PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA

PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP

II. évf. 20. szám

2016. augusztus

Tartalom

• Különleges búcsú • Nagyboldogasszony Egyháza • A szertartás szépsége • Toronyzene • A kis imaórák • Csatlakozás • Időtlenség a zenében • A szeretet • Szabad akarat és lelki egészség • Elváltak zarándoklata • A templomnyitás és búcsú programja • Miserendjeink • Programjaink

A rekonstrukció szenzációja: az Árpád-kori altemplom

BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA 1056 Budapest, Március 15. tér 2. T: 318 3108 [email protected]

Különleges búcsú Határkőhöz érkezett a Budapest Belvárosi Főplébánia Templom története. Az évezredes múltról gyönyörű kiállítású, de tudományos igényességgel megírt mű jelenik meg a megáldás és templombúcsú ünnepére. Sokat töprengtünk, hogy mi legyen a kötet címe. Fölvetődött a bibliai idézet: „Ez az Isten háza és a mennyország kapuja”. Ugyan nem ez került a könyv élére, de mostani értékelésünknek hiteles kiindulópontja lehet. A keresztény templom lényegét mondja ki a fenti mondat, s a mi szentélyünkre is ez érvényes. Számunkra, mert ez a sajátunk, ez a mennyország kapuja, szellemi-lelki otthonunk, melyben Istennel találkozunk, Jézussal egyesülünk, üdvösségünk támaszt talál, küzdelmeinkhez erőt merítünk. Évszázadokra, utódainkra olyan értéket hagyunk, mely páratlan: kőbe vésett történelmünk, amely ma is élő. Nemcsak eleink imádsága itatta át e falakat, hanem a miénk is megszenteli. Nemcsak apáink életét őrzi e megszentelt hely (ha mesélni tudna!), hanem a mienknek is helyszíne. Ám most éppen ez történik: a föltárás és rekonstrukció révén mesélnek a kövek, egy küzdelmes életet élő nemzet sorsáról. Ez a nemzet pedig a magyar, s mi vagyunk az. Kérdezték többen: mi a különleges, mi a sajátsága a templomnak? Megérte-e a sok munka, anyagi áldozat, a két éves zárva tartás? Ami kiemeli Pest város e legősibb szentélyét minden más gazdag értékeket felmutatni képes templomtól, épülettől az az, hogy a kétezer éves múltat a maga folytonosságában tárja elénk. Minden kor, történelmi idő, művészeti irányzat, számos magyar híresség élete kapcsolódik ezer szállal templomunkhoz. Mindezt immár képesek vagyunk bemutatni mindenki számára, legyen az honfitársunk szerte a Kárpát-medencéből, vagy turista a világ bármely pontjáról. Amikor bemegyek minden nap a templomba, mindig fölvidul a lelkem, mert látom a munkavégzés nyomán kibontakozó csodát. Megérte! Méltó tehát, hogy a legünnepélyesebben üljük meg a megáldás ünnepét és búcsúnk napját. Megtiszteltetés számunkra, hogy Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek atya vezeti lelki fölkészülésünket a nagy napra. Nemcsak a külső esemény lényeges, hanem a lelki hatás még fontosabb. Ezért döntöttünk úgy, hogy megelőző lelki nappal - augusztus 13-án, szombaton 16 órától hangoljuk lelkünket augusztus 14.-re. Ekkor azután a Bíboros Főpásztor, Erdő Péter vezeti a liturgiát és áldja meg a templomot. Vendégeink között a politikai és kulturális élet kiemelkedő személyiségei lesznek jelen. Harmadnap, magán a búcsú napján, augusztus 15.-én, – bár munkanapra esik, de amúgy is kötelező ünnep – egésznapos szentségimádást tartunk. Hagyományunkhoz híven 10 órakor a délelőtti búcsúi szentmise keretében kiszolgáltatjuk a betegek kenetét. Ezt Bíró László

2

püspök atya vezeti majd. Végül a szentségimádást rózsafüzér és litánia imádság zárja, hogy elérkezzék az esti szentmise, melyen Schubert G-dúr miséje is felcsendül. Természetesen mindhárom napon már a nagytemplomban találkozunk (nem a Szent Mihály Templomban). Meg kell még említenünk, hogy az esemény rangját kiemeli Józsa Judit korondi kerámiaszobrász művész erre az alkalomra készített emléktárgya is, mely a későbbiek folyamán megvásárolható lesz a templomban. Reményeink szerint a külföldiek számára is maradandó és közkedvelt értéket tudunk kínálni. Fontos feladatunk továbbá, hogy kialakítsuk az új liturgikus- és miserendet. Ebben szempont nemcsak a két templom együtt-látása (a Belvárosi és a Szt. Mihály), hanem a Plébánia öt templomának miserendje kell, legyen. A szentmisék rendje a következőképpen alakul: • A Belvárosi Szent Mihály templomban minden nap 16 órakor mutatunk be szentmisét. Vasárnap pedig e mellett déli 12 órakor a régi rítus szerint ünneplünk. • A Főplébánia Templomban vasárnap 10 órakor lesz a nagymise; 20.30 órakor esti szentmisét végzünk az altemplomban (annak teljes elkészülte után), a hétköznapi szentmisék pedig 17 órakor kezdődnek Végül kérem, senkinek ne okozzon csalódást, ha megtudja, hogy az építkezés teljes

elkészülte Karácsonyra várható. A szerződések így szólnak és a folyamat így tette lehetővé a lelkiismeretes és az értékhez illő igényességet feltételező munkavégzést. Boldogok vagyunk, hogy a Gondviselő Isten ilyen fönséges feladatot bízott ránk, s ennek mi részesei lehettünk! Kívánom, hogy a magunk és utódaink számára mind az imádság, mind a keresztény kultúra missziója, mind pedig a közösségi élet szent helye legyen templomunk!

Zoltán atya

Nagyboldogasszony egyháza Mai európai-amerikai kultúránk, amely azt állítja, hogy a nőt teljes egészében fel akarja szabadítani, férfiagyak és férfiideológiák terméke. Amit a férfitársadalom egyedül becsül, sőt, azok bűvöletében él, az a produktum, az eredmény, a siker. Arról győzi meg a nőt, hogy akkor szabadul fel, akkor emancipálódik, ha az elférfiasodás felé halad, lelkileg a termelési kultúrához idomul, „belép” a férfitársadalomba, a profitot és hatalmat hajszoló politikusok, üzletemberek, bankárok alá-mellé-fölé, mindent megszervez, mindent elad, céljai érdekében mindent eszköznek tekint. E felfogás hátterében az áll, hogy a nemek különbözőségével nem kell számolni, minden feladatot felcserélhetővé lehet tenni nő és férfi között. XVI. Benedek pápa szerint ennek kiváltó oka az az antropológiai „forradalom”, mely a szexualitás és anyaság, majd a nemzés és szexualitás egymástól való függetlenedését hirdette és valósította meg. Ezek a szakadások a történelemben első alkalommal a mi kultúránkban jelentek meg, és valójában az ember személyének a saját természetéből való kiszakítását jelentik. Ez az eszmevilág egyre inkább uralkodó pozícióba került, olyannyira, hogy a mindennapi gondolkodást mára döntő mértékben meghatározza. A tevékenységi láz, a produktivitás, olyan dolgok létrehozása, amelyek „számítanak”, az egyes egyháztanokban (egyházakban) is állandó kísértést jelentenek. Ezek szerint az egyház „Isten szorgoskodó népe”, rendeltetése pedig az, hogy az evangéliumot tevékenységi programként használva, szociális, politikai és kulturális eredményeket hozzon létre. Az egyházban azonban az anyaság misztériuma él. Nem véletlen, hogy maga a szó nőnemű. Mindazon értékek elsődleges hordozója, amelyek a világ szemében silányak: az adás, a szépség, a személődés. Ezeket azonban háttérbe szoríthatja egy kemény, férfias egyháztan, amely a kereszténységet egyfajta cselekvésideológiára szűkíti le. Ebben az egyháztervben nincs helye a misztériumnak, ami például a szerzetesi élet csúcsa. A nő, az erkölcs és az egyház krízisének okaként Benedek pápa ezt a jelenséget jelöli meg, ugyanakkor orvosságot is ajánl ellene: Szűz Máriát. Ő maga, kezdeti teológiai fenntartásait követően, személyes fejlődés útján jutott el a Máriamisztérium felfedezésére. Ennek eredményeként így fogalmaz: „Vissza kell térnünk Máriához, ha vissza akarunk térni a Jézus Krisztusról szóló igazsághoz, az egyházról szóló igazsághoz, és az emberről szóló igazsághoz.” II. János Pál pápa ezt a felszólítást az egész kereszténység programjául ajánlotta. Mária szerepe ami a kiegyensúlyozott hit garanciája, különösen a következőkben nyilvánul meg:

A mai embert Mária személye segítheti közelebb az evangélium elfogadásához. A Máriáról szóló dogmák az örök szüzességéről és istenanyaságáról, az áteredő bűntől való mentességéről és a mennybe való testi felvételéről nem elsősorban az iránta érzett hódolatból születtek meg, hanem a megtestesülés mélységes titkába való tisztelettudó behatolás következményeként. Ezek a dogmák a tiszta Krisztus-hitet segítik, és erősítik az eszkatologikus reményt, mindnyájunk elhivatottságát az örökkévalóságra. A Mária-tan magában foglalja a Szentírás és a hagyomány közötti helyes viszonyt. A Máriadogmák a Szentírásban gyökereznek, a hagyományban hozzák meg gyümölcsüket, és kifejeződnek a hiteles teológiában. Mária feloldhatatlan módon egyesíti Isten régi és új népét, a zsinagógát és az egyházat. Máriában éljük meg a Szentírás egységét, ő biztosítja, hogy az Újszövetség nem oldódhat fel az Ószövetségben, és nem is szakadhat el tőle. Mária biztosítja a hit számára az ésszerűségnek a „szív észérveivel” való egységét. Az ember ugyanis nem csupán ész, nem csak érzelem, hanem e kettőnek az egysége. A fej tartozik világosan gondolkodni, a szív pedig képes „felforrósodni”. Máriához fordulva az egyház megszabadulhat önnön egyoldalúan férfias jellegétől, amelyik elsősorban akcióprogramokat hirdet és menedzsel, s újra felfedezheti saját anyai arcát. Mária szűzi és anyai sorsán keresztül megvilágítja a nőiség lényegét, amely ma veszélyeztetett helyzetben van, és a nő misztériumát kiemelt rendeltetésébe gyökerezteti bele, ahonnan azt nem lehet kitépni. Mária ott állt a kereszt alatt, ahol az egyház született. Ölében tartotta halott Fiát, és a „szívében forgatta” mindazt, ami vele és általa történt. Különös reménnyel és örömmel tölthet ez el bennünket, amikor újra megnyílik templomunk ajtaja és Nagyboldogasszony napját ünnepeljük. BL

3

A szertartás tesz mindent elviselhetővé és széppé A katolikus szertartás lényege, hogy a hit „elviselhetetlen igazságai” általa válnak az ember számára befogadhatóvá. Csigi Péter rövid összefoglalóját George Mackay Brown „A tengerszem és a rózsafüzér” című regényéről a Pécsi Egyházmegye honlapjának Vadfüge rovatából közöljük. George Mackay Brown (1921–1996) skót író elsősorban rövid elbeszélései révén vált ismertté. 1974-ben született A tengerszem és a rózsafüzér című életrajzi ihletettségű írása. A húsz évvel ezelőtt elhunyt szerző a főszereplő, Colm figuráján keresztül önmagáról beszél. Colm a szüleihez írott levelében mondja el, mi vitte rá arra, hogy szakítva a protestáns családi hagyománnyal katolikus hitre térjen. Döntésében a legfontosabb szerepet „a szertartás” játszotta, ami ebben az esetben nem más, mint a szentmise, amely „az ajándékok cseréje ég és föld, por és lélek, ember és Isten között”. Ahogyan Colm, úgy Brown megtérése is alapvetően esztétikai jellegű volt. A „bálványimádásnak” és „hókuszpókusznak” titulált „szertartás”-sal szembeni, otthonról hozott előítéletei fokozatosan oszlottak el, ahogyan tudatára ébredt annak, hogy az ősi „szertartás” múlhatatlan szépsége a transzcendens jóra és az igazra mutat rá. Úgy gondolja, hogy az egész keresztény tanítás legmegdöbbentőbb és

