PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA

PESTI FŐTEMPLOM SPIRITUÁLIS KÖZÖSSÉGI LAP

II. évf. 18. szám

2016. Virágvasárnap

Tartalom: • Az Isteni Irgalmasság különleges kedvezményezettjei • A kereszt mint isteni irgalom • A Szentírás megszólal az Egyház ajkán • Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten • A jövő reménye

•

• Egy bezárt kiállítás margójára • A hónap szentje: Boldog Meszlényi Zoltán • A lélek útja a halhatatlanságig 3. • A Nagyhét liturgiája

• Programjaink

BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA 1056 Budapest, Március 15. tér 2. T: 318 3108 [email protected]

Az Isteni Irgalmasság különleges kedvezményezettjei Hálásnak kell lennünk a Gondviselőnek, hogy Szent II. János Pál pápa ráirányította a világ egyház figyelmét az Isteni Irgalmasság evangéliumára. Ferenc pápa pedig folytatván elődje szolgálatát, meghirdette az Irgalmasság Jubileumi Évét. A Szentatya körlevelében összekapcsolja a szegények iránti elkötelezettségét az irgalmasság isteni művével. Erről így ír: „A szegények az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei, mert bennük az ártatlan Bárány szenvedései meghosszabbodnak a történelemben.” Krisztus ugyanis – azonosítva magát az emberrel, sorsközösséget vállalva velünk, különösen az elesettekkel, kitaszítottakkal, szenvedőkkel – bennünk tovább szenved a történelem századain át az idők végezetéig. Az Egyház így a történelemben tovább élő Krisztus – mondja a II. Vatikáni Zsinat. De kik ezek a szegények? Rosszízű materializmusunk és a társadalmat ért presszió miatt rögtön a hajléktalanokra, a szociálisan hátrányos helyzetűekre gondolunk. Pedig ez végzetes elferdítése a bibliai üzenetnek. Jézus maga azonban nem hagy kétséget afelől, hogy kikre gondol. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” A Szűzanya pedig a Magnificatban tapasztalata alapján szól róluk: „…a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsájtja üres kézzel.” Szegény tehát a bibliai „kicsik”, mint például a Szűzanya, aki jól ismeri fel helyzetét: ő maga is csak egy szegény koldus. Mindent Istentől kér, elfogad és így általa gazdagodik. Ezek szerint kell megfelelő módon látni és elhelyezni magunkat. Három szentírási példázat jön segítségünkre.

Az irgalmasság testi cselekedetei: 1. az éhezőknek ételt adni, 2. a szomjazóknak italt adni, 3. a szegényeket ruházni, 4. az utasoknak szállást adni, 5. a betegeket és 6. a börtönben levőket látogatni, 7. a halottakat eltemetni. Az irgalmasság lelki cselekedetei: 1. a bűnösöket meginteni, 2. a tudatlanokat tanítani, 3. a kételkedőknek jó tanácsot adni, 4. a szomorúakat vigasztalni, 5. a bántalmakat békével tűrni, 6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, 7. az élőkért és holtakért imádkozni.

1. A gazdag és a szegény Lázár példabeszéde (Lk 16,1931) E hasonlat krisztusi értelmezésével magunkra ismerünk a koldus Lázár alakjában, aki a gazdag kapujában éhezik, kér és sebekkel borítva nélkülöz. Ugyanakkor Ferenc pápa állítja: a legszerencsétlenebb szegény az, aki saját magát nem tartja szegénynek. „A pénzt bálványozó, a hamis fejlődés modelljeihez kapcsolódó gazdagok a szegények között a legszegényebbek” – írja a Szentatya. 2. A jól ismert Irgalmas szamaritánus történetét (Lk 10,3037) is tévesen, egyoldalúan elmoralizáljuk. Nem vesszük észre, hogy a példázat nem a mi jótékonykodásunkról szól, hanem Krisztusról, aki velünk irgalmasságot gyakorol. Mi vagyunk a bűn által az útszélre taszított, kifosztott, sebzett rászorulók. Jézus az, aki fölemel, gyógyít, Jó Pásztorként gondoskodik rólunk. Ő az, aki fizet is értünk, nagy váltságdíjat: drága vére árát. 3. Végül magunkra kéne ismernünk a vámosban a farizeussal szemben (Lk 18,9-14), aki bűnét fölismerve irgalomért esedezik. Mellét veri, hogy szívéből kiűzze a gonoszt, de ajtót nyisson – szívének kapuját döngetve – a kopogtató Krisztusnak. Milyen szánalomra méltó a farizeus gőgje, aki nem nyer megigazulást. De mennyire szükséges a helyes helyi érték ismerete a vámosnak, aki Istennél irgalomra talál.

Mindezt a Szentatya a következőképpen összegzi: „Valóban: a keresztre feszített Jézus testének a szükséget szenvedőben történő megérintésével válhat tudatossá a bűnös ember számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus.” A cselekvő odafigyelés a szükséget szenvedőkre ezért Krisztushoz térés, az iránta megnyilvánuló szeretet kézenfekvő formája. A jubileumi esztendőben tehát el kell gondolkoznunk azon, mit is ért az Egyház a „cselekvő odafigyelés” alatt, amikor elénk sorolja az irgalmasság testi- és lelki cselekedeteit. Ezeket fogjuk következő számainkban sorra venni. Elmélkedésünk következtetése tehát, hogy az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei mi magunk vagyunk. Örömteli nagyböjti készületet és áldott húsvéti ünneplést kívánok:

Osztie Zoltán plébános 2

A kereszt mint isteni irgalom

Szent II. János Pál pápa írja a Dives in misericordie kezdetű enciklikájában, hogy korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban, sőt arra irányuló próbálkozásoknak lehetünk tanúi, hogy az irgalom gondolatát az emberi szívből és az életből kiiktassák. Úgy vélik ugyanis, hogy az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki az eddig nem látott tudományos és technikai fejlődés jóvoltából a történelemben soha nem tapasztalt mértékben vetette hatalma alá a Földet és uralkodik rajta. Valójában azonban a modern világ egyszerre mutatkozik hatalmasnak és erőtlennek, képesnek arra, hogy a legjobbat megvalósítsa, de arra is, hogy elkövesse a legrosszabbat. Nyitva áll számára az út a szabadság vagy a rabszolgaság, testvériség vagy a gyűlölködés felé – ahogy ezt a Gaudium et Spes konstitúció leszögezi. Lehetséges, hogy korunk emberének nemcsak a világ, és a saját maga feletti uralomvágya miatt támad nehézsége az irgalmas Istennel, hanem éppen Isten irgalmának akár a keresztény hitből eredő értelmezése vagy félreértelmezése miatt. Az ószövetség népe nemcsak értette az isteni irgalom fogalmát, hanem sokévszázados történelméből annak tapasztalatával is rendelkezett, amely az egyes ember és a közösség lelkületét egyaránt áthatotta. Amikor az Istennel kötött szövetséget megszegte, akkor – a lelkiismeretet ébresztő prófétai szóra – segítségül hívta az irgalmat. A próféták Isten szeretetét összekapcsolják az Ő irgalmával, amire oly sokszor

hivatkoznak a nép bűnei miatt, és az olyan házastársi szeretethez hasonlítják, amelyben a bűnök, hűtlenségek, árulások is bocsánatot nyernek. Az irgalom különleges ereje a bűn és a hűtlenség legyőzésében nyilvánul meg. Az irgalom tehát nem csupán az istenfogalom tartozéka, hanem bensőséges kapcsolat, amely az emberek életét áthatja. Ezért az ószövetségi könyvekből nehéz arra a filozófiai kérdésre választ kapni, hogy mi az irgalom önmagában. Kétségtelen, hogy Jézus életstílusával és tetteivel azt nyilatkoztatta ki, hogy ebben a világban a szeretet megnyilvánulási formája az irgalom, amely tevékenykedik, megszólítja az embert és tartalmazza mindazt, ami az ember emberségét jelenti, azzal az állapottal szemben, amelyet a betegség, a jogtalan helyzet, a nyomorúság, a szorongás jellemez. Az isteni irgalom újszövetségi, végső megjelenése azonban a húsvéti misztériumból fakad. A kereszt – újra és újra – szembesít minket egy okoskodó racionalista hozzáállással eleve megválaszolhatatlan kérdéssel: a szeretet és a kereszt, az irgalom és az igazságosság kapcsolatának súlyos kérdésével. Hogyan azonosuljunk magunkban belülről azzal az Istennel, aki végtelen értékű áldozatot követel az igazságosság bűn által megsebzett rendjének helyreállításáért? Krisztus, mint ember az Olajfák hegyén rettenetesen gyötrődik, és Ő, aki az Atya emberek iránti szeretetét prédikálta, és akinek irgalmasságát egész életével példázta, most hozzá fordul, de nem vétetik el tőle a halál félelmetes megtapasztalása: „Ő aki bűnt nem ismert, értünk bűnné tette”. Miért a kereszt az irgalom legerősebb jele? A válaszért a lehető legmesszebbről és talán a leghomályosabb, sőt legsötétebb pontból kell elindulni, amiről Szent Pál azt írja, hogy a halál a bűn által lépett a világba, vagyis a bűn és a halál kapcsolatából, a szeretettel való viszonyában. Ugyanis a kérdésnek egy olyan teológiai megközelítése is lehetséges, amely mindezt az áteredő bűnnel is összefüggésbe hozza. E szerint az áteredő bűn, vagyis az Istentől való elfordulást, és az ember önmaga felé fordulását jelentő döntés éppen a halál szemléléséhez, az emberi lét végességének tapasztalatához kapcsolódik. Az abban megnyilvánuló végső értelmetlenség sötétsége az arra reflektáló embert ugyanis döntés elé állítja, a szabadságából eredő bukás lehetőségével együtt. E szerint nem a halál, hanem a halálhoz való viszony változott azzá ami, amit ismerünk (amire Szent Pál utal), és amely által a rossz (a halál) valóban hatalmi pozícióba került. Hogyan viszonyul tehát Isten irgalma és igazságossága egymáshoz? Először is tisztáznunk kell, hogy mi az igazságosság. Az igazságosság Szent Tamás szavaival: „emberi jó”. Nemcsak magában az emberben teremt rendet, hanem az

3

emberek közötti viszonyokban is. Az igazságosságban megmutatkozik a jó szinte fizikai hatóereje. Ugyanakkor az igazság aktusának hordozója az ember szellemi képessége. Az igazság és igazságosság sérelme ezért az ember legmélyebb lényegét rombolja. Helyreállítása nélkül az emberi lényeg torzó marad. Isten igazságossága azonban Ő maga, aki a Szeretet. Igazságossága a szeretetéből következik és arra irányul. Krisztus szenvedésében és halálában, az igazságosság emberi megjelenésében, a bűn megtorlása helyett az abszolút, isteni igazságosság jelenik meg, hiszen „saját fiát nem kímélte, hanem értünk bűnné tette Őt”. A teremtő Isten – aki lényegénél fogva mentes a szenvedéstől, hiszen önmagában birtokolja az életet – Jézusban és Jézus benne, mégis elviselte az ember ellene hozott döntésének következményét, a szenvedést. Azt a szenvedést, melyet az ember saját maga okoz, ahogy Kaifás, Pilátus, és a római kivégző kommandó sem a megváltás közreműködői, hanem a bűn struktúrájában élő világ részesei, a szenvedés

