A 2012/11. SZÁM TARTALMA
SZARVASMARHA Szenci
O.,
Bajcsy
Á.
Cs.,
Horváth
A.,
S zelényi
Z.,
Vinc ze
B.,
Baumgartner, W.: A születendő borjúmagzat és az újszülött borjú életképességének megállapítása. Irodalmi összefoglaló / 643 Kovács L., Nagy K., Kultus, K., S zenci O., Tő zsér J.: Tejelő tehenek szívritmusa és szívritmus-változékonysága a fejés körüli időszakban / 653
SERTÉS Makay L.: Egy régi endokrinológiai talány megfejtése. Egy elmélet felemelkedése és hanyatlása / 663
ÁLLATORVOS-TÖRTÉNELEM Més záros J.: 100 éves a magyar állatgyógyászati oltóanyaggyártás / 669
PRAXISMENEDZSMENT Papp K. J., Fodor K., Beregi A., Bíró O.: Állattartói elvárások a kisállatpraxisban / 679
TÁPLÁLKOZÁS-ÉLETTAN
Somogyi
V.,
Győrffy
pajzsmirigyhormonok
A.,
Bartha
szerepe
a
T.:
Az
ösztrogén
táplálékfölvétel
és
a
szabályozásában.
Irodalmi összefoglaló / 687
AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK Az Állatorvos-tudományi Kutatások 2011-ben, az akadémiai beszámolók tükrében. 3. rész / 694
KÖNYVISMERTETÉS Békési L. S z.: Méhbetegségek (Rusvai M.) / 662
Szenci O. – Bajcsy Á. Cs. – Horváth A. – Szelényi Z. – Vincze B. – W . Baumgartner: A
SZÜLETENDŐ
BORJÚMAGZAT
ÉLETKÉPESSÉGÉNEK
ÉS
AZ
ÚJSZÜLÖTT
MEGÁLLAPÍTÁS A.
BORJÚ
IRODALMI
ÖSSZEFOGLALÓ
Napjaink állatorvosi gyakorlatában a figyelem elsősorban a születéskori asphyxia
megelőzésére
irányul.
A
légutak megtisztítására
számos
eszköz áll rendelkezésünkre, azonban a további fenntartó kezelések lehetősége és a mesterséges lélegeztetés széles körben még nem elérhetőek. A tenyésztés egyik fontos célja az ellési segítségnyújtás szükségességének csökkentése, mert az ellési segítségnyújtás a savbázis egyensúly eltolódásához és acidosis kialakulásához vezethet. A nehézellések
esetén
a
segélynyújtás
módját
és
idejét,
a
gazdaságossági meghatározni,
szempontok hogy
minél
figyelembevétele
kisebb
legyen
a
mellett, sav-bázis
úgy
kell
egyensúly
eltolódásának a mértéke. A húzatás megkezdése előtt a lágy szülőút méretét
mindenkor
elégséges,
akkor
figyelembe nem
kell
sebészi
venni.
vagy
Ha
sebészeti
feltágulása úton
nem
(episiotomia
lateralis) kell tovább tágítani. Magzatvízpótló alkalmazásával a húzatá s időtartama 2–3 percnél ne legyen hosszabb és el kell kerülni a bordák és/vagy a csigolyák törését. Várható hosszabb idejű húzatás esetén császármetszést célszerű végezni a borjúmagzat elvesztése és/vagy a szülőút sérülése megelőzésére. Állatkórházi körülmények között végzett klinikai
vizsgálatok
igazolták,
hogy
a
mindenkori
választott
ellési
segítségnyújtás előtt figyelembe kellene venni a sav-bázis egyensúly mértékét is. Súlyos fokú asphyxia esetében alkalmazott átfogó kezelés csökkenti a születés utáni veszteségeket. A szükséges kezeléseken túl, az asphyxiás borjak esetén különös figyelemmel kell lenni a megfelelő mennyiségű
kolosztrum
felvételére
az
elégséges
immunglobulin-
ellátottság érdekében, mivel a késedelmes felszívódás vagy annak hiánya
az
enteralis
megbetegedésekkel
szembeni
érzékenység
fokozódásával jár. Hasmenés és tüdőgyulladás esetén korai diagnózis és azonnali, megfelelő kezelés szükséges annak céljából, hogy a borjak megbetegedési és elhullási aránya csökkenjen.
