A PESTI TANODA
Kék Üstökös Alapítvány a Pesti Tanoda működtetője
A Pesti Tanodát a Józsefvárosi Tanoda Alapítvány tanoda modelljének alapján a Kék Üstökös Alapítvány működteti a Józsefvárosi Tanoda Alapítvány konzorciumi partnereként, a HEFOP 2.1.4-P-2004-065-0008/1.0 sz. Modell értékű tanoda típusú tevékenységek támogatása a hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikeressége érdekében c. pályázaton elnyert támogatás keretében.
A Tanoda oktatási programja 2005. februárjában indult meg. Módszertani eljárása a diákokkal való együttműködés során a résztvevők életkorához, helyzetéhez, szükségleteihez, kultúrájához igazodik.
Budapest, 2006 © 2
A Pesti Tanoda fő célja, hogy a résztvevő gyerekeket pozitív élményhez juttassuk, ők maguk legyenek létrehozói és aktív résztvevői a foglalkozásoknak, valamint segítsük elő a gyermekek iskolai sikerességét és öntudatának erősödését.
Örömmel tapasztaltuk, hogy a foglalkozások egymást elfogadtató légköre gyorsan meghonosodott a tanodában, a tanárokkal és egymással hamar összebarátkoztak a gyerekek, közöttük harmonikus összhang alakult ki. A gyerekekkel foglalkozó tanárok lelkesek, megértők, türelmesek, ösztönzők.
Olyan légkörben dolgozunk, amely ösztönzést ad a diákoknak arra, hogy legyenek motiváltak a tanulásra, jussanak el az érettségiig, akarjanak tovább tanuláni.
3
4
A tanodai oktatás egyik jellemzője, hogy a gyerekekkel egyéni foglalkozás keretében megismerjük őket, és ezáltal ők is kinyílnak az irántuk való érdeklődésre, szívesen mesélik el álmaikat, vágyaikat, a mindennapi életükbe is engednek betekintést.
A gyerekeket megismerve feltárjuk az erősségeit, a gyengeségeit, rávezetjük a helyes gondolkodásra, az önértékelésre. Ahogy halad a tanodai munkában, úgy halad az iskolában, az iskolai tananyaggal lépést tart, napról napra felkészültebb lesz.
5
6
A rendszeres tanári és tanulói önértékelések és a személyes visszajelzések azt mutatják, hogy diákok jól érzik magukat a tanodában, A gyerekek pozitív jelzésein együtt örültünk.
7
8
A tanodai gyerekek érdeklődők, nyíltak és nyitottak, közülük jó néhányan komolyan érdeklődnek a művészetek, (ének, zene, színház) irodalom iránt, többen közülük színjátszókörbe, énekkarba járnak, sőt egyikük a zeneszerzést is gyakorolja.
9
10 Mások biciklizni szeretnek vagy zenét hallgatnak.
Mások szívesen énekelnek, táncolnak; készítettünk velük egy CD-t, amely a honlapunkon is meghallgatható.
11 PÁLMA & ZSUZSI
- Ti is a Károlyiba jártok, ugye? - Igen. - Ott milyen nyelveket tanultok? - Angolt és németet. - És melyik a nehezebb? - A német. - Az angolt jobban szeretitek? - Igen. - Miért szeretitek jobban? - Mert könnyebben megy. - Könnyebb? Mert nincs „der – die –das”? És még mit lehet szeretni az angolban? - Sok helyen használják. - Órán kívül szoktatok angolt hallani valahol? - Persze, az MTV-n meg a VH1-on. - És mit szerettek nézni az MTV-n? - Hát zenét hallgatunk. Ott mennek a klipek. A TLL-en. Az egy ilyen műsor, ott végül is az újabb számokat bemutatják az együttesek. - És értitek, amit mondanak angolul? - Mikor hogy. Hellyel-közzel. - És egész interjúkat is adnak ott? - Olyan szokott lenni, hogy jönnek sztárvendégek… a VH1-on szoktak interjúk lenni. - Az jó, úgy sokat lehet fejlődni. - Igen, nagyon sokat fejlődtünk az utóbbi időben.
12 - A kedvenc számaitokat értitek angolul?