okozói, akkor is, ha tettüknek pszichológiai, politikai, sőt teológiai motívumai vannak. Az Isten mértéke szerinti igazságosság Krisztus keresztjében tárult fel. A szeretet a keresztben nyeri vissza az emberben azt a teremtő erőt ami lehetővé teszi számára az élet teljességéhez, szentségéhez való járulást. (vö.: II. János Pál: Dives in misericordia) Krisztus keresztje az isteni irgalmasság legerősebb jele, benne tárul fel az, hogy a világban lévő rossznak a bűnbe, a bűnnek pedig a halálba nyúlik a gyökere, és amely így eszkatologikus jellé válik: készen áll az az alap, amely majd a beteljesedésben győzi le a rossz belső gyökereit és megtermi az Élet országát. Ennek szavakba öntött kinyilatkoztatása pedig: „harmadnapra feltámadott” a halálból. Ez foglalja össze a még a rossz (a halál) hatalmában vergődő, de már abból a keresztben kiszabaduló világban jelenlévő irgalmas szeretet kinyilatkoztatását, jelzi az „új eget” és az „új földet”, amikor „Isten majd letöröl szemükről minden könnyet és halál nem lesz többé”. BL

A Szentírás megszólal az Egyház ajkán A szent zsolozsmának szinte minden szövege a Szentírásból való: elsősorban a zsolozsma gerincét alkotó zsoltárok, de a rövid olvasmányok (kapitulumok), a válaszos énekek (responzóriumok), a rövid árvezető versek (verzikulusok) és általában a zsoltárokat keretező antifónák is. Ezen kívül a matutinumban egy év leforgása alatt elhangzik szinte a teljes Szentírás, megvilágosítva az egyházatyák magyarázataival. A zsolozsmázás óriási többletet jelent a Szentírás pusztán magányos olvasásához képest, mert abban az Isten imádásának lelkületével olvassuk az Isten igéjét, méghozzá abban a csodálatos válogatásban és elrendezésben szólaltatjuk meg, ahogy az Egyház elénk adja, azzal a teljesebb megértéssel, melyre Krisztus tanította az Egyházat. A Zsoltárok könyve az egyetlen ima és énekeskönyv, melynek szerzője maga az Isten. Szavai kinyilatkoztatott, a Szentlélektől sugalmazott szavak. A zsoltár az ember természetes és kegyelmi életének legalapvetőbb valóságait mondja el Isten színe előtt. Ezért a zsoltárokban minden kor minden emberének minden problémája elfér. Messze felülmúlják a szűk ószövetségi keretet, melyben keletkeztek, hiszen Krisztus azt mondta, hogy a zsoltárok valójában róla szólnak. Ezért imádkozta ő maga is olyan gyakran őket, ezért lettek újszövetségi népének is alapvető imádságai. A zsoltár tehát Krisztus és az Egyház szava. Benne van az egész teológia. Az igazi liturgikus lelkiség mindig zsoltáros alapú. A zsoltárok megtanítanak arra, hogy az Isten dicsőítése az ember legmagasabb rendű tevékenysége, amelyért teremtetett. A zsoltározás révén már a földön begyakorolhatjuk azt, ami a mennyben örök boldogságunk forrása lesz. A zsolozsmában kiléphetünk önmagunk kicsinyes bajainak, vágyainak, elképzeléseinek korlátaiból, hiszen Krisztus imádkozik velünk, bennünk és általunk, mi csak kölcsönadjuk neki hangunkat. A zsolozsma kötött volta és fegyelme mégsem nyomja el saját szándékainkat, egyéniségünket, érzelmeinket, hanem új minőséget ad nekik, most már Krisztusba öltözve, az Egyház gyermekeiként élhetjük át mindezeket. A zsolozsmázó megérti, hogy a keresztény ima ereje az Istentől kinyilatkoztatott igazság, a dogma; hogy az egyéni kérésen túl ott van még a dicsőítés, imádás, hálaadás. Az imádság nem lehet soha önző, én-központú, de még közösség-központú sem, hanem szóljon mindig az Istenről, az ő csodálatos tetteiről, ebbe foglaljuk bele saját magunk, kisebb közösségeink, de az egész Egyház és az emberiség sorsát is. A zsolozsmázó ember felbecsülhetetlen lelki kultúrára tesz szert. A Szűzanya módján tanul meg létezni és imádkozni, aki emlékezetében megőrizte a vele történt isteni csodákat és szívében forgatta őket.

P. Kovács Ervin Gellért O.Praem 4

Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten A 2020-as világkongresszus helyszínét Ferenc pápa január 31-én, vasárnap délben jelentette be az idei rendezvényt lezáró szentmisére küldött videoüzenetében, a Fülöpszigeteki Cebuban. Erdő Péter bíboros, aki tíztagú magyar küldöttség élén vett részt a Fülöp-szigeteki kongresszuson és koncelebrált a szentmisén, hangsúlyozta, hogy a budapesti kongresszus „bemutatkozás a világ előtt, és nemcsak a világegyház, hanem a civil világ előtt is”. Szólt a kongresszust megelőző négyéves felkészülés fontosságáról is, melynek során meghatározzák a rendezvény pontos témáját, teológiai bizottságot alakítanak, vallásos, felkészülő összejöveteleket szerveznek majd. „Nagyon komoly pasztorális előkészítésnek nézünk elébe, ezt kell majd teljes energiával szervezni”– mondta a bíboros Az oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust hirdető hitünket demonstráló és ünneplő egyhetes kongresszust négyévente rendezik meg. Magyarország 2020-ban második alkalommal ad majd otthont az eseménynek.