Kovács L. – Nagy K. – K. Kultus – Szenci O. – Tőzsér J.: TEJELŐ
TEHENEK
SZÍVRITMUS A
ÉS
V ÁLTOZÉKONYS ÁG A A FEJÉS KÖRÜLI IDŐSZAKBAN
SZÍVRITMUS-
A fejés körüli stressz nem csak az állat jóllétét befolyásolja, hanem negatív hatással lehet a leadott és visszatartott tej mennyiségére, ami nemcsak gazdasági kárt, hanem egészségügyi veszélyt is jelenthet. A szerzők
munkájuk
stresszállapotot halszálkás
során
vizsgálták
elrendezésű
a
fejés
tejelő
fejési
körüli
időszakban
teheneknél.
rendszerben
A
termelő
fellépő
hagyományos, tehenek
(n=9)
szívritmusában (heart rate – HR) és szívritmus-változékonyságában (heart rate variability – HRV) jelentkező változásokat értékelték a kora délutáni nyugalmi állapothoz képest az esti fejés különböző szakaszai során: 1. a fejés előtt közvetlenül, a fejőállásban való várakozás alatt; 2. fejés közben; 3. a fejőházban a fejőállásból való kiengedés után. A HR a kora délutáni nyugalmi időszakhoz képest az esti fejés minden szakaszában nagyobb értékű volt, azonban az esti fejés különböző szakaszai között nem volt szignifikáns különbség. A kora délután és az este mért különbséget a HR napi ingadozásának lehet tulajdonítani. A fejés során mért HRV nem különbözött szignifikánsan a nyugalmi értékhez képest, azonban szignifikánsan kisebb értéket vett fel az esti fejés
utáni
fejőházban
való
várakozás
alatt.
Ez
arra
enged
következtetni, hogy az esti fejés önmagában nem okozott kellemetlen érzést az állatoknak. A szerzők vizsgálatukban a legnagyobb mértékű stresszt fejés után állapították meg, amikor az állatok a fejőházból való távozásukat
várták.
A
szerzők
további
vizsgálataikban
egyes
betegségek (pl. szubklinikai ketosis), ill. a hőstressz szívműködésre, valamint
a
fejés
körüli
stressztűrőképességre
gyakorolt
hatásait
elemzik. E kutatások eredményei segíthetik a mostani eredmények értelmezését, továbbá lehetővé tehetik a krónikus és akut stressz hatásainak elkülönítését és csökkentését.
Makay L.: EGY
RÉGI
ENDOKRINOLÓGI AI
TALÁNY
MEGFEJTÉSE.
EGY
ELMÉLET FELEMELKEDÉSE ÉS HANYATLÁS A
A
szaporodásendokrinológiai
rendszer
érzékenysége
és
kifinomult
alkalmazkodóképessége már rég lehetővé tette nőivarú sertéseknél a hormonális ivartalanítás egy módszerének a kidolgozását nagyadagú ösztrogén (dietilstilbösztrol) egyszeri parenteralis alkalmazásával. A beavatkozás sikerét akkor a hormon által kiváltott negatív feedback reakció következményének tulajdonították. Ez az elmélet azonban nem tudott magyarázatot adni
arra, hogy az állatoknak több mint 20%-a
miért nem reagált a kezelésre megfelelően? Ezért az itt ismertetett vizsgálatok célja a vonatkozó szaporodásendokrinológiai folyamatok tisztázása volt. Jóllehet az ivartalanításnak ez a módja már nem használatos és a vizsgálatok is régen történtek, a következőkben leírt tanulmányok
eredményei
egy
különleges,
korábban
nem
ismert
szaporodásendokrinológiai jelenséget tárnak fel. Ennek megfelelően, a nagyadagú
(0,5
bejuttatására,
mg/kg) a
sertés
ösztrogén
(dietilstilbösztrol)
szaporodásendokrinológiai
parenteralis rendszere
vagylagosan, kétféle, ellentétes jellegű endokrin reakcióval válaszolhat, ami két ellentétes hatásmechanizmusnak felel meg. Amikor az endokrin
rendszer képes rá, mindig pozitív feedback reakcióval válaszol, nem pedig negatívval, mint korábban hitték. Ha azonban a hypothalamus– hypophysis–ovarium
tengely
működése
valami
ok
miatt
elégtelen,
akkor, de csakis akkor, negatív feedback reakció jön létre. Egyébként ez
utóbbi
„sikertelen”
válaszreakció
a
kiküszöbölhető
reproduktív
endokrin rendszer aktivitásának serkentésével (l. a vizsgálatok második fázisát). A tanulmány eredményei megcáfolnak egy régi endokrinológiai elméletet és megalapoznak egy újat.
Mészáros J.: 100 ÉVES A MAGYAR ÁLLATGYÓGYÁSZATI OLTÓ ANYAGGYÁRTÁS
A
szerző,
a
évfordulója
Phylaxia
Szérumtermelő
alkalmából
Rt.
visszatekintést
megalapításának ad
a
100.
magyarországi
oltóanyaggyártásra. Már ezt megelőzően, 1891-től is volt oltóanyagtermelés a Magyar Királyi Bakteriológiai Intézetben és a Hungária Szérumművekben. A sertéspestis okozta óriási veszteségek hatására H U TŸ R A F E R E N C és K ÖV E S J Á N OS irányításával indult meg a Phylaxiában a
sertéspestis
elleni
szérum
termelése.
