A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

2012.

20. évfolyam 74. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

13-22. oldal

Tartalom

Kovács Gusztáv: Elkezdődött 1 Kovács Blanka (11.E): μετάνοια 2-3 Marján Babett (12.A): Beszélgetés dr. Aknai Tamással 4-5 Móczár Dorottya (9.B): Kamasz Jézus a Nagy Lajosban 6-7 Marján Babett (12.A): Interjú Dobosi László igazgató úrral 8-10 Ján Szilárd(9.A): Beszélgetés Gaál Mariann kozármislenyi református lelkésszel 11-12 Fehér-Fekete 13-22 Péter Alexandra (11.D): Bem-apó tényleg renegát lett? 23 Kiss Franciska (11.C): Aki felment a hétlépcsős hegyre 24-25 Salamon Eszter (11.A): Saskirály 25-26 A Hit Éve pályázat nyertes írásai 27-29 Vörös Anna (10.A): Egyszerű pásztor jöjj közelebb 30 Ritter Anna (8.A): Megtagadva 31-32 Brand Petra (12.A): Nem egészen százas 33 Páprádi Bíborka (9.E): Lájk Lajos 34 Péter Alexandra (11. D), Kiss Franciska (11. C): Hotel Transylvania 35 Páprádi Bíborka (9.E): Ahogy az angolok kedvelik 36 Bodogán Anna (9.A): Kosárlabda, kicsit másképp 37 Csontos Gábor (10.A): Egy nap a fuballparadicsomban 38-39 Historia Domus 40

Címlapfotó: Simor Kamilla 12.E

Impresszum Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő: Czimmermann Csilla Diák szerkesztők: Brand Petra (12. A), Marján Babett (12. A), Vörös Anna (11. A), Kiss Franciska (11.C), Ján Szilárd (9.A), Csontos Gábor (10.A) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása.

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

Kávéházi gondolatok Kovács Gusztáv

Elkezdődött

1

Gondolatok

Színes Fehér/Fekete • 20. évfolyam 74. szám

Kávéházi

A hétvége egyik programpontjaként felmentem a padlásra, hogy a tavasztól őszig használatos szezonális kellékeket kicseréljem a téliekkel. Felkerült tehát a kerti asztal a négy székkel, a kishinta, valamint a felfújható, teknősbékát formázó medence is. Az ehhez szükséges helymennyiséget a szánkó, valamint a karácsonyi kellékek áthelyezésével teremtettem meg. Ennek már itt is volt az ideje, hiszen a hétvégén leesett az idei első hó, a karácsonyi készülődést pedig nem ildomos az utolsó percre hagyni. Mint minden rendrakáskor, most is elidőztem egy-egy rég nem látott tárgynál. A szünet ugyanis fontos része minden munkafolyamatnak, ami akkor a legjobb, ha azt az ember nem betervezi, hanem valamilyen fontosabb dolog által hagyja magát egy időre elcsábítani az eredetileg tervezett tevékenységétől. Most az a papírból készült betlehem ragadott magával, amit régebben, mielőtt fából készültre cseréltük, minden karácsonykor a fenyőfa alá helyeztünk. Nézegettem és elcsodálkoztam azon, hogy ez a megszokott tárgy és az általa kínált látvány mennyire valószínűtlen. Egy egyszerű zsidó család az újszülött gyermekével, mellettük napkeleti bölcsek drága ajándékaikkal, pásztorok furulyával, éneklő angyalok és a gyermeket melegítő állatok. Mindez egy barlangban, amely felett egy fényes csillag áll. Mennyire váratlan ez az egyszerű, papírkartonra nyomtatott jelenet. Aligha számolnánk vele, amikor Istenről és a megváltásról van szó. Pedig, ha hihetünk Máténak és Lukácsnak, valahogy így kezdődött. A tizenkettő nem volt ott. Többen közülük ekkor még meg sem születtek. Éppúgy nem sejtettek semmit, mint a bűnös asszony, Zakeus, vagy a tarzuszi Saul. Ők mást vártak, ha egyáltalán vártak valamit. Nem tudták, mi történik. Az igazi történetük mégis itt, ebben a valószínűtlen jelenetben kezdődik el. Karácsonyi számunk írásai, a riportokban megszólaltatott szereplők is erről tanúskodnak. Istenről, aki másképp gondolkodik, mint mi, akinek van humora, aki nem kiszámítható, de aki ott van az életünkben, akkor is, ha nem vesszük észre, ha furcsának találjuk, vagy ha nem is akarunk tudomást venni róla. Ők sem sejtettek semmit. A változás már elkezdődött. Az Úr közel van. Észrevetted?

μετάνοια Kovács Blanka 11.E

RiPortré

A legtöbb ember életében fontos szerepet játszik a vallás, a hithez vezető út azonban mindegyikünk számára más és más. Bodogán László görög katolikus atyával beszélgettem az ő megtéréséről, illetve aktuálisan a felekezetük egyedi, karácsonyi szokásairól. Mesélne a saját megtéréséről, illetve arról, mikor és hogyan mélyült el a kapcsolata Istennel? Mint az emberek nagy része, én is vallásos családba születtem. Csupán az egyik nagymamám volt római katolikus, mindenki más a görög katolikus egyházhoz tartozik. Úgy gondolom, az Istenre való rátalálásomban a ministrálás, ebből kifolyólag az oltár közelsége sokat segített gyermekként. Gimnazista korom óta élem tudatosabban a hitemet, amely azelőtt csak szokások rendszere volt, de ott, az esztergomi Ferences Gimnáziumban kialakult egy személyes kapcsolatom Istennel. Ez elvezetett a megtérés azon jelentéséhez, hogyan kellene Őszerinte élnem: nem pusztán az események egymás-utániságát, hanem valami isteni akaratnak, testességnek a kirajzolódását látnom. De nagy, meghatározó megtérés élményről nem tudok beszámolni. Nekem Isten megadta azt a kegyelmet, hogy folyamatosan jelen volt az életemben, csak nem mindig ugyanakkora intenzivitásával éltem meg a jelenlétét. Az Önök közösségében előfordultak különösen érdekes történetek a tagok megtérésével kapcsolatban? Nos, van, aki a tudományban mélyült el, majd a vallásban lelt rá bizonyos válaszokra. Van, aki kimondottan papot keresett, majd a végén közösséget is kapott – aminek ma már az egyik legaktívabb tagja -, de akad olyan is, akit II. János Pál pápa halálának következtében kezdett el a hit iránt érdeklődni. Biztos vagyok benne, hogy Isten akár különleges utakat is mutathat nekünk, hogy eljussunk hozzá. Nálunk, a görög katolikus egyházban nagyon fontos a megtérés, a metanoia, ezért jelentős időszak a nagyböjt, melyben törekszünk testestül-lelkestül Isten felé fordulni.

2

20. évfolyam 74. szám • Színes Fehér/Fekete

Van különbség a kezdettől vallásra nevelt és az idő közben megtért ember hite között? Nincs. Megvan mind a kettőnek az értéke, az előnye és a hátránya is. Nem gondolom, hogy értékesebb lenne egy hagyományos, vallásos családba születő, illetve egy felnőttként megtért ember hite között. Mint ahogy Jézus egy példázatában is mondja, amikor a gazda munkásokat fogad, ugyanúgy egy dénárt ad annak is, aki reggeltől estig dolgozik, illetve annak is, aki csak később kapcsolódik be a munkába (v.ö.: Mt 20,1-16). Szerintem mindenkinek egyéni útja van Isten felé, az Úrnak pedig van annyi fantáziája, hogy aki keresi Őt, így, vagy úgy, de eljuttatja magához. Egy kicsit más téma, de a karácsony közeledtével talán erről is érdemes lenne beszélni. Vannak ünnepi szokások, amelyek csak a görög katolikus egyházra jellemzőek, a rómaira nem?

RiPortré Nálunk régi szokás a kántálás. Ennek keretében az emberek a házakat járják, karácsonyi dalokat énekelnek, esetenként betlehemmel is felszerelkezve. Én gyerekkoromban egy csillaggal jártam a házakat, ami nagyon érdekes szerkezet volt. Egy szitakeret fenekére feldíszített papírlapot ragasztottunk, fogantyút és gyertyát szereltünk bele, és körbe-körbe forgattuk, ami ez által nagyon szépen világított. A karácsonyi ételekben nincs különbség a római katolikusok fogásihoz képest, viszont mi alapjában véve inkább a szertartásban, az imádságban éljük meg az ünnepet, kevésbé a külsőségekben. 40 napos böjti időszak előzi meg a karácsonyt, és szenteste szertartások sorozatával teljesedik be a várakozás. Köszönöm a beszélgetést!


3

… ti bennem, s én bennetek… Marján Babett 12.A

RiPortré

Marján Babett beszélgetése dr. Aknai Tamás művészettörténész professzorral Mit tudna mesélni nekünk iskolánk új szobráról és alkotójáról, Szigethy Gyuláról? Szigethy Gyula szobrászművész – a Nagy Lajos Gimnázium egykori tanulója – betonból, műkőből, acélból készült munkáját komoly szellemi-fizikai teljesítménynek tartom. A fiatal művész modern mediális technikákkal, a plasztikai alakítás kérdéseivel egyaránt sikerrel foglalkozik. Az iskolában most felállított szobor, Mária és Jézus már terv mivoltában is a kortárs magyar művészet egyik mély értelmű vállalkozásának tetszett. Végleges minőségében is egyedülálló. Egy szobor valóságos életét azonban akkor kezdi élni, amikor közössége számára láthatóvá válik, amikor elkezdődhet befogadásának előre nem látható kimenetelű folyamata. Ha mese lehet belőle, akkor annak érdekesebb hányada most van keletkezőben. A hitről gondolkodás és a művészet izgató metszéspontja, amikor Jézus Krisztus életéből emel ki az alkotó egy, a művészi-emberi minta megmutatkozása szempontjából kevésbé hagyományos jelenetet. Mert Jézus gyermeksége a művészettörténet évszázados rendjében megközelítések sokaságát jelenti. Jézus emberként köztünk töltött élettartamából ugyan nem feltétlenül a gyermek és fiatal kor a legtöbbször idézett anyag, de nem is példa nélkül való a modell, amikor a gyermek, vagy fiatal Jézus alakja és a vele kapcsolatos más személyek jelenítenek meg egy gondolati, vagy erkölcsi szempontból aktuális helyzetet valamely műalkotáson keresztül. Isten Jézusban testet öltő emberi vonásainak felismerése és elfogadása az érzékitapasztalati létezés tényét a spirituális valóság jelenlétének jelzésével köti össze. Egy szobor olykor megvalósíthatja e két dimenzió - szenzuális, spirituális – összekapcsolását. Szigethy Gyula szoborcsoportja realista. Technikája és beton anyaga csak fokozzák a „nem kiemelkedő”, nem „kivételes” látványnak szóló képzeteket. A lány nézi, hogy a fiú acélból kovácsolt szögeket tart a tenyerén. Nem kivételes az ábrázolás ilyen hangolása. A Szigethy Gyula által kialakított szobrászati gondolat és teológiai tartalom legfőbb energiaforrása az élő hit, Krisztus emberi mivoltának tetszőleges és profán élethelyzeteket is átsugárzó ereje. A meggyőződés, hogy az emberben lévő Isten és az Istenben lévő ember minden köznapiságot átvilágító igazságként elénk állítható. A művelet azonban nem végezhető el Jézus Krisztus emberi létét valószínűsítő jelek nélkül. Ilyen módon a keresztény ikonográfiai hagyomány megújítására is sor kerülhet anélkül, hogy a történetileg kialakult kép ellentmondásba kerülne az aktuálisan megformálttal. Szigethy Máriája és Jézusa az embernek született Isten vonásait a lehető legegyszerűbb megoldással tükrözi. A kép tetszőleges mivolta ellenére is hiteles. Mit szimbolizál ez az alkotás? Egy lány és egy fiú állnak egymás mellett. A lány erősebben figyel a fiúra, mint az őrá. A fiú mással van elfoglalva. Kevés kétségünk van. A Megváltó sorsának végső pillanatát előjelző szögekkel. Mindent tud, mindent előre lát, de semminek a bekövetkezését nem fékezi. Melankóliájának is magyarázata ez. Az élő egyházművészet egyik legkomolyabb, megoldandó problémája, hogy miként lehet-

4


Miért lehet fontos egy ilyen szobor a keresztény iskola, legfőképpen a lajosista diákok életében és mindennapjaiban? Sokan tudjuk: a modern ember tervezett-célszerű életének keretei között az erkölcsi – és vallási megalapozású motivációk mellékessé válhattak. A modern ember élete – benne a felnőtté válás folyamatába belépő nemzedéké – praktikus és egyre erősebb érzéki impulzusok hatására formálódik. A reklámvilág és a hasznosság könyörtelen késztetései nemcsak a vizualitásban hoztak fordulatot. Életformákat is kialakítottak. A virtuálisnak valóságos hatóerőként működése a művészetek szemléletére is kihatással volt. Sajnálatosan csekély szerepet játszik itt a közösség, a kommunikációt segítő nyelv, a dolgok tényleges mivoltát mérlegelni képes tapasztalás. Szigethy Gyula – a néhai lajosista – szobra egy tökéletesen köznapi helyzetben láttatja meg az élő együttlét, az érdeklődés, az előrelátás, a komoly mérlegelés helyzetét, az életkorra, nemre és fajra tekintet nélkül leselkedő drámai kifejletek veszélyét. Felkészülni segít a lehetségesen bekövetkezőre. Számítani segít az együttműködésre, de nem rejti véka alá, hogy a nagy személyes döntéseket mégiscsak nekünk kell meghoznunk. Sokszor, sok döntést kell meghoznunk. És, hogy mostantól fogva minderre az alkalmas mintát mégiscsak az udvaron időző Mária és Jézus nevű iskolatársunktól kapjuk.


5

RiPortré

séges épületek, képek, szobrok segítségével fenntartani a figyelmet, érdeklődést a kereszténység átélését segítő helyzetekre, létrehozhatók-e egyáltalán ilyen helyzetek? Lényeges összefüggés, hogy az elvontnak tetsző, mitikus gondolkodás történeti sémáit (jelképeit, metaforáit) miképpen lehetséges a modern mindennapokban élő kereszténységhez közel hozni, illetve felmutatni? Érdekes, hogy ezt a kérdést tették fel, hiszen a szoborcsoport első látásra mintha a mindennapi élet egy pillanatából kölcsönzött észlelés lenne. Csaknem köznapi a helyzet, amit felidéz. Szinte alig van jel, mozdulat, felület, aminek jelképes értelmet tulajdoníthatnánk. A sémáktól sikeresen tart távolságot a szobor, miközben nincs kétségünk afelől, hogy titokzatos, baljós kifejletek rejtőznek a serdülő fiú tenyerében lévő szög látványában, a szemlélő tekintetben, amit a serdülőkorú fiú a szögre vet. A szobor körül olvasható szöveg nem hagy kétséget afelől, hogy a felidézett helyzet milyen magasztos. A kompozíció érdekességét fokozó adottság azonban, hogy a mindennapiság élményét legalább ennyire megerősíti. Vagyis a rejtőzködő rendkívülit, vagy éppenséggel megfordítva, a kivételes megmutatkozását a legáltalánosabb emberi kapcsolatokban. Az érzék és az intellectus agens (a cselekvő értelem) a modern művészetben nem kíván illusztrációkat létrehozni, noha képes lenne ilyeneket megjeleníteni. Az Istenben nem szétváló lét és a lényeg, azaz az essentia és az existentia kapcsolata a köznapi gondolkodás számára nehezen kezelhető, ha Isten kizárólag anyag nélküli tiszta szellemként (actus purus) jelenik meg. Hogy érzékileg is felfogható legyen, örökkévalóságának és tökéletességének kifejezéséhez anyagi hordozóra, a kommunikáció érdekében médiumra van szüksége. Ha Isten létének felismerésére a képesség nem feltétlenül fejlődött ki, vagy adott közvetlenül, akkor az értelemmel rendelkező ember számára miképpen lehetséges érveket találni a végtelen és tökéletes létezését bizonyítására? A titkot leginkább felfoghatóvá tevő műalkotásban. Az "universalia sunt realia" vagy az "universalia sunt in re" elméleti igazságai ezért igen közel állnak a mindig érzéki (művészi) megjelenítés alapkérdéséhez.