- Hát nem igazán. - És részben? - Olyan egy-két szót, ha értek belőle. - Ha nem értitek, akkor mit csináltok? - Hát megnézem Interneten a szöveget. - És az Interneten szoktatok angol nyelvű oldalakat nézni? - Nem nagyon. Jó, hát rátéved néha az ember, és akkor meg kell érteni. Dalszövegeket is meg lehet nézni a lyrics.domain-en, nekem van egy ilyen oldal elmentve. - Van olyan zenekar, amelyik érthetőbb? - Heaven Street Seven, Placebo, teljesen a számtól függ… - És mit szerettek csinálni a szabadidőtökben? - Aludni. Meg zenét hallgatni. - Angolul csakis! - Igen. Angolul alszunk. - Szerintetek fogjátok használni az angolt, mondjuk 10 év múlva? - Szerintem mindenféleképpen, mert ha valahova elmegyünk külföldre, akkor rá vagyunk kényszerülve, hogy használjuk. Én szeretném. Igen, és amikor a Sziget volt, akkor is odajöttek hozzánk, hogy az Árpád-hídon igazítsuk el őket. Szép baleset volt. Szóval, hogy akkor most menjenek le, ott menjenek föl a villamoshoz, két megálló. - És el tudtad mondani? - Nem én mondtam el, hanem a barátnőm… - Vajon odaértek-e?
13 - Az kérdés… talán azóta is Óbudán keringnek.
- És mire fogjátok használni az angolt, ha nagyok lesztek? - Hát hogy beszéljünk. - A Szigeten lehet helyes fiúkkal ismerkedni? - Juj, tavaly volt egy…hogy is hívták… Kasper. - A Szigeten vannak helyes fiúk? - Vannak. Az nem arról szól, hogy ott a leglepukkantabb rockerek vannak, meg minden, mert csak ezeket mutatják. Ott van színház is, meg van egy csomó más dolog is. - Ti mit szerettek ott a Szigeten? - Én nem voltam. - Én voltam. Én azt szeretem, hogy olcsóbban kimegyek sok koncertre, mint hogyha megvárnám, hogy kijöjjenek. De az egésznek van egy hangulata, szóval ezt így nem tudom elmondani. - Kell egy hét együttlét. - Erről a Kasperről szeretnék még hallani. - Az egy lengyel srác volt, csak úgy odacsapódott hozzánk. - Milyen nyelven beszélt? - Angolul, de én akkor még nem igazán tudtam…a barátnőm beszélgetett vele. - Látod, fontos az angol. Mi történt Kasperrel? - Semmi, ő megtalálta a barátnőjét meg a többieket, aztán velük ment tovább. - Kereste a barátnőjét? - Volt ott a Nagyszínpad mellett egy földgömb, amellett találkoztunk mindig, és elkezdtünk beszélgetni. Megkérdezte legelőször, hogy tudunk-e. - Tehát fontos az angol. 14 KATA & DZSENI
- Sziasztok. Hogy hívnak titeket? - Dzseni. - Kata. - Ti járni fogtok ide jövőre is, ugye? - Igen. - Tizenkettedikesek lesztek? - Igen. Most milyen jegyeitek vannak az iskolában? - Négyes-ötös. - Hova utaztok nyáron? - A Balatonhoz. - És ott fogod használni az angolt? - Nem. A Balaton Magyarországon van. - És te hova utazol? - Erdélybe, a nagyszüleimhez. - És ott fogod használni az angolt, vagy tudsz egy kicsit románul? - Pár szót. Pl. „la revedere”: viszontlátásra, „latte” az a tej. - És melyik városba mész? - Székelyudvarhelyre. - A szüleid ott születtek? - Anyukám született ott. - És mikor jött át? - ’88-89-ben. - És ott beszél valaki angolul? - Lehet, hogy majd jönnek a nagybátyámék Torontóból. - Az unokatestvéreid tanulnak az iskolában magyart? - Hát, ott magyarul beszél mindenki. Magyarul mindenki tud. - De van magyaróra, irodalom? - Igen, magyarul tanulnak mindent. 15 ZOLI
