40. ÉVFOLYAM 2011/2012. Ballagási különszám A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Diákönkormányzatának lapja
Kedves Végzős Diák! Köszönöm, hogy az utolsó nap bejöttél hozzám osztálytársaiddal énekelve, körbejártad a könyvtárat, elbúcsúztál tőlem. Hiányozni fogsz! Kívánom, hogy legyen az életed olyan, amilyet elképzeltél és megálmodtál! Antal Klára tanárnő
A szám tartalmából: „Mindenki él valamiért, Bánk Tibor igazgató úr búcsúbeszéde ................ 2–4 Steck Kitti 12. c osztályos tanuló búcsúbeszéde ... 5 Váradi Ágnes 12. a osztályos tanuló búcsúbeszéde .. 6 Konkoly Jánosné tanárnő búcsúszövege ............... 7
Mindenkinek jár egy élet. Megpróbálom megkeresni azt, Amiért élek…”
Géczi Nándorné tanárnő búcsúszövege ................ 8
Deák Bill Gyula
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni „Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.” Márai Sándor „Amikor azt mondod: »Feladom!«, gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: »Egek, micsoda lehetőség!«” H. Jackson Brown
2
Bánk Tibor igazgató úr búcsúbeszéde
Kedves Ballagó diákok, Szülők, Hozzátartozók, Kollégák, Hölgyeim és Uraim! Nagy szeretettel köszöntöm Önöket iskolánk ballagási ünnepségén. A 13. a-sok választott idézete a következő volt: „Útjaink százfelé válnak, De szívünk egy célért dobog, Neki vágunk a küzdelmes mának, És épít karunk egy szebb holnapot” (Arany János) Ez most egy egyszeri, kivételes és megismételhetetlen pillanat. Most mi ballagunk. Először és utoljára. Tudjuk és érezzük, hogy velünk itt van a sok-sok ismerős, kedves arc, édesanyánk, aki napok óta lázasan sütött-főzött, készülődött, édesapánk, aki most mosolyogva figyel minket, bár délután azon aggódott, tud-e majd parkolni az iskola feltúrt környékén – persze aztán nyilván nem találta meg azt az inget, amit anyu már régen kikészített neki. Nektek ezekben a napokban rettentően fontos dolgaitok voltak. Utolsó együttlétek, nevetések, halaszthatatlan telefonok, hangulatingadozások, nyűgök és nyavalyák. De a környezetetek ezt is kibírta, mert szeretnek titeket. Most mindenki itt van, aki fontos, aki számít és akire számíthatunk. Vajon mikor lesz életünkben még egyszer ilyen pillanat, amikor ennyi szerető ember vesz körül minket? Most Ti vagytok főszereplői ennek a varázslatos, szép játéknak, amit ballagásnak hívnak. Nézem a jól ismert diákarcokat és búcsúzom. Tudom, hogy nem örökre, hogy hétfőn újra találkoDIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
zunk, aztán majd a szóbeli meg a bankett… De ez a perc soha többé meg nem ismétlődik. Ugye jó volna egy pillanatra megállítani az időt, az órát? Jó volna még egy kicsit diáknak maradni, nyugodtan, vagy unatkozva, ásítozva, vagy izgatottan újra a padokba ülni… Mert ma biztosan megúszom… Ma nem lehet, hogy engem feleltessenek… És aztán megkönnyebbülten hallani újra és újra a kicsengetést. (A becsengetést viszont sosem…) Kedves Diákok! Ma utoljára szólalt meg a csengő, amit most sajnáltok, és egy darabig hiányozni fog, pedig hányszor elátkoztátok. Most már a diákévek végét jelzi. El kell fogadnotok, hogy egy nagyon szép korszak lezárult, és egy új fejezet kezdődik életetekben. Szerettetek ide járni, mi pedig örültünk, hogy itt vagytok, és jó volt így együtt. Milyen jó volt tegnap délután is veletek. Csináltunk egy közös szerenádot, melyen a két osztály és a tanáraik együtt voltak. Aztán egy nagyon jó kis