Kamasz Jézus a Nagy Lajosban Móczár Dorottya 9.B Iskolánk az év elejétől ismét gazdagabb lett egy gyönyörű szoborral. Az udvaron sétálva mindenki tekintete megragad az alkotáson, mely az udvar hangulatát is meghatározza. Interjút készítettünk a szobor készítőjével, Szigethy Gyulával.

RiPortré

Mit jelent az Ön számára az új szobor? Szavakkal kifejezhetetlen, hogy nekem mennyi mindent jelent a Lajos udvarán álló két szobor. Fel tudnék sorolni pár dolgot arra vonatkozólag, hogy mik jártak a fejemben a tervezés vagy a szobrászi munka közben, vagy milyen érzések fogtak el egy-egy pillanatban, amikor úgy voltam képes rácsodálkozni a félkész szobrokra, hogy eszembe sem jutott a készületekkel járó sok fáradság; de nem szeretném senkinek a felfedezéseit elvenni a saját élményeimmel. A legnagyobb örömök mindig akkor értek, amikor valaki elmesélte, hogy ő milyen élményekkel gazdagodott a szobor által. Amikor Páva Péter Igazgató úr megbízott azzal, hogy tervezzek szobrot a kamasz Jézusról és anyjáról, Máriáról, igyekeztem a feladatot úgy teljesíteni, hogy az iskola dolgozói és az iskolába járó tanulók is közösséget érezzenek a jelenettel. Megpróbáltam úgy szólni az emberekhez, hogy aki megnézi az alakokat és a hozzájuk tartozó idézeteket is elolvassa, képes legyen a saját személyes életén keresztül kapcsolódni a műhöz. A szoborról lehet véleménye mindenkinek, nekem is van, az én észrevételem sem fontosabb mások meglátásainál. Mit gondol, mi a jelentősége a szobornak a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium számára? Azt gondolom, talán azért jelentős a szobor a gimnázium életében, mert megmutatja, hogy az életre történő felkészítés során a művészetre, a szépre és azokra a dolgokra is szükség van, amelyekről azt szoktuk mondani, hogy nem célszerűek. A Lajosban rengeteg szobor található, és a pécsiek tudják, milyen pezsgő az iskola zenei, irodalmi és – minden területet figyelembe véve – kulturális élete. Örülök, hogy én is részese lehetek ennek az életnek. A karrierjére milyen hatással volt a szobor megalkotása? Ez életem első nagyszabású szobra, a megrendelésnek hála rengeteget tanultam mind a szobor készítése közben, mind a végeredményt tekintve. A szobor segítségével megismerkedtem a betonszobrászat, a műgyanta-formázás és a szilikongumi-öntés technikai fogásaival, elmélyülhettem a gipszöntés rejtelmeiben, megtudhattam, milyen ma Magyarországon egyéni vállalkozónak lenni, hogyan kell költségvetést összeállítani, hogyan kell a könyvelővel kommunikálni, szóval rengeteget tanultam, és remélem, ezeket a tapasztalataimat be tudom majd építeni az életembe. Ha legközelebb ismét pályázom köztéri szobor készítésére, a Lajosban található alkotás referencia lesz arra nézve, mit lehet rám bízni és mit nem. Aki egyébként kíváncsi a szobor készítésének fázisaira, megtekintheti a munka közben

6


készült képeket a munkáim számára fenntartott facebook oldalon, ahol regisztráció nélkül lehet kutakodni. (Ha előugrik a regisztrációs ablak, egyszerűen csak ki kell ikszelni.) Íme az oldal url címe: http://www.facebook.com/pages/Liberartor/251060124967578?sk=photos_albums Köszönjük válaszait és a szép szoboregyüttest.

RiPortré


7

A frontról a terepasztal mellé Marján Babett 12.A

RiPortré

Interjú Dobosi László tanár úrral, a gimnázium új igazgatójával Igazi tanár, aki szívvel-lélekkel tanít. Szigorú és igazságos, de szeret nevetni, és értékeli a diákok humorát. Rengeteget olvas, és előszeretettel ajánl nekünk érdekes, elgondolkoztató regényeket. Irodalmi esteken gyakran találkozhatunk vele, sporteseményeken már ritkábban. Akad tőle dedikált könyvünk, általa szerkesztett irodalmi lapunk. Történelem órán sokat követel: a felelők előre félnek a keresztkérdéseitől, de mindig hagyja, hogy bevonjuk az április elsejei ötleteinkbe. Nála „mindig igazat kell mondani”, cserébe őszintén felel a kérdéseinkre. Amit elvár tőlünk, azt hiszi és cselekszi – családapaként és mélyen hívő emberként is példamutató. Ilyennek ismertük meg Dobosi Lászlót az alatt a hat esztendő alatt, amióta az osztályunkat történelemből tanítja. Most egy más szerepben áll előttünk – mint iskolánk új igazgatójával beszélgettem vele az életútjáról, hivatásáról és az elképzeléseiről. Milyen érzésekkel vág bele ebbe a feladatba? Vegyes. Egyfelől nagy megtiszteltetés, másfelől izgulok. Ez egy nagy feladat, és soha nem csináltam hasonlót, úgyhogy rengeteg energiámba kerül, mert az ember mindenre igyekszik odafigyelni, és ez így eléggé kimerítő. De ezen felül szívesen csinálom. Milyen a jelenlegi képe a Nagy Lajosról, és ezt mennyiben kívánja megváltozatni? Lényegi nagy változtatásokat ebben az évben nem szeretnék véghezvinni, de hosszabb távon sok elképzelésem van. Egyfelől infrastrukturálisan kellene változás, főleg technikai eszközök terén vagyunk lemaradva. Projektorokat veszünk, és lesz egy hirdetőtáblaként funkcionáló tévé a büfénél, melyen folyamatosan mennek majd hírek, információk, képek. De a lelkiekben van igazán nagy erősítésre szükség. Nagyon jó volna, ha a jövő évtől újra lennének házon belül lakó ciszterci atyák. De alaphelyzetből nem rossz, hogy idén öt pap is tevékenykedik az iskolában, nagyon ritkán fordult elő, hogy ennyi atya lett volna körülöttünk. Át kell gondolnunk azt is, hogy mi a célja egy egyházi gimnáziumnak, mi a célja a Nagy Lajosnak. Rengeteg jó dolog van itt, jó a tantestület, és a diákság is rendkívül kivételezett. De a fő csapásvonalakat meg kell határozni, én talán picit más rangsorokat szeretnék fölállítani. Ez érinti valamennyiben a felvételi rendszert? Ebből a szempontból meg van kötve a kezünk, hiszen ez központi rendszer alapján működik. Sokkal inkább a már bent lévőkkel kellene missziózni. Abba, hogy ki kerül ide, nagyon kevéssé tudunk beleszólni. Inkább a már itt hozzáadott értéket kell tovább növelni, a már ide járó diákokkal kell többet és másképp foglalkozni, és ez egy egész másfajta elköteleződést és gondolkodásmódot jelent. A hitélet terén már idén is sok változást tapasztaltunk – az evangélium olvasását, a latin köszönést –, ezen felül várható idén valamilyen változás? Létrehoztunk egy úgynevezett lelki sávot, ami annyit jelent, hogy majdnem minden délután, ugyanabban az időben és helyszínen az egyik atya a diákok rendelkezésére áll gyónás, lelki beszélgetés szempontjából.

8



9

RiPortré

Szakköröket, diákköröket tekintve mik az elképzelései? Én nagyon szeretném, hogy mindazt, amit csinálunk, ügyesebben csinálnánk. Nem a minőséggel van a probléma, hanem a dolgaink menedzselésével. Nem tudunk egymásról – a cserkészek tevékenységéről nem igazán tudnak a diákok, és nagyon minimális az, ahogyan ők az iskola életébe bekapcsolódnak. Az iskolaújságot mostohán kevesen olvassák. Végig kell gondolnunk, hogyan kellene ezt a diákok számára jobbá, érdekesebbé tenni. Ezek olyan dolgok, amelyeket én már idén is szeretnék hangsúlyozni – például az iskola honlapja, a sajtóban való megjelenésünk a város felé, a Diákönkormányzat erősítése, az, hogy jobban menedzseljük magunkat. Mindazt, amink van, próbáljuk meg ügyesebben felmutatni. Jó lenne, ha egy nagyon modern iskolát tudnák kialakítani, de úgy, hogy megőrizzük, beleépítsük a hagyományos krisztusi értékeket. Milyen elvek vezérlik, milyen példát tudna elénk állítani? A régi, szerzetesi iskolákat, ahol a tanári kar nagy része szerzetes volt – ez ma már csak álom. Házon belül laktak az atyák, az egész életüket rááldozták a diákságra. Ezt mi, civilek nem tudjuk nyújtani, hiszen legtöbbünknek családja van. Ezért az gondoltam, hogy az osztályfőnökök szerepét kellene kiemelni és növelni, hiszen ők tudnak a legtöbbet a saját osztályukba járó gyerekről, sokszor többet, mint a saját szüleik. Ez egy remek missziós lehetőség. Az osztályfőnöki órák azonban nincsenek jól kihasználva, a legtöbb adminisztrációval telik, és ezt luxusnak érzem. Ezért elkezdtem kidolgozni egy missziós osztályfőnöki programot, melynek az lenne a lényege, hogy egy minden évfolyamra kitalált tematika alapján havonta legalább egy alkalommal legyenek olyan osztályfőnöki órák, amelyeken az osztályfőnök, esetleg meghívott vendégek a saját életük példáján keresztül tanítsanak. Az kevés, hogy valaki szakmailag sokat ad. Akkor csak egy jó gimnázium vagyunk, és pont. De ez egy katolikus gimnázium, és itt többre van szükség pusztán az anyag leadásánál. Egy osztályfőnöki órán főleg, hiszen sok olyan izgalmas téma van, amiről jó volna a személyesség hangján beszélni. Példaképként a régi jó szerzetesi tanárokat tudnám kiemelni, akikről annyi írás, megemlékezés született, hiszen meghatározóak voltak egy emberéletre. Az őspéldakép pedig Krisztus – érdemes elgondolkozni azon, hogy akárhányszor kiállt beszélni a tömeg elé, az volt az érzésük, hogy úgy beszél, mint akinek hatalma van. Kereshetjük a népszerű jópofaságot, vagy lehetünk szakmailag jól felkészült, szigorú tanárok, de a lényeg ott van, hogy hitelesek tudunk-e lenni, hogy amit mondunk, az mögött ott állunk-e mi is, amit hirdetünk, azt úgy éljük-e. Ebben az értelemben Krisztus mindenképpen példakép kell, hogy legyen minden egyházi iskolában tanító tanárnak. Mit tudna mesélni az életéről? Mit tart lényegesnek elmondani? Azt mindenképpen, hogy rengeteget tanultam, mióta idekerültem. Sokat köszönhetek a Nagy Lajos gimnáziumnak. Nem vagyok pécsi, és nem készültem tanárnak. Nem voltam eltökélt a hivatásomat illetően, mert későn érő típus voltam, és elképesztő, hogy a Jóisten milyen alázattal, finoman, mégis egyértelműen vezetett ide a tanári pályára, és most úgy érzem, a helyemen vagyok. Vannak a katonák, akik kint állnak a fronton, és vannak, akik a terepasztal mellett tervezgetnek. Én a fronton jól érzem magamat. A terepasztalnál… még nem tudom. Ha működne a kettő együtt, az lenne az igazi. Milyen családból jön? Mi hozta Pécsre, a Nagy Lajosba? Siófoki vagyok, Budapesten tanultam, és ott is kezdtem dolgozni egy általános iskolában a nyolcadik kerültben. Nem keresztény családból származom, még a formaságok szintjén sem, csupán megkereszteltek. A megtérésem egy buta amerikai filmbe illő történet. Valamikor a ’80-as évek végén a Balaton partján megjelentek amerikai hittérítők, és tolmácsot kerestek. Fogalmam sincs, hogyan kerültem oda, de azon kaptam magamat, hogy hetek óta járom velük a partot – nem hívő emberként – és fordítom nekik a missziós szövegeiket. Csalogatjuk a parton fek-

RiPortré

vő nyaralókat a különféle összejövetelekre. Engem akkor tizennyolc évesen sokkal jobban vonzott az amerikai gondolatkör, mint a vallás. Az, hogy most ebből itt tartok, nyilván nem az én érdemem, hanem egy végtelenül humoros koncepció, ahogyan a Jóisten a felszínes balatoni életformából belerángatott abba, hogy teológiát végezzek, és feltegyem az életemet erre az ügyre. Innen jövök. A Pécsre kerülésem egy külön ügy. A feleségem budapesti, így amikor ide kerültünk, nem ismertünk itt senkit. Nem is magáért a városért jöttünk, sokkal inkább Püspökszentlászló miatt. Élt ott egy jezsuita szerzetes, Vácz Jenő atya, akihez már évek óta jártunk lelkigyakorlatokra, s egyben ő volt az én lelki vezetőm. Az ő közelsége nagyon vonzott. De rengeteget köszönhetek Orbán atyának is, mert amikor a Nagy Lajosban voltam gyakorlótanításon, az első pillanattól ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek tanárnak. Tehát engem ennek a két kedves kis öreg atyának a csábítása hozott Pécsre, egy jezsuita és egy ciszterci, és ez már csak azért is sokat jelent a számomra, mert a mi iskolánk is ennek a két rendnek a gyümölcse. Ez a két ember nagyon sokat adott nekem lelkiekben, barátságban. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Ugyanabban az évben, 2003-ban haltak meg mindketten, és ez nagyon üressé tettem számomra Pécset, nehezen találtam a helyemet. Végül az irodalom volt, ami továbblendített ezen az állapoton, a pécsi irodalmi élet volt az, ami újra otthonossá tette számomra a várost. Kedvenc elfoglaltságok, könyvek, italok-ételek közül mit tudna kiemelni? Nagyon határozottan bor párti vagyok, azon belül is a száraz fehér bor az, amelyről azt gondolom, hogy isteni nedű. A bornak kultúrtörténeti szerepe van a magyar valóságban. Hamvas Béla nem véletlenül nevezi Magyarországot „borországnak”. Mindig is megszállott könyvmániákus voltam, nagyon szeretem a régi könyveket. Szeretem a könyvek illatát, az antikváriumokat, a könyvtárakat, és folyamatosan terhelem a családot az újabb és újabb szerzeményeimmel. Egyszerre négy-öt könyvet olvasok. Ennek a másik oldala az írás, mely egészen korai időktől a mániám volt. Nem gondolom magamat különösebben tehetségesnek, és valószínűleg nem is vagyok az, de önmagában az írás ténye örömet jelent, ezért szívesen foglalkozom vele. Régóta publikálok folyóiratokban, és egy-két könyvem is megjelent már, de szeretném, hogyha ez megmaradhatna azon a szinten, hogy akkor és arról írok, amiről kedvem van. Nagyon szeretek kirándulni a természetben is, de sokkal jobban szeretek a városban barangolni, felfedezni egy idegen város apró utcáit. Ez is abból fakad, hogy keresem az emléktáblákat, szobrokat, az irodalomtörténeti hátteret, a hely szellemét. Mesélne a családjáról? A feleségem budapesti, ott ismerkedtünk meg a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban. Ő fordító, főleg könyveket és filmeket fordít olasz és angol nyelvről. Ez olyan munka, amelyet saját időbeosztás szerint tud végezni, és ez nagyon praktikus a családi élet szempontjából. Két fiam van és egy lánykám. Ketten közülük már iskolások, a Szent Mórba járnak, a legkisebb még ovis. Nagyon jó azt látni, hogy azok a dolgok, amelyek nekünk fontosak, számukra is azok, olvasnak, cserkészkednek, s mivel nincs televíziónk, jut idő a beszélgetésre is. Köszönöm a beszélgetést!

