A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

2014. HÚSVÉT

21. évfolyam 79. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

xx-xx. oldal

Tartalom Tartalom

Kiss Péter O.Cist.: Húsvét 1 Páprádi Bíborka (10.E): Akik még mindíg randiznak... 2-3 Csontos Gábor (11.A): Derű és színes hétköznapok a könyvtárban 4-5 Csontos Gábor (11.A): Centenárium 6-7 Knoch Júlia (9.A): Az én plébániám 8-9 Páprádi Bíborka (10.E): Kapcsolatom Istennel 10 Páprádi Bíborka (10.E): Nagyböjti kalendárium 10-11 Páprádi Bíborka (10.E): Reprodukciós etika... 12-13 Domonkos Kincső (10.A) és Harcz Richárd (12.D): Egy keresztény párkapcsolat… 14-15 Páprádi Bíborka (10.E): Lájk Lajos: Elvárások 16 Bodó Laura (11.B): Stáb a Lajos falain belül 16 Fathi Meetra (11.B): Ismét hangos a Lajos 17 Fehér-Fekete 18-24 Kovács Blanka (12.E): A boldogság kék madara 25-26 Pabst Dorottya (11.A) Ciszterci képviselők az Európai Parlamentben 26-27 Bodogán Anna (10.A): „Na nyomás csörgőlabdázni!”27-28 Pabst Dorottya, Csontos Gábor (11.A): Theatre from England 29 Az angol fordítási pályázat nyertes versfordítása 30 Molnár Kata (12.B): Völgyhíd – egy előadás más szemszögből 31 Pandur Péter (9.B): Táncos lábúak 32-33 Vörös Anna (12.A): Gyöngyök, kapcsolatok 34 Páprádi Bíborka (10.E): Interjú a Punanny Massif menedzserével 35-36 Kocsis Dorottya (11.C): Csak mert olvasni jó... 36 Kiss Franciska (12.C): Változás a Diákönkormányzat életében 38-39 Kuruc Eszter (11.B): A diákönkormányzat hírei 39 Historia Domus 40

Impresszum Kiadja: Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Czimmermann Csilla Diákfőszerkesztők: Páprádi Bíborka (10.E), Vörös Anna (12. A) Diák szerkesztők: Andrásfalvy Csenge (11.D), Kiss Franciska (12.C), Kovács Blanka (12.E) Csontos Gábor (11.A), Pandur Péter (9.B) Címlapfotó: Páprádi Bíborka (10.E) Hátsó Borító: Komármoi Csaba Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Húsvét Kiss Péter O.Cist.

1

Gondolatok

Színes Fehér/Fekete • 21. évfolyam 79. szám

Kávéházi

Mit is jelent ez a szó? Nekem semmit! Üres, nincs benne semmi abból az óriási Titokból, amit az ünnep tartalmaz! De vajon a mai ember egyáltalán képes bármit is felfogni annak a bizonyos Három Napnak az eseményéből, ami előttünk áll? A húsvét annyi volna, hogy szabad megint húst enni? Milyen torz kép ez a keresztényekről, akik ószövetségi zsidók módjára alig várják, hogy vége legyen az ünnepnek, mert akkor ismét pénzt szerezhetnek. A mi esetünkben ez a Nagyszombat feltámadási szertartása, ami után – vagy már előtte – lehet sonkát falni! Húst venni! Ugyan mi köze van ennek ahhoz, hogy Jézus Krisztus értem megtestesült, majd ismét csak én megöltem Őt! Nekem személy szerint van bármilyen mondandója e Három Napig tartó iszonyatos tragédiának, ami egyben a legnagyszerűbb megdicsőülés? Az ember mára annyira önző és felszínes lett, hogy saját magán kívül semmin sem képes megrendülni? Nincs már bennünk csodálkozás? Miként tudom elfogadni, hogy Valaki átvállalta helyettem minden bűnöm terhét, és kifizette az adósságomat? A bűneimért halálbüntetés járna, minden bíróság ezt az ítéletet hozná meg, ha eléje kerülne az ügyem (ügyeim). Ő azonban vállalta, hogy értem és helyettem meghal. Vajon képes leszek megrántani a vállamat, mint már annyiszor, és haladok tovább ugyanúgy az utamon? Mindenért Istent hibáztatjuk, mert így felmenthetjük magunkat, és nem kell megtérnünk, nem kell szakítanunk a mocskos kis bűneinkkel, a jelentéktelen kis életünkkel! Félünk attól – már aki még hajlandó egyáltalán gondolkodni –, hogy komolyan vegyük magunkat, mert akkor komolyan kellene vennünk Istent is. Mindannyiunkat káprázatos és hősies életre teremtett, és Vele ilyenek is lehet-nénk. Mi vajon továbbra is megelégszünk a moslékkal és a posván�nyal, vagy végre megrázzuk magunkat, és azt kiáltjuk: elég volt! Hagyjuk magunk mögött a hitványat és a sekélyest, ami csak percekig tartó örömet képes nyújtani, és amit éppen ezért kell újra meg újra – és mind gyakrabban – megismételni, és aminek a nyomában csak az az üresség tátong a lelkünkben, ami a tett hiábavaló-ságára mutat rá! Egyedül Jézus Krisztus halála és feltámadás adhat értelmet az életünknek, csak ebben lelhetünk valódi megnyugvást, békét és örökké tartó örömet. Istentől megáldott szent halált és feltámadást kívánok mindenkinek, aki a megtérést választja! A többieknek pedig türelmet önmaguk és a világ elviseléséhez, míg végül a bölcsesség fel nem nyitja a szemüket, és nem csatlakoznak a megtért bűnösökhöz Urunkban! Péter atya

Akik még mindig randiznak… Interjú Dobosi László igazgató úrral Páprádi Bíborka: Mi az a három dolog, ami eszébe jut, mikor azt mondom család? Dobosi László: Három szót nem biztos, hogy tudok mondani, inkább azt mondanám, hogy számomra a család mindig a biztonságot jelenti, azt a stabil hátteret, amibe jó megérkezni és kicsit elengedni magam.

RiPortré

P. B.: Hány gyermeke van és mennyi idősek? D. L.: Ha nem számolom az itt tanuló diákokat, akkor három. A legnagyobb fiam Csanád, ő tizenhárom éves, a lányom, Dorottya tizenkettő lesz a nyáron és van még egy fiam, Barnabás, ő pedig májusban lesz hét. P. B.: Van olyan program, amit mindig együtt csinál a család? D. L.: Igen, a reggeli és a vacsora mindig közös. Ezt nagyon fontosnak tartom. Inkább egy picit korábban felkelünk reggel, de legyen időnk egymásra. Ezen kívül a közös imádságok is ilyenek nálunk. Az étkezés és az ima közben vannak például olyan szabályok, hogy hiába csörög a telefon, nem vesszük fel. Akkor is, ha ott csörög mellettem, mert az a szabály, hogy ez az idő a családé. Nagyon szeretünk filmet is nézni. Nincs tévénk, viszont számítógépen vagy projektorral kivetítve remek családi mozizásokat szoktunk csapni. Vannak olyan időszakok, amikor egyéb közös családi programjaink vannak. Ősszel például elmegyünk szelídgesztenyét szedni és a lovaglás is ilyen Bogádon, Pámer tanár úrnál, bár ebből én egy kicsit kilógok. P. B.: Mi az a három szó, amivel jellemezné családját? D. L.: Sokszínű, zajos és vidám. P. B.: Ön szerint mi a legjobb egy családban? D. L.: A gyerekeimre gondolva azt tudom mondani, hogy szülőként nagyon érdekes nézni, hogy hogyan nőnek föl, és azt, ahogy szép fokozatosan rácsodálkoznak a világra. Látni azt, ahogy megtanulják a dolgokat, szinte észrevétlenül és egyre több mindent értenek és kérdeznek meg. Nagyon jól esik vasárnap délutánonként ledőlni a kanapén és hallgatni a zajokat, ahogy még csörömpölnek az edények, ahogy a gyerekek beszélnek, játszanak. A családi együttléteknek nagyon szeretem a hangulatát. Óriási erőt látok a családban. P. B.: Melyek azok a fontos értékek, amelyek alapján neveli a gyerekeit? D. L.: A hit az elsődleges. Ezt feltétlenül szeretném továbbadni nekik. Szintén fontosnak tartom az őszinteséget, magam is próbálom mindig ezt képviselni, és ezt várom el tőlük is. Nagyon sokszor mondom nekik azt is, hogy azzal az elszántsággal kell kezdeni a napunkat, hogy aznap valakin segíteni akarjunk. Ha másra nem futja az erőnkből, akkor legalább csak legyünk kedvesek az emberekkel. Próbálom őket arra nevelni, hogy ne csak magukat lássák, hanem igyekezzenek másokra is odafigyelni. P. B.: Mit gondol, hogy fog viszonyulni a gyermekei kamaszkorához? Ad némi rutint ebben, hogy diákok veszik körül a mindennapokban? D. L.: Hűha, hát ebben már keményen benne vagyunk, hiszen éppen kiskamasz korukat élik, s én bizony néha úgy érzem, hogy kitépem a bajszom, ha ez így folytatódik. Már most

2

21. évfolyam 79. szám • Színes Fehér/Fekete

látom, hogy nem lesz könnyű, és nem segít semmit az, hogy tanár vagyok. Minden gyerek annyira másként reagálja le a kamaszkort. Tulajdonképpen azért kell imádkozni, hogy túléljék magukat. Szerintem sokszor ki fogok akadni a későbbiekben is, pedig erősen készülök rá, hogy ne így legyen, de azt hiszem, hogy nem fogom bírni. Elég intenzíven élem meg a körülöttem zajló dolgokat. P. B.: Van-e valami mottója, vagy kedvenc idézete az életre vonatkozóan? D. L.: Nagyon lényeges, még ha nem is fog velem mindenki egyet érteni, hogy a férj és feleség közötti egység egy családon belül mindennél fontosabb. Fontosabb, mint a szülő és gyerek közötti kapocs, mert a házasság szentségi kapocs, a szülő gyerek viszony viszont „csak” biológiai. Ezért, ha a házastársak között nincs meg az egység, szétesik a család. Ezért nagyon lényeges, hogy a férj és a feleség szánjon egymásra időt, ami csak az övék. Tiszta időt, akkor is, ha vannak gyerekeik. Naponta egy fél óra, hetente egy óra, havonta egy nap, amikor tudnak egymással lenni. Csak sétálni, elmenni moziba, vagy beülni egy kávéházba, elmenni egy kirándulásra, bármi, a lényeg, hogy csak róluk, kettőjükről szóljon. P. B.: Köszönöm a beszélgetést!

RiPortré


3

Derű és színes hétköznapok a könyvtárban Interjú Antal Emília tanárnővel Csontos Gábor 11.A

RiPortré

„Aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül” (Zsolt 32,10)

A szabadban már virágoznak a mandulafák, hiszen tavasz van. Most újjászületik minden, a fagy elmúltával a természet visszatalál a régi kerékvágásába, és talán valami szebbet és jobbat hoz annál, ami előtte volt. Talán valami hasonló mondható el a Könyvtárról is, annyi különbséggel, hogy ide csak ritkán köszönt be a tél. Az arcok azonban évről évre változnak, és a paletta egyre színesebb lesz. Egy ember azonban változatlanul áll az élen, és minden időben megpróbál valami jobbat létrehozni. Antal Emília tanárnővel beszélgettem. Cs. G.: Mi volt az, ami utat mutatott ahhoz, hogy tanár legyen, mi hozta a Nagy Lajosba? A. E.: Öröm, hogy éppen most beszélget velem. Hiszen húsz éve, 1994. február 1-jén Orbán atya hívására jöttem a Nagy Lajos Gimnáziumba. (A jelenleg is itt tanítók közül abban az évben érkezett Jéhn János, Lovas István, Pámer László, Pukli Tamás) Hat évig magyart tanítottam, 2000-ben kerültem a könyvtárba. Ez is mutatja, hogy két területen tevékenykedem – tanárként és könyvtárosként. A pályaválasztásomnál szempont volt, hogy fiatalokkal és könyvekkel dolgozzak együtt. Saint-Exupéry mondja: „A hivatást arról ismerjük meg, hogy belülről feszíti az embert”. Így volt nálam is. Pályám során mindkettőt kipróbáltam, de számomra az ideális az iskolai könyvtár a tanítással együtt. Ha az előzményekről kérdez, hatással voltak rám a szüleim és gimnáziumi osztályfőnököm Tüskés Tiborné. De hiszem és vallom, hogy ha figyelünk a belső hangra, akkor az Úr utat mutat!

4


Cs.G.: Mit szeretne még elérni, beteljesíteni? A. E.: Ezen a pályán nincsen karrier! Apró, de fontos sikerek vannak. Ilyen például az, hogy friss szalagavatós élményemet idézzem, hogy egyik diákunk édesapja, akivel szekszárdi időszakomban volt kapcsolatom, de közel 30 éve nem tudtam róla, felismert, és kedvesen köszönt. Ilyen a 8.A-sokkal közösen, karácsonykor bemutatott sikeres produkció, A kék madár. Lehet az Évkönyvben és a Színesben végzett örömteli munka. De a hétköznapok ugyanilyen fontosak, a kollégáim és a diákok bizalma, szeretete, egy jóízű beszélgetés és nevetés, a magyarórák és a könyvtár hangulata. Nincsen nagy célom, csak a mindennapi feladatok derűs teljesítése. Tanítványaim tudják, mert sokszor elmondjuk: az élet értelme a szeretet és a szolgálat!

Kérdezte, mi ad erőt a mindennapokhoz? Az a szeretet, amit itt és az órákon minden nap megtapasztalok! A padlásban éneklik: „Kell egy hely” – szeretnék a jövőben is mindent megtenni, hogy a könyvtár olyan hely legyen, ahol otthon érzik magukat a diákok és a kollégáim! Hiszem azt is, hogy az itt töltött évek alatt elsajátítanak viselkedési mintákat, megtanulják az egymásra figyelést, kulturált környezetben érzik majd jól magukat a jövőben is, és tudják, hogy ők is fontosak, számítanak rájuk. Cs. G.: Köszönöm a beszélgetést!


5

RiPortré

Cs.G.: Mit jelent a Könyvtár Önnek, mi ad erőt, ahhoz, hogy reggel felkeljen? A. E.: A könyvtári közösség állandó, de mindig változó! Az iskola rendjéből adódik, hogy vannak, akik elmennek, de szerencsére akadnak, akik továbbviszik a hangulatot. Ehhez a társasághoz pedig jönnek újabb állandó törzstagok, és újabb kapcsolatok szövődnek. Az elmúlt tanév végén sok nagy egyéniségtől búcsúztunk, megérdemlik, hogy név szerint is említsem őket: Brand Petra, Dancsó Imre, Flach Richárd, Győri Ádám, Hetényi Roland, Kazal Márton, Kulcsár-Szabó Péter, Kovács Péter, Marján Babett, Salamon Eszter. Ők minden nap betértek, nem csak a könyvtár miatt, hanem mert itt egymással is találkoztak. Érezzük a hiányukat, de itt maradt Szentirmay Bánk, Knoch Júlia, Fábián Anna Gertrúd és Ön, kedves Gábor. Beépült a csapatba Tóthpál Csilla, Molnár Csanád, Páprádi Bíborka, Simon András és sokat jelentenek a 8.A, 9.A, 7.A, 11.A, 12.A, valamint a 11.C, 11.E és a 12.C könyvtárba járó tagjai, illetve a bogádi lovasok is! Ők nap, mint nap itt vannak, lehet rájuk számítani. Fontos az őszinte szó, a bizalom és az egymásra figyelés.

Centenárium Csontos Gábor 11.A Száz éve tört ki az első világháború, s ez a dátum okot ad számunkra az emlékezésre. Iskolánkban háborúval kapcsolatos kiállítás is nyílik , a Színes pedig egy négyrészes összefoglalóra szánta el magát. Az első részben az okokat, illetve a haditerveket járjuk körül.

hun.lap

Akik jártasak az irodalomban (tehát mindenki), az könnyedén belefut a különböző szerzők háborúról alkotott véleményébe. Voltak, akik a kezdetektől ellenezték, azonban a nagy többség a propagandaigazságot elfogadva támogatta a háborút, hiszen hitték: gyorsan vége lesz, és megerősödve jövünk ki belőle. Azonban a többnapos, döntetlenül végződő csaták, a kor modern fegyvereivel ellátott arcvonal nagy szilárdsága, a makacs elhúzódó harcok felvetették a kérdést: lehet-e ilyen tömegű és fegyverzetű harcoló felek esetén gyors lefolyású manőverező háborúval számolni? Gyönyörűség látni téged Ilyen nagynak, ilyen szépnek, Édes magyar nemzetem. Megszeretnek, megcsodálnak, Nincs a kerek nagyvilágnak Lelkesebb, hűbb népe nálad, Én daliás nemzetem. (Sz.M) (Egyike a háborút támogató írásoknak). Az első világháború előtt eltelt jó pár év, amikor a népek békében élhettek pusztító csaták nélkül. A később hadban álló feleknek azonban már az 1890-es évektől konkrét (hadi) terveik voltak egy következő háború lefolytatására. Az emberek is várták „a háborút”. Ez a várakozás és a jól szervezett propaganda hatalmas harci kedvet ajándékozott a nemzeteknek. A férfiak tömegesen vonultak be katonának, mintha nem is értették volna, hogy a háború az emberek halálával jár. Pár mondat erejéig beszéljünk tehát a kiváltó okokról és a haditervekről. Két katonai tömb jött létre. Az egyik az úgynevezett Központi Hatalmak ( Német Császárság, Osztrák- Magyar Monarchia, Török Szultánság majd a Bolgár Cárság. A másik az Antant, amelynek alapító országai; Egyesült Királyság (Anglia), Francia Köztársaság, Orosz Cárság. Ehhez a szövetséghez csatlakozott még számos ország, mint a Szerb királyság, Olasz királyság, Görög királyság, Japán Császárság, Amerikai Egyesült Államok, Kínai Köztársaság, stb. A felek közötti legjelentősebb ellentét gazdasági jellegű volt. Németország gyors ipari fejlődésével párhuzamosan Anglia megtorpant, Franciaország pedig leszakadni látszott. Németország részt követelt a gyarmatokból, amikből az azokat uraló országok (Anglia, Franciaország) természetesen nem engedtek. Pl. marokkói válság (1905 és 1911) Szerepet játszott Elzász, és Lotaringia (régi francia területek) kérdése, illetve az oroszok balkáni érdekeltsége, az Osztrák – Magyar Monarchia ellentéte Bosznia-Hercegovina miatt az oroszok által is támogatott Szerb királysággal. Szarajevóban, Ferenc Ferdinánd a Monarchia trónörökösének és feleségének egy szerb nacionalista általi meggyilkolását ( 1914 június 28.) szokták a háború kirobbanásának okaként megnevezni. Azonban ez mindösszesen csak ürügyként szolgált arra, hogy a régóta feszült helyzetben valami olyasmi történjen, mintha valaki egy gázzal teletöltött benzinraktárban gyújtana rá egy cigarettára. Szinte minden nagyhatalom készült a háborúra.

6



7

hun.lap

Az első világháborút megelőzően a szembenálló két hatalmi csoportosulás egyes államai alapvetően összehangolt, de gyakran megváltoztatott haditervekkel rendelkezett. Az OMM haditervek kétfrontos, Oroszország és Szerbia-Montenegró ellen viselendő háborúra készültek. Az összehangolt terv szerint, a németek a háború első hat-hetében haderejüknek csupán a nyolcadát alkalmazzák a keleti hadszíntéren. A Monarchia három hadsereget szánt az oroszokkal szemben, két hadsereget kívántak bevetni Szerbia ellen, s egy hadsereg hadászati tartalékkal is rendelkezett. A németek haditervének alapjait gróf Schlieffen tábornok a vezérkar főnöke 1894-ben rakta le. Tekintettel arra, hogy Németországnak egyszerre két hadszíntéren kell hadakoznia, „gyors lefolyású” támadó háborút tervezett. Ifjabb Helmuth Moltke a vezérkar akkori főnöke 1908-ban sokadszorra módosította a tervet. Öt hadsereget szánt a francia csapatok Belgiumon keresztüli megsemmisítésére. Oroszországgal szemben a terv védelmet írt elő, és csak a Franciaország elleni győzelem után kívánta az egész haderőt Oroszország ellen fordítani. A keleti hadszíntéren a fő terheket az OMM csapatainak kellett volna viselnie. Az orosz haditerv – a balkáni befolyás növelése, az ortodoxia,,védelme” és a kelet porosz területek ellenőrzése - alapját az 1914 előtti haderő- és infrastrukturális fejlesztések képezték, melyekhez Oroszország jelentős anyagi támogatást kapott Franciaországtól. Ez magától értetődővé tette a haditervek szoros összhangját. Az oroszok két eshetőséggel számoltak. Ha a német főerő a nyugati arcvonalon vonultatja fel seregének zömét, akkor akkor az „A” terv lép életbe, vagyis az orosz haderő négy hadserege vonul a Monarchia ellen, és csak kettő Németországgal szemben. Ha a németek főerejükkel Oroszország ellen támadnak, akkor három-három hadsereg veszi fel a harcot a német, illetve osztrák-magyar erők ellen. A franciák elsődleges terve Elzász és Lotaringia visszaszerzésének szándékát tükrözte. Ez a revanspoltitka már 1870 óta fűtötte a francia katonapolitikát. A francia hadászati elképzelések egyik kiinduló eleme az a francia-orosz megállapodás volt, hogy az orosz fél a hadműveletek megkezdésétől számítva tizenötödik napon ténylegesen is belép a háborúba. A franciák tehát Észak-Franciaország megvédésére, és Elzász-Lotaringia visszaszerzésére öt hadsereg felállításával és felvonultatásával számoltak. A franciákat az angolok - akik féltették a tengerek feletti uralmukat és a gyarmatok fölötti hatalmukat a németektől - expedíciós hadsereggel kívánták támogatni. 1914. július 28 –a az I. világháború kirobbanásának napja! Innen számítjuk az első világégés kezdetét! Villámháborúnak indult, és borzalmakkal terhelten 1918 novemberéig tartott. / folytatjuk

Az én plébániám−Kertvárosi Szent Erzsébet Plébánia Knoch Júlia 9. A

Hitélet

Tavaly augusztusban új káplán érkezett a kertvárosi plébániára, Szekszárdról Barics Gábriel atya. Megkértem, meséljen egy kicsit magáról. K. J.: Mesélj a gyermekkorodról! Mik voltak a terveid, mielőtt elhatároztad, hogy pap leszel? B. G.: Felsőszentmártonból származom, ez egy horvátok lakta település. Nagyon összetartó, zárt közösség, nagyon jó barátságok alakultak ki. Mindig örömmel tekintek a gyerekkoromra, különösen a hittan órákra, mert nem voltam egy mintagyerek, de mégis a hitoktató nagy szeretete és türelme formált engem. Nyolcadik után Pécsett tanultam, csak hétvégére jártam haza, így a baráti szálak megváltoztak. A terveimről: Nagyon szerettem az autókat. Gyermekkoromban kamionsofőr akartam lenni, aztán az autókat egyre inkább megszerettem, és a kamionokat hanyagoltam. Akkor autószerelő akartam lenni mindenképpen. Ez utána is végig bennem maradt, úgy voltam, hogy vagy autószerelő, vagy ezzel kapcsolatos valamilyen szakmát fogok tanulni. Tehát ebbe az irányba orientálódtam, amikor jelentkeztem az 500-as Szakmunkásképzőbe karosszérialakatosnak. K. J.: Végül hogy lettél pap? B. G.: Annak idején a pálosoknál volt kedd este ifjúsági mise. Ott osztogattak igekártyákat, amin egy szentírási idézet volt, ami nagyon megérintett engem. Akkor döntöttem el véglegesen, hogy papnak megyek. Ugye előtte is már tulajdonképpen hetedik-nyolcadikban ez járt a fejemben. Az akkori plébánosomnál érdeklődtem, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki pap legyen, meg honnan tudom, hogy most akkor engem a Jóisten hív erre. Három dolgot mondott: Isten akarja, te akard és a hívek is akarják. Úgy gondoltam, hogy én akarom, a hívek is elfogadtak, de hogy a Jóisten hív-e, azt nem tudtam. És ebben az igekártyában úgy éreztem, hogy a Jóisten megérintett. Akkor végleg úgy döntöttem, hogy ebbe az irányba megyek. Itt Pécsen végeztem a szemináriumot. 2005-ben szenteltek diakónussá, a gyakorlati év után Bólyba helyeztek ki. K. J.: Van valami hobbid? B. G.:Sok hobbim van. Mikor még tanultam és több időm volt, az informatika nagyon érdekelt. Az első számítógépemet, ahogy megkaptam, szét is szereltem, meg én magam építettem és telepítgettem. Különösen a számítógépes játékok kötöttek le. Aztán ahogy egyre inkább elmélyedtem ebben, láttam azt is, hogy ez mennyire időrabló egy dolog, hogy mennyire értelmetlen. Most már inkább egy PS3 konzolom van. Ha van 5-10 percem vagy egy órám, bekapcsolom, akkor kikapcsolok. Most már nem kötődöm nagyon, nem fog meg annyira, de úgy képben vagyok. Amit még nagyon szeretek, az a futás és a túrázás, de sajnos nincs nagyon rá időm. Amit még kipróbáltam, az a kitesurf. Van is egy ernyőm, bár most már csak megvan… Inkább maradok a futásnál. K. J.: Mik a kedvenceid? B. G.: Könyv: Bevallom őszintén, könyvet mostanában nem nagyon forgattam, de a regényeket szeretem. Talán Charles Dickens és Ernest Hemingway a kedvencem. Film: Általában azokat a filmeket szeretem, amik elgondolkoztatnak, bár mindenevő vagyok. A nagy klasszikusok közül a Mátrix, a Csillagok háborúja. Még kedvenceim: A Rettenthetetlen, Benjamin Button különleges élete, Pi élete. A szerelmes filmeket is szeretem,

8


például nagy rajongója vagyok a Twilight-szériának. Zene: Zene tekintetében is mindenevő vagyok, klasszikus zenéből Chopin. Gyerekkorom nagy kedvence a Roxette, a filmzenéket is nagyon szeretem, de tényleg bármilyen zenét meghallgatok. Játék: Uncharted, Last of Us, Dante’s Inferno, talán ezek a játékok, amikkel leggyakrabban játszok. K. J.: Sokat foglalkozol a fiatalokkal. Horvát iskolában hittant tanítasz, vezeted a plébániai ifjúsági csoportot… Mi a véleményed a mai fiatalokról? B. G.: Igyekszem lépést tartani velük. Talán ezért is fontos az, hogy lássam az ő világukat, mi az, ami érdekli őket. Szeretem, ha kötetlenül beszélgetünk. Amit nem tudok, arra rákeresek az interneten. Járok a horvát iskolába. Ott az első osztályos gyerekeknél nem tudtam, mi az a Kukabúvár, vagy a Monster High. Hazamentem, rákerestem, és tudtam, hogy a Monster High az egy baba, tehát igyekszem képben lenni, próbálom megtudni, mi az, ami érdekli a gyerekeket és a fiatalokat. K. J.: Köszönöm a beszélgetést!

Hitélet


9

Kapcsolatom Istennel

Hitélet

Páprádi Bíborka 10.E Ha megpróbálnám hűen jellemezni ezt, azt hiszem egy tengert írnék. Egy hullámzó, néha viharos, néha hosszú ideig csendes tengert. Megkockáztatom hogy mély is. Nem mindig merülök el benne mélyen, pedig jót tenne. Sajnos, sokszor van hogy nem figyelek oda kellően, s nem áldozok elég energiát, hogy napi szinten fenntartsam a kapcsolatot Ővele. Reggeli, ebéd vacsora egy előtte utána elhadart ima, nem igazán jelent sokat. Volt időszak amikor sikerült minden reggel, és minden este is beszélgetni egy kicsit. Néha belealudtam, de legtöbbször az okozott nehézséget hogy ne kalandozzanak el a gondolataim. Még egy abszolút kötött ima közben is sikerül elrévedezni másfele. De annak már nagyon örülök ha eszembe jut. Mert leginkább ez akadályoz, hogy sikerüljön kapcsolatban maradni Vele. Az elmúlt két hónapom nem igazán sikerült úgy, ahogy én azt akartam. Pláne nem úgy ahogy Ő... Látom a hiányt, a tennivalót, mégsincs erőm betölteni, megcsinálni. Látom a rossz tulajdonságaim, de nem vagyok képes tenni ellenük. És mindez azért mert nem figyelek felfele. Ám emlékszem, ha sikerült akkor egyszerűbb és letiszultabb lett minden. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb lettem. Elképzelhetetlenül könnyűvé és örömtelivé váltak a dolgok. Igazából minden téren jobban teljesítettem, mindenkivel türelmesebb lettem. Most kicsit olyan mintha eddig céltalanúl sodródtam volna az óceán közepén, de így a nagyböjtben már kijelöltem egy célt. Tudom merre ússzak. Igaz önerőből, egyáltalán nem könnyen de örömmel önerőből, mosolyogva mert meg mertem hozni ezt a döntést. S remélem majd egyszer együtt partra érünk...

Nagyböjti Kalendárium Páprádi Bíborka 10.E április 13. Virágvasárnap Olvass! Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mk 14,1-15,47 Elmélkedj! Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe, miközben a tömeg ujjongott és hódolt előtte. De Jézus értük, értünk szenvedni ment Jeruzsálembe. Egész ide vezető útja az Atya üdvözítő akarata szerint telt. Tudnunk kell, hogy Jézus minden szenvedésben velünk van – gondoljunk erre gyakran! Cselekedj! Észreveszem, ha a másik szenved, befogadom őt, érte élek. április 14. Nagyhétfő Olvass! Iz 42,1-7; Jn 12,1-11 Elmélkedj! „Hagyjátok, temetésemre teszi” – mondja Jézus. Vajon mennyire tekintünk egyegy olyan emberre szívesen, aki az Úrért áldoz időt, pénzt, szeretet, lemondást, odafigye-

10


lést. Mennyire keressük az Úrra áldozás lehetőségeit? Cselekedj! Kibékülök valakivel, akivel feszültség van közöttünk. április 15. Nagykedd Olvass! Iz 49,1-6; Jn 13,21-33.; 36-38 Elmélkedj! Hogyan követem Jézust? Szavakkal: „szeretlek”, „veled vagyok”, „sosem hagylak el”? Vagy tényleges tetteimmel: kitartok az imában, a szeretetben, szavaimban, ígéreteimben? Maradj velünk, Urunk, hogy tetteinkkel követhessünk Téged! Cselekedj! Mindig csak a mellettem lévő emberekre kell figyelnem, nem magamra. április 16. Nagyszerda Olvass! Iz 50,4-9a; Mt 26,14-25 Elmélkedj! Júdás eladja Mesterét 30 ezüstért; Jézus feladja önmagát, mint húsvéti Bárány Júdásért és mindany-nyiunkért. Mondjuk hálát Neki, és keressük az alkalmat, mikor akár a legkisebb mértékben is a másikért adhatjuk magunkat! Cselekedj! Nem ítélkezem senki felett.

április 18. Nagypéntek Olvass! Iz 52,13-53,12; Zsid 4,14-16.; 5,7-9; Jn 18,1-19,42 Elmélkedj! Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, mégpedig a Kereszthalálig! Nekünk is életünket kell adnunk barátainkért. Cselekedj! Böjtölök az egész világ üdvéért, a bűnösök megtéréséért, és hogy minden keresztény Krisztus örömhírének igaz hordozója legyen. április 19. Nagyszombat Elmélkedj! ézus Krisztus a sírban nyugodott. De a harmadik napon feltámadt alleluja, alleluja! Cselekedj! Meglátogatom a templomot, a Szentsírt, és imádkozom szeretteimért


11

Hitélet

április 17. Nagycsütörtök Olvass! Kiv 12,1-8.; 11-14; 1Kor 11,23-26; Jn 13,1-15 Elmélkedj! „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak másoknak.” Jézus Krisztus nem „amputálja” lábunkat, vagyis nem veti el életünket, hanem tisztára mossa – nemcsak vízzel, hanem vérével. Minket is arra hív, hogy életünkkel szenteljük meg, segítsük egymást az Atya felé. Cselekedj! Nem teszek kivételt, mindenkit szeretek. Részt veszek az esti szentmisén, virrasztáson.

Reprodukciós etika, klónozás és prenatális diagnosztika - Interjú dr. Kovács Gusztáv tanár úrral Páprádi Bíborka 10. E

Lyukasóra

Mint azt már ti is észrevettétek, az idei tanévben nélkülöznünk kell Kovács Gusztáv tanár urat, de azt kevesen tudjuk, mi is áll ennek hátterében. Elnyerte a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíjat és egy kutatócsoportot szervezett a Pécsi Hittudományi Főiskolán. A vele készült interjúban betekintést nyerhetünk kutatásába. Páprádi Bíborka: Honnan jött az ötlet, hogy kutatócsoportot alapítson? Kovács Gusztáv: Régi vágyam volt, hogy a főiskola hallgatóiból kutatócsoportot hozzak létre. A mai tudományos életben már nem lehet magányos farkasként eredményeket elérni, hanem szükség van olyan társakra, akikkel a gondolataidat ütköztetheted. Egyik profes�szorom egyszer azt mondta, hogy amikor kutatunk, akkor gondoljunk valami „hülyeségre”. Ezt úgy értette, hogy valami olyan megoldásra, ami teljesen valószínűtlennek tűnik, hiszen sokszor ez vezet el az új felfedezéséig. Elsősorban ezt várom a hallgatóktól: rukkoljanak elő valami olyannal, amire az, aki az adott tudományterületet már régóta műveli, nem is gondolna. P. B.: Mivel sikerült a hallgatókat motiválni, hogy részt vegyenek a kutatásban? K. G.: Igyekszem olyan lehetőségekkel csábítani őket, amelyek során a tudományos életben való részvételükhöz szükséges képességeiket fejleszthetik. Szerencsére sok hallgatót sikerült megmozgatni. Jelenleg tízen vesznek részt a kutatócsoport munkájában, közöttük öt egykori lajosista diák. Februárban házi konferencián mutathatták be eddigi kutatásaikat, valamint több külföldi tanulmányúton is részt vehettek. A csapat egyik fele éppen most van tíz napos úton Szlovéniában, de a nyár elején megyünk még Lengyelországba és Ausztriába is. P.B.: Mivel foglalkozik pontosan a kutatócsoport? K. G.: A kulcsszó a reprodukciós etika, amibe a fogamzásgátlás módszereitől az in vitro megtermékenyítésig nagyon sok minden tartozik. A hallgatókkal párhuzamosan dolgozunk. Egymás írásait olvassuk, és persze ahol lehet, ízekre szedjük. Mindenkinek megvan a saját témája. Van, aki a meddőség problémájával foglalkozik, más azzal, hogy embernek kell-e tekinteni az embriót, és van, aki a klónozás és a képességfejlesztés kérdéseinek filmes ábrázolását kutatja. A hallgatók egyéni érdeklődésüknek megfelelően szabadon választhattak témát, ami nem volt nehéz, hiszen rengeteg az izgalmas téma. P.B.: Milyen etikai kérdéseket vetnek fel a reprodukciós eljárások? K. G.: Huuuu...Erre a kérdésre nehéz röviden válaszolni. Könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ami engem főként érdekel, hogy a szülők és a gyermekek közötti kapcsolatot miképpen befolyásolják az új orvosi lehetőségek. A prenatális (születés előtti) diagnosztika révén például sok olyan dolgot tudhatunk meg a gyermekről még az anyaméhen belül, ami egészen a legutóbbi időkig rejtve volt előttünk. Ez az új tudás új szülői felelősséget is jelent. Egy másik kérdés, hogy miképpen viszonyul a szülő a lombikban fogant új élethez.

12


Gyermekének nevezheti-e, vagy pusztán egy sejtcsomóról van szó? Ezek mind olyan kérdések, amellyel egyre több leendő szülőnek kell majd szembenéznie. P.B.: Mi az Ön álláspontja a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban? K.G.: Engem leginkább az aggaszt, hogy egyre több pár kényszerül arra, hogy a gyermekvállaláshoz orvosi segítséget kérjen. Ennek részben környezeti, részben életmódbeli okai vannak. A gyermekvállalás és a gyermekáldás elmaradása azonban nemcsak orvosi, hanem egész embert érintő kérdés. Az orvostudomány előtti kihívás az, hogy a gyermekvállalást erkölcsileg elfogadható módon segítse. Vannak ígéretes próbálkozások, mint legújabban a NaPro technológia, amelyek képesek komplex módon szemlélni a kérdést és segíteni a pároknak.

Megjegyzés: A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlik. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.


13

Lyukasóra

P.B.: Mik a további tervei a kutatással? K.G.: Készülőben van egy könyv, amelyben végigveszem a reprodukciós etika főbb kérdéseit. Előreláthatóan ősszel fog megjelenni. A kutatócsoporttal pedig egy olyan gyűjtőkötetet szeretnénk szerkeszteni, amelyben a hallgatók publikálhatják a kutatási eredményeiket. Reményeim szerint a program jövőre is folytatódik, és talán a mostani végzős lajosisták közül is lesz, aki bekapcsolódik a kutatásba.

Egy keresztény párkapcsolat… Domonkos Kincső 10. A és Harcz Richárd 12. D

Lyukasóra

Minket a mecsekszabolcsi 21-es busz, Bogád és Pámer tanár úr hozott össze, szóval mondhatnám, hogy egy kapcsolathoz elég egy busz és egy ló, de ez (sajnos vagy nem sajnos), nem így van. Mi Bogádon ismertük meg egymást. A lovak, állatok, növények szeretete egy nagyon jó kapocs. Ha az ember látja, hogy a másik hogy viszonyul a többiekhez és hogy áll neki a munkának, az megadja a kezdő lökést. (Azt hiszem, érdemes volt olyan intenzíven gereblyézni a tűző napon és olyan örömmel lapátolni a trágyát talicskaszám! :)) Bogád, az állatok, növények és a trágya mellett ott van még az Erdély - szeretet. – Ricsi a nyár első néhány hetét Gyergyószentmiklóson töltötte lovas - táboroztatással. Általában a hatalmas focizások közben beszélt velem nagy szuszogva, 106 Ft-os percdíjjal, de olyan is volt, hogy az esti tábortűz közben csilingelt meghitt dallamán a Nokia… – Akkor arról már ne is beszéljünk, hogy te engem hajnali fél kilenckor hívtál fel azzal, hogy most indulsz az ŐVK-ba és hogy most duplán gondoljak rád! A nyár utolsó hetében Kincső ment Szovátára. Az őszi szünetben – úgy gondoltuk, megmutatjuk egymásnak erdélyi helyeinket, amiket nagyon megszerettünk – kettesben útnak indultunk. Először a szovátai Böjte Csaba-féle gyermekotthonba, majd a gyergyói házba mentünk. A nyár közepe is Erdélységgel volt tele, hisz a szovátai házból érkező kilenc fiatalnak Pécs-Szabolcs egy remek tábort jelentett. Mivel ez egy iskolaújság, gondoltuk, megemlítjük benne a tanulást is… néhány szóban. – Ricsi nagyon jó földrajzból, így többször előfordult, hogy a föci TZ- re készülve skypon tartotta bennem a lelket este 11-kor, és magyarázta intenzíven a növénytermesztést paradicsomok segítségével. – Kincső pedig nagyon jó magyarból. Így a magyar tételeimet rendszerint ő dolgozza ki, én pedig átfogalmazom őket. Ez nagyon nagy segítség nekem, hisz nem biztos, hogy e nélkül tudnám, hogy Anonymus cserfagubacs tintával írta feljegyzéseit. – Visszatérve a paradicsomokhoz: Kincső a nyáron sokszor lejött velem Átára segíteni, sőt amíg szeptember első hetében én voltam a gondnok, meglátogatott, és hozott túrós táskát. Hmm… az nagyon finom volt! Utána megkérdezték az osztálytársaim, hogy mit tud Kincső főzni. Én továbbítottam a kérdést Kincsőnek, a válasza az volt: mindent! – Igen, és én azóta, hogy bebizonyítsam, hogy valóban mindent meg tudok főzni (majdnem mindent), még a legegyszerűbb tejbegrízemről is művészi képeket készítek, hogy ezekből azután egy királyságos szakácskönyvet csinálhassak. De ez persze Ricsinek MEGLEPETÉS lesz! Hitéletünk… – Egyszer azt kérdezted tőlem, hogy: “Kincső, te hajlandó lennél felkelni hajnali négykor, hogy megöntözd a paprikát?”. A válasz az volt, hogy “Persze, ha te hajlandó lennél felkelni, hogy eljöjj a rorátéra.” Azóta nagyon sokszor voltunk együtt rorátén. Ilyenkor az 5:18-as buszon találkoztunk, hisz mindketten mecsekszabolcsaik vagyunk, és nagyjából egy kilométer van köztünk. De nem csak rorátéra járunk ám, hanem vasárnap is

14


elmegyünk a templomba. (Jó, azért nem mindegyik vasárnap. De igyekszünk.) Aztán ott vannak köztünk az egészen picike apróságok is. – Például egy Kincsőtől kapott dupla akrosztikonos vers Villon mintájára, sőt annál egy kicsivel királyabb. – Meg a két kis plüssrénszarvas, meg a Richárd feliratú golyóstollad, amit a “kiváló tételíráshoz” adtál. – Igen! Meg a kicsi fehér maci, amit te adtál nekem a földrajz érettségimre, hogy szerencsét hozzon. Utána Erdélybe is magunkkal vittük. És a szovátai nyaklánc, amit én adtam neked karácsonyra. -És ott van még a kisbusz is, amit anya hozott Debrecenből, mert itt sehol nem lehetett kapni. (Ricsi imádta a buszokat. Ha valaki nem biztos a menetrendben, az nyugodtan forduljon őhozzá. Ő egy valóságos Kétlábonjáró Menetrend.) Tudjuk egymásról, ha bármi bánt, nyugodtan fordulhatunk a másikhoz, jó szóért vagy akár egy kis vigaszért is.


15

Lyukasóra

Természetesen nálunk is vannak néha hullámvölgyek. Ilyenkor vagy beszélgetünk egy hatalmasat, vagy éppen azt kérjük, hogy “most egy hétig hagyj, mert nem bírok magammal”. Végezetül egy jó tanácsot szeretnénk adni. Imádkozzatok a mostani/az eljövendő párotokért! Higgyétek el, nincs annál szebb, mint amikor elmesélheted a másiknak, hogy te ki tudja, mióta imádkozol érte, holott lehet, hogy akkor még nem is ismertétek egymást…!

Lájk Lajos: Elvárások

Lyukasóra

Páprádi Bíborka 10.E Minden kapcsolatban támasztunk elvárásokat. De hol a határ? Mikor van az, amikor már mások agyára megyünk, és meddig alkalmazkodhatunk a másikhoz, hogy főbb elveinket még ne adjuk föl? A legizgalmasabb kérdés ennyi idős korban csakis a „másik felem” keresése. Aztán rájövünk, hogy míg megtaláljuk, sok fél próbálkozáson leszünk túl. Mindenkinek van egy elképzelt NAGY Ő - je a paramétereivel. Például 180 cm magas, szőke, kék szemű. De persze, mikor már megvan a külsőre tökéletes, kiderül, hogy ez még nem minden. Mert belül is tökéletesnek kell lennie. Múltkori kapcsolatom kudarca után egyik ismerősöm javaslatára, hogy kilépjek a letargikus reménytelenségből, miszerint mindenki hülye, levelet írtam Istennek, mely valójában egy kívánságlista volt, milyen embert is szeretnék én magam mellé társnak. Bőséges volt a lista. De hát Istenünk Mindenható. Csodálkoztam is, hogy a másnapi bulin, miért is nem került elém a Tökéletes. Aztán megmondták, nem egy nap egy ilyen alak elkészítése. Legalább hat nap kell a teremtéshez. Persze csalódott voltam, mikor megtudtam, hogy én voltam a listás módszer első kipróbálója. De azóta kerestem magam mellé még kísérleti alanyokat. Lehet, hogy az elvárás - lista nem tökéletes, de segít tisztázni, kire is vágyunk valójában, mik az igényeink. De az is lehet, hogy a NAGY Ő pont akkor érkezik el, amikor már nem az én elképzelésem a fontos, hanem annak elfogadása, hogy Isten mi jót készített számomra. Ekkor a lista, mint az őszi szélben felkapott falevél, kön�nyen elrepül.

Stáb a Lajos falain belül Bemutatkozik a médiaszakkör Bodó Laura 11.B A média világa iránt érdeklődők számára indult idén a médiaszakkör Ádám Dóra tanárnő vezetésével. A szerdai szakkörök folyamán betekintést nyerhetünk a filmezés, fotózás és zene rejtelmeibe, miközben hasznos szakmai ismereteket és gyakorlatot szerzünk, ami jó alapot adhat akár a továbbtanuláshoz is. Karácsonykor a belváros nyüzsgő forgatagát próbáltuk művészi szemmel nézni, és lencsevégre kapni, megörökíteni a legkülönlegesebb, legérdekesebb pillanatokat. Kis csapatunk (Borsos Anna 11.E, Fathi Meetra 11.B, Hitre Imola 11.B, Horváth Máté 8.A, Schmidt Niki 11.D, Szigeti Dalma 11.E, Bodó Laura 11.B ) a szakköri programok mellett fontos teendőket lát el. Többek között mi végezzük az iskolaépület Google Earth-stílusú digitális feltérképezését, valamint az iskolai rendezvények, ünnepélyek dokumentálása is a mi reszortunk. A videók a hosszú, akár több órányi vágás után iskolánk honlapján kötnek ki, melyeket bármikor megtekinthettek. Egész éves munkánk gyümölcsét egy év végi fotókiállításon szeretnénk majd bemutatni. Egy ilyen gondolat megvalósításához azonban minden tapasztalatra szükség van, így a közeljövőben fotókiállításokra is ellátogatunk majd. A szakköri órák persze nemcsak verejtékező munkát foglalnak magukba… A rendszeres anyaggyűjtések, forgatások alatt jól összekovácsolódott a „STÁB”, és második otthonunkat, a stúdiót is sikerült belaknunk a rádiósokkal együtt. Ez persze nem volt nehéz, hiszen a közös projektek mellett közös szakköri tagjaink is vannak.

16


Ismét hangos a Lajos – visszatértek a zenés nagyszünetek Fathi Meetra 11. B Mint tapasztalhattátok, a sulirádió ismét, újult erővel zenésíti be a nagyszüneteket. Az iskolát körbeölelő zene a legmodernebb technológiai eszközökkel felszerelt stúdióból indul, amit már szinte teljesen otthonossá tettünk szobatársainkkal, a média szakkörösökkel, azaz iskolánk „média stábjával”, cenzúrázónkkal, vagyis Ádám Dóra tanárnővel és technikai súgójával, aki nem más, mint Czene Miklós tanár úr. A zenéért felelős kis csapat {Bodó Laura (11. B), Farkas János (8. A), Fathi Meetra (11. B), Horváth Máté (8. A), Iványi Zalán (11. D), Kundár Kevin (8. A), Nagy Ákos (8. A) Oszoli Gellért (12. D), Rostás Tamás (8. A), Varga Renáta (11. A)} is nagyon jól összekovácsolódott, hiszen zenei stílusok és ízlések terén kiegészítjük egymást.


17

Lyukasóra

A zenéért felelős diákok, a hét napjait felosztva egymás közt, minden nap friss zenével és a ti zenei kívánságaitokkal fűszerezve (amiket a postaládába csúsztatva vagy személyesen lehet eljuttatni akár üzenettel együtt hozzánk) illatosítja meg a szüneteket. A jó hangulat, rengeteg poén, nevetés és jókedv mellett nem csak a különféle hangtechnikai eszközöket volt szerencsénk megfejteni és használni, hanem a retro zenétől a mai top slágerekig széles körben tanulmányozhattuk a zene átalakulását és kibogozhattuk a végtelenségig szerteágazó műfajait. Ezzel a tudással felszerelve választjuk ki a heti menetrendet, amelybe próbálunk a változatosság kedvéért csempészni néhány régebbi örök slágert, hogy a mai dubstep-zenéhez szokott tipikus tini fülek közül a Lajosistáké színesebb repertoárból tudjanak válogatni. Ez persze nem csak nosztalgikus zenét jelent, hiszen számtalan műfajból hangoztak már el zenék; jazz, boogiewoogie, musical, rock, rap, hip-hop, dubstep, dance, reggae, R&B, disco, house, metal, funky, stb. és különböző alternatív stílusból is ünnepeknek megfelelően. A napi aktuális slágerlistát a stúdió ajtaján felfüggesztve találjátok. Minden kérést és kérdést örömmel fogadunk és a következő adandó alkalommal le is játszzuk őket, hiszen - bár nem tudunk mindenkinek megfelelő zenét lejátszani a Lajos különleges és egyedi stílusú diákjai miatt - a közös célunk a feltöltődést és kikapcsolódást jelentő, jó hangulatú nagyszünetek. :)

XXIV. évf. 21. (88.) szám, 2014. Húsvét

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

Beszélgetés Merényi Péterrel

Andrásfalvy Csenge (11.D) Találkozásunk előtt mint cserkész, magam is sokat hallottam róla. Volt lajosista, itt lett cserkész. Hosszú ideig a 47. Szent László király Cserkészcsapat parancsnoka. Jelenleg a Szent Mór Iskolaközpontban dolgozik fizikatanárként. Júniusban lett a Ciszterci Diákszövetség pécsi osztályának alelnöke. Erről, az itt töltött időről és legfőképp a cserkészetről beszélgettem vele. Andrásfalvy Csenge: Pontosan miről szól ez a Diákszövetség? Merényi Péter: A Diákszövetség nekünk, cserkészek azért fontos, mert ez a fenntartója a 47-es csapatnak. Tehát a szervezet pécsi osztályának egyik célja, hogy anyagilag és jogilag támogassa a csapatot, jogi kötelezettségeket vállalhat helyette. A Diákszövetséget annak idején még Orbán atyáék alapították, ezért is fontos nekünk, cserkészeknek. A másik cél az lenne, hogy a Nagy Lajos volt diákjait összefogja, hogy egy közösségben maradjanak a ballagás után is. A.Cs.: Önnek mi a pontos teendője? M.P.: Három alelnök van: Nyisztor Zsolt, ő az iskola és a Diákszövetség közötti kapcsolatot ápolja. Polgár Miklós, aki jogász, a jogi ügyekkel foglalkozik, én pedig a cserkészettel kapcsolatos dolgokat intézem. Az elnök dr. Mohay András, ő öregcserkész, 86 éves, Cézár atyának volt osztálytársa. A.Cs.: Hogyan került a Diákszövetséggel kapcsolatban? M.P.: Én mint 47-es cserkész kerültem bele, hogy háttérszervként támogassuk, segítsük a csapatbéli dolgokat. A.Cs.: Hogyan emlékszik vissza a Nagy Lajosban töltött éveire? M.P.: 1988-tól ’92-ig jártam ide, akkor még állami iskola volt, és nem ciszterci. Mikor cserkész lettem, ’89 tavaszán, még lábujjhegyen mentem a biológia előadóba, ott volt az első gyűlés. Ekkor még sok minden kiforratlan volt, és izgultam, hogy vajon mit szól hozzá az osztályfőnököm meg a többi tanár. Maga a gimnázium is sokat jelentett számomra, de a cserkészet nagyságrendekkel többet. Ekkor az iskola csak egy erősnek mondott gimnázium volt, de nem volt lelkisége. A.Cs.: Az iskola hatására lett cserkész? M.P.: Már korábban is tetszett, de be volt tiltva.’88 őszén alakult újjá országosan. Addig ezért akár börtön is járt (60-as évek), vagy ha az nem is, súlyos retorziók. Nekem a nagypapám mesélte, hogy régen milyen volt. Volt egy cserkészszobra, ami nekem nagyon tetszett. És mikor meghirdették, nagy kedvet kaptam hozzá, hogy kipróbáljam. A.Cs.: És a további életére ez milyen befolyást gyakorolt? M.P.: Több mindent meghatározott, illetve az egész jellememet formálta. Sokat megtanultunk a cserkészetben, amit ma is használunk, és itt nem feltétlenül a praktikus ismeretekre gondolok (a cipőfűzőmön

2014. HÚSVÉT

2

kívül például nem kötök naponta csomókat). Itt tanultam meg a kitartást. Azt, hogy meg lehet oldani a problémákat; hogy nem csak a saját erőnkből, de mindig ki lehet jönni a kacifántosabb helyzetekből. Az életben sok nehézség adódik. Ezek leküzdéséhez a hátteret, a tartást a cserkészet adta, ezt bátran kijelentem. Ez az, amit én innen a csapatból hoztam. A.Cs.: És van még közösség, így, öregcserkészként? M.P.: Akik nagyjából egyidősek vagyunk, össze szoktunk járni. Szinte az összes barátom cserkész. A.Cs.: Mikortól meddig volt a 47-es csapatban parancsnok? M.P.: 1998-tól 2009-ig. 2009-ben, amikor megszületett a harmadik gyermekem, két hónapon át nem tudtam felvenni a telefont este 10 előtt. Úgy kellett döntenem, hogy átadnom, mert így nem megy. A.Cs.: Mi lehet az oka, hogy most nagyon kevesen jelentkeznek cserkésznek gimiben? M.P.: Mindig probléma volt, hogy ide csak 14 évesen kerülnek a gyerekek, és a pécsieket addigra már „lehalássza” többi csapat. Ide főleg a vidékiek jutnak, ez külön nehézség volt mindig, hisz kollégisták, és a hétvégi programok nekik nehezebben megoldhatók. De ebben benne lehet a korszellem is, az, hogy aki egyébként motivált lenne, az eltunyul, mire idejut. A.Cs.: A 90-es években hirtelen nagyon sok embert érdekelt? M.P.: Akkor, a rendszerváltáskor az egész társadalomban volt egy felszabadulás-élmény, és rengetegen jelentkeztek cserkésznek. Minden évben volt három új fiúőrs, de nem 4-5, hanem 8-9 fősek. Aztán ez lecsengett, ’95-től apadozott a létszám, de előtte nagyon sokan jelentkeztek. Sajnos nem sokan maradtak. Ennek egyik oka lehet, hogy a mi öregcserkészeink, akik a II. világháború előtt és alatt voltak cserkészek, túl hamar adták át a stafétabotot. Jobb lett volna, ha kicsit tovább kapcsolódnak be a munkába. Páva Péter volt egyedül felnőtt vezető, ő volt a parancsnok, az elődöm. Ő ’90 őszén vette át a csapatot és’98-ig vezette. A.Cs.: A család is lehet hivatás? Mert ugye mondják a nők, hogy nem tudnak választani, hogy karrier vagy család. M.P.: Erre a teológia elég világos útmutatást ad, hogy vannak az állapotbeli kötelességek meg a választott kötelességek, és ezeknek van egy sorrendje. Nyilván a család az első, és utána jön a munka, ami hivatás is lehet jó esetben, ha nem, akkor kenyérkereset. A tanárság hivatás. A.Cs.: Mesélne egy kicsit a családjáról? M.P.: Van öt gyermekem, egy fiú és négy lány. Kilenc éves a legnagyobb lányom, ő most másodikos a Szent Mórban, a fiam pedig jövőre lesz elsős .A három kicsi lány 5, 3 és másfél éves . A.Cs.: Úgy tudom, hogy most végzős osztálya van a Szent Mórban. Milyen érzés volt végigkövetni őket négy éven keresztül és milyen elengedni? M.P.: Megkedveltem őket, nyilván hiányozni fognak, ha elmennek. Ez így van, más is szokta mondani, hogy mire összehangolódunk, meg az ember kezéhez szoknak, addigra pont vége. A.Cs.: Sokat változtak? M.P.: Ez olyan kérdés, mint amikor egy szülőnek mondják, hogy mennyit nőtt a gyereke. Aki minden nap látja, annak nem olyan látványos a változás. Sokat változtak, persze, komolyabbak lettek, felelősségteljesebbek (főleg a cserkészek), önként vállalnak feladatokat, kreatívak, tényleg rendes társaság, de néha persze nem egyszerű velük… főleg a lányokkal. De jók, jófejek, szellemesek és túlnyomórészt tényleg igyekeznek az Egyház hite szerint élni, és látszik rajtuk, hogy ezt komolyan veszik.

3

2014. HÚSVÉT

A.Cs.: Miben más most fiatalnak lenni, mint akkor? M.P.: Most sokkal kevésbé egyértelmű az értékrend. Még a szocializmus végén is egyértelmű volt. Tehát a tekintély az tekintély volt, az erkölcsi normák akkor is valamilyen szinten megfeleltek a keresztény erkölcsi normáknak, nem lehetett például a dohányozni meg a folyosón csókolózni. Ez a szigor megvolt még, tehát ilyen szempontból könnyebb volt sok minden. Most annyi minden van, ami elvonja a figyelmet, gátolja a diákságot. Persze több lehetőség is van, ez jó is, mert amíg le van kötve a serdülő ifjúság energiája, addig nem csinál hülyeségeket. De látom az én osztályomban is - és valamelyest a cserkészetben is - hogy annyifelé vannak, hogy nem lehet igazán elmélyült dolgokat csinálni. Ebben viszont sokkal nehezebb manapság. Annak idején nekünk, cserkészeknek, havonta egy szombaton kirándulás volt, és ebben nem volt vita. A.Cs.: Most már ezt nem tudnám elképzelni… M.P.: Pedig nem volt ezen fennakadás. Most meg van ilyen meg amolyan közösségi program, és nem lehet időpontot találni egy kirándulásra. Ez társadalmi probléma is, hogy annyiféle közösségben vannak a gyerekek, hogy egyikhez sem tartoznak igazán mélyen. A.Cs.: Ön szerint érdemes a cserkészetért, ha ott jó a közösség, több mindent abbahagyni és abba fektetni minden energiát? M.P.: Most egy elfogult embert kérdez, hát persze, hogy igen! Ha jól csinálják, igen. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de ahhoz, hogy valakinek azt mondjuk, hagyd abba ezt, ahhoz az kell, hogy a cserkészet nagyon nívós legyen. A.Cs.: Köszönöm szépen a beszélgetést!

2014. HÚSVÉT

Élet a nagy Lajos után

4

Az alábbiakban volt lajosista diákok beszámolóit gyűjtöttük össze választott szakjukról: Flach Richárd, PTE BTK, Pszichológia Amiről csak lehet, beszélni kell. Miért ne? Ahogy mindennek épp a mi nem a mikéntje. Végül úgyis marad, jelben-is-jeltelen: csak önmagához ér a teljes rejtelem. Tandori Dezső: Wittgenstein Angelus Silesiust olvas Szpérónak Mi is az a pszichológia? A pszichológia (az ógörög ψυχή [pszükhé] „lélek” és λογία [logía] „tudomány” szavakból áll) jelentése lélektan: az emberi gondolkodással (mentális folyamatok) és viselkedéssel, a lelki jelenségek mibenlétével, felépítésével, működésével, fejlődésével, zavaraival foglalkozó tudomány. Igencsak szerteágazó tudomány, amely erősen összefügg az élet minden területével, de ennek ellenére igyekszik egységben kezelni az embert. A pszichológia a fiatal tudományok közé sorolható, hiszen alig múlt 100 éves (a gyerekkorát éli). A pszichológia tárgya, kérdése voltaképpen egyidős az emberiséggel. Mit nevezünk léleknek? Milyen a lélek természete? Milyen tényezők befolyásolják az emberek fejlődését, viselkedését? Miért vonzódunk bizonyos emberekhez, míg másokhoz nem? Mi állhat az emberek viselkedésének hátterében? stb. Ezeken már biztos te is sokat gondolkodtál. :)) A pszichológia Pécsen Kellemes hely kellemes emberekkel. Sok meglepetést tartogat egy kezdő „pszichósnak” ez az egyetem. Az alapképzésben igen széleskörű és meglehetősen mély merítést kaphatsz a pszichológia minden területéről. E területek megismerése és integrációja adja meg azt a szakmai és emberi nyitottságot, mely elengedhetetlen a segítői munkában. A sok tanulás mellett rengeteg alkalom nyílik a minőségi kikapcsolódásra is, lásd a „házi készítésű” PszichoFarsang, PszichoMikulás, Pszieszta alkalmakat. Amit én megtapasztaltam a PTE-ből: baráti hangulat, nyitottság, figyelmesség és támogatás (lelki szférákban is). Egy jó hangulatú, de komoly egyetem igazi kihívásokkal. Marján Babett, Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológia Ha elkötelezted magad a pszichológia mellett, akkor először is gratulálok, és sok szerencsét kívánok – szükséged lesz rá! Nagyon szép, de göröngyös utazásra vállalkoztál – és éppen ezért ajánlanám a Károlit. Hadd meséljek egy kicsit az ottani életről! A szakról: talán nincs még egy hivatás, amelyben ilyen széles körű ismeretekre tehetsz szert! A testbeszéd olvasásától kezdve a statisztikán át az anatómiáig bezárólag mindennel megismerkedsz – már az első félévben. Szóval unatkozni biztosan nem fogsz. Az oktatásról: nem a legjobban felszerelt termekről vagy épp a gyönyörű épületről híres a Károli, de az tény, hogy itt folyik a leginkább gyakorlatorientált oktatás. Szóval ha szívesen kipróbálnád a legújabb terápiákat, ha bekapcsolódnál kísérletekbe és kutatásokba, és már az egyetem alatt belekóstolnál a pszichológus szakma gyakorlásába, akkor ez tökéletes hely számodra. A tanárokról: most mit mondjak? Pszichológusok. Vagyis amellett, hogy nagyon közvetlenek (Igen, tegeződünk. Mindegyikükkel.), rendkívül segítőkészek is. A hallgatókról: sok a lány. Nagyon sok. Mindenki döntse el, hogy ez pozitív dolognak számít-e. :) A fiúknak mindenesetre kedvére való helyzet. Az évfolyamok elég nagyok (körülbelül 160 fővel kell számolni), de mindenki nyitott és kedves, így könnyen kialakulnak a csapatok, és gyorsan kötődnek barátságok. Összetartunk és segítjük egymást. Remélem, ez az ajánló megkönnyíti a választást – de azért elárulom, hogy hiába a fantasztikus egyetem, azért néha hiányzik a Nagy Lajos, különösen az osztályom és az osztályfőnököm!

5

2014. HÚSVÉT

Brand Petra, PTE ÁOK Nagy szeretettel ajánlom a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karát mindazoknak, akiket érdekel a természettudomány, és nem félnek a kihívásoktól! Ugyanis be kell vallani, az egyetem nem csak a bulikról szól. A karon általános orvosi, fogorvosi és gyógyszerészképzés is zajlik, és pezseg az élet a sok külföldi mellett. Az ő jó voltukból naponta van lehetőség a nyelvek gyakorlására. Hatalmas könyvtárunk is van, melyben az összes szükséges folyóiratot és könyvet megtalálhatod, csak helyet szerezz valahogy! Legjobban magát az épületet szeretem és a hatalmas aulát, ahol két óra között vehetünk egy lélegzetvételnyi szünetet! A többi karral szemben nálunk 4 szemeszterben kötelező sportolni, ami szerintem nagyon fontos az egészség és a példamutatás szempontjából. De vannak egyéb elfoglaltságok is, ha találsz rájuk időt. Van kórusunk, járunk iskolákba különböző prevenciókat tartani, de a legkedveltebb szerintem a Teddy maci kórház, melynek keretein belül már az elsőévesek is mehetnek óvodákba, iskolákba. És van egy nagyon színvonalas iskolaújságunk, a Confabula! Összességében nagyon jól érzem itt magam, és örülnék, ha minél több ismerős arc jönne szembe velem a folyosón. De azért sok minden nagyon hiányzik a gimis éveimből: a könyvtár Antal Emília tanárnővel, az évfolyammisék Péter atyával és Norbi atyával és még a vaktérkép is! De legjobban a közösség és a légkör! Barta András, SOTE ÁOK Kedves Lajosisták! Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy amint kilép a gimi falai közül, rögtön megtalálja a hivatását. Szerencsémre én mégis e kevesek közé tartozom. Javaslom a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi szakját azoknak, akik fejest mernek ugrani a felnőtt életbe Pesten, és akik képesek kitartóan SOKAT tanulni, hogy megismerhessék azt a csodát, amit Embernek hívunk. Legjobban egy olyan dolgot szeretek a SOTE-ban, amit gimisként még nem éreztem fontosnak, ez pedig az értelmes, szorgalmas és a jóra igényes megtartó közeg: a csoporttársak-évfolyamtársak. A „Lajosra” mindig szeretettel emlékezem, leginkább pedig a feltárt vagy titokban maradt apró csibészségeink hiányoznak!

Szomorú szívvel értesítem az Alma Mater, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma öregdiákjait, hogy Édesapám Cserfai Sándor, aki 1939-1947 között a gimnázium diákja volt 2014. január 18-án visszaadta lelkét Teremtőjének. 2014. február.03-án a pécsi központi temetőben volt a temetése. Cserfai Györgyi

2014. HÚSVÉT

Túrmezei Erzsébet

N A GYSZOMBA T REGGEL Nagypéntek este az ég feketére vált, s hullt a könnye, mint a zápor. Mosta a kormot, szennyet, port a fákról, mint szivünkről a vétket Krisztus vére. Ma reggelre már kicsi ablakok nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak. Sugarak törtek át, és simogattak rügyet, bimbót és új akaratot. Minden azt hirdeti: húsvét lesz holnap. A madarak új himnuszt gyakorolnak, és a világ könnyben tisztulva várja, hogy legyen átoknak, halálnak vége, hogy felragyogjon Krisztus dicsősége, felzendüljön húsvét hallelujája.

6

7

2014. HÚSVÉT

HALMAI TAMÁS

Magnificat „Epén és tekélletesen szép vagy, és szépen maradsz mindörökké." (Pázmány Péter) Magnificat, magnificat, Mária siratja fiát, átöleli a durva fát, magnificat, magnificat.

Mária siratja fiát, átöleli az árva fát, magnificat, magnificat. Hét tőr fájdalma a szívében, de hét öröme még mélyebben. Fájdalmas és szeplőtelen, túl üdvön és üdvözleten,

Aki fiát siratja: Mária. Kereszt tövében kell megállnia. Kereszt alatt térdelnie, és leborulnia, és élnie.

angyalok királynéja, boldogságos, aranyból épített ház, örök város lakója, mint az ég polgárai, már mennybevétele előtt is mennyei.

Kereszt tövében Mária megáll, a kereszt lába áll lábainál, fiára néz, de a keresztet látja, gyűrött egeken tápod gyönge lába.

Szép liliomszál, napba öltözött, titkos értelmű rózsa, csodatévő csoda, latrok között hajnalcsillag, naphimnuszok hozója:

A születésre gondol, az örömre, a fájdalomra és az ördögökre, az angyalokra és az egyszülöttre, és feláll, csak a teste roskad össze.

magnificat, magnificat, a magasságban Máriát magasztalja és egy fiát a boldog, alacsony világ,

Magnificat, magnificat,

magnificat, magnificat!

A boldogság kék madara Kovács Blanka 12.E


25

Eset-les

Bár a december közepe távoli időpontnak hangzik így tavasszal, azért biztosan mindenki emlékszik még, hogy a téli szünet előtti utolsó napon rendhagyó műsort adott a diákságnak a 8.A osztály, Maurice Maeterlinck A kék madár című drámájának rövidített változatát tekinthettük meg előadásukban. A mű 20. század eleji keletkezése óta a kék madár meghatározóvá vált a gyerekmesékben, mint a boldogság jelképe. „A színdarabra Antal Emília tanárnő talált rá a nyári könyvtárpakolás alatt, és már akkor megfogalmazódott benne, hogy milyen jó lenne előadni a nyolcadikosokkal, az egyetlen osztállyal, ahol ő jelenleg tanít.” – kezdte beszámolóját Futó Éva tanárnő, a 8.A osztályfőnöke, akivel az előkészületek kapcsán beszélgettem. „Én magam is jó ötletnek találtam, és a mű témája is nagyon tetszett. Viszont hatalmas feladat állt elénk, amikor szeptemberben eldöntöttük az osztállyal, hogy véghezvisszük. A színjátszás nehéz, hiszen nem elég megtanulni a szöveget, elő is kell azt adni. Szerintem igazi kihívást jelenthetett eljátszani egy kutya vagy egy macska szerepét, hogy a cukor és a többi élettelen tárgy megszemélyesítését már ne is említsem. Lévén, hogy a tanárnő már lassan másfél éve ismeri az osztályt, és mert jó érzéke van az ilyesmihez, könnyen kitalálta, kihez melyik szereplő karaktere illik. Az osztályban harmincheten vannak összesen, de úgy osztottuk ki a feladatokat, hogy mindenki kivegye a részét a munkából. Volt, aki a plakátokat készítette, volt, aki a zenét vágta össze, de volt például súgónk is.” A kérdésre, hogy a közös feladat milyen hatással volt az osztályközösségre, nagyon biztató választ kaptam. „A próbák alatt egyre inkább úgy éreztem, hogy egyek vagyunk, egyszerre lélegzünk. A cél persze ugyanaz volt: jól előadni a darabot. Viszont az odavezető úton való járás is mindenki számára egyre fontosabbá vált az idő előrehaladtával, és én ezt nagy örömmel néztem végig. Ahogy az egyik idézet is szólt, amit a darab kapcsán találtam: »A boldogsághoz nem vezet út, mert a boldogság maga az út.« A legnagyobb sikernek mégis azt éreztem, hogy a gyerekek végül sikeresen leküzdötték a lámpalázat, a mások elé való kiállás okozta félelmeket, és élvezték a játékot, beleélték magukat a szerepbe. Nyilván akadtak nehézségek, kisebb-nagyobb balhék is, a próbák pedig fárasztóak voltak, de összességében nagyon jó hatással volt a közösségünkre. Mondtam is a gyerekeknek, hogy szerintem ez többet ért, mint legalább öt osztálykirándulás együttvéve. Arról nem is beszélve, hogy a különböző feladatokban sokszor olyan személyek vettek részt közösen, akik azelőtt annyira még nem ismerkedtek össze, esetleg más baráti körhöz tartoztak, de most a darab kapcsán közelebb kerültek egymáshoz. Büszke vagyok az osztályra, mert ebben az évben már nagyon sokat dolgoztak a kötelező iskolai teendők mellett. A színdarab előtt az osztályéneklési versenyre próbáltunk, aminek a műsorát később több rendezvényen is előadtuk, majd a téli szünet után már a farsangi időszakra kellett készülni. Sokat vállalnak a gyerekek, de úgy gondolom, ezek a közösségformáló események kellenek ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy mi már megtaláltuk a Kék madarunkat.” A próbákról és az előkészületekről Udvardy Laurát és Budavári Glóriát is megkérdeztem, hogy mint szereplők, hogyan élték meg a felkészülést és a vele járó munkát. A lányok röviden, de lényegre törően nyilatkoztak. „Amikor az előadás előtti utolsó hónaphoz érkeztünk,

már mindennap próbáltunk. Ez fárasztó volt, de legalább jó sok óránk elmaradt. Alapvetően mindenki vidám volt, és nagyon jó hangulatban telt az idő.” „Tényleg közelebb hozta az osztályt, összetartóbb közösség lettünk.” – mondták a lányok egybehangzóan. A tanárnővel pedig abban is egyetértettek, hogy a szerepek mindenki számára testhezállóak voltak. A címadó állat, vagyis a Kék madár szimbólumának jelentését az író a műben is megfogalmazta, üzenete örökérvényű: „A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”

Ciszterci képviselők az Európai Parlamentben

Eset-les

Pabst Dorottya, 11.A Mi az Európai Unió? Mi a mi szerepünk az EU-ban? Hogyan hozzák meg a döntéseket, melyek elvileg a mi életünkre is kihatnak? És végül… hogyan vélekednek róla más országbeliek? Ezekre és megannyi más kérdésre kerestük a választ, mikor 2014. január 20-án, Mikuli tanárnő jóvoltából, elhagytuk Pécs városát egy csapat ismeretlen emberrel, hogy három nappal később, mint két kiskorú képviselő – Kővári Kincső és Pabst Dorottya – vegyünk részt az Euroscola programban és vitassuk meg az EU jövőjét – és ezáltal a sajátunkat is. Egy latyakos hétfő hajnalon indultunk súlyos bőröndjeinkkel, a vártnál oldottabb hangulatban. Még nem fogtuk fel, mi vár ránk az elkövetkezendő pár napban. Rajtunk kívül még 22 diák – legtöbbjük széchenyis -, két kísérőtanár és két másik felnőtt jött velünk, egyikük iskolánk volt tanára. Hazafelé csatlakozott hozzánk Kaufmann Balázs, a pecsma.hu újságírója is. Első nap volt szerencsénk szétnézni a varázslatos Grazban, mely a későbbiekben látottakhoz képest csupán ízelítő volt. Estére értünk Nürnbergbe, ahol már csak egy fakultatív esti sétára volt időnk, de mi kapva-kaptunk az alkalmon. Másnap nappali fényben is megcsodálhattuk a várost és megforgattuk a Schöner Brunnen kút aranygyűrűjét, biztosra véve, hogy még visszatérünk. Ezután utunk Rothenburgba vezetett, azon belül is a mesébe illő középkori városrészbe, melyben még nyár közepén is tradicionális német karácsonyi díszek és giccsek tömkelegét lehet beszerezni. Strasbourgba még aznap este megérkeztünk. Ekkorra már sokkal feszültebb volt a légkör, hiszen amit írtunk előterjesztésként, valahogy sosem volt elég jó, és senki nem tudta, mire számítsunk. Mindenki ideges volt, de szerencsére a szerdai egész napos városnézés könnyedén elterelte a figyelmünk a maga gyönyörű épületeivel, tereivel és katedrálisával, mely jelenleg a hatodik legmagasabb a világon. Ezután kaptunk egy óra szabadidőt, hogy eltöltsük a városban. Bebizonyosodott, hogy a franciák nem túl segítőkészek irányadásban és a legtöbbször – nagy csalódásunkra – elfordultak, ha kérdeztünk valamit, még ha az anyanyelvükön is szólaltunk meg. Az idő lejártával Baracs tanárnő jóvoltából részt vehettünk egy viszonylag hosszú hajókázáson a Rajnán, ahol bemelegíthettük angol tudásunkat a nagy nap előtt. Aznap a La Hache(Fejsze) étteremben ebédeltünk, mielőtt a busz a hatalmas bevásárlóközpontba – a Rivetoile-ba – vitt volna minket, ahol két órán keresztül nézelődhettünk. Úgy tűnt, a napnak soha nem lesz vége, de végül visszatértünk a hotelF1-es szállásunkra,

26


„Na nyomás csörgőlabdázni!” Interjú a remény nagykövetével Bodogán Anna 10.A Mosolyog, mikor belép a terembe. Magasabb minden jelenlévőnél. Harmincas évei közepén járhat. Mindkét szemére vak. Orsós Zsolttal, a remény nagykövetével beszélgettem. Bododgán Anna: Elmesélné, mikor és hogyan vakult meg? Orsós Zsolt: Hogyne! De előbb kérhetem, hogy tegeződjünk? Nem vagyok én olyan öreg. Kérdésedre visszatérve persze, hogy elmondom. Ne aggódj, szinte nincs olyan téma, amivel zavarba tudnál hozni. Két hónapos koromban az orvosok megmondták a szüleimnek, hogy zöld hályog van a szememen, és hogy valószínűleg meg fogok vakulni, de azt nem tudták, mikor fog ez bekövetkezni. Ötéves koromban, szinte egyik napról a másikra az egyik szemem felmondta a szolgálatot. Emlékszem, kint játszottam a barátaimmal. Mikor bementem a házba, megkértem édesanyámat, hogy kapcsolja fel a villanyt. Erre ő azt


27

Eset-les

hogy az indulás előtt utoljára hunyjuk le a szemünket francia földön. Csütörtökön ismét hajnalban keltünk, hogy a helyi busszal és saját lábunkon időben elérjük az Európai Parlamentet. Csináltunk pár csoportképet, majd hosszas várakozás következett, amíg bevezettek minket az épületbe, át a biztonsági ellenőrzésen. A nagy izgalom közepette arra azért még volt energiánk, hogy az érkezőket gátlástalanul megbámulva és hallgatva tippelgessünk, ki honnan jött. A reggeli nem volt túl kiadós, de a közben folyó EuroGame kárpótolt minket. A kérdések és válaszok különböző nyelveken voltak írva, így kénytelenek voltunk – először félénken, majd kellő magabiztossággal – körbejárni az étkezdében és leszólítani különböző nemzetiségű fiatalokat, hogy segítsenek nekünk. Ez idő alatt sajnos nem volt lehetőségünk rendesen elbeszélgetni másokkal, de az EU és a résztvevő iskolák bemutatása után teret kapó csoportos beszélgetésen, ahol együtt dolgozva kellett indítványokat tennünk, értékes barátságokra tettünk szert. Érdekes volt látni, hogyan vélekednek más országok – akik talán jobb, vagy épp rosszabb helyzetben vannak – az Unióról. Ezután következett a tényleges ülés, melyben együtt vett részt mind a 648 diák, akik közül öt kiválasztott ember terjeszthette elő a javaslatokat – egyikük magyar –, melyekkel a többi 642 vitába bocsátkozhatott. A nap végén kihirdették az EuroGame győzteseit, majd felcsendült az Unió himnusza. Eddigre már annyira elegünk volt az angol nyelvből, hogy megfogadtuk, hetekig nem veszünk a kezünkbe angol könyvet vagy bármit, ami azzal kapcsolatos (ezt persze nem tudtuk betartani). Nagyszerű volt újra megpillantani a TV tornyot és a város körüli dombokat, amiket már ellepett a hó. Megkönnyebbültünk, hogy végre hazaértünk, de sosem fogjuk elfelejteni a megannyi remek élményt és tapasztalatot, amit ez a „kis” kaland nyújtott nekünk.

Eset-les

mondta: de hát kisfiam, már fel van kapcsolva. Nemsokára a másik szemem is követte az elsőt, ezért 6 éves koromban fel kellett mennem Pestre tanulni. B.A.: Hogyan viszonyultál az iskolához? O.Zs.: Alsó tagozatban kifejezetten vakoknak és látássérülteknek létesített iskolába jártam. Itt megtanulhattam együtt élni a helyzetemmel. A gimnázium már nehezebb volt, ugyanis nyolcadik osztály után „normális” iskolába jártam, de megbirkóztam vele. B.A.: Mi segített neked? O.Zs.: Egyértelműen a sport. Az osztályunkban velem együtt 28 sportoló volt. Én profi szinten csörgőlabdáztam. B.A.: Mi az a csörgőlabda? O.Zs.: Azt sajnos még nem árulhatom el. Türelem, és mindannyiótoknak megmutatom. B.A.: Értem. Szóval a sport. O.Zs.: Igen. Ez volt az alapja annak, hogy beilleszkedjek. Önbizalmat adott az élethez. De volt ám más is. Sosem voltam az a tipikus sarokban ülő típus. Ahelyett, hogy megvártam volna, hogy ők megsajnáljanak, és majd segítsenek nekem, alkalmazkodtam hozzájuk, nem akartam tehetetlen lenni. Olyannyira nem, hogy ha kellett, tudtam, mikor kit kell kiütni ahhoz, hogy ne piszkáljanak (nevet). B.A.: Ez már így is nagy teljesítmény. És hát a sporteredményeid… O.Zs.: Bizony. Húsz évig tagja voltam a csörgőlabda-válogatottnak. Részt vettem Európabajnokságon, és a paralimpián egyszer 8. másszor 7. helyezést értem el a csapattal. B.A.: Azt hiszem, a családod és a barátaid büszkék rád. O.Zs.: Hogyne! Sokan, még a gimis barátaim is kérdezgetnek felőlem. A családom is büszke rám, és támogat, de tőlük egy kicsit elszakadtam. Köszönhetően a sok távollétnek, amit az iskola okozott. B.A.: Most kivel élsz? Családdal? Barátokkal? O.Zs.: Jelenleg a párommal élek. Az első lakásomon a barátaimmal osztozunk. Laktam korábban egy másik párommal, aki szintén vak volt, de rájöttem, hogy túl lusta vagyok ehhez. A jelenlegi párom látó, sőt azt mondják, szép is :-). B.A.: Mi volt a legnehezebb? Elfogadni a vakságot vagy együtt élni vele? O.Zs.: Egyik sem. Elfogadni a vakságot egy 6éves még nem igazán tudja. Az szép fokozatosan jött. Az együttélés sem olyan rossz. Nem mindenáron szeretnék ugyanis látni. Egyszer valaki megmutatott egy műsort, amiben egy embernek kamerát szereltek az oldalára, meg rengeteg vezetéket a fejébe. Én azt mondtam: már így is elég csúnya vagyok, nem kell még jobban azzá tenni. De a legnehezebb talán az volt, hogy újra kellett tanulnom mindent. Kezdve attól, hogy megtanuljam jól felvenni a pulóveremet (a címke legyen hátul), hogy az étkezéseknél megjegyezzem, hová tettem az innivalómat, mert különben leverem, mint vak a poharat – szó szerint. Szerencsére a technika a segítségemre van. Így hát nem kell kitapogatnom a huszonegynéhány kötetes Monte Cristo grófja Braille-írásos történetét, hanem a telefonom felolvassa nekem. B.A.: Mi vett rá, hogy kiállj az emberek elé, és beszélj? O.Zs.: Mint már említettem, nem vagyok valami visszahúzódó, de ezt az állast az egyik barátom ajánlotta. És én elfogadtam. 20-25 évvel ezelőtt ez még tabutémának minősült. Mára már több mint 6000 gyerekkel beszéltem. Sokuknak közülük esélye sem lett volna máskor sérültekkel találkozni. Vannak, akik máig tartják velem a kapcsolatot Facebookon. B.A.: Köszönöm a beszélgetést! O.Zs.: Nagyon szívesen. Na nyomás csörgőlabdázni! B.A.: Remek! Már alig várom!

28


Theatre from England Pabst Dorottya, Csontos Gábor 11.A Március 6-án, egy csütörtöki délelőttön angol nyelvű mondatok szűrődtek ki iskolánk díszterméből. Az American Drama Group nevű színjátszócsoport Pan Peter című színdarabját tekinthették meg az érdeklődők. A darab producere az előadás alatt a Lajos Caféban ücsörgött, itt szólítottuk meg: P. D.: Honnan jöttek, s mi az Ön szerepe, Ön rendezte ezt a darabot? Én személy szerint Vancouverből érkeztem, azonban a Pán Péterben játszó színészek britek voltak. A központunk Münchenben van, itt válogatják ki a színdarabokhoz a színészeket. I am the boss. Én vagyok a producer, emellett rendezek, és régen színészkedtem is. Ezt a színdarabot azonban nem én rendeztem.

P. D.: Tehát szereti Magyarországot. Igen, és tudod mi ennek a fő oka? The girls! How do you say it? A legzsebb (sic!). P. D.: Szóljon pár szót a darabról! Ezt a darabot minden korosztálynak ajánlom. Egyrészt a gyermekek számára egy jól ismert, szép mesét adunk elő, azonban a felnőttek meglátják, hogy a mélyén ott van a szenvedély, a szerelem, a szexualitás. A darab egy olyan fiúról szól, aki nem akar felnőni. Ilyennel a való életben is sokszor találkozunk. P. D.: Láthatjuk még önöket? Természetesen. A következő alkalommal a Frankensteint játsszuk. S ha minden jól megy, és igény is lesz rá, megpróbálunk egy színházat keresni, csak sajnos Pécsett abból kevés van. Előző nap Budapesten az Urániában játszottunk. Istenem, az milyen gyönyörű színház!


29

Eset-les

P. D.: Mindig a színészekkel tart? Régen mindig velük tartottam, azonban épp úgy, ahogy a színészkedés sem, már ez sem nekem való. Csak az általam különösen kedvelt országokba utazom el. (Bár lehet, ez egy kissé sablonnak tűnik így elsőre).

Eset-les

Len Robert s: The Moment Walking the three tiers in first light, out here so my two-year-old son won't wake the house, I watch him pull and strip ragweed, chicory, yarrow, so many other weeds and small flowers I don't know the names for, saying Big, and Mine, and Joshua -- words, words, words. Then it is the moment, that split-second when he takes my hand, gives it a tug, and I feel his entire body-weight, his whole heart-weight, pulling me toward the gleaming flowers and weeds he loves. That moment which is eternal and is gone in a second, when he yanks me out of myself like some sleeper from his dead-dream sleep into the blues and whites and yellows I must bend down to see clearly, into the faultless flesh of his soft hands, into his new brown eyes, the miracle of him, and of the earth itself, where he lives among the glitterings, and takes me.

A Pillanat Első fényekben sétálok odakint a kertben Drága, két éves fiam nem kelti fel a lelkem. S én nézem őt, ahogy húzza ki a sok virágot, Gyomot: parlagfüvet, cikóriát, cickafarkot. Nem mondhatok ki oly szavakat, hogy Enyém vagy Nagy, Vagy azt, hogy Joshua. Hisz ezek csak szavak, szavak... És akkor megtörtént, mi egy csodás pillanat, Mikor finoman megfogja kezem, s megrántja azt. És akkor érzem testét, szívének lüktetését, Ahogy húz engem, úgy érzem mindenét, egészét. Ő csak húz a virágok felé, szinte kegyetlen S a pillanat, amely örök, múlandó egyetlen. Joshua kiránt saját magamból, mint álomból S visz oda, hol minden virág kéklő, sárguló. Le kell hajolnom, hogy láthassam hibátlan fejét, Belenézhessek szemébe, foghassam kis kezét. A csodája, a Föld csodája, hogy Ő létezik, Hisz a csodák közé, ahol él, elvisz engem is.

30


Völgyhíd – egy előadás más szemszögből Molnár Kata 12.B


31

Színlelő

4-5 évvel ezelőtt kezdett érdekelni a színház és a színjátszás, ezért kezdtem keresni olyan amatőr társulatot, ahol az alapoktól kezdhetek tanulni. Szerencsémre sikerült is találni egy középiskolásokból és egyetemistákból álló színjátszókört, a társulat azonban 2013-ban megszűnt. Tavaly szeptemberben aztán másik vezetővel egy új társulat szerveződött, ahová engem is meghívtak. Nem sokkal a közös munka megkezdését követően tudtuk meg a hírt, hogy a Pécsi Harmadik Színház Háy János: Völgyhíd című darabjához a rendező, Szabó Attila diákszínjátszósokat keres, és a mi társulatunkat kérte fel erre. Így került sor arra, hogy én is bekerültem a kiválasztottak közé. Január közepén kezdődtek meg a próbák, február végén került sor a premierre, tehát valamivel több, mint 1 hónapunk volt arra, hogy elkészüljön az előadás. Ez rengeteg munkát és időt igényelt. 5 héten át minden hétvégémet péntektől vasárnapig a színházban töltöttem el a társaimmal együtt, az utolsó héten pedig minden nap reggeltől estig zajlottak a próbák. A próbafolyamat minden percét élveztem, hiszen régóta az volt az álmom, hogy a színjátszással közelebbről megismerkedjek, mindig is magával ragadott az a légkör, ami egy színházban uralkodik. Több szempontból is végtelen sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam: egyrészt egy színpadon állhattam azokkal a színészekkel, akiket évek óta kívülről, csak a nézőtérről figyelhettem, és együtt dolgozhattam egy fantasztikus rendezővel. Rengeteget tanultam a munkájukból, hozzáállásukból, és ami számomra hihetetlenül megtisztelő volt, bármikor megkereshettük őket bármilyen problémával, kérdéssel, nagyon szívesen segítettek, meghallgattak minket. Másrészt, amit mindenképp ki szeretnék még emelni, hogy egy rendkívül összetartó csapat jött létre a próbák alatt. A négy felnőtt színész kivételével nagyjából mindannyian egy korosztályhoz tartozunk – egyébként a Lajosból összesen 4-en vagyunk benne az előadásban! -, így nagyon jó barátságok születtek, vagy a már meglévő barátságok megerősödtek. Aztán eljött a bemutató napja. Meghallottuk a takarásból a nézőket. Az ügyelő suttogására már mindannyian remegtünk az idegességtől: ,,Figyelem! Utolsó figyelmeztetés, a pontos idő 18 óra 55 perc. 5 perc az előadáskezdésig!” Ekkor, az utolsó pillanatban Bacskó Tündének, a darab egyik felnőtt színészének szavai nyugtattak meg engem, amit sosem fogok elfelejteni: ,,Fiúk-lányok, ne féljetek! Ez az előadás csakis nektek, csakis rólatok szól! Menjetek ki a színpadra és élvezzétek ki minden egyes percét!” A premier végén óriási vastapsot kaptunk. Az az érzés leírhatatlan, amikor nagyjából 200 ember tapsol hosszú percekig, te meg a színpadról látod, hallod ezt. Volt is ünneplés utána! Végezetül meg szeretném említeni a másnapi előadást is. Számomra ez nagyon fontos volt, hiszen ekkor jött el az osztályom és osztályfőnököm, akik az előadás után megvártak a színház előterében, néhány kedves szó erejéig. Ez rengeteget jelentett nekem, ezúton is még egyszer meg szeretném köszönni nekik!

Táncos lábúak Pandur Péter 9.B

Sportszelet

Akár hisztitek, akár nem, a társas tánc manapság inkább a sport kategóriájába tartozik, mint a művészetébe. Egy táncosnak legalább akkora állóképességre van szüksége, mint egy focistának, hiszen a döntőben 10 percet kell táncolnia szinte megállás nélkül. 8 éve táncolok versenyszerűen, 3 éve kerültem össze a mostani párommal, akivel tavaly országos bajnokok voltunk. Nagyon fontos a párok közötti kapcsolat, mert ha a páros tagjai nem jönnek ki jól, az meglátszik a táncukon is, és nem szívesen edzenek egymással. P. P.: Mióta táncolsz? Hogy-hogy ezt a sportot választottad? B. J.: Lassan három éve, de még inkább a kettőnél tartok, 2011 novemberében kezdtem el. Egyik osztálytársam már táncolt, amikor elhívott több osztálytársammal együtt, hogy kipróbáljuk magunkat a társastánc világában. Eleinte nem nyerte el a tetszésemet különösképpen, de a jubileumi gálánk után, melyen kitűnő produkciókat láthatott a közönség, és én is részt vehettem benne, a tánc mellett döntöttem. P.P.: Szerinted a tánc inkább sport vagy művészet? B. J.: Manapság ez már egyértelműen a sport kategóriába tartozik, mivel elengedhetetlen a kondíció, az állóképesség és a fegyelmezettség, de művészi érzék is szükséges hozzá, ha az ember szeretne igazán kibontakozni benne és eredményeket elérni. P. P.: Mikor kerültél össze a pároddal, és milyen eredményeket értetek el eddig? B. J.: Most "ünnepeltük" az egyéves évfordulónkat, egy táncos összejövetelen találkoztunk, és azóta vagyunk táncpartnerek. A legjobb eredményünk eddig a 2013-as Felnőtt D Latin kategória Országos 2. helyezése, és a nemrég megrendezett Nyugat-Magyarországi Területi Bajnokság ugyanezen kategóriájának bajnoki címe. P. P.: Hogyan jöttök ki egymással? B. J.: Mi a táncpartneremmel különösen jó kapcsolatban állunk, gördülékenyen zajlanak az edzések, felkészülési időszakok, versenyek, de ezen alkalmakon kívül is sokszor találkozunk, és szervezünk közös programokat. P. P.: Mit gondolsz a párosok közötti kapcsolatról? B. J.: Szerintem elég változó, nagyban függ a korkülönbségtől és magától a kortól is, mivel idősebb korban már nagyobb beleszólása van az embernek, hogy kivel szeretné ezt a sportot űzni, míg a kisebbeknél inkább a szülők döntik el ezt a kérdést. Ez egy érdekes kapcsolat közöttünk, kicsit olyan, mintha testvérek, kicsit mintha párok lennénk a való életben. Meg kell tanulni elviselni a másik hibáit, és kezelni a konfliktusokat, onnan pedig már igazán könnyű egy őszinte, jó kapcsolatot kialakítani. P. P.: Mi a kedvenc táncod? B. J.: Ez egy gyakori kérdés, amire nem tudok egyértelmű választ adni. Hangulattól, időszakoktól függ és persze attól, hogy az ember mennyi energiát és időt fordít az adott tánc technikai kidolgozására és az érzelmek interpretációjára. Talán ami visszatérő kedvenc és egyben erősségünk is, az a rumba, de mondhatnám akár a paso doble-t is, amivel az elmúlt időben igen sokat foglalkoztunk. P. P.: Hogyan készültök egy-egy versenyre?

32


B. J.: A versenyre való felkészülés összetett, van mentális és fizikai része is. A fizikai felkészülés magába foglalja az erőnléti edzéseket, a különórákat és a rengeteg gyakorlást, de az étrendet is. Általában verseny előtt egy héttel kezdünk diétát tartani, amikor lemondunk a gyorséttermek látogatásáról, a nehéz ételekről és édességekről, hogy megfelelő tápértékű ételekkel gyűjtsünk energiát a versenyre. A mentális felkészülés amolyan ráhangolódás, videókat nézünk, zenéket hallgatunk, megbeszéljük a stratégiát, a szempontokat, hogy mire figyelünk a versenyen, és leginkább próbálunk pihenni az utolsó napon. P. P.: Hányszor jártok egy héten edzeni? B. J.: Négyszer, ebből egyszer duplázunk, ezek másfél órás latin és standard edzések, emellett szinte minden hétvégén van lehetőség különórázni, és meghívott tanárok által tartott közös órán részt venni, a szabad gyakorlásról nem is beszélve.

P. P.: Köszönöm a beszélgetést, további sok sikert kívánok!


33

Sportszelet

P. P.: Milyen az edződdel való kapcsolatod? B. J.: Úgy gondolom, edző tekintetében mi az egyesületben rendkívül szerencsések vagyunk, mentorunk személyében egy fiatalos, lendületes - mindemellett szigorú és fegyelmezett - tánctanárt köszönthetünk, akivel nemcsak a tánccal kapcsolatos dolgokat beszélhetjük meg, de bármilyen más jellegű problémát. Akármivel fordulunk hozzá, készségesen segít, és mindig el tud látni valamilyen jó tanáccsal. Én úgy gondolom, nagyon jó a kapcsolatunk, de szerintem bárkit is kérdezünk meg az egyesületben, mindenki hasonlóképp vélekedik a mentor-diák viszonyról.

Gyöngyök, kapcsolatok Vörös Anna 12. A

Színlelő

Van a fürdőszobámban egy kosár, rajta piros - és sárgaszínű műanyag csipeszekkel. Ezekről a csipeszekről pedig a legkülönfélébb színű- hosszúságú - és stílusú láncok lógnak le. Az egyik kedvencem az a nyaklánc, amit a szomszédnénitől kaptam. Ez egy ’70-es évekből visszamaradt csecsebecse, aminek szálára szürke műanyag gyöngyök vannak ráerősítve. Ha tüzetesebben szemügyre veszi az ember, látható, hogy minden szem közt azonos méretű távolságot hagyott a készítője. A szemek tökéletesen egyformák, és egyforma hosszúságú cérnadarab választja el, de egyben össze is kapcsolja őket. Mindet, egymás után, óraműpontossággal kimért rendben. Hosszú sor, egymástól különálló, mégis egy egészet alkotó darabokból. Ezt a nyakláncot sajnos egyszer meg kellett javítanom, mert a cérna elszakadt két gyöngy közt. Egy szem el is veszett, sosem találtam meg. A lánc szétszakadva csavarodott össze a tenyeremben, mint egy kő alatt összetekeredett kígyó. A két véget sikerült összekötnöm, és bár így rövidebb lett, mégis újra tudtam hordani. Egyszer egy másik nyakláncom is elszakadt. Ez a darab abban különbözik a másiktól, amelyikről írtam, hogy ezen a gyöngyök között semmiféle átkötő cérnadarab nem volt, csak egymásra voltak zsúfolva a szemek. Amikor szétszakadt, a padlón az összes darabja másfelé gurult, nekem pedig beletelt egy időbe, mire mindet összegyűjtöttem. Ezt a sok kis különálló gyöngyszemet pedig kidobtam a szemétbe. Használhatatlanná váltak. Önmagukban is szépek voltak, de be kellett látnom, hogy így, külön kis elszigetelt világokat alkotva semmit sem érhetnek.

Rónay György

ESTE A GOLGOTÁN Sírjukba visszatértek már a holtak. Pihent a város. Az utakon át őrök cirkáltak. Fönt a katonák a csárdában kockáztak és danoltak. Beesteledet. Józsefnél zokogtak az asszonyok. A szoba ablakát elfüggönyözték. Annás lakomát adott. A kutyák ugatták a holdat. Magdolna ott állt az üres kereszt tövén. A Mestert alkonyaikor levették. Sírt. Félt. S egyszerre látta: az ijedt ég alatt a szégyen fája nőni kezd, a karjait a végtelenbe tárja, s az alvó Földre ráborul az árnya.

