A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

2013. KARÁCSONY

21. évfolyam 78. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

14-19. oldal

Tartalom Tartalom

Nyisztor Zsolt: Karácsony, szeretet-szolgálat 1 Páprádi Bíborka (10.E) - Czimmrmann Csilla: Az „Aranyszalag” fonói 2-3 Pap Luca (10.B): Úton hazafelé 4 Vörös Anna (12.A) - Antal Emília: Vendégünk volt Bertók László 5 Vörös Anna (12.A): „A téma talál meg engem” 6 Andrásfalvy Csenge (11.D): Új diákfőszerkesztőink 2. 7 Kiss Franciska (12.C), Kovács Blanka (12.E): Szent Benedek Szeretetszolgálat 8-13 A 10.A osztály gondolatai a Szeretetszolgálatról 13 Fehér-Fekete 14-19 Csontos Gábor (11.A): Adventi gondolatok 20 Páprádi Bíborka (10.E): Lájk Lajos bombái 21 Ján Szilárd (10.A): Megalakult az új Diákönkormányzat 22-23 Ásvány Marcell (9.C): XIII. Osztályéneklési Fesztivál 23 Bujtár Orsolya (10.B): Ciszterci atyákra emlékeztünk 24 Käsz András (11.B): Zirci lelkiségi napok 24 Kovács Blanka (12.E): Móricz Zsigmond: Úri muri 25 Vörös Anna (12.A): Egy falu mézeskalécshoz 26 Ritter Anna (9.A): Szeretni és szeretve lenni 27 Farkasné Bocskor Anikó: 20 éves aKIDS 28 Pandur Péter (9.B): Riport az iskola harcosaival 29-30 Költőtoll 31 Historia Domus 32

Impresszum Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Czimmermann Csilla Diákfőszerkesztők: Páprádi Bíborka (10.E), Vörös Anna (12. A) Diák szerkesztők: Andrásfalvy Csenge (11.D), Kiss Franciska (12.C), Kovács Blanka (12.E) Csontos Gábor (11.A), Pandur Péter (9.B) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Karácsony, szeretet – szolgálat Nyisztor Zsolt

Színes Fehér/Fekete • 21. évfolyam 78. szám

1

Gondolatok

Teréz anya imája Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket! Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt! A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Kávéházi

Hiszem, hogy a karácsony az élet ünnepe. A közénk születő Isteni életé. Az élet mint csoda nem is lehet más, csak Istentől kapott ajándék, és Jézus ennek tiszteletére tanít minket. Őt már fogantatástól teljes isteni és emberi méltóságában tiszteli és szereti a Szűzanya, hordozza szíve alatt és élteti. Érdekes látni, hogy az Istent fogant szűzanya első dolga a szeretetszolgálat. Elmegy és szolgál Erzsébetnek, nagy szeretettel és örömmel, dolgozik egy új élet szolgálatában. Teréz anya azt mondja: Nem az számít, hogy milyen kicsiny, vagy nagy dolgot teszünk, hanem hogy mekkora szeretettel tesszük azt. Jézus születésekor a pásztorok, majd a bölcsek is eljönnek, meglátogatják Őt, hogy így fejezzék ki szeretetüket és hódolatukat. Nem tesznek nagy dolgot, de azt nagy-nagy szeretettel teszik. Később, amikor Jézus már tanít és gyógyít, ugyanezt látjuk, szeret és szolgál. Tiszteli az életet, legyen az sánta, béna, vak vagy leprás, öreg vagy gyermek. Nem űzi ki a rómaiakat, nem emeli a világ urává a zsidó népet, csak apró dolgokat tesz, ami az egyes embernek mégis a legfontosabb. Észreveszi a szükséget, a nyomort, a betegséget, a bűnt, lehajol és visszaadja az élet épségét, szépségét, méltóságát. Tanítványainak pedig megmossa a lábát, így örökre megmutatva a valódi nagyság, az igazi vezetés lelkületét. Így ádventben minket is erre hív! Vegyük észre a szükséget, szeressük a körülöttünk élőket, tegyük a jót őszinte, tiszta szívvel! És legyen ez a szeretet szolgáló, segítő, vigasztaló, akár gyermek, akár idős, vagy beteg emberek élnek is körülöttünk. A szeretetet pedig kezdjük otthon, a saját családunkban, testvérünkkel, szüleinkkel, nagyszüleinkkel! Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak szép ádventet és kegyelmekben gazdag, boldog karácsonyt!

Az „Aranyszalag” fonói a Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Házában Páprádi Bíborka 10.E - Czimmermann Csilla

RiPortré

Óvodásokkal játszani, kisiskolásokat foglalkozásokra kísérni is lehet kihívás, nemes feladat, felelősséggel kell végezni bármely ránk bízott munkát, amelyet elvállalunk. Az élet kevésbé derűs oldalára pillanthat be iskolánk öt diákja, Borissza Eszter 10.B, Füredi Veronika 10.C, Hochschorner Adél 10.D, Hambuch Júlia 10.D és Szélig Bence 10.C osztályos tanulók. Ők hetente kétszer a Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Házában teljesítik önkéntes munkájukat. Szolgálatuk lelkiismeretes teljesítése példaértékű. A kórházban folyó munkát Brambauer Zsolt intézményvezető mutatja be, a szeretetszolgálat bevezetéséről Horváth Annamáriát, egy lajosista öregdiákot kérdeztünk, aki mentálhigiénikusként, lelki tanácsadóként dolgozik az intézményben. Brambauer Zsolt.: Az irgalmasok tevékenysége - az első kórház megalapítása óta - mindig is meghatározó volt Pécsett. Nemcsak a közelmúltban kívül-belül megújuló épületeink váltak ismét a belváros egyik ékkövévé, hanem úgy gondoljuk, hogy a mostani küldetésünkkel is fontos szerepet játszunk városunk életében. A rendi és világi dolgozók együttműködésében végzett egészségügyi munkánk embert próbáló, ugyanakkor a rend alapítója, Istenes Szent János iránymutatásainak megfelelően minden esetben az elesett, idős emberek tiszteletén és szeretetén alapul. Az egyházak és a rendek többek között azért tartanak fenn hasonló intézményeket, hogy a gondos ápoláshoz szükséges lelki többletet emberséges módon biztosítani tudják. Mi akkor vagyunk elégedettek, ha a hozzánk betérők is azt érzik, hogy mi mások vagyunk, házunkban harmonikus a légkör, amely a gyakran súlyos betegségek elviselése mellett is nyugalmat és vendégszeretetet áraszt. A vendégszeretet, vagy ahogyan rendünk használja, a „hospitalitás” alapítónk gondolatai szerint egy „aranyszalag”, amelyet évszázadokon át fontak tovább azért, hogy a rend szövetét védje, és egyben tartsa. A mi célkitűzésünk ennek az összetartozásnak a további erősítése. Bízom benne, hogy ehhez a lelki erősödéshez a szeretetszolgálat keretein belül nálunk vendégeskedő és munkánkat segítő önkéntes Lajosos diákok is hozzájárulnak, és egyben életre szóló tapasztalatokkal gazdagodnak az idős emberekkel történő találkozások során. Páprádi Bíborka.: Igazgató úr, mit gondolt, amikor meghallotta, hogy Magyarországon is bevezetésre kerül a szeretetszolgálat? Horváth Annamária: Amikor meghallottam, hogy bevezetik a középiskolákban az önkéntes munkát, szeretetszolgálatot, nagyon megörültem. Tudom, hogy sok diák így fog majd találkozni olyan élethelyzetekkel, amiktől szinte el vannak zárva. Az is eszembe jutott, hogy fejlődik az empátiájuk, sok ismeretre tesznek szert más úton, mint a tanórákon. P.B.: Mit tart a szeretetszolgálat legfontosabb céljának?

2

21. évfolyam 78. szám • Színes Fehér/Fekete

H.A.: A cél, azt gondolom, hogy a diákok a felnőtt életre legyenek jobban készek, tapasztalják meg a munkavégzések sokféleségét- ez egyben segítség a pályaválasztáshoz, életrendjük kialakításához. P.B.: Ön szerint mi az, amit a tizenévesek adni tudnak a szeretetszolgálat által? H.A.: Minden fiatal értékes ember, ezekben az élethelyzetekben lehetséges megmutatnia, mihez van érzéke, fogékonysága. Érdeklődésével, odafordulásával színt, frissességet vihet egy közösség életébe egy segítő fiatal. Személyiségével, odaadó jelenlétével inspirálhat, megkönnyítheti, színesítheti egy munkahely eddigi működését. P.B.: Ön szerint mik azok az értékek, amit egy szeretetszolgálatot végző diáknak képviselnie kell?

P.B.: Milyen erő rejlik ön szerint a fiatalságban, amit mások javára fordíthat? H.A.: A fiatalság a maga kíváncsiságával, nyitottságával, tisztaságával olyan pozitív erő, ami önmagában is nagyszerű energia. Ha ez párosul segítő szándékkal, akkor sokat tudnak adni az önkéntes szeretetszolgálatosok a kiválasztott terephelyeken. P.B.: Mit üzen a lajosos szeretetszolgálatosoknak? H.A. Azt üzenem a mostani lajosista diákoknak: Legyenek hűek önmagukhoz, hazájukhoz, családjukhoz, iskolájukhoz. Lássák meg magukban és másokban a jót! „A szeretet a megértett dolgok gyönyörűséggel való megölelése.” (Apáczai Csere János) Köszönjük a beszélgetést!


3

RiPortré

H.A.: Egy diáknak, mint mindnyájunknak elsősorban az emberek egymás iránti szeretetét, tiszteletét kell képviselnie. Ha ez a hozzáállás megvan bennünk, akkor kiválóan tudunk alkalmazkodni egy adott helyzethez, megértjük feladatunkat, és jól tudjuk tejesíteni azt.

Úton hazafelé

RiPortré

Pap Luca 10.B

A napokban Huszár Ferenc tanár úrral készítettem interjút. A beszélgetés témája természetesen nem más volt, mint az Úton hazafelé című kiállítása, mely a tanár úr ötvenedik születésnapja alkalmából nyílt meg november 15-én az iskolánk dísztermében. − Hogyan és mikor fogalmazódott meg a kiállítás ötlete? − A jubileumi kiállítás gondolata Antal Emília tanárnő ötlete volt. Közös munkánk, évek alatt kialakult batárságunk alatt megtapasztaltam, hogy hagyatkozhatom rá. Bíztam abban, hogy ha Igazgató úr is elfogadta, beleegyezett a terv megvalósításába, akkor ez egy vissza nem térő lehetőség lesz számomra. Bemutathatom munkáimat az iskola falai között is. − Mi a kiállítás fő témája, milyen képekkel találkozhatunk a díszteremben? − A kiállítás címe is sugallja: az ötvenéves ember, alkotó megállása, vissza- és előretekintése ez a kiállítás. Nagy számban szakrális témájú képeimet igyekeztem bemutatni. Feszületeket, templomokat, székesegyházi motívumokat ábrázol többségük. Ezek a képeim sokszor az adventi időszak alatt készültek. A hajnali misék alatti elmélyülés, a roráték hangulata segített az alkotásban. Fontosak még a különböző helyeken készített kálváriákról, a temetői keresztekről rajzolt képeim. Pécs meghatározó hely nekem, de természetesen más tájegységekről, utazási élményeimről is készítettem képeket. − Milyen visszajelzéseket kapott a tanár úr? − Sok régi tanítvány és ismerős itt kapott hírt a kiállításról, még „Facebook esemény” is volt az ünnep kapcsán, mások plakátokon találkozhattak vele, hiszen az Egyházmegye felvette a kiállítást a Hit éve programjai közé. Sokan eljöttek a kiállításmegnyitóra, ami nagy örömet okozott. A gratulációk, baráti szavak, az engem körülvevők szeretete, a képeimről feltett kérdések mind azt üzenték számomra, hogy érdemes volt bátornak lennem, megmutatnom, amit alkottam, ahogy ezt Püspök atya a megnyitón hangsúlyozta. − Köszönöm a beszélgetést! Mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy elmélyült sétát e gyönyörű képek között! Segíteni fog abban, hogy minél intenzívebben megélje advent üzenetét.

4


Vendégünk volt: Bertók László Kossuth-díjas pécsi költő Vörös Anna 12.A – Antal Emília „Ha a feladat fölemel, miért lesz könnyebb a teher?”


5

RiPortré

A kortárs irodalom élményszerű megismertetése a gimnáziumi évek fontos célja lehet. A magyar munkaközösség az olvasási versenyen kívül Dobosi László igazgató úr támogatásával és segítségével minden tanévben két-három alkotó meghívását tervezi. Tavaly Czakó Gábor író volt a vendégünk, most novemberben Bertók László Pécsett élő költőt hívtuk meg író-olvasótalálkozóra. A felújított olvasóteremben érdeklődő mostani és már érettségizett diákok várták a költőt, akit először igazgató úr köszöntött meleg szavakkal. Sárosi Nóra 11.A osztályos tanuló értőn mondta Bertók László 1983-ban született versét „Egyik rímtől a másikig” címmel. A találkozó moderátora Garami András tanár úr volt, aki érettségi tételként is szívesen adja a költő Pécsről szóló költeményeit. A beszélgetés első részében a családról, a vései gyermekkorról, a csurgói gimnáziumi évekről és az 50-es évek nehézségeiről hallhattunk, majd a pécsi pályakezdő évekről beszélt: a Jelenkorról és azokról az alkotókról – Csorba Győző, Tüskés Tibor, Fodor András,Takács Gyula – akinek meghatározó szerepe volt az életében. A Jelenkor című folyóirat szerkesztőségének még ma is tagja. Nagy öröm és felejthetetlen pillanat volt a résztvevőknek, amikor Bertók László saját verseiből olvasott fel. A hivatalos részt a Szélkiáltó együttes megzenésítésben a közismert Boldogságdal zárta. „A boldogság egy hajszál/ Egy szó, egy mozdulat /Csak mozdulj meg, csak szólj már/ Csak el ne hagyd magad!”Sokan dedikáltattak is, és jó hangulatú kötetlen beszélgetésben folytatták az ismerkedést Bertók Lászlóval. Örömteli, tartalmas délután volt! Néhány nappal később az iskolaújság és az évkönyv számára Vörös Anna készített a költővel interjút. Ebből olvashattok most egy részletet.

„A téma talál meg engem.” Vörös Anna 12. A

RiPortré

Ahogy beléptem a nappaliba, a tekintetem egyből megakadt azon a falrészen, ahol a könyvek a plafonig értek. A kötetek egymásnak feszültek, egy lélegzetvételnyi hely sem maradt köztük. Verseskötetek régi és kortárs alkotók tollaiból, irodalmi témákkal foglalkozó tanulmányok, a dohányzóasztalon folyóiratok, egy külön polcrészen pedig az összes Bertók László kötet. Az elmúlt hónapban Bertók László Kossuth-díjas költőnél jártam. Vörös Anna: Rengeteg fórumon lehet olvasni Önről, a munkásságáról. Ezekből azonban kevés derül ki a művész igazi személyiségéből. Milyen embernek tartja magát, milyen jellemrajzot festene le Bertók László saját magáról? Bertók László: Azt gondolom, hogy aki nem csupán a rólam szóló írásokat, hanem a könyveimet, verseimet, prózáimat is olvasgatja, elolvassa, az azért sok mindent tud vagy megtudhat rólam. A szellemi és lelki tulajdonságaimról egyaránt. Egyszerű, de igényes parasztcsaládban születtem, ahol nem csupán a szeretet vett körül, hanem kisgyerekkoromtól kezdve szigorú erkölcsi követelményeknek is meg kellett felelnem. A ne hazudj, vagy ne lopj bibliai parancsán, s a hasonló alap dolgokon túl talán a legfontosabb volt a munka és a tanulás megkövetelése és megszerettetése. Érzékeny, kíváncsi, de szófogadó gyerek, s jó tanuló voltam, ezért korán eldöntötték a szüleim, hogy taníttatnak. Aztán a csurgói gimnázium igazgatója az érettségim után egy évvel egy, a bíróságnak készült hivatalos véleményében ezt írta rólam: „természete alapjában véve visszahúzódó és tartózkodó volt. Az irodalmi érdeklődésű tanulókkal tartott fenn szorosabb kapcsolatot.” Igen, ez nagyjából az egész életemről elmondható, s akkor íródott, amikor – miután 1954-ben, az érettségi után nem vettek föl egyetemre – verseimben fellázadtam a Rákosi-rendszer ellen, s 1955-ben letartóztatott az ÁVH, s megaláztak, meghurcoltak, börtönbe csuktak. Az igazgatói véleményhez azért annyit hozzátennék, hogy ismerős s főként baráti közegben könnyen és gyakran megnyílok, felszabadulttá, vidámmá és közvetlenné tudok változni. Genetikailag nézve ez utóbbi tulajdonságomat anyámtól, az előbbit apámtól örököltem. V.A.: Milyen tanácsokkal látná el azokat, akik csak most indulnak el a pályán? És egyáltalán: hogyan lehet elindulni? B.L.: Kamaszkorában szinte mindenki ír verset, s a legelszántabbaknak nem nehéz egymásra találni. Mi 1950-ben Csurgón az első humán osztályban hárman voltunk, akik „komolyan” verseltünk. Másodikban már írógéppel sokszorosított „folyóiratot” is „kiadtunk”, s megalakítottunk egy irodalmi kört, amelybe három más osztálybeli iskolatársunk is belépett. Miután híre lett, hogy mit csinálunk – mint említettem -, harmadikban a magyartanárunk elküldte a hat diákjának két-két versét a pécsi Dunántúl című folyóirat szerkesztőségébe, az én két versemet közölték. Aztán már magam küldözgettem verseimet a szerkesztőségeknek. A diák-diák és a diák-tanár kapcsolat ma már internetes fórumokkal is bővíthető. A hagyományos folyóiratokhoz legegyszerűbb személyesen bevinni, vagy postán beküldeni a verset, prózát. Úgy tudom, hogy többnyire válaszolnak. Ha közlésre elfogadnak valamit, akkor bizonyosan. A Jelenkor borítójának a 2. oldalán azt kérik, hogy a folyóiratban még nem publikált szerzők „közlésre szánt műveiket kinyomtatva, postai úton juttassák el a szerkesztőség címére…” Járható út az is, hogy keresni kell a kapcsolatot ismert költőkkel, írókkal, akik közül a legtöbb szívesen mond véleményt s ad tanácsot, hiszen ő is volt kezdő. Nekem Somogyban az első ilyen pártfogóm Fodor András volt, aki Budapesten élt, de haláláig figyelt a szülőföldjéről indulókra, a második a Kaposváron élő Takáts Gyula. Miután Pécsre kerültem, Csorba Győző lett a mesterem, aki eleinte nemcsak véleményt mondott, hanem mint a dolgozatokat szokták, leosztályozta a verseimet. Később derült ki, hogy valaha az ő verseivel tette ezt Weöres Sándor. Aztán halálukig jó barátok lettek. Miként én is Fodor Andrással, Takáts Gyulával, Csorba Győzővel.

6


Új diákszerkesztőink 2. Andrásfalvy Csenge 11.D Mindig időben érkezik, cikkeiben egyetlen betűtévesztés sincs. Csendes, visszafogott lénye irodalmi érzékenységet sejtet. Tavaly „Szavak” című novellája az irodalmi alkotópályázat első díjasa lett. Vörös Annával beszélgetek az írásról, terveiről. Andrásfalvy Csenge 11. D: Miért szeretsz írni? Vörös Anna 12. A: Valamiért számomra ez belső késztetést jelent. Már magam is sokszor eltöprengtem rajta, hogy tulajdonképpen miért is csinálom ezt, miért akarok mindent leírni, megörökíteni? Miközben novellát írok, olyannyira belemerülök az adott történetbe, hogy alig veszem észre, mi zajlik körülöttem, mennyi lehet az idő, abszolút benne élek abban, amit leírok. Nagyon szeretem ezt az állapotot. Ezzel szemben a cikkírásban az a jó, hogy a gondolataimat letisztázza, és rendet tesz a fejemben.

V. A.: Szerencsére többet is tudok említeni. A tavalyi iskolai alkotói pályázaton első helyezést értem el. Ez volt eddig az első komoly visszajelzésem arról, hogy amit csinálok, az jó, annak van értelme. Mindamellett nagyon meglepődtem azon, hogy a zsűri, Ágoston Zoltán és Fekete Richárd az én írásomat találta a legjobbnak. Most szeptemberben a Holnap Magazin alkotói pályázatán lettem szavazati nyertes. A novellám egy hónapig a magazin honlapjának a főoldalán szerepelt, amit több mint négyszázan olvastak el. Szívem szerint sorra megkérdezném őket, hogy mi a véleményük, de erre sajnos nincsen lehetőség. A. Cs.: Vannak-e terveid, megreformálási szándékaid a Színessel kapcsolatban? V. A.: Szeretném, ha az újság bővülne egy új rovattal, melyben prózai alkotásokat, novellákat publikálhatnának a diákok. Sosem értettem, hogy ha verseket megjelentetünk, epikai műveket miért nem? A szerkesztőség jó tollforgatókból áll, de szívesen látnék új tagokat is. Emellett úgy érzem, az iskolában lehetne szélesíteni az olvasottsági körünket. Sokan bele sem olvasnak, pedig tényleg élvezetes, szórakoztató magazin a Színes. A. Cs.: Mennyivel több a Színes, mint más lap? V. A.: Tavaly voltam a ciszterci iskolák székesfehérvári találkozóján. Minden iskola elhozta és bemutatta a saját újságját. Ezek közt toronymagasan vezetett a Színes, kézről kézre járt, mindenki olvasta, sokan vittek belőle haza is. Nem csak a formáját tekintve, ami Czene tanár úr érdeme, hanem a cikkek pezsgése, az interjúk érdekessége miatt is sikert aratott. Biztosan állíthatom, hogy a ciszterci iskolák közt nekünk van a legszínvonalasabb magazinunk. A. Cs.: Melyik a kedvenc betűtípusod? V. A.: Ebben a tekintetben régimódi vagyok, és mindent kézzel írok le először. A gondolatok, a mondatok könnyen eszembe jutnak, nem kell megállnom közben, és rágni a tollamat, hogy hogyan is fejezzem ki magam. Ha azonban számítógéppel próbálok írni, csak ülök a képernyő előtt, és nem jut eszembe semmi sem. Emiatt kevés novellám van meg elektronikus formában, és kedvenc betűtípusom sincsen.


7

RiPortré

A. Cs.: Mi volt az eddigi legnagyobb sikerélményed az írással kapcsolatban?

Szent Benedek Szeretetszolgálat

Lyukasóra

Kiss Franciska12.C, Kovács Blanka 12.E "Az önkéntes szeretetszolgálat megkíván egy imádságos benső nyugalmat, derűt. Mert a kötelességből adódó sok tennivalóink örökké sürgetnek minket, és a kötelesség ez esetben elsőbbséget élvez. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt." (Morvay Pio atya) A 2016 -ban és az utána érettségiző diákoknak az érvényes érettségi bizonyítvány megszerzésének feltétele lesz ötven óra közmunka teljesítése. A szeretetszolgálat olyan értékeket közvetít a diákoknak, amelyek keresztény szempontból elsőrendűek: megtanulni segíteni más embereken, felfedezni az értéket a rászorulókban. Az, hogy szeretetszolgálat Szent Benedek nevét viseli, több szempontból is találó. Nursiai Szent Benedek, a bencés szerzetesrend alapítójaként a ciszterci rendnek is szentje és mércéje, a keresztény Európának pedig védőszentje. Az „Ora et labora!” jelmondat kettőssége pedig magába foglalja azt a tevékenységet, amelyre a diákokat szólítják. Mivel iskolánkban a közszolgálat az idei tizedik évfolyamot érinti először, őket kértük meg, hogy meséljenek különböző feladatköreikről. „Számomra mindig is nagyon fontos volt a társadalmi felelősségvállalás, ezért örültem annak, hogy bevezették a kötelező önkéntes munkát.” „Ha konkrétan arra vagy kíváncsi, hogy én mit gondolok, akkor szerintem, az önkéntes munka a szabadon választottsága miatt sokkal nagyobb erkölcsi megelégedettséget nyújthat, növelheti az ember önbecsülését, és a tény, hogy van hatalma segíteni nyugodtabbá és erősebbé teszi, így saját problémáit is könnyebben megoldhatja. Plusz mások örömét látni, amit mi okoztunk, az egyik legnagyobb öröm, ami büszkeséggel tölt el.” „Nemes cselekedet, hogy az ember feláldozza szabadidejét és energiáját, hogy másokon, esetleg egy egész közösségen, akár állatokon segítsen. Vélhetőleg azért teszi, mivel nem áll módjában pénzzel támogatni a rászorulókat, azonban rendelkezik más erőforrásokkal, amit szívesen megoszt embertársaival. Ezáltal, miközben másokon segít, magán is segít, mivel úgy érzi hasznos tagja lett a társadalomnak. Valamint azzal a jóleső gondolattal hajtja álomra fejét egy fárasztó önkénteskedés után, hogy ha ő lenne bajban, vélhetőleg mások is összefognának, hogy rajta segítsenek” „Szerintem szükség van az önkéntességre, mert ezzel szebbé lehet varázsolni a betegek, rászorulók napjait. Személyes élményem is van ezzel kapcsolatban. Az osztályommal részt vettünk egy programban, aminek keretében fogyatékos gyerekekkel foglakozhattunk. Nagyon élveztem a velük való játékokat és a közös faültetést, és rengeteget tanultam belőle. Ezen kívül azt is királynak tartom, amikor karácsonykor a Fogd a kezem alapítvány önkénteseket keres gyertyát árulni, csak sajnos (persze valójában nem sajnos) annyian jelentkeznek, hogy már nem férünk be.” "Az emberek gyakran elfelejtik élvezni a munkát amiért pénzt kapnak, vagy amit "meg kell" csinálniuk..... Na, az önkényeskedéssel nincs ilyen probléma. Segíteni öröm."

8


Egy régi élet, egy új ibolya - Egyházmegyei Katolikus Caritas Csikós Emese, Szelestei Veronika 10.B

Hajléktalanok Nappali Melegedője Antal Benedek 10.D A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Hajléktalanok Nappali Melegedőjénél végzem a segítő tevékenységemet. Pár szóval bemutatnám az intézményt: a Janus Pannonius utca 6. szám alatt található. Vezetője Utasi Krisztina, aki egy nagyon közvetlen, jó szándékú, de egyben határozott szakember. Tevékenységünket nagyban segíti és támogatja. Az intézmény által nyújtott szolgáltatások az ellátási területen élő valamennyi magát hajléktalannak valló személyre kiterjednek, és az egyéni szükségletekhez igazodnak. A melegedő napi 8 órában áll a hajléktalanok rendelkezésére. Naponta közel 100 hajléktalan tér be. A munkát megfelelő képzettségű személyzet mellett 27 önkéntes segíti rendszeresen. Pár adat a melegedő életéből: naponta kb. 2 zsák péksüteményt és 20-25 kg kenyeret osztanak ki. Erre 3 kg kenőmájas, 3 kg parizer és egyéb felvágott kerül. Plusz még 3-4 kg margarin vagy ugyanennyi zsír fogy el naponta. Két barátommal, osztálytársammal és egy évfolyamtársammal járunk erre a szolgálatra. Pénteken délutánonként vagy ha időm engedi, csütörtökön is részt veszek az önkéntes munkában. Több oka is van annak, hogy ezt a helyet választottam. Egyik meghatározó szempont édesapám munkája, aki szenvedélybeteg fiatalokat segít évek óta szabadidejében. Így számomra is fontossá vált a peremhelyzetre került emberek támogatása. Másik oka, hogy fontosnak tartom meglátni az emberekben az értéket, leküzdve a sztereotípiákat.


9

Lyukasóra

A szeretetotthon lényege, hogy az idősek új otthont kaphatnak, mert az ott élőkről családjaik már nem tudnak gondoskodni. Sokaknak még vannak rendszeres látogatóik, de sajnos vannak olyanok is, akik teljesen elmagányosodtak. Mi most a Tímár utcai szeretetotthonnal ismerkedhettünk meg közelebbről, amit a pécsi zsidó hitközösség tart fenn. A Caritas által kerültünk ehhez az intézményhez, ahova heti rendszerességgel járunk egy-két órára. Feladataink közé tartozik, hogy egy-egy idős ember hétköznapjába fényt vigyünk. Sokszor már a meghallgatásukkal is sokat tehetünk értük, szívesen osztják meg gondolataikat a múltról és az életükről. Természetesen akadnak olyanok is, akik elutasítóan bánnak az idegenekkel, így nem tudunk mindenkivel kapcsolatot teremteni. Ez az intézmény több részre tagolható az idősek állapotától függően. Az épület felső szintjén − ahova mi is járunk − laknak az önellátóbbak, itt ismerkedtünk meg Anna nénivel. Korán elvesztette férjét, testvéreit, ezért már több évtizede él hasonló otthonokban. Mentálisan teljesen ép, ezért a többi bentlakóval nem szeret társalogni. Ebből az okból heti látogatásainkat nagy szeretettel fogadja, sőt késéseinket egy-egy pimasz megjegyzéssel jutalmazza. Sokszor úgy érezzük, hogy mi keveset tudunk adni, míg tőle annál többet kapunk. Gondolataira érdemes odafigyelni, hiszen sok építő jellegű tanítás rejlik bennük. Így megtudhattunk pár dolgot Kodály Zoltán vagy Bartók Béla életéről. Az otthonban élő idősekre jellemző, hogy szívesen eltávoznának már közülünk. Anna néni egyik kedves mondása is ehhez kapcsolódik: „Nem szeretném, ha halálom után koporsóban nyugodnék. Hamvaimat elszórva ibolya lehetnék.”

Minden feladatot elvégzünk, amire megkérnek bennünket, de legtöbbször a hajléktalanokkal beszélgetünk, mert fontos számukra, hogy valaki meghallgassa őket. Sokszor kiderül ilyenkor, hogy mennyi értékes ember van közöttük, de sajnos az ellenkezője is igaz. Az eddigi tapasztalataimról csak jót tudok írni. Ebben sokat segít Utasi Krisztina és az ott dolgozók hozzáállása. Szívesen látnak és komolyan vesznek minket és a feladatunkat. Úgy tekintenek ránk, mintha a munkatársaik lennénk mi is. Legnehezebb, amikor más véleménnyel, más értékrenddel találkozom, és képviselnem kell a saját nézeteimet úgy, hogy azzal ne sértsem meg a másikat. Sokszor ijesztő, hogy milyen könnyen felborulhat az ember élete rossz döntések alapján.

„Fogd a Kezem Alapítvány”

Lyukasóra

Jankovics Eszter Sarolta 10.E A „Fogd a Kezem Alapítvány” 1991-ben alakult azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a társadalmunkban értelmi fogyatékos felnőtteknek. Az Alapítvány egész napos ellátást, munkahelyet és hasznos időtöltést biztosít számukra. A SZESZ kapcsán, a 10. évfolyamból egyedül én járok ide heti rendszerességgel, szerdánként egy-egy órára. Azért választottam ezt a helyet, mert jobban meg szeretném ismerni azokat az embereket, akiknek szinte az egész élete mások szeretetétől és odaadó gondoskodásától függ. Az ott eltöltött, gyorsan elmúló egy órában lehetőségem adódik segíteni nekik a „kreatív műhelyben”, így a közös munkavégzés alatt beszélgetések alakulnak ki, melyek során alkalmam nyílik kicsit bepillantani sajátos életvitelükbe. A látogatások múlásával most már szívesen, jókedvvel és vidám hangulatban mesélnek vicces élményeikről is. Legnehezebb számomra az a tudat − mindig jobban megismerve őket, szeretetükkel és személyes értékeikkel együtt −, hogy az egészséges, ép emberek nehezen tudják elfogadni, tolerálni „különlegességüket”. Magam részéről szívvel, lélekkel ezen igyekszem változtatni. „Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya)

10


Idősek otthona Gönczöl Eszter 10. C A szeretetszolgálatot a Xavér Utcai Idősek Otthonában végzem, ahol körülbelül 80 idős lakik, 3-4 fős szobákban. Egy nagyobb udvar és egy erkély is található az intézményben, valamint egy társalgó, ahol közös imádságokat is tartanak. Négyen járunk ide, hetente egyszer. A nagyszüleimmel szeretetteljes, szoros kapcsolatban állok. Sajnos tőlünk távol élnek. Úgy érzem, hogy könnyen teremtek és tartok kapcsolatot az idősebbekkel. Az eddigi tapasztalataimról csak jókat mondhatok: eddig mindenki szeretettel fogadott, szívesen beszélgetnek velünk, mindig örömmel várnak minket. A szolgálat teljesítése során a legnehezebb egy új idős emberrel való kapcsolatfelvételt akkor, ha nehezen megközelíthető, zárkózott. Szerencsére az itt lakók megkönnyítik a dolgunkat, azonnal kérdeznek és/vagy mesélnek hosszú órákig.

A Szent Egidio közösségben vállaltam hajléktalanszolgálatot. Ennek a közösségnek a tagjai a mindennapi munka és családi élet mellett segítenek a rászorulókon, beleértve időseket, hajléktalanokat, szegényeket. Öten vagyunk a csoportban. Általában csütörtökönként járunk hetente, de kéthetente keddenként van ruhaosztás is, ahová - ha úgy adódik, szintén megyünk. Ha már bevezették az iskolában ezt a tevékenységet, szerettem volna olyat választani ami kihívás, ami új, és megismerni az élet egy másik oldalát is. Ételt és italt osztunk a hajléktalanoknak (amit előtte mi készítünk el), és aki közlékenyebb, azzal beszélgetünk is. Megdöbbentő, hogy milyen emberek kerülnek ilyen helyzetbe, szerintem sokan megérdemelnék a normális életet (és sajnos sok olyan van a világban, akinek megvan mindene, de nem érdemelné meg). Nekem személy szerint az "idő" a legnehezebb, mert sok délutáni órám van. Azért valljuk be, tanulni is kell, és nem mindig van kedvem bent maradni estig.

Balog Bettina 10. A A Xavér utcában található idősek otthonába négyen járunk, minden héten vasárnap. Úgy éreztem, ha gyerekekkel foglalkoznék, nem lenne SZERETETszolgálat, ezért jó ötletnek tartottam, hogy az idősekhez menjek. Meglátogatjuk a néniket/bácsikat, és beszélgetünk velük. Az ő véleményük szerint színt viszünk az életükbe. Nagyon jó tapasztalatokkal kezdhetek neki mindig a hétnek - ott úgy érzem, tényleg fontos vagyok és számítanak rám. Már egyfajta kötődést érzek. A legnehezebb a tudat, hogy bármelyik pillanatban elveszthetjük őket, akiket - mint a kishercegben a róka - úgymond megszelídítettünk. Nagyon nehéz lenne elviselni a hiányukat.


11

Lyukasóra

Palancsa Bence 10. A

Ciszterci Nevelési Központ Bencsik László Sámuel 10. A

A CNK iskolában töltöm a szeretetszolgálatomat, heti egy alkalommal oktatom egy tanárnővel együtt az első osztályos gyermekeket készségfejlesztő játékokkal a néptánc alapjaira. Számomra ez a foglalkozás, a tánc oktatása volt szívemhez legközelebb álló, így egyértelmű volt, hogy ezt jelölöm meg. Főleg a gyermekek kisérete és a foglalkozás végi játék tartozik feladataim közé. Minden eddigi tapasztalatom pozitív, hisz a gyermekek szeretetükkel és örömükkel pótolják fegyelmezési problémáinkat. Amúgy semmi gondom nincs azzal, hogy kötelező, hiszen ha nem lenne az, akkor eszembe se jutott volna elmenni hozzájuk, és nem kaptam volna annyi szeretetet, amennyit így kaptam.

Prohászka Ottokár Szociális Otthon

Lyukasóra

Besenczi Berta 10. D

Mindig várom a péntek délutánokat, de nem csak azért, mert vége a hétnek, hanem azért is, mert mehetek a Prohászka Idősek Otthonába − hiszen én itt töltöm a kötelező közmunkámat. Ezt az otthont Maróti Jolán, Assumpta nővér alapította az 1950-es években. Azóta már az egyházmegye otthona, ez azt jelenti, hogy az időseknek minden nap van lehetőségük misén részt venni, illetve hitüket gyakorolni. Itt csak nénik vannak. Mindig belegondolok, milyen nehéz lehet meghozni a döntést, majd feldolgozni, hogy nem vagyok már képes önellátásra, illetve nincs olyan, aki ellásson, hiszen a legtöbb itt lakónak a férje, családja már vagy a csillagok közt várja őket, vagy az ország másik felén él. Mi általában délutánonként megyünk, három osztálytársammal, s ekkor sokan pihennek, ezért nem találkozunk mindenkivel. Őszi szünetben volt lehetőségünk kétszer is bekukkantani az otthon mindennapi kerékvágásába. Egyik alkalommal múzeumban voltunk. Itt összeismerkedtem egy nagyon aranyos nénivel, aki olyan közvetlenséggel és kedvességgel bánt velem, mintha az unokája lennék, ez nagyon jól esett. A másik alkalommal irodalmi foglalkozás volt, ahol verseket szavaltunk. Néhány néni 90 év fölött is szép, hosszú verseket mondott. Természetesen élnek itt olyanok is, akik erre már nem képesek. Velük is szoktunk foglalkozni péntekenként. Úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt az otthont választottam, pedig akkor nem tudatosan jelöltem meg ezt, csupán praktikus okokból. Most már nem teherként tekintek erre a feladatra, hanem jó cél érdekében végzett munkaként. Az itt lakóknak talán kicsit megszínesítjük a hétköznapjaikat, és mivel az idősek szeretnek beszélgetni (vagy beszélni), ezt velünk meg tudják tenni. Ez számomra valódi szeretetszolgálat! „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)

12


Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Háza Borissza Eszter (10.B)

A 10.A osztály gondolatai a szeretetszolgálatról „A gyerekek szeretnek velünk játszani, nagyon vidámak, és mindig kedvesek velünk.” Kulcsár Szabó Hanna (CNK óvoda) „Miután úszkáltunk egyet, akkor jön az igazi munka, a hajszárítás. Van olyan kislány, aki direkt bevizezi a haját még jobban.” Hochmann Ervin (CNK Általános Iskola) „Nagyon sokat játszom a gyerekekkel, és lassan az összes gyereket nevén tudom szólítani.” Zsován Bálint (CNK óvoda) „Szeretek odajárni, mert úgy érzem, ott nagyon fontos vagyok nekik, és mindig számítanak a látogatásra.” Balog Bettina (Idősek Otthona) „Ági néni, aki az órát tartja, nagyon hálás a segítségért. A gyerekek nagyon aranyosak, csak kicsit sokat sikítanak, meg ugrándoznak, amikor odaérek.” Komócsi Bíborka (CNK Általános Iskola) „Sok gyerek van, aki már ismer minket a cserkészetről, és köszönnek, ha meglátnak: „Jó munkát!” Azt látom rajtuk, hogy nagyon jól esik nekik, ha mi szóba állunk, beszélgetünk, együtt vagyunk velük.” Domonkos Kincső Klára (Málta, György - telep


13

Lyukasóra

Szeretetszolgálatomat az Irgalamsrendi Kórházban végzem. A Betegápoló Irgalmasrend, mint fenntartó Pécsett 2004 augusztusában, 18 hospice ágyon indította újra a kórházi tevékenységét, majd 2009-ben 40, 2010ben pedig 24 krónikus belgyógyászati ággyal bővült az intézmény. Jelenleg összesen 117 ágyon biztosítja az ellátást. Rendi jelmondatuk: „Kapunk tárva, a szívünk még inkább”. Iskolánkból összesen öten járunk ide, heti két alkalommal egy-egy órát. Azért választottam ezt a munkát, mert szimpatikus számomra az orvosi életpálya és szeretek idős emberekkel beszélgetni. Rengeteg érdekes, szinte regénybe illő életutat volt szerencsém meghallgatni. A feladatunk kezdetben abból állt, hogy a kórházi szobájukból lesegítettünk néniket egy közösségi szobába, ahol mesélhettek magunkról. Később belekezdtünk egy kreatív foglalkozásba kezdtünk és most ezzel foglalkozunk beszélgetés közben. Eddig csak pozitív élményekkel gazdagodtam, rendhagyó történelemóra-szerű élettörténetekkel találkozunk alkalomról-alkalomra. Persze sokat mesélnek frissen szerzett kórházi tapasztalataikról, élményeikről, családjukról is. Általában nagyon lelkesek és boldogok, hogy beszélhetnek velünk. A kórházban mindent megtesznek azért, hogy minél könnyebb legyen nekik az ott-lét, és tulajdonképpen mi is azért vagyunk ott.

XXIV. évf. 20. (87.) szám, 2013. Veni Sancte

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

Döme András 12.C – Antal Emília

„Tudom biztosan, aki követi Isten hívását, az boldog lesz” Hálaadás. Werner József verbita atya gyémántmiséje a Pius templomban Werner József atya 1947-ben érettségizett a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában. 1953. augusztus 28-án szentelték pappá. Kőszegen él a Verbita Missziós Házban, ott mondta el augusztusban gyémántmiséjét. Kvanduk Frigyes atya meghívására azonban szülővárosában, a Pius templomban is megtartotta ünnepi miséjét 2013. november 17-én. Érkezésekor többen várták egykori diáktársai közül: Dr.Várnagy Elemér, Dr. Mohay András, barátai és ismerősei, és ott voltunk mi is, hogy a gimnázium jelenlegi tanárai, diákjai nevében köszöntsük. A szentmisén Pető Borbála 10.B osztályos tanuló is ministrált. Werner József atya sugárzó, bölcs személyiség. Kedves közvetlenséggel fogadott bennünket, és készségesen válaszolt András kérdéseire a sekrestyében. D.A. – 60 éve misézik az Atya, változott-e valamiben a liturgiához fűződő viszonya? W.J. – Nem tudom, mennyire ismeritek a II. Vatikáni Zsinat történetét. Azt követően jött a reform, hogy a nép nyelvén tudunk misézni. Én még latin nyelven kezdtem XXIII. János pápa által megreformált misekönyvvel, és már a Fülöp-szigeteken voltam, amikor valóban a nép nyelvén tudtunk misézni. Ez nagy változás volt, de mindenki nagy örömmel vette. D.A. – Az Atya szerint mi teszi szerethetővé a szentmisét a kívülállók számára? W.J. – A legfontosabb az, hogy a hívők tudják, mi történik a mise alatt. Hittel jönnek a szentmisére, csak sokszor nem tudják, micsoda nagy ajándék, hogy Krisztus keresztáldozata jelenik meg az oltáron. Azt az Egyház, Krisztus közössége nevében fölajánlhatjuk, és Krisztus testét, amit fölajánlott a kereszten, mint lelki táplálékot magunkhoz vehetjük. Azt hiszem, hogy valaki megszeresse a szentmisét, ahhoz az kell, hogy megértse. Ha megérti, akkor soha, soha önszántából nem mulasztana el egyetlen szentmisét sem. D.A. – Harmadik kérdésem egy problémafeladat. Mit tenne az Atya abban az esetben, ha valaki elzárkózik a szentmisétől? W.J. − Először is imádkoznék érte. Majd megkérdezném, hogy hívő, keresztény-e? Ha igennel válaszol, megkérdezném, miért zárkózik el? Nem haragudnék rá, mert ez olyan, mintha valakinek egy nagy ajándékot akarnak adni, de az illető nem fogadja el. Sajnáljuk ezeket az embereket, de nem haragszunk rájuk. Csak kérni lehet, hogy gondolják át, hiszen szeretetből adják, s azért, mert szükség van rá. És csak bízni lehet, hogy az Úr megértést ad neki.

2013. KARÁCSONY

2

D.A. – Mi jut eszébe egy szóval kifejezve arról, hogy Nagy Lajos Gimnázium? W.J. − Kűhn Szaniszló atya. A mise homíliájában Werner József atya felidézte izgalmas életpályáját: hogyan jutott el a Nagy Lajos Gimnáziumból az Isteni Ige Társaságához misszionárius szerzetesnek, beszélt élményeiről, családjáról, tanárairól, kiemelte Kűhn Szaniszlót, Éber Alánt, akik azon munkálkodtak, hogy a jó mag termést hozott. Említette, hogy Krisztus Király vasárnapjához közeledve készítsünk számadást, ez neki 84 évesen még fontosabb. Boldog embernek vallotta magát, mert úgy érzi, mindig igyekezett követni az Úr útját. Buzdította a fiatalokat, merjenek elköteleződni, ne féljenek hivatást választani, papi és szerzetesi hivatást sem! Akik részt vettek ezen a szentmisén, felemelő élményben volt részük.

Asbóth Rita (2012) – Pabian Ádám (2009)

Egy Mecseki Láthatatlan nyughelyénél Lehulltak a fákról a megsárgult levelek. A pécsbányai temetőben összetalálkoznak a régi bajtársak és az őket követő nemzedékek. Emlékezni jöttünk. Emlékezni egy igazi példaképre, Málics Ottóra, aki életét adta a magyar szabadságért. Aki 25 évesen búcsút mondott a családjának, és felment a Mecsekbe, ahogy sokan mások is. Most szépen süt a Nap, de 1956-ban zordabb arcát mutatta az ősz. Délután két óra, a Himnusz felcsendül. A közelben lévő emberek döbbenten figyelnek; itt történik valami. Egy vers szólal fel, melyet a rácsokon keresztül beszűrődő fénynél írtak. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”– hangzik az örök igazság. Minden év november 15-ét követő szombatján összegyűlünk itt. Évről-évre egyre kevesebben vagyunk. Van, akinek egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy eljöjjön, és vannak, akik már egy jobb helyről figyelnek bennünket. Hargita néni, Málics Ottó unokahúga, hálás köszönetét fejezi ki a megjelenteknek, és reményét, hogy az évről évre fogyatkozó barázdás hős arcok helyébe tüzeslelkű ifjak lépnek, akik számára a példát az igaz cselekedetek adják. Majd a koszorúzás következik. A nemzeti szalagokkal ékesített sírnál fejet hajtanak a megjelentek, és körberakják koszorúkkal, virágokkal, mécsesekkel. Végül a Jézus Krisztustól tanult imádsággal az ajkunkon, és lelkünkben az emlékezés ki nem alvó lángjával intettünk búcsút a temetőnek.

3

2013. KARÁCSONY

Meszéna Réka 12.C

Fűszer-csemege: Örök szerelem Néha történnek velünk jelentéktelennek tűnő, de a szürke hétköznapokat megízesítő váratlan események. Hadd osszak meg egyet! Egy fárasztó hét után végre szikrázó napsütés, friss levegő… lovagolni kell! Felszállok az Árkádnál a 4-es buszra, leülök az üres négyes székek egyikére. A Zsolnay-szobornál egy bácsi leül mellém, megszólít. − Kishölgy, meg tudja mondani, hányadik megálló a Mecsek Áruház? − Nem tudom, de látni fogjuk, és szólok előtte. − Tudja, randevúra megyek, újra találkozom életem első szerelmével. Az első csók, a bohókás gimnazista évek! 57 éve nem láttam, nem beszéltem vele. Remegek, azt hiszem, izgulok… Arcomon csodálat és kíváncsiság. − Hogyan talált rá? − Az interneten találtam meg az adatait, a lakcímét. Megözvegyült. Megérkeztünk a megállóhoz. Keresni kezdtem a szavakat. − Szép napot… sok boldogságot kívánok! És köszönöm! Elmosolyodott, és leszállt. Én pedig megosztottam az élményt: a Facebookon két óra alatt 90 lájkot kapott!

Antal Emília

Fűszer-csemege: Könyvtári pillanatok Egy esős,ködös novemberi napon sárga esőkabátban belép egy mosolygós férfi. − A könytárossal szeretnék beszélni, itt érettségiztem 1986-ban. − Én vagyok a könyvtáros, de akkor még Polon Erzsébet volt. − Igen, tudom, Erzsi nénitől kölcsönöztem ki Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című művét. Most visszahoztam! Remélem, nem késtem sokat! A mosolygós Kővári Kincső (11.A) kilép az olvasóteremből, és kedvesen kérdezi: − Tanárnő, tudnak adni egy pakli magyar kártyát? Hirtelen csak annyit tudok kérdezni: Miért? − Az egyik matematika feladatmegoldásához kellene! Bevallom, nem erre gondoltam! A jól sikerült Bertók László író-olvasótalálkozó után Hábel Marcival (12.C) beszélgetek. Kiderült, szinte rajong Bertók költészetéért. − Hogyan kezdődött? Következik egy szívet melengető történet. − Először a Boldogságdalt hallottam, megtetszett. Itt, a könyvtárban gyakran lapozgatom a Jelenkort, abban is olvastam a költő verseit. Egyre jobban érdekelt. Egy könyvesboltban megvettem az egy kötetét. Barátom, Viola Gergely (11.C) dedikáltatta nekem, mert csurgói lévén neki volt kapcsolata Bertók Lászlóval. Nagyon örülök, hogy most itt, a könyvtárban személyesen is találkozhattam vele.

2013. KARÁCSONY

4

Rónay György

BETLEHEM Minden megíratott. A próféták megmondtak mindent jóelőre. De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. A te szíved még mindig várt valamit. Egy rést az örök' Rendelésen, amelyen a szeretet kiosonhat. József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba, de te csak mentél házról házra, kapuról kapura, és zörgettél és könyörögtél. Nem magadért, hanem a Gyermekért, hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét, ahogy a próféták megírták. Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még? Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely? Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte: „Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!" A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga. S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor, s a bölcs polgár vigyáz a házra. Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől. Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár. Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban, dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret. Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott az érthetetlen éjszakában. Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag. A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől, s tanácstalanul visszanézett. Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket, a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést. Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy, fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál, s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött didergő zokogását.

Híreink – Dr. Várnagy Elemértől Magyarország Köztársasági Elnöke, Áder János a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Arató László és Dr. Goda Gyula öregdiákjainknak, továbbá a „Magyar Arany Érdemkereszt” kitüntetésben részesítette szintén 2013-ban dr. Károly Róbert öregdiákunkat. Werner József (1947) SVD öregdiákunk Kőszegen és Pécsett mondott gyémántmisét. Mindhármuknak Isten áldását kérve gratulálunk!

5

2013. KARÁCSONY

A Ciszterci Rend Zirci Apátsága a rokonok és rendtársak nevében is, fájó szívvel, de Isten akaratát elfogadva jelenti, hogy

Keszthelyi Miklós Vazul ciszterci rendi áldozópapot,

életének 86., szerzetességének 66., áldozópapságának 62. évében, a szentségekkel megerősítve 2013. november 4-én hazahívta a mennyei Atya. Istenben boldogult testvérünk földi maradványait a boldog feltámadás reményében 2013. november 12-én, kedden délután a zirci apátsági templomban 14 órakor kezdődő koncelebrációs gyászmise után a zirci felső temető ciszterci sírkertjében helyezzük örök nyugalomra.

"Ki a szívet tekinti, az jobban ítél, mint az emberek, akik csak azt nézik, ami látszik, és e látszat szerint ítélnek.”

(Szent Bernát)

Elhunyt testvérünk 1927. december 16-án Bácsbokodon született. Középfokú tanulmányait a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában fejezte be. 1946-ban lépett be a Zirci Apátságba. 1950. augusztus 23-án tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. 1951. április 2-án szentelték pappá Székesfehérvárott. A Székesfehérvári Egyházmegye papjaként szolgált káplánként 1951-től Előszálláson, 1956-tól Adonyban, 1962-től Székesfehérvár-Vizivárosban, 1964-től Csepel-Belvárosban, 1965-től Mezőfalván egészen 1971ig. Ugyanitt plébániai adminisztrátor 1971 és 1974 között, majd plébános 1974-től 1998ig. Mezőfalva mellett Apátszállás, Baracs és Nagyvenyim híveit is pasztorálta 1994 és 1998 között. Kerületi esperes 1978-től 1998-ig. 1998-tól plébános Zircen. 2008-tól nyugdíjasként a Zirci Ciszterci Apátságban élt haláláig.

2013. KARÁCSONY

6

Fájdalommal tudatjuk, hogy

László Károly (1923. július 16. – 2013. november 8.) november 8-án este csendesen elaludt. Végtisztessége a Veszprémi Izraelita Temetőben 2013. december 3-án, kedden 14 órakor lesz. Azt követően a Veszprémi László Károly Múzeumban tartunk megemlékezést.

Adventi gondolatok Csontos Gábor 11. A

hun.lap

Már karácsony szó hallatán is valami távolról érkező boldogság tölti el a szívünket. Mára természetes a meghittség és a béke. Azonban hogyan élhették meg az ünnepet azok a családok, amelyek lelkébe fekete foltot vágott az 1956. október 23-i dátum? Czeininger Tamás tanár úrral beszélgettem személyes tapasztalatairól, illetve a karácsony jelentőségéről. Két hónappal ezelőtt mutattuk be, a megemlékezésen az általam írt színdarabot. Édesapám a Műegyetem hallgatója volt, a cselekmény részben az ő beszámolói alapján íródott. Sajnos azonban csak keveset mesélt az időszakról, mert igencsak megfélemlítették őket. Volt olyan csoporttársa, akit falhoz állítottak és kivégeztek, másoknak nyugatra kellett menekülniük. Bár a Megváltónk születésének napja sosem lehet szomorú, de 1956-ban a diktatúra miatti félelem sokak számára néma, feketekarácsonnyá változtatta az ünnepet. Gyászos volt, amiért a család nem tudta együtt ünnepelni Jézus urunkat, hisz az egyik családtag vagy börtönben volt, vagy külföldön kellett tartózkodnia. A karácsony számomra természetesen nagyon nagy ünnep, bár a húsvét még nagyobb. Igyekszem nem ajándékozási görccsé silánytani, hisz az ünnep ekkor elveszíti fényét. Az a fontos, hogy a család együtt legyen, s együtt ünnepeljen. Áldott, békés karácsonyt kívánunk egymásnak. Fontos, hogy ezen meghitt napok végeztével is béke maradjon a szívünkben. Az advent a megtisztulás, a felkészülés időszaka. Karácsonyra elrendezzük a vétkeinket. Az időszak alatt a hittestvéreinkkel, és szeretteinkkel szembeni szeretetünk megnyilvánulhat apró ajándékokban. Ez legyen saját alkotás. Egy vers, vagy saját kézzel készített használható apróság szebb ajándék, mint valami nagy drága felesleges akármi. Az ajándék legyen kedves, praktikus, és személyes. Egy jó könyv, vagy a minőségi zene, de bármi, ami lelki tartalommal bír, értékes lehet. Olvasó emberként legjobbnak a könyvjelzőt tartom, egy szép idézettel, vagy saját gondolattal, azonban az apró ajándékok mellett én igyekszem önmagamat odaadni. Az advent ne arról szóljon, hogy egyik üzletből rohanunk a másikba. Inkább készüljünk fel, hisz fontos vendéget – magát Jézust- várjuk az otthonunkba. Takarítsuk ki, s rendezzük el szépen azt a kis közeget, ahol élünk. Ennél még fontosabb a lelkünk. Gondoljunk vissza, hogy mikor bántottunk meg valakit. Keressük meg az embert, akire rosszat mondtunk, vagy gondoltunk, és még karácsony előtt rendezzük el vele, kérjünk bocsánatot! Keressük meg azokat, akikkel év közben alig beszéltünk, látogassuk meg, találkozzunk vele, beszélgessünk vele kedvesen kedélyesen. Simítsuk el a vitákat. Minden, ami göröngyös, most váljon egyenessé, és tisztává. Ez óriási ajándék, s felnőttnek, diáknak egyaránt feladata. A zsolozsma imádságot nagyon fontosnak tartom, s ebben az időszakban igyekszem többet zsolozsmázni, elmélkedni, mint eddig. Korábban elég sok meccset, és politikai vitaműsort néztem a TV-ben, amitől gyakran rossz kedvem lett. Persze nagy öröm, ha az ember kedvenc csapata nyer, de ezt adventi fogadalomból lefaragtam. Véleményem szerint, a legnagyobb ajándék, ha időt ajándékozunk a másiknak. Odaajándékozzuk magunkat a szüleinknek, nagyszüleinknek. A karácsony a családé. A Megváltót ünnepelni, a család összes tagjával együtt a legcsodálatosabb. Beszélgetni, közösen játszani, egymás kezét fogva mosolyogni. Meg kell érteni azt, hogy bármennyire is szerelmes valaki, erre a pár napra át kell engedni a másikat, s saját magunkat is a családnak. Ezen a három estén odaajándékozzuk magunkat. Gondoljuk csak arra, hogy Szűz Mária, Szent József, és a gyermek Jézus is együtt voltak ekkor, s boldogok voltak. Nem mindegy, hogy a gyerekkori karácsonyok miképpen telnek, hiszen ezeknek szépsége örökre megmarad szívünkben. És még egy fontos dologról: Anyát

20


ne ,, falazzuk be’’ a konyhába. Tehát ne hagyjuk egyedül. Segítsünk neki még tán úgy is , hogy ott vagyunk vele, nem hagyjuk egyedül. Legszebb ajándékom talán az volt, amikor hat éves koromban karácsonyra, egy kis öcsit kaptam. Ezt nehéz lenne bármivel is überelni. Igaz, akkor még nem tudtam vele játszani, de akkor is nagyon örültem neki. Idén Wagner Tannhäuser című operáját fogom megkapni DVD-n, amit már nagyon várok. Sokan vágynak szép becsomagolt ajándékokra, s ez jól is van így, azonban számomra a legfontosabb, hogy a családdal együtt tudjunk lenni. Ahogy öregszem egyre nagyobb élmény, amikor a családom együtt van karácsonykor. Én a fotelben ülök és végignézek rajtuk, ahogy egymással beszélgetnek, viccelődnek, és mindenki kedves egymással. Ez nagyon jó érzés, és igazi, nagy ajándék. Karácsonykor este közösen éneklünk, imádkozunk, majd meghallgatjuk az Omega együttestől a Kiskarácsony nagykarácsony című dalt, ami gyerekkorom óta az egyik kedvencem.

Lájk Lajos bombái

Lyukasóra

Páprádi Bíborka 10.E

Mennyien álmodoztunk már arról, hogy megváltjuk a világot! Volt, hogy én is szuperhős akartam lenni, fantasztikus képességekkel. De hamar rá kellett döbbennem, hogy se repülni nem tudok, se lángokat szórni a kezemből. De akkor mivel tehetném jobbá a világot? – merült föl bennem a kérdés. S rájöttem a válaszra. Az én képességem olyan, amit még sokan megkaptak. De nem mindenki él vele. Ez szupererő: a szeretetbombázás. Ott lehet minden egyes mosolyban, szóban, érintésben. Az ilyen apróságok teszik szebbé a pillanatokat. Egy kicsit matematikusként gondolkodva rájöhetünk az összefüggésre, miszerint a szeretet és a boldogság egyenes arányosságban van. Csak nézzünk egy nagyon egyszerű példát! Ha az ebédlőben a sok éhségtől kopogó szempár között a konyhás nénik észrevesznek egy rájuk mosolygót, ők is elmosolyodnak, sőt még az is lehet, hogy viszonzásra lelsz egy kis jutalomfalatban. A szeretetbomba erejét én is megéreztem, amikor néhány hete gyónni mentem. Elterveztem, hogy Norbi atya lesz számomra a legmegfelelőbb ember, de belépve az ajtón, sokkot kaptam, mert helyette egy teljesen ismeretlen atya állt velem szemben. De ő odajött hozzám, és szelíden ennyit mondott: „Isten hozott! Foglalj helyet, és csukd be a szemed.” Na, ott szintén érdekesen néztem. „Mi lesz itt?”− grimaszokat lehetett leolvasni az arcomról. De ő folytatta: „Képzeld el, hogy Isten itt van melletted, fogja a kezed, és nagyon szeret”. Na durr! Nyakon öntött a kegyelem! (Köszönöm, Viktor atya !) Ez a néhány szó elég volt ahhoz, hogy Isten szeretetét megérezzem. Gyónás után kaptam egy kis mécsest, amit bevihettem a kápolnába, hogy odategyem az oltári szentség elé. Imádkozni kezdtem, és egyszer csak azon kapom magam, hogy már öt kéz van a vállamon, és mások is imádkoznak velem. Ők az érintésükkel tudatták velem, hogy szeretnek, és mellettem állnak. Ezzel benyomva azt a bizonyos indító gombot. Átváltottam rakéta üzemmódba, és mindenkit szeretni akartam. Letettem Isten elé a mécsesem, az életem, és ő odaadta a szeretetbombáit. Bár most csak három módját hangsúlyoztam ki a szeretetnek (mosoly, szó, érintés), de a kémikusok már tuti rájöttek, hogy ez az egész olyan, mint a láncreakció. Bombázol valakit a szereteteddel, és előbb vagy utóbb ő is kedvet kap hozzá, pláne, mert mindenkit vonz, hogy kipróbálja a legkirályabb lövedéket, amit látott a világ. Ráadásul ez az a fegyver, amiben nem kell tárat cserélni, mert sosem fogy ki. Néri Szent Fülöp Antióchia 13. Nagyhétvége


21

Megalakult az új Diákönkormányzat Ján Szilárd 10.A

Lyukasóra

2013. november 11-én megalakult az új DÖK, új elnökséggel az élén. Őket kérdeztem terveikről, meglátásaikról, illetve arról, hogy miért szerettek volna a Diákönkormányzat tagjai lenni. Molnár Csanád 11.E − elnök A diákönkormányzat engem valami miatt mindig is érdekelt, már általános iskolában is elnök lehettem. A Lajosba kerülve az osztályfőnököm megengedte, hogy én legyek az egyik osztálytitkár, nagyon komolyan vettem a dolgot, de sajnos egész 9.-ben nem volt több 2 közgyűlésnél. Aztán 10.-ben valahogy beépültem a szervezetbe, annyira, hogy Andrással már akkor megcéloztuk az elnökséget, ami most be is jött, gondolom nem véletlen. Azt hiszem, előttünk áll a feladat: egy olyan komoly szervezetet kiépíteni, amiről tudják a diákok, hogy értük van minden erőfeszítésünk, hogy minden apró-cseprő panasszal, problémával fordulhatnak hozzánk, és mi azokat a problémákat megoldjuk. Első feladatom a saját csapatom kiépítése, olyan emberekkel, akikben megbíznak a diákok, lelkesen belefolynak a diákönkormányzat munkáiba, és elsősorban képesek iskolánk szellemiségét képviselni. Nagyon örülök, hogy átvehettem az elnöki széket Tanai Dorinától, így végre igazi lendülettel kezdhetem diáktársaim képviseletét. Geisz András 11.B − alelnök Milyennek láttam a DÖK-öt? Tavaly tél óta vagyok tag, így már részt vettem DÖK-ös szervezésekben. Sok lelkes ember van a csapatban, ám néha nem hozzuk ki magunkból a maximumot. A társaság kiváló, nagyon jó ötleteink vannak, meg kell őket valósítani. Miért szerettem volna alelnök lenni? Ha valamit elkezdek, abból mindig a lehető legtöbbet akarom kihozni. A választáskor úgy éreztem, alelnökként többet tehetek a közösségért, mint átlagos diákképviselőként. Milyen terveim vannak? Az elnökséggel szeretnénk az előző évben kicsit széteső DÖK-öt újjáépíteni. Tavaly nem igazán láttuk, hogyan lehet jól felépíteni az önkormányzatot, ilyen téren sajnos tapasztalatlanok vagyunk. Fő céljaink a diákság érdekeinek eddiginél erősebb képviselete, érvényesítése, illetve a DÖK-re bízott programok (Mikulás, Lajos nap, mazsolaavató) minél ötletesebb, minőségibb megszervezése. Győri Gréta 10.C − titkár Kilencedikben lettem a Diákönkormányzat tagja. Azért lettem DÖK-ös, mert tudtam, hogy így egy olyan közösség tagja lehetek, akik nagyban formálják az iskola megítélését, a diákok hétköznapjait. Ennek a csapatnak a kreativitásán és szervezőképességén múlik a programok sikere, a diákok és a tanárok közti kapcsolat közvetítői szerepét pedig valóban nagyban befolyásoljuk. A csapat egyre összetartóbb, mivel jobban megismerjük, megszeretjük egymást. Persze vannak néha nézeteltérések, de szerintem fontos, hogy ne egy véleményen legyen mindenki. Több szemszögből tudjuk megvizsgálni a dolgokat, igyekszünk a lehető legjobb döntéseket meghozni. Az osztálytitkároknak eddig közvetítő szerep jutott, és valljuk be, néhányan még ezt sem tették meg. Igyekszünk őket is jobban bevonni a gyűléseinkbe, hogy saját ügyüknek érezzék az ott elhangzottakat. Rajtuk keresztül tudunk kommunikálni a diákokkal, enélkül viszont nem jutunk egyről a kettőre. Amiért titkár szerettem volna lenni… Szeretnék az iskola életében

22


aktívabban részt venni, továbbra is a csapat szerves részeként tevékenykedni. Remélem, hogy munkánk hasznos lesz, és újra jól működő diákönkormányzata lehet iskolánknak. J.Sz: Köszönöm a beszélgetést!

XIII. Osztályéneklési fesztivál Ásványi Marcell 9.C


23

Eset-les

2013. november 8-a egy átlagos tanítási nap volt, de nem a mi gimnáziumunkban. Ugyanis ezen a napon került − tizenharmadik alkalommal − megrendezésre a hagyományos osztályéneklési fesztivál, amelyet az elmúlt öt évben Havasi Gábor tanár úr vezényelt le. Ezen a napon megmutathatták az osztályok, hogy mit eredményezett két hónap gyakorlás az ének-zene órákon. Összességében nagyon jó műsorszámokat láthatott a nagyérdemű. Bár a produkciók nem voltak rövidek (hiszen négy órán keresztül hallgathattunk változatos előadásokat), személy szerint egyáltalán nem lankadt a figyelmem egy percre sem, pedig a 22 osztály nagy részét végignéztem. A legtöbb műsorszámban volt valami egyedi, ami megragadt az emlékezetemben. Akár az, hogy az egyik kedvenc számomat énekelték, akár az, hogy az osztályfőnökök/osztályfőnök-helyettesek mennyire beleélték magukat (rövid, ámde emlékezetes) szerepükbe (a tanárok fergeteges meglepetés produkciójáról nem is beszélve!), vagy hogy milyen egyéb extrákat tettek hozzá az előadásukhoz az osztályok (stb.). Ennek köszönhetően a cikk írásakor is fel tudom idézni az előadások nagy részét (főképp a mai dalok sikerültek olyanra, hogy maradandó emlékké váltak). Jó volt látni mindegyik műsorszámban, hogy mindenkinek mosoly ült ki az arcára, úgy éreztem, mindenki élvezi, hogy ez a nap a zene napja az iskolában. A szervezés hatékony és alapos volt, dicséret érte Havasi tanár úrnak. Gyakorlatilag egy perc megállás nem volt az osztályok között, szinte még hallani lehetett az előző osztályról szóló sustorgásokat, amikor már elkezdődött a következő műsor. Számomra szívet melengetően szórakoztató és élvezetes volt ez a nap, és nagy várakozással tekintek a jövő évi − XIV. Osztályéneklési fesztivál − elé.

Ciszterci atyákra emlékeztünk Bujtár Orsolya 10. B

Eset-les

„Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.“ (Szt. Bernát) Az ősz nem csak egy évszakot jelent. A lehulló, színes falevelek valami mást is eszünkbe juttatnak. Az elmúlást. Hozzátartozóinkra, családtagjainkra gondolunk, de fontos megemlékezni azokról is, akik lehetővé tették számunkra, hogy ma mi is a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában tanulhatunk. Kik ők? Ciszterci szerzetesek, atyák, perjelek, akik a pécsi temető ciszterci sírboltjában nyugszanak. A mi osztályunk is meglátogatta őket nyughelyükön. Összeszedtük az elszáradt leveleket, friss virágot vittünk, valamint egy kis megemlékezést is tartottunk. Nyolczas Ipoly, Kűhn Szaniszló nevét termek is őrzik. De talán egyikünk sem gondol bele abba, mi is rejlik e nevek mögött. Nyolczas Ipoly latint, franciát tanított, valamint énekkarvezetőként tevékenykedett. Kűhn Szaniszló a gimnázium igazgatója, a rendház házfőnöke volt hosszú időn keresztül. Marosy György Cézár atya az iskola hittantanára volt, igazgatóhelyettes, később perjel lett. Arató Orbán egyik fő műve, hogy a gimnázium újra a ciszterciek tulajdonába került. Sokat köszönhetünk nekik. Példát adtak, adnak ma is. Szigorú, sokoldalúan képzett emberek voltak, akiktől emberséget, humort is tanulhatunk. Tanítványaik nemcsak tisztelték, rajongásig szerették őket. Fekete István ezt írja: „Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.” Emlékszünk rájuk…

Zirci lelkiségi napok Käsz András 11.B Évente megszervezésre kerülnek Zircen a lelkiségi napok. Ezek során a ciszterci gimnáziumok fiú tanulói betekintést nyerhetnek a szerzetesi életbe, a zsolozsmákba, a szerzetesek közös étkezésébe és a családias hangulatba. Három napig a szerzetesekkel együtt imádkozhatunk és miséken vehetünk részt, valamint megismerkedhetünk más ciszterci diákokkal. Ha csak egy kis kikapcsolódásra vágyunk, vagy félre szeretnénk vonulni a zajos mindennapoktól, Zirc ezekre is megadja az esélyt. Ezek mellett a szervezett programok is mindig változatosak, legyen szó pannonhalmi látogatásról vagy egy nagyobb, egynapos kirándulásról az ausztriai lilienfeldi ciszterci apátságba. A programok és a hangulat mindig nagyon jók, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom.

24


Móricz Zsigmond: Úri muri

(A JESZ előadása, 2013. november 14. 18 óra) Kovács Blanka 12. E


25

Színlelő

Színházba látogatni mindig élmény. Ha más nem is, a különleges jelmezek és díszletek még azokat is elkápráztatják, akikben amúgy nem sok reakció játszódik le például Julia Capulet nevét meghallva. Én azonban nem ebbe a kategóriába tartozom, ezért az irodalomra fogékony énemnek külön felfrissülés volt a monoton hétköznapok között, hogy november 14-én az osztályommal megnéztük Móricz Zsigmond Úri muri című regényének drámaváltozatát a Janus Egyetemi Színházban. Akárhogy is kutatok emlékeimben, nem jut eszembe semmi, amit negatívumként tudnék említeni az előadással kapcsolatban. Tetszett a JESZ-hez hű minimalista díszlet, amihez a vászonra kivetített tájképek szolgáltak egyedi háttérként. Szintén remek megoldás volt a jeleneteket ös�szekötő népzene és hozzá a rendkívül ügyes háttértáncos. Szerintem a színészek is profi munkát végeztek, bár ebben nem gondolnám magam szakértőnek. Személy szerint mindig elámulok a színészi játék varázsán, azon tűnődve, hogy tudnak az emberek tőlük teljesen messze eső karaktereket, sorsokat olyan hitelesen életre kelteni, hogy mi, a nézők azt tényleg elhiggyük. Ezzel szerintem jelen esetben sem volt gond, sőt. Végig úgy éreztem, mintha a kerítésen át kémlelném Szakhmáry Zoltánnak és barátainak mulatozásait. „Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?” − hangzott el a műben. Nos, hogy ki mitől érzi jól magát, az ízlés dolga. Kimerülhet ez napokig tartó tivornyákban vagy a helyi zenetanár megviccelésében, de az előadás utáni este, ennyi élménnyel gazdagodva én is helyeslően bólogattam volna, ha nekem szegezik ezt a kérdést.

Egy falu mézeskalácsból

Gourmand

Vörös Anna 12. A A karácsonyi készülődések közt a mézeskalácskészítés nálunk az első helyen áll. Miután minden évben kisütöttük a seregnyi kisszívecskét, kisangyalkát, kisfenyőfát a tavalyi évben úgy gondoltuk a nővéremmel, hogy ideje nagyobb kihívás elé néznünk. Hogy miért egyből egy egész falu ekészítését vettük a fejünkbe, arra már nem emlékszem. A siker kulcsa a tökéletes mézestészta recept. A mi örökös problémánk az volt, hogy a sütőben a tészta túlságosan felpuffadt, és a karcsú angyalkákból elhájasodott puttók lettek. Ezt a malőrt elkerülendő, a receptből hagyjuk ki a szódabikarbónát, anélkül is finom lesz a végeredmény.A mézesházikók kiszúróformájához elővehetjük a térgeometriában tanultakat. Minden ház oldalai kettő téglalapból állnak, az oromfal pedig egy négyzet, a tetején egy háromszöggel. A tető kettő darab, egymásnak döntött téglalap. Ha a részek nem lesznek mérnöki pontossággal megszerkesztve, a ferde részeket később ki tudjuk korrigálni tojáshabbal. (Bárcsak a valóságban is így működne.) Ezek alapján a templom elkeszítése sem ördöngősség...Persze aki modernebb ötletekre vágyik, annak ajánlom a panelházrengeteg elkészítését, melyről a fotókat szívesen közöljük a Színesben is. A falunk főterére karácsonyfákat is készíthetünk. Egymásra illesztett, egyre kisebbedő csillagokból áll, nagyon látványos és szépen dekorálható. A mesebeli érzetet keltve szarvasok és őzikék is jól mutatnak körülötte. A sütőből kivéve tehát kapunk rengeteg kis - és nagy téglalapot. A részeket ne mézzel illesszük össze, mert azt a tészta beszívja és nem tartja össze. A tojásfehérjéből készült hab legyen kicsivel keményebb, mint mikor díszítésre használjuk. Miután négy órán át szorgoskodtunk a konyhában, teljes a rendetlenség körülöttünk, minden tojáshabos, és elfogyott a forralt bor is, eljön a legszebb része a munkánknak. A sok kis házikót, a templomot, a fenyőfákat a szarvasokkal elhelyezzük egy nagy tálcán. Ha elég sok házikónk van, lehet külön kis utcácskákat és tereket is kialakítani. Végül az egészet megszórjuk szitált porcukorral. Ezután nincs más dolgunk, mint a lakásban helyet találni neki. Illatosítónak is megfelel (azért ne rakjuk a WC-be...) mivel hetekkel később is megőrzi finom, fűszeres illatát. Néha kedvünk szerint átvariálhatjuk a falu utcáit, bár erről ne felejtsük el előbb kikérni a lakosok véleményét is...

26


Szeretni és szeretve lenni Ritter Anna 9.A


27

Novella

Abban az évben elég későn, december 23.-ának estéjén esett le az első hó, másnap pedig mindent ragyogó fehérség borított. Károly bácsi nem szerette a havat. Rá emlékeztette. Ő imádta. Az öregember még mindig emlékezett, milyen boldog is volt a felesége, ha havazott. Igazából mindennek tudott örülni: az esőnek, szélnek, fagynak, vagy éppen a rekkenő hőségnek. Különösen a karácsonyt szerette. Károly bácsi ezt sosem tudta megérteni. Persze-persze, szép a karácsony, jó is, de elég képmutató. Most is: Az Ő gyerekei eljöttek hozzá, hogy együtt ünnepeljenek, neki pedig jó képet kell vágnia a dologhoz. Ráadásul pont most… A bácsi nem csak a karácsonyt nem szerette. Semmit sem szívlelt ami Rá emlékeztette. Pedig- ismerte be- sajnos szinte nincs olyan dolog, amiről ne Ő jutna eszébe. Robotként végzett mindent: reggel felkelt, reggelizett, ellátta a ház körüli teendőket, ebédelt, délután szunyókált, majd elment sétálni, hazaért, vacsorázott, rágyújtott egy szivarra, újságot olvasott, majd lefeküdt. Minden nap. Minden áldott nap ugyanez. Két nap múlva lesz egy éve, hogy így éli a mindennapjait. Két nap múlva lesz ugyanis egy éve, hogy Ő már nem volt vele. Kínzó volt még a gondolata is ennek. Az első pár hónapban nem is értette, hogy bírja ezt ki, hogy nem hal bele ebbe. Ráadásul az Ő gyerekeinek is most kell jönni, azt hiszik, ezzel jót csinálnak. Míg Ő élt szerette a gyermekeit is. Bár nem volt az édesapjuk, de igyekezett úgy gondoskodni róluk, ahogy azt egy édesapa tette volna. Azóta viszont… szinte viszolygott tőlük. Az Ő gyenge utánzatuknak érezte őket. Az egyiknek majdnem olyan a szeme, de mégsem egészen. A másiknak a mosolya hasonló, a harmadiknak a mozdulatai, de valami mégiscsak hiányzik, nem jó ez így, nem olyanok, mint… nem olyanok, mint Ő. A nyomába sem érnek. Hozzá senki sem érhet fel. Senkiben sem fogja már ugyanazt megtalálni, mint benne. Ekkor kinyílt az ajtó, és Etus lépett be rajta. Károly bácsit Rá emlékeztette, talán a három gyerek, és az unokák közül ő hasonlított rá legjobban. Etus volt az Ő kedvence. Az öregembernek azóta fájó volt ránéznie a kislányra, de mégis valami vonzotta hozzá, mintha a kislányt tényleg szeretné. Talán a közös, meg nem született gyermeküket látta benne. -Miért sírsz?- kérdezte a kislány. Fogadott nagypapája zavartan kapott a szeméhez, és sietősen letörölte a könnyeit. Etus kézen fogta és levezette a nappaliba. Vacsora közben az egész család ügyelt Károly bácsira. Mindenkinek volt hozzá kedves szava, tekintettel voltak rá, és annyi szeretettel, megértéssel vették körbe a szegény embert, hogy az egészen meghatódott. Volt egy szokás a családjukban, miszerint vacsora után, ajándékbontás előtt énekelnek pár szép, karácsonyi dalt, ezzel,,hívva” Jézuskát. -,,Mennyből az angyal…”- minden kisgyerek egyszerre énekelt, majd a felnőttek is bekapcsolódtak. Károly bácsit kellemes érzés töltötte el. Azóta először érezte úgy: nincs egyedül. Nem tudta mi ez. Aztán rájött: szeretni és szeretve lenni. Ő mondta ezt mindig. ,,Ha valakinek meg adatik hogy ezt érezze… akkor nyílik ki igazán.” Károly bácsi könnyezett. Sírt. Már nem törölte le.

20 éves a KIDS

Sportszelet

Farkasné Bocskor Anikó A 20 éves KIDS alkalmából 2013. október 30-án ünnepi közgyűlést tartottak Budapesten, a Piarista Gimnáziumban. Nyeste Pál elnök úr köszöntötte az ország katolikus iskoláiból érkezett diákokat, tanárokat és igazgatókat. Magó Gábor főtitkár úr képekkel és vetítéssel illusztrálva felidézte az elmúlt két évtized történéseit. Visszatekintésében megemlékezett Egyed Mihály volt testnevelő tanárunk munkásságáról, aki a kezdetektől haláláig aktív részese volt a katolikus diáksportnak. A közgyűlés végén a 20 év legeredményesebb KIDS és FISEC versenyzőit kis ajándékkal lepték meg. Jutalomban részesültek azok a tanárok is, akik az elmúlt évtizedekben támogatásukkal, munkájukkal segítették megvalósítani a sportrendezvényeket. Iskolánkból is voltak jutalmazottak: − Huba Lilla Luca úszó, aki 2000 és 2006 között járt az iskolánkba. − Lukács Zsófia közép- és hosszútávfutó, aki 2005 és 2009 között járt az iskolánkba. − Balogh Katalin magasugró, aki 2001 és 2005 között járt az iskolánkba. − Farkasné Bocskor Anikó testnevelő tanár, aki kosárlabda csapatával 16 éve az élvonalban van, az utolsó 9 évben az első helyezést elért csapat edzője.

28


Riport az iskola harcosaival Pozsárkó András 10.B, Vörös Dávid 11.A Pandur Péter 9.B

P.P.: Mikor és hogyan kezdted el? P.A.: 2005-ben kezdtem el kempózni, előtte versenyszerűen úsztam, de valami többre, érdekesebbre, izgalmasabbra vágytam. Egyik ismerősöm kempózott, és ő ajánlotta, hogy próbáljam ki, és mivel egyből megtetszett, ott is „ragadtam”. V.D.: Sakkozni mindig is szerettem, a játszmáim nagy részét még most is apukámmal játszom. Úgy kezdődött iskolai szinten, hogy Nagy Imre tanár úr bejött, és megkérdezte, ki szeretne sakk szakkörre járni, és hát elmentem. A taekwondót meg úgy kezdtem, hogy kitaláltam, hogy elkezdek küzdősportozni. Google a barátom, és beírtam a keresőbe, hogy milyen harcművészeti egyesületek vannak Pécsett. Megtaláltam a taekwondót, felvettem a kapcsolatot a Mesterrel, elmentem egy edzésre, és megtetszett. P.P.: Versenyekre is jársz? P.A.: Igen, járok rendszeresen. A kempo versenyeken kívül szoktunk indulni jiu-jitsu, thai-box és kick box versenyekre is. V.D.: Pár évig taekwondóztam, és jó néhány versenyen voltam. P.P.: Mik a legjobb eredményeid? P.A.: Nemzetközi első és több országos bajnoki cím. V.D.: A legjobb eredményem egy nyílt nemzetközi bajnokság (a GOLD STAR itthoni egyesület által rendezett verseny) kupa 1. helyezett. Remélem, sokáig fogok emlékezni rá, hogy döntőben egy román gyereket k.o.-ztam. Itthoni diákolimpiai eredmények (természetesen országos bajnokságok) tekintetében talán 2 vagy 3 harmadik hely, és a magyar országos bajnokságon is 2-3 3. hely. P.P.: Miért ajánlanád másoknak ezt vagy ezeket a sportokat? P.A.: Megtanít, hogyan tudd megvédeni magad, ám arra is, hogy ezt a tudást csak a legvégső esetben alkalmazd, amikor már nincs más lehetőség. Edzéseken jó a hangulat, egy „nagy családot” alkot az egyesületünk, ha élhetek ezzel a közhellyel. Olyanok járnak edzésre, akikre bármikor számíthatsz, bármiről is legyen szó.


29

Sportszelet

P.P.: Mesélj egy kicsit, milyen sportot vagy sportokat is űzöl? P.A.: Zen Bu Kan Kempózom. Ez egy modern harcművészeti stílus, melynek alapítója Soke Dr. Harnos Imre László Hanshi, Ausztráliában élő nagymester. Ez a harcművészet magában foglalja többek között a karate, a jiu-jitsu és az ökölvívás elemeit. A stílus nagy hangsúlyt fektet az életszerű, „utcai” önvédelem tanítására. Az edzéseken különösen hangsúlyos a tanulók fizikai állapotának és erőnlétének fejlesztése. V.D.: Jelen pillanatban otthon edzek. Különböző erőfejlesztő gyakorlatok elsajátítását tűztem ki magam elé, hogy erősebb legyek. Valljuk be, egy harc során nem hátrány, ha te vagy a legerősebb a súlycsoportodban. Emellett sakkozok, amit szeretek, hiszen „ép testben ép lélek”, és nagyon fontos, hogy az ember taktikus legyen a küzdelemben, mert csak az tud győzni, aki fejben is rendben van. Régebben (még kisiskolásként) cselgáncsoztam, majd jött a taekwondo, most pedig egyre inkább a jiu-jitsu és a thaibox vagy az mma felé kacsintgatok. De mindent csak idővel.

V.D.: A harcművészeteket mindenkinek ajánlom, mert általában magas fokú filozófia is társul hozzá, és az sem hátrány, ha meg tudod magadat védeni. Akit érdekel a harcművészetek világa, nézze meg, hogy Pécsen milyen lehetőségek vannak, és minél többet próbáljon ki. A harcművészeteknek rengeteg közös tulajdonsága van. Mindenhol megtalálható az egyenes rúgás, a köríves, az oldalsó toló rúgás, a fordulóköríves és természetesen a pörgő rúgás. De kéztechnikákban is közösek. Apró eltérések vannak, ami a stílusból adódik, ezért kell sokat kipróbálni, hogy megtaláljuk az egyéniségünkhöz legjobban illőt. Ha bárkinek kérdése van, megtalál, és elbeszélgethetünk a harcművészetekről és a küzdősportokról. Ne feledjétek, az erővel élni kell, és nem visszaélni. Aki azért tanul meg verekedni, hogy a gyengébbet bántsa, az nem harcos.

Sportszelet

P.P.: Milyen a kapcsolatod az edződdel? P.A.: Úgy tekintek rá, mint példaképemre, ennek ellenére meglepően közvetlen a kapcsolatunk, bármikor fordulhatok hozzá kérdéssel, mindig meg tudja válaszolni, tanácsot ad, még ha annak semmi köze a kempóhoz. P.P.: Szeretnél valami más sportot vagy foglalkozást űzni a kempo mellett? P.A.: Nem, nem lenne már időm rá, és nem is szeretnék. P.P.: Mik a további terveid a jövőre nézve? P.A.: Decemberben lesz a következő verseny, arra készülünk éppen, illetve szeretnék övvizsgázni a közeljövőben. P.P.: Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert és jó eredményeket kívánunk nektek!

30


Nagy Tamás 10. C

Pécs vak git árosa Világhíres Pécs nagy városában, Ott a Ferencesek utcájában, Él egy ember, aki szegény művész, Sötétségben él, férfi és zenész. Nem élhet teljes s boldog életet, Mert nem láthatja a szép színeket. Ott áll vakon, mindegyik nap, S gitár szól a keze alatt. Gitárral kíséri szép énekét, Így keresi keserű kenyerét. Zenél az életéért, nem adja fel, Nyakában a balsors ékszereivel.

Szomorú Szent Miklós

A nyánk szeret et e Pont olyan anyukáink szeretete, Mint a Föld gravitációs mezeje. A magából szült gyermeket védi, Attól, ami őt veszélyezteti. Örökké szereti, örökké hazavárja, Mint Isten az embert, sosem hagyja magára.

Kovács Kíra 10.E

Ősz van Kedvetlen felhők úsznak a vizen, Szél fútta bokrok hajlanak. De nem veszett el minden hitem, Hisz arany érmeként mosolyog a Nap. Ősz van. Az elmúlás évszaka megérkezett, Könnyes szemmel búcsút int a nyár. Kedves emlékek, ég veletek! Szívem már más tájakon jár.


31

Költőtoll

Ráhullik az éjsötét a városra, Tiszta cipők várnak az ablakokba. Várnak dióra, csokira vagy virgácsra, Ki mit érdemel, télapótól azt kapja. Vakító sötétben, abszolút ködben, Száncsengők csilingelnek fent az égen. A rénszarvasok szép, rendezett sorban, Repülnek a Tejút előző sávjában. Majd óvatosan leszáll egy tetőre, Az ott lakó gyerekek nagy örömére. Becsempészi az áldott ajándékokat, És visszatartja a gonosz krampuszokat. Halkan távozik, de könnyes szemmel, Hiába ő a legnagyszerűbb ember, A felkelő gyerek örömét nem láthatja, Ezért ő a boldogság szomorú lovagja.

HISTORIA DOMUS OKTÓBER

Historia Domus

16.: Orbán atya halálának 10. évfordulója 22.: megemlékezés az 1956 –os forradalomról 28.: őszi szünet kezdete

NOVEMBER 8. : XIII. osztályéneklési fesztivál 12.: író –olvasó találkozó Bertók Lászlóval 15.: Huszár Ferenc életmű kiállításának megnyitója 18.: a Pécsi Harmadik Színház előadása „Árpádházi királyok” címmel 23.: szülő –tanár bál 26.: Babits Mihály megemlékezés 27.: Fejér Lipót matematikaverseny eredményhirdetése

Idén ünnepelte ciszterci testvériskolánk, a székesfehérvári Szent István Gimnázium fennállásának 325 éves évfordulóját. Ez alkalomból köszöntjük egy évvel fiatalabb kistestvérünket!

32


Képek az Osztályéneklési Fesztiválról

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása.

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Recommend Documents