A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Diákönkormányzatának lapja. Kedves Végzős Diák!

43. ÉVFOLYAM 2014/2015. Ballagási különszám A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Diákönkormányzatának lapja

Kedves Végzős Diák! Köszönöm, hogy az utolsó nap bejöttél hozzám osztálytársaiddal énekelve, körbejártad a könyvtárat, elbúcsúztál tőlem. Hiányozni fogsz! Kívánom, hogy legyen az életed olyan, amilyet elképzeltél és megálmodtál! Antal Klára tanárnő

A szám tartalmából: Bánk Tibor igazgató úr búcsúbeszéde .............. 2–4

Sajtosné Magyar Emese tanárnő búcsúszövege .... 8

„Töröld le könnyedet, Kisírt szemedben mosoly legyen és derű, Mindennap kezdődik valami, Valami nagyszerű, valami gyönyörű.”

Dr. Wolfné Vigh Dóra tanárnő búcsúszövege ....... 9

Nagy László

Vincze Anna 13. a o. tanuló búcsúbeszéde ........ 5–6 Pataki Anikó 12. b o. tanuló búcsúbeszéde ........... 7

Horváthné Kósa Judit tanárnő búcsúszövege ....... 10 „És mi arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk, életünkön át, életünkön át, Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, induljunk tovább, induljunk tovább. A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van, Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam. Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk, boldogok legyünk, boldogok legyünk, Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket, hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk. Mint a mécses világítson egész életed, Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked. Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj, Arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk, s játszunk még tovább, játszunk még tovább.” Adamis Anna

2

Bánk Tibor igazgató úr búcsúbeszéde Kedves Búcsúzó diákok, Kedves Szülők, Vendégek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! „Töröld le könnyedet Kisírt szemedben mosoly legyen és derű, Minden nap kezdődik valami, valami nagyszerű valami gyönyörű.” (Nagy László) Kedves Búcsúzó diákok, Kedves Szülők, Vendégek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy László vers részletével tisztelettel és szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt. Kedves Búcsúzó Diákjaim! Egy gyönyörű napon köszöntelek tietek. Miattatok és érettetek gyönyörű. Mégis összeszorul a szívem. Elengedni, útjára bocsátani valakit, aki sokáig része volt az életünknek – nagyon nehéz feladat. Még szeretnénk maradni, mert sok a kötelék, de izgatottan repülnénk is, mert végre nyílik az új kapu. Várakozások fogalmazódnak meg. Mintha megállna az idő – fölelevenedik, foghatóvá válik a múlt, az együttlét ideje, a sokféle történés, az események, a tettek és az esetleges mulasztások. Ma végigballagtatok a becsukott szemmel is ismert iskolában, de mégis minden más, mint eddig volt. Elérkezett a közösen töltött évek utolsó napja. Értetek öltözött díszbe az iskola, nektek szólnak az ünnepi jókívánságok. Most titeket búcsúztatnak iskolától, emlékektől, diákévektől. Dieneses diákként utoljára köszöntelek titeket! Milyen furcsa érzés. Minden évben léptetek egyet a létrán. Nem ti díszítitek a tantermeket, nem ti álltok a díszsorfalban… DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA

elfogytak a létrafokok. Egy szép korszak lezárult. Volt egy közösség, egy biztos pont, aminek most lazulnak a kötelékei, és lesz egy titkokkal, várakozással teli új, ahová még nem tartoztok. Jólesik tudni, hogy szerettetek ide járni, hogy az általunk átadni kívánt értékekből milyen sokat magatokénak vallotok. Sokan elmondtátok, mennyire örültök, hogy megismerhettétek egymást, a világ legjobb osztálytársait. Ti voltatok a legjobb osztály, és nektek a Dienes a legjobb iskola. Ezt együtt alakítottuk, és közben rájöttünk, hogy együtt élni nem mindig könnyű, de érdemes. Ady Endre mintha csak rólatok írna a 13. b-sek tablójára: „„Nagyon szép kis társaság volt / egyik léhább, mint a másik.” Kreativitásban soha nem volt hiány. Persze, hogy emlékeztek a sok mókára és nevetésre, Petyka hangjára, Pisti szétszórt dolgaira, aminek jó része tényleg csak emlék. Sokan nem tudtátok megszokni, hogy az órák nyolckor kezdődnek, ha sikerült bejönni, akkor pedig elindult a kisautós verseny. Jó volt belépni a termetekbe, amelyet igazi kis otthonná varázsoltatok, még akkor is, ha a faliórát rendszeresen leamortizáltátok a célbadobó versenyeken. Sok komolyabb rendezvényen, megmérettetésben vettetek részt. Büszkék lehettek arra, hogy már tízedikben megszereztétek a nyelvvizsgát. Nektek és a másik két osztálynak is ami a legszebb, a legjobb, a legemlékezetesebb volt az évek során: az osztálykirándulások, a diáktanévnyitók, a közös bulik, a diáknapok, ahol még azt is szePEPITA 43. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM

3 rettétek, ha a tanárok zenekara húzza a talpalávalót. Mi is nagyon szerettünk veletek együtt lenni. Mert közös életünk volt. Gyakran többet voltunk együtt veletek az iskolában, mint otthon. Együtt örültünk a sikereiteknek, együtt készültünk és fogjuk átizgulni a kezdődő érettségi időszakot, amely végül meghozza a sikereket. És azt is megtanultátok, hogy az eredmények eléréséig sokat kell küzdeni, és nem szabad feladni, vagy félúton megállni, vagy félmegoldásokkal megelégedni. A 13. a -sok választott tablóidézete is ezt mondja: „Az élet tárt karokkal vár, / hogy szép lesz-e csupán rajtunk áll.” Az a-sok szerettek minden közösségi rendezvényt, és minden elmaradt órát, ha nem maradt el, úgy inkább a repülő darazsakkal és a Window nevű madárral foglalkoztak. Az utolsó hetekben rájöttek arra, hogy mennyire szeretik egymást, és még minket, tanárokat is. Együtt sírtak-nevettek osztályfőnökükkel a szerenádon, az utolsó napokban kiderült az is, hogy milyen jól tudnak énekelni. Tőlük is nehéz búcsúzni, pláne úgy, hogy egyszer együtt kirándulhattam velük, egy évig pedig együtt matekoztunk. Ahogy ma énekeltetek nekem, úgy én is azt gondolom, hogy „A nézését meg a járását, csípőjének a ringását száz aranyért én sem adnám.” Kedves Ballagók! Igyekeztünk úgy nevelni titeket, hogy igaz, őszinte, becsületes emberré váljatok, aki tiszteli a másikat, akinek szeretet vezérli a tetteit. Igyekeztünk úgy tanítani titeket, hogy a megszerzett tudással és képességekkel bárhol megálljátok a helyeteket. Szeretnénk, ha olyan emberré válnátok, aki tudja: a boldogságot abban kell megtalálni, amiben élünk, és a nehéz helyzetekben is optimistának kell maradnunk. DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA

Ha ehhez a nagy akaráshoz kitartás és kellő szorgalom is társul, biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a saját tehetségterületét. A választott tablóidézet alapján a 12. c-sek már ezt tudják: „Boldog az, ki célját elérte / akarni kell és minden sikerül / akarni és bízni rendületlenül.” Nagyon jól sikerült az első közös vállalkozásotok, a tanterem kifestése. Sok vita után szavaztatok a barackvirágszínre, amely illik az osztályhoz, találó választás volt. A tanórán és az órán kívüli foglalkozásokon jól összecsiszolódtatok, igazi közösséggé váltatok. Szívesen gondoltok vissza a bánki tájházra, az ott főzött slambuc ízére, és a kullancsok csípésére még ma is emlékeztek. A főzésben mindig jók voltatok, általában az osztály két részre bomlott: egy része főzött, dolgozott, a másik rész pedig éhes volt. Niki hozta a konzerveket, Reni a bográcsot, a fiúk pedig feleltek a főzésért. Remélem aktivitásotok, kitartásotok tovább tart, az előttetek álló feladatokat sikerrel megoldjátok. Kedves Ballagók! Osztályfőnökeitek és tanáraitok segítségével eljutottatok oda, hogy innen már csak rajtatok múlik a továbblépés. Köszönettel tartoztok – velem együtt – nekik munkájukért. Külön köszönöm a munkáját Sajtosné Magyar Emese, Dr. Wolfné Vigh Dóra és Horváthné Kósa Judit osztályfőnököknek. Kedves Diákok! Új útra indultok. Olyan útra, ami egyedi. Még nem járt rajta senki. Nem kitaposott út, magatoknak kell megismerni és bejárni – ettől izgalmas. Az úton sokan lesznek, akik segítenek majd, de lesznek, akik eltérítenének. Nektek kell majd egyedül eldönteni, hogy ki a jó és a rossz, és mi jó és rossz. Egy dolog azonban sosem hiányozhat: a háttérből a szülők bizPEPITA 43. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM

4 tonságot nyújtó, bátorító szeretete. A segítő kéz, amibe mindig lehet kapaszkodni. Ők már születésetek óta fogják kezeteket. Ugye tudjátok, most sem eresztik el, és még erre sokáig szükségetek lesz. Éppen ezért az ünnep fényében gondoljatok a családjaitokra is. Sok önzetlen szeretet, aggódás, és sok-sok munka van a ti eltelt 18 évetek hátterében. Én azt hiszem, nincs szebb ajándék egy édesanyának, édesapának, mint látni felnőni gyermekét. Látni azt, hogy eljutott valahova, és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, szigorúság, odaadás nem volt hiábavaló. Megérte. Az ünnep boldogságában ne felejtsétek el, hogy az első köszönöm szó nekik jár. Azonban nemcsak ti, hanem én is szeretném megköszönni a szülőknek a segítséget, az együttműködést a gyermekek közös nevelésében, segítségüket iskolánk működésében. Köszönjük, hogy bíztak bennünk, és ránk bízták gyermekeiket. A mai ünnep lezárja a közös korszakunkat, és már mindannyiótokat izgalomban tartja a kezdődő érettségi, a rejtelmekkel teli szeptember. És ez így van rendjén. Kívánom, hogy a megszerzett tudás legyen biztos eszköz a számotokra céljaitok eléréséhez. Olyan célt tűzzetek magatok elé,

DIENES LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ISKOLA

amelyek előrébb visznek benneteket! Ugyanakkor vállalható és reális is legyen. Kívánom, hogy sohasem maradjon ki az életetekből a derű, a szeretet! Higgyétek el, hogy egy mosollyal többet lehet elérni, mint gondolnátok. A szeretet pedig sok minden alapja. Akármennyit adunk belőle, nem lesz kevesebb, és mindig vissza is kapjuk. Szeretnék olyan boldog, sikeres felnőttként találkozni veletek, aki jól vette az akadályokat, jól gazdálkodott önmagával: van szakmai sikere és boldog családi háttere. Búcsúzom tőletek. Örülök, hogy az iskola a diákjai között tudhatott benneteket, és ti is legyetek büszkék arra, hogy dieneses diákok voltatok. Legyetek sikeresek, egészségesek és nagyon boldogok! „Volt egy osztály, egy egész világ Te is ott voltál, emlékszem rád. Mert néha még tart az osztálykirándulás.” Ahogyan az első diáktanévnyitón dieneses diákká fogadtunk benneteket, még néhány nap, és az érettségi eredményhirdetésén egy kézfogással majd útra bocsátalak benneteket.

PEPITA 43. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM

5

Vincze Anna 13. a osztályos tanuló búcsúbeszéde Szeretettel köszöntöm végzős diáktársaim nevében tisztelt tanárainkat, családtagjainkat, barátainkat és ismerőseinket! Eljött hát az a nap, amire már hosszú évek óta várunk. Mégis, most kettős érzés tölt el minket: kíváncsian várjuk, hogy mit rejt számunkra a jövő, de szomorúak is vagyunk amiatt, hogy itt kell hagynunk azt a helyet, ahol mindent és mindenkit jól ismertünk. Ismertük egymást és tanárainkat, tudtuk, kihez fordulhatunk, kiben bízhatunk. Itthon voltunk. Emlékszem, mikor elérkezett az első tanítási nap, mindannyian nagyon izgatottak és kíváncsiak voltunk. Alig vártuk, hogy végre megismerjük az osztálytársainkat és a tanárainkat, na meg persze, hogy felfedezzük az iskola összes kis zugát. Hetekbe telt, míg megtanultuk egymás és a tanárok nevét, és hónapokba, míg megjegyeztük végre az órarendet és a terembeosztást. Szépen fokozatosan kezdtünk mindenhez hozzászokni. De lassacskán eltelt ez 4, illetve 5 év; gyermekből felnőtté cseperedtünk, és most már eljött az ideje annak, hogy elbúcsúzzunk. Rengeteg emlék köt minket ide… Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy a legszebb pillanatok közé tartoznak a diáktanévnyitók és -zárók, a Dienes Band fellépései, a közös főzések, a nyelvi Ki mit tud?-ok és az iskolai napja-

tesebbek. A b osztály számára például a péntek 7. órai kémia órák, amikor már rajtuk kívül senki más nem volt az iskolában, Pisti béna poénjai, a 0. órás táncpróbák, vagy épp az órai feleletek, amikor húzással döntötték el, hogy ki fog felelni. Míg a cseknek a bánki főzés, a szalagtűző és a röplabdameccsek vagy a szalagtűző és az azt megelőző táncpróbák váltak a legemlékezetesebb pillanatokká. A mi osztályunk is rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodott az évek során. Ezek közé tartozik például a tavalyi vekeri-tavi kirándulásunk, ahol Daróczi Enikő tanárnő és az osztályfőnökünk, Sajtosné Magyar Emese tanárnő csillogtatták meg színészi tudásukat egy activity alkalmával, és ahol megtudtuk, hogyan is kell szakszerűen kihalászni egy röplabdát a vízből. Úgy gondolom, mindenkinek hiányozni fognak a tanárinak által sokszor mondogatott, és az évek alatt már szállóigévé vált mondatok is. Ilyenek voltak például: a „hát ez most nagyon ciki gyerekek”, a „beírtam a késést”, a „hát ezt most nem”, na meg persze, hogy „a vers szervezőelve az ellentét, és hogy már az ókori görögök is…”.

ink fénypontjává vált testnevelés órai röplabdameccsek. Persze mindhárom osztálynak más-más momentumok a legemlékeze-

minket. Sokszor nem lehetett velünk köny-


Hálával tartozunk szüleinknek, akik mindvégig mellettünk álltak és támogattak nyű, hiszen abban a korban voltunk, amikor valahogy mindent fontosabbnak érezPEPITA 43. ÉVF. BALLAGÁSI KÜLÖNSZÁM

6 tünk az iskolánál. És ha korábban még nem is tűnt úgy, de most már tudjuk, hogy mi tényleg nem értük, hanem magunkért tanultunk, és csak most érezzük igazán, hogy milyen jó is lett volna, ha már a kezdetektől megfogadjuk a tanácsaikat. Viszont abban biztosak lehetünk, hogy akármit is hozzon számunkra a jövő, az ő támogatásukra mindig számíthatunk majd. Szüleink mellett tanárainknak is köszönettel tartozunk, akik mindig azon fáradoztak, hogy a jó útra tereljenek minket, és megmutassák a követendő példát. Nem mondhatnám, hogy mintadiákok voltunk, sokszor kisebb-nagyobb csatákat kellett velünk vívni. Mindig volt valaki, akinek otthon maradt a számológépe, vagy akinek éppen nem volt kész a házi feladata, és bizony a dolgozatok sem sikerültek mindig mindenkinek ötösre. De remélhetőleg csak a szép emlékek maradnak meg, és a roszszak az idő múlásával elhalványulnak.

Kedves ballagó diáktársaim! Hiába mondogattuk éveken át, hogy milyen jó is lenne, ha már elballagnánk. Most, hogy itt vagyunk, sokan azon gondolkozunk, hogy mennyivel jobb lenne még egy kicsit maradni itt, ahol még gyerekek lehetünk, és nem kell szembenéznünk a felnőtt lét gondjaival és kihívásaival. De sajnos eljött a búcsú ideje: itt állunk a „nagybetűs élet” kapujában, és hamarosan ki is kell lépünk. Ezzel a nappal lezárul életünk egyik legszebb időszaka, és pár napon belül elérkezik eddigi életünk legnagyobb megmérettetése. Kívánom mindnyájunknak, hogy ezt és a jövőbeli akadályokat is gond nélkül vegyük, hogy sikeresen megvalósítsuk kitűzött céljainkat, és hogy az élet minden területén helyt tudjunk állni. Ballagási beszédem végén Szabó Pál szavaival búcsúzom: „Eddig csak álmodtunk, terveztünk még, most valóra válhat minden ami szép. Az élet, a munka tárt karokkal vár, S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.”

Itt maradó diáktársaimnak csak azt tudnám tanácsolni, hogy élvezzék az együtt töltött időt. Vegyenek részt a közös programokon, kirándulásokon, szánjanak időt egymásra – és természetesen a tanulásra is –, mert ez a pár év nagyon hamar eltelik.



Pataki Anikó 12. b osztályos tanuló búcsúszövege

Drága diáktársak, tisztelt tanáraink, kedves szülők és vendégek! Ismét eltelt egy év. Tavaly még ti díszí-

lás mellett azért boldog, vidám percekben,

tettétek az osztálytermeket, a folyosókat, ti

sőt órákban sem szenvedtetek hiányt. Most

gyűjtöttétek a rengeteg virágot, és ti vártá-

megkönnyebbülést éreztek, és vágyódást

tok a legjobban, mikor mehettek már végre

az új út felé, de szívetek mélyén tudjátok,

haza. Most itt vagyunk újra, de ti vagytok

hogy hiányozni fognak megszokott hét-

díszben, virágok, ajándékok között, és mi

köznapjaitok. Hiányozni fog a fülsüketítő

díszítjük a termeket, gyűjtjük a virágokat.

csengő, a közös programok, a bográcsozá-

Nektek szól a ballagási dal, értetek öltöz-

sok az udvaron, Józsi bácsi kihagyhatatlan bü-

tünk fel ünneplő ruhánkba, és megtettünk

fékosztja, és nem utolsósorban Karcsi bácsi

mindent, hogy ez a ballagás emlékezetes,

fűnyírója az óra legfontosabb perceiben.

megható, ámde mégis vidám legyen.

De amiért a legjobban fáj a szívetek, az

Most eljött a pillanat, mikor itt hagytok

összecsiszolódott társaság. Az évek alatt

minket, kiléptek a nagybetűs életbe, és ta-

egymásról is sok mindent megtudtatok,

lán sosem néztek vissza. Életetek egyik

mindenkiről van néhány vicces emléketek.

legnagyobb fordulópontja ez, ennek az iz-

Azok az emberek, akik 4-5 évvel ezelőtt

galmakkal, búcsúzással és könnyekkel teli

idegenként léptek az iskolai falai közé,

tavaszi napnak az eseménye, a gimnáziumi

most könnyekkel küszködve jönnek rá, mi-

ballagás.

re is leltek valójában. Igaz barátokra. Azok

Új utak várnak rátok, és az új utak min-

az emberek, akik 4–5 évvel ezelőtt idegen-

dig bizonytalanok, a végük nehezen belát-

ként léptek az iskolai falai közé, most job-

ható. De soha ne feledjétek, honnan jötte-

ban ismerik egymást, mint bárki más. Em-

tek! Itt formálódott egyéniségetek a sokat

lékezzetek az osztálykirándulások hangula-

látott és sok mindent megért falak között.

tára. Jusson eszetekbe, ahogy a torkotok-

itt váltatok gyermekből felnőtté. Most el-

ban dobogott a szívetek egy-egy jelentős

hagyjátok a középiskolát, de a kapuja min-

dolgozatírás előtt, vagy puskázás közben,

dig nyitva áll előttetek.

