A bárpultnál ültem, és a második Margaritámat kortyolgattam. Térdig érő szűk szoknyám a szomszédos üres széket súrolta, ujjaim pedig a láthatatlan

A bárpultnál ültem, és a második Margaritámat kortyolgattam. Térdig érő szűk szoknyám a szomszédos üres széket súrolta, ujjaim pedig a láthatatlan zeneforrásból áradó dallam ritmusát dobolták a combomon. Rendszerint nem járok ilyen helyekre, de a főnököm ragaszkodott hozzá, hogy a saját pályáján találkozzam Mayfielddel. Így aztán vonakodva bár, de beleegyeztem, hogy betegyem a lábam a gazdag férfiaknak fenntartott klubba, ahol elegáns fehérneműt viselő, gyönyörű lányok sertepertélnek, és a két italt jelentő minimumfogyasztás többe fájt, mint az egész heti bevásárlásom. A ragyogó fények és a csiszolt márványpadló az elegancia és gazdagság levegőjét árasztotta. A hely most még üres volt, de semmi kétségem nem volt afelől, hogy hamarosan megtelik, és ma is szép summát hoz a tulajdonosának. Egy hiányos öltözetű, FHM-címlapra való lány bemelegítésként felmászott egy rúdra, majd spárgában landolt, miközben a DJ elhadarta az esti műsort a néhány lézengő, öltönyös nyálcsorgatónak. Türelmetlenül felsóhajtva még jobban magamba roskadtam a luxus bárszékemen, szemben a puha bőrkanapékkal és a tükörrel borított fallal. Mayfield késett. Igazság szerint nagyon sokat késett. Nem vettem jó néven a késést, különösen most, amikor már rég otthon kellett volna lennem, hogy egy pohár bor segítsen feledtetni az egész napi jópofizást, amit a szakmám - az ingat-

lanüzlet - nagyágyúinál be kell vetnem. Ideiglenes állásnak indult, amíg nem sikerül bejutnom egy olyan céghez, mint mondjuk a Delaware & Ray, de mint minden szükségmegoldás, ez is zsákutcának bizonyult. Itt álltam két évvel később, huszonhárom évesen, kilátások nélkül, agyondolgoztatva, előléptetésről pedig szó sem volt. Talán a járása tette, a magabiztos, öntelt járása, de amint a pasi belépett a bárba, rögtön tudtam, hogy az a típus, aki csak bajt hozhat rám. Az italomba mélyedtem, igyekezve elkerülni az idegen érdeklődő pillantását. A tarkómon bizsergett a bőr, lassan megfordultam, észlelve, hogy mögöttem áll. A vállamon áthajolva a fülembe suttogott, forró lehelete súrolta az arcom érzékeny bőrét. - Kitűnsz a tömegből, és nem tudom eldönteni, hogy ez jó hír-e vagy sem. A hangja mély volt és rekedt. Égetett. Ágyba csábító hang... visszhangzott valahol az agyam mélyén. A szívem a torkomban dobogott, de ezt betudtam annak, hogy nem szeretem, ha idegenek hajolnak át a vállamon. Különösen nem olyanok, akiknek ennyire szexisen reszelős a hangjuk, és épp csak egy pici déli akcentusuk van. Minden önuralmamat összeszedve nem ugrottam fel a bárszékről, pedig nagyon szerettem volna távolabb kerülni

tőle.

Ehelyett

kihúztam

magam,

megfordultam,

szembenéztem vele, és már készültem valami csípős visszavágásra. Szent ég! Szédítően jóképű volt. Nem, nem is jóképű. Gyönyörű volt. Tökéletesen, elképesztően, őrjítően vonzó. Tízes skálán százas. Másodpercekig csak bámultam rá, a gyomrom görcsbe rándult, a szívverésem bolond módon felgyorsult. A pasi szexi volt, és az önelégült vigyorából ítélve nem az a típus, akit hazavisz az ember bemutatni a szüleinek. Magas volt, legalább

egy fejjel magasodott fölém. 185 centi, saccra. Nedves, sötét haja picit túl hosszú és zilált volt, mintha épp az imént túrt volna bele. A New Yorkot három napja szüntelenül verő esőtől a kabátja is vizes volt, és egyáltalán nem rejtette el széles vállát, izmos testalkatát és arrogáns attitűdjét. A bár homályában a szeme zöld lámpásként világított. Sosem láttam még ilyen szempárt. Sötétzöld színű volt. És égetett. Egyetlen pillantással képes volt levetkőztetni egy nőt. A réteges ruha ellenére máris meztelennek éreztem magam. Tekintetét elismerően járatta végig a blúzom elején, majd hosszasan nyugtatta a lábaimon. A bőrömön apró áramütéseket éreztem a pillantásától. Egy rakoncátlan, göndör fürtöt a fülem mögé simítottam, és megnyaltam a hirtelen kiszáradt számat. Egyszerre idegesített és izgatott ez a pasi, a karomat keresztbe fontam a mellem előtt, és erősen ráharaptam az alsó ajkamra, hogy magamhoz térjek. Felhúzott szemöldökkel, csúfondáros tekintettel méregetett, mintha pontosan tudná, hogy szemének egyetlen pillantásával milyen hatást képes kiváltani belőlem. De nem is ez a nyilvánvaló arrogancia dühített fel igazán. Sokkal inkább az, ahogy a kezét hoszszasan a gerincem tövén nyugtatta, olyan bizalmasan, mintha már sokszor érintett volna meg ott. Mintha az lenne a kezének a törzshelye. -

Merthogy? Talán az a baj, hogy nem tanga és flitteres ma-

gas sarkú van rajtam? És a melleim nem lógnak ki egy párducmintás melltartóból? - szűrtem a szavakat a fogaim közt, próbálva tudomást sem venni a zsigereimben is érzett vonzódásról. -

Jett Townsend - rándult meg az ajka. - Mayfield nem tudott

jönni, így kénytelen lesz beérni velem. De ne aggódjon, jól ki fogunk jönni egymással. Szép szemei sarkában apró szarkalábak jelentek meg, szája is vigyorra görbült, arca két oldalán pedig tökéletes göd-

röcskék formálódtak. Miért volt az az érzésem, hogy kétértelműek a szavai? -

Brooke Stewart - mutatkoztam be.

Néztem a világoskék ingét és a kopott farmerjét, amelynek rojtos alja cowboy csizmára borult, és alig tudtam visszafojtani a gúnyos megjegyzésemet. -

Bort? - kérdeztem, hogy rendelhessek neki is.

-

Inkább egy Sex on the Beachet kérnék - villantotta rám

ördögi vigyorát. Már rájöttem, hogy egyfolytában kétértelműen beszél, flörtölős mosolyából pedig kitaláltam, hogy most sem a koktélra gondol. Hirtelen melegem lett, ahogy lelki szemeim előtt megjelent, amint a tengerparton szeretkezem vele. Bőröm bizsergett a köztünk lévő mágneses vonzerőtől. Őrület! Elszakítottam az övétől a tekintetemet, abban a reményben, hogy a váratlanul rám törő vágy csak a képzeletem játéka volt. -

Nos, hát, Brooke, mesélj egy kicsit magadról! - hajolt előre

Jett, és rám villantotta szívdöglesztő mosolyát. Nagy levegőt vettem, elfutott a méreg. Hogy merészel letegezni? És főleg: hogy merészel ennyire átkozottul szexi lenni közben? -

Felhívnám a figyelmét, hogy ez egy üzleti megbeszélés,

nem pedig randevú. Felvonta a szemöldökét. -

Szóval randit szeretnél?

-

Micsoda? - Az arcom égett, a szívem pedig még gyorsabb

ütemre kapcsolt. - Nem így értettem. Én.... Jett szemében vidámság csillogott. -

Úgy tűnik, nincs ellenedre szerény személyem, és ez köl -

csönös. Akkor meg... - Vállat vont, és nem fejezte be a mondatot, a fantáziámra bízva a folytatást. Nem bírtam a szexi pasikat, azokat meg főleg nem, akik ennyire tisztában voltak a vonzerejükkel.

-

Sok helyes pasiba botlottam én már bele, higgye el! - Ne-

vetséges kis füllentés volt, és ezt ő is pontosan tudta, látszott az irritáló, magabiztos és mégis vonzó vigyorán, ami kiült az arcára. Most már tényleg felhúztam magam! Ez a találkozó egy tapogatózó megbeszélés lett volna arról, hogy lehetséges lenne-e az együttműködés a cégeink között. Szánalmas, hogy a Mayfield Ingatlanfejlesztő olyasvalakit küldött, aki még fel se tud öltözni tisztességesen. Miért képviseli a céget egy olyan munkatárs, akinek a leghalványabb gőze sincs arról, hogy milyen ruhát kell felvennie, ha egy potenciális üzleti partnerrel találkozik? Vagy esetleg Mayfieldnek nem fűlik a foga a kooperációhoz, és így akarja a tudomásunkra hozni, hogy kopjunk le? Bárhogyan is, nem tetszett ez a dolog, és nem szándékoztam véka alá rejteni a véleményemet. Mayfield rémes alak hírében állt, és tudvalevő volt róla, hogy nem éppen toleráns másokkal. Ha vinni akarom valamire ebben a férfiak uralta, kíméletlen bizniszben, akkor át kell vennem a stílusukat, vagy búcsút mondhatok a karrieremnek, mielőtt még elkezdődhetett volna. -

Nézze, Mr. Townsend, nagyra értékelem, hogy idefáradt,

de szívesebben beszélnék legalább egy regionális alelnökkel a cégüktől. Kérem, mondja meg Mr. Mayfieldnek, hogy hívjon fel, és megbeszélünk egy újabb időpontot. További szép estét! Azzal felkaptam a táskámat és a kabátomat a csiszolt bárpultról, leugrottam a székről, és elindultam a kijárat felé. Hirtelen vasmarok szorítását éreztem a karomon. Megdermedtem. -

Ne felejtsd itt az esernyődet. Nem venném a lelkemre, ha

ez a szép fejecske elázna - suttogta Townsend a fülembe, újabb érzéki áramütést küldve szét a testemben. Miért suttog ez a pasi állandóan? Nem beszélhetne úgy, mint a normális emberek? Tapogatózva a hátam mögé nyúl-

tam, és kitéptem a kezéből az esernyőmet. A fejemet felszegve, hátranézés nélkül vonultam ki a bárból. Csak akkor álltam meg, amikor elértem a bejárattól tíz méterre fekvő parkolót, és ott végre kiengedtem a visszatartott lélegzetemet. Hűvös volt az éjszaka. Magamra rángattam a kabátomat, és igyekeztem gyorsan beülni a Volvómba. Régi modell volt, de a diplomaosztóra kaptam a nevelőapámtól, ezért kedves volt a szívemnek. Bár nem volt éppen városba való darab, sokkal jobban éreztem magam benne, mint egy kétes szándékú férfisofőrrel összezárva egy taxiban. Egyesbe kapcsoltam a váltót, és kigördültem a parkolóból. Ahogy elhajtottam, futólag még láttam egy magas alakot, aki a bár ajtajában állva engem nézett. Csak nem követett? A szívverésem felgyorsult, de nem álltam meg. Ehelyett inkább tövig nyomtam a gázt, és az autó meglódult. A motor panaszosan felbőgött, de nem törődtem vele. Bármit is akart Townsend, visszataszítóan viselkedett, én pedig azt reméltem, hogy többé az életben nem fogom látni. Határozottan nem az a fajta nő vagyok, aki elájul egy izmos testtől és az ennivaló gödröcskéktől egy helyes arcon. Egy óra múlva értem haza aprócska brook- lyni lakásomba. Leparkoltam az ötszintes ház előtt, amely két éve, a diplomázásom óta az otthonom. Az esőáztatta utca kihalt volt. Az épület előtti lámpa aranyos fénybe vonta a fém bejárati ajtót, amely a keskeny előtéri folyosóra nyílt. Gondosan kikerülve a hatalmas pocsolyákat, a házhoz siettem, kihalásztam a kulcsomat a táskámból, és kinyitottam az ajtót, majd a lifttel felmentem az ötödik emeletre.

A lakótársam és egyben legjobb barátnőm, Sylvie, nem volt otthon. Amióta megszerezte álmai állását egy befektetési cégnél, ritkán ért haza éjfél előtt. Én is megtanultam, hogy száztíz százalékon teljesítsek mindenben, amihez hozzáfogok, de

Sylvie egészen új értelmet adott a kemény munka kifejezésnek. Képes volt feláldozni a hobbiját, a barátait, sőt még az egészségét is a rengeteg kifizetetlen túlóra érdekében, csak hogy felfigyeljenek a cégnél a teljesítményére. Akárhányszor próbáltam beszélni vele arról, hogy túl nagy stresszben él, falakba ütköztem, de még nem adtam fel. Az esernyőmet a bronz tartóba dobtam, a táskámat és a kabátomat pedig a hallban álló régi dohányzóasztalra; lerúgtam a cipőmet, és a konyhába mentem, hogy megihassam végre a jól megérdemelt boromat. A második pohár felénél jártam, amikor hallottam, hogy kulcs fordul a zárban, utána pedig Sylvie szőke feje bukkant elő az ajtó mögül. -

Micsoda meglepetés! - ültem fel, és a poharamra mutat-

tam. - Kérsz te is? -

Hozd az egész üveget!

Sylvie mellém rogyott a kanapéra, és felrakta hosszú lábait. Végignéztem rajta, az éppen térd fölé érő csíkos szoknyájától az arcáig és a nedves, szőke hajáig. Valami más volt rajta. A szempillaspirálja elkenődött. Kék szeme körül a bőr duzzadt és vörös volt, mintha sírt volna, ami lehetetlenség. Sylvie nem volt egy bőgőmasina. Évek óta barátnők vagyunk, de még soha nem láttam sírni. Mindig rendezett volt, és mindig boldognak látszott. Felültem, éreztem, hogy baj van. -

Mi történt?

-

Kirúgtak.

-

Micsoda?!

Kivette a poharat a kezemből, és a tartalmát egyetlen haj- tásra kiitta. -

Mondom, kirúgtak. Azzal indokolták, hogy nincs szüksé-

gük kezdő kollégára. Rossz duma. - Vágott egy pofát. - Mindegy is. -

Ó, a fenébe! - ráztam hitetlenkedve a fejemet. - De hát

olyan keményen dolgoztál.

-

Ja. De tudod, mit? Nem baj. Ilyen az élet. Ideje valami újba

kezdenem. - Azzal felugrott, és szélesen elvigyorodott. - Rúgjunk be! Csak lestem. Volt valami gyanús abban, hogy olyan nagyon kerülte velem a szemkontaktust. -

Várj! - Megragadtam a karját, és visszahúztam magam

mellé a kanapéra. - Ez még nem minden, igaz? Sylvie a szemét forgatta. -

Gyerünk, ki vele! - nógattam.

Összeszorította a száját. -

Sylvie! - nyúztam tovább.

-

Oké. Lefeküdtem a főnökömmel.

Ettől leesett az állam. -

Nem.

Igent intett a fejével. -

De, megtettem. A személyi titkárnője, aki egyben a fele-

sége legjobb barátnője, gyanakodni kezdett. Erre az a seggfej persze beijedt, és elhatározta, hogy megszabadul tőlem. -

Ilyet törvényesen meg lehet tenni?

De most komolyan. Sylvie a vállát vonogatta. -

Valószínűleg nem, de a mi szakmánkban kicsi a világ, és

szükségem van az ajánlólevélre, ha még valaha a bankszektorban akarok dolgozni. -

A seggfej! - ismételtem meg barátnőm szavait.

Sylvie volt a legokosabb ember, akit ismertem. Az évfolyamelsők közt végzett, és bármelyik cég boldogan üdvözölte volna a munkatársai sorában. -

Seperc alatt találsz új állást - mondtam teljes meggyőző-

déssel. Sylvie gúnyosan elmosolyodott. -

Aha, csak majd figyelmeztess, hogy ne dugjak a főnökkel,

bármilyen vonzó pasi is lesz. Te olyan szerencsés vagy Seannel.

Ő legalább nem nős, és nem hazudj a azt neked, hogy két éve nem alszik már egy ágyban a feleségével. Közhely a köbön. Átöleltem Sylvie-t, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét, mint mindig, amikor szerelmi bánata volt. És a bánat előbb-utóbb minden kapcsolatban eljött, akár akartuk, akár nem. -

Sean sem tökéletes, tudod jól. És nem akarok még elkö-

teleződni - mondtam. -

Ő legalább őszinte, és ez sokkal több, mint ami a legtöbb

pasiról elmondható. Vállalom, hogy romantikus vagyok, de ebben nem értettem egyet Sylvie-vel. Szerintem nem minden férfi krónikus hazudozó, és nem mind menekül a komoly kapcsolat elől. Tényleg csak röhögni tudtam, ha a pasimra gondoltam, aki mindenki szerint akkora nagy fogás volt. Sean, a barátom, nem akart elköteleződni, és én sem, bár erre mindkettőnknek más oka volt. Sean jóképű volt, sikeres, és már egy éve lógtam vele, bár tudtam, hogy a kapcsolatunknak nincs jövője, és bármelyik pillanatban véget érhet. Ha a „jöjjünk össze időnként” stílusát kapcsolatnak lehet nevezni, akkor ez egy „barátság extrákkal” típusú viszony volt köztünk. Nem annyira barát, mint inkább dugópajtás. Úgy találkoztunk, hogy egy átmulatott éjszaka után Sylvie egy bárban hagyta a táskáját. Sean találta meg, és amikor másnap megjelent vele a lakásunkon, Sylvie nem volt olyan állapotban, hogy megköszönje neki, amiért nem lopta el a pénzét, és nem dobta a személyijét a legközelebbi kukába. Sylvie ugyanis már egy órája a vécében hányt, így Sean velem találkozott helyette. Azonnal szimpatikusak lettünk egymásnak, és én eleinte azt gondoltam, komoly kapcsolat lehet belőle. Hamar kiderült azonban, hogy már egy közös hétvége is túl nagy lekötöttség a számára. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára igazi randink. Igazság szerint arra sem emlék-

szem, hogy valaha más programot szerveztünk volna, mint egy-egy ivászatot a barátainkkal. Sean az elejétől fogva világossá tette, hogy nem monogámnak képzeli el a kapcsolatunkat, de ez engem nem zavart, mert amúgy jól éreztem magam vele. Ha vele voltam, úgy éreztem, nem kell színlelnem, önmagam lehetek. Ha dumáltunk, hipp- hopp, eltelt az idő, és azon kaptuk magunkat, hogy az egész éjszakát átbeszélgettük. Oké, hát nem volt az a gyomorremegős, áramütéses, elolvadós szerelem, de létezik ilyesmi egyáltalán a Júlia-regények világán kívül? -

Mindegy is - szólalt meg újra Sylvie, kizökkentve a gon-

dolataimból. - Hogy sikerült az esti találkozód azzal a pasival? -

Mayfielddel - mondtam neki.

-

Mayfielddel - ismételte meg.

-

Ne akard, hogy belekezdjek! - legyintettem; nem akartam

erről a témáról beszélni. - Nem jött el. -

Úgy látom, mindkettőnknek szüksége van piára.

Sylvie talpra ugrott, és engem is felhúzott a kanapéról. Haboztam. Lehet, hogy ő munkanélküli lett hirtelen, de nekem még megvolt az állásom. Tök jó lenne benézni pár bárba, és éjfélig Margaritát iszogatni, de nekem nincs platina Visám, mint Sylvie-nek - az apja jóvoltából én magam fizetem a számláimat. Reggel korán kelek, és megyek dolgozni. -

Ugyan már, drágám! - mondta Sylvie előkelő brit akcen-

tussal, amit egy családi nyaralás alkalmával tanult el, és amiről tudta, hogy mindig meg bír vele nevettetni. - Felejtsük el ezt az átkozott napot! - A szám már rángott. - Nem maradunk sokáig. Ez persze Sylvie-nél egész éjszakás elhajlást jelentett. Ugyanakkor a legjobb barátnőm volt, és szüksége volt rám. Ugyanezt megtenné értem, ha úgy hozná a sors. Éreztem, hogy egyre gyengül az ellenállásom.

Vágtam egy pofát, a fejemet csóváltam, de mentem vele. Ahogy kiléptünk az ajtón, a hűvös éjszakai szél az arcomba fújta a hajamat. Szerencsére a kedvenc kocsmánk csak egy saroknyira volt a háztól, így nem kellett sok időt a hidegben töltenünk, mielőtt beültünk a

törzshelyünkre,

a

törzsasztalunkhoz.

Hamarosan

társaságunk is lett: Sylvie népes rajongótábora és pár feles tequila, lime-mal. Fülsértő csörgésre ébredtem másnap, olyan érzéssel, mintha egyáltalán nem is aludtam volna. Felnyögtem, a párnámat a fülemre húztam, és azt kívántam, bárcsak abbamaradna ez a pokoli zaj. Beletelt egy percbe, mire rájöttem, hogy az ébresztőórám szólalt meg. Az oldalamra fordultam, és eközben lelöktem a helyéről. Nevetés-horkantás hangzott fel mellőlem, férihangon. Azonnal magamhoz tértem, és felültem. Az ágyam bal oldalán egy pasi feküdt. Éreztem, hogy az arcomat elönti a szégyen pírja. A könyökére támaszkodott, karját a feje alá tette, félig volt csak betakarva, így jól láthattam izmos mellkasát, és a lapos hasáig húzódó sötét szőrt rajta. Ágyékát takaró fedte, de annak vékonysága miatt nem hagyott sokat a képzeletemre. Sőt, csak arra volt jó, hogy bizsergős érzéseket keltsen a lábam között. A férfi nemcsak bámulatosan jóképű volt, hanem kivételes méretekkel is megáldott. Mámorító, ugyanakkor veszélyes kombináció egy pasiban.

Nyelvemmel

önkéntelenül

megérintettem

hirtelen

kiszáradó számat, és erőnek erejével szakítottam el a tekintetemet a vékony takaró alatt jól látszó dudorról. Mit keres ez az ágyamban? És miért meztelen? Mit gondolsz, te liba? Nem kell agykutatónak lenni, hogy kitaláld. Nézd csak rá az önelégült fejére! Az arcát néztem. Az ablakon beömlő reggeli fényben fiata-

labbnak látszott, mint előző este, de ugyanolyan arrogánsnak. Gyönyörű ajkai a legvonzóbb mosolyra húzódtak, amit valaha szerencsém volt látni. Bugyiledobós mosoly, ahogy Sylvie mondaná. Elsápadtam, ahogy felfogtam a szavak értelmét. Ledobtam vajon neki a bugyimat? Csúfondárosan méregetett átható pillantásával; a szeme színe opálos ködbe vont sötét smaragdzöld. Úgy nézett rám, mint aki mindent tud rólam, mintha egyenesen belém látna, a lelkemig. Legalábbis így éreztem. Még soha senki nem keltett bennem ilyen érzéseket. Bár soha nem is találkoztam még senkivel, aki ennyire vonzóan jóképű lett volna, de mindennek eljön a maga ideje. -

Jöhet a második menet? - hangja tele volt bizalmassággal.

Hallottam már ezt a rekedtorgánumot, de vajon hol? A memóriámat még mindig alkoholgőzön keresztülvágva lehetett csak elérni, az agyam vadul kattogott, hogy elérje a szükséges információt. Aztán egyszer csak beugrott, hogy honnan ismerem. -

Ott voltál a Fekete Rózsában! Mayfielddel kellett volna

találkoznom, de téged küldött maga helyett. Még szélesebb mosoly ömlött el az arcán, s az ajkai közül elővillantak egyenletes, gyöngyfehér fogai. Gyönyörű, erős fogak, lágyan harap dáliák a nyakamat és a combom érzékeny belsejét. Hűha, ez most honnan jött vajon? Megráztam a fejemet, és próbáltam kapaszkodni a hirtelen felbukkant emlékfoszlányba, de az már tovább is röppent. -

Mi ketten... - intettem a meztelen mellkasa felé. Egy pil-

lanatra a szívverésem is elállt; vártam-vártam, hogy megnyugtasson, ez az egész csak félreértés, és nem dugtam egy idegennel, mivel az egyéjszakás kalandok nem az én világom. A titokzatos idegen kinyitotta a száját, és mondani akart valamit, de aztán becsukta, és abban a pillanatban tudtam.

Ócska kis kurva vagyok, már csak azért is, mert a nevére sem vagyok képes visszaemlékezni. Te jó ég! - kiugrottam az ágyból, aztán rájöttem, hogy

-

semmi sincs rajtam, még az alsóneműm sem, nyilván a bugyiledobós mosolyának köszönhetően. Halálra váltan húz tam le róla a takarót, meztelen testem köré kanyarítottam, aztán az ágy körül szétszórt ruhahalomból kihalásztam a farmerjét, vagy legalábbis, amiről azt hittem, az ő farmerja, és odadobtam a titokzatos idegennek. A pasi a levegőben elkapta a nadrágot, de láthatóan nem állt szándékában felvenni. Nyilvánvalóan nem érezte magát kínosan, bár az intim részei fedetlenek voltak. Jó neki. Megrándult az arcom, és rászóltam. Tűnj el!

-

A titokzatos idegen pislogott és a homlokát ráncolta, valószínűleg nem

volt

hozzászokva

ehhez

a

hangnemhez.

Csak

nem

csalódottságot látok a szemében? A fejemet csóváltam, hogy lehet ennyi hülyeséget összeképzelegni? Miért érezne csalódottságot, hiszen nem is ismer. Aztán már nem is úgy nézett, addig égő tekintete

fagyosra

változott.

A

szívem

érthetetlen

módon

összeszorult. Hátat fordítottam, és a vállam fölött visszaszóltam neki. -

Ha idetaláltál, akkor biztos vagyok benne, hogy a kifelé

vezető út sem fog nehézséget okozni. Azzal kimentem a szobából, és a konyha biztonságába menekültem, ahol Sylvie épp a reggeli kávét főzte. -

Csak nem pironkodik a kisasszony? - kérdezte, égő ar-

comra mutatva. Én meg csak bámultam a tökéletesen sminkelt arcát és a belőtt haját. Most komolyan, hogy nézhet ki úgy, mintha épp egy szépségszalon ajtaján lépett volna ki, miután előző éjszaka részegre itta magát, és végighányta a házunk előtti kis füves részt?

Odanyújtotta nekem a kávéját. -

Tessék, vedd el! Neked nagyobb szükséged van rá, mint

nekem. -

Köszi - mondtam, belekortyoltam, és jól meg is égettem a

nyelvem. Az éles fájdalom nagyszerűen elterelte a figyelmemet a kínzó kérdésről: miért hoztam haza magammal ezt a pasit? -

Még itt van? - érdeklődött Sylvie cinkos kacsintással.

-

Te tudsz róla? - köptem ki majdnem a kávémat.

Barátnőm bólintott. -

Hát nem csináltál nagy titkot belőle, hogy le akarsz vele

feküdni. Mi a fenét művelhettem? Sztriptízt mutattam be neki? Sylvie előadásában úgy hangzott, mintha kiéhezett ribancként viselkedtem volna. Nem csoda, hogy a pasi elvárta volna a reggeli menetet is. -

A legjobb barátnőm vagy, le kellett volna állítanod! - állati

dühös voltam Sylvie-re, magamra és az ágyamban pucéran hentergő jó pasira is, aki így kihasználta a nyilvánvalóan alkoholos befolyásoltságomat. De bármennyire füstölögtem is, azt azért tudtam, hogy rá igazán kár mérgesnek lennem. Melyik férfi mondana nemet egy laza erkölcsű, felkínálkozó nőnek? -

Részeg voltam - suttogta Sylvie, mintha ez felmentést adna

bármire. Határozott lépések döngtek végig a szűk folyosón, majd megálltak az ajtónál. Visszatartott lélegzettel bújtam bele a kávéscsészémbe, remélve, hogy ki sem látszom belőle, hátha akkor nem kell szembenéznem szégyenletes tetteim következményével. -

Jó reggelt hölgyeim! - mondta a titokzatos idegen.

-

Kérsz kávét? - Sylvie vidáman töltött neki egy csészével,

tudomást sem véve a feléje lövellt gyilkos pillantásomról.

-

Egészség! - mondta, ivott egy kortyot, és kitört belőle egy

apró kis sóhaj. A fenébe már! Hogy lehet, hogy ez a pasi még olyan hétköznapi dolgokban is, mint az ivás, ennyire szexi? Az arcomat pír öntötte el, ahogy végigjárattam a tekintetemet az erős mellkasán, és elképzelem, amint a teste fölém magasodik az ágyban. Az agyam így próbálja vajon tudatosítani bennem, hogy mi történt az éjszaka, vagy csak fantázia az egész? -

Hogy kaptad ki ezt a félistent? Irigyellek, és nagyon büsz-

ke is vagyok rád miatta - súgta oda nekem Sylvie, abszolút nem zavartatva magát a ténytől, hogy a félisten valószínűleg minden szavát hallja. Elismerően nézegette a hódításomat, röntgenszemei vel nyilván le is vetkőztette mostanra. Rendszerint nem érdekel, ha a pasijaimat így méregeti, de most valami megmagyarázhatatlan oknál fogva zavart. Barátnőm ajka buja mosolyra húzódott, és játszadozni kezdett egy aranyszínű tincsével. Épp csak rá nem cuppant az ismeretlenre, a nyála csörgött gyakorlatilag. -

Hagyd abba! - böktem oldalba, csak nyomatékül, hátha

annyira be van indulva, hogy nem is hallja, mit beszélek. Vállat vont, arrébb lépett, de a kihívó bámulást nem hagyta abba. -

Mi a terved mára? - érdeklődött a titokzatos idegen. Senki

nem válaszolt, én meg hirtelen rájöttem, hogy nyilván nekem címezte a kérdést. Felemeltem a tekintetemet a padlóról, és belenéztem a hihetetlenül zöld szemeibe, ám rögtön meg is bántam. Soha nem láttam még ilyen szemeket - zöld, mint a bűn, de a bűn sosem tűnt még ennyire csábítónak. Nagyot nyeltem, és próbáltam lecsendesíteni

a

szívemet,

mert

már

majdnem

kiugrott

a

mellkasomból. Most tulajdonképpen meghívott, hogy töltsem vele a napot? Nem, ez nem lehet. Megkapta az egyéjszakás kalandját, és nem ez minden férfi álma? Szex kötöttségek nélkül. Miért érdekelné még ezek után

is a bugyim? Hacsak nem olyan az a bugyi, hogy további figyelmet érdemel... Kezdett felforrni az agyvizem attól, ahogy rám vigyorgott azzal az öntelt arckifejezésével. Szóval ízlett a vacsora, és úgy gondolja, marad még egy ki repetára? Megnézi, hogy a kis belvárosi éttermemben milyen fogások várnak még rá? Hát, van egy rossz hírem: az étterem már bezárt. Nem kap semmiféle repetát, hiába vágyik rá a testem minden kis porcikája, ahogy arra is, hogy kiderüljön, mi sülhetne ki ebből az afférból. -

Terveim vannak mára. Nagyon fontos tennivalók.

Kihúztam magam, és álltam a pillantását, szentül elhatározva magamat, hogy nem kapom el a tekintetemet. Felvonta a szemöldökét, a zöld szemekből csak úgy sütött a kihívás és az eltökéltség. -

Halaszd őket máskorra! - mondta azon az érzéki hangján.

Elfojtottam a felhördülésemet, és karba fontam a kezeimet. Komolyan, mit képzel ez a fickó magáról? Lehet, hogy a nők többsége kezét-lábát összetörné, hogy vele tölthessen egy napot, de én nem tartozom közéjük. -

Ez nem így működik.

-

Most kéreted magad? - villantotta meg szexi mosolyát. -

Múlt éjjel nem így volt... Megint elöntötte a vér az arcomat. Szerettem volna láthatatlanná válni, és majd a föld alá süllyedtem szégyenemben. Ott talán képes lettem volna feldolgozni az engem ért megaláztatást. Talán. -

Fogd a holmidat, és tűnj a fenébe! - mutattam az ajtóra.

Az idegen nem mozdult, ezért megragadtam a karját, és határozottan taszítottam rajta egyet. Domború karizmai megfeszültek az inge vékony anyaga alatt, de meg sem moccant. Nagy levegőt vettem, és lassan kieresztettem, mielőtt megszólaltam.

-

Nézd, bármi történt a múlt éjjel, nem fog megismétlődni.

-

Miért nem? - nevette el magát. - Teljesen úgy nézett ki,

hogy még többre vágysz... Égő szégyen járta át újra a testemet. Tényleg lehetséges, hogy amikor a hálószobámban játszadoztunk, azt mondtam neki, hogy még, még, ne hagyja abba? Istenem! A szívem egyre gyorsabban vert a mellkasomban, ő pedig rajtam járatta a tekintetét, láthatóan az utolsó cseppig kiélvezve életem legnagyobb égését. -

Szóval, miért nem? - nyaggatott tovább.

A kezem ökölbe szorult, és megrázkódtam a csúfondáros vigyortól, ami felvillant a szemében. -

Mert hiba volt. Üzleti megbeszélést kellett volna folytat-

nunk, nem egymásnak esni sziszegtem az arcába, mutatóujjamat a mellkasába fúrva. Pókerarccal bámult rám, amitől még dühösebb lettem. -

Piás voltam, ezért feküdtem le veled, józanul sosem tennék

ilyet, szóval most már elhúzhatsz innen! Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva abban a pillanatban megbántam a szavaimat, ahogy azok kijöttek a számon, de már nem volt visszaút. A pasi ördögien szexi, gyönyörű az arca, és olyan teste van, mint egy görög istennek, de sajnos tisztában vagyok vele, hogy egy ennyire vonzó férfi számára csak játék egy nő elcsábítása. Teszt, hogy újra és újra meggyőződj arról, mekkora durranás. És ahogy elnéztem az ajkain játszó laza vigyort, nyilván nem is cáfolná meg ezt a hitemet. így aztán bármennyire is vonzódtam hozzá, a saját érdekemben távol kell magam tartani tőle. Önérzet dolga az ilyesmi. Amiből viszont nem sokat mutattam múlt éjszaka. Ez a pasi játszik a nőkkel, és csak bajt hozhat rám, semmi mást. Ezt már abban a pillanatban tudtam, hogy belépett

a Fekete Rózsába, és a megérzésem most is igaznak bizonyult, mint általában. Fent említett önérzetem utolsó morzsáit öszszekaparva dühösen kivonultam a konyhából, de nem tudtam nem észrevenni a szemében felvillanó csúfondáros érdeklődést.

A titokzatos idegen nem jött utánam; kicsit sajnáltam a dolgot. A szekrényből kikaptam az első kezem ügyébe eső blúzt és farmert, majd gondosan bezárkóztam a fürdőszobába, hogy egy gyors zuhany után elindulhassak végre dolgozni. Az arcomat vizslattam a tükörben. Mogyoróbarna szemeim alatt mély árnyékok sötétlettek. Barna hajam ugyanolyan kócos volt, mint az idegené, csak neki valahogy jobban állt ez a frizura. Bőröm sápadtnak tűnt, de ott volt rajta az az éteri ragyogás, amit csak az elegendő alvás vagy a szeretkezés utáni hormonfröccs varázsolhat rá. Kétség sem volt afelől, hogy mi a helyzet nálam, mert egész biztosan nem aludtam sokat a múlt éjjel, ezért az arcom ragyogása még inkább feldühített. Mi a fenét gondoltam, hogy csak így hazahoztam magammal ezt a pasit? És Sylvie hogyan képzelte, hogy abban a beszámíthatatlan állapotomban hagyta, hogy bármi meggondolatlanságot elkövessek? És volt még egy probléma. Vajon Sean, az én úgynevezett barátom, aki nem akar elköteleződni, elvárja-e, hogy beszámoljak a futó kalandomról? Ő maga őszinte lenne velem a saját esetleges „félrelépését” illetően? Magamban füstölögve habosítottam fel a tusfürdőt a bőrömön, és besamponoztam a hajamat. A forró víz megtisztította a testemet, de nem

sikerült

fürdőszobából,

lemosnia

a

elhatározásra

szégyenemet.

Mire

kijöttem

jutottam.

Sean

előléptetése

A

alkalmából szervezett buli pár nap múlva volt ese-

a

dékes, és nem akartam elrontani semmivel, de megfogadtam, hogy a parti után azonnal elmondom neki a történteket, a bocsánatáért fogok esedezni, és mindent megteszek, hogy megoldjuk a problémáinkat. Kedvelem őt, terveim vannak vele, így semmiképpen sem hagyhatom, hogy egy egyéjszakás kalandocska közénk álljon. Ami a múlt éjjel történt, az a rossz döntés kategóriába tartozik, alkoholos befolyásoltság alatt történt, a túlburjánzó hormonjaim hatására. A titokzatos idegen jobban teszi, ha békén hagyja az életemet, az érzelmeimet és a bugyimat is. Megacéloztam magamat, hogy elviseljem az átható, zöld szempár újabb forró pillantásait, vettem egy nagy levegőt, és kiléptem a fürdőszoba biztonságából. -

Már elment - közölte Sylvie, ahogy beléptem a konyhába.

Rosszallóan villant rám a szeme, mintha a titokzatos idegen távozása az én hibám lenne, aztán hátat fordított nekem, és elmosta a kávéscsészéjét. Megkönnyebbülést kellett volna éreznem, ehelyett, érthetetlen módon, üresség támadt bennem. Mintha elárultak volna. Nyilván egy újabb skalp vagyok a gyűjteményében. -

Mondott valamit, mielőtt elment? - A hangom furán

nyikorgóit. Sylvie rám nézett vastagon spirálozott szempillái alól. -

Kérdezett pár dolgot.

-

Igen? És mit? - Remegő kézzel lesimítottam a hajamat, és

megnyaltam a számat. - Nem mintha érdekelne - tettem hozzá motyogva, nehogy Sylvie félreértse. Barátnőm csak a vállát vonogatta. -

Mivel téged nem érdekel, nem is számít. Nem kellene már

indulnod melóba? Gyűlöltem, amikor hirtelen így témát váltott, vagy a pasi pártját fogta. Ez utóbbi gyakran előfordult, különösen, ha a pasi jóképű volt. Ha tovább faggatózom, még gyanút fog,

és azt hiszi, beleestem a titokzatos idegenbe, ami persze nem igaz, hiszen nem is ismerem, és soha többé az életben látni sem akarom. Különben is, mi a fenét kérdezhetett Sylvie-től? Talán azt akarta tudni, hogy ki nyerte a tegnap esti meccset. Vagy szívességet kért tőle, például, hogy hívjon neki taxit. Bármi is volt az, nem tartozik rám. Lejárt lemez a pasi, és nem is akarok többet rá gondolni. Felsóhajtottam, aztán felkaptam a táskámat a padlóról, ahová tegnap este csak ledobtam. -

Elmentem! - morogtam oda Sylvie-nek, és indultam az ajtó

felé. -

Várj! - jött utánam Sylvie, és még elkapott a folyosón. -

Mikor érsz haza? Csinálok vacsorát. Sylvie-nél ez azt jelentette, hogy kajakiszállító cégek brosúráinak százait fogja átnyálazni, aztán rendel valamit. Még csak egy napja volt munkanélküli, de máris úgy viselkedett, mint egy unott háziasszony. Meg kell szabadulnom tőle, de azonnal, különben odáig fajulhatnak a dolgok, hogy esetleg válni akarok... már persze átvitt értelemben. -

Bocs, Sylvie, este anyámhoz megyek.

Nem tagadom, nem kis elégtétellel töltött el, hogy milyen csalódott arcot vágott erre. Normál esetben nem az én stílusom megbüntetni másokat, de Sylvie kihívta maga ellen a sorsot azzal, hogy nem mondta el, mit kérdezett tőle a titokzatos idegen, mielőtt elment. Tulajdonképpen meghívhattam volna anyámhoz őt is, de ha együtt vannak, jeges csönd telepszik rájuk, és megvetően méregetik egymást, amitől én ki tudnék szaladni a világból. Anya úgy gondolta, Sylvie egy beképzelt liba, aki csak azért barátkozik velem, mert tudja, hogy kihasználhat. Sylvie meg úgy vélte, hogy anyám egy ribanc, aki sosem volt képes kikötni egy férfi mellett sem, még az egy szem lánya kedvéért sem. Más szóval, a barátnőm úgy gondolta, anyának nyugodt otthont kellett volna biztosítania számom-

ra ahelyett, hogy a legsebezhetőbb kamaszéveimben városról városra költözött velem, újabb és újabb partnerekkel összeköltözve. Mindkettőjüknek volt valami igaza, de én igyekeztem semleges álláspontot képviselni, és kimaradni a viszályukból. Viszont ez volt az oka, hogy ódzkodtam összeereszteni őket, ha elkerülhető volt a dolog. -

Még mindig azzal a hogyishívjákkal van? - kérdezte

Sylvie. - Mi is a neve? Tudod, az a múlt heti fickó... -

A múlt hónapban volt, és a neve Gregg - válaszoltam.

-

Aha. Felesleges a memóriámat a nevek megjegyzésével

fárasztanom, mivel hetente bukkan fel újabb pasi - mondta Sylvie nemtörődöm kézlegyintés kíséretében. Utáltam, hogy igazat kell adnom neki. -

Már Gregg is a lejárt lemez.

-

Csak nem? Máris? - nevetett Sylvie. - És mi volt vele a

gond? Túl kedves volt? Túl helyes? Vagy szörnyen horkolt? Csak a vállamat tudtam vonogatni, mivel fogalmam sem volt róla, miért szakítottak. -

Hamar jön majd az új alany - mondta Sylvie.

Erre én jelentőségteljesen felvontam a szemöldökömet. Barátnőm megint felnevetett, megértve a gesztust. -

Máris van újabb pasija?

Bólintottam. -

Úgy tűnik. Ma este találkozom vele.

-

Jöhetek én is? Légyszi-légyszi! Tudod, hogy mennyire

szeretek találkozni Tina barátaival. Olyanok, mint a zsákbamacska, sose tudhatod, mit kapsz ki. Szája mosolyra húzódott, a fejét oldalra hajtotta, mint mindig, ha arra készült, hogy rábeszéljen valamire, amit nagyon nem akarok. -

A fenébe is, szó se lehet róla! - pislogtam egyet, és hátrébb

léptem. - Nem jöhetsz velem!

Már nyitotta is a száját, hogy ellentmondjon, de nem hagytam. -

Ne is próbálj úgy tenni, mintha kedvelnéd anyámat, épp

csak át nem harapjátok egymás torkát, ha találkoztok. -

Ez nem is igaz! Na, jó, egy kicsit igen, de tudod, mit nem

kedvelek igazán? Azt, hogy a legjobb barátnőm magamra hagy egy nyomorult kedd este. Ugyan már, Brooke! Közelebb hajolt hozzám. -

El tudod képzelni, mi minden történhet velem, ha egyedül

maradok este? Drámai hatásszünetet tartott. -

Valaki még betör a lakásba, vagy annyira rám tör az una-

lom, hogy kiiszom az összes piát, aztán rávetem magam a szomszéd pasira. Ez durva lenne. A szomszéd pasi tök perverz volt, állandóan fürdőköpenyben mászkált. Akárhányszor kiléptünk a bejárati ajtónkon, mindig ott lebzselt a folyosón, mintha csak figyelte volna, hogy mikor megyünk el otthonról. -

Na, tényleg, Brooke! Nagyon kérlek, hadd menjek veled,

nem akarok egyedül lenni 13-án, kedden! Nagyot sóhajtottam. Sylvie tökéletes drámakirálynő volt, főleg, ha úgy gondolta, ezzel érheti el, amit szeretett volna. Hamarosan alkudozni kezd majd, és ha ez sem hat, akkor jön a jó öreg zsarolás. Az elmúlt húsz év során mindig ezt a forgatókönyvet követte, már annak idején az óvodában is, amikor szemet vetett az uzsonnámra, én meg nem akartam neki adni. Most viszont nem hagyom magam. -

Ha vakargatod a hátamat, én is vakargatom a tiédet - súg-

ta. - Szeretnéd tudni, mit mondott Jett? -

Ki az a Jett?

És ekkor leesett a tantusz. Jett a titokzatos idegen. Bemutatkozott az este, amikor találkoztunk a Fekete Rózsában, de nem értettem pontosan a szokatlan nevét. Azt gondoltam,

Jack vagy Jake vagy Jeremiah, és a fura hangzást betudtam a déli dialektusának. Már a neve is szexi volt, és libabőrös lettem a hangzásától. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy végigcsókolgatja a testemet, és én a nevét suttogom. Az arcom egyre forróbb és pirosabb lett. A nyavalyába már! Ez is Sylvie hibája. Többet tud, mint én. Ha nem lett volna annyira készséges, hogy a meghívásért cserében elárulja, amit Jett mondott, akkor most nem csorgatnám itt a nyálamat a pasinak csak az említésére is. -

Jett... vagyis Sylvie, nekem erre nincs időm.

Baromság. Határozottan odavagyok érte, de véget kell vetnem ennek az érzésnek, mielőtt még tökéletesen hülyét csinálok magamból. A mellkasomhoz szorított táskával vonultam ki a lakásból, tudomást sem véve Sylvie hüledező arckifejezéséről. -

Várj, Brooke! Nem léphetsz le csak így! - kiáltott utánam.

Az épület előtt parkoló autómhoz siettem, egyfolytában hátrafelé nézve, hogy barátnőm nem követ-e. Bevágódtam a kormány mögé, és elindultam. Tudtam, hogy kemény munkanap vár rám, pontosabban kemény fél nap, mivel már ebédidő volt.

A New York-i közlekedés rémálom volt. Mire átküzdöttem magam a belvárosba, már három óra késésben voltam a munkahelyemről. A fenébe! Jett, vagyis a titokzatos idegen nem- csak a magánéletembe kavart bele, most még a karrieremet is tönkreteszi. A főnököm, James, nem lesz tőlem elragadtatva. Annyira nem, hogy amikor végre beértem az irodába, lehuppantam a forgószékemre és vadul verni kezdtem a billentyűket, hogy megnézzem a postaládámat, és csekkoljam a mai teendőimet, szinte éreztem a James irodája felől áradó harag forró hullámait. Talán nem vette észre, hogy nem vagyok itt. Bár felesleges kábítanom magam. Ez a pasi mindenről tud. És ahhoz képest, hogy meleg, iszonyúan tud kiabálni, amint az most is meg fog történni... három... kettő... egy. -

Brooke! Méltóztatnál idefáradni ebben a pillanatban?

Az iroda réme kiszúrt magának. Nagybajban voltam. Mély sóhajtással felálltam, lesimítottam a szűk szoknyámat, és elindultam az elkerülhetetlen felé lassú, kimért lépésekkel. Hallottam a képzeletbeli dobok félelmetes pergését, amelyek a bitófa felé kísérték a bűnösöket. Wendy, a recepciósunk, együtt érző pillantást vetett felém. Rámosolyogtam, és minden késztetésem ellenére sem tettem úgy, mintha csak egy munkamegbeszélésre mennék. Felnőtt vagyok, és egy cseppet sem tartok James-től. -

Csukd be az ajtót! - rendelkezett főnököm, ahogy belép-

tem az irodájába. Kívánságát parancsnak vettem, aztán letelepedtem a

hatalmas

mahagóni

asztal

előtt

álló

székre.

Kezemet

összekulcsoltam az ölemben, és felemeltem a fejem, hogy a dühtől villogó szempárba nézzek. Bár legalább tíz évvel idősebbnek kellett lennie nálam, egy nappal se nézett ki többnek harmincnál. Melírozott, csíkos haját sima homlokából kifésülve viselte. Bőre arany árnyalata, melyet heti rendszerességű szoláriumozással tartott karban, éles kontrasztban állt keményített fehér ingével és fekete öltönyével. Szúrós kék szeme tetőtől talpig végigmért. A blézeremet szorosabbra húztam a testem körül, mintha ez védelmet jelente a tolakodó tekintet ellen. Miért bámul így rám? Miért nem kezd bele a szokásos hegyi beszédbe, megspékelve egy-két figyelmeztetéssel, akkor legalább letudnánk az egészet gyorsan. Már éppen elnézést akartam kérni a késésért, amikor kopogtak az ajtón. -

Bújj be! - mondta James, és tekintetét a belépő új gya-

kornokra emelte. Tininek hívták, huszonéves srác volt. -

Itt vannak a papírok, amiket kértél, főnök. - Tim szégyel-

lősen elmosolyodott, amire úgy felderült James arca, mintha a nap sütött volna ki a szobában. Timnek gyönyörű teste volt, szépen kidolgozott izmokkal és feszes, olvasztott csoki színű bőrrel, amiből arra következtettem, hogy rengeteg időt tölthet a fitneszteremben. -

Köszönöm, drága. Jobb későn, mint soha. - James ajka

felfelé görbült, ahogy Tim kemény fenekét bámulta. -

Ezeket kérted a múlt héten. Bocsi, hogy így el vagyok úsz-

va, de késtem ma a munkából. A közlekedés rémes - Tim cinkos pillantást vetett rám, mintha tudnám, miről beszél, közben persze fogalmam sem volt. Timnek szokása volt elkésni, én viszont mindig pontos voltam. Kivéve ma.

-

Nem probléma - intézte el James egy könnyed legyin-

téssel. Vajon velem is ennyire elnéző lesz? - Tudod, van az a mondás, hogy a jó dolgokat hagyjuk a végére. Ebédnél találkozunk! Tim mosolyra villantotta egyenletes, fehér fogait, aztán becsukódott mögötte az ajtó. -

Nos, akkor - sóhajtott fel James, és felém fordult. Addig

laza arckifejezése elkomorodott, én meg hirtelen gombócot éreztem a torkomban. Nagyot kellett nyelnem. Stewart, neked nem jár különleges bánásmód. -

Elnézést kérek a késésért - mondtam, hogy megtörjem a

kínossá váló csendet. - Volt egy papírmunkám, amit még meg kellett csinálnom, és arra gondoltam, hogy akár otthon is befejezhetem. Ez tulajdonképpen nem is volt hazugság. Valóban volt egy kis papírmunkám, amit előző este meg akartam csinálni, csak, ugye, Sylvie elcsábított a törzshelyünkre, és aztán megjelent a titokzatos idegen, és minden tervem kútba esett. -

Felesleges erőlködés, tudom, hogy hazudsz. De nem ezért

hívattalak. - Megnyalta a száját, tekintete a bezárt ajtóra tévedt, aztán újra rajtam állapodott meg. - Mi volt Mayfielddel tegnap este? -

Nem jött el. - James szemöldöke felszaladt a homlokára,

és látszott, hogy nincs elragadtatva a hírtől. Rémes előérzetem támadt. Talán a titokzatos idegen beszámolt a főnökének, az panaszt tett James-nél, és én sokkal nagyobb slamasztikában vagyok, mint sejtettem. - Miért kérded? -

Mert ma reggel kaptam egy hívást. - James a homlokát

ráncolta. Ajjaj! Ez nem jó hír. Nagyot nyeltem újra, és már arra készültem, hogy hamarosan pakolhatom össze a holmimat. - Mayfield állást ajánlott neked a cégénél - közölte James, szúrósan nézve rám. - Azt szeretné, ha azonnal kezdenél.

Leesett az állam, és majdnem beestem az asztal alá a döbbenettől. Szent ég! Az udvariatlanság a legjobb ajánlólevél egy ilyen nagy céghez? Aztán eszembe jutott, hogy előző este nemcsak beszéltem, csináltam én mást is. Minden vér kifutott az arcomból. Dugtam a titokzatos idegennel, aki hálából rávette a főnökét, alkalmazzon engem. Rá se merek gondolni, hogy milyen érveket hozott fel mellettem. Nagyon, nagyon jó a lány. Több hozzá hasonló munkatársra lenne szükségünk, akik ennyire együttműködőek és közvetlenek, akik egészen újszerűén értelmezik az üzletet. Istenem. Szexszel jutottam előre a karrieremben. Micsoda olcsó nő vagyok! -

Én persze azt válaszoltam, hogy szívesebben maradnál

nálunk, mivel meg vagy elégedve a juttatásaiddal - folytatta James. Bólintottam, hogy lássa, követem, amit mond. Igazság szerint a juttatásaim nem voltak valami fényesek. Szerettem volna kibökni, hogy még mindig a hat hónappal ezelőtt beígért fizetésemelésre várok, de inkább hallgattam. James vágott egy fintort, és én a lelkem mélyén tudtam, hogy rossz hírt fogok hallani, még mielőtt kinyitotta volna a száját. -

Sajnálom, Brooke, de ki kell, hogy rúgjalak. Mayfield azt

mondta, hogy minden szerződésünket felbontja, ha nem engedlek el. Beletúrt a hajába, mintha megkönnyebbült volna, hogy végre kimondta. -

De tudnod kell, hogy nagyon jó volt veled dolgozni.

Te jó atyaúristen! Ez nem épp a legjobb indoka egy elbocsátásnak, ha nem tévedek. Valahol az agyam egy eldugott szegletében felderengett, hogy ezért beperelhetném, pontosan nem tudom, mi-

Iyen indokkal, de tuti biztos, hogy egy ügyvéd ki tudna találni valamit. James szerint Mayfield minden szerződést felbontana. Miféle pszichopata tenne ilyet csak azért, hogy megszerezzen egy embert? Nem arról volt szó, hogy megnyertem a „Gyakornok” reality

legújabb

évadját.

És

Sylvie

sem

vagyok,

aki

az

évfolyamelsők között végzett. Mi a fenét mondhatott rólam Jett, vagyis nem, nem vagyok hajlandó a nevén szólítani, szóval mit mondhatott rólam Mr. Arrogancia? Vadul kattogott az agyam, a szívem őrült sebességgel vert. Nem tudtam, hogy mérges legyek, vagy inkább boldog, vagy mindkettő. Beletelt egy percbe, míg felfogtam James szavainak értelmét. A fülem zúgott, az arcomat elöntötte a forróság. Végre állást kaptam egy igazán jelentős cégnél. Persze ez még nem a Delaware & Ray volt, de kezdetnek éppen megfelelt. Itt van a nagy áttörés, amire vártam. Akkor most miért habozok? Miért nem édes a győzelem? Mert nem érdemelted meg. A tudatalattimban megszólalt a gonosz kis hang. Olyasvalakivel feküdtem le, aki pozícióban jóval fölöttem áll, de nem szándékosan tettem. Nem vagyok ribanc, sosem dugtam kimondottan csak azért egy pasival, hogy anyagi vagy egyéb támogatást kapjak cserében. -

Ezt még át kell gondolnom - mondtam.

-

Nem, Brooke, nem fogod. Ez egy nagy cég, komoly kap-

csolatokkal. Hatalmas üzleteket kötnek. Nélkülük már rég a többi kis cég mellett üldögélnénk a langyos-büdös pocsolyában. James elhallgatott. Az volt az érzésem, hogy nem mondott el mindent, de nem akartam faggatni. Bármiben is egyezett meg Mayfielddel, az nem az én dolgom. Érzelmek egész skálája mutatkozott főnököm arcán, aztán ellazultak a vonásai, és újra felvette a közömbösség álarcát.

-

Ugyan már, sejthetted, hogy nem fogsz örökké itt dolgoz-

ni. Nagy lehetőség ez számodra, ne cseszd el! Nagy levegőt vettem, és nagy erőfeszítéssel próbáltam megállítani kezem remegését. A Mayfield Ingatlanfejlesztő óriási cég volt, helyi irodákkal Amerika- és Európa-szerte. Bár nem egészen értettem egyet az üzleti módszereikkel, James- nak igaza volt. -

Sietned kell, ma estig várnak a központjukban - mondta

James, kizökkentve vadul száguldó gondolataimból. Elfordult tőlem és a telefonjáért nyúlt, jelezve, hogy részéről vége a beszélgetésnek. -

Szóval ennyi volt? - álltam fel. Még mindig képtelen vol-

tam elhinni, hogy ez velem történik. Jó, persze, nem ez volt álmaim állása, és sosem hittem, hogy különösebben elérzékenyülök majd, ha elmegyek innen, most mégis szomorúság töltött el. James munkát adott nekem egy olyan időszakban, amikor épp lejtőn volt a piac, és senki nem akart a nyakába venni egy tapasztalatlan pályakezdőt. Nagyon sokat tanultam tőle a szakmáról, és valahogy többet vártam tőle, mint egy baráti biccentést búcsúzóul. -

Ne feledkezz meg rólunk, amikor nagy üzleteket kötsz,

kislány - suttogta James, és nem nézett fel a telefonjáról. Elmosolyodtam, és megkerültem az asztalát, hogy megöleljem. -

Köszönök mindent! - súgtam a fülébe.

Hátra sem néztem, úgy mentem ki az irodájából. Könynyes búcsút vettem Wendytől, aki teljesen ledöbbent azon, hogy kirúgtak, azon pedig még inkább, hogy ez engem láthatóan boldogsággal tölt el. Miután mindenkinek megígértem, hogy nem tűnök majd el, összepakoltam a kevéske holmimat, amit az asztalomon tartottam: képek anyáról azzal a két férfival, akik valamiféle apapótlékok voltak számomra, és

egy kaktusz, amit Sylvie-tői aznap kaptam, amikor munkába álltam. A szerencse-kaktuszom. - Senkit nem hagyunk itt - suttogtam, amint a kaktuszt elhelyeztem az anyósülésen, és bekötöttem az övvel. Aztán bepötyögtem a

GPS-be

a Mayfield

Ingatlanfejlesztő központi

irodájának a címét, szemben a Delaware & Ray-jel.

A Mayfield Ingatlanfejlesztő a Trump Torony hatvanadik emeletén foglalt helyet. A lift csilingelve kinyílt, én pedig barátságos, fényes térben találtam magam, ami rögtön szimpatikus lett. Vastag, burgundi vörös szőnyegek nyelték el a lépteim zaját, miközben az üvegezett recepciós pultnál a számítógépét püfölő barna lány felé indultam.

Kifogástalan öltözéke

csokoládébarna, testhez álló

kezeslábasból és húszcentis sarkú cipellőből állt, amitől eleve hosszú combjai még hosszabbnak tűntek. Fényes ajkai elvonták a figyelmet szoros lófarokba kötött hajáról, és légies szépséget kölcsönöztek az arcának. Felnézett, elmosolyodott és a jobbra álló fehér bőrfotelek felé mutatott, amelyek beleolvadtak a fal színébe. - Miss Stewart, kérem, foglaljon helyet. Hamarosan jön önért valaki. Megkínálhatom valamivel? Latte macchiato, eszpresszó, chai latte vagy ásványvíz esetleg? - A hangja hivatalosan, de katonásan csengett, mintha hozzá lenne szokva az utasítgatáshoz. Elmotyogtam egy nem, köszönömöt, és azon tűnődtem, vajon honnan tudja a nevemet. Aztán eszembe jutott, hogy már a földszinti recepciónál bejelentkeztem, nyilván onnan szóltak fel, hogy jövök. Teljesen más terepen vagyok itt, mint amit megszoktam, úgyhogy jobb lesz, ha megpróbálom felvenni a tempót. Letelepedtem a bőrfotelek egyikébe, és ellenálltam a csiszolt

dohányzóasztalon szépen sorba rakott magazinok csábításának. Majdcsak jön értem az új főnököm, addig is pókerarcot erőltetve magamra, körbenéztem a Mayfield recepcióján. Jóságos ég! Ilyet még nem láttam. Az, hogy tágas volt, nem kifejezés. A helyiség hatalmas volt elegáns, minimalista belsőépítészeti megoldásokkal. A tükrös ablak a padlótól a plafonig ért, csodás kilátást nyújtva a nyüzsgő utcára alattunk. Feketefehér képzőművészeti alkotások díszítették a recepció mögöt ti falat. A fontos emberek ajtajához vezető széles folyosót kínai vázákba ültetett hatalmas bonsai fák szegélyezték. Ha ide be akarok illeszkedni, akkor szaván kell fognom Sylvie-t, és el kell mennem vele új ruhatárat vásárolni. Tök régóta cikiz az elavult cuccaim miatt, de egészen mostanáig nem éreztem úgy, hogy erőmön felül kellene költekeznem a ruhaboltokban. Észre sem vettem, hogy a barna recepciós lány ott áll előttem, míg meg nem érintette a vállamat tökéletesen manikűrözött kezével. -

Miss Stewart? - Átnyújtott egy vastag, nagyalakú borí-

tékot. - Ebben találja a munkaszerződését, a kompenzációs csomaggal és az egyéb juttatásokkal. Ezen kívül van a borítékban egy Olaszországba szóló repülőjegy. A Lucazzone akvizíció során ön lesz Mr. Mayfield asszisztense. Talál a papírok között leírást arról is, hogy mit várnak el öntől a vezető asszisztensi pozícióban. A repülő holnap este indul. Ma már nem kell bent maradnia, menjen nyugodtan haza csomagolni, és keressen elhelyezést az elkövetkező két hétre a háziállatának, ha van. Elhallgatott, aztán elmosolyodott. -

Ha esetleg nem lenne érvényes az útlevele, kérem, azonnal

jelezze nekünk, és mi gondoskodunk az újról. Szünetet tartott, láthatóan a válaszomra várt. -

Az útlevelem jól van, sosem volt még érvényesebb. - El-

szörnyedtem, hogy milyen hülyeségeket beszélek, biztos idiótának tűnök a lány szemében. -

Nagyszerű - ragyogott fel Miss Barna recepciós arca. -

Gratulálok az új állásához, és jó utat kívánok! Leesett az állam, ahogy lassan felfogtam a szavai jelentését. -

Várjon! Azt mondta tényleg, hogy Olaszországba kell

mennem? Bólintott. -

Holnap?

