A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

2012. V S

20. évfolyam 73. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

15-16. oldal

Tartalom

dr. Kovács Gusztáv: Kávéházi gondolatok 1 Marján Babett (12.A), Csontos Gábor (10.A): Három atya - három egyéniség 2-7 Rácz Adél, Csontos Gábor (10.A): Riporté 8-15 Fehér-Fekete 15-16 Heidl Sára (9.A): Hit és szépség Lovasi Andrással 6-9 Bareith Magdolna (10.D): Zarándolkó 18 Gál Dorottya (10.B): Let’s bridge 19-20 Nádudvray Tamás: Pezenas 20 Harcz Richárd, Kordé Bence (11.D): Méznyalás 21-22 Marján Boróka (9.B): Ciszternától a Mazsolaavatóig 22-23 Salamon Eszter (11.A): Bakancslista 23 Csorbai Virág (7.A): Használati utasítás magamról 24 Vörös Anna (11.A): Repülő a horizonton 24-25 Salamon Eszter (12.A): Szuper Lajos 26 Páprádi Anna Bíborka (9.E): Szuperlajosista 26-27 Költőtoll 28 Ritter Anna (8.A): Mecseki láthatatlanok 29-30 Hetényi Roland (12.B): Jelenkori régészet 30-31 Csontos Gábor (10.A), Salamon Eszter (12.A): Katona votlam 32-33 Gál Dorottya (10.B): Körkérdés 34 Taizé csodája 35 Kiss Franciska (11.C): Zenei szubkultúrák 35-36 Péter Alexandra (11.D): A 2012. évi paralimpiai játékok 37 Pintér László: II. Egyed Mihály Kosárlabda Emléktorna 38 Programajánló 39-40 Historia Domus 40

Címlapfotó: Mazsolabál 2012

Impresszum Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter Főszerkesztő: dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő: Czimmermann Csilla Diák szerkesztők: Brand Petra (12. A), Marján Babett (12. A), Vörös Anna (11. A), Kiss Franciska (11.C), Ján Szilárd (9.A), Csontos Gábor (10.A) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása.

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02

Kávéházi gondolatok dr. Kovács Gusztáv

CSAK ÚGY

1

Gondolatok

Színes Fehér/Fekete • 20. évfolyam 73. szám

Kávéházi

Kis lépés az emberiségnek, de hatalmas ugrás egy diáknak. Átlépni a „Lajos” küszöbét nem kisebb tett, mint a pioníroknak meghódítani az ismeretlen vadnyugatot, vagy Roald Amudsennek elindulni az Északi-sark irányába. Talán még nagyobb is. A portán túl ugyan nem várnak vad indián törzsek mérgezett nyíllal, hogy megvédjék a vadászterületüket, és nem kell félni attól sem, hogy beszakad a lábunk alatt a jég. A tizenévesek előtt álló kihívás mégis súlyosabb, mint amire e történelmi tettek végrehajtói vállalkoztak. Ők tudták a célt: területet kell szerezni, ahol letelepedhetnek és gazdálkodhatnak, illetve eljutni a világ legészakibb pontjára. A „lajosista kaland” előtt állók számára azonban korántsem ilyen nyilvánvaló a feladat mibenléte. A kiváló szociológus, Peter Berger írja, hogy a modern ember szükségszerűen eretnek. A szó eredete a görög haireomai igére megy vissza, ami annyit tesz, mint választani, kiválasztani. A gimnáziumban eltöltött négy-hat év választások sorozata, amelynek talán nem is a legfontosabb – bár vitathatatlanul jelentős – kérdése a fakultáció-választás, az előrehozott érettségi, vagy a felsőoktatási jelentkezési lapon megjelölt intézmények sorrendje. Ez utóbbiak már mind csak következményei annak az alapvetőbb kérdésnek, hogy kivé váltam a gimnáziumi éveim során. Az tud jól választani, - abból lesz jó eretnek – aki felteszi magában a kérdést: „Ki vagyok én és mit akarok igazából?” Nincs kész receptem arra, hogy miképpen lelhetsz rá a válaszra, néhány ötlettel azonban szolgálhatok. A gimnáziumi évek a legtöbb diák számára a kívülről rájuk erőszakolt kötelességek vak teljesítésének Scyllája és az ellenük való lázadás (vagy kibúvás) Charybdise között zajlanak. Ha meg akarod tudni, hogy mit is akarsz igazából, próbálj néhány pillanatra úgy tekinteni feladataidra, mint egy darab papírra, amelyet utadba sodort a szél, és amelynek sorait CSAK ÚGY, kíváncsiságból elolvasod, vagy mint egy dalra, amelyet CSAK ÚGY, minden különösebb ok nélkül fütyörészel. Vedd kezedbe az irodalomkönyvet és lapozgasd, CSAK ÚGY, mert gyönyörködtetnek a versek. Pörgesd végig a kémia könyv lapjait, CSAK ÚGY könnyedén. Keress egy nehéz matematika példát és küzdd végig magad rajta, csak azért mert lázba hoz a megoldás keresése. Énekelj, cserkészkedj, népitáncolj, pusztán mert örömödet leled benne. Válassz olyan közösséget és főként olyan barátokat, akikkel érdek nélkül, CSAK ÚGY szívesen együtt vagy, és dönts olyan hivatás mellett, amelyet mindentől függetlenül, CSAK ÚGY is szívesen végeznél. Az igazán fontos dolgokat az ember nem valami másért, hanem CSAK ÚGY. Ekkor vagyunk igazán önmagunk. Ahogy Isten teszi a dolgokat: szeret, teremt, megvált és üdvözít; nem másért, hanem CSAK ÚGY.

Három atya – három egyéniség Marján Babett 12.A, Csontos Gábor 10.A Mikor Karesz atya kijött a templomból, mintha mise történt volna, Róbert atyát majdnem letartóztatták szertartásért. Norbi atyáról csak annyit, hogy kiskorában komp akart lenni, de nem komplett. Mielőtt azt hinnétek, hogy megőrültem, olvassatok tovább figyelmesen!

RiPortré

Interjú Máger Róbert atyával Mi a kedvenc könyve? Ha magyar irdalom, akkor Aranyember. Ha nem, akkor Quo vadis. Mindkettő magával ragadott, részben a tartalmuk miatt, s mikor olvastam, akkor úgy éreztem, hogy nekem üzen. Mi a kedvenc filmje? Tudna ajánlani egyet? Van több is. Például a Nyomorultak. Jó a könyv, de a filmváltozata jobban tetszett. A Zeffirelli-féle Názáreti Jézussal tudtam a legjobban azonosulni a Jézusról szóló filmek között. Ezt már egészen kis gyermekkoromban láttam, s utána minden Jézus-filmet ehhez viszonyítottam. Széles korosztály számára élvezhető film született és egy olyan Jézus-kép, mellyel lehet azonosulni. Milyen zenéket hallgat? Nagy szerelmese vagyok a gregoriánnak, s támogatója szeretnék lenni, hogy szélesebb körben fedezzük fel ezt a kincset. Van nagyon ősi magyar nyelvű gregorián is. Ez a vesszőparipám, ugyanis én kántorképzőt is végeztem. Nagy orgonista nem lett belőlem, de a szemináriumban próbáltam terelgetni a kispaptársaimat a zene útjára. A római liturgiának alapeleme az ének, s a zene. Szeretem Bachot, Mozartot, és szívesen hallgatom a jazzt is, ha éppen olyanom van. Milyen autója van? Szeretek vezetni, hat éve van jogosítványom. Jelenleg egy tizenhét éves Suzuki Swiftem van, de nem várom meg, hogy nagykorú legyen. Nem tudom, mikor jelenik meg az újság, hogy addigra ez még helytálló lesz-e, mert október folyamán talán kapok egy Volkswagen Polót. Általában hol találhatjuk meg? A székesegyházi plébánián, illetve az iskolában hétfőn a 7. óra után. Mit gondol a mai fiatalokról? Elsősorban azt, hogy sokkal több mindennel kell szembesülniük korábban, mint akár az én generációmnak, pedig nincs nagy korkülönbség. Azt látom, hogy egyre nagyobb a szakadék a generációk között. Míg korábban 20-25, most 2-3 év leszakadással már teljesen más az érdeklődése és a gondolkodásmódja a fiatalságnak. Messze nem értenek annyira

2

20. évfolyam 73. szám • Színes Fehér/Fekete

Interjú Nagy Norbert atyával Volt néhány dolog, amire kíváncsiak voltak a diákok. A fiúkat nagyon érdekelte, milyen kocsid van? Nem csak autóm, de motorom is van. A kocsim egy Ford Fusion, 1.4-es, benzines, a motorom pedig Suzuki DL650. Mit sportolsz? Gyerekkoromban versenyszerűen úsztam, mell- és hátúszó voltam, ezen felül küzdősportokban jeleskedtem, birkóztam és karatéztam, judót és Kungfu-t is tanultam, valamint egy fülöp-szigeteki harcművészetet, az eskrimát. Szóval nem érdemes beléd kötni… Különben sem érdemes… A családomban nagyon fontos volt a sport, mivel az édesapám bátyja olimpikon volt birkózásban. De a zene is fontos szerepet kapott, mivel a nagybácsi nem csak sportolt, hanem hegedűművész is volt. Ezen sokan megdöbbennek, hogy ez a kettő hogy párosul, hisz míg az egyik nagyon kifinomult, addig a birkózás… hát, nem annyira. Jelenleg úszni szoktam és néha súlyzózom. Tudsz ajánlani valamilyen filmet? Nagy mozirajongó vagyok. A filmek mindig kikapcsolnak, hármat-négyet is képes vagyok egymás után megnézni. Szeretem az akciófilmeket, a dühömet valahol ott vezetem le… amikor a főhős kinyírja az ellenséget, és meghozza a népnek a szabadságot. Szeretem a kultuszfilmeket, és ezeket mindenképpen ajánlom is a fiataloknak, mert ezek azok, amik közelebb hoznak minket. Jó ezeket úgy megnézni, hogy utána beszélgetünk róluk. Például a Mátrix trilógiát, amely egy nagyon modern környezetben játszódik, és Istenről, a


3

RiPortré

szót a mai hetedikesek a tizenkettedikesekkel, mint tíz évvel ezelőtt. Nagyon gyorsan változik a világ, és ehhez a fiataloknak alkalmazkodni kell, s ők jól alkalmazkodnak, de ez nagy veszélyeket is hordoz a tekintetben, hogy vajon a személyiségfejlődés megfelelő módon megy e végbe. Emellett azt gondolom, hogy a mai diákok nagyon le vannak terhelve. Mi akart lenni kiskorában? Nagyon kiskoromban buszsofőr, mert sokat jártunk nagymamámhoz Vokányba busszal. De vezetni viszonylag későn tanultam meg, csak 5. éves kispapként. Volt egy buszsofőr, aki megígérte, hogy egyszer majd vezethetek buszt egy elhagyott úton, de sajnos erre nem került sor. Folytatva a sort, történelemtanár is akartam lenni. A papi hivatás gondolata már kiskorom óta bennem volt, de csak tizenkettedikes koromra tudtam kimondani, hogy megérlelődött bennem, s pap akarok lenni. Mit tanácsol a szülőknek, tanároknak? Amíg a szülők s az iskola más értékrend alapján próbálják nevelni a gyerekeket, addig nincs remény arra, hogy ez sikerüljön. Összhangra bíztatnám a szülőket, hogy az iskola szellemiségével együtt tevékenykedjenek, s engedjék kibontakozni a gyermeket. Próbáljanak meg szilárd értékrendet felmutatni, mert erre szükség van, hogy a lázadó korszak után legyen mihez visszatérniük. Próbálják megtalálni a kellő szigor s engedékenység összhangját. S fontos, hogy ne terheljék túl őket. A Lajosban tanító tanárok többségéhez képest pedagógiai tapasztalatom jóval kevesebb van, de azt tartom fontosnak, hogy a tanár elsősorban a példájával neveljen. Nehéz a tanároknak nyitottnak lenni, hogy kellő módon belelásson a diák, hogy ő egy követendő példa lehet. De a tanár sem tárulkozhat fel a diákok előtt teljesen. Ő is esendő. Az is egy jó példa, ha a tanár tud bocsánatot kérni, vagy, hogy látják: a tanárt abban is lehet követni, hogy nem mindent tud, de amit nem tud, annak utána néz. A tanár ne próbáljon tökéletes emberként feltűnni, hisz a diák a legkisebb rezdülésből észreveszi, hogy ez nem így van. Fontos a hitelesség, s az, hogy ne csak pusztán lexikális tudást adjunk át.

RiPortré

vallásról, a kapcsolatokról számítógépes technikai világban, virtuális valóság eszközeivel kifejezve beszél. De kedvelem az Avatart és Csillagok Háborúját. Ezeket időről időre újra előveszem, és megnézem. Milyen zenéket szoktál hallgatni? Szoktál zenélni? Az egyik haverommal régen DJ-skedtünk. Volt egy ifjúsági klubhelység, ahol hétvégenként mi adtuk a zenét. Szeretem például a Rádió1-et, a rapet, a technót, a Prodigy-t meg a Scootert. Van olyan időszak, amikor sok Kárpátiát hallgatok. Geszti Péter zenéjét meg a szövegét nagyon szeretem. Sokat hallgatsz zenét? Utazás vagy vezetés közben állandóan. Néha rám jön egy olyan időszak, amikor rányomom a kakaót, és ilyenkor főleg a technót hallgatok. De nem ragadok le egy műfajnál, szeretem a Gymest, a Republicot… Koncertekre jártál, volt ilyen időszakod? Nem jártam, mert nem volt elérhető a számomra. Szerbiában a délszláv háború időszakában nőttem föl. Egy újgazdag családba születtem, de a háború egy olyan szintű pusztítást hozott, hogy a társadalom egy része teljesen lenullázódott – és volt egy felsőbb réteg, amelyik szórta a pénzt. Annyi idős voltam, mint te… Mi szerettél volna lenni kiskorodban? Komp akartam lenni… de az atya nem komplett. Viccet félretéve… kiskoromban építészmérnök szerettem volna lenni. A nagyszüleim mindig azt mondták, hogy az valami. Szerettem játékból építkezni, felépíteni egy várat… építési vállalkozó is akartam lenni, fuvarvállalkozó. Vagy vendéglátós – az terveztük az egyik öcsémmel, hogy majd éttermet nyitunk. Ez azóta is érdekel. Nem bánnám, ha lenne egyházi kávézó, étterem, söröző borozó… Ez nagyon közösségteremtő, mert az ilyen helyeken mindig zajlik az élet. Középiskola elején a műszaki dolgok foglalkoztattak, ezért elektrotechnikusnak tanultam, ez az alapvégzettségem. Rádió, tv, számítógép szerelő szerettem volna lenni, illetve ilyesmit fejleszteni. Érettségihez közeledve elkezdett foglalkoztatni, hogy mi az élet értelme. És felfedeztem, hogy azzal, ami engem érdekel, lehet hivatásszerűen foglalkozni – és innentől kezdve filozófus akartam lenni. Bár általános iskolában matektanár is akartam lenni, mert a matek mindig jól ment. Így a felsőfokú tanulmányaimat teológia, filozófia és matematika szakon kezdtem. És hogyan lettél végül pap? Teológiát azért kezdtem tanulni, mert ez volt az alapszak, amivel Magyarországon tudtam maradni. Vallástalanul, hitetlenül kezdtem itt tanulni. Az egyik ismerős pap ajánlotta a pécsi Collegium Seraphicumot, ahol határon túli magyarokat támogattak. Az egyik első lakója voltam a kollégiumnak. Az akkori vezetőség kérdezte tőlem, hogy minek mennék a Délvidékre katonának, mikor ők itt biztosítanak nekem lakást, ösztöndíjat és iskolát?

