PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP

PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP

II. évf. 19. szám

2016. május 15. Pünkösd

Tartalom •Lelki ajándékokirgalmasság gyakorlása •Jöjj Szentlélek! •Pünkösd az Irgalmasság évében •A nagy imaórák felépítése •Teréz anya szentté avatása

•

•Pasztorális megtérés •A Szentlélek művei •Zarándoklat az Irgalmasság évében •Ciffra György fesztivál •Éld a Húsvét örömét •Programjaink

BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA 1056 Budapest, Március 15. tér 2. T: 318 3108 [email protected]

Lelki ajándékok – irgalmasság gyakorlása Az ember „lelkes lény”, akinek létéhez tartozik, hogy törődjön testével-szellemével-lelkével egyaránt. Ebben sincs magára hagyatva; nemcsak emberi segítségre támaszkodhat, hanem Isten támogatására is számíthat. A Szentlélek ajándékai ennek kézzelfogható bizonyítékai. Az irgalmasság évében nagy lehetőség átelmélkednünk: hogyan hasznosíthatjuk ezen isteni adományokat. A következőkben – reményeim szerint – igazolni tudjuk, hogy a szeretet gyakorlásában, mely az irgalmasság cselekedeteiben valósul meg, a Szentlélek ajándékai segítenek. Ez logikus is az isteni üdvrendet tekintve, hiszen a Szeretet köteléke, a Szentlélek mi mást akarhatna előmozdítani, mint a szolidaritást, az Isten Országának kibontakozását, a szeretet rendjének erősödését. Hogyan tartoznak hát össze adományok és az általuk ösztönzött cselekedetek? Szentlélek ajándékai 1. Bölcsesség 2. Értelem 3. Tudomány 4. Tanács 5. Erősség 6. Jámborság 7. Istenfélelem

Az irgalmasság cselekedetei Bűnösöket meginteni Szomorkodókat vigasztalni Tanítani a tudatlanokat Kételkedőknek jó tanácsot adni Megbocsátani az ellenünk vétkezőknek A bántalmakat békével tűrni Élőkért és holtakért imádkozni

A felsorolásból is jól látható, hogy az Egyház véghetetlen tudása és tapasztalata, mely részben a kinyilatkoztatásból, részben a megélt életből származik, mennyire a valóság talaján áll. Egyszerűen a mindennapjaink gyakorlata. Nem a hitetleneké, hanem akik valóban elfogadták Isten ajándékát és azt kamatoztatják is kapcsolataikban. 1. Mennyire rászorulunk a testvéri szeretet figyelmeztetésére. Csak a gőgös ember hiszi azt, hogy mindenben igaza van, és mindent jól csinál. Vele nincs mit kezdeni. Ám a bölcs elfogadja az intést, a figyelmeztetést. A kérdés az: milyen jogon inthetünk meg mást? Nem éppen ez az elfogadhatatlan önelégültség? Semmiképpen nem, hiszen nem a magunk bölcsességét hirdetjük, hanem Isten bölcsességét, amely ugyan oktalanság a világ szemében, nekünk azonban Isten ereje (ahogy Szent Pál mondja) 2. Ide kapcsolódik a valódi tudás, amely nemcsak tévelygéseinkben ad világosságot, hanem eligazít az egyre bonyolultabbá váló világunk szellemi, erkölcsi, társadalmi zűrzavarában. Tanításra van szükségünk: egy a ti tanítótok: Krisztus. Ő oktat minket tudatlanokat, s nyomában mindazok, akik az ő küldetésében részesülnek (papok, tanítók, szülők). Megint csak az ostoba ember gondol magáról túl sokat, a széles látókörű tanulni akar, s keresi a Mestert. 3. Bármennyire is tágas horizontban gondolkozik valaki, vannak élethelyzetek, amikor túl közel vagyunk a magunk világához, gondjaihoz, így nehezen látunk ki belőlük. Szükségünk van valakire, aki más megvilágításba helyezi a dolgokat és képes a dilemma helyzetet föloldani. Értelmes emberben van alázat is, mely arra ösztönzi, hogy tanácsot kérjen nálánál tapasztaltabbaktól, hozzá képest elöljáróktól. 4. Adódik, hogy mégis kudarcot vallunk, és sikertelenségünk szomorúsággal tölt el. Ilyenkor van szükségünk az értelem ajándékára, melyen keresztül a Szentlélek megmutatja a történések értelmét. Mindez, ami az életünk része lett, javunkat, üdvünket szolgálja. S ha pillanatnyilag szomorúsággal tölti el az átélt élmény, végső soron része Isten atyai tervének. 5. Az isteni irgalom kiteljesedése, melyet nekünk is tovább kell adnunk: megbocsátani az ellenünk vétőknek. Isten nem bűneink szerint bánik velünk, hanem nagy irgalmassága szerint. Tárt karokkal hazavár minket atyai megbocsátással. Ehhez kell valódi bátorság és erő. Nem az nagy, aki erőszakos, aki üt, sebez, legyőz. Hanem, aki meggyőz, aki megállja, hogy ne a bosszú háborúsága pusztítson általa is. 6. Sőt még ennél is tovább megy Isten Jézusban. A bántalmakat, melyek felfoghatatlan igazságtalanságokként érik, tűri kiengesztelődött szívvel. A béke ugyanis az Isten által akart rend nyugalma. Ez a rend pedig Isten és ember, ember és ember kiengesztelődött szeretet-egysége. Ezért nem a szembenállás, sebeink kivetítése ez másokra, kiegyensúlyozatlanságaink áthárítása a környezetünkben élőkre, Isten terve. Ellenkezőleg! Az eredeti „paradicsomi” állapot, melynek helyreállításában közre kell működnünk! 7. Végül azt mondhatnánk, hogy a „paradicsom” csak mese, vágyálom, metafora. Olyan elérhetetlen ábránd, mely után az emberiség kollektív tudata áhítozik, de úgysem érhető el, jobb, ha belátjuk: bele kell törődnünk abba, hogy a háború, a szembenállás, az erőszak, az ember életének kerete. A hívő ember erre a rezignált, rosszabb esetben cinikus vélekedésre nemet mond. Realista, aki tudja, hogy önerőnkből győzni nem tudunk. De éppen itt van a hit jövőt adó reménye: Istennek minden lehetséges. Az is, hogy az örök béke honát újjáteremtse, és minket abban részeltessen. Ezért imádkozunk élőkért és holtakért könyörögve. Ebből a teljességre egyáltalán nem törekvő kifejtésből is látszik, hogy életünk legfontosabb kérdéseit és területeit érintik az összetartozó párok. Az irgalmasság cselekedetei teszik emberhez méltóvá életünket. Ebben pedig maga Isten siet segítségünkre.

