A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

14-17. oldal

Tartalom

Antal Emília: Kávéházi gondolatok 1 Marján Babett (11.A): A felnőtté válás pillanata 2-3 Szatmári Balázs (9.D): Sztendáp! 4-5 Heidl Sára (9.A): Hit és szépség Lovasi Andrással 6-9 Fogt Adél (10.A) és Marján Babett (11. A): Alattad a föld... 9-11 Salamon Eszter (11.A): A feltámadás dallama 12 Sándor Noémi (10.A): Daltól hangos... 13 Fehér-Fekete 14-17 Kovács Blanka (10.E): Csillagnéző 18 Költőtoll 19-20 Kérdezz-felel(n)ek: Jánosi László tanár úr 21 Vörös Anna (10.A): A lélek tengere 22 Herbert Áron (11.A): Az élet igazsága 23 Boci-boci újra 23 Szalóki Bence (12.E): A terror színei 24 Sárosi Nóra (9.A): Színek 25 Fogt Adél (10.A): Barátság zenei alapon 26 Vörös Anna (10.A): A híd két partja 27 Jaksics Edina, Darabos Kata (11.B): Színek - avagy az Orff zenekar 28 Fogt Adél (10.A): A te étvágyad milyen színű 29 Ritter Anna (7.A): „Nyári divat 30 Programajánló 31 Historia Domus 32

Címlapfotó: Mária és a 12 éves Jézus - Szigethy Gyula alkotása H átsó borító: Szentirmai Márta (9.A) rajza

Impresszum Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter Főszerkesztő: dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő: Czimmermann Csilla Diák szerkesztők: Brand Petra (11. A), Marján Babett (11. A), Mohay Réka (12. B), Szalóki Bence (12. E), Fogt Adél (10. A), Vörös Anna (10. A), Kovács Péter (11. D) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása.

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02

Kávéházi gondolatok Antal Emília

Színes Fehér/Fekete • 19. évfolyam 72. szám

1

Gondolatok

„És akarok még sok másszínű tintát bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer és kellene még aztán millió: tréfás-lila,bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene még szomorú-viola és téglabarna, kék, de halvány akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. … Oly boldog lennék, Istenem, de boldog Kiszínezném vele az életem.”

Kávéházi

Amikor a gimnáziumba kerültem 1994-ben az iskolaújság címe Fehér/Fekete volt. Arató Orbán atya szerkesztette és a címmel a ciszterci szerzetesek habitusának színeire utalt. Később bővült a diákok írásait tartalmazó Színessel, ami a diákélet és az idejárók sokszínűségét fejezte ki. Ma már a Színes öleli közre a Fehér/Feketét. Az idei tanév utolsó számának a színek a témája. Számtalan dolog juthat eszünkbe: a szivárvány színei, a tavaszi virágos rét vagy a városban látható tulipánok színpompája, Csontváry képeinek színvilága, a Zsolnay majolika tetők és a könyvek gerincének vagy a divatnak a színei… Mégsem erre helyezem a hangsúlyt. Hanem arra, hogy mi tanárok és diákok színes egyéniségek vagyunk-e? A világ és a magunk gondjai hajlamossá tesznek bennünket, hogy elszürküljünk, belefáradjunk a mindennapokba. Ha egy autóbuszon figyeljük az emberek arcát, hangulatát, öltözködését inkább a sötét színek dominálnak. Ha körülnézünk az osztálytermünkben vagy a saját szobánkban milyen színek hatnak ránk? Ha néha magunkba pillantunk, milyen színnel tudnánk kifejezni érzéseinket? Amikor az impresszionizmusról tanulunk játszani szoktunk. Szavakat sorolok: barátság, csend, irodalom vagy matematika óra, munka… - ki milyen színekkel párosítja? Érdekes és meglepő, amikor megtudjunk kinek barna, zöld, fekete vagy fehér a csönd, lila, piros, kék vagy sárga az irodalom! Magunkat és a hangulatunkat vetítjük bele! Te milyen színeket kedvelsz? Tudatosan vagy ösztönösen választod a ruháid és a téged körülvevő tárgyak színét? Milyen színű virágot vagy papírt vásárolsz? Töpreng el egy picit rajta! Fontos, hogy színes egyéniségek maradjunk, ne szürküljünk el! Azok a végzős diákok is, akikről az újságban olvashatunk azok! Mi is érdeklődjünk a szűkebb és tágabb környezetünkben élők iránt, vegyük észre a mindennapi örömöket, sugározzunk szeretetet, legyen érdeklődési körünk, és nevessünk minél többet! Hamarosan itt a vakáció! Élvezzük a nyár színeit, a régi és új kapcsolatok örömét, a csendes szemlélődést, és munkálkodjunk azon, hogy színes legyen a belső világunk! Így könnyen kiegészíthetjük egymást. Babits Mihály írta: „…a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet.” És olvassuk újra Kosztolányit: „

A felnőtté válás pillanata Marján Babett (11.A) Interjú Szigethy Gyula szobrásszal

RiPortré

Egy leplekbe burkolózó, alacsony nő, arcán végtelen szelídséggel. Egy kamasz fiú, aki elgondolkozva szemléli a tenyerében fekvő szögeket. Közöttük egyetlen, be nem teljesedett mozdulat. Első pillantásra ennyi volna a műalkotás: anya és fia. De mégis, mennyivel többet sugall számunkra Szigethy Gyula Máriát és Jézust ábrázoló szobra – mely a jövő tanévtől az iskolánk udvarát díszíti majd. A műtermet betölti az alkotás és a munka: Gyula részletesen elmagyarázza a szobor készítésének menetét, bemutatva az egyes lépéseket. Mindkét alak direkt öntvények segítségével készült, tehát a szobor megformálására felkért modellek testének pontos lenyomatait rögzítő eljárásra volt szükség az alakok megformálásához: Jézus egy kamasz fiú, Mária pedig Gyula feleségének közreműködésével lett megöntve. Hihetetlen, mennyi idő, türelem és hozzáértés kellett hozzá, hogy eddig a pillanatig eljussanak – és még komoly munkába és erőfeszítésbe kerül majd, hogy befejeződjön az alkotás. Gyula február óta ezen a megrendelésen dolgozik, és körülbelül júliusra fog elkészülni vele. Amikor arról kérdezem, mire jut még ideje emellett, egyszerűen felel: „Ez egy olyan felkérés volt, amelyért minden mást félre tudtam tenni.” A folyamatot az igazgató úr kérése indította el: szeretne egy Mária szobrot az iskolánkba. A Szűz Anya óvja mindazokat, akik a Fia nyomában járnak, és nekünk, magyaroknak ő a legkegyesebb védelmezőnk. Ez a szobor által most már mindörökké érezhetjük Mária oltalmazó szeretetét és állandó jelenlétét. De szintén az igazgató úr felvetésére a mű kiegészült a kamasz Jézussal. Hiszen egy iskolában, különösen ahol ilyen fiatal, hatoszályosba járó gyerekek is vannak, ennek különleges szerepe van. De mit is ábrázol pontosan a szobor? „Szerettem volna úgy elkészíteni ezt a művet – magyarázza Gyula -, hogy nem használok attribútumokat. Nincs glória, nincs kereszt, sem csillagok. Ezeknek régen megvolt a szerepe, de ma már nem azt a kort éljük, és nem is igazán értjük azt a nyelvet. A ma emberének, ha a régi korok alkotásait szemléli, szüksége van egy idegenvezetőre, aki elmagyarázza neki, hogy mit lát a jelképekkel felvértezett szobrokon, oltárképeken – az én véleményem szerint minden kornak a saját emberének kell szólnia. Ma nem bonyolult

2

19. évfolyam 72. szám • Színes Fehér/Fekete


3

RiPortré

szimbólumerdőkkel fejezzük ki a hitünket… Itt a bibliai idézetek lesznek majd, amelyek útba igazítják majd az embert a szobor témáját tekintve.” Ugyanis a díszterem mellé elhelyezett szobrot körülvevő cserkúti vöröskő-burkolaton két idézet fog szerepelni az Újszövetségből: „Miért kerestek? Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” (Lk 2, 50) és „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” Jn 14, 23 „Szerettem volna, ha Jézus valamilyen kamaszos dolgot csinál – folytatja Gyula a szobrot szemlélve. – Úgy képzeltem, hogy nézelődik, elmerül a világban – ahogy azt a Biblia is mondja: legyetek olyanok, mint a gyermekek… először úgy gondoltam, hogy talán egy virágot tart majd a kezében, és azt szemléli. Ehhez is kapcsolódott volna egy szintén nagyon fontos bibliai idézet: „Nézzétek az ég madarait és a mezők liliomait! Nem aratnak, nem vetnek, és az Úr mégis gondoskodik róluk!” De aztán a feleségem felvetette, hogy mi lenne, ha a szögeket nézné, ácsinasként dolgozhatott ilyesféle eszközökkel… engem pedig nagyon megfogott az ötlet, hiszen ez nagyon sok mindent magába foglal: a gyermeki elmerülést, a nevelőapjának nyújtott segítséget, és (talán- ez szerintem nem kell ide) a későbbi kereszthalálát is előrevetíti.” De ahogy azt Donát, Gyula jó barátja és munkatársa is hangsúlyozza, miközben a szobor körül ügyködik: „Ebben a jelenetben benne van a leválás, az elszakadás pillanata. Mária Jézus felé emeli a kezét, de az érintés nem teljesedik be, mert ő is érzi már, hogy a fia nem gyermek többé… ez a pillanat a felnőtté válást, az önállósodást is magába foglalja.” „Ez a tanároknak is szól – egészíti ki Gyula. – Figyelemmel kell nevelni, de nem szabad elfeledkezni róla, hogy mindenkinek meg van a maga feladata. A gyermeket irányítani kell, utat kell neki mutatni, a helyes értékekre kell nevelni – de végül mindenkinek saját magának kell rátalálnia Istenre.”

Sztendáp!

Interjú Tóth Eduval, a Dumaszínház humoristájával:

RiPortré

Szatmári Balázs 9.D Mikor és miért döntöttél úgy, hogy stand up-olni fogsz? Húha! Micsoda megtiszteltetés! A saját öcsémnek interjút adni. Nos kedves riporter úr, az úgy volt, hogy egyrészt én világéletemben próbáltam a társaságokban elkapni a vezérfonalat a beszélgetésekben, másrészt pedig mindig is tetszett a stand up műfaja, többször is álmodoztam arról, hogy egyszer talán majd én is ott állhatok a porondon, és rajtam is majd kacag a mélyen tisztelt publikum. Csak közben azzal is tisztában voltam, hogy nagyon izgulós vagyok, és féltem attól, hogy élesben begyulladok. Aztán két évvel ezelőtt találkoztam Tiborral (Bödőcs Tiborral - szerk.), ő volt a díszvendége az első könyvbemutatómnak, ahol fel is lépett. Hirtelen felindulásból úgy döntöttem, én leszek az előzenekara, de ez nem volt túl jó ötlet. Már vagy 30 perce sztoriztam, amikor feltűnt, hogy még egy nevetést sem sikerült kicsikarnom a nézőkből, így lekullogtam a színpadról. Utána mondták, hogy a mikrofon le volt halkítva, és egy kukkot sem hallottak az egészből. Nem szólt senki, hogy kapcsold be? A közönség egy része intenzíven mutogatott, hogy nem hallanak semmit, de a felfokozott izgulási együtthatók miatt az agyam azon része, ami az ilyen jellegű ingerek feldolgozásáért felelős, nem vett róla tudomást. Aztán megérkezett Tibor, felhangosította a mikrofont, majd megmutatta, hogyan is kell ezt. Akkor láttam őt először élőben, és amikor a közönség nevetett és tapsolt, arra gondoltam, hogy bármit megadnék azért, hogy egyszer majd rajtam is így kacagjon a nagyérdemű. Tibor említette, hogy van egy lehetőség a Dumaszínháznál, el lehet menni meghallgatásokra. Ennek az a neve, hogy Fiatal Félőrültek Fesztiválja, ez egy tehetségkutató, amire bárki jelentkezhet. Elkezdtem oda járogatni, volt kb. két-három alkalom, amikor jól sikerült, viszont azt is beláttam, hogy túl ideges vagyok hozzá és úgy éreztem, hogy nem vagyok erre alkalmas. Tibor egyfolytában bátorított, majd elhívott Búcsúszentlászlóra az általa szervezett humorfesztiválra, mint vendéget. Ott ültem, nézőként, egyszer csak Tibor megkérdezte tőlem, hogy "Na Edu, van kedved fellépni?" Én pedig lelkesen bólogattam, hogy "naná!!". A közönség kedvesen fogadott, én pedig elhatároztam, hogy onnantól kezdve megpróbálok minél több lehetőséget megragadni arra, hogy a színpadon sztorizgathassak. Így lettem humoristapalánta. Ha jól tudom, a Janus Gimnáziumba jártál. Igen, veletek szemben, a Mária utcában töltöttem el bohém középiskolás éveim. Sokat lógtunk a lajosistákkal, együtt ebédeltünk a Központi Menzán, közös volt a farsangi bálunk és a törzshelyeinken is gyakran összefutottunk. Akármikor a Széchenyi téren járok, ezernyi emlék ugrik be, ha leülök egy padra, eszembe jutnak a randevúk a ló farkánál, a csínytevések kémia órán, ésatöbbi. Rengeteg történet ugrik be ilyenkor. Honnan jön a poénokhoz az ihlet? Hát ezt nem tudom erőltetni, mindig emlékekből, vagy tapasztalatokból szedem őket. Ha parancsba kapnám, hogy holnapra írjak, mondjuk 5 poént, nem tudnám megcsinálni, tuti kétségbeesnék, hogy ez nem fog működni. Persze amikor nem görcsölök rá, vagy nem hajtom, hogy megszülessen vagy eszembe jusson egy vicces történet, akkor szoktak megérkezni.

