A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

2015. Veni Sancte

23. évfolyam 85. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

16-23. oldal

Tartalom Tartalom

Pánczél Róbert: Kávéházi gondolatok 1 Erős Eszter (11.D), Soós Anna (11.A), Ritter Anna (11.A), Nagy Tamás (12.C): MatematikÁSZOK 3-5 Szinger Eszter (8.A): 3x3 kérdés 6 Erős Eszter (11.D): Én és a matek 9 Szilovics Lilla (10.D): Alkotó tábor Huszár Ferenc tanár úrral 10 Hajas Lilla (11.D): Szeretetszolgálat Csehországban 12 Szabó Levente (10.A): Orgonaépítés 14 Fehér-Fekete 16-23 Nagy Tamás (12.C): XIX. Europa Cantat 24 Új arcok 25 Sebők Aida (7.A): Már mi is ide járunk 27 Horváth Sarolta (11.B): Merhaba itibaren Türkye 29 Ottó Vivien Anna (11.A): Egy hét Taizében 31 Balogh Zita (10.B): A diákönkormányzat és a mindennapok 32 Soós Anna (11.A): Saul fia 33 Költőtoll 34 Antal Benedek, Berecz Dániel, Weiling Márton (12.D): Budavári Koppány elmékére 35 Historia Domus 36

Impresszum Kiadja: Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Czimmermann Csilla Diák szerkesztők: Soós Anna (11.A), Ritter Anna (11.A), Erős Eszter (11.D), Nagy Tamás (12.C) Címlapfotó: Új matematikai szemléltető eszközeink Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Kávéházi gondolatok „Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja!...”

(Walt Whitman)

Matematika a Nagy Lajosban Kevesen vannak, akik egy este úgy fekszenek le, hogy egy szót sem tudnak „matematikául”, másnap reggel pedig arra ijednek fel, hogy mindent értenek. Hogyan adható át ez a nagy trükk-készlet? Hogyan súghatjuk tovább a titkokat, amiket mi is azért kaptunk, hogy továbbadjuk? Iskolánk erre az eszmecserére kiválóan alkalmas. Jók az erőforrásaink. Kiváló tudású és emberséges kollégáimtól én is szívesen tanulnám (tanulom is) a matekot, a csoportbontás révén pedig szorosabb együttműködés jöhet létre a diákok és tanáraik között. A korrepetáló szakkörökön mindenki felteheti kérdéseit, a verseny-felkészítő szakkörök pedig minden ver-

Színes Fehér/Fekete • 23. évfolyam 85. szám

1

Gondolatok

Mi a feladatunk a matematikával? Leendő orvosok, mérnökök, közgazdászok, óvónők, tanárok, jogászok tanulnak iskolánkban. Az első szintű feladat tehát adott: maximalizálni kell a továbbtanulási esélyeiket. Minél több pontot kell elérniük a felvételi eljárásban. Ennyi volna csak? Nem, szerencsére ennél sokkal nagyobb feladataink is vannak: Olyan szakemberpalántákat kell képeznünk, akik felismerik a problémákat, vállalkoznak a megoldásukra és jó eséllyel meg is oldják azokat. Olyanokat, akik nem látnak problémát, ahol nincs is. Olyanokat, akiknek magasabb rendű válaszaik is vannak a kérdésekre. A tízmillió futballedző és pénzügyminiszter országában mindenki tudja, mitől lendülne fel a gazdaság és mitől lenne világbajnok a magyar focicsapat. De vajon ki valósítja meg a nagy terveket? Vajon ki látja a gázlót a kérdések és a válaszok távoli szigetei között? Ki bontja le a nagy világmegváltó feladatokat kicsiny, mindennapi cselekményekre? A matematika jó tanítómester. Egy nyelvzseni, amely megtanít bennünket megérteni a természet szavait, vagy talán egy idegenvezető, aki a felfedezni vágyott városban útvonalakat ajánl.

Kávéházi

A matek vajonmiii? Ahhoz, hogy megismerjük, elviseljük, vagy megszeressük, jó lenne tudni, hogy mi is a matematika. Van-e célja, hol vannak a határai? Egyáltalán: létezik-e? Mi dolgunk vele? Galilei szerint a matematika az ajtó és a kulcs a tudományokhoz. Egy közös nyelv, melyen megértik egymást az egyes tudományágak. Ez diákként persze - megfelelő mélységű tapasztalatok hiányában - nehezen látható be. Tengernyi tudományos alkalmazás révén juthat el az ember a válaszhoz. Előbb fizikai, kémiai, informatikai, gazdasági problémákkal kell foglalkoznia. A válasz talán akkor jön, amikor már meg sem akarjuk válaszolni. A Föld nevű bolygó fogalma is egy űrhajósnak a legtisztább: felemelkedik, visszatekint és egészben csodálhatja (na jó, csak a felszínét...és annak is csak kevesebb, mint a felét). Nehéz érvelni amellett, hogy a matematika létezik. Ahogy a levegő is csak akkor érezhető, ha mozgunk benne vagy vitorláinkat dagasztja, úgy a matematika nevű valami is használat közben válik láthatóvá. Tényleg, mintha a természet viselkedésében, a számítógépes programjainkban, a nyelvünk felépítésében, a zenénkben, gazdasági megfontolásainkban lenne valami közös. Ez a közös micsoda azonban - ha létezik is - nem határolható be, nincsenek körvonalai. Nem frusztráló, inkább izgalmas, ha késik a válasz. Hiszen azt sem tudjuk pontosan, miért szeretjük a kelkáposzta-főzeléket, mégsem vagyunk bánatosak attól, ha be kell csapni egy tányérral belőle.

senyzőnek elérhetők. Havonta kerül sor a matematikából legkigyúrtabb diákok részére a MathShow-ra, a hetedik és nyolcadik osztályosoknak pedig idén második alkalommal is megrendezzük a Cisztergő matematikaversenyt. Idén indul 7-8. osztályosok és 3-4. osztályosok részére matematika-informatika előkészítő napközi. A tavalyi évtől matematika szaktantermeink is vannak (3. emelet), ahol korszerű szemléltetőeszközökkel, számítógépekkel támogatott munkára várjuk a diákokat. A kérdések nem szűnnek, egyre többen és többen vannak. Talán az sem baj, ha nem érünk majd el a válaszokig, csak bolyongás közben nyitva kell tartanunk a szemünket. Használjuk hát eszközeinket és a fantáziánkat! Az iskolánkban folyó munkára és az áldozatos munkásokra a Jóisten bőséges áldását kérve, barátsággal,

RiPortré

Pánczél Róbert

2

23. évfolyam 85. szám • Színes Fehér/Fekete

MatematikÁSZOK Erős Eszter 11D., Soós Anna 11.A, Ritter Anna 11.A, Nagy Tamás 12. C 9-en vannak. 8 férfi és 1 nő. Sokoldalúak, türelmesek és mindig jókedvűek. Ők értik az iskolában a legjobban a matekot. Iskolánk matematikatanáraitól azt kérdeztük, hogy mikor és hogyan kerültek kapcsolatba tantárgyukkal, illetve hogy van – e ezzel kapcsolatos hobbijuk.

Kovács Attila tanár úr: Egy borongós áprilisi csütörtökön történt… Komolyra fordítva a szót: mindig jól ment, mindig voltak sikerélmények. Ez elég volt addig, hogy felszínen maradjon az érdeklődés, így a számok és betűk végeláthatatlan főzelékében megláthassam az értelmét. A fizika a hobbim. Fejtörők, logikai játékok, gyakorlatilag bárminemű problémamegoldás, ideértve a mindennapos logisztikai kihívásokat is. A legfontosabb kimaradt: a tanítás. Lovas István tanár úr: Már általános iskolában jó tanuló voltam, így logikus volt, hogy az éppen akkor első alkalommal induló matematika - fizika tagozatos osztályban folytassam középiskolai tanulmányaimat. Ma sokan megrémülnének ettől, de igaz: nekünk 8 óra matematika, 6 óra fizika óránk volt hetente. Persze az egyéb tantárgyak esetében is elvárták a maximumot tanáraink. A gimnáziumi évek alatt sem voltam sikertelen, már III. gimis koromtól bejártunk a szegedi egyetemre, ahol kiváló emberekkel kerültem kapcsolatba. Az egyetemet illetően sok elképzelésem volt, de végül ők meggyőztek arról, hogy menjek a JATE -ra. Szabad időben szívesen foglalkozom versenyfeladatokkal. Agytornának, a szellemi frissesség fenntartásának jó eszköze, hasznos a versenyfelkészítésben. Meg kell mondanom, a biológia is fontos számomra (el is végeztem a biológia szakot), mégis mindig a történelem volt és marad a hobbim. Meszéna Tamás tanár úr: Édesapám matematikus, a Budapesti Közgazdasági Egyetemen tanított több mint negyven éven át. Soha nem igyekezett ebbe az irányba terelni, sőt inkább más területeket javasolt. Engem mindig sok minden érdekelt, de már gimnáziumba matematika tagozatra mentem, és innen egyedül tanultam tovább matematika szakon. A „nagybetűs” matematikával az egyetemen kerültem kapcsolatba, és mindig lenyűgözött, magával ragadott ezeknek az elméleteknek a tisztasága, logikus egyértelműsége. Kedvencem a számelmélet, gráfok, véges matematika volt mindig is. Igazi hobbim ezzel kapcsolatban nincs. Egy-két éve kezdtem sudokukat fejtegetni, de ez inkább csak kikapcsolódás. A káosz matematikája olyan szép, hogy az már inkább lehetne


3

RiPortré

Baráti Ákos tanár úr: A sorsom úgy 16-17 éves koromban dőlt el. A kollégiumban, ahol laktam, az volt a szabály, hogy az utolsó tanulószoba idejét már nem kellett együtt, felügyelet mellett eltöltenünk, hanem szabadon, egyedül vagy akár többen összeülve, egymást segítve tanulhattunk. Nekem elég jól ment a matek és a fizika, és ezt az osztálytársaim igyekeztek is kihasználni. Sokszor sikerült elmagyaráznom nekik olyasmit, amit az órán nem tudtak megérteni. Ez nekem is sikerélményt adott, azt gondoltam, ez az, amit később is szívesen csinálnék. Kifejezetten a matematikához köthető hobbim nincsen, de nagyon szívesen sakkozom, ahol azért közvetve biztosan hasznát veszem a „matematikus agynak”. Diákkoromban komoly versenyeredményeim is voltak, aztán jó 20 év szünet után most már nem versenyszerűen, de nagyon szívesen játszom a neten - kizárólag élő ellenfelek ellen.

hobbi is, de azért sok időt nem töltök el ezzel sem. A matematika (és a fizika) filozófiai kérdései érdekelnének, de ezzel sincs elég időm foglalkozni.

RiPortré

Páll Csaba tanár úr: Korán észrevette a tanítónőm, hogy tehetségem van a számtan iránt (az még nem volt matematika). Már úgy adott tovább a felső tagozatos matematika tanárnőnek, hogy figyeljen rám. És figyelt rám :). Azután már versenyekre jártam. És ezt folytattam a középiskolában is. A versenyfeladatok megoldása (ha sikerül) szokott örömet okozni. Talán hobbinak számít, hogy szívesen olvasok matematikatörténetet. Szeretem elképzelni, hogy melyik matematikus milyen volt. Nem igazán lehet mégsem hobbinak nevezni, mert sajnos nem elég gyakran kerül rá sor. Pánczél Róbert tanár úr: Bár a matematika húszéves koromig nem érdekelt igazán (valójában taszított), mindig is a matematikát közös nyelvként használó tudományok voltak izgalmasak számomra. Lajosista diákként kémia szakon végeztem, itt szerettem bele a fizikába. Az informatika hajnala is itt ért, az egyetem első éveiben pedig a közgazdaságtan vonzott nagyon... A matek soha, az alkalmazásai viszont egytől egyig elbűvöltek. Fizika szakos egyetemistaként találkoztam azzal a tanárral, aki újrarajzolta és kiszínezte bennem a matematikáról alkotott képet: Hetyei Gábor volt, aki révén a felsőbb matematika egy könnyed kalandozássá vált. Engem sok minden érdekelt, igazából rendkívül kicsi volt annak az esélye, hogy végül a matematika mellett kötök ki. Minél egyeduralkodóbbá kezdett válni a matek, a hobbijaimmal annál inkább igyekeztem ellensúlyozni, hogy ne kockuljak el kórosan. Imádok rajzolni, kiállításokra járni. Az irodalom, a színház és a zene is segítenek egyensúlyt tartani. Meghatározó ezeken kívül a sport... az óriás-műlesikláson kívül szinte minden sport különböző komolysággal ugyan, de előfordult az életemben. Legfontosabb pillér a lelki élethez tartozó „szabadidős tevékenységek” sora: egyetlen példaként hadd említsem és egyben ajánljam mindenkinek az egyik legbensőségesebb ima-fajtát, a zarándoklatot. Papp Tamás tanár úr: A matematikát illetően nem volt különösebb választásom, ugyanis az 1800-as évekig visszamenőleg apai ágon minden férfi felmenőm matematikus vagy matematikatanár volt. Természetesen az imént csak vicceltem. De a genetikának valóban lehet köze hozzá, hiszen idősebb testvérem (aki közgazdász) szintén mindig nagyon jó volt matematikából, én pedig már nagyon fiatalon alsóban is sziporkáztam a számok világában. Sosem felejtem el, hogy ebben az időszakban A4-es méretű matematika példatárt használtunk, melyből óriási mennyiségű feladatcsokrokat kaptunk a tanító néninktől, Irénke nénitől. A pontosságon kívül az idő is számított, hiszen csak a leggyorsabb hibátlan munkákért járt a jól megérdemelt piros pont. Jómagam mindig is imádtam a versenyhelyzetet, így ezek a tanórák különösen motiváltak. Ezt követően egyértelműen következhetett a folytatás, matematika-fizika gimnáziumi tagozat, majd pedig az egyetemi tanulmányok. Matematikusként egyik legkedvesebb eszmei játékom a sakk. Kutatások is bizonyítják, hogy 10 matematikusból 9-en legalább a lépéseket ismerik, a többség természetesen a játék mechanizmusába is belelát. Ezen kívül természetesen nagyon kedvelem a logikai játékokat, fejtőröket, ördöglakatokat. Már nagyon fiatalon kiraktam a Rubik kockát (talán hamarabb, mint megtanultam olvasni), de nekünk sajnos sosem volt versenykockánk, így a rekordsebességek elérése számomra csak álom maradt. Manapság pedig már sajnos nincs meg a kellő motivációm hozzá, hogy világrekorder legyek. Talán nem is lennék önmagam, ha nem említeném meg a labdarúgást. A számok világa, a valószínűségszámítás és statisztika körülövezi a futball világát is. A játék fejlődésével manapság már komoly iparágak, cégek épültek arra, hogy a matematika eszközeivel analizálják a labdarúgást. Talán kevesen tudják, hogy a 2000-es évek legsikeresebb edzője Ottmar Hitzfeld (a Bayern München egykori sikerkovácsa) is matematikus végzettségű

4


volt. Egyébként már gondoltam is rá, hogy esetleg Lajos-napon tartanék egy előadást a labdarúgás és matematika kapcsolatáról. Szelesteiné Czopf Krisztina tanárnő: A matematika szeretetét még az általános iskolából hoztam magammal. Felső tagozatos koromban volt egy tanárnőm, Koncz Éva néni, aki nagyon jól tanította ezt a tárgyat. Szívesen jártam az óráira, az ő alapossága és biztos tudása voltak az elindítóim. A pályaválasztás, a döntés jóval később, érettségi előtt született meg, de a mai napig őt tekintem a mintának tanítás terén. Időről-időre felidézem magamban az ő óráit, és hálásan gondolok arra, hogy a tanítványa lehettem. Nincsen különleges hobbim. Ha úgy adódik, olvasni, kertészkedni szoktam. A legutolsó olvasmányélményem egy életrajzi jellegű könyv, Kristine Barnett műve, a Szikra volt. Egy hittel és kifogyhatatlan lelkesedéssel teli édesanya írja le saját problémás gyermeke történetét, akiről kiderül, hogy zseniálisan tehetséges. Mindenkinek ajánlom Köszönjük a válaszokat!