10


Isten útjai kifürkészhetetlenek... Ján Szilárd 9.A

Beszélgetés Gaál Mariann kozármislenyi lelkésszel és egyben iskolánk református hittantanárával.

J. Sz.: Vallásos nevelést kapott a szüleitől? G. M.: Nem szüleimtől hallottam Istenről. Nem ők tanítottak imádkozni. 17 éves koromig nem foglalkoztam Istennel, az egyházzal. Valahogy ez kimaradt a családi életünkből. De nagyszüleim vallásosak voltak, dédnagyapám Nemesborzován templomot renováltatott. Boldogan viszem tovább azt az örökséget, amit az Úr Isten nem engedett kihullani családi életünkből azáltal, hogy lelkipásztor lettem. J. Sz.: Miért a lelkészi hivatást választotta?- Mára megbánta ezt a döntést? G. M.: Mert Isten úgy találta jónak, hogy nekem „emberhalásszá” kell lennem. Elindult felém, s én is elindultam – s amikor összetalálkoztunk, megérintette a szívemet egy szabadtéri istentiszteleten... s hazasiettem, előkerestem nagymamám régi Bibliáját a szekrény mélyéről – amit valamikor régen örökölt a család …. sok más egyébbel, fontosabb dolgokkal együtt. Mindenre szükség volt, a Bibliára évekig nem. Aztán leporoltam, s elkezdődött egy komoly lelki folyamat. Aztán eltelt egy-két év, s Sárospatakra jelentkeztem, ahol teológiát tanultam 6 éven keresztül. Tanáraink szeretettel készítettek minket a lelkészi szolgálatra. De a lelkészi szolgálattól ekkor még féltem. Nem tartottam magam késznek …. Fiatalnak éreztem magam. De az Isten gondolatai és tervei nem mindig azonosak az ember gondolataival és terveivel. Olyan gyülekezetben töltöttem el a segédlelkészi évemet, ahol megerősítést kaptam a hívektől. Szeretettel kezdtem el szolgálni a gyülekezetekben. Sokat készültem a prédikációimra, elkezdtem a munkát a gyermekek között, látogattam az időseket. Amikor prédikáltam, úgy éreztem, hogy én is kapok üzenetet. Nem csak én adok a gyülekezeti tagoknak, hanem rajtam keresztül szól hozzám is Isten. S ezért sem bántam meg soha. Mert csodálatos dolog, ha az ember az Isten szolgálatában áll, ha Istennel együtt azért küzd, hogy egy picit jobb legyen, igazabb, tisztább ez a világ. J. Sz.: Mit gondol a mostani Református egyházközösségről? Olyanok, mint régen voltak? G. M.: Tapasztalatom nincs. Nem tudom, milyen volt régen. Csak egyháztörténeti és gyülekezettörténeti ismereteim vannak. Erre a kérdésre 20 év múlva válaszolnék. A Kozármislenyi


11

RiPortré

J. Sz.: Meséljen egy kicsit a gyermekkoráról. G. M.: Szabolcs-Szatmár Bereg Megyében születtem egy kis városban, Fehérgyarmaton 1977-ben. Gyermekkorom derűs, vidám volt, szép emlékeim vannak. Öcsémmel mindent megkaptunk szüleimtől, amire szükségünk volt. De a legfontosabbat mindenképp, a biztos, nyugodt családi hátteret. Nagy családi életet éltünk. Sok nagynéni, sok nagybácsi, sok unokatestvér – jó hangulatú almaszedések (hulló alma szedő verseny), szilvaszedések, lekvárfőzés, disznótor, korcsolyázás, névnapi, születésnapi összejövetelek … ezek mind mind megerősítettek abban, hogy a családnak fontos szerepe van az ember életében.

Református Egyházközségről tudok beszélni, mivel ott szolgálok 3 éve. A tapasztalatom az, hogy társadalmunknak a gyülekezeti közösségekre egyre nagyobb igénye van, mert az embereknek szükségük van egy olyan helyre, ahová „bemenekülhetnek”, ahol elcsendesedhetnek, ahol átgondolhatják életüket, ahol rádöbbenhetnek arra, hogy hamis illúziókkal van tele az életük – ahol rátalálhatnak az igazságra, a bizalomra. Szüksége van az embereknek erre a helyre. S a lelkipásztor feladata az, hogy az embereknek beszéljen az Isten igazságáról. Beszéljen arról, hogy Istenben lehet bízni.

RiPortré

J. Sz.: Mi a véleménye arról a Nagy Lajosos közegről, diákokról akiket tanít? G. M.: Szeretem azokat a diákokat, akikkel kedden délutánonként találkozom. 6 évvel ezelőtt 3-4 diák jelentkezett református hittanra. S nincs nagyobb öröm, mint az, hogy most több, mint harmincan vagyunk együtt. Igyekszem olyan témaköröket választani, ami a diákokat foglalkoztatja, érinti. A diákok házi dolgozataiból kiderül, hogy sokan egész mélyreható kutatómunkát végeznek. Eddig minden évben volt olyan tanuló, aki református hittanból érettségizett kimagasló eredménnyel. Ezúton köszönöm az intézménynek a lehetőséget, a diákoknak pedig az értékes együtt töltött délutánokat.

Köszönöm a beszélgetést!

12


XXIII. évf. 17. (84.) szám, 2012. Karácsony

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

„Tartsunk ki, és legyünk türelemmel az Úr eljöveteléig.” Antal Emília Brenner János Teremavató 55 évvel ezelőtt 1957. december 15-én 32 késszúrással megölték az Oltáriszentséget védelmező Brenner János rábakethelyi káplánt. Brenner János iskolánk diákja volt 19421946 között, osztálytársa volt Egyed Mihálynak, Tímár Györgynek, Czeininger Jenőnek. Érettségi után ciszterci szerzetesnek készült, de a rend feloszlatása után világi pap lett a szombathelyi egyházmegyében. Jelmondata: „Az Istenszeretőknek minden a javukra válik.” (Róm, 8,28) A földszinti folyosón a körpadnál Nagy István szobrászművész Brenner szobra vigyáz ránk, melyet Sixtus atya kezdeményezésére 2007-ben, az ötven éves évfordulón Veres András szombathelyi megyéspüspök szentelt fel. Czeininger Tamás tanár úr édesapja emlékét is idézve írt egy darabot, melyet 2003-ban már bemutattak. Az idén újra megelevenedik a történet. A 7.A és Futó Éva tanárnő kezdeményezésére az iskolavezetőségének támogatásával, Czeininger Tamás, Antal Emília és Máger Róbert atya segítségével 2012. december 14-én délután a földszint 5-ös tantermet, mely a szoborhoz legközelebb van Brenner János Teremnek nevezték el. Az 55. évfordulón méltó megemlékezés volt. Brenner János testvére Brenner József atya, aki személyesen nem tudott jelen lenni, üdvözletét küldte az osztálynak. A teremavatót, és a színdarab megtekintését fogadás követte. A jelenetben Brenner Jánost Tomcsányi Donát 7.A és György Domonkos 11.E alakította, Szerepeltek még Csontos Gábor 10.E, Izsák Gábor 11.E, Kovács I. Gergely 12.A, Sebestyén Gyula 11.E – valamint a 7.A összes fiú tanulója, Futó Éva tanárnő és Máger Róbert atya. Az előadást Czeininger Tamás rendezte. A műsorban szerepeltek: Bán Fanni 11.A, Varga Dorottya, Farkas Maja, Csanádi Luca, Borsay Réka, Ráduly Adrienn, Csorbai Virág, Budavári Glória 7.A Veres András a Brenner emlékév zárásakor körlevélben így fogalmazott: „Csak Isten országában fogjuk megérteni, miért volt szükség sok testvérünk áldozatára. Addig is ápoljuk emléküket, merítsünk erőt az ő példájukból, hogy a mindennapokban kerüljük a megalkuvást, valljuk meg hitünket, és maradjunk hűségesek Krisztus ügye mellett. Tartsunk ki, és legyünk türelemmel az Úr eljöveteléig.” Így legyen!

2

2012. karácsony

Brand Petra 12.A Beszélgetés Tamási Balázzsal, a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztálya ügyvezető elnökével Egyik kedd délután találkoztam Tamási Balázzsal, a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztálya ügyvezető elnökével. Eleinte nem sokkal tudtam többet interjú alanyomról azon kívül, hogy öregdiák az Állami Nagy Lajosos időkből, és gyakran részt vesz az iskola programjain, a legtöbbön fényképez is. Kicsit utána olvastam régi iskolaújságokban, évkönyvekben, és hamar megtaláltam a közös pontokat. Az egyik ilyen közös pont az iskola iránti elkötelezettség, a másik a fizika szeretete. Az interjú előtti rövid, kötetlen beszélgetésben ki is derült, hogy nem tévedtem, megtaláltuk a közös hangot. Balázs bácsi föl is ajánlotta a tegeződést, arra hivatkozva, hogy egyrészt az iskolában, mint egykori lajosista, ő mindig egy kicsit diáknak érzi magát, másrészt a diákszövetségben a tagok között ez az általános szokás. Érettségi után hogyan maradtál kapcsolatban az iskolával? 1969 és 1973 között jártam a gimnáziumba, nagyszerű osztályunk volt és remek tanáraink. Az ember azokat a kapcsolatait, amelyekben jól érzi magát, igyekszik fenntartani, ápolni. Érettségi után nemcsak az osztálytársaimmal, hanem a tanáraimmal is tartottam a kapcsolatot, akik visszahívtak szalagavatókra, bálokra, egyéb eseményekre. Ez évente egy-két alkalmat jelentett. Amikor 1990 őszén Arató Orbán atya Pécsre került, megszervezte a Keresztény Értelmiségi Fórumot, melynek kapcsán többször találkoztunk és sokat beszélgettünk. Bizalmasává fogadott, őszinte volt velem, így sokat tudhattam az iskolával kapcsolatos terveiről, problémáiról. Ö rendszeresen hívott az iskolai rendezvényekre, de én 2000-ig Budapesten éltem, így csak azokon tudtam részt venni, amelyek hétvégére estek. 2000-ben hazaköltöztem Pécsre, azóta igyekszem minden meghívásnak eleget tenni, minden lehetőséget kihasználni, hogy egykori iskolám ünnepein, rendezvényein jelen lehessek. Ezeken gyakran fényképezek is. Kicsit patetikusan fogalmazva nekem a mai napig is szinte ünnep belépnem az iskola kapuján. 1994-óta csaknem minden évben részt vehettem a sítáborokban. Néha írok a Fehér/Fekete újságba, és igen megtisztelő volt számomra, hogy 5 éven keresztül Csekőné tanárnő felkérésére részt vehettem az évkönyvek lektorálásában is. Az évek során egykori tanáraim már mind nyugdíjba mentek (sokan sajnos, meg is haltak), viszont a tantestületben sok barátom, nem egy gyerekkori barátom van. Ez egy másik síkja, másik magyarázata az iskolához fűződő kapcsolatomnak. Hogy kerültél kapcsolatba a Ciszterci Diákszövetséggel? Az 1922-ben alakult Ciszterci Diákszövetséget 1948-ban betiltották. 1987-ben, a rendszerváltás előtti években már voltak mozgolódások, de a mai formájában a Diákszövetség 1989-ben alakult meg ismét legálisan, melybe azonnal beléptem, amint tudomást szereztem róla – 1990-ben. Addigra az „igazi” ciszterci diákok, akik még az államosítás előtt jártak az iskolába, már tagok voltak. Nagyon kevés fiatal lépett be, Csekőné tanárnő és én főleg családi érintettség és érzelmi okok miatt, rajtunk kívül talán még egy-két fő. Az „öregek” nagy szeretettel fogadtak be minket annak ellenére, hogy nem voltunk igazi ciszter diákok. Az idő haladtával a tagok idősödtek, ezért komoly probléma lett a vezetőség fiatalítása. Erősen agitáltak, de amíg Budapesten éltem nem akartam semmit felelőtlenül elvállalni. 2004 májusában azonban, akkor már pécsiként, elvállaltam a megbízatást, így 8 éve vagyok a CDPO ügyvezető elnöke. A Diákszövetség taglétszáma jelenleg 350 körüli, 95 %-uk „igazi”, régi ciszter diák, könnyen kiszámolható, hogy ők 80-90 év körüliek. Legnagyobb problémánk, hogy az utánpótlás nem biztosított. A közeljövőben tervezett egyesülésünk a CREDIT-tel, a Diákszövetség ifjúsági tagozatával reményeink szerint egy kicsit segít ezen a problémán. Hogy lehet belépni a Diákszövetségbe?