4


Ezért próbálom nem direktbe termelni, és újratermelni őket. Szoktak az utcán vagy társaságban megkérni, hogy mondj egy poént? Nagyon szeretnék mindig vicceset mondani, ez vagy sikerül, vagy nem. Az utcán még nem fordult elő, hogy megkértek volna rá, hogy mondjak egy poént, és társaságban is csak poénból kérnek meg erre. Általában bárhol vagyok, imádok hülyéskedni, és hát persze mindig benne van a pakliban, hogy nem annyira tréfás az, amit mondok, én azért többnyire megpróbálom, hátha.

Említetted, hogy írtál könyvet. Milyen témában? Az a címe, hogy Abszolult szerda, ami egy 68 novellából álló gyűjtemény. Szerepelnek benne rövidebb szösszenetek és kerekebb egészek is, 2003-ban, Londonban kezdtem el egy kis füzetbe írni az akkori ötleteim, majd hirtelen azt vettem észre, hogy már több notesz is megtelt. Közben megindult egy invázió, vagyis szépen sorban jöttek utánam a régi cimborák, főiskolás társak, majd kialakult egy masszív magyar londoni kolónia, sok-sok név-, és születésnappal, üdvözlő-, vagy búcsú bulikkal, és persze az ehhez kapcsolódó ajándékozással. Kitaláltam, hogy a legépelt, lefűzött novelláimból összeállított kis füzetet adom mindenkinek az ilyen jellegű alkalmak során. Fedőlapnak fekete kartonlapokat használtam, amire fehér kihúzó filccel ráírtam, hogy Tóth Edu: Abszolult szerda. Az első pár példánynál elszúrtam, és abszolút helyett abszolult-at írtam, és utána dacból a többire is hibásan írtam, mert így jobban tetszett a cím. Másfél év alatt több mint ötven hasonló ilyen összeeszkábált szamizdat-ot készítettem és ajándékoztam oda, majd egy idő után elkezdtek úgy beszélni róla, mintha egy könyv lenne. Akkor éreztem azt először úgy igazán, hogy: IGEN, EZ AZ!! Én ezt akarom az élettől, könyveket akarok írni! Mióta felvettek a Dumaszínház társulatába, azóta ez persze kiegészült azzal, hogy a firkálmányaim egy részét színpadon elmondom, és ez a két tevékenység szerintem együtt működik a legjobban. Van, ami írásban lehet erős, de élőben nem, és fordítva. Miről szeretnél még írni? Négy különböző könyvtervem már van, most kezdtem el az ötödiket, bízom benne, hogy ez már a végleges verzió lesz. Mindegyik hasonló kaliberű, rövid történetek láncolata, ilyen 'összepakolok egy táskába és nekivágok a világnak, végigstoppolom Európát' alapszituációból induló regényféleség. Mindig ilyenben gondolkozom, mert többször is kerültem ilyen helyzetbe, és a kelleténél erősebben hatott rám a Jack Kerouac által képviselt beat-irodalom. Csak az a baj, hogy mindig túl sok benne a gondolat és az érzelem, utólag visszaolvasva mindig hiányolom a tényleges alapfeszültséget. Ezért inkább olyat szeretnék írni, ami feszesebb. Most épp egy thrilleren dolgozom, ami eddig tetszik, mert még én is izgulok rajta, hogy mi fog történni a következő fejezetben. Ha meglesz a második könyvem, már merészebben kezdek bele majd a következőbe. Legalábbis bízom benne. Meg persze abban is, hogy be is tudom fejezni, mint például ezt a mondatot most itt.


5

RiPortré

Egy tévés fellépés különbözik valamiben a rendezvényes előadásoktól? Milyen közönség előtt a legjobb fellépni? A tévés fellépésnél nálam van egyfajta "nem hibázhatok" érzés, ami vagy megbénít, vagy megacéloz. Eddig három tévéfelvételen vettem részt, az első és az utolsónál úgy jött ki a lépés, ahogy szerettem volna, a másodikat túlizgultam. A tévéfelvételeken nem merek annyira improvizálni, de talán összeszedettebb vagyok valamelyest. A második kérdésedre válaszolva: a legjobb olyan közönség előtt fellépni, ahol az első percekben sikerül elérni azt, hogy megkedveljenek. Azon múlik minden: az első pár percen. Ha az elején sikerül úgy elkapni a fonalat, ahogy szeretnéd, akkor már nagy baj nem lehet. Persze ez nincs kőbe vésve, ez csak az én véleményem.

Hit és szépség Lovasi Andrással Heidl Sára 9.A Belépünk a Püspöki Pincészetre. Gitárszó hallatszik, énekhang. Heidl György, eszmetörténész, zeneszerző, és Lovasi András, zenész, énekes ülnek a pódiumon. Mindenki helyet foglal, és elkezdődik a beszélgetés.

RiPortré

Heidl György: Egy beszélgetős sorozat második állomásához érkeztünk. A múlt alkalommal Bognár Szilvivel, ahogy kezdtük, elmondanám, hogyan ismerkedtünk meg az Andrással. Már lassan 26 éve volt, hogy érettségi után elvittek katonának. A burokból kikerülve, a Bajcsy-laktanyára vittek, én pedig mindent elkövettem, mint a magamfajták akkoriban, hogy minél kevésbé legyek katona. Még a legelején volt egy válogatás, mert volt egy zenekar, amiből leszereltek muzsikusok, és őket kellett pótolni. Lovasi András: Tudod mi volt a neve? A zenekarnak? Tarack. HGY: Tarack! Igen, de nem a gaz, hanem az ágyúlöveg, 152 mm-es ágyútaracklöveg... LA: Innen kapta a nevét a zenekar, mert a tüzérlaktanya ágyúkat vonszolt ki a harctérre, és azzal ijesztgette a szemben állókat. Az olaszok voltak a stratégiai ellenségeink. HGY: Tehát mindig onnan jött az atomvillanás, és ezt egyikünk sem bírta, ha jól emlékszem. Ahogy lehetőség nyílt rá, hogy muzsikust keresnek, mi is rögtön mentünk. Egy teremben összegyűltek jó sokan... LA: Mindenki, aki lógni akart. Voltak ott hangszerek, meg sok önjelölt. Mi pedig annyira bíztunk a képességeinkben, hogy te fogtál egy gitárt, én pedig egy basszusgitárt, bár még gitárosnak számítottam, de hirtelen basszusgitárosnak neveztem ki magam, mert a nagy szükségben az ember csodákra képes. Volt egy barátunk, aki dobolt, és a Gyuri elkezdett valamit játszani, mi meg próbáltunk bekapcsolódni rá. Ekkor bejött a kulturális tiszt, meghallotta ezt a...ezt az egységet, amit mi alkottunk, és azt mondta, „jó a többiek elmehetnek, ezek lesznek”. HGY: Tényleg így volt. LA: Volt még olyan tíz kolléga, akik meg akarták úszni... igaziból azt se tudtuk, hogy mit akarunk megúszni, az volt bennünk, hogy mindegy hova, csak innen el. Ez sikerült is, mert két-három hét múlva a debreceni művelődési házban előadtuk a saját szerzeményünket. HGY: Igen, a szöveg a buszon született meg, mert zenét könnyű írni, ott csapkodtuk a húrokat, és az Andrásnak volt a feladata, hogy írjon hozzá valamit. Én emlékszem a szövegre is, „Tegnap láttam a lányt aki tetszik, tegnap láttam a kedvesem.” Ez volt a szövege. LA: Mi voltunk a táltosok, így hívtak minket, az értelmiségnek szánt fiatalok. Egyébként nem baj, hogy eltörölték a sorkatonaságot, de egy jó dolog azért volt benne. Ma már egy-két generációnak fogalma sincs arról, hogy milyen társadalmi rétegek vannak azon kívül, amibe ő beleszületik. Mi pedig azért megtanultuk kezelni a különböző helyzeteket különböző emberekkel. Szóval ebből a szempontból hasznos dolog volt a katonaság. HGY: Az első nagy találkozás az irracionalitással, legalábbis számomra. Utána beindult a te zenei életed, egy ugródeszka volt neked a Tarack együttes. LA: Igen, én addig virágénekeket énekeltem egy barátommal olyan 14 éves koromtól egy panelház pincéjében. Néha lehívtunk lányokat, azok megcsodáltak bennünket, mondták hogy „hú de bénák” és elmentek.

6


HGY: De ez a zene, hogy leülsz és egy szál gitárral elénekled, ez azért megmaradt szerintem, így írod a dalszövegeket, nem? LA: Hát igazából egy jó dal valószínűleg úgy születik, vagy az a lényege, hogy egy szál gitárral is eljátszható. Egy jó dal olyan, mint egy csinos manöken, minden ruha jól áll rajta. HGY: Sokszor kérik tőlem, hogy magyarázzam meg a dalszövegeidet, és én sokat nem tudok megmagyarázni. LA: A dalszövegírás lépésekből áll, és kiderült, hogy nem csak én, hanem mindenki így ír dalszöveget. Az első a ritmus. Nem dallam, hanem mindig a ritmus van először. És megjelenik egy mondat, amiről érzed, hogy fontos. Te választod ki, vagy ő választ ki téged, a lényeg az, hogy hinni kell benne, hogy ez valamit akar tőled. Egy idő után megjelenik egy kép, és igazából a végén nem csinálunk semmit, csak leírjuk a képet, hogy mit látunk. Jó esetben, ha dalt írunk, akkor beleteszünk a végére egy fordulatot vagy csattanót. Ez olyan mintha továbblapoznánk egy könyvet, és egy másik képből még hozzá tennénk valamit. De ennyi az egész, és a fejedben végig benne van a ritmus, így születik meg a dal. Van olyan, hogy az embernek van egy jó mondókája egész napra, ez olyan, mint egy ima. Sétálsz, és közben írsz egy dalszöveget. Ha időben papírhoz érsz, akkor leírod. Ha nem, akkor elmegy a semmibe.

HGY: És ezek publikusak, vagy meg is jelentek? LA: Persze, van egy számunk, ami fogalmam sincs, miről szól. Vannak képek, amiket el tudok helyezni, hogy honnan vannak, de nem írtam le elég pontosan, nincs benne elég kohézió, inkább ilyen nesze semmi fogd meg jól. HGY: Rengeteg dalod van, amiben megfigyelhető valamilyen Istenkép. Ez a jó Atya, akivel távoli viszonyban vagyunk, ő a bíró, aki elítél, gyakran megjelenik a szövegeidben ez az ítélet motívum. De emellett van valaki, aki személyes kapcsolatban van velünk. LA: Ez egy érdekes helyzet, az én viszonyom a kereszténységgel, illetve a hittel, én nem vagyok olyan rendes keresztény, sok cinizmust örököltem. De bennem van egy kép, hogy tíz évesen azon vitatkozom az unokatestvéreimmel, hogy van-e Isten. Később kezdtem felkészülni a hitvitákra, az ilyen kérdésekre. Próbáltam imádkozni, misékre járni, de valahogy mindig kívülállónak éreztem magam. Senki nem volt, aki megfogta volna a kezem, hogy ezt így kell, fiam. Volt még egy-két kísérletem, meg nyilván voltak ilyen élményeim, amik ott tartottak. Életemben kettő transzcendens élményem volt, mindkettőt nagyon tiszteletben tartom, és nagyon szeretem. Írtam is az egyikből egy dalt, de nem sikerült nagyon jól, ebből is látszik, hogy nagyon nehéz ezt leírni. Fekszem az ágyon, éjszaka van, de ébren vagyok. És érzem azt, hogy elképesztő elfogadás van. Egy nagy szeretet. És akkor mondtam ennek a nagy szeretetnek, hogy ha te vagy Isten, akkor furulyázz... és furulyázott. Volt egy másik érdekes élményem, itt is feküdtem az ágyban, és ki akartam nyitni a szemem, de nem tudtam. Meg akartam mozdítani a kezem, felemelni a lábam, és nem tudtam. Rájöttem, hogy teljesen béna vagyok. Teljesen. És aztán pár perc múlva elmúlt. Ez a két élményem volt. Amikor az ember rájön, hogy a teste egy furcsa porhüvely, vagy tégely. Ez nem álom, egy éber helyzet.