- Te szeretsz idejárni, ugye? Alig hiányzol az órákról. - Igen, nagyon jó itt. - Miben más itt tanulni, meg az iskoládban? - Itt viccesebbek az órák, szórakoztatóbbak. - Ott sokan vagytok, ugye? Egy osztályban hányan vagytok? - Huszonhárman. - És az angol csoportban? - Tizenegyen vagyunk. - Szeretsz színjátszani, ugye? - Igen. - És hova jársz színjátszókörbe? - Az Ady Endre központban vagyunk most. - Kik járnak még oda? Honnan jönnek a többiek? - Meg volt hirdetve, és jelentkeztünk… - Mióta játszotok együtt? - 2002-től. - Nahát, akkor te tapasztalt színész lehetsz, van gyakorlatod. És mi a neve a színjátszókörnek? - Lord Kamarás Gyermekei. - Ez mit jelent? - Nem tudom. De már van egyenpólónk is. - Hányan vagytok? - Tízen. - Milyen arányban vannak a fiúk meg a lányok? - Két fiú, a többi lány. - Ó, el vagy kényeztetve. Akkor jó helyen vagy ott. - Igen. 16
- Milyen darabokat próbáltok? - Amit most próbálunk, annak az a címe, hogy a Rémségek kicsiny boltja. - Mit játszol ebben a darabban? - Egy pszichopata fogorvost. - És hogy tetszik ez a szerep? - Jó. Nagyon tetszik. - Ugye ezt játszotta a Jack Nicholson? Akkor te leszel az új Jack Nicholson. - Igen. - Miket csinál ez a fogorvos? - Hát… megveri a barátnőjét… - Az nem szép. - Hát nem. De mit tegyünk. Ha ilyen a fajtája. Fogakat fogok csinálgatni, és én halok meg legelőször. - Az első felében meghalsz, és utána még tovább tart a darab? - Nem, a közepénél jövök be, 2-3 jelenetig folyamatosan én vagyok, és utána meghalok. - Zenés darab, ugye? Énekelned is kell? - Igen! - Azt szeretsz, nem? - Szeretek. - Láttad angolul is? - Igen, megnéztem, mert csak úgy adták ki. De így is elég jól értettem. - Mi leszel, ha nagy leszel? - Hát, már nagyon sok minden akartam lenni, de végül is vagy a szakácsnál, vagy a cukrásznál fogok dönteni. 17 - Télen még színész akartál lenni.
- Igen, de hát…az majd egy kicsit később. Először leszek szakács, mert azt jobban élvezem, aztán majd még színész is leszek. - Ezek nem zárják ki egymást. - Az már túl sok lenne. - Mi a kedvenc színdarabod? - Ez, amit most csinálunk, a Rémségek kicsiny boltja. - Mi a nagy szerepálmod, amit nagyon szeretnél eljátszani? - Hú, nem tudom. - Mi az, amit élveztél, amit szerettél nagyon, amit szeretnél majd egyszer újra sok ember előtt? - Hát voltam egyszer udvari bolond. - Á, az jó szerep. - Igen, vicces. - Milyen darabban? - A Vízkeresztben. Voltam Don Juan. - Az főszerep, nem? - Hát nem, mert írtunk egy darabot, kettőt is, és az a szerep is belekerült. - És hogyan írtok együtt darabot? - Összeülünk és gondolkozunk egy alapsztorin, és ahhoz írunk gondolatokat. - És hányan írtátok? - Ezt többen, mert már régebben írtuk. - Mi volt a címe? - Odüsszeusz. - És miket csinált Odüsszeusz? - Össze-vissza járkált, és mindenkivel találkozott. - Szóval, mint az eredetiben. - Igen. 18 - Az előadások is az Adyban vannak?