Zoltán atya 2

Jöjj Szentlélek!

Régebbi korokban az emberi élet és alkotás szempontjából fontos értékeknek vallási gyökerük volt, a vallás pedig szorosan kötődött a természethez. A világot isteninek mutató, az embert lenyűgöző természet ilyenformán bizonyos értelemben az embert magához láncolta. Ezt a béklyót éppen a kinyilatkoztatás törte át azáltal, hogy olyan Istent mutatott meg, aki önálló, független, transzcendens és teremtő hatalom, és aki a teremtésének is önállóságot adott. Mindenhatósága éppen abban nyilvánul meg, hogy a teremtett természetet az ember kezébe adta. Az ember természetfeletti uralmának újkori növekvő mértékével, a természeti környezet öntörvényűségének elismerésével azonban a vallási gyökerek elhalványultak: a lét közvetlen vallásos tartalma, értéke háttérbe szorult. Úgy tűnik tehát, hogy a kinyilatkoztatás, mely a világ világias szemléletét lehetővé tette, egyben a vallás térvesztését jelenti. A világ szakralitása elhalványult, a dolgok profanizálódtak, racionális úton, technikailag uralhatók. Az ember és életének fontos tényezői, a gyermek védtelensége, a nő sajátos női mivolta, az időskor tapasztalatai és gyengesége, az ember végesség-tudatának jelentősége elvesztették metafizikai, a létezéshez közvetlenül kapcsolódó értelmüket. A születés egy új egyed megjelenésének, a házasság jogi procedúrának, a halál egy eseményegyüttes befejezésének tekinthető. Isten azzal, hogy teremtésének önállóságot, egyben az embernek hatalmat adott. A hatalom sajátosan emberi jelenség, amelyről csak akkor beszélhetünk, ha adott az a valóság, amely képes kilépni a természet közvetlen összefüggéseiből és szabadon rendelkezni vele: vagyis az emberi szellem. Az emberi szellem lényegünkhöz tartozik, mely nélkül nem beszélhetünk emberi mivoltról. A szellem teszi lehetővé azt, ami kezdettől fogva jellemző ránk, vagyis a természet hasznos, jó célból történő módosítását. A legújabb korig ez úgy történt, hogy

az abba való beavatkozás követte azokat a lehetőségeket, amelyeket maguk a dolgok kínáltak fel, mint ami saját természetüknek megfelel. Mára az emberiség új korszakába lépett, amelyet globalizált, technokratikus paradigmának (minta, tudományos elvrendszer) nevezünk, amelyről Ferenc pápa – Romano Guardini nyomán - a Laudato si’ c. enciklikájában ír. Ennek fő jellemzője az, hogy az embernek a tárgyhoz, az anyaghoz való viszonya kifejezetten olyan uralkodási, birtoklási, átalakítási technikává vált, amellyel a tárgyból kényszerítő erővel mindent kinyerhet, amit csak akar. Ez pedig azt jelenti, hogy az ember és a dolog már nem barátok, hanem szembenálló felekké váltak. Ebből származik a végtelen, korlátlan növekedés hamis eszméje, amely szerint az energia és a tartalékok kimeríthetetlen mennyisége áll rendelkezésre, azok gyorsan megújíthatók, és a természet manipulálásának kedvezőtlen hatásai problémamentesen kiküszöbölhetők. Utóbbi állítás a fenntartható fejlődés ideológiai megalapozását hivatott alátámasztani. Megtörtént a tudomány és technika módszertanának és célkitűzéseinek a társadalom működésére való átültetése is, ami egyes hatalmi csoportok érdekeinek megfelelő, felépítendőnek tekintett társadalmi berendezkedésre irányul. Jelenleg ez a paradigma gyakorol uralmat a gazdaság és a politika felett. Szó szerint gyakorol, mert elméleti, és főleg erkölcsi megalapozását már elvesztette. Oszlopai, „hitvallása” a nyereség maximalizálása, a piac önszabályozó szerepe és a pénzhatalom dominanciája. Az ember természethez való technokratikus viszonyának társadalomra átültetett gyakorlatában végül maga az ember válik tárggyá, mivel az anyaghoz hasonló módon saját magát manipulálja. Ennek technikai feltételei már jórészt adottak. Konkrétan a technikai, információs, gazdasági és politikai hatalmat gyakorlók tehetik ezt, mégpedig olyan hasznos, sőt lelkesítő technikai teljesítmények mellett, amelyek az emberi életet valóban többé, jobbá is teszik, és a betegségeket gyógyítják. Ma már nem egészen igaz az az eddig evidenciának tartott mondás, hogy az egészség, legalábbis bizonyos értelemben, nem vásárolható meg. Mindezek pesszimizmusra is okot adhatnak. Felidézhetjük Immanuel Kantnak a francia forradalomhoz és a felvilágosodáshoz fűzött reményét, melyben a földre elérkezett Isten országát vizionálta. Ezt tették a liberális piacgazdaság főideológusai is „a történelem vége” elnevezéssel. Kant, látván a francia forradalom „eredményét”, már négy év múltán visszavonta állítását, sőt arra a nagyon súlyos belátásra jutott, (amit a Das Ende aller Dinge c. könyvében fejtett ki), és ami ma az ember hatalmában lévő konkrét fizikai képességgé

3

vált, hogy a történelemnek van egy negatív kifutási lehetősége is. Az isteni világ béklyóját feltörő, és azt tárgyként, de teremtésként kezünkbe adó kinyilatkoztatás azonban nem engedi meg, hogy pesszimizmusba süllyedjük. Megvan a képességünk és lehetőségünk arra, hogy a történelmi folyamatoknak is jó irányt szabjunk. Minden okunk megvan az optimizmusra akkor, ha tudjuk, és annak megfelelően élünk, hogy a történelem vége Jézus feltámadásával valóban elérkezett. Az ember

mindig és mindenütt teljes és boldog, igazságos és jó életre vágyik, amely tökéletesen ki tud bontakozni, meg tud érlelődni, és amelyet a halál nem fenyeget. Uticélja tehát Isten maga, az Ő teljessége, amelyet már a feltámadott Jézusban el is ért. A „kimeríthetetlen” fogalom a természettel nem, csak egyedül Istennel kapcsolatban értelmezhető.