7

RiPortré

HGY: Na de nem mindenki ír olyan szövegeket, amit mindenki élvezettel olvas vagy hallgat, és ezek olyanok. Szóval itt a több dimenziós szövegek miatt van, hogy sok embert érdekel a jelentése. LA: Igen, itt az a kérdés, hogy ez most blöff, vagy nem blöff. Sok esetben ezt a technikát nagyon jól lehet használni arra, hogy blöffölj. Van is egy ilyesmi szó, hogy öngeneráló írás. És nekem is vannak olyan szövegeim, amiket ilyen technikai gyakorlatnak tartok. Próbálgattam, hogy ez hogy működik, és én magam se tudom, hogy ez miről szól.

RiPortré

HGY: Emlékszem is erre a dalra, néha készítettetek felvételeket Patacson, ahol mi lakunk. Ezt is ott vettétek fel. LA: Igen, az utolsó stúdiólemezen szerepel. Egyébként sok közös felvételt is készítettünk a Gyurival, aki megzenésítette Lackfi János verseit, és ezeket fel is vettük. Pont akkoriban kérdezte tőlem Gryllus Dani barátom, hogy nincs-e ötletem a Hangzó Helikon sorozatra. És én rávágtam, hogy nincs, aztán másnap vissza is hívtam, hogy hát dehogynem, itt van a Gyuri meg a János „projektje”. És lett is ebből egy lemez, Lovasi András és a Véletlen. HGY: A sorozat következő részében Lackfi Jánossal fogok beszélgetni a hitről és szépségről. Köszönöm Lovasi Andrásnak, hogy eljött, és köszönöm a figyelmet.

CSALÁDUNK HÍREI 2012. május 22 -én Sixtus apát úr tájékoztatta tantestületünk tagjait arról, hogy iskolánk igazgatója továbbra is Páva Péter igazgató úr marad, míg az igazgatóhelyettesi feladatokat a 2012 /13-as tanévtől Dr. Ulrichné Novacsek Krisztina, Meszéna Tamás és Nyisztor Zsolt fogják ellátni. A magyarországi ciszterci iskolák oktatási főigazgatója Dobosi László tanár úr lett. Munkájuk ellátásához mindannyiuknak jó egészséget, Isten áldását kívánjuk.

Örömmel adunk hírt arról, hogy 2012. június 16-án Havasi Gábor tanár úr örök hűséget fogad menyasszonyának, Loschitz Líviának az Újpetrei Római Katolikus Templomban. Elhatározásukhoz gratulálunk, sok boldogságot és ugyancsak Isten áldását kívánjuk.

8


„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” Fogt Adél 10.A és Marján Babett 11.A Barta András 12.A, Mohay Réka 12.B, Parrag Hanga 12.C, Szekeres Anna 12.D és Szalóki Bence 12.E. Öt fiatal, frissen végzett lajosista a legkülönbözőbb érdeklődési körrel. Van, aki a sportban, az újságírásban, a versenyekben, a közéletben, a diákönkormányzatban, a néptáncban vagy épp az osztályközösségében emelkedett ki. Ők azok, akikre büszkék lehetünk, és nem csak a tanulmányi eredményeik miatt, hanem mert példamutatóak, és ízig-vérig lajosisták. Négy-hat éven át színes egyéniségükkel tették gazdagabbá az iskolánkat – hiányozni fognak. Sok sikert a jövőben, és kívánjuk, hogy váltsátok valóra az álmaitokat!

Mely tanárod motivált a leginkább? Kit tekintesz példaképnek? Andris: Czeininger tanár úr, aki egy kiemelkedően jó ember. Aztán Nyisztor tanár úr, ez egyértelmű, a tanári gárda egyik legnagyobb egyénisége. Nagyon tetszik, ahogyan a biológiát tanítja, de az is nagyon megfogott, amikor kimentünk hozzá Hosszúheténybe szerenádozni, és megmutatta nekünk a kis gazdálkodását, amelyet vezet, és nagyon tetszik az életszemlélete. Antal Emília tanárnőt szeretném kiemelni, mert nagyon sokat tett az osztályért és egyénenként mindnyájunkért. Mindig éreztük, hogy nagyon szeret minket, és a szívén viseli a sorsunkat – az enyémet is, és ezt nagyon köszönöm neki. Mostbacher tanárnőt pedig egy nagyon hiteles embernek és egy kiváló tanárnak tartom, akiből sugárzik a szeretetet. Réka: Huszár Ferenc, Szalahov Mária, Kiss Péter atya, Mikuli Csilla, Nagy Ernő,


9

RiPortré

Melyik a kedvenc idézeted? Andris: Ady Endrétől az Úr érkezéséből az a részlet, hogy: „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.” Réka: Sokan tudhatják, kedvenc íróm-költőm Kosztolányi Dezső. Tőle sokat említhetnék, az egyik legkedvesebb sorom a Régi szerelmes leveléből való: „Én úgy szeretlek. A cigarettához és a szalonkabáthoz te vagy a hit.” Az Újszövetségből talán a következőt emelném ki: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt7,7-8) Hanga: Ha valamiből sokat megtanultam az elmúlt négy év alatt, akkor azok az idézetetek és memoriterek. Ennek ellenére most inkább az egyik kedvenc filmemből, az Emlékezz rám című filmből emelnék ki egy gondolatot: „Bármit teszel az életben, jelentéktelen lesz, de fontos, hogy megtedd, mert senki sem fogja megtenni helyetted.” Szerintem minden döntésünknél (legyen az életbevágóan fontos vagy egészen hétköznapi) ezt kellene szem előtt tartanunk. Bence: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” (Weöres Sándor).

RiPortré

Dékány Sixtus atya, Csák Lili. Kovács Gusztáv, Hosszú Csaba, Borsos Erzsébet, Boda Zsuzsa, Mostbacher Éva. Köszönök nekik mindent. Hanga: Mindig mosolyogva fogok visszagondolni Dr. Csekőné Kádas Klára tanárnő gondoskodására és biztatásaira, Mostbacher Éva tanárnő mosolyára és támogatására, Dr. Kovács Gusztáv tanár úr lelkesedésére és jókedvére és Péter atya humoros, de egyben nagyon igaz tanácsaira Azt hiszem, szívesebben mennék egyetemre, ha tudnám, hogy ott is találkozhatok ilyen nagyszerű emberekkel. Anna: Várszegi tanár urat tartom fontosnak, nem csak az irodalom, de a néprajz szempontjából is. Ő a néptáncot szerettette meg velem, és sok hagyományra megtanított. Pámer tanár úr véleményformálásra nevelt. Tisztelem azokat a tanárokat, akiken látszik, hogy céljaik vannak, és akik az életvitelükkel példát mutatnak, nevelnek és tanítanak - ő is közéjük tartozik. A néprajztagozat arra tanított meg a leginkább, hogy tudatosan éljem az életemet, így szemléljem a környezetemet és eszerint alkossak véleményt. Másként látom a világot. Bence: Minden tanár más-más dologban motivált, ezért nem tudnék egyet kiemelni, és úgy gondolom, hogy az igazságtalan lenne. Volt, akitől türelmet tanultam, másoktól türelmet vagy éppen bölcsességet kaphattam. Mi az, ami a Nagy Lajosból a legjobban hiányozni fogsz? Andris: Nagyon értékes emberek járnak ide. Délutánonként mindig maradt itt valaki, akivel jókat lehetett beszélgetni. Hiányozni fog a sport – itt mindig könnyen össze lehetett szedni egy focicsapatnyi embert. Természetesen az osztályom is, mert nagyon jó közösséggé formálódtunk a hatodik év végére. És a barátaim fognak igazán hiányozni, mert a legtöbbjük Pécsett folytatja a tanulást, és eléggé megnehezíti a dolgokat, hogy én Pestre készülök… Réka: Ezt nagyon nehéz kimerítően megfogalmazni. Azt hiszem a koránkelésen kívül egy kicsit minden. A biztonságérzet, amit az iskola nyújtott. Sorolhatnám a programokat, a napi rutin részeit, de nem lehet egy dolgot kiemelni. Hanga: Rengeteg minden, még egy külön újság sem lenne elég arra, hogy mind felsoroljam! Talán legjobban az osztály, az évfolyammisék, a Ciszternák, a DÖK, a Szent Bernát-szobor és a csengő hangja fog hiányozni. Anna: Amikor bekerültem a Nagy Lajosban, az első tapasztalatom az volt, hogy nagyon különbözik az általános iskolámtól, mert nagyon személyes, családias jellegű. Sok tanárommal voltak közeli kapcsolatban, a „mestereimmé” váltak. Az osztályközösségben is nagyon szoros barátságok kötődtek, megtaláltam a baráti körömet. Mind az osztályom, mind az iskola hangulata nagyon fog hiányozni Bence: Számomra az egyik legfontosabb dolog a kosárlabda, így például örök emlék marad a két évvel ezelőtti KIDS győzelem. Ezenkívül sokat kaptam a cserkészettől. Természetesen

10


az osztálynak és az együtt eltöltött négy évnek is bérelt helye van a szívemben. Nem utolsó sorban pedig a szerelem is emlékeztetni fog a gimnáziumra.

Köszönjük a beszélgetést! Sok sikert az érettségihez!


11

RiPortré

Mit tervezel a jövőre nézve? Andris: A pesti orvosi egyetemre szeretnék menni, de a pécsire is beadtam a jelentkezésemet. Főleg a diagnosztika érdekel, és gondolkoztam a gyermekgyógyászaton. Sem a kutatás, sem a sebészet nem vonz, de mindenképpen embereket szeretnék gyógyítani. Sikerült a felvételi a Szent Ignác jezsuita szakkollégiumba, ott már megvan a helyem, már „csak” be kell kerülni az egyetemre. És egy napon mindenképpen szeretnék visszatérni Pécsre. Réka: Több minden szóba jött, az egyetemi jelentkezéskor én voltam az egyetlen, akinek pótlapot kellett kérnie... Sok dolog van, ami érdekel, és nem tudom, mit rejt a jövő, de azt remélem, hogy olyannal foglalkozhatom majd, amit szeretek. Hanga: Már kiskoromtól kezdve orvos szerettem volna lenni, és szerencsére tanáraim biztatása miatt a PTE-ÁOK-ot jelöltem meg első helyen, annak ellenére, hogy nagyon sokszor elbizonytalanodtam, főleg a jelentkezés előtt egy-két nappal... Anna: Pécsett szeretnék maradni. A bölcsészkaron a történelmet jelöltem meg. Nagy családot szeretnék, sok gyereket. A néprajztagozat nagyon megfogott, úgyhogy így is szeretném alakítani az életemet. A családomban helyet fog kapni a hagyományőrzés, a magyar gyökerek ápolása. Manapság sok emberen azt látom, hogy hiányzik valami az életükből, és kéne valami fogódzkodó – akár a hit, a vallás, de talán a hovatartozás, a múlt is segíthet. Bence: Az írásbeli érettségiken már túl vagyunk, de a szóbelin szeretnék még jól szerepelni. Remélem bekerülök a jogi karra, mert később sportjogászként szeretnék dolgozni. Kosárlabda játékvezetőként pedig szeretnék minél magasabb szintre eljutni, hogy országos, vagy akár európai szintű sípmester lehessek. Mit üzensz az itt maradó diákoknak? Mit jelentett számodra a Nagy Lajos? Andris: Számomra meghatározó volt ez a hat év, és egyáltalán nem bántam meg, hogy a Lajost választottam, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, rengeteg értékes embert ismertem meg, példaképekre tettem szert, és nem tudom, hogy az egyetemen lesz-e részem hasonlóban. Réka: Örüljenek, amíg még gimnazisták! Használják ki az itteni időt és szeressék egymást. Hanga: Nagyon rövid ez a négy év, még mindig nem hiszem el, hogy elballagtunk! Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani végzősként, de valóban hihetetlen gyorsan elrepült az itt töltött idő. Ahogy már az idézettel is utaltam rá, ki kell használnunk minden lehetőséget, amit az élettől kapunk. Keveseknek adatik meg, hogy egy ilyen remek gimnáziumban töltheti el középiskolai éveit, élvezzétek ki minden percét! Anna: Becsüljétek meg ezeket az éveket, és őrizzétek azokat a barátságokat, amelyek itt kötődnek – én attól félek a legjobban, hogy a barátaimmal eltávolodunk egymástól. És ha lennének olyanok az osztályodban, akikkel nem beszélgetsz, akkor próbálj meg minél jobban közelíteni hozzájuk, mert fontos, hogy mindenkivel kapcsolatba kerülj. Még hozhat újat a jövő, és lehet, hogy egy napon pont ez fog segíteni! Bence: Használjátok ki az időt, ami még rendelkezésetekre áll. Igyekezzetek megvalósítani az álmaitokat, és használjatok ki minden egyes lehetőséget. Ha pedig kudarc ér, legyetek erősek, mert akarattal, szívvel és hittel minden akadály leküzdhető.