- Nem, az Újpesti Színházban. - És kik szoktak eljönni megnézni? - Hát ezt is szoktuk hirdetni, és az önkormányzat is el szokott jönni megnézni. - És anyukád? - Ő is el szokott jönni. - És olyankor büszke rád nagyon. - Iiigen. - A többi családtagod vidéken él, ugye? Milyen gyakran mész hozzájuk? - Nyaranta. Meg karácsonykor. - Sok unokatesód van? - Igen, nagyon. Anyukámnak hat testvére van. Egy családban 3-4 gyerek. Ők csak a nyári szünetben szoktak feljönni Pestre 1-2 hétre. - És te szeretsz lejárni hozzájuk? - Igen. - És ott miket lehet csinálni? - Szaladgálunk, ameddig csak bírunk. Játszunk, focizunk, tollasozunk. Szóval együtt szoktunk nyaralni. Strandozunk. Minden jó móka. - Aztán meg jössz vissza Pestre. - Igen. Rossz levegő, szürke hétköznapok. - Ezek az unokatesóid még sosem láttak színpadon? - Nem, de már szeretnének. - És mikor lesz legközelebb előadás? - Azt még homály fedi. - Még nem áll úgy a darab? - Hát nem. Mert nemrég kezdtük el. - Mi volt a legutóbbi darab? - Azt is mi írtuk. Annak a címe az, hogy Lesz eső.
- Te annyira sokoldalú vagy, hogy lehetsz egyszerre színész, szakács, cukrász, és drámaíró vagy forgatókönyvíró. Verseket is szoktatok előadni, ilyen verses estet csinálni? - Nem, inkább ilyen musical-estet, drámaestet. Az már volt kétszer. - És milyen musicaleket adtatok elő? - Nagyon sok musicalből összeválogattunk. - Mikből? - Híreseket mondjak? - Nem, a valót mondjad. Meg hogy te mit énekeltél. - Énekeltünk a Mozartból, a Rómeó és Júliából. - Te voltál Rómeó? - Nem, én egy szólót énekeltem. A Benvolionak van egy szóló dala, és én azt énekeltem. - A francia musicalből? - Igen, de magyarul. - Van, hogy angolul kell énekelni? - Nem, de van, hogy angol szöveg van meg, és azt kell lefordítani. - Ilyenkor részt veszel a fordításban? - Igen, szótárral. - Az nem baj. Úgy szoktak fordítani. Milyen érzés a színpadon? - Jó. A vége a legjobb. A vastaps. - Van mindig vastaps? - Az van. Általában teltház szokott lenni. - És a színpadon merre nézel, amikor énekelsz? - Előre. Mindenkit. - Mindenkit? Egyszerre? - Csak senkinek a szemébe nem. Mindenkit, csak senkinek a szemébe nem.
19 20
- Aha, ez érdekes. Azt hittem, hogy megkeresed a mamádat. - Olyankor nem szabad. Mert akkor kizökken az ember. - Ja, akkor jobban izgulnál? Nem jobb keresni egy szimpatikus szempárt? - Hát valakinek bejön, valakinek nem. - Melyik a legkedvesebb színpadi emléked? - Hát… egy musical-est volt ez is, én akkor nem énekeltem, én csak az éneklőkkel táncoltam. És vicces volt. A Csárdáskirálynőből volt egy szám, és arra táncoltunk, és nagyon jó volt. - Csárdást? - Igen. - Szeretsz táncolni? És még milyen táncokat? - Begyakorolt koreográfiákat szoktunk csinálni. - De ezek hasonlítanak valamire, nem? És mire hasonlítanak? - Egyéniek. - Hány éves voltál, amikor először szerepeltél? Ez volt a legelső színjátszókör? - Nyolc évesen léptem először színpadra. A Vízkeresztben. - Akkor voltál udvari bolond? - Igen. Rajta van videón is, 2002-ben. - Ja, annyira fiatal vagy, hogy 2002-ben nyolc éves voltál? - Igen. Még nem voltam teljesen kilenc. Van videóm is, és annyit nevetek saját magamon. - A színjátszókörben jobban érzed magad, mint az osztálytársaid között? - Igen. - És miért? - Mert ott meg lehet mindent velük beszélni. 21
- És ez nem jellemző a suliban? - Egyáltalán nem. Nem tudom, miért. - Olyanok? - Igen. - Mindenki magával van elfoglalva? - Igen. - Sulin kívül csináltok valamit együtt? Kirándulni, kosarazni, röplabdázni? - Szombaton el szoktunk menni biciklizni, túrázni. - Tökjó. És hova mentek? - Mindenfelé. - Te is mész velük? - Szoktam, de nem mindig. - Merrefelé mennek? - Előre. - Nem mondod. Szeretsz biciklizni? - Szeretek. Jó fogyókúra. - Szóval, barátaid inkább a színjátszókörben vannak. Ők milyenek? - Ők jó fejek nagyon. - Tehát ez a közös dolog már összeköt titeket. Máshova is eljártok színházon kívül? - Persze, szoktunk menni kirándulni. - Megnéztek együtt darabokat? - Igen, és amikor beindult ez a színjátszó, akkor megnéztük együtt a Vízkeresztet, igazi színészekkel, mielőtt eljátszottuk. - Milyen volt? - Jó volt nagyon. Tetszett. De már nem tudom, kik játszottak benne.