nehogy lebukjatok. És ne feledkezzetek

Gyakran mondják, hogy ez a felelőtle-

meg tanáraitokról sem. Akik felkészítettek

nül szabad néhány középiskolai év életetek

benneteket a nagybetűs életre, és féltő

legboldogabb szakasza. Nem biztos, hogy

szívvel engedik most el kezeiteket.

ez igaz, de az tény, hogy a nem kevés tanu-

8

Sajtosné Magyar Emese tanárnő búcsúszövege Kedves érettségiző osztályom! Fájó szívvel búcsúzom tőletek, mert e röpke két év alatt, amíg az osztályfőnökötök voltam, nagyon a szívemhez nőttetek. Kedves, színes, vidám egyéniségeket ismertem meg bennetek. Számos emlék, közös élmény köt már össze minket. Gondoljunk a diáktanévnyitók közös főzéseire, a rotyogó chilis bab illatára, az izgalmas röplabda meccsekre Daróczi Enikő tanárnővel a Vekeri-tó partján, a szalagtűzős kedves emlékekre vagy a pesti kirándulásainkra, melyek csúcspontja mindig a dunai hajókázás volt. Igaz, először majd megfagytunk a fedélzeten, olyan erősen fújt a szél. De mi – dacolva az időjárás viszontagságaival, kezünket dörzsölgetve, egymáshoz bújva – élveztük a páratlan budai panorámát. A szalagavató nem csak nektek, hanem nekem is nagyon nagy élményt nyújtott. Boldogsággal töltött el, hogy mind a harminchatan felléptetek, és élveztétek a karneváli hangulatot és a szamba ritmusát. Fanni akrobatikus


ugrását is nehéz lesz majd überelni. Azt hiszem, itt mutatkozott meg igazán, hogy milyen jó kis csapat vagytok. Osztálytársak, barátok, akik számíthatnak egymásra, segítik a gyengébbeket, támogatják és motiválják egymást. Mindig volt valaki, aki megoldást talált az adott problémára, számíthattam a segítségetekre. Sok szeretetet kaptam tőletek, és én is próbáltalak ösztönözni, motiválni és a helyes mederbe terelgetni benneteket. Kisebb-nagyobb sikerrel… Most elengedem a kezeteket, hisz felnőttetek. A felnőtt élet első nagy erőpróbája, az érettségi még rátok vár. Itt már felnőttként, önállóan, egyedül veszitek majd az akadályokat és élvezitek a befektetett munka gyümölcsét. És ne felejtsétek: „Most valósággá válik minden édes remény, Mely ott ég a szívünk rejtekén. Az élet tárt karokkal vár, Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.” (Antoine de Saint-Exupéry)


9

Dr. Wolfné Vigh Dóra tanárnő búcsúszövege Kedves 13. b osztályosok! „Végre elmúlt, ennek is vége” – énekeltétek nem is olyan régen. Várva-vártátok azt a napot, amikor végre vége a mindennapos koránkelésnek (már akinek sikerült), iskolába járásnak, dolgozatoknak, az osztálytársak olykor keményre sikeredett tréfáinak, a mindennapos figyelmeztetések hallgatásának: mi lesz az érettségin, ha így folytatod? „Végre elmúlt, ennek is vége” – végre? Úgy éreztem, az utolsó napokban ébredtetek igazán rá arra, hogy mit is jelentenek ezek a szavak. Megszűnt a közösség, akire mindig számíthattál. A közösség, ahova tartoztál. A közösség, ami felvidított, ha rosszkedvű voltál. A mindennapos móka, kacagás, csínytevések, aminek néha te voltál az áldozata, de csak azért, mert figyeltek rád, szerettek, talán egy kicsit neveltek is. Ha távol akartál maradni, hagyták, ha közeledtél, azonnal befogadtak. Ha rosszat tettél, a szünetben leüvöltöttek, de utána egy emberként kiálltak melletted. Volt körülötted egy kis csoport, aki aggódott érted, néha még segítséget is kért neked. Jó barátokra leltél, akikkel a szabadidőd jelentős részét is együtt töltötted.