RiPortré


5

3x3 kérdés

Bemutatkoznak a legeredményesebb matekosok Szinger Eszter 8. A

RiPortré

„A matematika mindenütt jelen van. Megjósolja, fog-e esni az eső, megmondja, hány óra van, és elárulja, mennyi pénzünk van. A matematika segítségével bűnügyeket elemzünk, mintákat fedezünk fel, és kiszámítjuk egyesek viselkedését. A számok megoldják a legnagyobb rejtélyeket is…” – olvastam egyszer valahol. Bár én inkább humán érdeklődésű vagyok, szeretem a matematikát. A matematika átszövi egész életünket, akkor is, ha nem vagyunk tisztában vele. Iskolánk kiváló matematikusai – Laki Anna 8.A, Kulcsár Szabó András 9.A, Knoch Júlia 11.A, Benkő Csaba 12.C, Grünfelder Balázs 12.A – elmondják, hogy lehet megszeretni, megtanulni a matematikát, kimagasló eredményeket elérni benne, a gyakorlati életben alkalmazni, hasznunkra fordítani az elvont matematikai ismereteket… Szinger Eszter: Melyik volt az a matekverseny, amit a legnagyobb kihívásnak tartottál és szerettél volna megnyerni?

Knoch Júlia: Talán a tavalyi országos Arany Dániel verseny volt az, amit a leginkább szerettem volna megnyerni. Nagyon féltem tőle, mert a hatosztályosokat valamiért az emelt óraszámosok közé sorolták, úgyhogy azokkal versenyeztem, akiknek dupla annyi órájuk volt, mint nekem. A feladatokat végül sikerült megcsinálnom, de néhány figyelmetlenségen elég sok pontom elúszott, így csak a 10. hely körül végeztem.

Grünfelder Balázs: A legnagyobb kihívást számomra az OKTV jelenti. Tavaly sikerült a második fordulóba kerülnöm, de azt gondolom, idén lehet még jobb is. Nyilván szeretném megnyerni, de ez nem hiszem, hogy reális cél lenne. Már annak is nagyon örülnék, ha az első 10-be bekerülnék. Szinger Eszter: Mit jelent számodra a matematika? (hobbi, tantárgy, életcél stb...) Grünfelder Balázs: Eleinte csak egy tantárgy volt, ami különösen jól ment, de egy idő után rájöttem, hogy ezzel szeretnék továbbtanulni. Hobbinak sosem tekintettem. Szinte biztos, hogy a jövőben közeli kapcsolatom lesz a matekkal: matematika érettségire készülök, később az egyetemen is ezt szeretném tanulni,

6


a hétköznapi életben pedig mindenki jövőjében szerepe van a matematikának.

RiPortré

Benkő Csaba: „Mi is voltaképpen a matematika…?”, tehetném fel itt a messzire vezető filozófiai kérdést. Pánczél tanár úr erre nagyon szépen tudna válaszolni, de jelen keretek között azt tudom mondani, hogy igazából egy gondolkodásbeli eszköz, amit számos helyzetre levetíthetünk. Ezen volta miatt lelhetünk benne gyönyörűbbnél gyönyörűbb ös�szecsengéseket. Aki azonban ezt elsajátítja, nem csak ott használhatja fel, ahová eredendően szánták (pl.: egy kislabda pályájának kiszámítására), hanem kognitív képességeinek általános fejlődését is tapasztalhatja, miután akár az emberi élet bizonyos összefüggéseit is tisztábban fogja látni. (Mellesleg visszafelé is működik a dolog, úgyhogy aki ezt értette, jöjjön matematikusnak!) Számomra ezért is oly jelentős a matematika, mert szinte bármihez kapcsolhatunk belőle allegóriát. Szinger Eszter: Mikor kezdett el jobban érdekelni ez a tantárgy? Laki Anna: Anya matektanár, ezért már amikor óvodások voltunk, akkor megtanított minket számolni: összeadni, kivonni. A matematikát szerettem, csak a matekórákat nem annyira, mert azok (főleg alsóban) unalmasak voltak. Grünfelder Balázs: Már óvodás koromban négyjegyű számokat tudtam összeadni/kivonni. Általános iskolában nem szerettem a tantárgyat, mert unalmas volt. Persze már ekkor is jártam versenyekre, de attól még nem érdekelt jobban. Gimnáziumban, 9. osztálytól kezdett el jobban érdekelni, amikor már izgalmasabb témákról volt szó, vagy olyan tételek bizonyítására került sor, amiket azelőtt csak "elhittem". Szinger Eszter: Mi fogott meg benne? Szerinted mi olyan érdekes, különleges a matekban? Knoch Júlia: A matematika nagyon sok tudomány alapja. Mindenhol megjelenik és minden összefügg benne mindennel. Egzakt és mégis nagyon sok kreativitás szükséges hozzá. Grünfelder Balázs: Önmagában olyan, hogy matematika, nem létezik, de mindenütt jelen van alkalmazott matematika formájában. Szerintem rendkívül érdekes egy nem létező dologgal foglalkozni és megfejteni a benne levő összefüggéseket. Szinger Eszter: Milyen matekkal kapcsolatos programokon/versenyeken veszel/vettél részt? Benkő Csaba: A versenyeket hadd ne soroljam, mert amit meghirdettek, azon többségében indultunk. A kapcsolódó programok annál érdekesebbek, külön kiemelném a PTE-n havi/


7

kéthavi rendszerességgel szervezett MATEGO-t (hivatalosan Töprengő Klub), valamint a külsősök számára elképzelhetetlen módon jó hangulatú matekszakköröket, főleg az iskolánkban szervezett MathShow-t. Szinger Eszter: Melyik a kedvenc versenyed? Miért? Laki Anna: A kedvencem a Bátaszéki Matematikaverseny, mert ott van elég idő, nincs olyan, hogy valami csak a verseny után jut eszembe. Szeretem a Bólyait is, mert itt nincsenek olyan nehéz feladatok és többen vagyunk egy csapatban. Szerencsére az osztályban sok a jó matekos, és Pánczél tanár úr is jól felkészít bennünket, így tavaly elég jól szerepeltünk a versenyeken. Nyisztor Sárival már hatodikban kitaláltuk, ha osztálytársak leszünk, bejutunk a Bólyai döntőjébe.Ez szerencsére sikerült tavaly, remélem az idén is így lesz.

RiPortré

Szinger Eszter: Szoktál otthon gyakorolni a versenyekre? Ha igen, mennyit? Kulcsár Szabó András: Szoktam, viszonylag sokat, a fontosabb versenyek előtt kb. 2-3 héttel elkezdek napi 1-2 feladatsort megoldani. Szinger Eszter: Valami érdekes/vicces történet a matekkal kapcsolatban? Knoch Júlia: Nagyon sok matekos barátom van, velük volt néhány érdekes élményem. Egyszer például Veszprémben elmentünk vizet venni. A koleszban csőtörés volt, de közben szakadt az eső. Végül csuromvizesen megérkeztünk egy CBA-hoz. Volt leárazva víz 52 forintért. Elhatároztuk, hogy egyben fizetjük a négy vizet. Már a sorban álltunk, amikor az egyikünk megszólalt: "Figyi, ha egyben fizetjük a négy vizet, akkor 210 forintot fogunk fizetni, de ha külön, akkor csak kétszázat. Így spórolhatunk fejenként 2,5 forintot." Így jár az ember, ha matekosokkal megy vásárolni. :) Szinger Eszter: Ha szuperhős lehetnél, milyen szuperképességet választanál magadnak? Benkő Csaba: Szeretném, ha az emberek rajtam keresztül beleláthatnának egymás és így önmaguk lelkébe. Rengeteg fölösleges problémától megkímélnék és rengeteg gyönyörűséggel megajándékozhatnák egymást. Még olyan elvadult, otromba dolgokban is meglátnák a szépséget, mint a matematika. Köszönöm a válaszokat! Kívánok sikerekben gazdag tanévet!

8


Én és a matek Erős Eszter 11.D


9

Lyukasóra

Én a matekkal nem ápolok túl jó viszonyt, pontosabban változó, hogy szeretem-e vagy nem. Vannak részek, amik az ellenségeim. Ilyenek pl. az algebrai törtek és a gyökvonás, de azért vannak olyan részei is, amiket kifejezetten szeretek, pl. a szerkesztések. Bár nem a kedvencem, mégsem tartom haszontalannak, mert vannak a hétköznapi életben is használható ágai. Ide tartoznak a nemrég tanult gráfok, viszont egy-egy leckét, vagy akár egész fejezetet abszolút fölöslegesnek gondolok, és sajnos ezek vannak többen, de inkább nem sorolnám fel, melyek ezek. Azért vannak pozitív emlékeim is a matekkal kapcsolatban, de ezek még az általános iskolai éveimhez nyúltak vissza. Néha játszottunk ún. „táblafocit”, ahol két csapat volt, és szabály szerint a játékosok monogramjai kis körökbe voltak írva, ez alapján, akinél a labda volt, annak szólt az adott kérdés. A játékban kétféle feladat volt. Az egyikben egy szöveges feladatból kiszűrve a lényeget kellett fejben számolni, és csak a végeredményt írhattuk le. Ilyen kérdések voltak: „Nem örülnek nekem a boltban, mert egy 150 forintos csokit veszek, de csak 20 000-ressel tudok fizetni, de miután már visszaadtak, akkor jut eszembe, hogy még szeretnék egy 400 forintos üdítőt és egy 80 forintos rágót is. Összesen mennyit kapok vissza?” Ilyenkor mindenki csak magában számolhatott, és az eredmény attól is függött, hogy melyik csapatban hánynak lett helyes a megoldás, és ahol több volt, oda ment a labda. A másik feladattípust akkor alkalmaztuk, amikor kapura lövés volt, akkor a kérdés a kapusnak és a lövőnek szól, de ekkor már a csapattársaik is segíthettek nekik. Ez gyakran volt műveltségi kérdés, pl. hogy „Hányadik Benedek a jelenlegi pápa?” (ez kb. öt évvel ezelőtt volt), vagy valami királyokkal kapcsolatos, pl. „Összesen hány Béla uralkodott Magyarországon?”. Ennél tippelni is lehetett, ha valaki nem tudta, de olyan kérdés is volt, amire szinte csak találgatni lehetett, pl. „Hány éves a tanár úr?”, vagy „Cintiának kb. hány centi egy hajszála?” Ha a kapus csapata találta el, vagy ha nem tudta, de közelebb volt hozzá (tippelésnél), akkor kivédte, ha a másik, akkor gól volt. Ezek az idők már elmúltak. Szerintem ahhoz, hogy valaki nagyon szeresse a matekot, egy másfajta beállítottság kell, mint amilyen nekem van. Humános fejjel mégis be kell látnom, hogy egy része kell a csiszolt gondolkodáshoz, viszont ha valaki ezt így nem ismeri el, akkor is amennyire tudja, vegye komolyan, mert sajnos, vagy nem sajnos, de kötelező érettségi tárgy. Hiába nehéz, a nagybetűs életben gyakran kell majd szembenézni sokkal nehezebb dolgokkal is, mint egy matekdolgozat.

Alkotó tábor Huszár Ferenc tanár úrral

Nyári eset-les

Szilovics Lilla 10. D

A nyári szünet legelején három felejthetetlen napot töltöttünk el Átán. Leginkább a rajz szakkörösök, de más művészet iránt érdeklődők is jöhettek velünk, így tizenegyen voltunk. Reggel az iskola udvarán találkoztunk és rögtön be is pakoltuk a rengeteg rajzfelszerelésünket a kisbuszba. Mikor már bent ültünk, valakinek éppen idejében eszébe jutott, hogy még nem csináltunk csoportképet, így indulás előtt ez is megtörtént. Mikor odaértünk, az átai ház ebédlőjét átalakítottuk műteremmé, mindenhol volt egy-egy rajztábla, festék, ceruzakészlet, de nekünk így tetszett. Kimentünk az udvarba megnézni a kecskéket, arra gondoltunk, hogy le kéne rajzolni őket, de nem voltak jó modellek, egy percig sem maradtak nyugton, hiába üldöztük őket. Még ebéd előtt elindultunk vázlatot készíteni a közeli temetőbe, ami nyugodt és békés volt. Egy domb tetején helyezkedik el, és csodálatos kilátás nyílt a szőkülő búzamezőkre Miközben a régi sírokat rajzoltuk, gyorsan telt az idő, tanár úr hívott minket ebédelni. Az ebédet ő hozta a kozármislenyi étteremből, és mindenkinek ízlett. Ebéd után folytattuk a sír rajzolását. Miután befejeztük, neki is fogtunk a következőnek. Én pasztell-krétával búzamezőt rajzoltam, de volt, aki ezt színes ceruzával valósította meg. Késő délutánig rajzoltunk, majd virágot szedtünk az esti csendélet-rajzoláshoz. Nagyon szép színes csokrok lettek, öröm volt őket rajzolni. Este tízkor fejeztük be a rajzokat, aztán a szobában még sokáig beszélgettünk. Másnap reggeli után rögtön hozzáfogtunk a festés előkészítéséhez és fél óra múlva készen álltunk, hogy elinduljunk festeni a természetbe. Szép napos idő volt, gyönyörűek voltak

10


a fények. Egy zöld mezőt festettünk, amin áthalad egy út. Az arra járó autósok vidáman integettek, dudáltak nekünk. Ezután egy eldugott tó partján rajzoltunk, közben hallgattuk a békák dalát. A vacsora alatt megbeszéltük a nap eseményeit, mindenki elmondta a véleményét, tapasztalatait. Alkonyatkor gyújtottunk egy nagy tábortüzet és kivittük a székeket az udvar közepére, hogy körülülhessük a tüzet. Gyönyörködtünk a naplemente festői színeiben, majd amikor besötétedett, néztük a csillagos eget. Jót játszottunk, népdalokat énekeltünk, nagyon jól éreztük magunkat.