22
- És mi volt a legátütőbb élményed színházban? - Nagyon átütő volt, sírva fakadtam, mert ez ilyen nagyon peches időszak volt nekem… a Semsey-parkban szokott lenni ilyen műsor, és gyereknapkor is csináltunk egy musical-gálát, és énekeltünk a Macskákból egy dalt. Leblokkoltam, és elfelejtettem mindent, és kész. - Ja, én pozitívra gondoltam… - De az jó, hogy mégis ezen túltetted magad, nem? - Igen, de mindig amikor azt a videót nézem, szörnyű élményeim vannak. - Van ilyen. Mással is előfordul. De az jó, hogy túltetted magad. Ez még az elején volt biztos, amikor ezt kezdted. Pozitív élményekre gondoltam, hogy megnéztél egy darabot, és sírva fakadtál vagy ilyesmi… - A Rómeó és Júlián. Amikor megnéztem. - Az is a musicalváltozat volt? - Igen, az Operettszínházban. - És mikor sírtál, a közepén vagy a végén? - A végén. Szerintem ez borzalmas volt, hogy csak akkor jöttek rá, hogy kibéküljenek, amikor már vége volt. Hamarabb is rájöhettek volna a családok. - Olvasni is szoktál drámákat? - Igen. - Például? - Hát elolvastam az összeset, amit előadtunk. - Volt olyan, hogy tetszett az a szerző, és elolvastál tőle mást is? - Mi William Shakespeare-t szoktuk előadni. - Ő a legjobb. Olvastál mást is, mint amit előadtatok? - Nem nagyon. 23
- Hogy néz ki egy óra? Vannak külön énekórák, meg mesterségórák? - Odamegyünk, és akkor bemelegítünk, táncolunk, kis nyújtás, utána bemelegítjük a hangszálainkat, éneklünk, és utána rátérünk a darabra. - A lényegre. - Szóval megvan a tesióra is, énekóra is. Minden vasárnap. - Megváltozott azóta az életed, hogy ezt csinálod? - Nagyon sokban. Sokat járok színházba. - És hogy kerültél oda? - Hát az bonyolult. - Nem baj. - Az anyukám meg az apukám elvált, elmentünk egy gyermekjóléti szolgálathoz, és ott hirdették meg ezt. - Nyolc éves voltál, amikor elváltak? - Igen. - És előtte együtt éltetek? - Igen. - Apukád még Pesten van? Milyen gyakran látod? - Kéthetente. - Olyankor mit csináltok? Mentek valahova? - Beszélgetünk, de nem áll úgy anyagilag… - Sétálni lehet. - Igen, azt szoktunk.
24
25
26
27
28
29
30
A kreatív oktatási programmal célunk az, hogy a résztvevő gyerekeket motiváló hasznos tevékenységet kínáljunk, a foglalkozásokon kulturális élményhez jussanak, létrehozói legyenek egy pozitív kulturális közegnek, melynek aktív résztvevőjeként gazdagodnak.
témáról, személyes élmények, vélemények hangzottak el. Felmerültek olyan fogalmak is, mint diszkrimináció, rasszizmus, stb. Házi feladatként mindenki haza vitt két témánkba vágó idegen szót, aminek utána nézett. A következő alkalommal pedig tisztáztuk őket.
Az is célunk volt, hogy a kreatív oktatási program félidejéhez érve már létre jöjjön egy stabilnak mondható mag, egy kis közösség, amely számára magától értetődő igény a tanoda foglalkozásain való részvétel.