Az Eucharisztia saját ünnepe az Úrnapja (Corpus Domini), amit a világegyház a pünkösd nyolcadát követő csütörtökön tart. Számos országban ilyenkor körmenettel tisztelegnek Krisztus teste előtt, az átváltoztatott ostyát ilyenkor a pap az erre a célra kialakított díszes szentségmutatóba (monstrancia) helyezi, s baldachin alatt hordozza körbe a hívekkel együtt énekelve és imádkozva. Az Úrnapját először 1246ban tartották meg Liège-ben, amikor egy apáca látomásának hatására a helyi főesperes, Jacques Pantaléon körmenetet rendelt el. Alig néhány évvel később Pantalèont IV. Orbán néven pápává választották, s az egyházfő 1264-es Transiturus című bullájában az egész világon elrendelte az Úrnapját, az ünnepi szertartásrend kidolgozását pedig Aquinói Szent Tamás végezte el. A reformáció következtében, annak ellenhatásaként az Eucharisztia tisztelete felerősödött. Azonban míg az ellenreformáció fellendítette az Eucharisztia-tiszteletet, népszerűsítette a hívők gyakori szentáldozáshoz járulását, az egyházban felbukkanó szélsőséges csoport, a janzenisták éppen hogy az életben egykét alkalommal történő áldozást propagálták. A Cornelius Jansen leuveni teológiatanár és Michel De Bay yperni püspök nevével fémjelzett, nem

csekély népszerűségnek örvendő mozgalom vélekedése szerint Krisztus közöttünk lévő jelenléte olyan fenséges és megrendítő titok, hogy a gyarló földi ember nem is méltó arra, hogy megközelítse, „táplálkozzon vele”. A terjedő janzenista nézetek negatív hatásának a jezsuiták szolgáltattak ellenpólust a Jézus szíve-tisztelet meghonosításával. A felvilágosodás, a francia forradalom és a liberalizmus egyre terjedő eszméi az Eucharisztiatiszteletetre negatív hatást gyakoroltak. A vallást elvető államtól és a szekularizációtól idegenkedő papoknak és hívőknek egyre több társulatuk alakult a hitélet védelmére. Imacsoportok, oltáregyletek jöttek létre Európa-szerte, és az Eucharisztia tisztelete ujra fellendült. Míg Németországban javában dúlt a kultúrharc állam és egyház között, Franciaországban pedig az elvilágiasodott Harmadik Köztársaság egyre-másra hozta az egyházat ellehetetlenítő törvényeket, Lille-ben megtartották az első nemzetközi eucharisztikus kongresszust. Az eucharisztikus kongresszusok kezdeményezője Emilia Tamisier, egyszerű délfranciaországi asszony volt, aki eleinte zarándoklatokat szervezett az Eucharisztia jegyében, első alkalommal 1874. júniusában Avignonba, majd egy hónappal később Ars-ba, Vianney Szent János egykori szolgálati helyére. Következő évben Douaiba gyűltek össze. Tamisier asszony felhívására, a szervezők örömére ötvenezer hívő és öt püspök vett részt a zarándoklaton. E sikeren felbuzdulva a francia eucharisztikus mozgalom vezetői elhatározták, hogy a zarándoklatokat minden évben megtartják, s külön kongresszussal zárják le őket. Így került sor 1875 szeptemberében az első nemzeti eucharisztikus kongresszusra Faverney-ben, ám a folytatást a Harmadik Köztársaság egyházellenes intézkedéseivel megakadályozta. A kedvezőtlen légkör miatt csak 1881-ben került sor az újabb eucharisztikus kongresszus megtartására az északfranciaországi Lille-ben. Ez volt az első, amelyik már a határokon is átívelt. A háromnapos ünnepség nagyjából úgy zajlott le, mint a későbbi kongresszusok; a szentmisékkel, szentségimádással és elmélkedéssel töltött napokat körmenet koronázta. A résztvevők javarésze Franciaországból vagy a szomszédos országokból jött, de nem elhanyagolható a Közép-Európából illetve Mexikóból és Chiléből érkezett zarándokok száma sem. A rendezők bíztak abban, hogy a kongresszusok sora már nem fog megszakadni, mint történt a faverney-i után, ezért állították fel az Állandó Nemzetközi Előkészítő Bizottságot, melynek első feje Lille ordináriusa, acambray-i érsek lett. Az első nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat jobbára Franciaországban, vagy francia nyelvterületen tartották. .

5

Valóságos áttörésnek számított a nyolcadik, 1893-as jeruzsálemi kongresszus, nemcsak azért, mert az Oszmán Birodalomban rendezték, hanem mert itt képviseltette magát először a pápa követtel Benoit-Marie Langenieux bíboros személyében. Az 1905-ös római kongresszuson maga X. Piusz pápa, az Eucharisztia nagy tisztelője is részt vett, aki elhatározta, hogy ezután valamennyi világkongresszusra elküldi hivatalos követét. Fényes külsőségek között zajlott az 1912-es bécsi, szerényebb és inkább lelki megújulást hirdetve az 1913-as máltai és 1914-es lourdes-i, de sajnos az első világháború és az utána következő feszült nemzetközi helyzet miatt a következő kongresszust csak 1922-ben tartották meg, Rómában. 1926-ban Chicagóban rendezték meg az eucharisztikus világkongresszust, amely Gergely Jenő történész szavaival élve, „igazi amerikai stílusban megrendezett ünnepség volt, show-val és biznisszel. A kongresszuson közel egymillióan járultak szentáldozáshoz, hatvanezer tagú kórus énekelt, a főünnepségeknek helyt adó stadionban a Szent Péter-bazilika főoltárának hű másolatánál mondták a szentmisét. Azonban nemcsak a minden képzeletet felülmúló külsőségek miatt jelentős a chicagói kongresszus, hanem mert magyar küldöttség is részt vett rajta Csernoch János prímás vezetésével. 1928-ban Sydney, 1930-ban, Hippói Szent Ágoston halálának 1500 éves jubileumára emlékezve Karthágó, 1932-ben pedig a Szent Patrik partraszállásának 1500. évfordulóját ünneplő Dublin adott otthont az eucharisztikus világkongresszusnak. Az 1934-es Buenos Aires-i kongresszus külön jelentős: itt képviselte először a pápát kúriai bíboros, Eugenio Pacelli bíborosállamtitkár személyében. 1937-ben a Fülöpszigeteki Manilában gyűltek össze az Eucharisztia