2012. karácsony

3

Bárki tag lehet, aki elvégezte a 12. osztályt, és magáénak vallja a Diákszövetség elveit, céljait, csak ki kell töltenie a Belépési Nyilatkozatot. Jelenlegi diáknak még nem lehet belépni, de a közgyűlésekre szívesen várunk mindenkit. Az évi tagdíj jelenleg 2000 forint, melyben benne van a Fehér/Fekete évi négy számának ára és és a postaköltsége. Mi a Diákszövetség feladata? A CDPO azzal a kettős céllal alakult meg, hogy a Rend gimnáziumában tanult diákokat összetartsa annak a szellemnek ápolásában, amelyet itt kaptak, továbbá erkölcsi és anyagi támogatást nyújtsanak a fiatalabb, még tanuló diáktársaiknak. Jelenleg nagyon kevés rendezvényünk van. Újságunk a Fehér/ Fekete 1991-óta jelenik meg. Már nem önálló lap, hanem egyesült a diákújsággal, a Színes Fehér/Feketével. Rendszeres programunk, találkozási alkalmunk a közgyűlés, amelyet évente tartunk.. Régebben volt még a Keresztény Értelmiségi Fórum, mely azonban Orbán atya halálával lassan megszűnt. Az öregdiákok lelki kötelezettségüknek érezték, hogy emléket állítsanak egykori kiváló tanáraiknak és segítsék az iskolát és a diákokat. Ezért sorra alapítottak díjakat és fizették be ezek alaptőkéjét az „Incipit Vita Nova” Alapítvány számlájára, - ki-ki lehetőségéhez mérten, jelentős összegeket. Az év végi díjakra, kitüntetésekre ezeknek a kamataiból telik. Az iskolai ünnepségeken többször láttalak fényképezni. Mióta tart ez a hobbid, és honnan jött a fotózás szeretete? 1968-ban, bérmálásomra kaptam az első fényképezőgépemet nagybátyámtól. Ez egy akkor elég sokat tudó, félautomata fényképezőgép volt, amivel igen könnyen lehetett jó képeket készíteni. Következő évben édesapámtól kaptam egy laborfelszerelést, és megtanultam laborálni. Attól fogva magam készítettem a fényképekből másolatokat otthonra és az iskola számára is. Hamar megvolt a sikerélmény. A korral haladva a fekete fehérről átváltottam a színes filmre és gépet cseréltem. Most a digitális világban még időigényesebb a dolog, mert minden képen van még mit javítani, én pedig nem szeretem nyersen kiadni a képeket a kezemből. Meggyőződésem, hogy nem csak jó szórakozás a fotózás, de hasznos is! A fényképezés szeretetén túl van bennem egy dokumentálási hajlam, szeretem megörökíteni, hogy mi és mikor történt. Ez persze rendkívül időigényes, mert nem csak a fényképezés, hanem a dokumentálás a katalogizálás és az archíválás is része a feladatnak, hiszen biztosítani kell a visszakereshetőséget – de megéri. Nézzétek meg az Évkönyvet, melyben az elmúlt 20 év eseményeiről elég sok képem jelent meg. Köszönöm a beszélgetést!

Magyar Örökség-díjas a Magyar Ciszterci Diákszövetség Nagy megtiszteltetés érte a Magyar Ciszterci Diákszövetséget és így a Pécsi Osztályt: Magyar Örökségdíjra jelölték, amit júniusban meg is kapott. Az alábbiakban közöljük dr. Párdányi Miklós Laudációját, amelyet az ünnepélyes díjátadáson mondott el, illetve Tamási Balázs beszédét, amellyel a díjat az iskolának átadta megőrzésre. Kedves Apát Úr, Ciszterci Atyák, Igazgató Úr, Tanárnők, Tanár Urak, kedves Szülők, Öregdiákok, mindenek előtt azonban hozzátok szólok Kedves Diákok, Kedves Fiatal Barátaim! Biztosan mindannyian tudjátok, hogy a sok állami kitüntetés (Kossuth-díj, Széchenyi-díj, stb.) mellett vannak olyan rangos díjak, kitüntetések is, amelyeket nem állami szervek, nem politikusok hoztak létre, nem ők ítélnek oda a kitüntetetteknek, hanem kifejezetten e célból alakult társaságok, egyesületek. Közöttük az egyik legrangosabb a: „Magyar Örökség-díj”. A díjra jelölést bárki tehet. A jelöltek közül a 26 tagú, akadémikusokból, kiváló tudósokból, művészek-

4

2012. karácsony

ből, közéleti személyiségekből álló Bíráló Bizottság válaszja ki a díjazottakat, melynek elnöke jelenleg Hámori József akadémikus, volt miniszter, neurobiológus professzor. A Magyar Örökség-díjat 1995-óta évente 4 alkalommal, alkalmanként 7-7 díjazottnak adják át. A díjazottak lehetnek arra érdemesnek tartott: • személyek (élők, vagy akár meghaltak, posztumusz), • egyesületek, társaságok, • intézmények, • alkotások, • de egyes nagyhatású események is bekerülhetnek a díjazottak közé, vagy - amint a díj meghatározásában is szerepel, - a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába. Rögtön megérzitek a Magyar Örökség-díj rangját, ha felsorolok párat az eddigi, kb. 460 kitüntetett közül: Személyek: Mindszenty József, Prohászka Ottokár, idén márciusban kapta meg a díjat Korzenszky Richárd, vagy Borsos Miklós, Márai Sándor, Makovecz Imre, Latinovits Zoltán, Kodály Zoltán, Balczó András, Andrásfalvy Bertalan. Intézmények, események, egyesületek: Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Magyar Rádió, az 1956-os forradalom, a Magyar Állami Operaház, az 1956-os Olimpián aranyérmet nyert Vizilabda Csapat, vagy a pécsiek közül az Angster család és a Zsolnay gyár. Azt hiszem, elég neves, elég „elit”, eléggé magyar társaság. Miért mondom ezt itt el? Azért, mert idén tavasszal, az Iskola fennállásának 325-éves évfordulójára rendezett ünnepség után tudtuk meg, hogy iskolánkat is jelölték a Magyar Örökség-díjra. Pár hét múlva kaptuk a hírt, hogy ezzel párhuzamosan az idén 90 éves Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége is a jelöltek, mégpedig az esélyes jelöltek között van. Az országos szövetségnek 5 osztálya van, mégpedig az 5 ciszterci gimnázium székhelyei szerintiek. 3 héttel ezelőtt a Bíráló Bizottság meghozta döntését, a hivatalos megfogalmazás szerint: „Magyar Örökség-díjat kapott a Magyar Ciszterci Diákszövetség kilenc évtizedes szolgálata.” A díjátadó ünnepség az elmúlt szombaton volt a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, a laudációt Párdányi Miklós, a budai gimnázium igazgatója mondta. A díjat két példányban adták át, az egyik példányt Seidl Gábor professzor úr, az országos elnök vette át, a másik példány átvételére pedig hivatalosan engem kértek fel, mint a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának ügyvezető elnökét a következő indokolással: „....Önt kérjük fel második átvevőnek, ugyanis a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumát jelölték a legerősebben, s mivel azonos a székhelyük, az oklevél a 325 éves Nagy Lajos Gimnáziumnak is szól egyúttal.” Pontosan ezért vagyok most itt, ezért kértem szót. A CDPO vezetőségével ugyanis teljes egyetértésben úgy döntöttünk, hogy az oklevelet és az aranyjelvényt ezen a szent helyen és e hálaadó szentmise után ünnepélyesen átadjuk a gimnáziumnak, illetve képviselőjének, az Igazgató Úrnak - megőrzésre. Kérésünk az, hogy, állítsa ki az iskolában egy mindenki számára látható, arra méltó helyen. Ebben a döntésünkben 3 szempont, 3 ok vezérelt bennünket: 1. A Diákszövetségnek nincs külön épülete, nincs más otthona, közgyűlésünket, összejöveteleinket az iskolában tartjuk, és természetes, hogy a gyönyörű oklevelet és az aranyjelvényt nem fogja egyikünk sem otthon őrizni. 2. Ha a hivatalos indokolásban nem is szerepel, de amint az imént felolvastam, annak, hogy a második példányt a Diákszövetség Pécsi Osztálya kapta, annak a Gimnázium jubileuma a magyarázata. Ezen túlmenően mi, a CDPO vezetősége és tagjai is úgy gondoljuk, hogy az ünnepünk, az örömünk közös, és ha jogilag nem is tudjuk megtenni, de érzelmileg, lélekben ilymódon megosztjuk a díjat a Gimnáziummal.

2012. karácsony

5

3. Talán ez is egy kis példa, egy kis serkentés lesz a mai – és a mindenkori – diákok - a jövendő öregdiákok - számára, hogy ne hagyják elhalni, ne hagyják megszűnni a diákszövetséget, és belépésükkel, munkájukkal tartsák életben akkor is, ha az öreg ciszter diákok már csak az Égből kísérhetik figyelemmel tevékenységüket. A jelenlegi tagság ugyanis legnagyobb részt még az állami korszak előtti ciszter öregdiákokból áll. Nem egyszer hallottam már azt is, hogy a diákszövetség tulajdonképpen „nosztalgiázó öregurak gyülekezete”. Kétségtelen, hogy a tagság nagy része idős, és szeretünk is nosztalgiázni. Azt azonban ne felejtsétek el, hogy: 1. Ezek, a nosztalgiázó öregurak hozták létre az országban egyedülálló számú sok-sok díjat, fizették be az alapítványra azt a közel 40 millió Ft-ot, amelynek kamataiból minden évben a ballagáson és a Te Deumon díjakban részesülhettek. 2. És azt is vállalták ezek a nosztalgiázó öregurak, hogy rendszeresen imádkoznak a rendért, az iskoláért és értetek. Ottlik Géza a talán legismertebb művében, az „Iskola a Határon”-ban így emlékszik egykori iskolájára: „A három év például egyáltalán nem telt el, hanem van.” (Esetetekben persze 4, illetve 6 év értendő.) Mi, öregdiákok is így érezzük és ezt valljuk egykori iskolánkkal kapcsolatban. Szeretném remélni, hogy közületek is nagyon sokan fogtok így érezni évek múltán, életetek folyamán. Az iskola pontosan azokat az értékeket, ajándékokat szeretné Nektek adni, amelyek ehhez segítenek hozzá benneteket. És ha ez megtörténik veletek, akkor remélem, mielőbb találkozunk a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályában. Most pedig felolvasom az oklevél szövegét, majd az oklevelet és az aranyjelvényt átadom az igazgató úrnak. (Elhangzott: 2012. június 29-én, a pécsi Székesegyházban, a CRNLG Te Deumán, elmondta: Tamási Balázs, a CDPO ügyvezető elnöke.)

6

2012. karácsony

A Magyar Örökség és Európa Egyesület Magyar Örökség díjának átadása a Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége számára (2012. június 23. – laudáció) Immár 90 éve – 1922. március 22-én - történt, hogy az akkoriban országosan, a Ciszterci Szerzetesrend által működtetett és fenntartott 5 gimnázium már régebben végzett diákjai közül néhány fontos közéleti szerepet játszó és nagy tekintélynek örvendő személyiség – jelesül a kitűnő gr. Dr. Klebelsberg Kunó (egykori fehérvári diák és akkori belügyminiszter), Gaál Gaszton (a nemzetgyűlés korábbi elnöke) és Zichy János gróf (valamikori pécsi diák, egykori kultuszminiszter) - levélben fordult a ciszterciek Zirci Apátsága gimnáziumainak volt diákjaihoz azzal a javaslattal, hogy hozzák létre Diákszövetségüket igazolandó és ápolandó együvé tartozásukat, egymás közti kapcsolattartási- és segítőszándékukat, és feltétlenül azért, hogy folytassák és fenntartsák ciszterci ihletésű és erkölcsiségű szellemiségüket és hagyományaikat. Igaz ugyan, hogy Békefi Remig zirci apát már korábban is tervezte ilyen alakzat létrehozását, ám igazában ekkor jött el az ideje egy efféle polgári kezdeményezés megvalósításának, illeszkedve a gimnáziumok életéhez-működéséhez a szerzetesrend patronálásával - a vesztes háborút, a szétziláló forradalmakat és Trianon gyalázatát követőleg, a nemzeti talpra állás és feltámadás reményében is. Az ezt követő erőfeszítés célra vezetett. Tudni való, hogy a kezdeményezők már ismertek világszerte létező mintákat is, hiszen a világ egyetemeinek, kollégiumainak és kiváló középiskoláinak körében fejlett kultúrája létezett a generációkon átívelően működő diákszövetségeknek- és szervezeteknek, komoly szakmai-, kulturális-, és közéleti befolyással és távlattal. Olyannal, amelyet Zirc apátja is örömmel felkarolhatott. Így esett, hogy az 1923. február 25-én Budapesten megtartott alakuló közgyűléssel kezdetét vette az a munka, amelynek mentén: - kibontakozott az emlékezés és a tradíciók folyamatossága, - a ciszterci szellemiség és erkölcsi felfogás talaján sodró erejű együttműködés nyert egyre szélesebb teret és - egyre hatékonyabb támogatási-segítségnyújtási gyakorlat terjedt szét a résztvevők körében, elsősorban az újabb gimnazista generációk javára, erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt. (figyelemmel kísérés-követés, ajánlások - akár nemzetközi szinten is, - kollégiumi elhelyezés, étkeztetés, tankönyvtaneszköz ellátás, ösztöndíjak, informálás-tájékoztatás stb.) A szövetség védnökének szerepét Werner Adolf zirci apát, az ügyvezető elnökét az akkor már kultuszminiszter Klebelsberg Kunó látta el. Az érdekeltek addigra már régen tisztában voltak a ciszterci alapozású értékkövetés és a szolgáló szemléletű kiválóság (v. ö. „...aki első akar lenni közületek, az legyen mindenkinek a szolgája!”) rendkívüli jelentőségével. És ennek a szerveződésnek közegében gondolták megvalósítani az erre irányuló közösségépítést és kívántak felkészülni egy új, szolgáló meritokrácia felépítésére. A következő évtizedekben rohamosan hányta szebbnél-szebb virágait az öt szervezet mozgalma (Baja, Buda, Eger, Fehérvár és Pécs volt diákjai), amennyiben tömegesen segített a gimnáziumok érettségizettjeinek a magas szintű továbbtanulásban, sőt kapcsolatok révén az elhelyezkedésben és a kiválóság igazolásában. Se szeri se száma azoknak a tudományos, művészeti és közéleti kitűnőségeknek, akik eredetileg a ciszterci gimnáziumokban tanultak, utóbb a diákszövetség kapcsolati hálójának közbejöttével is tudták növelni-terjeszteni eredményeik-alkotásaik hatását. A II. Világháború után Magyarországon is kiépülő új rendszer a ciszterci szerzetesrenddel, iskoláival, következésképpen a diákszövetséggel is leszámolt azzal, hogy 1948-1950 között felszámolta ezeket. Ám nem tudta kitörölni a létezésből azt a hatalmas szellemi építményt és összetartozási gyakorlatot, amelyik addigra már beleivódott a magyar élet szövetébe és évtizedeken, sőt generációkon át igyekezett hordozni, majd felmutatni az újjáéledés képességét. És íme: már 1987-ben – még a József Attila (volt budai Szent Imre) Gimnázium kínálta behatárolt keretben ugyan, de már elindulhatott valami, 1988/89-ben Pécsett mozdult meg a világ, 1989. májusában már Kerekes Károly apát úr vezetésével Nagyvenyimben új alapszabállyal bontott zászlót a diákszövetség és 1990-ben a budai Szt. Imre Plébánián indult útnak a Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége, amely közösséget nemrég ajánlották Magyar Örökség Díjra a szövetség

2012. karácsony

7

pécsi osztályának támogatói, akik a 325 éves pécsi iskola bázisán végzik munkájukat. Valóban a MCDSZ-nek 5 osztálya az újjászerveződés óta eltelt két évtizedben kitűnő munkát végzett az eredeti elképzelésektől fogantatott szellemben és a zirci apátok – Kerekes Károly, Zakar F. Polikárp és Dékány Á. Sixtus - támogatásával. Így jelentős szerepet játszottak az „iskolavisszaadási” folyamatok „katalizálásában”, a ciszterci iskolák működésének folyamatos erkölcsi és anyagi támogatásában (pl. alapítványok működtetésével, médiamunkával, programszervezésekkel, a cserkészcsapatok segítésével, illetve a civil szféra és a szerzetesrend kapcsolatának „stimulálásával” stb). Vagyis ez az alakzat méltán bizonyította, hogy a mai világ körülményeinek közepette is képes mind újabb értékek létrehozására, valós erő felmutatására, közösségépítésre, sőt önmagán túlmutató társadalmi jelentőségű erőfeszítések támogatására is.