Isten életének kimeríthetetlen forrása bennünk van: Ő a Szentlélek Az ember az igazságra szomjazik. Az igazság nem birtokolható, mert személy. Ezért nem „ránkragad”, hanem találkozik velünk. „Kézzelfoghatóan” megjelent a történelemben, és Pilátus előtt állt, amikor ő azt kérdezte: „Mi az igazság?” Aki megadja nekünk a felismerést, hogy Ő az igazság: Ő a Szentlélek Aki segítségünkre jön, mellettünk áll a megismerés útján, bevezet minket a teljes igazságba, megadja nekünk az isteni dolgok megértését és átformálja a szívünket: Ő a Szentlélek Aki a világ elvilágiasodásán keresztül vezet a kinyilatkoztatás mélyebb megértésére: Ő a Szentlélek Aki a Szentírás keletkezésének tudományos vizsgálatán keresztül is csodálatosan felragyogtatja az igazságot: Ő a Szentlélek Aki ezt mondja: az Isten Atya, Szeretet, vár rád, szeret téged, jót akar neked: Ő a Szentlélek BL

Pünkösd az irgalmasság évében A Szentlélek eljövetelével beteljesedett Krisztus Urunk igérete: „Én pedig kérni fogom az atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az Igazság lelkét, aki mindörökké veletek marad.” (Jn 14,16) Mérhetetlenül nagy szükségünk van égi segítségre a nemzet sorsának megújulása érdekében. Feladatunk egy igazságos és egymás önzetlen segítésén alapuló, boldogabb jövő felépítése. Szent II. Pál pápa mondotta: „A nemzet csak akkor remélhet egy jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.” Ezt a saját erőnkből képtelenek lennénk megvalósítani. Ehhez kaptuk meg a Szentlélek életadó ajándékait. Az isteni irgalmasság jubileumi szentévének áldott kegyelmi többlete is hozzásegít ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk azt a folyamatos küldetést, amelyet 2000 éve az apostolik kaptak, és amely mindannyiunk kötelessége: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden nemzedéknek.” (Mk 16,15) Pünkösd ünnepén örömmel telt szívvel adunk hálát az Életadó Lélek eljöveteléért. Induljunk hát reményteljes lelkesedéssel feladataink megvalósítása elé. Krisztus a jövőnk, övé a végső győzelem!

Dr. Szűcs Gizella

4

A nagy imaórák felépítése Minden zsolozsmaóra ugyanazzal a bevezető fohásszal kezdődik: Isten, figyelmezz segítségemre. Uram siess megsegíteni engem. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Amen. Alleluja (Nagyböjti időben: Dicsőség neked Urunk, örök dicsőség Királya). Isten segítsége nélkül még imádkozni sem tudunk. A Szentlélek kiáltja bennünk: Abba, Atya. Ezért kérjük először azt a kegyelmet, hogy az Úrral kapcsolatba léphessünk, és azonnal dicsőítjük is Őt a gyors meghallgatásért. Ezek után azonban az imaórák felépítése különböző módon alakul. A liturgikus nap két sarokkövének mondható vesperásban és laudesben öt zsoltár követi a bevezetést. Plébániai gyakorlatban ezt lehet háromra csökkenteni. A római zsolozsma ősi szabálya szerint egy hét alatt mind a 150 zsoltárt el kell imádkozni, mégpedig az első 108 zsoltárt a matutinumban és laudesben, a többit a vesperásban. A napközi kis hórák és a kompletórium zsoltárai minden nap azonosak. De a laudes zsoltárai között is három állandó: az első helyen hétköznap és nagyböjt vasárnapjain az 50. zsoltár áll, hogy a napot bűnbánatban megtisztulva kezdjük; vasár- és ünnepnapon, valamint a húsvéti idő minden napján pedig a 92. zsoltár. A harmadik helyen két reggeli zsoltárt vonunk össze: a 62 –est és a 66 – ost. Az ötödik helyen a zsinagógai gyakorlatból örököltük az utolsó három (148, 149, 150), dicsőítő témájú zsoltár összevont imádkozását. Bizonyára ezt imádkozták húsvét reggelén is az Úr sírjához igyekvő kenetvivő asszonyok is. A második helyen naponta változó zsoltár van, a negyedik helyen pedig egy szintén naponta változó, zsoltárhoz hasonló ószövetségi eredetű imádság, a kantikum. Egyszerűsített formában az első három zsoltárból kiválaszthatunk egyet, az összevont zsoltárokat pedig felváltva imádkozhatjuk.

A vesperás zsoltárbeosztása lényegesen egyszerűbb, mert itt folyamatosan imádkozzuk a zsoltárokat a 109 – től elkezdve, naponta öt vagy három zsoltárt végezve, és kihagyva azokat, amelyek már szerepelnek más imaórákban. A nagyobb ünnepeknek saját, tematikusan válogatott zsoltárai vannak. Minden zsoltárhoz tartozik egy saját antifóna (keretvers), mely lehet a zsoltár egyegy kiemelt sora, de lehet az ünnephez kötődő más szentírásai vagy egyházi szöveg is. Az antifóna dallama határozza meg azt is, a nyolc tónus közül melyikben énekeljük a zsoltárt. A zsoltározás után a zsolozsma vezetője elénekli a kapitulumot (rövid szentírási olvasmányt), majd a himnuszt énekeljük, versszakonként váltakozva az előénekesekkel. Az átvezető verzikulus (vers) készíti elő az imaóra csúcspontját, az újszövetségi kantikumot, mely a laudesben mindig a Benedictus (Zakariás hálaéneke), a vesperásban a Magnificat (Szűz Mária hálaéneke). Az imaórát a vezető által énekelt napi főkönyörgés zárja, valamint a minden imaórában azonos záró fohász: Mondjunk áldást az Úrnak. Istennek legyen hála. A zsolozsmaóra utolsó két fohásza a halottakért, illetve a távollévő testvérekért szól, azoknak is juttatva az imádság kegyelmi gyümölcseiből, akik nem tudtak rajta fizikailag résztvenni, de kegyelmileg kapcsolódnak az Egyház misztikus testéhez és részesülnek annak minden javában. A nagy hórák megkoronázását adja a Mária antifóna, mely időszakonként változó: ádventben és karácsonyi időben az Alma Redemptoris (Üdvözítőnk Édesanyja), február 2-től húsvétig az Ave Regina coelorum (Mennyországnak Királynéja, angyaloknak szent Asszonya), húsvéti időben a Regina coeli (Mennynek Királyné Asszonya), évközi időben pedig a Salve Regina (Mennyországnak Királynéja, irgalmasságnak szent Anyja).

