bíztam és hittem én, ó, Uram Te vagy ki ide teremtett De kegyelmed súlya rám zuhan S porig sújt engem a rended

Összeránt sok embert, vonzása éljen benned, bennem. Köztünk legyen, tartsuk Őt, együtt éljük a Teremtőt.

Szakadok hát gonosztól s jótól Hívőtől meg hitehagyótól Szívemben nagy tüzek égnek

Igét képez, cselekvőt, kérdést neked tevőt. Hogyan élsz? Mit csinálsz? Dolgozol vagy csak vársz?

Látod én Uram, megtagadlak Elhagytál, s én magadra hagylak S aztán…aztán majd visszatérek

Szeretetre indít, tenned kell, díványról kelni fel. Papucs helyett sarut húzz, vár téged a poros út! Hol Jézus köztünk, tudjuk Őt. Összeér a lelkünk, Istenben a szívünk.

7

A Föld jövője Űrkutatás – a Föld jövője címmel nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott Dr. Ferencz Orsolya az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Geofizikai és Űrtudományi Tanszéke Űrkutató Csoportjának munkatársa az Altemplomi Esték c. rendezvénysorozatunk keretében. Az izgalmas, sőt életbevágó kérdés-feltevés már a címben is tükröződik: mi lesz vajon a Föld jövője, a számos aggasztó fejlemény következtében? Az előadó, aki négygyermekes édesanya, és akinek szavait gyermekei az első sorokból figyelték, a magyar űrkutatás eredményeinek ismertetése után a kozmosz abszolút kezdetére vonatkozó tudományos elméletet tárta a hallgatóság elé, melynek lényeges elemeit próbáljuk az alábbiakban összefoglalni. A tudomány által igazolt tény, hogy a Föld a kozmoszban különleges helyzetben van. Ha összehasonlítjuk a környezetével, pl. a Vénusszal vagy a Marssal, akkor kiderül, hogy mindenben hasonló lenne ezekhez, ha nem lenne a Földön élet. Ami az egészen eltérő, sajátos körülményeket eredményezi a Földön az élet kialakulásának feltételeiben, az oxigén, a széndioxid, a nitrogén, hőmérséklet és a légnyomás értékeiben, az maga az élet, a bioszféra. A Földet tehát az élet tartja az élet hordozására alkalmas állapotban! Ez arra utal – az előadó szerint – ,hogy a Föld nem a létért való küzdelem színtere, hanem egységesen működő bolygó, ahol a fajok nem egymást legyőzve, hanem együttműködve léteznek. Az élet eredetére vonatkozó kérdésre pedig a tudomány válasza az, hogy két lehetőség van: vagy máshonnan érkezett, vagy itt „teremtődött”. A kutatás horizontját tágítva kiderült, hogy nemcsak a Föld különleges, hanem ugyanez igaz magára a naprendszerre is, miután megállapítást nyert, hogy más naprendszerek nagyon eltérnek a miénktől. A galaxisok összehasonlítása után ugyanezt az állítást fogalmazhatjuk meg saját galaxisunkról. És végül egész univerzumukról is kijelenthetjük ezt, mert annak tudományos megállapítás szerint is van abszolút kezdete, ami azonban szingularitás, vagyis nincs „előtte”. Ebben áll az univerzum különlegessége. Az ősrobbanás a „Nagy Bum” az, ami elkezdi kifeszíteni a tér-időt, mert a fény és annak anyaggá vált része kettéválik. Megszületnek a galaxisok, csillagok, majd valahol és valamikor kialakul az élet. A mi univerzumunk azért különleges, mert antropocentrikus, azaz az emberre van „hangolva”. Az univerzum és az értelmes megfigyelő feltételezik egymást. Ferencz Orsolya természettudósként nem lát ellentmondást a bibliai teremtéstörténet („legyen világosság” – vö. ősrobbanás) ill. az evangélium és a tudományos megállapítások között. „Kezdetben volt az Ige”, vagyis a kezdet előtt már ugyan nem „valami”, de a szám, az univerzális állandók

8

léteztek, mert másképpen ez az univerzum nem alakulhatott ki. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden ő általa lett.” – idézte az evangéliumot az előadó, aki szerint azonban a Föld jövőjére vonatkozó veszélyek komoly aggodalomra adnak okot. A Földi élet feltételeit alkotó fizikai tényezők adatait a tudomány az elmúlt tízezer év értékeivel tudja összehasonlítani. Ennek eredményeként megállapítható, hogy azok mindegyikében óriási mértékű, veszélyes irányú változás következett be. Ilyenek a széndioxid, a metán, a nitrogén mennyisége a légkörben, a föld átlaghőmérséklete, a hótakarók, a jég, a tengerszintek, a csapadék, stb. Mindezek az energiafelhasználás és a népességnövekedés összefüggésében sötét képet tárnak elénk, ugyanis az élet alapvető feltételeit szüntethetik meg. Mi a tudomány válasza ezekre a kihívásokra? - hangzott el a kérdés az előadóhoz. A válasz szerint a fosszilis energiahordozók kiaknázásának, azok felhasználásának korlátozása, az atomenergia alkalmazása mindenképpen szükséges, de valójában az igazi probléma a világban uralkodó szemlélettel van, amely szerint a cél a pénz (mammon), és annak elérési módja a verseny, a győzelem bármi áron. Ezzel szemben kell kitűzni az új célt, és annak elérési módját. Az új cél az élet megóvása, annak elérési módja pedig az együttműködés. A jelenlegi trend megfordulásának esélye három kulcsszóhoz köthető: a világ, az ember és a hit hármasához. A világ, vagyis a Teremtő Rend felfedezése, az ember, a lelkiismeret, vagyis lelkünk mélyére tekintés, és a hit, amely elvezet Istenhez.

A teremtés és a tudomány

A természettudományok tárgya az lehet, ami létezik. Tudományosan csak azt lehet vizsgálni, ami van, és csak az felel meg a tudományosság követelményeinek, ami bizonyítható és reprodukálható. Hogyan viszonyul akkor a tudomány a semmiből való teremtés hitéhez, és fordítva, a hit, ill. a teremtésteológia a tudományhoz, amely a világmindenség keletkezésének kérdését próbálja megválaszolni? A teremtés kérdése valójában már nagyon régóta a természettudományok és a teológia érintkezési pontját képezi. Benedek pápa az egyház mai válságának okaként három mélyreható torzulást említ: az ún. konstantini fordulatot, vagyis az egyház begyökerezését ebbe a világba; azonosulását a keresztény nyugat zárt társadalmával, melyben az apostolutódok fejedelemként tekintettek magukra, és végül a reformáció elleni küzdelemben keletkezett beszűküléseket. Érdemes átgondolni, hogy ezek mellett a teremtésteológia és a tudomány egymáshoz való viszonyulása ebből a szempontból milyen hatásokkal járt. Az idők folyamán kialakult, és máig létező teremtésértelmezéseknek különböző típusaival találkozhatunk. Egyik ilyen, amikor a teológiai és a tudományos értelmezések egymással versengenek. Ilyen volt például, amikor a teológia a Galilei-féle kozmológiát kívánta „legyőzni”, vagy éppen fordítva, amikor a természettudomány a darwini fejlődéselmélet alapján a teológiára kívánt végzetes „csapást” mérni. Mindkét esetben egyszerűen az illetékességi határok átlépéséről volt szó. Létezik az ún. kiegészítő versengés a két tudomány között, amikor a természettudomány fehér foltjait Isten (aki valójában a nem létező hézagpótló isten) működésével kívánják eltüntetni. Ez sajnos nagyon „népszerű” módszer, ami a teológia, az egyház

oldaláról folyamatos térvesztést, eredményezett, állandó visszavonulási kényszerrel járt. Alapvető hibája, hogy Istent a teremtett oksági tényezők szintjére helyezi, miközben ennek éppen ellenkezőjét hirdeti. Ezen – manapság is „működő” – magyarázatok kudarcai azt eredményezték, hogy olyan elméletek szülessenek, amelyek komolyan veszik a tudományágak illetékességi határait, és ennek megfelelően két síkon – a saját síkjaikon – értelmezik a teremtést. A kérdés azonban ebben az esetben az, hogy hol húzódnak az illetékességi határok, amelyeket a tudományok hajlamosak saját maguk kijelölni, továbbá, hogy vajon érintkeznek-e ezek egymással? Mindkét változatra van példa: létezik az érintkezés nélküli viszony, amelyben a kapcsolódás ki van zárva. Ez a megfontolás elsősorban a vallásos és természettudományos nyelv eltérő sajátosságára, és a természettudományos és teológiai kutatás módszerének különbözőségére hivatkozik. Egyszerű érve: Isten, mint empirikus valóság és ható ok tapasztalhatatlan. Létezik továbbá az úgynevezett dialogikus modell, mely a tudomány és teológia közötti érintkezést elfogadva a filozófiát hívja közvetítőnek. Mihelyt ugyanis a tudomány saját alapjaira kezd reflektálni, például „természettudományos világkép”-ről beszél, máris a filozófia területére lépett. A filozófia (metafizika) művelését a természettudományos gondolkodó sem tudja kikerülni. (Mindenki filozofál. A nem filozofálás is egy filozófia.) A természettudós saját tudományának határához érve megtapasztal(hat)ja, azt, hogy a természetben működő szervezési elvek egy magasabb princípiumra utaltak, melyek lényegileg más, teológiai jelentéssel bírnak. A természettudományos és teológiai megközelítés különbsége, és mégis azonos tárgyra vonatkoztatottsága a komplementaritás szóval fejezhető ki. A természettudós a természetre tekinthet úgy, mint Isten önkinyilvánításának médiumára, vagy mint egy szimbólumra, mely Isten szentháromságos léte kinyilvánításának helye. Végül lehetséges a természeti törvényekre úgy tekinteni, mint amelyek teológiai megalapozottságúak, vagyis azok alapja Isten világfenntartó létében áll. A kozmológia elmélete szerint a kozmosz kialakulása az ősrobbanással kezdődött. Ezt tekinthetjük a tudományos tevékenység lehetőségi feltételének, hiszen ettől kezdve van „valami”, ami annak tárgya lehet. Kezdet előttről nem is beszélhetünk, mert az szingularitás, vagyis egyedi, kivételes, nem illeszthető a tudomány „koordináta rendszerébe”, ahogy a végtelen sem a matematika koordináta rendszerébe. Itt azonban felvillan a természettudomány és a teológia érintkezési pontja.

9

A kezdet, az ősrobbanás előtt ugyan nem „valami”, de mégis „van” – veti fel a természettudós: a szám, illetve az univerzális állandók, melyek nélkül ez a világ nem alakulhatott volna ki, úgy, ahogy van, vagyis az ember megjelenésére hangoltan. Erről a pontról való továbblépés, Isten „leleplezése”, már az illetéktelen határátlépés hibáját eredményezné. Isten nem szám, és nem univerzális állandó. A teremtésteológia és a természettudományos kutatás nem konkurálhatnak és ugyanazon oksági szinten nem is egészíthetik ki egymást. Isten nem vetélytársa vagy teremtményi szintű kiegészítője a kozmosz keletkezésének. A keresztény teológia nem szorul védekező pozícióba a tudományos elméletek, eredmények következtében. A II. Vatikáni Zsinat határozottan

állást foglalt a földi dolgok autonómiája mellett. Pontosan a teremtésbe vetett hitből nőtt ki a saját törvényeihez igazodó kozmosz eszméje, hiszen abból következik, hogy a kozmosz nem mitológiai istenek küzdő- vagy játszótere, hanem önálló valóság. Ez az autonómia azonban relatív: a világ, a tudományos kutatás alapját a Logosz, a világ értelmessége adja. A kutató az ember, akinek szabadságból adódik, hogy úgy tekinthet a világra, mint aminek nincs végső célja, és csak annak létezését ismerje el, ami empirikusan megismerhető, vagy elfogadja, sőt bizonyos értelemben „kitapintsa” azt a valóságot, amely az emberi realitás mögött van. BL

A tudomány – ebben az esetben a szentírástudomány – a saját módszerével illetékes a Szentírás keletkezésének, és az egyes korokban létrejött szövegek saját korukban érvényes jelentésének kutatásában. Sok értékes eredménnyel járult hozzá azokhoz az ismeretekhez, melyek azt tárták fel, hogy az egyes szövegek hogyan jöttek létre és alakultak ki a folyamatos „újraolvasás” és szerkesztés során. Ebben a folyamatban világosan megmutatkozott, hogy elismerve a tudomány illetékességét a Szentírás kutatásában is, annak értelmezése autentikus módon csak az egyházban lehetséges (kánoni egzegézis), azon egyszerű oknál fogva, hogy az Újszövetségi Szentírás az egyházi hagyományban keletkezett és az Ószövetség ennek fényében világosodik csak meg. Ebben az értelemben a Szentírás az egyház „tulajdona”. Az egyház pedig a Szentírás értelmezésében csakis az embernek az Istennel való, üdvösségre irányuló kapcsolata szempontjából nyilatkozik tekintéllyel, és tesz biztos kijelentéseket. Az értelmezés helyességének biztosítéka pedig a kinyilatkoztatás forrása, amely,nem egyszerűen a Szentírás, ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat rögzítette, hanem maga Krisztus. Ezt a Szentírás tárja elénk, ha azt az egyházban a hit szabálya szerint olvassuk. A kinyilatkoztatásnak, Krisztusnak, mint forrásnak a jelenlétét az egyházban a pünkösd, a Szentlélek eljövetele teszi lehetővé.

Főplébániánk elsőáldozói

Nagy örömmel ünnepeltük közösen Urunk bemutatásának vasárnapját az elsőáldozó gyermekekkel, akik mellett a szentséghez elsőször járuló felnőtt testvérünket is köszönthettük. A felkészítésben Zoltán atya mellett hitoktatónk Papp István vállalt főszerepet, akit ezért is külön köszönet illet meg.

10

Templomunk belső terei 4. A Pest város által adományozott szentségház, a reneszánsz pasztofórium 1507-ben készült el. A különlegesen nagy értékű alkotás anyaga tardosi vörös márvány és sárgásfehér mészkő. A szentségtartó fülkét perspektivikusan ábrázolt építészeti keret veszi körül. Felirata: „Én vagyok az égből alászállott kenyér”. Lábazatán Pest város címere látható. A pasztofórium Szent László ereklyéjét őrzi. A szentségházzal szemben Józsa Judit Szent László szobra látható Az üvegpadlón át letekintve az altemplom déli hajója és annak félkörű apszisa, valamint az egykori római erőd parancsnoki épületének padlófűtő csatornája és járófelülete szemlélhető. A téglákba nyomott bélyeg Frigeridus Dux, a tábor egykori parancsnokának emlékét őrzi, aki 371-73 között viselte tisztségét.

A gótikus szentélyben látható a nyolcszögű kápolna, benne a neogótikus Jézus szíve oltár. A Jézus Szíve oltár kápolnája fölött Mátyás király oratóriuma helyezkedik el . Pálcatagos feljáratának kőkerete a külső homlokzatok kaputereivel rokon.

A déli és délkeleti falak találkozásánál a XV. században készült freskón a Kálvária ábrázolása látható.

Feketével festett felirat maradványa olvasható a mihrabon (török imafülke), mely a török uralom időszakát idézi fel.

11

A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI

PESTI FŐTEMPLOM

2017. június-augusztus

Spirituális közösségi lap III. évf. 25. szám

Június • 4. Bérmálás szentségét kiszolgáltatja Bíró László püspök atya • 6. Elváltak és egyedül élők évadzáró szentmiséje és találkozója • 11. Cserkészjubileum • az Érdi KÉSZ csoport látogatása plébániánkon • 18. Úrnapi körmenet. Gyülekezés 8.30-kor a Pesti Ferencesek temploma előtt; kb. 10.30-kor ünnepi szentmise főtemplomunkban • 21. Múzeumok éjszakája keretében a Belvárosi Főtemplom bemutatása • 24. Elváltak és egyedül élők zarándoklata

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia lapja Kiadja: a Belvárosi Főplébánia Felelős kiadó: Dr. Osztie Zoltán Szerkesztő: Bitter Lajos

Július • 9-14 Hittantábor Tatán

Munkatársak:

Augusztus • 15. Templombúcsú. A Budapest Belvárosi Főplébánia öt templomának papságát és a hívek közösségét odaszenteljük a két szent Szívnek, a Boldogságos Szeplőtelen Szűz Mária és Jézus Krisztus szeplőtelen szívének

Bodor Imre Farkas Marianna Herpy György Kovács E. Gellért Kovács Barna Lektorálta: Faga-Nagy Mária

Lelki segítségnyújtás, támogatás Mindannyiunk életében előfordulnak olyan helyzetek, melyekben a meghallgatás, közös, együttérző gondolkodás ad lehetőséget arra, sőt, szükséges ahhoz, hogy az előttünk álló nehézséggel megküzdjünk, életutunkon előbbre jussunk, hitünkben erősödjünk. Ehhez adunk segítséget egyénileg és csoportfoglalkozás keretében.

Szerkesztőség: Budapest 1056 Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected]

Jelentkezés a 30 591 2601-es telefonon, hétfőn 9-12, és szerdán 1417 óra között.

Megjelenik: 12 oldalon

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia 1056 Budapest Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected] Irodaszolgálat: hétfő - szerda - péntek 9 -12; 15.30 - 17.30 Irodavezető: Rochlitz Kinga