A
szerző
bemutatja
az
intézmény szervezeti és tulajdonosi változásait, majd állatfajok szerint (sertés, szarvasmarha, juh, nyúl, baromfi) tekinti át a legfontosabb, ott gyártott
oltóanyagokat.
elévülhetetlen
érdemei
Kitér voltak
azokra a
a
személyekre,
kutatásban,
a
akiknek
technológiai
fejlesztésben és az oltóanyag-ellenőrzésben. Megállapítja, hogy a
magyar
állattenyésztés
eredményei
elérésében
nagyon
lényeges
szerepe volt a hazai oltóanyaggyártásnak.
Papp K. J. – Fodor K. – Beregi A. – Bíró O.: ÁLLATTARTÓI ELV ÁRÁSOK A KIS ÁLLATPRAXISBAN
Praxismenedzsment témakörében a szerzők 1770 állattartó által – 2007 szeptembere és 2011 áprilisa között – kitöltött kérdőív válaszait dolgozták
fel,
amelyben
az
főként
állattartók
állatorvosláshoz,
állattartáshoz való viszonyát, valamint az állatorvosi szolgáltatással kapcsolatos
elvárásait
többségénél
(91%)
a
térképezték
fel.
kedvtelésből
A
tartott
válaszadók
háziállatnak
túlnyomó kiemelkedő
szerep jut, azokat családtagként kezelik (68%). Állatorvosi rendelőt elsősorban annak tisztasága és ápoltsága alapján (91%) választanak, majd csak ezt követi az ott dolgozók jó szakmai hírneve (54%). Kiemelkedően fontosnak tartják az állattartók a várakozás nélküli konzultáció
lehetőségét
(85%),
és
a
tulajdonosok
többsége
a
szakmailag jól képzett (96%), de alaposan és gyorsan is dolgozó (94% ) állatorvost kedveli. Az állattartó az állatorvosi rendelőben szeretné megvásárolni a kezeléshez szükséges gyógyszereket (93%) és az állat ellátásához
szükséges
megválasztásában
a
speciális válaszadók
tápokat
(70%)
kevésbé
is.
Az
értékelték
állatorvos az
orvos
kedvességét (28%), a rendelő szépségét (19%) és tetszetősségét (3%), jó felszereltségét (2%) vagy interneten való fellelhetőségét (2%). Az állattartóknak csak elenyésző hányada esetében (3%) döntő az ár egy-
egy kezelés megválasztásánál, többségük számára az orvos javaslata a döntő (92%), ugyanakkor a válaszadók több mint felének (68%) fontos, ill. nagyon fontos lenne, hogy a kezeléseket követően részletes, pontos és alapos tájékoztatást kapjanak a felmerült költségek jellegéről és megoszlásáról. A kapott eredmények egyértelműen megmutatják, hogy a sikeres állatorvosi tevékenységben ma már, a szakértelem mellett, a praxismenedzsmentnek is óriási szerepe van.
Somogyi V. – Győrffy A. – Bartha T.: AZ
ÖSZTROGÉN
ÉS
A
P AJZSMIRIGYHORMONOK
TÁPLÁLÉKFÖLVÉTEL
SZEREPE
SZAB ÁLYOZÁS ÁBAN.
A
IRODALMI
ÖSSZEFOGLALÓ
A
szerzők
áttekintik
a
szervezet
energia-háztartását
leginkább
befolyásoló két hormon, ill. hormoncsalád, az ösztrogének (E2) és a pajzsmirigyhormonok (PMHk) „önállóan” és egymással kölcsönhatásban kifejtett
hatásait
a
táplálékfölvétel
központi
szabályozásának
szemszögéből. Az áttekintés, túl azon, hogy megerősíti azon tényt, hogy e két hormoncsalád kölcsönösen képes befolyásolni egymás klasszikus működési területeit, részletes betekintést ad az E2 és a PMHk interaktív folyamataiba. Ezen kölcsönhatások idegsejtek közötti, valamint sejten belüli színtéren zajlanak, és legkevesebb három szinten azonosíthatók:
a
specifikus
magreceptorok,
a
plazmamembránban
található receptorok, valamint genomiális és nem genomiális sejten belüli jelzőrendszerek közötti kapcsolódások szintjén. A szerzők a két
hormoncsalád integrált hatásainak a táplálékfölvételre gyakorolt döntő hatásait is tárgyalják.