Ismét bólintott. -

Ne késse le a gépet, Mr. Mayfield feltétlenül számít ma-

gára. Bólintottam, még mindig tökéletesen döbbenten; az agyamban csak két szó maradt meg: vezető asszisztens. De hát én ingatlanügynök vagyok! Egyszer-kétszer asszisztáltam James- nek különféle projektekben, de sose vitt el Olaszországba, és még annyira sem várta el tőlem, hogy akvizíciókkal foglalkozzak. Nagyot nyeltem, és csak álltam ott. Nem beszélek olaszul. Jobb lett volna talán tisztázni Jamesszel, hogy mit takar az új állás, hogy képes leszek-e tartani a lépést a nagyokkal. De persze azt hittem, hogy lesz pár hét betanulási időm. -

Ha lenne bármi kérdése, vagy szeretne beszélni valakivel a

szerződéséről, akkor Rita Young a HR osztályról szívesen áll a rendelkezésére - mondta a barnahajú lány. -

Ha elfogadhatóak a feltételek az ön számára, akkor kérem,

írja alá a szerződést, és egy példányt juttasson vissza nekünk még az elutazása előtt. Elnézését kérem, de vissza kell mennem a helyemre. Örülök, hogy találkoztunk. Azzal megfordult, és már indult elfelé, én azonban a karjánál fogva megállítottam. -

Várjon, kérem! Kicsit zavarban vagyok. Azt mondta, hogy

Mr. Mayfield asszisztense leszek, de én még sosem találkoztam vele. Ki vett fel engem ide?

Nem értem magam sem, hogy miért épp ezt kérdeztem, amikor ezer, sokkal fontosabb kérdést is feltehettem volna. Olyasmit például, hogy kapok-e egészségbiztosítást, vagy céges telefont. Vagy ami még fontosabb: mennyit fogok keresni? -

Ezt sajnos nem tudom, de mivel Miss Young mindent el-

követett, hogy előnyös legyen önnek a szerződés, arra tippelnék, hogy fejvadász cégen keresztül találták meg önt. Most bocsásson meg, mennem kell. Türelmetlenül pislogott rám. Lassan leesett, hogy nyilván sok a dolga, én meg nyilván feltartom. -

Kösz.

Nehéznek éreztem a kezemben a vastag borítékot, ahogy el indultam lefelé, elhaladva a liftek előtt gyülekező üzletemberek csoportja mellett. Csak akkor húzódott idióta vigyor- ra a szám, amikor végre az autóm magányát élvezhettem. Komolyan nem bírtam letörölni a képemről az elégedett vigyort: engem, Brooke Stewartot, „levadásztak”. Ez nagyon nagy szó. Elképesztően nagy, és velem történik mindez. Én, Brooke Stewart, Olaszországba fogok menni. Ez lesz az első utam Európába. Kihalásztam a telefonomat a táskámból, és nem bírtam eldönteni, hogy kit hívjak előbb. Anya volt az első gondolatom, de nem a barátomnak kellene hallania először a nagy hírt? Megérdemli, hogy ő legyen az első, különösen, mivel megcsaltam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a rossz érzésemet, és a gyorshívóból Sean számát kerestem ki. A második csörgésre fel is vette. -

Sean McDermott - szólt bele a telefonba; a háttérben a

szokásos kávézói zajokat hallottam, beszélgető-nevetgélő diákokat, tányérok és evőeszközök zörgését. Sean valószínűleg ebédel. -

Tudod, mi történt? - kérdeztem, de nem vártam meg a

válaszát. - Épp most kaptam egy állást a Mayfield Ingatlanfejlesztőnél. A vonalban csönd volt. Lélegzetvisszafojtva vártam Sean válaszát, ami egy hajszállal később érkezett, mint szerettem volna. -

Hű, ez király! Ünnepeljük meg ma este! Átugrom hozzád.

Erőltetettnek hangzott a lelkesedése, nem ezt vártam volna tőle. Valami gondja lehet, ami foglalkoztatja, ezért esik nehezére őszintén velem örülni. -

Aha, de ez még nem minden. Olaszországba megyek,

Mayfield ott bonyolít le egy nagyszabású akvizíciót, és én leszek az asszisztense. Megint csend. -

Nagyszerű. Akkor jövő hétvégén ünnepelünk.

-

Aha, valami olyasmi. Holnap repülök, és két hét múlva

jövök vissza. -

Akkor térjünk vissza erre, ha majd itthon vagy újra.

Jól érzem, hogy enyhén ingerült a hangja? A homlokomat ráncoltam, és megnyaltam a számat. -

Minden rendben, drágám?

-

Igen, jól vagyok.

De egyáltalán nem úgy hangzott. Újabb másodpercekig nem szólalt meg egyikünk sem. Végül Sean törte meg a csendet. -

Igazából nem vagyok jól. Beszélhetnénk? Valamit el kell

mondanom neked. Nem tetszett ez nekem egyáltalán. A kezem nyirkosan tapadt a telefonomra, a szívem őrülten verni kezdett, mint egy légkalapács. -

Persze. - Megpróbáltam vidámságot csempészni a han-

gomba, de nem biztos, hogy sikerült. - A szokásos helyen? Ott tudok lenni félórán belül. -

Oké. - És letette.

-

Szia - suttogtam a telefonba, bár tudtam, hogy nem hall

már. A szívem olyan hevesen kalimpált, hogy majd átszakította a bordáimat. Lehet, hogy Sean látott engem a titokzatos idegennel? Vagy megtudta, mi történt tegnap este, mielőtt még én magam mondhattam volna el neki, és kiakadt miatta? Ez lesz az utolsó lehetőségem, hogy őszinte legyek hozzá, és rendbe hozzam a dolgainkat, mielőtt elrepülök Olaszországba. Nem akartam úgy elmenni, hogy egy ilyen dolog kibeszéletlenül marad közöttünk. Húsz perccel később lehuppantam egy székre a törzsasztalunknál a New York-i Egyetem campusának keleti oldalán álló kávézóban, és rendeltem egy nagy lattét, valamint egy csirkés szendvicset sült krumplival. A helyiség majdnem teljesen üres volt, ami nem csoda, hiszen az ebédidőnek már vége volt, és mindenki az óráján ült. Sean pár perc múlva futott be. Volt pár percem megfigyelni, mielőtt észrevett és odajött hozzám. Néhány centivel alacsonyabb volt a titokzatos idegennél, sötétszőke haja hajlamos volt hullámokba kunkorodni a füle mögött, mogyoróbarna szemeiben pedig minden nő elveszett. Ha a kifogástalan kék inge és fekete nadrágja nem árulta volna el, hogy PhD-hallgató és tanársegéd, akkor ott volt az intellektust kölcsönző szemüvege, ami kétséget sem hagyott a tény felől. Kicsit könyvmolynak nézett ki, de mi sem állt távolabb a valóságtól! A szülei egyetemi tanárok voltak, ezért aztán tőle is elvárták a tudományos karriert, ám Sean álma mindig az volt, hogy profi autóversenyző legyen. Megvolt hozzá a fizikai ereje, a tehetsége és a gyakorlata is, de soha nem válthatta valóra az álmát a családja akarata ellenében. -

Helló! - mondtam, és lábujjhegyre álltam, hogy szájon

csókoljam. Elmosolyodott, és futólag az enyémhez érintette

az ajkát. Egyre erősödött bennem az érzés, hogy valami nincs rendben. -

Kérsz valamit? - kérdeztem. Ráböktem a még mindig

meleg szendvicsemre, az étvágyam azonban valahogy elillant. Bármit is akar Sean mondani, biztos voltam benne, hogy nem lesz ínyemre. -

Most fejeztem be az ebédet - mondta Sean, és leült velem

szemben. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy mekkora távolságot tart tőlem. Összekulcsolta a kezeit az asztalon, és rám nézett. Arckifejezése továbbra is halálosan komoly maradt, a mindig meleg mogyoróbarna szemek pedig nem a szokásos szeretetet sugározták felém. Jó ég! Sosem láttam még ilyen hidegnek és kimértnek, ez pedig csak egy dolgot jelenthet. Lehet, hogy nincs túl sok tapasztalatom a párkapcsolatok terén, de azért én is tudok olvasni a jelekből. A szívem összeszorult a mellkasomban. -

Beszélni akartál velem - kezdtem bele, hogy minél gyor-

sabban túlessünk a dolgon. -

Aha - mondta, és időhúzásképpen a haját kezdte igazgatni.

-

Bökd már ki! - Érdekes módon a bensőmben dúló viharból

mi sem látszott, a hangom meglepően nyugodt és összeszedett volt. -

Oké. - A tekintete egy pillanatra megpihent az ajkamon,

mintha csak meg akarna csókolni. Aztán a pillantása továbbvándorolt az összekulcsolt kezeire. A szemembe sem bír nézni. - Nekem ez így nem megy tovább. -

Mi nem megy tovább? A munka? Vagy a doktori iskola?

Esetleg az, hogy New Yorkban kell élned? Lehetnél egy kicsit konkrétabb, Sean! Éreztem, hogy a hisztéria készül kirobbanni belőlem, de nagyot nyeltem és visszatartottam.

-

A kettőnk dolga. - Pillantása újra rám tévedt, és abban a

percben mindent megértettem. Arckifejezéséből a melegség legapróbb szikrája is eltűnt. Talán attól félt, hogy jelenetet rendezek, kiabálni fogok, kérdőre vonom, vagy könyörögni fogok neki, hogy ne hagyjon el. -

A kettőnk dolga nem megy tovább.

Tehát szakít velem. Éreztem, tudtam, a fura telefonbeszélgetésünk óta biztos voltam benne, hogy ez fog történni, csak nem akartam magamnak sem bevallani. Különös módon az, hogy a megérzésem valóra vált, nem fájt annyira, mint gondoltam. Nem akartam megkérdezni, de muszáj volt tudnom. -

Van valakid?

-

Nincs.

Feszülten figyeltem az arcát valami árulkodó jel után kutatva, ami arra utal, hogy hazudik, de semmit nem láttam. Mélyen beszívtam a levegőt, aztán lassan kieresztettem. -

Most mi lesz? - kérdeztem.

Felsóhajtott, és alig észrevehetően megrázta a fejét. A régi szenvedély visszaköltözött a tekintetébe, de ezúttal nem én voltam az okozója. -

Neked sosem támad az az érzésed, hogy az élet többről

szól, mint amid van, mint amiben épp benne létezel? Úgy értem, felkelek, elmegyek dolgozni, hazajövök, és ez ismétlődik nap nap után. Nem akarom ezzel tölteni az egész életemet, ennél én többet akarok. Bólintottam, bár szerintem semmi értelme nem volt annak, amit összehordott. Hiszen huszonöt éves! Hogy lehetne kapuzárási pánikja? Fekete pontok jelentek meg a látóteremben, megdörzsöltem a szememet, hogy elmúljon belőlük a lüktető érzés. -

Szóval belekezdesz a versenyzésbe? - kérdeztem.

-

Nemrégiben szponzorációs ajánlatot kaptam egy francia

autógyártól - válaszolta Sean, és fogalma sem volt róla, ho-

gyan hatnak rám a szavai. - Átrepülök Európába, hogy aláírjam a szerződést. Már nincs visszaút. -

Nem is kértelek ilyesmire - mondtam halkan.

Kezét az enyémre kulcsolta, és egyenesen a szemembe nézett. -

Tudnod kell, hogy főnyeremény vagy, és más körülmények

között sosem hagytalak volna el. De ezt kell tennem, nem tudok egyforma intenzitással figyelni a karrieremre és a kapcsolatunkra is. Ennél te többet érdemelsz. -

Szóval ezt kell tenned, értem.

Nyugodtan teheted, amit tenned kell, de közben nem kellene kidobnod azt, akit egykor állítólag szerettél - ezt szerettem volna a képébe üvölteni. De nem tettem, teljesen nyugodt maradtam, igyekezve tudomást sem venni a szúró érzésről a mellkasomban. Miután Sean úgyis szakított velem, itt lett volna az alkalom, hogy beszámoljak neki a félrelépésemről, de valami oknál fogva nem szóltam egy szót sem. Lehet, hogy önző dolog tőlem, hogy békében akarok elválni tőle, még akkor is, ha ez a béke csak látszólagos. Finoman megszorította a kezemet. -

Szeretném, ha barátok maradhatnánk.

Bólintottam. A fájdalom a mellkasomban erősödött. -

Neked meg új állásod van! Elmondod a részleteket? -

mondta hirtelen Sean, témát váltva. Keserűen elmosolyodtam, és legyintettem. -

A tiéddel összehasonlítva semmi különös, igazán.

Csak vigyorgott, de nem nyaggatott tovább. A szeme újból csillogott, és abban a percben erős vágy tört rám, hogy felálljak és faképnél

hagyjam.

Tévedtem,

amikor

azt

hittem,

hogy

a

kapcsolatunk valami különleges. Nem ő a nagy ő. Nem is lehetne. A nagy ő sosem mondana le rólam. -

Mennem kell csomagolni - suttogtam, és felugrottam a

székemről. Erőltetett mosolyra húzódott a szám.

-

Hát persze. Akarod, hogy...

Tiltakozóan emeltem fel a kezem, kényszeredett ajánlatokra végképp nincs szükségem. -

Nem, semmi gond. És gratulálok, hogy találtál szponzort,

hetek, sőt hónapok kemény munkája fekszik benne nyilvánvalóan. Kemény munka, amiről nekem egy szót sem szólt. Ő is felállt, és puszit akart nyomni az arcomra, de sikerült valahogy megakadályoznom. Fogtam a táskámat, „majd látjuk még egymást”, motyogtam oda neki, és futottam az ajtóhoz, hogy minél hamarabb távol kerüljek tőle. Nem gyűlöltem, de nem is éreztem úgy, ahogy vártam volna. Végre elértem az autómat, mélyen beszívtam a hideg New York-i levegőt, megvártam, míg a szívdobogásom kicsit alábbhagy, és a kezem sem remeg annyira, aztán a szokásosnál is óvatosabban gurultam haza az autómmal. A mobilom egyszer csengett, később pittyegések jelezték a beérkező üzeneteket. Megnéztem, hogy ki az, aztán kikapcsoltam a telefont. Nem haragudhatok Seanre, hogy követi a vágyait, hiszen én is épp ezt teszem. De ennek ellenére utáltam, hogy úgy adta elő, ahogy - csillogó szemmel bevallotta, hogy van egy nagyobb szenvedély az életében, mint a mi kapcsolatunk. Belül üresnek és bénultnak éreztem magam, de az agyam kristálytisztán látta a helyzetet. Szóval ennyi volt. A Seannel töltött év elvesztegetett idő volt, és egy perc alatt semmivé vált. Azért később még lehet, hogy fájni fog. Én voltam a hülye, hogy azt hittem, lehet közös jövőnk. Az új állás nem is jöhetett volna jobbkor, én pedig elhatároztam, hogy minden energiámmal belevetem magam, hogy elfelejtsem Seant. Sylvie nem volt otthon, és ennek most örültem. Nem vágytam társaságra, arra pedig főleg nem, hogy azt hallgassam, hogyan ekézi Seant. Sylvie csak így volt képes feldolgozni a csalódásokat. Bezárkóztam a szobámba, és SMS-eztem anyá-

nak, hogy nem tudok ma átmenni hozzá az új állásom miatt, és megígértem, hogy azonnal

felhívom,

amint

a

gépem leszállt

Olaszországban. Egy percig eljátszottam a gondolattal, hogy Sylvienek is küldök egy üzenetet, hátha nem ér haza, mielőtt elindulok a reptérre. Egyáltalán nem ritka nála, hogy felszed valami pasit, és a következő

negyvennyolc

órát

ágyban

tölti

vele,

tökéletesen

megfeledkezve a hálószobán kívüli világról. Végül úgy döntöttem, várok este tízig, hátha mégis hazatéved véletlenül. Csináltam magamnak egy csésze forró kakaót, és letelepedtem az ágyamra, hogy átnézzem a szerződésemet. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam: pluszjuttatások, például egészségbiztosítás, két vadiúj mobil kártya, az egyik az enyém, a másik Mr. Mayfieldé, és még részvénycsomagot is kaptam. A három hónapos próbaidő lejárta után rögtön tízszázalékos fizetésemelés vár rám, a céges utazások minden költségét fedezik, és karácsonykor jutalom is van. Nagyon boldog voltam, rögtön alá is írtam a papírokat, a következő egy órát pedig azzal töltöttem, hogy átnéztem a ruhatáramat. Mit is vigyek magammal? Volt ruhám, méghozzá rengeteg, de valahogy egyik sem olyan, amit egy vezető asszisztensen el tudtam volna képzelni. Az élet New Yorkban nem olcsó. Kilenc hónapig voltam munka nélkül, mielőtt állást kaptam volna - az előző állásomról beszélek -, és ez idő alatt az összes hitelkártyámat lemerítettem. Még most is törlesztem őket, úgyhogy szóba sem jöhetett, hogy elmenjek új holmikat vásárolni. Végül kölcsönvettem Sylvie tengerészkék Jil Sander kosztümjét, és ugyanebből a kollekcióból egy jól szabott, hosszú ujjú ruhát, ami épp csak a térdemig ért. Ezek voltak a legkevésbé drága darabok barátnőm csordultig tele lévő szekrényében, ezért tudtam, hogy nem fog kiakadni, ha kölcsön - veszem őket. Amúgy is jobban kedvelte a merészebb stílust,

a rövid és átlátszó holmikat, így valószínűleg hiányolni sem fogja ezt a két ruhát. Még a ruhái közt válogattam, amikor hallottam, hogy a zárban fordul a kulcs, és Sylvie sétált be a szobába teljes életnagyságban. -

Mi van, lerabolod a cuccaimat? - Felemelte a tengerészkék

kosztümöt, amit kiválasztottam, és gúnyos mosolyra húzódott a szája. - Választhattál volna valami kevésbé... -

Unalmasat? - adtam a szájába a szót.

-

Azt akartam mondani, hogy kevésbé nyanyásat, de az

unalmas is megteszi. Félredobta a kosztümöt, és leült az ágyra, a lábait maga alá húzva. A szoknyája olyan rövid volt, hogy láttam a fodros Victorias Secret bugyiját. -

Remélem, nem bánod.

-

Sőt, szívességet teszel nekem. - Olyan csúnya pillantást

vetett a kosztümre, mintha az épp a táskáját készült volna ellopni. -

Kirúgtak a cégtől - mondtam, hogy Sylvie is megtudja

végre a nagy hírt. -

Micsoda? Az a fasz James volt? - Közelebb húzódott hoz-

zám, és bal karját a vállam köré fonta. - Úgy sajnálom, Brooke! Az izgatott kifejezés az arcán azonban elárulta, hogy nem is. Nézd a jó oldalát: itt van két munkanélküli csaj, akikre vár a Margariták világa! Kényszeredetten elmosolyodtam. -

Na, látod, ezt nem értem. Miért kell mindig olyan jó kis-

lánynak lenned? - Úgy mondta ki a jó kislány szót, mintha az valami rossz dolog lenne. - Sosem lazsálsz a melóban, nem fekszel le senkivel az előrejutás kedvéért. Olyan, nem is tudom, milyen vagy... - A kezével hadonászott a levegőben, keresve a helyes kifejezést. -

Unalmas? - adtam ismét a szájába a szót mosolyogva.

-

Felelősségteljes.

Keserű kis mosollyal néztem félre. Ezt a kérdést már számtalanszor feltette nekem a barátságunk során, és én mindig kitértem az egyenes válasz elöl, mert tudtam, hogy úgysem értené meg. Senki nem értené meg. Senkit nem érdekel az életemnek ez a része. Szerencsére Sylvie ismert annyira, hogy nem nyaggatott tovább a témával. -

Igyunk még egyet! - javasolta. - Téged ismerve, rövid ide-

ig fog tartani a munkanélküliséged, szóval szerintem használjuk ki a lehetőségeket! Utáltam, hogy nekem kell összetörni az alkoholgőzös álmait, de valakinek meg kellett tennie. Ezzel tartoztam az emberiségnek. -

Nem lettem munkanélküli. James átadta a cég tulajdon-

jogát a Mayfield Ingatlanfejlesztőnek, Mayfield pedig előléptetett vezető asszisztenssé. Holnap Olaszországba repülök. -

Azta! - Sylvie álla leesett. Egy pillanatig komoly csaló-

dottság tükröződött az arcán, de aztán rájött, hogy a legjobb barátnőm, és illene velem örülnie. - Szuper! Nagyon ügyes vagy! Egy árva kimondott szót sem gondolt komolyan. Az arckifejezése annyira volt lelkes, mint egy pontyé, amit épp most készülnek kihalászni a szupermarket tartályából. -

Nem kell erőlködni, nem vagy meggyőző - fintorogtam a

barátnőmre. - Sokkal jobban tetszene, ha itthon lennék én is, együtt szednénk fel pasikat, és akkor feküdnénk le aludni, amikor mások épp kelnek, hogy munkába induljanak. Sylvie nevetett, azzal a csilingelő kacagásával, ami csak megerősítette a gyanúmat. -

Az előléptetés majdnem olyan király, mint egész nap pi-

zsamában fetrengeni itthon. Ezt meg kell ünnepelni! A Vixenben fél óra múlva? -

Délután négy óra van!

- Igazad van, későre jár. Tíz perc múlva? Tátott szájjal bámultam utána, ahogy összeszedett egy öltözetnyi ruhát a szekrényéből, és a fürdőszoba felé vette az irányt.

Azt a kis darab textilt, amit Sylvie viselt, nehezen lehetett szoknyának nevezni anélkül, hogy ezzel meg ne sértsük azt, aki a szoknyát feltalálta. Alig volt szélesebb, mint egy öv, gyakor latilag nem takarta el az intim testtájait, és semmiféle védelmet nem nyújtott a hideg és nyirkos New York-i időjárás ellen. Próbáltam rábeszélni, hogy vegyen fel valami mást, egy masszívabb darabot, de hallani sem akart róla. Így aztán lakatot tettem a számra, és hagytam, hogy azt öltsön magára, pontosabban úgy pucérkodjon, ahogy akar. Már az előtt ledöntött egy pohár vörösbort, hogy kiléptünk volna a lakásból, és azonnal egy újabbat, amint odaértünk a Vixenbe. Mire a törzsközönség néhány óra múlva befutott, már mindketten tök

részegek

voltunk,

és

Sylvie

exének

a

savazásával

szórakoztattuk magunkat. Nem is vettem észre a sötét hajú, zöld szemű alakot, míg Sylvie ki nem szúrta. -

Az nem a te pasid? - kérdezte spicces hangján.

-

Mi?

-

Tudod, a kis liezonod, az egyéjszakás kalandod, a dugó-

pajtásod. - Majd az asztal alá esett a röhögéstől. Ó, a fenébe! Ha valóban ő az, remélem, nem tud szájról olvasni! Megfordultam, és velem fordult a bár is, szédült a fejem. Hunyorogtam, hogy jobban lássak, de már csak egy széles vállat és

izmos hátat pillanthattam meg, ami épp a kijárat felé tart. Elhúztam a számat. -

Olyan részeg vagy, hogy még Bruce Willist is lánynak

néznéd. -

Ki?

Sylvie tényleg elveszettnek tűnt, ezért odavetettem neki, hogy ne törődjön semmivel, aztán intettem a pultosnak, hogy hozhatja a következő kör italunkat. Ez a mozdulat azonnal értelmet nyert barátnőm számára. -

Nincs még egy ilyen barátnő a világon! - motyogta, és el-

helyezett egy nyálas puszit az arcomon. Ledöntöttem egy felest a torkomon, aztán még egyet. A helyiség forogni kezdett, és egy idő múlva tök olyan volt, mint egy hatalmas, nevető emberekkel és csörgő poharakkal teli ringlispíl, amihez még fülsiketítő zene is társult. A tudatom egy távoli zugában felsejlett még valami az állásomról és az új főnökömről, de hamar feloldódott az alkoholgőzös szabadságérzetben, ami egyre jobban elborított. Úgy éreztem, a világon semmi gondom sincs, és reméltem, ez így is marad, ám ekkor erős karok fogtak át, és valami meleg és puha ölelt körbe. Kinyitottam a szememet, és a legvilágítóbb zöld tekintet nézett vissza rám, igaz, a düh sötét felhőitől árnyékolva. -

Neked van a legszebb szemed a világon, az örökkévaló-

ságig el tudnék merülni benne - motyogtam vihogva. Aztán elájultam.

Nem vagyok egy penészvirág, ha bulizásról és szórakozásról van szó, de rendszerint nem szoktam két pohárnál többet inni. Így aztán a két egymást követő esti totális ivászat Sylvie-vel nem volt a legjobb ötlet. Szédült a fejem, ahogy kinyitottam a szememet, ám a szemhéjamat újra összerántotta az ablakon beömlő ragyogó napfény. Jóságos ég! A fejemben olyan érzés volt, mintha valaki légkalapács- csal verné, a nyelvem pedig szárazon tapadt a szájpadlásomra. De legalább nem émelyegtem. Felültem, és a meztelen lábamat óvatosan az ágy előtti szőnyegre raktam, hogy lássam, biztos-e a talajfogásom. Kicsit mozgott velem a föld, de amúgy rendben voltam. Lassan kivánszorogtam a konyhába egy pohár vízért, amikor is eszembe jutott a zöld szempár az előző estéről. Megint lefeküdtem vele? Vagy csak a képzeletem játéka volt, hogy újra megjelent? Nem is tudom, melyik lenne a rosszabb. - Sylvie? - szólaltam meg, s a hangom olyan reszelős volt, hogy összerezzentem

tőle.

Ismét

a

nevén

szólítottam,

ezúttal

hangosabban, de nem jött válasz. Valószínűleg még próbálja kialudni a másnaposságát. Minden helyiséget végigjártam a lakásban, annak nyomát keresve, hogy hazahoztam-e magammal egy pasit, de semmit sem találtam. Végül bekopogtam Sylvie ajtaján, aztán beléptem. Vagy korán lelépett, ami

nem lehet, mert akkor hagyott volna nekem egy cetlit, vagy egyáltalán haza sem jött velem. A nagy halom cucc, amit még előző este dobált az ágyra, miközben ruhát válogatott magának, azt sugallta, hogy a B opció a valószínűbb. Szóval a pasi valóban a fantáziámban jelent meg újra. Nem lehettem róla, csalódottságot éreztem emiatt. Mit érdekel engem egyáltalán, hogy látom-e még valaha a titokzatos idegent? Épp most szakított velem a barátom, én pedig még egy percet sem szántam arra, hogy kicsit szomorkod jak rajta. Jettel viszont kb. öt percet beszéltünk, és már majdnem a közös jövőnket tervezgetem. Mert még soha senki társaságában nem érezted így magadat. Szexinek, magabiztosnak, kívánatosnak. Felnyögtem erre a gondolatra, bár tudván tudtam, hogy igaz. Ez a pasi nem csak egyszerűen szívdöglesztő volt, de volt benne valami, amitől teljesen elgyengültem, és vágyat ébresztett bennem mindenféle dologra, amiket vele csinálhatnék. Belelóg a kezed a bilibe, Stewart. Főztem magamnak egy kávét, fogtam egy szelet száraz pitítóst, és letelepedtem a nyüzsgő utcára nyíló ablakunk alatt álló étkezőasztalhoz. De nem is láttam a dolgukra siető idős néniket és gyerekeikkel sétáló anyukákat. Lelki szemeim előtt egyetlen kép lebegett: égő szempár és fölém hajoló izmos test. Felsóhajtottam, és megadtam magam a képzeletemnek, vándoroljon csak, ahová szeretne. Késő délután volt már, és Sylvie még mindig nem bukkant elő. Nyilván az utolsó pillanatig kiélvezi az előző esti hódítását. Hogy ne aggódjon, és elérjen, ha szüksége lenne rám, hagytam neki egy cetlit az új számommal és egy ígérettel, hogy azonnal rácsörgök, amint megérkeztem Olaszországba. Fél-

órával később megérkezett a ház elé a taxim, én pedig elindultam a reptér felé, mögöttem a lenyugvó nappal. Ahogy végeztem a checkinnel és beértem a tranzitba, bekapcsoltam az okostelefonomat. Azt terveztem, hogy a régi telefonom címlistáját - kivéve Sean számát áttöltöm a céges mobilra. Ehelyett azonnal rám ömlött egy rakás átirányított hívás és SMS. Semmit nem tudtam az új főnökömről, ezért azt gondoltam, segít kicsit képet alkotnom róla, ha belenézek az SMS-eibe. Alig kilenc óra van hátra a találkozásunkig. Ittam egy kortyot a vizemből, és majdnem a torkomon is akadt a folyadék. Hivatalos és szűkszavú volt a stílusa. Tisztában vagyok vele, hogy a szmájliknak és a puszikáknak semmi keresnivalójuk az üzleti érintkezésben, ám úgy tűnt, Mr. Mayfield ugyanennyire nem híve a „kérem” és a „köszönöm” használatának. Homlokomat ráncolva próbáltam megjegyezni a kedvenc kifejezéseit: nagyszerű, rendben, kiváló, igen, semmiképp, kész. A leghosszabb mondata ez volt: Ha beszélni szeretne valakivel, az asszisztensem készséggel áll a rendelkezésére. Felsóhajtottam, és megdörzsöltem a még mindig lüktető homlokomat. Lehet, hogy James nem a világ legszuperebb főnöke volt, de nem kapott kiütéseket, ha beszélnie kellett valakivel. Én sem vetettem meg egy kis csevejt hébe-hóba, így aztán lehet, hogy az új munkám komoly kihívásokat fog támasztani, és nem pozitív értelemben. Már épp ki akartam kapcsolni az okostelefont, amikor egy azonnali üzenet érkezett Sylvie-től. Ránéztem az órára, hogy biztosan nem fogom-e lekésni a beszállást, aztán megnyitottam az aktát, és legördítettem a kurzort a beszélgetés aljáig. Rövid üzenet volt, valami levélről írt benne és egy fickóról, aki idegen, és Sylvie szerint - rendkívül szexi akcentussal telefonált, velem akart beszélni. A vezetékes szám szerepelt a telefonkönyvben, én pedig hozzá voltam szokva, hogy befektetési és biztosítási ügynökök hívogatnak, úgyhogy nem na-

gyon izgatott a hír. Már csak azért sem érdekelt az ügy, mert sokkal fontosabb dolgok foglalták le a gondolataimat. Kikapcsoltam hát a telefont, és elindultam a beszállókapu felé, továbbra is azon morfondírozva, hogy egy fejvadász miért éppen engem vadászott le, hogy Mayfieldnek dolgozzak. Abból ítélve, hogy az ő stílusa mennyire kimért, én pedig mennyi - re szeretek beszélgetni, egész biztos nem az üzleti mennyországban köttetett a kettőnk „frigye”.

A gépem kilenc rémes órával később szállt le a Malpensa repülőtéren. Ennyi időt még sosem töltöttem repülőgépen. Tudtam, hogy nem festhetek valami vonzóan. A fejem szédült, a szemem égett az alváshiánytól, a lábizmaim futásra vágytak, és mégis, abban a pillanatban olyan, de olyan izgatott voltam! Milánó patinás épületei és a város lüktető fényei ott vártak rám az automata ajtók mögött. Alig vártam már, hogy minden kis zegzugát felfedezhessem ennek a csodálatos városnak a szabadnapjaimon, amelyekből, reméltem, lesz elegendő. Szoros lófarokba fogtam a kócos hajamat, megcsipkedtem az arcomat, hogy mégis kinézzek valahogy, aztán begyűjtöttem a bőröndömet a szalagról, és leküzdöttem a vámvizsgá latot is. Az érkezési oldal tele volt várakozó rokonokkal és taxisofőrökkel. Egy kis jegyzetfüzet méretű kartonlapocskán fedeztem fel a nevemet , odamentem hát, hogy végre találkozhassak a főnökömmel, aki kijött értem. A középkorú férfi tört angolsággal üdvözölt, ezért aztán rögtön tudtam, hogy ő nem lehet Mayfield. - Signorina Stewart, én vagyok a sofőrje. Elvehetem a csomagját? Nem is várta meg a válaszomat, megragadta a bőröndömet, könnyed mozdulattal felemelte, és kiment vele a reptér előtt parkoló dzsiphez, ügyesen lavírozva a tömegben, kikerülte a turistákra vadászó taxisokat. Kapkodnom kellett a lábaimat,

hogy lépést tartsak vele és a csevegésével: beszámolt nekem az időjárásról, az országról, a városnézési lehetőségekről, és a jó ég tudja, mi mindenről még. Már este volt, de a reptér ragyogó kivilágítása lehetővé tette, hogy egy percre megcsodáljam a várost körülölelő, lélegzetelállító hegyeket, amelyeket a gép ablakából is láttam. Mosolyogtam, és udvariasan biccentve köszöntem meg, hogy kinyi totta nekem az autó ajtaját, s a hátsó ülésen helyezkedtem el. A sofőröm kerek öt másodpercig, pontosabban addig, amíg kihajtottunk a parkolóból, csendben volt. Amint rátértünk az autópályára, újra szájmenése lett. -

Szép útja volt, de nagyon hosszú?

Bólintottam, ő pedig felnevetett. -

De most már vége, és gyönyörű vakációja lesz.

Nem akartam elárulni, hogy nem nyaralni jöttem, ezért ismét csak bólintottam. A sofőr pedig a Bellagióig tartó utunk alatt végig folytatta a félig angol, félig olasz monológját. Mikor harminc perccel később megérkeztünk, a fejem már zsongott, és nem a friss levegőtől vagy a csodálatos tájtól, amit az autó ablakából láthattam. Reszkető

lábbal

szálltam

ki

a

kocsiból,

és

meg

kellett

támaszkodnom az ajtóban, hogy el ne szédüljek, amikor megláttam a szállodát. Neoklasszicista stílusú épület volt; az ókori görög és római stílusra emlékeztetett a kis oszlopokkal, az oszlopfőkkel és a gyönyörű domborművekkel, amelyeket nagyon szerettem volna végigsimítani az ujjaimmal. Nagy volt, de nem drabális, talán öt emelet magas. A szálloda előtt csodás, kivilágított szökőkút köpte a vizet a benne álló ölelkező angyalokra. A szökőkúttól vastag vörös szőnyeg vezetett a nehézüveg be járati ajtóhoz. Még a lélegzet is belém szorult, ahogy átléptem ennek az épületnek a küszöbét, amely az elkövetkező két hétben az otthonom lesz. Szent isten!

A szálloda előcsarnoka, bár nem volt különösebben tágas, lenyűgözően festett. A magas mennyezetről üvegcsillár lógott, megvilágítva a csontszínű, csiszolt márványpadlót, és kiemelve a szintén csontszínű falakon a virágot formázó domborműveket. De amitől igazán leesett az állam, az a két korinthoszi oszlop volt, a recepciós pult mögött. Silvio egy egyenruhás londiner kezébe nyomta a csomagomat, és egyenesen felvitette vele a szobámba, míg én a pultnál vártam, hogy bejelentkezhessek. A portás rám mosolygott. Harmincas nő volt, csodás, napbarnított bőrrel és irigylésre méltóan fényes hajzuhataggal. -

Isten hozta, Miss Stewart! - mondta erős olasz akcentus-

sal. - A felső szinten lesz a szobája. Itt a kulcsa - emelt fel egy bankkártya méretű fehér, műanyag lapocskát. - Az étterem reggel héttől éjfélig tart nyitva, a szobaszerviz pedig huszonnégy órán át elérhető. Ha bármi kérdése van, szívesen segítek. Most engedje meg, hogy a szobájába kísérjem. Megráztam a fejem, és ugyanolyan kedvesen mosolyogtam rá, ahogy ő rám. -

Nem szükséges. Elboldogulok, azt hiszem.

Az építészet mindig is a gyengém volt, csak még sosem volt eddig alkalmam és pénzem egy ilyen fantasztikus helyre eljutni. Nem akartam a portással cseverészni, sokkal inkább a szállodát szerettem volna megcsodálni, anélkül, hogy valaki ott lihegne a nyakamban. -

Ragaszkodom hozzá. A lifteket arra találja - mutatott a

háta mögötti keskeny folyosóra, amely az oszlopok mellett vezetett, majd egy sarkon bekanyarodott. Követtem a felső emeletre, és közben

hallgathattam,

amint

felsorolja

nekem

a

kötelező

olaszországi látnivalókat és kirándulásokat. Kinyitotta az ajtót, aztán már magamra is hagyott, csak előbb még kellemes pihenést kívánt. A szobakártyát a dohányzóasztalra dobtam, és az jutott hir-

telen eszembe, hogy elfeledkeztem a borravalóról. Nem adtam sem a portásnak, sem a taxisnak, sem a londinernek. -

Ó, a fenébe! - szaladt ki a számon.

Túl késő vajon lemenni a hallba, és utólag pótolni? Vagy várjak reggelig? Soha életemben nem laktam még csak megközelítőleg sem ilyen elegáns helyen, úgyhogy fogalmam sem volt róla, mennyit kellene adni. -

Minden rendben? - A jobb felől megszólaló férfihang na-

gyon megijesztett. Felkiáltottam és hátraugrottam, a táskám is kiesett a kezemből. A fejemet a betolakodó irányába fordí tottam, és velőtrázó sikolyra nyitottam a számat, de ami végül kijött rajta, az inkább csak egy meglepett kis sikkantás volt, de máris haraggá változott, és csak úgy dobolt benn a koponyámban. -

Te követsz engem? - Olyan pipás voltam, hogy alig tud-

tam beszélni. -

Ezt a kérdést én tehetném fel, mivel én voltam itt előbb -

mondta a titokzatos idegen felhúzott szemöldökkel. Közelebb lépett hozzám, s pár centire állt meg tőlem. Ebből a távolságból, vagyis inkább közelségből, az arca minden kis részletét jól láthattam. Telt ajkai valami egészen kivételesen arrogáns mosolyra húzódtak. Arca két oldalán az apró bemélyedéseket majdnem elrejtette az egynapos borosta. Ezekből - nevelés hatására - gödröcskék lesznek, a gödröcskék pedig a gyengéim. Alig tudtam megállni, hogy ne érjek hozzájuk, hogy ne érintsem meg a bőrét. Szerettem volna érezni, hogy a borostája tényleg annyira finoman szúrós-e, amilyennek látszik. Gyönyörű zöld szemei izzottak. Ajkai picit szétnyíltak, én pedig tudtam, hogy vagy olvas az én piszkos gondolataimban, vagy ő is ilyesmire gondol. Az is lehet, hogy visszaidézett valamit az együtt töltött éjszakánkról, amire én már nem emlékszem, Égett az arcom. Nagyot nyeltem, és tekintetemet végigfuttattam a testén.

Nem kellett volna. Az inge feszült a széles vállán, pontosan mutatva, hogy ez a pasi gyúr. Méghozzá sokat. Sötét, göndör szőr kandikált ki a legfelső inggombja fölött. Ugyanolyan színű volt, mint a hasán lefutó szőrcsík, amit korábban láttam, amikor nem takarózott be az ágyamban. Az ágyamban. A fenébe is, ez jól hangzik. Az arcomat újra forróság öntötte el a saját gondolataimtól. Mi van velem? A pasiról ordít, hogy jobb nem kezdeni vele, és én mégis úgy viselkedem, mint egy begőzölt tini, aki képtelen uralkodni a hormonjain. Észhez kell térnem, ha még egyáltalán maradt normális agysejtem, mielőtt a fickó egója nagyobbra nő, mint az Eiffel-torony. -

Te mit keresel itt? - kérdeztem, és lehajoltam, hogy fel-

vegyem a padlóról a táskámat. A tekintetét le sem vette a fenekemről, egyszerűen rátapadt. Igyekeztem gyorsan felállni, de mégsem voltam elég gyors, a titokzatos idegen elismerően mordult fel. -

A kedvenc helyeimen nézelődöm. Kell segítség? - kérdez-

te a nehéz bőröndöm irányába mutatva, de a szemét továbbra sem vette le a fenekemről. Mintha a ruháim leolvadtak volna a testemről. Vissza kellett fognom magam, hogy ne vegyem vissza és tartsam magamon a kabátomat, míg csak véget nem ér ez a kínos beszélgetés. -

Megoldom, köszi.

Idegesen megfordultam, hogy szemben álljak vele, ettől a pillantása a hátsó felemről az arcomra siklott. Az arckifejezése egy rövid másodpercre csalódottságról árulkodott, mintha a fenekemmel ellentétben az arcomon semmi figyelemre méltó nem lenne. Keresztbe tettem a karjaimat, és hűvösen néztem rá. -

Mit is mondtál, miért törtél be a szobámba?

-

Itt lakom.

Gúnyosan elmosolyodtam.

-

Hacsak Mayfield be nem osztott téged is a melóra, és egy-

úttal nem egy oltári nagy szarrágó, akkor nem hinném, hogy ez a helyzet. Felnevetett. A hangja úgy simogatta a bőrömet, mint a szaténselyem, bársonyosan puhán, lágyan. Picit megremegtem. Bajt hoz rád, Brooke, ne feledd! -

Most az egyszer még igyekszem nem magamra venni a

dolgot, de a jövőre nézve elmondanám, hogy a beosztottaim rendszerint nem ilyen hangon beszélnek velem. Az ajka továbbra is arra a gunyoros, szexi félmosolyra húzódott, amitől

nem

tudtam

semmi

másra

gondolni.

Beletelt

pár

másodpercbe, míg felfogtam a szavai jelentését. Egy idegen országban

voltunk

egyszerre.

Az

új

főnökömmel

kellett

találkoznom, akit épp az imént neveztem oltári nagy szarrágónak, a titokzatos idegen pedig ezen megsértődött. -

Te vagy Mayfield, igaz? - A hangom halk volt és rekedt.

Lassan bólintott, a szemembe nézve. - De hát Jett Townsendként mutatkoztál be! Ismét biccentett. -

Townsend az anyám neve. Szeretem ezt használni, amikor

új munkatársakat interjúztatok. Az egész felvételi procedúrát leegyszerűsíti, és mondjuk úgy, érdekesebbé teszi. A pír kiszökött az orcáimból. Jóságos ég! Még el sem kezdtem dolgozni az új helyen, és máris vérig sértettem a főnökömet... miután lefeküdtem vele! Rosszabb vagyok, mint Sylvie. -

Szóval te vagy... - A hangom elcsuklott.

-

Jett Mayfield, az oltári nagy szarrágó, aki felvett a cégé-

hez. Azzal kezet nyújtott. Nem akartam megérinteni, de mit tehettem volna? Odanyújtottam hát én is a kezemet, és beleremegtem, hogy milyen

meleg

és

férfias

a

kézfogása.

Kemény

nekidörzsölődött az enyémnek, és kis áramütéseket

tenyere

küldött a testem megfelelő pontjaiba. Azon járt az eszem, hogy milyen érzés lehet, ha Jett Mayfield keze a combjaim belsejét simogatja. Térj már észhez, Brooke! Ez után a húzásod után örülhetsz, ha még egyáltalán lesz állásod! És ne is vágyj többre! -

Nagyon sajnálom - mondtam, elhúzva a kezemet. Hát-

raléptem, hogy kicsit távolabb kerüljünk egymástól. - Nem tudtam, ki vagy. Ennél rendszerint sokkal hivatalosabban viselkedem. Komolyan veszem a munkámat, és tudom, hol a helyem. -

Remélem is, mert nagy terveim vannak veled.

A levegő bennrekedt a mellkasomban. Miért van az, hogy minden szavából kétértelműséget hallok kicsengeni? -

Akarod megnézni a szobádat? - Jett felkapta a bőröndö-

met, és elindult a nappalinak tűnő helyiségen keresztül a három csukott ajtó felé. Szednem kellett a lábaimat, hogy lépést tartsak vele. Kinyitotta az egyik ajtót, és félreállt, hogy beléphessek. - Ez az. Ha bármire szükséged lenne, itt vagyok a szomszédban mutatott a csukott ajtóra. - Pakolj ki nyugodtan. Munkakezdés pontban nyolckor. Szeretem, ha a munkatársaim pontosak, szóval ne késs! A pasi a szomszédban fog aludni. Csak pár centinyi fal választ el minket egymástól. Vajon meztelenül alszik? Az én ágyamban úgy aludt. A meztelen, magabiztosnak és teljesen nyugodtnak kinéző Jett Mayfield képe jelent meg lelki szemeim előtt. Az arcom újra égni kezdett. Ne már megint! Ez a végzetem, komolyan. Úgy vigyorgott, mint aki olvas a gondolataimban. Elöntött a méreg. Miféle megoldás ez a közös lakosztály? Tehet ilyet egyáltalán egy munkaadó? Már nyitottam volna a számat, hogy tiltakozzak, de a mutatóujját a számra tette, hogy elhallgattasson.

Szeretem, ha a személyi titkárom minden percben a ren-

-

delkezésemre áll. Remélem, ez nem probléma számodra. A tekintete szinte belém fúródott, mintha azt kutatná, mennyire képes a közelsége megsemmisíteni az önuralmamat. Hogy e z probléma-e számomra? Az bizony, de azért megráztam a fejemet. Végül is csak egy férfi a sok közül, az ég szerelmére! Csak elbánok vele.

Azonkívül

százmillió

egyéb

megoldandó

kérdés

nyugtalanított. Például, hogy miért vett fel? Miért engem hozott el utolsó

az

pillanatban

egy

ilyen

fontos

munkára,

amikor

nyilvánvaló, hogy jó sokáig tart, amíg tisztába jövök minden részlettel. -

Akkor nyolc órakor. - A hangom halkabb volt, mint vár-

tam, és rekedtebb is, de legalább ki tudtam nyögni ezt a pár szót. -

Jó éjt, Miss Stewart. Biztosíthatom róla, nem fogja meg-

bánni ezt a két hetet. Mosolygott, az én szívem meg akkorát ugrott, hogy hirtelen a bugyimban dobogott. Hatalmas neonbetűkkel villogott a szemem előtt a felirat: SÚLYOS HIBA! SÚLYOS HIBA! El kellett volna húznom jó messzire tőle, ehelyett földbe gyökerezett lábbal néztem, ahogy visszamasírozik a nappaliba. Keskeny dereka kihangsúlyozta széles vállát és szépen kidolgozott karjait, amelyeket jól hangsúlyozott a vékony ing. Tekintetem lejjebb vándorolt hosszú lábára és erős combjaira - a combjaira, amik gondolatban az én combjaim között pihentek... Felnyögtem, s rém dühös voltam magamra, ezért jó erősen becsaptam a szobám ajtaját.

Amikor a csörgés másnap felébresztett, legszívesebben sírva fakadtam volna. Épp egy fantasztikus álom kellős közepén jártam, erős, izmos vállba kapaszkodtam, miközben érzéki ajkak faltak. Lenéztem az izzadt, meztelen bőrömre és a lábam közé gyűrt selyemlepedőre. Még egy másodperc, és az idegvégződéseim millió sziporkában robbantak volna fel, ehelyett itt feküdtem zihálva, fel nem oldott feszültséggel a lábaim között. Komoly a helyzet. Jett Townsend már álmomban is kísért. Amikor a szívverésem kicsit lenyugodott, felkeltem, és amenynyire tudtam, elrendeztem az ágyat. Nem kellett volna, hogy érdekeljen, mit gondol rólam a szálloda személyzete, de valamiért mégis számított, talán mert komolyan vettem az állásomat és a jó híremet. A szívem mélyén tudtam, hogy a szex egy ü zleti úton olcsó kaland csupán. Ha Mayfield bepróbálkozna, én pedig valami esztelen vágytól hajtva képtelen lennék ellenállni a szexuális kisugárzásának, akkor az egész hotel megtudná, hogy megadtam magam a kísértésnek, és a játékszere lettem. Nem szerettem volna, ha bárki azt gondolná, hogy Mayfield az első napon megdöntötte a hivatali formaságokhoz eszerint kevéssé ragaszkodó személyi asszisztensét. Nem lenne helyes. De hát nem pontosan ez történt otthon? Az idegesítő, ám a helyzetet mégis hajszálpontosan leíró

gondolatot az agyam egy hátsó zugába száműztem, és próbál tam valami vagy valaki mással elfoglalni magam... de nem sikerült. Egy árva hangot sem hallottam az előző este óta, amikor Jett otthagyott az ajtóm előtt, ami csakis azt jelenthette, hogy vagy nagyon csendes személyiség, vagy nem töltötte a szobájában az éjszakát. Lehet, hogy hamar vonok le konzekvenciákat, de szerintem az utóbbi történt. Ő volt a tökéletes rosszfiú, az a típus, akitől az anyám óvott. Az a fajta, akivel kellemesen eltöltőd az időt, aztán hazamész, elfelejted, és éled tovább a szürke kis életedet, ő pedig máris az újabb szoknyákat hajtja, amiket készséges lányok viselnek. Csak az az apró bökkenő van, hogy ezt a rosszfiút nem olyan könnyű elfelejteni, mivel együtt dolgozunk. Két választásom van: vagy megszabadulok tőle, vagy módot találok a hormonjaim lecsillapítására. Tűrhetetlen, hogy már az álmomat is megzavarják! Az új állásomat nem dobtam volna el ilyen könnyen, szóval a második megoldást kell választanom. Bárcsak tudnám, hogy álljam meg, hogy már a hangja hallatán is csorogni ne kezdjen a nyálam! Talán józanul, nappali fényben nem lesz olyan nehéz. A férfiak rendszerint sokkal vonzóbbnak tűnnek, ha az ember lánya fel van húzva, vagy alkoholos befolyásoltság alatt áll. Egyik sem voltam, úgyhogy Mayfieldnek esélye sincs. Ugyan akkor nem lehet annyira jóképű, mint amire emlékszem. Ha a felhúzottságom nem is csökken mostanában, az erősebb fényben látszani fognak a tökéletlenségei, és az majd segít kiábrándulni belőle. Gyors zuhany után Sylvie tengerészkék kosztümjébe bújtam bele, a hajamat szigorú kontyba csavartam, aztán tűkön ülve vártam, hogy Mayfield megérkezzen. Az előző esti kérdések újra felmerültek bennem, és elhatároztam, hogy min denképp megtudom rájuk a választ. Először is kiderítem, hogy miért vett fel engem, aztán kialakítjuk a munkarendet, és le-

fektetjük, hogy mit vár el tőlem. Profi vagyok, engem semmi sem riaszt vissza. Egyáltalán semmi. Még a rugalmas, izmos teste sem, a kidolgozott hasa vagy a széles válla és az erős mellkasa sem! De legfőképp nem riaszt el a lenyűgöző zöld szempár, a telt ajkak és a szép arc! Ez a pasi tiltott zóna számomra. Nem szabad hozzáérnem és vágynom rá. Bárki lehet, csak ő nem. Értetted, Brooke? Beszívtam és kifújtam a levegőt, igyekeztem megacélozni magamat azzal a tudattal, hogy én irányítom az életemet. És el is hittem, hogy minden oké, amíg a gyenge testem cserben nem hagyott. A szívem egy kicsit gyorsabban kezdett verni. Még mélyebb levegőt vettem, hogy lenyugodjak, ám ekkor kinyílt az ajtó, és besétált rajta száznyolcvanöt centi kidolgozott izom. Éreztem, hogy elpirulok, de nem tehettem ellene semmit. Ahogyan az ellen sem tudtam tenni, hogy a térdeim kocsonyává váljanak. Szerencsére ültem, különben valószínűleg a fenekemen landoltam volna. Csak bámultam rá, és nyelvemmel megnedvesítettem a hirtelen kiszáradó számat. Eszméletlenül szexi volt a jól szabott öltönyében és vasalt, fehér ingében. A legfelső gomb nyitva volt az ingén, így látni engedett egy picit a bőréből. Sűrű, sötét haja fényes volt, de rendezetlen, úgy nézett ki, mintha most jött volna a zuhany alól, és elfelejtett volna fésülködni. Szerettem volna beletúrni a tincseibe. Beszívtam a levegőt, és elegáns, diszkrét parfümillat csapta meg az orromat, egy férfiasabb tusfürdő-illattal keveredve, amitől az elhatározásom egy csapásra semmivé vált. Felébredt bennem a vágy, szerettem volna... A fenébe! Nemcsak a testem hagyott cserben. Az agyam sem bírt mással foglalkozni, mint hogy elképzeljen minket Jettel az ágyban. Beharaptam az alsó ajkamat, miközben igyekeztem ellenállni

a vágynak, hogy az ölébe ugorjak, a hajába túrjak, és magammal húzzam, vissza a kanapéra. Meg sem tudnék mozdulni a leste súlya alatt és... Minden oké? Kicsit kipirult vagy. - Jett Mayfield leült ve-

-

lem szemben, aztán kicsit előre dőlt, alkarját a combján nyugtatta, és engem vizslatott. Csúfondáros fény villant fel az ör dögi zöld szemekben. Ez a pasi maga volt a bűn. Ha ő maga lenne az ördög, kezében egy szerződéssel, ez lenne az a pillanat, amikor megadom magam, és eladom neki a lelkemet. Hogy lehet az, hogy ennyire szétesek a társaságában? Hátradőltem, hogy ne legyünk annyira közel egymáshoz. Csak meg vagyok lepve, hogy milyen normálisan tudsz

-

kinézni egy öltönyben. Jett felvonta a szemöldökét. Ez most bók volt, Miss Stewart?

-

Igen, az volt, de a pasi egója már így is akkora volt, hogy al ig fért be a szállodába. Azt hiszem, szívességet teszek azzal az emberiségnek, hogy nem engedem még nagyobbra nőni benne az önteltséget. Nem igazán. Ahhoz képest, amit a múltkor viseltél abban

-

a klubban, egy feszülős biciklisnadrág fölé húzott favágóing is nagy előrelépés lenne. Az agyam csak akkor fogta fel, mit mondtam, amikor a szavak már kicsúsztak a számon. Nemcsak a kéjsóvár testemet vagyok képtelen kontroll alatt tartani, még a nagy számat sem tudom befogni. Nagyot nyeltem, és rábámultam. Már a nyelvem hegyén volt a bocsánatkérés. - Feszülős biciklisnadrág? - A szemében vidámság csillogott. Ha ettől indulsz be... én nem vagyok semmi jónak az elrontója! Elakadt a lélegzetem. - Elnézését kérem, Mr. Mayfield. Nem is értem, mi ütött belém.

Felemelte a kezét, hogy elhallgattasson. -

A mai teendőket reggeli mellett beszéljük meg. És kérlek,

maradjunk a tegeződésnél. Állandóan együtt fogunk dolgozni, úgyhogy akár el is felejthetnénk a formalitásokat, és elkezdhetnénk jobban megismerni egymást, a szó minden értelmében. Tessék, már megint ez a kétértelműség! Vagy csak képzelődöm? Ne adj a szájába olyasmit, amit nem is mondott, Brooke! -

Rendben, nagyszerű! - mosolyodtam el, és elindultam

utána lefelé a lépcsőn az étterem irányába. Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen irigy pillantásokat vet rám minden nő, akivel csak találkozunk. Jett a munkámról kezdett beszélni és arról, hogy mit vár tőlem, a tónus pedig annyira normális volt gondolom, ez a hivatalos „hangja” -, hogy kicsit megnyugodtam, és sikerült pár falatot leküzdenem a világ legjobb vajas croissantjából. Ez csak egy állás. Ő meg csak egy jóképű pasi - bár az átlagosnál jóval több vonzerővel -, akinek ötöst dobott ki a genetikai lottó. Nem nagy ügy. Néztem az ablak előtt kanyargó út mentén álló virágtartókban pompázó buja növényeket, és beszívtam a nyitott ajtón át beömlő friss, reggeli levegőt. Bellagio olyan gyönyörű és nyugodt volt, hogy úgy éreztem, semmi sem nagy ügy, amíg Jett arcán újra meg nem jelent az a kihívó mosoly, ami bajt hoz még rám, tudtam. A homlokomat ráncoltam. Miért bámul engem ilyen illetlenül sokáig? Pillantása lassan lefelé vándorolt a szememről a számra, onnan a blúzomra - pontosabban csak reméltem, hogy a blúzomra, és nem a mellemre -, majd újra vissza, és a szemembe nézett. A szívem kihagyott egy ütemet. -

Tetszik a szobád?

Bólintottam, de nem egészen értettem, hogy miért váltott hirtelen témát. -

Gyönyörű.

-

Szeretném, ha összepakolnál - állt fel Jett, és nyújtotta a

kezét, hogy engem is felsegítsen. Nem fogadtam el. -

Miért? Hová megyek?

-

Nincs értelme a cég pénzét szállodára pocsékolni, amikor

van egy kis házam a Comói-tónál. Eldugott, nyugodt helyen van. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban fog neked tetszeni, mint Bellagio. Aláírta az asztalra rakott számlát, aztán rádobta a tollat, és felém fordult. Volt valami félelmetes a tekintetében; egy pillanatra ragadozóra emlékeztetett, amint épp lecsap az áldozatára. Úgy olvadoztam az égető pillantása alatt, mint a vaj. A zöld szempár tele volt sötét és bűnös vágyak ígéretével. -

Félórád van. Elég lesz? - kérdezte Jett, és elfordította ró-

lam a tekintetét. -

Ezt tegnap este is elmondhattad volna! - válaszoltam, és

próbáltam elrejteni a remegést a hangomban. Csak az járt a fejemben, hogy kettesben leszünk egy eldugott helyen, ahol senki sem zavar minket. Senki sem tesz fel kérdéseket. Senki sem látja, mit művelünk. Miért tűnt ez a kilátás annyira vonzónak? -

Elmondhattam volna. - Tekintete újra az enyémbe fú-

ródott, ajkán szórakozott kis mosoly játszott. - De nem tettem. A szám kiszáradt, ahogy próbáltam megfejteni a szavai értelmét. Egy belső hang azt súgta, nem annyira kiszámíthatatlan, mint amilyennek tetteti magát. Ez csak játék. De volt benne valami, ami állandó készenlétben tartott, én pedig vártam, hogy jön egy szó, egy mozdulat, egy reakció, ami elárul ja végre, hogy mi jár abban az átkozott fejében. Vagy szereti

ebben az állapotban tartani a beosztottjait, vagy a viselkedése nem volt

más,

mint

egy teszt,

amivel

a

türelmemet,

az el-

kötelezettségemet és ezeken keresztül a munkára való alkal masságomat teszi próbára. Picit feljebb emeltem a fejemet, és álltam a pillantását. Tegyen csak próbára nyugodtan! Én erre az állásra születtem, és az elhatározásomat sem szóval, sem tettel nem tudja megtörni. Az órájára pillantott, jelezvén, hogy az idejével játszom. - Húsz perc múlva itt vagyok - mondtam, azzal rohantam vissza a szobába; szívem a torkomban dobogott. Eldugott hely - na, ez olyasmi, amit inkább elkerülnék Jett Mayfield társaságában, és tessék, mégis itt rohanok, hogy a kedvére tegyek, ahelyett hogy tiltakoznék és ragaszkodnék a maradáshoz. Még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy én magam fizetem a szobaszámlámat. Megengedhetnéd ezt magadnak? Gúnyosan elmosolyodtam - hát, nem igazán. Ahogy elhaladtam a hall nagy tükre előtt, észre kellett vennem, hogy milyen nevetségesen nézek ki a vigyorral a fejemen. Nincs miért izgatottnak lenni, Brooke! Ez csak egy állás. Egy állás, amiért fizetést kapsz. Valamilyen oknál fogva nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy meg kell majd fizetnem azért, mert Jettel kapcsolatba kerültem. És előbb vagy utóbb el kell döntenem, megéri-e ez az ár. Érthető volt, hogy a munkaügyek megbeszélése helyett Jett inkább az útra figyelt, mivel épp a legkeskenyebb, legkanyargósabb és ráadásul macskakövekkel kirakott úton gurultunk

lefelé a Ferrari kabriójában. Én szó szerint betojtam volna, ha nekem kell vezetnem, és nagyon hálás voltam, hogy a sofőrködés láthatóan nem szerepel a munkaköri leírásomban. A félórás út alatt hivatalos dolgokról beszéltünk; Jett főleg a személyi asszisztensi

feladataimat vázolta fel.