tiszteletére. Az ötvenedik találkozót ismét Dublinban tartották, 2012. június 10. és 17. között, az 51.-et 2016-ban a Fülöp-szigeteki Cebuban, ahol a pápa bejelentette, hogy az 52. Magyarországon, Budapesten lesz. Arra, hogy Budapest is rendezhessen eucharisztikus világkongresszust, az ötlet már Csernoch János és kísérete Chicagóból való hazatérte után felvetődött. Mintegy próbaként 1928ban nemzeti eucharisztikus kongresszust tartottak Magyarországon, kétszázezer hívő részvételével, ennek sikerén felbuzdulva a püspöki kar a következő évi értekezletén hivatalosan is kezdett tárgyalni arról, hogy Magyarországon tarthassanak eucharisztikus világkongresszust. Az 1929. március 13-án tartott püspökkari értekezleten az új esztergomi érsek, Serédi Jusztinián szorgalmazta a budapesti eucharisztikus világkongresszust, erre ki is jelölte az alkalmas időpontot, mégpedig 1938-at, Szent István halálának 900. évfordulóját. A hercegprímás alkalmasnak látta a magyar katolicizmust arra, hogy az egész világ előtt mutatkozzon meg egy ilyen rendezvény keretei között Az elmúlt évtizedekben két keresztényellenes, magukat abszolút értéknek feltüntető eszme prófétái gyakorolták a politikai hatalmat és próbálták a szívek feletti hatalmat is megszerezni. Jelenleg ezeknek a hatalmaknak az elítélése alapját képezi ugyan a nyugati politikai kánonnak, azonban továbbra is létezik a lelkek feletti hatalom féktelen igénye, mely különböző köntösökben, a pénz, a média, a kultúra manipulált világán keresztül érvényesíti akaratát. 2020-ra újra elérkezik az idő amikor az egész világ előtt felmutatható lesz, hogy Magyarország semmilyen értéket nem tekint abszolút értéknek, csak azt amelyben az valóban megjelenik.

A jövő reménye A 2016-os év elején kétségkívül mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy vajon hogyan alakul Európa és benne magyar népünk helyzete. Az emberáradat, amely elárasztotta a kontinenst kétség kívül sokakban félelmet és szorongást kelt, különösképpen szülőkben és nagyszülőkben, akik felteszik a kérdést: vajon milyen jövő vár utódaikra. Milyen az a világ, amely szemünk előtt formálódik és amelyet a nagyhatalmak erőpolitikája és kevésbé a választók akarata határoz meg? A kérdés tehát az mit tehetünk mi a pozitív jövőképünk érdekében. Európa és a fejlettnek mondott világ vitán felül a keresztény üzenetre és erényekre épül. Miközben azonban igényt tartunk annak vívmányaira, mint például a szociális gondoskodás, az emberi jogok, az emberi méltóság tisztelete a valódi szabadság (és nem a szabadosság) értéke, valamint a házasság és a család szentsége, eközben annak forrásától a társadalom nagy része tagadólag elfordult. Ez az abszolút kezdet, forrás Jézus Krisztus maga. Miközben tehát még sokan kereszténynek mondják magukat, ennek már számukra jelentése nincsen, nem életalakító erő bennük. Szembesülünk tehát a kérdéssel kik vagyunk mi, mik azok az értékek, amelyek megerősítenek és boldogulásunkban segítenek. Meggyőződésünk szerint meg kell erősödnünk tudatosságunkban és következetességünkben, amellyel keresztény múltunkhoz ragaszkodunk egy szebb jövő érdekében!

Dr. Osztie Zoltán plébános 6

Egy bezárt kiállítás margójára Józsa Judit kerámiaszobrász a Magyar Örökség II. című sikeres tárlata saját galériájában bezárta kapuit. (Budapest, V.ker. Városház utca 1.) 2015.augusztusában Jókai Anna Kossuth-díjas írónő nyitotta meg a belvárosi ferencesek templomában az új Józsa Judit kiállítást. Kihangsúlyozta, hogy a mostani bemutató méltó folytatása a Magyar Örökség I.nek, a „hondalák”-nak. Ez a sajátos szóösszetétel az írónő leleménye, de a művésznő is találónak érezte a domborművekre. Ugyanis a magyar ember, a magyar nép erkölcsi értékeit akarta kisplasztikába önteni. Amint azt Józsa Judit a 2012-es tárlatán elmondta, bemutatta azt az elvet, erényt, ami szerint él, alkot. Vagyis Aquinói Szent Tamás erénytanát. Eszerint a keresztény erkölcsi élet a három isteni és a négy sarkalatos erény alapján áll. A három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet. A négy emberi erény: az okosság, igazságosság, mértékletesség és az erősség. A magyar nép jellemvonásai közül a hét legfontosabbat emelte ki: hazaszeretet, összetartás, vallásosság, hősiesség, bátorság, kreativitás, büszkeség. A keramikusnő az ezeket ábrázoló domborműveket egy pont köré építette, szimbolizálva azt, hogy az erények, együttes kiteljesedése, akárcsak az ősi, keleti mandala, erősít, gyógyít. Ezért is jó, találó a kisplasztikákra a „hondala” kifejezés. A művet sajátos, egyedi stílusban mintázta meg, az „élet útjának felén járó” székely származású „gelencsér”. Nyárfa alapon, papírból és agyagból alkotta meg a fent felsorolt erényeket ábrázoló alakokat, melyek kifejezéséhez a magyar népi díszítő művészet elemeit kölcsönözte, ami a

vérében van, hiszen Józsa Judit az ismert korondi fazekas Józsa-család sarja. Tehetsége tudatában folytatta magasabb iskoláit és művészettörténeti diplomát szerzett. Ezért is sajátos, különös az a mód, ahogy ő dolgozik. Míg nekünk látogatóknak magyarázatra van szükségünk, a szimbólumok nyelve számára természetes. A Magyar Örökség II. tárlatán nagyméretű szobrok kaptak helyet. Csak egyetkettőt emelek ki, például Magyar koronázási palást, Magyar írásbeliség – Rovásírás, Magyar nyelv –