4


Hol vagy megtalálható, milyen fórumokon? Facebookon: http://www.facebook.com/norbert.nagy1975 Mail: [email protected] Tel: +36 (30) 500-65-37 Lakcím: 7625 Pécs, Tettye 14. Ifjúsági Iroda: Janus Pannonius 11. Mit tanácsolsz a szülőknek és tanároknak? Szülőknek, tanároknak azt tanácsolom, hogy szeressék az ifjúságot, s adjanak egy stabilitást, hogy számítsanak rájuk, legyenek kiszámíthatóak, továbbá hogy képezzék magukat önismeret terén. Azt gondolom, hogy az ifjúság számára a felnőttek részéről a biztonság olyan, mint a tengeren a repülők számára a repülőgép-anyahajó. Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akikkel foglalkozol, akiket látsz? Azt üzenem azoknak, akikhez a küldetésem szól mint ifjúsági referens, hogy éljetek a lehetőségekkel, programokkal, önképzésekkel, mindazokkal a dolgokkal, ami nem kötelező, de felkínálódik. Az online világból, amikor csak tudtok, az offline világba is érkezzetek, ragadjatok meg minden közösségi alkalmat, amely túlmutat a bulin! Merjetek álmodni, s merjetek energiát belefektetni! - "Akkor születtek nagy dolgok, amikor bátrak voltak, akik mertek!" Ifjúságnak szervezett programok, amire szeretettel várunk Benneteket: 1. Szerdánként 19:30-21:00 a Csontváry Nagyterémben (Janus Pannonius 11) Minden alkalommal más ld: http://www.facebook.com/pecsikatifi – lájkold az oldalt!!! s kövesd a programjainkat! 2. Minden első csütörtökön Taizé-i imaóra a Tettye u. 14-ben (PPHF fiú kollégium) 19:30-22:00


5

RiPortré

Így kerültem a teológiára, úgyhogy csak néztem, mint hal a szatyorban, hogy mit keresek én itt. Közben végeztem a másik két egyetemet, és szégyelltem az ismerőseim előtt, hogy teológiára járok… De láttam, hogy az egyik-másik tanárom a teológián milyen rendes, intelligens, normális… és elkezdtem azon gondolkozni, hogy én valamit a vallásban nem értek. Hogyha értelmes ember elmegy papnak… akkor én valamit nagyon nem értek. És ez engem arra késztetett, hogy utánanézzek, és beleássam magamat, és megértsem, hogy ez miről szól. Annyira belemerültem, hogy végül azt mondtam, hogy a teológiát mindenképpen megcsinálom. Mellette párhuzamosan a filozófiát is csináltam, mivel az élet értelme nagyon foglalkoztatott. József Attilával feküdtem és keltem, és féltem attól, hogy engem is elvisz a vonat… nagyon szenvedtem, és nagyon kerestem Istent, hogy ő kicsoda, hogyha van egyáltalán… és ha van, akkor szóljon, mert én nem sokáig bírom. És szólt. Mindent elsöprő Istenélményem volt, ami arra késztetett, hogy három és fél éves kapcsolatot hagyjak abba, és így mentem el papnak. Az Istenélményemet ahhoz hasonlítanám, ahogyan Mózes megtapasztalta az Urat az égő csipkebokornál… igaz, én nem láttam el nem égő bokrot, de egyértelmű volt, hogy Ő ott van. Ez tizenöt éve volt, és ezt azóta is így tartom, és újra és újra ezt tapasztalom. Az első reakcióm az volt erre az élményre, hogy ezt az ajándékot csak Istennek szentelve tudom kibontakoztatni. Szívbéli meggyőződésből mentem el papnak Isten nyomát, Isten országát keresve. Aztán gondolkoztam a szerzetességen, jelentkeztem jezsuitának, és voltam is novícius fél évig, de ott nem találtam a lelki békémet. A pécsi egyházmegye akkori püspöke megígértette velem, hogyha mégsem a szerzetesség az utam, akkor visszatérek Pécsre, úgyhogy így is tettem. Hazatértem, felszenteltek - és pap lettem.

RiPortré

Interjú Gál Károly atyával Mi a kedvenc filmed? Rengeteg filmet szeretek, például nagyon szeretem a Hőst, a Repülő tőrök klánját, sorozatokból a Csillagkaput, a Zick és Luthert, az Aaron Stone-t… Nagyon szeretem a jó filmeket, például a Sztrugackij-fivérek regényéből készült remekművet, a Lakott szigetet, és a nagy klasszikusokat. Milyen könyveket szeretsz? Mindenevő vagyok, egészen kiskorom óta olvasok, és az összes klasszikust bírom. Vannak különböző korszakaim, görög drámás, Shakespeare-olvasós… otthon rengeteg könyvünk van, a szüleim, nagyszüleim is nagyon szerettek olvasni. Általános iskolában is olvasós hangulat volt. Gimnáziumban irodalom és színház szakon ezernyi dolgot elolvastattak velünk, ami nagyon jó volt. Csehov mindig vezeti a prímet… Szeretek verseket olvasni. És nagyon szeretem a science fictiont. Abból szinte mindent olvastam. Amúgy az olvasás gyerekkoromban kiváló szórakozási és tanulási lehetőség volt, s azóta is így vagyok ezzel. Meggyőződésem, hogy az ember tudásának nagy részét az olvasás adja. Van olyan könyv, amiről azt mondod, hogy ezt minden fiatalnak el kell olvasnia? Sok ilyen könyv van. Amit el szoktam olvastatni a gyerekekkel, az a Város és a csillagok Arthur C. Clarke-tól, és amit újabban nagyon szeretek feladni, az a Katajev: Távolban egy fehér vitorla, mert az nagyon szép. Szeretem a Visszavárunk Nathanelt, amely egy örmény gyerekregény. Ezeket mind a mai napig gyakran elolvasom. Milyen zenéket hallgatsz? Koreai popzenét. De rendkívül szeretem a klasszikus zenét. Élek-halok a jazz zenéért, élő koncertekre is el szoktam menni. De mindent meghallgatok, például szeretem a különböző népzenéket. Vannak különböző korszakaim – anyukám hogy megszenvedhette a Carmina Burana korszakomat! De ami most nagyon megfogott, az a pop. Nem tudom, miért. Milyen koncertekre szoktál járni? Alternatív punk zenére… volt egy kis együttesem is régen, szerveztem amatőr rock fesztivált. De minden jó koncertre elmegyek. Szeretem a szimfonikus zenéket is, voltak fúvós hangszereken játszó tanítványaim, az ő koncertjeiket nagyon szeretem. Hip hop koncertekre is elmegyek, az utóbbi időkben ez nehezebben megy… De mivel a volt osztálytársaim színészek, énekesek Budapesten, így mégiscsak könnyebb ilyen helyekre eljutnom. Milyen kocsid van? Piros. Fogalmam sincs. Egyházmegyei autó, és az a lényeg, hogy gurul. Volt régen egy Skodám, azt nagyon bírtam, mert elment az erdőben is… de totál amatőr vagyok ezen a téren, nem értek az autókhoz. Az űrhajókhoz, azokhoz értek. Milyen űrhajód van? Sajnos nincs űrhajóm, de meg tudom mondani, milyet szeretnék: egy Asgard-anyahajót. Nagyon vonz a repülés- és űrhajózás technika, abban nagyon képben vagyok. Viszonylag sokat repültem, nagyon szeretek repülőn utazni… meg a vonattal is. De az autók sose hatottak meg. Hol találhatunk meg sulin kívül? Kint az utcán és a Virág cukrászda teraszán. Bárkivel hajlandó vagyok együtt kávézni. A Tettyén is sokat vagyok. Hogyan lettél pap? Felismertem Isten elhívását, amelyre nem lehetett nemet mondani - annyira ezt szerettem volna csinálni, noha nem tudtam pontosan, mit jelent az, ha lelkipásztor az ember… De

6



7

RiPortré

sok pozitív emberrel találkoztam, akiktől azt láttam, hogy jó az emberekkel foglalkozni, és ez is megerősített a döntésemben. Mit gondolsz a mai lajosistákról? Éppen ugyanolyanok, mint a többi gyerek a világban. Minden fiatal a saját korának a gyermeke, ugyanazokkal a becsapottságokkal, a korra jellemző butaságokkal, és minden kornak meg van a maga szerencsétlensége. De minden emberben rendkívül sok szépség és érték rejtőzik, és mindnyájan nagyon különbözőek vagyunk. Talán itt jobb az esély arra, hogy szép emberekké bontakozzatok ki. Az, hogy itt vagytok, egy plusz lehetőség arra, hogy esélyt adjatok a bennetek levő képességeknek. De ez a város nem túl nagy, nem szoktam külön gondolkozni a fiatalokról, mert nagyon szövődnek köztetek a kapcsolatok. Mit üzennél a tanárainknak, szüleinknek? Hogy kemény kézzel kell fogni a fiúkat és a lányokat. Az igazi üzenetem az, hogy Isten erejét kell kérnünk abban, hogy a világ változandósága közepette úgy tudjuk megőrizni az értékeket, hogy az mindenki számára megmaradjon igaznak. Nagy türelem kell ahhoz, hogy elhiggyük azt, hogy az a tapasztalat, amelyet hordozunk magunkban, az érték, és ezt az értéket úgy adjuk át a gyermeknek, hogy ne ellenségként tekintsenek ránk, hanem nyitottá váljanak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sokat imádkozzunk a gyermekekért, a nyitottságukért… mert abban a világban, ami olyan, mint a köd, minden bizonytalan és változik, ott erre van szükség.

Beszélgetés Kunsági-Máté Sándorné tanárnővel és Sáska Gyula tanár úrral

RiPortré

Rácz Adél, Csontos Gábor (10.A)) R.A.:Hogy került kapcsolatba iskolánkkal? K.M.S.:A Nagy Lajos Gimnáziumhoz fűződő kapcsolatom régi és többrétű. Egyrészről szülőként évek óta sok szál fűz az iskolához. Évi lányom itt végezte gimnáziumi tanulmányait, most negyedéves vegyészmérnök hallgató a BME-n, mindig sok szeretettel emlékezik vissza az itt eltöltött évekre, osztályfőnökére, egy életre meghatározó szellemi és emberi értékeket közvetítő tanáraira. Sándor fiam jelenleg végzős diákként jár a Nagy Lajos Gimnáziumba. Másrészről férjem a Pécsi Tudományegyetem Általános és Fizikai - Kémiai Tanszékének vezetőjeként - mint a Kutató Diákok Országos Szövetségének mentora – a Nagy Lajos Gimnázium több diákját is bevonta kutatásaiba. Ezen időszakokról mindig nagy lelkesedéssel beszélt, tőle mindig azt hallottam, hogy a CRNL-ből érkező diákjai kitűnő előképzettséggel rendelkeznek. Mentori tevékenységéért Szent Bernát Érem kitüntetésben részesült. Harmadrészt pedig a kémia szakos kollégák egy részét is ismerem a kémia tanári, és egyéb konferenciákon való találkozások kapcsán. S.GY.:Pécsett születtem, és itt éltem egész életemben. A Nagy Lajos Gimnázium híre és több évszázados múltja része a város történelmének. Az intézmény eredményei és az itt végzett híres személyiségek névsora mindenkiben mély benyomást kelt. Így volt ez velem is. Bátyám is itt érettségizett , ezen kívül sok régi tanítványom tanult itt. Cs.G.:Milyen célokkal, reményekkel érkezett hozzánk? K.M.S.:Leginkább azzal a reménnyel, hogy sok érdeklődő, kedves arccal fogok találkozni, amiben nem is csalódtam. Az eredményes oktatás feltételezi a tanár, a diák és a szülők közötti együttműködést. Ez mindegyik féltől jól körülhatárolható magatartást kíván. Úgy érzem, ez az a legfontosabb dolog, amit leginkább reméltem, és amit meg is találtam ebben a gimnáziumban. S.GY.:Hét általános iskolai tanév után a szakmai kihívás és megújulás vezérelt. Fontos szempont volt a változás során , hogy az igényes szakmai munka itt nyugodt , kiegyensúlyozott légkörrel párosul. Célom az , hogy legendás elődeimhez méltóan használható szaktudást adjak át tanítványaimnak akkor is , ha többet nem foglalkoznak fizika tanulással. R.A.:Meséljen életútjáról! Hol tanult,tanított? K.M.S.:Pécsett végeztem biológia – kémia szakos általános iskolai tanárként 1992.-ben. 1997-ben szintén Pécsett szereztem középiskolai tanári diplomát biológiából, majd 2003-

8


ban a Veszprémi Egyetemen kaptam kémia középiskolai tanári diplomát. A Szent Mór Iskolaközpontban tanítok 15 éve biológiát és kémiát. S.GY.:Iskoláimat Pécsett végeztem. A PTE Babits Mihály Gimnáziumban érettségiztem, utána pedig a PTE-n szereztem fizika – informatika szakos tanári diplomát. Egyetemi éveim alatt megszakításokkal Bólyban tanítottam . Az előző hét évben a Belvárosi Általános Iskolában fizika tanár voltam. Szabadidőmben rendszeresen zenélek és sportolok. Cs.G.:Játszik valamilyen hangszeren? K.M.S.:Nem, de nagyon szeretem hallgatni a zenekari előadásokat, passzív zeneértőként büszkén hallgatom gyermekeimet zongorázni, ill. klarinétozni például a CRNL rendezvényein, ill. férjemet hegedűn játszani. S.GY.:10 éves korom óta klarinétozok, ezen a hangszeren játszom több együttesben is.12 évesen kerültem a Mecseki Szénbányák Zenekarába , mely utódának még ma is tagja vagyok. Alapító tagja vagyok a régi német nemzeti fúvószenét játszó Schnaps Kapelle együttesnek. A klarinét mellett még több hangszeren játszom alapszinten . A bányász zenekart és a Schnaps Kapellét több alkalommal is vezettem , mint karmester.