Amikor

rá-

kérdeztem, elárulta, hogy milliós üzlet reményében vagyunk itt, de a részleteket nem kötötte az orromra. Felsorolt nekem néhány fontos nevet, amiket jó, ha megjegyzek, és még több olyan ember nevét is hallhattam, akikből viszont nem kér. Mély, bársonyos hangjától mindenféle ide nem illő gondolataim támadtak, ezért inkább csendben maradtam, és igyekeztem memorizálni az utasításait. Késő délelőttre járt már, amikor egy éles kanyar után leparkolta az autót, és kinyitotta nekem az ajtót. Óvatosan szálltam ki, ügyelve, hogy hogyan lépek az apró kövekkel felszórt úton. -

Hogy tetszik? - kérdezte Jett.

Beszívtam a fák, a víz és nap illatától terhes levegőt, és lassan fordulva ittam magamba a körülöttünk elterülő, képeskönyvbe illő táj látványát. A professzionalizmus egyik jele számomra, hogy az ember nem mutatja ki az érzelmeit lépten-nyomon. De hogyan tudtam volna hűvösen nyugodt maradni itt, ahol a távolban szikrázóan fehér, hófödte csúcsok ölelésében látszott a csillogó Comói-tó, az erkélyre zöld repkény kapaszkodott, és virágok nyíltak a lábam előtt? -

Imádom! - suttogtam, egyszerűen nem volt más szó, ami

leírhatta volna, mit érzek. Úgy tűnt, a válaszom kedvére volt, mert elmosolyodott. Tartotta az ajtót, hogy beléphessek a házba, és meg mertem volna esküdni, hogy a vágy egy szikrája lobbant fel a világító zöld szemében. engem.

Csak ön után - mondta Jett, és továbbra is csak bámult

Bólintottam, s a tekintetétől olyan transzba estem, hogy egy szimpla köszönömöt sem bírtam kinyögni. Amit Jett a kis házának nevezett, az a valóságban egy háromemeletes villa volt egy világtól elzárt magaslaton, csodás kilátással a tóra és a partján egy strandra. Szebbnél szebb szobákon haladtunk át, és az egész házat betöltötte a levendula, a rózsa és más virágok érzéki illatának egyvelege, ami rendszerint drága parfümök sajátja. Végül a Comói-tóra néző teraszon állapodtunk meg. -

Ez a legszebb látvány a világon - suttogta Jett a fülembe.

Feléje fordultam, azt várva, hogy a tájat bámulja, ehelyett legnagyobb meglepetésemre engem nézett. Forró pillantása áthatolt a pamutanyagán,

kosztüm

és

megbizsergette

a

gerincemet.

Megdermedtem, és az egész világ elsüllyedt körülöttem. Az ajkai finoman szétnyíltak. A nyelve csillogó, nedves nyomot hagyott, ahogy megnyalta a száját. A nedvességet néztem, és arra gondoltam, vajon milyen íze lehet. Milyen illata lehet a bőrének? Feltűnően elcsendesedtünk mindketten. A pillantását le nem vette volna rólam. Éreztem az ujjait a gerincem tövénél. Néhány pillanat múlva előrehajolt, forró lehelete a szám sarkát simogatta. Annyira közel voltunk egymáshoz, csak pár centire. Tekintetemet a szájára irányítottam, szinte könyörögve, hogy csókoljon már meg. Eltelt egy perc, aztán a következő. A várakozástól bennem szorult a lélegzet is. -

Finom illatod van - suttogta Jett, mély hangjától pedig

pudinggá váltak a térdeim. A teste illata és a simogató lehelete a bőrömön, lényem legmélyéig megrázott. Vágytam rá, hogy megérintsem, mégis ellen tudtam állni az erős késztetésnek. És akkor elhúzódott tőlem, én pedig kiengedtem azt a levegőt, amiről nem is tudtam, hogy benn tartottam eddig. -

Megmutatom az irodát - mondta Jett. A hangja újra köny-

nyed volt, az arckifejezése laza, barátságos, ugyanakkor távolságtartó. Hogy tud ilyen közömbös lenni, amikor én majd felrobbanok a bennem égő vágytól? Talán nem vonzódik anynyira hozzám, mint én hozzá. Fájdalmas gondolat volt, különösen mivel soha férfi nem keltett bennem ilyen érzéseket. Nem tudtam kiigazodni rajta, és ez megrémisztett, mivel fogalmam sem volt, mire hogy reagáljak. Megragadta a kezemet, és behúzott a nappaliba, egyáltalán észre sem véve, hogy ujjai érintése áramütésként érte a kezemet. Egy lépéssel mögötte mentem, és alig tudtam kikerülni a fehér bőrkanapét, ami a hatalmas kandalló előtt állt. Túl kell jutnom ezen a nevetséges vonzódáson, mielőtt még komplett hülyét csinálok magamból. Máris hozzá kell fognom, méghozzá úgy, hogy valami másra koncentrálok, például a berendezésre. A padló halvány csontszínű volt, az egyetlen kontrasztot a vastag, színes szőnyegek és a márványvázákban elhelyezett lenyűgöző virágcsokrok adták. A kandalló fölött függő, a vörös különböző árnyalatait felvonultató absztrakt festmény ismerős volt valahonnan. Hasonló stílusú, de kisebb festmények díszítették az előszobát is. -

Itt is lennénk - mondta Jett, kinyitva egy ajtót. Vigyázva,

hogy még véletlenül se érjek hozzá, elsétáltam mellette, be a napsütötte kicsi irodába, ahol két asztal állt egymással szembe fordítva. Egyiken egy laptop feküdt, egy telefon, egy toll és egy jegyzetfüzet társaságában. Más semmi. -

Remélem, nem bánod, hogy annyi időt kell velem töltened

- kezdte Jett. - ígérem, jó leszek, és nem leszek szigorú hozzád. Kivéve persze, ha ezt szeretnéd. - Az utóbbi mondatot határozottan élvezettel tette hozzá a mondanivalójához. Égett az arcom. Elfordultam, hogy ne lássa rajtam a pánikot. Már az is elég szörnyű volt, hogy kettesben vagyunk ebben a házban, de hogy még gyakorlatilag egymás ölében is fogunk

ülni egész nap? Hogy fogom leállítani az egész testemet elöntő vágyódást, amihez elég, ha csak rám mosolyog? Hogy tudnék a közelében dolgozni egész nap? Takarjam el a szemem? Foglaljam le a gondolataimat valami mással?

Sosem gondoltam volna, hogy a régi főnököm, James hiányozni fog, de elég volt egyetlen óra az új munkámban, és kész lettem volna felhívni, hogy visszakönyörögjem magam az ingatlanügynöki pozíciómba.

Nem

mintha

lenne

értelme,

de

legalább

megpróbálnám. James egy pukkancs volt legtöbbször, ugyanakkor a barátomnak számított, akit meghatottak a könnyek és az érzelmek. Végigbőgött minden romantikus filmet, és biztos voltam benne, ha találnék elég jó okot, visszavenne. És ezzel azt kockáztatná, hogy Mayfield visszalép a cég megvételétől? Aha, sok esélyed lenne! Ugyanis James a könnyeknél és az érzelmeknél csak egy dolgot szeretett jobban, és az a pénz volt. Mayfield ajánlata pedig annyira meggyőző volt, hogy bárki újragondolná a munkatársai szerződését, sőt még a barátságait is. - Ne legyél már nebáncsvirág! - motyogtam magam elé, ahogy némi hezitálással közeledtem Jett hálószobájának ajtaja felé. Nem esik meg az ember lányával mindennap, hogy a főnöke a szobájába hívatja azért, hogy segítsen neki ruhát választani. Szigorúan véve persze ez is benne volt a munkaköri leírásomban, de azt gondoltam, egy áruház biztonságos közegében kell tanácsot adnom neki, jó sok emberrel körülvéve. Senki nem szólt, hogy be leszek vele zárva egy fantasztikus olasz villába, romantikus szépségű hegyekkel és tavakkal

körülvéve, ami mind arra csábít, hogy levetkőzzem a gátlásaimat, és élvezzem a kínálkozó kalandot. Kétségem sem volt a felől, hogy Jett készen áll egy kalandra. Benne volt minden forró pillantásában, akárhányszor rám nézett. Mit látott vajon bennem, amit más férfiak nem vettek észre? Fogalmam sem volt, és ha nem lett volna a főnököm, megkérdeztem volna tőle. De ahogy a dolgok álltak, ez a vonzalom kéretlen volt, és inkább meghaltam volna, mint hogy akaratlanul bevalljam neki egy ilyen kérdéssel. Nem számít, hogy a vetkőztető tekintete mennyire csábító, ő a főnököm, és én nem fogok vele lefeküdni. Újra. Jett hálószobája az első emeleten volt, az enyém a másodikon. Hála istennek. A néhány lépcső, ami elválasztott minket, nyújtott némi védelmet, ha gyengécskét is. Egyébként biztos voltam benne, hogy nem fogja átlépni a határokat, és nem kezd ki velem, hacsak nem adok erre egyértelműen engedélyt. A szomorú mondjuk az volt, hogy tök biztosan engednék neki, ha próbálkozna. Amit persze nem fog megtenni. Halkan kopogtam az ajtón. Semmi válasz nem jött, ezért újból kopogtam, ezúttal kicsit hangosabban. -

Gyere be! - szólt ki.

A hangja halk volt, és picit elfúló, mintha épp edzés közben lenne. -

Zavarok? Visszajöhetek később is - mondtam bizonytala-

nul, s bedugtam a fejemet az ajtón, és körülnéztem a szobában. Nagyjából akkora volt, mint az enyém, hasonló elrendezéssel, de kimondottan férfias bútorokkal, cseresznyefa padlóval, hatalmas kiugró ablakokkal, krémszínű mennyezettel és spotlámpákkal. A szoba közepén hatalmas ágy foglalt helyet krémszínű terítővel és két sor krémszínű díszpárnával. A párnázott szék, az éjjeliszekrények és a tükrös asztalka néhány árnyalattal világosabb volt, mint a padló, és szép kontrasz-

tot alkotott a fehér fallal. A terasz ajtaja mellett számítógépes asztal állt. A rajta lévő notebook még be volt kapcsolva. Mivel Jett nem válaszolt, bementem a szobába, de nyitva hagytam az ajtót. Ügyet sem vetve a számítógép képernyőjére és a nyitott postafiókra, a tükrös asztal felé indultam. És ekkor vettem észre a balra nyíló gardróbot. Jóságos ég, ekkorát még sosem láttam! New Yorkban egy egész lakás elférne benne! Nem csoda, hogy Jett alig kapott levegőt, amíg végigjárta, hogy összeszedje a ruháit! Mintha egy áruház teljes szintjét járná be. -

Hogy lehet egy férfinak ennyi cucca? - mormogtam az

orrom alatt, ahogy végigböngésztem az ingektől, nadrágokul és drága cipőktől roskadozó polcokat és vállfákat. Ha eladná őket az eBayen, egy vagyont szedhetne össze. -

Az én pozíciómban nem engedheti meg magának valaki,

hogy folyton ugyanabban az öltönyben lássák - közölte Jett. A hang irányába pillantottam, és elakadt a lélegzetem. A tengerészkék Calvin Klein alsónadrágjától eltekintve, ami olyan testre simuló volt, hogy semmit sem hagyott a képzeletre, teljesen meztelen volt. Tudatában voltam, hogy úgy bámulom a mellkasát, mint egy idióta, de nem tudtam levenni a szememet a csodálatos testéről, ami csupa napbarnított bőr és szépen kidolgozott izom volt. Beharaptam az ajkam, ahogy a tekintetem lefelé vándorolt a szoborszerű mellkasáról a hasán lévő három kemény izomkötegre. Szerettem volna a körmeimmel finoman végigszántani azokat az izmokat. A vékony bőrcsíkot követve a keskeny csípőjéhez értem. Az alsónadrágja gumija fölött látszott egy pici a gondosan trimmelt szőrtől, és aztán jött a jól kirajzolódó és... méretes csomag. For róság öntötte el a hasamat, és tovább terjedt a lábaim közé. A szívem gyorsabban kezdett verni, és izgalom töltött el. Soha nem bámultam még így férfit. De persze az is igaz, hogy ilyen szép példánnyal még sosem találkoztam. Akarom lehúz-

ni az alsónadrágját, hogy csekkoljam, a valóság is annyira elképesztő-e, mint ahogy elképzelem? A fenébe is, igen! Meg is tenném? A fenébe is, nem. Vagy legalábbis reméltem, hogy nem. -

Tetszik, amit látsz? - kérdezte Jett fátyolos hangon.

A hangja visszatérített a valóságba. Dühös voltam, egyfelől rá, hogy ennyire öntelt, másfelől meg magamra, hogy így reagálok egy kis izom meg feszes bőr láttán. Keményen ráharaptam a számra, hogy fájjon, aztán elfordítottam végre a tekintetemet. -

Azt hiszem, ezt a kérdést már korábban is feltetted nekem,

és akkor válaszoltam is. -

Aha, csak a válaszod hazugság volt, és ezt mindketten

tudjuk. -

Tényleg? - jött ki a számon a megjátszott tiltakozás. Azért

kérdeztem vissza, hogy egy kicsit megingassam az elméretezett egóját, vagy esetleg egy kicsit le is romboljam, de helyette csak a szokásos kihívó vigyort sikerült az ajkára varázsolnom. A nyavalyába már! Imádom az ajkait. Közelebb lépett hozzám, míg csak egy pár centi választott el minket egymástól, s a lélegzete a bőrömet simogatta. Anynyira közel álltunk egymáshoz, hogy éreztem a férfias illatát - a tusfürdő, a dezodor és a saját illatának a keverékét. Mámorító volt. Meg akartam fürödni ebben az illatban, bele akartam burkolózni teljesen. Hogy egészen az enyém legyen. -

Tényleg, Brooke? - suttogta.

A levegő a torkomon akadt; imádtam, amikor így mond ta ki a nevem. Mindenféle érdekes érzéseket keltett vele a hasamban és az ágyékomban. Nagyot nyeltem, talán hangosat is, de nem érdekelt. Csak azt akartam, hogy...

-

Mit akarsz? - A hangom olyan halk volt, hogy Jett talán

nem is hallotta. -

Mit gondolsz?

Égő tekintete a blúzom elejére tapadt. Nyelve hegye végigrebbent az ajkán, csillogó, nedves nyomot hagyva maga után. Mögöttem a bezárt ajtó volt, s a szívverésem felgyorsult, mert olyan sokat sejtetően mosolygott rám, hogy kétségem sem lehetett, mit akar tőlem. -

Azt nem kaphatod meg.

Láthatóan jót mulatott a válaszon. -

Miért nem? - érdeklődött felvont szemöldökkel.

-

Mert nem vagyok szabad.

-

Jársz valakivel? - A hangja fagyosra változott, de nem hú-

zódott el tőlem. - Még ha jársz is, engem az nem érdekel. Egy szempillantás alatt elfeledtetem veled azt a másik férfit. Most nekem kellett mosolyognom a magabiztosságán. Ez aztán az önteltség! Egyszer majdcsak összeszedem minden harciasságomat, és akkora lyukat ütök az egészségtelenül nagy önbizalmán... csak nem most, mert ebben a percben képtelen vagyok világosan gondolkodni. -

Akarod, hogy elfeledtessem őt veled, Brooke? - suttog-

ta Jett közelebb hajolva. Levegőt venni is alig volt alkalmam, a szája máris lecsapott az enyémre. Olyan hevesen csókolt, ahogy még soha senki ebben az életben. A nyelve édesen tán- colt ki és be a számba, én pedig odaadóan simultam a karjaiba. Az ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam a karjába, mert a fejem szédülni kezdett, és éreztem, hogy a lábam nem tart meg. A csípőjét a hasamhoz nyomta. Felnyögtem, a drága alsónadrágja alatt kőkemény volt. Ha egyetlen csókom ilyen ha- tást váltott ki belőle, el sem tudtam képzelni, mi történne, ha meg is érinteném. Lassan felemeltem a kezem, és beletúrtam a hajába, aztán az ujjaim lejjebb vándoroltak a mellkasára,

nem

hagyva

négyzetcentiméterét sem.

ki

puha

bőrének

egyetlen

A mellszőrzete sűrű volt, de puha és férfias. Az ujj aim közé fogtam a szőrszálakat, és gyengéden meghúztam őket, míg a csípőjét lágyan hozzám nem dörzsölte. A nyögéseim elvesztek kutató szájában. Egyik pillanatban még csókolóztunk, a másikban meg hirtelen vége szakadt, minden előjel nélkül. Olyan váratlanul engedett el, hogy elveszítettem az egyensúlyomat, és majdnem a fenekemen landoltam. Kinyitottam a szememet, és tekintetem Jett hűvös pillantásával találkozott. -

Mi a baj? - nyögtem ki zavartan, kétségbeesetten próbálva

visszatérni a valóságba. Árulkodó nedvesség árasztotta el az alsóneműmet. Keresztbe fontam a lábaimat, és egymáshoz szorítottam a combjaimat, hogy elrejtsem vágyam szégyen letes bizonyítékát. Jett ajka még nedves volt a szenvedélyes csókjainktól, szemében pedig ott égett a vágy. Ettől eltekintve egészen természetellenesen összeszedett volt, mintha egyáltalán nem érintette volna meg, ami köztünk történt. Nagyszerű, Brooke, még csak egy napja vagy az új állásodban, és máris ráugrasz a főnöködre. Nem én kezdtem, de az igaz, hogy semmit sem tettem ellene. A szégyen pírja öntötte el az arcomat, és elindult lefelé a nyakam irányába.

Megnedvesítettem

a

számat,

és

elfordítottam

a

tekintetemet. -

Bocsánat, én...

-

Ne kérj elnézést - szakított félbe Jett.

Megráztam a fejemet. -

Az egész az én hibám. Valószínűleg félreérthetően visel -

kedtem, de nem szándékosan. A barátom és én nemrég szakítottunk, és én... Jett megfogta az államat, és gyengéden megszorította, hogy ránézzek. Az arckifejezése sötét volt, majdnem fenyegető, lát hatóan nagy erőfeszítéssel uralkodott a dühén. Nyilvánva-

lóan nem tetszett neki, amit tettem vagy mondtam, ezért inkább befogtam a számat, mielőtt még megalázóbb helyzetbe keverem magam. -

Rendbe kell ezt tennünk, amíg még lehet és tudjuk -

mondta tárgyilagosan. Ez úgy hangzott, mintha az, ami kettőnk közt történt, nem lenne más, mint apró kellemetlenség, ami azonnali megoldást igényel. -

Ne aggódj, többé nem fordul elő.

-

De igen, Brooke. Abban a pillanatban, ahogy megláttalak,

rögtön tudtam, hogy legalább annyira vágysz rám, mint én rád. Ne is próbálj úgy tenni, mintha nem így lenne! Pillantása a szétnyílt ajkaimra esett. Egy másodpercig azt hittem, újra meg fog csókolni, de aztán elengedett, és hátat fordított nekem. -

A nappaliban találkozunk. Mindjárt jövök.

A hangja eltökélt volt, ellentmondást nem tűrő. Néztem az erős vállát és hátát; az izmai megfeszültek a sima bőre alatt. A gerince mentén egy apró izzadságcsepp gördült végig, az alsónadrágja korcánál megállva. Azt hiszem, nem annyira nemtörődöm, mint amilyennek gondoltam. -

Igenis, uram! - mondtam mosolyogva, és felszegett fejjel

vonultam ki a hálószobájából. Elégedettséggel töltött el a gondolat, hogy bár Jett Mayfield egy szimpla kézfogással is nem várt reakciókat vált ki belőlem, azért ő sem közömbös irántam. Ez a felismerés felizgatott. Tudtam, hogy csak a bajt keresem magamnak a társaságában, de most már úgy éreztem, talán megéri.

- Nos - kezdte Jett, és felém tolt egy papírlapot a dohányzó asztalon. Már teljesen fel volt öltözve, fekete nadrágot és világoskék inget viselt, ami jól kihangsúlyozta széles vállait. Sajnálatos módon azonban a szexepiljéből az sem vont le semmit, hogy ruhában volt. Lopva próbáltam beleolvasni a dokumentumba, anélkül hogy túl nyilvánvalóvá válna az érdeklődésem. Jett rátette a kezét a papírra, így aztán nem láttam semmit. -

Ez egy SZKETM.

-

Egy micsoda? - néztem Jettre.

-

Nem dugom meg az összes munkatársamat, Brooke. Ennél

azért több eszem van. Mély lélegzetet vett, és egy percig benn tartotta, mielőtt lassan kiengedte. A fejét csóválta, mintha zavarná az, amit mondani készül. -

És tessék, mégis így jártam, majdnem magamévá tettelek

ott, a hálószoba padlóján. Van benned valami, amitől szeretném letépni a ruhádat, és tudom, hogy te is így érzel velem kapcsolatban. Ha együtt akarunk dolgozni, akkor egyszer s mindenkorra el kell intézni ezt a dolgot. Ilyen kis ribanc lennék? Mi árult el vajon? A nedves bugyim vagy a kihagyó lélegzetem, valahányszor csak rám nézett? Csendben felsóhajtottam. Ennyire nyilvánvaló, hogy vonzódom hozzá? De még ennél is kínosabb volt, hogy azt képzeltem, el tudom rejteni a vágyaimat.

Nagyon kínos. -

Nem egészen értem, hogy hová akarsz kilyukadni -

mondtam, inkább magamnak, mint neki. -

Ha aláírjuk ezt a megállapodást, akkor sosem lesz kétség

vagy vita azt illetően, hogy mi történik köztünk, és hol tarlónk. Kutatóan

nézett

rám,

olyan

intenzitással,

hogy egészen

megrémített; elvesztem a tekintetében. A pasi nemcsak lenyűgözően vonzó volt, hanem láthatóan az esze is a helyén volt. Nem úgy, mint az enyém, a főnököm iránt érzett vágy- lói nem tudtam gondolkodni sem. Márpedig tiszta fejre volt szükségünk, ha az előttünk álló munkát el akarjuk végezni. -

Egyetértek. És milyen megállapodásra gondolsz? Külön

irodában dolgozzunk? Csak telefonon és e-mailben kommunikáljunk? -

Nem egészen, Brooke. - Az ajka kihívó mosolyra görbült.

- Mivel mindketten felnőttek vagyunk, és ez jóval több, mint egy szokványos szexuális vonzódás, szerintem nyugod tan megadhatjuk egymásnak, amire annyira vágyunk. Az állam leesett, az arcom kigyúlt. Csak nem olyan megállapodásra gondol, amire gondolok? Ez nem lehet komoly, de közben láttam az arcán, hogy bizony az. -

Hogy micsoda?

Érzékelhette a döbbenetemet, mert egy percig nem szólalt meg, hagyta, hogy felfogjam a szavait. Hangosan kifújtam a levegőt; észre sem vettem, hogy belém volt eddig szorulva. Az agyam tiltakozott az ötlet ellen, de a gyomromban már áramütéseket éreztem az izgalomtól, ha arra gondoltam, mit fogunk együtt művelni. Ugyan mit árthat az, ha most az egyszer megfogadom Sylvie tanácsát, és engedek a vágyaimnak? Szingli vagyok, és nincs vesztenivalóm. Az állásod és a szíved kivételével. Nem, a szívem nem fog ebbe belekeveredni. Csak szex, és

más semmi. Rengeteg szex, de legalább annyi, amennyi ahhoz kell, hogy ráunjak a pasira, és odébbálljak. -

Miért vettél fel? - A kérdés, ami az elmúlt negyvennyolc

órában égette az agyamat, végre napvilágra került. -

Nem azért, amire gondolsz, Brooke - mondta Jett nagyon

nyugodtan. - James ki akar szállni az üzletből. Már hetek óta tárgyaltunk arról, hogy a Sunrise Ingatlanfejlesztő átkerül az én cégem tulajdonába. A szerződéstervezetben szerepel egy passzus, aminek értelmében foglalkoznom kell, ahogy James mondta, az ingatlanbiznisz legfényesebb csillagával. Ő szervezte meg a találkozót a Fekete Rózsában, hogy megismerkedjünk, és olyan pozíciót találjunk neked, ami a legjobban illik a képességeidhez és a céljaidhoz. Meglepetten dőltem hátra a kanapén. A főnököm a tudtom nélkül, a hátam mögött megszervezett nekem egy nem hivatalos állásinterjút, és nem pusztán azért, hogy ne veszítsem el a munkám, hanem hogy előreléphessek. Egészen meghatódtam, nagyon hálás voltam Jamesnek, és arra gondoltam, hogy az első adandó alkalommal küldök neki egy ajándékkosarat köszönetképpen. -

Nekem azt mondta, hogy mutassam be a cég tevékenységi

körét, és javasoljak területeket, ahol együtt tudnánk dolgozni veletek. Most esett csak le, hogy ez mennyire valószínűtlenül és nevetségesen hangzik. A Mayfield Ingatlanfejlesztő hatalmas vállalat volt, olyan szerződésekkel, amelyekről James legfeljebb csak álmodhatott. Nincs az a cégvezető, aki egy egyszerű alkalmazottat küldene, hogy a Fortune magazin százas listáján szereplő társaság igazgatójával

találkozzon,

és

ezzel

élete

lehetőségét puskázza el. Jett bólogatott. rohantál.

Csak aztán én elkéstem, amin felhúztad magad, és jól el -

Nem tudom, milyen emlék járhatott a fejében, de elmosolyodott. Valójában nem ez volt a teljes igazság. Azért rohantam el, mert ellenállhatatlanul szexis volt, és úgy összezavart, ahogy még soha senki, és ez nem tetszett nekem. Összekulcsoltam az ujjaimat az ölemben, és rettentő roszszul éreztem magam. Igen, tökéletesen hülyét csináltam magamból a jövendőbeli főnököm előtt. Hogy ennek ellenére mégis felvett, na, az teljesen érthetetlen volt számomra. De várjunk csak, hiszen utána szexeltünk, úgyhogy megvan a válasz a miértre. -

Azért vettél fel, mert együtt töltöttük utána az éjszakát? -

bukott ki belőlem. Vidámság csillant a szemében, de lassan megrázta a fejét. -

Nem, azért vettelek fel, mert kíméletlenül őszinte voltál, a

hogy most is. Nem voltál hajlandó segget nyalni, és eltűrni tőlem a nem megfelelő bánásmódot. Ez ritka tulajdonság. Azon kívül jó volt az ajánlásod. A Sunrise Ingatlanfejlesztő ugyan nem nagy cég, de James sikerrel tartotta a víz felszínén a vállalatot a válság idején, aztán pedig jó ajánlatot tudott elérni, amikor el akarta adni a céget, ez pedig azt jelenti, hogy biztos kézzel választotta ki a munkatársait. Elérzékenyültem, ahogy visszagondoltam a régi munkahelyemre. James nem pusztán eladta a vállalatot, hanem arra is gondja volt, hogy a beosztottai ne kerüljenek az utcára. Újból emlékeztettem magam, hogy küldjék neki egy köszönő üze netet és egy nagy üveggel a kedvenc pezsgőjéből. Ennyi minimum járt neki. -

Köszi, hogy hallgattál Jamesre.

Mert lássuk be, semmi olyasmi nem volt az életrajzomban, ami különösebben lenyűgözhette volna Mayfieldet. Az a tény, hogy adott nekem egy esélyt, pusztán a főnököm ajánlására, azt mutatja, hogy Jett Mayfield talán nem az a könyörtelen üzleti cápa, aminek gondoltam. A cége elképesztően sikeres

volt, és Amerikában nem volt épp a legjobb híre, de úgy láttam, hogy a munkatársai - már akikkel eddig találkoztam - szerettek nála dolgozni.

Bizonytalanul

rámosolyogtam.

Gyönyörű

ajkai

a

leglélegzetelállítóbb mosolyra húzódtak, amit valaha láttam. Elállt a lélegzetem, s meleg érzés ömlött el bennem. Előrehajolt, és hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon. - A hozzáállásod miatt vettelek fel, és eddig még nem bántam meg a döntésemet. De nem biztos, hogy zavartalanul együtt tudok veled dolgozni, míg ki nem elégítem ezt a bennem égő vágyat. Gombócot éreztem a torkomban. Amikor ing nélkül, az alsónadrágjában láttam, én sem voltam biztos benne, hogy tudok majd dolgozni vele, amíg az övé nem leszek. Minden kis porcikám őt akarta, őt követelte, s arra vágyott, hogy megcsó koljon, hogy az ujjai érintésével csillapítsa a testemben tomboló tüzet. Mélyen belenéztem az égő zöld szempárba. A szenvedély, amit benne megpillantottam, úgy égetett, akár a tűz. Jóságos ég, minden szavát komolyan gondolta, és ez szörnyen megijesztett, mert megértettem, hogy ő is éppen annyira vágyik rám, mint én őrá. Az agyam egy eldugott zugában felsejlett, hogy bármelyik ügyvéd kapva kapna az alkalmon, hogy beperelje szexuális zaklatásért. De a fenébe is, zaklasson csak nyugodtan! Térj már észhez, Brooke! Vedd már elő a józan eszed egy pillanatra! Alapvető szabály minden munkahelyen, hogy az ember nem kezd ki kollégával, és különösen nem bonyolódik kalandba a főnökével, mert az ilyesmi mindig rosszul sül el. Eszembe jutott Sylvie, ő is szépen elintézte magának a kirúgását. Mi tartaná vissza Jettet, hogy kirúgjon, ha egyszer rám un?

Szóval ezt úgy kell értenem, hogy kirúgsz, ha nem fek-

-

szem le veled? Összerezzent, aztán bizonytalanul szólalt meg. Nem ezt mondtam, Brooke. Nem foglak kirúgni, de

-

mindkettőnknek nagyon nehéz lesz a munkára koncentrálni. Megköszörültem a torkomat, és közben próbáltam megszabadulni attól a félelmemtől, hogy rossz döntést hozok. Valami oknál fogva elhittem neki, hogy nem fog kirúgni, de volt még százmillió

ok,

amiért

nem

lett

volna

tanácsos

egymásba

gabalyodnunk. Mi van, ha nős? Nem szándékoztam szétdúlni egy családot. -

Nem biztos, hogy annyira jó ötlet a szex.

Felkapta a fejét. -

Miért nem?

-

Mert... - kisöpörtem egy tincset az arcomból, míg a sza-

vakat kerestem. Aztán úgy döntöttem, legjobb az őszinteség. Akár házas is lehetsz. -

Nem vagyok az.

-

Ó. - A szívem nagyot ugrott a mellkasomban az öröm-

től. Alig tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak, mint egy hülye. -

Barátnőm sincs - suttogta Jett, és le sem vette rólam azt a

zöld, bűnös vágyakkal teli szemét. Legszívesebben letéptem volna a ruháját, hogy megízlelhessem végre a bűnt. -

Nézd, Brooke, ha mindketten kielégítettük a vágyainkat,

akkor képesek leszünk a cég céljaiért dolgozni, anélkül hogy bármi elterelné a figyelmünket. Hz úgy hangzott, mintha egy üzleti tervet vázolna fel, világosan, egyértelműen. Nem állítanám, hogy romantikus ajánlat volt, de a körülményeket tekintve ez volt a legértelmesebb, amit tehettünk. Szóval, mit javasolsz? - kérdeztem rekedt hangon. - Csak szex? Semmi érzelem? Nincsenek elvárások?

-

Semmi kötődés. - A szemembe nézve kinyújtotta a kezét

felém. - Bármikor abbahagyhatod. És nincs sértődés, ha vége szakad. Szerintem nézd meg a feltételeket, és ha minden ponttal egyetértesz, írd alá. -

Nem fogsz kirúgni, ha vége lesz?

Megrázta a fejét, és a papírra mutatott. -

ígérem. Minden benne van a megállapodásban, többek

közt az is, hogy biztos az állásod. Haboztam. Visszagondoltam Sylvie tanácsára, hogy vállaljak kockázatot, és élvezzem az életet. Jett akar engem, én is akarom őt. Semmi rossz nincs abban, ha szórakozunk egy kicsit. Jett csodás ajkai kihívó mosolyra görbültek, amitől nem egyszerűen szívdöglesztővé vált, hanem tökéletessé, mint egy szexisten, és én abban a pillanatban elhatározásra jutottam. -

Rendben. - Mély lélegzetet vettem, és tenyerébe tettem a

kezemet, élvezve, ahogy a meleg ujjai simogatják a bőrömet. A szívemtől elkezdve minden testrészem lüktetni kezdett, még olyanok is, amelyekről azt sem tudtam, hogy képesek lüktetni. Hihetetlenül izgató és nyugtalanító volt egyszerre. -

Nagyszerű. A délutánod szabad, nyugodtan tanulmányozd

át a megállapodás-tervezetet. Amúgy sem hiszem, hogy sok munkát végeznénk el ma. Gyengéd mosoly villant fel a szemében, odahajolt hozzám, és megpuszilta az arcomat, aztán felállt, a szobájába ment, engem meg otthagyott, hogy egyedül küzdjek meg az érzelmeimmel. Mit művelsz? A gyomrom ideges görcsbe rándult, szinte rohantam az irodába, és bezártam magam mögött az ajtót. A hátamat nekinyomtam a hűvös falnak, és az asztalomon szép rendben sorakozó mappákat néztem. A munkámat kellene végeznem, ehelyett semmi máson nem jár az eszem, csak Jetten és azon,

hogy mi mindent szeretnék vele művelni az ágyban. A „semmi kötődés”- megállapodásra van talán szükségünk, ez az, ami mindkettőnket képes lesz boldoggá tenni.

Soha életemben nem hallottam még Szexuális Kapcsolatra Vonatkozó

Egyetértési

és

Titoktartási

Megállapodásról

(SZKETM), de egy gyors Google keresésből megtudtam, hogy meglehetősen általános az üzleti és a celebvilágban. Úgy tűnik, a népek nem nagyon szeretnék, ha boldog-boldogtalan megtudná, mit művelnek a hálószobájukban, és ez szerintem érthető. Ha híres vagy, és a média minden mozdulatodat nyomon követi, akkor legalább az exed felől lehess biztos, hogy nem fogja kiteregetni a szexuális szennyest. A Google-ról szerzett információimmal összevetve, a kezemben tartott SZKETM elég alapdarabnak tűnt. Az ágyamon ültem, a laptopomat a combjaimon egyensúlyoztam, míg a pontokat összevetettem a netes találatokkal.

Alaposan átnéztem a megállapodás többi részét is, míg meg nem találtam azt a passzust, ami arról szólt, hogy nem veszít hetem el az állásomat, amennyiben betartom a megállapodást, és rendesen, munkaszerződés szerint ellátom a dolgomat. Az ágyra raktam a papírt, és a becsuktam a gépemet. Az agyam fénysebességgel pörgött egyetlen gondolat körül, és ez a szex volt. Fülledt, forró, észvesztő szex. És minden finomság, ami vele jár: hozzáérhetek a bőréhez, csókolhatom a száját, a csípője köré fonhatom a lábam, hogy magamba engedjem. Jett nem csinált titkot abból, hogy csak szexuális viszonyt akar. Mivel a kapcsolatom Seannel épp most ért véget, és amúgy sem voltam az a típus, aki fejest ugrik bármibe, egyáltalán nem éreztem bántónak az ajánlatát. Igazság szerint, az érzelmi bonyodalmak kihagyása még érdekesnek is tűnt. A férfiaknak folyton ilyen „nem jelentett semmit” típusú kalandjaik vannak, és tök boldogok. Nem törik össze a szívüket, és nem teszik tönkre a terveiket. És egy csomó nő is jól

elvan a pusztán testi kapcsolattal. Egyszer már nekem is kijárhatott ez a gondtalanság, hogy minden vágyam kielégülést nyerjen, de érzelmileg ne bonyolódjak bele a dologba. Csak egy kis biztonságos szórakozás kell nekem, semmi más. Nem lehet baj belőle, ha kipróbálom, hiszen már az elejétől fogva tudom, hogy mibe vágok bele. Az ajkamat harapdálva hányódtam ide és oda az ellentmondásos gondolataim között. Jett a főnököm, szóval azért nem annyira sima az ügy. El tudom majd fogadni, hogy munkaidőben ő irányítson, éjjel viszont mindenféle mocskosán szexis dolgot művelünk együtt? A gondolattól egész testemben megborzongtam. Ez olyan kihívás, amelynek nehéz ellenállni. Szedd már össze magad, Brooke! Sylvie kapcsolata a főnökével rossz véget ért, de az más tészta volt. Először is, Jett nem nős. Másodszor, nekünk szerződésünk van, így aztán mindig tiszta helyzetben leszünk, semmi félreértés. És végül, Sylvie azt hitte, hogy az övék szerelmi kapcsolat, és Ryan szereti őt. Jett és köztem viszont ez egy szexuális megállapodás, ami a vágyainkra lett szabva, és mindkettőnknek pontosan megfelel. A támogató érvek kezdtek dominálni, de talán csak arról volt szó, hogy tudat alatt errefelé akartam terelni a döntésemet. Valahol tudtam, hogy el fogom fogadni Jett ajánlatát, még mielőtt beismertem volna magamnak. Az okostelefonom képernyője kivilágosodott: Sylvie-től jött üzenet. Azt írta, hogy az elutazásom napján fontosnak tűnő levelet kaptam. Én viszont úgy gondoltam, hogy annyira nem lehet fontos, ezért úgy döntöttem, majd később rácsörgök a barátnőmre. A gyomrom megkordult, és rájöttem, hogy nem- csak elvesztegettem az egész délutánt egy olyan döntés meghozatalára, ami már abban a pillanatban biztos volt, amikor lett belépett a Fekete Rózsába, hanem még az ebédről is elfeledkeztem.

Lassan esteledett, a feketéllő eget milliárdnyi csillag pötytyözte. A levegő érezhetően lehűlt, dideregtem a vékony blúzban és nadrágban. Átöltöztem, farmert vettem fel és egy puha, piros pulóvert, aztán elindultam a konyha irányába, hogy valami ennivalót keressek. Tészta, friss pesztó és tengeri herkentyű illata csapta meg az orromat, ahogy leértem a lépcsőn és jobbra fordultam, aztán a keskeny folyosón elindultam a konyha felé. Jett főz? Nem valószínű. Még sosem ismertem olyan férfit, aki a melegítésen kívül

bármihez is

tudna kezdeni egy konyhában.

Jettnek

feltehetően saját szakácsa van. Jó neki. És nekem is, mert far kaséhes vagyok. A nyitott ajtón keresztül edények és serpenyők csörgését lehetett hallani, valaki nagyon dolgozott velük. Bárki is volt az, nagyon küzdött, hogy semmit se törjön össze. Halkan kopogtam az ajtón, aztán beléptem, és a földbe gyökerezett a lábam az elém táruló látványtól. A kék farmert és fehér pólót viselő Jett a modern, krémszínű

konyha

közepén

állt.

A

konyhában,

amelynek

berendezése valószínűleg többe került, hogy az én egyévi fizetésem, óriási volt a rumli. Koszos edények halma magasodott a mosogatóban, a pultokat tálak, vágódeszkák, konyhai eszközök é s kiszóródott liszt borította. -

Helló - mondta, de alig figyelt rám. Az ujját bedugta egy

forró vízzel teli fazékba, és kihalászott belőle egy vékony csík zöld tésztát, amit a szájába dobott. Néztem, ahogy lassan rágni kezdi, összeráncolt homlokkal, mintha nem tudná eldönteni, hogy jó-e már az állaga, vagy még szüksége van egy perc főzésre. Végül elégedetten bólintott, és egy rozsdamentes acél szűrőbe zúdította a fazék tartalmát. -

Segítsek? - indultam el felé, de megtorpantam, és a léleg-

zetem is elakadt, ahogy megfordult, és rám villantotta ragyo gó mosolyát. Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam, és hagytam volna, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Megnyaltam a számat, és hátraléptem, de nem vettem le róla a tekintetemet. Mezítláb volt, a farmerja le volt csúszva a csípőjére. A melegtől nedves volt a haja, és a szoros pamutpóló egyáltalán nem rejtette el a felsőteste izmait. Ami azonban igazán odavonzotta a szememet, az a tetoválás volt a bal felkarján. Azon a reggelen, amikor velem aludt a szobámban, nem vettem észre, talán azért, mert a bal oldalát elfordítva tartotta, vagy talán azért, mert annyi minden más volt, ami felkellette az érdeklődésemet, például az alig takart ágyéka. Ismét közelebb óvakodtam, hogy alaposabban megnézzem, de nem mertem hozzáérni. A komplex mintává összefonódó vastag, fekete ívek pontokban végződtek, és úgy néztek ki, mint egy törzsi tetoválás, amiből tizenkettő egy tucat, de a Jettén volt valami, ami szokatlannak tűnt. A közepén a csavarodások mintha egy arcot formáztak volna pici levelekkel körülvéve. Valamiért nem gondoltam volna, hogy Jetinek tetkója van. Az üzleti hírneve alapján, és amiatt, hogy ragaszkodik egy ilyen szex-megállapodás aláírásához, úgy sejtettem, hogy ő is ez a „nem érdekel a szerelem, csak a dugás” típusú pasi. A tetoválás viszont arról árulkodott, hogy lehet egy múltja, amiről senki nem tud. A hatalmas magabiztossága talán annak köszönhető, hogy régen amolyan rosszfiú volt. Az érdekérvényesítő képessége talán nem önteltségből táplálkozik, hanem abból a rég megszerzett tapasztalatból, hogy mindent elérhet és elvehet, amit akar. - Brooke? Jett hangja kizökkentett a gondolataimból. Belenéztem a zöld márvány színű szemébe, és rájöttem végre, hogy hozzám beszél. - Bocsánat, mit mondtál?

-

Azt kérdeztem, hogy szereted-e a tengeri herkentyűket.

-

Ó, igen, nagyon. Köszi.

Valami különös volt Jett tekintetében; csendben nézett engem, kifürkészhetetlen arckifejezéssel. A titokzatosság azután egy csapásra eltűnt, és a szokásos laza mosoly terült el az arcán. -

Kimenőt adtam a szakácsnak ma estére.

-

Miért? - kérdeztem, és nekidőltem a konyhapultnak. Fi-

gyeltem, hogyan dekorálja a tányérokat: vékony réteg tejszínes szószt öntött a fehér porcelánra, aztán egy teáskanállal koncentrikus köröket rajzolt bele. -

Miért ne? - vont vállat, mintha ez nem is igényelne to-

vábbi magyarázatot. - Olaszországban vagyunk. -

Aha - bólintottam. - Fantasztikus illata van.

Jett befejezte a tálalást, én addig az asztalt terítettem, és a ház történetére tereltem szót. Ez volt nagyjából a legbiztonságosabb téma, ami eszembe jutott. Végül Jett megkért, hogy foglaljak helyet, ő pedig kinyitott egy üveg fehérbort, megtöltött vele két poharat, és az egyiket nekem nyújtotta. -

Igyunk az új üzletre! - Jett felém emelte a poharát, koc-

cintottunk. -

És az új állásomra!

Ittam egy kortyot. Rendszerint nem tudom megkülönböztetni egymástól a borfajtákat, de most még az én gyakorlat lan ízlelőbimbóim is kiérezték az egres és az alma aromáját. -

Ez finom - mondtam, és leküldtem egy nagyobb kortyot,

de aztán nagy akaraterővel letettem a poharat, nehogy lerészegedjek, és olyasmit műveljek, amit nem kéne. Legutóbb ez történt, amikor az alkoholt Jettel kevertem. -

Fume Blanc - közölte Jett. - Szerintem ez a legjobb hal-

ételekhez. Kezdj hozzá! Az előttem álló tányérra mutatott. Nekiláttam hát a tésztafészken ülő hal, garnéla és többféle kagyló egyvelegéhez. A ka-

nalam segítségével tekertem fel a tésztát a villámra, a számba tettem, és lassan rágni kezdtem. A friss pesztó nyelvemen el omló íze olyan finom volt, hogy majdnem felnyögtem a gyö nyörtől. -

Ez nagyon jó - mondtam, a számat nyalogatva.

Jett tekintete a számra vándorolt, a szeme színe pedig egy árnyalattal sötétebbre váltott. Hirtelen tudatára ébredtem a helyzetnek, az ujjammal megtöröltem a számat, aztán letettem a villát. A Jett pillantásában tükröződő vágytól lassan elment az étvágyam. -

Van fogalmad róla, Brooke, hogy mennyire éhes vagyok?

- mondta olyan halkan, hogy alig hallottam. Nem az ételről beszélt, és ezt mindketten tudtuk. Nagyot nyeltem, aztán gyor san ittam egy kis bort, hogy megnedvesítsem a kiszáradt számat, de nem segített. -

Én...

Te jó ég, ez a pasi aztán tudja, hogyan indítson be egy nőt! Az egész testem tűzben égett, pedig még hozzám sem nyúlt. Legalábbis fizikailag nem. A tekintete viszont nagyon is hozzám ért. Kéretni kellene magamat. De most az egyszer nem akartam. Itt vagyok egy idegen országban, egy eldugott villában, egy üveg borral és egy szexi pasival, aki tudja, hogyan kell egy nővel bánni. Sylvie mindig azt mondja, hogy egy csipetnyi veszély nem árt senkinek. Hát akkor most megtudhatnám, milyen is az. Az élet túl rövid, és amúgy sincs semmi vesztenivalóm. Jett tekintete a nyakamra, azután a mellemre vándorolt, majd újra vissza, hosszan elidőzve a számon. - Kérsz még bort? - kérdezte rekedten. Bólintottam, ezért felállt, hogy mindkettőnknek újra töltsön. Ujjaival hozzáért a kezemhez, ezzel finom kis áramütéseket indítva a gerincem mentén lefelé. Elállt a lélegzetem, és az ajkamba haraptam, hogy valahogyan megszüntessem a lá-

bam közt ébredő vágyat. Jett egy gyors mozdulattal a kezébe fogta az arcomat, és a számra nyomta a száját. Az ajkunk öszszeolvadt, a nyelve a számba siklott, és megkezdte lassú, erotikus táncát, körözve és mélyebbre hatolva a nyelvem körül. Tűz öntötte el a testemet, a hasamban gyűlt össze, és lávaként készült kitörni. Összeszorítottam a combjaimat, hogy még erősebben érezzem a fájdalmas gyönyört, ami mindjárt átlendít a csúcsponton. -

Brooke - nyögte Jett a számba. Mély hangszíne a szexi

déli akcentussal a legbelső húrokat pendítette meg bennem; vibrált mindenem. Tenyere a nyakamra simult, és a nyelvünk még egyszer összeért, mielőtt elengedett. Mindketten ziháltunk, Jett visszaült a helyére, és vágytól ködös szemmel nézett rám. Ne hagyd abba! Ha nem lett volna köztünk az asztal, a nyakába vetem magam, és könyörögve kérem, hogy folytassa. De ott volt az asztal. És a valóság is. Hála istennek, ott volt a valóság. Ami aztán gyorsan és könyörtelenül átvette az irányítást. Mély lélegzetet vettem, remegő kezeimet összefontam az ölemben, és Jetire néztem. Égő szemét árnyékoló hosszú szempillái a napbarnított bőréhez értek, ahogy egy pillanatra lehunyta a szemét. -

Együnk, mielőtt kihűl a vacsora.

És mintha csak jó példával akarna elöl járni, megragadta a villáját. Néztem, ahogy bekap egy falatot, majd leöblíti egy fél pohár borral. -

Te nem eszel? - érdeklődött, de nem nézett rám. A hangja

távolságtartónak tűnt, mintha nem is tudná, mihez kezdjen a helyzettel, ami igen különös volt attól az embertől, aki ezt az egész érzelmi bonyodalmak nélküli szexkapcsolatot kitalálta. Nem voltam éhes, vagy legalábbis nem ételre, mégis bólin-

tottam. Udvariatlanság lett volna hozzá sem nyúlni a vacsorához, amikor annyit fáradozott vele. A számba toltam egy falatot, és rágni kezdtem. -

Hol tanultál meg így főzni?

-

Úgy érted, hol tanultam meg bonyolultabban főzni, mint

amit egy konzerv felmelegítése jelent? Felnézett, és furcsa fény villant a szemében. -

Legyen elég annyi, hogy nem mindig voltam az, aki ma

vagyok. -

Nem mindig voltál gazdag? - A kérdés óvatlanul csúszott

ki a számon, nem tudtam már visszaszívni. Szerencsére úgy tűnt, nem zavarja az őszinteségem. -

Nem, nem voltam mindig gazdag.

Gondoltam, ezt majd bővebben is kifejti, ezért vártam, de nem folytatta. A zárkózottsága nem lepett meg. Kétféle férfi volt a világon: az egyik, aki vidáman beszél a gyerekkoráról, hogy elnyerje a nő bizalmát, és aztán beférkőzhessen a bugyijába. A másik viszont lakatot tesz a szájára, mert ha elkezd beszélni a múltjáról, legyen az jó vagy rossz, biztos, hogy többet fog elárulni, mint amennyit szeretne. Jett láthatóan nem volt zavarban, de egészen biztosan a második kategóriába tartozott. Felidéztem, hogy mi mindent tudok a Mayfield Ingatlanfejlesztőről. A cég már ötven éve az ingatlanfejlesztési piac meghatározó szereplője, több százmillió dolláros éves nyereséggel. Jett családja már azelőtt kőgazdag volt, hogy ő megszületett, így aztán nem tudtam mire vélni a szavait. De eleget tudtam a férfiakról ahhoz, hogy ne nyaggassam tovább. Először is, Jett alkalmazottjaként ez nem lett volna helyénvaló tőlem. És aztán ott volt a tény is, hogy a kérdezősködést a legtöbb férfi vájkálásnak érzi. Még nem voltunk annyira bizalmas kapcsolatban, hogy a kíváncsiságomat büntetlenül ki elégíthettem volna.

-

Átnézted a megállapodást?

Hűha. Forróság öntötte el az arcomat. Letettem a villámat, és kiittam a boromat. Jett gyorsan újratöltötte. -

Igazság szerint igen.

-

És mit gondolsz? - A hangja nemtörődöm volt, az arc-

kifejezése kifürkészhetetlen. Ha kínosnak is érezte, hogy egy szexszerződésről beszélgetünk, nem mutatta jelét. A pokolba vele is, és a túlméretezett önbizalmával is! Lefogadom, hogy már legalább egy tucat nővel aláíratott hasonló szerződéseket. A gondolattól féltékenység hasított a szívembe, és ennek már elegendő indoknak kellett volna lennie, hogy újra megfontoljam a döntésemet. De nem tettem. Legalább annyira akartam ezt a kapcsolatot, mint ő, ha nem jobban. -

Jól összeszedettnek tűnik, látszik, hogy átgondoltad.

Utáltam magamat, hogy ezt mondom. Az első nőnél, akivel ilyet kötött, nyilván alaposan átgondolta, mostanra meg már ez lett a szokásos eljárás. -

Az ügyvédeimé az érdem. - Összefonta a karját a mellka-

sa előtt, és ördögi mosollyal dőlt hátra a székén. - Aláírod? Felnevettem. Kicsit sem nyomul! -

Rendszerint nem fekszem le a főnökömmel.

-

Tudom, James meleg.

-

Nem ezt...

-

Brooke - szakított félbe -, őszinte leszek. Amint megpil-

lantottalak, rögtön megkívántalak. Már mondtam, hogy akar- lak, és ez nem változott azóta sem, sőt még jobban kívánlak, mint akkor, de... nem engedhetek meg magamnak hibákat. Az én pozíciómban semmiképp. Gazdag volt és sikeres, és a gazdag és sikeres emberek gon doskodnak a saját védelmükről. -

Nem kell magyarázkodnod. - Idegesen megnyaltam a

számat, és nem vettem le róla a szememet, ő pedig folytatta.

Tagadhatatlanul erős vonzódás van köztünk, ezt te is tu-

-

dod. És... - egy pillanatra megállt, mintha keresnie kellene a szavakat - szerintem felesleges azzal hülyíteni magunkat, hogy majd csak elmúlik. Esélytelen, hogy emellett a szexuális feszültség mellett értelmes munkát tudnánk végezni. Lehetetlen. Kutatóan nézett a szemembe, és átnyúlt az asztalon, hogy megsimogassa az arcomat. Szeretnélek megismerni. Bármikor megálljt parancsol-

-

hatsz, bármikor kiszállhatsz. Csak nem szeretném, ha kerülgetnünk kellene egymást a mindkettőnkben égő vágy miatt. Igaza volt. Ismét be kellett látnom, hogy a vágyaink miatt valószínűleg lehetetlen lesz normálisan együtt dolgoznunk, felnőtt nő vagyok, egészséges vágyakkal, egy szexuális szabadságot biztosító világban. A férfiak így élnek, miért ne tehetné ezt egy nő is? Hol van akkor az egyenlőség? Sylvie előszeretettel citálta ezeket az érveket, valahányszor félrelépett egy kapcsolatában. Nem vagyok az egyenlőség ellensége, ugyanakkor elveim is vannak. Ez talán baj? De lehet, hogy ideje az elavult elveket félresöpörni az útból. lett felállt, engem is felhúzott magához, és átölelte a derekamat. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy a bőrömön éreztem a forró leheletét, a szám körül. - Mitől félsz? - suttogta. Tőled. Ettől.

Attól, hogy még soha senki iránt nem éreztem ilyen vágya kozást életemben. Persze más pasik is felhúztak, de ez a vágy, ami most emésztett fel belülről, ez nem volt mindennapi. Bűnös volt, erkölcstelen és ijesztő. Szeretném megmutatni neked, hogy milyen az igazi szex - suttogta Jett, és egy elszabadult tincset a fülem mögé simított. — Olyan orgazmusokban lesz részed, mint még soha életedben.

Istenem. Nyitottam a számat, hogy elmondjam, mélypontokat érintően szeretnék módosítást a megállapodásban. A fejemben csinos, összeszedett kis beszéd állt már készen, de az egyet len, elfúló hangon kinyögött szó, ami kibukott belőlem, az igen volt.

Fogalmam sincs, hogy éltem túl a beszélgetést Jettel anélkül, hogy a szégyentől és az ennek ellenére fokozódó vágytól el ne ájuljak. Jett ugyanis rögtön rátért a részletek megtárgyalására, hogy ő mit szeretne tenni velem, és cserében mit vár el tőlem. Az elvárásokat eléggé nagy vonalakban fogalmazta csak meg, mert mint mondta, ezt inkább a fantáziámra bízná, és az, hogy őszinte legyek, már amúgy is eléggé elszabadult. Sosem találkoztam még senkivel, aki ennyire nyíltan, összeszedetten és élvezettel tudott volna beszélni a szexről. Talán a mély, szexi hangja, vagy a jövőbeli aktusok részletei tették, de mire befejeztük a „tárgyalást”, én már annyira fel voltam húzva, hogy legszívesebben azonnal hozzákezdtem volna a gyakorlati megvalósításhoz. Végül, a mosdóból visszafelé jövet elhoztam a szobámból a megállapodást, és úgy határoztunk, hogy tartunk egy kéthónapos próbaidőt,

megnézzük,

hogy

megy,

és

aztán

döntünk

a

továbbiakról. Mire megettük a desszertet, egy nagyon finom tiramisut, amit Jett egy helyi cukrászdában vett, az első üveg bort is kivégeztük, sőt egy második felét is megittuk. A konyha már forgott körülöttem, a konyhaszekrények összemosódó fehér pacnik voltak, a poharam meg állandóan üres volt, miközben Jetté állandóan tele volt. - Azt hiszem, berúgtam - kuncogtam, és megpróbáltam felállni, de nem sikerült, visszahuppantam a székemre. Meny

nyi idő telt el vajon? Úgy éreztem, már órák óta beszélgetünk. Jett mosolygott, de ebben nem voltam biztos, annyira szédültem. Lehet, hogy csak megvetően néz rám? -

Nem vagy egy nagy ivó, mi?

Meg akartam rázni a fejemet, hogy valóban nem, de ez a mozdulat nem esett jól a gyomromnak. -

Azt hiszem, hányni fogok - mondtam, és elöntött a szé-

gyen. Nem akartam meginni az egész üveg bort, nyilván az idegesség miatt nem ismertem mértéket. Most komolyan, Brooke, hogy részegedhetsz le a főnököd előtt? Kétszer is! Vagy talán a tengeri herkentyűk okozták. Elég sósak voltak, és nagyon szomjas lettem tőlük, de ezt persze nem mondom el Jettnek. Ő az első férfi, aki főzött nekem, minden elismerést és tiszteletet megérdemel. -

Friss levegőre van szükséged - jelentette ki Jett.

Karja a derekamra csúszott, hogy segítsen talpon maradnom, aztán kivezetett a halion keresztül a teraszra. Az éjszakai égbolt sötétjén milliónyi csillag sziporkázott, mint megannyi kis gyémánt. Jett egy napozóágyra ült, és az ölébe húzott. Ahogy a fenekem az ágyékához ért,

azonnal

megdermedtem. Az eddig beborító

alkoholmámor egy pillanat alatt elillant, talán a hűvös szellőnek köszönhetően, amelytől susogtak a levelek, a holdfényben csillogó tó felszínén pedig hullámok fodrozódtak. De az is lehet, hogy a nyakamat simogató forró lélegzete ébresztett rá, hogy eljött az idő. Aláírtuk a megállapodást, ő pedig most meg is akarja pecsételni. Jett keze a hasamra csúszott, de nem simogatott, ahogy vártam, hanem átkarolt, és magához húzott, olyan szorosan, hogy hamarosan éreztem a teste melegét a ruhámon keresztül is. -

Jobban érzed magad? - kérdezte suttogva.

Bólintottam.

-

Akkor lazíts egy kicsit!

A szigorú parancsnak nem mertem ellentmondani. Beszívtam a friss levegőt, erőnek erejével ellazítottam az izmaimat, és kiürítettem az agyamat. -

Azt akarom, hogy amikor végre megduglak, emlékezz

minden egyes csókra, minden nyögésre, minden sikolyra és minden érzésre, amit benned keltek - suttogta a fülembe. A karja szorosabban ölelt, és az ágyékát a farmeremhez dörzsölte. A durva anyag bántóan nyomult a nedves bugyimon keresztül az érzékeny részeimhez; fájdalmasan vágytam rá. A szívem egyre gyorsabban dobogott, lágy mellbimbóim pedig megkeményedtek. Hozzásimultam, ujjaimat végigfuttattam az ingén, az ajkamat az övéhez érintettem. A szájának bor íze volt, ami elvegyült Jett saját ízével. Minden kábulat elszállt belőlem, a pulzusom őrülten dobolt a vágytól. -

Brooke, nyilvánvalóan teljesen részeg vagy, és én nem

akarom azt kockáztatni, hogy ne emlékezz arra, amit csinálunk folytatta Jett. - Ma éjjel nem teszlek a magamévá. Egyelőre biztonságban vagy. Mély, érzéki hangjától lüktetni kezdett a lábam köze, és már nagyon bántam, hogy olyan sokat ittam.

A Lucazzone akta - mondta Jett, és egy vastag, kék

-

mappát dobott az asztalomra. A hang belehasított az agyamba, jó néhány idegvégződés fájdalmas kisülését okozva. És a fenébe is, miért kell így kiabálnia? És

hogy nézhet

ki

ilyen

átkozottul

vonzóan,

amikor

én

legszívesebben lefeküdnék egy csendes sarokba meghalni? Kétségbeesetten néztem rá. -

Meg fogom nézni.