Hazafelé megálltunk ebédelni a kozármislenyi Két szekér étteremben, és kicsit szomorúak voltunk, amiért a tábornak máris vége. Visszaértünk iskolánk udvarába, a rajztermi holmit visszavittük a helyére, elköszöntünk egymástól, és élményekkel tele, boldogan, bár a kevés alvástól kicsit fáradtan értünk haza. Az egész évi rohanás után jólesett ez a pár nap felüdülés, együttlét. Aki szeret rajzolni, és lemaradt a táborról, bánhatja, de jövőre újra megpróbálhatja.


11

Nyári eset-les

Korán reggel talpon voltunk az utolsó napon és vártuk, hogy kinyisson a helyi bolt. Megettük a reggelire szánt nutellás kenyeret és müzlit. Aki nem készült el a csendélettel, befejezhette, de aki készen volt, szőlőlevelet vagy trombitafolyondárt rajzolt. Az elkészült pasztell-krétás rajzokat mindig befújtuk hajlakkal, hogy ne kenődjenek el, ezért néhány flakon hajlakk elfogyott. Amikor már nem volt más dolgunk, kiültünk az utcára épületeket rajzolni. Majdnem mindenki a templomot vagy a tornyát rajzolta. Nagyon szép munkák születtek a tábor alatt.

Szeretetszolgálat Csehországban

Nyári eset-les

Hajas Lilla 11.D Szeretetszolgálat… ha ezt a szót halljuk, biztos, hogy mindenkinek a „kötelező önkéntesmunka” jut eszébe. Tavaly én sem voltam másképp, főleg, mert két helyre kellett járnom ahhoz, hogy meglegyen az 50 órám: a Szent Margit Óvodába és az Irgalmasrendi Kórházba. A szeretetszolgálat rengeteg időt elvett, és néha a hátam közepére se hiányzott. Azonban, ahogy láttam, hogy az időseknek és a gyerekeknek mekkora örömet tudunk szerezni egy kis énekléssel vagy memóriajátékkal, már nem teherként gondoltam rá, hanem feltöltődésként. Egy idő után már szinte csak azért jártam, mert hatalmas lelki támaszt nyújtott az, hogy amint belépek, a néniknek felcsillan a szeme, és tudom, hogy nekik ezzel szerzek örömöt. Év végén, amikor mindenki elszámolt az óráival, bejelentették, hogy az évfolyamról 4 ember kéthetes csehországi jutalomutat nyert kiemelkedő szeretetszolgálatos munkájával. Amikor felolvasták a nevem, szinte el sem akartam hinni. Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem. Így történt, hogy Bende Judittal (11.C), Tarlós Ferenccel (11.B) és Varga Gergellyel (11.E) elmehettünk erre az életreszóló kirándulásra. A felettünk lévő évfolyamból még 3 diák jöhetett, akik szintén a tavaly elvégzett szeretetszolgálatért kapták ezt az utat jutalmul: Besenczi Berta (12.D), Jankovics Sarolta (12.E) és Oberling Márk (12.A). Június 17-én hajnali 4 órakor Szép Sándor és Fazekas Lívia kíséretében útnak indultunk. Nem mindenki ismerte a másikat a kis társaságból, úgyhogy az autópályán egy parkolóban párnadobálással ismerkedtünk. Végül a 900 km-es út után megérkeztünk Csehország egyik legészakibb pontjára: Hamr na Jezeré-be. A tábor egészen máshogy nézett ki, mint képzeltük: az alpesi faházak elég „könnyűszerkezetűek” voltak, és a cseh konyha is túl „egzotikusnak” tűnt. A tábor a Caritas szervezésében lett meghirdetve, de amikor megkérdeztünk egy arra járó fiút, kiderült, hogy ez a tábor állami gondozott gyerekeknek készült indiántábor, és velük fogunk együtt lakni. Mint kiderült, az egész táborból (200-an voltunk, 4 országból!) csak mi heten éltünk a szüleinkkel. A gyerekek kinézete, és a körülmények elsőre nagyon megrémítettek mindannyiunkat, és azt hiszem, csak bölcs vezetőnk, Sanyi nyugodtsága tartotta bennünk a lelket. A tábort (totemoszlopok és máglya is volt! ) egy rendőrtiszt irányította, aki tényleg kiképzésszerűen próbált rendet tartani, ami elég nagy kihívás volt. A szabályszegőknek ugyanis mindenféle (főleg sportos) munkát kellett végeznie. De ez a szigor a gyerekeken végignézve nem is volt alaptalan,

12


„Aranyköpések” „Abban benne vannak a képletek, ott keressék, nehogy az legyen, hogy valaki két hónap elteltével is – az új anyag hatására – katartikus nyálcsorgatásban részesítsen.” (Pánczél Róbert) „Helyből utálja annyira, mint más nekifutásból.” (Pánczél Róbert) „Zsidó szokás, értelmét ne keressék.” (Kiss Péter O.Cist.) „Mondjuk úgy, hogy abban a sírban már sok fáraó feküdt. (Nem volt épp erkölcsös.)” (Kiss Péter O.Cist) „Nem véletlenül ez a neve, nem pedig az, hogy rigófütty az almafán” (Studi Gabriella) „Másfél hét alatt megalakul Batthyány miniszterelnök.” (Czeininger Tamás) „Büntetés lenne, ha befizetnének egy kínai útra: Megsárgulnék és meghalnék, kész.” (Czeininger Tamás) „Hat százalék, ezt alá is húztam. Szőrös-talpas egyes!” (Nyisztor Zsolt) „Ha nagyon jók lesztek, mutatok még idegsejtet is. Óra végén.” (Nyisztor Zsolt) „Majd leesett a szakálla, annyira beszélt” (Czeininger Tamás)


13

Nyári eset-les

hiszen az 5-6 évesektől a 19 évesekig voltak diákok. A mi programjaink valóban a Caritas szervezésében történtek: városok, templomok látogatása a környéken, általában a táboron kívül. Ezt először nem is bántuk, mert bevallom: féltem ezektől a gyerekektől. Ám pár nap múlva kiderült, hogy ez a félelem alaptalan volt: akkora szeretetet kaptunk tőlük, amekkorát még sohanem tapasztaltunk. Ha egy termet vissza kellett pakolni, ezek a gyerekek minden szó nélkül nekiálltak mind a kétszázan, és egy perc alatt újra rend volt. Ha segítség kellett, még a szánkat se nyitottuk ki, már jöttek és tudták, mire gondolunk. Néha még mi szégyelltük el magunkat, hogy mennyire lusták is vagyunk. Az egész tábort egyre jobban és jobban élveztük, mert sok barátra találtunk, és néha még a nyelvi akadályok sem számítottak (mindenki csak csehül vagy lengyelül beszélt, és néhányan egy kicsit magyarul, de voltak magyarországi gyerekek is). Mi, akik a Lajosból jöttünk, olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy a táborban a nevelők nem akarták elhinni, hogy az úton láttuk egymást először. A napjaink eseménydúsak voltak: programok, utazás, fürdés a tóban (ami tisztább volt, mint a zuhanyzó) és persze egy-két bál, ahol kitáncoltuk magunkat. A két hét hihetetlenül gyorsan eltelt, és annyi emlékünk maradt, hogy ebbe a cikkbe egy töredéke sem férne bele. Nagyon hálás vagyok az iskolának, hogy eljöhettem és ilyen barátokat ismerhettem meg.

ORGONAÉPÍTÉS Szabó Levente 10.A

Lyukasóra

Pécs város szélén, egy csendes utcában található egy műhely, ahol nem gyártás, hanem igazi alkotás folyik. Egy olyan mesterséget űznek az ott dolgozók, melynek végeredménye Istent dicsőíti, ámulatba ejti az embereket és büszkeséggel tölti el az építőjét és megszólaltatóját egyaránt: az orgonaépítést. Erről a szakmáról és a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra történetéről beszélgettem Budavári Attila ezüstkoszorús orgonaépítő mesterrel. Sz. L.: Hogy jött az ötlet, hogy orgonaépítő legyen? B. A.: A felmenőink között hét orgonaépítő volt, akik közül többen is dolgoztak az Angster orgonagyárban. Ennek hatására tizenkét és fél évesen eldöntöttem, hogy orgonaépítő leszek. Minél inkább ellenezték, annál inkább az akartam lenni. Nem tudtam pontosan, hogy mi az, de tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Miután itthon letettem a mestervizsgát, a régi hagyományoknak megfelelően Ausztriában és Németországban próbáltam tudásomat gyarapítani. Sz. L.: Mesélne egy kicsit a Manufaktúra történetéről? B. A.: Miután hazatértem, barátommal és öcsémmel nekiláttunk a munkának. A szüleink háza mellett volt első műhelyünk, ahova már gondosan elraktároztunk sok-sok fát, mielőtt külföldre mentünk, mondván, ezek hazatértünkre kellőképpen kiszáradnak, hogy dolgozni lehessen velük. A kezdet nem volt éppen könnyű. Volt, hogy éjjel-nappal dolgoztunk, hogy meg tudjunk élni és technológiánkat fejleszthessük, de csináltuk, mert valami megfoghatatlan azt sugallta: gyerünk fiúk, menni fog! Ehhez persze szükség volt még a barátoktól kapott sok-sok bizalomra és hitre. Ennek eredménye, hogy pont ma ünnepeljük fennállásunknak 23. évfordulóját. Sz. L.: Milyen a cég jelenlegi helyzete a hazai és az európai piacon? B. A.: A nehéz és küzdelmes kezdés ellenére elmondhatjuk, hogy 44 dolgozónkkal ma Magyarország legnagyobb orgonaépítő cége vagyunk: akkorák, mint az összes többi műhely együttvéve mind létszámban, mind technológiában. Európai szinten is benne vagyunk az első 15-ben. Hiába van pl. Németországban 330 orgonaépítő műhely, többségük csak 1-5 személyes javítóműhely. Egy 15 fős cég ott már nagynak számít. Sz. L.: Szoktak-e együtt dolgozni más orgonaépítő cégekkel? B. A.: Volt már rá példa: a MüPa orgonája akkora feladat volt, hogy alvállalkozókat is be kellett vonni. Ezen felül számos olyan alkatrészt készítünk, amihez a legtöbb hazai és európai cégnek nincs felszereltsége, mint pl. nyelvsípokat, fém-ajaksípokat. De készítünk pedálklaviatúrákat, komplett játszóasztalokat, szélládákat is pl. Németországba, Olaszországba, Franciaországba, Amerikába, stb… Igazából nem is tudjuk, hány helyre, mert ki tudja, hogy az a francia vagy olasz cég, amelyiknek valamit szállítunk, éppen melyik országba készíti orgonáját. Így a kb. 160 megrendelőnkkel már több földrész több országába is eljutottunk úgy, hogy nincs is tudomásunk róla. Komplett orgonákat is gyártottunk Kínától Portugáliáig. Bár a fát nem mi ültetjük, hogy nőjön, a kecskét sem mi tenyésztjük és a fémeket sem mi bányásszuk, de ezekből az anyagokból minden alkatrészt már magunk készítünk el, minden orgonához egyedileg, kivéve a fújtatómotorokat: ezeket Győrből rendeljük. Sz. L.: Melyik munkákra büszke a cég? B. A.: Tulajdonképpen mindegyikre büszkék vagyunk, hiszen mindegyik a mi „gyerekünk”. Azonban ha konkrét példákat kell említenem, mindenképp a Szentendrei Ferences Gimná-

14


ziumnak gyártott orgonát helyezném előre, ugyanis ez az első új orgonánk, amit 1995-ben építettünk. Nagyon nagy áttörést jelentett, amikor elnyertük a Művészetek Palotája orgonájának építését 2005-ben. Ekkor hatalmas fejlesztések voltak. Nagy büszkeségünk még a Zamárdiban épült francia-barokk orgona, ami közép-európában egyedülálló. Az aquincumi víziorgona rekonstrukcióját mi csináltuk meg, ez világkuriózum. A pécsi Székesegyház orgonáját is mi építettük át. Portugáliába, az aveirói dómba építettünk egy különleges formájú orgonát. Hosszan sorolhatnám még. Sz. L.: Milyen kitüntetéseket kapott eddig a cég? B. A.: Sok kitüntetést kaptunk, fent vannak a honlapon. De hogy csak párat említsek: holnap kapjuk meg a Magyar Kézműves Remek díjat, a restei orgonánkra. Két hete kaptam meg a Pro Civitate díjat Pécs városától.

Sz. L.: Ha valakit érdekel a műhely, van-e lehetőség látogatásra? B. A.: Igen. Évente legfeljebb kétszer nyílt napot tartunk, melyeket honlapunkon, a pomorgona.hu-n hirdetünk. Külön csoporttal is lehet jönni, bár azért fizetni kell. Ennek oka, hogy régen annyi jelentkező akadt látogatásra, hogy be kellett vetnünk valamit, ami ezt megfékezi, ugyanis ez azért némileg lassítja a munkát. Ennek az lett az eredménye, hogy megkérdezték, hol kell fizetni, és jöttek tovább. Annyit még hozzátennék, hogy a legnagyobb kitüntetés egy megelégedett kuncsaft vagy ügyfél, akinek tetszik a munkánk, és kialakul vele egy baráti viszony. Köszönöm a beszélgetést, és az iskola nevében is szeretnék gratulálni a kitüntetéshez! 2015. 09. 18-án a Manufaktúra fennállásának 23. évfordulóján.


15

Lyukasóra

Sz. L.: Szeretik a munkájukat az emberek? B. A.: Biztos vagyok benne, hogy igen. Az orgona egy olyan különleges hangszer, amiről elmondható, hogy nincs két egyforma belőle. Mivel mindegyik egyedi, mindegyikhez egyénileg kell alkatrészeket készíteni. Asztalosaink is szeretik, mivel nem kell pl. 300 konyhalapot hetekig sorozatban gyártani, hanem minden egyedülálló, és ez teszi változatossá, széppé és nehézzé a szakmát. De ugyanez elmondható orgonaépítőinkre, sípkészítőinkre, intonatőreinkre is. A helyszíni munkák szintén nagy tapasztalatot adnak.

XXV. évf. 25. (93.) szám, 2015. Veni Sancte

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

Találkozások Dr. Végh Tibor (1947) Az elmúlt 70 évben többször is összefutottam a gimnáziumon kívül (és nem csak pécsi) ciszter diákokkal. Érdekes módon ezek a találkozások minden alkalommal a munkahellyel voltak kapcsolatban. 1945 nyarán a „Budapest” Duna-tengerjáró hajósinasaként (ahogy a háború a VII. osztályból messzire repített…) Passaunál fogadtam a Duna bajorországi szakasza amerikai megszálló katonai parancsnokának hajónk mellé érkező, és ránk kötni szándékozó „Hungária” nevű (hadizsákmányként birtokolt) yachtját (amit egyébként Horthy Miklós kapott Hitlertől 1943-ban 75. születésnapjára). Ez a manőverezés úgy történik, hogy amikor az érkező hajó már 5-6 méterre megközelíti az álló hajót, akkor először ceruzavastagságú kötelet dobnak át az egyikről a másikra (végén fából esztergált körtealakú súllyal, hogy a könnyű kötél egyáltalán repülni tudjon és célzottan lehessen eldobni), és ehhez kötik a vastag, súlyos, erős (hurokban végződő, az un. kikötőbakra akasztható) drótkötelet, amit aztán így már könnyen át lehet húzni az egyik hajóról a másikra és ott rögzíteni. Ahogy átnéztem a másik hajóra, és a kötelet dobó matrózra, kit látok? Hámori Karcsit, aki 1 évvel felettem járt az Oppermann-osztályba. A meglepetéstől szédelegtem, de boldogan üdvözöltük egymást, és amíg az előkelőségek átszálltak, elbeszélgettünk. Azóta sem tudok róla semmit. 1952-53-ban a Központi Statisztikai Hivatalban dolgoztam. Csoportvezetőm, a nálam 8-10 évvel idősebb Thegzes Ottó az akkori időkben szokatlan közvetlen barátságossággal segített beilleszkedni a patinás intézmény mindennapi munkamenetébe. (Akkoriban az új kollégát inkább gyanakvással fogadták: hátha az ÁVO beépített embere.) Odakerülésem után hamarosan kiderült, hogy (budapesti) ciszter diák, sőt cserkészvezető volt. 1960-ban a Kohó-és Gépipari Minisztérium 8 fős, különleges technológiafejlesztési csoportot létesített a híradástechnikai ipar fellendítésére, és ebbe a csoportba a Híradástechnikai Gépgyár termelésprogramozói munkaköréből kiemelve engem is delegáltak. Mikor az alakuló csoport főnöke az indulásánál bemutatta egymásnak a kiválogatott beosztottakat, a nálam 7 évvel fiatalabb Szücs Tibor azt kérdi: „Nem emlékszel rám?” Nem emlékeztem. Kiderült, hogy a pécsi Nagy Lajosba járt, Gombás Miksa osztályába. De bizony a 7 évvel fiatalabbakat nem nagyon ismertük, inkább a felettünk járókat. Vele azóta is tartjuk a barátságot, immár 55 éve. 1962-ben a Kohó-és Gépipari Minisztérium Híradástechnikai Igazgatóságán belül (a Műszaki Főosztályhoz tartozó Technológiafejlesztési csoporthoz hasonlóan) a Termelési Főosztály is alakított egy különleges csoportot (5fővel), mégpedig az iparághoz tartozó gyárak és kutatóintézetek tevékenységének koordinálására. A REMIX (ellenállás-és kondenzátor) Gyár termelési kapacitásának felméréséről Szücs Tiborral közösen készített tanulmányokra felfigyelve a Termelési Főosztály legalább az egyikünket igényelte, így engem helyzetek át. Főnököm Páll András lett (1909-1972), aki – az akkori körülmények között ritkaságnak számító módon – olyan választékosan és divatosan öltözködött, mintha „skatulyából húzták volna ki”, és ennek megfelelőleg viselkedett is. Ma úgy mondhatjuk, hogy úriemberként, de ez akkoriban megbélyegzés lett volna. Alig pár hét közös munka után kiderült, hogy egri ciszter diák, és a háború előtt Teleki Pál mellett statisztikusként dolgozott, résztvéve abban a munkában, amellyel kimutatták, hogy a Trianonban elcsatolt területeken hol, mennyi magyar él. Páll Andrással együtt dolgoztunk ki egy különleges módszert, amivel az egész iparág negyedéves időszakonként várható termelési eredményét ¾ évvel korábban előre lehetett jelezni. (Mindezt alapfizetésért és egy kis prémiumért. Ma tízmilliós

2015. VENI SANCTE

2

megbízásokat adnak ilyen munkára mondvacsinált intézeteknek, és a gyakorlati életben használhatatlan tanulmányokat kapnak érte.) Vagy 15 évvel később egy amerikai szaklapban a Massachusetts-i Technológiai Intézet világraszóló eredményeként jóformán szóról-szóra viszontláttam azt, amit Páll Andrással nemcsak kidolgoztunk, de be is vezettük és évekig végeztünk. Aztán az 1968-as u.n. „új gazdasági mechanizmus”-ban ez is elsikkadt. 1967-ben (az ugyancsak a híradástechnikai iparághoz tartozó) Elektrosztatikai Gyárban rendszeresen együtt ebédeltem a gyári ebédlőben dr. Sótonyi Gyula közgazdásszal. Az étkezés melletti beszélgetésekből rövidesen kiderült, hogy mielőtt Mayer Móric osztályfőnökünk Pécsett a mi osztályunkat 1938-ban átvette, előzőleg az ő osztályfőnökük volt 8 éven át. Akkoriban (1967-ben) ezt már nyíltabban bevallhattuk egymásnak. Legutóbbi találkozásom több is volt, mint találkozás. Mikor már kevesebb idő volt hátra a nyugdíjamig, mint 5 év (és akkoriban a 60 év előtti 5 év keresete alapján számolták ki a nyugdíjat), akkor Csébfalvi Károly (Suci) cserkésztársam és barátom (1930-2005) a külteleki gyári állomásból – fizetésemet megduplázva! –bevitt magához a Magyar Villamos Művek Tröszt központjába a Szervezési és Számítástechnikai Főosztályra, ahol ő volt a vezető. Neki köszönhetem, hogy negyedszázados özvegységemben szerényen, de gond nélkül meg tudok élni. Nevét imáimba foglalom. A találkozások felemlítésével nemcsak arra kívántam rámutatni, hogy az élet közismert fordulatossága milyen érdekes helyzeteket teremt, hanem arra is, hogy a ciszter szellem, ami áthatja a ciszter diákot, minden helyzetben működik és megmutatkozik. A ciszter diákot a magatartásából, viselkedéséből, tetteiből fel lehet ismerni.

Olvasni jó!

Beszélgetés Hohmann Gabriella volt diákunkkal, elsőkönyves szerzővel Soproni Tamás 8. A Szerintem a mai fiatalok közül leginkább a lányok olvasnak könyvet, de a fiúk is szeretik a rövid, cselekménydús történeteket. Lányoknak szóló ifjúsági regényekből többet találunk a könyvesboltok polcain, rengeteg sorozat jelenik meg, nagyon népszerűek a trilógiák. A magam tapasztalata az, hogy vannak korszakaim, amikor sokat olvasok, mert találok egy izgalmas könyvet, amit nem lehet letenni, abbahagyni, viszont iskolaidőben edzés, tanulás mellett jóval kevesebb időm jut olvasásra. Érdekes, hogy a szüleim által ajánlott „régi” ifjúsági könyvek nem nyerték el tetszésemet, pedig ők úgy ajánlották, mint valamikori kedvenc olvasmányaikat. Ez ismerőseim körében is jellemző, a fiatalok ma már a régebbi olvasmányokat unalmasnak, hosszan leírónak, nyelvezetüket nehezen érthetőnek tartják. Nagyon szerettem alsós koromban Berg Judit: Rumini című sorozatát, a CTP-trió kalandjait, felsőben Rowling: Harry Potter regénye volt az egyik legjobb olvasmányélményem. A technika fejlődése miatt sokszor lehet látni, hogy fiatalok és idősek is e-book formátumban olvasnak tableten, telefonon, már léteznek hangoskönyvek, elektronikus könyvtár stb. Viszont az újonnan megjelenő könyvek közül nagyon kevés érhető el e-book

3

2015. VENI SANCTE

formátumban, pedig lehet, hogy többen vásárolnának ilyen formátumú könyveket. Jó, ha fiatal írók jelentetik meg műveiket, mert ezek általában népszerűek, általában sok diák olvassa őket. Hohmann Gabi 2010-ben érettségizett biológia-kémia tagozaton Lovas István tanár úr osztályában. Jelenleg orvostanhallgató, vele beszélgettem. S. T.: Megjelent egy könyved magán kiadásban! Kérlek, mutasd be és azt is mondd el,mióta írsz és milyen témában? H. G.: A könyvem címe Angyalok Társasága. Ez egy nyolc történetből álló novellás kötet, melynek jó részét a gimnázium utolsó két évében írtam. A történetekről részletesen nem mesélnék, legyen meglepetés a leendő Olvasóim számára. Annyit viszont elárulhatok, hogy ami mindegyik történetben közös, hogy a főszereplők a saját korlátaikat legyőzve, képességeik és tudásuk legjavát vetik be, hogy megóvják önmagukat és szeretteiket. Azt hiszem, sokan vagyunk így ezzel a mindennapokban, a meséimben azonban ezeket a közös tapasztalatokat fűszereztem meg némi fantáziával, egy csipetnyi mágiával és jó adag romantikával. A szereplőim velem együtt nőttek fel, lettek érettebbek. Sokszor mondogatom az új barátaimnak, ha meg akarnak ismerni, akkor olvassák el az egyik történetemet. Lehetőleg olyat, amit nem túl rég írtam. (mosoly) Általános iskola felső tagozatában ragadtam először tollat, hogy teremtsek magamnak egy világot, ami az enyém, és ahova tartozhatok. Számomra nosztalgikus és tanulságos élmény újra és újra visszaolvasni a régi írásaimat, ezáltal szembesülni az akkori önmagammal és írói karizmáimmal. Gyakran nevetek fel egy-egy nagyon korai alkotást olvasva. Érdekes adaléka a történetnek, hogy a korai novelláimban a főhőseim valamilyen formában mind kapcsolódtak a gyógyításhoz. Végül ez a felismerés, amiben Isten útmutatását láttam, vezetett ahhoz, hogy az orvosi pályára adjam a fejem. Témáim is velem együtt változnak. Míg eleinte az elfogadásra való törekvés és a valahova tartozás érzése motiválta a karaktereimet, addig az Angyalok Társaságában a biztos társ megtalálása, újabb irományaimban pedig a személyiségfejlődés bemutatása vezeti a kezemet, de a gyógyítás, a segítségnyújtás másoknak minden pillanatban dominánsan megjelenik. S. T.: Irodalmi ambícióid? Kedvenc műveid? Példaképeid? H. G.: Irodalmi ambíciókból sajnos – vagy kevésbé sajnos – hiányt szenvedek. A könyvem megjelentetését is az motiválta, hogy anyagilag tudjam segíteni a szüleimet. Íróként a legnagyobb álmom az lenne, ha egyszer valakinek reményt, vigaszt, bátorságot tudnék adni annak, aki a könyvemet olvassa. Ez lenne a tökéletes visszajelzés számomra, ezzel „érné el a célját” az Angyalok Társasága. Kedvenc művek, példaképek… Utóbbival kezdeném, mivel nem íróként képzelem el a jövőmet, ezért nagyon nem is gondolkodtam írói példaképen. A személy, akihez hasonlítom magam, s csak remélhetem, hogy egyszer majd én is olyan nagyszerű ember leszek, mint ő, az az édesanyám. Ő tanított meg arra, hogyan legyek jó, ő nevelte belém a mások felé történő fordulás természetességét és még rengeteg mindent köszönhetek neki. Az általam ismert és olvasott írók közül sokakat tisztelek és szeretek, csak néhány közülük: J. K. Rowling, Sir Arthur Conan Doyle, Vavyan Fable (Molnár Éva), Christopher Paolini vagy épp Leiner Laura. Tőlük szinte az összes fellelhető és elérhető könyvet olvastam nem egyszer és nem is utoljára. Kedvenc művem pedig általában éppen az, amit olvasok. Széles palettából választhatok: a krimitől elkezdve, a történelmi kalandregényen át egészen a könnyedebb ifjúsági regényekig bármit szívesen elolvasok, ami felkelti az érdeklődésemet. Barátnőmmel szoktunk azon viccelődni, hogy könyvesboltba csak háromnapi hideg élelemmel és jó sok pénzzel szabad bemennünk. S. T.: Orvostanhallgató vagy. Összegyeztethető a kettő? Mikor és hogyan alkotsz? H. G.: Ötödévesként már nagyon sok gyakorlati óránk van, így az írásra nem sok időm jut, inkább csak

2015. VENI SANCTE

4

olvasni van időm, de ha épp ihlet van, akkor mindig van nálam egy jegyzetfüzet, amibe gyorsan lejegyezhetem a gondolataimat és remélem, hogy egyszer valamelyik egy kerek történetté növi ki magát. Jelenleg egy új nagyobb lélegzetű történeten dolgozom. Már egy ideje a háttérkutatás fázisában vesztegelek a sajnálatos időhiány miatt. Háttérkutatásra akkor adom a fejem, ha nem teljesen új világot alkotok, hanem a mi világunk valamelyik korábbi vagy későbbi idősíkjába helyezem el a szereplőimet. Új világ esetén az univerzum fő szabályait fektetem le, amiket később még módosítok, ha a történet megkívánja. Ezután jöhet a kézzel írt vázlat, ami a főbb cselekményeket és az egyes karakterek jellemvonásait tartalmazza. Ezt általában napközben egy-egy ötletroham alkalmával sikerül lefirkálnom. Később otthon, zenei aláfestés mellett viszem fel a gépre a részletesebben kidolgozott cselekményt. Az utolsó előtti lépésem, hogy számtalan alkalommal átolvasom a közel kész művet, belejavítok, ha kell, végül kiadom a legjobb barátaimnak, akik mind lelkes olvasó emberek és az ő véleményük alapján, ha szükséges, még csiszolgatom egy kicsit, de teljesen kész, valahogy sosem lesz az olyan történet, amit nem jelentetek meg. S. T.: Öt éve érettségiztél. Milyen emlékeket vittél magaddal a Nagy Lajosból? H. G.: A Lajosban töltött négy év alatt olyan emberekkel – mind tanárokkal, mind diáktársakkal – sikerült megismerkednem, akik maradandóan befolyásoltak emberként és íróként egyaránt. Ha a Nagy Lajosra gondolok, akkor mindig ők fognak eszembe jutni, illetve, hogy mennyi mindent kaptam tőlük – s így a szereplőim is – magabiztosságot, elfogadó közösséget, támogatást, szeretetet. Nemrég volt csak az első érettségi találkozónk, és jó volt látni a régi arcokat. Volt, akivel az érettségi óta nem találkoztam, szerencsére azért a legtöbb osztálytársammal igen, vagy legalább innenonnan kaptam róluk híreket. Mindannyian sokat változtunk az elmúlt években, felnőttünk egy kicsikét, de a régi emlékek, sztorik továbbra is össze-összehoznak bennünket, ez pedig szerintem nagy érték. Számomra ezt jelenti Lajosistának lenni, mind a mai napig. S. T.: Mit tanácsolsz, mit olvassanak a fiatalok? H. G.: Olvassátok az én könyvemet! Csak viccelek. Az én véleményem szerint már az is nagyszerű, ha egy mai fiatal egyáltalán könyvet vesz a kezébe, legyen az e-book vagy igazi könyv. Én az utóbbit preferálom, ha csak tehetem, könyvtárba és könyvesboltba járok, hogy papír alapon szerezzem meg a mindennapi betevő betűadagomat. Persze velem is gyakran megesik, hogy csak elektronikus formában tudok valamit beszerezni. Számomra egyik sem megterhelő. Az olvasás nekem létszükség. Előfordul, hogy korábban végzünk, és több időnk van átérni egyik klinikáról a másikra, ilyenkor a többlet idő sok plusz dologra nem elég, de egy-egy ráadás fejezet elolvasására tökéletesen alkalmas. Aztán az egyből kettő lesz, és már el is telt a szünet. Minden történetben egy-egy új világot ismerhetünk meg, néhány oldal után új barátokra tehetünk szert, akikben önmagunk is visszatükröződünk. Csodálatos történeteket ismerhettem meg, és szinte az összes a szívemhez nőtt, szereplői a barátaim lettek, ezért is olvasom őket gyakorta újra, hogy „találkozhassak” a rég látott szeretteimmel. Ezek miatt olvasok én, de emellett az olvasásnak köszönhetően ismertem meg sok nagyon jó barátomat, fejlődött a szókincsem, a kifejezőkészségem és a fantáziám, amiknek mind-mind hasznát vettem/veszem egy-egy probléma megoldásában. Összefoglalva, aki csak teheti, szánja rá az időt az olvasásra, csak nyerhet vele. A befektetett idő pedig meg fog térülni.

7

2015. VENI SANCTE

Lajos-plakett

Beszélgetés Bereginé Szőts Annamáriával, a legfiatalabb „öregdiákkal” Pohl Bianca 10. A A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma vezetősége 1999 májusában úgy döntött, hogy új díjat alapít az iskola tanulói, tanárai és öregdiákjai részére. A díj neve: NAGY LAJOS EMLÉKÉREM. Ez található gimnáziumunk házirendjében. Szőts Annamária 2000-ben érettségizett iskolánkban, majd később olasz nyelvet tanított és öt évig tevékenykedett szabadidő-szervezőként. Ez idő alatt megújította az Orff zenekart is. De láthattuk már zsűritagként is osztályéneklési fesztiválon és vezényelni a jubileumi koncerten. Jelenleg a Leőwey Klára Gimnáziumban dolgozik, ám most otthon van kislányával, Boglárkával. Sokaknak, így nekem is ismerős a kozármislenyi templomból is, ahol kántorként szolgál. A tavalyi évben megkapta a Nagy Lajos emlékérmet, ennek apropóján szeretnénk közelebbről megismerni! Milyen érzés volt megkapni ezt a díjat? Meséljen a Nagy Lajoshoz fűződő emlékeiről! Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy – bár a díjat az idei Te Deumon vehettem át, öregdiákként – mindhárom minőségben magaménak érezhetem. Kezdjük az elején… A tanuló… 1996-ban nyertem felvételt nagy örömömre az első helyen megjelölt, akkor már teljes mértékben ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumba. Az általános tagozatot választottam, mert – bár a zene már akkor is közel állt a szívemhez, még nem voltam biztos benne, merre tovább. Jó döntés volt, életem legszebb évei között tartom számon az itt töltött időt, mely minőségi oktatás és a lelki tartalom mellett az iskola közösségformáló erejének is köszönhető. Aktív részese voltam a nőikarnak, ami rendszeresen lépett fel az Orff-zenekar kísérőjeként is, vezetője lettem a baráti társasággá is alakult kis együttesnek, amivel az akkor még vasárnapi közös szentmiséken végeztünk szolgálatot 4 éven keresztül, illetve zenéltünk a lelkigyakorlatokon, iskolai rendezvényeken. A harmadik évben, egy számomra nem megfelelő fakultációválasztás következtében rájöttem, hogy a környezetem bíztatása ellenére mégis a zenével szeretnék foglalkozni és karnagy szeretnék lenni, így mindent megtettem azért, hogy a lemaradásomat behozva bekerüljek a PTE ének-zene, karvezetés szakára. A tanár… Négy év múlva visszatértem… Az a megtiszteltetés ért, hogy már az egyetem utolsó évében engem választottak, hogy helyettesítsem Csák Lili tanárnőt, mint szabadidő-szervező, és mint az Orff-zenekar karnagya. Az álmom valóra vált, karnagya lehettem öt évig ennek a különleges együttesnek, amely immár 50 éve tölti meg zenével az iskola falait. Ez idő alatt is sok-sok élményben volt részem, mind a szabadidő-szervezői munkának, mind a zenekarvezetésnek köszönhetően, hiszen rengeteg kedves embert ismerhettem meg, a sok lelkiismeretesen végzett feladat mellett pedig bőven jutott lehetőség a töltekezésre is egy-egy fellépésnek, zenekaros kirándulásnak, színházlátogatásnak, győztes Helikonoknak köszönhetően. 2009-ben fájó szívvel vettem búcsút az iskola falaitól, ami ennyi év alatt már bőven az életem részévé vált: ismertem minden zegét-zugát, szívesen léptem át mindig a kapuját.

2015. VENI SANCTE

8

Az „öregdiák…” Új munkám mellett a kapcsolattartás sajnos egyre nehezebben ment, de az elmúlt évek alatt is figyelemmel kísértem az iskola életét, ha lehetőségem adódott, részt vettem a koncerteken, szalagavatókon, ballagásokon. A tavalyi tanévben pedig nagy örömmel tettem eleget a gimnázium két meghívásának is, zsűritag lehettem a most is nagy élményt adó osztályéneklési fesztiválon, és újra visszacsöppenhettem a zenekar életébe a jubileumi koncert kapcsán. Ez utóbbinak a szervezésébe annyira belejöttem, hogy tavasszal mindennapos vendég lettem, és újra úgy jöttem-mentem a folyósokon, mintha otthon lennék. Próbák, hangszerelések, plakátok, meghívók, ajándékok, meglepetések, vendéglisták, Matyi bá, alapító tagok, régi orffosok, új arcok, cd, fényképek a közeli és a régmúltból, emlékek, éjszakába nyúló és napközben folytatódó csetelés és telefonálás Lilivel, főpróba, izgalom, egy kitört hátsó szélvédő, véghajrá, teltház, zsongás, csend, zene, taps, találkozások, sok mosoly, születésnap, eljegyzés, köszöntők, köszönömök…többek között ezek tették felejthetetlenné 2015 tavaszát. Végignézve mindent, talán joggal gondolom, hogy az emlékérem, melyet ezúton szeretnék megköszönni mindenkinek, akinek része volt benne – nem csak a nem is annyira öreg öregdiáknak szólt… Köszönjük, hogy elmondta mindezt. Mi is gratulálunk és további sikereket kívánunk szakmájában és magánéletében is!

Elhunyt Füzes Endre Életének 84. évében elhunyt dr. Füzes Endre, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egykori főigazgatója. A néprajzkutató, muzeológus 1932-ben született Döbröközön, tanulmányait a pécsi ciszterci gimnáziumban és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán, néprajzmuzeologia szakon végezte. 1955-től nyolc éven keresztül a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzos muzeológusaként, majd 1964 és 1980 között Budapesten a Művelődési Minisztérium múzeumi főosztályának csoportvezető főelőadójaként tevékenykedett. 1980 és 1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoport tudományos főmunkatársa volt. 1986-tól 1995-ig, nyugalmazásig főigazgatóként vezette a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Nyugdíjba vonulása után évtizedeken keresztül elnöke volt a Népi Iparművészeti Tanácsnak, több éven keresztül tagja volt a Milleniumi Emlékbizottság titkárságának, majd közel egy évtizeden keresztül elnökölte és irányította a Magyarországi Tájházak Szövetségének munkáját.1989-ben Móra Ferenc Emlékéremmel, 1996-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán-díjával, 1997ben Györffy István Emlékéremmel, 1999-ben Életfa-díjjal, 2000-ben Forster Gyula-díjjal tüntették ki. Munkássága felbecsülhetetlen értékű a magyar népi építészet és népi kultúra megőrzése szempontjából. Füzes Endrét a Szabadtéri Néprajzi Múzeum saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

A Ciszterci Diákszövetség hírei: Megújult a Ciszterci Diákszövetség központi szervezete: Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége. A budai Szent Imre Gimnáziumban 2016. június 6-án tartott küldöttgyűlésen megválasztották az új elnökséget, és elfogadták az új alapszabályt. A közgyűlés egyhangúan választotta a jelölő bizottság által javasolt elnökséget, melyben mind a négy gimnázium képviselve van. Horvát Soma - építőmérnök, Budán végzett. Alelnök: Pólya Viktor 2007-ben érettségizett Pécsett, biológia-földrajz szakos tanár. Titkár: Turóczi Krisztina Budán végezett testnevelő - gyógytestnevelő tanár.

9

2015. VENI SANCTE

Emlékezetkiesés

Buzássy Ábel volt ciszterci igazgatóra emlékezünk Kalász Gyula (nyugalmazott igazgatóhelyettes) Az alábbi rövid írás nem „orvosi lelet”. Inkább figyelemfelkeltő jelzése annak, hogy nagyszerű emberek és nagyszerű tettek tűnhetnek el, ha az emlékezet a múlt értékeit – eufémikusan fogalmazva – „karcsúsítja” a tudatban. Buzássy Ábel neve, személye, emléke bizony igen elhalványult, holott negyvenegy évig tanára, ebből 22 esztendőn át igazgatója, a Nagy Lajos-név megteremtője volt gimnáziumunknak. Felkeressük a temetőben a ciszterci kriptát, hogy az elhunytak előtt lerójuk a méltó kegyeletet, de nem tudjuk: az ő érdeme ez a díszsírhely. A Mecsek-oldalban utcát neveztek el róla. Ennek sorsát villantja fel Zetényi Csukás Eszter Menedék: Egy kert története című könyvében: „Buzássy Ábel utcának hívták az utcát, már az sincs meg, eltűnt a Kerttel együtt, a töredék utcát átkeresztelték, toronyházak épültek a patinás villák és kúriák helyén...”. Nevét a Katolikus Lexikonban sem találjuk. Jelen kis írás a szerb megszállás idején való hősies magatartására fókuszál. „Hatalmas, gyönyörű termete sugározta az erőt, a szerzetesi lelkiségen átfinomított férfiasságot” – idézték hajdan diákjai. Ám a szerzetes-áldozópap fejével a mártírság koronáját súrolja. Mert aki hitéért, meggyőződéséért vállalja a legsúlyosabb megpróbáltatásokat, az megérdemli e jelzőt. „Krisztus bajnoka volt, mint felszentelt pap, a klasszikus műveltség ragyogó képviselője, mint a tudós, ideális nevelő, a polgár példaképe. A puritánságig egyszerű. Jellem, amely meg nem ingott Pécs és Baranya legviharosabb éveiben sem. Lángoló hazafisága marthyrsorára szánta az ellenséges megszállás legdurvább excessusainak idején”. Igen, a legszentebb hármas eszme vezérelte: a hit, a haza és a kultúra szeretete. Ez adta a lelki, de egyben a testi erőt is igazgatósága három legnehezebb évében. A gimnázium Historia Domusában 1918-ban ezt jegyzi fel: „November 14-én, egy csütörtök-napon történt életem legszomorúbb eseménye: Pécsre érkezett a megszálló szerb sereg”. Az anyaországgal, a rendi elöljárókkal minden kapcsolatát elvágták. Anyagi gondokkal kellett küzdenie az iskola működtetéséhez. Pénzügyi téren csak a kalocsai érseki uradalomtól és a zombori karmelitáktól felvett kölcsön segített. Mégis ellenállt a megszálló hatalom erőszakos törekvéseinek. A Narodna Uprava iskolaügyi intézkedéseit, előírásait, utasításait megtagadta. A beérkezett leveleket nem iktatta és nem válaszolta meg. Munkatársaival együtt, a város többi iskolájához hasonlóan hűségnyilatkozat letételére kötelezték, ennek függvényévé tették dotációjukat. „Alulírottak ezennel kijelentjük, hogy sem az iskolában, sem azon kívül nem fogunk semmi olyant tenni, ami az újabb rend érdekeibe ütközik és az új hatóságok rendelkezéseinek mindenben pontosan és lelkiismeretesen fogunk engedelmeskedni” – szólt a nyilatkozat, aminek aláírását megtagadta azzal, hogy utasítást csak a törvényes magyar kormánytól fogadhat, engedelmességgel pedig csak rendi elöljárójának tartozik. Mikor a szerb tanügyi megbízott az igazgatók összehívását kérte e tárgyban, válasza egyértelmű elutasítás volt, egyúttal közölte, hogy a megbízott az iskolák kapuit csak erőszakkal lépheti át, ezért az érettségiket sem látogathatja. Ez a vaskövetkezetesség, mellyel a magyarság, a város és az iskola érdekeit képviselte egyre inkább erősítette a megszállók bosszúvágyát. A hadijogra hivatkozva megindult a város kifosztása, ami az iskolákat is érintette. A püspöki joglíceum és tanítóképző kirablása hatására Buzássy a gimnázium teljes szertári anyagát és könyvtárát elosztva megbízható családokhoz menekítette – titokban, mert ezért is súlyos büntetés járt. A hatóságokban felgyülemlett bosszú a rendőri atrocitásokban csúcsosodott. 1919. augusztus 25én kezdődött fegyelmi eljárásra szerb csendőr vezette elő. A végzés így hangzott: „Az adott politikai viszonyok között a nevezett ellen a fenti eljárás volt foganatosítandó, mert nevezett, mint alkalmatlan idegen, politikai magatartásával a lakosság hangulatát az SHS. állammal szemben károsan befolyásolta”. Az ítélet szerint 24 órán belül el kell hagynia a várost. A volt ciszterci diák, a szerb főispán hatálytalaní-