Párdányi Miklós

(Elhangzott 2012. június 23-án, a Magyar Örökség-díj díjátadó ünnepségén, a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében.)

8

2012. karácsony

Egy könyv margójára Antal Emília Bartusz-Dobosi László: Egy élet térképe Tüskés Tibor pályaképe November végén jelent meg a Tüskés Tibor életét, munkásságát bemutató, értékelő monográfia. Örömmel vettem kézbe, hiszen személyesen kötődtem Tüskés Tiborhoz gimnazista korom óta. Többször volt vendégünk a Nagy Lajos Gimnáziumban Babits Mihályhoz kapcsolódó programokon, irodalmi beszélgetéseken. Sokat tanultam tőle tudásból és emberségből. A kötet szerzője, iskolánk igazgatója is hálás szeretettel idézi alakját. Bemutatja irodalmi tevékenységét, emberi kapcsolatait, életének állomásait gazdag képanyaggal dokumentálva. Az olvasmányos stílusban írt könyvet jó szívvel ajánlom azoknak is, akik Pécs irodalmi életéről akarnak többet megtudni. Figyelemre méltó a függelék, gazdag forrás az elmélyülni vágyóknak. Remek ötlet, hogy minden fejezetet egyegy kortárs költő Tüskés Tiborhoz írott verse indít. Ha Tüskés Tibor megjelenne köztünk,

véleményem szerint elégedetten forgatná a Pro Pannonia Kiadónál megjelent igényes kiállítású kötetet.

2012. karácsony

9

„KATONA A KATEDRÁN”: VIRÁG ISTVÁN (1901–1991) Virág István 1953-tól 1959-ig volt a Nagy Lajos Gimnázium tanára. Csupán öt évig, mert 1959-ben politikai okokból eltávolították az iskolából. Egy évvel korábban, 1958-ban osztályfőnökként vitte érettségire azt az osztályt, amelynek négy éven át a diákja voltam. Társaimmal együtt hálával őrizzük a Tanár Úr emlékét. A gimnázium tanárainak hivatalos listáján nem szerepel a neve. Legyen ez a rövid írás szerény emlékeztető. 1901-ben született Szarajevóban egy tízgyermekes polgári család hatodik gyermekeként. Első emlékeit Mosonmagyaróváron szerezte, ahol apja albírói kinevezést kapott. 1911-től 1919-ig a pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Reáliskolában (a Hadapródiskolában) végezte középiskolai tanulmányait. 1919-től 1923-ig a Magyar Királyi Ludovika Akadémia hallgatója volt. Egy gyakorlaton balesetet szenvedett, egyik szemére megvakult, ezért később a hadkiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot. Az Erzsébet Tudományegyetemen földrajz–történelem szakos diplomát szerzett. 1930tól 1942-ig a Zrínyi tanára. A háború idején főhadnagyból őrnaggyá léptették elő. Orosz hadifogságba került, Szibériából csak 1948-ban térhetett haza családjához. Nyugdíjaztatása után a Zrínyi Reáliskola történetét kutatta. A rendszerváltáskor alezredesi rendfokozatot kapott. Élete utolsó munkája a Zrínyi szobor újraöntetése volt, amelynek avatását már nem érhette meg, 1991-ben elhunyt. A szobor talapzatán emléktábla örökíti meg a nevét. 1992-ben posztumusz ezredesi rangot adományoztak neki. Igazi tanár volt, aki nem csupán tanított, hanem életformát és hagyományt közvetített. Olyan értékrendet, amely akkoriban „reakciósnak” minősült. Minden mozdulatával, egész megjelenésével polgári mentalitást sugárzott. Ezt tolmácsolta szavaival és nem kevésbé beszédes hallgatásaival. A polgári középosztály és a történelmi Magyarország hagyományát őrizte és adta tovább számunkra. Amikor egyik ifjú tanárunk Románia földrajzának keretében Clujról és Targu Muresról beszélt, ő elmagyarázta, hogy az Erdély, és nekünk mindörökre Kolozsvár és Marosvásárhely. Legendás osztályfőnöki óráin tudatosan kiegészítette a kötelező történelmi tananyagot, és szemléletes ismertetéseket tartott a Kárpát-medence földrajzi viszonyairól. Néhány alkalommal az akkoriban mellőzött polgári szokásokat ismertette és gyakoroltatta velünk, különböző helyekről és körülmények közül származó diákokkal: melyek az illendő megjelenés szabályai, hogyan kell felöltözni színházhoz, zsúrhoz, miként kell egy lányt illendő módon táncra felkérni osztályteán és bálban, s ha majd nekünk is lesz családunk és otthonunk, milyen módon álljon össze az ünnepi teríték, hogyan alakuljon az ülésrend, hogyan és mikor kell pohárköszöntőt mondani. Ezek apróságok, de Ő ezekből a csekélységekből egy világot épített föl számunkra. Éreztük, hogy egy „titkos szövetség” tagjai vagyunk. Osztálytermünk is olyan volt, mint egy sziget: a padsorok között szőnyegek, az ablakokon függöny, a tanári asztalon hímzett terítő, friss virág, a sarokban akvárium, a falakon képek. Egyszer egy tanfelügyelő benyitott, majd zavartan visszalépett, nem akarta elhinni, hogy ez egy osztály. Minden reggel fél órával az első óra kezdete előtt szemlét tartott, elbeszélgetett velünk az aktuális ügyekről, gondokról. Minden diákját egyforma bánásmódban részesítette. Megkövetelte az udvarias viselkedést és a választékos beszédet. A tanulmányi kiránduláson is szigorú rendet tartott, éjszakai őrséggel, őrségváltással, és mindenkivel naplót vezettetett. Nem titkolta, hogy katona. Fő erénynek a bajtársiasságot, a férfias határozottságot és a fegyelmet tekintette. Büszke volt magyarságára, de soha nem esett túlzásokba. Mindenkor higgadt maradt, tárgyszerű és józan. „Forró szív, hideg fej!” – ez volt a jelmondata. Bátor ember volt: 1957-ben, a forradalom utáni megtorlások idején osztálykirándulás keretében Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba vitt bennünket baráti találkozóra. Ez is szerepelt „bűneinek” listáján. Szolgálatot teljesített. Életre szólóan megtanultuk Tőle, hogy ¬– mint a Biblia mondja – az ember sorsa: katonasors. Az osztálytársak nevében: Dr. Nagy Imre egyetemi tanár,

az 1958-ban érettségizett IV. E diákja

10

2012. karácsony

Surján Miklós (1951) Szomorúan fogadtuk a hírt,hogy kedves barátunk 2012 október 13-án életének 79.-évében elhunyt. Érettségi után tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtárosi és magyar tanári szakán folytatta.A Baranya Megyei Könyvtárban dolgozott könyvtárosként 38 évet többféle beosztásban (feldo lgozó,igazgatóhelyettes,igazgató),majd 17 évet nyugdíjasként.Szakmáját magas szinten művelte.Számos írása jelent meg szakmai folyóiratokban,tanulmánykötetekben.Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték. A Pécsi Kamarakórus alapító tagja. A ciszterci szellemet egész életében megőrizte.A 47-es cserkészcsapatban tagságát megtartotta.Világiként templomi szolgálatot is rendszeresen ellátott. Horváth Sándor(1951) dr. Barna Kornél (1940) Barna Jácint osztályában érettségizett, majd beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem orvosi szakára. A háború végén egy évet Halléban hallgatott. 1946-ban avatták doktorrá. Végzése után az Ángyán János vezette belklinikán kezdte el orvosi tevékenységét. Tanársegédi, majd adjunktusi kinevezést nyert, míg végül a fertőzőosztály főorvosaként, mint egyetemi docens ment nyugdíjba. Két gyermeke szintén az egészségügyi pályát választotta. Ez év márciusának 7. napján halt meg, 28-án temették a pécsi Köztemetőben. R.I.P. (dr. Szabó Emil 1943) Mohay Károly (1942) Módly Dezső osztályában érettségizett, majd a Bólyai Műszaki Ludovika Akadémián készült a katonai pályára. 1944 őszén avatták utász hadnaggyá. Németországi kiképzése közben esett amerikai fogságba. Hazatérve beiratkozott a Műszaki Egyetemre. IV. éves hallgatóként tartóztatta le az ÁVÓ – kémkedés soha be nem bizonyított vádjával. Megjárta az Andrássy út 60-at, a Buda-Dél és Kistarcsa internálótáborát, majd onnan nyom nélkül eltűnt. Két évvel később a Szabad Európa rádió közléséből derült ki, hogy a híres-hírhedett Recsk-haláltáborának tagja. 1953-ban szabadult – megrendült egészségi állapotban. Az egyetem elvégzése után különböző építőipari cégeknél dolgozott, később statikus szakmérnökként a Vegyterv-nél dolgozott, több külföldi munkahelyen is. Tagja volt a Ciszterci Diákszövetségnek, a Honvéd Hagyományőrző egyesületnek, a Recski Foglyok Egyesületének. Rehabilitációt is nyert, 1992-ben századosi rangot kapott. Élete utolsó éveit Érden, egy Idősek otthonában töltötte, onnét került ez év elején kórházba, s hosszas szenvedés után 2012. március 23-án ott is hunyt el. dr. Hajnall László (1949) 1931 – 2012 Hirtelen távozott az örök hazába Laci testvérünk, 2012. június 9-én. Épp abban az Órában, mikor a szokásos osztálytalálkozónkon róla is megemlékeztünk a belvárosi templomban bemutatott szentmise keretében, erőt kérve számára, súlyos betegségében. 1937-ben együtt lettünk kiscserkészek a pécsi belvárosi elemi iskolában majd 4 évvel később a 47. sz. cserkészcsapatban. A katakomba években. Az ötvenes években Laci is tevékenyen részt vett az ifjúsági mozgalomban. A „Néphadseregben” épp ezért munkaszolgálatra osztották be. Különböző polgári foglalkozások következtek életében, még a tanári pályán is részt vett a Műszaki Főiskolán, jogász diplomával a zsebében, nevelve a felnövő nemzedéket. 1990-ben újra jelentkezett iskolánk öregcserkész rajába, cikkeket írt a F/F újságba, együtt jártuk a lelkében fiatal öregcserkészekkel az „Országos Kék Túra” útvonalait. Aztán, mint többen közülünk, Ő is rálépett a végső ösvényre; 2012. június 25-én búcsúztunk Tőle a pécsi Köztemető kápolnájában – nemzetiszínű szalaggal díszített sírcsokrunkkal. Béke Veled Laci! dr. Várnagy Elemér, osztálytárs, öregcserkész (1949)

Bem apó tényleg renegát lett? Péter Alexandra 11.D

A síremléken a következő felirat olvasható lengyel, magyar és török nyelven: „Bem József tábornok” „Bem Apó a Magyar Szabadságharc legnagyobb hadvezére 1848-1849” „Ferik Murad pasa”


23

hun.lap

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha először tisztázzuk a renegát szó jelentését. Az Idegen szavak és kifejezések szótár szerint a „hittagadó”, ”hitehagyott” kifejezések mellett az „áruló; hazáját; övéit; meggyőződéseit megtagadó az ellenséghez csatlakozó személy” fogalmait is magába foglalja. Bem tábornok Józef Zachariasz Bem néven Lengyelország harmadik felosztása előtt egy évvel Tarnówaban született. A magyar történelem számára 1848ban vált fontos alakká, amikor Kossuth elfogadta a felajánlott szolgálatát és az erdélyi hadsereg parancsnokává nevezte ki. Külön érdekesség, hogy a még hivatásos katonatisztekkel állandóan összetűző Petőfi Sándor rokonszenvét is elnyerte, aki több versében is említést tesz Bem kiemelkedő tábornoki tehetségéről. Bem apó sorsa az augusztus 9 - i csata után vett gyökeres fordulatot. Az oszmán Vidin városába menekült több társával együtt, ahonnan az osztrák és orosz kormányok az emigráltak azonnali kiadatását követelték. Az isztambuli kormány szívesen fogadta volna a jól képzett, tapasztalt tiszteket. Felhívták a figyelmet arra, hogy ha a menekültek áttérnek a mohamedán hitre, akkor új hazájukban maradhatnak. Ekkor több lengyel hazafi vélte úgy, hogy egy oszmán-orosz háború következtében felszabadulhatna országuk az orosz nagyhatalom elnyomása alól. A magyar és lengyel tisztek között komoly viták alakultak ki. Több magyar vezér, köztük Mészáros Lázár, Batthyány Lajos és Kossuth Lajos is ellenezte a hitük elhagyását. Bemmel együtt a lengyel tisztek egy része hitt a küszöbön álló háború sikerességében. Úgy vélték, ha „csak” egy vallási áttérés az ára szeretett hazájuk felszabadításának, akkor kötelességük meghozni ezt az áldozatot.”Bem a legteljesebb mértékben gyakorlati-politikai szempontok alapján foglalt állást ebben a sok vitára alkalmat adó kérdésben”(Ugyanott,658.o.). A mohamedán vallásra 1849 őszén tért át és a Murat pasa nevet kapta. Végül az áhított háborúra nem került sor, ugyanis I. Miklós orosz cár végül megelégedett a menekültek internálásával. Az oszmán kormány Bem apót Aleppóba telepítette, ahol egy népes arab rablócsoport elleni harcban aratta utolsó diadalittas győzelmét. Egészségügyi állapota rohamosan romlott, mely következményében 1850. december 10 - én végzett vele egy maláriás láz. Hamvait csak Lengyelország függetlenné válása után, az 1920 - as években szállították szülőhazájába. A tarnówai tó közepén hat vaskos korinthoszi kőoszlopon nyugszik a tábornok szarkofágja, ugyanis „hitelhagyása” után nem engedték a megszentelt lengyel földbe temetni.