Mindenkinek adtunk egy kérdőívet, amivel a cigánysággal kapcsolatos általános tájékozottságot mértük fel, majd közösen megbeszéltük a válaszokat. Ezt azért is hasznos volt, mert a gyerekek kora (13-18 év) és tájékozottsága terén meglehetősen nagy a szórás. Mindenki sok újat tanult, és mi, pedagógusok is megfigyelhettük, ki hogyan viszonyul érzelmileg saját származásához.
Az eddigi tevékenység fő irányai: 1. Egymás megismerése, elfogadása, közösség kialakítása 2. Cigánysággal kapcsolatos ismeretek bővítése 3. Művészeti nevelés 4. Számítástechnikai, Internethasználati alapismeretek tanítása Vidám társasággá alakultunk, mindenki kíváncsi volt mindenkire, és mindenki meg is mert szólalni. Az interjú és a csapatjátékok nagyban segítették az együttműködést a gyerekek között.
31 Június elején színházi előadásra mentünk a Piccolo Színházba. A Minden egér szereti a sajtot című mesejáték az előítéletről, a szűk látókörűségről húzza le a leplet. A következő alkalommal a darab kapcsán beszélgettünk a
A komolyságot nem akartuk eltúlozni, és az izgalmas élmények után ismét játékosabb foglalkozások következtek. A kreativitást igénylő kommunikációs, asszociációs és szerepjátékok közben jól szórakoztunk a gyerekekkel. Ezekre a vidám, könnyed, jó hangulatú foglalkozásokra persze nagyon komolyan felkészültünk.
32 Június végén ismét komolyabbra váltottunk. Versesköteteket tettünk az asztalra, cigányköltők műveit. A feladat az volt, hogy mindenki keressen magának egy verset, ami közel áll hozzá. Majd mindenki felolvasta a versét, és elmondta, miért ezt választotta. Nagyon őszinte megnyilatkozásokra, érdekes
beszélgetésekre került sor. Volt, aki egész végig hallgatott, és csak a foglalkozás végén mondta, hogy nagyon sokat tanult ebben a két órában. A gyerekektől egyébként mindig is várjuk a pozitív és negatív reflexiókat egyaránt. Van egy füzet, egy napló, amit ők vezetnek. Minden foglalkozás végén (amikor az uzsonnát is kapják) azt szoktuk kérni, írják le, hogy ma mit hagynak itt, és mit visznek magukkal. A továbbiakban nagyon egyszerű versillusztrációkat készítenek a gyerekek egy festőművész segítségével. Ennek bevezetéseként néhány foglalkozás erejéig belemélyedtünk a cigány képzőművészetbe. Albumokat nézegettünk, megnéztünk egy filmet, amiből sok cigány festőt megismerhettünk, majd elmentünk a Romaparlamentbe, ahol sok festményt láthattak viszont a gyerekek. Balogh Tibor és Kökény Róbert festőművészek voltak a tárlatvezetőink, akik a gyerekek minden kérdésére szívesen válaszoltak. Júliusban számítástechnikai foglalkozásokon vettek részt a gyerekek. Az volt a cél, hogy ügyesen használják a gépet, az alapvető programokat és az Internetet. 33 A fenti célok eléréséhez kreatív oktatási programunk jó eszköz. Igyekszünk ezt minél színvonalasabban megvalósítani. A rendszeresen járó gyerekekből egy jó kis közösség van kialakulóban, főleg a sok beszélgetés és a jó játékok eredményeként.
34 Kirándulást is szerveztünk, Kapolcsra, az augusztus hónapban rendszeresen megrendezésre kerülő Művészetek Völgyében. Egész napos kirándulás volt, a gyerekek nagyon élvezték, szülők is voltak velünk, kényelmesen és kellemesen utaztunk, amire csak idő volt, mindent megtekintettünk Kapolcson.
Úgy érezzük, hasznos volt, jó volt a tanodában, velünk együtt gyerekek is szívesen jönnének, ha a program tovább folytatódna.
36 35 Tanodánkba meghívtuk Vári Zsolt festőművészt, aki nagyszerű előadást tartott életéről, munkájáról, a művészet szeretetéről a tehetségéről. Természetesen az előadásának befejezése után még hosszasan foglalkozott a gyermekekkel.
37
38
39
40
41
42
43
44