Öt év telt el az életetekből. A felnőttek azt szokták mondani, az öt legszebb év. Remélem, ti is így érzitek majd. Gyermekből felnőtté cseperedtetek, megtanultatok megállni a saját lábatokon. Örülök, hogy ennek a folyamatnak részese lehettem. Gyakran voltam büszke rátok, eredményeitekre, csodáltam kreativitásotokat. Mindenre volt egy, kettő, tíz jó ötlet. Hamar el lehetett engedni a kezeteket, jó volt látni, hogy mindent meg tudtok oldani. Ti voltatok az az érdekes osztály, akik egyszerre álltatok a legközelebb hozzám és a legtávolabb tőlem. Ezt nem kell részleteznem, ti tudjátok, miért. Mindig emlékezni fogok a beszélgetésekre, a kedves szavaitokra, mosolyotokra. Köszönöm. Végezetül azt kívánom, hogy maradjatok olyan csodálatos, intelligens, kedves, barátságos, szeretetreméltó emberkék, akiknek megismertelek titeket. Higgyétek el, megéri. Sok sikert kívánok az érettségihez, a továbbtanuláshoz, a nagybetűs élethez. Várlak vissza benneteket, hiányozni fogtok!


10

Horváthné Kósa Judit tanárnő búcsúszövege Kedves 12. c osztályosok! Ti vagytok az első osztályom, mióta a Dienesben tanítok. Nagyon megörültem annak, hogy osztályfőnök lehetek, mert tudom, hogy sok gonddal, „bosszúsággal” jár, de ugyanakkor nagyon sok szép pillanatot is ad egy osztály az osztályfőnökének… Így volt ez a most is. Emlékszem a beiratkozásra, arra, hogy a szülőkkel együtt óvatosan, kicsit félve, kicsit kíváncsian jöttetek. Aztán eljött a kilencedik tanév kezdete – ha emlékeztek rá, 38-an kezdtünk. Mindig azt mondtam, még a falon, a táblán is gyerek van. Majd az évek során szép lassan, hol látványosan apadni kezdett a létszám. Végül 23-an kezdtétek meg az érettségit, s remélem, ennyien is fejezitek be sikeresen. Nehezen rázódtatok bele a tanulásba, volt olyan is, akinek igazán sosem sikerült elkapnia teljesen a „ritmust”, sokkal többre lett volna képes, mint amit négy éven keresztül mutatott. Igazán sosem voltatok kiválóak a tanulmányi megmérettetésben, de kedves, emberséges, jó közösség formálódott az évek alatt, ahová a tanárok mindig szívesen jártak órára. Olyan sokszor hallottam: „Nem tanultak, de olyan aranyosak…” Sok izgalmas esemény formálta, kötötte öszsze a közösséget. Bizonyára nem felejtitek el a


tanévnyitókat és diáktanévzárókat, amikor mindig főztünk, mindig új ételt akartunk főzni, aztán a paprikás krumplit maga mögé utasította a chilis bab. Utána a többség gyorsan „elszelelt”, és aki nem volt elég gyors, az segített nekem rendet rakni! A legizgalmasabb évünk az utolsó volt. A tanulás mintha kissé háttérbe szorult volna, s minden a szalagtűző, a tánc, a tablófotózás körül forgott. A sok élmény, öröm, a táncgyakorlás, a bosszúságok szorosabbra „kovácsolták” az osztályt. A 12. évfolyam végére váltatok igazi osztállyá. A szerenádra egy olyan csoport indult el, amely igazi osztály volt. Olyan jó hangulatban énekeltetek, táncoltatok, hogy sosem fogom azokat a pillanatokat elfeledni. Igényesen énekeltetek, tisztességesen viselkedtetek, a másnapi visszajelzések után nagyon büszke voltam az osztályomra… Most pedig elérkezett az az idő, amire annyira vártatok (vártunk). Vége a középiskolás éveknek, az érettségi után kezdődik a nagybetűs élet. Amihez kívánok mindenkinek nagyon sok kitartást, szerencsét, szorgalmat. Bízom abban, hogy mindenki megtalálja a helyét a világban, és ha találkozunk a későbbiekben, boldog emberekkel fogok beszélni.


A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Diákönkormányzatának lapja. Kedves Végzős Diák!

Recommend Documents