Aki felment a hétlépcsős hegyre

Hitélet

Kiss Franciska 11.C „Az igazi boldogság az önzetlen szeretet gyümölcse, azé a szereteté, amely a szétosztás arányában növekszik.” Thomas Merton Franciaországban jött világra, újzélandi és amerikai művészszülők gyermekeként. Az első világháború után családjával Amerikába telepedett ki. Tanulmányait a Columbia egyetemen még ateistaként kezdi. Ekkor hozta össze a sors egy Brahmacsárí nevű hindu szerzetessel, aki vallásfilozófiai tanulmányokat végzett az egyetemen mestere kérésére. Brahmacsárí igazi vándor alak, néhol feltűnik egy-egy egyetemen, sorra szerzi a diplomákat, majd ahogy jött, el is tűnik. Ez az indiai szerzetes fedezte fel Thomas Mertonban a hívást egy másfajta életre. Nem hinduvá téríteni akarta, hanem arra ösztönözte, amire szerinte szüksége van: olvassa el Szent Ágoston Vallomások-át és Kempis Tamás Krisztus követését. Ez a két könyv gyökeresen változtatta meg az elképzelését az életről és a vallásról. Alig telt el egy év és megkeresztelkedett, néhány év múlva a Ciszterci rend novíciusa lett… A hindu szerzetes soha nem tudta meg, hogy a tanácsa segítségével hogy változott meg gyökeresen Merton élete. Merton a 20. századi katolikus irodalom kiemelkedő alakja. Legjelentősebb írásai keresztény spirituális jellegűek. Verseket is írt. Egy a vallások megbékélésével foglalkozó 1968-as bangkoki konferencia szünetében rejtélyes áramütés következtében hunyt el. „Uram! Fogalmam sincs róla, merre tartok. Nem látom az utat magam előtt. Nem tudhatom bizonyosan, hol fog végződni. Magamat sem ismerem igazán: úgy gondolom, a te akaratodat követem, ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg azt is teszem. De kívánok neked tetszeni, és hiszem, hogy ez a kívánság valóban tetszik neked. S remélem, hogy mindenben, amit csak teszek, ez a vágy vezet. Remélem, sohasem fogok ettől a vágytól függetlenül bármit is tenni, és tudom: ha így cselekszem, te a helyes úton fogsz vezetni még akkor is, ha talán semmit sem tudok róla. Azért bízni akarok benned, még ha úgy is látszik, hogy eltévedtem, és a halál árnyékában járok. Nem akarok félni, mert te mindig velem vagy, és sohasem fogod hagyni, hogy egyedül szálljak szembe a rám leselkedő veszedelmekkel. Ámen.” (Thomas Merton)

24


Saskirály Salamon Eszter 12.A

„Ego memet in ardua fixi”/ „Én a kemény életet választottam.” „Repülőgépek zúgtak, bombák robbantak. Pestszenterzsébet egyharmada romokban állt. Akkor kezdtem építkezni. Otthont romokból, az elhagyott, elárvult gyermekeknek, hogy mentsem ezeket az elvadult, szenvedésben, nélkülözésben, szerencsétlenségben megtört kis lelkeket.”

Regőczi István atya az Isten vándora. 1915-ben született, s gyermekkorát a világháború dúlta fel – édesanyjával, édesapjával és két bátyjával gyakran épp csak tengődtek. Ám ő érezte, hogy Jézus vár Rá; s még a lehetetlen körülmények között se mondott nemet a hívására. „Tudtam, hogy nincs más megoldás, neki kell vágni. Brüsszelig 1500 kilométer, onnan Flandria jó 100 kilométer. Szorgalmasan készültem.” Az „aposotolok lován” gyalogszerrel vágott neki az útnak, pénz és gyakran élelem nélkül haladt, hogy Belgiumban papnak tanulhasson. Ám a Gondviselés végig vigyázott Rá, így végül mint fáradt vándor Péter-Pál napján érkezett meg a kanonok házához, akinél még gyermekként vendégeskedett. 1943. március 28-án, Flandria fővárosában, Bruggeben szentelték pappá. Egy hét elteltével hazatért, s káplánként kezdett tevékenykedni Pestszenterzsébeten. Még szeminarista volt, mikor hozzákerült első négy árvája, s hazatérte után is legfőbb feladata és célja az árvák felkarolása volt; a leglehetetlenebb körülmények között. Árváinak a „Sasfiókák” nevet adta, s jelszavul a már idézett mondatot: „Ego memet in ardua fixi.”. Saját jelmondata a következő lett: „Mindent a sasfiókákért, a sasfiókákat Istenért!” M.A.S.A.S.I. Így lett Regőczi atyából a Sasikirály. Otthont kezdett alakítani, a Sasfiókák otthonát; két kezével építkezett ott, ahol mások mindent leromboltak, s közben egyre nőtt árváinak száma. Folyamatosan úton volt; kerékpáron járta a környéket, hogy ennivalót szedjen össze a gyermekeknek, bízva, hogy Isten valóban úgy gondoskodik róluk, mint az ég madarairól és a mezők liliomáról – és Ő megtette. Végigélte a náci és kommunista időket, koholt vádak alapján többször letartóztatták és börtönbe vetették, s gyermekeinek otthonát folyton lerombolták, tönkretették. Ám ő mindenütt újrakezdte. Mikor Vácra helyezték, ott is épített egy árvaházat, ahova gyermekei követhették. Ekkor 1948-at írtak. Mikor árvaházának államosítása ellen szót


25

Hitélet

Milyen az, amikor valaki igazán erős? Milyen, amikor az egész életét határtalanul rá meri bízni Jézusra? Ezekre a kérdésekre nagyon sokáig kerestem a választ... Azt hiszem, megtaláltam.

emelt, négy évre elítélték. Szabadulása után Máriabesnyőre került, ahol ismét befogadta az árvákat – hat év börtön lett a jutalma. De nem lehetett megtörni. Olyan embereket szeretett volna nevelni, akiknek a legmagasabb, a krisztusi ideál ad szárnyakat, hogy a magasba emelkedjenek. Köszöntésük ez lett: Pax Christi! (Krisztus békéje!) S valóban – elképesztő békében éltek. A Sasikirály több mint háromszáz árvát nevelt fel, tíz papnövendéket taníttatott és 7 templomot építtetett. 2009-ben megkapta a Magyar Örökség díjat, s két éve a Hit pajzsa kitüntetést. Egész életében Jézusért küzdött, és teszi most is. Miséket tart, engesztel, szegényeket karol fel – az atya kilencvenhét éves.

Salamon Eszter 12.A

Hitélet

Magam vagyok Magam vagyok a fák alatt. Magam az úton, a városban, a hegyen, Magam vagyok az egész világon, S Te kézenfogva sétálgatsz velem. Együtt megyünk, hol egyedül bolyongok. A csend illatú utcákat ismerem, Létaltatót suttognak fölöttem a fák, S magához int a végtelen... Magam vagyok az egész világon. Magam az úton, a városban, a hegyen, Magam vagyok a hervadó fák alatt, S Te kézenfogva sétálgatsz velem.

26


A Színes Fehér-Fekete szerkesztősége és a hittan munkaközösség a Hit éve alkalmából pályázatot hirdetett „Mit jelent az életemben a hit?” címmel. Alábbiakban a bíráló bizottság által a legjobbnak ítélt írásokat közöljük. I. heleyezett

Salamon Eszter 12.A


27

A Hit éve

In nomine Patris Akkor találkoztam Vele először. Szinte föl se tűnt. Csöndes volt, visszahúzódó és szerény – nem gondoltam, hogy valaha is a barátomnak mondhatom majd. Igazságszerint... nem gondoltam én még akkor semmit. Egyátalán; azt se tudom mire használtam akkoriban a fejem, mert hogy értelmes dolgokra nem, az egyszer biztos. Szóval találkoztam Vele – és elmentem mellette. Láttam, de nem vettem észre. Talán észrevettem... de nem érdekelt. Nem álltam meg, nem tűnődtem a vonásain és ez teljesen természetesnek hatott. Éltem az életemet, nem is éltem igazán inkább azt mondanám; vegetáltam – tettem amit mindenki más is körülöttem. De valami mégis megváltozott. Ugyan sejtésem se volt róla, de olyan kapcsolatba hálójába gabalyodtam bele ekkor, ami kitörölhetetlen jegyet égetett a homlokomra. S mégcsak föl se fogtam... Más lettem, holott én Rá se néztem csak elsétáltam mellette. Ez mégis elég volt... mert bár én nem fordultam hátra; Ő utánam nézett. És elmosolyodott azon amit látott. et Filii Egyszer csak ott volt. Nem várt különleges alkalomra, nem is cifrázta túl a dolgot. Szinte észrevétlenül szegődött mellém, s mikor a következő pihenőnél lerogytam, láttam; nem vagyok egyedül. Nem értettem. Hisz régen volt, hogy elmentem mellette – hogy került mégis mellém? De hagytam. Figyeltem; most mi lesz? Ő azonban nem várt semmit. Jött mellettem némán, hűségesen, odaadón... Megszerettem. S ezzel minden megváltozott. Olyan volt, mint egy villámcsapás – elkezdett követelni. Először csak szelíden, aztán egyre erőteljesebben, durván. Szaladt előttem, de nem hagyott pihenni! Mindig más irányba fordult mint amerre a jelzés mutatta, de nem adott döntési lehetőséget! Ha lemaradtam; visszalépett, ha fölzárkóztam; két lépést ment előre. Néha szándékosan hagyta magát elkapni. Játszott velem; s én megszerettem a játékát. Talán beletanultam, nem tudom. De élveztem. Ő meg hol előttem, hol mellettem haladt; folyton mulatva rajtam – sokszor kinevette botlásaim, megmosolyogta kétségbeeséseim, hogy aztán egy könnyed intéssel magához húzzon a szakadékon át. Elöttünk nem volt lehetetlen. et Spiritus Sancti Szeret. Tudom, hogy így van. Néha elhúzódott, hadd próbálkozzam egyedül is a járással, de sose hagyott magamra. Akkor se, mikor én egyedül éreztem magam. Figyelt, követte a lépteimet – mindig kíváncsi volt rá, mennyit tanultam Tőle. Hogy tudok-e már játszani...? De ez egyedül sose ment olyan jól mint Vele. Talán csalódott is bennem tökéletlenségem miatt; nem tudom, nem szólt róla. Türelmes volt és jószívű; de lassan belefáradt saját játékába. Nem akart többet tanítani; szerette volna látni, ahogy én teszem meg másokkal ugyanezt, ugyanígy. Ahogy mutatta. Ő már mindent nekem adott. S én a magam emberi módján próbálkoztam... Próbálkozom. Kétségbeesem. Ő már megint kinevet; de jó, de ismerős ez a meleg, élettel teli kacagás...! Próbálkozom. Nem megy. Ő mosolyog haragom fölött. Próbálkozom. Így már minden jó... Elöttünk semi sem lehetetlen. Amen.

II. helyezett

A Hit Éve

Földvári Anna 12.D, Hodován Brigitta 12.C Mi a hitem alapja? Mit jelent a hit az életemben? Nehéz kérdések. Nem lehet definiálni őket, nincsen rájuk jó és rossz válasz. A legmeghatározóbb élményem a hittel kapcsolatban a nagypapámmal való beszélgetésem. Talán akkor kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés. 10 éves lehettem. - Nagyapa, te miben hiszel? – kérdezte a kislány papáját, miközben melléhuppant a kanapéra. A nagypapa akaratlanul is összerezzent, pont úgy mikor valami váratlan történik az emberrel. Nem számított ilyen összetett kérdésre egy tíz éves lánykától. Minden esetre ez az a kor amikor már komolyan kell venni a gyereket és precíz válaszokat illik adni. Tudta ezt jól az öreg is, és miközben az asztalra helyezte az éppen olvasott napilapot, ösztönösen a szájában lifegő pipájához nyúlt. Két ízes slukk következett, olyan, amilyet valószínűleg csak nagypapák tudnak szívni a pipába, s amint a füst elhagyta ajkait és távozott a nappali nikotin a sárga plafonj felé, megszólalt. - Hát én azt hiszem, iszom még egy pohár bort tündérem – hangzott a koránt sem elhamarkodott válasz aminek kíséretében egy sanda félmosoly is érkezett. - De nagypapa, komolyan kérdezem, ne viccelj! Azt tanították az iskolában, hogy mindenki hisz valamiben, mondjuk Istenben. Tényleg papi te hiszel Istenben? – kérdezett a kislány ismét, a kanapén rugózva, szemeivel papáját fürkészve. Éreződött, hogy itt nincs kibúvó, valamit muszáj reagálni. - Tudod kisunokám – kezdte beszédét az öreg, immáron a kezében a pipával – én mindig is hittem, hogy valami vagy valaki óv minket és segédkezik, amikor szükségünk van rá, bár mikor én akkora voltam, mint most te, tiltott dolog volt ilyenről beszélni. De a hit szerencsére egy olyan dolog, amit nem tudnak csak úgy parancsszóra kiűzni az emberekből, így mikor az én Angyalkám, a te nagymamád, a drága, súlyosan megbetegedett, én, bevallom férfiasan, Istenhez imádkoztam esténként, mert a kór, amiben szenvedett, az akkori orvosi módszerekkel, csak nagyon kicsi eséllyel volt túlélhető. Nem tudtam mit tenni, dühített a tehetetlenségem, hogy nem tudok segíteni azon, akit annyira szeretek, így csak a remény maradt számomra és valaki, vagy valami másba vetett bizalom. Összekulcsolt kézzel térdeltem az ágy mellett minden este, és fohászkodtam az Úrhoz, bár sosem voltam igazán vallásos azelőtt, de egyszerűen úgy éreztem ez valami kis erőt ad a harchoz. Egyik hajnalban, mikor már a nagymamád és az orvosok két teljes hete küzdöttek az életben maradásáért, a főorvos szerint, valami történt, amit nem tudott megmagyarázni. A köhögő rohamai gyorsabban szűntek meg, mint ahogy lecsap a villám az égből, kora reggel, már magától ült és az étvágya is ripsz-ropsz visszatért. Ilyet még a sokat látott doktorok sem éltek meg, hiszen ők is csak találgatni tudtak a betegséget illetően és úgy tűnt sokáig, hogy csak a szenvedésén tudnak csillapítani, de a gyógyulásra nincs esély. - Az az igazság Tündérem – készült a történetet lezárni a nagypapa – én azóta nem tudok nem hinni. Mondhat mindenki, amit jónak lát, velem-velünk csoda történt. Sokáig nem tudtam, hogy mi is állhatott e mögött, talán tényleg Isten, talán a vak szerencse, de aztán rájöttem valamire. Ami nekünk segített, az maga a hit volt. A hit, amit tápláltak a szerettei a gyógyulás felé, a hit, ami a mamának is erőt adott, mert érezte, hogy ez nem legyőzhetetlen és egyszerűen élni akart. A kislány lélegzetvisszafojtva hallgatta végig papáját. A szeme csillogásán látszott, hogy amit akkor hallott, az egy életre el fogja kísérni. Szótlanul nézték egymást még egy darabig az öreggel és csak mosolyogni tudtak. Az üzenet célba ért.

28


III. helyezett

Koch Nikolett 12.E

Dr. Kovács Gusztáv tanár úr a „A nemek közötti kapcsolatok a családban.” című írásával a Magyar Tudományos Akadémia által kiírt Pedagógus Kutatói Pályadíjat nyert. Ezúton gratulálunk!