buli kerekedett belőle, alig akartatok hazaengedni minket. Hogy az évek alatt milyenné válik egy iskola, az elsősorban azon múlik, hogy a tanárok és a diákok együtt milyenné formálják. Mi ilyenné formáltuk. Ugye, jól tudom, ilyen is csak a Dienesben van, hogy a tanárok nektek zenélnek? Négy éven át együtt dolgoztunk, kollegáimmal együtt kötődünk hozzátok és hivatásunkhoz. Tudjuk, hogy az emberi szónak mindig értéke van, hogy a szeretetből fakadó szigor és következetesség utólag megbocsáttatik, hogy az iskola – a szülői ház, az otthon mellett – a PEPITA 40. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM
3 legfontosabb hely lehet, ha jól működik, ha értéket, értelmet és gondolatot közvetít. Ha betölti azt a szerepét, hogy megtanít gondolkodni, vitatkozni, harcolni magamért, de másokért is, de hagy álmodozni, hinni és szeretni is. Mennyi minden fog hiányozni! A 13. a-sok idegen nyelvi ki mit tud-os szerepléseit nagyon fogjuk hiányolni. Nektek hiányozni fog az erdei vasutazás, a mátrai bobozás és emlékezetes marad az esztergomi kirándulás, ahol igazán összejött a csapat. Jó volt veletek a diáktanévnyitó, Edina salátái és az emlékezetes rajzok. Köszönjük Emese és Timi. A 12. c-sek már nem zebrák előtt fognak ülni a tanteremben, melynek elkészítésében szinte mindenki segített Kingának. Emlékezni fogtok a diáktanévnyitón készített ipari mennyiségű palacsinta ízére, amelyeket Cseh Barbi és Nyitrai Anita készített. Szívesen fogjátok nézegetni a nyíregyházi állatkertben készített közös képeket a pingvinnel. A múltkorában nézegettem a szalagtűzős videótokat, szívesen visszanéztem többször is azokat a részeket, ahol a két osztály külön-külön, és aztán együtt is énekel. Pazar, és egyben megható produkció volt. Ha lecsukjuk szemünket, ugye emlékezünk, ahogy 14 éves kis mazsolaként betoppantatok a Dienes kapuján? Gyomrotok görcsbe rándult, ezer és ezer kérdés merült fel bennetek. Vajon hová kell menni, melyik lesz a tantermünk, milyen lesz az osztályfőnök és az osztály? Vajon a tanárok szeretni fognak? Szigorúak? Barátságosak? Azóta négy–öt év telt el. Ezalatt rengeteg élménnyel gazdagodtatok, barátokra leltetek, szerelmek szövődtek, csatáztatok a tanárokkal, martátok egymást, együtt szóraDIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
koztatok, kirándultatok, nevettetek és szép lassan egy közösséggé váltatok. Azok a tanárok, akikre eleinte a legcsúnyábban néztetek, a legkedvesebb tanáraitokká váltak. Az iskola, ahová a 4 év során a diák fogcsikorgatva lép be, mostanra az egyik legfontosabb hellyé vált számotokra, ahol minden megmaradt percet együtt tudtatok tölteni. Hiányozni fog a csengő, Karcsi bácsi fűnyírása az óra közepén, ahogy belehasít a dolgozatírás idegesítő csendjébe. Józsi meleg teája télen, és még sok minden. Azt hiszem, az iskola történetébe beírtátok magatokat, amennyire csak lehetett. Mindenki hagyott magából valamit hátra a mostanra megszeretett iskolának. Bár minden osztályban nem tanítottam, olyanok között lehettem nap mint nap, akik fiatalok, akik még tudnak romantikusan ábrándozni, tudnak és mernek olyat kérdezni, amin el kell gondolkozni, mindig csinálnak valami elképesztőt, meghökkentőt, vagy valami meghatót, szívmelengetőt. Mindennek a legnagyobb értéke, a legmaradandóbb élménye számomra az volt, hogy együtt éltünk. Együtt töltöttük a napjainkat, és ezáltal személyes életünk, emberi történetünk közössé