2015. VENI SANCTE

10

totta a döntést. Az évi krónikában Buzássy ezt a bejegyzést tette: „Tehát épen aznap, amikor 32 évvel ezelőtt Pécsre jöttem, utasítottak ki, mint alkalmatlan idegent a szerb bitorlók”. 1920. szeptember 6-án rendőrnyomozók túszként letartóztatják. Most a fogva tartás körülményeire nincs mód terjedelmi okok miatt kitérni. Álljon itt csak annyi, hogy a külső felháborodás hatására megengedték, hogy rendtársai ágyat vigyenek be, minthogy a fogvatartók a börtönt is kifosztották. A letartóztatás mondott oka meglehetősen pikáns, mely szerint magyar katonák Sásdon elfogtak és durván bántalmaztak (– elterjedt hír szerint férfiasságától megfosztottak –) egy szerb tisztviselőt. Valójában az egész történet hazugság volt, csak a megfélemlítést szolgálta. Súlyosabb azonban, hogy brutális testi bántalmazást kellett elszenvednie. Egy szerb pribék 12 botütést sújtott a vizes ruhával betekert talpára, majd egy Cseke József nevű renegát kommunista 15 botütését kapta. Az orvosi látlelet szerint húsz nap után is látszottak az ütésnyomok. Utolsó rendőrségi tortúrája 1921. január 24-én indult. Egy gyanús körülmények között meghalt magyar huszár altiszt temetésén a diákok testükkel védték meg a koporsóra borított nemzeti lobogót. Ez volt a bűn, amelyért ismét büntették. Nem véletlen írta a Historia Domusba 1921. augusztus 22-én, amikor a város visszanyerte szabadságát: „...végre eltűnt a lidércnyomás, amely Pécs városának lelki világára nehezedett”. E rövid emlékező írást méltóan zárja a szerbektől elszenvedett büntetései és kemény kiállására a szekszárdi esperességtől küldött levél: „Mivel tudjuk, hogy ezen bántalmat avval érdemelte ki, hogy a kath. magyar ifjúságnak hitben és hazaszeretetben megingathatatlan, lelkes vezére: azért úgy üdvözöljük főtisztelendőségedet, mint a hit s a hazaszeretet martírját...”. (Az írás kiemelés a szerzőnek a Tüke Akadémia 2014. június 24-én „Pécs városa a szerb megszállás alatt”, illetve 2015. június 30-án „A pedagógia pécsi jelesei – Buzássy Ábel” címmel elhangzott előadásai alapján.)

Nyári eset-les

XIX. Europa Cantat – Műhely Nagy Tamás 12. C Az Európa Cantat egy hatalmas kórusfesztivál, melyre a világ minden tájáról érkeznek kórusok, énekesek karnagyok és még zenészek is. Idén másodszorra rendezték meg Pécsen ezt a nagyszabású találkozót, s egyszer a buszon ülve hallottam, hogy két hölgy éppen azt vitatja meg, hogy sokkal jobban szervezték meg az ideit, mint az előzőt. S ami igazából a legfontosabb, hogy az iskola Laudate kórusa lehetőséget kapott (Havasi tanár úrnak, valamint szervezőképességének köszönhetően), hogy részt vegyen ezen a fesztiválon ingyenesen, ugyanis rendkívül drága volt a részvétel (a koncertek viszont általában ingyenesek voltak). Kórusunk harminc fővel szerepelt a megnyitó ünnepélyen (Kodály Zoltán – Kállai kettős) más pécsi kórusokkal együtt, továbbá tizennégy fő vett részt a műhelymunkákban. Ezek a próbák - mert kóruspróbák voltak - teljesen új dalokkal ajándékozták meg a résztvevőket (köztük minket is), akik ezt az élményt megoszthatták az összegyűlt közönséggel egy műhelyzáró koncert keretében. Mi, laudatésok Adrian Rodrigez Van der Spoel vezetése alá kerültünk, és latin-amerikai barokk műveket tanultunk. A műhelyünk július 24-én, a megnyitó napján indult. A próbák délelőtt tíz órakor kezdődtek, és fél egyig tartottak szünettel együtt. A csoport nagy részét magyarok alkották Budapestről és Pécsről. Volt, aki Svájcból érkezett, illetve Olaszországból, Görögországból, Iránból, Franciaországból és Németországból is érkeztek. Angolul beszéltünk, azaz én csak próbáltam beszélni, de megértettük egymást, és gördülékenyen tudtunk próbálni mindannyian. Július 30.-a csütörtök. Ez a záró koncertünk napja, s a délelőtt a főpróba ideje, amikor ténylegesen összecsiszoljuk a pár főből álló zenészkísérettel (akik szintén több országból érkeztek) énekhangunkat a kották alapján. Remekül ment a próba. Úgy emlékszem, még előbb el is mehettünk, mint általában. A koncertünk a Dzsámiban volt, és a Szent Efrén Férfikarral adtuk elő. Mármint először mi, aztán ők. Feketébe öltözve vártuk, hogy elkezdődjön az előadás, és nemcsak mi, hanem a közönség is. Hatalmas tömeg várakozott, s bár előre kellett regisztrálni, az emberek odagyűltek és hallgattak minket. Sajnos egy kórusművet kivettünk a műsorból még korábban, mert ezzel túlléptük volna a három negyed órán. Európa Cantat. Egy hatalmas élmény akkor is, ha csak hallgató az ember, de részt venni még sokkal felemelőbb, s ezt hallhattam, amikor a publikum tapsával megpróbált ellensúlyozni minket.

24


Új arcok a tanári körül Kovács Attila

Leipold Péter Leipold Péternek hívnak, egy Pécshez közeli kis faluból Berkesdről származom. Az általános iskolát is ott végeztem. A középiskolai éveket itt a gimnáziumban töltöttem Lovas István tanár úr osztályában, ahol sok, máig tartó barátságot kötöttem. A 2001-es érettségi után a PTE TTK Matematika- Fizika szakát végeztem el. Majd következett az ELTE TTK 3 éve. A PhD fokozatszerzés a PTE-n még jelenleg is tart. Közvetlenül a 2006-os diplomaszerzés után elkezdtem dolgozni a PTE Pollack Mihály Műszaki Karának (többszöri névváltozás után most Műszaki és Informatikai Kar) Matematika tanszékén, ahol jelenleg is tanítok, főként leendő mérnök informatikusokat. Pécsett élek gyönyörű feleségemmel, immár 7. éve boldog házasságban. A hobbim a tanításon kívül a sport, főként csapatsportok. Több éven át rendszeresen sportoltam. Ha valaki még kíváncsi rám, állítson meg a folyosón és kérdezze meg, szívesen válaszolok!


25

Lyukasóra

Tatán születtem, 1989-ben. Az általános- és középiskolai tanulmányaimnak is a „vizek városa” adott otthont. Az egyetemi évek szólítottak Pécsre, ahol a város lendülete és szignifikáns szintkülönbségei üdítő változatosságként hatottak rám. Választott érettségi tantárgyaim a távoli rokonok kategóriában szerepelnek: fizika és latin. Mivel leginkább a matematika és a fizika dobbantja meg a szívemet – bár olykor-olykor az emelő elbillen – így nem is volt kérdés, hogy milyen irányba tanuljak tovább. 2012-ben fizikus diplomát szereztem a Pécsi Tudományegyetemen. Szabadidőmet – amikor nem kedvenc feladataimat oldogatom – olvasással, kirándulással töltöm, igyekszem meglátni azokat a hétköznapi jelenségeket, amelyek színesebbé tehetik az egyébként is szivárványos kötelező tanagyagot. Lebegjen közösen előttünk: „végtelen a tér, mely munkára hív”. PS.: a következő dolgozatban +1 pont jár annak, aki leírja, hogy honnan van az idézet

Lyukasóra

Én, Topán László löttem ez fínyessíggel tellyes világra az 1980. esztendőben die 30. aprilii. Kaposváron kapaszkodtam ki my mother méhéből végtelen vajúdások végeredményeképpen. Szekszárdon születtem érettségiztem a Garay János Gimnáziumban, humán tagozaton, majd Szegeden folytattam tanulmányaimat a néhai József Attila Tudományegyetem (ma SZTE) magyar-kommunikáció szakán. Sokáig úgy nézett ki, hogy újságíró leszek, rádióztam, tévéztem (mármint ilyen műsorokat állítottam elő), újságot írtam és szerkesztettem. Mint az látható, nem ez a terv valósult meg: a katedrán kötöttem ki. Történt ez annak ellenére, hogy egy stilisztikai kollokviumon (szóbeli vizsgán) megállapítást nyert, hogy a magas nyelvészeti tudományok befogadására még magam sem vagyok kellőképpen fölkészülve. Ez a vizsga mellesleg ama Horger Antal professzor hajdani irodájában esett meg, korabeli könyvek és bútorzat füle hallatára. Egyéb okok: nem tudtam magam elképzelni az erősen átpolitizált – vagy épp túlságosan elbulvárosodott – magyar médiapiacon, de az is lehet, hogy egyszerűen nem akartam se Budapestre költözni, se Szegeden maradni. Előbbi a tömeg, utóbbi az alföld végtelen pusztasága miatt nem jöhetett szóba (Petőfi tévedett). Ez a tizenkettedik tanévem. A legkülönfélébb iskolatípusokban tanítottam a legkülönfélébb diákokat, voltam osztályfőnök és munkaközösség-vezető, vezettem médiaszakkört és – tanítványaim unszolására – disputacsoportot is. Egyik évben elvégeztem külföldön egy tapasztalati tanulásról szóló nemzetközi tréninget, az ott szerzett tudásnak kalandtáborok szervezésekor vettem hasznát. A szabadidőmben (ilyenem amúgy nincs) sportolok, régebben kézilabdáztam, teljesítménytúráztam, ma inkább tájfutok (PVSK), szegedi éveimben kézilabda játékvezető is voltam. Könyveket is gyűjtöttem, de helyhiány miatt manapság ritkán csábulok el egy-egy kiadvány láttán. Gitárt is csak ritkán veszek a kezembe, már alig emlékszem, hogy is kell tartani. Barlangásztam is egy ideig, több megszállottal – köztük a feleségemmel – együtt a mecseki hegyek gyomrát kutattuk (nagyképűen fogalmazva robbantásokat végeztünk, magunk között csak pukkantásnak hívtuk ezeket a járattágító beavatkozásokat), és bejártuk az ország összes híresebb, technikásabb barlangját. Feleségem foglalkozását tekintve kutatóvegyész, ha épp nem a gyerekekkel van otthon gyesen, akkor adjunktusként dolgozik a PTE-n. Fiunk (Gellért) három és fél, lányunk (Emese) egyéves, kertvárosban lakunk a panelerdő közepén.

Híreink Pelles Márton (2011) és Kellermayer Dalma (2010) az MTA és az OTDK közös prezentációján első helyezettek lettek. A díjat Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián vették át. Gratulálunk!

26


Már mi is ide járunk! Beszámoló a Piciszternáról Sebők Aida 7. A


27

Eset-les

36 gyerek kelt fel ugyanazzal a kellemes izgalommal a torkában. Egy kicsit mindenki nagynak érezhette magát. Elvégre gólyatáborba megyünk. A buszvégállomásra érkezve több gyereket is meg lehetett figyelni. Volt, aki szörnyen szenvedett a nagy hálózsákjával, meg a többi rengeteg táskával az oldalán és volt, aki kön�nyedén húzta végig a bőröndjét az aszfalton. Mindenkit alaposan végigpásztáztam. Hat évig leszünk osztálytársak. Akár tetszik, akár nem. Kiszálltam az autóból. Nagy hátizsák, hálózsák, oldaltáska. Minden rám került. Aztán aggódó tekintet, és 'érezd jól magad'. Elkaptam egy ismerős tekintetet, kezdtem megnyugodni. Egyre több ember állt szétszórtan, de hamarosan egy nagy körbe kezdtünk rendeződni. Névsorolvasás. Majdnem mindenki itt van. A vonatra való felszállásnál mindenki csoportokba rendeződött, ki- ki ismerkedni kezdett. Negyed órás vonatút, megérkeztünk. Gyalog sétáltunk át a szálláshelyre. Örömmel néztem, hogy nem csak én, hanem mások is rengeteg holmit hoztak. Dombon fel, majd le, és már ott is vagyunk. A segítőket bemutatták, Nádudvary tanár úr is bemutatkozott. Égszínkék pólót kaptunk, 'piciszterna' felirattal. Na, meg egy ránk kacsintó Nagy Lajossal. Nem is sejtettük, hogy nem kellett volna pólót hoznunk, mert végig ebben voltunk. Mindenki beszélgetni kezdett a többiekkel. Ha eddig valakinek tudtad a nevét, esetleg megismerted a pólójáról, most már biztosan nem fogod, mert mindenki egységesen kék. A cserkészek rengeteg játékot mutattak, amiket természetesen ki is kellett próbálnunk. Egy-egy játék nevének elárulása után hangos 'ne' vagy éppen 'ez az' hallatszott, természetesen a már egyébként is cserkész osztálytársaink szájából. A délelőtt folyamán Bernát atya is meglátogatott minket. Tulajdonképpen bármit lehetett tőle kérdezni, nagyon nyitott volt felénk. Rengeteg új információval gazdagodtunk, és még annál is több gondolatot kaptunk, amin egész nap rágódni lehetett. Természetesen az igazgató úr is eljött hozzánk, amitől egy kicsit mindenki meghőkölt. De egyáltalán nem az történt, mint amire számítottunk. Nagyon kedvesen beszélt velünk, ugyanolyan nagy nyitottsággal és közvetlenséggel, mint ahogyan Bernát atya tette azt. Egy játékkal nyitottunk, ahol a kendő megszerzése volt a cél. Fiúk a lányok ellen. A lányok nyertek, még szép. Egy Lázár Ervin mesét is felolvasott nekünk, majd vicces módon ugyan, de nagyon komoly tartalommal ő is elmesélte, hogy mi vár ránk majd itt, a Nagy Lajosban. Papp Tamás tanár úr vezetésével sorversenyeket játszottunk, ahol a 3. csapat nevéhez méltóan harmadik lett. Este leültünk egy kupacba, nekiugrottunk az indulónak. Azt kell, hogy mondjam, nagyon hamar meglettünk, az osztály hamar egy emberként gondolkozott. Ennek örömére néhányszor el is énekeltük. Onnantól kezdve mindenki ezt dúdolgatta. Később táncházat tartottunk, illetve tartott nekünk Várszegi tanár úr és még egy páran, akik a zenét biztosították. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, a legnagyobb meglepetésemre minden fiú táncolt. Annak ellenére, hogy már nagyon sötét volt, mi itt maradtunk, tábortüzet gyújtottunk, és megint jól éreztük magunkat. A cserkészek is barátkoztattak minket a gondolattal, bizony, hamarosan itt az iskolakezdés. Hiába akarta mindenki kergetni a fejéből a gondolatot. A táncház végére érvén, Dömény Anita tanárnő látogatott el hozzánk, akivel megnézhettük a különböző csillagképeket, ráadásul még a történetüket is elmesélte nekünk. Mindenki aludni készült, azaz, pontosan csak készült. Kincső mesét mondott nekünk. Fél- háromnegyed óra múlva a többség elaludt. Vagy nem. Na igen. Gondoltuk, hogy nem fogunk aludni. Hogy ki, vagy hogy hogyan keltett fel minket, azt nem tudom, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki

Eset-les

felkapcsolta a lámpát, a többiek pedig kifelé áramlanak. Csordaszellem révén, mindenki egymás után egy sorba rendeződött, és közösen átvonultunk az étkezőbe. Csoportfeladat, álomtündérek és morcos arcok kíséretében álltunk neki a nevünkkel ellátott kő megkeresésére. Aki megtalálta a sajátját, az folytathatta az alvást. Volt, aki ugyan megtalálta, de nem ment aludni. Olyan is volt, aki mindenki másét megtalálta, csak a sajátját nem. Sőt, olyan is volt, aki végigaludta az egészet, és másnap nem értette a többiek gyűröttségét. Igen, ilyen is volt... A szerencsésebbek három órát aludtak. A kevésbé szerencsések szinte semmit. Azonban ez senkit sem érdekelt. A reggeli torna volt a soros a temérdek program között. Bemelegítés után futás következett. Mindenki odavolt érte, pláne, hogy Matyi ostorral csattogtatott a lassúak után. Délután kincskeresés is volt. Egy párszor átsétáltunk Áta egyik feléről a másikra, aztán kiderült, hogy mégsem ott van a keresett cetli. De közben nagyon jókat nevettünk, és elhatároztuk, hogy mindenki nagyon fog tanulni, mert nem szeretnénk még egyszer hetedikesek lenni. Ebéd után az osztályt fiúkra és lányokra osztották szét. A fiúk csiszolgatták az indulót, a lányok pedig a cserkészekkel mentek. Kiokítottak minket, hogy mi kell egy cserkész táskába, megtanultunk kifeszíteni egy esőbeállót, és közben mi mást csináltunk volna, ha nem énekeltünk? Miután mi végeztünk, a fiúkon volt a sor. Addig a DÖKösök tágították tovább a fejünket, elmondták, hogy melyik szakkörre kinek érdemes mennie, meg úgy általánosságában egy kicsit segítettek eligazodni az iskolai életben. Végezetül egy záróprogramon vettünk részt. Az egyik cserkészjátékban mindenki választott egy alliteráló nevet. Kaptunk egy korongot, amin ez volt olvasható. A segítők pedig még egy deszkát is faragtak, amin ez állt: 'piciszterna', mellette pedig egy szívecske. Azt hiszem, mindenki fájó szívvel gyömöszölte vissza a fel nem húzott pólókat a táskájába, és immár egymást viszonylag ismerve indultunk megtenni a visszafelé vezető utat. Mindenki nagy ölelésekkel búcsúzott újdonsült barátaitól, annak megnyugtató reményében, hogy szeptember 1-jén találkozunk, és immár tudatában vagyunk annak, milyen is kell legyen egy gólyatábor.

Híreink Sajnos szomorú esemény is történt. Szeptember végén 60 éves korában méltósággal viselt szenvedés után ehunyt Harmati Márta. Márti néni, aki másfél éve ment nyugdíjba, lelkiismeretesen takarított a Sportcsarnokban. Segítőkészsége, kedvessége megmarad a lelkünkben. Isten nyugosztalja!

28


Merhaba itibaren Türkiye Horváth Sarolta 11.B Szeptember 11-19-ig Törökországban jártunk az Erasmus+ program keretében. Az iskolából – Magyarország képviseletében – 10 diák (Kimpf Eszter 11.B, Besenczi Berta12.D, Szilvácsku Zsófia 12.D, Ottó Vivien 11.A, Winterverber László 11.C, Molnár Bence 11.E, Fischer Gergely 12.C, Schmalz Dániel 12.D, Horváth Gergely 12.D, Horváth Sarolta 11.B) és 3 tanár (Antal Emília, Andrásfalvy Péter, Pánczél Róbert) vett részt az utazáson. Tahitiről és Réunionról is érkeztek, találkoztunk németekkel, franciákkal, görögökkel és persze törökökkel. Azt hiszem, rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk, ebből válogattam egy kis ízelítőt. Megérkezni egy idegen országba mindig izgalmas. Pláne, ha ez egy híresen más (egyesek szerint veszélyes) világ. Teljesen felcsigázva léptünk Törökföld talajára, kellőképpen felkészülve rá, hogy bármikor eladhatnak minket két tevéért.

A közlekedés látszólag KRESZ nélkül valósul meg, de a kialakult dudálási szokásokkal ez helyettesítődött. Figyelmeztetnek, ha útban leszel, útban vagy, ám a forgalmi dugókban meglepően türelmesek. Isztambul gyönyörű a rendezett parkokkal, térkövezett utcácskákkal, a rengeteg mecsettel. Az Ayasofia és a Kék Mecset igazi kuriózumnak számítanak díszítettségükkel, méretükkel. Utóbbi esőbeállóként is megállta a helyét. Mindenhol sok ember van, legtöbbször hangosak is. A szemét mennyiségéből meg kell tanulni köbgyököt vonni, így egészen elfogadható; és ez a macskákkal is így van. A legizgalmasabb hely mégiscsak a Nagy Bazár volt, 4000 üzletes fedett, folyosókkal szabdalt negyed. Az idegenvezető lelkünkre kötötte, hogy alkudjunk, egyrészt a szokás, másrészt az árak miatt. Először ódzkodva fogtunk neki, de egy-két sikeres üzlet után örömmel cikáztunk az árusok között. Többször előfordult velünk, hogy amint kiderült, hogy magyarok vagyunk, felére csökkent az ár. Az emberek, illatok (olykor szagok), fények és áruk kavalkádja nagyon jól lefestette a török világot. A török nők többsége hagyományokat tisztelő muszlim, de csadort csak kevesen viselnek. Legtöbbjük beéri azzal, hogy a modern öltözéket fejkendővel egészíti ki. Utcán egyedül nő nem nagyon mozoghat, ezt főleg Bayramiçban, az egy hétig otthonunkul szolgáló kisvárosban érzékeltük. A lányoknak, nőknek kávézóba sem ildomos bemenni, az a férfiaknak fenntartott hely. A fiatal fiúk körében az internetkávézók a legnépszerűbbek. Vasárnap este értünk Bayramiçba, ahol emberpiacnak is beillő módon elosztottak bennünket a családokhoz. Legnagyobb ijedtségemre nem volt párom, egyedül kerültem egy török családhoz. Első este bemutatásra kerültem az egész nagycsalád előtt, mindenki sokatmondóan végigmustrálta az „idegen árut”, ez tovább csökkentette a bátorságomat. Kiderült,


29

Eset-les

Török nemzeti zászlót mindenhonnan látni lehetett, sosem „bújhattunk el előlük”. Még az építkezési daruk tetején is virított egy-egy. Mustafa Kemal, az Atatürk is végig kísért bennünket, a legkülönbözőbb helyekről nézett le ránk. A körülötte kialakult személyi kultusz hihetetlen méreteket öltött. Például halálának időpontján, november 10-én, 9 óra 5 perckor mindenki megáll- akár autóval, akár gyalog, és egy perces néma mozdulatlansággal tisztelegnek az emléke előtt.

hogy nem igazán beszélnek angolul, csak a cserepajtásom tudott körülbelül 30 szót. De kiasználva a google fordító nyújtotta lehetőségeket, egész szépen elboldogultunk. Ha Isztambulban a város zaja miatt nem is, itt már biztosan mindenki a müezzinre ébredt fél hatkor. Kíméletlenül megszólalt naponta ötször, az egész város zengett tőle, még a párna alatt is tökéletesen lehetett hallani. Már a második napra kiderült, hogy a törökök nagyon vendégszeretőek. Lelkesen tanítgattak minket törökül számolni, mutattak hagyományos táncokat, csettintéseket; ezen kívül az ételeik is kifejezetten finomak voltak. Mindig többféle étel volt az asztalon, különböző szendvicskrémek, zöldségek, sajtok, olívabogyó. A főtt ételek is zömében hús nélküliek voltak.

Eset-les

Az Erasmus+ témája az első világháború, így ez a találkozó is ennek fényében zajlott. Ellátogattunk különböző erődökbe, megnéztünk temetőket, emlékműveket, voltunk csatahajón, különböző érdekes vagy kevésbé érdekes múzeumokban és kiállításokon. Mind a híres gallipoli csatáról szólt, ahol a törökök sikerrel győzték le a francia és brit flottát. Çanakkaléban láttuk a trójai ló újjászületett változatát is. A program kiegészítéseként kétszer is megmártóztunk az Égei-tengerben. A társaság szuper volt, így gyorsan szaladt az idő. Utolsó előtti este részünk volt egy török esküvőben is. Utána a lakodalomban is táncoltunk, Berta és Zsófi a hagyományos török szokáshoz híven begyűjtött egy-egy hennafoltot a tenyerére. Egyetlen rossz élményként talán a török mellékhelyiség furcsaságát mondanám, egy hét után már jóleső érzéssel töltötte el az embert, ha angol vécével találkozott. Végezetül itt egy török kisszótár, amivel gond nélkül el lehet lavírozni egy hétig úgy, hogy közben meg is kedvelnek az igyekezetért: ekmek-kenyér su-víz evet-igen hayır-nem tamam-rendben duş-zuhany güle güle-viszlát Cebimde çok elma varZsebemben sok alma van Ui: Utunkat Pánczél tanár úr közvetítette a facebookon. Akit érdekel, ott több részletet is megtalál. (A kérdezősködés sem utolsó forráslehetőség.)

30


Egy hét Taizében Ottó Viven Anna 11.A


31

Hitélet

Először is Taizéről azt kell tudni, hogy szinte az egész falut felöleli a tábor területe. A világ minden pontjáról érkeznek ide fiatalok, vagy olyan családok, akik már a saját gyerekeiket hozzák vissza, azért, hogy az itt eltöltött idő során közelebb kerüljenek Istenhez. Mi augusztus 9. és 16. között voltunk ott. Ez a hét azért volt különleges, mert Roger testvér, a taizéi szerzetesközösség alapítójának az életéről emlékeztünk meg. A hétnek 3 jelszava volt: öröm, egyszerűség és irgalmasság. Az itt töltött idő alatt alkalmunk volt közelebb kerülni Istenhez. Minden reggel közös imával kezdtük a napot, melyen bibliai szövegeken keresztül bevezettek minket a nap témájába. Ráadásul ezeket a bevezető szövegeket több nyelven is elmondták. Az ima után következett a reggeli, majd a délelőtti foglalkozás. Délben szintén ima volt, majd azt követte az ebéd. Ebéd után volt egy kis szabadidő, majd kezdődtek a műhelyfoglalkozások, melyek során olyan emberek tartottak előadást, akik arra törekszenek, hogy mélyebb kapcsolat alakuljon ki a hit és az élet között. Tartottak előadásokat például szerzetesek, művészek, politikusok. Az előadások témái pedig az élet minden pontjáról voltak, például politika, tudomány, egészség és volt olyan is, ahol színjátszás volt. Ezt követően osztották a teát, majd kezdődtek a kiscsoportos beszélgetések, ahol különböző nemzetiségű fiatalok alkottak 8-10 fős kiscsoportokat, és a napi témát vitatták meg. A kiscsoportos beszélgetés után következett a vacsora, majd az esti ima. Az esti ima után pedig aki akart, az visszamehetett a templomba imádkozni, vagy aki egy kis kikapcsolódásra és vidám szórakozásra vágyott, az elmehetett az Oyakba, ahol néhány gitáros és alkalmanként más hangszeren játszó fiatal zenélt. Itt lehetett együtt énekelni és táncolni. A péntek esti imát a kereszt körüli ima követte, ahol mindenki kimehetett a kereszthez és fohászkodhatott vagy akár köszönetet mondhatott. Szombat este pedig az ima szabadtéri volt, amit a Feltámadás ünneplése követett meggyújtott gyertyákkal. A délutáni műhelyfoglalkozások mellett volt egy olyan program, ahol a különböző nemzetek bemutatkozhattak és előadhattak valamit, ami a saját kultúrájukra volt jellemző. Azok pedig, akik egy kicsit vissza akartak vonulni és csendben akartak tölteni egy kis időt, arra is megvolt a lehetőség. Legfőképp a tó környéke volt olyan hely, ahová azok mentek, akik a csendben akartak lenni, és így kicsit elmélkedni. Ami különösen szép élmény volt, amikor az imákon több száz vagy ezer fiatal énekelt egyszerre. Nagyon jók voltak még a műhelyfoglalkozások, de leginkább a kiscsoportos beszélgetések voltak azok, amelyek segítettek közelebb kerülni Istenhez. A napi témán kívül rengeteg egyéb, a hittel kapcsolatos kérdést tudtunk megvitatni a saját csoportunkban. Én olyan élményekkel tértem haza, ami miatt azt mondom, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor Taizében jártam. Csak ajánlani tudom minden olyan fiatalnak, aki egy kicsit közelebb akar kerülni Istenhez, de a hétköznapokban ezt nehezen tudja megtenni. Felekezettől függetlenül mindenki megtalálja a helyét ebben közösségben és közelebb kerül Istenhez.

DÖK

A diákönkormányzat és a mindennapok Balogh Zita 10.B Idén augusztus végén, a 2014/2015-ös tanév utolsó nagy durranására készülve indult el a diákönkormányzat Nyisztor Zsolt tanár úrral együtt Mattyra 130 friss lajosista diákkal a Ciszternába. Amint az osztályok felöltötték – érdemük szerint – kék, sárga, piros és zöld pólóikat, elindult a verseny. A „B”, „C”, „D” és „E” osztály egy emberként üvöltött válaszként a kérdésre: „Vajon melyik a legjobb osztály?” A DÖK már az első perctől kezdve próbált segíteni abban, hogy az osztályok egy csapatként dolgozzanak, azonban ez nem volt mindig könnyű. A kilencedikesek megtanultak kiabálni és versenyt futni egymással, hogy minél több pontot összegyűjtsenek ebben a szűk két és fél napban. Versenyt futottak egyik délután is, amikor Bábics Péter tanár úr tömött labdákkal és hullahopp karikákkal tette őket próbára; itt is megmutatkozhatott az összetartás és az „egészséges” versenyszellem. Az osztályfőnökök, Kósa Anna, Vida Tamás, Kiss József Dániel és Várszegi Csaba lelkesen és lelkesítően ismerkedtek meg osztályaikkal, és a kilencedikesek a házirendről kaptak bővebb tájékoztatást Nyisztor tanár úrtól. A napközbeni pihenőkben minden osztály a saját színdarabjára készült és igyekezett megírni az osztály csatakiáltását és az osztályindulókat. Este pedig Várszegi és Bergics tanár úr jóvoltából a feszültég és az izgalmak levezetéseképpen mindenki táncolhatott moldvai táncokat. Másnap a reggeli és reggeli torna után iskolánk tanárai látogattak ki Mattyra, hogy rendhagyó órákat tartsanak a mazsoláknak. Czeininger tanár úr történelem órát tartott, Bernát atya a ciszterciek történetéről mesélt, Papp Tamás tanár úr fizikai kísérleteket mutatott be, Nyisztor tanár úr pedig gyors elsősegély-tanfolyamot tartott. Ebéd után az osztályoknak lehetőségük nyílt a lelküket építeni és kipróbálni sok új dolgot a „lelki – wellness” keretén belül. Késő délután a cserkészeké volt a főszerep, ami a játékokat illeti. A diákok forgóban „pusziharcolhattak”, játszhattak Brit Bulldogot és betekintést nyerhettek a cserkészéletbe egy beszélgetés formájában. A cserkészprogram egészen estig tartott, a tábortűzig. Az osztályok előadták a színdarabokat és a csatakiáltásokat, ezek között egy-két cserkészjátékkal. Az este remekül zárult, a pontverseny alakult… Szombaton reggel frissen ébredve keltünk mindannyian, hogy felkészüljünk a liturgiára. A szertartás, amelyet Bernát atya tartott, segítség volt azok számára, akik hirtelen csöppentek bele egy keresztény közösségbe, hogy megismerjék a katolikus hitet. Délre megszülettek a végleges eredmények. Harmadik helyen a „C”, második helyen a „D” és holtversenyben első helyen végzett a „B” és az „E” osztály. Összességében mindenki elégedettséggel és örömmel távozott a Ciszternából, hiszen a tábor célja, hogy közösséget kovácsoljon a frissen egy helyre csöppent emberekből, ami – a végeredményt tekintve – sikerült. A Ciszterna után újra gőzerővel vetette bele magát a munkába a DÖK. Legelső fontos teendő az új elnökség megválasztása volt. Szeptember 10-én került sor a választásra, a leköszönő elnökség búcsúzatásával új csapat állt a diákok elé: elnök – Weiling Anna 11. D alelnökök – Horváth Sarolta 11. B és Tarlós Ferenc 11. B cserkész képviselők – Merzay Csenge 11. D és Kovács Mátyás 10. C titkár – Balogh Zita 10. B A leköszönő elnökség munkáját szívből köszönjük, reméljük hasonlóan gördülékenyen és szervezetten tudunk majd az új csapattal is együtt dolgozni, ahogy felmenőink!

32


Saul fia: "Darabok" Soós Anna 11.A


33

Vágatlan

A nevem Saul. Magyarországról érkezetem Auschwitzba. Az egyetlen bűnöm, hogy zsidó vagyok. Ezért lőttek agyon még több ezer emberrel együtt. Először talán ezek a gondolatok jutnak eszembe a filmmel és ezzel az időszakkal kapcsolatban. Nemes Jeles László hihetetlenül jó rendezésének köszönhetően én lehetek Saul, és az ő szemén keresztül ismerhetem meg az Auschwitzban működő koncentrációs táborban zajló életet. (Már ha egyáltalán lehet ezt az egészet életnek nevezni.) Egy egyszerű emberen keresztül, aki bármelyikünk lehetett volna. A Sonderkommando működését és felszámolását is láthatjuk ebben a nagyszerű filmben. Bevallom őszintén, hogy ezelőtt még nem hallottam erről a szervezetről. A Sonderkommandoba tartozóknak, gyomorforgató tetteket kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy egy kicsit jobb bánásmódban, és talán pár nappal, vagy héttel tovább éljenek. Megrázó volt látni, hogy az odahurcolt embereket hogyan gyilkolták meg. Egy kisebb "transzport" (mint valami árucikk) fürdeni indul. Az emberben ez egy reményláng lehetett. Hiszen ellátnak minket. Talán nem is halunk meg. Lehet, hogy megmenekülünk. És akkor a víz helyett gáz jön, hadd szenvedjenek! szállóigével, majd agyon lövik őket és a testüket elégetik. Talán még megrázóbb volt az, amikor az emberek a tűz és fegyverek előtt vetkőztek le és mentek a halálba. Férfiak, nők, gyerekek meztelenül álltak a gyilkosok elé. Nem elég, hogy megölték őket, még meg is alázták. Mintha a lényegüket vetették volna le az emberek, és ezt vették volna el tőlük. És végig ott a rengeteg kérdés és feszültség. Hogyan fog végződni? Miért ez a cím? Ki ez az Ella Field? A legvégén majdnem mindenre választ kap a néző. Saul valójában egész végig nem is a fiát akarta eltemettetni, mert az igazi gyermeke él. Amikor a végén a kis bunker ajtaja nyitva marad, már sejthető, hogy valaki meg fog jelenni. A legtöbben talán a katonákra voksolnánk, de egy fiú lesz az. A férfi mosolyából és a gyermek tekintetéből következtethetünk arra, hogy ő Saul fia. Végül a szökötteket megölik, de a gyermek elmenekül. A fiúval kapcsolatban a többit a rendező már a mi fantáziánkra bízza. Számomra azonban a legelgondolkodtatóbb a "darabok" szó volt. Amikor a fordításban a holttestekre ezt a szót használták. Összességében arra jutottam, hogy mindan�nyian azok vagyunk. A Világ egy-egy darabjai. De nem teljes a kirakós, ha hiányzik akár egy is. A mi kis kirakónk csak akkor lesz teljes, ha minden kis "darab" a helyén van. És csak akkor lesz szép, ha minden egyes része más és más. Hitler valószínűleg csak az egyszínű puzzle-t kedvelte. Pedig a világ éppen attól ilyen szép, hogy mindannyian mások vagyunk. Csak meg kell tanulnunk elfogadásban élni egymással. És ez a legszebb a filmben. Ezen az időszakon keresztül mutatja be nekünk az elfogadás szellemét. Te is egy ilyen darab vagy, kedves olvasó! Hát valósítsd meg önmagad!

Költőtoll

Költőtoll

Karinthy Frigyes - Danaidák Lent a lenső lélekuton {Hádesz öblén, [hol a lélek élet - állott (élet - állott, mint az állat) s aspodélosz illatokkal] öblögetve, ablakokba} ablakokba öblögetve, öblögekbe ablakogva és makogva mekegve. És mekegve és makogva lent a mélybe,2Ölent az éjbe, hol a kéjbe (éjbe, mélybe, kéjbe, éjbe) Ötven asszony, logarithmus ötven asszony és emelve és kivonva, négyzetekre köbgyökökre, ötven asszony, hetven asszony, százhuszonhét bűnös asszony, ötven órjás amphorába, asfodélosz ötven asszony=bünös asszony, mennyi jött ki, mennyi jött ki. Százkilencven bűnös asszony, óriási amphorába, 2Öamphorába, rába, rába, rába, majd mekegve, (log) majd makogva, mindörökre, mindhiába, (mert hiába [mind hiába] töltögetve, öblögetve) öblögetve ablakokba, ablagokva, és makogva, öblögekbe2 és mekegve és makogva, 2Öfogjanak meg, fogjanak meg... (Megfogják)

Somogyi Anett

Szerelmes mat emat ika Nincs eleje és nem is lehet vége. Mégis örömmel nézünk a felére. Habár gyök alatt termett a szorzó, Egyenletét átölelte, mint bibét a porzó. Négyzetre emelte, imádkozott érte, Még a logikát is könyörgőn kérte, Hogy szerelmét az ő halmazába rakják, Vagy, adja az ég, hozzá is adják. Jött a (sok)ismeretlenes kemény banda. Drága hősünknek remegett a tagja. Ő akarta megfejteni szíve választottját, S joggal félt hogy azok zárójelben elrabolják. Eldöntötte: szembeszáll a rosszal, Ha kell, megküzd minden ponttal, Hogy ne csak síkban lássa a teret, S hogy övé legyen végre, akit szeret. Minden éjjel csak egy testet látott, Majd boldogan a tételért kiáltott. Megoldotta számos problémáját, Mert látta hogy a többit hogyan permutálják. Mosolygott, biccentett. Nincs több variáns. Ő a kulcs, a keresett megoldás.

34

Megesküdtek a Geometriában. Nem volt még ily`lagzi a Matematikában. Nászukon ott volt minden X és gamma, Végtelen tánc és jó nagy csinnadratta. A tompaszögek élesen húzták el a nótát, A sinusok is megmutatták görbéjük hálóját. Azóta a párunk osztódott is bátran, S számtalan tényező van már a családban. Övék a legszebb élet a Négyzetrácson, S ők a legboldogabbak kerek e világon.


Budavári Koppány emlékére Antal Benedek, Berecz Dániel, Weiling Márton 12.D


35

Üzenet

Október 8-a Koppány napja! Ez alkalmából is szeretnénk megemlékezni legjobb barátunkról, aki 2015. július 1-jén távozott el az élők sorából súlyos betegséggel küzdve. A nyár sokunknak ezzel a megrázó eseménnyel kezdődött, mely az egész szünetünkre rányomta a bélyegét. Nehéz volt feldolgozni, hogy Koppány tragikus hirtelenséggel távozott el közülünk, ami mindannyiunkat mélyen megrázott. A temetés előtti hét azzal telt, hogy megpróbáltuk elfogadni az elfogadhatatlant, de még ekkor sem hittük el, hogy földi életünkben soha többé nem találkozhatunk vele. Július 10-én, a temetés napján rengeteg ember kísérte el Koppányt utolsó útjára, ami megmutatta, hogy mennyien szerették. A legmegrázóbb édesapja beszéde volt, aki elsőszülött fiát vesztette el 17 év után. Koppány az osztály mókamestere volt. Minden rossz dologban meglátta a jót, ezzel sokszor felvidította a közelében lévő embereket. Gyermekkorában a horgászatnak, később pedig a testépítésnek és a küzdősportnak élt, amiben komoly sikereket ért el. 2014-ben világkupa győztes lett, ezen kívül pedig számos versenyt nyert meg. Odaadása és kitartása sokunknak lehetne példaértékű. Koppány, veled pont elegen voltunk, de nélküled már kevesen. Egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen egy időre elváltak útjaink, de egy sokkal szebb helyen fogunk megint találkozni. Te voltál a mi harcosunk, s te is maradsz az idők végezetéig, ezt nem változtatja meg semmi. Mi itt maradtunk, te elmentél, de a barátunk maradsz örökké!

HISTORIA DOMUS

Historia Domus

Augusztus 25-26.: tanárok lelkigyakorlata Püspökszentlászlón 27-29.: Piciszterna Átán, Ciszterna Mattyon Szeptember 1.: Veni Sancte 9.: Befogadó szertartás 22.: Szülői értekezlet 28.: Laborvetélkedő: fizika 25.: Kutatók éjszakája - Budapest 39 diák, 3 kísérő tanár 25-26.: Kórustábor Püspökszentlászlón 27.: Egyed Mihály Kupa Október 1.: Zenei Világnap vetélkedő Laborvetélkedő: biológia 3.: Nyílt Nap 5.: Tehetségkutató szavalóverseny 6.: Megemlékezés az aradi vértanúkról 9-10.: Néprajzi kirándulás Kalotaszegen 17.: Osztályéneklési fesztivál 22.: Megemlékezés az 1956-os forradalomról 23.: Az őszi szünet kezdete

Családunk Hírei Volt tanítványainkat, Berecz Tibort (2009) Rómában és Almási Róbertet (2010) Djakovóban október hónapban diakónussá szentelték. Az Úr áldása kísérje őket a hivatásukban! Több munkatársunk családjában újabb gyermek érkezett. Pánczél Róbert tanár úr 3. gyermeke Miklós, Nádudvary Tamás tanár úr 6. gyermeke Koppány, Dlusztusné Szalahov Mária tanárnő 2. gyermeke Júlia egyaránt júliusban érkezett.

Nádudvary Koppány

Pánczél Miklós

36


Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása.

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Recommend Documents