29

A Hit éve

Nekem sokáig nem jelentett semmit az Istenben való hit, vagy ha pontosabban akarnám megfogalmazni, nem tudtam róla, hogy jelen van az életemben. Sok mindenről azt hittem, hogy benne hiszek, hinni tudok, de a legfontosabbat sokáig nem vettem észre. És azt, hogy kinyílt a szemem javarészt a Lajosnak köszönhetem. Ráébresztett arra, hogy mernem kell hinni, hogy Isten itt van körülöttem, és nem csak úgy van a nagy semmiben, hanem ara vár, hogy teljesíthesse kéréseimet (persze nem olyanokat, hogy csiribí-csiribá álljon az udvarunkban egy Volvo és holnap híres filmsztárként ébredjek). A dologhoz természetesen ketten kellünk, és a kapocs köztünk az, hogy elhiszem, végre megtaláltam azt, amiben hinnem kell. Ez a hit fog erőt adni, hogy megvalósítsam a ma még lehetetlent. A hit számomra egy biztos pont, ami felébreszt az álomvilágból. Általa jobban tudom értékelni a körülöttem lévő dolgokat. Ha le akarnám festeni, hogyan néz ki a képzeletemben az én és a hit kapcsolata, akkor egy koromsötét szobára gondolok, ahol több millió ember él úgy, hogy nem ismerik a szoba határait, de aki jól odafigyel, az meghallja a szobában lévő egyetlen kötélhez vezető utat. A kötélbe már sokan kapaszkodnak, és ahogy lépnek előre a kötél mentén találkoznak csomókkal, elvékonyodott részekkel, de aki továbbra is biztos magában az nem engedi el a kötelet, aminek a végén ott vár a világosság. Nagyon remélem, hogy mostanra nekem is sikerült megtalálnom a kötelet lelkem sötét szobájában és lesz elég erőm, hogy ne engedjem el. Attól, hogy van hitem, nem érzem már magam olyan egyedül, tartozom valahová, egy olyan közösséghez, ami ha kell, segít másokon. A hitemmel én is erőt tudok adni másoknak, a családtagjaimnak és én is erősebb leszek tőle, ami segít céljaim megvalósításában, úgy, hogy közben őszinte és tiszta ember tudok maradni. És így talán ha filmsztár nem is lehetek, de még elérhetem, hogy egy Volvo álljon az udvaromban. Persze nem csak a megfogható dolgokat érhetem el, sokkal többet kaptam a hitemmel/hitemtől lélekben, és boldogan fekszem le esténként úgy, hogy megkérhettem a jó Istent, mint a legjobb barátot, hogy enyhítse szeretteim testi és lelki fájdalmát. Nem gondolom, hogy mindenkinek a homlokára kéne tetováltatnia, hogy hiszek Istenben, szerintem sokkal többet ér az, ha csendben kérünk, mondunk érte minden nap egy köszönömöt és cserébe próbálunk mi is egy hang lenni a sötét szobában, ami elvezet másokat a saját hitük megtalálásához.

Egyszerű pásztor jöjj közelebb

Lyukasóra

Vörös Anna 11.A Szikrázó zöld fenyők közt suttog a téli szél. A tűlevelekről fagyott nyalókák csüngnek le, mint a cukorkás boltokban. Az erdő felett hókristályok táncolnak, míg mókusok jókat alszanak meleg odúkban. Néha egy-egy szarvas mélázik el kék hegyormokon, és vaddisznó csörtet át a bokrokon. Más mozgás nem történik; dermedt csend honol mindenütt. Igazi, fülbemászó csönd, ami olyan szokatlan, mégis jó. Elmosódott az idő kerekének vad, sürgető kattogása, telefon sivalkodó nyüszítése. Fák hallgatagon ácsorognak, és várnak valamit vagy valakit, még ők sem tudják pontosan. Én is várok valakit, akit nem találtam még sehol a fülledt városban. Jó dolog a tejkék hóban sétálni, mosolygó piros csipkebogyók mellett. Ünneplőbe öltöztek ők is, mert várnak valamit vagy valakit, éppúgy, mint a föléjük ágaskodó fák. Egyszerűen, csupaszon tölgyek sorakoznak, akik levetkőzték már sárga leveleiket. Így tisztán várhatják a titokzatosságot. Az erdőben minden szép és könnyed, ahogy magába burkolódzik, és közben mégis fülel kifelé is. Régen letértem a kitaposott erdei ösvényről, és csak úgy – mint aki tudja, hova tart – sétálok előre. Lassan kihuny a nap vörös szeme, és görbe lakatként a hold kászálódik helyébe. Ezüstszalagokkal játszik, és néha megcsikálja velük a fenyők csúcsát. A szél elnémult, a csillagok ficánkolnak sötét vásznukon és belekacagnak az éjszakába. Itt van valahol a karácsony. Az az igazi. Nézd, ott üldögél a tűleveleken, fekszik a hóban, keringőt jár a hópelyhekkel, nevet a csillagokkal, és a holdról lógázza lábait. Egy hóbuckán ott fütyörészik az is, akit kerestem. Közelebb kell, hogy menjek hozzá, hívom és Ő is odaér hozzám. A fenyők ámultan körülveszik Őt, csipkebogyók pirosan izzanak, tölgyek nyújtják felé ágaikat, és a mókus is felpislant álmából. Mintha belőle áradna minden, miközben egyszerre felé is futnának a dolgok, mint egy pásztorhoz, aki egybegyűjti a nyáját… Ebben a mély csendben, egyszerű fák közt, egyszerű fehérségben nem volt zene, karácsonyfa, fűszerek. Semmi, de mégis karácsony volt, olyan igazi; ezüstös és szelíd.

30


Megtagadva Ritter Anna 8. A


31

Lyukasóra

Kora reggel volt. A nap szikrázóan sütött be a konyha hatalmas ablakán, amely Ida néni legkedvesebb lakrésze volt. Imádott sürögni-forogni a konyhában, bár főzni csak tésztaféléket tudott. Igaz, túrós csuszája messze földön híres volt. Mennyit nevettek Sándorral egy-egy félre sikerült fogásán! Sándor a fogadott testvére volt, akit édesapja vett magához, miután édesanyjuk elhagyta őket. Senki se tudta, Sándor honnan származik, csak édesapjuk, de ő sose mondta meg. Az apjuk sose nősült újra, mert nem akart gyermekeinek mostohát. Ida és a fiú egyből megszerették egymást. Sándor volt az, aki mellette állt, mikor édesapjukat pár évvel később elvitte a gégerák. A gyerekek ezután Rézi nénihez kerültek, édesanyjuk negyed- vagy harmad unokatestvéréhez. A néni hihetetlenül vallásos volt, de Ida gyanította, hogy ez csak a látszat. Ez a fajta képmutatás olyannyira megrendítette, hogy szinte elidegenítette Istentől, a hittől és minden ezzel kapcsolatos dologtól. Csak Sándor maradt meg teljes szívével a vallásnál, a maga néha csendes, néha szenvedélyes, de mindig tiszta módján. Sándor, akit Ida bárkinél jobban szeretett világon. Különös kapcsolat volt az övék: túlment a barátságon, testvériségen, sőt még a szerelmen is. Sándor állt mellette, mikor alig tizenkilenc évesen, szinte még gyerekfejjel Rézi néni belekényszerítette egy házasságba. A férje - Miklós - egy helyi vállalkozás várományosa volt, és a legtehetősebb ember a faluban. Egy évre rá megszületett fiuk, Miki, aki feltűnően hasonlított Sándorra. Sándor a fiú születése napján egy nyakláncot ajándékozott Idának, amin egy keresztmedál lógott. Mikor néhány év múltán Miklós vállalkozása hanyatlani kezdett, majd csődöt mondott, Miklós az iváshoz menekült. A férfi rendszeresen bántalmazta Idát és kisfiukat, Mikit. Sándor rettenetesen gyűlölte Miklós, és ezen tettei csak még jobban szították indulatát. Egyszer, egy brutális verés után, amiben Ida elvesztette eszméletét, Miklós eltűnt. Holttestét csak hetekkel később találták meg a falu melletti erdőben. Sándor volt az, aki mellette állt, mikor kisfia tízévesen vízbefúlt. Ez a tragédia teljesen elidegenítette Idát a vallástól. Valami megtört benne, és ezt a törést csak Sándor szeretete tudta többé-kevésbé összeforrasztani, bár a nő ezután sosem volt már a régi. Ezután életük nagy részét csendben és békében töltötték el, a szülői házukban, egészen Sándor haláláig. Ekkor Ida néni, aki nem volt már fiatal, túl volt a hetvenen, teljesen összeomlott, és szinte önkívületi állapotba esett. Ez az állapot egy-két hónapig tartott, majd Ida néni szépen lassan felépült. Testileg. Fia halálakor keletkezett törés a lelkében, amely most végleg felhasadt. Ida néni egyik unokahúgánál, Krisztánál lábadozott, aki rábeszélte a nénit, hogy költözzön el a hatalmas szülői házból. Ida néni nem tudott vagy nem akart ellenkezni. Így történt, hogy ő most egy kétszobás, parányi lakásban tengette a napjait, ahol még virágoskert sem volt. Házát egy fiatal házaspár vette meg 6-7 év körüli kisfiukkal. Leginkább a virágoskertje hiányzott Ida néninek, a gyönyörű vörös, sárga, rózsaszín és fehér rózsái. Orvosa azt tanácsolta, hogy mindennap mozogjon egy keveset. Kialakult egy napi rutinja: kora reggel biciklire pattant, kiment a temetőbe, ahol fia és Sándor nyugodtak, majd elhajtott a régi ház előtt, megállt, majd leszállt a kerékpárról és visszagyalogolt a házhoz, ahol csak nézte-nézte az udvart, majd kis idő múltán elment. Estefelé rendszerint még egyszer lejátszódott ez a folyamat. A múltkor a fiatal tulajdonos (Iván, mint később a néni megtudta) már furcsán nézett rá. Amikor a tóparton találkozott a családdal, a férfi meghívta este vacsorára. Ida néni elfogadta a meghívást, és vacsora közben elmesélte életének egy részét. A házaspár másnap is meghívta, majd azután is, és szépen lassan kikerekedett Ida néni története, amit főként a kisfiú, Peti hallgatott feszült figyelemmel. Petinek égszínkék

Lyukasóra

szeme volt, ami nagyon emlékeztette Idát a fia és Sándor szemére. Mikor egyszer Ida néni újra a régi rózsáit gondozta, a kisfiú odatelepedett mellé és mesélni kezdett. A vallásról. Ida néni először csak mulatott a gyermek naivságán, báján, majd ahogy a napok teltek és ez a beszélgetés rendszeressé vált, Ida egyre komolyabban hallgatta a fiút. Meghatotta az a kisugárzás, az a feltétel nélküli hit és szeretet, ami ebből a kisgyermekből áradt. Hogy milyen tisztán, a maga gyermeki módján egyszerűnek és csodálatosnak tartja Jézust, hogy hisz az angyalokban, és minden este Szűz Máriához, Istenhez és a védőszentjeihez imádkozik. Ida néni szinte észre sem vette, hogy lassacskán ő is kezd visszatérni Istenhez. Mire a tavasz nyárba, majd a nyár őszbe fordult, ő már néha a templomba is ellátogatott. Sándor halálának évfordulóján, egy hideg, mégis gyönyörű szép téli napon Ida, miután órákat töltött a temetőben, elment a családhoz. Ivánra és a feleségére, Lilire már mint a gyermekeire tekintett, Petikére pedig mint az unokájára. Este Ida néni kivette a nyakláncát, amit egy réges-régi tavaszi napon Sándortól kapott. Lefekvés előtt elmormolt egy Istenhozzádot, és arra gondolt, hogy lám, mennyi rossz dolog történt az életében, és végül egy kisfiú tette meg azt, amit még Sándor sem tudott elérni: visszatérítette Isten útjára. Elalvás előtt Sándorra gondolt, és a rá annyira hasonlító kisfiára. A vele és a férfival töltött rövid, de annál boldogabb időre. Ida nénire másnap Iván és Petike talált rá – már holtan. A néni jobb keze ökölbe volt szorítva. Markában a nyakában függő keresztmedaliont tartotta. A hátuljába az volt vésve: A kisfiunk születésére, Sándortól Idának.

32


Nem egészen százas Brand Petra 12.A Mi a közös Teleki Pálban, Brenner Jánosban és Zenthe Ferencben? Mindannyian a Magyar cserkészszövetség tagjai voltak, mely idén december 28-án ünnepli 100. születésnapját.

10. sz. P.Á.R. gróf Széchenyi István Cserkészcsapat, Pécs – 5 fő 47. sz. P.C.F. Szent László király Cserkészcsapat, Pécs – 32 fő 217. sz. Keresztény Munkásifjú Cserkészcsapat, Pécs – 4 fő 547. sz. Belon Gellért Cserkészcsapat, Süsösd – 1 fő 604. sz. Szent Mór Cserkészcsapat, Pécs - 14 fő 608. sz. Schola Caritatis Cserkészcsapat, Szekszárd – 2 fő 670. sz. Zengő Cserkészcsapat, Pécsvárad – 1 fő 673. sz. Piusz Cserkészcsapat, Pécs – 3 fő 680. sz. Vas Gereben Cserkészcsapat, Tamási – 1 fő 1604. sz. II. Lajos király Cserkészcsapat, Mohács – 5 fő 1808. sz. Don Bosco Cserkészcsapat, Dusnok – 2 fő Érdemes megnézni a Színes Fehér/Fekete 2007. Veni Sancte számában a statisztikát, mert érdekesek a változások. De ha a nemek arányát nézzük, még mindig a fiúk vezetnek 37:33ra. Talán nem is baj, ha ez nem változik. Ha 4 év múlva, amikor az iskola cserkészcsapata lesz 100 éves, valaki újra készít egy hasonló felmérést, remélem szívderítőbb adatokat tud majd közölni.


33

Lyukasóra

Valójában nem egészen 100 éves, hiszen a II. világháború utáni kommunista időkben, 1948 és 1989 közt be volt tiltva hazánkban. De a cserkészet ez idő alatt is működött, ez az úgynevezett katakomba korszak. Sajnos a hősies munka sok áldozatot követelt, mégis nagyban meghatározta ez a 40 év a magyar cserkészek mentalitását. 5 évvel ezelőtt, mikor az első cserkésztábor 100. évfordulóját ünnepeltük, készült egy statisztika iskolánk cserkészéletéről. Akkor kis hetedikesként, most végzősként döbbentett meg a felmérés eredménye. A 766 tanulóból 70-en cserkészek. Ez sajnos kevesebb, mint 5 évvel ezelőtt. A legtöbb cserkész (10 fő) a 8. A osztályban van, és 5 olyan osztály van, ahol nincs cserkész. A bejövő osztályokból csak a 9. E-ben nincs, a végzős osztályoknál a 12. A-ban és a 12. D-ben van cserkész. Legutóbb nem volt olyan osztály, ahol ne lett volna cserkész. A tanári karban is képviseltetve van a cserkészet 10 fővel. Páva Péter és Dobosi László igazgató úr is aktív cserkészéletet élt. Az iskola cserkészei 3 cserkészkerületbe, 11 csapatba oszlik el az alábbi arányban:

Lájk Lajos Páprádi Biborka 9.E

Illemtan

Hogy ülök én a misén?! Mikor bekerültem a Nagy Lajosba a sok újdonság között az egyik, az évfolyam mise volt, mert azelőtt én nem katolikus iskolába jártam. Kíváncsi voltam, hogy miben lesz más ez a mise, mint a vasárnapi. Első kedden bementünk a Dzsámiba, leültünk a helyünkre és vártunk, majd felcsendült az ének, és belépett a templomba Gál Károly atya a ministránsokkal. Létrejött egy olyan bensőséges hangulat, amit azelőtt sosem éreztem. Na, és a prédikáció?! Le voltam nyűgözve, azt hittem, hogy nem létezik olyan pap, aki tudja, hogy milyen a mai kamaszság, és hogy milyen bulizva élni az életet, de tévedtem. Károly atya tudja, mit kell mondani, hogy felfigyeljünk rá; olyan élethelyzeteket hoz fel, amikkel nap mint nap találkozunk, és közben izgalmas sztorikat és vicceket mesél, mi meg nevetünk és érdeklődve figyelünk. Szinte mozdulatlanul, lélegzetemet visszafogva ültem és hallgattam, de valahogy mégis sikerült levegőt vennem, mivel még írok, de ezt majd talán biológia órán fejteném ki bővebben…, de a lényeg, hogy most már a misék elején a prédikációt várom, mert közben a fáradt, kómás arcokra nagy mosoly rajzolódik. Ez az igazi napindító!!! És a közös éneklés is ide tartozik, amikor az évfolyamnyi diák egyszerre énekel döngetve a menny kapuit. Az egészben az a szép, hogy nem azért örülünk a misének, mert hogy addig sincs dolgozat vagy felelés, hanem azért, mert együtt vagyunk, mint egy nagy család, és úgy jövünk ki a templomból, hogy egy újabb dolgot tanultunk arról, hogy hogyan legyünk jobb emberek, ami nagyon fontos tananyag, mert azt hangsúlyozza, hogy Istennek terve van velünk és számít ránk, ahogy azt az Oroszlánkirályban énekelték: „Légy bár víg, légy bár zord, mindig büszke hittel mond, Egész lánc kering, lám reám vár. Nagy család, nagy család, téged vár.”

34


Hotel Transylvania - Ahol a szörnyek lazulnak Péter Alexandra (11.D), Kiss Franciska (11.C)


35

Vetítő

Távol az emberek kegyetlen világától Drakula, az aranyszívű vámpír a megépítette egyetlen démonkája, Mavis védelmére azt a hotelt, amely minden rémség előtt nyitva áll, biztos védelmi rendszerrel felszerelve a csúnya, gonosz emberek ellen. A hotel nagy népszerűségnek örvend a szörnyek körében, mindig sok a vendég, főleg most, amikor hatalmas bulival készülnek megünnepelni Mavis 118.születésnapját. A vámpírlány legfőbb kívánsága, hogy végre kirepülhessen és felfedezhesse a világot. Apja nagyon félti őt az emberektől, természetesen nem ok nélkül. Amikor kislánya pólyás vámpírbaba volt, az emberek okozták felesége halálát. Ahelyett, hogy a valódi világba engedné, felépít egy különös falut. Amikor a lány odaér, Draki zombi alkalmazottai embernek öltözve rémítik őt halálra különböző félelmetes dolgokkal, például karókkal, tűzzel és fokhagymás pirítóssal. Mavis ezek után már nem is annyira akar megismerkedni az emberek világával. Ám a nagy kavarodás közepette felgyullad a díszlet. A szemfüles kalandor, Jonatán, észreveszi a lángokat, és a hazafelé igyekvő személyzetet egészen a kastélyig követi. Szerencsére Drakula figyel fel elsőként a különös vendégre és megpróbálja őt Frankeinstein bal-kari leszármazottjának, a party főszervezőjének álcázni, nehogy a szörnyek megrémüljenek az embertől. Jona jelenléte teljesen felbolygatja a hotel és Mavis életét, a lazulás mellett pedig elkezdődnek a bonyodalmak is…

Ahogy az angolok kedvelik… Páprádi Bíborka 9.E

Gourmand

„Christmas pudding” A karácsonyfa, az ajándékok, a hó, a szép zene is mind azt jelképezik, hogy itt a Karácsony, amit nemcsak a szemünkkel, fülünkkel érzékelünk, hanem az orrunkkal is. Az évezredek alatt tökéletesre fejlett az ember karácsonyi „süti-detektor” képessége. De nemcsak ezek a szerveink szakosodtak a Karácsonyra, hanem a nyelvünk is. Most egy ilyen ízlelés fejlesztő süteményről lesz szó, azaz a Karácsonyi pudingról. A karácsonyi puding elődje a középkorra vezethető vissza, amikor még hússal is ízesítették, nem csak gyümölccsel. A 19. században vált jelképpé az angoloknál. Ebben az időben a puding elkészítési ideje 8 nap volt, de az évek alatt pár órára csökkent. A karácsonyi pudinghoz sok legenda is fűződik, például sok család pénzérmét tesz bele, és aki megtalálja szeletében az érmét, annak szerencsés, boldog éve lesz. De térjünk rá a megvalósításra! Hozzávalók: 10 dkg marhafaggyú, 5 dkg cukrozott citromhéj, 5 dkg cukrozott narancshéj, 10 dkg cseresznye, 10 dkg egész mandula, 30 dkg mazsola, 10 dkg liszt, 15 dkg szezámmag, 10 dkg barnacukor, 1 db citrom leve, reszelt citromhéj, 1/2 kávéskanál őrölt fahéj, 1/2 kávéskanál őrölt szegfűbors, 1 kávéskanál só, 1 db narancs leve, 1.3 dl tej, 3 egész tojás Elkészítés: - Vágjuk apróra a faggyút, a cukrozott narancs-és citromhéjakat, a mandulát és a cseresznyét. - Mossuk meg a mazsolákat meleg vízben. - Keverjük össze a gyümölcsöket a mandulával, és adjuk hozzá a faggyút, a lisztet, a szezámmagot, a cukrot, a citromhéjat, a fűszereket és a sót, majd keverjük össze őket, és közben tegyük hozzá a citrusleveleket és öntsük bele a tejet. -A tojásokat adjuk hozzá a masszához. - Forraljunk vizet egy nagy edényben. - Zsírozzunk ki egy puding formát, töltsük bele a masszát a forma peremétől 5 cm-ig. - Fedjük le bezsírozott sütőfóliával, majd alufóliával és kösse körbe. - Helyezzük a forrásban lévő vízbe, fedjük le az edényt és gőzöljük közepes lángon négy órán át. - Hagyjuk a pudingot kihűlni. - Tekerjük borpárlatba áztatott rongyba és csomagoljuk be alufóliába és tegyük be a hűtőbe legalább 4 hétre. - Tálalás előtt gőzöljük át újra 3 órán keresztül. - 4 hétnyi várakozás után végre tálalhatjuk!

36


Kosárlabda, kicsit másképp Bodogán Anna 9.A A Magyar Speciális Olimpiai Szövetség évek óta iskolánkban rendezi meg az országos kosárlabda bajnokságot. Vegyes korcsoportban, 12 csapat részvételével zajlott a bajnokság. Az első három helyezett ,,jutalma” volt, hogy játszhattak iskolánk kosárlabdázóival.


37

Sportszelet

A játék célja az volt, hogy megismerkedjünk a fogyatékkal élők világával. Másra számítottam. Meglepetés volt, mennyire nyíltak, barátságosak és szeretetreméltóak. Megkérdeztem néhány diákot, bennük milyen hatást keltett a játék. Bocskor Anikó: Egy kicsit lassabb, vontatottabb játékkal kezdtünk, de később egészen bemelegedtek a diákjaink. A csapatunkon látszott, hogy mindenki nagyon figyel, összpontosít, hogy még véletlenül se ütközzenek a vendégekkel. Szép, sportszerű, küzdelmes játékot láthattunk. Szendrő Szabolcs: Érdemes volt elmenni. Az ellenfelek nagyon jól játszottak. Nagy élmény volt a játék, amit nem felejtek el könnyen. Horváth Eszter: Szerintem érdekes volt, bár játszhattunk volna többet. Jó ötlet volt, hogy nekünk is alkalmunk volt bekapcsolódni. A csapatokon látszott, hogy óvatosak, nagyon vigyáznak egymásra. Az ellenfeleink nagyon ügyesek, összeszedettek voltak, szépen és tisztességesen játszottak. Fittler Márton: Kifejezetten élveztem a játékot, örültem, hogy alkalmunk volt játszani velük. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó játékosok, tetszett, hogy több korosztályból is érkeztek. Szerintem ezzel a rendezvénnyel azt akarták elérni, hogy emlékeztessenek minket, hogy ők is olyanok, mint mi.

Egy nap a futballparadicsomban Csontos Gábor 10.A

Sportszelet

Képzeljünk el egy helyet. Egy helyet, ami megtestesíti a futball imádók legnagyobb álmát. Egy Budapest melletti kisvárosban az MLSZ létrehozta mindazt, amire a mai magyar futballnak már régóta hatalmas szüksége volt. Egy edző, oktató és tudományos központot.

Egyszóval magát a futballparadicsomot. E létesítményben edz a magyar válogatott, és az összes utánpótlás válogatott is. Van itt több edzőpálya, műfüves pálya, csarnok, centerpálya, egy konferenciaközpont, a fű pedig olyan sima és puha, mintha az ember egy biliárdasztalon járkálna. Sajnos az árakat azért mégsem ránk szabták, ha csak azt nézzük, hogy egy kávé ötszáz forintba kerül… Papp Tamás tanár úr Pécs városából nyolcadmagával látogatott ide, s vett részt az első futballedzői továbbképzésen, próbatanfolyamon, melyre az ország minden részéről meghívásos alapon érkezhettek olyan fiatal edzők, akik szerették volna elsőként megszerezni az UEFA-C nemzetközi oklevelet. Az UEFA-C minősítés alneve: grassroots, azaz minden, ami nem profi futball. A gyakorlati foglalkozásokat, illetve az előadásokat nagyon nagy szakemberek pl.: Dr. Mezei György tartotta, aki talán az egyetlen futball doktor ma Magyarországon, ő a felelőse a teljes magyar edzőképzésnek. Valami fantasztikus nagy élmény volt oda elmenni, hisz mi kaphatjuk meg elsőként ezt az új minősítést, emellett egyszerűen fantasztikus volt eltölteni egy napot ebben a létesítményben. Az ok, amiért elmentem: az MLSZ szeretné megreformálni a magyar edzőképzést, így az én alapedzői képesítésem ugyan érvényes maradna, de mint olyan, megszűnne. Jelenleg Vasason futballozom, és egyben játékos edző is vagyok, és büszkén mondhatom, hogy második helyen zártuk az őszi szezont. Visszatérve a továbbképzésre: Az MLSZ szeretné elérni, hogy az edzőképzés minél hatékonyabb legyen, mert ahogyan azt megmondták: „ Azért rossz a magyar futball, mert rosszak a magyar játékosok. S azért rosszak a magyar játékosok, mert rosszak a magyar edzők, s azért rosszak a magyar edzők, mert rossz a magyar edzőképzés. Az előadásokon elhangzott néhány olyan gondolat, mely nekem igencsak tetszett, például a foci lényegének a meghatározása. „A labdarúgás lényege nem más, mint kis területen, zavaró körülmények között a labda megtartása és továbbítása, azután pedig a helyzet kihasználása a kapu előtt. A hiba ezzel csak annyi, hogy a magyar focista nem szokott hozzá, hogy zavaró körülmények között is tiszta fejjel legyen képes megtartani a labdát. Talán mind az oktatásban, mind a mai magyar labdarúgásban jelentkezik az a régi poroszos hagyomány, miszerint a magyar edzők az edzéseiken az erőfejlesztésre, a dinamikus

38



39

Sportszelet

láberő fejlesztésre fektetik a fő hangsúlyt. A spanyol válogatott és a Barcelona az, aki nagyon szép játékot játszik, náluk pedig a rövid, gyors passzok a jellemzőek. A jelenlegi álláspont szerint a láberő fejlesztéssel ezt nem lehet elérni. A szakemberek arra esküdnek, hogy a focista kis játékot játsszon, s folyamatosan a labdába érjen. Ebből fakadóan a bemelegítésnek is labdával kellene történnie. Folyamatos játékhelyzetekben kellene megedződnie a játékosoknak. Egyáltalán ne legyen labda nélküli futás, mozgás, hisz a pályán is ott van a labda, s ez tehát abban a helyzetben zavaró körülményt képez. Készítettek erről egy statisztikát is, miszerint: a labdaérintések száma határozza meg a játékos minőségét. Az előadások hangsúlyát is erre fektették. Az MLSZ szerint szükség volna a sport, s így a foci népszerűsítésére a fiatalok körében, s a labdarúgók számának emelésére is, mert a nagy számok törvénye alapján több játékosból több jó, tehetséges játékos kerülhetne ki. Sajnos az aktívan focizók számában is rosszul áll kis országunk. Jelenleg ma Magyarországon az igazolt férfi labdarúgók száma összesen: 128346 a női igazoltak száma pedig: 4652. A tizenöt éven alattiak száma intézményi szinten: 60000, míg egyesületi szinten csupán 57785. Ezek között jelentős átfedés áll fenn, így a tizenöt éven aluliak közül a focizók száma körülbelül 80000 főt számlál, ami európai szinten csekélynek mondható. E sport népszerűsítésének apropóján a Coca Cola és az MLSZ közösen szervez egy tornasorozatot a 2012-13-as tanévben, melyen az iskolából két csapattal mi is elindulunk. Bár Puskás Ferenc azt mondta: „Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci” tudni lehet, hogy soha eddig nem volt ekkora pénz a magyar futballban, mint most. Mióta Csányi Sándor lett az MLSZ elnöke, azóta óriási állami támogatások, szponzori pénzek, illetve rengeteg új pályázati lehetőség áll rendelkezésre, melyeket a sportegyesületek egyelőre kevésbé vesznek igénybe, s így sajnos az anyagi rész és a minőség közötti összefüggés még nem mutatkozik. Tulajdonképpen az új képesítés, az UEFA „C” diploma egy kicsivel nyújt nagyobb lehetőségeket számomra mint az előző. Magasabb szinten lehetek majd utánpótlás, illetve felnőtt csapat edzője egyaránt. Bár a legmagasabb edzői képesítés, a Pro Licens elérése ugyan nem célom, de az UEFA-B megszerzése tervben van. Zárásként megemlíteném, hogy ez a „C” oklevél már egy nemzetközi képesítés, így várom is az ajánlatokat innen-onnan, például a Barcelonától. Hisz hallottunk már olyanról, hogy matematikusként végzett szakember (Ottmar Hitzfeld) nyert Bajnokok Ligáját pl. a Bayern-Münchennel, szóval látok némi párhuzamot. :)

Historia Domus

Október 10. - Garay emléktábla koszorúzása 13. - nyílt nap 19. - október 23 - i ünnepély a 11. A osztály szereplésével a Díszteremben 27-29. – Lelki Napok Zircen diákjaink részvételével

November 5. – 1956-os koszorúzás 9. – Czakó Gábor előadása a 12. évfolyamos diákoknak 10. – osztályéneklési verseny 11 - 18. - utazás Fellbachba, a Schiller Gimnáziumba 23. – Babits megemlékezés 24. – szülő- tanár bál

December 6. – Mikulás - ünnepély 14. - Brenner János teremavató

40


A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Recommend Documents