P. Kovács Ervin Gellért O.Praem. Szeptember 4-én avatják szentté Teréz anyát Teréz anya szentté avatási szertartását Rómában tartják majd a Szent Péter téren, a szentmisét Ferenc pápa mutatja be az irgalmasság szentéve önkénteseinek jubileuma keretében. A szentté avatás dátuma a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója halálának évfordulójához kötődik. Teréz anya 1997. szeptember 5-én hunyt el az indiai Kalkuttában. Agnes Gonxha Bojaxhiu 1910-ben született Szkopjéban. Tizennyolc évesen felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Innen hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Darjeelingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti tiszteletből választotta.1948ban vetette le a Loreto nővérek ruháját. Fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. A Szeretet Misszionáriusai rend 1950 októberében kapta meg a jóváhagyást, majd 1965 februárjában pápai jogú társasággá lett. Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. 1997. szeptember 5-én halt meg. 2003. október 19-én avatta boldoggá II. János Pál pápa.

5

Pasztorális megtérésre van szükség Az „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítás megjelenése után, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottsága szervezte találkozón a résztvevők a paradigmaváltás lehetőségeit vizsgálták. A Szentatya Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítása megpezsdíti a szolgálatot – mondta Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke a családpasztorációs papi találkozó kezdetén. Az Amoris laetitia ugyanabban a szemléletben fogant, mint Ferenc pápa püspököknek szóló beszéde a philadelphiai családkongresszuson: a család nem gondok forrása, ezért mondandónkat ne a panasz, a bajok ecsetelése határozza meg, hanem Isten áldásának bizonyítékaként beszéljünk a családról – kezdte előadását Bíró püspök. […] Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent II. János Pál pápa a pasztorációs feladatokat tekintve a család prioritását hangsúlyozta, Ferenc pápa pedig a család teológiai, pasztorális gondolkodásunkba való integrálását szorgalmazza. A családreferens püspök szerint a világ az egyház szolgálatában fordulatot vár. Pasztorális megtérésre van szükség, mely az irgalmasság logikájára épül – hangsúlyozta. A család evangéliuma valóban örömhír, így az egyház igehirdetését örömteli üzenetként kell megfogalmaznia. Tudunk a nehézségekről, a krízisekről, de az egyháznak van válasza, van örömteli válasza – hangsúlyozta Bíró László Ferenc pápát idézve. Tudjuk, mi az eszmény, és tapasztaljuk a valóságot – e kettősség tudata hatja át Ferenc pápa apostoli buzdítását, ahogy az a feszítő ellentét is, hogy időtálló tanításunk van, de benne élünk az időben, így nem lehetünk immunisak a világ problémáival szemben – fogalmazta meg Bíró László azt a szembenállást, ami a Szentatya gondolkodását is meghatározza. Ferenc pápa a megkülönböztetés eszközével él – mondta a püspök. Ez nem a kisebb rossz választását jelenti, hanem azt a szemléletet, amit már XXIII. János sokszor idézett mondata is közvetít: egyszerre kínáljuk fel az irgalmasság gyógyírját és mutassuk fel az igazság fáklyáját. A családreferens püspök előadásában az egyes fejezetek mentén ismertette a Szentatya megjelent apostoli buzdítását, kiemelve, hogy sok évre iránymutató dokumentumot kaptunk a pápai írásban. Milyen újdonságot hoz ez az apostoli buzdítás? – tette fel a kritikusok kérdését Bíró László. Válaszában a nyelvezet megújításáról, az embereket elválasztó kommunikációs falak lebontásáról szólt. A Szentatya azt keresi, hogyan tudunk a tartalmainkat megőrizve kommunikálni, hogyan tudunk inkulturálódni a modern kultúrába, nem feladva magunkat. Ez az inkulturáció a helyi

6

egyház, a lelkipásztor önállóságára és felelősségére is figyelmeztet. A buzdítás lényeges eleme a dialógusra való készség: legyen mindig párbeszéd, ha megszólalunk. Így Ferenc pápa párbeszédet folytat az elődökkel, a családokkal foglalkozó szakemberekkel, az egész világgal. […] Az Amoris laetitia tartalmi ismertetését követően Tomka Ferenc előadásában a most megjelent dokumentum által felvetett, valamint a családokkal foglalkozó tavalyi szinódus során tárgyalt konkrét kérdéseket és megoldási javaslatokat helyezte a középpontba. Mi a pasztoráció feladata? – tette fel a kérdést az előadó. Tomka Ferenc szerint el kell távolodni a klerikális, papközpontú egyháztól, és a családokat kell felkészíteni arra, hogy meg tudják szervezni a plébániai életet. […] A meghallgatás és kísérés művészetét tanulni kell. Ismerni kell például azt a nyelvet, amit az emberek használnak. Olyan jelenségekkel állunk szemben – így például a pornográfia terjedése –, melyekre nem vagyunk felkészülve, holott – a pszichológia tapasztalata szerint – aki először szól egy témában, annak van a legnagyobb hatása. Így nekünk, papoknak – hangsúlyozta Tomka Ferenc – előbb kellene szóba hoznunk egyes témákat, mint például ahogy a gyermek arra rákérdez. „Ki kell lépni a prüdériából, és isteni látásra kell szert tenni a szexualitás terén” – fogalmazott a házasságra való tiszta készülést tárgyaló Biztos út című könyv szerzője.

Meg kell találnunk II. János Pál pápát követve, hogyan tudunk a szexualitásról azt a szentségbe felemelve beszélni. […] Bíró László kérdésünkre elmondta, az Amoris laetitia pasztorális dokumentum, mely szeretné feloldani azt a szembenállást, amit az eszmény és a valóság között tapasztalunk. Az evangélium magvait mindenütt észre lehet venni. Amikor a jegyespár az egyházhoz fordul, azt kellene hallaniuk, hogy „szépek vagytok, örülünk nektek, a ti örömötök a mi örömünk is”. Az öröm hangsúlya nem olcsó eufória. Az örömnek ugyanis van oka: Isten szeretete nem fogyatkozik meg. A szenvedések ellenére a kereszténység az örömhír hirdetéséről szól, Krisztus kereszthalálát a feltámadás fényében kell látnunk. Ferenc pápa ezt

az örömet közvetíti amellett, hogy látja a nehézségeket – hangsúlyozta a püspök. Minden életállapotnak, a papi és szerzetesi hivatásnak is lényeges része, hogy az örömet megtaláljuk. Az örömteli család evangelizál, az örömteli léttel tudunk előrejutni – idézte Bíró László Ferenc pápát. Ha Krisztus van a középpontban, megvan az okunk az örömre. Az irgalmasság gyógyírja nem mossa el az igazságot, hanem közbeiktatja a megkülönböztetés ajándékát. Ez a Lélek sugallatára való odafigyelés. Az irgalmasság logikája szerinti családpasztoráció értelmében Isten vezetésére figyelve kell szolgálni a családot – fogalmazta meg. […] Forrás: Magyar Kurir