Azonnal, amint képes leszek hunyorgás nélkül nyitva tartani a szememet. Elviselhetetlen volt a hatalmas ablakokon beömlő napfény. -

Bele kell ásnod magad az ügybe, de nincs rá túl sok időd. Jett szemöldöke a legszexibb ráncba futott össze, amit

-

valaha láttam. - A tulajdonos gyengélkedik, és még azelőtt meg kell szerezni a birtokot, mielőtt... - Elhalt a hangja, a többit a képzeletemre bízva. Tudtam, mit akart volna mondani. Mielőtt az öregfiú beadja a kulcsot. -

Tettél már ajánlatot?

-

Vagy hússzor az elmúlt tíz évben.

Jett arca elsötétült. Rossz értelemben vett makacs eltökéltséget sejtettem mögötte, és nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy a Mayfield Ingatlanfejlesztőnek talán nem ok nélkül van kétes hírneve. A Lucazzone birtok az aktuális tervezett ak-

vizíció, én pedig máris a Mayfield megkérdőjelezhető módszereinek a kellős közepébe csöppentem, ami többek közt azt jelenti, hogy sosem hagynak veszni egy projektet, még olyan áron sem, hogy az üzlet érdekében egy idős ember nyakára járnak, aki nyilvánvalóan nem akarja eladni a tulajdonát. -

Tíz éve? - Az ajkamba haraptam, hogy biztosan befogjam

a számat, ami sikerült is, mintegy három másodpercig. - falán szereti a házát, és nem akar megválni tőle. Felemeltem a tekintetemet, és Jett szemébe néztem. Ő meg méregetett, talán azon gondolkodva, hogy leteremtsen-e, amiért egyszerű alkalmazottként beleszólok a dolgába. Végül csak felsóhajtott, és közelebb jött hozzám. Megfogta az államat, ma ga felé fordította a fejemet, és a szememen keresztül egyenesen a bensőmbe látott. -

Nézd, Brooke, igazán értékelem a véleményedet, de ez itt

nem a Sunrise Ingatlanfejlesztő, és nekem nincs választásom. Az igazgatótanács akarja a birtokot, és nekem kell megszereznem. Az a helyzet, hogy vagy ráveszem az öreget a szerződés aláírására, vagy kiraknak a saját cégemből. Az ajka végigsiklott az arcom bal felén a fülemig. -

Jó illatod van - suttogta; forró lehelete súrolta a bőrömet.

Akaratlan gyönyöráram hasított a testembe, egészen az ölemig. Visszatartottam a lélegzetemet, de egy apró kis nyögés így is kiszökött a torkomból, elárulva, hogy mennyire fel vagyok izgatva. Jett ajka elengedte a fülcimpámat; a főnököm hátralépett. -

Telefonálnom kell. Később találkozunk.

Jézus Mária, észrevette! Mi árult el vajon? -

Persze - mormogtam, és megszégyenülten fordítottam el a

fejemet. -

Tudod, hogy segítenék neked, ha nem lennék ennyire

elfoglalt. Ha megkérnél, hogy maradjak, esetleg be tudnálak szorítani a tennivalóim közé.

Jett ujja végigsiklott a tarkómon, azután finoman körözött azon a ponton, ahol a lófarkam a bőrömhöz ért. Az érintése annyira gyengéd és érzéki volt, hogy újabb gyönyörhullámot küldött szét bennem. Vágytam rá, nagyon. De most arra is nagyon vágytam, hogy elmenjen, én meg összeszedhessem magam, hogy képes legyek ellátni a munkámat, és megszűnjön a hihetetlen felhúzottságom is. Bármi is az, amitől ennyire vonzódom hozzá, valahogy meg kell tanulnom kordában tartani, mert már kitölti minden gondolatomat. -

A lehető leghamarabb visszaadom az aktát - mondtam, de

a hangnem kicsit barátságtalanabbra sikerült, mint szerettem volna. Az ujját elvette a nyakamról, és odébb lépett. Ellenálltam a késztetésnek, hogy a keze után nyúljak, és elnézést kérjek, hogy nem úgy gondoltam. -

Fent leszek a magánirodámban. Második ajtó jobbra.

Rám se nézett, csak megfordult és kiment, becsukva maga mögött az ajtót. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, bár nem éreztem magam teljesen komfortosan. Azt hiszem, sosem leszek képes lazítani Jett jelenlétében, sőt még akkor sem, ha falak választanak el tőle. A pasi egy rejtély. Először felszed egy bárban egy részeg csajt, és meztelenül ébred az ágyában, aztán meg azt állítja, hogy nem él vissza a nők alkoholos befolyásoltságával. Valami oknál fogva hittem neki az elmúlt este, ahogy ott ültünk kint a teraszon. Később ágyba segített, és szinte hozzám sem ért közben. Vagy menet közben találja ki és változtatja meg a saját szabályait, vagy aljas kis játékot űz, hogy el érje a célját. Milyen cél lenne az, Brooke? Aláírtam a megállapodást, és hajlandó vagyok lefeküdni vele. Mi mást akarhatna még? Felnyögtem, rosszul voltam a saját gondolataimtól. Mindig

ez volt. Sosem tudtam simán elfogadni, ha egy pasi az érdeklődés legcsekélyebb jelét mutatja irántam. Mindig gyártottam valami beteg elméletet arról, hogy mire kellek neki igazából: figyelemre van szüksége, el akarja felejteni az exét, könnyen megkaphat ó szexet akar. De sosem engem. Azt gondoltam, magamért senki nem akarhat engem. Végül mindig megfutamodtam, és olyanoknál kötöttem ki, mint Sean, aki érzelmileg defektes és nárcisztikus volt, és azonnal lepattint bárkit, ha előnyösebb kapcsolat vagy helyzet jelenik meg a láthatáron. Jett legalább őszinte volt, és nem hazudott nem létező érzelmeket. Mi a franc baj van velem? Miért kell nekem minőig hátsó szándékokat feltételezni a férfiakról, ahelyett hogy élvezném a társaságukat? Azért van ez, mert még mindig nem Indok megbízni a férfiakban a múltban történtek miatt? Kinyitottam a Lucazzone-mappát, megittam egy pohár vizet, hogy enyhítsem a szám szárazságát, és igyekeztem az előttem álló feladatra koncentrálni. Alessandro Lucazzone, a tulaj, a környék egyik legismertebb és legtiszteletreméltóbb személyisége volt. Családjukban generációról generációra szállt a birtok tulajdonjoga,

a

birtoké,

amely

több

száz

hektárnyi

sző-

lőültetvényből, erdőből és szántóból állt. A birtok évszázadok óta a család tulajdonában állt, átvészelve forradalmakat és gazdasági válságokat. A Lucazzone família azonban nem volt mindig gazdag. Néhányszor majdnem tönkrementek rossz befektetések vagy szerencsejáték miatt, de valahányszor újra talpra álltak, rendszerint szép hozománnyal érkező feleségeik révén. Alessandro Lucazzone szintén a felesége vagyonából egyben tartotta a birtokot, és felvirágoztatta a bortermelést, pedig közben átvonult rajtuk a második világháború is. Gyermekük nem született, és miután Maria rákban meghalt, sosem nősült újra. Az idős ember kilencvenhét éves volt, haldoklott, és nem volt örököse. Jett utánajárt, és kiderült,

hogy a

megkapni, és én

vagyonát

jótékonysági

szervezetek fogják

arra gondoltam, hogy jó lesz ez így. Egész biztosan hasznosabb célokra fordítják majd, mint a Mayfield Ingatlanfejlesztő. Ráadásul nem tetszett, hogy egy jó ügyeket támogató idős ember végakaratát készülünk semmibe venni. Belekortyoltam a langyos kávémba, és majdnem a torkomon akadt, ahogy lapoztam egyet, mert kiderült, hogy a főnökömet miért érdekli annyira egy eldugott birtok Olaszországban, ahol az akvizíció és a fenntartás költsége olyan nagy, hogy elvinné a profitot. Ujjammal lassan követtem a szabálytalan határvonalat a térképen. A birtok nyugati oldala egy körülbelül Genfi-tó nagyságú, magántulajdonú tó körül terült el, kilátással a hegyekre, érintetlen természeti környezet közepén. Ha ehhez hozzávesszük a napsütéses mediterrán időjárást, a tiszta tópartot és a teljes elzártságot, máris olyan prémium minőségű telket kapunk, amit csak a gazdagok és híresek engedhetnek meg maguknak. Előhúztam az aktából a tervrajzokat, és hitetlenkedve csóváltam a fejemet. A Mayfield Ingatlanfejlesztő tíz házat tervezett építeni a telekre: ötszobás, három fürdőszobás, udvarház jellegű épületeket, földig erő ablakokkal, amelyekből a tópartra és a hegyekre nyílt kilátás. Minden házban hatalmas kőpadlós hall lesz, óriási nappali, ebédlő, dolgozószoba és hálószobák, belőlük nyíló gardróbokkal, világos, nyitott konyha és pihenő helyiségek. Természetesen jár hozzájuk garázs, úszómedence és olyan biztonsági berendezések, amik a Fehér Házban is megállnák a helyüket. És ami a legfon tosabb, a külvilágtól való elzártságot magas kerítések biztosítják majd, hogy senki ne zavarhassa a tulajdonosokat. Gyakorlatilag Hollywood lakóterületét reprodukálnák ezen az olasz vidéken. Újabb oázist a gazdagok és híresek számára. Ha azt nézzük, hogy az olasz hatóságok mennyire együtt - működőek, akkor ez elég ambiciózus tervnek tűnt. De az is igaz, hogy egy annyira gazdag cég, mint a Mayfield Ingat-

lanfejlesztő, valahogy mindig eléri a célját. Semmi kétségem e felől. Félredobtam a terveket, rosszul voltam attól, hogy a cégem tönkre akarja tenni ezt a gyönyörű vidéket. Undorodtam magamtól, hogy ebben kell a segítségükre lennem. Ez volt az egyik oka, amiért szerettem Jamesnek dolgozni. Ő nem volt annyira eltökélt abban, hogy megtalálja és tönkretegye az utolsó érintetlen talpalatnyi földet is, hogy olyan embereknek építsen házakat, akiknek már így is több jutott, mint amire szükségük van. Nem vagyok egy kimondott

környezetvédő,

de

büszkén

kijelenthetem,

hogy

szelektíven gyűjtöm a szemetet, és nem támogatom a fák kivágását, vagy azt, hogy a hegyi ösvényeket lebetonozzanak pénzéhes vállalatok. A Mayfield Ingatlanfejlesztő pedig pont ilyen cég volt. Nehéz helyzetben voltam, mert az elveim kerültek szembe a főnököm utasításaival, és azzal az eshetőséggel, hogy elveszítem miattuk a munkámat. Ha belemegyek, és segítek a Mayfield Ingatlanfejlesztőnek megszerezni a Lucazzone birtokot, akkor én sem leszek jobb, mint azok a kapzsi, méregdrága öltönyt viselő ingatlanos nagyágyúk, akiket mindig megvetettem a módszereik miatt. Ha nem végzem el a munkámat, Mayfield nem fog tovább alkalmazni, és akár egy héten belül állás nélkül maradhatok. Mit mondok majd a jövőbeni állásinterjükön, hogy miért rúgtak ki pár nap után? A döntés nem az én kezemben volt, és hiába tudtam, hogy nincs sok választásom, ettől még utáltam magamat. A Mayfield

Ingatlanfejlesztő

csak

egy

ugródeszka,

emlékeztettem

magamat, és hamarosan elég tapasztalatom lesz, hogy bekopogtathassak a Delaware & Ray-hez. Mély lélegzetet vettem, felálltam, lesimítottam a szoknyámat, és megfogadtam, hogy igyekszem hű maradni az elveimhez, amennyire lehetséges az adott körülmények között, miközben ellátom a munkámat.

Öt év New York-i lét után szokatlan volt számomra a csend. Még egy hétköznap délután, egy hatodik emeleti lakásban, zárt ablakok mellett is óhatatlanul hallatszik valami zaj: a lépcsőn felfelé igyekvő cipők trappolása, távoli autóduda, vagy a kombinált hűtő zümmögése a konyha, nappali és dolgozószobában. Ez az egyik árnyoldala annak, ha az ember egy túl zsúfolt és túl drága metropoliszban él. Szeretem New Yorkot a fantasztikus felhőkarcolóival és a dinamikus éjszakai életével együtt, de boldog voltam, hogy kiszabadulhatok a városból egy kicsit, és élvezhetem az olasz vidék nyugalmát. így aztán extrán megijesztett, amikor a mobilom hirtelen fülsértőén megcsörrent. Amikor láttam, hogy ki a hívó, gyorsan az ajtóra sandítot tam, hogy biztosan zárva van-e, és Jett nem hall semmit, aztán megnyomtam a felvevő gombot. -

Helló, téged aztán nehezebb elérni, mint az elnököt!

Hogy van a kedvenc vezető titkárnőm? - kiabálta Sylvie kicsit elmosódott hangon. Nagyon hangos zene, beszéd és nevetés visszhangzott a háttérben. A zajból ítélve egy klubban volt, és nem olyan fajtában, ahová szolid bowlingozásra járnak a népek. Esküszöm, szinte a piát is éreztem a leheletén és a cigi füstöt, ami beleissza magát a drága ruháiba. Holnap majd elviszi a ruhákat a tisztítóba, aztán persze ottfelejti őket. -

Személyi titkár - morogtam, pedig tudtam, hogy abban

a pillanatban elfelejti újra, ahogy leteszi a telefont. Megnéztem az órát a MacBookomon. Pár perccel múlt tíz, odaát hét órával volt korábban. -

Sylvie, mi a fenének hívsz fel engem hajnali háromkor

egy bárból? Te tök részeg vagy, én meg az irodában ülök és dolgozom, és nyilván te is tudod, hogy munkaidőben nem ildomos privát beszélgetéseket lebonyolítani. -

Nem hívtál fel.

Ez igaz. Ez a csodás hely és Jett társasága teljesen kiverte a fejemből az otthoniakat. Sem Sylvie-t nem hívtam, sem az anyámat. Sean? Mintha ezer éve szakítottunk volna. Ez mondjuk jó hír, nem bánt már az ügy. -

Úgy sajnálom, Sylvie! Akartalak hívni, de sok dolgom

volt. Viszont nyugodtan várhattál volna holnapig. Csend, aztán Sylvie megszólalt. -

Olyan magányos voltam.

A mondat végén kicsit felemelte a hangsúlyt, ettől pedig úgy tűnt, mintha kérdést tett volna fel. A lüktető fájdalom egyre erősebb lett a fejemben, de Sylvie volt a legjobb barátnőm, és láthatóan szüksége volt rám. Ujjaimmal a halántékomat kezdtem masszírozni, és lélekben megpróbáltam felkészülni egy hosszasabb lelkizésre. -

Mi történt?

-

Semmi.

-

Sylvie, úgy ismerem a végletes hangulatingadozásaidat,

mint a tenyeremet, szóval tudom, hogy most hazudsz. Úgy- hogy gyerünk, elő vele, mielőtt felszállok az első hazafelé tartó gépre, egy székhez kötözlek, és kínzással szedem ki belőled, hogy mi van. Nem szó szerint értettem persze, ez csak egy kis privát vicc volt köztünk a főiskola óta. Sylvie egyszer tök részegen a kanapémon kötött ki, kibőgte a szemét, de nem és nem volt hajlandó elárulni, hogy mi bántja.

-

A francba! Túl jól ismersz, mintha lehallgatód lenne be-

építve a fejembe. Nagyot sóhajtott, ami a végére inkább nyafogásnak hangzott. -

Olyan elcseszett vagyok.

Annyira azért nem, de nem akartam közbeszólni, hogy ne tereljem el a figyelmét. Szinte sosem beszélt a problémáiról, és amikor meg is tette, akkor sem ment bele igazán azokba a dolgokba, amik a legjobban bántották. -

Ryan felajánlotta, hogy visszavesz - bökte ki Sylvie.

-

Ryan, vagyis a seggfej főnököd, aki megdugott, és abban

a pillanatban szakított veled, ahogy felmerült annak a lehetősége, hogy a felesége mindent tud? -

Aha, ő. - Mivel Sylvie nem fűzött hozzá trágárságokat,

csak egy dologra tudtam gondolni. A fejemet ráztam, tökéletesen elfeledkezve róla, hogy nem lát. -

Sylvie, ugye nem hallgattál arra az idiótára? Lehet, hogy

a legjobb barátnőm vagy, és imádlak, de azt kell mondjam, hogy tök hülye vagy. Újabb nagy sóhaj. -

Tudom.

-

Ez mégis hogy történt?

-

Virágot küldött, és ebből arra következtettem, hogy ko-

molyan gondolja, így aztán megadtam magam, és leültem vele beszélgetni. Tudod, hogy mindig elvesztem a fejem a pasik társaságában, és a lehető legrosszabb döntéseket hozom. Mindez nem történt volna meg, ha itt vagy. Tessék, most meg az én hibám! Hát elájulok! -

Olyan szerencsés vagy, hogy a főnököd a saját térfelén

játszik, hogy úgy mondjam - folytatta Sylvie. Az exfőnököm, javítottam ki gondolatban. A jelenlegi abszolút nem. Itt lett volna az alkalom, hogy bevalljam neki, én

még elcseszettebb vagyok, mint ő, ámde 1. a megállapodás világosan kimondta, hogy senkinek nem beszélhetek a Mayfielddel kötött egyezségről, 2. kételkedtem benne, hogy Sylvie kiakadna rajta. Igazság szerint drukkolna nekem, és elvárna egy szexkazettát az afférról, miután szakítottunk Jettel. -

És pontosan mi történt? - érdeklődtem. - Mert ha azt ál-

lítod, hogy csak egyetlen szavát elhitted ennek a hazudós, házasságtörő baromnak, akkor esküszöm, véget vetek a barátságunknak, de azonnal. -

Mondtam neki, hogy menjen a picsába. - Egy pillanatra

elhallgatott, aztán mondott még valamit, ami úgy hangzott, hogy „azután”. -

Mi után?

-

Azután, hogy közöltem vele, inkább kolostorba vonulok,

mint hogy újra lefeküdjek vele. Azt hiszem, kezdesz hatni rám. A hangja kicsit megremegett. Csak nem sír? De hát miért? Persze, ha ezek az öröm könnyei, akkor el ne felejtsem, hogy amint hazaérek, azonnal elcipeljem Sylvie-t a legközelebbi bárba egy kis ünneplésre. -

Ekkor volt az, hogy azt mondta, hogy csak egy gyors du-

gást akart, és minden szava hazugság volt. Aztán végleg szakított velem - mondta Sylvie. Hű. -

A seggfej.

Pedig most az egyszer őszinte volt. Valószínűleg ennél nagyobb őszinteséget nő nem érhet el nála. Jó, hát Sylvie-t tényleg nem nehéz megdönteni, de muszáj volt ennyire brutálisan az arcába vágni a dolgot? Nem lehet egy nőt megdugni, és játszani az érzelmeivel, aztán közölni vele, hogy csak használtad őt kedvedre. És mindezt akkor, amikor már épp visszaszerezné az önbecsülése morzsáit, mert épp nemet mondott az egyoldalú, önző ajánlatra.

-

Minden oké, már túl vagyok rajta - mondta Sylvie szi-

pogva. Nem volt. -

Már nem is jár a fejemben.

Dehogynem. -

Gyönyörű vagy, okos és fiatal. Ő egyik sem - mondtam

lassan és nyomatékosan, hogy értse, minden szót komolyan gondolok. - Sylvie, te lenyűgöző lány vagy, és ugyanilyen lenyűgöző társat érdemelsz. Ne elégedj meg kevesebbel. -

Tényleg így gondolod?

Bólintottam. -

Igen, a szívem legmélyéről.

Szinte láttam a hatalmas mosolyát a telefonvonalon keresztül. -

Most viszont menj aludni, totál be vagy állva.

-

Mi vagyok? - röhögött, fel se vette, hogy a részegségét

szóvá tettem. - Bevált az új meló? -

Eléggé. - Teljesen elfelejtettem, hogy a munkahelyemen

vagyok, és nem kellene magáncsevejt folytatnom. Megfordultam a székemen, és az ajtó felé sandítottam, szinte várva, hogy Jett ott áll majd,

szigorúan

megparancsolja,

összevont hogy

szemöldökkel

vegyem

le

a

néz

engem,

kosztümömet,

és

aztán

büntetésképp elveri a popsimat, mert nem a munkaszerződésemnek megfelelően viselkedem. Ettől a csintalan gondolattól egyből jó kedvem támadt. Sosem voltam odáig a fenekelésért, de most egészen dögös ötletnek tűnt, az mindenképp, ahogy elképzeltem Jettet közben. Már épp készültem, hogy egy kicsit még áradozzak Sylvie-nek az olasz vidékről, de addigra elvesztette az érdeklődését. -

Tudod már, hogy ki küldte a levelet? - kérdezte.

A homlokomat ráncolva próbáltam felidézni, hogy mi a fenéről beszél. Aztán leesett. A levélről a dohányzóasztalon. A büdös francba, teljesen kiment a fejemből!

-

Nyisd ki!

-

Nem szeretném - mondta Sylvie nyugodtan. - Gyanúsan

fest. Bomba is lehet benne vagy ilyesmi, és nekem még szükségem lenne a kezemre. Szivi, ha tényleg bomba van benne, akkor a kezed az utolsó, amiért aggódnod kell -

Oké, hát majd megnézem, ha hazaértem.

Még pár percet dumáltunk, főleg arról, hogy mennyire unatkozik nélkülem. Kihangsúlyozta, hogy milyen nagyon hiányzik neki a kedvenc ivócimborája, aki nyilvánvalóan nem lehettem én. Épp csak meg szoktam inni egy Margaritát, és már be is ájulok az ágyba arccal lefelé, miközben Sylvie simán végigmulatja az éjszakát. Aztán elköszöntünk egymástól, és ahogy kinyomtam a telefont, furán idegenül éreztem magamat ebben a hatalmas és gyönyörű házban, a titokzatos, ám szívdöglesztő pasival. Sylvie kalandjai általában nem érdekeltek, de ez a Ryan-sztori szíven ütött, mert tudtam, hogy a barátnőm mennyire bele volt zúgva. Nem engedhetem, hogy én is hasonlóképp érezzék Jett iránt. Kiittam a vizemet, aztán egy újabb csésze kávéval felszerelkezve elindultam Jett privát irodája felé.

A Lucazzone birtok pont Jett hatalmas birtoka felett kezdődött. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy bár ilyen fantasztikus tájat még soha életemben nem láttam, Jett nem a kilátás miatt vette meg a villát. Úgy sejtettem, hogy az ok, amiért itt vakációzott, az volt, hogy közel lehessen az öreghez, és követhesse minden mozdulatát. A nagyágyúk így működnek. Figyelik a piacot és a versenytársakat, de ami ennél is fontosabb, ki nem engedik a látóterükből a megvásárolni kívánt ingatlant, és kivárják, amíg a tulajdonos

hajlandó

azt

eladni.

És

előbb-utóbb

mindenki

hajlandóvá válik. A Ferrarijában ültem, a tető leengedve, a meleg szél az arcomat simogatta, én meg hatalmas lakatot tettem a számra, hogy ki ne bukjon belőlem a kérdés, ami már egy ideje foglalkoztatott. Jett indítékai nem tartoztak rám, mégis szerettem volna tudni róluk. Két nap telt el azóta, hogy aláírtuk a megállapodást, és még csak nem is próbált megérinteni azóta. Továbbra is rejtélyesen viselkedett. Arra gondoltam, hogy ha megtudom, mi motiválta, amikor megvette a villát, az majd sokat elárul róla. - Mikor vetted a házat? - kérdeztem meg végül. Megnyaltam a számat, és a tekintetemet az előttünk kanyargó úton tartottam. Reméltem, így nem veszi észre, hogy mennyire kíváncsi vagyok, hogy mennyire szeretném megismerni a valódi embert a hűvös álarc mögött.

-

Még régebben.

Homályos válasz, hát persze. Nem is vártam többet. Miért kell mindig rébuszokban beszélnie? Lassan bólintottam. -

Mi hozott Olaszországba, ráadásul pont ebbe a szegleté-

be? -

Az időjárás? - Rám nézett oldalról, és egy pillanatra a nap

visszatükröződött a gyönyörű szemében, milliónyi zöld sziporkát szórva. Farmer volt rajta meg testre simuló, rövid ujjú ing, és a hajába kapott a szél. Soha még nem láttam ennyire lenyűgözőnek. Bal kézzel fogta a kormányt, a jobb karját az üléskarfán nyugtatta pár

centire az én kezemtől.

Alig tudtam megállni, hogy

ujjhegyeimmel ne simítsam végig a kidolgozott izmokat. -

Lehetne, hogy esetleg még ennél is kevesebbet árulj el? -

kérdeztem. Mély hangon nevetett fel, ettől mindig remegés támadt a gyomromban. -

Sokat nyaraltunk itt gyerekkoromban, és az emlékek miatt

szerettem volna itt egy saját házat. Csak sajnos nem tudok olyan gyakran idejönni, mint szeretnék. Semmi rejtett szándék tehát. A gazdag pasi visszatér gyerekkora kedves emlékeihez a szeretett helyen. Összekulcsoltam a kezemet az ölemben, és a szoknyám szegélyét kezdtem babrálni. Azért nem vettem be teljesen a meséjét. -

Tehát nem Alessandro Lucazzone volt az ok - jegyeztem

meg szárazon. Felém fordult, és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Volt valami a szemében - egy csipetnyi eltökéltség, talán még félelem is, nem tudnám megmondani -, de aztán ez eltűnt, és a csodás ajkai a szokásos laza mosolyra görbültek. -

Tudom, hogy miért gondolod így, de biztosíthatlak, hogy

nem ez a helyzet. Csak pár évvel ezelőtt jöttünk rá, hogy mi -

csoda érték az a birtok. Akkor, amikor elsőéves voltam a főiskolán. Megállt, mintha azon gondolkodna, hogy eláruljon-e többet is. Vártam, hogy folytassa, és amikor nem tette, felmerült bennem, hogy nincs-e esetleg valami titkolnivalója gólyakorából. Néhány percig csendben autóztunk tovább. Szerda dél- előtt volt, és egy-két kóbor autótól eltekintve kihalt volt az út. Jett profin manőverezett az autóval, alig lassított le az élesebb kanyaroknál, amiből arra következtettem, hogy jól ismeri az utat. A másik lehetőség az volt, hogy ő a legveszélyesebb autóvezető, akivel valaha találkoztam. Több alkalommal is a torkomban dobogott a szívem, és görcsösen kapaszkodtam a karfába, amikor levágott kanyarokat, és túlságosan közel suhantunk el a jobbra fölénk magasodó sziklafalak mellett. -

Jól vagy? - kérdezte Jett nevetve.

-

Úgy vezetsz, mint egy őrült - szűrtem a szavakat az ösz-

szeszorított fogsoromon keresztül. -

Nem ez az egyetlen dolog, amiben őrült vagyok, Brooke.

Elengedte a kormánykereket, és a kezét a combomra tette. Forróság öntötte el az arcomat. Kényelmetlenül éreztem magam, de nem a szégyen miatt vagy félelemből. A homlokomat ráncolva elvettem a kezét a combomról, és visszaraktam a kormányra. Éreztem, hogy a tenyere mennyire meleg és érdes. Azok a bőrkeményedések biztos nem onnan vannak, hogy az irodában üldögél. -

Fogd szorosan, kérlek! - mondtam kimérten. - Mert bár

Olaszországot csodás helynek tartom, nem szeretném, ha az agyam itt loccsanna szét. -

Szóval óvatos típus vagy? - A kérdése inkább hangzott

kijelentésnek. Megvontam a vállam.

-

Az átlagnál nem jobban, de nálad egész biztosan óvato-

sabb vagyok. Az autó kicsit lassított, de nem eléggé. Nagyot sóhajtottam, és lejjebb csúsztam a bőrülésen. -

Szóval nem a belső sávban éled az életed? - Jett kérdőn

nézett rám. Mélyebb értelmet sejtettem a szavai mögött. -

Te igen?

Az ajka megint felfelé görbült. -

Amint látod, szeretek gyorsan és veszélyesen élni. És

erről a két témáról szívesen tartok önnek oktatást, Miss Stewart. Nahát, ide meg hogy jutottunk el? Az arcom fellángolt, és elfordítottam a fejem, hogy ne lássa, milyen hatással vannak rám a szavai. Igen, azt akartam, hogy tanítson. Bárcsak beváltaná a fenyegetését! Vagy ez inkább ígéret volt? Az autó lassított, aztán hirtelen megálltunk. Idegesen megnyaltam a számat, fogalmam sem volt róla, mi következik. -

Miért álltunk meg?

Felém fordult, az arcán megjelentek a gödröcskék, a tekintete pedig picit túl hosszan időzött rajtam, az arcomat, a mellemet, a testemet simogatva. Mi a fenét művel? És miért veszítem el a fejem a közelében? -

Mi van? - Lélegzetet sem mertem venni az átható pil-

lantásától. A tekintete most a számra tévedt, és ott is maradt. Forrni kezdett a vérem a gondolatra, hogy megcsókol, és itt, a világ végén szerelmeskedik velem. Előrehajolt, gyengéden végigsimítva a lábamon és a nya kamon. Aztán kinyitotta a kesztyűtartót, és előhalászott belőle egy napszemüveget. -

Vedd fel! - mondta gyengéden. - Nagyon erős a napsü-

tés, és nem szeretném, ha megfájdulna a fejed. Csak néhány szó volt, mégis, a gyengéd hangneme olyan sokatmondó volt. Tele volt melegséggel és törődéssel. Nem tudtam, hogy mit mondjak, vagy mit tegyek. Nem tudtam,

hogyan védjem meg a szívemet a hirtelen rám törő érzelmektől. -

Köszönöm - mondtam végül elfúló hangon. - És veled

akkor mi lesz? -

Nekem jó így is. - Keményen rálépett a gázpedálra. - A

sebesség mindig jobb, de ügyelni kell a kanyarokra. Gyilkosak. Egy szempillantás alatt hidegre tehetik az embert. Rám villantott egy mosolyt, miközben az autó egyre gyor sabban ment újra, és én meg mertem volna esküdni, hogy a mellemet nézi. A tekintetünk találkozott a tükörben, és rájöttem, hogy mindent látott: azt, hogy a kezemmel szerettem volna lyukat tépni a felsőmbe, ahogy a szemem folyton odatévedt rá, hogy egyetlen mozdulatát se mulasszam el, ahogy összeszorítottam a térdeimet, hogy az ágyékom nedves illata el ne árulja, menynyire vágyom az érintésére ott lent. -

Jól áll neked a pirulás. Gyakrabban kellene előidéznem

ezt nálad - mondta Jett rekedten. Nagyot nyeltem, és felraktam a napszemüveget, hogy legalább egy részét elrejtsem az égő arcomnak. Bár nyilván hasztalan kísérlet volt. Sosem voltam különösebben jó a tettetésben, Jett társaságában pedig még annyira sem sikerült. Tudtam, hogy valamit mondanom kellene, bármit, de a szavak megakadtak a torkomon. -

Itt is vagyunk - mondta, és bekanyarodott jobbra, egy he-

pehupás útra. A földút nagyon keskeny volt, mindkét oldalán árokkal, és alig volt hely a szembejövő forgalomnak. A fák hatalmas lombkoronái sátrat vontak a fejünk fölé, alig eresztették át a nap meleg sugarait. Levettem Jett napszemüvegét, és a nyakamat nyújtogatva próbáltam kitalálni, hogy hová vezethet az út. Egy pillanatig kellett csak gondolkodnom, aztán leesett a tantusz. -

Ez a Lucazzone birtok, igaz? - kérdeztem Jettől.

-

Aha.

Valamiért sokkal grandiózusabbnak hittem, kövezett behajtóval, szépen nyírt sövényekkel, üvegházzal, vadaskerttel, de mindenképp sok-sok virággal. Ez itt sokkal inkább egy kísértetjárta, elhagyatott udvarház parkjának tűnt. Nem volt kevésbé szép, csak nagyon mást vártam. -

Mi volt a legmagasabb ajánlatod? - érdeklődtem.

-

Húszmillió. - Még csak a szeme sem rebbent, ahogy ki-

mondta a számot. Bennem viszont elakadt a lélegzet. -

Dollár?

-

Euró.

-

Huhh.

Ez iszonyatosan sok pénz volt egy darab földért és néhány faldarabért. Sűrűn pislogva számolni kezdtem fejben: húszmillió euró osztva tíz házzal, az kétmillió egyenként. Ha hozzávesszük a csillagászati ügyvédi költségeket és a szükséges papírmunkát, a fák kivágásával, a földmunkával és a tényleges építkezéssel járó további

kiadásokat,

a

Mayfield

Ingatlanfejlesztőnek további

húszmilliót kellene majd befektetnie. Tehát a házak eladási ára négymillió lesz, és akkor még csak nullszaldónál leszünk. Ha keresni is akarunk rajtuk, akkor még többért kell eladni őket. Te jó ég, ennyit csak olyan fizet, akinek elmentek otthonról! Az út kiszélesedett, amikor elértünk egy útkereszteződéshez. Jett újabb éles kanyart vett jobbra, és leállította a Ferrarit egy olasz nyelvű táblától nem messze. Egy szót sem értettem belőle, de a kinyújtott, piros színű kéz nem igényelt sok magyarázatot. Magánterület, és nekünk semmi keresnivalónk errefelé. Jettre néztem, aki kinyitotta az ajtót és kiszállt, aztán megkerülte az autót, és engem is kisegített. -

Köszönöm - mondtam halkan, megfogva a kezét. Abban

a pillanatban, ahogy az ujjaink egymáshoz értek, mintha villám csapott volna belém. Belenéztem a mohazöld szemébe, hogy lássam a reakcióját, de csakúgy, mint azelőtt, úgy tűnt, ő nem érzi ugyanezt. -

Mit keresünk itt? Időpontra jöttünk?

Hülye kérdés volt. Aki időpontra jön, az nem az országúton parkolja le az autóját, hogy aztán besettenkedjen a tulajdonos magánterületére. -

Azt akartam, hogy lásd ezt a helyet, és te is érezd, milyen

varázslatos a hangulata - mondta Jett tárgyilagosan. -

De ezt birtokháborításnak nevezik.

-

Lucazzone nem bánja.

-

Honnan tudod? - Karjaimat a mellem előtt összefonva

bámultam Jettre, aki viszont rá se bagózott az aggodalmaimra. -

Na, gyerünk, Miss Becsületes, nem azért fizetlek, hogy

csak álldogálj, és kérdéseket tegyél fel. Kacsintott egyet, aztán hátat fordított nekem. Mi más választásom lett volna? Követtem.

Olyan meleg volt, hogy azt hittem, a ruháim leolvadnak rólam, és nemcsak a hőség volt ebben a ludas. Hagytam, hogy Jett vezessen, át az úton, a fák és sűrű bokrok között. Bár Jett ment elöl, és elhajtotta az útból a vastag ágakat, hogy én sértetlenül jussak át, most az egyszer örültem, hogy lapos sarkú cipőt húztam a szokásos magas helyett. Már csak azért is, mert az út helyett folyton Jett hátára tévedt a tekintetem; a vékony inge alatt dolgozó hatalmas izmait néztem. Izzadságcseppek gyűltek a sötét haja tövében, és a nyálam csörgött a gondolatra, hogy mennyire meg tudnám izzasztani az ágyban. A nadrágja minden lépésnél megfeszült, kiemelve combja kemény

izmait. Olyan voltam, mint egy kéjsóvár tinédzser, aki egyfolytában az iskolai focicsapat dögös kapitányáról ábrándozik. Végre elértük az emelkedő legmagasabb pontját. A fákon és a sűrű bozótoson túl mély völgy terült el. Távolabbra nézve ki tudtam venni egy tó gyönyörű partját. A kék vízen a nap fénye millió kis sziporkában ragyogott. Messzebb, a tó másik partján, fák és bokrok között mediterrán stílusú ház emelkedett a hegyek festői háttere előtt. A hát elől széles út vezetett a tó partjára. Át kell kelni a tavon, ha valaki el akarja érni a házat. Próbáltam valami nyomát felfedezni valamiféle hajónak, de semmi ilyesmit nem láttam. -

Az a Lucazzone udvarház?

-

Villa - javított ki Jett. - Nem olyan nagy.

-

De hol az út?

-

Nincs út. A Lucazzone család mindig nagyon óvta a ma-

gánéletét, ezért a házat egy ilyen eldugott helyre építették, és nem fáradtak azzal, hogy hozzá vezető út készüljön - közölte Jett. Az eldugott szó nem is írta le egészen a helyzetet. Hogy vásárolnak be ezek az emberek? Van egyáltalán áram és internet a házban? -

Maguk termelnek mindent?

Jett szája megrándult. -

Néhány évszázaddal ezelőtt nyilván, de azóta felfedezték

a helyi élelmiszerbolt házhoz szállítási szolgáltatásának az előnyeit. Látod azt a nagy tölgyet? - Jett a tó túloldalán álló, lelógó ágú, vastag törzsű fa felé mutatott. Bólintottam, és hunyorogva próbáltam jobban megnézni, de a nap vakító sugarai miatt csak a körvonalakat láttam. -

Ott van elrejtve egy csónak. Évek óta ott van. Havonta

egyszer az öreg átevez a tavon, ahol már várja a bolt tulajdonosa, átpakolják a cuccot a csónakba, és már vissza is tér az udvarházba. Gyerekkorunkban a bátyám és én itt rejtőzköd-

tünk fenn, és vártuk, hogy mikor jelenik meg az öreg a köpenyszerű fekete kabátjában. Rendszerint a hajnali derengés idején jött. Ahogy a csónak előbukkant a víz felszínén gomolygó reggeli párából, az pont olyan volt, mint egy vámpírfilm jelenete. A bátyámmal együtt sokáig meg voltunk győződve róla, hogy Lucazzone vámpír. A szeme egy horizonton túli pontba révedt, és én tudtam, hogy nem az előttünk elterülő, fenséges tájat nézi, hanem a gyerekkora kedves emlékképeit, amelyek örökre a szívébe és az agyába vésődtek. Azon kaptam magam, hogy vele mosolygok, és szavai nyomán megelevenedett előttem a múlt, egy pillanatra pedig úgy éreztem, én is ott vagyok vele, én is az ártatlan kisfiú szemével látom az öregembert. -

Nagyon szerettél itt lenni, igaz? - mondtam, és gyengéden

megszorítottam a karját. A gyönyörű arca felém fordult, és ragyogó mosoly ömlött el rajta, a szívem majd kiugrott a boldogságtól. -

Igen, mindketten nagyon szerettük a helyet. Ez még az-

előtt volt, hogy... - az arca elsötétült, a lenyűgöző mosolyt mintha letörölték volna róla. Valami történt. Ahelyett hogy megosztotta volna velem, újra behúzódott a csigaházába. Ez persze nem meglepő, hiszen alig ismerjük egymást, de nem tehettem róla, csalódottság öntött el. Bármilyen furcsán hangzott is, szerettem volna mindent megtudni róla és az életéről. -

Gyere! - Jett megragadta a kezemet, ezúttal egy kicsit

durvábban, és biztonságosan levezetett a csúszós lejtőn a part irányába. A balerinacipőm talpa meg-megcsúszott a puha földön, de nem panaszkodtam, mert reméltem, hogy folytatjuk még a beszélgetést, és elmeséli, amit félbehagyott. Végül elértük a partot, és a víz közelében megálltunk. Jett lehúzott maga mellé a puha talajra, a karját a hátam mögé tá masztotta, inge anyaga majdnem súrolta a bőrömet. Sötét ha-

ja lobogott a lágy szellőben. Becsuktam a szememet, a tenyeremre támaszkodtam, és arcomat a nap felé fordítottam. Pár percig csendben ültünk ott. Csak akkor nyitottam lei a szememet, amikor megéreztem, hogy engem néz. A szemhéja félig le volt eresztve, szemében sötét és veszélyes fény égett. Gyönyörű ajka csillogott, mintha épp csak most nyalta volna meg, és a nedvesség még nem száradt volna fel róla. Elképzeltem, ahogy a nyelve hegyét előbb végigfuttatja a száján, aztán a bőröm minden négyzetcentiméterén, végül összegabalyodik az én nyelvemmel. Megrettenne, ha most én csókolnám meg őt? A megállapodásunkat vajon úgy kell érteni, hogy csak ő közeledhet hozzám, vagy én is kezdeményezhetem a szexet, akár még munkaidőben is? Mint például most? A fenébe a szex-szerződésekkel és a homályos feltételeikkel! Sosem játszottam még ilyen szabályok szerint, úgyhogy nem voltam tisztában az apró betűs részekkel. Szégyellősen elmosolyodtam, és igyekeztem tudomást sem venni a gyomromból induló, és lassan, de biztosan lefelé terjedő izgalomról. -

Magányos lehet odaát az élet - mondtam, hogy több-ke-

vesebb sikerrel leplezzem az idegességemet. -

Valószínűleg, de én az előnyét is látom annak, hogy az

ember elkerülheti a civilizáció minden stresszét, meg a rohanást, és a gyerekei természet közeli helyen nőhetnek fel. Jett újra elhallgatott, de pillantása továbbra is fogva tartotta az enyémet. A levegő feszültséggel telt meg. Az ajkamba haraptam, és elfordítottam a szememet, de egy másodperc múlva már ismét őt néztem. Olyan szorosan ült mellettem, hogy alig kaptam levegőt. Nem volt kényelmetlen érzés a közelsége, és mégis túl sok volt számomra. -

Mesélj az életedről! - kérte.

Felnevettem.

-

Mi?

Fura kérés volt. A férfiakat rendszerint nem érdekelte az életem, a múltam, a gondolataim és hasonló témák. Jett elmosolyodott, azzal a kihívó vigyorával, amitől mindig elállt a szívverésem. -

Nem csináltuk végig a szokásos állásinterjút, szóval ideje

pótolni. -

Hát, a szokásos felvételi procedúrát se követtük, nem

igaz? Jett vállat vont, és még szélesebb lett a vigyor a képén. -

Mondasz valamit. Kirúghatlak, és újra felvehetlek, ha ez

annyira zavar téged. Vagy... - Az oldalára fordult, és a könyökére támaszkodott. - Válaszolhatsz is a kérdésemre. Nem kérés volt, hanem parancs. Megnedvesítettem a számat, és próbáltam átbogarászni az emlékeimet, hogy mit mondhatok el anélkül, hogy túl sokat árulnék el magamról, de ami ugyanakkor kielégíti a kíváncsiságát. -

Az apám tízéves koromban meghalt. Anyám nevelt fel,

aki mindent megtett, hogy apámat pótolja. Gimi után New Yorkba mentem tanulni, és végül az ingatlanszakmában kötöttem ki. Ezek voltak az életem unalmas mozzanatai, az ártalmatlan részletek, amelyek nem engednek túl mély betekintést. Rendszerint elegendőnek bizonyultak, hogy a pasik unottan, üveges szemmel bámuljanak, és ne tegyenek fel több kérdést. Az érdeklődés hiányának jeleit kutattam Jett tekintetében is, de olyan figyelmet találtam, ami megrémített. Úgy tűnt, valóban figyel rám. Nem volt ezzel semmi baj, de a tény, hogy ezt a pasit, aki a munkaadóm, érdeklem én és az életem, azt mutatta, hogy kedvel engem. És ez még jobban megrémített. -

Mindig az ingatlanbizniszben akartál dolgozni? - A kér-

dés udvarias és ártalmatlan volt.

-

Szeretem a házakat. És te?

Mosolygott, de nem harapott rá a csalira, hogy témát váltsunk. -

Fura választás ez egy friss diplomástól. Vagy azért

kerültél a szakmába, mert tudtad, hogy hatalmas pénzeket lehet szakítani, ha kiépítetted az üzletet, vagy azért, mert komolyan ér dekelnek az épületek és a piac. A te esetedben melyik játszott nagyobb szerepet? Kiszáradt a torkom. Ez a pasi tudja, mit beszél. Azon tűnődtem, hogy ezt meg szokta-e kérdezni minden állásinterjún, vagy olyasvalakinek tartogatja a repertoárjában, mint én. -

Nem kell válaszolnod, ha kényelmetlennek érzed a kérdést

- folytatta Jett nyugodtan. -

Nagyon egyszerű, úgy éreztem, ez a helyes lépés.

Vállat vontam, mert tényleg ez volt a helyzet. Az ingatlanszakmában dolgozni - abban az időben ez volt a helyes lépés. Jett szemében vidámság csillogott, és én úgy éreztem, a magyarázatom a kedvére volt. -

Tehát az érdeklődésed miatt léptél erre a pályára.

Magamban kétségbeesetten nyögtem fel. Nem és nem akar lémát váltani. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne vágjak pofákat. -

Aha.

-

Sokat tudsz az épületekről? Nagy hatással voltak rád,

vagy azok az emberek, akik bennük laknak? Tudja, hogy valami nincs rendjén. Fogalmam sincs, miért, de rögtön ez a gondolatom támadt, ahogy hűvösen méregetni kezdett. A tekintete elfelhősödött, mintha csak el akarná rejteni az érzéseit és a gondolatait. A szívem olyan erővel dobogott, hogy féltem, áttöri a bordáimat. A tenyerem izzadni kezdett, és a gerincem mentén lassan legördült egy apró nedvcsségcsepp. Nyugi, Brooke!

Tudtam, ha válaszolok a kérdésére, akkor újabb faggatózás következik, míg végül nem marad egy titkom sem. Sosem mondtam el még senkinek, és nem pont Jettel kezdeném a múltam sötét részleteinek a kiteregetését. A torkom összeszorult a félelemtől. Belemarkoltam a friss fűbe, és kitéptem egy csomót, alig ébredve a tudatára, hogy ez a mozdulat ezer szer többet árul el rólam, mint a szavaim. Nem voltam képes elmondani a teljes igazságot, ezért meg kell elégednie azzal a kevéssel, amit adhatok neki. -

Sokat költöztünk. - Megköszörültem a torkomat, hogy a

hangom ne remegjen. - Mindig szerettem volna egy stabil családi otthont. Úgy gondoltam, ha szép házakat adok el embereknek, azzal segítek nekik állandóságot vinni az életükbe. Ez persze buta kis álom volt. Egy hét után pontosan láttam, hogy ez a szakma csak a pénzről szól, semmi másról. Jett a hosszú ujjaival a fülem mögé simított egy elszabadult tincset. A mozdulata annyira magától értetődő volt, mintha már ezerszer megérintett volna korábban. -

De még mindig szereted a munkádat.

Mosolyogva bólintottam. -

Igen.

-

Mert meg akarod váltani a világot - suttogta, és köze-

lebb húzódott. Arcomat a tenyerébe fogta, hogy nézzek rá. - Nem volt az buta kis álom. Nem fogod megváltani a világot, Brooke. De a példamutatásoddal megváltoztathatod a körülötted lévő emberek életét. A mutatóujjával körberajzolta az arcomat, bizsergő érzést hagyva a bőrömön. A levegő nehéz volt a fák és a fű illatától, de én semmi másra nem tudtam figyelni, csak Jettre. Annyi ra közel ült, hogy éreztem a férfias illatát, és láttam a teste és az arca minden kis részletét. A halvány nevetőráncokat a szép szeme alatt, a már alig látszó sebhelyet az állán és a karja kemény izmait. Ezek tették őt annyira valóságossá. Tökéletes-

sé. Gyönyörűvé. Tudni akartam mindent ezekről is, hogy Jett emlékei az enyémekké is váljanak. -

Hé, fociztál a középiskolában? - kérdeztem évődve és ki-

csit elfúló hangon, ahogy a széles vállain járattam a tekintetemet. -

Mi? - nézett rám kérdőn. Aztán csuklott egyet, mivel, úgy

tűnt, megértette, miért kérdem. - Igen, fociztam. Örülök, hogy látszik. Már megint ez a pirulás! Csak így tovább, Brooke, növeljed csak tovább az amúgy is óriási egóját. -

Le merném fogadni, hogy te meg könyvmoly voltál, aki a

hasonszőrűekkel barátkozott. -

Miből gondolod, hogy nem pompom-lány voltam? -

vontam fel a szemöldökömet. Persze jól tippelt, de nem vol tam tőle boldog. Valamiért azt szerettem volna, ha azt hiszi, hogy dögös és kívánatos voltam. Hogy ne legyen olyan biztos abban, hogy nem lesz vetélytársa. -

Hát, nem vagy annyira unalmas személyiség. - A karját a

derekam köré fonta, és magához húzott, a zöld tűzben táncoló pillantása pedig egyenesen a belsőmbe, a szívemig hatolt. Ha így nézett

rám,

felőlem

az

egész

világ

elsüllyedhetett

volna

körülöttünk. Csak a közösen átélt pillanat számított. Jett ajka az enyém felé közelített, majdnem hozzám ért, de aztán mégsem. -

Okos voltál és lenyűgöző, de nem voltál vele tisztában.

-

Honnan tudod? - leheltem.

-

Nem nehéz kitalálni. Az ilyen lányok mindig tartják az

egy lépés távolságot a fiúktól. Sejtésem szerint jó pár fiú próbálkozott, de nem jártak sikerrel, mert fogalmad sem volt róla, milyen szívdöglesztő vagy. Ez a pasi aztán tudja, mit kell mondani! Csak pislogtam, teljesen megrészegülve a bőre illatától. Drága arcvíz illatát éreztem és valami mást is. Valami férfiasat. Valami...

őt. Az ajkam könyörgően szétnyílt, hogy ne kínozzon már tovább a közelségével. Csókoljon már meg végre! És megtette. Nagyon gyengéden, mintha apró pillangók súrolnák a bőrömet puha szárnyukkal. Felnyögtem; ez kínzás volt! Istenem, annyira vágytam rá, hogy az már fájt. - Vannak pasik, akik a pompom-lányokat és a közszemlére tett szépséget szeretik. Én jobban szerettem a kihívásokat, és te pont az a fajta lány vagy, akire mindig vágytam, de sosem kaphattam meg suttogta Jett. Végigfuttatta a nyelvét az alsó ajkamon, aztán birtokba vette a számat egy hosszú és forró csókra. Körbesimogatta a nyel vemet, mélyen beszívta a szájába, miközben a keze felfedezte a testemet. Reszkettem az ölelésében, a fejem hátracsuklott, és nyöszörögtem a gyomromban gyülekező viharos érzések hatására. Keze a blúzomat tépte, s egyetlen gyors mozdulattal kihúzta a nadrágomból. Érdes kezének gyengéd mozdulatai, ahogy a blúzomat gombolgatta, sokat sejttettek arról, hogy mit fog majd velem művelni. Mi a fenét csinálok? A hely nem teljesen elzárt. Bárki láthatott minket, aki felettünk, az emelkedőn vagy a tó túlpartján állt. El kéne mennem, és nem hagyni, hogy egy nyilvános helyen tegyen a magáévá, ahol észrevehetnek. Nem örülök, hogy megláthatnak szex közben, és igazság szerint az sem töltött el kitörő örömmel, hogy a fűben mindenféle bogarak mászhatnak rám. Viszont a testi vágyaim egyre erősödtek, és kielégülésért kiáltottak. Milyen lenne olyasvalakivel lefeküdni, akit igazán akarok? Egy váratlan, józan pillanatban próbáltam ellökni Jettet magamtól, de nem jártam nagy sikerrel. -

Ne itt - motyogtam.

-

Miért ne? Nincs itt senki - suttogta Jett, és nem tágított.

Szája egyre erőszakosabban tapadt az enyémre. Ujjai a nya kamról a melltartóm átlátszó anyagára vándoroltak, és a rózsaszín bimbómat simogatták. Erről álmodtam, amióta csak találkoztunk. A hátamat homorítva simultam az érdes kézhez, s most már egészen közel voltunk egymáshoz, és az agyamat elöntő köd ellenére is tudtam, hogy elvesztem, ha még tovább folytatja ezt az édes kínzást. -

Érezni akarom az ízedet - suttogta, s az ujjai a melltartóm

kapcsán babráltak. -

Engedd, hogy én...

Egy mozdulattal kikapcsoltam a melltartómat, és lecsúsztattam a karomon a zöld fűbe. Fehér melleim kiszabadultak, egyenesen Jett tenyerébe. -

Gyönyörű - mondta Jett rekedten, le sem véve a szemét

róluk. Mintha csak meg akarná erősíteni a véleményét, elismerően felnyögött, és nyelvével játszani kezdett előbb az egyik, aztán a másik kemény mellbimbómmal, szopogatva és nyalogatva őket. Olyan szenvedélyre gyújtotta a testemet, aminek a létezéséről eddig fogalmam sem volt. Hanyatt dőltem a fűben, és a nyakát átfogva Jettet is magammal húztam, hogy nehogy abbahagyja, amit csinál. De persze nem kellett neki biztatás. Néhány körkörös mozdulat után annyira erősen szívta meg a mellbimbómat, hogy egy kis fájdalmas nyilallás szaladt végig rajtam, amit gyönyörzuhatag követett, le egészen az ágyé komig. Aztán Jett hirtelen megállt. -

Ne! - néztem rá könyörgően, hogy folytassa.

Félig lehunyt szempilláim alól figyeltem, ahogy apró csókokkal hinti tele a hasamat, és a keze a nadrágom cipzárjával bajlódik. Nem gondolta meg magát, csak áttért a következő fázisra. Az agyam egy eldugott zugában megszólalt egy idegesítő kis hangocska, ami azt firtatta, vajon mi lesz ez a következő lépés, de most az egyszer nem akartam a józan eszem-

re hallgatni. Nem tudtam, hogy kínosan érezzem-e magam, amiért teljesen meztelenre vetkőztet nyilvános helyen, vagy inkább izgatottan várjam, milyen finomságokat fog még művelni a szájával. De amúgy sem volt már helye kétségeknek. Kettőt sem pisloghattam, és a nadrág már le is került rólam. Jett a szétnyílt combjaim közé nyúlt, és félrehúzta a bugyimat. Szent ég! Nedves voltam, hívogatóan nedves. -

Ne hagyd abba! - mondtam.

-

Nem állt szándékomban.

Levette ő is a farmerjét, s ágyékát a duzzadt csiklómnak nyomta. Felemeltem a csípőmet, hogy belém hatolhasson. Lélegzetem egyre szakadozottabbá vált. Szélesre nyitotta a lábaimat, két ujjal végigsimította a csiklómat, aztán becsúsztatta őket a kisajkaim közé. Vihar dübörgött át rajtam, majdnem átlökött a csúcsponton,

de

mintha

Jett

ezt

megérezte

volna,

inkább

visszavonult. -

Még nem - mormogta szinte szemrehányóan.

-

Ne! Ne hagyd abba!

Feltámaszkodtam

a

könyökömre,

tekintetünk

találkozott.

Iszonyúan szexis volt a zilált hajával és a szemtelen vigyorával. A csiklóm összerándult a látványra, ahogy a nyelve végigrebbent rajta. -

Fia majd valóban elég lesz, akkor a nevemet fogod sikí-

tani, hogy elégítselek ki végre - suttogta Jett. Hát ez nem valószínű, de nem akartam összetörni az ábrándjait. Más férfiaknak ezt a reakciót még sosem sikerült kiváltaniuk belőlem. Lehet, hogy Jett halálosan szívdöglesztő, tökéletes testtel és az Antarktisz jegét is megolvasztó csókjával, de afelől voltak kétségeim, hogy a farkával is csodát tudna művelni. Visszanyomott hanyatt a fűbe, és a lábaim közé fúrta a fe-

jét, marokra fogta a fenekemet, és beszippantotta az ölem illatát, amitől elpirultam. Felemelte a fejét, hogy a szemembe nézhessen, közben a nyelve az ajkaim közt járt, különös figyelmet szentelve köztük az apró kis dudornak. A bensőm legmélyéből indulva remegés lett úrrá az egész testemen. Nyöszörögtem, megfeszítettem a gerincemet, hogy a csípőmet még közelebb nyomjam a varázslatot művelő szájhoz. Ha hamarosan nem tesz magáévá, minden szégyenérzetemet félretéve könyörögni fogok neki, hogy hatoljon belém. -

Jett - a hangomból csöpögött a vágy. Felnevetett, aztán

folytatta a kínzást a nyelve kéjes mozdulataival. Reszketve nyögtem fel, és a vállába mélyesztettem a körmeimet. -

Magamban akarlak érezni!

A hangom rekedt volt és parancsoló, éppen illett az ő mély, torokhangú morgásához. -

Még nem, bébi.

Anyám, ez a pasi aztán tud! Beletúrtam a hajába, és nem tudtam eldönteni, hogy ellökjem, vagy épp ellenkezőleg, lenyomva tartsam-e a fejét a lábam között. Egyre hangosabban nyögtem, ahogy a nyelve hegye bejárta az érzékeny ajkaimat, egy csepp nedvességet sem hagyva kárba veszni. -

Kérlek! - nyomtam felé a csípőmet.

A nyelve tovább gyötört, újra és újra a csiklómra rebbenve, körbenyalogatva, amitől a torkom mélyéről fojtott gyönyörkiáltások törtek elő. -

Magadban akarsz érezni? - szólalt meg Jett, és felült.

Nyöszörögtem, ahogy a hűs szellő a lábam közé fújt, lehűtve a szája okozta forróságot. Bólintottam, neki pedig gonosz kis mosoly ömlött el az arcán. Lassan belém mélyesztette egy ujját, aztán egy másikat, és végig engem nézve húzta ki őket újra. Másodjára sokkal gyorsabban és mélyebben hatolt belém. Jajgattam a gyönyörtől, ahogy ki-be mozgatta bennem az uj-

jait, egyre gyorsabban és egyre mélyebben, míg végül teljesen ki nem töltöttek, feszítőn és kínzóan édesen. -

Ó, istenem! - A hátam ívbe feszült. Az ölem az ujjai felé

mozdult, még többet akartam. Nem így terveztem ezt a dolgot. Nem vártam, hogy ennyi gyönyört fog nekem adni, most pedig a keze mozdulataival is olyan magasságokba juttat, ahol még sosem jártam azelőtt. -

Még egy kicsit - suttogta Jett. Nem vette le rólam a sze-

mét, de az ajka visszatalált a lábam közé. Az ujjait nem húzta ki belőlem, s újra a csiklómat kezdte nyalni, amitől forogni kezdett velem a világ. Forróság árasztotta el az ölemet, mély nyögések szakadtak ki a torkomból, a szívem őrülten vert. Felé löktem a csípőmet, ettől az ujjai még mélyebben hatoltak belém. A forróság az ágyékomban majdnem elviselhetetlen volt, és megőrjített. A szemem előtt elsötétült minden, az egész testem megfeszült. -

Igen, most elélvezhetsz - parancsolta Jett. Mély, szexi

hangja volt az utolsó lökés, amire szükségem volt. A csiklóm erőteljesen lüktetni kezdett, felemésztette a tűz. Elfojtott sikollyal, önkéntelen mozdulattal löktem a csípőmet Jett felé, és végre elélveztem a forró nyelve alatt. A világ megszűnt létezni, én pedig belevesztem a testemben robbanó érzéki tűzijátékba.

Szótlanul, a szemem sarkából figyeltem Jett ellazult vonásait. Nem dugott meg a Lucazzone-tó partján. Valami rejtélyes oknál fogva visszaigazította a bugyimat a helyére, felült, és elfordult tőlem, mintha csak időt adna nekem, hogy összeszedjem magamat. A kezem az erős hátára rebbent, a kidomborodó izmait masszíroztam, és

reméltem,

ebből

megérti,

mennyire

szeretném,

ha

továbbmennénk. - Ne! - mondta Jett, megállítva a mozdulataimat. Olyan gyorsan kaptam el a kezemet, mintha megégették volna, és valóban, a szavai jobban perzseltek, mint a tűz. Soha még senki nem viselkedett így velem, akivel ágyba bújtam. Ha óráit kaptam, cserében ugyanazt várták el. Jett vajon miért nem? És miért nem fejezte be, amit elkezdtünk itt és most? Nem tehettem róla, de hirtelen bénának éreztem magam, aki semmire se jó. Rosszul csináltam valamit? Talán amiatt nem dugott meg, ahogy az érintésére reagáltam? Bármennyire is nem akartam, az ágyékom továbbra is lüktetett Jett látványától. Ez valahogy nem volt normális, én sosem tapasztaltam még ilyet korábban. Ennek az erkölcstelen, érzéki és mindent felforgató vágynak véget kellett vetni. Nem tudtam mit kezdeni a kívánás rám törő forró hullámaival, valahányszor a közelében voltam, és nem érinthettem meg. Olyan közel volt, és mégis

annyira

távol.

A

vonzódásunk

kézzelfogható volt, mégsem éreztem

egymáshoz

szinte

magamban elég bátorságot a cselekvésre. A viszony köztünk nem fekete-fehér volt, hanem valami elmosódott és köztes színű, ezért sosem tudtam, hányadán állunk. Jett egy szót sem szólt, én pedig magamra rángattam a ruháimat, és követtem őt fel az emelkedőn az autóhoz. Csend feszült köztünk, ahogy besegített, aztán ő is beszállt, sebesség- be tette a kocsit, és elindultunk haza. Az ő otthonába, emlékeztettem magam, a tóparti gyönyörű házba, és a munkakapcsolat józanságába, ami nyilvánvalóan csak tettetés. Próbáltam tudomást sem venni az égő érzésről a szememben, kifelé bámultam az elmosódott tájra, és ezúttal nem érdekelt az sem, hogy milyen veszélyesen vezet. Úgy tűnt, a hazafelé vezető út egy örökkévalóságig tart. Amint a gumik csikorogva megálltak, kipattantam az autóból, és csak a bejárati ajtónál torpantam meg, hogy bevárjam Jettet. Kinyi totta az ajtót, előre engedett, aztán bezárta mögöttünk. Nem bírtam a szemébe nézni, és fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Végül csak egy vérszegény köszönömre futotta tőlem. Felvonta a szemöldökét, s a szemében parányi bosszúság villant. -

Mit köszönsz? Az autózást? Vagy az utolérhetetlenül fan-

tasztikus társaságomat? A jobb halántékán jól láthatóan rángatózott egy ideg. Dühös volt, és én nem tudtam, miért. Nem szólaltam meg. Mi a franc baja van? Hogy lett az érzéki és szenvedélyes viselkedéséből egy szempillantás alatt ez a hideg és számító hozzáállás? -

Vagy azt, hogy boldoggá tettelek ott lent?

Veszélyesen közel lépett hozzám. Megfogta az államat, és maga felé fordította a fejemet. Ijesztő volt, ahogy fölém magasodott. Felnéztem az égő szempárba, és egészen kicsinek és védtelennek éreztem magam vele szemben. Csak ő tud- hatta, mi jár a fejében, de láthatóan nem szándékozott megosztani velem.

-

Szóval, miért is vagy hálás nekem, Brooke? - Karját a de-

rekam köré fonta, megfordított, a falnak nyomott, és közben a térdével szétválasztotta a combjaimat. Tenyerét végigcsúsztatta a blúzom elején, ajkai a fülcimpámmal játszottak. -

A megállapodás... szerettem volna viszonozni - suttog-

tam. - De nem hagytad. Nem tudom, hogy miért bántott ez ennyire, de nagyon bántott. Olyan intenzív gyönyört adott nekem, amit még sosem éreztem azelőtt, és szerettem volna megtudni, hogy képes vagyok-e én is hasonló érzéseket kiváltani belőle. Különleges akartam lenni a számára, ahogy ő is különleges volt az én számomra. Azt szerettem volna, ha megadja magát nekem. Annak, amit én tudok nyújtani neki. És mire lenne az jó neked, Brooke? Valószínűleg semmire. -

Ó, a megállapodás! És úgy képzeled, hogy egyenlő

arányban kell adnunk és kapnunk. - Türelmetlenül sóhajtott. A nyakamat érő forró leheletétől megborzongtam. - Brooke, én a saját szabályaim szerint játszom. Ahogy mondani szokták: egyszer fenn, egyszer lenn, hol te kapsz, hol én. Bólintottam, és közben azon járt az eszem, hogy ezt vajon hogyan kell értenem. A hüvelykujjával megsimította az arcomat, mielőtt otthagyott volna. -

Menj, zuhanyozz le, aztán gyere az irodámba! Elő kellene

készítened egy kis papírmunkát számomra. Mi a fene! Szívat engem? Vagy hogyan kellene értékelnem az állandó témaváltásait? Szaggatottan véve a levegőt, elrohantam mellette, fel a lépcsőn, a szobámba. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőle, még ha csak egy rövid időre is.

A zuhanyzástól kicsit kitisztult a fejem. Sajnos azonban nem rakta rendbe a Jettel kapcsolatos zavaros érzéseimet. Azt mondogattam magamnak, hogy csak pár napja ismerem, ez pedig édeskevés idő arra, hogy kiismerjek valakit. Az anyám azt tanította nekem, hogy a férfiak bonyolultak, de ha sikerül megértenem a valódi természetüket, akkor rájövök, hogy annyira nem is különböznek tőlünk. A Jettel való megismerkedésem óta nem bírok hinni anyám szavaiban. De végül is ő a főnököm, nem egy átlagos pasi, emlékeztettem magamat. Tehát nem is kell megértenem, az egyetlen, ami számít, az az, hogy rendesen ellássam a munkámat. Úgy éreztem, elég sok időt elpepecseltem már, ezért lófarokba kötöttem a hosszú, barna hajamat, tiszta alsóneműt, blúzt és nadrágot vettem, és elindultam Jett irodája felé. Fogalmam sem volt, mi vár rám. Az asztalánál ülve találtam, többnyire egy szótagú szavakat használó telefonbeszélgetésbe mélyedve. A „nem”, a „hülyeség” és az „aha” voltak a leggyakrabban használt kifejezések. Inte tt nekem, hogy üljek le vele szemben a párnázott székre, aztán visszafordult az előtte heverő jegyzetekhez, homlokán a ránc tovább mélyült. Istenem, ez a komoly arckifejezés annyira illett hozzá! Elhessegettem a szexi szája emlékképeit, amint épp a combjaim közé téved, és próbáltam az agyamat visszatéríteni a valóságba. Még csak rám sem pillantott, folytatta a te lefonbeszélgetést. Egy-két percig csendben ültem ott, és igyekeztem nem hallgatózni, de Jett dühe annyira kézzelfogható volt, hogy egyszerűen semmi másra nem tudtam figyelni. - Legközelebb ne engedd, hogy dróton rángassanak minket! Vagy aláírják, vagy nem! Érthető voltam? - mondta Jett, és azzal a mozdulattal lecsapta a telefont. Atya gatya, ő aztán be tud fejezni egy beszélgetést! Nagyon reméltem, hogy én sose leszek abban a helyzetben, mint az az illető a vonal másik végén.

-

Minden rendben? - kérdeztem bizonytalanul.

-

Egy újabb elbaszott üzlet - válaszolta Jett a halántékát

dörzsölgetve. - Esküszöm, néha azt gondolom, hogy mindent magamnak kell megcsinálnom, ha a felszínen akarom tartani ezt a céget. Nagyon nehéz megbízható embereket találni. Felnézett és elmosolyodott, és én biztos voltam benne, hogy mindjárt témát fog váltani, mintha már így is túl sokat árult volna el. -

Szeretném, ha átnéznéd a levelezésemet, és minden erre a

hétre tervezett találkozót és megbeszélést, még a telefonosakat is, lemondanál - kérte Jett. - Legyen üres a naptáram. -

Hogyne, persze - mondtam homlokomat ráncolva, de már

okosabb voltam annál, mint hogy kérdezősködjek. -

Jó - mondta, és egy vastag mappát csúsztatott felém az

asztalon. - Gondolom, mostanra már tisztában vagy a Lucazzone birtok ügyével. Árulkodó pír öntötte el az arcomat. Hát persze, csak nem olyan módon, ahogy először gondoltam. Jett ajkai bugyinedvesítő mosolyra húzódtak. -

Gondoltam. Azt szeretném, ha te foglalkoznál vele. Nézz

át minden egyes papírt, találj egy kiskaput, és szerezd meg ne künk a birtokot. -

De... - a torkomon akadt a szó. Ez egy több millió dollá-

ros üzlet volt. Jett hátratolta a székét, és megkerülve az asztalt, odasétált hozzám. Megállt előttem, és lehajolt hozzám, olyan mélyre, hogy a bőrömön éreztem a forró leheletét. -

James azt állította, hogy te vagy a legjobb. Hazudott ta-

lán? Istenem, mennyire gyönyörű! A szeme, az arca, az ajka. Hátrahajoltam, mintha ez a kis távolság megvédene a vonzerejétől.

-

Nem, de ez túl nagy falat és nekem... - nincs meg hozzá a

tapasztalatom, akartam folytatni, de Jett félbeszakított. -

Bízom benned - mondta lassan. - Ne okozz csalódást.

Jett Mayfield hatalmas, és hisz a képességeimben. Egy pillanatig csak bambán bámultam rá, és képtelennek éreztem magam, hogy kimondjam a nyelvem hegyén billegő szót. Köszönöm. A levegő megtelt körülöttünk elektromossággal. A tekintetem a nyitott ajkaira vándorolt; annyira közel volt hozzám, a lábam köze nedvesedni kezdett, átitatva a bugyim finom anyagát. Jett megköszörülte a torkát, felállt és visszament a helyére, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy elrejtse a kihagyó lélegzetét és a vágyat a szemében. Nem volt annyira közömbös, mint amennyire tettette magát. Büszkeség és győzelemérzet töltötte el a szívemet, összefontam a karjaimat a mel lem előtt, s egészen felderültem. -

Az ebéded a konyhában vár - mondta Jett hűvösen, kerül-

ve a tekintetemet. - Én Malpensában leszek egész délután. -

Miért? - kérdeztem gondolkodás nélkül. Felhúzott szem-

öldökkel nézett rám. -

Találkozom egy ügyféllel.

-

Nincs is semmi a naptáradban.

Hátradőlt a székében, és egy percig szigorú szemmel méregetett. -

Nincs minden beírva a naptáramba, Brooke. Például a ma

reggeli kis sétánk sem szerepel benne. Lehet, hogy a Lucazzone házból csodás kilátás nyílt ránk? Ördögi mosoly fénylett fel az arcán, én meg persze borzasztóan elpirultam. -

Mi? De hát azt mondtad, hogy... - Alig jött ki hang a tor-

komon, be sem tudtam fejezni a mondatot. -

Nem. Azt mondtam, hogy senki nem lakik ott, de azt szó

szerint úgy értettem, hogy a tóparton nincs egy lélek sem. Azt egy szóval sem állítottam, hogy a háznak nincs lakója. Még jobban vigyorgott, én meg még jobban elpirultam a szörnyű szégyenérzettől. Basszus, a labda már megint az ő térfelén van. Újabb csatából került ki győztesen. -

Gondolod, hogy valaki meglátott minket? - suttogtam.

-

Számít? - vonta meg a vállát.

Nekem számított, mert nem vagyok az a típus, aki nyilvános helyen szexei, hogy bárki megbámulhassa. -

Nyugi, Brooke - mondta Jett lágyan. - A ház hónapok óta

üresen áll. Ujjával megsimította égő arcomat. -

Azért tetszett ez a kis veszély, hogy bármikor rajtakap-

hatnak, nem igaz? Bólintottam, bár nem a lebukás lehetősége volt az egyetlen izgalmas dolog, ami felforralta a véremet. -

Jó, mert még nagyon sok mindent szeretnék veled csinálni

- suttogta azon a mély, szexi hangján, amiben annyi titokzatosság volt. Elakadt a lélegzetem. Már alig várom! Ekkor megszólalt a telefon, és megtörte a varázst. Jett fel mordult, és megnézte, hogy ki hívja. -

Bassza meg! - Elengedett, megragadta a telefont, és az uj-

jával eltakarta a mikrofonját. Elfelhősödött tekintetét továbbra is rajtam tartotta, hogy értsem, kizárólag nekem szánja a szavait. -

Annyira kívánlak, de sajnos elszólít a munka.

Gyors és forró csókot nyomott az ajkamra, aztán máris viszszatért a korábbi józan munkastílusához. -

Mayfield - szólt bele a telefonba. Kemény és határozott

volt a hangja, semmit sem árult el abból a szenvedélyből, ami az én ereimben lávaként száguldott végig.

Kihúztam magam, és minden méltóságomat összeszedve lassan kivonultam a szobából, gondosan ügyelve minden lépésemre, nehogy felbukjak a saját lábamban.

Jett ígérete szerint az ebédem valóban a konyhában várt. Felemeltem a tányérról a fedőt, és beszívtam a felszálló illatot. Számomra ismeretlen olasz paradicsomos tésztaétel volt hússal és isteni zöldfűszerrel. A gyomrom nagyot kordult, emlékeztetve a tényre, hogy már elmúlt ebédidő, és előző este óta egy falatot sem ettem. A Lucazzone mappát még mindig a mellemhez szorítva tartottam, fogtam a tányért is, és leültem a tóra néző ablak előtt álló drága mahagóni asztalhoz. Innen, lentről csodás kilátás nyílt az egész

keleti

oldalra.

Ellentétben

a

megérkezésünk

napján

tapasztaltakkal, most nem volt kihalt a tó. Nem láttam el a partig, de két békésen hajózgató magán- jacht színes árboca is feltűnt kint a vízen. Jett azt mondta, hogy a tó nagy része magántulajdon, így csak arra tudtam gondolni, hogy a tulajok ugrottak le egy kis tavaszi kikapcsolódásra. Egy villányi tésztát a számba tömtem, és azon merengtem, hogy milyen lehet annyira gazdagnak lenni, mint ezek az emberek. Hogy nem kell a számlák miatt aggódni, és mindig ke- rül étel az asztalra. Amikor apám meghalt, és anyám minimálbéres állásban töltögette egy szupermarket polcait, én akkor sem éreztem, hogy hiányt szenvednék bármiben. De most, hogy itt voltam Jett villájában, ami valószínűleg többe került, mint amennyit én egész életemben keresni fogok, egy kicsit kívülállónak éreztem magam.

Neki dolgoztam, de nem illettem bele a világába. És nem is voltak olyan téveszméim, hogy valaha is ide fogok tartozni. Nem akarod őt, Brooke, úgyhogy verd is ki a fejedből ezeket a „mi lenne ha?” kezdetű ostobaságokat! - Hát persze - motyogtam, és kinyitottam a Lucazzone mappát. Meglepetéssel láttam, hogy ez nem ugyanaz az akta, mint amit Jett reggel az asztalomon hagyott. Gyorsan befejeztem az ebédet, hogy elmerülhessek végre a Mayfield társaság fura munkamódszereiben. Mire végeztem vele, akaratlanul is csodálatot éreztem az eltökéltsége miatt. Jett Mayfield tudja, mit akar, és nem habozi k, hogy meg is szerezze, bármilyen piszkos módszereket kell is igénybe vennie hozzá. A magánnyomozó tíz éven át követte a Lucazzone család tagjait, családfákat böngészett, tragédiákat ásott elő, titkos bankszámlákat derített fel, és még a látogatók hátsó szándékait is igyekezett

kifürkészni.

Kiderült,

hogy a

család

férfitagjai

generációról generációra megcsalták a feleségeiket, ott és attól kapták meg az élvezeteket, akitől és ahol tudták. Alessandro Lucazzone sem volt kivétel, csak annyiban, hogy ő történetesen a saját neméhez vonzódott. A gazdag feleségét csak azért vette el, mert szüksége volt a pénzére, de - nyilvánvaló okok miatt - nem nemzett neki gyermeket. Egyszer még az egyik szeretője is beköltözött a házukba, és nem nagyon titkolták a viszonyukat, mígnem a felesége megelégelte a dolgot, és válássál fenyegette meg Lucazzonét. Kíváncsi lettem volna, hogy miért nem váltotta be a fenyegetését. Minden épelméjű nő megtette volna, Henrietta Lucazzone mégis a férje mellett maradt, míg ki nem lehelte a lelkét. Halálát egy Indiában szerzett rejtélyes betegség okozta. Talán a katolikus neveltetése tette, hogy az esküje többet szá -

mított neki, mint a szabadsága, vagy a boldogság egy olyan férfi oldalán, aki igazán szereti. Vagy Alessandro valamivel sakkban tartotta, és engedelmességre kényszerítette. Híresen sima modorú, jóképű férfi volt, azt mondták róla, hogy még egy mérges kígyót is meggyőzne arról, hogy ne eressze belé a mérgét. Persze, ebből egy szót sem hittem el. A sztorik a fiatalkorából származtak, amikor az első világháborúban földönfutóvá vált emberek megmentő angyalként tekintettek a felsőbb osztályokra, akiktől élelmet kaptak és ruhákat, hogy a gyermekeiket fel tudják öltöztetni. Talán ezért volt az is, hogy Henrietta Lucazzone úgy tudta, férje megúszott egy gyilkosságot. Jett dokumentumai szerint 1953 decemberének első vasárnapján történt. Henrietta éppen hazaért egy újabb nagy bevásárló-kőrútról - szeretett vásárolni -, és a férjét egy férfival találta az ágyban. Ilyen történt már máskor is, csakhogy ezúttal a szerető az ágyban, halott volt. A nyakától a hasáig hatalmas vágás éktelenkedett a törzsén. A naplója tanúsága szerint Henrietta nem hívta a rendőrséget. A testet később az erdőben eltemetve találták meg meztelenül, felkoncolva. Soha senki nem tett fel kérdéseket, soha senkit nem vádoltak meg. A holttest megtalálásának idején Alessandro éppen nagyobb összeget adott jótékony célra, és általános tisztelet övezte a nagylelkűsége miatt. A holttestet azonosították, kiderült, hogy katonaként szolgált a második világháborúban, és megrögzött alkoholistaként bármire hajlandó volt, hogy pénzt szerezzen italra. Mayfield nyomozója teljesen véletlenül tudta meg Lucazzone titkát. Nem kapott engedélyt, hogy látogatást tegyen a Lucazzone udvarházban, ezért a környéken szaglászott csak, és a park kápolnájában az oltárral szembeni térdeplőpad alá elrejtve megtalálta Henrietta naplóját. A naplót ugyan sosem küldték el a rendőrségnek, de önmagában az, hogy egy testet találtak a villában, már kellően

bizonyította, hogy gyilkos volt a Lucazzone házban. És ezt a valakit a Lucazzone család hírneve és vagyona megvédte a büntetéstől. A nyomozóval folytatott levelezésben Mayfield azt írja, hogy Lucazzone már öreg és beteg. Ha valóban ő volt a gyilkos, akkor már csak a halál utáni ítélőszékben bízhatunk. Nem értettem, hogy Jett miért nem adja át egyszerűen a naplót a helyi hatóságoknak. Ha Lucazzonét bűnösnek találják, az olasz állam elkobozza és elárverezi a birtokát, és erősen kétlem, hogy bárki fölé ígérne a húszmilliós ajánlatnak. Olyan könnyű lenne, és mégis úgy tűnt, Jett a nehezebb utat választja, bár fogalmam sem volt, mi okból. Bezártam az aktát, a tányéromat beraktam a mosogatógép- be, és felmentem az irodámba. Jett nélkül furán csendes volt a ház. Készenléti állapotba helyezett MacBookomat visszakapcsoltam, és lassan kezdtem felvenni a munka ritmusát. Két- szer is átnéztem az akta tartalmát, elölről hátra, azután vissza, de semmi olyat nem találtam, ami segíthetne nekünk. Az adópapírok rendben voltak. A birtoknak voltak pénzügyi nehézségei, de nem annyira komolyak, hogy emiatt el kellene adni. Fogalmam sem volt, mi után kutathatnék még, és már épp be akartam zárni az aktát, amikor a lapok aljára nyomtatott apró oldalszámokon megakadt a szemem. Az utolsó oldal a 147. volt a 148-ból, vagyis egy oldal hiányzott. Lehet, hogy máshová keveredett? Nem emlékeztem, hogy láttam volna, de ismét átnéztem az aktát, kétszer is, aztán az asztalomat és a konyhát is, de nem jártam sikerrel. Végül úgy döntöttem, majd Jettnél rákérdezek, és mással kezdtem foglalkozni. Mire megválaszoltam a legfontosabb üzleti leveleit, és valamennyi találkozóját lemondtam az ő kérésére, már kora este volt, és a kavicson csikorgó autógumik hangja jelezte, hogy vége a munkanapnak.

Jett üzleti tárgyalása nem sikerült valami jól. Ez tisztán lejött abból, ahogy becsapta az ajtót. Az egész ház visszhangzott a csattanástól. Fogalmam sem volt, mire véljem a dolgot, ezért a helyemen maradtam, pár centire a gardrób bejáratától. Éppen azt próbáltam

kitalálni,

mit

vegyek

fel

a

vacsorához.

Eddig

kosztümöket hordtam, na jó, néha farmert is esténként, de ma valami változatosságra vágytam. Például olyan merész ruhadarabra, mint egy szoknya vagy egy ruha. Amivel elcsábíthatom a férfit, aki hozzám sem ért a délelőtti kiruccanásunk óta. Miért? Mert egyszer és mindenkorra le akartam tudni a dolgot. A várakozás és a türelem sosem volt az erősségem. Nem szerettem ezt a köntörfalazást, hogy órákat töltök a társaságában, miközben érzéki pillantásokkal méreget. Valahányszor rám nézett, úgy éreztem, levetkőztet a forró tekintetével, amitől mintha áramütések futottak volna szét az ágyékomban. Amióta hozzám ért ott lent, nem tudtam másra gondolni, csak az ajkára a bőrömön, ahogy kényeztet, szopogat és elvisz a csúcsra. Újra át akartam élni az érzékeknek ezt a tombolását, és ugyanazt akartam adni neki is viszonzásul. Az ébredő kívánás árulkodó kis csiklandozását éreztem a hasamban, ami aztán szexuális vággyá teljesedett ki az ölemben. De nem jött még el az idő. Igyekeztem nem gondolni Jettre, inkább az öltözködésre koncentráltam: térd alá érő, szűk szoknyába bújtam, hozzá mélyen kivágott,

puha

kasmír-felsőt

választottam.

A

sminkemet

minimálisra vettem, csak egy kis szempillaspirál, pirosító és rúzs. A lófarkamat kibontottam, a hajam lágy hullámokban omlott a vállamra. Elégedetten vizsgálgattam magam a tükörben. Nem is rossz, Stewart! Oké, nem vagyok modellalkat, de azért van egy-két dolog, amit szeretek magamon - például a ragyogó, barna sze-

memet, a kerek csípőmet, a vékony derekamat. Ráadásul Jett nem csinált titkot belőle, hogy kíván engem, úgyhogy ez egy- szer a nem elég hosszú lábam és a push-up melltartós mellméretem sem zavart. Idegesen beharaptam a számat, még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, aztán elindultam, hogy megkeressem a főnökömet. Jettet a nappaliban találtam, a nyitott teraszajtóban állt, a mobilja a fülére tapasztva, az esti szellő a haját borzolta. A há tát mutatta nekem, így volt pár percem csendben nézni, mi előtt észrevette volna a jelenlétemet. Az erős combjait kiemelő farmert és a bicepszére simuló fekete pólót viselt, s nedves haja fénylett a csillár fényében. Ked vem lett volna beletúrni, hogy valóban olyan lágy és finom-e, mint amilyennek látszik. Annyira nyálcsorgatóan szexis volt, hogy majd belehaltam a látványba. Felnyögtem, ahogy meg- éreztem az ágyékomban támadó vágyat. Most komolyan, egy szót sem kell szólnia, és legszívesebben elé vetném magam, hogy dugjon meg. Ez elég sokat el- mond rólam. Könnyű préda vagyok. Halkan kopogtam a már nyitott ajtón, és beléptem a nappaliba, ügyelve arra, hogy ne nézzek Jettre. De ő megfordult, arcán felfénylett az a bugyinedvesítő mosolya, és varázserővel vonzotta magára a tekintetemet, annyira, hogy körülöttünk a világ teljesen megszűnt számomra. Egészen lehetetlenül vonzó volt. Egy szexisten ez a pasi. A lélegzetem ismét elakadt, legalább ezredszer, amióta ismerem. - Helló, jó napod volt? - kérdezte mély torokhangon. Még ez is szexi volt. Nagyot nyeltem, a kiscica elvitte a nyelvemet. Hozzám lé-

pett, lehajolt, és gyengéd csókot nyomott az arcomra, a keze pedig a derekamra csúszott, alig érintve a blúzom puha anyagát. Túl közel van, túl izgató. Nem bírtam levegőt venni. Jett magabiztossága egészen megijesztett. Bátorságomat összeszedve elmosolyodtam, kettőt hátraléptem, és alig tudtam megállni, hogy ne rohanjak ki a szobából. -

Igen, elég jó. És neked? - mondtam elhaló hangon.

-

Most kicsit jobb, hogy veled lehetek. - Jett tekintete az

enyémbe mélyedt, és az egész bensőmet felkavarta. Hüvelyk ujjával végigsimított

az

alsó

ajkamon,

és

közben

egy pillanatra

elfelhősödött az arca, mintha nem tudná eldönteni, hogy megcsókoljon-e. Szerettem volna megkönnyíteni a döntését, ezért az ajkamat gyengéden hozzányomtam az ujjához, miközben tartottam a szemkontaktust. A lélegzete hallhatóan felgyor sult, ahogy beszívtam az ujját a számba, és szopni kezdtem. -

A tűzzel játszol, Brooke - mondta Jett érzéki hangon. -

Nem szeretném, ha megégetnéd magadat. -

Forróságot ígértél nekem, és én nem félek egy kis fájda-

lomtól - suttogtam a tenyerébe. Ennél nyíltabban még sosem ajánlkoztam fel egy férfinak sem. A szívem vadul dobogott a bordáim mögött, és törékeny kis madárra emlékeztetett, ami kétségbeesetten próbál kiszabadulni a kalitkából. És bizonyos szempontból én is madár voltam, az életem pedig a kalitkám. Sem Jettet, sem más férfit nem engedek be, de én talán ki-kiléphetek belőle egy kis izgalomért, hogy elfelejtsem a múltamat. Hogy valaki más lehessek egy kis időre. Csak néztük egymást percekig, én még levegőt is alig vettem ez alatt. Aztán megszólalt a mobilja, és megtörte közöttünk a varázst. Huhh.

Valakinek már megint a lehető legrosszabb pillanatban kel- lett telefonálnia. Jett megnézte, hogy ki hívja, aztán lenyomta a felvevő gombot, tartsd, kérlek, mondta a telefonba, aztán eltakarta a mikrofont az egyik kezével, és gyors csókot nyomott a számra. -

Sajnálom, ezt fel kell vennem.

Vállat vontam. A tekintete elsötétült, és egy pillanatig fogalmam sem volt, hogy a vágytól vagy a bosszúságtól. -

Remélem, szeretsz grillezni - mondta.

-

Ki nem?

-

Akkor tíz perc múlva a konyhában, oké?

Bólintottam, bár ő ezt már nem látta, mert hátat fordított nekem, telefonját a füléhez tartva.

Amikor beléptem a konyhába, a grill már be volt gyújtva, és rajta volt a fém fedele. Jett felemelte, megmutatni, hogy alatta két óriási adag oldalas sül. A hús és a grillzöldségek illatától korogni kezdett a gyomrom, és elszállt belőlem minden bosszúság. Lehet, hogy csak azért nem élt az ajánlatommal, mert félt, hogy odaég a vacsora? Az ő baja. Vállat vontam, és úgy döntöttem, abbahagyom a gyerekes duzzogást. -

Az üzleti tárgyalásod nem ment valami jól - szólaltam

meg, hogy valami biztonságosabb témáról beszéljünk. Végül- is a főnököm, és a céget érintő dolgokat kellene megvitatnunk. Jett kényszeredetten elmosolyodott. -

Honnan tudod?

-

Hallottam, hogy bevágtad az ajtót.

-

Sajnálom.

-

Semmi baj.

Figyeltem, ahogy egy hang nélkül púposra pakol a kajával két tányért, és elindul a teraszajtón át, ki a kertbe. Fogtam a vörösboros üveget és két poharat, aztán mentem utána. A levegő langyos volt, és illatos a fáktól és a virágoktól. A kerti asztal és a székek a sarkon túl voltak elhelyezve, ott, ahová a konyha fénye alig hatol el. Jett meggyújtott egy nagy, aranyszínű lámpást, ami szelíd fénybe vonta az asztalterítőt és a fehér porcelánt. A cikkcakkos alakzatban elrendezett teamécsesek pislogtak a lágy szellőben, és mozgó árnyékokat ve títettek a ház meszelt falára. Elegáns, ugyanakkor nyugodt hangulatot árasztott a kerti sarok. Nem túlságosan romantikusai, de nem is semlegeset. Nálunk nem volt szokás gyertyát gyújtani, kivéve, ha szülinapot ünnepeltünk vagy meghalt valaki. A bort és a poharakat az evőeszközök és a két tányér mellé raktam, aztán leültem Jettel szemben. Körbesandítottam, mindent megnéztem, kivéve őt. -

Nem fázol? Ha igen, kihozok neked meleg ruhát, vagy

ehetünk bent is. Egészen meglepett az aggodalom a hangjában. -

Jól vagyok.

Egy pillanatig úgy nézett rám, mint aki nem is tudja, hogy higgyen-e nekem. A gyertyák fénye tükröződött a szemében, amitől az úgy csillogott, mint a drágakő. A lágy fény aranyos ragyogást kölcsönzött a bőrének, és kiemelte a borostáját, ettől az arcának sötét és fenyegető karaktere lett. Sosem voltam odáig a borostáért, de rajta nagyon szexinek találtam. Illett a személyiségéhez: durva, ugyanakkor lágy, idegen, és mégis ismerős. Olyan ínycsiklandóan nézett ki, szerettem volna elveszni az erős karjai között. Ellenálltam a késztetésnek, hogy áthajoljak az asztalon, az arcomhoz húzzam az arcát, csak azért, hogy érezhessem a dörzsölést a bőrömön.

-

Bort? - A hangja megtörte a csendet, és kizökkentett az

álomvilágból. Bizonytalanul elmosolyodtam, és a félig kiürült pohár után nyúltam. -

Kettőnkre! - mondta Jett.

Koccintottunk, közben pedig nem vette le rólam a szemét. Nagyot nyeltem, és bólintottam, mert volt valami a hangjában talán egy parányi ígéret -, ami őrült tüzet gyújtott a bensőmben. Ittam egy kortyot a finom borból, aztán még egyet, hogy lecsillapítsam a vadul dobogó szívemet. Nem igazán segített. ezért inkább

a

tányérom

tartalmára

koncentráltam,

miközben

igyekeztem fenntartani a könnyed csevejt. -

Találtál valamit a Lucazzone aktában? - érdeklődött Jett,

és odanyújtotta a kenyeres kosarat. Megráztam a fejemet, és lenyeltem a falat húst, mielőtt megszólaltam. -

Nem, de van valami, amit szeretnék megtudni tőled.

Hányszor nézted át, te és a jogászaid? Jett vállat vont, jelezvén, hogy vagy nem érdekli, vagy sosem számolta. -

Sejtettem - motyogtam az orrom alatt.

Jett furán nézett rám. -

Azért adtam oda, hogy te nézd át. Úgy gondoltam, nem

fog ártani, ha valaki friss szemmel alkot róla véleményt. -

Nézd, én... - Letettem a villámat, s azt fontolgattam, ho-

gyan válogassam meg a szavaimat, hogy azok ne tűnjenek kioktatásnak. Lehet, hogy lélegzetelállító szexuális vonzalom van köztünk, de Jett mégiscsak a főnököm. És a főnökök már - csak olyanok, hogy állati nagy az egójuk, és nem szívesen hallják a „nem” és a „lehetetlen” szavakat a beosztottjaik szájából. -

Látom a lehetőséget a birtokban, de ha az adókat és az

egyéb kötelezettségeket nézzük, sosem fogod megszerezni, hacsak az öreg nem adja el, vagy fel nem adod őt a rendőrségen.

Jett tekintete elsötétült, s összeszorította az állkapcsát. -

A második lehetőség ki van zárva.

-

Miért?

-

Csak. - Nagy levegőt vett, és elfordította a szemét.

-

Miért? - nógattam, előrehajolva.

-

Ki venne olyan nyaralót, ami egy gyilkos birtokán épült?

Ez jogos volt, de mégis... -

Tudod, van még egy dolog, ami zavar engem. Az ajánlati

ár túlságosan magas. Ha ehhez hozzáadjuk az ügyvédi költségeket, az adókat, az építkezést, a berendezést, akkor olyan giganagyságú eladási árat kapunk, amit nincs ember, aki kifizetne. -

Meglepődnél, ha tudnád, hogy a gazdagok milyen össze-

geket képesek kiadni egy kis magányért. Hátradőlt, és öntelten elvigyorodott. Lakatot tettem a szám- ra, hogy nehogy válaszoljak erre, mert nyilvánvalóan ő a gazdag kettőnk közül, tehát nyilván jobban tudja. De a szavai továbbra sem győztek meg. Felemeltem a kezemet, jelezve, hogy megadtam magam. -

Jó, rendben. Én csak azt mondom, ha akarod a birtokot, el

kell menned a rendőrségre. Jett határozottan megrázta a fejét. -

Ez nem fog megtörténni, Brooke. Találj valami mást!

-

A sírba viszel ezzel. - Kétségbeesetten felsóhajtottam, és

nekidőltem

a

székem

támlájának,

miközben

az

ujjaimmal

türelmetlenül doboltam a majdnem üres poharamon. Olyan makacs ez a pasi, mint egy öszvér. Ilyen eltökélt valakivel dolgozni nem lesz egyszerű, de sosem hátráltam meg a kihívások elől. Még ha ez azt is jelenti, hogy halálra dolgozom magam egy eleve kudarcra ítélt projekten. -

Egyelőre semmi ötletem, hogy merre induljak el. Ales-

sandro haldoklik. Miért nem vársz, amíg... - Ugyanezt a kérdést már feltettem egy nappal korábban. Most mégis úgy gon -

doltam, nem veszthetek semmit, ha újra megpróbálkozom ezzel az iránnyal. - Amint a birtok a jótékonysági szervezetek tulajdonába kerül, simán megfőzheted őket egy sokkal alacsonyabb ajánlattal. Ezzel pénzt spórolsz, vagyis nagyobb profitot biztosítasz a cégnek. -

Ez évekbe telhet. Azonkívül simán dönthetnek úgy, hogy

másnak adják el. -

Nincs senki más - mondtam. Jett hallgatott, ezért rákér-

deztem: - Ugye nincs? Továbbra sem szólt egy szót sem, de elfelhősödött az arca, ami többet mondott ezer szónál. Volt más potenciális vevő is. -

Nem akartam elmondani neked - enyhült meg kicsit a

hangja. -

Miért nem?

-

Mert nem akartam, hogy nagyon belekeveredj.

Lazán megvonta a vállát, mintha az egész dolog nem lenne fontos, de az arca pontosan elárulta, hogy bármi legyen is az, amit nem mond el nekem, nagyon bántja őt. -

Nem akartad, hogy nagyon belekeveredjek? Mibe? A

munkámba? - Felnevettem, pedig legszívesebben megfojtottam volna Jettet. - Hogyan lássam el a munkámat, ha életbevágóan fontos információkat visszatartasz? -

Ezt nem értheted, Brooke. Veszélyesek. - A hangja any-

nyira halk volt, először nem is voltam biztos benne, hogy jól hallottam. Lassan fogtam fel a szavai jelentését, de ahogy leesett, hogy mi az ábra, a szőr is felállt a hátamon. Azt gondol tam, hogy egy viszonylag békés állásra sikerült szert tennem: találkozom az ügyfelekkel, eladom vagy kiadom az ingatlanaikat, beváltom a csekkeket és slussz. Jó, a Mayfield Ingatlanfejlesztő kicsit komolyabb ligában játszott, vagyis ennél azért több várt rám, de akkor is. El sem tudtam képzelni, hogy az emberek, akikkel a munkám során összefutok, bármiféle ve-

szélyt jelentenének rám nézve. Ilyesmiről tutira nem volt szó a szerződésemben. -

Miféle emberekről van szó? - kérdeztem óvatosan.

Jett arca megrándult. -

Mondjuk úgy, hogy nem azok a fajták, akikkel szívesen

találkoznál. És akkor megértettem: valami kicsavart módon engem próbál védeni úgy, hogy azért el is végezhessem a munkámat. -

Ezért mentél egyedül a mai tárgyalásra?

Az arca továbbra is kifürkészhetetlen volt. Üres. De nem kellett semmi reakció, hogy biztos legyek a válaszában. -Ó! Jóságos ég, nem véletlenül kapok akkora fizetést! Gyakorlatilag a helyi maffiával rúgom össze a port, vagy még rosszabb. Jett beletúrt a hajába, és pár másodpercre behunyta a szemét. Mindketten hallgattunk. Szikrázó feszültség volt a levegőben, és ez tükröződött az arcán is. Úgy tűnt, vívódik, bár nem tudtam, min. -

Mindent el kell mondanod nekem. A beosztottadként jo-

gom van tudni - mondtam végül. -

Nem, Brooke.

Csak így, röviden és velősen. Megingathatatlanul. Ez az a Jett volt, akit az üzleti levelezésén keresztül megismertem. A szája körüli kemény vonalak mélyebbek lettek, csakúgy, mint az elhatározás a tekintetében. Most új fényben láttam őt, de ez sajnos nem csökkentette az iránta érzett vonzódásomat. Sőt, kifejezetten a karjaiba szerettem volna vetni magam, hogy tegyen velem, amit csak akar. Ehelyett azonban csak felnyögtem, és olyan érzékien néztem rá, ahogy csak bírtam. A szája sarka megrándult, a vonásai picit kisimultak, de a hangja ugyanolyan kemény volt, mint az acél. -

Biztonságban vagy velem, és én gondoskodom róla, hogy

ez így is maradjon. Nem hagyom, hogy belekeveredj ebbe a szarságba, akárhogy is könyörögsz, nyaggatsz, duzzogsz vagy ilyesmi. Persze. Nyilván nem látta még, hogy milyen vagyok, ha valami- nek a végére akarok járni. Az ösztönöm azt súgta, hogy vannak még dolgok a birtokkal kapcsolatban, amiket Jett elhalgat. Hogy találjak kiskaput, ha több a titok körülötte, mint egy Agatha Christie-krimiben? Különösen, hogy a megkapott információk is elég felületesek. Összefontam a karjaimat, és a gyönyörű arcát vizslattam. -

Ezért szedted ki az utolsó oldalt? Mert nem akartad, hogy

lássam, mi van rajta? Egy pillanatra mintha félelmet láttam volna felvillanni a szemében, de ez aztán ugyanolyan gyorsan el is tűnt, és nem maradt más utána, csak üresség. A fenébe Jettel és az önuralmával! Bárcsak én is így tudnék uralkodni az arcvonásaimon! Mindenki más utolsó véréig tagadná a vádjaimat, ami már önmagában is bizonyítaná, hogy hazudik. Jett viszont simán hallgatott, állta a tekintetemet szemrebbenés nélkül, szikla szilárdan, és látszott, hogy nem fog állást foglalni sem pro, sem kontra. Azt hiszem, van mit tanulnom ettől a pasitól! -

Jó, akkor ne válaszolj. - Fogtam a villámat, és ide-oda to-

logattam vele az ételt a tányéromon. -

Fejezzük be a vacsorát, szivi - szólalt meg Jett. Jéghideg

tónusa egyszerre bársonyossá és méztől csepegővé vált. - Azt hiszem, kiérdemelted a meglepetésedet.

Milyen meglepetést tartogathat vajon Jett a számomra? Ezen töprengtem, míg kényszeredetten leküzdöttem a vacsorát, pedig száz és száz repkedő pillangó töltötte meg a gyomromat, lett visszaterelt e a beszélgetést a házra, a hely történetére és ilyesmikre, de nem bírtam odafigyelni a könnyed csevejre. Az idegesség miatt csakis egy dologra bírtam gondolni. Nem tudtam, mi vár rám, pedig elég tervezgetős

típus

vagyok,

szóval

nem

viselem

jól

a

bizonytalanságot. A meglepetés számomra olyan volt, mint Pandora szelencéjét kinyitni. Sosem tudhatod, mi van benne, míg arcul nem csap. -

Befejezted? - Jett felállt, és kezdte összeszedni a tányéro-

kat, meg sem várva a válaszomat. -

Aha, hadd segítsek!

Felugrottam a helyemről, és az üres borospoharak után nyúltam. Egy meleg kéz a karomon azonban megállított. -

A nappaliban várj rám!

A hangja ellentmondást nem tűrő volt. Sosem akartam olyan nő lenni, aki a férfiak minden utasítását követi, most mégis ezt tettem. Már megint. A tudat, hogy ő a főnököm, megvigasztalt vagy öt másodpercre, de aztán újra kezdte felülni a fejét bennem a kétség. lett csak pár napja lépett be az életembe, és máris alig ismerek magamra. Nem voltam többé az a felelősségteljes nő, aki megfogadta, hogy sosem ad többé hatalmat egy férfi kezé-

be, sem a teste, sem a lelke fölött. És most mégis itt tartok újra, s azt szeretném, ha Jett irányítana, ha ő mondaná meg, mi lesz a következő lépés. Utáltam magam, amiért ennyire gyenge vagyok, de nem tudtam tenni ellene. Valami megváltozott bennem, talán azért, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy Jett más, és nem fog bántani, mint a többi férfi. Lépései a márványpadlón csattogtak. Pár pillanat múlva megjelent az ajtóban, az egyik kezében egy nagy kristálytálban eperfagyi volt csokoládéöntettel, a másikban két kanál. -

Az eper a kedvencem. Honnan tudtad?

Egyből elfeledkeztem a sötét gondolataimról, helyet csinál tam a kanapén, ő meg lehuppant mellém, a kifröccsenő csokoládéöntet épp csak elkerülte a fehér bőrhuzatot. -

Óvatosan, a csoki folyik! - mutattam a tál oldalán vékony

csíkban lecsorgó édes, barna szószra. Jett az orrom elé tartot ta a kristályt. -

Nyald le!

Komolyan? Majdnem lenyeltem a nyelvemet. -

Mi?

-

Azt mondtam, nyald le!

Jett olyan mélyen nézett a szemembe, hogy a bensőm remegni kezdett. Előrehajoltam, s oldalra billentve a fejemet, hozzáérintettem a számat a hidegtálhoz. Éreztem a csokoládé édes ízét, ahogy lenyaltam a cseppet a kristályról. Nem vet te le rólam a pillantását, zöld szemei pedig elhomályosultak a vágytól. Amikor végeztem, szó nélkül vártam a reakcióját. Belemerítette az egyik desszertes kanalat a csokival borított fagyiba, és odatartotta nekem. Ezúttal nem vártam a parancsára, tudtam, mit kell tennem. Bevettem a számba, és halkan felnyögtem közben. Részben azért, mert ez volt a legjobb fagyi, amit valaha kóstoltam, másrészt azért, mert ösztönösen tudtam, hogy Jettnek tetszeni fog. Letette a desszertes tálat,

és hüvelykujjával végigsimította az ajkamat. Égetett az érintése. -

Ügyes kis szád van. Akarsz ágyba bújni, gyönyörűm?

Megremegtem a hangjából áradó vágytól. Soha még férfi nem ejtette ki szexisebben a gyönyörűm becézést. Ahogy ő mondta, attól különlegesnek és kívánatosnak éreztem magamat. Lassan bólintottam, aztán felültem, és rámásztam Jettre. Ajkai azonnal megtalálták a fülcimpámat, s végigrebbent velük a nyakamon, kutató kezei pedig a mellemre simultak. -

Szeretném, ha most is elélveznél. Ez lett az új hobbim -

súgta a fülembe, aztán gyors mozdulattal felemelt, és csak akkor rakott le, amikor a szobájába értünk. Az ágyán ülve vettem csak észre a tükröt a mennyezeten. Minden mozdulatunkat visszaverte, ahogy Jett kibújt a farmerjából és a pólójából, feledve sima bőrű, ruganyos testét az erős izmokkal. Alig tudtam megállni, hogy ne érintsem meg ezeket az izmokat, és a hasától az alsója dereka felé húzódó sötét szőrcsíkot. Úgy fölém magasodott, ahogy még eddig senki, és ez felizgatott. Meg akartam tudni, hogy képes vagyok-e megadásra kényszeríteni. Jett leült, és az ölébe húzott engem. -

Hadd vessem már ezt le. - A szoknyám cipzárjával bénáz-

tam, de, szemtelen vigyorral az arcán, ellökte a kezemet. -

Majd én. Kitüntetés számomra.

Hanyatt döntött az ágyon, lehúzta rólam a felsőmet, aztán a szoknyámat, közben le sem vette a szemét a testemről, és gyengéd mozdulatokkal simogatott. -

Ez a meglepetésem? - kérdeztem suttogva. - Hadd legyen

ez! -

Talán. - Lusta mosolya elárulta, hogy mennyire élvezi a

kérdésemet. - Biztos, hogy ezt akarod? Mert ha egyszer elkezdjük, már nincs visszaút. Ezt akarom?

A fenébe is, igen! Őt akartam és most! Engem nézett, és a válaszomra várt. Bólintottam. -

Gyere, szépségem! - mormogta Jett, mielőtt a szánk éhes

csókban forrt össze, amitől a gyönyör borzongása futott végig rajtam. Az íze leírhatatlan volt, édes és tömény egyszerre, mint egy jó bor, benne volt az irántam érzett részegítő vágya, amit nem is próbált titkolni. Valami oknál fogva ez jobban felhúzott, mint a keze nagy tapasztalatról árulkodó simogatása, ami nem kerülte el a testem egyetlen porcikáját sem. A nyelve a számba csúszott, a csípőjét pedig hozzám dörzsölte. Forró hullám árasztotta el az ágyékomat. Az izmaim megfeszültek, mintha csak áramütés érte volna őket. Nagyon-nagyon vágytam Jettre. Testem remegett a karjaiban, a melleim majd szétfeszítették a melltartómat. Mintha csak megérezte volna a vergődésemet, hátranyúlt, és kiszabadította a melleimet a fogságukból, egyenesen a saját tenyerébe. Elfojtott nyö géssel vetettem hátra a fejemet, a testem megfeszült, ahogy forró ajkait a mellbimbómra tapasztotta. -

Olyan szexis vagy, hogy életem végéig bírnám ezt

csinálni - suttogta Jett, és szívta, nyalogatta az érzékeny bimbókat, el- zsongítva az érzékeimet, míg végül teljes köd szállt az agyamra. -

Jett.

A fejem hátrahanyatlott a párnára, a csípőmet feléje nyomtam, és nekidörgölőztem az ágyékának. Éreztem a keménységét a boxerja alatt. Éreztem, ahogy tekintélyes hossza végigsiklik a hasamon. A kezemet becsúsztattam az alsójába, lehúztam róla, és végre megláthattam azt a testrészét, amiért már majd elepedtem azóta a bizonyos együttébredős reggel óta. A pillantásom az izmos mellkasáról lefelé vándorolt a hasára, aztán tovább a farkára. Az érzékeim kiélesedtek, a szám kiszáradt.

Teljesen kemény volt, s a végén egy csepp nedvesség csillogott. Felnéztem a mohazöld, vágytól fátyolos szemébe. Teljes súlyával a nyitott combjaim közé nehezedett, és egyetlen lökéssel a magáévá tett, érzékeny szöveteim pedig szorosan összezárultak körülötte. Torokhangú nyögés szakadt ki belőlem, a vállába kapaszkodtam, a csípőmet az övéhez nyomtam, s még többet akartam. Egy pillanatra elöntött a gyönyör, újra felnyögtem, és arra gondoltam, hogy még egy lökés, és a csúcsra juttat. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, Jett felemelte a fejét, és megmerevedett. A mellkasához szorulva remegtem, s erőnek erejével próbáltam visszafogni magamat. -

Jett. - Vágyódó tekintetemet az övébe fűztem, a nevén

szólítottam, és a könyörgés ott volt nyelvem hegyén, de nem bírtam kimondani. -

Mondd, hogy mit szeretnél! - suttogta. A szemében el-

tökéltség égett, s kihívóan nézett rám. De kettőn áll a vásár. Lassan megráztam a fejem. -

Nem? - vigyorodott el. - Ahogy gondolja, Miss Stewart.

Megmarkolta a fenekemet, és mélyebbre hatolt, minden négyzetcentimétert kitöltve bennem. Felsikoltottam, s a fejem hátracsuklott. Finom remegés töltötte be a testemet, megváltásért könyörögve. De a fenébe is! Nem fogok könyörögni. Megfizet még ezért a kegyetlenségért, ő fog majd könyörögni nekem! -

Ennél azért többet feltételeztem rólad! - szűrtem a fogaim

között. Szeme elsötétedett a vágytól, látszott, elfogadja a kihívást. Lassan visszahúzódott belőlem, aztán újra belém csapódott, a csípőjét erősen nekinyomva a csiklómnak. A gerincem mentén tűz áradt szét bennem, s fojtottan felsikoltottam. Annyira közel voltam már, és mégis annyira messze. Volt valami a szemtelen mosolyában, amitől biztosra vet-

tem, hogy képes lenne ezt csinálni egész nap. Lehet, hogy neki elég akaratereje van, de nekem nem. Mozgolódni kezdtem alatta, hogy mélyebben magamba tudjam fogadni.

Ettől

persze

újabb

gyönyörhullámok

öntöttek

el;

összerándultam, nem bírtam már tovább a kínzást. -

Ó, az isten szerelmére, fejezzük már be végre! - suttog-

tam, kevéssé palástolva a vágyat a hangomban. Jett felnevetett. -

Nem tetted hozzá, hogy kérlek.

Intenzív pillantása a bensőmig hatolt, és ismét megmarkol- ta a fenekemet, aztán keményen és gyorsan mozogni kezdett. Éreztem, hogy egyszerre árasztott el az orgazmus mindkettőnket. Egy pillanattal később forró nedvesség ömlött belém, és Jett kéjes nyögése beleveszett a sikoltásomba. A szoba is forgott velem, ahogy az eksztázis hullámokban tört rám. Kis idő múlva Jett az oldalára fordult, a karjába zárt, és szorosan magához húzott. Még mindig zihálva, a széles mellkasához búj tam, és élveztem, hogy milyen finom tapintású a bőre. Megérintettem a szúrós borostáját, s az ujjaim hegyével gyengéden dörzsölgettem; erre a megismerkedésünk óta vágytam. -

Holnap nem kell dolgoznod - mondta Jett.

-

Miért? - Felültem, hogy jobban lássam; még mindig a ha-

tása alatt voltam az örömnek, hogy egyetlen nap alatt két orgazmusom is volt. A lehetőség, hogy még egy kicsit a karjai közt maradhatok, nagyon csábító volt. Gyengéd puszit nyomott a homlokomra, és én nagyon szerettem volna

valami

szellemeset

mondani,

részben

azért,

hogy

megnevettessem, részben azért, hogy egy kicsit helyre tegyem a túlzott magabiztosságát. De most is, mint mindig, a jelenlétében egy épkézláb gondolat sem maradt a fejemben. -

Azért, mert más terveim vannak holnapra. Most aludj! -

Szemtelen mosoly terült el a szép arcán. - Minden energiádra szükséged lesz.

Üres ágyban, az ágyékomban pedig meleg, ugyanakkor picit fájdalmas érzetre ébredtem. Nagyot nyújtóztam, a karom épp Jett fejének lenyomatáig ért a párnán. Megérintettem a helyet, ahol pár órával ezelőtt aludt. Aláírtunk egy megállapodást, amelyben egy árva szó sem volt románcról vagy intimitásról. így aztán furcsa, majdhogynem félelmetes érzés volt Jett karjaiban elaludni, mivel tudtam, hogy ez nem része az „üzletnek”. Végül, amikor a lélegzete megnyugodott, és az izmai elernyedtek, beletörődtem a helyzetbe, gondolván, hogy egyetlen éjszakából nem lehet baj. Tévedtem. Rossz döntés volt, Brooke. Mert ahogy ott feküdtem a hátamon, és magamat vizsgálhattam a hatalmas tükörben a mennyezeten, valami olyasmit láttam meg a szememben, ami nem volt ott azelőtt. Kezdtem megkedvelni. Mindent bírtam benne. A testét, az érintését, a mosolyát, ahogy beszélt, amilyen ember volt. Ha a múltban ilyesmi előfordult, olyan gyorsan elmenekültem, ahogy csak bírtam, hátrahagyva az érzéseimet és a pasit egyaránt. És most azt láttam a szemeimben, hogy nem akarok futni. Valami oknál fogva maradni akartam, és megnézni, hogy mi lesz ebből. - Semmi sem lesz belőle, mert nem is történik semmi - motyogtam az orrom alatt, és bosszúsan kiugrottam az ágyból.

Még sosem zúgtam bele senkibe, és nem most fogom elkezdeni. Kedveltem Seant, de nem voltam belé szerelmes. Senkibe sem voltam eddig. Persze Jett állati jóképű, szellemes és el képesztően jó szerető, de közben az a fajta pasi, akivel jól érzed magad, de nem viszed haza bemutatni a szüleidnek. Amikor aláírtam a megállapodást, pontosan tudtam, mire vállalkozom. A szobámba mentem, gyorsan lezuhanyoztam, tiszta farmért és blúzt vettem fel, aztán lementem a konyhába. Jett háttal nekem, a nyitott teraszajtónak támaszkodva állt, kezében egy csésze gőzölgő kávéval. A langyos reggeli szellő belibbent az ajtón, nedves fák és virágok illatát hozva magával. Jett farmert viselt, de felül meztelen volt, csupa kemény izom a hibát lan, bronzszínű bőr alatt. Egy másodpercig csak álltam ott, és megbűvölve bámultam őt. Kíváncsi voltam, hogyan fog viselkedni az első együtt töltött éjszakánk után. Menekülőre fogja? Vagy hűvösen távolságtartó lesz? Vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna? Nagyon el lehetett merülve a gondolataiban, mert nem hal lotta meg a lépéseimet, ezért megköszörültem a torkomat, és közelebb léptem, a szememet nem véve le róla. Egy pillanatra sötét árnyékot láttam átsuhanni a tekintetén, de aztán fel derült az arca, mintha tetszene neki, amit lát, és lusta mosolyra húzódott a szép szája. - Jó reggelt, szépségem! Sötét haja zilált fürtökben keretezte az arcát, arra csábítva, hogy az ujjaimmal beletúrjak. A hangja nyers volt, és szexis, vággyal teli, csakúgy, mint a pillantása. Két gyors lépéssel előttem termett, átkarolt,

és

az

erős

mellkasához

szorított.

A

melleim

hozzádörzsölődtek, és a levegő megtelt köztünk elektromossággal. Odanyújtott nekem egy csésze kávét, és figyelte, ahogy belekortyolok. Sem tej, sem cukor nem volt benne, pont, ahogy szeretem. Senki más a környezetemben nem issza így a reggeli kávéját.

-

Köszi - mondtam, és visszaadtam a csészét. Továbbra is

átölelve tartott, miközben belekortyolt a kávémba, aztán újra felém nyújtotta a csészét. Ez a hétköznapi, mégis intim gesztus nagyon meghatott.

Nem

tudom,

miért

tulajdonítottam

neki

akkora

jelentőséget, de attól, hogy közösen ittunk meg egy csésze kávét, a szívem gyorsabban kezdett dobogni, és hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Dugás utáni elégedettség. -

Gondoltam, hogy így iszod - közölte Jett.

-

Honnan?

-

Onnan, hogy én is így iszom.

Néztem a laza arckifejezését, és megpróbáltam kitalálni, vajon arra céloz-e, hogy sok közös vonásunk van. Szerettem volna megkérdezni, de végül nem tettem. Tényleg számít, hogy mit gondol? Pár hét múlva úgyis eltelünk egymással, bármenynyire erős is most a vágy és őrült a vonzalom. Aztán mindenki megy tovább a maga útján, ahogy terveztük. Talán barátok maradunk, talán nem. Nem számít, bárhogy alakul majd. Élvezem, amíg tart. -

Jól aludtál? - kérdezte Jett, témát váltva.

Bólintottam. A jól nem fejezte ki, amit éreztem. A karjában elringatva olyan fantasztikusan aludtam, mint már évek óta nem. -

Mondtál valamit álmodban. - A hangja kicsit megválto-

zott, és én megdermedtem. -

Mit? - kérdeztem óvatosan.

Olyan jelentőségteljesen nézett a szemembe, hogy féltem, a tekintete áthatol az évek alatt kialakított páncélomon, és egyenesen a lelkembe lát. -

Azt mondtad, kérlek, ne bánts.

A rémület hűvös borzongása futott végig a gerincem mentén. Elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy kiszakítsam magam az öleléséből, és elrohanjak innen. De az évek alatt be-

gyakorolt önuralmam nem hagyott cserben, és egy centit sem mozdultam. Nem Jett volt az első férfi, aki túl közel került az igazsághoz, és nem is ő lesz az utolsó. Nincs ok pánikra. Van elég gyakorlatom, hogy kivédjem az ilyesmit. Csendben mély lélegzetet vettem, hogy lenyugtassam az idegeimet, s kicsit szorosabban kapaszkodtam bele a kávéscsészébe, gondosan ügyelve rá, hogy Jett ne lássa a szorítástól elfehéredő kezemet. -

Csak egy rossz álom volt, már nem is igazán emlékszem

rá. Pedig emlékeztem rá. Túlságosan életszerű és rémületes volt. -

Gyakran előfordul? - kutatóan vizslatta az arcomat, te-

kintetében nyílt kíváncsiság fénylett. -

Nem nagyon.

Csak majdnem minden éjszaka, az elmúlt tizenkét évben. Tizenkét évnyi önvád és öngyűlölet. Egyfolytában azt kívántam, bárcsak

visszafordíthatnám

az

időt,

és

mindent

másképp

csinálhatnék. Jett habozott. Egy szavamat sem hitte el. A francba! Kezdett gyanakodni, láttam az intenzív pillantásában, az aggodalmas homlokráncolásában. -

Valaki bántott?

-

Mi? - Felnevettem, és igyekeztem visszafojtani a hirte-

len feltörő könnyeket, amik elhomályosították a látásomat. Dehogyis! Mondtam, hogy csak egy álom volt. Nem hanyagolhatnánk a témát? A testtartása feszült maradt, és nem vette le rólam a szemét. Még csak nem is pislogott. A francba, a francba! Ahogy lassan bólintott, abból máris tudtam, hogy védekezésnek hangzott, amit mondtam, és gyakorlatilag megerősí-

tettem a gyanúját. A jobb halántékán a bőr alatt jól láthatóan lüktetni kezdett egy ér. Az állkapcsát összeszorította, a szeme haragtól villogott. Ismertem ezt a nézést. Ugyanez volt a rendőr arcán is, amikor közölte, hogy szívesen segítenének, de már valószínűleg túl késő. Gyűlöltem ezt a nézést és azt, amit jelentett. Nem tudod megváltoztatni a múltat, bárhogyan is szeretnéd. Nincs viszszaút. Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, de a lelkem legmélyére eltemetett emlékek egyfolytában kínoztak a felvillanó, életszerű képekkel és az elhangzott szavakkal. Nem maradt más számomra, úgy tettem, mintha meg sem történt volna. Évek óta próbálkoztam vele, és már majdnem sikerült, mígnem a postán kaptam egy lapot, ami fenekestül felborította a hazugságra épített életemet. -

Ki volt az? - kérdezte Jett lágyan, de nem tudta leplezni

hangjában a haragot. -

Senki - ráztam meg a fejemet.

-

Ki volt az? - kérdezte újra, követelőén. Mutatóujjával fel-

emelte az államat, hogy a szemébe nézzek. Néztem, hogy találok-e benne dühöt vagy sajnálatot. A harag ott volt, de a sajnálat nem. Bármit is gondolt arról, hogy mi történt velem, azt is gondolta, hogy meg tudtam birkózni vele. Kutató pillantása nyomán kezdtek feltolulni bennem az emlékek, és éles fájdalom hasított a szívembe. Nagyon sokáig eltemetve tartottam őket a lelkem legmélyebb bugyrában, több réteg beton és fémpáncél alá elrejtve. De most kitörni készülnek börtönükből. A francba, a francba! -

Kérlek, ne tedd ezt! - a hangom olyan halk volt, hogy Jett

talán nem is hallotta. Kiszabadítottam magamat az öleléséből, és kirohantam a kertbe, hirtelen nem bírtam elviselni az intim fizikai közelséget, és a lelkemben vájkálást sem. Lerogytam a padra, és fel-

húztam a térdemet a mellemhez. A langyos szél felszárította a nedvességet az arcomról, és csak most vettem észre, hogy sí rok. Türelmetlen mozdulattal próbáltam letörölni a könnyeimet; dühös voltam magamra, amiért beszéltem álmomban, dühös voltam Jettre, amiért szóba hozta, és dühös voltam a világra, amiért az az egész megtörténhetett, és senki nem tett semmit, hogy megakadályozza. Mélyeket lélegezve ringattam magam előre-hátra, azért imádkozva, hogy Jett hagyja a témát. de tudtam, hogy nem az a típus, aki hátat fordít egy nőnek. -

Brooke? - Persze utánam jött, a szemében aggodalom és

elszántság égett. -

Hagyj békén! - Gyenge próbálkozás volt ez a részemről,

nyilvánvalóan senkit nem győzött meg, akinek csak egy csepp józan esze is van. Sosem mondtam még el senkinek, de valami oknál fogva neki el szerettem volna mesélni. De szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem a bátorságomat, és kiássam a múltamat, ami majdnem tönkretett. Jett átkarolta a vállamat, én pedig nekidőltem a kemény hasának, és úgy ringatott, mint egy gyereket. -

Minden rendben van. - Nyugtatni akart a szavaival, de

csak újra felkorbácsolták a dühömet. -

Nincs rendben, és nem is lesz!

-

Mondd el!

Leült mellém a padra, és a karjaiba vont. A fejemet a vállgödrébe támasztottam, és mély lélegzetvételekkel próbáltam megacélozni magamat az elkövetkezendőkre. Talán a körülöttünk honoló csend, talán a táj nyugalma volt az oka. Talán az, hogy távol voltam az otthonomtól és a múltam démonaitól. De az is lehet, hogy az eltökéltsége és az összes sejtjéből ára- dó ereje tette, hogy most először életemben a szó és a könny egyszerre kezdett folyni belőlem.

Jenna és én nemcsak testvérek voltunk, hanem a legjobb barátok is, és olyan közel álltunk egymáshoz, amennyire az két ember között egyáltalán lehetséges. Két évvel idősebb volt nálam, ő volt a példaképem, mert olyan volt, amilyen én csak szerettem volna lenni: karcsú, szőke és rettentő népszerű. Mindenki őt kedvelte jobban, még a szüléink is, ami nem zavart, mivel én is imádtam, és egész gyerekkoromban felnéztem rá. Amikor tizenöt éves korában Dannyvel kezdett járni, féltékenységet éreztem, mivel Jenna minden figyelme rá irányult, és én elejétől fogva utáltam a fiút, talán mert a lelkem mélyén megéreztem, hogy nem egészen százas. Danny az a fajta fiú volt, akit a szülők nem szívesen látnak az ártatlan lánykájuk mellett. Idősebb volt, és otthagyta az iskolát. Jenna elmondta, hogy állandóan a haverjaival lóg, és csak akkor randizik vele, amikor kedve van hozzá, olyankor sosem, amikor a nővéremnek lett volna szüksége rá. Ahogy elkezdtek együtt járni, Jenna szinte a szemem láttára változott meg. Az élettel teli, vidám nővérem hátat fordított az összes barátjának, órákat töltött bezárkózva a szobájába, ahol senki sem tudta, mit csinál, és minden ok nélkül dührohamok törtek ki rajta, s ilyenkor tört-zúzott maga körül. Sokszor falaztam neki, hogy találkozhasson Dannyvel, és amikor hajnalban hazajött, kimerült volt és koszos, a pupillája pedig természetellenesen kitágult, és remegett a keze. Nem

tudtam, hogy Danny drogot ad neki. Tizenhárom évesen persze hallottam a veszélyekről, de nem ismertem fel a jeleket, és nem esett le a tantusz. Nem tudom, mennyi ideig folyt ez így. Pár hónapig, maximum fél évig. Mire a szüléink észrevették a tűnyomokat a bőrén, és pszichológushoz küldték, Jenna már érzelmi rontás volt, és rettenetesen félt. Rehabilitációs intézetbe került, fél évig kezelték, és amikor hazajött, én naivan azt hittem, min- den visszatér a régi kerékvágásba. -

De nem így történt - suttogta Jett, visszahozva a jelen- be.

Megráztam a fejem, és csak ekkor vettem észre, hogy a körmeimet belevájtam a karja finom bőrébe. Gyorsan vissza- húztam a kezemet,

öt

pici,

piros

nyom

maradt

a

karján,

ahol

belekapaszkodtam lelki támaszért. Jetten nem látszott, hogy zavarná a dolog. Meg sem rezdült, ahogy lágyan végigsimítottam a körmeim nyomait. Lehet, hogy én mindenkit bán- tok, és még csak észre sem veszem? -

Nem sokkal azután, hogy Jenna kijött a rehabról, Danny

mindkettőnket meghívott egy buliba. Én nem akartam menni, mert a szüléink megtiltották, hogy Danny közelébe menjünk, de Jenna nem hallgatott rám. Azt mondta, ez a fiú az élete szerelme, és én hittem neki. Megálltam a mesélésben. Filmszerűen lepergett előttem annak a néhány órának a története, ami örökre megváltoztatta a családom sorsát. Remegett a kezem. Sírni sem bírtam, a viszszafojtott könnyeim gombócként ültek a torkomban, és fojtogattak. Jett megérezhette a kétségbeesésemet, mert erősebben szorította meg a kezemet, de továbbra is csendben maradt, mintha tudta volna, hogy csak egy megértő fülre van szükségem, hogy elmondjam azt, amit még soha senkivel nem osztottam meg. -

Jenna megígértette velem, hogy senkinek sem szólok. Az-

nap éjjel nem jött haza. Nem tudtam, mi történt vele, de mivel

reggel nem volt otthon, el kellett mondanom a szüleinknek, akik hívták a rendőrséget. Mindenfelé kerestük őt. - Suttogva beszéltem, és az eddig visszafojtott könnyeim utat találtak a felszínre, és úgy patakzottak, hogy eláztatták a blúzom elejét. A testét egy Danny által bérelt lakásban találták meg. Kiderült, hogy bedrogozták, prostituáltként használták, és azon az éjszakán többen is megerőszakolták. Azt mondták, belső vérzéstől halt meg. Vádat emeltek Danny ellen, és nekem kellett tanúskodni a tárgyalásán. A barátai folyamatosan fenyegettek, hogy valakinek baja esik a családban, én pedig senkihez sem fordulhattam. Megálltam, mert kifogytam a levegőből. Hogy mondjam el Jettnek, hogy nem voltam elég bátor kiállni a nővéremért? Jenna gyilkosa szabadon távozott, mert én féltettem a saját és szüleim életét. -

Sajnálom - mondta Jett halkan.

Csak a fejemet ráztam válaszul. Nem kell a sajnálat. Nem érdemlem meg. Azok után, amiket Jenna elszenvedett, és ami a családunkkal történt a halála után, semmiképpen. A könynyem befolyt az ajkaim közé, éreztem a sót a nyelvemen, kiszáradt tőle a szám. A szívem olyan gyorsan vert, mintha csak át akarná szakítani a bordáimat. A fulladásérzés a torkomban fokozódott, és mégsem próbáltam megállítani a kezdődő pánikrohamomat. Mindketten hallgattunk jó darabig; az erős karjai közé fészkeltem be magam, a biztonságba. Olyan erősen fogott, hogy attól féltem, elszorítja a vérkeringésemet, de most még ez a szúró kis fájdalom is jólesett. Muszáj megőriznem a józan eszemet, ha be akarom fejezni a történetemet. Most először hajlandó vagyok megosztani a fájdalmamat, a következményekkel pedig majd később foglalkozom. -

Anyám sosem vádolt engem, az apám azonban igen -

kezdtem bele ismét. - Sosem heverte ki Jenna halálát. -

Tartjátok a kapcsolatot?

Haboztam, gondosan meg kellett válogatnom a szavaimat Nem, nem tartjuk a kapcsolatot. Nem tudjuk. -

Pár hét múlva öngyilkos lett.

-

Nagyon sajnálom, Brooke - suttogta Jett a hajamba. Kar-

ját még szorosabbra fonta körém, magához szorított, én pedig hagytam magam beleveszni az ölelésébe, és ezzel az utolsó bástyáját is lebontottam annak a védőfalnak, amelyet az utóbbi tizenkét évben építettem magam köré.

Nem tudom, hogy kerültünk az ágyába. Olyan gyorsan történt, hogy az űzött agyam fel sem fogta. A nap besütött a magas ablakfülkén, a kezem Jett hajába túrt, és úgy húztam őt magamhoz, és olyan szenvedélyes vadsággal csókoltam, mint még soha senkit életemben. A nyelvemet a szájába dugtam, az ujjaim türelmetlenül gombolták ki az ingét, hogy a forró bőréhez érhessek. Az izmai keményen feszültek, s az ágyékom úgy lüktetett, hogy szinte fájt. -

Brooke. - A suttogása ki nem mondott kérdés volt.

-

Minden rendben - mondtam, és hogy bizonyítsam is állí-

tásomat, jobb kezemmel megragadtam őt a tarkójánál, és magamhoz húztam, hogy a testünk teljesen összeérjen. -

Várj! - Kicsit elhúzódott tőlem; a szeme vágytól égett. -

Nem akarom, hogy azt hidd, kihasználom az állapotodat. Jett nem rosszfiú, ezt éreztem a szívem mélyén Talán ez volt az oka, hogy elmeséltem neki a múltamat, és ezért akartam vele mindenemet megosztani, a testemet, a lelkemet. -

Mondtam, hogy minden oké - ismételtem meg. - Most erre

van szükségem. Hajlandó vagy megadni nekem? A tekintetünk összeakadt, és pár másodpercig csak Jett létezett számomra. Az ujjával körberajzolta a szám kontúrját, bizsergető érzést hagyva az érintése nyomán.

-

Szeretném, ha örökre enyhíthetném a fájdalmadat, Brooke

- súgta. Hát, ja, azt én is szeretném. A szemem megtelt könnyel. Elfordítottam a fejemet, hogy elrejtsem Jett elől, de határozottan megfogta az államat, ezért kénytelen voltam állni a pillantását. Nagyon gyengéden hajolt hozzám, megcsókolta mindkét szemem sarkát, aztán az arcomat, végül az ajkamat. Valahogyan ez a lágy és érzéki érintés sokkal erotikusabb volt, mint az iménti szenvedélyes csókunk. A meglepő gyengédség úgy feltüzelte a vágyamat, hogy szinte lázban égtem. Őt akartam, és nem féltem ezt bevallani. A lábamat a csípője köré fontam, magamra húztam, míg teljes testsúlyával rajtam nem feküdt, és majdnem kiszorította a szuszt belőlem. A borostája finoman szúrt, ahogy az aj kamat végigsiklattam az álla vonalán. -

Bassz meg, Jett!

Soha ilyen kendőzetlenül nem beszéltem még férfival. Az arcom égett a szégyentől, de a mellbimbóim bizseregtek a várakozástól. És nem érdekelt, a bennem égő fájdalmat csillapítani kellett valahogyan. Ha csak egy rövid időre is. -

Semmire sem vágyom jobban - nyögte a számba Jett. Az

ajka kínzóan édes és lassú csókban forrt össze az enyémmel. Felült, és az ölébe húzott, hogy levehesse rólam a blúzomat, majd a melltartómat. Lerángattam magamról a farmert, aztán segítettem neki, hogy levegye a bugyimat is. Az ujjai el- időztek a combom között, finoman simogatott a nagyajkaim között. -

Imádom, hogy ennyire nedves vagy! - A szeme ugyan-

azt a vágyat tükrözte, mint a szavai. De nemcsak nedves lettem tőle, hanem egyenesen éheztem az érintésére. Ám ma én akartam megérinteni, és ugyanazokat a finom dolgokat művelni vele, amiket ő szokott velem. -

Vedd le a nadrágodat! - suttogtam.

Tette, amit kértem. Tekintetünk összekacsolódott, miközben ujjaimmal végigzongoráztam a hasizmain, és elértem az alsója derekához. Alatta máris kemény volt, erekciója jól kirajzolódott a vékony anyagon keresztül. Lehúztam az alsót a csípőjére, és néztem, ahogy az impresszív keménység előbukkan. Nappali fényben még nagyobbnak látszott, a makk- ja megduzzadva, készen arra, hogy a mennyországba röpítsen. Csak kérnem kellett. Az ujjhegyeimmel hozzáértem a duzzadt farkához, és élveztem, ahogy felnyög. -

Brooke. - Megnedvesítette az érzéki ajkát, és átható pil-

lantással figyelte minden mozdulatomat. Minden egyes cseppet le szerettem volna nyalni az izzadt bőréről. Mindkét kezemmel megfogtam, és lassan, nagyon lassan ráereszkedtem a számmal a makkjára, s mélyen beszívtam az ajkaim közé. Megremegett odabent, és szexi nyögés szakadt ki belőle. -

Istenem! - A hangja elhaló volt a kihagyó lélegzete köz-

ben, és most az egyszer tudtam, én irányítom őt, és nem kell elrejtenem a vágyaimat. -

Érezni akarom az ízedet - idéztem suttogva Jett előző napi,

tóparti szavait. Kiengedtem az ajkaim közül, megnyaltam a nyílást, aztán újra beszívtam a számba, s a nyelvem lassan körözött a farka végén. Jett rekedten ismételgette a nevemet. A hangja anynyira felhúzott, hogy legszívesebben hátradöntöttem volna, hogy meglovagolhassam, hogy magamba fogadhassam a kemény húsát, hogy eljuttasson a csúcsra, ahová minden porcikánkkal vágyakoztunk mindketten. Még nem. Még nem végeztem vele. Korántsem. Továbbra is Jettet néztem, a saját vágyaimmal mit sem törődve, az övét ittam magamba. Kétségbeesett nyögéssel, erőnek erejével szakította el magát tőlem, lehunyta a szemét, a hasán lüktetés hullámzott át.

-

Mit teszel velem?

A hangja úgy simogatta az érzékeimet, mint a bársony. Közel volt már, láttam az elhomályosult tekintetén, azon, ahogy a levegőt kapkodta. Utána nyúltam, hogy befejezhessem, amit elkezdtem. Felnyögött a vágytól, de nem tiltakozott, amikor visszaraktam az ajkaim közé, és a nyelvemmel egész hosszában végignyaltam. -

Akarsz elélvezni, Jett?

Összeszorított fogai közül sziszegve tört elő a lélegzete, s a szeme elsötétült a vágytól. -

Csak ha te is úgy akarod.

Semmi nyomulás, semmi követelőzés. Ez tetszett benne. Azt mutatta, hogy nem önző, adni is szeret, nem csak kapni. -

Akarom - suttogtam, és fel nem foghattam, hogy ez a ma-

gabiztos kis boszorka hol rejtőzött korábbi életemben. Lassan vagy gyorsan történjen? Azon törtem a fejemet nagy gonoszul, hogy könyörtelenül kínozzam-e, de úgy, hogy sose felejtse el, vagy gyorsan adjam meg neki a megkönnyebbülést, szintén felejthetetlen módon. Végül biztos lettem benne, mit kell tennem. Mosolyogva fogtam az ajkaim közé a duzzadt makkját, és lassan, mélyen beszívtam a számba. -

Ez jó, drágám, ezt csináld!

Mélyről jövő nyögései és gátlástalan szavai feltüzeltek. Uj jai a hajamba túrtak, de nem próbálta átvenni az irányítást. Hagyta, hogy kedvem szerint bánjak vele. -

Megőrjítesz, Brooke! - Suttogása torokhangú zihálásba

váltott. Átfogtam a farka tövét, aztán fel-le mozgattam rajta a kezemet, előbb szép lassan, aztán egyre gyorsabban, míg meg nem éreztem azt a bizonyos árulkodó, csúcsközeli remegést. Megálltam, a nyelvemet a makkjára nyomtam, neki is megálljt parancsolva. Szorosabban markolta a hajamat, a csípőjét

pedig előrelendítette, szavak nélkül könyörögve. Az ujjaim alatt éreztem, milyen sebesen áramlik ereiben a vér, nedveinek sós íze pedig elárulta, hogy mennyire közel jár már. A tudat, hogy mindezt én idéztem elő, forrósággal öntött el és felizgatott. A vágya hangjai és ízei olyan nagyon felhúztak, hogy a saját nedvességem is csordogálni kezdett a combjaim között, az érintésére várva. Ebben a közösen átélt, intim pillanatban nemcsak vágya és gyönyöre úrnője voltam, de enyém volt teljes valójában. Újra erősebben markoltam, és gyorsuló ritmusban szopni kezdtem. Újabb nyögés volt a jutalmam, ezúttal hangosabb és követelőbb. Közel jár, annyira közel. -

Brooke.

Jett felsőtestének kőkemény izmai megfeszültek, ahogy fe lém lökte a csípőjét. A makkja megrándult, és forró nedvesség árasztotta el a számat. Gyengéden az ajkaim között tartottam, amíg orgazmusa hullámai el nem csendesedtek. Jett mellém zuhant az ágyra, izzadt mellkasához húzott, egyik lábát a combjaim közt nyugtatva. Teljesen kimerült volt, annak kellett lennie, hiszen apaitanyait beleadtam, az utolsó csepp energiáimat is. Egész testemmel hozzábújtam, ő pedig alig érintve simogatta a hátamat. A csend takaróként borított be minket, és már majdnem elszundítottam, amikor megéreztem az ajkát a számon. Felnéztem: szemtelen mosoly terült el a gyönyörű arcán. -

Mit művelsz? - kérdeztem csodálkozva.

-

Úgy megkeféllek, hogy elájulj - mondta Jett -, úgy meg-

gyötörlek, ahogy te gyötörtél meg engem, és olyat fogsz élvezni alattam, mint még soha senkivel. Torkomon akadt a lélegzetem, pír öntötte el az arcomat. -

Nem vagy az a virágnyelven fogalmazó típus! - mondtam

neki, és játékosan a karjára csaptam tettetett elszörnye-

déssel. Titokban persze nagyon élveztem, hogy nem fogja viszsza a nyelvét. -

A virágnyelv az olyan szerencsétleneknek való, akik kép-

telenek alaposan megdugni a nőjüket. A combomon éreztem, hogy a farka ismét életre kel. Harcra kész. Ilyen hamar. Jóságos ég! Honnan van ennyi energiája? Figyeltem, ahogy a kezét becsúsztatja kettőnk közé, és megfogja a farkát egy kis előkészí tő „tevékenységre”. Végül olyan hatalmasra duzzadt, hogy komoly kétségeim támadtak, vajon a filigrán testem képes lesz-e egyáltalán befogadni őt. -

Készen állsz? - A szemében vidámság és még valami más

is fénylett. Jézusom, nem! -

Jett.

Erekciója a testem bejáratát döfködte, és én minden fenntartásom ellenére azon kaptam magamat, hogy nyögök a gyö nyörtől. Ujjaival szétválasztotta a kisajkaimat, a belőlem patakzó nedvességet pedig szétoszlatta rajtuk. -

Annyira nedves vagy és mégis olyan szűk - mormogta,

aztán előbb az egyik, majd egy másik ujját is mélyen belém nyomta. Zihálni kezdtem, ahogy a keze lassan, komótosan ki- be mozgott bennem. Arra elég volt ez, hogy tüzet gyújtson az ágyékomban, de arra kevés volt, hogy felkészítsen a hatalmas erekciójára. Még egy lökés, és kihúzta az ujjait, hogy valami sokkal nagyobbal helyettesítse őket. Úgy hatolt belém, mint egy alagútba, belém döfött, kitágított és kitöltött egyetlen határozott mozdulattal. Felsikoltottam a meglepetéstől, és égő gyönyör hasított a testembe. Érzékeny szöveteim megnyíltak előtte, de küzdelem volt számomra, hogy képes legyek teljesen magamba fogadni őt. Körmeimet belemélyesztettem a domborodó mell-

izmaiba, és nem tudtam eldönteni, hogy magamhoz húzzam, vagy inkább eltaszítsam őt. A gyönyör forró hullámai gördültek át rajtam, a megváltás édes ígéretét hozva... bár el bírnám még viselni ezt az édes kínzást egy ideig! Jett a számba nyomta és mozgatni kezdte a nyelvét, pontosan ugyanolyan gyors ritmusban, ahogy a csípője csapódott a lábaim közé. Ujjai közé csípte a megkeményedő mellbimbóimat, húzogatta és finoman megcsavarta őket, miközben kemény húsa újra és újra mélyen belém hatolt. Ívben megfeszítettem a hátamat, hogy mélyebben tudjon dugni, és beharaptam az alsó ajkam, hogy ne nyöszörögjek folyamatosan. -

Gyere, Brooke - suttogta Jett. Hüvelykujja rátalált a csik-

lóm érzékeny csúcsára, és lassan, körkörös mozdulatokkal si mogatni kezdte. Felsikoltottam, ahogyan az ujja által okozott gyönyör egybeolvadt a lökései keltette tűzfolyammal az ágyé komban. A testem remegett alatta, és megszűnt körülöttem a világ, csak Jett létezett és az izgató tekintete, amit rám szegezett, és amivel a lelkembe látott. -

Jett - nyöszörgésként tört elő a neve a torkomból. Minden

egyes lökés és simogatás egyre elviselhetetlenebbé tette a lüktető érzést a lábam között, míg végül már úgy éreztem, elájulok a gyönyörtől. -

Igen, szivi - súgta Jett. Megmarkolta a fenekemet, és ha

lehetséges, még mélyebbre fúrta magát bennem. Nem lehetett több pár apró centinél, de ahhoz pont elég volt, hogy átlendítsen a csúcson. Erős remegés futott át a hasamon, aztán az édes megváltás hullámokban öntötte el az ölemet. Jetihez nyomtam a csípőmet, és megfeszítettem az izmaimat, hogy olyan sokáig utazhassak az élvezet

hullámvasútján,

ameddig

csak

lehet.

Jett

nyögése

beleveszett a sikolyomba, forró magja mélyen belém ömlött, egészen új érzéseket keltve bennem. Végül visszahúzódott a testemből, az oldalára fordult, és magához húzott, ugyanúgy, mint korábban, és a nedves ha-

jamba suttogott. Hűha, és megint csak hűha. Ez volt életemben a legfergetegesebb szex! -

Jól vagy?

Égő arccal bólintottam. -

Ez őrületes volt. Hihetetlen vagy - suttogta. - Többet adsz

nekem, mint valaha is gondoltam. Be kell vallanom, én is ugyanígy éreztem. Bár csak szex volt köztünk, a szavai mégis melegséggel töltöttek el, és egészen el gyengítettek. A szívem gyorsabban kezdett verni, mert az ajka gyengéd, lassú csókban forrott össze az enyémmel. Az orgazmus feszültsége engedni

kezdett,

mi

pedig ott

feküdtünk ösz-

szeölelkezve, picit még remegve a gyönyör csillapodó hullámaitól. A nap erős sugarai átmelegítették meztelen testünket, és én elaludtam Jett karjaiban. Furcsa módon nem zaklatott fel, hogy ez a férfi az érzelmek milyen kavalkádját kezdi ébresztgetni bennem. Életemben először egész valómmal megadtam magam valakinek.

Jett és én még egy órát töltöttünk egymást átölelve az ágyban laza csevegéssel, amelynek fő témája a cég ügyei voltak. Végül a gyomrom korgása volt az, ami a tőle való elszakadásra késztetett. Jett miatt minden energiáját elhasználta a szervezetem, és most utánpótlást követelt. -

Öltözz fel, én addig megnézem, hogy készen van-e már az

ebéd. - Jett égő pillantását most is magamon éreztem, és hangjában a habozás valószínűleg azt jelentette, hogy nem szívesen hagyja el hálószobánk rejtekét. Elmosolyodtam, felkeltem az ágyból, és könnyed léptekkel kezdtem összevadászni a padlóra szórt ruháimat. Forró pillantása a meztelen fenekemet súrolta, amitől a gyönyör borzongása futott végig a gerincemen. -

Basszus! - Jett a fejét rázta, és mosoly terült el az arcán.

Ha van valami, amiben már kiismertem az új főnökömet, az az volt, hogy nem kenyere a szószaporítás. Ám épp ezért egyetlen, akár közömbös szó is sokkal nagyobb dicséret volt a szájából, mint mástól egy litánia. Játékosan felsóhajtottam. -

Nem kell a púder! Már megvoltam neked. Kétszer is -

emeltem fel két ujjamat. -

Áh, csak gondoltam, kicsit előkészítem a terepet ma estére.

A vigyora még szélesebb lett, vette a lapot. De igazság sze-

rint tényleg nem volt szükségem a bókjaira. Egyetlen mosolya hatására kész voltam letolni a bugyimat, ami azt jelenti, hogy a bugyinedvesítő mosoly nem csak mítosz. Végre meg- tudtam, hogy mi az, amiről Sylvie egyfolytában beszél a meg- ismerkedésünk óta. Kár, hogy nem mondhatom el neki. Sylvie. Most esett csak le, hogy előző este az ígéretem ellenére sem hívtam fel, és SMS-t sem küldtem neki. Bár legszívesebben éjjelnappal Jett ágyában lettem volna, azért a hálószoba fa- lain túl is van élet. A legjobb barátnőnkről elfeledkezni pedig nem tartozik a legszebb dolgok közé. Magamra rángattam a ruháimat, és indultam zuhanyozni a saját szobámba. Jett invitálását, hogy vele tusoljak, figyelmen kívül hagytam. Ahogy magunkat ismerem, nyilván nem csak tisztálkodásról lenne szó, és annak az lenne a következménye, hogy éhen halnánk, én pedig vészesen lemaradnék a munkámmal. Bekapcsoltam a gépemet, és közben megnéztem a telefonomat. Volt rajta öt nem fogadott hívás, két hangposta-üzenet és három SMS, mind ugyanarról a számról. Ez soknak tűnhet, de mivel Sylvie-é volt a szám, ő pedig teljesen a telefonja rabja, húsz hívás és tíz SMS alatt nem számít sürgősnek az ügy, amiért az embert keresi. Bármennyire is imádom Sylvie-t, néha nagyon fárasztó tud lenni. Fáradtan felsóhajtottam, aztán küldtem neki egy SMS-t, emlékeztetve őt arra, hogy munkaidőben nem folytathatok magáncsevegéseket, de kárpótlásul gigahosszú e-mailt fogok neki írni. Utána Jett postafiókját néztem át, ám közben megszólalt a telefonom. Tudtam, hogy Sylvie az, még mielőtt a képernyőre pillantottam volna. Az ágyamon ülve vettem fel a telefont. - Mi a fene van már, Brooke? - kezdte üdvözlés helyett. Olaszország az óceán túlpartján van, nem a Holdon, pedig

amennyire letojod a fejemet, akár ott is lehetnél, térerő nélkül. Hallottam a hangján, hogy meg van bántva. Márpedig abból nem szokott semmi jó kisülni, ha Sylvie mogorva hangulatba került. Órákon át hallgathatom a hegyi beszédét. -

Úgy sajnálom. Az új melómban szörnyű nagy az elvárás

és... - nem fejeztem be a mondatot, gondoljon oda Sylvie, amit szeretne. Ártatlan kis hazugság volt: Jett hozzátartozott az új állásomhoz, és valóban rengeteg időmet és energiámat igénybe vette. No persze, nem mintha panaszkodni akarnék. -

Mayfield éjjel-nappal dolgoztat? - A tónusa elárulta, hogy

milyen stílusban fogja folytatni a beszélgetésünket. - Komolyan Brooke, ha nem ismernélek jobban, az összes drága ruhámat fel merném tenni arra, hogy dugsz a főnököddel. Idegesen felnevettem. -

Vicces vagy.

Valószínűleg nem voltam elég meggyőző, mert egy másodperccel később hallottam, hogy Sylvie lélegzete elakad, aztán elnémul a vonal. Levegőt sem mertem venni, az agyam kétségbeesetten pörgött, hogy valamit kitaláljon, amivel el lehet téríteni Sylvie-t a témától, mert egyből rájött, mi a helyzet. Ha egyszer szimatot fog, olyan lesz, mint egy vadászkutya, semmivel sem lehet eltántorítani a forró nyomtól. Vagyis ha jobban meggondolom, még ennél is rosszabb szokott lenni. -

Na, jó, kábé ez volt a legnevetségesebb dolog, ami valaha

kijött a szádon. Majd kiszáradt a nyelvem, hogy meggyőzzem Sylvie-t, semmi sem folyik köztem és a főnököm közt. Sajnálatos módon azonban barátnőmnek földöntúli érzéke volt ahhoz, hogy a sorok között olvasson. -

Hogy néz ki?

-

Kicsoda? - kérdeztem vissza, pedig tudván tudtam, hogy

nem segít, ha hülyének tettetem magam.

-

Mayfield.

-

Öreg.

Sylvie csettintett a nyelvével. A hang egészen a dobhártyámig visszhangzott a vonalon keresztül, és összerezzentem tőle. -

Ugyan már! A kor sosem volt akadály. A pasik olyanok,

mint a jó bor, minél idősebbek lesznek, annál több figyelmet kapnak. Belenyögtem a telefonba valami egyetértésfélét, mintha legalábbis tudnám, hogy miről beszél. Az igazság viszont az, hogy fogalmam sem volt, mivel egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány pasival feküdtem le eddig, és egyik sem volt cukros bácsi típus. -

Na, szóval - folytatta Sylvie -, rosszalkodsz a főnököd-

del, és nekem ez egyáltalán nem tetszik. -

Mi? Nem.

-

Brooke, jobban ismerlek, mint te saját magadat.

Nem, ez nem igaz, vagy legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy nem. Nagyot sóhajtottam. Ha nem tudom meggyőzni, akkor úgy szabadulhatok meg tőle a legkönnyebben, ha rövidre zárom a csevegésünket. -

Bocsánat még egyszer, hogy nem hívtalak, és nem is küld-

tem SMS-t. Egyszerűen fáradt vagyok. Ez igaz is volt. -

Eddig elég fura ez a meló.

Ez is. -

Jóvá fogom tenni, amikor jövő héten hazamegyek.

Kétségem sem volt afelől, hogy ezt az ígéretet tűzön-vízen keresztül be fogja tartatni velem. -

Szóval, abbahagyhatnánk ezt most?

Az elmúlt huszonnégy órában ez volt a második alkalom, hogy ezt kértem valakitől. Akárcsak Jett, Sylvie sem érzékelte, hogy mikor kell valamit elengednie.

-

Nem.

-

Azt mondtad, hogy érezzem jól magam.

-

Ja, de nem több ezer kilométerre tőlem, ahol nem vágha-

tom pofán a pasit, ha bánt téged. Elmosolyodtam, ahogy lelki szemeim előtt megelevenedett a jelenet. Sylvie a Pilatesszel edzett, és kőkemény izmaival simán komoly sérülést tudna okozni bármelyik pasinak. Kár, hogy Ryanen nem gyakorolta a képességeit. -

Figyu - folytatta Sylvie -, egyszerűen csak aggódom érted.

Ott vagy egy idegen országban összezárva egy pasival, akiről nem tudsz semmit. -

Miért?

-

Mert... - barátnőm aggodalmasan fújtatott egyet -, nem

olyan vagy, mit tudom én. Neked vannak érzelmeid és elveid, és ennél jóval többet érdemelsz. ígérd meg, hogy vigyázol magadra, és mindent elmesélsz, amint hazaértél. -

Aha - bólogattam.

-

Még egy apró tanács. Az olyan fickók, mint ő és Ryan,

csak bajt hoznak az ember lányára. A szívdöglesztő külső és a sikeres karrier nagyon veszélyes kombináció. Baj - nem ez volt az első szó, ami az eszembe jutott, amikor Jettet megláttam? nekem

Köszi - mondtam a homlokomat ráncolva. Oké - nem úgy tűnt, hogy Sylvie szívesen ejti a témát, de így is

megfelelt.

Végre

fellélegezhettem.

Sikeresen

elkerültem a záporozó nyílvesszőket, és nyertem pár napot a valódi vallatásig. -

Megtudtad már, hogy ki küldte ezt a nagyalakú borítékot,

ami napok óta itt hányódik a méregdrága dohányzóasztalunkon? kérdezte témát váltva. - Én komolyan félek, amíg ez itt van a lakásban. Úgy néz ki, mint valami krimisorozatból egy levélbomba. Bármikor felrobbanhat.

Hitetlenkedve az égre emeltem a tekintetemet; még jó, hogy barátnőm nem látta. -

Az ég szerelmére, hiszen az csak egy levél! Nyisd ki, ha

annyira zavar! -

Nem tudnál valakit ideküldeni, hogy kinyissa? Mond-

juk anyádat? Vagy... - Hirtelen csend lett, és szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek kattognak az agyában. A szomorú az volt, hogy minden szavát komolyan gondolta. - Azt hiszem, akár Ryant is megkérhetném. Mivel úgyis valami nagymellű libával jár, nekem mindegy, ha ott pusztul is. Nem akartam rámutatni, hogy az ilyen fickók, úgy értem, akik ennyire gazdagok és manipulatívak, mindig a műanyagot választják, legyen szó a barátnőjük melléről vagy egy új hitelkártyáról. Minek dörgöljem Sylvie orra alá a nyilvánvalót? Úgyis gyógyulniuk kell még a lelki sebeinek, és ha elmondom, hogy szerintem mekkora seggfej Ryan, akkor esetleg csak még többet fog rágódni az elromlott kapcsolatukon. -

Jövő héten repülök haza - mondtam. - Addig hagyd a

borítékot az asztalomon, és ne is törődj vele. Le merném fogadni, hogy semmi fontos nincs benne. -

Pedig úgy néz ki.

Akkor nyisd már ki, szerettem volna beleüvölteni a telefonba. -

Tedd a szobámba, és majd én foglalkozom vele, ha haza-

értem. -

És mi legyen a külföldi pasival, aki állandóan hívogat?

Nem akarja elhinni, hogy sosem vagy itthon, és én már egy kicsit tartok tőle. -

Jövő héten jövök - ismételtem meg lassan, külön kihang-

súlyozva a jövő héten szavakat. Durcás hallgatás. -

Jó. Tényleg nagyon rossz nélküled. Ígérd meg, hogy so-

sem mész férjhez és szülsz gyerekeket. Vagy ha igen, akkor a szomszédban fogsz lakni, és bármikor átugorhatok hozzád. -

Jól hangzik.

Mindig úgy terveztük, hogy egymás mellett fogunk lakni. Abban azonban kételkedtem, hogy ha valaha elkelnék, a férjem nagyon boldog

lenne

a

legjobb

barátnőm

állandó

jelenlététől

az

otthonunkban. -

Majd még meggondolom.

Még pár percet csacsogtunk, főleg Sylvie partizásáról és kalandjairól, és mielőtt letettem a telefont, megígértem, hogy amint tudom, felhívom. A telefont a mellemhez szorítva ültem ott, és arra gondoltam, mennyire valószerűtlen, hogy több ezer kilométerre vagyok otthonról, és titkolózom a legjobb barátnőm előtt. Sylvie és én mindig őszinték voltunk egymással, még akkor is, ha az őszinteség fájt a másiknak. A megállapodás világosan kimondja, hogy senkinek nem beszélhetek az afférról, de Jett ígérete szerint a feltételeken lehet változtatni. Akkor akár meg is kérhetném, hogy ezen a ponton módosítsunk. De nem fogod, mert félsz, hogy Sylvie kendőzetlenül elmondaná a véleményét, és azt nem tennéd ki az ablakba. Én is beleestem volna az én Ryanembe? Én is elkövetem Sylvie hibáját? Ez a gondolat csak egy pillanat töredékéig fordult meg a fejemben, de nem tudtam teljesen szabadulni tőle. Szilárdan hittem, hogy Jett nem olyan notórius hazudozó, mint Ryan. Sosem tett úgy, mintha testi kapcsoknál többet akarna, és ebbe én beleegyeztem. De valahogy a tudatom mégsem akarta elismerni ezt a jelentős különbséget Jett és Ryan között. Felsóhajtottam, és az agyam legtávolabbi szegletébe űztem a zavaró gondolataimat. Előbb-utóbb úgyis tudomást szerez Sylvie is a megállapodásunkról, és majd akkor foglalkozom az őszinte véleményével és a virtuális fenéken billentésemmel. Most azonban élvezni akarom a jelent, azt tenni, amihez kedvem van, anélkül, hogy legjobb barátnőm kioktatását

kellene hallgatnom, amiért ágyba bújtam a főnökömmel. Hát nem ő mondta nekem, hogy érezzem jól magamat? Lett volna bátorságom belefogni ebbe a viszonyba, ha ő nem tanácsolja azt, hogy engedjem el magam, és dobjam le a gátlásaimat? Valószínűleg nem, és most az egyszer boldog voltam, hogy rá hallgattam. Egy hét Jettel, és annyira tele vagyok élettel, mint még soha talán. Azonban nem voltam annyira naiv, hogy azt higgyem, ez az utazás örökké tart. Csak szex és egy kis szórakozás. Előbb vagy utóbb valamelyikünk megunja a másikat, és továbblép. Nem számít, mi lesz, abban biztos voltam, hogy soha többé nem leszek olyan unalmas biztonsági játékos, mint régen. Nem leszek újra jó kislány. Vagy legalábbis nem gyorsan. És ezért Sylvie-nek és Jetinek egyaránt hálás voltam. -

Brooke, jössz már? Hiányzol, szivi. - Jett szexi hangja rán-

gatott vissza a valóságba. -

Öt percet kérek!

Tetszett, amit mondott: úgy ejtette ki a nevemet, hogy attól különlegesnek éreztem magamat. Persze igazából semmit sem jelentettek a szavai, hiszen nem hiányozhattam neki mindössze húsz perc után. Lerángattam magamról a ruháimat, és beugrottam a zuhanyba, a fejemben pedig az az ezer dolog kavargott, amit vele szeretnék művelni, mielőtt véget ér ez a hét.

Grillezett csirkemellből és salátából álló könnyű ebédünk után Jett visszavonult a magánirodájába, hogy utolérje magát a munka frontján. Nekem meghagyta, hogy senkit ne kapcsol- jak be hozzá, kivéve, ha a bátyja vagy az apja telefonál. Olyan nyomatékkal a hangjában mondta ezt, hogy arra gondoltam, talán gondjai vannak, amiket nem oszt meg velem, esetleg, egy beteg rokon vagy más családi dráma. De nem kérdeztem rá. Az igaz, hogy én kipakoltam neki a titkaim jó részét, de ő

semmi hajlandóságot nem mutatott hasonló nyíltságra. Talán több időre van szüksége, hogy megbízzon bennem. Az ajkaimon még ott égett a búcsúcsókja, ahogy visszamentem a szobámba a laptopomért, és aztán leültem az íróasztalomhoz dolgozni. Jett hiába takarította ki a naptárját erre a hétre, az e-mailes postafiókja és a hangpostája is tömve volt üzenetekkel. Egyenként végigmentem rajtuk, gondosan feljegyezve a neveket és a kéréseket. A sürgős ügyekben jelentkezők kaptak egy udvarias választ, hogy Jett kapcsolatba lép velük, amint alkalma adódik. Két órával később, amikor végeztem az üzleti levelezéssel, végre a cég pénzügyi jelentéseire és a nagyobb ingatlan-ügyfelekre fordíthattam a figyelmemet. A Mayfield Ingatlanfejlesztő hatalmas vállalat volt, évi több százmillió dolláros bevétellel, és mint ilyennek, tizenkét tagú igazgatótanácsa volt, amelynek tagjai szép summát tettek zsebre a nyereségből. Az igazgatótanács élén Robert és Jonathan Mayfield, apa és fia álltak. Őket Jett Mayfield követte, aki harmincegy évesen a legfiatalabb tagja volt a tanácsnak, és valószínűleg az egyetlen, aki közvetlenül részt vett az értékesítésben és az akvizíciókban. Fiatal kora miatt először arra gondoltam, hogy az igazgatótanácsi tagságot az apja adományozta neki, de aztán megláttam, hogy csak a tavalyi évben mekkora bevételt és profitot hozott a cégnek. Jóságos ég! Ez a pasi tudja, hogy kell pénzt szerezni, méghozzá sokat! Elállt a lélegzetem, ahogy a nullákat számolgattam az Excel- táblázatok soraiban: százmillió dollár értékű ingatlan, többségük az Egyesült Államok

területén,

néhány

Európában.

És

szisztematikus

megközelítéssel dolgozott. Az ügyfelei kizárólag oligarchák és celebek voltak, akik ajánlás alapján keresték meg. Vagy megvolt, hogy melyik ingatlanra fáj a foguk, vagy nagyon pontosan tudták, mit keresnek, és Jett feladata volt be-

teljesíteni az álmukat. Ő megtalálta a megfelelő ingatlanokat, aztán megdolgozta a tulajdonosokat, all-inclusive utakra vitte el őket, olyan luxus nyaralóhelyekre, amelyeket én csak a gazdagok és híresek életét bemutató bulvárlapokból és tévéműsorokból ismerek. Ott aztán valahogyan meggyőzte őket, hogy az ügyfél számára kedvező áron adják el a tulajdonukat. Persze, nincs semmi új ebben a módszerben, de Jett kivételesen jól tudta alkalmazni, csekély szakirányú képzettsége ellenére. Le voltam nyűgözve, sőt konkrétan el voltam ájulva a sok jól ismert névtől, amelyek előbukkantak az aktákból. A pasi a szakmában sztárnak számított. Egy nap majd egy hasonlóan gazdag és híres nő fog díszelegni az oldalán. Valószínűleg egy Sylvie-hez foghatóan magas és gyönyörű valaki, akinek hosszú combjai és különleges neve lesz. Nincs ezzel problémám, hiszen nem akarok Jettel maradni. Valóban nem? Nem tehettem róla, de hirtelen féltékenység hasított a szí vembe. Milyen lenne, ha az élete részévé válnék, ha úgy mutat na be, mint a barátnőjét, és nem mint a személyi asszisztensét, aki mellesleg a titkos szeretője, és akivel aláíratott egy titoktar tási szerződést, hogy senki ne szerezzen róla tudomást? Mi lyen lenne utazgatni vele a nagyvilágban, és terveket szövögetni a jövőnkről? Közös jövő Jettel. Az egy dolog, hogy lefekszem egy gazdag pasival, de teljesen más tészta a barátnőjének lenni. Hirtelen ráébredtem, hogy micsoda nevetséges tündérmeséket szövögetek én i t t , és az agyam leghátsó zugába száműztem a nem helyénvaló gondolataimat. Utáltam magam, amiért hagytam, hogy ezek a képzelgések elhomályosítsák a józan ítélőképességemet: a megállapodást kell szem előtt tartanom, vagyis nincs kapcsolat, csak kötöttségek nélküli szórakozás, addig, amíg mindket tőnknek jól esik. Eddig ezzel nem volt problémám. A fenébe

is, hiszen még én mondtam, hogy milyen fontos, hogy kiszállhassak, ha akarok! Mikor kezdtem másképp gondolni? Abban a pillanatban, amikor rábíztad a titkodat. Az a pillantás a szemében, a meghittség villanása, összevegyülve a bizalom növekvő érzésével, áttörte a magam köré épített falakat, és ettől őt is más színben kezdtem látni. Utat engedtem neki a lelkembe, és most minden gondolatomat ő foglalja le. Ahogy hozzám ért, abból úgy tűnt, valami különleges az, ami köztünk kialakult. Ahogy szerelmeskedett velem, attól olyan kívánatosnak éreztem magam, mint még soha senkivel. Mindent tudni szerettem volna róla, és most épp ezt tettem, az életét kutattam, annak leple alatt, hogy az üzleti dolgairól gyűjtöm össze az infókat. Valójában azonban a

Google-ban kerestem rá

az

online

bulvárlapok

pletykarovatában a nevére, hogy megtudjam, kivel hozták már össze a magánéletben, és ténylegesen kivel randizott. A gondolataimban már a „mi” szerepelt, nem az „én”. A szívem őrülten dobogni kezdett, ahogy rám tört a felismerés. Alig ismerem Jettet, de máris kezdek beleszeretni.

A következő néhány napban az a napirend vált szokásossá számunkra, hogy az idő jórészét a házban töltöttük, és minden elképzelhető helyen szexeltünk. Délutánonként félszívvel nekiláttunk a feladatainknak, bár én tulajdonképp örültem annak, hogy picit elszakadhatok Jettől. A testi kapcsolatunk soha nem látott csúcsokra juttatott el, de ez volt a helyzet az iránta érzett érzelmeimmel is, és szükségem volt egy kis magányra, hogy kitisztuljon a fejem. A New Yorkba való visszatérésünk előtti napon, épp ebben a „szexmentes” pár órában történt, hogy az apja telefonált. Nem jöttem rá, hogy Robert Mayfielddel beszélek, így aztán megpróbáltam lerázni, mondván, hogy Jett jelenleg nem ér rá hívásokat fogadni. -

Miss Stewart, legyen olyan szíves, adja nekem a fiamat.

Biztos vagyok benne, hogy ráér fogadni a hívásomat, amint meghallja, mit akarok vele közölni - mondta Mr. Mayfield. Nem vagyok az a könnyen megfélemlíthető típus, de volt valami az öreg hangjában, amitől azonnal bekapcsoltam Jetthez, amit még akkor is megtettem volna, ha Jett utasítása nem így szólt volna. Visszatértem a munkámhoz, és nem is gondoltam többé Jett apjára, míg Jett be nem csörtetett a szobámba bosszús, illetve dühös arccal. -

Mondott neked valamit?

Zavartan beharaptam az ajkam. -

Tessék?

-

Az apám, Robert.

Jett közelebb jött, leült az asztalom szélére, és kutatóan nézett rám. Ha nem ismertem volna jobban, megesküdtem volna, hogy nyomoz utánam. -

Valami rosszat csináltam? Mert ha igen, akkor bocsánatot

kérek, és... - elöntött a pánik. Mindig azt gondoltam, hogy profi vagyok a munkámban, de Robert Mayfield talán más hangnemhez szokott. A hűvös udvariasságomat talán durva lerázási kísérletként értékelte, és most ki akar rúgatni. Nem veszíthetem el ezt az állást! Az előző után ilyen hamar semmiképpen sem. Jett a tenyerébe fogta az arcomat, és igéző tekintetét az enyémbe fúrta. -

Nem, szivi, semmi bajt nem csináltál, csak tudni szeret -

ném, mit mondott neked. Ez minden. -

Azt kérte, hogy kapcsoljam be hozzád.

-

Semmi mást?

A fejemet ráztam. -

Nem.

-

Oké.

A sötét felhő, ami beárnyékolta az arcát, egyszeriben elszállt, áthajolt az asztalon, és hosszú csókban forrt össze az ajkunk. -

Jett? - mormogtam a szájába. - Nagyon sok a dolgod?

Elhúzódott tőlem, és felvont szemöldökkel, csúfondáros kis mosollyal vizslatott. -

Miért?

Az ágyékom lüktetni kezdett a szemében felvillanó pajkos kis szikrától. Pontosan tudta, mit akarok, csak szerette volna hallani, hogy könyörgök érte. Átmentem az asztal másik oldalára, és megálltam pár centire tőle. Ha így mellette álltam, annyival magasabb volt nálam, hogy az már szinte ijesztő: hátra kellett hajtanom a fejemet, hogy bele tudjak nézni a

szemébe. Lehet, hogy nem tudom megcsókolni, de van valami, amit így is elérek. Végigfuttattam az ujjaimat az inge elején, kihúztam a nadrágjából, és egyesével elkezdtem kigombolni a gombokat. -

Csak mert arra gondoltam, hogy szükséged lehet egy kis

szünetre. És hogy egyértelművé tegyem a szándékaimat, ha esetleg a finom célzást nem értette volna, simogatni kezdtem a kemény dudort a nadrágja alatt. Felnyögött, és egy rövid pillanatra becsukta a szemét. Ami kor újra kinyitotta, az arcán elömlött a vágy, rólam pedig gyakorlatilag elkezdett lecsúszni a bugyim. -

Persze, de lehet, hogy találkoznunk kell munkaidő után,

hogy befejezhessük, amit elkezdtél. Még bólintani is alig volt időm, máris a hátamon fekve találtam magam. Jett a lábaim közé fészkelte magát, és isteni dolgokat művelt a vágytól remegő testemmel.

Később, még aznap este, Jett ágyán ültem - vagyis a mi ágyunkon, mert alig használtam a szobámat -, és néztem, ahogy a bőröndjét

csomagolja.

Addigra

én

már

összepakoltam,

és

megbabonázva figyeltem, hogy milyen kínos gonddal hajtogatja és rendezgeti a bőröndje tartalmát, mintha ugyan a drága ingei nem gyűrődnének így is, úgy is össze. A szemöldökét ráncolta, és én egy pár percig azt hittem, a pakolásra koncentrál ennyire, mígnem megszólalt. - Napfelkelte előtt el kell indulnunk. Jó lenne, ha itt tölte néd az éjszakát, hogy legalább az egyikünk biztosan felébredjen az ébresztőórára. Volt valami a hangjában, valami fura mellékzönge, amitől meglepve kaptam fel a fejemet. Engem nézett, az arcán

áthatolhatatlan maszk, ami nem engedte felszínre bukkanni az érzéseit. -

Rendben.

-

Valamit el kell mondanom - mondta Jett, és közelebb jött.

A száját szigorú vonalba préselte, s kutatóan nézett rám. Abban a pillanatban olyan sebezhetőséget láttam meg benne, aminek addig nyoma sem volt. -

Rendben - ismételtem meg, és fogalmam sem volt róla,

hová akar kilyukadni. A szívem gyorsabban kezdett verni, és rossz előérzetem támadt. Beszélni akart velem, és az ilyesmi rendszerint nem szokott jót jelenteni. Leült az ágyra, kezébe fogta a kezemet, a hüvelykujjával pedig a tenyeremet simogatta. -

Azon az éjszakán, amikor találkoztunk, és aztán együtt

ébredtünk az ágyadban... - Elhallgatott, de bólintottam, hogy folytassa. - Tudom, hogy meghagytalak abban a hitben, hogy lefeküdtünk egymással, de nem. Sosem használnék ki egy nyilvánvalóan részeg nőt, aki aztán még a nevemre sem emlékszik. Te jó ég! -

De azt mondtad, lefeküdtünk!

Lassan megrázta a fejét. -

Ezt sosem mondtam. Te feltételezted, én pedig meghagy-

talak ebben a hitben. Csak bámultam rá, és nem találtam szavakat. Persze, igaza volt, de vajon az igazság hosszas eltitkolása nem egyenlő-e a hazugsággal? Nagyon sokat gyötrődtem amiatt az éjszaka miatt, abban a hitben éltem, hogy megcsaltam Seant, és hogy annyira olcsó nő vagyok, hogy egyből ágyba ugróm egy ismeretlennel, pedig nem is. -

Haragszol rám? - kérdezte Jett.

Mélyet lélegeztem, aztán lassan kifújtam a levegőt. Haragszom rá? Nem. De azt kívántam, bárcsak őszinte lett volna

velem, mert abban az esetben hamarabb felismerhettem vol na, hogy milyen csodás ember. Bárki más simán kihasználta volna a lehetőséget, vagy ami még rosszabb, akár meg is erőszakolt volna. És bár tudtam a választ, azért mégis meg kellett kérdeznem. -

De miért jöttél velem haza aznap este?

-

Mert valami részeg barom kikezdett veled, és aggódtam

miattad. Segítettem, hogy Sylvie-vel együtt biztonságban hazaérjetek. Nem akartad, hogy elmenjek, így hát maradtam, de semmi sem történt. Lenyeltem a gombócot a torkomban. -

De meztelen voltál.

A csodás ajkai szemtelen vigyorra húzódtak. -

Tudod, hogy meztelenül alszom.

Halványan elmosolyodtam, és lehajtottam a fejemet. Rájöttem, tulajdonképpen nem is baj, hogy abban a hitben ringatott, hogy már szexeltünk az első éjszakán, máskülönben sosem lett volna bátorságom viszonyt kezdeni vele. -

Ha ez számít még valamit, nagyon sajnálom - mondta

Jett. - Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de valahogy sosem nyílt rá alkalom, később meg már nem igazán láttam értelmét. Legyintettem. -

Oké, semmi baj, de soha többé ne hazudj nekem.

-

Van még más is.

Belenéztem az arcába. A szemöldökét továbbra is összevonta, de csillogott valami a szemében, amit nem tudtam mire vélni. Most komolyan, mi ez? A vallomások napja? Fáradt hangon szólaltam meg. -

És mi az?

A szája megrándult, és akkor rájöttem, hogy alig bírja viszszafojtani a röhögést.

-

Lehet, hogy már nem emlékszel, de másnap ismét haza-

segítettelek egy másik bárból. Persze olyan részeg voltál, hogy nem is voltál eszednél. Emlékeimben felderengett az este, amikor megkaptam az új állásomat, és Sylvie úgy döntött, hogy az ünnepléshez egy övét fog felvenni szoknya gyanánt. Határozottan állította, hogy látta Jettet, amint minket nézett, és én is tök biztos vagyok benne, hogy az alkoholgőzön keresztül egyszer megpillantottam a jellegzetes zöld szempárt. Meg kellett volna kérdeznem, hogy mi a fenét keresett a bárban, és egyáltalán, hogy talált rám. Helyette csak vigyorogtam, mint egy idióta, és arra gondoltam, milyen cuki, hogy így gondoskodott rólam, míg rá nem jöttem arra is, hogy azon az estén nem lehettem a legszebb látvány... -

Ó, istenem! - A tenyerembe temettem az arcomat. - Nem

nézek ki valami jól részegen. -

Rém beszédes voltál, és határozottan sokkal kedvesebb,

mint józanul. Jól hallom az iróniát a hangjában? Felemeltem a fejemet, és láttam, hogy felfelé kunkorodik a szája széle. Kifiguráz. -

Mit mondtam?

-

Azt, hogy az enyém a leglenyűgözőbb szempár.

Anyám! Tetszett a szeme, de nem feltétlenül kellett erről tudnia. De legalább egy szót sem szóltam az ajkáról. -

Aztán, amikor ágyba raktalak, közölted, hogy érezni aka-

rod a számat az egész testeden. Nyíljon meg alattam a föld! Felnyögtem. -

Valószínűleg félreértetted.

Jett színpadiasán oldalra hajtotta a fejét, mint aki rettentően koncentrál, nyilván most idézi fel szégyenletes szavaimat arról a végzetes éjszakáról.

-

Ezt kétlem. Elég aprólékosan belementél a részletekbe.

Ragyogó szeme alatt a finom bőr ráncba ugrott, és megrándult az ajka, mintha alig bírná visszafojtani a nevetést. -

Meg tudom mutatni, hogy pontosan mit szerettél volna

tőlem. Ha már úgyis bolondot csináltam magamból, miért ne élvezném ki a helyzetet? -

Hogyne.

Az ajkunk forró csókba forrt, s én hagytam, hogy lehúzzon maga mellé

az ágyba.

Ledobáltuk a ruháinkat, a

csomagolásról

tökéletesen megfeledkezve. Másnap a hazafelé tartó járatunk nagyon sokat, fél napot késett. A Malpensa repülőtéren üldögéltünk Jettel, egymás kezét fogva. Furcsa érzés volt, nem is akartam elhinni, valamiért azt vártam, hogy Jett távolságtartó lesz velem, amint elhagyjuk a privát oázisunkat. Meglepetésemre egyáltalán nem érdekelte, hogy együtt látnak minket. Ez némi reményt nyújtott arra nézvést, hogy otthon, New Yorkban sem vet véget a viszonyunknak, mert sokkal jobban kedveltem, mint azt hajlandó lettem volna bevallani. Neki napilapot vettünk, nekem színes magazinokat, aztán felszálltunk a gépre, hogy kilenc óra alatt hazarepítsen minket New Yorkba. Ott már a való világ várt, az otthoni körülmények, ahol Jett gazdag, sikeres és az egyik legkapósabb agglegény a városban, én pedig, nos, én csak én voltam. Legfeljebb csak remélhettem, hogy ez a világ nem fog szétszakítani minket azzal, hogy élesen megmutatja, mennyire különbözőek a körülményeink. -

Valószínűleg már nagyon vágysz haza - suttogta Jett a fü-

lembe, hogy a kávét felszolgáló stewardess ne hallja a szava-

it -, de velem töltenél még egy éjszakát? Nem akaródzik még abbahagyni, amit Olaszországban elkezdtünk. - Boldogan - mondtam mosolyogva, és megcsókoltam. Forró hullámok öntötték el a testemet, és valószínűleg többet képzeltem a szavai mögé, mint kellett volna.

Tizenhat órával később Jett fantasztikus lakásában ébredtünk. Ágyban maradtunk még egy kicsit, ujjaink összefonva, testünk szoros ölelésbe olvadva. Jetinek parfüm- és szexillata volt, és én életemben először részegítőnek éreztem ezt a szagot, csakúgy, mint a mellettem fekvő férfit. Az jutott eszembe, hogy Jetinek elég sok első élményt köszönhetek. -

Min mosolyogsz? - suttogta, miközben a mutatóujjával

körberajzolta a szám körvonalát. Az ujjával, amit alig egy órája olyan gátlástalanul belém merített. -

Semmin - válaszoltam, és nagyot nyújtóztam, mint macska

a kályha előtt. Élveztem az utolsó gondtalan perceket, mielőtt visszatérünk volna a hétköznapi mókuskerékbe. Kilépni készültünk a védőburokból, vissza a való világba, és ez aggasztott. Az elmúlt két hét olyan érdekes volt, a nagyon kevés munkával és egy csomó egyéb dologgal. Itthon csak idő kérdése volt, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba, én pedig rájöttem, hogy a dolgok nagy valószínűséggel meg fognak változni. Azt kívántam, bár örökre együtt lehetnénk mi ketten, bár bezárhatnám magunkat egy kapszulába, hogy senki és semmi ne érhessen hozzánk, és ne szakíthasson szét minket. Ilyen érzés hát a szerelem? Hogy mindenáron meg akarjuk őrizni a szívünket beborító érzelmek törékeny burkát? Olyan könnyű volt feloldódni benne, a testében, és hagy-

ni, hogy ő irányítson. Anyám mindig azt mondta, nem szabad, hogy a férfi vezessen, és a nő vakon kövesse, mégis, noha alig is mertem Jettet, megajándékoztam a bizalmammal, mert tudtam, hogy sosem árulna el. -

Szeretnél valamit elmondani nekem? -kérdezte Jett.

A kérdése komolyan meglepett. Mire céloz ezzel? Feltámaszkodtam a könyökömre, és a szemébe néztem. -

Nem hiszem.

-

Pontosan mit keresel, Brooke? Csak mert abból, amit ed-

dig megtudtam rólad, úgy tűnik, nem érdekelnek a komoly kapcsolatok. Kinyitottam a számat, hogy tiltakozzam, de aztán be is zártam. Igaz lenne? Lehet, hogy nem adtam magamból eleget? Eszembe jutott, hogy egyik reggel a korábbi kapcsolataimról kérdezgetett, én meg kerültem az egyenes választ. És a tényt, hogy nem szeretek a múltamról beszélni, Jett talán úgy értékelte, hogy nem érdekel a komoly kapcsolat? -

Számomra nem könnyű megbízni valakiben - mondtam,

mivel fogalmam sem volt róla, hogy Jett mit szeretne hallani tőlem. A szeme elsötétült, az állkapcsa megfeszült. -

Miért? Amiatt, ami Jennával történt? Mert ha ez az oka,

akkor biztosíthatlak róla, hogy a férfiak többsége nem olyan, mint az a fickó. -

Tudom.

Tisztában voltam vele, hogy Danny azért választotta, és azért használta ki Jennát, hogy a saját drogadagját mindig meg tudja venni. A pszichiáterem ezt számtalanszor elmondta nekem. Jett pillantása a lelkemig hatolt, kereste a választ, amit nem akartam megadni neki. Hogyan érthetné meg, amikor a múltamból csak néhány üres szót ismer, amelyek közel sem voltak képesek leírni azt a fájdalmat, amin átmentem?

-

Miért? - Jett nem adta fel. - Kérlek, segíts megértenem!

Tudnom kell, hogy van-e... - Itt megállt, és nem mondta ki, amit szeretett volna. Nagy levegőt vettem, és éreztem, hogy gyengül az ellenállásom. Beszéltem neki a nővérem tragédiájáról, ami a legnagyobb titkom. Miért is ne osztanám meg vele az érzéseimet? -

Miért akarod egyáltalán tudni? Miért nem maradhat

minden úgy, ahogy van? - suttogtam. Habozva rázta meg a fejét. Lélegzetvisszafojtva néztem, ahogy a sűrű szempillái sötét árnyékot vetnek a szemei alá. Szívfájdítóan gyönyörűnek láttam, pedig még együtt voltunk. Mi lesz, ha egyszer rám un? Túl fogom élni a fájdalmat? Megnyíltam előtte, és most már nem volt visszaút. El kellett volna rohannom, ahogy korábban mindig

tettem,

de

semmi

késztetésem

nem

volt,

hogy

megmozduljak, sem fizikailag, sem pedig érzelmileg. És most olyan ellentmondásos érzelmekkel kell szembenéznem, amire még nem volt példa az életemben. Félelem, vágy, remény és még több félelem. Érzelmek, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Érzelmek, amelyek abban a pillanatban maguk alá temetnek, ahogy a megállapodásunk lejár. -

Ez így nem fog működni, Brooke. Ne érts félre, fantasz-

tikus veled a szex. De ez az egész kezd valami más lenni, és tudni szeretném, hol tartunk. Tudnom kell, hogy együtt lehetünk-e valaha. A szívverésem is elállt a szavaitól. Ez elég gyakran előfor dult, amióta Jett belépett az életembe. Pontosan mit jelent a valami más? Kapcsolatot? Vagy csak kötünk egy újabb megállapodást? -

Többet szeretnél? - kérdeztem elhaló hangon, nem is táp-

lálva túlzott reményeket. -

Igen, Brooke. Tudni szeretném, hogy merre tartunk. - A

hangja mély volt, és halk. Érzéki. Mélyen a szemébe néztem, hogy nem viccel-e, de az arc-

kifejezése komoly maradt. Egyfelől szerettem volna azonnal a karjába ugrani és örök hűséget esküdni neki, úgy, ahogy a mozifilmekben szokott történni. Másrészt viszont azt kívántam, bármilyen furcsán hangzik is, hogy bárcsak kitörölhetném az agyamból még az emlékét is. Túlságosan vágytam rá, és nem voltam képes kézben tartani a dolgot. Sosem éreztem még így senki iránt, és ez halálra rémített. Ha beleengedem magam a kapcsolatba, és rosszul sül el, akkor a szívem megszakad, és vége lesz a világnak. Ha rám un és szakít velem, abba belehalok. -

De hát aláírtuk azt a megállapodást... - nyögtem ki alig

hallhatóan. Ezer oka is van annak, hogy ez miért nem jó ötlet, és az egyik közülük az, hogy alig ismerjük egymást. Nem ugrasz fejest egy kapcsolatba olyasvalakivel, akivel két hete találkoztál, és nem is randizgattatok előtte. De aztán ott volt az a dolog is, amitől minden szépen felépített ellenérv a porba hullott. Kezdtem szerelmes lenni belé. -

Azt mondtad, korábban is kötöttél ilyen megállapodásokat,

és ehhez vagy szokva, ezt szereted - folytattam, remélve, hogy többet elárul a múltjáról és az irántam érzett érzéseiről. Bármit, ami igazolhatja a már meghozott döntésemet. Jett a fejét rázta. -

Sosem mondtam, hogy korábban is kötöttem megállapo-

dást. -

De hát volt egy kész mintád, amit a jogászaid készítettek.

Bólintott, s a tekintete elsötétült. -

Az ő ötletük volt, miután egy ex-barátnőm megpróbált

befeketíteni olyan szaftos szexuális titkok elmesélésével, amelyekből egy szó sem volt igaz. Egy pillanatra megállt, beletúrt a sűrű hajába, amiről az jutott eszembe, hogy pár órával ezelőtt én is pont ezt csináltam.

-

Te más vagy. Tudom, hogy nem a pénzem miatt feküdtél

le velem. -

Honnan tudod?

A kezemet a mellkasára vonta. A bőre alatt gyorsan vert a szíve, egy ritmusra az enyémmel. -

Mert érzem - mondta Jett lágyan. - Mindig is éreztem.

Ahogy megláttalak, rögtön akartalak, csakhogy te ellöktél magadtól, ezért meg kellett győzzelek. Különben sosem adtál vol na nekem lehetőséget. Elmosolyodtam, ahogy felidéztem magamban az elmúlt két hét eseményeit. Olyan sok minden történt. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy épp az az arrogáns pasi fog a szexen túl is érdekelni, akit egy bárban szedtem össze. Hogy ő lesz az, akibe belezúgok. -

Én is szeretném, ha összetartoznánk, de ugyanakkor félek

is, mert... - Mélyen beszívtam a levegőt, aztán lassan ki- engedtem, hogy legyen bátorságom bevallani neki a legmélyebb félelmemet. -

Minden oké, drágám. - Nyugtatóan megsimította az ar-

comat, aztán a kezét a nyakamra tette, oda, ahol vadul és gyorsan vert a pulzusom, tükrözve a felkavaró érzelmeimet. Tekintetem összekapcsolódott a meleg pillantásával, és egyből megjött a bátorságom. -

A szüleim nagyon szerelmesek voltak egymásba. Még a

földet is imádták, ahová a másik lépett. Amikor az apám megölte magát, anyám lelke vele halt. Felnevettem, hogy megszűnjön a torkomban a szorító érzés. -

Valaki más lett, valaki, akit nem ismertem. Elvesztettem

őt is, amikor apám meghalt, és bármivel próbálkoztam, soha többé nem lett a régi önmaga. Azért félek a kapcsolatoktól, mert nem akarok szerelmes lenni, és elveszíteni önmagamat. -

Ami a családoddal történt, az tragédia, de nagyon sok

ember él szeretetteljes kapcsolatban. Nem foszthatod meg magadat ettől az élménytől, csak azért, mert félsz a veszteségtől, még mielőtt egyáltalán adnál egy esélyt a dolognak. Láttam a meggyőződést a szemében, hallottam a hangjában, és éreztem a gyengéd érintésében, ahogy a testemet simogatta. Komolyan hitt ebben a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végkifejletben, és nem hibáztattam érte, hiszen nem tapasztalta meg, milyen szörnyű az, ha az ember nővére rosszul választ társat, ami aztán a halálát okozza, és emiatt a családja is darabokra hullik. -

Most azt gondolod, hogy én nem láttam elég tragédiát

magam körül? - kérdezte Jett. Lakatot tettem a számra, egy szót sem szóltam. Nincs értelme vitatkozni vele. Persze hogy ő is látott szörnyűségeket, ebben egy percig sem kételkedtem. De ez akkor sem ugyanaz. Jett felült, kicsit elhúzódott tőlem, és kihívóan nézett a szemembe. Éreztem a haragja hullámait, és tudtam, hogy mindjárt megszólal. -

Tudod, miért használom inkább az anyám nevét? Mert ez

egyike annak a kevés dolognak, amit ránk hagyott, mielőtt lelépett. Te elveszítetted az apádat, nekem viszont sosem volt anyám, mert nem bírt józan maradni. Apámat vádolta a függősége miatt, mert túl sokat

dolgozott,

és

mert

képtelen volt

nemet

mondani

a

titkárnőknek, táncosnőknek és egyáltalán bárki nőneműnek, aki hajlandó volt széttenni neki a lábát. Anyám végül összeszedte a bátorságát, és elvált apámtól. Vitte a vagyon felét, de a bátyámat és engem otthagyott. Olyan csúnya dolgokba keveredtem, amikre ma egyáltalán nem vagyok büszke. -

Sajnálom, Jett, ezt nem tudtam - suttogtam, és megérin-

tettem a vállát. Az ujj aim a törzsi tetoválásán pihentek, amiről eddig még sosem kérdeztem semmit. Az ábra még a ragyogó nappali fényben is komor és titokzatos volt. Félelmetes

és sötét. Mindent tudni szerettem volna a múltjáról, és róla is, mint emberről. És abban a pillanatban megértettem, hogy valószínűleg ugyanez a késztetés hajtotta, amikor szeretett volna mindent megtudni a múltamról és a korábbi kapcsolataimról. -

Mondj el mindent - suttogtam -, kérlek!

Jett megfeszítette az állkapcsát, a pillantása jegesre változott. -

Szinte soha nem hívott fel telefonon, és még egy üdvöz -

lőlapot sem kaptunk tőle. Gyerekként azt gondoltam, az én hibám, mert nem voltam jó. Beletelt egy időbe, míg rájöttem, hogy anyám nem egyszerűen alkoholista volt, hanem drogos is. Szeretett minket, de a drogot jobban szerette. Ő választotta ezt az életmódot, és ez valahogy még rosszabb, mint egy tragédia. Próbáltam segíteni neki. Mindannyian próbáltunk, de nem hagyta. Megtanultam együtt élni ezzel a dologgal, de arra nagy gondot fordítottam, hogy én másféle ember legyek. Olyasvalaki, aki képes a szeretetre, a bizalomra és a meghittségre. A tenyerébe fogta az arcomat, és mélyen a szemembe nézett. Ő is megtapasztalta a fájdalmat az életében. Nem is vagyunk annyira különbözőek. Ha a nővérem nem hal meg, könnyen lehet, hogy ő is olyan önpusztító életet élt volna, mint Jett anyja. -

Tragédia mindenkit érhet, Brooke. így vagy úgy. De a sors

akkor sem az ellenségünk. Azok mi magunk vagyunk. Azzal, hogy elzárkózol a világtól, magadnak keresed a bajt, hiszen így semmi esélyed megtalálni a valódi boldogságot. Az élet fölött nincs hatalmad, de arról igenis dönthetsz, hogy kivé válsz, és mit kezdesz magaddal. Éreztem a szavai igazságát, nagyon mélyen érintettek meg legbelül. Könnyek szúrták a szememet, de ezúttal már nem akartam elrejteni őket.

-

Ne haragudj, hogy így rád öntöttem mindent - mondta Jett

lágyan. - Nem akartalak felzaklatni. Megcsókolta a homlokomat. Szeméből eltűnt a hideg pillantás, mintha csak maga mögött tudná hagyni a múltat pusztán azzal, hogy rám néz. Velem akart lenni, és én vele akartam lenni. De nincs ez még túl korán ahhoz, hogy szerelem lehessen? -

Miért akarsz engem? - kérdeztem, és igyekeztem elnyomni

a remegést a hangomban. - Egyáltalán nem vagyok tökéletes, inkább fura és elcseszett. Igazság szerint, főleg ez utóbbi. -

A tökéletesség erősen túlértékelt manapság és rém unal-

mas. Azzal a kétértelmű kis vigyorával nézett rám, amitől vágyakozó remegés támadt az ágyékomban. -

Amit én keresek egy nőben, az az érzékiség, humor, ked-

vesség és őszinteség. És a te esetedben a lista minden pontját ki lehet pipálni. A bókokért általában nem vagyok odáig, de Jett szavai valami megmagyarázhatatlan

oknál

fogva

jókedvre

derítettek.

Rámosolyogtam. -

Aztán ott van még az is, hogy rokon lelkek vagyunk. Te is

elcseszett vagy, én is elcseszett vagyok, máris van témánk a vacsora mellé. Kacsintott, mintha nem gondolná komolyan, amit mondott, de az arckifejezése amúgy rezzenéstelen maradt. Talán igaza van, és mindketten távol állunk attól, hogy tökéletesek legyünk, bár nekem ő eléggé tökéletesnek tűnt. Csak az számít, hogy egyesít magában mindent, amit én egy férfiban keresek. -

Szeretem az őszinteséget, és te őszinte vagy.

-

Akkor legyünk is mindig őszinték egymással - súgta Jett. -

Életem során már annyit kellett csalódnom, hogy megfogad

tam, soha többé senkinek nem szavazok bizalmat. De aztán felbukkantál te. Érzelmileg teljesen elzárkóztál tőlem. Nem csacsogtál komoly kapcsolatról, és nem építettél légvárakat. Ez nagyon vonzó benned. A férfiak nem szeretik az érzelgést és a követelőzést. -

Tudok ám követelőző lenni időnként - suttogtam.

-

Az engem nem zavar, Brooke. Majd ha ott tartunk, meg-

oldjuk együtt. A szemében aggodalommal vegyes remény csillogott, mintha attól félt volna, hogy eltaszítom magamtól. Mi ketten. Ez tetszik. -

Adj egy esélyt, hogy megmutathassam, neked találtak ki

engem. Ujjaim hegyével megsimítottam az állát, aztán a tenyeremet a mellkasára szorítottam, és éreztem, hogy milyen őrült ritmusban ver a szíve, pont, mint az enyém. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy megváltoztatom a sorsomat, Ezt újból Jettnek köszönhettem, és reméltem, még sok ilyen alkalom lesz. -

Én is szeretnék esélyt adni kettőnknek - mondtam.

Gyönyörű ajkai a legvonzóbb mosolyra húzódtak, amit valaha szerencsém volt látni. Elolvadtam tőle. -

Azt hittem, nem tudlak meggyőzni.

-

Erre most mit mondjak? Mestere vagy a rábeszélésnek.

Igazság szerint elég sok mindenben elég tehetséges vagy. Mosolyogva húztam magamra, és a csípőjére fontam a lábaimat, hogy az egyik különleges tehetségét a gyakorlatban is bemutathassa.

Kora délutánra bírtam összeszedni magam, és kimászni Jett csábító ágyából. Küldtem egy SMS-t Sylvie-nek, hogy egy óra múlva otthon vagyok, ha esetleg elfelejtette volna. Mivel az autóm még mindig a reptéren parkolt - egy vagyonért Jett felajánlotta, hogy hazavisz. Nem nagyon rajongtam az ötletért, hogy Jett autójában száguldozzak New York utcáin, ezért nem fogadtam el a kedvességét. Gondoltam, inkább metróval megyek, amin Jett persze megsértődött. Végül úgy döntöttünk, hívunk egy céges autót, az majd elvisz. Jetinél hagytam az autóm kulcsait, mert ragaszkodott hozzá, hogy majd ő elhozatja a Volvómat, aztán segített levinni a csomagomat a lépcsőn a várakozó autóhoz. -

Küldesz majd SMS-t?

Dideregve álltam az esőtől nedves és hűvös utcán, és idegesen harapdáltam az ajkamat. Nem akartam a követelőző barátnő szerepét játszani, nem vallana rám, de mégsem tudtam megállni ezt az apró kérdést. Ez a kapcsolat más. Mi ket- ten mások vagyunk. Jett megérintette az orromat az ujja hegyével, és nevetés táncolt a szemében. -

Kiakadnál, ha már az autóban kapnál tőlem üzenetet?

Melegség ömlött el a szívem tájékán. -

Imádnám!

Gyengéden és hosszan megcsókolt, aztán kinyitotta nekem

az autó ajtaját. Két hét totális együttlét után valószínűtlennek tűnt, hogy most csak egyszerűen eljövök tőle. Jetihez tartozom. Meglepetésemre ez a hirtelen felismerés nem is taglózott le, csak gyorsabban kezdett verni a szívem, és mintha ezer meg ezer puha pillangószárny kezdett volna verdesni a hasamban. Életemben először ültem limuzinban, Jett sofőrje pedig volt olyan kedves, hogy még a kis hűtőszekrényt is megmutatta nekem, hogy nyugodtan szolgáljam ki magam a nasiból és a pezsgőből, de ezt udvariasan visszautasítottam. Nem akartam enni, a kilátást akartam csodálni. És volt mit nézni! A luxus limuzin hátsó ülésén ülve, a sötétített ablakon keresztül néztem a nyüzsgő New York-i utcákat. A város kezdett életre kelni, ahogy én is. Döntést hoztunk a kapcsolatunkról, összetartozó párként pedig ez volt az első napunk. Egy szívdöglesztő, sikeres pasival járok, aki totál odavan értem. Életemben először éreztem úgy, hogy mégsem vagyok annyira hétköznapi, mint gondoltam. Úgy döntöttünk, hogy egy pár napig, amíg be nem illeszkedem a cégnél, titokban tartjuk a kapcsolatunkat. Nem akartuk, hogy a többiek azt higgyék, csak azért kaptam meg az állást, mert lefekszem a főnökkel. Elméletileg persze ez volt a helyzet, de sosem állt szándékomban ilyen módon karriert csinálni. Azért szexeltem Jettel, mert vonzódtam hozzá. Jett azért vett fel, mert akart engem. Megkívánt első látásra. A déli szeretkezésünk után megsemmisítettük a megállapodást, így

aztán

végre

szabadon

beszámolhattam

Sylvie-nek

a

kapcsolatunkról. Igazság szerint Jett ragaszkodott hozzá, de nem árulta el, hogy miért. Arra tudtam csak gondolni, hogy szeretne megismerkedni a baráti körömmel, és azt akarta, hogy a barátomként mutassam őt be. Én is alig vártam, hogy világgá kürtöljem, mi ketten összetartozunk. Röviddel három óra után értem haza a kis lakásunkba. Volt

bennem egy kis rossz érzés, ahogy kinyitottam az ajtót; fogalmam sem volt róla, mi vár rám. Ismerve a legjobb barátnőmet, két eset fordulhatott elő: vagy annyira boldog lesz attól, hogy újra itthon vagyok, hogy eszébe sem jut szóvá tenni, hogy elhallgattam előle az igazságot, vagy ki lesz akadva, hogy két teljes hétig titkolóztam előtte. Ám arra egyáltalán nem számítottam, hogy a nappalinkban gyakorlatilag az egész szomszédság vár rám, és azt kiáltják teli torokból, hogy „meglepetés!”. Hogy sikerült vajon Sylvie-nek összegyűjtenie ezt a társaságot ilyen rövid idő alatt? Hiszen itt még olyanok is voltak, akiket nem ismerek. Napokig tervezgethette a meglepetést. És akkor leesett, hogy Sylvie-nél még egy harmadik eset is előfordulhat, az, hogy bulizni támad kedve. Köszi mindenkinek - mondtam, és leraktam a bőröndömet

az

ajtó

közelében.

Néhány

barátom

a

nyakamba

ugrott,

megölelgetett, és gratulált az új munkámhoz. A tekintetemet végigjárattam a szobám, a mosolygó, máris spicces arcokon és az apró nappalinkat beborító piros műanyag poharak sokaságán. Aztán a figyelmem Sylvie felé fordult, aki a tömegen átvágva próbált eljutni hozzám. Érzelmei tökéletesen leolvashatók voltak az arcáról: duzzogó száj és összehúzott szem. Pipa volt, ugyanakkor kíváncsi is. Nem felejtette el a telefonbeszélgetésünket. Tudtam, hogy nagyon fontos számára, hogy kedveljék az emberek, ezért biztosra vettem, hogy ekkora társaság előtt nem fog jelenetet rendezni. De lesz jó sok halkan elsziszegett anyázás és gyilkos pillantás. Mély levegőt vettem, és elmosolyodtam. Megoldom ezt is. Egy lesben álló nőstényoroszlán sokkal jobb, mint egy támadó nőstényoroszlán. -

Helló - öleltem magamhoz szorosan -, annyira hiányoztál!

-

Stewart, te tökre elcseszett vagy! - Kék szeme csillogott,

de duzzogó arckifejezése változatlan maradt.

Szándékosan lassan gomboltam ki a kabátomat, közben a félig leeresztett szempilláim alól figyeltem barátnőmet, majd gonosz kis mosollyal így szóltam: -

Szóval akkor jól értem, hogy nem is akarod hallani a szaf-

tos részleteket? -

Ne kínozz!

Jót nevettem a tettetett kétségbeesésén, megragadtam egy poharat, és beleittam. Az italnak olyan íze volt, mintha Sylvie egy bárszekrény komplett tartalmát összeöntötte volna benne. Egy viszonylag csöndes sarokban ültünk le beszélgetni. -

A géped tegnap érkezett. Hol a fenében voltál eddig? - A

tekintete tüzet okádott. - Nem zavar, hogy ezt a társaságot egész éjjel, és ma is össze kellett tartanom? Egy vagyon nal jössz nekem a rengeteg piáért! -

Lefeküdtem vele, és most együtt járunk - böktem ki, és

képtelen voltam az izgalmat elfojtani a hangomban. Valahogy azt vártam, megkérdi majd, hogy kiről beszélek, de Sylvie csak oldalra hajtotta a fejét, és pár másodpercig hallgatott. A szeme villogása nem éppen az én izgatottságomat tükrözte. -

Ő legalább felhívott. - Ennyit mondott végül.

-

Mi? - kérdeztem ámulva, zavartan ingatva a fejemet. -

Legalább ki hívott fel? Miről beszél? Sylvie legyintett, és hangosan kifújta a levegőt. -

Megmondtam neki, hogy levadászom, ha nem telefonál.

-

Ki? - A karjaimat összefontam a mellem előtt, és próbál-

tam megfejteni barátnőm titokzatos arckifejezését. Tényleg fogalmam sem volt róla, kiről beszél. -

Mégis, mit gondolsz? - sóhajtott nagyot. - Természetesen

Jett. -

Te tudod a nevét?

Honnan tudja a nevét?

-

Persze, hogy tudom.

-

Honnan?

Hülye kérdés volt. Sylvie felvont szemöldöke mindent elárult. Ők ketten telefonszámot cseréltek azon a bizonyos éjszakán, aminek a reggelén Jettel együtt ébredtem az ágyamban. Vagy a reggeli kis csevegésük alatt, amíg én zuhanyoztam és munkába készülődtem. Később Sylvie el is akarta árulni nekem a titokzatos idegen nevét, de akkor azt hittem, blöfföl. Nem tetszett ez nekem. Egyáltalán nem. Minden vér kifutott az arcomból, ahogy még valami világossá vált előttem. -

Ti kapcsolatban voltatok?

A hangom varjúkárogásnak tetszett, mély volt és rekedt. A sokk első hulláma most ért el. És nem amiatt, hogy a legjobb barátnőmnek megvan Jett száma. Ennyire nem vagyok féltékeny és önbizalom-hiányos. Egyszerűen nem szeretem, ha az emberek a hátam mögött rólam beszélgetnek. -

Beszéltetek akkor is, amikor Olaszországban voltunk? -

kérdeztem, megnedvesítve hirtelen kiszáradó számat. Sylvie összeszorította az ajkait. Tehát igen, és tudott dolgokat. Talán mindent tudott. Valószínűleg érzékelte a bosszúságomat, mert kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, aztán becsukta, de egy perc múlva mégis belekezdett. -

Brooke, az ilyen fickók, mint ő, nem bonyolódnak komoly

kapcsolatokba. Nyugodtan randizgass vele, de ne zúgjál bele túlságosan. -

Nem is ismered - sziszegtem.

-

Igazad van, nem ismerem őt annyira jól, de... - Nem fejezte

be a mondatot. Mintha nem is bírna rám nézni, a tekintetét egy pohárba temette, így alkalmam nyílt rácsodálkozni a szolid kis ruhájára, ami a térde alatt ért véget, és decens kivágása volt, alig mutatva valamit a melléből. Talán a balul sikerült viszonya Ryannel jobban megrendítette, mint gondol-

tam, és azért nem tud velem örülni, mert teljesen kiábrándult a férfiakból. Ha nekem is hazudtak volna, aztán kirúgnak, talán én is úgy gondolnám, hogy a férfiak képtelenek a komoly kapcsolatra. De én nem éltem át azt a csalódást és szívfájdalmat, amit ő, Jett pedig nem olyan, mint Ryan. Tudtam, hogy Sylvie nem akar bántani, arról van szó, hogy a lelki sebei még nem hegedtek be. Átöleltem, és gyengéden megsimogattam a hátát. -

Ó, drágám. Köszönöm, hogy így törődsz velem.

És mintha a szavaimmal megtörtem volna a jeget, bizonyta lan mosolyra húzódott addig keserűen lefelé görbülő szája. -

Boldog vagy?

Bólintottam. -

Nagyon rég nem voltam ilyen boldog.

-

Akkor én is boldog vagyok.

Hirtelen gombócot éreztem a torkomban, de nagyot nyeltem, és inkább az olaszországi élményeimről kezdtem mesélni, persze kihagyva a szex-megállapodást és az intim részleteket, így aztán leginkább a tájról, a gyönyörű kilátásról, a villáról és Jettről beszéltem Sylvie-nek. -

Basszus, te teljesen el vagy ájulva! - közölte Sylvie, ami-

kor befejeztem a mondandómat. -

Nem is!

Vagy mégis? -

Na, látod, ezt teszi az emberrel a szerelem!

Tulajdonképpen én is ezt gondoltam, de az ő szájából hallani az igazságot, amit ráadásul teljes meggyőződéssel állít, nos, ez megijesztett. Nem kellene talán ilyen gyorsan szerelembe esnem, vagy legalábbis nem ennyire mélyen. -

Nem vagyok szerelmes! - A kijelentés picit hangosabban

hagyta el a számat, mint szerettem volna. És persze hazugság volt, én is hallottam, ő is hallotta. A francba is, az egész világ hallotta.

Néhány fej felénk fordult. Sylvie odaintegetett nekik, hogy nincs itt semmi bámulnivaló, aztán újra hozzám fordult. Kék szemei röntgensugárként hatoltak belém, s én egészen kényelmetlenül éreztem magamat. Barátnőm közel hajolt hozzám, hogy senki ne hallja, amit mond. -

Figyelj, szívem, biztos vagyok benne, hogy Jett cuki pasi

meg minden, de ugyanakkor az egyik leggazdagabb ember New Yorkban. Ő talán nem fog megbántani téged, viszont mások nem lesznek ilyen kíméletesek. Az egy tökéletesen más világ. Ha el is mész vele mindenhová, és olyan ruhákat hordasz, és úgy viselkedsz, ahogy az ilyen körökben elvárják, akkor sem fognak befogadni a származásod miatt. Ezt nem gondolhatja komolyan! -

Mi a fenéről beszélsz? A te szádból ez úgy hangzik, mint -

ha legalábbis a maffiába készülnék beházasodni. -

Rosszabb - motyogta barátnőm.

-

Mi?

Védekezően felemelte a kezét. -

Semmi, csak gondoltam, figyelmeztetlek.

-

Mivel kapcsolatban?

Az egész szituáció annyira lehetetlen volt, alig bírtam megállni, hogy ne törjön ki rajtam a hiszti. Sylvie persze tényleg mindent tudott a gazdagokról és a felső osztályokról. Ő beleszületett ebbe a világba, és élete első tizennyolc évét azzal töltötte, hogy próbált megfelelni az anyja elvárásainak, míg végül faképnél nem hagyta a családját és a régi életét. A postán rendszeresen érkező csekkektől és attól eltekintve, hogy Sylvie imádta a méregdrága ruhákat, semmi sem utalt többé a kiváltságos hátterére. Sosem beszélt sem a múltjáról, sem a családjáról, én pedig nem faggattam. -

Nézd meg a Született feleségeket, szorozd meg százzal, és

akkor lesz valami halvány elképzelésed róla - mondta Sylvie.

Nem akartam felhívni a figyelmét, hogy egy tévésorozatot hoz példának, ahol minden a forgatókönyv szerint zajlik. Ott nem lehet normális, hétköznapi dolgokat látni, hogy például kócos hajjal, pizsamában flangálnak a csajok, vagy épp fogat mosnak és hasonlók, mert ez senkit sem érdekelne. -

Nagyon fáradt vagyok az időeltolódás miatt, muszáj le-

feküdnöm aludni. Felálltam, és kis puszit nyomtam az arcára. -

És mi lesz a bulival?

Vállat vontam. -

Lehet, hogy ideje lenne mindenkit hazaküldeni, és bere-

keszteni a nagy vidámságot. Szeretem a barátaimat, és igazán értékeltem az erőfeszítésüket, hogy valamennyien eljöttek gratulálni az új állásomhoz és ahhoz, hogy élve visszajöttem Európából. De legyünk őszinték, sokkal jobban érdekelte őket a piálás, mint az úti beszámolóm. -

Azért nagyon köszönöm, hogy megszervezted a partit.

Mondtam már, hogy te vagy a legszuperebb barát a világon? Sylvie összefonta a melle előtt formás karjait, és továbbra is duzzogott, de most az egyszer csendben maradt. Bocsánatkérő mosollyal otthagytam a társaságot, a szobámba mentem, és bezártam magam mögött az ajtót. Arra sem vettem a fáradságot, hogy pizsamát vegyek, csak ledobáltam magamról a ruháimat, és befeküdtem a puha takaróm alá, hogy bepótoljam az elmúlt két hétben elmaradt alvásmennyiséget. De bármennyire is kimerült voltam, Sylvie szavain pörgött az agyam. Csak arra tudtam gondolni, hogy adósságban ülök, nincs semmi megtakarításom, és rengeteg gazdag nő van a világban, akik sokkal szebbek és sikeresebbek, mint én, és ölnének azért, hogy Jettet magukénak tudhassák. Ha valaki feltenné a kérdést, hogy hosszú távon a szívemen kívül mit tudok neki nyújtani, az őszinte válaszom az lenne, hogy nem tudom.

Arra ébredtem, hogy valaki kitartóan rángatja a karomat, és azután többször is a nevemen szólít. Kiverték ugyan az álmot a szememből, mégis kótyagosan pislogtam a beáradó napfényben, és próbáltam a fejemre húzni a takarómat. -

Brooke! Kelj fel! - mondta Sylvie, és lerántotta rólam a

paplant. Hirtelen ráébredtem, hogy félig meztelen vagyok; felültem, és visszahúztam a takarót a mellemre. -

Mi a fene olyan sürgős? - A pillantásommal valószínűleg

ölni lehetett volna, Sylvie pedig kellőképpen megszeppentnek is látszott. -

Bocs - mondta, de tudom, hogy nem gondolta komolyan. -

A pasi, akiről beszéltem neked, a vonalban van. Ragaszkodott hozzá, hogy ébresszelek fel, ezért... - Itt elhallgatott. Megnéztem az órát, és felsóhajtottam. Csak alig három órát aludhattam. -

Te pedig, mint jó barát vagy mifene, úgy döntöttél, hogy

üsse kő a pihenésemet, mert valami telemarketinges barom megkért arra, hogy ébressz fel? Sylvie vállat vont, és én elindult kifelé, de azért még viszszaszólt nekem. -

Cuki akcentusa van, és azt mondja, egész biztosan érde-

kelni fog téged, amit mondani akar. Hát persze. Ennek aztán van értelme. Ellenálltam a vágynak, hogy visszamásszak a takaró alá, fel kaptam a fürdőköpenyemet a didergő testemre, és kimentem a nappaliba, hogy egyszer s mindenkorra lerázzam ezt az el viselhetetlenül nyomulós telefonos ügynököt. -

Miben segíthetek? - A hangom kicsit rekedt volt a kial-

vatlanságtól, de így is lehetett érezni benne a hűvös távolságtartást. -

Miss Brooke Stewart? A nevem Jake Clarkson, a

Clarkson & Milestól hívom. Két hete próbálom elérni önt. Megkapta a levelemet? Jóságos ég, ez a pasi aztán nem sokat teketóriázik! -

Azt hiszem, eddig még nem - mondtam lassan, miköz-

ben a telefon mellett szépen glédába állított magazinokat és napilapokat vizslattam. Aztán hirtelen eszembe jutott a titokzatos boríték, amit Sylvie említett. Azt mondtam neki, hogy tegye a szobámba, hátha ott nem fog félni tőle. - Vagyis igazság, szerint még nem volt alkalmam kibontani, mivel csak most értem haza egy utazásról. -

Semmi baj, majd beszélünk a levél tartalmáról. Szabad-

dá tudná tenni magát egy találkozóra, amilyen hamar csak lehetséges? Különösnek tartottam a kérdéseit. Miért akarna találkozni velem, hacsak nincs valami vészhelyzet? -

Történt valami?

Felnevetett. Eléggé műnevetés volt, ha engem kérdeznek. -

Nem, természetesen nem, Miss Stewart. Kérem, értse

meg, hogy nincs felhatalmazásom ilyen fontos ügyet telefonon megvitatni. Londonból jöttem át az Államokba, hogy személyesen tudjak találkozni önnel. A fontos ügy a halálosan hivatalos stílusa nélkül is elég komolyan hangzott. És ha egy illető onnan utazik ide, ahonnan ő, akkor duplán fontosnak és komolynak számít az ügy. -

Elnézést, milyen nevet mondott? - Végre kitisztult az

agyam, és tollat, papírt kerítettem. Megismételte az adatait, amiket gondosan feljegyeztem. -

Jake Clarkson, a Clarkson & Miles ügyvédi iroda londo-

ni részlegénél dolgozom. Egy ügyvéd. Aki még nálam is sokkal józanabbnak tűnt.

Nem szeretem az ügyvédeket, csak rossz híreket bírnak hozni az embernek. A szívverésem felgyorsult, és izzadni kezdett a tenyerem. Beletöröltem a fürdőköpenyembe, és nagyot nyel tem, hogy

a

torkomban

érzett

gombóctól

megszabaduljak.

Az

akcentusából nyilvánvaló volt, hogy brit. Mit akarhat egy ügyvéd tőlem? Hacsak nem tettem valami rosszat, és a sértett fél egy jogász közbenjárásával szeretné megoldani az ügyet, még mielőtt valami komolyabb kárrendezési lépést fontolgatna. -

Nincsen semmi baj? - kérdeztem.

-

Minden rendben van. Ráérne ma? - nyomult tovább az

ügyvéd. - Nekem bármilyen időpont megfelel, akár esti is. Nem tart soká. -

Ma? Ennyire sürgős?

Tényleg nagyon sürgős lehetett a pasinak, hogy összejöjjön a találkozó, mert az üzenetrögzítő digitális órája azt mutatta, hogy már tíz perccel múlt hat óra. Gyorsan átgondoltam, hogy jó ötlet -e a napnak ebben az időszakában találkozni vele. Valószínűleg nem, ezért úgy döntöttem, nem megyek sehová. -

Holnap tudnék összefutni önnel munka után. Hat körül

megfelel? - ajánlottam fel. -

Legyen inkább pontban hat - mondta kis hezitálás után.

Megadtam neki egy kávézó nevét és címét, ami nekem útba esett hazafelé jövet. Innen kábé fél órára volt. Nekem elég közel van a lakáshoz, hogy ne kelljen kitérőt tennem, másrészt elég messze van, hogy ne tudjon könnyen követni, ha ilyen szándékai lennének. -

Köszönöm, és további szép estét! - mondta, azzal letette a

telefont, és alkalmat sem adott nekem, hogy megkérdezzem a telefonszámát arra az esetre, ha például holnap nem tudnék elmenni a kávézóba.

-

Fura, mi? - szólalt meg Sylvie az ajtóból, s nem is próbált

úgy tenni, mintha nem hallgatózott volna. -

Hm - nyögtem, aztán intettem neki, hogy kövessen. A

szobámba rohantam, és tényleg ott volt a boríték az asztalon. Gyors kézmozdulattal feltéptem, ügyet sem vetve a Sylvie arcára kiülő rémültre. Mivel nem történt semmiféle robbanás, végre közelebb merészkedett, és a vállam fölött kukucskálva nézte, mit csinálok. A kezébe nyomtam az elegáns fehér papírlapot. -

Ez csak egy hivatalos levél arról, hogy azonnal lépjek ve-

lük kapcsolatba nagyon fontos ügyben. Sylvie elolvasta a levelet, lassan bólintott, aztán letette a papírt az asztalomra. -

Mit gondolsz, mit akarnak tőled?

-

Fogalmam sincs, de hamarosan meg fogom tudni.

Nem tudtam elrejteni az aggodalmat a hangomban. -

Akarod, hogy elkísérjelek? - A hangsúlyból ítélve még

szíve szerint hozzátette volna, hogy „arra az esetre, ha”, de erre inkább egyikünk sem akart gondolni. Nemet intettem a fejemmel. -

Úgy tűnik, valóban az, akinek mondja magát, szóval min-

den rendben lesz. Valószínűleg semmi fontos. Talán nyertem a lottón vagy ilyesmi. Bár próbáltam humorral ütni el a dolgot, a hangom remegése mégis elárulta, hogy egészen azért nem vagyok nyugodt. Szerencsére Sylvie mindig tudja, hogyan derítsen jobb kedvre. A vállam köré fonta a karját, és cinkosan hozzám hajolt. -

Holnap lesz az első napod az új melóban, igaz?

Bólintottam, bár nem nagyon tudtam, hová akar ezzel kilyukadni, ezért hagytam, hadd folytassa. -

Eddig még nem is volt alkalmunk ünnepelni.

Na, ekkor megvilágosodtam a szándékait illetően. Bulizni akar, hát persze.

- Ó. Sylvie bólintott, és boldog mosoly fénylett fel kék szemeiben. -

Aha.

Nevetve a fejemet ráztam. -

Nem lehet, Sylvie. Ma képtelenség.

-

Csak egyetlen ital. És nem fogadok el nemleges választ.

Összecsücsörítette a száját, és felvette a könyörgő kiskutyus arckifejezést, olyan élethűen, hogy Oscart érdemelt volna érte. Ismertem a trükkjeit, egy ital sosem jelentett a valóságban is csak egyetlen italt, de hát a legjobb barátnőm, és két hete nem találkoztunk.

Megfogadtam,

hogy

csak

üdítőt

iszom,

és

megeskettem Sylvie-t, hogy kilencre hazaérünk. -

Rendben, de ha berúgsz, nem segítek neked hazajönni -

vigyorogtam rá végül. -

Ilyesmire nem lesz szükség, én nem vagyok kezdő, mint

te. Kellene küldeni egy SMS-t Jettnek, hogy jöjjön velünk, arra az esetre, ha szükséged lesz egy dögös pasira, hogy ágyba dugjon kacsintott egyet -, mint ahogy legutóbb is történt. -

Te SMS-t küldtél neki? - Az arcom lángolni kezdett.

-

Valakinek meg kellett hívnia, hogy csatlakozzon a ban-

dához. Az együtt töltött forró éjszakátok után azt hittem, szívességet teszek neked ezzel - mondta Sylvie szinte félve. Ó, istenem! -

A legjobb barátnőm vagy, hát az lenne a minimum, hogy

megkérdezel, mielőtt ilyesmit csinálsz a hátam mögött! Azon agyaltam, hogy hálás legyek vagy dühös, vagy egysze rűen csak bántódjak meg. Végül e három kombinációja mellett döntöttem. -

És el kellett volna mondanod, hogy megvan neked a szá-

ma! -

Hát, valakinek csak meg kellett szereznie, miután neked

nem volt elég vér a pucádban, hogy elkérd tőle. Nem kell megköszönnöd! A döbbenettől tátott szájjal bámultam, ahogy önelégült vi gyorral a fején kirohan a szobámból.

Manhattanben a nap minden percében nyüzsgött az élet, de ma reggel úgy tűnt, a belváros lakosainak legalább a fele a Trump Torony liftjei előtt gyűlt össze, hogy azok a fényességes irodáikba repítsék őket. Bemenet meglengettem a biztonságiak orra előtt az ideiglenes belépőkártyámat, aztán át verekedtem magam a drága frizurák, jól szabott öltönyök és kosztümök, valamint a márkás kiegészítők hadseregén. Pontosan nyolc órakor beléptem a Mayfield Ingatlanfejlesztő irodáihoz vezető nehéz, üvegből készült dupla ajtón. Kihúzott vállal, egyenes háttal lépdeltem, bár a fejemet hasogató fájdalomtól majdnem hánytam. Persze komoly hiba volt Sylvie- vel tartanom egy újabb „kiütöm magam” programra, és nem kellett volna elhinnem az egyitalos ígérgetését sem, de szokás szerint hagytam, hogy rábeszéljen mindenre. Mondjuk, ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem iszom alkoholt, tartottam magam, de az időeltolódás és az ebből következő alváshiány pontosan olyan hatással volt a szervezetemre, mintha egész éjjel dorbézoltam volna. Egy órámba telt

reggel,

hogy

lezuhanyozzak,

felvegyem

a

legszebb

kosztümömet, valami elfogadható frizurát fésüljek, és felrakjak némi sminket, legalább annyit, ami eltakarja a szemem alatti sötét karikákat és a bőröm természetellenes sápadtságát, de nem olyan sokat, hogy úgy nézzek ki, mint aki el akarja csábítani a főnököt. A barna lány, aki az első látogatásom alkalmával foglal -

kozott velem, most is a recepciós pult mögött állt, és egy vékony, ezüstszínű eszközbe beszélt, ami a kinézete alapján valószínűleg a legmodernebb és talán a legdrágább telefon volt a piacon. Lágy zene

keveredett

lehulló

esőcseppek

hangjával

a

háttérből

visszhangozva, amitől úgy éreztem magam, mintha az orvosom várószobájába léptem volna be. Nagyot nyeltem, és közelebb léptem a recepcióshoz, nem is számítva rá, hogy megismer. Legnagyobb örömömre azonban a felismerés szikrája gyulladt ki a szemében, és összes fehér fogát kivillantva rám mosolygott. -

Miss Stewart...

-

Szerintem tegeződjünk, én Brooke vagyok - mondtam,

mert arra gondoltam, hogy nem árt egy barát az új munkahelyen. Még szélesebben mosolygott rám. Brooke. Engem Emmának hívnak. Mr. Mayfield még

-

nincs bent, de addig is szívesen megmutatom az irodádat. Válaszra sem várva elindult a folyosón, aztán jobbra fordult annál

a

hatalmas

növénynél,

amit

már

első

alkalommal

megcsodáltam. Egy lépéssel mögötte mentem, át egy széles folyosón, mindkét oldalán üvegfalú irodákkal, amelyek nem sok privát teret hagytak a bennük dolgozóknak. Ez azonban engem egy csöppet sem zavart. A Sunrise Ingatlanfejlesztőnél egy nagy placc közepén volt az íróasztalom, olyan távolságra James-től, hogy bármikor kikiabálhasson nekem, így aztán megszoktam, hogy állandóan nyüzsögnek körülöttem. -

Kellemes volt az utad? - szólalt meg Emma, úgy döntve,

hogy újra felveszi a csevegés fonalát. Az arcom lángba borult, ahogy az emlékképek megjelentek lelki szemeim előtt. Csodás utazás volt, olyan, amit soha nem fogok elfelejteni. Bólintottam, és örültem, hogy nem látja az arcomat. -

Igen, nagyon. Olaszország gyönyörű.

-

Igen, így van. - A hangja picit elcsuklott, és a lába is meg-

bicsaklott, ettől aztán az irodák helyett rá irányult a figyel mem. Magas volt, karcsú lábakkal, vékony derékkal és fényes barna hajjal, ami a háta közepéig ért. Nagyon szép lány volt, én pedig kíváncsi lettem, hogy vajon Jett típusa-e. Féltékenység szúrt a szívembe, ahogy elképzeltem őt és Jettet csókolózva. -

Jártál már ott? - kérdeztem, gondosan ügyelve, hogy ne

legyen éle a hangomnak. Még ha Jett magával is vitte őt Olaszországba, az még azelőtt volt, hogy megismerkedtünk. Jett múltjához semmi közöm, nem is idegesítem magam rajta, ugyanúgy, ahogy ő sem ártja magát az én ügyeimbe. -

Múlt nyáron.

Nagyot nyeltem, hogy megszűnjön a hirtelen jött fojtogató érzés a torkomban. Túlspilázom a dolgot. Jó néhány barátom szintén járt Európában, és akkor mi van? Semmit nem jelent, hogy történetesen ő is. -

A Comói-tó fenséges - folytatta Emma. - És bár csak egy

tó, aminek nem is igazán van strandja, nekem nagyon tetszett, hogy olyan eldugott. A fenébe! Ő is ott volt, Jett titkos helyén, ami azt jelenti, hogy nyilván a házban töltötték az éjszakát, nem egy szállodában. Keserű íz jött fel a torkomba, és a fejem lüktetése is erősödött, ahogy elképzeltem kettejüket Jett ágyában. -

Csodálatos a birodalma, igaz? - áradozott Emma. - Min-

dent megmutatott nekem. A gyomrom apró kis görcsökbe rándult, ahogy a féltékenység szétáradt bennem. Emma megállt egy üvegfalú iroda előtt, és szembefordult velem, mit sem sejtve a bensőmben tomboló viharról. A mosoly még mindig ott volt az arcán, de a szemében különös kis fény villant, ahogy tovább mesélt az emlékeiről. -

Lementetek a partra is?

-

Egyszer.

Elpirultam, ahogy eszembe jutott Jett a lábam között, amint először került közeli ismeretségbe a legérzékenyebb részeimmel. Annyira ügyes a nyelve, hogy ez nem lehet veleszületett tehetség. Valahonnan meg kellett szereznie a tapasztalatot, és ez a tény ismét Emmára terelte a figyelmemet. A kezdeti szimpátiám iránta hirtelen köddé

vált.

Talán

mégsem

volt

annyira

zseniális

ötlet

összebarátkozni vele. Besétáltam mellette az irodába, és hirtelen minden önbizalmam odalett a lenyűgöző mosolya és a feszes kis segge miatt. -

Ez lesz az irodám?

Bólintott, én pedig ledobtam a táskámat az asztalra, és lerogytam a forgószékre. Bekapcsoltam az asztali gépet, remélve, hogy Emma érti a célzást, és magamra hagy. Sajnálatos módon azonban úgy tűnt, kedvel engem, és esze ágában sincs lelépni. Leült a szemben álló bőrszékre, és keresztbe dobta hosszú lábait, amitől ismét elöntött az irigység. Nem az ő hibája, hogy ennyire csodásán néz ki, és Jettet sem hibáztathatom, hogy vonzódik hozzá. A nyavalyába is, hiszen még nekem is tetszik a csaj, pedig sosem voltak biszex hajlamaim. Emma előrehajolt, és cinkosan halk hangon ezt mondta. -

Magunk közt szólva, Mr. Mayfield már célzott arra, hogy

idén nyáron ismét elvisz Olaszországba. Elakadt a lélegzetem. Csak a holttestemen keresztül! Olyan negédesen mosolyodtam el, hogy én magam is roszszul lettem tőle. -

Nagyon nagylelkű, igaz?

-

Igen - sóhajtott fel, és hátradobta a haját. - Bár igazság

szerint a ház a fiáé, és ő nem örül annak, ha Mr. Mayfield megjelenik ott. Elhallgatott, a fantáziámra bízva a részletek kitalálását.

A fia? Összehúzott szemmel néztem Emmát, és lassan összeállt a kép, aztán olyan megkönnyebbülés árasztott el, hogy majdnem elájultam. Jett apjáról beszélt egész idő alatt. -

Robert Mayfield nem nős?

Tudtam, hogy idióta vigyor ül a fejemen, de nem érdekelt. Jett nem volt szoknyapecér, az apja volt az, ami felőlem rendben is volt, amennyiben nem örökítette át ezt a tulajdonságot a fiára. -

Néhány éve elvált. Azt mondta, hogy a felesége összetörte

a szívét, mert megcsalta, és emiatt nem valószínű, hogy valaha újranősül - közölte Emma, aki láthatóan minden szavát elhitte az idősebb Mayfieldnek. Fogalma sem volt róla, hogy ő lépett folyamatosan félre, nem a felesége. Bólintottam, és nem mondtam ellen, ugyanis egy Sylvie elég volt az életemben. Nincs szükségem még egy barátnőre, aki elcipel a legközelebbi bárba búfelejteni, valahányszor egy hűtlen szerető szakít vele. De ő volt egyelőre az egyetlen kolléga, akit ismertem, és ami még fontosabb, nem fekszik le Jettel, szóval azt gondoltam, ápolom kicsit a barátságunkat. -

Szoktál inni?

-

Ritkán.

Egy este Sylvie-vel, és ez a szokása megváltozik egy szempillantás alatt. -

Péntek este egy pár barátommal elmegyünk kicsit iszo-

gatni munka után. El kell jönnöd! A barátnőmmel, Sylvie-vel nagyon sok közös van bennetek. Újra széles mosoly ömlött el az arcán. -

Köszi, szívesen.

Még egy pár percig dumáltunk, és Emma elmondta, hogy mi a munkarend a cégnél, mielőtt visszament a recepcióra. Fél kilenckor kezdett megtelni az iroda emberekkel. Néhányan elsétáltak az ajtóm előtt, ügyet sem vetve rám. Mások

bekukkantottak, bemutatkoztak, és közben olyan árgus szemekkel méregettek, mintha csak azt próbálták volna kitalálni, hogy elég jó leszek-e a munkára. Ezek voltak az ingatlanszakma nagyágyúi. Két héttel ezelőtt halálra rémített még csak a gondolata is, hogy találkoznom kell velük, mára azonban nem találtam őket félelmetesebbnek Sylvie fodrászánál, aki minden alkalommal megvető szájbiggyesztéssel nézegette rakoncátlan fürtjeimet. Kilenc órára a lágy háttérzenét a telefonok folyamatos csöngése váltotta fel. Elkezdtem átnézni Jett aznapi programjait, végül is ez volt az első hivatalos munkanapom a személyi aszszisztenseként a Mayfield Ingatlanfejlesztőnél. Egyszerre csak egy magas alakot pillantottam meg a szemem sarkából. -

Brooke, csak egy szóra, kérlek.

Azonnal odakaptam a fejemet Jett hangja irányába. A szívem a torkomban dobogott. Jóságos ég! Elképesztően szexis volt. A zilált hajával, széles vállával, izmos mellkasával és a mohazöld szemével egy divatmagazin címlapján lett volna a helye. Fekete, tökéletesen szabott öltönyt, fehér inget, és fekete selyem nyakkendőt viselt. Az ing legfelső gombja szokásához híven nyitva volt, pici darabot látni engedve a bronzbarna, sima bőréből. A bőréből, amit már végignyaltam, és végigsimogattam a felsőtestétől kezdve le egészen a sötét szőrcsíkig a hasán, és onnan... -

Brooke? - a hangja tárgyilagos volt, de a szeme villaná-

sából láttam, hogy jól szórakozik. Tudja, hogy vonzónak találom, és ezt nem is titkolja. A pokolba vele és a túlméretezett egojával! Csak valamiféle ködön át jutott el a tudatomig, hogy még mindig bámulom, de bárhogyan is próbáltam, nem bírtam levenni róla a szememet. A nadrágja eléggé lent volt a csípőjén, és kihangsúlyozta középen a dudort, lejjebb pedig az erős combizmait, és én egy-

szerűen nem tudtam másra gondolni, mint hogy alig tizenkét órája még azokon a combokon lovagoltam. Szinte még mindig éreztem a bőre ízét a számban, ahogy tökéletes harmóniában együtt mozgunk. A francba! Miért nem bírom kiverni a fejemből a meztelen teste képét?! -

Jöjjek az irodádba? - hülye kérdés volt, mivel az előbb

pont ezt mondta. Bólintott. -

Csak ha ráérsz.

-

Rendben.

Talpra ugrottam, és az izzadt tenyeremet megtöröltem a szoknyám elejében. Jett nyitva tartotta nekem az ajtót, intett, hogy menjek csak ki, miközben ő egy centit sem mozdult. Kipréseltem magamat a fölém magasodó teste és az ajtófélfa között, a fenekem súrolta a nadrágja elejét, amitől rögtön piszkos gondolataim támadtak. -

Nagyon zsúfolt ez a hely. Nem csoda, hogy az emberek

alig várják, hogy jó korán elmehessenek - súgta Jett. Felnéztem rá, a pókerarcot persze most is hozta, de a szemében láttam, hogy viccel velem. -

Szeretem a zsúfolt helyeket - mormogtam az összeszo-

rított fogaim mögül, és elindultam a folyosón, a reményeim szerint jó irányba. -

Kár - suttogta mögöttem Jett.

Nagyon erősen koncentráltam arra, hogy ne érezzem minden sejtemben a jelenlétét, ezért nagy levegőt vettem, és ötig elszámolva engedtem ki. Ez volt a trükköm, hogy nyugodt maradjak bármekkora felbolydulás is volt körülöttem, csak az a kár, hogy a felbolydulás most a bugyimban volt. -

A következő ajtó jobbra - mondta Jett.

Az útbaigazítás nélkül is kitaláltam volna, hogy ez az ő irodája, a többi munkatárséval szemben ugyanis ez volt egyetlen, amin a rolók félig le voltak eresztve.

Beléptem a hatalmas helyiségbe, és egy pillanatra lenyűgözve csodáltam a berendezést. Ez az iroda nagyon hasonló volt a villájában találhatóhoz, kivéve a kilátást a hegyekre, a méregdrága műalkotásokat és az egyéni ízlésre valló részleteket. A New York-i felhőkarcolókra nyíló ablak előtt lakkozott faasztal és forgószék állt. jobbra csokoládébarna bőrrel bevont kanapé és üvegasztal foglalt helyet, balra egy bezárt ajtót lát tam, ami tökéletesen beleolvadt a világosszürke színű falba. Két nagy pálmafa és egy mini-bár volt hivatva oldani a szoba hangulatát, ami, Jett hírnevét ismerve, hiábavaló erőfeszí tés volt. -

Nem dolgozol itt gyakran, ugye? - kérdeztem Jett felé

fordulva, és azonnal meg is bántam, hogy kinyitottam a számat. A kérdés úgy hangzott, mintha azt gondolnám, egyáltalán nem is szokott dolgozni. Neki is valószínűleg ugyanez fu tott át az agyán, mert zöld szemei azonnal elsötétültek. Egy pillanattal később azonban már nyoma sem volt a rossz hangulatnak, és ajka halvány mosolyra húzódott. -

Miből jöttél rá?

Nagyot nyeltem, hogy a gombócot eltüntessem a torkomból, aztán körbemutattam a szobán. -

A kanapén szinte nem is ültek, a pálmákat nyilvánvalóan

nemrégen hozhatták egy nagy kertészetből, asztalodon pedig gyakorlatilag nincs semmi. -

Nagyon jó megfigyelőképesség, Miss Stewart. Le vagyok

nyűgözve. Az elismerő szavainak nem kellett volna olyan hatással lenniük rám, mint amilyenekkel voltak: azon kaptam magam, hogy vigyorgok az örömtől, mint a vadalma, hogy Jett Mayfield le van nyűgözve a képességeimtől. -

Látnod kéne, hogy még milyen képességeim vannak -

doromboltam, bár nem voltam biztos benne, hogy ebbe az irányba kellene most továbbhaladnunk.

Jett szemöldöke felszaladt a homlokára, s vidámság csillant a szemében. -

Épp ezt tervezgettem... azután, hogy megtárgyaltuk a

Lucazzone-ügy legújabb fejleményeit. De most, hogy mondod, a képességeid leellenőrzése abszolút prioritás. Sietség nélkül, lassan leengedte a rolókat, és kulcsra zárta az ajtót, amitől az egész bensőm felbolydult. Kellemes borzongás futott végig a testemen. Ahogy a tekintetünk összekapcsolódott, forró lüktetést éreztem a lábam között. Jóságos ég! Csak nem itt akarja? Lassú léptekkel jött egyre közelebb hozzám, és nekinyomott az asztal kemény szélének. Alig kaptam levegőt, és hirtelen zihálni kezdtem, pedig még nem is ért hozzám. -

Ez itt a munkahelyünk. - Ez volt az egyetlen béna kifogás,

ami eszembe jutott. -

És?

A pulzusom szélsebesen száguldott. Mérgesen kisimítottam a hajamat az arcomból. -

Meghallhatnak minket.

-

Hát akkor csendesen kell csinálnunk.

Jett végigsiklott a blúzom elején, le a szoknyámra, és lassan elkezdte felhúzni, amitől a képzeletem is száguldani kezdett a szívverésemmel együtt. Forró ajkait a fülem mögötti érzékeny pontra szorította, és finoman puszilgatott. Torokhangú nyögéseit pedig visszhangozták az én torkomból kiszakadó nyöszörgő kis hangok. Elakadt a lélegzetem, ahogy megmarkolta a fenekemet, és felültetett az asztalra. Erős combjaival szétnyitotta a lábamat. Csókolgatni kezdte a vállamat, és közben a nadrágjában egyre keményebbé váló dudor kellemesen dörzsölgette a vágyam középpontját. -

Jett - suttogtam. Erősen belekapaszkodtam a vállába, és

nem bírtam eldönteni, hogy eltaszítsam-e vagy magamhoz

húzzam, hogy megtegye velem mindazt, amit a mozdulatai ígérnek. -

Annyira finom az illatod - súgta Jett, és máris a bugyimat

rángatta, aztán egyetlen gyors mozdulattal félrehúzta, még mielőtt tiltakozhattam volna. Nyögdécselni kezdtem, ahogy a gyakorlott ujjaival gyengéden a csiklómat simogatta, és hamarosan éreztem, hogy nedvesség gyűlik az ágyékomban. Csak őt akartam, semmi mást, azt, hogy belém hatoljon végre. -

Olyan nedves vagy, imádom, hogy nekem vagy ilyen ned-

ves - súgta a fülembe. Mély hangja a bensőmig hatolt, a csók ja áramütéseket küldött a legérzékenyebb pontjaimba, hihetetlen módon felizgatva engem. -

Van egy megbeszélésem tizenöt perc múlva. Gondolod,

hogy ennyi idő alatt el tudsz élvezni? Imádom, ha suttog. -

Komolyan? Szerinted kell tizenöt perc? - nevettem fel. Ha

még tovább beszél ezen a szexi hangján, két perc alatt elmegyek. -

Igazad van, tizenöt perc alatt kétszer is el tudsz élvezni.

Egy másodpercig még a csiklómon időzött, aztán kínzóan lassan belém dugta egy ujját. Istenem. Újabb ujját csúsztatta belém, és egyre gyorsuló ütemben húzta ki-be őket belőlem, miközben nem feledkezett meg a lüktető csiklómról

sem,

körkörös

mozdulatokkal

simogatta,

pici

gyönyörhullámokkal árasztva el a testemet. Soha senki nem érintett még meg ilyen nyers intenzitással, hogy legszí vesebben sikoltottam volna a folytatásért. A hüvelyem összehúzódott, és égett a majdnem fájdalmas gyönyörtől. Az ujja egyre gyorsabban és keményebben járt bennem ki-be, és úgy éreztem, mindjárt elájulok a kéjes kínzástól. -

Kérlek, nem bírom tovább!

Hátravetettem a fejemet, a szám Jett száját kereste abban a

reményben, hogy kegyelmet is talál, és eljöhet végre a megvál tás. ő azonban elhúzta tőlem a fejét, nem volt hajlandó megadni, amire vágytam. Jett is zihálva lélegzett már, szemében sötét, ördögi vágy táncolt, tekintetét az enyémbe fúrta, mint ahogy egy ragadozó figyeli az áldozata vergődését. -

Most, édes, most elélvezhetsz!

Forró lehelete égette a szétnyílt ajkaimat. A csiklómon erősödött a nyomás, s levegő után kapkodtam a vágy egész testemet elborító erős hullámaitól. Halk sikoly szakadt ki a torkomból egy pillanattal azelőtt, hogy az észvesztő orgazmustól remegni kezdtem. Ahogy az utolsó hullám is elcsitult, Jett mellkasának dőltem. -

Gyönyörű vagy - súgta -, egész életemben téged, csak té-

ged néznélek. Most csak a nyers fizikai vágy beszél belőle vajon, vagy komolyan gondolta a szavait? Nem kérdeztem meg, nem akartam ilyesmivel megtörni a varázslatos pillanatot, nem lett volna értelme. De amit mondott, az nagyon mélyen pendített meg bennem húrokat, és elöntött a vágy, hogy a karjaimba zárjam, és magamhoz öleljem örök életemre. Kimerültén és kielégülten néztem Jett szemébe, és próbáltam megfejteni a benne tükröződő érzelmeket: törődés, vágy, bizalom. Már akkor tudtam, hogy még nem végzett velem, mielőtt elkezdte volna kigombolni a nadrágját. Zavartan megnyaltam a számat, ahogy a nadrágját lecsúsztatta a combján. Lecsúsztattam a kezemet a hasán át a férfiassága tövéig, hogy viszonozzam a gyönyöröket, de megállította a mozdulatomat. Bár tökéletesen kielégült voltam, a szívem majd kiugrott a helyéről, ahogy megéreztem a keményedő farka sürgető nyomását, amint bebocsátásra várt. -

Nem hiszem, hogy többet bírok!

Esdeklőn néztem Jettre, igazán meg kellett értenie, hogy a még mindig görcsbe rándult szöveteim nem lesznek képesek

befogadni az egész vastagságát. De nagyon szívesen boldoggá teszem más módon. -

Legutóbb is ezt mondtad, aztán mégis sikerült elélvezned

- sustorgott tovább a fülembe. Az arcán megjelent a grüberli, ahogy lehúzta rólam a bugyimat, kitéve az ölemet a légkondi hűvös fuvallatának és saját rajongó pillantásának. -

Hajolj előre!