Cs.G.:Hogy sikerült eddig a beilleszkedés a tanári karba? K.M.S.:Mivel több jelenlegi munkatársam a gyermekeimet az elmúlt évek során tanította, ezért sok ismerőssel találkoztam. Áldozatos, nagyszerű, és szeretetteljes munkájukat ezúton is szeretném megköszönni. Mindezek miatt úgy érzem, hogy a beilleszkedés eddig könnyű volt és a későbbiekre nézve is optimista lehetek. S.GY.: Az igazi beilleszkedéshez és megismerkedéshez még nagyon kevés idő telt el . Sok órát tartok , a szünetek többségét nem a tanáriban töltöm. Bízom benne, hogy a tanítás nélküli időben , egészséges , jó kapcsolatot tudok kialakítani minden munkatársammal. R.A.:Ha választhatna, újra tanár szeretne lenni?? K.M.S.:Ha a kiindulási életszituáció is ugyanaz lenne, akkor valószínű, egyébként nem tudom. Az eredményes oktatáshoz szerintem nem elsősorban pénz, hanem a tanár – diák viszony megfelelő szabályozása és a három érintett fél – tanár, diák és szülő - korábban már említett szoros együttműködése szükséges. Ezek hiánya néha sok tanárt, köztük engem is elszomorít. S.GY.:Szeretem a munkámat és jó hivatást választottam , azonban ha most állnék a pályaválasztás előtt , sokkal körültekintőbb lennék. A lehetőségek most sokkal nagyobbak , mint annak idején. Azóta a határok gyakorlatilag megszűntek , a távolságok lerövidültek . A mai eszemmel sokkal többet szeretnék megtudni a világból és olyan pályát választanék, ami sokkal több megbecsülést biztosit. Cs.G.:Miért választja egy mai diák a kémiát, fizikát? Milyen érvek szólnak mellette?


9

RiPortré

R.A.:Miért választotta a tanári hivatást? K.M.S.:Néhány felejthetetlen tanárom példája adta a biztatást, azok, akik megértették velünk, hogy értéket előállítani csak nehéz és fáradtságos munka árán lehet és ennek alapja a tanulás. S.GY.:Hetedikes voltam az általános iskolában , amikor pár hatodikos megkért , hogy segítsek nekik fizikából. Azóta megszakítás nélkül , rendszeresen foglalkozom tanítással , korrepetálással. Tanuló éveim alatt számos olyan pedagógus tanított , akik személyisége , szaktudása , életfelfogása a mai napig példaértékű számomra. Ha már anyagai megbecsülésről manapság nem beszélhetünk , a gyerekek szeretete és tisztelete az, ami a tanítás szépségét és örömét kiegészíti.

RiPortré

K.M.S.:Elsősorban azért, mert nehéz, de érdekes és szép. Nehéz, azonban éppen ebből adódóan a kémiai – de általában a természettudományos és matematikai - ismeretek mélyebb elsajátítása során felerősödnek olyan értékes jellemvonások, mint a problémákkal való küzdelem vállalásához szükséges egészséges önbizalom. Kifejlődik egy különleges érzék a lényeg megragadására és a távoli összefüggések felismerésére. E jellemvonásoknak az élet minden területén hasznát vesszük. Ha a gyakorlati oldalát nézzük, akkor azért, mert a természettudományos pályák nagy részéhez elengedhetetlenül szükséges. Természettudományos pályát viszont azért is érdemes választani, mert kevesen rendelkeznek ilyen irányú tudással és ez növeli a munkaerőpiaci értékét. Végül azért is, mert évtizedek múlva is biztos kapaszkodót jelent, amikor el kell igazodni a sokféle információ útvesztőjében. S.GY.:Olyan világot élünk , amikor a megbecsültség annak jár, aki rövidebb idő alatt tud jó és eredményes döntéseket hozni az élet bármely területén. Ehhez mindenkiben olyan szemléletet kell kialakítani , amelyre a fizika tökéletesen alkalmas. A fizika is – mint maga az élet – egy kirakós játék , vagy logikai rejtvény , melyben a megfelelő , de megengedett lépések sorozata végén helyes döntést tudunk hozni , jó végeredményt kapunk. A következő időszakban előnnyel indulnak azok , akik a hagyományos ’ divatképzések ’ helyett a műszaki , vagy természettudományos irányba indulnak.

10


Beszélgetés Csikyné Radnai Éva tanárnővel és Papp Tamás tanár úrral Cs. G. Volt e korábbi kötődése az iskolához? Cs.R.É.: Csak ismerősökön, barátokon keresztül, személyes kötődésem eddig nem volt az iskolához. P.T. Korábbi kötődésem az iskolához egyáltalán nem volt. Talán ha kétszer jártam itt előtte, egyszer még matematika versenyre jöttem és egyszer pedig kosármérkőzésre.

Cs.G. Mennyiben mások itt a diákok, mint ott voltak? Cs.R.É.: A korábbi munkahelyem (a Szent Mór) egy kicsi, családias, meglehetősen „dédelgetős” iskola, ez a tanár diák kapcsolatokban is megjelenik. Itt bármennyire is szeretné egy pedagógus a személyes törődésnek azt a fokát megvalósítani, egyszerűen fizikai akadályokba ütközik. A diákság viszont, talán pont ezért, sokkal önállóbbnak, fegyelmezettebbnek és céltudatosabbnak tűnik, így egy hónap tapasztalatai alapján. P.T. Szinte mindenben. Ott is voltak jó tanulók, de itt mindenki komolyan veszi a tanulást, hiszen tovább akar tanulni. Ti mentalitásotokban és viselkedésetekben is mások vagytok. Jó látni, hogy figyeltek egymásra, foglalkoztok egymással és tisztelitek a tanáraitokat. Cs.G. Van speciális fegyelmezési módszere? Cs.R.É.: Sokan ki sem néznék belőlem, de meglehetősen hangosan és csúnyán tudok kiabálni, már már a fájdalomküszöb eléréséig tudom fokozni…:D P.T. Igen van, de mivel itt még nem kellett alkalmaznom, így ezt nem is árulom el, amíg


11

RiPortré

Cs. G. Milyen reményekkel, célokkal érkezett ide? Cs.R.É.: Hat évi tanítás, majd négy évi otthonlét után már nagyon vártam, hogy újra taníthassak. Azzal tisztában voltam, hogy a Nagy Lajos egy komoly múlttal rendelkező mind oktatás, mind nevelés tekintetében igen színvonalas iskola, ennek fényében nagy gombóccal a torkomban kezdtem a tanévet és bár már oldódom kicsit, a gombóc még megvan… P.T. Előzőleg a Koch Valéria gimnáziumban tanítottam, és a Nagy Lajos szakmailag azért jóval nagyobb kihívás. Ott ugye az idegen nyelveket részesítették előnyben és nem a reál tárgyakat. Ezáltal ott igen nehéz volt matekot tanítani. Itt más. Látszik, hogy mindenkinek fontos a matematika , mindenki tanulja és érti is. Az is nagyon tetszik, hogy a diákok figyelnek az órán, rend és csend van, szinte fegyelmeznem sem kell. Egy élmény itt tanítani, nagyon megkönnyíti a tanárok munkáját a diákok ezen hozzáállása.

nem szorulok rá, de van egy két elég hatásos.

RiPortré

Cs.G. Mennyiben más ennek az iskolának a légköre? Cs.R.É.: Mint már korábban említettem, ez egy sokkal nagyobb, tradicionálisabb intézmény, mint a korábbi iskolám volt, ezt egy klasszikus értelemben vett igazi patinás gimnáziumnak érzem, bár lehet, hogy még részben a megilletődöttségemből fakad. Annak nagyon örülök, hogy ismét egyházi iskolában taníthatok. Én világi iskolába jártam és nagyon szerettem, de már furcsának érezném, ha a tanév nem szentmisével kezdődne és hálaadással érne véget. P.T. A belvárosban lakom, közel van az iskola és nagyon jó helyen, a város közepén. Jó az ember közérzete, ha kimegy vagy bejön a kapun, és ez nagyon szuper. Egyedül az volt furcsa, hogy ott családiasabb volt a hangulat. Ott egy évfolyamon csak két osztály volt, itt eleve az épület is nagyobb, és egy évfolyamon öt osztály van. A tanári karban ott voltunk harmincan, itt pedig dupla annyian. Nehéz volt megtanulni a neveket és az arcokat hozzájuk párosítani, de elmondhatom, hogy négy hét után, az összes kollegámnak és diákomnak tudom a nevét. Ez azt jelenti, hogy kétszáz nevet tanultam meg ennyi idő alatt. Cs.G.Ki volt az első tanár kollegája akivel megismerkedett ,összebarátkozott,kiket ismert előzőleg? Cs.R.É.: Nyisztor tanár úr évfolyamtársam volt az egyetemen, Jánosi és Sáska tanár úr alattam lévő évfolyamokba jártak, Pánczél tanár úr előttem végzett néhány évvel,Mostbacher tanárnőt és Várszegi tanár urat is ismertem már előbb. Bodáné tanárnőt egy továbbképzésen ismertem meg, Petz tanárnő pedig tanított az egyetemen. Kunsági tanárnő és Havasi tanár úr kollégáim voltak a Szent Mórban. Remélem senkit sem hagytam ki. P.T. Páncél tanár urat ismertem már az egyetemről. Először Meszéna Tamás tanár urat ismertem meg. Őhozzá jöttem próbatanításra még tavasszal. Mindenkivel jóban vagyok,de akihez talán közelebb állok, az Garami Andás. Mellette ülök, és ezért vele vagyok állandó kapcsolatban. Minden új kollegának van egy angyala, ő segíti a beilleszkedést. Bármilyen kérdésem van, akkor őhozzá fordulok. Ő mutatja meg a termeket, ő ad tanácsokat és ő avat be mindenbe. Az én angyalom Czopf Krisztina tanárnő. Mindenki segítőkész a tanáriban, és minden nap kapok kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan érzem magam, hogy tetszik. Cs.G.Mi a hobbija? Cs.R.É.: Nagy mozirajongó vagyok. Számomra a film nagyon sokat elárul az adott kor gondolkodásmódjáról, életfelfogásáról és ez a népszerű, populáris filmekre is igaz. Nagyon érdekes összehasonlítani, hogy ugyanaz a probléma milyen módon jelenik meg mondjuk a 80-as évek, illetve napjaink filmjeiben. Kicsit ijesztő… Nagyon szeretek olvasni és begubózni, pokróc, kakaó és egy jó könyv. De legtöbbre a barátokkal, családdal töltött időt értékelem, szerencsés vagyok, mert van néhány olyan barátság az életemben, ami a nagy távolságok, időkorlátok ellenére is élő kapcsolat. Ezeket a legnagyobb kincseim közt tartom számon.

12


P.T .Szakmámból kifolyólag a sakk, logikai játékok, játékos fizikai kísérletek és a sport. A szívemhez legközelebb a labdarúgás áll. Idén megcsináltam a fociedzőit, és kaptam egy olyan lehetőséget, hogy az iskolában én csinálhatom a fociedzést és ennek nagyon örülök. CS.G.Mi a kedvenc könyve? Cs.R.É.: Nehéz egyet kiemelni a sok kedvenc közül, talán Sánta Ferenc Ötödik pecsét, és Ottlik Iskola a határon című könyvét említeném, de szeretem Tamásit, Böllt, Marquezt, Ulickajat, Asimovot… és még nagyon hosszan sorolhatnám. P.T.: Richard P. Feynman előadásairól, és életéről készült könyvek.

Cs.G.Van családja? Cs.R.É.: Egy óvodáskorú kisfiút (Jankó) nevelünk a férjemmel. A család, amelyből származom és a párom családja is Budapest környéki, így a nagy családi találkozások sajnos ritkák. P.T.Igen. Van egy párom, és tervezzük az esküvőt. Az egyetemen ismerkedtünk meg. Közgazdászként végzett, s most a Radnótiban tanít szakmai tárgyakat. Cs.G.Iskolaújságunk aktuális témája az ifjúság. Kérem, mesélje el a legjobb gyerekkori élményét, és meséljen az ifjúkoráról. Cs.R.É.: Egy Budapest közeli faluból, Pilisszentivánról származom,ez egy nagyon szerencsés helyzetben lévő település, ötvözi egy falu erényeit (szép természeti környezet, egymásra figyelő emberek…), de a főváros közelsége miatt nincsenek munkahelyi problémák, sok a kulturális lehetőség. Nagyon szép gyerekkorom és kamaszéveim töltöttem itt. Ekkoriban a cserkészet volt a legmeghatározóbb közösség az életemben. Óbudára jártam gimnáziumba, remek fizikatanárnőm volt, neki köszönhetem a fizika iránti elköteleződésemet. Pécsett jártam egyetemre, a mai napig évente többször tartunk évfolyamtalálkozókat, mai napig legmeghatározóbb kapcsolataim itt születtek. P.T. Gyerekkoromban Vasason laktam. Előnyös volt, hogy Pécshez tartozik, és mégis falusias hangulata van, természet közeli, csendes és friss a levegő. Nagyon jól éreztem ott magam. Annak idején még minden időnket vagy a tanulással töltöttük vagy sportpályán. Fociztunk, kerékpároztunk, télen pedig szánkóztunk. (Akkoriban még volt hó). Gimnáziumba a Széchenyibe a fizikatagozatra jártam, azután itt Pécsett végeztem a TTk matematika-fizika szakon. Most lehet, hogy megosztom a diákságot, de Bayer München szurkoló vagyok, és a legnagyobb élményem az volt, mikor 2001-ben megnyerték a bajnokok ligáját. Cs.G.:Mi tetszik Önnek az iskolában? Cs.R.É.: Nagyon szép, patinás épület, bár ott nincs órám, de különösen teszik a kémia előadó, pazar a kilátás, és nagyon jók a fények. Az épületben már talán nem tévedek el, és szerencsére a tanterembeosztás módosításának köszönhetően a K2-ben már nincs órám… P.T. Legelőször a sportolási lehetőségeket említeném. Nagyon sok sportág közül lehet választani a tömegsport terén, de kiemelném az úszást, ez a diákoknak egy nagyon jó lehető-


13

RiPortré

Cs.G.Mi a kedvenc filmje? Cs.R.É.:Itt is nagyon hosszú a sor, néhány műfajt leszámítva „mindenevő” vagyok. Egy olyan filmet azért megemlítenék, ami gimis koromban nagy hatással volt rám, ez az Apám nevében. P.T.A Vissza a jövőbe, mert akkor készült, amikor születtem,- na jó nem ezért- .Hanem mert ez megfogott, a folytatásos filmek közül ez az egyetlen kivétel, ahol is mind a három rész nagyon jó .

ség, s szuper, hogy más iskolákkal szemben milyen komoly munka folyik a testnevelőknél. Cs.G.:Van példaképe? Cs.R.É.: Nagyon sok embert tisztelek és tekintek példaképnek egy-egy dologban. Különösen szeretek vidám, optimista, jó humorú emberek közelében lenni, rengeteg energia árad belőlük. Pedagógusként nagy példakép számomra Jelenits István. Az ő rendkívül mély, bölcs, elfogadó, nem ítélkező, mégis nagyon határozott értékek mellett kiálló szeretete lenyűgöz. P.T. Igen van. Richard P. Feynman Nobel díjas fizikus. Ő úgy mesélte el a fizikát szükséges matematikai háttér nélkül, hogy a laikus ember is megértse. Nagy egyéniség volt. Tudós, tanár,és igen humorosan adta elő a fizikát. Élmény olvasni, mintha egyszerre fizika és vicckönyvet olvasna az ember. Szeretném követni a példáját, hogy hasonló kaliberű legyek. A humor része már megvan, szakmailag azért fejlődnöm kell még.

RiPortré

CSALÁDUNK HÍREI 2012. szeptember 1 -én megszületett Szalahov Mária tanárnő első gyermeke, Dlusztus Péter.

Csák Lili tanárnő családjának legfiatalabb tagja, Zsombor 2012. október 2-án érkezett.

Október 23-án hajnalban megszületett Nyisztor Zsolt tanár úrék negyedik gyermeke, Csanád.

Gratulálunk, és jó egészséget kívánunk a babáknak és egész családjuknak egyaránt!

14


Interjú Czeininger Tamás Tanár úrral Stengl Dóra 12.D, Ján Szilárd 9.A S.D.: -Tanár Úr! Meséljen nekünk egy kicsit a gyermekkoráról, fiatalságáról! Cz.T.:-1960.jún.29-én, szerdán születtem Pécsett. A családom is pécsi volt. Tulajdonképpen 1716 óta kimutatható, hogy itt élünk. Újmecsekalján laktunk (Uránváros), és a Bánki Donát utcai Általános Iskolában tanultam. J.Sz.:-Vallásosan nevelkedett? Cz.T.:-Ez egy nagyon jó kérdés, de a válasz rá: sajnos nem. Édesapám építészmérnök, de azon kívül 56-os hős. Mi mondjuk hősnek, bár ő sosem említette ennek magát. És talán emiatt is van az,hogy a családunk tagjai nem jártak hittanra,nem volt kereszt a falon. Nyilván a karácsonyt, meg a húsvétot ünnepeltük,de templomba sem jártunk.

S.D.: - Járt-e a Tanár Úr valamilyen diákkörbe, sportkörbe, cserkészetre, zenekarba stb.? Cz.T.: Nem, például akkoriban csak illegálisan működő cserkészet létezett,aminek nyilván nem voltam a tagja.Abban az időben kisdobos és úttörő szövetség volt, de erről nem mondok semmit, úgyis fogtok tanulni róla. Természetesen volt baráti kör, például egy olyan csapat, amit az Omega együttes iránti rajongás tartott össze,ennek voltam én is a tagja, de persze ez nem iskolai keretek között működött. S.D.,J.Sz.: Köszönjük szépen a beszélgetést! Cz.T.: Nagyon szívesen, és még a végére annyit mondanék,hogy a megtérésem csodájáról egyszer majd később részletesen(bár tudom, hogy időigényes) beszélni fogok. Ez egy nagyon fontos dolog, nem zárjuk le ennyivel.


15

RiPortré

J.Sz.: Akkor most hogyhogy hitoktató és mélyen vallásos? Cz.T.: Úgy, hogy 1980. december 21-én megtértem. Ez egy csodálatos dolog. Ez egy imakörben történt, sokan voltunk ott fiatalok, volt egy lelkész is. Sok minden történt előtte, hullámvölgyek, meg rengeteg jelet kaptam -ami persze nem tudtam, hogy micsoda. A "tinédzser korom" nem egészen úgy sikerült, ahogyan a szüleim szerették volna. Úgy is fogalmazhatunk,hogy iskolánk jelenlegi tanárai kitűnő tanulók voltak, rám sajnos ez nem mondható el. Éppen ezért egy kicsit másképp is látom a mai fiatalokat,persze nagyon ki tud borítani, ha a diák csúnyán viselkedik, de azért egy kicsit visszaemlékszem magamra. Szeretném az ilyen rossz dolgoktól visszatartani a diákokat. Utána jártam rendesen iskolába, teológiára. Éppen azért lettem hitoktató,hogy Jézusról beszéljek. Ebből is látszik, hogy embereket honnan-hova tud eljuttatni a hit és Jézus.

XXIII. évf. 17. (83.) szám, 2012. Veni Sancte

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

2012. VENI SANCTE

Emlékezés volt diákunkra, Garay János költőre 2012. október 10.-én, szerdán a főlépcsőházban 1941-ben elhelyezett emléktáblánál megemlékeztünk iskolánk volt diákjáról, Garay Jánosról. Garay János, aki kétszáz éve született Szekszárdon, a reformkor közismert személyisége volt, költő, író, szerkesztő. A műsorban Domonkos Kincső 9.A, Gerber Dominika 10.A, Kovács Péter 12.D tanulók szerepeltek. Ünnepi beszédet mondott Flach Richárd 12.E. A Szózat éneklése közben az osztályokat képviselő diákok és a tantestület képviselői jelenlétében koszorút helyeztünk el Garay-emléktáblájánál. Szekszárdon a városi ünnepségen Antal Emília tanárnő az iskola nevében koszorúzott.

2

Zarándokló

Eset-les

Bareith Magdolna (10.D) Az út benned van, a célbaérés jutalma az, amivé közben válunk. Örülök, hogy a zarándoklaton én képviselhettem a kilencedik és egyben tizedik évfolyamot. A Kőszeg - Mariazell útnak, mely 160 km hosszú volt, huszonkilencen indultunk neki, mit sem sejtve, hogy az első nap plusz öt kilométert fogunk megtenni. Mindenképpen ajánlani tudom mindenkinek, hogy tegye meg a zarándoklatot, mert nem csak szép helyeken járunk, hanem különleges embereket ismerünk meg és végül mondhatunk barátainknak. Az út során rengeteg megpróbáltatás ért bennünket, a görcsösen előtörő izomrángástól kezdve, a gyakran órákon át tartó fejfájásig, de mindez ködbe veszett, amikor megérkeztünk az aznapi szállásra. A szállás napról napra jobb volt, és az emberek is egyre jobban összeszoktak. Naponta negyven kilométert tettünk meg, ez idő alatt énekeltünk, beszélgettünk és imádkoztunk. A legnehezebb nap természetesen az utolsó volt, mivel hajnalban keltünk, és egy borzasztóan meredek útnak néztünk elébe. Ezen a napon tettük meg a siratófal felé az utat, ahol mi magunk is hagytunk egy magunk által készített keresztet. Nagy örömmel tölt el, hogy én lehettem az a szerencsés, aki bevitte a keresztet Mariazellbe. A hely szelleme magával ragadja az embert, és elkápráztatja, s érezzük, hogy ez az érzés több, mint amit bárki is felfoghat. Minden nehézség, ami felmerült az út során, elfelejtődik, és nemsokára ismét visszavágyódunk ide.

18


Le da

Ge

Gál D

Augu ről so vonat buszo – még is túl ez a metró kelve, zászló a Pus „Let’s teljese getni dobok tánco szes h Nem északképvi nagy közele és nas stadio csarno ugyan és tán bejutn mégis meget róban hallga résztv tunk keresz A me legtöb megta felé. A hídon

Let’s bridge! –Legyünk hidak! Genfest kis hazánkban Gál Dorottya (10.B)


19

Eset-les

Augusztus 31-én Pécsről és a környékről sokan indultunk Budapest felé. A vonaton még nem is, de a metrókon, buszokon már feltűnő volt a változás – még a fővárosi nyüzsgéshez képest is túl sokan voltunk. De más volt ez a nyüzsgés, mint az általános. A metróról mosolyogva, integetve, énekelve, számomra gyakran ismeretlen zászlókat lengetve áramlott a tömeg a Puskás Stadion felé. Az olaszok a „Let’s bridge” feliratú táskáink láttán teljesen közvetlenül elkezdtek beszélgetni velünk, a brazilok a metróról dobokkal, gitárral, sípokkal érkeztek táncolva – néhány idős ember ennek nem igazán örült… - a kanadaiak pedig az ös�szes hungarikumot lefényképezték, legyen az akár egy hímzett póló az egyik barátnőmön. Nem számított, ki honnan jött, milyen vallású. A magyar beszélgetett a románnal, az észak-koreai mosolyogva integettet a dél-koreainak. A stadion előtti „decken” a nemzetek képviselői mutatkoztak be, egy az országukra jellemző tánccal, dallal és népviselettel. A nagy tömeg miatt ebből elég keveset láthattam. Ehelyett körbejártam a kis sátrakat, ahol közelebbről is szemügyre vehettem az országok bemutatkozását – ajándék karkötők, pólók és nassolnivalók kapcsán. A nap csúcspontja mégis az volt, amikor végre bejutottunk a stadion belsejébe. A hatalmas teret szempillantás alatt betöltötte ez a 12000 ember, de a csarnokban látszott csak igazán a tömeg. Alig volt szabad hely a stadion belsejében. Mi ugyan a karzaton kaptunk helyet, azért megpróbáltunk belógni a pályára, ahol vonatoztak és táncoltak a résztvevők a zenére, amit egy-egy ország előadója szolgáltatott. Nem sikerült bejutnunk, de sikerült beszélgetnünk pár önkéntes segítővel, akik napok óta alig aludtak, mégis kicsattantak az örömtől. Este 11-kor sikerült nagy nehezen hazaterelni nekik a tömeget, nagy meglepetést okozva ezzel a munkájukból későn hazaindulóknak, akik a metróban ekkora tömeget ilyenkor biztos nem láttak. Másnap délelőtt és délután a stadionban hallgattuk a meghívottak tanúságtételeit és Genfest történetét. Délután öt óra felé minden résztvevőnek kiosztottak egy Genfest feliratú kendőt, és egy hatalmas menetben elindultunk a Lánchíd felé. A tömegben teljesen elvesztünk, és a brazilokon át a szlovákokon keresztül szinte minden nemzet kis csoportjával találkoztunk és vonultunk egy darabig. A menet jókedvűen és hangosan haladt előre, a közlekedést teljesen megakadályozva. A legtöbb ember furcsán nézett ránk, és nem tudta, mit keres itt ennyi ember. A Hősök terén megtaláltuk a magyarok csapatát és megvacsoráztunk, majd továbbindultunk a Lánchíd felé. A hidat lezárták és mi elfoglaltuk teljes hosszában, széltében. Csak emberek álltak a hídon. Megszólalt a zene és elkezdődött a Flashmob – minél több emberrel cseréltünk ken-

Eset-les

dőt, amire előtte vagy valami üzenetet, vagy csak a nevünket írtuk. Cseréltem magyarral, angollal, brazillal, japánnal, koreaival, panamaival, törökkel, indiaival, románnal, kanadaival és ki tudja, még hány nemzetségbeli emberrel. Mikor elhallgatott a zene néma csend lett és mindenki feltartotta a kendőjét. Ezután már csak ünnepeltünk és kerestük a társainkat. Másnap már sajnos az utolsó nap volt. Délelőtt 10 órakor a Szent István téren Erdő Péter bíboros tartott egy misét, ami egyszerre több nyelven szólt, a dalok is más-más nyelveken szóltak. Ezen én már nem tudtam ott lenni, mert úton voltam vissza erről a remek nyárzáró élményről az iskolapadba. Talán életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy ott lehettem ezen az eseményen és én is láncszem lehettem abban a hídban, ami összeköti, egyesíti a világot. Kiemelve: -Genfest: Fiatalok találkozója, akik meg akarják mutatni a világnak, hogy az egyetemes testvériség, az egyesült világ olyan Ideál amelyért érdemes élni. -Fokolare Mozgalom: A Fokoláre Mozgalom egy kis „nép”, mely világszerte elterjedt különböző népek és kultúrák között. A legkülönbözőbb foglalkozású, különböző társadalmi rétegekhez tartozó, különböző vallású vagy nem vallásos meggyőződésű emberek kötelezték itt el magukat, hogy egy szolidálisabb, egyesült világ magját alkossák.

Pezenas Nádudvary Tamás A Borostyán úton elindultunk Pannoniából és egy dél-francia kisvárosban találkoztunk. Más nyelvet beszéltünk, de ők is ezt az utat választották. Az idei tanévben gimnáziumunk öt különféle ország (Németország, Franciaország, Lengyelország, Olaszország, Törökország) középiskolájával együtt elnyert egy Comenius pályázatot. A két éves projekt, A múltunk egyesít, azonosságok és különbségek címmel október elején vette kezdetét. Iskolánk két tanára, Andrásfalvy Péter és Nádudvary Tamás a dél-franciaországi Pézenasba utazott, hogy a partneriskolák képviselőivel megvitassák a konkrét feladatokat és az ütemtervet. Diákok bevonásával két történelmi korszakot, a római- és a reneszánsz kort fogják több szempont alapján feldolgozni. Az eredményeket a partneriskolák megosztják egymással és összehasonlítják. A projektmunkában résztvevő diákoknak a két év során lehetőségük nyílik arra, hogy találkozzanak a többi partneriskola diákjaival.