vált. Közös és csak a miénk. Volt benne könny, mosoly, öröm és bánat, eközben átéltük, hogy együtt élni nem mindig könnyű, de érdemes. Valamennyien, mint a legöregebb diákok, sokat tettetek azért, hogy ilyenné váljon az iskola. Ballagáskor az iskolában, a családban nincs fontosabb, mint ti. Minden rólatok szól. Sok virágot, sok szeretetet kaptok, és remélem tudjátok, hogy nem csak most. A szülők már 12 éve figyelik iskolás éveiteket, megannyi áldozatot hoztak, leküzdöttek sok nehézséget, hogy ti sikerrel fejezzétek be tanulmányaitokat. PEPITA 40. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM
4 Nevetekben is köszönöm nekik, hogy mindent megtettek értetek, és köszönöm, hogy bíztak bennünk, tanárokban is. Mi – tanárok – szüleitekkel együtt bízunk bennetek, ti pedig bízzatok magatokban. Kollegáim eljuttattak benneteket oda, hogy innen már minden csak rajtatok múlik. Most is köszönöm áldozatos munkájukat. Külön köszönöm Géczi Nándorné tanárnőnek, Zolnai Lajosné tanárnőnek és Konkoly Jánosné tanárnőnek, hogy éveken át kitartottak mellettetek, jóban-rosszban. Ők is azon voltak, hogy a munkánk során iránytűt adjunk, hogy eligazodjatok az élet dolgaiban. Az eligazodás titkát már sokan sejtitek: a titok abban is van, hogy a ti optikátok más, mint a miénk. Remélem, nem kell nagy titkot megfejteni a hétfőn kezdődő érettségin. Az eredményes munkához kaptatok tőlem egy dieneses tollat. Higgyétek el, még jó szolgálatot tehet. Nekem például a dieneses tollal nagyon jól sikerült megoldanom a tavalyi matematika érettségi feladatokat. Nagyon sok dologgal vagyunk úgy, hogy igazán csak akkor értékeljük, amikor már annak hiányát érezzük. Valahogy így vagyok én is azzal az idővel, amelyet veletek töltöttem. Hányszor irigyeltem kollegáimat, akik órára mehettek hozzátok, én meg ott maradtam az irodámban a papírhegyek között a folyamatosan csengő telefonokkal. Kedves Ballagók! A búcsúra nehéz felkészülni, mégis, amikor elérkezik, már fel
vagyunk készülve. Az utolsó hetekben láttuk, ahogy búcsúztatok szokásoktól, barátoktól, emlékektől. Ez olyan készülődés, amely elől nem lehet kitérni. Egyszer elhagyod a tegnapodat, eljön az idő, váltani kell, de minden változás egyben új esélyt kínál. Mint ahogy a 12. c-sek választott idézete mondja: „Most valósággá válik minden édes remény, Mely ott ül a szívünk rejtekén. Az élet tárt karokkal vár, Hogy szép lesz e, csupán rajtunk áll” (Saint-Exupéry) A ballagók mindig megtapasztalják az elválás ünnepélyes fájdalmát. Érzelmeitek vegyesek, valami újra vágytok, de már most tudjátok, hogy mindaz, amit az iskola jelentett: barátokat, tanárokat – hiányozni fog nektek. Feladatotok az, hogy a világból fogadjátok be mindazt, amit ad, és aztán vissza is kell adni a világnak mindent, amit vár. Az iskola két dolgot adhat útravalóul diákjainak: gyökereket és szárnyakat. A szárnyaitok megerősödtek a 4–5 év alatt. Próbáljátok ki őket, tanuljatok meg okosan repülni. De a szárnyak ne csak az egekig repítsenek, hanem vezessenek időnként haza is benneteket! Céljaitok megvalósulásához kívánok kitartást, erőt és jó egészséget. Legyetek nagyon-nagyon boldogok! Bánk Tibor igazgató
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
PEPITA 40. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM
5