Azzal hasra lökött, rá az asztalára. A durva hangnem egyszerre volt ijesztő és izgató, s szívdobogva vártam, mit tesz ezután. A farka

egyetlen

mozdulattal

utat

talált

belém,

én

pedig

megrázkódtam a gyönyörtől. -

Minden rendben? - kérdezte; visszahúzódott belőlem, és

megfordított, hogy lássa az arcomat. - Nem foglak bántani. Sosem tennék ilyet. A szívem mélyén pontosan tudtam, hogy komolyan is gondolja. -

Ne hagyd abba, ennél is többet akarok... - mondtam, és

nekidörgölőztem az erekciójának. Várakozóan raktam szét a lábaimat. Akartam őt, és mindent, amit tőle kaphatok. A testét, egyelőre, és egy nap talán a szívét is. -

Brooke, téged nekem találtak ki. Nem bírok betelni veled!

A hangja nyers volt, de az ujjai meglepően gyengéden simogatták a tarkómat. Férfiassága nedves hegye újra az ajkaim közé furakodott, és teljes hosszában birtokba vett, kéjjel árasztva el a testemet, és felforrósítva minden porcikámat. Ajkát rám tapasztva fojtotta el a gyönyörkiáltásaimat, nyelve mozgása pedig a csípője ütemét vette fel. Szeretkezésünk részegítő illata vett minket körül, elhomályosította a látásomat, és éreztem, hogy egy újabb orgazmus hullámai gyülekeznek mélyen az ágyékomban. Körmeimmel végigszántottam a domborodó mellizmain néma könyörgésként, hogy gyorsítson, és még keményebben

tegyen a magáévá. Mintha csak értette volna a sürgetésemet, a fenekem alá nyúlt, és felemelt az asztalról, hogy mélyebben hatolhasson belém, aztán olyan erővel kezdett ki-be mozogni bennem, hogy az ölem minden kis rejtett zugában éreztem a lökéseit. Előbb egy kis kéjes fájdalom, majd a gyönyör forró hullámai árasztottak el, és szétnyílt ajkaim közül kiszökött egy apró sikoly. A szoba forogni kezdett velem, a nyelvem végigrebbent a pergamenszáraz ajkamon, miközben kétségbeesetten próbáltam eszméletemnél maradni. Nem lehet, hogy ilyen hamar újra elélvezzek, hiszen csak az előbb volt orgazmusom, de tudtam, hogy nagyon

közel

vagyok.

Nagyon-nagyon

közel.

És

a

farka

remegéséből ítélve, Jett sem járt túl távol. -

Magad vagy a tökéletesség - súgta a fülembe.

Beharaptam az ajkamat, és nyöszörögtem, pedig legszívesebben sikoltoztam volna a gyönyörűségtől. -

Ó, istenem.

-

Itt a helyed a karjaimban, izzadtan és zihálva!

Jett zöld szeme elhomályosult, a lökései lelassultak. Tudtam, hogy mi következik, még mielőtt a csípőjét visszahúzta volna tőlem. -

Készen állsz, drága?

Mély csókban forrt össze a szánk. A nedveinktől csúszós makkját a duzzadt csiklómhoz dörzsölte, aztán egyetlen moz dulattal belém merült újra, és újabb észvesztő csúcsra juttatott. A nevemet kiáltotta,

még

mélyebbre

nyomult

bennem,

elnyújtva

az

orgazmusomat, és közben éreztem, ahogy forró magja elárasztja a bensőmet. Kis idő múlva karjába zárta még mindig remegő testemet, és hosszan megcsókolt. Jézusom, ez volt életem legfantasztikusabb szeretkezése! -

Átkozottul szexis vagy, Brooke. Életem végéig tudnám

ezt veled csinálni.

Tessék, már megint kimondta. És ezúttal szex után, vagyis kell benne lennie némi igazságnak. A Jett lenyűgöző szemeiből sugárzó komolyság boldogsággal töltött el. -

Én is szeretném - súgtam vissza, és nem tudtam leplezni

hangomban a lelkesedést arra a gondolatra, hogy örökkön örökké az ágyamban tudhatom ezt a csodás férfit. Nedves bőrét forrónak éreztem az ujj aim alatt, és ahogy lassan kezdett

visszatérni

a

tudatom,

azon

aggódtam,

hogy

a

szerelmeskedésünk fizikai nyomait hogyan fogjuk elrejteni a kollégák elől. Nagy sóhajjal elszakítottam magamat a csodálatos testétől, és felvettem a bugyimat. Elrendezgettem a szoknyámat, ám közben le sem vettem a szememet Jett mellkasáról. Bár volt egy kis égő érzés a lábam között, tudtam, hogy nem lennék képes nemet mondani neki, ha egy újabb menetet szeretne. -

Szent ég, szerintem te elkéstél a megbeszélésről.

Az órájára pillantott, és láttam a szemén, hogy jól szórakozik a párámon. -

Épp időben vagyunk.

-

De látni fogják rajtunk.

-

És? - most már nyíltan vigyorgott az elképedt arckifeje-

zésemen. -

Te most viccelsz?

-

Brooke - kezdte, és hosszú ujjai közé csippentette az álla-

mat, hogy kénytelen legyek belenézni az igéző zöld szemébe. Nem áll szándékomban túl sokáig titokban tartani a kettőnk ügyét. De igazad van, ha a főnök munkaidőben dugja meg a személyi asszisztensét, az nincs éppen üdvös hatással a munkamorálra, úgyhogy frissítsük fel magunkat egy kicsit. Akarsz zuhanyozni? - intett az ajtó felé, amit már korábban észrevettem. -

Neked itt van fürdőszobád?

Vajon miért nem lepődöm meg ezen?

-

Én vagyok a főnök - mondta szégyenlősen -, mindent

megkapok, amit csak akarok. Azzal a fenekemre csapott nyomatékul, ha esetleg nem értettem volna meg a nem is annyira finom célzást a szavaiból. Elnevettem magam, és játékos megrökönyödéssel forgattam a szememet. -

Csak szeretnéd!

Karját a derekam köré fonta, és magához húzott, s a hátsóm az ágyékához szorult. -

Olyan kár, hogy nincs több időnk, szívesen elnáspángol-

nám azt a gyönyörű seggedet. Volt valami fenyegető a mély hangjában, ami nagyon be talált nálam, mert éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményedve feszülnek neki a melltartóm selyemanyagának. Felnyögtem; mérges voltam magamra. A fenébe is! Hogy a pokolba tud ilyen erős hatással lenni rám? Ez nem normális. -

Tudod, hogy kinek lenne szüksége egy jó kis elnáspán-

golásra? A túlméretezett egodnak! -

Brooke, ezt meg sem hallottam! Figyelmeztetlek, szivi,

simán lemondhatom a megbeszélést. Felnevettem, kiszabadítottam magam az öleléséből, és berohantam a fürdőbe, mélyen remélve, hogy a fenyegetését csak viccnek szánta. Ismerve azonban Jett Mayfield egóját, és azt, hogy szereti számon tartani a tennivalóit, biztos voltam benne, hogy nem felejt. Titokban abban bíztam, hogy hamarosan megkapom, ami szerinte jár nekem. Mondjuk ma éjjel. Kész vagyok. De komolyan. Az a szomorú igazság, hogy képtelen vagyok várni rá. Arra, amit ad nekem. Arra, ahogyan érzem magam, ha vele vagyok. Imádtam minden percet, amit együtt töltöttünk.

Az első hivatalos munkanapomat a Mayfield Ingatlanfejlesztőnél azzal töltöttem, hogy Jettet kísérgettem különféle megbeszélésekre, számtalan hívást kapcsoltam be neki, még ennél is többet ráztam le, és mindeközben próbáltam megismerni a legfontosabb projektjeit. Mindenki a főnök új személyi asz- szisztensét vizslatta, így természetesen a főnök decensen viselkedett velem. A nap vége felé jöttem rá, hogy szinte nem is volt időm belenézni a Lucazzone -ügy legújabb fejleményeibe. Mindenképp foglalkozni akartam vele, mert

minél

előbb

találok

rá

megoldást,

annál

hamarabb

bizonyosodik be, hogy megérdemlem az állást, és Jett jó döntést hozott, amikor felvett. Bár imádtam vele lenni, most mégis örültem, amikor Jett közölte, hogy üzleti vacsorára kell mennie, és ha a késő délutáni csúcsforgalom ellenére időben akar érkezni, akkor máris indulnia kell. Kaptam tőle egy búcsúcsókot, és egy ígéretet, hogy azonnal SMS-ezik, amint véget ért a vacsora. Fogtam egy csésze kávét, pár percig még dumcsiztam Emmával, irodámba,

ahol

az

asztalon

már

aztán visszamentem az várt

a

Lucazzone

akta.

Belekortyoltam a kávémba, és már éppen készültem belevetni magam az első több millió dolláros projektembe, amikor egy piros pecsétre esett a tekintetem az aktán. Majdnem kiköptem a kávét, ahogy elolvastam a nyomtatott betűvel írt szöveget: AJÁNLAT ELFOGADVA.

Szóval az öreg végül beadta a derekát! A következő dolog, amit megláttam, az ár volt. Negyvenmillió dollár. Szent ég! Húszmillióval több, mint az eredetileg tervezett ár. A luxusingatlanokhoz nem igazán értek, de azt még én is láttam, hogy az a birtok egyszerűen nem ér annyit. A cég akkora veszteséget lesz kénytelen elkönyvelni, mint egy kisebb afrikai ország éves költségvetése. Miért vállal Jett ekkora kockázatot? Mély lélegzetet vettem, hogy megnyugtassam az ideges remegést a gyomromban. Lehet, hogy nem tartozik a munkakörömhöz az üzleti tanácsadás, de az biztos, hogy nem fogom szó nélkül hagyni ezt a nyilvánvaló ostobaságot. A szerződést még nem írták alá, úgyhogy bármikor kiszállhatunk az üzletből. Mit sem törődve a csörgő telefonnal, fogtam a saját mobilomat, és Jettet hívtam rajta. Első csengésre felvette. -

Helló szépségem! Mi a helyzet?

Nagy levegőt vettem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Jett sikeres üzletember, aki senkitől nem tűr el kioktatást. Két másodperc hezitálás után úgy döntöttem, a legjobb módszer az lesz, ha kertelés nélkül egyből a lényegre térek. -

Most néztem át a Lucazzone aktát, és bár látok fantáziát a

birtokban, kötelességemnek érzem jelezni, hogy az ajánlati árat túl magasnak tartom. Csend. -

Brooke - szólalt meg aztán mégis -, a kocka már el van

vetve. Hagyd ezt a dolgot. A hangja éles volt, ellentmondást nem tűrő. -

De ... - Kisöpörtem egy kósza hajtincset az arcomból. Ez

volt hát a valódi Jett Mayfield, az, amelyik mindig azt tette, amit akart. De nem azt mondta, hogy a hozzáállásom miatt vett fel? És azt is mondta, hogy hisz bennem és a képessé-

geimben? Nem ez volt az oka, amiért rám merte bízni az ügyet? -

Nagyon magas, Jett. Veszteséget fog termelni. Higgy ne-

kem! Bosszúsan sóhajtott fel. -

Meg kell kötnünk az üzletet, bármi áron.

-

De hát többmilliós veszteséget kockáztatsz, és nem értem,

miért. Az a hely nem ér ennyit. -

Nem is kell értened. Én már meghoztam a döntést, és meg

fogjuk kötni a szerződést. Ez az utolsó szavam. Tehetek még valamit érted, Brooke? Úgy lepöckölt, mint egy idegesítő legyet. Nagyon mérges lettem, tehetetlenül ejtettem a kezemet az ölembe. Jett Mayfield makacs ember, ez világos, de ha csak nincs valami nagyon jó oka, amiért végigviszi ezt az akvizíciót, akkor az önfejűsége most teljesen alaptalan, és én nem tágítok attól, hogy ezt megérttessem vele. -

Ingatlanügynök voltam, mielőtt felvettél. Méghozzá ba-

romi jó, ezt te magad mondtad. - Megálltam, vártam a reakcióját, bármi reakciót, de a vonal másik végén csend honolt. Folytattam hát. - A reptér csak egyórányira van, tehát óhatatlanul van némi zaj. A kilátás fantasztikus, de csak egy tó van ott. A parti telekrészt tíz felé kell szétdarabolni, így aztán arra alig lesz hely, hogy a strandtörölközőjüket

leterítsék,

nemhogy

vízisízzenek

vagy

vitorlázzanak, vagy mit szoktak csinálni a gazdagok. Ez a projekt egy tévedés. Túlságosan... -

Brooke - szakított félbe Jett. Nem figyelt rám. Hogyan

vehetném rá, hogy megfogadja a tanácsomat? Őrült sebességgel kezdtem el verni a gépem billentyűzetét, projektdokumentációkat nyitottam meg, hogy onnan mondjak példákat az ajánlati árakra, hogy megértse végre, mit akarok mondani. Nem voltam hajlandó feladni. Ebben az ügyben nem. Nem

hagyom, hogy a cég negyvenmilliót veszítsen, és a gödörben végezze. -

Zsebből fizetem - mondta Jett olyan halkan, hogy először

azt hittem, nem jól hallom. A kezem megmerevedett a billentyűzet felett, az agyam sebesen járt, hogy felfogja a szavai jelentését. Van ennyi likvid tőkéje a számláján? És hajlandó megválni tőle csak úgy, egy szempillantás alatt? Tudtam,

hogy gazdag,

de

azt

nem,

hogy ennyire.

Hitetlenkedve ráztam a fejemet, hogy képes ilyen hatalmas összeget kidobni az ablakon. Persze az ő pénze, joga van vele azt tenni, amit csak akar, de akkor is. Nincs rá garancia, hogy keresni fog az üzleten. Még ötven százalék esélye sem volt annak, hogy a projekt visszatermeli a befektetést. Nagyobb esélye volt veszteni rajta, mintha szerencsejátékba ölné a pénzét. -

De miért? - Igyekeztem nyugodt hangon beszélni, mi-

közben az agyamat Jett lehetséges motivációján törtem. - Feltehetően egy gyilkos házát vennéd meg. -

Az apámnak kell. Azt hiszi, egy vagyont szerezhet Euró-

pában. Nincs választásom. -

És azt tudja, hogy ennyi pénzért lehet csak megszerezni? -

Nem tudom, miért tettem fel ezt a kérdést. Tudat alatt valószínűleg kétségbeesetten kerestem egy indokot, amivel rávehetem a döntése megmásítására. Az sem számít, hogy a kapcsolatunk tartós lesz-e, mert eléggé szeretem ahhoz, hogy megpróbáljam megóvni egy végzetes hiba elkövetésétől. Márpedig ennek a birtoknak a megvásárlása hiba lenne, akár beismeri, akár nem. -

Tud róla, Jett? - kérdeztem újra.

Ő pedig továbbra is hallgatott, nekem viszont leesett a tan túsz. -

Ó te jó ég! - nyögtem, és a tenyerembe temettem az ar-

comat. - Nem mondtad el neki!

-

Az apámnak kell ez a birtok, és én megszerzem neki. Raj -

tad és az ügyvédeimen kívül senki nem tudja, mennyit fizetek érte, és titokban is akarom tartani az árat - közölte Jett. - Nézd, nagyon szeretném megmagyarázni, de elhalaszthatnánk máskorra? Holnap elviszlek vacsorázni, és akkor beszélhetünk még róla. -

De...

-

Nem, Brooke - szakított félbe ismét. - Egy megbeszélésen

vagyok, és az ügyfelek már várnak. Később még hívlak. -

Oké - suttogtam, de a vonal másik vége már néma volt.

Becsuktam az aktát, aztán gondosan elzártam az iratszekrényben, és az agyam közben azon pörgött, hogy miért volt vajon olyan gyászos Jett hangja. Nem lehetett nem észrevenni a feszültséget a hangjában. Talán túl nagy a stressz, vagy aggódik valamin. Akárhogy is, iszonyúan makacs az egész helyzettel kapcsolatban. Most először jutott az eszembe, hogy talán van még olyan titok a birtok körül, amit Jett nem árult el nekem. Tíz perccel hat előtt értem a kávézóhoz. Az autómat a bejárat közelében raktam le, mert ott egyrészt szemmel tudtam tartani, másrészt gyorsan el tudom érni, ha sürgősen le kell lépnem. A hely, ahogy vártam is, majdnem teljesen üres volt. Az emberek még a munkahelyükön voltak, vagy a dugóban üldögéltek. Jeleztem a pincérnek, hogy majd csak később rendelek, aztán lerogytam a szokásos négyszemélyes asztalomhoz. Előhalásztam a mobilt a táskámból, és kiraktam az asztalra, hogy nehogy elmulasszak egy fontos hívást vagy üzenetet. A Szív húrjai kávézó akkor nyílt, amikor elsőéves voltam. Akkor fedeztem fel, amikor Sylvie elküldött egy vakrandira, és a pasi ide hívott a találkozóra. A hely azóta sem változott

egy jottányit sem; kicsi volt, de jó hangulatú, a hatvanas évek stílusára jellemző színes bútorokkal volt berendezve, s a padló fekete-fehér kockás volt. Szerettem ezt a kávézót, nemcsak a kaja, hanem a retró filing miatt is, és gyakran jártam ide. Nézegettem az aranyszínű falakon a régi bakelitlemezeket, és az jutott eszembe, hogy talán nem ez a megfelelő hely egy londoni ügyvéddel lebonyolított találkára. Késő bánat, eb gondolat. Ideges csöndben töltöttem a következő pár percet, hol az autómat néztem az ablakon keresztül, hol az ajtót bámultam. Pontban hatkor egy irattáskás, magas fickó lépett be a kávézóba, aztán megállt ajtóban, és körülnézett. Mivel az egész helyiségben senki más nem volt, csak én és egy idősebb házaspár, annak a valószínűsége, hogy nem ismer fel, elhanyagolható volt, ám én mégis felálltam, és odaintegettem neki. Jake Clarkson negyvenes, magas férfi volt, sötétszőke hajjal, erős állal, és okos, szürkéskék szemmel. A jól szabott öltönye tökéletesen állt rajta, és szépen manikűrözött kezet nyúj tott felém üdvözlésül. -

Miss Stewart, örülök, hogy megismerhetem.

-

Szólítson nyugodtan Brooke-nak - mondtam, hasonlóképp

magabiztos mosolyt villantva rá. - Kérem, foglaljon helyet! mutattam rá a velem szemközti székre. -

Köszönöm, engem pedig szólíthat Jake-nek.

Leereszkedett a székre, és azonnal kigombolt egy gombot a zakóján, mintha ezzel akarna némi könnyedséget csempészni a találkozónkba, na persze nem túl sokat. Figyeltem, ahogy papírokat vesz elő a bőr irattáskából, és szép rendezetten maga elé helyezi őket. Drágának látszó toll koronázta meg az irathalmot. -

Nagyszerű - mondta, belekezdve a tényleges mondani-

valójába. A levegő rossz előérzettel volt terhes, amit én annak tulaj-

donítottam, hogy az ügyvédek minden alkalommal halálra rémítenek. Tudom, hogy a félelmem alaptalan, mégsem bír tam parancsolni a kezem remegésének. Megjelent a pincér, és felvette a rendelést, egy nagy tejes kávé nekem, egy eszpresszó Jake-nek, aztán csöndben ültünk, míg az italok meg nem érkeztek. Néztem, ahogy iszik egy kortyot; nem is zavarta a kávé hőmérséklete, ami az én nyelvemet leégette volna. Az emberismeretem nem volt nagyon kifinomult, de ebből azt szűrtem le, hogy Jake Clarkson kemény fickó, és nemcsak akkor, ha forró italt kell innia. -

A cégünk két hete próbál önnel kapcsolatba lépni, Brooke.

Szeme alatt a bőr mosolyra gyűrődött, de nekem nem volt kedvem nevetni. -

Üzleti úton voltam Európában.

-

Aha - biccentett együtt érzőn, mintha pontosan tudná,

miről beszélek. -

Kellemes útja volt?

-

Igen, köszönöm - az arcom váratlanul kigyulladt a Jett

karjában töltött lusta napok emlékére. - Ugye azt mondta, hogy Londonból repült ide? Bólintott. -

Tegnap reggel. A lakótársa elárulta, mikor jön vissza, és,

gondoltam, az lesz a legjobb, ha személyesen közlöm a hírt. Szürkéskék szeme megtelt élettel, ahogy elővett egy papírt. A kíváncsiság majd megölt már, a csészém széle fölött kukucskáltam felé. -

Nyertem a lottón? Mert ha igen, akkor meg kell monda-

nom, hogy valami tévedés lesz, én ugyanis nem lottózom nevettem, hogy elnyomjam a hangomban az idegességet. -

Nem, Brooke - mondta, és felém tolt az asztalon keresztül

egy lapot. - Ez egy végrendelet. -

Egy mi? - szaladt ráncba a homlokom, és felvettem a pa-

pírt. A szemem majd kiesett a helyéről, ahogy elolvastam a cí -

met. Hirtelen elsötétült előttem a világ, és majdnem elájultam. De ott volt előttem, nem lehet tévedés: Alessandro Lucazzone végakarata és hivatalos végrendelete.

Elakadt a lélegzetem a nevem olvastán. Éreztem, hogy sokkos vagyok, mert hiába pörgött sebesen az agyam, képtelen voltam világosan gondolkodni. Tompa üresség volt a fejemben. -

Ugye érti, hogy mi ez, Brooke? - kérdezte Jake.

Kénytelen voltam felnézni. -

Igen, ez Lucazzone úr végrendelete. De miért mutatja meg

ezt nekem? Nem ismerem személyesen. Elcsuklott a hangom. Próbáltam felfogni a jelentését ennek a teljesen hivatalos nyelven megírt eredeti végakaratnak. Pontosabban a másolatának. Elméletileg mindent tudtam az idős ember életéről Jett aktáiból. De ez a dolog itt túlságosan felkavaró volt ahhoz,

hogy

felfogjam.

Üzleti

értelemben

kellett

volna

foglalkoznom a projekttel, nem pedig egy ügyvéddel társalogni az ügyfél családjáról. Ha valaki bizonyítékot mutatott volna nekem értelmes életről egy másik bolygón, akkor sem döbbentem volna meg jobban. A fejemet ráztam. Lucazzone és az én nevem egy papíron egy végrendeletben? Ez lehetetlen. Őrület. -

Nyilván nagy meglepetés ez önnek, de - Jake a toll végé-

vel odabökött Lucazzone aláírására a dokumentumon - kétségkívül ön az örökös. -

De én nem lehetek - ráztam tagadólag a fejemet. - Ez va-

lami tévedés lesz. A végrendelet Maria Lucazzone rokonait nevezi meg örökösnek, pedig Jett nyomozása szerint nem is voltak rokonai. -

Eredetileg különféle jótékonysági célokra ajánlotta fel

Lucazzone úr a vagyonát - mondta Jake. - Azonban néhány hete a tudomására jutott, hogy elhunyt feleségének élnek rokonai az Egyesült Államokban. Beletelt egy kis időbe, míg az ön édesapját beazonosítottuk, és mivel ő már nincs köztünk, és nincsenek testvérei sem, ön, az egyenes ági leszármazottja

örököl. Lucazzone úr nagylelkűen megváltoztatta a végakaratát az ön javára, egy feltétellel. Kis hatásszünetet tartott, és elmosolyodott. Én meg csak tátott szájjal bámultam rá, és még mindig képtelen voltam felfogni ezt az egészet. -

Ügyfelem nagyon beteg, bármelyik pillanatban meghal-

hat. Halála előtt azonban szeretne találkozni az örökösével. Tudtam a választ, de azért feltettem a kérdést. -

És én hogyan segíthetnék ebben?

Jake egy borítékot csúsztatott oda nekem az asztalon keresztül. -

Nézze, Brooke, már így is rengeteg időt elvesztegettünk

azzal, hogy megtaláljuk az édesapját. Aztán amikor kiderült, hogy ő elhunyt, ismét sok időbe telt önt felderíteni. Ezért azt szeretném, ha azonnal velem tudna jönni, találkozna a nagy- nagybácsikájával, és aláírná a szükséges papírokat. Vettem magamnak a bátorságot, és beszereztem két repülőjegyet, arra az esetre, ha szeretne valakit magával hozni. Belekukkantottam a borítékba, amiben két első osztályra szóló repülőjegy lapult, és minden vér kiszaladt az arcomból. Nem viccelt. A fejemet ráztam, és ziháló lélegzetvételekkel tartottam fenn a vérkeringésemet. -

Én... - kezdtem, de képtelen voltam beszélni. Hihetet-

lennek tűnt, hogy én lennék a birtok örököse, és az is, ami ezzel kapcsolatban a fejemben járt. A sok-sok milliót érő birtok. Sok-sok millió, amit Jett ajánlott meg Alessandro Lucazzonénak. Az is megfordult a fejemben, hogy ez az egész egy csalás. Hogy Jett valamiképpen elhitette Lucazzonéval, hogy én va gyok az örököse, miközben nem is. Az öreg talán nem hajlandó eladni a tulajdonát az eredeti, több mint nagylelkű ajánlatra, de az örökös valószínűleg igen. Jett mindig azt mondta, hogy bízik bennem. Képes lehetett ilyen messzire elmenni,

hogy megszerezze a birtokot? Nem tudtam teljesen elvetni ezt az eshetőséget. Számtalan kérdés és elmélet cikázott a fejemben, de nem volt idő alaposan átgondolni őket. -

Érdekli a dolog? - kérdezte Jake.

Hát, ja, hogyne érdekelne. Kit nem? -

Igen - mondtam lassan.

-

Kiváló. Nagyon örülök, hogy találkoztunk! - Jake elmo-

solyodott, és nyújtotta a kezét, hogy megrázza az enyémet, aztán még pár papírt odatolt elém. Csak egy pillantást vetettem rájuk: pénzügyi jelentések, telekkönyvi kivonatok és szerződések. -

Gratulálok, Brooke! Ön a Lucazzone birtok hivatalos örö-

köse. A Clarkson & Miles örömmel ajánlja fel önnek a szolgálatait, és remélem, gyümölcsöző és hosszan tartó üzleti kapcsolat fog köztünk létrejönni a jövőben.

Félórával később a dugóban araszolgattam az öreg Volvómmal. Még mindig nem tudtam normálisan lélegezni a sokktól. Minél többet gondolkodtam rajta, annál valószerűtlenebbnek tűnt az egész. Mintha álom lenne. Azért még lehet, hogy ez csak egy tévedés, nem a megfelelő családot kutatták fel. Clarkson nem azt a Brooke Stewartot találta meg, aki Lucazzone rokona, mert olyasmi, hogy egy hatalmas európai birtokot örökölnék, velem nem szokott történni. Meglepve tapasztaltam, hogy Jett volt az első, akivel meg akartam osztani a hírt. Próbáltam hívni a mobilján, de nem vette fel, ezért hagytam neki egy hangposta-üzenetet, hogy hívjon fel, amint lehallgatta a fiókját. A második a sorban Sylvie volt. Szédült a fejem az izgalomtól, ahogy leparkoltam az utcán, szemközt a házunkkal, aztán átrohantam az előcsarnokon, fel egyenesen a lépcsőn, mivel a lift foglalt volt. Amikor beléptem félig zihálva, félig fuldokolva - Sylvie még csak fel sem nézett a kényelmes helyéről a kanapén. A szívem olyan gyor san vert, hogy csak idő kérdése volt, mikor ugrik ki a mellkasomból. De Sylvie ebből semmit nem vett észre. Csak akkor észlelte a jelenlétemet, amikor odamentem, és még mindig levegő után kapkodva fölé hajoltam. - Hé, te maratoni futottál? - Nem volt kedves a hangja egyáltalán, és ő maga is szörnyen nézett ki, mackónadrág és egy agyonmosott, kinyúlt póló volt rajta. Máskor fennakadtam

volna ezen, de most az arckifejezése nyugodt volt, a haja szép fényes, ezért úgy gondoltam, hogy nincs semmi vész, csak egy kicsit másnapos vagy ilyesmi. Bármi is a helyzet, nem lehet nagyobb hír az én öröklésemnél. -

Találd ki, mi történt! - lerúgtam a magas sarkúmat, és le-

rogytam a kanapéra, gondosan ügyelve arra, hogy ne üljek rá a kinyújtott lábára, amit egyből az ölembe rakott, aztán unott arccal hátradőlt a párnákra. -

Kirúgtak.

-

Nem. - A homlokomat ráncolva megráztam a fejemet. -

Annak miért örülnék ennyire? Sylvie vállat vont, és unottan felsóhajtott. Gondolatban felírtam a tennivalóim listájára, hogy szereznem kell neki egy állást, különben teljes depresszióba fog süllyedni. -

Találkoztam azzal az ügyvéddel.

Persze ettől sem csillant fel a szemében a felismerés lángja, mintha nem is arról agyaltunk volna egész elmúlt éjjel, hogy mit akarhat tőlem a brit jogász. Néztem Sylvie-t, és rájöttem, hogy bár itt ül tőlem pár centire, lélekben nincs jelen. -

Igen? - kérdezte, akkora érdeklődéssel a hangjában, ahogy

egy ötéves hallgatna egy doktori védést az akadémián. -

Kapcsoljam be inkább a tévét? - kérdeztem tettetett bosz-

szússággal, és megcsiklandoztam a talpát, mert tudtam, hogy utálja. A melléhez húzta a térdét, és felült. Kék szeme mérgesen villant rám. -

Sajnálom, annyira fáradt és unott vagyok. Ez a nap mintha

sosem akarna véget érni. Szóval őt is elérte a munkanélküliek depressziója. Együtt érzően bólintottam. -

Csinálnom kell valamit, például...

-

Munkát keresni? - javasoltam. Visszamosolygott rám, az-

tán így folytattam: - Vagy velem jöhetnél Olaszországba. Is-

merek ott egy varázslatos helyet hegyekkel, tavakkal és a legfinomabb tiramisuval, amit életemben kóstoltam. Barátnőm gyanakodva nézett rám; láthatóan nem osztotta a lelkesedésemet. -

Újabb üzleti út?

-

Nem. Én vagyok a Lucazzone birtok egyetlen örököse.

Sylvie álla leesett. Kinyitotta a száját, aztán becsukta, a homloka ráncba szaladt. A gondolatait elég jól ki lehetett olvasni a gyorsan változó arckifejezéséből, mert ő is küzdött, mint én korábban, hogy értelmet adjon a szavaimnak. -

A Luzzone minek? Csak nem arra a helyre célzol a tó túl-

oldalán? - nyögte ki végül. Meg volt döbbenve, és nem akarta elhinni, csakúgy, mint én. Viszont nekem sokat segített a valóság elfogadásában, hogy most kimondtam a tényt. -

Lucazzone, nem Luzzone - javítottam ki. - Az ügyvéd

azért hívogatott, hogy meg tudjon beszélni velem egy találkozót a végrendelet

részleteinek

a

megbeszélésére.

Az

öregember,

Alessandro Lucazzone, találkozni akar velem. Jake titkárnője foglalt két repjegyet holnap estére. Felugrottam, és magamhoz öleltem Sylvie-t. -

Megyünk Bellagióba! Na, mit szólsz?

Továbbra sem ragadt rá sok a lelkesedésemből. -

Tuti biztos vagy benne, hogy ez nem átverés? Tudod,

mint az e-mailek, amiket kapni szokott az ember, hogy milliókat nyert és örökölt, és azt kérik, hogy add meg a banki adataidat. A fejemet ráztam, épp csak fel nem horkantam bosszúságomban. -

Ez egy valódi ügyvédi iroda, Jake pedig nem kérte a ban-

ki adataimat. És emlékeztetnélek, hogy pontosan tudta a nevemet és a címemet, még mielőtt találkoztunk. A pillantásából úgy láttam, hogy még mindig nehezére esik

elhinni ezt az egészet. Őszintén szólva, én is így voltam ezzel. -

Igazad van - mondta Sylvie -, de a biztonság kedvéért azért

csak konzultáljunk dr. Google-lal. Bekapcsolta a laptopját, és beírtuk a keresőbe a Clarkson & Miles ügyvédi iroda nevét. Egy pillanat múlva Jake fotója jelent meg a képernyőn az iroda adataival együtt. Pár perccel később említést is találtam a Lucazzone birtokról, és arról, hogy a Clarkson & Miles öt éve intézi az ügyeit. Minden teljesen hivatalosnak és normálisnak tűnt. -

Ez ő, ez pedig a birtok - mutattam a képernyőre, és kö-

zelebb hajoltam a géphez, hogy megnézzem Alessandro és a néhai felesége fényképét. Bár elég homályos, és nyilván ősrégi felvétel volt, ki tudtam venni Maria néhány vonását, például az erős állát és az enyhén V betűt formázó szemöldökét, amelyek apám arcán is visszaköszöntek. Lehet, hogy ott is hasonlóságot akarok látni, ahol nincs is? Vagy a családom egyik fele tényleg Olaszországból származik, csak senki nem vette a fáradságot, hogy elmesélje nekem? Sylvie áthajolt a vállam fölött, aztán elakadó lélegzettel megszólalt: -

Jézusom, Brooke, gazdag vagy!

-

Ugye Jett elvitt erre a helyre? - érdeklődött Sylvie.

-

Bellagióba?

Bólintott. Intettem neki, hogy várjon, én meg csináltam két tejeskávét, fogtam a sütis dobozt, és visszamentem a kanapéhoz, ahol Sylvie törökülésben és türelmetlenül várta a beszámolómat. A dohányzóasztalra raktam a csészéket, aztán adtam egyet Sylvie-nek a kedvencemből, a tejcsokiba mártott kekszből.

-

Remélem, jó sok tárázási lehetőség van errefelé, mert ez

után szükségem lesz mozgásra - emelte fel a kekszet, aztán leharapta a felét, és felnyögött a gyönyörtől. Nevettem, mert ez volt az egyik privát kis viccünk. Sylvie annyit ehetett, mint egy ló, meg sem látszott rajta. -

Szóval ez az a hely, ahová elvitt téged? - kérdezte. Megle-

pett a hangja hideg csengése, de eszembe jutott, amit korábban mondott arról, hogy Jett egészen más világban él, mint én. -

Hát, majdnem. Mi a tó másik partján voltunk.

-

De ez akkor is az a hely, nem? - ragaszkodott Sylvie az

elképzeléséhez. Hová a pokolba akar ezzel kilyukadni? Néztem az arcát, hátha elárulja.

A szeme

különös

csillogásától

eltekintve

azonban

közömbös maradt az arckifejezése. Lenyeltem a számban lévő félig megrágott kekszet, valamiért hirtelen nem ízlett anynyira az omlós, vajas ízű tészta, amit a legfinomabb, legkrémesebb tej csokiba mártottak. Sylvie beismerésnek vette, hogy nem válaszoltam semmit. -

De igen - mondtam. Mintha csak megerősítettem volna a

gyanúját, bólintott. -

Miért kérded?

-

Csak feltűnő ez az egybeesés.

-

Nem is értem, miről beszélsz.

Hátradobta hosszú haját, megnedvesítette az ajkát, és kutatóan nézett rám a kék szemével. -

Tudom, hogy még mindig a hatalmas farkának és a fan-

tasztikus szeretkezéseiteknek a hatása alatt állsz, de ideje lenne bekapcsolni végre a józan eszedet, és minél gyorsabban. Felemelte a kezét, hogy leállítsa a dühödt tiltakozásomat. -

Én nem próbálok belemagyarázni semmit. De azért lássuk

be, az elég különös, hogy ebben a széles nagyvilágban éppen arra a helyre visz el, amit aztán megörökölsz. Tényleg azt gondolod, hogy ez csak véletlen egybeesés?

Hideg borzongás futott végig a gerincem mentén. És Sylvie csak egy részét ismeri a történetnek. Hogyan mondhatnám el neki a többit anélkül, hogy ne nézzen totál hülyének? „Ja, és amúgy ez az a birtok, amit meg akar venni.” És az a birtok is, amit én, az örökös, szíves-örömest eladtam volna neki, hogy boldognak lássam. Csak kérnie kellett volna. De nem tette. Ami újabb problémát vetett fel. Kihasznált engem? Naiv vagyok, hogy komolyan vettem, ami kettőnk között történt? Egy percig csak bámultunk egymásra Sylvie-vel. A szavaink úgy lebegtek köztünk, mint kés a levegőben. -

Talán tényleg csak véletlen egybeesés - mondta Sylvie,

megtörve a csendet. - Talán tényleg nem tudta, hogy van örökös. Jett aktájából kiderült, hogy a cége tíz éven keresztül szimatolt Alessandro

Lucazzone

után.

Lehetséges

lenne,

hogy

a

magándetektív nem bukkant a potenciális örökösök nyomára ennyi idő alatt? Igen, ez lehetséges. Aztán Jett felvett engem. Hát, ez már elég valószínűtlen. Egybeesés lenne? -

Nem tudom. Elcseszett ez az ügy.

-

Mikori a végrendelet? - kérdezte Sylvie.

Fogtam a másolatot, amit Jake nálam hagyott, és a végén meg is találtam a dátumot. A fenébe! -

Körülbelül hat hete készült.

Jett és én akkor még nem ismertük egymást. Az történhetett, hogy Jake-nek négy hétre volt szüksége, hogy előkészítse a papírokat, újból leellenőrizze a személyazonosságomat, aztán kapcsolatba lépjen velem. Csak hát én nem voltam itt, hogy elmondhassa a nagy hírt, mert hirtelen el kellett utaznom Olaszországba Jettel. De miért adta nekem feladatul, hogy szerezzem meg a birtokot, ha tudta, hogy én vagyok az örökös? Hacsak nem azt akarta, hogy totál belezúgjak, mert akkor nyilván mindent megteszek a kedvéért.

-

Azt hiszem, csapdát állított nekem - mondtam lassan,

ahogy szépen leesett a tantusz. Olyan fájdalom hasított a szívembe, hogy azt hittem, meghalok. Hitetlenkedve csóváltam a fejemet. Véletlen egybeesés? Aha, persze! Azért az nem mindennap fordul elő, hogy valahová azonnal felvesznek, anélkül hogy pályáznál az állásra, aztán elrepítenek egy luxusvillába, ahol a szívdöglesztő főnök szeretője leszel, és mellesleg megörökölsz egy több milliót érő ingatlant. Az ingatlan pedig történetesen az a birtok, amit a főnököd évek óta szeretne megvenni, eddig sikertelenül. -

Csapdát állított nekem - ismételtem meg. - Hihetetlen,

hogy nem vettem észre. -

Miért mondod ezt?

Nem tükröződött meglepetés Sylvie tekintetében, nyilván egyetértett velem. Inkább várakozás volt az arcán, mintha rég tudná, hogy ez az igazság, csak az én számból kell elhangza nia, hogy aztán ne őt hibáztassam miatta. Ne lődd le a hírhozót. Keserűen elmosolyodtam. Mennyire igaz. -

Jett mindig megszerzi, ami kell neki. Egyszerűen így mű-

ködik. Az a taktikája, hogy körbeudvarolja a tulajokat, drága helyekre viszi el őket, aztán simán aláírják a szerződést. Kíváncsi lettem volna, hogy minden nőnemű „célponttal” lefekszik-e, vagy én kivételezett voltam. -

Talán nem volt szándékos, lehet, hogy tényleg véletlen

egybeesés. -

Hagyd már ezt, Sylvie! - kicsit felemeltem a hangomat. -

Elhitette velem, hogy szeret, én meg simán bevettem. Simán bevettem ezt az egész szerelem, vonzalom, szex hülyeséget. -

Meghallgatod, hogy ő mit mond erről?

A fejemet ráztam, és a könnyeimet törölgettem a szemem sarkából. Mi értelme lenne? Most, hogy kibontakozott előttem a teljes kép, tudtam, hogy csak egy bábu voltam a játsz-

mában, és ostobán bevettem a színjátékát. Ez a pasi mérgező, és a legutolsó dolog, amire vágytam, a közelsége volt. Olyan ba zúgtam bele, akibe nem kellett volna, és még a szívemet is megnyitottam neki. Az ostoba vakságom bántott a legjobban az egészben. Csorogtak a könnyeim, Sylvie pedig együtt érzőén átölelt. -

Világgá kürtölöd, hogy mekkora tetű?

Keserűen mosolyogva ráztam a fejemet. -

Hogyan csinálnám? Nem, valami mást fogok tenni. Sza-

kítok vele, de olyan módon, hogy azt sosem felejti el. Jett megrendítette a belé vetett bizalmamat, sőt, valószínűleg minden férfiba vetett bizalmamat ezen a világon, de még nem kapta meg, amire vágyott: a Lucazzone birtokot. Lehet, hogy mindig nyer, de ezúttal nem fog. Alessandro Lucazzone nem adja el a tulajdonát, erről én gondoskodom. -

Légy óvatos! - mondta Sylvie, és még szorosabban ölelt

át. - Az ilyen fickók mindig úgy jutnak magasra, hogy közben összegyűlik néhány csontváz a szekrényükben. -

Köszi - válaszoltam, és puszit nyomtam az arcára.

-

Miért?

-

Azért, hogy őszinte vagy. Ha nem mondod ezt el, ha nem

ébresztesz rá a valóságra, akkor ki tudja, átláttam volna-e a hazugságain. Csak a fejemet tudtam csóválni, ha arra gondoltam, hogy mennyire vágytam erre a férfira. Olyan fájdalom hasított a szívembe, hogy összerándultam. Nem kellett volna, hogy ennyire bántson, és mégis. Talán mert ő volt az első ember, akiben igazán megbíztam Jenna halála óta. Talán mert azt gondoltam, hogy ha megosztjuk egymással az életünk történetét, a jót és a rosszat is belőle, akkor kiderül, hogy rokon- lelkek vagyunk. És talán azért is, mert azt hittem, hogy ismer, és magamért szeret, nem pedig azért, aminek tettetem magamat.

El kell innen mennem. Itt kell hagynom őt is, és ezt a fájdalmat is. Muszáj elfelednem, ami történt. Muszáj elfelednem őt. Felugrottam a kanapéról, és Sylvie-t is húztam magammal. Gyerünk! Csomagolnunk kell!

Most, hogy vége volt, azt kívántam, bárcsak megértettem vol na mindazt, amit akkor nem értettem meg: Jett lelkesedését, hogy velem

töltse

az

idejét,

hogy megismerje

a

múltamat,

és

kigyógyítson a kötődés-fóbiámból. Mindez csak trükk volt, és arra szolgált, hogy szerelmes legyek belé, amit bolond módon hagytam is megtörténni, ahelyett hogy az ösztöneimre hallgattam volna. Évekig építettem magam köré a védőfalat, most az egyszer nem voltam résen, és éppen egy olyan pasiban bíztam meg, aki legyőzött a szép szavaival és a figyelmességével, aztán meg elárult. Mindig annyira összeszedett és tökéletes volt a viselkedése. Talán azért, mert igazából nem is kedvelt. Mindegy, hogy honnan nézem, és miféle mentségeket próbálok találni a számára, a tény az tény marad: millió darabra törte a szívemet. És én hány és hány alkalommal bíztam meg benne! Hányszor imádkoztam, hogy sose váljunk el egymástól! Azt gondoltam, ő az igazi. Úgy tört össze a bizalmam, ahogy az üveg széthasad. Milyen ostoba vagyok! Miért mindig abba esek bele, aki aztán megbánt? Miért ilyen kegyetlen a szerelem? Örökre el akartam felejteni az együtt töltött perceket; ki kellett őt törölnöm a szívemből és az emlékeimből. De minél erősebben próbáltam, annál többet gondoltam rá. Az arca bevésődött az agyamba, elárasztotta minden sejtemet, mint valami méreg. Nem mondhattam el Sylvie-nek, hogy Jett mennyi-

re megbántott azzal, amit művelt, ezért keményen tartottam magamat, remélve, hogy nem látszik, mennyire össze vagyok törve belül. Rámosolyogtam Sylvie-re, és azt mondtam, hogy megtalálom majd a módját, hogyan bántsam én is Mayfieldet, és hogy nincs vége a világnak... de az igazság az, hogy nagyon nem voltam jól. Ha látnám, csak arra tudnék gondolni, hogy milyen csú nyán átvert. Ha beszélnék vele, csak az járna az eszemben, hogy milyen volt, amikor megcsókolt. És hogy ez már mennyire nem jelent semmit. A közös múltunk nem volt más, csak egy tengerbe dobott palack, a bele rejtett üzenet azonban már sosem ér el a címzetthez. Bár Sylvie most eléggé rávilágított pár dologra, én már akkor felismertem, miféle ember, amikor először találkoztunk. A megérzéseimre kellett volna hallgatnom, nem a mézes-mázos szavaira. Ez az egész túl szép volt, hogy igaz legyen. Tudnom kellett

volna

abban

a

pillanatban,

amikor

elhalmozott

a

figyelmével, amikor főzött nekem, ahogy levett a lábamról. A szívem mélyén tudnom kellett volna, hogy ez így hamis. Az egész pasi egy nagy hazugság. Egy szörnyű, fájdalmas hazugság. De a szív bolond, és én mégis hagytam, hogy irányítson. Vakká tett, és nem adott lehetőséget, hogy kiszálljak, még mi előtt túl késő nem lett. Hiba volt megadni magam a szerelemnek, ahogyan hiba volt Jennát is elengedni Dannyhez, pedig éreztem, hogy nem lesz jó vége. -

Brooke, jól vagy? - csendült fel Sylvie hangja az előszo-

bában, aztán be is dugta a fejét az ajtón. - Bejöhetek? - kérdezte tétován. -

Aha - nyögtem ki elcsukló hangon.

-

Ó, drágám! - Sylvie szorosan átölelt. - Annyira sajnálom.

Beleomlottam az anyáskodó ölelésébe, az arcomat elfordítva tőle, hogy ne lássa a könnyeimet, amikről már azt hittem, hogy végképp elsírtam őket. Alig tizenkét órával később beléptem a liftbe, ami egyenesen a Mayfield Ingatlanfejlesztő központi irodájába repített fel. Tudtam, hogy a látogatásom rövid lesz. Képtelen voltam aludni, ezért már hajnali négykor felkeltem, és lezavartam egy tava szi nagytakarítást, hogy a gondolataimat eltereljem a veszélyes témákról. Hatkor, amikor kész lettem, beültem az autómba, és még a reggeli csúcsforgalom előtt elindultam, hogy minél hamarabb beérjek az irodába. A hátamat nekitámasztottam a lift sima fémfalának, és mélyen beszívtam a légkondicionált levegőt, hogy lenyugtassam a szívverésemet. Még csak három hete voltam itt, de máris kezdhetem az álláshirdetéseket böngészni. Ám ezúttal nem a munkanélküliség réme az, amitől hideg borzongás futkározik a hátamon. Oldalra hajtottam a fejemet, hogy megnézzem magamat a vékony tükörcsíkban a lift bal oldalán. A tengerészkék szoknyában és a vékony derekamat hangsúlyozó fodros blúzban egész takarosán néztem ki, és egyáltalán nem látszott rajtam, mit érzek belül. Sötét hajam lágy hullámokban omlott a vállamra, az ajkamra átlátszó vörös szájfényt kentem, az orcáimra pedig épp csak egy leheletnyi bronzosító púdert, hogy kiemeljem a csodás olasz napsütésben szerzett barnaságomat. Most esett csak le, hogy sokkal nagyobb gondot fordítottam a ruhámra és a hajamra, mint kellett volna. Nem neki csinosítottam ki magamat. Azt akartam, hogy nézzen rám, és azt lássa, hogy mit nem fog soha többé megkapni, mi az, amit örökre elveszített. Azt akartam, hogy így emlékezzen rám, összeszedetten és büszkén, mintha nem is bántana, amit elkövetett ellenem.

A lelkem mélyén tudtam, hogy ki kell őt vernem a fejemből, de a szerelemmel az az apró kis probléma van, hogy az ember nem választhatja meg, kibe esik bele. A szerelem nagyon gyakran rossz helyen, rossz időben és rossz partnert választva tör ránk. És ahogy az érzelmek erősödésének sem tudunk gátat szabni, úgy az érzelmeket kikapcsoló gomb sincs a szívünkön. Hiába volt a fejem tiszta, erőtlen volt a gyenge és szentimentális szívemmel szemben. Számomra a szerelem drog. Jett az én kábítószerem. Függőségben voltam tőle, a gondolataim körbe-körbejártak, és mindig hozzá, csak hozzá jutottak vissza. A menekülés egyetlen útja, ha messzire megyek tőle, és ezt is fogom tenni, miután szakítottam vele. A lift ajtaja kinyílt, és én kiléptem az elegáns fogadótérbe. Emmának nyoma sem volt, így kihasználva a lehetőséget, egyből az irodámba siettem. Nem mintha nem kedveltem volna Emmát, de a kifacsart logikám szerint ő is Jett világához tartozik, és ha Jettet száműzöm az életemből, akkor mindenki mástól is meg kell szabadulnom,

aki

hozzá

tartozik.

Ha

tehetném,

minden

emlékfoszlányt kitörölnék az agyamból erről a helyről. Kedveltem ezt az épületet és néhány itt dolgozó embert, de nem bírtam, hogy közük van hozzá. Ha a múltat el akartam felejteni, mindent magam mögött kellett hagynom, mindent, amihez Jetinek köze van. Minden holmimat a túlméretezett táskámba gyömöszöltem, aztán még átnéztem a fiókokat, hogy nem maradt-e bennük valami. Nem volt sok minden, csak tollak és jegyzetfüze tek, naptár, címregiszter és egy digitális diktafon, hogy menet közben is tudjak jegyzetelni. És persze a kaktuszom, amit a Sunrise-tól hoztam át magammal. Az egészből amúgy is csak a növény hiányzott volna, ha itt hagyom, de nem akartam semmiről sem elfeledkezni. Hét után tíz perccel még csendes volt az iroda, csak páran kortyolgatták a kávéjukat a céges konyhában. Kihasználtam az

alkalmat, hogy észrevétlenül besurranjak Jett irodájába, és becsukjam magam mögött az ajtót. Szerencsére Jett nem tartotta kulcsra zárva a szobáját. Behúztam a sötétítőket, aztán az asztalához mentem. Tudtam, hogy nincs még itt, mert nem szokott bejönni nyolc előtt, és amúgy is láttam volna, ha elmegy az irodám előtt. Azt gondoltam, hogy visszarettenek majd attól, amit tenni készülök. De nem így történt. A szívverésem meglepően nyugodt maradt, ahogy leültem a székére, és elkezdtem kihúzogatni a fiókjait, átnézve a bennük talált aktákat. Azt mondják, az igazság szabaddá tesz. Azt reméltem, ha találok valamiféle írásos bizonyítékot, akkor majd a szívemben is képes leszek elengedni az összes bolond reményemet. Ha megtudom az igazságot, kiszakadhatok Jett bűvköréből, és nyilvánvalóvá válik, hogy milyen szemét volt. Néhány perccel később találtam három aktát, valamennyin a Lucazzone birtok felirat állt. A szívem vadul vert a mellkasomban, ahogy megfogtam a legvastagabbat. Visszaültem a székbe, remegő kézzel kinyitottam, és közben éreztem, hogy jeges rémület ül a gyomrom mélyén. Az első oldalon vezetői összefoglaló volt a birtok legfontosabb paramétereiről, az értékétől kezdve a méretén át a jelenlegi tulajdonos nevéig. A nevem a lap alján volt, örökösként megjelölve. Felzokogtam. Itt volt a válasz és a bizonyíték, amit kerestem. Nem volt több mentségem Jett számára. Az azonnali megkönnyeb bülés helyett mégis fájdalmat éreztem, mert egy részem titokban még mindig azt remélte, azt kívánta, és azért imádkozott, hogy tévedjek, miközben végig tudtam, hogy igazam van. Könnyek égették a szememet, ahogy bezártam az aktát, és visszatettem a fiókba. Elhelyezkedtem a székben, és igye keztem összeszedni a gondolataimat, hogy mit fogok Jettnek mondani. Tudtam, hogy semmit sem jelentek a számára, a vi-

szonyunk csak egy csel volt, hogy elérje, amit akar. A gyenge pontja nem az irántam érzett szerelme volt, hanem a túlméretezett egója. Bántani akartam, olyan nagyon, ahogyan ő bántott engem.

Becsukott szemmel, forró homlokomat a hideg ablaküvegnek nyomva ültem ott, ki tudja mennyi ideig. Megszűnt az időérzékem, teljesen belevesztem az érzelmeim sötét kútjába. Végre aztán a józan eszem felülkerekedett, és tudtam, hogy el kell mennem onnan. Elrendeztem az aktákat az iratszekrényben, fogtam a táskámat, és indultam. Ekkor azonban kinyílt az ajtó, és Jett lépett be rajta. Szokás szerint istenien nézett ki a jól szabott öltönyében és a zilált hajával. Zöld szeme felragyogott, amikor meglátott, és én ettől teljesen elgyengültem, nem tehetek róla. Olyan fájdalom hasított belém, hogy a lélegzetem is elállt. A lábam alatti szőnyeg mintájának a tanulmányozására fordítottam a figyelmemet, hogy Jett ne lássa, mennyire összetört. Nem akartam, hogy tudja, milyen szenvedésbe taszított. Nem akartam megszerezni neki ezt az örömet. -

Brooke? - szólított meg gyengéden, és közelebb jött hoz-

zám. - Minden rendben? - Átölelt, és megpróbált odahúzni a mellkasára. Nem hagytam, egy lépést hátráltam előle. -

Ne érj hozzám! - igyekeztem olyan nemtörődöm hangot

megütni, amilyet csak bírtam. - Végeztem veled. Nem válaszolt erre semmit. Teltek a percek, végül felnéztem, hogy lássam a reakcióját. A tekintetünk összekapcsolódott, és egy pillanatra újra megjelent a régi szikra. Még mindig ott volt közöttünk. Az érzéseimmel együtt, a buta, istenverte érzéseimmel együtt. De még ennél is sokkal erősebb volt

a fájdalom, hogy én annyira szerettem őt, ő viszont le se szarta a fejemet. -

Rájöttél, igaz? - suttogta, s a gyönyörű szemei esdeklőn

néztek rám, hogy értsem meg az igazságot, ami egy nagy ha zugság. - Meg tudom magyarázni. -

Még csak nem is próbálod tagadni? - A dühtől egyre han-

gosabban beszéltem. A gát kezdett átszakadni, és már nem bírtam bent tartani a haragot. - Seggfej vagy és hazug disznó. Az aljasnál is aljasabb. Én bíztam benned, te pedig végig kihasználtál. Nincs szükségem a szánalmas magyarázkodásodra, sem most, sem soha többé. -

Brooke, kérlek, nyugodj meg! Nem használtalak ki. Fi-

gyelj már rám! Megragadta a karomat, hogy magához húzzon. Ellöktem, és egy lépést tettem az ajtó felé. A szemem telefutott könnyel, nem láttam szinte semmit. -

Ne érj hozzám!

-

Brooke, kérlek, hallgass meg!

Közelebb jött hozzám, de nem próbált megérinteni, valószínűleg sejtette, hogy azonnal elrohanok, ha csak egy ujjal is hozzám ér. -

Tönkretettél mindent, ami köztünk volt. Eljátszottad a

bizalmamat. Soha többé az életben nem akarom meghallgatni a hazugságaidat. És én még azt hittem, hogy szeretsz, közben pedig a pénzről szólt az egész. -

Szeretlek, Brooke, ez nem volt hazugság! Nem akartalak

bántani, ezt el kell hinned nekem! -

Nem tudok hinni neked, nem bízom benned. Mindenről

hazudtál - vágtam az arcába, képtelen voltam visszafogni magamat. A fejét csóválta, és most először fájdalmat láttam tükröződni az arcán. Aztán makacs fény villant a szemében. -

Nem hazudtam mindenről.

-

Valóban, igazad van. Nem hazudtál mindenről, csak épp

megtartottad magadnak az igazságot. De ez nem jobb, mint a hazugság. Inkább sokkal rosszabb. -

Jó, beismerem, nem mondtam el neked mindent, de jó

okom volt rá. Nem mondtam el neked, hogy beléd szerettem, és nem mondtam el az ügy minden részletét, de csak azért, mert féltettelek, féltettem magunkat. Te ezt nem értheted. Amikor azt mondta, hogy szerelmes belém, a szívem egy pillanatra majdnem repesni kezdett az új reménytől, de aztán rájöttem, hogy ez is hazugság. Próbál jól kijönni a kínos helyzetből. Túlságosan lelkes voltam, nem csináltam titkot az érzelmeimből, és ezt a saját javára fordította. Nem fog újra manipulálni. -

Hogy állíthatod, hogy szeretsz, ha egyszer hazudtál ne-

kem? - Megnedvesítettem az ajkamat, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. - Hogy mondhatod, hogy törődsz velem, amikor csak a pénz számít? -

Úgy, hogy ez az igazság - suttogta. Kutatóan néztem a

szemébe, és semmi hamisságot nem láttam benne, de hát tudjuk, hogy mekkora mestere a meggyőzésnek. Még nevettünk is rajta régen, Olaszországban. -

Hadd magyarázzam meg. Csak ne itt, itt túl veszélyes.

A tekintete könyörgött, hogy menjek vele. Kinyújtotta a kezét, arra várva, hogy megfogjam. -

Nem, nem megyünk sehová.

Hátat fordítottam neki, képtelen voltam tovább ránézni, képtelen voltam elviselni a fájdalmat, amit a látványa okozott. Nem bírtam volna elviselni még egy hazugságot a szájából. -

Mondd meg az igazat, csak egy szimpla igent vagy nemet

- kezdtem olyan jeges hangon, hogy még a pokol is befagyott volna tőle. - A birtok miatt akartál egyáltalán találkozni velem? -

Ez nem úgy volt.

-

Nem - szakítottam félbe. - Csak igent vagy nemet mondj.

-

Igen - válaszolta lemondó sóhajjal.

Sikerült lenyelnem a hatalmas gombócot a torkomban, és két gyors lépéssel el is értem az ajtót, de Jett gyorsabb volt. Kinyújtott karjával lezárta előttem a menekülés útját. -

Brooke, kérlek, várj... beszélnünk kell. Bíznod kell ben-

nem! - suttogta. -

Nem. - Nemcsak a hangom, az egész lényem remegett.

Nagy levegőt vettem, hogy folytatni tudjam a mondanivalómat. Sajnálom, én ezt nem bírom tovább csinálni. Nincs már mit mondanunk, semmi sem hozza vissza az elveszett bizalmamat. Azt tetted, amit tenned kellett. De nyugodtan elengedhetsz, mert a birtokot nem fogod megkapni. Erről én gondoskodom. És ha valaha is kedveltél csak egy icipicit, akkor most hagysz elmenni. Éreztem az erős feszültséget Jetiben, a tekintete végigsiklott az arcomon, az ajkamon, amitől a szívem majd kiugrott a helyéről. Mielőtt még megakadályozhattam volna, közelebb hajolt hozzám, a forró lehelete a bőrömet simogatta, bizsergő érzést hagyva maga után. -

Szeretlek annyira, hogy hagylak elmenni - súgta. - De

azután is vigyázni fogok rád. Félretoltam Jettet, kinyitottam az ajtót, és kisétáltam rajta, ügyet sem vetve a kíváncsiskodókra a folyosón. Nem követett. Minden lépés, amivel nőtt köztünk a távolság, egyben a fájdalmat is fokozta a mellkasomban, de nem volt más választásom. Most az egyszer az eszemre kellett hallgatnom, és nem a szívemre, ami azt súgta, hogy legalább hallgassam meg Jettet, adjak neki egy esélyt, hogy mindent megmagyarázzon, mert lehet, hogy minden szavát komolyan gondolta. De nem akartam tudni, így aztán kényszerítettem magam, hogy továbbmenjek. Ahogy kiléptem az épületből, nagyot szippantottam New

York szmoggal teli levegőjéből. A reggeli napsugarak melengették a bőrömet, emberek siettek a dolgukra körülöttem. Pezsgett az élet a városban. És bár elborított a fájdalom, nagyon is éltem, és ez volt a legfontosabb. Vettem még egy nagy levegőt, aztán lassan kiengedtem, és arra gondoltam, rendbe fogok jönni... idővel. Begyógyul a seb a szívemen. Talán egy nap jön majd valaki, aki igazán szeretni fog. Valaki, aki mellettem áll, ahelyett, hogy hátba szúrna. Valaki, aki sosem fog hazudni nekem. De ez a valaki nem Jett lesz. Tudtam, hogy nehéz lesz új lapot nyitni, de végül meg fog történni, és egy nap talán úgy fogok visszagondolni a kapcsolatomra Jettel, hogy tanultam a hibáimból...