Anyanyelv. A kompozíciókra jellemző, hogy a „lent” és a „fent” együttese látható. A kiválasztott nyárfa gyökereivel a földből kap erőre és fent a törzsén, ágain pedig a kerámiából megformált szellemiség, a lélek realizált, szimbolizált formája jelenik meg. A művésznő szívesen tartott ingyenes tárlatvezetést a látogatóknak, és beavatott bennünket az alkotás rejtelmeibe, küzdelmeibe, valamint a kísérletezés műhelytitkaiba. Példaként említette, hogy a a Magyar lélek című kész szobrot szét kellett vágni, mert égetéskor nem fért be a kemencébe, majd

utána úgy összeilleszteni, hogy ezt ne lehessen észrevenni. Ugyancsak megtudhattuk, hogy a Szent Korona elkészítésénél nem arra törekedett, hogy pontos másolat kerüljön ki a kezei közül, hanem olyan átértelmezést akart tükröztetni a kompozícióval, ami a korona szent voltát hangsúlyozza. Ezért állította göcsörtös nyárfatörzsre mint alapra, amely tulipán formát adott, angyalszárnyat „btontot”, amin lebegve, óvón ’hozzák, tartják’ a Szent Koronát. (115 cm magas és 75 cm széles a műalkotás.) „A kerámia-szárnyak finom, mázas, óezüst fényben […] csillan a mázas kerámiakorona antik ezüst felületén az óarany színű máz.”- olvasható a kiállítás katalógusában. Innen tudható meg az is, hogy a rajta lévő kereszt azért egyenes, mert csak a 14. században történt sérülés óta áll ferdén. (Bőséges szakirodalom található a kiadványban.) A Szent Korona műalkotás végleges elhelyezésére a Magyarok Háza lenne talán a legalkalmasabb. A galéria közepén nemcsak mérete (190 cm magas és 260 cm széles) miatt kapott helyet a Magyar lélek című alkotás, hanem mondandója miatt is. Anyagban – fában, agyagban – kifejezni a lélek valóságát nem kis vállalkozás! Józsa Juditnak sikerült ezt úgy megformálnia, hogy látogatóként elfogadjuk, megértjük, átérezzük kompozíciójának kozmikus voltát. A csupa csipke (páncél?) palmetta mintás óarany férfi torzó mosolygó és büszke fejtartása a remény szimbóluma. Mintha csak a Szózat sorai lennénak aranymázas cserépbe égetve: „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”. S az a hatalmas – közel 3 méter széles – nyárfa gyökértörzs, amiből kiemelkedik a szobor,

7

kétszeresen is a szülőföld, anyaföld (a Kárpát medence) egységét példázza a magyarságnak! Ezt a témát plasztikusabban nem is lehetett anyagba „önteni” ! Zárógondolatként két kompozícióját emelem ki a bezárt kiállításnak. Mindkét alkotás két kiváló építészünknek – Kós Károlynak és Makovecz Imrének – állít emléket. Őrzők

I. és Őrzők II. címmel. Az Őrzők I. Kós Károly emlékoszlopa. 241 cm magas és 70 cm széles kerek (teljesség) nyárfa talpból kérgétől megfosztott oszlop emelkedik ki, amelynek tetején mázas kerámiából készült a napkorong, amely hasonló az erdélyi székely kapukon lévő faragáshoz, amely „világszerte alkalmazott varázsjel” – írta erről Kós Károly. És Józsa

Judit is így látta. Az Őrzők II. Makovecz Imre emlékoszlopa is hasonló kompozíció: 232 cm magas és 76 cm széles. A nyárfaoszlopon fényes kerámia angyalszárnyak tartanak két korongot – ezek Isten szemére utalnak, jelezve, hogy nemrég elhunyt nagy, organikus módszerrel alkotó építészünk spirituális kapcsolatban volt a „lent” és a „fent” valóságával.

Harangozó Ágnes

A hónap szentje: Boldog Meszlényi Zoltán Meszlényi Zoltán Lajos 1892. január 2-án született Hatvanban, sokgyermekes családban. Kisszeminaristaként az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd Vaszary Kolos hercegprímás jóvoltából a római Gregoriana Pápai Egyetemen hallgatott teológiát. 1912 júliusában filozófiai doktorátust szerzett. Az I. világháború miatt 1915-ben Innsbruckba települt, ahol a LeopoldFranzens Egyetemen tanult tovább, ott szentelte pappá október 28-án Franz Egger brixeni herceg-püspök. A teológiai doktorátus megszerzése után visszatért az esztergomi egyházmegyébe, s Komáromba kapott kápláni kinevezést, de Csernoch János bíboros már alig néhány hónap után, 1916 decemberében a prímási kancellária hivatalába rendelte. 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár lett. Tudományos munkássága egész életében fontos szerepet játszott: 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára kapott rendkívüli tanári kinevezést. A Csernoch Jánost az esztergomi érseki székben követő Serédi Jusztinián mellett Meszlényi egyre jelentősebb egyházi pozíciókat töltött be: 1931-től kanonokként a főkáptalan tagja, 1934-től a Prímási Főszentszék zsinati bírája. 1937-ben szentelte Sinope címzetes püspökévé XI. Piusz pápa kinevezésével Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás. Több egyházilag elismert mozgalmat támogatott, köztük a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségét, amelynek 1939 júliusától volt elnöke. Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte; a háború utolsó napjaiban, 1945. januárjában a szeminárium pincéjében papokat szentelt. Serédi Jusztinián bíboros halálát követően a hercegprímás végrendeletének ő volt a végrehajtója. Miután Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, Drahos János került a kormányzói posztra. Drahos azonban nem sokkal később meghalt, így a káptalan döntésének megfelelően Meszlényi lett az egyházmegye vezetője, noha a kiépülő kommunista diktatúra mást akart a helyére. „Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!” – ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán esztergomi érseki helynök. Már 1946 szeptemberétől kezdve készültek róla ügynöki jelentések. A székeskáptalan döntését, melyben Meszlényit választották helynöknek, Rákosi Mátyás pártfőtitkár a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek minősítette a szerzetesek elhurcolásának körülményei miatt