legcsodálatosabb igazolása az a mód, amelyet Krisztus választott, hogy a kenyér alakjában mennybemenetele után is eledelt ad övéinek. „Ekképpen az állatias emberi életet folyamatosan birtokolja, megtöri és átalakítja Isten dicsősége” – írja. A kenyér közös megtörésének szertartása ennek a metaforájaként értelmezhető. Végül így foglalja össze a lényeget: „A szertartás az, ami elviselhetővé teszi számunkra a rettegéseket és elragadtatásokat, amelyek ott rejlenek mélyen a földben és a mi földből táplált emberi természetünkben. Csak a szentek képesek szembetalálkozni ezekkel a »valóságokkal«. A szertartás az, ami megóv bennünket. A szertartás révén vetjük meg a lábunkat az embervolt birtokán és maradunk jó polgárai a búzaszem országának. A szertartás tesz mindent elviselhetővé és széppé számunkra. Az igazságok, amelyeket máskülönben nem lehetne elviselni, a szertartás útján átalakulva érkeznek el hozzánk. Meghívjuk őket, hogy kerüljenek beljebb. Leültetjük őket az asztalunkhoz. Ezek az angyalok hoznak ajándékokat a lélek hajléka számára...” (George Mackay Brown: A tengerszem és a rózsafüzér – részlet)

Toronyzene A középkortól kezdődően szokássá vált, hogy a városi toronyőrök nem csak időt, tüzet, ellenséget és egyéb veszedelmet jeleztek, hanem az is, hogy a nap bizonyos órájában muzsikáljanak. Ez volt a híres toronyzene szokása. A zenélni tudókat általában Thurner-, Thürner-, vezetőjüket Thurmeisternek hívták, míg a csupán őrködő személyeket Thurmwachtoknak nevezték. Magyarul az utóbbiakat toronyőröknek, az előzőeket toronyzenészeknek lehetne hívni. 1723. augusztus 23-ától Pest tanácsa elrendelte a mindennapi toronyzenét. Ennek értelmében az év során a nagyhét kivételével minden nap 11-12 óra között két részben, szünettel, zenélni kellett. A toronyzenét természetesen fúvós együttesek szolgáltatták, a szükséges anyagi támogatást pedig a város biztosította. Amikor 1751 augusztusában Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc meglátogatták Pestet és Budát, a fogadtatás fényét emelendő a zenészek paszománnyal ékes, vörös egyenruhát kaptak. Pesten a toronyzenét II. József uralkodása alatt szüntették be. Napjainkban külföldön több városban, például Krakkóban is őrzik, de Magyarországon, Sopronban is alkalmilag felelevenítik ezt a hagyományt. A Belvárosi Főtemplom központi elhelyezkedése, tornyának megfelelő építészeti kialakítása alapján, a Főváros támogatása esetén, alkalmas lehetne ennek a szép szokásnak a felelevenítésére.

Kovács István

4

A kis imaórák felépítése A Tertia, Sexta és Nona felépítése azonos: a szokásos bevezető fohász után az egész évben változatlan rövid himnusz, 3 zsoltár, rövid kapitulum, rövid válaszos ének és verzikulus, napi könyörgés és befejező fohászok. A három zsoltár a világi zsolozsmában a 118. zsoltár 16 verses szakaszaiból áll, amely zsoltár a Törvény iránti hűségről szól, elkötelezve az imádkozót mindennapi munkája közben az Istennek kedves életre. A bencés zsolozsma ezzel szemben a graduális (zarándok) zsoltárokból emel ki kilencet (119-127) a hétköznapi napközi órákra, melyek arra emlékeztetnek, hogy egész életünk egy nagy zarándoklat a mennyei hazába. Ezek rövidségük miatt könnyen megjegyezhetők fejből, így akár könyv nélkül, munkánk közbeni, 5 perces szünetben is végezhetők. Ez különösen fontos volt a kolostortól távolabb eső földeken dolgozó szerzetesek számára, de a modern világi élet körülményei között is kiválóan alkalmazható. A napi munkát kezdő Prima imaóra némileg hosszabb és összetettebb a többi kishórához képest, mert vasárnaponként hagyományosan egy hosszabb zsoltársorozatot alkalmaz (21-26, 53, 117, 118/I-II). Egy későbbi reform során ebből már csak a húsvéti jellegű 117. zsoltár maradt vasárnapra és az 53. ünnepnapokra, a 118. zsoltár első két szakaszával együtt. Vasárnaponként a zsoltárokat követi a napjainkban sajnos kevéssé ismert ókori eredetű Szt. Atanáz-féle hitvallás, mely csodálatos pontossággal fejti ki a Szentháromság dogmáját. Bűnbánati napokon illetve hétköznapokon a Prima része egy zsoltáridézetekből álló hosszabb „preces” (verspár-sorozat fohászok), melynek része a közgyónás is, és mely bűnbánati jellege miatt térdelve végzendő. A preces egyébként rövidebb formában más imaórák végéhez is tartozhat (a Matutinum kivételével) bűnbánati napokon. A Prima után kerül sor a szerzetesi közösségekben az „officium capituli”- ra, a káptalantermi imaórára, melynek részei a Martirologium (az aznap ünnepelt szentek részletes listája rövid életrajzzal és megemlékező könyörgéssel), a Necrologium (a rendi közösség elhunytjainak listája közbenjáró könyörgéssel), a Regula szakaszának olvasása

és a napi munkafeladatok kiosztása a tisztségviselők megáldásával. Bár a II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciója a Prima kötelező jellegét megszüntette, különösen együttélő vallási közösségekben komoly összetartó- és családdá formáló szerepe lehet. A napot záró Completorium szerkezetileg a kis- és nagy hórák között foglal helyet, hiszen 4 zsoltárt tartalmaz (4, 30/1--6 versek/, 90, 133), melyeket megelőz egy rövid olvasmány az ordító oroszlánként körüljáró Sátán elleni, a hitben kitartó küzdelemről, a közgyónás és a szokásos bevezető fohászok. A zsoltárok után következik a himnusz, a kapitulum, a rövid válaszos ének („Uram, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet”) és az imaóra csúcsát jelentő Simeon éneke a Lukács evangéliumból (Nunc dimittis – „Most bocsátod el szolgádat, Uram”). Jellegzetes ennek a hálaéneknek az antifónája: „Tarts meg Uram virrasztásunkban, őrizz meg alvásunkban, hogy a Krisztussal virrasszunk és békességben nyugodjunk.” A preces után következik a záró könyörgés, záró fohászok és a Mária-antifóna, mellyel a nyugalomra térő imádkozó a mennyei Édesanya kezén keresztül Isten kezébe helyezi napját és olyan nyugalommal merül álomba, amilyen nyugalommal szeretne egykor búcsúzni a földi élettől és átlépni az örökkévalóságba.

P. Kovács Ervin Gellért OPraem

5

Csatlakozás Érdekes élményemről szeretnék beszámolni a Testvéreknek, mert rendkívül beszédesnek és tanúságosnak tartom. Erről az esetről igenis messzemenő következtetéseket kell levonnunk! Létezik ugyanis olyan alkalom, amely előforduló eset (ebből nem biztos, hogy általánosítanunk lehet), de létezik olyan, amely példa értékű. Az alábbi ilyen. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökeként sokan keresnek meg, sokféle találkozás gazdagít. Pár héttel ezelőtt a KÉSZ titkárságán keresztül megkeresett a francia (katolikus) napilap, a Lacrois újságírója, hogy a magyar állapotokról interjút készítsen. A közvetítő egy tolmács volt, aki velünk fölvette a kapcsolatot. A megbeszélt napon egy öntudatos, kicsit felsőbbséges magas úr jelent meg a fordító hölggyel. Kérdéseket tett föl a mai magyar valóságról. Köszönetemet és örömömet fejeztem ki amiatt, hogy az általa írt cikk révén talán kicsit reálisabb kép is eljut a nyugati világba rólunk, mint amit általában a sajtó kialakított és folyamatosan erősít. Adtam egy leírást az életükről. Szóltam azokról a történésekről, amelyekre büszkék vagyunk. Arról, ahogyan a magyar kormány kezeli a migráns ügyet, amellyel példát mutat Európának. Említettem az Európai Unió hazug politikájával szemben miniszterelnökünk reálpolitikáját. Ezzel szemben (például) az osztrák kancellár gyalázkodó, hazug magatartása áll. Ő azóta megbukott, de Magyarországtól senki sem kért bocsánatot a valótlan állítások miatt, melyek megítélésünket jóvátehetetlenül torzították, rontották. A

migráció értékelésekor elmondtam, hogy Soros György manipulációja ott áll az események mögött, útikönyve, melyben a menekülteket kioktatja, hogyan kell kijátszani az adott országok törvényeit, beszédes dokumentum. Többek között a „Nyitott Társadalom Alapítványa” révén támogatja a keresztény társadalmak rendjének szétzúzását. Azóta fölszólalt az Európai Tanácsban és abszurd ötletével traktálta Európát, melynek urai és hölgyei végighallgatták javaslatait. Ezek értelmében Európának hitelt kéne fölvennie (bizonyára tőle), hogy el tudja látni a menekülteket. Miért is szólalhat föl nagyobb joggal az amerikai spekuláns nagytőkés a Tanács előtt, mint az Unió bármely állampolgára? Mi miért nem kapunk meghívást, hogy megosszuk gondolatainkat közös dolgainkról? Az újságíróval való beszélgetésünkben szó volt a civil szféra szerepéről, továbbá az egyházak helyzetéről hazánkban, mely jobb, mint a nyugati társadalmakban. Ott a liberalizmus hatása rombolóbb volt, mint nálunk a kommunizmusé, mely pusztító erejével vértanúkat is termett. Itt a liturgikus élet még többnyire az egyház szándéka szerint zajlik, közösségeink léteznek és számos helyen tűzhelyekként őrzik a lángot, lelkiségi mozgalmak tudják eredményesen megszólítani az embereket, a fiatalokban ott él a család és a gyermek iránti vágy, s e kettőt boldogságuk feltételeként tartják számon. Minden nehézség és fogyatékosság ellenére remény tölt el bennünket, melynek alapja például a 2020-ban hazánkban megrendezésre

kerülő Eucharisztikus Világkongresszus. Nem részletezhetem tovább a mondottakat, de (tán nem is tudatosan) pozitív életérzés és jövőbe tekintő remény sugárzott beszámolómból. Az újságíró végül megkérdezte: tehát Magyarországon rendben vagyunk? Minden problémánk ellenére is köszönjük, jól érezzük magunkat – volt a válaszom. A dekadens nyugat tanulhat tőlünk, mi most is védjük őket. A tapasztalat az, hogy példánkat, megoldásainkat előbb vagy utóbb követik. Ezek után érdekes volt a tolmács hölgy vélekedése. Megállapította, hogy a francia úr egyre inkább kedvét veszteni látszott, egyre lehangoltabbnak tűnt. Végül megmutattam a Belvárosi Templomban zajló ásatásokat és a rekonstrukciót, mely dokumentálja magyar nemzetünk ezer éves keresztény múltját. A talajt vesztett Európa csatlakozhat hozzánk! Megállapodtunk, hogy – szokás szerint – vendégünk a cikket megírja, elküldi és jóváhagyásommal jelenhet meg. A beszámoló hazánk helyzetéről mind a mai napig nem készült el! Talán, mert nem egyezik meg a mondandó azzal az előítélettel, mely Magyarországot sújtja, s melyet az újságíró alátámasztani kívánt? Talán, mert a liberalizmus meghatározta az ő hozzáállását is, melynek következménye, hogy gondolkodhatunk és mondhatunk mindent, ami az ő ideológiájuknak megfelel, azon kívül pedig semmi nem számít? Az úr nyitott érdeklődéssel valóban ránk volt kíváncsi, vagy mi szél hozta hozzánk? Tapasztalat bizonyítja, hogy az igazság előbb-utóbb napvilágra kerül!

Dr. Osztie Zoltán

6

Időtlenség-élmény a zenében Kobayashi Ken-Ichiro Budapesten Aki a Kobayashi nevet hallja, azonnal eszébe jut az a kedves, fiatal japán férfi, aki 1974ben Budapesten megnyerte a Magyar Televízió által meghirdetett első Nemzetközi Karmesterversenyt, majd még különdíjjal is jutalmazta őt a zsűri. Ő az, aki a 80-as évek második felétől 10 éven keresztül dirigálta hazánkban az Állami Hangversenyzenekart. Mi, nézők/hallgatók ma is ünnepként éljük meg fellépését. Nekem az idén két este is sikerült látnom őt: a Zeneakadémián és a Kongresszusi Központban. Igazi tavaszünnep volt, nemcsak májusi időzítése miatt, hanem az általa választott műsor (Beethoven, Mozart és Kodály) okán is. Értő karmesteri pálcája alá ezúttal is a régi ismerősök, a Nemzeti Hangversenyzenekar és a MÁV Szimfonikusok zenészei kerültek, akik egy emberként „éltek” Kobayashival. A zongora, a kürt, a cimbalom, illetve a szólisták és az énekkar szereplése is méltó volt az alkalomhoz. Kobayashi Ken-Ichiro ma is a régi tűzzel vezényel – egész lénye ezt tükrözi. Az előadáson ma sem használ partitúrát. Együtt él, „örömzenél”, játszik a muzsikusokkal. Továbbra is az a közvetlen, szerény férfi, akit több mint 40 éve láthattunk először a pódiumon. Ezért is ünnep nekünk, mai nézőknek/hallgatóknak az ő budapesti fellépése. Május elején a Zeneakadémián Beethoven VII. A-dur szimfóniája és Mozart Requiemje szerepelt a műsorban. Szabolcsi Bence (1899-1973) zenetörténész szavaival a nagy német géniusz ebben a művében a klasszikus (görög) ritmust alkalmazta, ugyanis kedvelte Homérosz Odüsszeiáját. Tervei között szerepelt, a görög időmértékes verselést zenei megfogalmazása. Szabolcsi így fogalmaz: „a tételek verslábakon állnak”. Eszerint az I. tétel hosszú bevezetése az antik ünnep bejelentését fejezi ki. Ezután jön az ünnep maga. A II. tétel „ álom könnytelen és méltóságos görög halálról, bánatról”. A III. tétel „szikrázó körtánc”, akárcsak egy ünnepi köszöntő, a IV. tétel pedig a „szüreti mulatság”. Wagner szerint az A-dúr szimfónia a „tánc apoteózisa” Úgy gondolom, ezen az estén ezt mi is „megtapasztalhattuk”. A másik mű Mozart Requiemje volt. Ebben az előadasban a szólisták és a kórus is hűen tükrözte Mozart elképzelését: a barokkos önálló szólamokat és a dallamos muzsikát. A tételek a liturgiát követték, a művet „színpad nélküli drámának” álmodta meg a szerző. Kobayashi vezetésével Mozart remekművének hiteles tolmácsolói voltak a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar valamint Fodor Beatrix (szoprán), Wiedemann Bernadett (mezzo), Kiss Tivadar (tenor) és Blazsó Domonkos (basszus) szólisták. Szinte nyárias meleg volt azon az estén is, amikor a Kongresszusi Központban került sor a

japán művész második fellépésére. Ezen a műsoron is szerepelt Beethoven-mű, az V. (Esz-dúr) zongoraverseny. Fejérvári Zoltán Liszt Ferenc- és Prima-díjas művész ült a fekete-fehér billentyűk elé. Mint köztudott Beethoven ezen zongoraversenyét, a sorscsapás elleni küzdelem és az afeletti győzelem ihlette. Fellelhetők benne olyan jellegzetes stílusjegyek, mint a francia induló ritmusa, a rögtönzésszerű kadencia, moll-hangnemű rövid téma, stb. Ez a szimfónia vallomásos zene, amelyet mintegy végig „körülír” a zongora. A fiatal muzsikus tehetséggel nyúlt a tételek kidolgozásához. Tapsvihar jutalmazta munkáját. Az est másik darabja Kodály Háry János c. szvitje volt, amelyet a zeneszerző 1927-ben állított össze hasonló című daljátékából. A mű hat tételből áll, a páratlanok a mesét/történetet, míg a párosak a hihetetlen kalandokat illusztrálják. Az I. tételben a furfangos diák elindul a képzelet szárnyán, amely mint végtelenül áradó dallamvonal bontakozik ki. A II. tételben a bécsi harangjáték is megszólal, pedig csak fúvós-, ütő- és billentyűs hangszereket írt elő a szerző. A III. tételt egy brácsa szólója (Tiszán innen, Dunán túl kezdetű népdal), majd a cimbalom- és furulyaszót imitáló fuvola hangja váltja. A IV. tétel a napóleoni csatáról szól: Háry János történetének képtelenségét a groteszk hangzású cintányérütés és a szaxofon „siránkozása”fejezi ki. Az V. tételben a verbunkos stílus fejeződik ki, ismét halljuk a cimbalmot, a kürtöket és a fafúvosokat. .

7

A VI. tételben jókedvű indulótempót hallhatunk, melyet diadalmas befejezés követ. A Háry-szvit közel 80 éve sikerrel szerepel a világ zenekarainak műsorán, Kodály Zoltánnak ez hozta meg az igazi nemzetközi elismerést. A másik műsorszám szintén Kodálykompozíció volt: a Galántai táncok (1933). A szakirodalom nézetei szerint formai felépítésében vagy verbunkos tánc a hagyományos „lassú-friss” szerkezetben, vagy a klasszikus zene formatárából vett rondó, záradék. A megszólaló műben a csellók (hat is megszólalt) kórusát a vonóskar követi. Később a klarinét kapcsolódik a kadenciába. A fő téma moll-hangnemben csendül fel, melyet verbunkos dallam és feszes ritmusú, ún. bokázó zár. Az első közjáték kicsit gyorsabb, a mesteri

hangszerelés szép példája: különleges hangszín a mély fekvésben játszó fuvola- és a kísérő ütőhangszerek használata. Ezt a rondóformai hagyományt a visszatérő főtéma követi, illetve a második közjáték. Végül, a rondó zárlata következik, amely hat táncdallamra épül. Még egyszer felcsendül a mű elejéről ismert ábrándozó klarinétszóló. A táncosok pedig rázendítenek a fergeteges ritmusra. Tóth Aladár (1898-1968) zenetörténész szerint ez a Kodály-mű a magyar nép „valóságos tündérkertjébe vezet el bennünket.” Mindkét estén szűnni nem akaró tapsvihar köszöntötte, ünnepelte a karmester Kobayashi KenIchirot és az általa vezényelt zenészeket. Felemelő élményben volt részünk. .

Harangozó Ágnes

A szeretet A szeretet lényegében nem érzés, vagy tartósabb érzelem, hanem tett, adás. Aki szeret, az jót tesz, vagy ad, amire a másiknak valóban szüksége van. Isten lényege a szeretet. Tehát adja magát a Fiúnak, aki lényegében egyenlő az Atyával, akit viszontszeret, a kölcsönös adás pedig a Szentlélek. Öröktől fogva ez történik az Istenben. A teremtéssel Isten létet adott az anyagvilágnak, és az angyaloknak. Ezen túl az embernek. Ő minden ember fogantatásakor lelket teremt az egyes emberi testbe. Ezentúl gondviselését, kegyelmeit adja, értelmi belátást, jóakaratú törekvést segít adott kegyelmeivel. Parancsait adja, hogy aszerint éljenek, s végcélt ad az őt szeretőknek, a neki engedelmeskedőknek, az örök életet. Ez mind a szeretet megnyilvánulása. Isten minden tettével kifejezi, megvalósítja az ember iránti személyes szeretetét. Az ember is szeret, mert életet ad az utódainak, táplálékot, gondoskodást, ruházkodást, otthont, védelmet, tanítást, gondolatokat a beszélgetésben vagy írásban, tanácsot, figyelmeztetést, példát, mintát az utánzásra. Figyelmet, ajándékot, türelmet, elfogadást, dicséretet, elismerést, bizalmat hitet, és reményt, ígéretet, hűséget, kitartást az ígéretben, ápolást, anyagiakat, és szellemi javakat, időt a sajátjából a másiknak, biztonságot, megnyugvást, segítséget, elviselést, türelmet, megbocsátást, lemondást, önmegtagadást, akár szenvedést is vállalva. Mindez szeretet, s jó, ha jó érzéssel párosul, mert az Isten jutalma az a szeretetért. Ezzel tanúsíthatja, hogy szereti az Istent, akinek ő a „szeretett gyermeke”. A szeretet bizony sokszor valaminek az elhagyása, lemondás valamiről. Szent Pál a korinthusiakhoz írt levelében a szeretetről így szól: „nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak.” Valójában tehát önfegyelem, az isteni törvények betartása. Mindezek egy ember pozitív erkölcsi vonásai lehetnek, amelyek akkor is nagy erkölcsi tettek, értékek, ha nem is kíséri semmilyen jó érzés őket. Az irgalmasság összes jó tetteiért Krisztus adja a jutalmat az ítéletkor. „Atyám áldottainak„ nevezi a jót cselekvőket, s nekik adja a világ kezdetétől nekik készített mennyek országát. „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta.” (Mt 25, 34)

Herpy György atya

8

A szabad akarat és a lelki egészség A lelki egészség fogalmának könnyebb megértését a lelki betegség meghatározása teszi lehetővé. Lelki betegségről akkor beszélhetünk, amikor a valósággal való adekvát kapcsolat részben vagy teljesen megbomlik. Az egyén cselekedeteit nem az aktuális környezet reális értékelése határozza meg, hanem a belsejében lejátszódó valóságidegen információ-feldolgozó folyamatok. Ennek következtében egy adott helyzetben cselekvési játéktere beszűkül, s reflexesen, automataként cselekszik, érez, gondolkodik. Az állapot mértéke és tartóssága határozza meg azt, hogy enyhe neurózisról, komolyabb személyiségzavarról vagy súlyos beszámíthatatlanságról beszélünk. A lelki betegségek beszűkítik az egyénnek azt a képességét, hogy cselekedeteinek másokra vonatkozó következményeit mérlegelje, tehát a szabadságot korlátozzák, sőt meg is szüntethetik. A lelki egészség tehát mindezektől való – soha nem teljes – mentesség, az akarat szabadságának épsége. De hogyan értelmezhető az ember cselekedeteinek szabadsága? Pontosabban, milyen értelmezési lehetőségek vannak? A szabad akaratot lehet tudományosan, ugyanakkor mégis leegyszerűsített módon szemlélni. E szerint minden egyes cselekedet okozat, melyet a múltból és a jelenből származó motívumok teljes mértékben meghatároznak, sőt a mélylélektan tanítása szerint e motívumok jelentős része nem is tudatos, hanem a gyermekkorból fakadó tudattalanba süllyedt erők következménye, tehát valójában szabad akarat nem is létezik. Ez az. ún. pszichológiai redukcionizmus, mellyel kéz a kézben jár a biológiai és szociológiai redukcionizmus, melyek szerint a biokémiai folyamatok, ill. a társadalmi hatások egyértelműen meghatározzák gondolkodásunkat és cselekedeteinket, vagyis szabadságunk látszólagos. Szemben áll ezekkel az az egyszerű, szubjektív, de nyilvánvaló és végső bizonyosság, ami mindannyiunk sajátja, hogy igenis van szabad akaratunk. Önmagunkat döntésre képes, felelős lénynek tételezzük. Az emberi együttélés, a jogrend alapját is ez képezi. Szabad akarat híján értelmét veszti az erkölcs és az igazságszolgáltatás. Hogyan hidalható át az az ellentmondás, ami a tudományos megfigyelés és állítás, ill. az egy és oszthatatlan ember ennek ellentmondó szubjektív bizonyossága között fennáll? Igaz, hogy az ember alá van vetve az objektív világ törvényszerűségeinek, mégis bizonyosan tudja, hogy konkrét cselekedeteit szabadon hajtja végre. Ennek oka az, hogy a szubjektum és a szabadság nem olyan valóságok, melyek az objektív, fizikai törvényszerűségek szerint működnek. A szabadságot, mely az akarat és az ész együttműködése, először a döntési folyamatban próbálhatjuk megragadni.

A döntések többsége az észben zajlik. Az ész kívül esik a kategoriális (az anyagi valóságokon belüli csoportokba sorolható) világon, a benne lezajló dolgok nem a világ leképezései az agyban, nem az objektív valóság pontos mintázatai, hanem saját sémája alapján, saját maga által konstruált, tehát nem konkrét valóság, vagyis teljes mértékben szubjektumunkhoz tartozik. E tény ellenére mégis beláthatjuk, hogy az észben lejátszódó folyamatoknak is oka van, ezért még nem állíthatjuk, hogy megragadtuk azt, aminek alapján kijelentettük, hogy konkrét cselekedeteinket valamiképpen mégis szabadon hajtjuk végre. Az ember döntését egy adott helyzetben azonban nemcsak a múlt és a jelen történései, tényei határozzák meg, hanem azok a lehetőségek is, amelyeket céljaink, törekvéseink jellemeznek. Nem pusztán bio-pszicho-szociológiai lény vagyunk. Olyan céljaink és törekvéseink vannak, melyek létezésünk tér-időbeli korlátait meghaladják. Jövőbe vetülő szándékaink feszegetik az ok-okozati összefüggések kereteit. Sőt, személy-létünk lényegét kifejezetten jövőre irányultságunk jelenti. (Martin Heidegger szavaival: „a lét önmaga előtt van”). A személy-mivolt egyik jellemzője önmaga meghaladása, transzcendálása térben és időben. Ezt teszi az, aki számos lehetőség (potenciális lét) közül egyet létbe hív. Ez viszont nem mást jelent, mint azt, hogy a konkrét cselekedetet megelőzi a szabadság mint annak lehetőségi feltétele. A szabadság tényleg létezik, de nem az egyes tettek által, hanem azokon keresztül valósítja meg önmagát, egyetlen aktusként. Ennek megértését Wittgenstein híres hasonlata teszi lehetővé az alany és a tárgy viszonyáról. E szerint a valóság és benne magunk észlelését, a szem és a látótér viszonya világítja meg, amely a reális és a transzcendens viszonyát érzékelteti. A látótér tárgyait szem nélkül nem gondolhatjuk el, ugyanakkor a szem nem része a látótérnek, a látótér viszont szem nélkül nem létezik. Ugyanez vonatkozik a szubjektum és a valóság viszonyára: A valóságot csak a szubjektív észlelővel együtt tudjuk elgondolni, aki ugyanakkor a konkrét valóságnak nem része, tehát nem írhatjuk le ugyanazokkal a fogalmakkal, amelyekkel a tárgyi valóságot. Az ember akaratszabadsága transzcendens valóságához tartozik és nem írható le olyan fogalmakkal, mint egyéb objektiválható tulajdonságai. Inkább irányt, célt, valaminek a végső, transzcendens horizontját jelenti. A szabadságnak ez a transzcendens irányú, a jövőbe vetülő szándék felől történő értelmezése annak azonban csak az első szintje. A szabadság magasabb szinten az elköteleződésben valósul meg. Az elköteleződésben a lehetőség szerinti lét gazdagsága a konkrét, reális, aktuális létbe fordul. Ez a megvalósulás, vagyis az elköteleződés azzal jár, hogy nemet mondok arra, ami nem tartozik a lehetőségeim birodalmába.

9

A szabadság véglegesség lesz abban az értelemben, hogy az, aki elkötelezte magát, nem akar más lenni, tehát nem oksági folyamatok láncolatán keresztül valósul meg. A szubjektum azonossága, változatlansága az örökkévalóságra való képességre utal, sőt azt magában rejti. A szabadság tehát végül is képesség az örökkévalóságra. Ahol pedig nincs szabadság, ott az önazonosság bizonytalan marad. A szabadság végső értelemben nem arra irányul, hogy ezt, vagy azt teszem, hogy mit választok a lehetőségek közül, hanem a szubjektum önmegvalósítására. Ilyen például az egyedi küldetés rendeltetésének megvalósítása, az élet értelmének felismerése. A jó, a szép, az igaz rejtett tudása. És ilyen a szeretet, mivel a szabadság, akárcsak a szeretet, csakis személyes kapcsolatban létezhet, ezért a szabadság, csak a másik szabadságának korlátai között valósulhat meg, így megköveteli a felelősséget. És a szabadság végül feltételezi a halálon túli létet, mert a halálra ítélt lét az élet végső értelmetlenségét jelenti, aminek alapján minden etikai norma elutasítható. A szabad akarat kérdését a lelki egészség, ill. betegség meghatározásával kezdtük tárgyalni. Ha a transzcendens szabadság képesség az örökkévalóságra, akkor az csakis a Lét, vagyis – számunkra – Isten végtelenségéből vezethető le. Ezért az a személy-mivolt lényegét képezi, amelyet a betegségekből következő személyes adottságok nem érintenek. Ebből a szempontból nincs különbség a zseni, és az agysérült gyerek között, mert kettejük végtelenhez való viszonya azonos. Az

akarat szabadságának oka nem a szerencsés génállományból fakadó intellektuális képesség, hanem az istenképiség. Iskolázottságunk, neveltetésünk, biológiai adottságaink a reális világ oldaláról korlátokat állíthatnak elénk, de a Lét felől, vagyis Isten felől szabadok vagyunk. Számos olyan korlátozó mechanizmust ismerünk, amelyeket a szabadság kifejeződésének akadályaként is meg lehet jelölni, mint amilyenek a mentális betegségek. Például az időhorizont beszűkülése, ami miatt a jövő létbe fordítása lehetetlenül el. Ilyenek a depressziók, a Lét kontrasztjai, melyek a Semmi felé terelnek, vagy az elköteleződéstől való irtózás, amely ma nagyon élesen és tömegesen jelenik meg. Viszont a tudomány neves képviselői közül is, mint például Viktor E. Frankl, vagy honfitársunk, Tringer László pszichiáter professzor felteszik a kérdést: nem lehetséges-e, hogy az akarat szabadságának beszűkülése nem a felsorolt betegségek következménye, hanem éppen fordítva? Akik a felnőtté válás során a lét örömét, az élet értelmét, önmaguk értékelését, a szeretetkapcsolatok formatív erejét nem ízlelhetik meg, azok megbetegednek. Ma a szabadság fogalmán a közgondolkodásban gyakorlatilag a társadalmi mozgástér terjedelmét értik, annak transzcendens, vagyis igazi vonatkozása nélkül. Érdemes lenne komolyan elgondolkodni a lelki betegségek növekvő számának okairól, és arról, hogy a gyógyulás és az egészséges hit összetartoznak. BL

Az elváltak és egyedülállók zarándoklata 2016. júliusában az Elváltak és Egyedülállók Közössége rövid zarándokútra indult. Első úti célunk a felvidéki Béla falu volt, majd visszafelé Esztergomban töltöttük a délutánt. Bitter Lajos, közösségünk vezetője előre megszervezte a muzslai plébánossal, Borka Iván atyával néhány muzslai és ebedi, hasonló élethelyzetben lévő testvérünkkel a találkozást. Megérkezésünk után a bélai, néhány éve felújított pompás kastély gazdagon berendezett tárgyalótermébe vezettek bennünket, ahol finom süteménnyel, kávéval és frissítővel kínáltak. Kávézás közben megismerkedtünk a hely és a kastély építésének történetével és a muzslai és ebedi plébánia jelenlévő tagjaival.

10

Béla falu IV. Béla királyunkról kapta nevét. A krónikák a 12. században már említik mint a dömsödi apátság birtokát. A település a viharos történelemben többször elpusztult és gazdát váltott. A 19. században a korzikai származású Baldacci (Baldácsy) Antal vásárolta meg, aki a birtokot bővítette, szépítette. A palota kápolnája alatt alakíttatta ki a család sírboltját. Az épület a 20. század elején az Ulmann-család birtokába került, akik a faluban iskolát építettek, és felállíttatták a máig meglévő Szent Kristóf emlékkeresztet. A második világháború után a kastély ugyanarra a sorsra jutott mint a legtöbb közép-európai birtok, egyházi és világi palota. A közelmúltban a végleges pusztulást megelőzendő, az Ulmann-család leszármazottai Ilona és Matthias von Krokow visszavásárolták és megmentették az utókornak az épületet és a körülötte lévő pompás parkot. 2008 óta szállodaként és rendezvények helyszíneként üzemeltetik, a család felügyeletével. A kastélyt elhagyva a felújítás alatt lévő kápolnában Iván atya vezetésével adoráción vettünk részt, majd az altemplomban megtekintettük a Baldácsy család kriptáját. A bélai látogatásra tervezett idő gyorsan elrepült, sietnünk kellett Esztergomba, ahol a Keresztény Múzeumban már vártak minket, hogy végigkalauzoljanak az állandó kiállítás termein. A Simor János érsek által létrehozott legnagyobb

hazai gyűjtemény megtekintését mindenkinek ajánljuk, nem csak az egyedülállóknak. A Szent Adalbert Központban elköltött ebédet követően egyházmegyénk Főszékesegyházának, a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Bazilikának lenyűgöző, monumentális belső tereit csodáltuk, miközben J. Liszt Ferenc: BACH fantázia és fúgája hangzott, s kísért minket az altemplomig, ahol Mindszenty bíboros sírjánál álltunk meg egy rövid imára és elmélkedésre. Az altemplomból kiérve, tekintettel az előrehaladott időre, választanunk kellett, hogy a bazilika kupolájába menjünk-e fel vagy a Babits Emlékházat tekintsük meg. Az utóbbit választottuk, amelyről kiderült, hogy olyan magasan van, mint a templom kupolája. Dante Isteni színjátéka magyarra fordítójának egykori nyaralójában (a fordítás honoráriumából vásárolta a nyaralót), érdekes részleteket ismertünk meg a költő és kortársai életéből. Hazatérve úgy éreztük, hogy az élmények és az együtt eltöltött idő hozzájárult gyógyulásunkhoz, az oly nehéz megbocsájtáshoz, és lehetőséget adott egy új felvidéki kapcsolat megalapozására is. Hálásak vagyunk a Jóistennek közösségünkért, és köszönetet mondunk a plébániának azért, hogy ehhez hátteret biztosít.

Forgács Katalin, Gulyás Judit

TEMPLOMNYITÁS ÉS BÚCSÚ ÜNNEPE 2016. augusztus 13-15 triduum Augusztus 13. 16 óra: lelki előkészület Bábel Balázs érsek atya vezetésével Augusztus 14. 18 óra: Dr. Erdő Péter bíboros főpásztor szentmisét mutat be és megáldja a felső, és a feltárt altemplomot Augusztus 15. 10 óra: Nagyboldogasszony-napi ünnepi búcsúi szentmise Bíró László püspök atya vezetésével, melyen kiszolgáltatjuk a betegek kenetét. A 18 órakor kezdődő szentmisén felhangzik Schubert: G-dúr miséje. Ezen a napon egész napos szentségimádás lesz, amelynek végén 17 órától rózsafüzért, majd litániát imádkozunk a Szűz Anya tiszteletére

MISERENDÜNK 2016. augusztus 16-tól

Belvárosi Nagyboldogasszony Főtemplom

Szent Mihály Templom

Vasárnap:

10 20.30

Vasárnap

12 16

Hétköznap:

17

Hétköznap

16

11

A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI 2016. augusztus-szeptember

• Augusztus 13-án 16 órától lelki előkészület a templomáldásra

• Augusztus 14-én 18 órakor szentmise és a templom megáldása

• Augusztus 15-én templomunk búcsúünnepe 10 órakor szentmise és a betegek kenetének kiszolgáltatása 18 órakor szentmise, benne Schubert G-dúr miséje. Egész napos szentségimádás

PESTI FŐTEMPLOM Spirituális közösségi lap II. évf. 20. szám A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia lapja Kiadja: a Belvárosi Főplébánia Felelős kiadó: Dr. Osztie Zoltán

• Szeptember 2-án, pénteken beteglátogatás, áldoztatás • Szeptember 6-án, kedden, 18 órakor az elváltak és

Szerkesztő: Bitter Lajos

egyedülállók szentmiséje és találkozója

• Szeptember 4. Karitász jubileumi szentmise • Szeptember 9-10-11 családos lelkigyakorlat • Szeptember 15-től rendszeres felnőtt katekézis • Szeptember 12-17 Velencei zarándoklat

Munkatársak:

Kovács E. Gellért Herpy György Forgács Katalin Gulyás Judit Harangozó Ágnes Kovács István

• Szeptember 15-16-17 Katolikus Társadalmi Napok központi rendezvényei

• Szeptember 24. Szent Gellért kisbúcsú • Szeptember 27. A Turisztikai Világnap 2016. központi

Lektorálta:

rendezvényei Faga-Nagy Mária Szerkesztőség:

Lelki segítségnyújtás, támogatás Mindannyiunk életében előfordulnak olyan helyzetek, melyekben a meghallgatás, közös, együttérző gondolkodás ad lehetőséget arra, sőt, szükséges ahhoz, hogy az előttünk álló nehézséggel megküzdjünk, életutunkon előbbre jussunk, hitünkben erősödjünk. Ehhez adunk segítséget egyénileg és csoportfoglalkozás keretében.

Budapest 1056 Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108

E-mail: [email protected]

Jelentkezés a 30 591 2601-es telefonon, hétfőn 9-12, és szerdán 14-17 óra között.

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia 1056 Budapest Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected] Irodaszolgálat: hétfő - szerda - péntek 9 -12; 15.30 - 17.30 Irodavezető: Rochlitz Kinga