A feltámadás dallama Salamon Eszter Anna 11.A

Eset-les

Ha azt a szót mondom „passió”, mindenkinek más jut az eszébe. Templomban éneklő idős nénik, bibliai történet, vagy éppen Mel Gibson méltán híres alkotása... Igen, a passió történetének számos feldolgozását látni/hallani, mindig megrendítő dolog volt számomra. De résztvenni benne... nos ehhez fogható lelkigyakorlatom még sose volt életemben. Az egész egy plakáttal kezdődött, ami hatalmas betűkkel hirdette: a pécsi virágvasárnapi ifjúsági passióhoz keresnek szereplőket; énekesnek, statisztának. A jelentkezésen nem sokat gondolkodtam, hisz már a felhívásban is három jó indokkal támasztották alá gondolatomat: pécsi vagyok, keresztény és ifjúság – ki jelentkezzen hát, ha nem én? Így azonnal csatlakoztam is az énekesek kicsiny csapatához – és az elkövetkező hetek olyan mély hatást hagytak lelkemben, amit sose fogok tudni eléggé megköszönni. A próbák, az együtt készülés virágvasárnapra; mindenféle szinten rányomta bélyegét az idei Húsvétomra – a lehető legjobb értelemben. A passió Pécsett már hagyomány, 1991-től 13 éven keresztül folyamatosan megrendezett esemény volt, a pécsi Élő Víz közösség szervezésében. Ez a hagyomány éledt fel idén, a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Ifjúsági Iroda által szervezett passiójáték során. A régi passióról (mivel tősgyökeres pécsi lakos vagyok) nekem is vannak halvány emlékeim; a keresztrefeszítés, a kenyérosztás, Pilátus személye a tettyei romok tetején – maradt meg bennem leginkább, de idén, résztvenni az eseményben egészen más volt. A társaság, a szereplőgárda rendkívül színes volt – és ez a legszebb a dologban. A próbák vidámságát most is visszasírom, s ha tehetném, újra és újra megélném: az apostolokat, akiket az első próbák alkalmával még csak „apostol névről” ismertem, aztán idővel megtanultam Pétert, Jánost, Tamást és a többieket valódi nevükön azonosítani; az énekesek csapatát, akik az elején még maguk se képzelték, hogy virágvasárnap komolyan karlengetve és ugrálva fognak dalolni a Tettyén; a katonák gyakorlatozó csapatát és könyörtelen kiképző századosukat; az atyát aki (bár ez ellen azt hiszem, erősen tiltakozna) még mindig csak „Jézus atyaként” él gondolataimban. S mindenkit, akivel csak egy mosoly erejéig is összepillantottam a próbák alatt. Mert hihetetlen élmény volt; hogy a rengeteg különbözőség ellenére aznap vasárnap mégis sikerült együtt dobbannunk a Hozsanna, a passió, a feltámadás dallamára... A passió szenvedés. Halál, fájdalom, megaláztatás. Krisztus szenvedéstörténete – ami mégis a legcsodálatosabb dolgot készíti elő életünkben: Nagyszombat határtalan örömét. És ha a kedves olvasónak nincs még lefixált programja 2013 virágvasárnapjára, melegen ajánlom: vegyen részt a jövő évi passiójátékban így, vagy úgy – mert megéri.

12


„Daltól hangos erdő, mező, berek, merre járunk mi cserkészek” Élménybeszámoló a tavaszi lányportyáról Sándor Noémi 10.A


13

Eset-les

Pénteken suli után indultunk. A vonatozás mindenki számára kellemesen telt, hiszen remek emberek gyűltek össze, így a hangulat is csodás volt. Szállásunk a hetvehelyi parókián volt, az egyszerű tágas szobákban jól elfértünk. Az első nap hamar szürkült, így jöhettek az éjszakai játékok, melyek korom sötétben igen izgalmasak, nehezek és veszélyesek voltak. Személy szerint én is rengetegszer ütköztem másokkal és estem el, de ezzel együtt elmondhatom, hogy fantasztikus volt. Szerintem mindenki más is élvezte. Aznap viszonylag korán lefeküdtünk, hisz másnap számot kellett adnunk cserkésztudásunkról. Egy rövid túrával érkeztünk a próba helyszínére, kicsivel később megjöttek a fiúk is, mert a két raj együtt próbázott. Mindenkinek más ment jól, de szerintem senkinek sem kellett csalódottan hazamennie. A próbázás után ebéd következett, majd több közös játék után visszamentünk a szállásra. Itt kisvártatva egy újabb remek játék kezdődött, amit seftnek hívnak, vagy más néven kereskedő játéknak. Ez elég sokáig tartott, de megérte. Az éjszakája mindenkinek nyugodtan telt, bár érdekes módon mind ugyanazt álmodtuk. Ennek miértjére még most sem derült fény, de szerintem tömeghipnózis lehet a dologban.

XXII. évf. 16. (82.) szám, 2012. TE DEUM

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

Reverendán innen és túl Brand Petra és Salamon Eszter Anna(11.A) „Pap akarok lenni.” Egyetlen mondat, mégis hihetetlen mértékű felfordulást tud okozni. Mindenféle értelemben. Felbolygatja a lelki világunkat – vagy így, vagy úgy. De mit is jelent igazán papnak lenni? Erről kérdezünk új rovatunkban olyan embereket, akik sok tapasztalattal rendelkeznek ezzel kapcsolatban – hiszen maguk is ezt az életet választották. S idővel talán választ kapunk a kérdésre. Első alkalommal Cseh Péter Mihály atyával beszélgettünk. Péter atya 1983-ban született Makón, s 2009. december 5-én, Pécsett szentelték pappá. 2011. januárja óta a Kertvárosi Szent Erzsébet templomban szogál. Megtalálhatjátok itt is, de az utcán is gyakran összefuthattok vele; hirdeti az Igét a Széchenyi téren, az Árkáddal szemben – vagy épp dekázik az Irgalmasok utcájában. Keressétek honlapját: www.peteratya.tk Salamon Eszter (11.A): Hogyan került kapcsolatba Istennel? Cseh Péter Mihály: Hogyan kerültem kapcsolatba Istennel...? Nyilván Ő kezdeményezett; megteremtett - azt gondolta, hogy létezzek - úgyhogy a kapcsolatot Ő teremtette meg. Nem én találtam ki magamnak. Ilyen szempontból már az, hogy létezek, hogy vagyok, egy kapcsolat Istennel – ami megszűntethetetlen, elszakíthatatlan. Létünkben Istenhez vagyunk fűzve és ez nekünk jó. De ha valami konkrétabb tapasztalatra vagytok kíváncsiak... A sok-sok tapasztalat közül talán egyet emelnék ki. Kamasz voltam, amikor elolvastam Bruce Olson, Bruchko című könyvét. A történet arról szól, hogy egy Észak-Amerikában élő tizenhét éves srác meghívást kap Istentől, hogy menjen el hirdetni az evangéliumot Kolumbiába, az őserdőbe. Hihetetlen csodák által eljut a céljához, ahol kiderül, hogy nem is olyan ez a dolog, mint ahogy elképzelte: fogságba vetik, majdnem megölik, hónapokig egy kunyhó mélyében tengődik de végül túléli az első nehézségeket. Ez az egész könyv nagyon megragadta a fantáziámat és talán ennek hatására is, de elkezdtem személyesen megszólítani Istent - és ez már egy konkrét tapasztalat. Aztán... volt egy olyan időszakom is, tizenhat évesen, amikor minden este olvastam az Újszövetségből; kezdve Mátéval, minden nap olvastam pár oldalt és utána imádkoztam hangosan, a saját szavaimmal – ami szintén erős tapasztalat volt. Talán így indult a hivatásom. Brand Petra (11.A): Hogyan reagált a családja, a barátai, mikor megtudták, hogy pap szeretne lenni? Cs.P.M.: Tizennyolc – húszéves egyetemista voltam Szegeden, amikor igazából Rá találtam, amikor az élő Krisztust megimertem; megtapasztaltam, hogy szeret és hogy terve van velem. A barátaim mindegyike hívő egyetemista volt, teológus, akikkel kis közösségbe jártam. Vagy épp lehet, hogy magyar szakosak voltak vagy matek-fizikások az egyetemen; de ők mindannyian hittek Krisztuban, s ezek a barátaim örültek neki és támogattak. Azonkívül jártam focizni is, s ebben a körben is voltak csapattársaim, de őket nem nevezném barátaimnak. Ők nagyon meglepődtek – de egyátalán nem számított a véle-

2

2012. TE DEUM

ményük, mert csak együtt fociztam velük, de nem volt több közös pont. A szüleim... Ők először nagyon megijedtek, mivel én először remete akartam lenni, s csak később választottam a papságot. Először úgy volt, hogy a legnagyobb élmény, hogy elvonulok és imádkozok Istennel, de kiderült – a lelki vezetőm szépen rávezetett; hogy ez csak az én vágyakozásom. Rávezetett, hogy különböztessem meg amit én akarok, amikor azt mondom: „Isten emelj föl és csinálj belőlem ezt meg ezt!” és azt, amikor Ő hajol le hozzám, és azt mondja: „Fölemellek, légy ezzé.” Nem ugyanaz. És így végül megkülönböztettem, hogy a remeteséget én akartam és az, hogy pap legyek; Isten akarata. S.E.: Mik a tapasztalatai, hogy tekint ma egy átlagos világi ember egy papra? Cs.P.M.: Ez több szinten működik. Nyilván, ha az átlagos ember alatt azt értjük, hogy egy olyan valaki, aki nem hisz az élő, személyes Jézus Krisztusban, akkor számára ez maximum annyit jelent, mint egy munka. Legjobb szándékkal azt tudja gondolni, hogy „Olyasmi mint az orvos, segít az embereken, próbál jó dolgokat csinálni.” Ez a legjobb, amit elvárhatunk. A legrosszabb, ami esetenként meg is történik, az az esetleges gúnyolódás, a meg nem értés vagy az elutasítás. De egy olyan embertől, aki nem élte át az élő oltáron Jézus Krisztus szeretetét, nem is várom el, hogy ő ezt megértse. Ettől függetlenül akár az Egyházban, a templomba járók között is vannak olyanok, akik nyilván elfogadják „szokásként”, hogy vannak ilyenek, hogy papok, valamilyen az életük – de nem értik, mert nem élték át a Szentlelket. B.P.: Hogy telnek egy pap mindennapjai? Mit csinál szabadidejében? Cs.P.M.: A legnagyszerűbb dolog Jézust szolgálni és az Ő országát építeni, s ebben a szolgálatban vannak különleges élmények. Az emberek örök életét szolgálni... ez hihetelen csoda. Az én életemet alapvetően meghatározza, hogy egy nagyvárosban, azon belül is egy hatalmas területhet tartozó plébánián szolgálok, egy nagyvárosi, egy nagyplébániai közösségben, s ez mind meghatározza a közösségek vezetését. Napközben esetleg temetés van, elmegyek betegekhez, tanulok, imádkozok; készülök arra hogy tápláljam az embereket Isten szavával. Mit csinálok szabadidőmben? Nem érzem azt, hogy lenne egy papi életem, meg ehhez képest egy szabadidőm. A szabadidőm az, amikor éppen nem emberek között vagyok, hanem egyedül a szobámban és éppen nem hív föl senki telefonon. Különösebben nem keresem annak lehetőségét, hogy legyen egy szabad napom, amikor elmegyek kirándulni. Mikor egy órát csendben eltöltök az Oltáriszentség előtt – az a legnagyobb szabadidő. Régen sokszor volt olyan, még kispapként, hogy elmentem kirándulni a Mecsekbe – ami jó is volt, s azon a lelki feljődési szinten biztos arra volt szükségem. De most már abszolút nem hiányzik. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítom és rossznak tartom, de abszolút nem hiányzik az, hogy berakjak a számítogépbe egy másfél-kétórás filmet és így elméletileg kikapcsolódjam. Szinte már alig nézek, s így magamban, soha nem is nézek filmet. Tavaly voltam egy lelkigyakorlaton, ahol ez is áttört bennem. Nincs szükségem arra, hogy megnézzek egy jó filmet és úgy kapcsolódjak ki egyedül, kettesben a számítógéppel. Vagy, hogy egyedül elmenjek és sétáljak egyet a közeli Malomvölgyi-tó körül. Lehet, hogy időnként érzek erre indíttatást, és akkor elmegyek a Bibliámmal és sétálgatok magamban, de alapvetően az az én szabadidőm, amikor egy órát csöndben, nyugodtan ott vagyok a templomban az Oltáriszentség előtt. Érzem utána, hogy fölfrissültem, gondolataim helyreálltak, erőt kaptam – és nem hiányzik semmi. S.E.: Tudna tanácsolni valamit azoknak, akik úgy érzik, ezt az életet választanák? Cs.P.M.: Igen. A legjobb tanácsom az, hogy hívják a Szentlelket. „Jöjj Szentlélek, tölts be, áradj ki rám! Alkoss engem újjá!” Olvassák éjjel-nappal a Bibliát, keressenek olyan embereket, akik egy kicsit előttük járnak a hitben – kérdezzék őket. A tanítványok is Jézus körül csoportosultak, figyelték Őt, tanultak Tőle. Jöjjenek el ide, beszélgessenek velem, beszélgessenek bármelyik másik pappal! Imádkozni, lelkigyakorlatokra járni – nagyon tudom ajánlani a Szent András evangelizációs iskola kurzusait. Ha fiatalokról van szó, ajánlom idén nyáron a Lelkes napokat, ez egy katolikus, karizmatikus ifjúsági tábor, tizenöttől huszonöt éves korig. De amit leginkább tanácsolnék, hogy alakítsanak ki egy élő, személyes kapcsolat Jézussal, az Igén keresztül, a szentségimádáson, a szentmisén, a gyónáson keresztül. Járni kell lekiségi mozgalmakba, közösségekbe, s közben figyelni a jeleket – és engedelmeskedni. Hisz lehet, hogy

3 2012. TE DEUM valakinek az Úr álmok láttán szól vagy próféciák által, de lehet akár egy nagyon jó tanítás által is. B.P.: Miért jó papnak lenni? Cs.P.M.: Nekem azért jó papnak lenni, mert folyamatosan Jézus közelében lehetek és Jézus szavait, tetteit vihetem a világba. Ez olyan, mintha valaki az Északi-sarkon lenne, mínusz negyven fokban, és megkérdeznék tőle, hogy miért jó a tűz körül ülni. Azért, mert ott meleg van, ott világosság van, oda nem merészkednek a jegesmedvék – ott biztonság van. Azért jó papnak lenni, mert egyesülhetek a Szentháromság Egy Istennel. Mert ismerhetem a mennyei Atyát úgy, mint az én Apámat. Jézus lehet az én mesterem és példaképem. A Szentlélek lehet a vezérem, aki mindenhez erőt ad, aki erőt ad a szeretethez, erőt ad a megbocsájtáshoz, s egyátalán, hogy tudjak normálisan gondolkodni. Hogy ne kössék le a gondolataimat fölösleges dolgok, önző, hiú dolgok. Azért jó papnak lenni, mert Jézus meghívott, és én erre igent mondtam. Innentől kezdve a határ nemhogy a csillagos ég – nincs is határ! Egy kimeríthetelen utazás, a Szentháromság Örök Egy Istenben; az ego drámától, a Theo drámáig. Az ego dráma rólam szól. Mi az én akaratom, hogy nekem a legjobb, én kivé válok majd. A Theo dráma pedig arról, hogy mi Isten terve, Ő mire küld és mi az Ő célja. Adott esetben épp velem, vagy rajtam keresztül. A Theo dráma az az emberek megmentéséről szól – az ego dráma az én kényelmemről. A papság tehát egy csodálatos utazás: az ego drámától a Theo drámáig. S.E.: Üzenne valamit az olvasó fiataloknak? Cs.P.M.: Egy igét üzenek nekik Sírák fiának könyvéből, amit épp a napokban olvastam; „Az Úr szeme, a napnál is sokkal fényesebb.” (Sir 23, 19) Én azt üzenem a hívő fiataloknak, hogy ne vegyék le a tekintetüket Jézus szeméről és nézzenek bele mindig. B.P., S.E.: Köszönjük a beszégetést!

Esterházy János Emlékünnepség Szénás-Máthé Anna, Stengl Dóra 11.D A Rákóczi Szövetség és az Esterházy Emlékbizottság idén 11. alkalommal szervezte meg a mártír sorsú felvidéki politikus, gróf Esterházy János tiszteletére tartott ünnepséget. 2012. március 18-án számos szervezet képviseltette magát, és rótta le tiszteletét a budapesti Szép utcában. Gróf Esterházy János a felvidéki Nyitraújlakon született 1901. március 14-én. Előkelő katolikus főnemesi családból származott. Anyja, Elżbieta Tarnowska, lengyel grófnő volt. Apja, gróf Esterházy János kamarás, az Esterházyak cseszneki (grófi) ágához tartozott, dédapja az 1849-ben kivégzett báró Jeszenák János nyitrai kormánybiztos volt, míg nagyapja János gróf 1848-1849 honvéd százados volt. Az apja korán meghalt, János ekkor négyéves volt, anyja két testvérével, Lujza és Katalin grófnővel együtt özvegyen nevelte. János gróf Budapesten járt gimnáziumba és a kereskedelmi akadémiára, később a saját birtokán, a felvidéki Nyitraújlakon gazdálkodott. 1924. október 15-én elvette Serényi Lívia grófnőt, a házasságból két gyerek született, ifj. János gróf és Alice grófnő. 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló "csehszlovákizmus" ellenzőjeként lépve fel. 1931-ben Esterházy a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett. Egy év múlva, 1932. december 11-én az Országos Keresztény Szocialista Párt elnöke lett. Az 1935-ös választásokon, Kassát képviselve, bekerült a csehszlovák parlamentbe. Az érsekújvári magyar pártok kongresszusán, 1936. június 21-én megalakult az Egyesült Magyar Párt, amelynek elnöke Esterházy János lett. Esterházy gróf ebben az időben visszautasította Beneš ajánlatát, hogy miniszter legyen a csehszlovák kormányban. Esterházy politikai célja a békediktátum revíziója

2012. TE DEUM

4

volt. A felvidéki visszacsatolást örömmel üdvözölte, de Nyitraújlakon maradt, hogy segítse az ott élő magyarokat. Esterházy, mint a szlovák parlament képviselője, 1942. május 15-én a 68/1942-es alkotmányi törvény szavazásakor egyedül szavazott nemmel a törvény ellen, mely a zsidóság deportálásáról szólt. Esterházy János 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Vallotta és hírdette:,,A mi jelünk Jézus keresztje és nem a horogkerszt!’’ Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. A horogkeresztesek rövid időre internálták, a Gestapo körözte. Pozsony elfoglalása után, a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi kommunista kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Gustáv Husák utasítására letartóztatták és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a hirhedt moszkvai Ljubljankában tartották fogva. Koholt vádak alapján a kommunista hatalom tíz év kényszermunkára ítélte, és Szibériába hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való együttműködése miatt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg a szentéletű főnemes. A szlovák politika még mindig nem ismeri el a magyar gróf erkölcsi tisztaságát. A szenttéavatása folyamatban van. Czeininger tanár úrral és, még három lelkes diákkal autóba szálltunk és elindultunk Budapestre. Reggel 10 órakor a Szép utcai Esterházy Emléktábla előtt csatlakoztunk az ünneplő tömeghez. Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd elhangzott Mécs László: A kirándulás elmaradt című verse, amely rendkívül illett az ünnepély hangulatához. Az egybegyűlt szervezetek, magánszemélyek koszorúi és csokrai virágba borították az emléktáblát és az addig üres falat. ”A Szép utca még szebb lett” –mondta Martényi Árpád. Az ünnepség az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatódott, ahol Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkárának beszéde következett. Ezt követően Dolník Erzsébet átvehette az Esterházy Emlékérmet, amit a Szövetség a felvidéki magyarság szolgálatáért és a magyar állampolgárság felvételének nyílt vállalásáért adományozott neki. Laudációjában Csáky Pál politikus a felvidéki közéletet meghatározó jelenségek hatásairól beszélt, és méltatta Dolník Erzsébet munkásságát, majd szomorúan beszélt a felvidéki magyarok széthúzásáról. A második kitüntetett a komáromi Selye János Gimnázium volt. Szurcsik Ádám, a gimnázium tanulója, Illyés Gyula versével mondott köszönetet. A laudálásra Koncsol László költő tolmácsolásában került sor, aki személyes, gyerekkori élményiről mesélt, amelyek a gimnáziumhoz kötötték. Beszédében felidézte a régi tanáraival kapcsolatos emlékeit, és hangsúlyozta érdemeiket az oktatás terén. A díjak átadása és a laudációk között a vegyeskar előadásai színesítették a programot. Reményeink szerint Esterházy grófot a közeljövőben boldoggá avatják. Tiszta erkölcsös élete példa lehet a katolikus társadalomnak. A főnemes jósága, evangéliumi élete követendő! Az ünnepséget követően bejártuk a Palota-negyed legszebb részeit, láttuk sok híres főnemesünk lakhelyét, például a Festetics, a Károlyi, és a Wenckheim palotát. Czeininger Tanár úr kitartásának köszönhetően még a Magyar Rádió Márványtermébe, az egykori Esterházy palotába is bejutottunk. Megnéztük a legszebb magyar szecessziós épületet, az Iparművészeti Múzeumot is. Utunk ezután a Jézus Szíve templomba vezetett, ahol imával köszöntöttük a mi Urunkat. Kirándulásunk zárásaként elfogyasztottunk egy-egy Esterházy szeletet, a közeli cukrászdában, eme szép nap emlékére. Remekül éreztük magunkat, és köszönjük kedves történelem tanárunknak, egyben kiváló idegenvezetőnknek ezt az élményekben dús konferenciát.

Költőtoll

Angster József (1935) 2012. március 14-én, 95 éves korában elhunyt. A hasonnevű nagyapa orgonaépítő unokájaként az érettségi után gépészmérnöki diplomát szerzett, majd részt vett a családi üzemeltetésű orgonagyár munkájában. Külföldi tanulmányutak tapasztalatait is hasznosítva 1949-ig, a gyár államosításáig unokatestvérével együtt irányították az üzemet. Ezután a Városi Tanácson, az építési osztályon dolgozott, míg – egy koncepciós per áldozataként – egy év börtönbüntetést is elszenvedett. 1952-től a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig. Számos kitüntetés tulajdonosaként nagy szakmai tapasztalatával segítette a Pécsett meginduló orgonakészítő manufaktúra működését. Részt vett – amíg egészsége engedte – az öregcserkészek munkájában is. 2012. április 27-én a Belvárosi Templomban tartott ünnepélyes búcsúztatás után a Pécsi Központi Temetőben helyezték örök nyugalomra.

Csillagnéző Kovács Blanka 10.E Sokféle okból veszünk a kezünkbe könyvet. A legtöbben azért olvasnak, mert szórakoztat. Aztán vannak, akik új ismereteket akarnak szerezni. Engem viszont első sorban az ösztönöz, hogy betekintést nyerhetek olyan helyzetekbe, életkörülményekbe, amelyekre alapból – sajnos vagy szerencsére – nincs módom. Nos, Katherine Paterson regényére az utóbbi érvényes. A Csillagnéző története szerint a már nevelőintézetet is megjárt Angelt és öccsét anyjuk – aki maga is állami gondozottként nőtt fel – otthagyja nagyanyjuknál, aki még magáról is alig tud gondoskodni. Így hát a lányra marad a családfő szerepe: egyszerre kell gondját viselni a mamának, az öccsnek, és szembe néznie a ténnyel, hogy a személy, akiben elvileg mindenkinél jobban kellene bíznia, túladott rajtuk. Idő közben megismerkedik egy idegennel, aki bevezeti őt a csillagászat rejtelmeibe, így az ég vizsgálásával töltött idő némileg feledteti vele a vállán cipelt gondokat. Amikor megkaptam a feladatot, hogy írjak könyvajánlót a nyárra, egyből ez a regény ugrott be, mert bár a témája nem az a tipikus „nyaralásra megteszi”, az írónő mégsem mélyed Coelho-szintű filozofálásba, és szívfacsaró részekből sincs benne annyira sok. Inkább hagyja, hogy mi magunk vonjuk le a következtetéseket. Ennek ellenére mégis valóságos. Nincsenek benne vámpírok, vagy „éhező” gyerekek, akiket a túlélésért harcoltatnak. A könyvben szereplő karakterek lehetnének a szomszédjaink, vagy éppen mi magunk… összességében a Csillagnéző rávilágít arra, milyen kicsik is vagyunk a legtöbb problémánkkal együtt. Erre rájöhetünk akár a különböző égitestek távlatából nézve magunkat, akár a Morgan család hányatott sorsát megismerve.

18


Pólya Viktor

Sét a Az Istenismeret rétegekből áll. Réteg annyi van, mint pillanat. Lehullott lombú fák között lépkedek, s kalapot emel az alkonyat. Arcomba csíp a várva-várt hideg. Életfolyamban mozgó emberek; van aki hittel, van aki anélkül liheg.

Költőtoll

Hosszasan nézek magam elé, s kérdéseim félúton meg-megakadnak – félúton köztem és válaszaid között. De amikor én megállok, kérdéseim haladnak, s csókkal köszönnek a bizonytalannak. A bizonytalannak, ki álruhába öltözött, hogy visszhangja lehessen szavadnak… Tél-illatú estét celebrál a Hold. Nem tudok nem hatása alatt lenni; csak hallgatom a csillagfényt, a ködöt, s kedvem támad eléd sietni!

Salamon Eszter Anna (11.A)

Kérdés Akarsz-e Énértem tűzbe menni? Világok világával, nevemért önzetlen harcra kelni? Akarsz-e életcsillagokból font selyemruhát, mi ólmoza testedet egy életen át? Akarsz-e álmokból imát faragni? Hű cseléd, jó szolga, alázatos győző maradni? Akasz-e majd minden nap minden percében Engem, pont úgy, ahogy most felvetted keresztem?


19

Lajos-napi versíró verseny ,,Lajos-nap madártávlatból” kategória: „DNS”: Cím nélkül Hogyha jő a Lajos-nap minden diák elkéretőzhet. 1-2 óra, 10-20 perc A Lajos-nap közönségsiker.

Könyvelő

Versem kicsit furcsa lett Nem tartalmaz alliterációkat. Ha hiányolsz részeket Lóghat, Kedvelt, Rímeket.

„Egy nem mindennapi tanóra” kategória: „diákfejjel”:

Egy nem mindennapi t anóra Belépek a terembe, Megbotlok a küszöbbe. Orromat facsarja a bűz, Az asztalomon kigyulladt a tűz. Már a terem lángokban áll. Fusson, aki még lát!

M. Fanni, V. Laura (9.E):

De Nyisztor a megmentő, Mindenkit megment ő. Gyorsan kotyvaszt valamit ott, A kémia pulpituson. A tűzre rá loccsantja, S azt atomjaira bontja.

Vár a nyár, minket hív Szavára felderül minden szív. Újra szárnyal gyermek lelkünk, Csendül a dal és jó a kedvünk.

Ott állunk mi szépen sorban, Mind, a díszes társaság. Fejünket mélyen lehajtva, S bajszunk alatt vigyorogva, Nyisztor pedig csak morogva. S lám véget ért az óra.

,,Vár a nyár!” kategória:

V ár a nyár

A napsugarak ismét átölelnek. Szabadság, s semmittevés tán még megismernek? A szél szabadon száll át a mezőn. A lusta macskám épp napozik a tetőn. Élednek a kacagó vizek, tengerek, Velük nevetnek állatok és emberek. Lógatom a lábam egy felhő szélén, Visz magával, majd megállunk a világ végén. Lédús barack, édes élet Madárszárnyon festek képet. Kékké teszem én az eget Szürkélt már az úgyis eleget.

20

„Lajososnak lenni jó” kategória; Közönségdíjas „Akármi, amit szeretnél”: vers fél perc alatt Nagy királyunk iskolája Szeretetsziget e tengeren, mi háborog, s elnyelt bárka rajta minden emberem. Kapitányi poszton állva zokog mind a két szemem, de látom Lajos napját várva, él még jóság e szigeten.


Kérdezzünk –felelnek! Jánosi László tanár úr Tanár úr melyik elem szeretne lenni?

Miért választotta a tanári hivatást? Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen az ember a hivatásával kapcsolatban önmagának is gyakran fel kell, hogy rakja a „miért?” kérdést, és ezt rendszeresen meg is kell válaszolnia, különben azt gondolom, hogy a hivatás megszűnik hivatásnak lenni, és lesz belőle munka, elfoglaltság, nyűg, vagy még rosszabb. Úgyhogy azt gondolom, kezdjük az elején és nézzük a végét. Az, hogy valamilyen természettudományos dologgal akarok foglalkozni, nagyjából már olyan 3-4 éves koromban eldőlt, amikor megfogtam az első békámat, és felboncoltam az első piócámat. Ebből az irányvonalból alakult ki a gimnázium végére a biológia és kémia tantárgyak iránt való elköteleződés. Az, hogy tanár legyek, bevallom őszintén, édesapám tanácsa volt, amit megfogadtam, és nem bántam meg. Hogy jelenleg miért vagyok a pályán, annak is több oka van. Elsősorban mert nagyon jó tanáraim voltak az általános iskolában, Pannonhalmán, ahol a középiskolát végeztem, valamint itt Pécsen, az egyetemen, akik olyan példát adtak nekem, amit szívesen követek, sőt megtiszteltetésnek veszem, hogy én is azt, – igaz nem olyan minőségben, – csinálhatom, amit ők csinálnak, illetve csináltak, mert sokan már nyugdíjba vonultak, sőt páran már elköltöztek az örök hazába. Másodsorban azért vagyok jelenleg is tanár, mert rendkívül fontosnak tartom azt, amit csinálok, és egyelőre még értelmét és eredményét is látom. Nagyon fontos szakasza az emberi életnek ez a négy év, nekem is az volt, és nagyon fontos, hogy a gyerek ebben az időszakban a lehető legtöbb irányba megpróbálhassa kiteljesíteni önmagát, és e mellett, emberséget tanuljon. Erre próbálom én is rávenni a diákokat, néha több, néha kevesebb sikerrel. Mit szokott csinálni teliholdkor? Ez egy érdekes kérdés, hasonló választ próbálok adni rá. Például nem használok elemlámpát!


21

Kérdezz-felel(n)ek

Gyakorlatilag az elemek mindegyike rendelkezik hallatlanul pozitív tulajdonságokkal, amiket emberi tulajdonságokra lefordítva rendkívül szimpatikussá, sőt példaértékűvé is válhatnak. A kémia órákon ilyenekkel szoktam is példálózni, mint például a nemesgázok tökéletessége, az oxigén jószívűsége a szénnel szemben a szén-monoxid molekulában, vagy a szén határtalan alkalmazkodóképessége, és a társaival való összefogásra való hajlama. Ha mindenképpen választanom kell, akkor most leginkább a héliumot választanám két okból: egyrészt egyszerű és mégis tökéletes, valamint az, hogy ezt a tökéletességet úgy éri el, hogy közben hatalmas energia szabadul fel belőle, ami másokat éltet, és segít a tökéletesség felé.

A lélek tengere

Lyukasóra

Vörös Anna 10.A. A lélek olyan,mint a tenger. Külön világa van, olykor zavaros és érthetetlen, de mindig színes és hatalmas mélységű. Kutatni muszáj sejtelmességét, hiszen annyira más, mennyire csodás!Időnként, mikor előmerészkedünk önnön öntelt világunkból, más emberek lélektengerére is kíváncsiak vagyunk. De mik rejtőznek egy tenger víztükre alatt? Álltam a tűhideg tengeröbölben, és magamban ismételgettem a kérdést.A kristálytiszta szelídség körülvett,és engedni láttatott minden egyes hullámfodrot,és kavicsot. Utóbbi mosolyokra emlékeztetett. Ekkor lassan kezdtem megérteni a lélektenger szót. Hiszen egymásra is szüntelen mosolygunk, ez az emberek máza, a felszín, amit mindenki lát. Ahogy beljebb sétáltam a vízben, színe azúrkékként irizált; gyönyörű volt, de a kavicsokat már nem lehetett észrevenni. Megismerjük a másikat, és már nem érzünk kényszert az állandó vigyorgásra. Sőt, meg is botlottam egy kőben – olyan ez,mint mikor először látunk át egy hamis mosolyon. A mindennapok szürkesége is ilyen, aki megelégszik a felszínnel, annak csak ismerősei (felszínes ismerősök!) lesznek, de barátja egy sem. A barátom akarsz lenni? Ismerj ki! Tanulj meg nem elsüllyedni a dühöm, a bánatom, a segélykérésem hullámaiban. Pár lépéssel előrébb már eltűnt lábam alól a kavicsréteg, és úsznom kellett. Egy hullám sós vizét lenyeltem, és keserű lett tőle a szám. A hullám olyan,mint a lélek lázadása, amikor történik velünk valami, és úgy érezzük, igazságtalanságot követtek el ellenünk. Egy jó barát az ilyen pillanatokban is mellettünk áll, elcsitít bennünket – előrefelé úszva testemmel vájtam ösvényt a hullámokban, és kitartóan tempóztam az ismeretlen felé. Féltékenységünk, ez a kis szörnyeteg olykor felülkerekedik rajtunk. Ilyenkor inkább elidőzöm egy szép kavics tökéletességén,és cserébe sajátjaimat adom a másiknak. A szívből jövő mosolyok mindig viszonzásra találnak, és mindent megoldanak. A Féltékenységet megbéklyózza egy hínár, és büszkeség fog el, hogy ilyen nagyszerű emberek vesznek körül. Ekkor érkeztem el a tenger közepéig, ahol haragoskék üresség vett körül. Már rég nem láttam kavicsot, bár a hullámok csak időnként csaptak föl. Szabályosan lüktetett a víz. Gondoltam egy nagyot, és lebuktam a mélybe. Hosszú hónapok kellenek ahhoz, hogy valaki lelkében is megtehessük ugyanezt. Ami pedig még fontosabb, hogy közben a másikat meg ne bántsuk. Itt lenn, legmélyen rejtőznek a legcsodásabb kincsek, amik egyben a legtörékenyebbek is. Leúsztam a kavicsok közé, és szétnéztem. A tenger felszíne pillanatonként változott, odalenn azonban semmi sem rezdült. Itt örök, szilárd béke honolt. A mosolyok közt ülve láttam meg a másik énjét. Az apró élőlények ott, a valóságban, az igazi adriai tengerben új jelentősséggel bírtak. A korallok barátságok, a halak cikázó gondolatok, a kagylók pedig lehetőségek. Igazgyöngy a szerelem. Mindez szinte hozzáférhetetlen helyen, mélyen s rejtve fekszik. Milyen borzalmas lenne, ha minden kincsünk a kirakatban díszelegne. Kifosztanának bennünket, másrészről elveszne a varázs, mikor új embereket ismerünk meg. A nap hátralévő részében csak ringattam magamat a víztükrön. Rengeteg időre lesz szükségem,hogy egy egész tengert (lelket) bejárjak, és jaj, még mennyi másik vár rám! Egy egész életem fog rámenni, hogy a sokféle tengerlélek közül kiválasszam, melyikek azok, amelyek hullámai nem sodornak el. Hiszen addig, míg eljutok a korallokig, rengeteg kavicsot fogok látni, sok kőn fogok elbotlani. Ezer sós hullám és tajték vár mindenkire. Legvégül pedig millió fehér kavics és kagyló. És persze egy igazgyöngy, ami minden tengernek egyetlen ékszere.

22


Az élet igazsága Herbert Áron 11.A

Boci-boci újra Mivel többen érdeklődtek az osztályéneklési versenyen közönségsikert arató Gál Zoltán (7.A) felől, megkérdeztük, hogyan áll a zongorázással. Gál Z.: Amikor a boci-boci tarkát zongoráztam, nagyon nagy sikert arattam. Igaz,hogy akkor még nem gondoltam komolyan... Terveim vannak, mint például beiratkozni egy zeneiskolába. És be szeretnék lépni az Orff zenekarba. Nagyon szeretnék megtanulni profin zongorázni! Remélem, hogy jövőre az Osztályéneklési versenyen újra felléphetek. :)


23

Lyukasóra

A minap érdekes cikk került a kezem ügyébe, melyet orosz kutatók írtak a 3-as és az 5-ös tanulók közti különbségekről. Mivel manapság egy ilyen híres neves gimnáziumban, mint a miénk, bizony több a 3-as tanuló, gondoltam - hát vigaszként leírom nekik a cikk tartalmát, mely rájuk nézve igazán kedvező. Természetesen a cenzúrán csak sokadik próbálkozásra ment át. A felmérés univerzális dilettánsoknak nevezte a kitűnő tanulókat, vagyis mindent tudnak, de semmit sem igazán, míg a közepesek csak azt tanulták meg, ami érdekelte őket, és mivel kevesebbet tanultak, több időt töltöttek barátaik, embertársaink között (jó esetben) ezáltal később közvetlenebbek, oldottabbak lesznek. Érvként szól még a közepesek mellett, hogy míg a kitűnők hosszan töprengenek egy feladat megoldásán, addig a 3-asok belevágnak. A kitűnők, hosszan töprengenek egy feladat megoldásán. Társaik unalmasnak tartják őket. A tanárok jegyeiket felfelé húzzák, de nagyobb követelményeket is támasztanak; ez által többet kel tanulniuk és társaikkal sem lehetnek. Mivel minden tárgyat szorgosan tanulnak, semmiben sem tudnak igazán elmélyedni, vagyis univerzális dilettánsok. Természetük általában melankolikus vagy flegmatikus. A kutatás kimutatta, hogy a közepes tanulók sokkal többször alapítanak saját vállalkozást és válnak tehetséges vezetőkké. A kitűtnők megszokták, hogy mások elvárásait teljesítsék, szófogadók, ezért inkább beosztottként funkcionálnak, és csak stabil feltételek mellett lépesek dolgozni. Nehezen hoznak döntéseket, mivel félnek, hogy nem lesznek jók. A közepes egyetemi hallgatókból gyakran lesznek vezetők, beosztottjaik között pedig kitűnőre végzettek. A kutatást alátámasztja egy az 1997-es évben készült orosz felmérés, miszerint a munkanélküliek között 12°% volt kitűnő 54,5% négyes és csupán 8,1% hármas. Eme cikkel senkinek sem azt szeretném sugallni, hogy hagyjon fel a tanulással és inkább hármas legyen, hiszen ha valaki általános óta közepes, azt bizony fel nem veszik az egyetemre, azt garantálom. Véleményem szerint ez inkább az egyetemekre vonatkozik. Az ötösöknek csak azt tudom mondani, hogy amit megtanultak, az az övék, ezt senki nem veheti már el tőlük és csak tőlük függ, hogy mi lesz belőlük.

Lyukasóra

A terror színei Szalóki Bence 12.E Az emberiség történelme során több terror gyűjtötte az áldozatait. A terror és a megfélemlítés ugyanis a diktatúra alapja. Senkiben és semmiben nem lehet megbízni. Rettegést kelt az emberekben, mindenki gyanússá válik. Olykor-olykor a rendszer a saját embereit is begyűri. Azonban van két terror, melyek még most is éreztetik hatásukat. Hazánkban szinte nincs olyan család, amelyet ne érintett volna a kommunista vagy a jobboldali diktatúra. A kommunista rendszer során elkövetett rémtetteket vörösterrornak is nevezik. Hogy miért? A vörös szín a forradalom és a vér jelképe, bár ebben az esetben inkább a forradalomé. A kommunisták gyakorlatilag válogatás nélkül likvidálták a számukra nem kívánatos "elemeket". Elég volt egy rossz szó, és az ember jobb esetben "csak" a börtönben találta magát, rosszabb esetben Szibériába került munkatáborba vagy kivégezték. A Szovjetunióban a vörös szín fémjelezte a hadsereget is. Például a katonák vállapján az alapszín a vörös volt, erre kerültek rá a rangot jelző csillagok. A kommunisták meghatározó jelképe az ötágú vörös csillag volt. Pontos adatokat nem tudunk, ám biztos, hogy a kommunista rezsim áldozatainak száma meghaladja a százmillió főt. A szélső jobboldali terror színe a fekete volt. A náciknak sokkal összetettebb elképzelése volt az emberek kivégzéséről. A nemzeti szocialista ideológia egyik alapja a fajelmélet (übermensch), melynek alapjai még Nietzschétől származnak. Mein Kampf című könyvében Hitler három csoportra osztja az emberi fajt. Árjákra, szolganépekre és ún. likvidálandó fajokra. Ebbe tartoztak többek között a négerek, a szlávok, a cigányok, a zsidók és a homoszexuálisak is. A nácik ezen elképzelés alapján végezték ki az embereket. A múltat vizsgálva sok ellentmondásba ütközünk, azonban a fennmaradt forrásokat vizsgálva milliós nagyságrendűre tehető az áldozatok száma. A nácik jelképe a horogkereszt (svasztika) volt, melyet Hitler az ázsiai kultúrából vett át, és eredetileg pozitív jelentése volt. Van még egy terror, melyről említést kell tenni. A Tanácsköztársaság bukása után megkezdődött a volt kommunista vezetők elleni bos�szú, és ennek a rövid időszaknak is sokan áldozatul estek. Ezt hívjuk fehérterrornak. A fehér szín ellenforradalmi jelképe még a francia forradalomig nyúlik vissza. A királypártiak használták, ugyanis a Bourbon-ház liliomos fehér zászlaja jelképezte az ellenforradalmat. Egy apró megjegyzés a végére: a cikket írva feltűnt, hogy a Word helyesírás ellenőrzője elfogadja a fehérterror kifejezést, a vörösterror szót viszont aláhúzza. Persze nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani...

24


Színek… Sárosi Nóra 9.A … mily sokfélék, melyekkel napjaimat egyetlen ecsetvonással színesebbé tehetném, nehogy lelkemet, véletlenül is hagyjam szürkeségbe borulni egyhangúságot kiváltva, mert világunk körülöttünk beszürkülhet, amibe magunk is beleveszhetünk. Nem! Ezt nem hagyhatjuk! Kellenek az életet színesítő személyek, gondolatok, cselekedetek…


25

Lyukasóra

Kell a SÁRGA és az ARANY, hogy fényt, és dicsőséget hordozva, az értelem, és megvilágosodás jelképévé váljon. Kell a PIROS is, hogy erővel, bátorsággal, szeretettel és örökké bennünk lobogó tűzzel árassza el Isten mindazokat, kik az ő szemében rászorulnak, s megérdemlik azt. Legyen hát a BARNA az egymásért érzett felelősség és gondoskodás színe, mely felveszi a szorgalom értelmét is… Kell a ZÖLD, mely a természet és az emberélet megújulásáért felelős, a halhatatlanságért, hogy reményt adjon mindazoknak, kik már belevesztek a nagy szürkeségbe, hogy a kétségbeesés időszakában is adódjon valami, amibe kapaszkodhatnak, mint tengerész a hajóroncsba. Akadhat KÉK is, mely az emberben a megfoghatatlanság és a végtelenség érzését kelti, hogy képzeletével átléphesse a világ által emelt korlátokat, és saját tehetsége révén művészi szabadságra tehessen szert. Kerülöm a FEKETÉT, a halál és a sötétség szimbólumát, a színekben kifejeződő élet ellentétét és mégis kell, hisz a FÉNY nem létezhetne nélküle. Az emberi lélek csakis akkor tud megvilágosodni, ha azt előtte sötétség övezte. A FEHÉR maga a tisztaság, mely minden színt magába foglal, a „Teljesség”, ahová csakis a sötétség erőivel megküzdve juthatunk el…

Lyukasóra

Barátság zenei alapon Fogt Adél 10.A

A zene mint híd, fontos szerepet játszik az ember életében, megváltoztatja a hangulatunkat, összeköt bennünket. Jó bizonyíték erre iskolánk fiú kvartettje: Pécsi Géza, Szommer Olivér, Tóth Zoltán és Uzsaly János. Azt szerettem volna megtudni tőlük, hogy milyen szerepet játszik a zene az életükben. Mióta énekeltek együtt? P.G.: A tizedikes osztályéneklési verseny óta. Kinek az ötlete volt, hogy ti négyen együtt dolgozzatok? U.J.: Ezen az osztályéneklésin a népdal kategóriában énekeltünk mi négyen egy kisebb, rövidebb szólót és erre kaptunk egy különdíjat a zsűritől. Ezután merült fel Havasi tanár úrban, hogy el kellene indulnunk hasonló kategóriájú versenyen. Az érettségi után is együtt maradtok? P.G.: Nem, mivel mindannyian más irányba szeretnénk továbbtanulni. Jani marad Pécsen, Olivér Budapestre, én pedig Győrbe megyek, ha minden jól alakul. Mit jelent nektek a quartettben énekelni? U.J.: Elsősorban egy közös élmény. A barátságunk mellett egy plusz együttlét. P.G.: Jók a fellépések és a próbák is, mert ilyenkor együtt vagyunk. Elsősorban nem a győzelemért csináljuk, sokkal inkább kikapcsolódás számunkra az éneklés. Ki a csapat motorja? P.G.: A népdalok betanításában Alinka van a segítségünkre, egyéb instrukciókkal Havasi tanár úr lát el minket. Milyen sikereket értetek el? U.J.: A megyei népdaléneklési versenyen ezüst minősítést szereztünk, innen továbbjutottunk az országos döntőbe, ahol szintén ezüstöt kaptunk. A Rajeczky népdal- és gregorián versenyen két ezüstöt nyertünk és tavaly elsők lettünk a megyei fordulóban. Civilben milyen zenét hallgattok? U.J.: Nem azt, amit éneklünk… P.G.: Könnyűzenét. Olivér és Zoli dupstepet. Jani és én pedig mindenevők vagyunk. A pályaválasztásban szerepet kap nálatok a zene? U.J.: Nem, mivel Géza és Zoli műszaki pályára, Olivér a tűzoltótisztire, én pedig az orvosira készülök. Melyik a legnagyobb fellépési élményetek? P.G.: Minden fellépés hatalmas élmény volt számunkra, nem tudnék egyet sem kiemelni közülük. U.J.: Talán az országos volt a legjobb, mivel nagyon színvonalas volt. Köszönöm a beszélgetést!

26


A híd két partja: 1687-2012 Vörös Anna 10.A. Helyreigazítás: a húsvéti számban tördelési hibából adódóan e cím alatt más cikk szövege jelent meg, így most leközöljük helyesen. A hibáért szíves elnézést kérünk. Szerkesztőség