20


Méznyalás Harcz Richárd, Kordé Bence 11.D


21

Eset-les

Történt pedig az Úr 2012. esztendejében, hogy a Megyer Törzs Déli Gyepüvédői nagy terveket szövögettek. Mivel békeidőket éltünk, lovat, lovast fel kellett készíteni a nagy kaland előtt. Új kenyér havának első hetét a gyakorlásnak szenteltük. Ez lovasíjászatból, s a lovak alapos megfuttatásából állt. A túra 10 ló főszereplésével, Pámer László hadnagyunk vezetésével, a Bogád melletti völgyből (egyszerű népek által csak Pámer völgyből) indult. Mivel voltunk szép számmal lovasok, (hála Istennek) lehetőségünk volt cserélni. Utunkat 3 gépkocsi biztosította, így nem kellett lovainkat több kilós felszerelésünkkel terhelnünk. Utunk első napjának végére elérkeztünk Kisnyárádra. Itt Bányai Ferenc bajtársunk vendégszeretetét élveztük (aki mellesleg iskolánk laboránsa). Csapatunk a nap levezetéseként egy jó hangulatú foci meccset játszott egymás ellen (a „románok” csúfos vereséget szenvedtek a magyaroktól). Másnap újult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Déltájban Dunaszekcsőnél elértük országunk legnagyobb folyóját, a Dunát. Bár lovaink soha nem kompoztak, mégis minden baj nélkül sikerült őket átjuttatni a túlsó partra. S míg eddig földutakon, néhol az autóút szélén avagy az erdőben haladtunk, addig mostantól a Duna-töltésen folytathattuk utunkat. Ekkor következett a méznyalás. A lovon ülve az ember maga előtt látta a végtelen pusztát. A ló csak szaladt és szaladt, ám a távolság mintha nem csökkent volna. Ez, nekünk dombságban élő lovasoknak, felfoghatatlan érzés. A nap hátralévő részében elértük Baját, ahol a városon kalandosan átjutva (néztek minket biz’ a Bajaiak, nem láttak még ehhez fogható csodát…) Nagy Imre barátunknál szálltunk meg. Családja nagyon vendégszerető volt. Harmadnap reggelén alig vártuk, hogy magunk mögött hagyjuk a várost, és újra a töltésen haladjunk. Annak a napnak a vége felé lovainkban már 10 órányi munka volt, és a legkitartóbb lovasok is már több mint hét órát voltak lovon, ezért megálltunk vacsorázni, a „Kék Duna” vendéglőnél. Hirtelen ötlettől vezérelten felfrissítettük a lovakat és jómagunkat, nem máshol, mint a Dunában (hamar a figyelem középpontjába kerültünk…) A kis „vizes” kitérő után felfrissülten folytattuk utunkat egészen Géderlakig. A negyedik napon folytatódhatott a méznyalás. A szerencsésebbek (akik éppen lovon voltak) újra megmártózhattak a Dunában. Az újabb kimerítő nap, 35 km megtétele után elérkeztünk a Solt mellett található révbérpusztai lovas központba. Ugyan itt csak vendégek voltunk, néhányan fáradtságot nem kímélve segítettünk a helyi konyhás néniknek pacalt csíkozni. A túra ötödik, egyben utolsó napja következett. Talán mondanom sem kell, hogy ez is a méznyalás jegyében telt. Kora délutánra a távolban feltűntek Bösztörpuszta jurtái. Ezzel megérkeztünk utunk célállomására, a IV. Magyarok Országos Gyűlésére. Itt fáradtan bár, de törve nem, töltöttünk el 3 napot. A pár nap alatt a csapatnak több fellépése is volt. Bemutattuk mindazt, ami minket jellemez. Lovainkat, a tudásunkat, őseink viseletét és a lovasíjászat minden szépségét. Hihetetlen mennyiségű élményt éltünk itt át. Több száz lovas társaságában vonultunk fel, s részesévé váltunk ennek a remek rendez-

vénynek. S különösen említésre méltóak az esti éneklések (Rózsa Sándor…), révülések, vagy csak a kellemes beszélgetések. Új kenyér havának 19. napján indultunk is haza a naplementében. A túrának vége lett, de a Megyer Törzs tagjai egy igazságot óhatatlanul sem felejtenek: MAGYARNAK LENNI BÜSZKE GYÖNYÖRŰSÉG

Ciszternától a Mazsolaavatóig Marján Boróka Gréta 9.B

Eset-les

Így neveld a lajosistád! Minden kapcsolat alapja az első benyomás. Mi, kilencedikesek minden bizonnyal jó benyomást kelthettünk a DÖK-ösökben, mivel a Ciszternára két tonna csokival felfegyverkezve érkeztünk. Ezt követően ők is levettek minket a lábunkról, ugyanis fantasztikus osztályfelügyelőket kaptunk. Nekünk, B-seknek Herbert Áron (12.A) és Tanai Dorina (11.D) helyettesítették aput és anyut a tábor három napján, akikkel elszántan pusziharcoztunk és még a kötélhúzásba is beálltak a kedvünkért. Az augusztus végi hőségben egész nap sportolni, focizni és akadályversenyezni meglehetősen izzasztó volt, így a DÖK-ösök szükségét érezték egy kis hűsítőnek, így aztán alaposan nyakon öntöttek minket jó pár vödör vízzel. Persze, ezt megpróbáltuk visszaadni, így egyegy elszánt fiú alaposan megkergette a végzősöket, de csak azt értük el, hogy még jobban elázzunk. A vizipólóra még edzenünk kell! Első délután megismerkedtünk a házi renddel Nyisztor tanár úr által, később pedig együtt táncoltunk Kurucz Réka tanárnővel egy fergeteges táncházban. Éjszaka hiába csitítottak minket a felügyelők, a beszélgetés hajnalhasadtáig folyt, így nem voltunk túl lelkesek a reggeli kocogást illetően. Szerencsére a torna már jobb hangulatban telt, köszönhetően a jó zenének, Nádudvary tanár úr érdekes mozdulatainak, Dorina széles mosolyának és Rubint Rékát felülmúló aerobic-edzésének. A közös étekézéseket mindenki nagyon várta, de főleg az utána való pakolást és mosogatást, mert ezzel pluszpontot szereztünk az osztályunknak. Szerintem még sose fordult elő a történelemben, hogy két lány közelharcot vív egy seprűért! Hamarosan megérkeztek a cserkészek, és egészen estig szórakoztattak minket különböző játékokkal. Itt ismerkedtünk meg a pusziharccal, de játszottunk métát és számháborút. Este egy fantasztikus tábortüzet ültünk, ahol bemutatattuk a sokat gyakorolt osztályindulóinkat, később pedig együtt ugráltunk a Cserna Bence és a Fülöp András által kevert zenékre. A hangulat odáig fokozódott, hogy a tanár urak megengedtek még egy utolsó utáni számot is – aztán könyörtelenül elzavartak minket aludni. Ennek később megértettük az okát – ugyanis hajnali háromkor meghallottuk a légkürtök hangját, mire eszeveszetten (és egy szál pizsamában) rohantunk ki az udvarra. Mikor kiértünk a kertbe, megpillantottuk a DÖK-ösök önelégült arcát, és máris mehettünk rizst szedni. Alig egy negyed óra múlva ismét ágyban voltunk, de ez a kis ébresztő alaposan lefárasztott minket. Másnap reggel részt vettünk az első közös misénken Dohány Zoltán atya celebrálásával, és végre élesben is elénekeltük a napok óta gyakorolt egyházi énekeket. Még az indulás előtt részt vettünk egy sorsdöntő kvízben, és megtörtént az eredményhirdetést. A kupát az E-sek vitték el (bunda :D). Szeptemberben elérkezett a nagy nap: a lajosista életünk kezdete. A Veni Sanctén láttuk

22


Bakancslista Salamon Eszter 12.A Mit kell még mindenképp megtenned mielőtt feldobod a bakacsot? Most összeszedtük nektek, mit kell még mindenképp megtennetek, mielőtt kiteszitek a bakancsotok a Lajosból (vagy mielőtt földobjátok egy fizika óra előtt). 1, Vásárolni a büfében. 2, Látni Szent Bernátot sapkában. 3, Iskolába jönni a rajzterem vagy a Jannus Pannonius u. felől. 4, Megölelni Brenner Jánost. 5, Bemászni a színpad alá és kijönni az infótermeknél. 6, Kivenni egy könyvet a könyvtárból. 7, Meghallgatni a karácsonyi betlehemezést. (legalább négyszer...) 8, Beállni a rajzteremben a bárpult mögé. 9, Vércsoportot vizsgáltatni Lajos napon. 10, Látni a páholyt belülről. + 1, Beülni Nagy Lajos király ölébe.


23

Eset-les

egymást viszont, és még mindnyájunkban élénken éltek a közös élmények (néha kedvünk lett volna elkiáltanunk magunkat, hogy „Ki a legjobb osztály?” Természetesen a B ). Az első pár nap az ismerkedés és az eltévedés jegyében telt, de utána elkezdődött a kemény hajtás, és látástól Mikulásig tanultunk. A napjaink mindig jól kezdődnek, de a keddi évfolyammisék Karesz atyával a hét csúcspontja. Szeptember végén megkezdődött a megpróbáltatások kora, amikor is a végzősök előszeretettel írattak velünk szerelmes levelet, húzattak velünk Porschét vagy süttetettek velünk muffint, mígnem eljött a várva várt Mazsolaavató. Délután a Lajos udvarán pajzán hastáncos fiúk és rettegett kalózlányok képviselték a D-seket, az A-sok máris pizsiben toporogtak, az E-sek cigánygúnyát öltöttek, mi pedig skót és sváb cserediákoknak tűntünk. A C-sek értek le az udvarra utolsónak, de addigra már totál befordultak. A műsor izgalmas hangulatban telt, WC-pumpától borotvahabig minden előfordult. Volt, hogy a Csillag születik-ben éreztük magunkat: hol az osztályfőnökeinkkel szambáztunk, hol torkunk szakadtából énekeltük, hogy „Nosa, nosa…”, hol pedig az új tanárokat figyeltük, akik újraalapították az ABBA-t. Szoros küzdelemben a C-sek győzedelmeskedtek, úgyhogy ezzel véget is ért az emós pályafutásuk, és együtt ünnepeltünk. A buli első felében nagyszerű fellépőink által rockizhattunk egy jót, majd stílust váltva szögelésbe kezdtünk. Az éjszaka örökre emlékezetes marad, pont ugyanúgy, ahogy az első egy hónapunk lajosistaként egy életre szóló élmény lesz.

Használati utasítás magamról Csorbai Virág 7.A

Lyukasóra

Antal Emília tanárnő azt a feladatot adta a hetedikeseknek, hogy írjanak magukról egy rövid kis fogalmazást, hogy jobban megismerhesse őket. Virág azonban olyan aranyos kis esszével rukkolt elő, hogy úgy gondoltuk, megosztjuk veletek, miképp is kell bánni egy ifjú hölggyel. Első fejezet: bekapcsolás Elég egyszerű a figyelmem felkeltése, ugyanis hogyha hallok egy szót, aminek olyan a hangzása, mintha külföldi nyelvből származna, máris száz százalékig a figyelmem csak a tananyagé. Persze egész egyszerűen, mondjuk egy szelet tortával vagy egy kakaós csigával is el lehet nyerni az érdeklődésemet. A feltűnő frizurák csakugyan magukra vonzzák a tekintetemet, tehát egy unalmasabb tantárgynál elég, ha a tanárnő/tanár úr haja mondjuk piros. Második fejezet: meghibásodás, javítás Vannak olyan nyomasztó reggelek, amikor esik az eső, felhős az ég és mindenki szomorú. Mikért pont én lennék jókedvű? Az ilyenkor felvett búskomor ábrázatom ne legyen megtévesztő, igen egyszerű felvidítani. Egy kedves szó, vicc, dicséret, esetleg egy kis csoki mindig mosolyt csal az arcomra. Harmadik fejezet: zárlat Olyan dolgok is vannak, amelyek eléggé irritálnak. Köztük van a rosszindulatú kritika, erőszak és az, hogyha valaki harmadik személyben beszél önmagáról (ezt ugyanis abnormálisnak tartom, és kiráz tőle a hideg). Amúgy sok mindent elviselek, és eléggé toleráns vagyok társaimmal. Negyedik fejezet: Tulajdonságok Hát, ha vannak űrlények, én biztos az vagyok. Bár a bőröm nem zöld és csak két szemem van, jó pár furcsa szokással és tulajdonsággal rendelkezem. Ezek közé tartozik a tűfóbiám, a betegesen sok tej ivása, az, hogy minden tanulnivalót általában dalban tanulok meg, és hogy mindent színek szerint csoportosítok. Ötödik fejezet: Kikapcsolás Elérkeztünk ahhoz a részhez, ami az én személyes kedvencem. Engem kikapcsolni egyszerűbb, mint az orángutánokkal sakkozni. Pusztán egy dallamos altatódal, dél-amerikai esetleg argentin sorozat szükséges ahhoz, hogy mély álomba szenderüljek. Gondolom, a Tanárnőnek ezt nem áll szándékában a tanóráin. Hogyha mégis kipróbálná mindezt, garantálom a sikerélményt!

Repülő a horizonton Vörös Anna 11.A. Túlérettek a napsugarak. Bágyadtan rogynak a földre, akárcsak a fűzfa ágai. Az ablakon lassan be-bekacsintgat a kökényszemű fagy, és a fák sóhajtva lepergetik utolsó, sárga leveleiket is. A madarak összecsomagolnak, és elrepülnek melegebb vidékre. A türkizkék ég utolsó lobbanásaiban elúszik egy repülőgép. Gyomrában 100 ember ül, és suhan az ismeretlenbe. Mindenki életében legalább egyszer eljön az a pillanat, amikor ott áll a képzeletbeli repülőterén. A repülőtér az utak és lehetőségek végtelenét is szimbolizálja.. Döntenie kell, hogy marad… vagy elmegy? Az álmok megvalósítása, vagy a hétköznapok?

24



25

Lyukasóra

A teraszra kisétálva szél borzolja a hajamat. Látom a soksok repülőgépet, van amelyik még a sorára vár, csak vesztegel a kifutópályán. Készen áll a repülésre, de mikor jön el az Ő ideje? Csak várakozik csöndben, és közben úgy érzi: kifut az időből, már nem jut sehová. Nem fog felszállni, és elindulni sosem. „Menjetek csak! Én maradok, mert...ezt szoktam meg.” Sokszor biztonságosabbnak érezzük az ismert rosszat választani. Itt nem eshet bajod, ezt ismered, a bizonytalan rosszabbat is rejthet magában. De mért van a repülőgépnek szárnya, ha sosem használja azt? Mit ér az élet célok nélkül? Gondolataimból a hangszóró zökkent ki. „Figyelem, figyelem! Az 52-es járatot műszaki okok miatt törölték!” Emberek sokasága morajlik föl, és megzavarodva motyogják egymásnak, hogy „hát mégsem megyünk”. A háttérben rengetegen néznek tanácstalanul, és nem értik, miért nem képesek elindulni. Közben szomorúan battyog vissza a kifutóról a repülőgép. Az úticél adott, a belső hiba azonban közbeszólt. Mögöttem egy lány sírva borul a barátja nyakába „mégis maradsz!” felkiáltással, és egy anya könnyes szemmel karol bele gyermekébe. A bensője nem engedte el a repülőt… még a végén katasztrófa is történhetett volna. De nem állíthatnak meg minden gépet; küldhetnek helyette másikat. Mit ér az élet, ha sosem változik? Ácsorgok a szélben, és sodródom a történtekkel. Olyan nehéz azt a repülőt indulásra késztetni? Inkább elfordulok, és bámulom az embereket. Az érzelmek egész skálája elém tárul. Mindenki siet, hadonászik, pakol, keres, ellenőrzi az útlevelét. Néhányan a forgatagban egykedvűen merednek maguk elé. Ők már rutinosak, szinte havonta máshol járnak. Mintha a vonásaik is megedződtek volna, merev maszkot alkottak, készen az állandó költözésre. Ültek már sok százszor repülőn, utaztak éjjel és hajnalban is. Láttak fehéret, feketét, és volt, amikor belefáradtak a mindig újba. Nem jó túl sokat variálni. Páran, hozzám hasonlóan csak külső szemlélői az eseményeknek, mintha azt fontolgatnák,vajon ez az ő indulásuknak ideje-e? Tudják, hogy most nem segíthet, nem dönthet senki más helyettük. Tanácstalanságukban kiültek ide, és figyelik azokat, akik már elhatározták magukat. Az égboltról közben egy utolsó villanással lecsúszott a nap. A rózsaszín horizont tele volt ígéretekkel, álmokkal, célokkal, amik a beteljesülést várják. A távolban egy repülő éppen belesiklott egy barackszín felhőbe. Szinte csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk, várakozóktól, és mégis olyan távol. Az utasok mertek nagyot álmodni, és beteljesíteni. Elindultak egy úton, amiről érzik, hogy jó irányba halad. Mi, teraszon állók csupán ámulva figyeljük őket, és ezalatt rádöbbenek arra, hogy előttünk még minden kifutópálya nyitott. Aki akar, elmehet, aki akar, maradhat. Bárhová tartozhatunk, nincs veszve semmi; sem a barackszín horizont, sem a civakodó terminál a várakozó emberekkel. Nem a repülőgép megléte a kérdés, hiszen mindenki kap lehetőséget álmaihoz és céljaihoz. Az igazi kihívást a gép elindítása okozza. Van-e benned elég kitartás, akarat? Néha a horizontot felhők takarják, de mégis, ettől függetlenül tudjuk, hogy ott van és létezik. Legyen elég bátorságod kiállni a viharokat, amik a mélybe ránthatnak! Vagy legyen elég hited ahhoz, hogy utána összerakd a roncsokat, és beindítsd újra a gépezetet. Nemrég landolt egy repülő, valamelyik távoli országból jöhetett. A tömegből sokan kiválnak, és izgatottan várakoznak a megérkezőkre. Hiszen mindenkire várnak valahol egy terminálban, ahol a nyakába borulnak, és örülnek neki. Őszi eső mossa a leszállópályát. Ma is sokan megfordultak a repülőtéren; akik elmentek, helyükre újak érkeztek. Az emberek szétszélednek, a terem kezd kiürülni. Egyesek régi, megszokott házukba sietnek haza, míg mások ismeretlen fényeket néznek egy új, titokzatos város házából.

Szuper Lajos Salamon Eszter 12.A sajátgép\ dokumetumok\ napló\ megnyitás...

Lyukasóra

Kedves Naplóm! Már majdnem egy teljes hónapja lajosos vagyok; és végre elkezdődtek a szakkörök! (A régi sulimban mindenre eljártam, remélem itt is menni fog) Megvolt életem első szerkesztőségi ülése; és hamarosan kiadják az első cikkemet! (Igaz, hogy nem ez lesz a középpontban; de ez részletkérdés...) Igazság szerint sokkal jobb ez az újságszerkesztősdi, mint számítottam. Ugyan a cikkek miatt általában mindenki föl-le rohangál, de amúgy nem para. Egyátalán nem foglalja le a délutánokat; két-három hetente van egy szerkesztőségi (vagy még ritkábban), aztán csak meg kell írni a cikket és élvezni, ahogy megjelenik. =) (Persze vannak, akik ennél többet dolgoznak vele, de egyelőre nem vagyok a krém tagja.) A Páholy meg... Az valami fantasztikus hely! Olyan érzés ott ülni, mintha kiválasztott lenne az ember... És vibrál a levegő az irodalomtól. A szerkesztőség? A társaság szuper. =) Ja, és elkésni az ülésről szinte lehetetlen... ;) Amúgy meg Szent Johanna feeling. =P Azt hiszem, újságíró leszek :D Üdv; S.L. mentés... leállítás; kikapcsolás.

Szuperlajosista Páprádi Anna Bíborka 9.E Sziasztok! Lájk Lajos vagyok, és én is ide járok veletek együtt. Igazi, belevaló szecskának mondhatom magam, hisz ez az első évem itt. Már a Ciszterna tábor is jó élmény volt, megmutatta, hogy milyen összetartó társaság van ebben az iskolában, de közben rájöhettünk, hogy a 12. évfolyamnak bőven volt fantáziája, amikor vicces feladatokat csináltattak velünk, kezdve a hajnali három órás rizskereséssel, és még folytathatnám. Az első hét után már teljesen fellélegeztem, hogy ennyi volt a szívatásokból, mikor újra és újra megmutatták, hogy még sem vagyok olyan „nagy” Lajos, mint azt gondoltam, de visszagondolva elég vicces dolgok voltak ezek. Kezdtem kiismerni magam az épület folyosóin. Majd jött a papír, hogy milyen különórákra járnék szívesen. Gondolkoztam, és arra jutottam, miért ne járhatnék szinte mindegyikre?! Most járok

26



27

Lyukasóra

énekelni, zenélni, sportolni, táncolni, cserkészkedni - szóval kiveszem a részem a programokból, hogy megnézzem, melyik az, ami a legjobban tetszik és melyiket folytatnám. Nagyon szeretek énekelni, és szerintem jó hangom is van hozzá. Vagyis az előző iskolámban a közönség tapsolt, és nem menekült, ami már jó jelnek számít, éppen ezért gondoltam arra, hogy megnézném a Laudate kórus próbáit. Hallani már hallottam őket, és be kell ismerni, nagyon jók. Szóval egyik hétfőn el is mentem, és én is beálltam énekelni, bár picit nehezebbek voltak a dalok, mint amikkel eddig találkoztam, de így fejlődhetünk. Nagyon jó a társaság. Azóta már a csütörtökire is elmentem, mert az alkalmak jó hangulatban telnek el, és nagyon tetszenek az eddig tanult énekek is. Elképesztő, mikor együtt énekel mind az 58 fő! A zene mellett gitározni tanulok tíz éves korom óta, ezért gondoltam, hogy megnézem az Orff zenekart is. Szeptemberben volt a meghallgatás. Nagyon izgatott voltam, hogy men�nyire fog tetszeni a bemutatóm, de mindenkit felvettek, aminek nagyon örültem. Most a zenekar létszáma 43 fő lett, no meg én. Hagyományaikhoz híven meghívták az újoncokat az “összerázó táborba”, és már alig várom, hogy együtt megszólaljon az a sokféle hangszer, és mindenkit elkápráztasson. Ha már ennyit meséltem a zenéről, akkor folytatnám a tánccal. Néptáncra is járok, heti 90 perc, és nagyon élvezem, mert van egy csomó ember közülünk, aki már táncolt, és mégsem néznek le minket kezdőket, sőt inkább segítenek. Eddig háromszor voltam, és máris ismerem a csoporttársaimat. Az órák izgalmasak, és egyben fárasztóak is, de megéri, mert ha majd lagziba, vagy hasonló helyekre megyünk, nem fogunk izgulni, hogy nem tudunk táncolni, sőt még föl is kérhetjük a csinos lányokat. Keddenként és péntekenként vívni is járok. Többen vagyunk, mint amennyire számítottam, kicsik-nagyok, kezdők-haladók, fiúk-lányok egyaránt, de pont így jó. Edzés elején játékkal kezdjük, például sisak - fogóval. Utána bemelegítünk és gyakoroljuk a vívóállásokat és kitöréseket. Már vívótőrt is foghatunk a kezünkbe, sőt volt már olyan óra is, amin beöltözhettünk és párosával szúrhattuk egymást. Egyik vívótársam elkezdett nevetni, de nem tudtam rájönni miért, majd kiderült, hogy csikálta a vívótőr hegye, ahogy a vele szemben lévő lány szúrta. Nagyon ajánlom nektek, mert izgalmas, gyönyörű sport, és izmos lesz az edzésektől a lábatok és a karotok! És ami a legjobb, megismerkedhettek egy érzéssel, amit úgy neveznek: izomláz. Talán az egyik legnépszerűbb sport a világon: a foci. Tehetségekből itt is akad bőven, emellett jó csapatjáték, ezért is jelentkeztem rá. Végül is a kondi mindig jól jön. Ahogy egyik csapattársam mondta az előző edzés végén: „Szeretek itt focizni, mert nagyon jól leköti a fölös energiát és összehoz egy társaságot, akik ugyanazt szeretik.” Ezzel teljesen egyetértek, és nagyon jó csapatkovácsoló rúgni a labdát, és mindig büszkeséggel tölt el, ha gólt lövök, sőt már a dekázási tudásom is rengeteget fejlődött. Az eddigi rekordom 17 egymás után. Érzem, nagy jövő állhat a csapat előtt, ha ilyen jól folytatjuk. Van egy sport, ami visszahozhatja a nyári emlékeket, ez pedig az úszás. Nagyon szeretek úszni, hallani, ahogy áramlik mellettem a víz. Kedden és szerdán megyek mindig, és nagyon jó, az egyik srác szerint még „szálkásít” is. Ugyanakkor együttérzek a hosszú hajú lányokkal, mert nekik a türelmi képességüket is fejleszti ez a sport, hisz a hajszárítás sosem 2 perc, mint nálunk. Ezek tényleg nyomós érvek, szóval hajrá és rövid hajúak előnyben! Ha hétvégi programot akarsz választani, ajánlom neked a túrázást. 12-en vagyunk a 9. évfolyamból. Szombatonként van minden hónapban. A hangulat nagyon jó. A Mecsek pedig csodaszép, de ez mások szerint is így van. Szerintem fontos megismerni Pécset és környékét, közben teljesen ki lehet kapcsolódni és jókat nevetünk. Fölmerülhet bennetek a kérdés, hogy ki az, aki ennyi mindent csinál és miért teszi ezt. A válasz nagyon egyszerű: élménygyűjtésből. Évek múlva jó lesz visszaidézni majd a sztorikat, a vicces helyzeteket és együtt emlegetni azokkal, akik itt váltak igazi barátaimmá.

Szeret ném, ha szeret nének PEPE

Ady után szabadon Szeretetre szomjazom! Szeretetre éhezem, Mit ér így az életem?

Költőtoll

Minden hét egy szenvedés, Minden nap egy cselszövés, Minden óra őrület, Minden perc csak eltemet. Kifutnék a világból, Nem látok a sírástól! Minden lépés fájdalom, Mert szeretetre szomjazom!

Üres lelkek PEPE

Ki álcakén vigyorászva mindenből kibúvót keres, kívülről vidám, de belül üres! Aki búsul minden sarkon, mint Micimackóban Füles, és megoldást nem is keres, üres! Aki nem vállalja magát csak lesi mit mond a fejes, lehet sikeres, de belül üres! Ki bűnét leplezve hallgat és a jót cselekedni rest, nem lehet példa, mert belül üres! Az, aki csak szenvedélytől vezérelve mondja: Szeress! Nem érdemes, mert a lelke üres! Örülj szívedből, sírj okkal, alkoss, tedd a jót és szeress! Töltsd föl Lelked, hogy valaki lehess!

28


Mecseki láthatatlanok Ritter Anna 8. A


29

hun.lap

Ahogy közeledik október 23-a, talán sokakban felötlik a kérdés, vajon ők helytálltak volna-e, lett volna-e erejük úgy harcolni és kiállni hazánkért, ahogy a magyarok több ezrei tették ’56-ban. A forradalom történetét különböző mélységben, de mindannyian ismerjük. 1956-ban az országra rákényszerített szovjet-rendszer és a Szovjetunió magyarországi kiszolgálói ellen fellázadt a magyar nemzet egy része. Ez volt az ’56-os forradalom, amelyről szüleink még ellenforradalomként tanultak az iskolában. A legfontosabb események Budapesten játszódtak, de vidéken sok nagyvárosban, így Pécsett is megalakultak a forradalom helyi szervezetei. A forradalom leverése után a pécsi szabadságharcosok egy része felhúzódott a Mecsek erdeibe, és tovább folytatták az ellenállást. Ők voltak a Mecseki láthatatlanok. Akadt köztük bányász, orvos, egyetemista, kétkezi munkás, értelmiségi, fiatal és idősebb egyaránt. A bátorság nem függ a kortól és az iskolázottságtól. Közülük néhányan egykor iskolánkban végeztek. A láthatatlanok vezetője a ,,Gazda” volt. November 4-től a komlói börtönből kiszabadított politikai foglyok is csatlakoztak hozzájuk, és együtt húzódtak meg a hegyekben. Kisebb csoportokra osztották magukat, hol itt, hol ott tűntek fel a Mecsekben. Jó terepismeretük miatt a hatalmas túlerővel szemben meglepően sokáig tartották magukat. Nagyon sok ellenálló csoport ismert, akiknek nevét azok a helyek adták, ahol rövidebbhosszabb ideig tartózkodtak, pl. Perem, Csigalépcső, Tettye és Üdülő Szálló csoport. Egyes csoportok kisebb külön mozgó szakaszokba rendeződtek, hogy nehezebben lehessen őket követni. Ilyen volt az ,,Ottó” szakasz, amelyet Málics Ottó vezetett, aki november 14-én fejlövést kapott a pécsváradi rendőrőrs megtámadásakor, majd nem sokkal később belehalt a sérülésbe. Hasonló volt a ,,Béla szakasz”, ,,Laci szakasz” és „Sándor szakasz” is. A mecseki összecsapásokban résztvevő dr. Domján Mihály elmondása szerint kegyetlen harcok folytak a Mecsekben, és a megtorlás is borzasztó volt: "…az irtózatos tankágyúk tűzcsapását nem tudom elfelejteni. Nem tudom elfelejteni a gyertyánfa ágain fityegő felcsavarodott

hun.lap

emberi beleket, ruhafoszlányokat, közöttük a véres melltartót is. Nem tudom elfelejteni azt a puhát, amire ráléptem a Misina tető alatti erdő avarjába göngyölve, egy emberi kézfej volt, annak ujján karikagyűrű. Dr. Beőthy Konrád orvosprofesszor bonctermében fekvő fiatalemberek hulláit megcsonkítva, s az egyiknek a kezét dróttal összekötözve, amint az a húsba vágott" (forrás: Wikipédia). A november 7-i harcok után már csak 600-800 ellenálló bujkált a hegyekben. A legnagyobb csapat Vágott pusztán rejtőzött a Gazda vezetésével november 14-ig. A láthatatlanok periratainak emlékezetes momentuma a vágottpusztai eskü. A Gazda megeskette őket, hogy utolsó csepp vérükig harcolni fognak hazájukért, ellenben a szökni próbálók az életükkel fizetnek. Később a szovjet csapatok elől Kisújbánya és Óbánya felé vonultak vis�sza. Az időjárás hirtelen romlása miatt sokan megbetegedtek. Ezért és az egyre kilátástalanabb helyzet miatt elhagyva a csapatot hazamentek, vagy Jugoszlávián keresztül nyugatra menekültek. A szovjetek és a magyar rendőrség lassan-lassan felszámolta az ellenállókat, így ’57 januárjában megkezdődtek a tárgyalások. Márciusban a láthatatlanok maradéka újra összegyűlt, a „Márciusban Újra Kezdjük (MUK)” jelszó alatt, de újabb ellenállásra már nem került sor. A csoport tagjait március 14-én letartóztatták. Az elsőszámú vádlottat, Petrus Józsefet halálra ítélték, a többiek nagy része pedig hosszú évekig tartó börtönbüntetést kapott. A Mecseki láthatatlanok örökre bevésték magukat a szívünkbe. Felnézünk rájuk, csodáljuk őket, és kicsit talán irigyek is vagyunk rájuk, hogy nekik volt bátorságuk megvédeni a hazánkat.

Jelenkori régészet Hetényi Roland 12.B Gondolkodtál-e már azon, hogy hazaérve a nylonzacskót eldobva, a flakonokat elhajítva mi lesz velük, hova kerülnek? Én igen. A nyár végén, egész pontosan augusztus 6-tól megrendezésre került egy ifjúsági tábor, amelynek fő célja egy háztartási szemétdomb eltüntetése és ezáltal a környezettudatos látásmód kifejlesztése volt. A résztvevőket képzettségük és tudásuk alapján választották ki az ország pár középiskolájából, pályázati úton. A hat napos tábort a PTE Szentágothai Szakkollégiuma szervezte, melyen a részvétel ingyenes volt. A tábornak egy dél-baranyai virágzó, kis falu adott otthont, Bicsérd. A megszállás egy régi stílusú parasztudvart érintett, melyben a gyümölcsfák közt lapuló cefrés hordó és egy átalakított pálinkafőző ház nyújtott díszletet. Az alvás katasztrófavédelmi sátrakban történt. Ezek 12 személyes, nagy kék PVC sátrak voltak, amelyekből energikusan úgy állítottunk fel kettőt, hogy csak az egyikben aludtunk aztán ketten. A többi eszes fiatal saját sátrában hált. Volt ott négytagú pápai különítmény, akik reformátusok voltak, valamint egy német egyetemista lány, akinek rózsaszín festett haja és piercingjei lerohanták Bicsérdet az ultraliberális divatirányzattal. No meg hajdúnánási lányok, kik fürgén szitálták a szemétdomb kincseket rejtő halmait. Nyilván, még mi. A gimnázium három tehetséges tagja: Fogt Adél, Hambuch Mátyás és a cikk írója: Hetényi Roland. Ahogy a felsorolásból is látszik, olyan 16-18-an lehettünk. Napjaink kemény földmunkával teltek az izzasztó nyári nap sugarai alatt. Valójában azért elég jól ki lehetett bírni. Minden nap este valami különleges előadásban lehetett részünk. Bicsérd, illetve Zók települések szorgos polgármesterei meséltek nekünk: Dodó és Gábor. A házigazda is mutatott párat világhíres fotóiból, melyek a National Geographic hasábjait is megjárták. Előadása az új Pajta Színházban tartatott, melynek hatalmas ajtajai, száz-

30


éves boltívjei, földes padlója és nagy belső tere adtak otthont. Eljött közénk a gyöngyfai cowboy, ki igazi tejes emberhez méltóan egy nagy bőr fekete cowboy-kalapot viselt NagyMagyarország jellel a közepén. Jó humora és előadása csak úgy sütötte pofikáinkat az esti tábortűz égbe csapkodó lángnyelvei mellett. Minden este forró hangulat övezte a tábor lakóit a tábortüzünk körül, hisz minduntalan dobáltam rá száraz gallyakat. Ezeken az éjbe nyúló füst-idézéseken részt vettek a kiváló szervezők is, kik elszórakoztattak hihetetlen kalandjaikkal és tudásuk mélységével. Az ásatásokra eljött egy-két professzor, ki talajtani vizsgálatokkal és előadással színezte a földet. (Az egyetemen mi is elvégeztünk egy O2- méréses vizsgálatot.) Az előkerült különféle tárgyakat (szódás szifon, vasak, állati fogsor, tejes zacskó, sörös ill. Gyöngy-üvegek, bicskák) mosás és osztályozás után csomagoltuk. A média is felfigyelt eme akciókra, melyről videót a „szemétdombon turkáló diákok” címszó alatt találhattok. Összességében remek hangulatban, tudományos és környezeti ismerkedésben és jelentős izomtömeg-gyarapodásban telt el a hat nap. Eljőve nem is volt könnyű otthagyni a bicsérdi parasztudvart, ahol egy öreg istálló romjai tartották egymásnak vályog vállaikat, nehogy elveszítsék koruk büszkeségét.

hun.lap


31

Katona voltam Csontos Gábor (10.A), Salamon Eszter 12. A

Páva Péter igazgató úr emlékei

hun.lap

„...mi meg rövid roham után legyőztük az ellenséges rágógumizabáló szörnyeket – így telt az élet a katonaságnál.” 1979 októberétől 1981 augusztusáig voltam katona, majdnem két évet. Ez volt az utolsó olyan időszak, mikor ilyen hosszú időre vittek katonának fiatalokat. Ennek volt egy nagyon hosszú procedúrája; először volt az ún. összeírás, ahol összeírták a fiatalokat, és orvosilag megvizsgálták őket, azután a sorozás, ahol mindenkit, aki alkalmas volt, besoroztak katonának. Akkor jött a behívó parancs; ez egy nagyon furcsa zárt boríték volt, amiben le volt írva, hogy meg kell jelenni itt és itt, négy centire lenyírt hajjal, egynapi hideg élelemmel. Én kivonultam az A/1-es laktanyába, ami az ÁVÓ-nak volt a laktanyája az ’56-os forradalom idejéig; elég hírhedt hely volt. Bevonoltunk októberben, ahol mint a rabszolgát a piacon - felállítottak minket és mindekit beosztottak valamelyik századba. Én a javító századba kerültem, ami nem azért volt javító, mert javító nevelő, hanem amolyan szerelők voltunk, bütyköltük a tankokat, meg mindent, amit lehetett. Hogy miért oda osztottak be, azt a mai napig se tudom. A katonaságnak az első időszaka volt a legérdekesebb, de a legkeményebb is, az ún. alapkiképzés. Ez azt jelentette, hogy hat hétig minden újonc össze volt zárva, őket akkor kopaszoknak hívták. Tehát a kopaszok hat héten keresztül körletekben laktak, ahol húsz ember aludt egy szobában. Mindennap fél hatkor hangos üvöltözéssel megjelent az ügyeletes tiszt; „Elvtársak ébresztő!”. Reggeli torna, M65 mintájú gyakorlóban, trikóban. Mindenki fel is öltözött, volt mínusz tizenkét fok, mi meg egy szál trikóban kivonultunk, és futottunk három kört a laktanyában, aztán kezdődött az élet. Mosdás; minden vezényszóra, üvöltözéssel összekötve, utána takarítás, stokizás. A stoki harmincszor harminc centis kék színű vas hokedli volt, ahova mindekninek a ruháját úgy kellett összehajtani, hogy az ingje, a zubbonya és a nadrágja nem lehetett magasabb, mint egy gyufásskatulya. Az ágyazásnál, a tíz emeletes ágy visszahajtott lepedőinek egy vonalban kellett lenni, s ha nem úgy volt, mindegyik ágyat fölborították, és kezdődött minden előről. A szivatásnak megvoltak a különéle variációi. Leltározásnál le kellett vinni a vaságyat az udvarra, ahol megnézték, hogy megvan-e a tizenkét darab; sőt egyes helyeken még a kályhát is levitették; vizet öntöttek bele, hogy elaludjon a tűz és lehűljön, aztán levitték, az öreg katona megszámolta, hogy valóban megvan az egy vaskályha és lehetett visszavinni. Ha az újoncnak letelik az alapkiképzés, elkerül a századához. A századnál ő kopasz, vannak a középkórúak, a gumik és az öregek, ők az öregek. Három részre volt bontva ez a két év, háromszor nyolc hónap, hisz mindig nyolc hónaponként jöttek az újoncok. Ők már alig várták, hogy jöjjön a következő generáció, mert mindig az újonc takarított. A gumi már nem csinálta, az öreg meg feküdt az ágyon, nézte a falat, és vágta a centit, amit egy láncon hordott magánál. Az öreg katona a leszerelés előtt százötven nappal kezdte vagdalni a centit, minden nap egy centimétert, és amikor jött szemben a folyosón, a láncot pörgetve idegesítette a kopaszokat, hogy neki már csak ennyi napja van vissza. A szivatásnak voltak extrém esetei is. Egyszer egy versenyen voltam, és beszállásoltak minket egy szobába, ahol voltak öregkatonák, meg kopaszok. Az újoncoknak az ágy alatt kellett közlekedni, az öreg közben feküdt az ágyon, kezében a vasúti menetrend. Minden ágy alatt meg kellett állni, és elmondani az állomásokat sorban. Ha valaki kihagyott egyet, azt mondta az öreg: „Katona, hát nem tudja az utat hazafele? Nem mehet haza, hát eltéved!” - és akkor nem engedték haza. Ezeket a helyzeteket humorral lehetett nagyon jól felfogni, mert aki komolyan vette, félig beledilizett.

32



33

hun.lap

Nekem nagyon sok ilyen kalandom volt. Már bekerültem a századba, mikor egyszer Kern őrvezető szólt; „Páva elvtárs, föl lehet mosni a körletet.” Behozott egy kiló ultrát, szétszórta, ráöntött két vödör vizet, aztán beszórta trisóval. Ez magától elkezdett habosodni, úgy nézett ki, mintha a vaságyak úsznának a habban. Ötven – hatvan centi hab képződött, közlekedni nem lehetett, én meg feküdtem az ágyamon; olvastam. És mikor az őrvezető szólt, hogy „föl lehet mosni”, mondtam neki, hogy ha lehet is, meg nem is, akkor én inkább nem mosok föl. Persze ezután kihallgatás jött, ahol Bércesi törzsőrmester közölte, hogy „Páva elvtárs csenki csem megy csehova!” – mert szegény nem tudott rendesen beszélni. Ez azt jelentette, hogy laktanyafogság. Két hónapig nem mehettem haza az A/1 - ből, mert nem mostam fel Kern őrvezetőnek a szobát... Két év, értelmetlenül hosszú idő, de ha az ember jól beosztotta az idejét, ki tudta használni. A tisztek délután négykor elmentek, s reggel hatig béke volt és nyugalom, csak nem mehettél haza. Én minden héten behozattam két könyvet, így két éven keresztül olvastam. Volt aki kártyázott, volt aki kimászott a kerítésen bort szerezni a szőlőkből – szóval mindenki mással töltötte az idejét. A katonaság csúcspontjai a hadgyakorlatok voltak. Háromszor voltam fenn a Bakonyban, egy-egy hónapot, volt amikor januártól februárig. A tiszt felverette a sátrat a domb tetején, ahol olyan szelek voltak, hogy eszméletlen. Másnap éjszaka közepén hatalmas vihar volt; a sátrat vaskályhával együtt szikrázva elvitte a szél, úgy ahogy volt. Ötszáz méterrel odébb találtuk meg a darabjait, s mindenki a hóviharban próbálta a felszerelését menteni... Úgy érzem, a mai fiatalságnak ez a hat hetes alapkiképzés nagyon jót tenne. Függetlenül attól, hogy nehéz volt – de tartást adott. Mostani öttusázó olimpikonunk, Marosi Ádám most szintén katona. Ugyanígy részese az alapkiképzésnek, sárban és lövészárkokban csúszik-mászik, pedig olipmpiai bronzérmes... A katonaságban voltak olyan esetek is, melyeknél máig se tudom eldöntetni, hogy a tiszt tényleg ennyire primitív volt, vagy csak nagyon vicces akart lenni. Egyszer, még az alapkiképzés alatt, gyalog kivonultunk az A/1-es laktanyából. A „Hejj te puska puska vagy, aranyos kis fruska vagy” kezdetű nótát üvöltöttük teli torokból, mentünk Pellérd felé, egy harcászati területre. Ez egy csoda nagy mező, tele bokrokkal. Fölsorakoztunk, a kiképző hadnagy elordította magát; „Elvtársak gáz!”. Gázálarcot húztunk, mindeki úgy nézett ki, mint egy zombi, és ekkor jött az az ominózus mondat, amiről a mai napig se tudom, mit is akart jelenteni; „Elvtársak! Cél, az ellenséges imperilista rágógumizabáló szörnyek! ROHAM!” Nekünk meg a géppisztolyt a kezünkbe fogva, gázálarcokkal a fejünkön kellett üvöltve megrohamozni a nem létező ellenséget. Persze a gázálarcban még levegőt se tudtunk venni, nem hogy kiabálni... Artikulálatlan hangok törtek elő mindenkiből, mi meg rövid roham után legyőztük az ellenséges rágógumizabáló szörnyeket – így telt az élet a katonaságnál.

Körkérdés „Laudetur Jesus Christus! – In Eternum! Amen!” "Már kis korunkban megtanították nekünk szüleink, hogy illik köszönni. Azt is megtanították, kinek mit illik köszönni. Megszokott köszönés a "Jó napot kívánok!" volt. Ám az idei évtől a mi iskolánk a "Laudetur Iesus Christus!"-tól zeng. De mit is gondolnak erről az iskola tanárai és diákjai?

Körkérdés

Gál Dorottya (10.B) A tanárok…: Dr. Pete József „Adhat egy belső tartást, kiállást, egy megkülönböztető jelzést a diákoknak.” Várszegi Csaba „A Laudetur Iesus Christus egy hagyományos, keresztény köszönési forma volt, ami csak a szocializmus alatt vált templomi köszönéssé. Ez nemcsak egy köszönés, hanem egy imádságforma is, és mi szebb annál, minthogy több száz gyerek naponta többször Istent dicséri. Csak arra kell figyelni, hogy ne csépelődjön el. Ennyi latinság belefér.” Bodáné Gálosi Márta „Picit távolságtartónak találom ezt a köszönést, főleg a saját osztályomban, ahol már négy éve tanítok és ismerem a gyerekeket. Az órák kezdetén és zárásán szívesen veszem ezt, de a folyosókon jobban szeretem a személyesebb köszönést, mert gyakran nem mondjuk végig, és elsikkad a lényeg, hogy Istent dicsérjük.” …és a diákok: Herbert Áron – 12.A „Úgy gondolom, hogy egy keresztény katolikus intézményben fontos, hogy a diákok Isten nevét dicsérve köszönjenek tanáraiknak. Az, hogy egy iskolában latinul kell köszönni, az iskola patinásságát hivatott mutatni.” Gál Zoltán – 8.A „Kicsit furcsa, mert eddig a „Jó napot kívánok!” volt a megszokott. Azt, hogy „Laudetur Iesus Christus” nehezebb is kimondani olyan gyorsan, és néha a tanárok is csak annyit mondanak, hogy „Ineternum”.” Lehőcz Nikolett – 7.A „Mivel mi újak vagyunk, annyira nem furcsa, meg lehet szokni. Ez is az iskola egyházi jellegét mutatja.” Kiss Szonja – 9.A „Nekem tetszik! Lendületes és mosolyogva válaszolnak rá. Teljesen jó. Ráadásul, mondj még egy iskolát, ahol ilyen sajátos a köszönés.” Bodogán Anna – 9.A „Szerintem az ötlet jó, mert jelképezi az összetartást a suliban, de túl hosszú, és vannak, akik zokon veszik ha lerövidítjük.” Kulcsár Szabó Hanna – 9.A „Nekem tetszik, hogy az iskolánkban van egy egyedi köszönés. A többiek már elmondtak mindent, amit én akartam volna.”

34


Taizé csodája

Zenei szubkultúrák Kiss Franciska 11.C Biztos sokszor fordult már elő, hogy valakinek a társaságában sétáltál az utcán, aki oldalba bökött, és felhívta a figyelmed egy-egy a tömegből kitűnő emberre. „Nézd, ott egy emós.”, esetleg „Látod azt a lányt? Tuti művészetis.”, vagy: „Jééé, ott egy punk!” Az öltözködés napjainkban egyre inkább az önkifejezés eszközévé válik. Öltözködési stílusunkat rengeteg minden befolyásolhatja. Egyre többen igyekeznek kitűnni a „nagy tömegből” és öltözködnek, viselnek kiegészítőket különböző szubkultúráknak megfelelően. Például mindenkinek megvan a kedvenc zenei stílusa. Azonban a legtöbben nem mennek el odáig, hogy ez befolyásolja viseletüket. Ennek ellenére, nap mint nap találkozhatunk olyan emberekkel, akikről abban a pillanatban sejthetjük, hogy milyen zenét hallgatnak, amikor meglátjuk őket. Ezen stílusok közül választottam ki néhány érdekesebbet. A punkok A punk az 1970-es években kialakult zenei mozgalom. Ekkor a legmeghatározóbb együttesek a Ramones, Sex Pistols és a The Clash voltak. A mozgalom lényege a rendszerellenesség, anarchiába vetett hit. A punk rocknál fontosak az egyszerű zenei szerkezetek és megoldások. A legtöbb punk dal versszak-refrén szerkezetű és 4/4-es ütemmutatójú. A dalszövegek szókimondók, rendszerellenesek, lázadóak, a társadalmi egyenlőtlenség ellen irányulnak. A punkok megjelenésére jellemző a kétoldalt felnyírt, ám középen hosszúra hagyott, esetleg mindenféle színben pompázó hajviselet, a csőnadrág, bőr és farmerruházat, láncok, felvarrók és piercingek, és elengedhetetlen kelléke az acélbetétes bakancs. Hiphop-rap A hiphop szintén az 1970-es években alakult ki. Az Egyesült Államokból, Bronxból indult.


35

Hangár

- Mia az a Taizé? Csupán egy francia kisváros vagy egy egész szellemiség, a fiatalok utolsó mentsvára? Na, pontosan ezen objektív kérdésekre kell minden fiatalnak személyesen válaszolnia. Van valami tökéletes a Rozsé testvér által indított közösségben, ez nagyon egyszerű: Ha részt veszel egy taizéi találkozón , más világba csöppensz, ahol úgyszólván elég kicsinek érzi magát az ember ahhoz, hogy el tudja fogadni a többi embert nemétől, származásától függetlenül. Egy csipetnyi őszinteséggel az ember ki tudja zárni magából a rosszakarást, és az a legjobb, hogy nem is érik utána ilyen ingerek. Sokáig lenéztem a taizéi találkozókat, mert biztos unalmasak, nem hozzám szólnak, egyszóval nem nekem valók… Mekkorát tévedtem?! Főleg, mikor megérkeztünk Berlinbe és előkerült a pálinka, persze én nem ittam (sokat). Gondoltam rögtön, ez nem lesz rossz buli… Természetesen nem erről szólt az az egy hét! Taizé igazi csodája a fent említett empátia, és az, hogy milyen közeli hozzánk. Az ember a buszon / metrón utazva megismer száz és száz kultúrát, népzenét és imát. A találkozó fénypontja mindenképpen a Szilveszter éjszaka, a nemzetek bemutatkozása. Minden nemzet bemutatja anyanyelvű énekeivel, játékaival, táncaival országuk szépségét, egyediségét. Bárki, akinek ez a cikk felkeltette a figyelmét, gondolja jól meg, de ne túl sokáig, mert idén az úti cél: Róma. Az se hátráltasson, ha nem vagy még 18, mert ez sem feltétel. A garancia, hogy jól érzed magad. Nagy Norbert if. ref.

Hangár

Gyökerei a nyugat-afrikai és afro-amerikai zenére vezethetők vissza. A rap alapvetően a jellegzetes ének- vagy beszédstílus neve. Sokan azt hiszik, hogy a rappelés egyszerű beszéd volna, nagyon fontos a ritmika, a sebesség, a hangsúlyozás, a rímelés, és még oly sok minden. A fiúk öltözködésében általában megfigyelhető a pár számmal nagyobb póló, mez (pl. NBA, NFL) és a kissé letolt, bő nadrág. Lányoknál mély ülepű nadrág, top. Kiegészítők tekintetében többek között előkerül a nagy övcsat, az úgy nevezett „bling-blingek” (hosszú nyaklánc, amit valamilyen medállal viselnek) és az elengedhetetlen fullcap. Dark – goth szubkultúra A gót stílus hatással van a zenére, az esztétikára, a divatra. A gótikus zene számos különböző stílusban jelenik meg. A zene alapjául a lelki érzékenység, belső félelmek, kilátástalanság, depresszió szolgálnak, ami sötétté, komorrá, melankolikussá teszi a zenei hangzást. Ez a külsőségekben is megjelenik. Elsősorban a fekete szín dominál, de nagy szerepet kap pl. a vörös is. A stílus jegyeit gyakran a viktoriánus korszakból kölcsönzik. Kedvelt kiegészítők a bársony és csipke ruhadarabok, láncok, kesztyűk, szegecsek. Jellemző a feketére vagy vörösre festett haj, sápadt arcbőr, erős, fekete smink. Reggae A reggae zene az 1870-es években kezdett el kialakulni. Jamaicából ered. A hiedelmek szerint egy bizonyos európai emigráns Kosilav Obrimovic, dél-szláv népzenész hurcolta be a szigetre a szerb dallamokat, melyek összeolvadtak az ősi afrikai ritmusokkal. A reggae-t gyakran összefüggésbe hozzák a rastafari mozgalommal, ami befolyással volt számos kiemelkedő reggae zenészre a '70-es, és '80-as években. A reggae legismertebb előadója Bob Marley volt, aki az egész világgal megismertette, megszerettette a műfajt. A stílus kedvelői a raszta haj mellett gyakran viselnek jamaicai nemzeti zászló színeinek megfelelő pirossárga-zöld színű kiegészítőket, valamint fonott karkötőket és fából készült ékszereket.

36


A 2012. évi paralimpiai játékok Péter Alexandra, 11.D Idén az Egyesült Királyság fővárosában,Londonban rendezték meg a XIV.nyári paralimpiai játékokat a XXX. nyári olimpiát követően augusztus 29. és szeptember 9. között. Sajnos az olimpiához képest jóval kevesebb műsoridőt kaptak a testi és értelmi fogyatékosok számára rendezett sportversenyek.Az idei játékokon összesen 165 nemzet,több mint 4200 sportolója képviseltette magát 20 sportág 503 versenyszámában. Magyarországról 33 versenyző indult 9 sportágban,akik összesen 14 érmet nyertek. Amely érmekből 2 arany, 6 ezüst és szintén 6 bronz,ezzel az összesített éremtáblázaton a 38.helyet szerezték meg sportolóink. Tudtad-e?


37

Sportszelet

-A játékok eredetét 3 mítosz lengi körül. Az egyik Zeusz nevéhez fűződik, aki megbirkózott apjával az isteni trónért. A másik Pelosz nevéhez fűződik, aki egy kocsiversenyt vívott a szépséges királylány kegyeiért, a harmadik pedig Heraklészhez fűződik, aki az egyik próbatétele után elfoglalta Éliszt és a győztes zsákmányából Olümpiában megalapította a versenyeket. -A mozgalom egyik fontos jelképe a négyévente fellobbanó láng a kontinensek közötti egységet, a harmóniát és a békességet jelképezi. -Az egyik legismertebb szimbólum az olimpiai karikák, amelynek alapítója és tervezője Pierre de Coubertin báró volt. Ez az öt egybefonódó karika szimbolizálja az öt kontinens egységét, vagy egy másik feltevés szerint a sport alapelveit szimbolizálják (szenvedély, hit, győzelem, munkaerkölcs, sportszerűség). -A világ első mozgássérült olimpikonja Hallassy Olivér, aki az épek versenyén indult a magyar vízilabda csapat keretén belül. Hiszen paralimpia akkor még nem létezett. Annak ellenére, hogy bal lábát térd alatt elveszítette egy baleset miatt,kétszeres olimpiai bajnok, Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok gyorsúszó és mindkét sportágban többszörös magyar bajnok volt. -Az aranyérmek tényleges aranytartalma 1,34%. -A tévéközvetítésekhez összesen 560 kilométernyi kábel szükséges. -A kabalafigura először az 1968-as mexikói nyári olimpián jelent meg.

II. Egyed Mihály Kosárlabda Emléktorna

Sportszelet

Farkasné Bocskor Anikó Szeptember 29-én, Szent Mihály napján rendeztük meg Sportcsarnokunk névadójáról, Egyed Mihályról elnevezett sportrendezvényünket. Célja, hogy hagyományteremtő módon a régebben végzett kosárlabdásaink újra együtt pattogtathassák a labdát, így emlékezve régi testnevelő tanárukra. Az idei évben négy fiú, és két lány csapat jelentkezett. Közülük a legidősebbek a 91-ben végzettek voltak, a legeredményesebbek és egyben a torna győztesei a 98-ban végzettek. Emlékezetes, vidám, jókedvű kosaras találkozó volt ez a délelőtt. Mindenki jó szívvel emlékezett, és elevenítette fel Misi bácsival kapcsolatos kedves emlékeit, a régi edzések hangulatát. A tavalyi év eredményes sporttevékenységéért Egyed Mihály Sportösztöndíjban részesült Kovács Ferenc 11.A osztályos tanuló, a PVSK kiváló futó atlétája.

38


Programajánló Marján Babett 12.A

Fiúknak (akciófilmek, thrillerek, és horrorfilmek) November 1. - Silent Hill 2 (Adelaide Clemens, Kit Harington, Radha Mitchell) 8. - Alex Cross (Tyler Perry, Matthew Fox, Rachel Nichols) 22. – Az Argo akció (Ben Affleck, Alan Arkin, Bryan Cranston) 29. – A gyilkos médium (Cillian Murphy, Sigourney Weaver, Robert De Niro) December 20. – 40 és annyi (Paul Rudd, Leslie Mann, Megan Fox) Január – Jack Reacher (Tom Cruise, Rosamund Pike) Django elszabadul (Leonardo DiCaprio, Jamie Foxx, Christoph Waltz) Boszorkányvadászok 3D (Jeremy Renner, Gemma Arterton, Famke Janssen) A texasi láncfűrészes 3D (Alexandra Daddario, Tania Raymonde, Trey Songz) Lányoknak (romantikus vígjátékok, drámák) November 8. – Hisztéria (Maggie Gyllenhaal, Hugh Dancy, Jonathan Pryce) 15. – Alkonyat 5: Hajnalhasadás 2 (Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner) December 5. – Börni, az eszelős temetős (Jack Black, Shirley MacLaine, Matthew McConaughey) 6. – Timothy Green különös életes (Jennifer Garner, Joel Edgerton, CJ Adams) 20. – Pi élete (Suraj Sharma, Irffan Khan, Gerard Depardieu) Január – Anna Karenina (Keira Knightley, Jude Law) Amit mindenkinek érdemes megnéznie: November 1. – Az utolsó műszak (Jake Gyllenhaal, Michael Pena, Anna Kendrick) 22. – Ahol a hullámok születnek (Gerard Butler, Elisabeth Shue, Leven Rambin) 22. – Felhőatlasz (Tom Hanks, Halle Berry, Jim Broadbent) December 13. – A Hobbit – Váratlan utazás (Ian McKellen, Martin Freeman, Cate Blanchett) 25. – Nyomorultak (Hugh Jackman, Russell Crowe, Amanda Seyfried)


39

Programajánló

Mozi (az itt szereplő dátumok nem a pécsi Cinema City műsorát, hanem a magyarországi bemutatót jelölik) Animációs Filmek (nem csak gyerekeknek!) November 1. – Rontó Ralph 3D 15. – Némó nyomában 3D 29. – Az öt legenda December 1. – Szörny Rt. 3D Január - Paranorman

Historia Domus

Színház Pécsi Nemzeti Színház Novemberi műsor János Picasso kalandjai Jelenetek egy házasságból A színigazgató Black Comedy Bonyodalmas balkáni lakodalmas Csárdáskirálynő Kétarcú boszorkány Édes Anna A Doktor úr A Dzsungel könyve A jó pálinka itassa magát Tartuffe Feledésbe merült hangok II.

HISTORIA DOMUS Augusztus 24-26.: Orff zenekar tanulmányi kirándulása Szlovéniában 29 - 30.: tanári lelki gyakorlat Püspökszentlászlón Vértesaljai László jezsuita atya vezetésével 30 - szeptember 1.: Ciszterna Szeptember 2.: országos tanévnyitó 3.: Veni Sancte Október 1.: zenei vetélkedő a zene világnapja alkalmából 4.: Mazsolaavató 8.: Tomanek Gábor előadása 10.: Garay emléktábla koszorúzása 13.: nyílt nap

40


A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Recommend Documents