34


Interjú a Punanny Massif menedzerével Páprádi Bíborka 10.E

P.B.: Hogy ismerte meg a fiúkat? S.P.: A gimnázium alatt és után egyre több koncertre jártam, a városban ekkoriban nagyon aktív volt a zenei élet, az underground DJ-s bulik is egyre másra szerveződtek, ebben a közegben ismerkedtünk össze. Igazából régóta ismertük már egymást, amikor 2009-ben felvetődött, hogy legyek az újjáinduló Punnany managere. P.B.: Mit gondol miben rejlik az együttes sikerének titka? S.P.: Jó kérdés… ez nagyon sok tényező, sokféle energia eredője. A Punnany szövegekben van valami, ami átmegy a fiatalabb generációnál, megértik, azonosulni tudnak vele, zeneileg pedig úgy tudnak egyedi, félreismerhetetlen hangzást elérni, hogy közben rengeteg stílust kevernek. P.B.: Milyen feladatot kell ellátnia a Punnany Massif menedzereként? S.P.: A színfalak mögött rengeteg szervezőmunka megy bele egy-egy új videoklipbe, koncertbe, lemezbe, én az ezekkel kapcsolatos teendőket koordinálom. Ha a gyakorlat szintjén nézem, akkor kb. egész nap telefonálok, emailezek, illetve lótás-futás közben telefonálok :) Az alap felállás az, hogy a zenésznek csak a zenéléssel kelljen foglalkoznia, a többit a management intézi. P.B.: A hétköznapokban, fellépéseken túl sok időt tölt együtt a banda? S.P.: Ez változó, a nyári, fesztiválidőszakban pl sokszor hetekig össze van zárva a csapat, koncertről koncertre utaznak, ilyenkor már nem is igazán lehet szabadidőről, magánéletről beszélni, egy non-stop osztálykirándulás az egész :) Most kicsit lazább a menetrendünk, pihenőt tart a zenekar, de persze még így is sokszor lógnak együtt a tagok. P.B.: Mi a kedvenc szórakozásuk? S.P.: Kicsit talán stréberül hangzik, de azt hiszem, nem túlzás: a munkánk, mert ennél jobb szórakozás nincs!


35

Színlelő

Gondolom nem kell nagyon bemutatnom mi is az a Punanny Massif. Egy olyan banda, amely hatással van ránk, diákokra. Kiváncsi voltam mi is rejlik a szövegek, klippek és a fellépések mögött. Volt lehetőségem Dr. Soltész Péterrel, a Punanny menedzserével beszélgetni a feladatköréről és a zenekarról.

P.B.: Üzen esetleg valamit a Punnaní rajongó Lajosistáknak? S.P.: Igen, rögtön két üzenetem is lenne: az egyik, hogy mégegyszer köszönjük minden Lajosistának az évzáró bulinkon való részvételt, megható pillanatok voltak! A másik egy nehéz feladattal kapcsolatos, ami talán sok fiatalnak okoz ma is fejfájást: ne ijedjetek meg, ha a gimi vége felé még nem tudjátok biztosan, hogy mivel akartok foglalkozni – ennyi idősen én sem tudtam, de ahogy a példa is illusztrálja: bármi lehetséges, nem szabad megijedni az álmaitoktól!

Színlelő

Csak mert olvasni jó… DE TÉNYLEG! Kocsis Dorottya 11.C „A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket” – mondta Móra Ferenc, mely kijelentésnek bizonyára az az alapja, hogy a mindenkori emberben mintegy feltételes reflexként tör elő az érzés, hogy ami tilos, azt muszáj közelebbről is megismerni. És pont ez a megismerés, azaz a könyvekkel való foglalkozás a célja annak a terrorisztikusnak ható elrettentő hadműveletnek is, amit magyartanáraink szerveztek ellenünk, diákok ellen, melynek neve: OLVASÁSI VERSENY. (Természetesen itt semmit sem tiltottak el…) Gimnáziumunkban sok diák van, akinek az olvasás nem szerepel a „hobbijaim” listájának első helyén, azonban még több, akinek igen! Ezért merem ajánlani ezt a versenyszerű szórakozást, hiszen csak nyerni lehet. A könyvek (általában regények vagy novelláskötetek) modern magyar írók tollából születtek, témájuk nem elvont, a problémafelvetések is pont olyanok, mint amikkel mi is nap mint nap foglalkozunk. Persze nem mindegyik nyeri meg elsőre a tetszésünket - én sem állítom, hogy az elmúlt két és fél évben olvasott történetek mindegyikét szívesen újraolvasnám - de hát ízlések és pofonok… Tehát mindenkit csak buzdítani tudok. Hajrá! Irány az iskolahonlap tantárgyi oldalai között a magyar weblap, nézd meg, mi a következő hónapra a kijelölt könyv! Utána pedig uccu le a könyvtárba informálódni, hogy mikor is kaparinthatnád karmaid közé a kiszemelt prédát. És ne felejtsd: soha sem az a lényeg, hogy hány pontot kapsz, mindig arra figyelj, hogy ÉLVEZD AZ OLVASÁST!

36


Kovács Kíra 10.E

Őszi t ájkép Kedvetlen felhők úsznak a vízen, Szél fútta bokrok hajlanak. De nem veszett el minden hitem, Hisz arany érmeként mosolyog a Nap.

Köszöntelek didergő reggelek,

A délutáni sötétben lassan elveszek, Elhalványulnak mögöttem a tájak.

Gyémánt hegyek magaslanak a pécsi földeken, Tavak zafír fénye csendesen bugyog. Gyönyörű habokba fojtva apró életem, Táncot járó rózsa-leány vagyok.

Ősz van. Az elmúlás évszaka megérkezett. Könnyes szemmel búcsút int a nyár. Kedves emlékek, ég veletek! Szívem már más tájakon jár.

Szürkülő szemek az alkonyodó éj Ezüstfedelű borításán cikázva, Lassan kihunyó tüzes kerék, Füstölögve réved a bozontos halálba. Fakó, fakó csillagok hullanak. Elmosódnak saját tükörképeikben. Óceánba nyargaló megvadult lovak Álmosodnak, önmagukba roskadnak, Hamvaiba temeti őket a szégyen Nincsen erő élni kapcsolatok nélkül, Szükség van egy kívül eső forrás vizére. Az otthon mindig máshol és másokért épül, Palotáid hideg falaitól szabadulnod kéne. Jaj nekem, mert elfeledett, Föld alá temetett rög vagyok. Gyökerek indái láncként fonva rám, Igaz, ami igaz, Veled a fájdalom Sem fáj igazán. Szabadíts hát meg a pókhálóként rámfeszülő vágyak szorításából, Bűnöm súlyos ólompáncél Szennybefojtó, mélybehúzó borításától. Akkor is velem vagy, mikor már nem látlak? Ha nem hallom már hangodat? Megmentesz majd önmagamtól? Megmutatod nekem arcodat? Nagyobb szükségem van rád, mint bármikor, Sötét szívem, hogy kiégesd, Fénysugár. Kinn a szelek táncot járnak, és eső dobol, Tombol a pokol, és meghajol Teelőtted nagy Király.


37

Színlelő

Mecsek-tető, szél, ködben úszó árnyak.

Solit aire

Változás a Diákönkormányzat életében Kiss Franciska 12.C

DÖK

Az idei tanévtől a Diákönkormányzat segítő tanára Nádudvary Tamás tanár úr öt éves munkája után Pánczél Róbert tanár úr lett. Ezen esemény kapcsán beszélgettem velük. K. F.: Hogy került kapcsolatba a diákönkormányzattal? N. T.: 2005-ben végzett az előző osztályom. Ekkor Várszegi Csaba megkérdezte, hogy szívesen elvállalnám-e a segítőtanári szerepet. Látta bennem azt a lehetőséget, hogy a diákok elfogadnának, beengednének maguk közé. Leültünk, megbeszéltük, szívesen igent mondtam. Ha valaki jó szándékkal megkér valamire, abban az Isteni gondviselést látom. Ezen kívül jó érzés, hogy iskolai szinten élhetem meg a dolgokat, átlátom a rendszert. P.R.: Középiskolai diákként nem voltam tagja a DÖK-nek. Igazából négy éven át nem is tudtam róla, hogy létezik. Egyetemi hallgatóként a Kollégiumi Bizottság tagja voltam, ami valami hasonló volt, mint a DÖK. K. F.: Miért tartja fontosnak a diákok ezen szervezetét? N. T.:Fontosnak tartom, hogy az ember a saját életének szervezője legyen, legyen tisztában a lehetőségeivel, alakíthassa azt. A diákönkormányzatban többen összejöhetnek, ötletelhetnek. Olyan apró mozzanatokkal, hangulati elemekkel színesíthetik az iskolai életet, amelyek miatt szívesebben jövünk ide. Az iskola nyújt egyfajta keretet, de ezen belül végtelen lehetőség áll rendelkezésünkre. P. R.: Az iskolában gyakorlatilag három szereplő dolgozik együtt: A diákok, a tanárok és a szülők. Mindhármuk képviselete a döntéshozatalokban természetes számomra. Ezért van Szülői munkaközösség is. K. F.: Mi volt a legmeghatározóbb élménye segítő tanárként? N. T.: Számtalan ilyen volt. A Ciszternát emelném ki közülük. A Ciszternák sűrű élményt kínálnak, meghatározó pillérei az iskolaévnek. A segítőtanári szerep akkor működik jól, ha láthatatlan vagyok, mégis, amikor láthatóvá válok, örülnek

38


nekem. A legelső diákökormányzatos csoportom sokat alakított rajtam. Velük történt, hogy előrementek a Sikondai Ciszternába, előkészíteni a terepet. Amikor megérkeztem, üdvrivalgás várt. Ez visszajelzés volt, hogy – bár biztos jól el voltak nélkülem – de nem azt érzik, hogy, „megjött a mindent látó ellenőr, viselkedni kell.” Nem volt olyan csapat, akiktől ne tanultam volna valamit – a kudarcokból, rátermettségükből. Egy jó csapat azt is jelenti, hogy a szervezeten belül baráti kapcsolat fűzi egymáshoz az embereket. K. F.: Miért szeretett volna segítő tanár lenni? P. R.: Már gyermekkorom óta készültem erre. Szüleim próbáltak lebeszélni és más pályára terelni, de én csakazértis DÖK segítőtanár lettem. Komolyra fordítva: érdekel az Iskola működésének minden mozzanata. K. F.: Szeretne változtatni a DÖK – ön iskolai szerepét, programját tekintve? P. R.: Sok tekintetben nagyon jól működik nálunk az iskolai diákönkormányzat. Mivel még én is csak a helyzet feltérképezésénél tartok, részletes és kimerítő véleményem még nincs róla. Szeretném, ha a Diákokkal élő kapcsolatot tudna kialakítani a DÖK. Fontos, hogy jelentőségéhez és lehetőségeihez méltó mélységben venne részt a hitéleti és a szakmai tevékenységekben.

Az idei tanévet megelőző nyáron rikító almazöldre festettük a Páholyt (székhelyünket), ezzel is szimbolizálva az új diákelnökség, a diákönkormányzatot segítő új pedagógus (Pánczél Róbert tanár úr) és a diákönkormányzat életében bekövetkezett gyökeres változtatásokat. Megszerveztük az újonnan érkezett hetedik és kilencedik osztályosoknak a mazsolaavatót és az azt követő bált, Szent Miklós napján pedig teázást tartottunk a diákok és tanárok számára a Lajos Caféban. Az adventi időszakban, a cipős doboz akció keretein belül ajándékaitokat, kinőtt vagy soha nem hordott ruháitokat juttattuk el a Karitásznak, akik szétosztották a rászoruló családok között. Karácsony előtt az általunk elkészített dobozokba dobhattátok be ünnepi jókívánságaitokat. A farsangi bálon idősek otthonaként vonultunk végig, majd Hirth Gabriella tanárnő közreműködésével zsűriztük és értékeltük a beöltözött osztályok jelmezeit és műsorát. Ezt megelőzően pedig lufikkal, girlandokkal és díszekkel aggattuk tele a dísztermet. Üdítőt, (általunk készített) szendvicseket vásárolhattatok a büfében. A felvonulást és a tizenkettedikesek szalagavató táncát követően meghívott DJ által kevert zenére bulizhattatok. Emellett feladatunk lesz még a Lajos-nap lebonyolítása, ahol sok érdekes programon vehettek majd részt. Idén újraértelmeztük és átfogalmaztuk a diák-önkormányzatos SzMSz-t (Szervezeti és Működési Szabályzat), amely hamarosan elektronikus formában is megtekinthető lesz az iskola honlapján, és hamarosan ti is megismerkedhettek majd vele. A diákönkormányzat tehát a diákságért, értetek van. A ti érdekeiteket képviseljük, közvetítő szerepet töltünk be az iskola vezetősége, a tanári kar és a diákság között. Fontosnak tartjuk, hogy a diákok ismerjék a diákönkormányzat elnökségét (Molnár Csanádot, Geisz Andrást, Győri Grétát), valamint hogy bátran és bizalommal merjetek hozzánk fordulni és ránk támaszkodni.


39

DÖK

A diákönkormányzat hírei Kuruc Eszter 11.B

HISTORIA DOMUS

Historia Domus

Január dec. 23- január 5.: téli szünet 15.: Irodalmi alkotói pályázat értékelése 18.: központi írásbeli felvételi 20-26.: sítábor 22.: Magyar Kultúra Napja 24.: látogatás Budapestre ; Caravaggiótól Canalettóig című kiállítás megtekintése a Szépművészeti Múzeumban Február 1.: szalagavató 3.: a szeretetszolgálat félévértékelése 11.: farsang 13.: A házasság hete alkalmából beszélgetés Bíró László tábori püspökkel 14 – 15.: TUDOK 18-26.: szóbeli felvételi vizsgák Március 5.: Hamvazószerda összevont évfolyammisék a Belvárosi templomban 7.: Böjte Csaba atya nagybojtre hangoló gondolatai; dévai fiatalok téltemető műsora 13.: Bemutatkozunk 14.:megemlékezés az 1848-as forradalomról

Híreink Több mint 60 év után került vissza iskolánkba a Szent Bernát és Szent Imre szobor, amelyek az egykori kápolnában álltak. A szobrok a rendház folyosó falán kerültek elhelyezésre. A Könyv és nevelés folyóirat 2013/4. számában megjelent Antal Emília tanárnő írása „Látogatás egy nagy múltú iskola könyvtárában” címmel. A Vigília januári számában olvashatjátok Bartusz – Dobosi László „A Walzer hármasság” című novelláját, Pete József tanár úr tanulmányát XII. Piuszról és Kovács Gusztáv „ Szülői felelősség és reprodukciós medicina” című írását.

40


Szent Bernát és Szent Imre szobrai a rendház folyosóján

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása.

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

A hagyományt folytatva – a Pécsi Egyházmegye szervezésében – idén is megrendezésre kerül 2014. április 13-án (virágvasárnap) 15.00 órakor a nagyszabású szabadtéri passiójáték Pécsett a Tettyén. Jelentkezés és további információ: www.ifjusagipassio.hu

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

Recommend Documents