8

panaszt tevő püspököknek. Meszlényi nem ijedt meg a fenyegetésektől, legfontosabb feladatának a főpásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta. 1950. június 20-án első és egyetlen alkalommal volt jelen a budapesti Központi Papnevelő Intézetben a püspökkari ülésen. Néhány nappal később, június 29-én Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva, mindenkitől szigorúan elkülönítve. Az érseki helynöknek éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, fűtetlen szobában kellett a telet elviselnie. Őrei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Meszlényi Zoltán ráadásul nem volt teljesen egészséges ember, gyógyszerekre is szüksége volt, már akkor is, amikor elvitték. Gyógyszert azonban nem lehetett bevinni, sőt semmilyen kapcsolatot nem tarthatott a külvilággal. Sem letartóztatásának tényéről, sem a vádemelésről nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Egy rabtársa visszaemlékezése szerint amikor halkan kifejezte részvétét a püspöknek, Meszlényi ujját az égre emelve csak annyit mondott: „Ő többet szenvedett.” Sok szenvedés után, 1951. március 4-én már a halott főpásztort szállították a Mosonyi utcai kórházba. Március 10-én temették el. Halálát utólagosan anyakönyvezték 1954 júniusában. 1966. június 22-én hamvait exhumálták a rákoskeresztúri Új köztemetőben, ezután kerülhettek földi maradványai az esztergomi bazilikába. 2004-ben Erdő Péter bíboros indította el boldoggá avatási eljárását. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában, és ugyanabban az évben, október 31-én boldoggá avatták az esztergomi bazilikában. Forrás: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapja Magyar Kurír

A lélek útja a halhatatlanságig 3. A halhatatlan lélekről szóló görög filozófiából származó tanítás keresztény „átvétele”, mely szerint az embernek van egy halhatatlan „része”, a lélek komolyan felvetette azt a kérdést, hogy vajon az összeegyeztethető-e az ember eredeti bibliai szemléletével, nem eredményezi-e az önmagától való elidegenedést. Ez a kérdés jogos és komoly, ezért érdemes kísérletet tenni annak szemléltetésére, hogy nem kritikátlan átvétel, hanem a hitet szem előtt tartó, a görög filozófiai elemeket magába olvasztó, dinamikus asszimilációs folyamat játszódott le. Amikor Platón azt a célt állítja a lélek elé, hogy a Jóhoz, mint a legfőbb ideához igazodva hasonlatossá váljon Istenhez, akkor megközelítése sosem lehet mentes az ember elszemélytelenítésének törekvésétől. A keresztény hit viszont ezzel szemben – ahogy már hangsúlyoztuk – „te”-ként tekint az egyesre, akit egy személyes Isten szólít meg és szeret, akit teste összeköt Istennel, sőt Isten maga válik láthatóvá rajta keresztül. (vö.: Jn 14,9). A test ezért feltámadásra van rendelve. Ez a meggyőződés nemcsak a platonizmus, a lélek örökkévalóságának (teremtetlenségének), istenségének, és a reinkarnációnak az elutasítását jelentette, de egyenesen felvetette a lélek halandóságának kérdését is. A lélek e szerint tehát önmagában tekintve halandó, és csak azért és akkor él, ha Isten életében részesül. A természetes halhatatlanság ugyanis a lelket isteni tulajdonságokkal ruházná fel, aminek állítása a bibliai gondolkodástól idegen. Ha a léleknek egyértelműen van kezdete, akkor – főleg

a görög felfogás alapján – végének is kell lennie – gondolták azok a keresztény teológusok, akik az említett dinamikus folyamatban szerepet játszottak, és vélhetőleg nem ismerték a lélek anyagtalanságának gondolatát, továbbá a teremtett, de végtelen létet. (Miért ne teremthetne Isten elpusztíthatatlan létet?) Nüsszai Gergely írásában –szintén Platón nyomán – viszont már megjelenik a lélek anyagtalanságának gondolata, amely minthogy szellemi természetű, nem enyészik el úgy mint a test, jóllehet azzal együtt keletkezett. Megismerő képességét tekintve messze felülmúlja az érzékek útján létrejövő ismereteket. Az ember istenképi volta nem azt jelenti, hogy egyenlő vele, hanem hogy hasonlít az ősképre, ami – tegyük hozzá – éppen abban (is) áll, hogy a test által lehatárolt szellemi képessége a végtelenre irányul. Szent Ágoston ugyancsak Platónhoz nyúl vissza, de lényeges pontokon átalakítja az érvelést. Platónnál az ideák elpusztíthatatlansága miatt halhatatlan a lélek, Ágostonnál azonban az a bizonyosság támasztja alá a lélek halhatatlanságának állítását, hogy a lélek önmagáról, mint az élet forrásáról rendelkezik. Döntő előrelépése a lélek és az igazság kapcsolatáról alkotott felfogása. E szerint az objektív igazság bizonyossága tévedés esetén is fennáll. A lélek és az objektív igazság elválaszthatatlan kapcsolatban van. Az ágostoni antropológia mindazonáltal a test jósága, és a testlélek egység mellett a platonizmusból átvett

9

szemlélet szerint a lelket önmagában létezőnek és kiindulási alapnak tekinti, ahelyett, hogy az emberhez való hozzárendeltségében ragadná meg. Ennek máig ható következményei vannak.