A Szentlélek művei bennünk Ki vagyok én? Egyedi, megismételhetetlen személy. Páratlan kincs. Isten teremtménye, akit Apám és Anyám közreműködésével hívott a létbe és teremtett belém halhatatlan szellemet: egyén, értelmes, és szabad akaratú személy vagyok. Mi vagyok én? A keresztség óta az Atya Isten gyermeke, a Fiú Isten testvére, és a Szentlélek Isten temploma vagyok. -a Fiú Isten által a bűnbeesettségből, elveszettségből, kárhozatra méltóságból megváltott vagyok -a Szentlélek által újjászületett s teljes bűnbocsánatot nyert ember vagyok. -a Szentlélek által az atya egyszülött fiában fogadott gyermek vagyok, akiben mondhatom „Abba”, „Atya”. A bűn szolgaságának lelke helyett a fogadott fiak lelkét kaptam. Ha Isten gyermeke vagyok, Krisztus társörököse vagyok .„Ha Krisztussal együtt szenvedünk, vele együtt meg fogunk megdicsőülni.” Az örökösnek joga van a mennyei boldogságra, az isteni dicsőségre. Krisztus titokzatos testének tagja vagyok, az Egyház tagja lettem, jogom van a Szentlélek által létesült szentségek kegyelmeire: -

a keresztség szentségében nyújtott megszentelő kegyelemre, amely megadja az összes bűnök eltörlését a bérmálásra, melyben a Szentlélek önmagával tölti el a bérmálkozót, hogy Krisztusnak felnőtt apostola legyen. - az Eukarisztiára, amelyben a miséző pap által a Szentlélek változtatja át a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé az Oltáriszentségben, hogy az áldozóban növelje a hitet, reményt, és szeretetet. - a szentgyónásra, melyben visszanyerjük az elvesztett megszentelő kegyelmet - a betegek kenetére, melyben a Szentlélek erejét kapja a megkent, hogy Krisztussal együtt szenvedjen, és gyógyuljon. A Szentlélek Isten temploma vagyok. A Szentlélek a krisztusi képmásiság kialakítását segíti bennem ajándékaival, az értelemre és az akaratra ható lelki kegyelmekkel: A bölcsesség segít felismerni a legnagyobb érték, az Isten és emberszeretet szolgálatát. Az értelem segít eligazítani a dolgok fontossági rendjét, hogy sok jót tehessünk. A jó tanács ajándéka segít a nehéz helyzetekben eligazodni és az Istennek tetszőt választani. A lelki erősség segít a felismert jóban való állhatatos kitartásban. A tudomány kegyelme segít hitünkben való alapos elmélyedésben és megszilárdulásban. A jámborság adományai a vallásos élet buzgó gyakorlatában segít. Az Istenfélelem ajándéka erőt ad, a bűnök elleni küzdelemben és segít az életszentség útján Isten minden indításának engedelmeskedni. Mindezt a Szentlélek úgy segíti, hogy ” bennünk, helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal szüntelenül imádkozik, és aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. (Róm. 8, 27)

Herpy György atya 7

Zarándoklat az Irgalmasság évében Húsvét hatodik hetében ötnapos déllengyelországi zarándoklaton vettünk részt Leányfalu, Pilisszentkereszt plébániájának szervezésében. Annak tudatában készültünk, hogy a zsolozsmás, rózsafüzéres, szentírásos, imádságos elmélyülésekkel kísért út lelki élményekkel tölt majd el bennünket. Ebben bizton számíthattunk Szalai Zoltán plébánosra és a lengyel domonkos szerzetes Andrzej atyára, valamint idegenvezető kísérőnkre Fischer Istvánra. Hétfőn korán délután a lengyel határ átlépése után Orawka (Kisárva) falu Keresztelő Szt.János kápolnájában szentmisén vettünk részt. Udvarhelyi Nándor: Magyar Szentek temploma c. könyvéből tudhattunk erről a sokáig ismeretlenség homályában rejtőzködő templomról. A fatemplomot 1711-ben teljes felületén gyönyörűen kifestették. A magyar szenteket Hevenesi Gábor – Régi magyar szentség c. 1692-ben megjelent könyvének képei szerint ábrázolták. A falakon 52 magyar szent látható, ami az év 52 vasárnapjára utal. Keresztelő Szent János életét nagyméretű képeken követhettük végig. Ritkaság az itt látható Tízparancsolat képsorozata, amely falusi képekben magyarázza és mutatja a Tízparancsolat megszegésének példáit. Kedden Krakkó dominikánus templomát, kolostorát, Andrzej atya otthonát, és a prédikáló rend oltárra emelt szentjeit ismerhettük meg. Ezt követően a Szent Domonkos Kápolnában volt a szentmisénk. A közös könyörgésnél imáinkat papjaink és zarándoktársaink fogalmazták meg. Megismerhettük a kolostor kerengőjét is, falain hatalmas festmények ábrázolják a rend szentjeit, szenvedéseiket és megdicsőülésüket. A Domonkos kolostor után a Wavel vár és katedrális következett. Buda és Krakkó élete, sorsa a középkorban összefonódott, növekedett és fejlődött. A tatárjárás Krakkót sem kímélte. Az újjászületés gótikus és reneszánsz jegyeinek szépsége a lengyel nép vallásosságát mutatja. A katedrális pompáját növelik, az itt emelt oltárok, az ország hírességeinek kápolnái, az itt nyugvók szarkofágjai, - köztük Szent Hedvig királynőé is. A kriptákban híres katonák, írók, államfők, királyi családtagok alusszák ezeréves álmukat. A legújabb márványkoporsó az oroszországi Katyini megemlékezésre indult, de lezuhant repülőgépen meghalt Kaczynski államfő hamvait tartalmazza. A királyi palota udvarának megtekintése után a Wavel hegyről lesétálva, a tüzet okádó sárkány szobor mellett elhaladva, a belvárosba indultunk. A Főtéren a XIII. századi Boldogságos Szűz Mária bazilikáját néztük meg. A bazilika legértékesebb kincse a hatalmas fafaragásos szárnyas oltár, a Nürnbergben tanult Witstwosz műve, mely 1477-1489 között készült. A kinyitott oltár szárnyain Mária örömteljes titkai láthatók, a fogantatástól a pünkösdi lélekeljövetelig, 6 képben: angyali üdvözlet, betlehemi születés pásztorokkal, háromkirályok hódolata, Jézus feltámadása, Jézus

8

mennybemenetele, pünkösdi ajándék és a Szentlélek érkezése. Az oltár középső, fő jelenete Szűz Mária elszenderülését mutatja a 12 apostol körében. A szoborcsoport fölötti jelenet ritka és szép: Jézus vezeti Máriát a Mennyországba. A tatarozás alatt lévő felső, eltakart oltárcsúcsban Mária megkoronázásának képe rejtőzött. Az oltárszárnyak a nagyböjti időben csukott állapotban a szenvedéstörténet képeit mutatják, amelyeket sajnos nem láthattuk. A szabadprogram során a Posztócsarnokot, a Jagelló egyetemet, a Ferences templomot lehetett megtekinteni, vagy egy jó capuccínó és krémes mellett elüldögélve hallgatni az óránként megszólaló krakkói „hejnal” (kürtjelzés) hangját. A templom bejárata fölött visszaszámláló óra mutatja a 91 nap múlva kezdődő Világifjúsági Találkozó időpontját . Szerdán a napsütéses, kegyes idő megváltozott, esős idő köszöntött be. Reggeli után Jasna Gorába az Istenanya czestochowai pálos zarándokhelyére utaztunk. Az oda- és visszaút hosszadalmas volt, mivel a lengyel országutakat is folyamatosan építik, óriási forgalmi dugók mellett. Dél körül érkeztünk a parkolóba. A rengeteg gépkocsi, turista- és zarándokbusz jelezte, hogy Európa egyik legnagyobb zarándok szentélyéhez érkeztünk. A pálosok történetét a hosszú úton volt időnk jól megismerni. A kolostort, a bazilikát és a szent kápolnát egyénileg fedeztük fel az imádkozó és szentmisét bemutató zarándokok között. Sok fiatal iskolai szervezésben, az érettségi előtt elzarándokol a Szűzanyához imádkozni és segítséget kérni a vizsgákhoz és eljövendő életükhöz. -

Mária oltár-kegyképe a kápolnában díszes ezüst lemezzel van eltakarva, csak a szentmisére teszik szabaddá. Az oltárt sokan térden csúszva, imádkozva járják körül. Nekünk csontjaink csak a gyalogos körbemenetelt engedték meg. Harsonaszó jelezte a szentmise kezdetét, miközben a Czestochowai Szűzanya képe láthatóvá vált. A szentélyben a főcelebráns lengyel pap mellett 13 atya koncelebrált, köztük Andrzej és Zoltán atya. A papság megtöltötte a kis szentély bal oldalát, jobb oldalon pedig az érettségire készülők tömege imádkozott. A rács előtti rész és a kis kápolna zsúfolásig telt zarándokkal. Szentmise után a bazilika látnivalóit és a kápolnát megtekintve fejeztük be utunkat és indultunk vissza Krakkóba. Sajnos sok-sok látnivaló kimaradt, amelyeket Udvarhelyi Nándor: A Czestochowai Pálos Kolostor Magyar emlékei c. könyvéből ismerhettünk. Ezek a következő zarándokút idejére maradtak. Csütörtöki napunkat a Kalwaria Zebrzydowska híres búcsúhelyén kezdtük. A napsütéses szép időben már a korai órákban foglaltak voltak az oltárok. Mindenhol misén vettek részt a zarándokok. Andrzej atya jó és előrelátó szervezésének köszönhetően lehetővé vált, hogy a kolostor kápolnájában vegyünk részt a szentmisén. A kápolna falán három kb. 4 m magasságú és szélességű barokk festmény vette körül a szembemiséző oltárt. A baloldali kép Krisztus és a két lator keresztrefeszítését mutatja. A középső képen a szitkozódó és a kérlelő latrok közt szenvedő Krisztust látjuk a lándzsadöfés előtti pillanatban. A harmadik képen Jézus keresztről levételének gyönyörűen megfestett képe látható. Szentmise után a kolostor, a kolostorudvar és a kerengő keresztútjának megtekintése után a gyönyörű napsütésben indultunk tovább. Utunk Wadowicébe vezetett. A kisváros főterén áll a templom, ahol szent II. János Pál pápát keresztelték, a keresztelő medence ma is látható . A templom főbejárata mellett jobb oldalon már önálló kápolna is épült. A templom melletti épület, melynek első emeletén lakott a Wojtyla család, átépítésre került és ez ma a nagy pápa múzeuma. Itt

minden lényeges tudnivaló olvasható, látható a családról és a pápaság eseményeiről. Wadowice után a Krakkó melletti Wieliczka sóbányáját jártuk be. A világörökség részét képező sóbánya gyönyörűen felújítva, magyar vezetéssel nagy élményt jelentett számunkra. Péntek hazautazásunk napja volt. Előbb azonban az Irgalmasság katedrálisába és Fausztína nővér kolostorába léphettünk be. A katedrális már messziről látható, meglepően hatalmas betonépítmény. A harangtorony égbetörő magassága igazodik a gigantikus építményhez. A magyar kápolnát az alagsorban találtuk meg. A kápolna oldalfalain színpompás nagyméretű mozaik képeken a magyar szenteket, boldogokat és reménybeli szenteket láttunk. A szentek sora napjainkig bezárólag felöleli a Kárpát-medence mártír papjait, püspökeit és szerzeteseit. Szent István népének hite, hősiessége, hűsége, tisztasága Krakkóban is büszkeségre ad okot az ide érkező zarándokoknak. Szentmise után betekintettünk a hatalmas bazilikába. Az ott folyó szentmisén a résztvevő papság és hívek elveszni látszottak a hatalmas térben, amely - úgy véljük – az Isten végtelen irgalmát hivatott tükrözni. Fausztina nővér kolostorának templomában a kihelyezett ereklyék előtt búcsúztunk Krakkótól, megköszönve minden kegyelmet, áldást, szeretetet, gondoskodást és örömöt. Viszontlátásra Szent Lengyelország! Hazafelé utazva, utunkat áttekintve hálás szívvel köszöntük az égieknek és földi segítőiknek, hogy megtapasztalhattuk Isten szeretetét, Szűz Mária segítő jóságát, papjaink imádságát és szeretetét. Minden nap minden templomban otthon éreztük magunkat. Mindenhol Jézussal és az Istenszülő segítő Szűzanyával találkoztunk. A zarándokút során a Leányfalui és Pilisszentkereszti résztvevők barátsága elmélyült és megerősödött. Mindent köszönünk, Istennek legyen hála.

Kovács István

Plébániai juniális 2016. Plébániai juniálisunkat idén június 18-án rendezzük meg Programok: játékok, sportversenyek, éneklés, közös ebéd, sörözés, ismerkedés, beszélgetés 9

Cziffra György fesztivál 2016.

Budapesten a MOM kulturális központban, az 5 éve újjávarázsolt épületben rendezték a 95 éve született Cziffra György fesztivált. A nyitott színpad hátterében kékes fény tükröződött a brokát függönyön. Az előtérben központi szerepet játszó hangversenyzongora állt, kissé távolabb tőle 2 kényelmes karosszék, előtte virágcsokorral ékes asztalka volt. A színpad két szélén egy-egy hatalmas vázában pompázatos virágcsokor (liliom, tulipán, gerbera stb.) ízlésesen megkomponált színeivel díszítette a pódiumot. A bevezető mondatok után Balázs János Liszt-díjas zongoraművész köszöntötte a közönséget, és örömmel tájékoztatatta a publikumot, hogy a négy naposra tervezett fesztiválra igen hamar elkeltek a jegyek. Ismertette a nyitóhangerseny műsorát és a közreműködőket. Hegedüs D. Géza Kossuth-díjas színművész Cziffra György Ágyúk és virágok című önéletrajzi regényéből olvasott fel részleteket, Ő pedig (Balázs

János Liszt-díjas zongoraművész) zongorán adta elő a műsorban szereplő alkotások megzenésített darabjait. A felolvasás közben szinte magunk előtt láttuk a kisfiút – Cziffra Gyurit – amint nehéz körülmények között, szegényen élnek Angyalföldön. Megismertük felnőttkori megpróbáltatásait, amelyek azonban a zenétől, zongorajátéktól nem tudták őt elválasztani. Balázs János, aki művészeti vezetője is volt a fesztiválnak, maga is virtuózként hitelesen jelenítette meg az ifjú Cziffra György virtuozitását. A prózai részek után gondosan összeállított zeneművek hangzottak fel: Chopin, Schubert, Brahms, Liszt művek. A műsor második felében Balázs János olyan mesterien szólaltatta meg Johann Strauss-Cziffra György: Kék Duna Keringőjét, hogy szinte láttuk a táncosokat a zene ritmusára. A program szünetében lehetett megvásárolni Cziffra György új kiadásban megjelent Ágyúk és virágok című

önéletrajzi regényét, valamint zenei CD-ket. Meglepetés volt a büfé kínálatában az ún. Cziffra kávé és sütemény. Ez utóbbit a Szamos marcipáncukrászai készítették. A finom édességet egy zongorabillentyű alakjára formálták. Óriási sikerrel zárult a hangverseny. A szűnni nem akaró taps miatt Balázs János ráadást is adott, RimszkijKorszakov: A dongó című művét. Nemcsak hallhattuk a rovar zizegő hangját, hanem az előadó bravúros technikája révén láttuk is kezét, amint úgy „járt” a fekete-fehér billentyűkön, mint a dongó szárnya! Mivel még ezután sem mozdult a hallgatóság, hanem csak tapsolt, a művész még egy ráadását élvezhettük, Liszt Ferenc: Szerelmi álmok c. romantikus darabját. Köszönjük ezt a késő estébe nyúló programot! Nagyszerű volt! Remélem, máskor is részese lehetek ilyen szervezésnek, előadásnak!

Harangozó Ágnes

Úrnapi körmenet a Belvárosban Az idei esztendőben is megrendezzük a Belváros közös, nagy Úrnapi körmenetét 2016. május 29-én, vasárnap. A körmenet kifejezi az öt templom papsága és hívei egységét az Oltáriszentség Jézusa körül. Ezen a napon ünneplésünk módja miatt megváltoznak templomaink miserendjei, kérjük, hogy a testvérek ezt kísérjék figyelemmel. A körmenet reggel 9 órakor indul az Egyetemi templomból, érinti a Szent Mihály templomot, a Váci utcán tovább indul a Belvárosi Szent Anna templomhoz, onnan érkezik meg a végállomásához, a Pesti Ferences Templomhoz, ahol a közös szentmisét ünnepeljük. Várjuk a testvéreket (nemcsak a belvárosiakat), hogy tanúságot tegyünk az Eucharisztiába vetett hitünkről.

10

Anselm Grün: Éld a Húsvét örömét Pünkösd elnevezése a „pentekoste – ötven” szóból ered. Ez a húsvét utáni ötvenedik nap. Pünkösd a húsvét beteljesedése. Mindkét ünnep természet-ünnepekben gyökerezik. Húsvét a tavasz ünnepe, pünkösd pedig az aratás kezdete. A zsidók mindkét ünnepet az üdvtörténet eseményeivel értelmezték. Húsvétkor az egyiptomi kivonulásra emlékeznek, pünkösdkor pedig arra, hogy a Sínaihegyen megkapták a Tízparancsolatot. Számunkra, keresztények számára, húsvét Jézus feltámadásának, pünkösd pedig a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Minden ünnep egyben mindig az ember önmagára találásának az ünnepe is. Pünkösdkor az emberré válás beteljesedését ünnepeljük. Ahhoz, hogy megértsük, mi köze van pünkösdnek az emberi kiteljesedés folyamatához, vizsgáljuk meg ennek az ünnepnek a gyökereit. Nézzük először az ötvenes számot. 50 évesen az ember az idős kor küszöbén áll. Rómában 50 évesen felmentették az embereket a katonai szolgálat alól. Szent Ágoston szerint szimbolikus jelentése van az ötvenes számnak: „Ennek az ötvenedik napnak van azonban egy másik, titokzatos jelentése is. Hétszer hét az negyvenkilenc, és ha az ember visszatér a kezdethez, és még egy nyolcadik napot hozzászámol, ami egyben az első is, akkor elérjük kereken az ötvenet. Ez az Úr feltámadása utáni 50 nap most már nem a fáradságot szimbolizálja, hanem a nyugalom és az öröm jelképének tekinthetjük őket.” (Betz 152) Az ötven tehát a nyugalom és az öröm jelképe. Ötvenévesen az ember bölcs, a szellem embere lesz – mondja Nagy Szent Gergely Mózes irányelveire hivatkozva, mely a levitákat 25 éves kortól kötelezi a szolgálatra a szent sátorban. Ez a szolgálat 50 évesen ér véget. Attól kezdve a leviták a szent edények őrei. Gergely pápa szerint ez annak a vezetői feladatnak a képe, amilyen vezetővé Benedek 50 évesen vált. (vö. Lev 8,24-25). Tauler visszatér Gergely ezen értelmezéséhez. Szerinte az ember élete közepén, 40 évesen, lelki válságba kerül. Istenképét eddig projekciók homályosították el. A 40 és 50 éves kor közötti időben a Szentlélek megváltoztatja az ember Istenhez fűződő viszonyát, és képessé teszi arra, hogy megértse és megtapasztalja Istent. 50 évesen a szellem emberei, az áldás forrásai leszünk, akik képesek arra, hogy bevezessenek másokat Isten bölcsességébe és megtapasztalásába. Izraelben minden 50. év jubileumi esztendő volt: „ne vessetek, ami a szántón magától nem terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek, és termését ne takarítsátok be, hogy szent legyen az örvendetes esztendő.” (Lev 25,11-12) Ugyanakkor minden adósság eltöröltetik, a rabszolgák visszakapják szabadságukat. Az emberré válás szép képe ez. Az 50. év az elmélkedés éve, egy „sabbatév”, amikor az ember megáll, hogy átgondolja, eddigi életében mi volt igazságtalan, mi az, ami nem a saját lényének és nem Isten akaratának

szellemében növekedett. Az embernek el kell engednie az adósságokat, azaz félre kell tennie a viszálykodást másokkal, tisztáznia kell a kapcsolatait, ugyanakkor ki kell egyeznie magával és az életével is. Az embernek szabadon kell engednie a rabszolgáit. Amit eddig rabszolgaként tartott, amit elnyomott, fel kell szabadítania, hogy az tényleg élhessen. Maga sem élhet többé rabszolgaként, aki teljesítménnyel akarja bizonyítani az értékét, hanem csakis Isten szabad fiaként vagy szabad leányaként. Pünkösd mindezt a tudat alatt közrejátszó tartalmat is eszünkbe juttatja. Ha ránk száll a Szentlélek, akkor bennünk is beteljesedik az ötvenes, akkor mi is eljutunk valódi lényünkhöz, nyugalmat és örömöt lelünk, akkor mi is a szent edények őrzőjévé válunk, vagyis mások vezetőjévé és kísérőjévé. A húsvéttól pünkösdig tartó 50 nap az emberré válást akarja begyakoroltatni velünk. A húsvéti evangéliumok és a húsvéti történetek, Krisztus mennybemeneteléről és a Szentlélek kiáradásáról szóló elbeszélések az ember önmagára találásának útját írják le, a sírból való feltámadás útját, a feltámadást a hétköznapokban, az elmerülést önnön emberségünkben egészen a mennyországig, mely bennünk van. Ez az az út, mely a minket vezető feltámadt Krisztustól a hozzánk szóló belső mesterhez vezet. Önmagunkra találásunk a Lélek várásától a Szentlélek pünkösdi kiáradásáig tart. Ha eljön a Lélek, akkor igazán önmagunkká válunk, akkor felébrednek képességeink és lehetőségeink, akkor minden átalakul bennünk. A bimbó kirügyezik és életünk virága kinyílik. Pünkösd az elevenség ünnepe. Ha Isten Lelke, aki kezdetben a világ fölött lebegett, belénk hatol, akkor újjáteremtődünk, akkor saját eredetünkkel kerülünk kapcsolatba, azzal az ősi képpel, amit Isten alkotott rólunk magának. Pünkösd azonban nemcsak az egyén önmagára találásáról szól, hanem az Egyház létéről és növekedéséről is. Pünkösd az Egyház születése. Ha a Szentlélek leszáll az emberekre, akkor összehozza őket, akkor olyan közösséget hoz létre, amely minden kereső és kérdező felé nyitott. Olyan közösség jön létre, amelyik áttöri szűk korlátait, és a világ kovásza lesz. Az ember önmagára találása akkor teljesedik be, ha nyitott a közösségre, ha másokkal együtt azon dolgozik, amit Isten bízott mindannyiunkra: Isten akarata szerint formálni és alakítani ezt a világot, és belevésni Isten Lelkét. Az Egyház azoknak a közössége, akik együtt tanúskodnak Jézus föltámadásáról. Ezért, ahol az emberek reményvesztettek, ahol a halál árnyéka úgy tűnik, legyőzi az életet, hirdetnie kell, hogy az élet legyőzte a halált, a szeretet legyőzte a gyűlöletet, és van feltámadás.

11

A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI

2016. május-június •Hétfőnként, 19 órakor az ifjúsági csoport találkozói •Hétfőnként, 17 órától gyermek-, 18 órától felnőtt katekézis •Szerdánként, 15 órakor Szeretetláng imaóra •Május 21-én Karitász délelőtt: Gellért-hegyi séta

PESTI FŐTEMPLOM Spirituális közösségi lap II. évf. 19. szám

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia lapja Kiadja: a Belvárosi Főplébánia

•Május 29-én, Úrnapján délután, a 16 órai szentmisén kerül sor gyermekeink első szentáldozására

Felelős kiadó: Dr. Osztie Zoltán

•Május 30-án plébániai stratégia-készítési megbeszélés

Szerkesztő: Bitter Lajos

•Június 3-a Jézus Szíve péntekje. A szentmise után a Jézus Szíve litániát imádkozzuk

Munkatársak:

•Június 7-én elváltak és egyedülállók szentmiséje és találkozója

Herpy György Kovács E. Gellért Kovács István Harangozó Ágnes Dr. Szűcs Gizella

•Június 18. plébániai juniális

Idős, beteg, otthonukat elhagyni nem, vagy nehezen tudó hiveinket minden hónap első péntekjén látogatjuk és áldoztatjuk meg. Lelki segítségnyújtás, támogatás Mindannyiunk életében előfordulnak olyan helyzetek, melyekben a meghallgatás, közös, együttérző gondolkodás ad lehetőséget arra, sőt, szükséges ahhoz, hogy az előttünk álló nehézséggel megküzdjünk, életutunkon előbbre jussunk, hitünkben erősödjünk. Ehhez adunk segítséget egyénileg és csoportfoglalkozás keretében.

Szerkesztőség: Budapest 1056 Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected] Megjelenik: 12 oldalon

Jelentkezés a 30 591 2601-es telefonon, hétfőn 9-12, és szerdán 14-17 óra között.

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia 1056 Budapest Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected] Irodaszolgálat: hétfő - szerda - péntek 9 -12; 15.30 - 17.30 Irodavezető: Rochlitz Kinga