Streck Kitti 12. c osztályos tanuló búcsúbeszéde Tisztelt Tanáraim, Diáktársaim és Kedves Szülők! Az ember életében elkerülhetetlenül megjelennek olykor nagyon várt, és olykor kevésbé várt események. Ezek a pillanatok felejthetetlen állomások, emlékezetesek maradnak egész életünkben. Egy ilyen ünnepi esemény részesei vagyunk most is. Az, hogy ez az élmény számunkra pozitív vagy negatív, talán éppen most tisztázódik bennünk, mikor itt állunk búcsúzva az iskolától, a küszöb átlépése előtt. Talán szorongás fog el bennünket, ha arra gondolunk, hogy eljött a búcsúzás ideje. Búcsúzás az iskolától, egymástól, a tanároktól, diáktársainktól, mindazoktól, akikkel együtt voltunk, együtt éltünk, tanultunk és dolgoztunk az itt eltöltött 4, illetve 5 év alatt. Hosszú idő ez, ami alatt sok mindent megismertünk. Tisztában vagyunk vele, melyik tanteremben melyik szék billeg; melyik táblán csikorog leginkább a kréta; hol lehet észrevétlenül puskázni; melyik ajtó van mindig nyitva, illetve zárva. Kezdetben nem lesz könnyű beilleszkednünk a gimnázium utáni új környezetbe, de előbb-utóbb ott is megszokjuk, megtapasztaljuk, melyik székre ülhetünk nyugalommal. Ezeken kívül azonban próbáljuk az elválás jó oldalát is szem előtt tartani: vár ránk az élet. Olyan úton indulhatunk el, amit szeretünk – hiszen mi választottuk. Ez a sok-sok ember, aki most körülöttünk áll – szüleink, rokonaink, tanáraink, ismerőseink –, mind segítettek, segítenek és segíteni fognak céljaink elérésében. Minden jelenlévő kötődik hozzánk, és nekik is fontos az, hogy életünk elképzeléseink szerint alakuljon. Sokan állítják, hogy középiskolai éveik szolgálnak a legmaradandóbb élményekkel. DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
Ez egy – még ha most nem is így látjuk – gondtalan, felszabadult és nagyon boldog időszak volt életünkben. Gondoljatok csak a közös iskolai főzésekre, a jól megszervezett osztálykirándulásokra, a közös felkészülésekre, amikor valamilyen versenyre készültünk, amikor mi avathattuk fel a kilencedikeseket, vagy a szalagavatót megelőző sok-sok próbára. Ezek a programok nemcsak elfoglaltságot biztosítottak. Elmélyítettek olyan kapcsolatokat, és magukban hordoztak olyan momentumokat, amik emlékezetesek… és ezeket az emlékeket senki nem veheti el tőlünk. A továbbiakban – szakképzésben, főiskolán, egyetemen – újabb és újabb teljesítendő feladatok árasztanak majd el bennünket, és lehet, hogy hiányozni fognak a most még oly tragikusnak ítélt témazáró dolgozatok. Ha sikereket értek el, gondoljatok arra, hogy ez jelentős részben tanáraink érdeme is. Hamarosan itt az érettségi, amire a kezdetektől készülünk. Őszintén remélem, hogy mindenkinek sikerül úgy teljesítenie, és oda megérkeznie, ahogy és ahova elképzelte. Bár most elhagyjuk az iskolát, de akárhova is sodor el bennünket az élet, egy részünk mindig ide fog tartozni, kötődni, hiszen itt nőttünk fel, itt kaptuk meg az alapköveket, amikre a továbbiakban – egész életünk során – építhetünk majd. Reméljük, sikerrel fogjuk ezeket hasznosítani! Végezetül Arany János szavaival búcsúzom: „Útjaink százfelé válnak, de szívünk egy célért dobog, nekivágunk a küzdelmes mának, és épít karunk egy szebb holnapot.” Streck Kitti 12. c osztályos tanuló PEPITA 40. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM
6