27

Lyukasóra

1687- mi is történt akkor? Ennek boncolgatásába nem szeretnék igazán belemélyedni, hiszen erről már mindannyian tanultunk töri órán, vagy aki ezt elszalasztotta, az még bepótolhatja. Történelem atlasz 53. oldal felső ábrája. 325 év – azaz pontosan 2 millió 847 ezer óra, ami 170 millió 820 ezer percnek felel meg. Nos, ennyi idővel ezelőtt alapították iskolánkat. Vajon mi változott azóta az értékrendünkben? A fontossági sorrendünk, a gondjaink, a szórakozásaink, vagy a vicceink mennyiben mások? Az akkori embereknek sok harcot, esetenként megaláztatást kellett elszenvedniük. A törökök senkit és semmit nem kíméltek, bár ebben az évben a sok kudarc közt reményteljes győzelmek is születtek. Ma nem élünk háborús időszakot, nincsen törökveszély, nincsenek végvári harcok,sőt, végvárak sem. Betonutak, autópályatekervények, vonat, villamos, metró – mind a modern technika vívmányai. Bárhová el lehet jutni, nincs olyan szeglete a Földnek, amit ne akarnánk uralni. Régebben szenzációnak tartották a puskákat, a tüzérek munkája igen megbecsült volt. Mai hadikészletünk mesterlövészpuskából, kalasnyikovból, és vadászrepülőkből áll. Mondok „jobbakat” is : biológiai- és atomfegyverek. Nagy koponyák, írók és tudósok akkor is voltak. Például Isaac Newton kiadta írását gravitációs elméleteivel (melyek máig a fizika alappillérei!), vagy Zrínyi Mikós, akki ekkor írta meg híres eposzát, a Szigeti Veszedelmet. Rettegtek a fekete haláltól, a pestistől. Az orvosok tanácstalanul és kétségbeesetten álltak a haldoklók ágya mellett. Vagy elmenekültek a baljós helyről, sót szórva maguk köré, mielőtt ruhájukat gyorsan kifordítva magukra rángatták. Felvilágosodás ide vagy oda, a babona megmarad. A pestissel ma már csak viccelődünk – kívánom,hogy a mai fekete kór, a rák is erre a sorsra jusson! A szakadék a két kor közt a szórakozás terén mutatkozik. Nem létezett Facebook, könnyűzenei koncertek, szórakozási lehetőségek. Talán a gyerek, és az ifjúság a harcolási technikák elsajátításában lelte vad örömét, esetleg kirándultak. Időnként összegyűltek, és játszottak egyet. Problémák, kihívások 325 éve is voltak, most is vannak,és majd lesznek is. Ma is küzd az ország, ma is versengünk egymással; az orvosok gyógyítanak, a költők írnak, a tudósok számolnak. Jobbá, élhetőbbé akarjuk tenni a világot, mi magunk pedig saját boldogságunk elérésére törekszünk. Mindenkinek külön híd vezet önmaga öröméhez, ki a tények világában, ki a művészetek terén talál hivatására. Mindeközben új és jó dolgok születnek. 17. század – 21. század, mindkét korban találunk „párt” az eseményeknek, embereknek. Az idő tehát nem előrehalad a tökéletesség felé, hanem ismétlődik? Egy állandó körforgás, mókuskerék az egész? Ez a fajta ismétlődés mégis magában hordozza a fejlődést.A visszatérő problémák magasabb szinten törik ránk ismét az ajtót. A gépezet akkor működik, ha a probléma, kihívás megtalálja emberét, aki azt megoldhatja. Az illető boldog lesz, rátalál céljára, az emberiség pedig lép egy újabb fokot. Ekkor a fogaskerekek kattannak egyet, és a kör folytatódik…

Színek - avagy az Orff zenekar

Hangár

Jaksics Edina, Darabos Kata 11.B Egy elmaradt testnevelés óra nagyon jó lehetőség a tanárokkal való beszélgetésre. Mi is kihasználtuk az alkalmat, és Kovács Gusztáv tanár úrral társalogtunk a történelemről, amikor megkérdezte: lenne-e kedvünk cikket írni az iskolaújságba a színekkel kapcsolatban. Az első gondolatunk az volt, hogy ez lehetetlenség, de jött az ötlet, mi lenne, ha a zenekarról írnánk, ahol nagyon sok színes egyéniség zenél együtt. A tanár úrnak tetszett az ötlet. Aki járt már a zenekar bármelyik koncertjén, az láthatta fellépő ruhánkat, mely igencsak sokszínű. A hupililától kezdve a rikító narancssárgáig szinte minden színt felsorakoztatnak a zenekarosok pólóikon. Ez utal a tagok sokszínűségére. Minden ember másmilyen: van, aki visszahúzódóbb személyiség, az ő ruhája nem túl élénk. Aki vidámabb, pörgősebb, az rikítóbb pólót húz, sőt volt olyan tag is, aki fiú létére rózsaszín pólót viselt, számunkra ismeretlen okokból. Ebben az évben nagy megtiszteltetés ért bennünket, elmehettünk a Helikonra, de nemcsak vendégszereplők voltunk, hanem versenyezhettünk is. Ezen alkalomból úgy döntöttünk, új fellépő ruhát készíttetünk. Sok vitatkozás után megegyeztünk a fekete alj és fehér ing ruházatban, azonban a verseny előtt két héttel a fehér inget fekete pólóra cseréltük. Sokan féltünk az öltözéktől, mert úgy gondoltuk, túl „sötét” lesz. Ahhoz, hogy megtartsuk a színeket, sálakat varrattunk és új mappákat kaptunk. Minden szólam különböző színű sálakat és mappákat kapott. Azon is vitatkoztunk, hogy melyik szólam milyen színű „kiegészítőket” kapjon, hát még azon, hogy hova kössük föl a sálat. A lányoknál egyszerűbb volt a helyzet, mi a nyakunkba tettük a kendőt. A fiúknál azonban egy „kisebb” akadályba ütköztünk. Csák Lili tanárnő szerint az a legjobb, ha a fiúk a derekukon hordják a sálat. Nem kell mondanunk, hogy ez a srácoknak nem igazán tetszett. Mikor tanárnőnk megkérdezte, tudnak-e jobbat, egyetlen ötlet érkezett: ha már a Karib- tenger kalózai című filmből játszunk, legyen a sál a fiúk fején. Ez az ötlet még viccesebb volt, mint ez előző. Végül, néhány fiú őszinte sajnálkozása ellenére, a „deréköv” mellett döntöttünk. Ezt egy órás „ruhapróba” előzte meg, ahol a Tanárnő és néhány lány egy fiút próbababának használva kísérletezett, hogy álljon vajon a deréköv. Sokan azt mondták, az új ruhával a zenekar elvesztette színességét. De ez nem így van. A zenekar tagjai most is és mindig is színes egyéniségek és segítőkész, jó emberek maradnak, bármilyen színű is lesz a fellépő ruhánk. Hisz nem a ruha teszi az embert!

28


A te étvágyad milyen színű? Fogt Adél 10.A


29

Gourmand

A színek észrevétlenül vesznek körbe minket: napsárga virágok, zöldellő fű, azúrkék tenger, ibolyalila égbolt. A környezetünkben jelen lévő színek befolyásolják lelki állapotunkat, mindennapi életünket. Mióta világ a világ, az ember alkalmazza a színek jótékony hatását, hiszen színekkel veszi körül magát az otthonában, színesek a ruhái vagy az élelmiszerei, amiket elfogyaszt. Színes ételek fogyasztásával pozitívan befolyásolhatjuk közérzetünket, de vajon étvágyunkra is hatással vannak a színek? Gondoljunk csak bele, milyenek a mindennap fogyasztott ételeink! A gyümölcsök, a zöldségek közt sok a piros, a narancs, a zöld színű, míg a müzli általában barna, a kenyérfélék esetében pedig általában a fehérre asszociálunk. Akadnak ételek, amelyek étvágygerjesztőek és vannak, amelyek étvágyrontóan hatnak. A kék minden más színt lesöpörve a legtaszítóbb, ha étkezésről beszélünk. A legtöbben kerülik ezen étkek fogyasztását, mivel ezeket ijesztőnek találják, mert romlott benyomást keltenek. A sötétben elfogyasztott táplálékok kevésbé gusztusosak, mint azon társaik, melyeket látunk. A fogyasztásra felkínált eledel kinézete döntő fontosságú! Először a szemünket kell megnyernie, mivel a rossz állagú, illatú és színű étel nem csábít arra, hogy megegyük. Bizonyára nehéz lenne rávenni bárkit az iskolai menzán, hogy kék levest egyen. A zöld, barna, piros színek lényegesen bizalomgerjesztőbbek! Kutatások is bizonyítják, hogy a piros a véráramlást és a szívverést serkenti, boldogságot, energiát sugároz, ugyanakkor evésre ösztönöz. E gondolatmenet nyomán az étkező színeinek kiválasztásánál csak azoknak javaslom a kéket, akik szeretnének megszabadulni pár kilótól.

Nyári divat

Illemtan

Ritter Anna 7.A Idén mintha megfordult volna a „divatszabályzat”: ami eddig tilos volt, az most szinte kötelező. Például, eddig kifejezetten ciki volt pöttyöset virágossal, mintásat mintással felvenni, de ha most megnézzük, szinte minden második-harmadik emberen ilyen összeállítást láthatunk. A tavalyihoz hasonlóan idén is hódítanak a mini ruhák és az asszimetrikus szabásvonal. Színek terén idén a legdivatosabbak között vannak a fagyi színei: pisztácia, eper, vanília. Ha valaki kerüli a feltűnő színeket, nyugodtan gondolkodhat pasztell árnyalatokban, hiszen ezen a nyáron ezek is nagy népszerűségnek örvendenek. Kiegészítők esetében a sál az egyik legjobb megoldás, hisz öltöztet, valamint a nyakláncot és a gyűrűt se hanyagoljuk, mert egy teljesen unalmas szerelést is fel lehet velük dobni. Mivel lassan tombol a nyár, ideje napszemüveget is beszerezni. A kalapok most fénykorukat élik, nem árt, ha ebből is van egy-kettő a gardróbban. A fülbevalók közül a legtrendibbnek a tollfülbevaló számít. A fiúk esetében idén is nagy divat az élénk színekből álló összeállítás. Minél feltűnőbb, színesebb, annál jobb. Ezek mellett a terra és a bézs is tetszetős, amit vörössel, zölddel és tengeri színekkel lehet kombinálni. Csakúgy, mint a lányoknál: akik nem kedvelik a feltűnő darabokat, megoldhatják egy egyszerű csíkos-tengerész pólóval, esetleg egy könnyű inggel, amiket nyári sorttal nagyszerűen lehet viselni.

30


Programajánló Mozi (azt itt szereplő dátumok nem a pécsi Cinema City műsorát, hanem a magyarországi bemutatót jelölik) Animációs filmek (nem csak gyerekeknek!) július 5. – Jégkorszak 4 – Vándorló kontinens augusztus 2. – Merida, a bátor 3D

Lányoknak (romantikus vígjátékok, drámák) július 12. – Bel Ami – A szépfiú (Robert Pattinson, Uma Thurman, Kristin Scott Thomas) 27. – Step up 4 (Kathryn McCormick, Ryan Guzman, Stephen Boss) Amit mindenkinek érdemes megnéznie: július 19. – Amíg a világvége el nem választ (Steve Carell, Keira Knightley) 26. – Batman 3: Sötét Lovag – A felemelkedés (Christian Bale, Michael Caine, Gary Oldman, Morgan Freeman) augusztus 9. – Mindörökké Rock! (Julianne Hough, Diego Boneta, Tom Cruise ) 12. – Apa ég! (Adam Sandler, Andy Samberg) Színház Pécsi Nyári Színház – Káptalan utcai Szabadtéri Színpad Black comedy (bohózat) Mirandolina (komédia) A fejedelem (musical) Leánykérés – Medve (Csehov egyfelvonásosok) Az ördög nem alszik (zenés vígjáték) Hajnalban, délben, este (vígjáték) Fesztiválok Baranyában Fishing on Orfű (június 21-22-23) Térzenék és táncházak Pécs belvárosában (júniustól augusztusig minden vasárnap este hattól) Örökség fesztivál – Pécsi napok (szeptember 13. és 23. között)


31

Programajánló

Fiúknak (akciófilmek, akcióthrillerek, thrillerek és horrorfilmek) július 12. – A csodálatos Pókember (Andrew Garfield, Emma Stone, Rhys Ifans) augusztus 3. – Total recall: Az emlékmás (Colin Farrell, Bryan Cranston, Jessica Biel) 12. – Abraham Lincoln, a vámpírvadász (Benjamin Walker, Dominic Cooper, Anthony Mackie) szeptember 10. – Bourne 4: Hagyaték (Jeremy Renner, Rachel Weisz, Edward Norton) 14. – Kaptár 5 3D (Milla Jovovich, Michelle Rodriguez, Sienna Guillory) 27. – Looper: A jövő gyilkosa ( Bruce Willis, Joseph Gordon-Levitt)

HISTORIA DOMUS MÁRCIUS 22.: Bemutatkozunk

Historia Domus

26 -30.: jubileumi hét iskolánk 325 éves fennállásának alkalmából 29. ünnepi szentmise és jubileumi emlékülés ÁPRILIS 1.: virágvasárnapi ifjúsági passió a Tettyén 3.: nagyböjti lelkigyakorlat Virth József O. Cist. atya szervezésében 4 – 9.: tavaszi szünet 11 -12.: Lajos napok 12.: Huszár Ferenc Kálváriák című kiállításának megnyitója a leánykollégiumban 16.: városi szintű fizikaverseny Jéhn János tanár úr szervezésében 18.: az Orff-zenekar negyedik vendégszereplése Mágocson 19.: kollégiumi ballagás 26 - 28.: Helikon MÁJUS 3.: Ünnepi szentmise a végzős diákoknak a Belvárosi Templomban, melyet vendégként Kiss Péter O. Cist. atya mutatott be. 4.: Ballagás 7.: írásbeli érettségik kezdete 12.: Máriagyűdi zarándoklat 16.: Mindszenty József emlékülés 18 -20.: KIDS 23.: Orff-zenekar évzáró koncertje JÚNIUS 2.: bérmálás

32


A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Recommend Documents