Ágoston is vallja: a lélek nem a maga erejéből halhatatlan, hanem a teremtés által. Az ember test és lélek, még ha a vezető szerep a léleké is, amelyben a boldogság és Isten utáni vágy lakozik. Szent Tamás nagyon határozottan szembeszáll „az ember, mint testet igénybevevő lélek” meghatározással, és a test-lélek szubsztanciális egységére fekteti a hangsúlyt. Ugyanis, ha a lélek csak egy rész, akkor – nélkülözve a tökéletességet – személynek sem nevezhető. Ezért Tamás a testtől „szeparált” lélek személyességét elvitatja, és ezzel a bibliai szemléletet helyezi előtérbe, amely az egységre összpontosít. Az eszkatológikus cél tehát nem az elválasztott lélek továbbélésében, hanem a feltámadásban rejlik, amely minden eszkatológiai (végidőre vonatkozó) hiteles kijelentés középpontja. A testtől elvált lélek nélkülözi azt a léttökéletességet, amelyre rendeltetett. A lélek nemcsak a testtel áll összefüggésben, hanem eleve Istennel van vonatkozásban, benne szunnyad az Isten látása iránti természetes vágy. Éppen ez az elsődleges rendeltetése az oka annak, hogy a testtől elválasztva is tovább „kell élnie”, és éppen ezért ruháztatott fel a reménnyel, és kapta meg erre Krisztus feltámadásban a pecsétet, hogy a test is, amelyhez éppúgy hozzárendeltetett mint Istenhez, részt vegyen a feltámadásban. BL

Jókai Anna: Ima - virágvasárnap alkonyán Istenem. Az az alkony. A földbe döngölt örökzöldek. A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek. Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva. Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben. Istenem. Ez a piszkos alkony a hamis csillogású nappal után Mert semmi sem volt a híg fényben valódi: sem a csődület, sem az ujjongás, sem az integető pálmaágak sem a fejhangon intonált hozsanna.

10

Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk. Nem itt dőlt el a sorsunk. Istenem. Alkony van. Kivérzett eufória. A tömeg berekedt. Vedel, zabál: vacsorál. a Tévé elé ül. Új üvöltésre készül. A "feszítsd meg" élvezetesebb. A kereszthalál érdekesebb. Istenem. A nagypéntek a valóság. Nem csap be engem. A virágvasárnap illúzióját engedd elfelednem.

A Nagyheti szertartások rendje

Március 20. VIRÁGVASÁRNAP 8.30 szentmise 10 óra óra szentmise 13 óra Régi rítusú szentmise 17.15 vesperás 18 óra szentmise Március 23. NAGYSZERDA 16 óra szentmise utána lamentáció Március 24. NAGYCSÜTÖRTÖK 10 óra olajszentelési mise a Bazilikában 18 óra szertartás Bíró László püspök atya vezetésével, utána lamentáció

Március 25. NAGYPÉNTEK 15 óra keresztút 18 óra szertartás Bíró László püspök atya vezetésével utána lamentáció Március 26. NAGYSZOMBAT 20 óra szertartás Március 27. HÚSVÉTVASÁRNAP 8.30 szentmise 10 óra ünnepi szentmise körmenettel, Bíró László püspök atya vezetésével (elhangzik: Mozart : Koronázási mise) 13 óra régi rítusú szentmise 17.15 ünnepi vesperás 18 óra szentmise Március 28. HÚSVÉTHÉTFŐ 10 óra szentmise 12 óra régi rítusú szentmise 18 óra szentmise

GYÓNÁSI LEHETŐSÉG Nagycsütörtökön: 14-17 óráig Nagypénteken: 9-12 óráig és 14-17 óráig Nagyszombaton: 9-12 és 14-18 óráig 11

PESTI FŐTEMPLOM A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI 2016. március-április

• Szerdánként 15 órakor Szeretetláng imaóra • Március 22-én 19.30-kor J. S. Bach: János passió • Március 29-én, kedden a Szent Gellért Férfikör találkozója

Spirituális közösségi lap II. évf. 18. szám

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia lapja Kiadja: a Belvárosi Főplébánia Felelős kiadó: Dr. Osztie Zoltán

•Április 5-én, kedden, 18 órakor elváltak és egyedülállók szentmiséje és találkozója

• Április 8-án, pénteken, beteglátogatás, áldoztatás

Szerkesztő: Bitter Lajos

• Április 15-17. Családos lelkigyakorlat Leányfalun

Munkatársak:

• Április 21-én a KÉSZ Belvárosi Csoport összejövetele

Kovács E. Gellért Harangozó Ágnes

• Április 18-án a Főplébánia papságának zarándoklata • Április 26. Képviselőtestületi ülés Szerkesztőség:

•Április 30. Plébániai zarándoklat Esztergomba

Budapest 1056 Március 15. tér 2.

Lelki segítségnyújtás, támogatás

Tel/fax: 318 3108

Mindannyiunk életében előfordulnak olyan helyzetek, melyekben a meghallgatás, közös, együttérző gondolkodás ad lehetőséget arra, sőt, szükséges ahhoz, hogy az előttünk álló nehézséggel megküzdjünk, életutunkon előbbre jussunk, hitünkben erősödjünk. Ehhez adunk segítséget egyénileg és csoportfoglalkozás keretében.

E-mail: [email protected] Megjelenik: 12 oldalon

Jelentkezés a 30 591 2601-es telefonon, hétfőn 9-12, és szerdán 14-17 óra között.

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia 1056 Budapest Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected] Irodaszolgálat: hétfő - szerda - péntek 9 -12; 15.30 - 17.30 Irodavezető: Rochlitz Kinga