Váradi Ágnes 12. a osztályos tanuló búcsúbeszéde Drága Diáktársak, Tisztelt Tanáraink, Kedves Szülők és Vendégek! Az életünkben természetes, hogy elérkezünk egy-egy különleges eseményhez, amelyek életünk jelentős, felejthetetlen állomásai, s egyben emlékezetesek maradnak egy életen át. Egy ilyen ünnepi alkalom részesei vagyunk most. Kedves ballagó diákok. Ez a várva várt nagy esemény, annak az ideje, amikor búcsút vesztek iskolátoktól, egymástól, tanáraitoktól, itt maradó diáktársaitoktól és mindazoktól, akikkel együtt töltöttétek az itteni éveiteket. A búcsúzás megható érzésekkel teli pillanatai ezek. Felemelő, ünnepélyes alkalom ez, ahol azokkal az emberekkel együtt vagytok jelen, akiknek fontosak vagytok, akik szeretnek titeket. Búcsúzás ez egyben eddigi életetektől, bizonyos értelemben önmagatoktól is. Visszatekintés korábbi életutatokra és előretekintés jövőtök, céljaitok felé. Itt formálódott egyéniségetek a sokat látott és sok mindent megért falak között. Itt váltatok gyerekekből felnőtté. Számtalan egyéni és közösen megélt élmény, az izgalommal szervezett és várt osztálykirándulások, a különböző iskolai rendezvények, a mindennapok feladatai, nehézségei, gyakran megélt öröm és bánat, számos siker és kudarc, időnként gondok és nehézségek a tanulásban és az élet más területein, az osztály- és iskolatársakhoz, tanáraitokhoz fűződő viszony, igaz, egész életre szóló barátság és számos kibontakozó bizalmas, meghitt vagy remélt kapcsolat – ezek mind-mind itteni életetek velejárói. Boldog és vidám percekben sem volt hiány, gondoljatok csak a diáktanévnyitókra, a nyelvi ki-mit tud délutánjaira vagy arra, milyen tapsviharral fogadtátok a Dienes-bandet. A tavalyi ballagók arcán már megfigyelhettétek az elválás ünnepélyes fájdalmát, amit most ti is átéltek. Érzelmeitek talán vegyesek: valami újra vágytok, de már most érezitek, hogy hiányozni fognak a barátok, tanárok.
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
Most itt a válasz a régóta fontolgatott kérdésre: vajon fogtok-e sírni a ballagáson? Mit is sirattok ilyenkor? A barátságokat, az osztály egészének hangulatát és ezeket a – ha nem is mindig felhőtlen, de – állandóan újult erővel és kíváncsisággal induló napokat. Szüleitektől sokat hallhattátok, hogy a középiskolai évek az életetek legszebb, legboldogabb évei. Gyakran gondolhattátok, hogy ki akarna iskolába járni a legszebb éveiben? És mégis. Amikor a főiskolán vagy egyetemen elérkezik a vizsgaidőszak arra fogtok gondolni, hogy milyen jó is volt fél 8-kor az első órán ülni és 2 órától szabadon tölteni a délutánt. Most elhagyjátok a középiskolát, de a Dienes kapuja mindig nyitva áll előttetek. Ti akkor is, és mindig ide tartoztok, és ide bármikor hazajöhettek, bárhol is éljetek a világban. Itt nőttetek fel, ez az iskola meghatároz titeket. Vigyétek magatokkal és őrizzétek meg mindazt, amit itt kaptatok. Legyetek méltó példaképei az utánatok jövőknek. Búcsúzunk tőletek. Szeretettel fognak emlékezni rátok tanáraitok, diáktársaitok, barátaitok. Búcsúzom az egész iskola nevében. A következő néhány sorral kívánok nektek sok sikert az előttetek álló feladatokhoz: „A mai napon kezdődik el az életem, mert ma a világ egyik polgára lettem. Ma lettem felnőtt, mától másnak is számadással tartozom, nem csak magamnak és a szüleimnek. Már nem csak a jegyeimért felelek, mától a világnak tartozom számadással, a jövővel, az élet nyújtotta minden lehetőséggel. Mától kezdve a dolgom az, hogy itt legyek, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire? Nem tudom. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjem az életet, és hogy szeressek, hogy vállaljam a felelősséget és éljek a lehetőségekkel.” Váradi Ágnes 12. a osztályos tanuló
PEPITA 40. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM
Konkoly Jánosné tanárnő búcsúszövege Kedves 12. c osztályosok! Bár számunkra úgy tűnik, mintha tegnap történt volna, de 4 évvel ezelőtt volt az, amikor először találkoztunk ennek az iskolának a falai között. Még most is előttem van az akkori arcotok – tele kíváncsisággal, bizakodással, szorongással. Elmondhatom, hogy első látásra megszerettelek benneteket, és ez az érzés az elmúlt négy évben csak erősödött. Jó volt látni, ahogy az első évben csinosítottátok a termeteket, hogy minél otthonosabb legyen. Ez olyan jól sikerült, hogy mind tanáraitok, mind pedig diáktársaitok részéről csupa pozitív visszajelzés érkezett. A tiszta, rendes osztálytábla még mindig ott díszeleg a terem bejárata előtt. Az az időszak, amikor közös erővel próbáltuk a látás- és hallássérült osztálytársaitok, valamint a köztetek levő kommunikációs akadályokat legyőzni, nem volt könnyű, de megérte az erőfeszítést, mert mire elérkezett a búcsú, már úgy kommunikáltatok velük, mintha nem is lennének akadályok.
Bár az osztály egy végtelenül csendes csapat volt, ez a csendesség nekem nagyon fog hiányozni. Remélem, azért szívesen fogtok a matematikaórákra is emlékezni, hiszen én úgy érzem, hogy közös cél érdekében mindannyian maximális erőbedobással dolgoztunk, és amikor elfáradtatok, akkor azért sikerült egy kis derűt is csempészni a matematikai jelek és képletek halmazába. És nyugodt szívvel engedlek benneteket ki a nagybetűs életbe, mert tudom, hogy ugyanazzal a szorgalommal és kedvességgel fogjátok felnőtt életeteket is felépíteni. Azokat a gondolatokat, amivel elbúcsúztunk egymástól, remélem életetek során is figyelemmel kíséritek: „Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. A kövek a fontos dolgok, ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna.” Ja, és hogy mik a kövek?… Az maradjon a mi titkunk!
8
Géczi Nándorné tanárnő búcsúszövege Kedves 13. a osztályosok! Sokat gondolkodtam azon, hogyan kezd-
Nem féltelek titeket, bízom bennetek, meg
jem a búcsúzást. Nem szeretek búcsúzni, fogjátok állni a helyeteket bármilyen helyahogy már mondtam is nektek, mert ebbe az zetbe is kerültök, bármilyen problémát kell is iskolába mindig szeretettel várlak vissza tite- megoldanotok. Önállóak vagytok, bátrak, ket. Most még tele vagytok izgalommal, ki- okosak, de ha kell, nyugodtak és megfontolcsit félelemmel is, nem tudjátok, hogyan ala- tak is tudtok lenni. Ne felejtsétek el a beszélkul majd az életetek, de később jó lesz együtt getéseinket arról, hogyan lehet a boldogságot nosztalgiázni, visszaemlékezni az iskolai tudatosan keresni, milyen fontos az ember programokra, a kirándulásokra, a tanítási életében az őszinteség, a jóindulat és mindeórákon átélt közös izgalmakra és arra a sok nek fölött a szeretet. színes egyéniségre, akiket megismertem Ha majd visszajöttök beszámolni arról, mi bennetek, és ti is egymásban. Szép volt ez a néhány középiskolai tanév. történt veletek az eltelt időszakban, majd Jó volt veletek, de most már itt az ideje, hogy együtt örülünk a sok szépnek és jónak, és én a madárfiókák kirepüljenek a fészekből, és nagyon büszke leszek rátok. felépítsék saját kis életüket.
DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA
PEPITA 40. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM
