2012. MÁJUS 9. A MI IDŐNK NYOMTATÓBARÁT VERZIÓ TÖRVÉNYTELEN Ú J S Á G CENZÚRA NÉLKÜL

2012. MÁJUS 9.

A MI IDŐNK A MUNKÁSPÁRT 2006 INTERNETES LAPJA

IV. ÉVFOLYAM 19. SZÁM

T Á

R A

B Ó

T A T M Ó O I Y Z N ER V TÖRVÉNYTELEN

ÚJSÁG CENZÚRA NÉLKÜL

! T Á A R L A EURÓPA! B

A MI IDŐNK

2

A MUNKÁSPÁRT 2006 INTERNETES LAPJA IV. ÉVFOLYAM 19. SZÁM

Kedves Elvtársunk! A héten több fontos választás is lezajlott. A francia és a görög voltak a legfontosabbak, amelyekről azonnal be is számolunk. Európa balra fordult … 4. és 7. oldal A szíriai helyzetről közlünk bővebb elemzést.. 5-6. oldal Elméletben rovatunk előző fejezete a gyarmatpolitikában megbúvó antikommunizmus volt. Most szintén az antikommunizmus a téma, de kevésbé specikfikusan… 8. oldal Az antikommunizmus ma is nagyon kártékony, különösképp az antifasiszta harc területén. Ennek aktualitásairól értekezünk… 9. oldal Charles de Gaulle ellentétes személyiség, igyekszünk objektíven bemutatni munkásságának minden oldalát… 10. oldal Filmajánlónkban A brazíliai fiúkat mutatjuk be, mely egy fiktív történet a Dél-Amerikába menekült Dr. Mengele őrült terveiről… 11. oldal Nem győzzük hangsúlyozni, hogy Kádár János születésének 100. évfordulója közeleg. Május 26-án nagyszabású ünnepséggel és megemlékezéssel tiszteleg a baloldal, a Munkáspárt 2006 és a Kádár János Baráti Kör. A megemlékezésen Moldova György mond beszédet. A Munkáspárt 2006 jelenléte miatt a Magyar Kommunista Munkáspárt ezen nem vesz részt, és saját ünnepséget szervez, holott a Munkáspárt 2006 erre abszolút hajlandó lenne. Szintén ez okból nem vettek részt a Győzelem Napi MEASZ megemlékezésen.

A MI IDŐNK

3


EZ VOLT A HÉT Május 2: A GKI Gazdaságkutató Zrt. szerint a Széll Kálmán-terv 2.0 intézkedéseivel az ország kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól jövőre, a kormány politikájában és gazdaságpolitikájában azonban még nem látják azt a fordulatot, amely a gyors IMFmegállapodáshoz kellene, és úgy vélik, a recesszió elkerülhetetlen, a GDP 1,5 százalékkal esik vissza. Május 3: Váratlan villámlátogatást tett Afganisztánban Barack Obama. Az amerikai elnök Oszama bin Laden likvidálásának egy éves évfordulója alkalmából látogatta meg az afganisztáni frontokon szolgáló csapatokat, s Kabulban Hamid Karzai afgán elnökkel aláírták a stratégiai együttműködési megállapodást. Obama a bagrami légibázisról, amerikai főműsoridőben közvetített tévé-beszédében azt ígérte, az Egyesült Államok véghezviszi célját, az alKaida terrorszervezet megsemmisítését. Május 4: Az utóbbi hetek legsúlyosabb pokolgépes merényletét követték el csütörtök éjjel az Oroszországhoz tartozó Dagesztán fővárosában. A mahacskalai robbantásban ezúttal nyolcan haltak meg és harmincnál is többen - köztük civilek és gyerekek is - megsebesültek. Május 5: Büntették a brit választók a Cameron-kormányt a csütörtöki helyhatósági választásokon. London konzervatív polgármestere, Boris Johnson ugyan megőrizhette székét, a konzervatív-liberális demokrata koalíció azonban mintegy hétszáz mandátumot vesztett. 2000 óta most volt a legalacsonyabb a választási részvétel, alig 32 százalékos. Május 6: Hivatalosan is vádat emeltek a szeptember 11-i terrortámadás kitervelője és négy bűntársa ellen a guantánamói amerikai támaszpont különleges katonai bírósága előtt. Május 7: Minimális előnnyel a konzervatív CDU győzött a németországi Schleswig-Holstein tartományban tartott vasárnapi helyi törvényhozási választáson, a párt azonban elveszítheti a hatalmat. Május 8: A balközép pártok és új politikai formációk megerősödését hozták az utóbbi két napban tartott olasz helyhatósági választások. Silvio Berlusconi korábbi miniszterelnök pártjának egyik képviselője szerint ők azzal követték el a hibát, hogy nem a jelöltek tapasztalatára, hanem a külsejükre koncentráltak.

4

A MI IDŐNK A MUNKÁSPÁRT 2006 INTERNETES LAPJA IV. ÉVFOLYAM 19. SZÁM

A görög választók elutasították a diktátumot Május 6.-án előre hozott parlamenti választásokat tartottak 11.3 millió lakosú Görögországban. A politikai erőpróbán harminckét párt indult, de csak hétnek sikerült átlépnie a háromszázalékos bekerülési küszöböt. A választók 65 százaléka azokra a pártokra szavazott, amelyek elutasítják a „trojka” (Európai Bizottság, Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank) követeléseit. A „memorandumnak” nevezett csomag az idén 3 milliárd, 2013-2014-ben 11,7 milliárd euró megszorítást jelent. Az új kormánynak kellene a nagy állami vállalatok (vasút, energiaszolgáltatók stb.) privatizációját lebonyolítania. A „reformok” miatt, a minimálbér 751 euróról 586-ra, az átlagnyugdíj 680 euróról 580-ra csökkent. A lakosság mintegy húsz százaléka munkanélküli, a fiatalok felének nincs állása. A választások eredménye nem hozta az előzetes papírformát, mert a hatalomban korábban egymást váltó két nagy párt, a jobbközép Új Demokrácia (ND) és a balközép szociáldemokrata PASOK, az első helyezettnek „prémiumként” járó ötven mandátum ellenére, még együttesen sem tudtak többséget szerezni a háromszáz fős parlamentben. Mandátumok eloszlása (zárójelben a 2009. október 4.-i választás eredménye): Új Demokrácia: 108 (72), Radikális Baloldali Koalíció - Sziriza: 52 (11), PASOK: 41 (129), Független Görögök: 33(-), Görög Kommunista Párt: 26 (21), Arany Hajnal: 21 (-), egyéb: 19. A „Független Görögök” nacionalista jellegű szervezetet, amit a megszorítások elutasítása miatt, az ND-ből kizárt képviselők és tagok alapítottak. A párt az Oroszországhoz történő erőteljes közeledést javasolja. Az Arany Hajnal újnáci szervezet, és a bevándorlók kitoloncolását követeli az országból. Hatalmas sikert jelent, hogy görög testvérpártunk, a Sziriza az ország második pártja lett és megelőzte a szociáldemokratákat is. Pártjuk megalkuvó politikájával elégedetlen PASOK szavazók is a Szirizára voksoltak. Különböző baloldali szervezetekből és a Görög Kommunista Pártból kivált csoportokból 2004-ben alakult párt elnöke, a 38 éves Alekszisz Ciprasz. A párt elutasítja a kormány képviselői által aláírt, megszorításokat

tartalmazó „memorandumot”, követeli a görög államadósság eltörlését és az Európai Központi Bank alapszabályának a módosítását. A párt képviselői a választási gyűléseken élesen bírálták, hogy a bérből és fizetésből élők valamint a nyugdíjasoknak kell elviselniük a korábbi kormányok felelőtlen gazdaságpolitikájának a következményeit. A 67 éves Aleka Papariga asszony által vezetett, az európai munkásmozgalom ortodox szárnyához tartozó, az egykori ellenállási mozgalom meghatározó erejét jelentő Görög Kommunista Párt elutasítja az együttműködést, az „opportunistának” nevezett Radikális Baloldali Koalícióval. A Sziriza antikapitalista, antiglobalista párt, és a demokratikus szocializmust hirdeti. Támogatói között sok a fiatal. Megválasztott képviselői között található, a 89 éves nemzeti hős, Manolisz Glezosz is, aki 1941 májusában letépte a horogkeresztes zászlót az Akropolisz csúcsáról. A francia Baloldali Fronthoz és a spanyol Egyesült Baloldalhoz hasonló párt, tagja az Európai Baloldali Pártnak és képviselői résztvesznek az Európai Parlament baloldali frakciójának a munkájában. Alekszisz Ciprasz az Európai Baloldali Párt egyik alelnöke. Görögországban patthelyzet van és a politikai pártok egyelőre képtelenek kormányt alakítani. Antonisz Szamarasz, a legtöbb szavazatott kapott Új Demokrácia vezetője már visszaadta a kormányalakítási megbízatást Karolosz Papolidász államfőnek. A megosztott parlament miatt, tartós válság, és esetleg új választások várhatók. A görög és az azonos napon tartott francia választások eredménye azt jelenti, hogy elfogyott a lakosság türelme a megszorításokkal és hatalmi elittel szemben. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy távozó francia elnök által meghirdetett a növekedést bénító szigorú fiskális politika megbukott. Az európaiak változást, és hiteles vezetőket követelnek! ács

5


Merre tart Szíria? A múlt év februárjában tartott kormányellenes tüntetéssel kezdődött, a közel tízezer polgári és kétezer katonai áldozattal járó súlyos konfliktus. Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában lezajlott drámai eseményeket követően, megmozdulások vannak a közel-keleti országban is. A gyakran fegyveres összecsapásokkal végződő tüntetetések résztvevői Basar al-Aszad elnök lemondását, a Baath-párt egyeduralmának a megtörését és demokratikus szabadságjogokat követelnek. A kormányzat szerint, a megmozdulásokat, és az utóbbi időben megszaporodott véres merényleteket külföldről támogatott terroristák szervezik. A hazánknál kétszer nagyobb területű Szíria demográfiai összetétele vegyes képet mutat, ami az ellentétek egyik forrását jelenti. 22,5 milliós ország lakosságának háromnegyede szunnita mohamedán. Tizenkét százalékuk az iszlám síita ágából kiszakadt, liberálisabb irányzatú alevitákhoz tartozik. A rendszer fő támaszát az aleviták jelentik, akik az államszervezet és a fegyveres erők kulcspozícióinak többségét foglalják el. A kiszámíthatatlan változások ellenzői közé tartoznak, a lakosság tíz százalékát kitevő keresztények, valamint az üzleti életben meggazdagodott és a hatalomhoz közelálló szunnita csoportok. A rendszert támogatja a kurd és a drúz kisebbség is, akiknek a népességen belüli aránya kilenc, illetve három százalék. A növekvő bizonytalanság azonban a kormányzat iránt mostanáig lojális csoportok megingását okozhatja. A népesség 90 százaléka arab. Súlyos feszültségforrást jelent, hogy a lakosság háromnegyede 30 év alatti, akik a munkaerőpiacon nehezen találnak helyet. A vásárlóerő alapján számított GDP 2011-ben 5.100 dollár/ fő volt. A munkanélküliség 8,2 százalékos, a lakosság 12 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Az USA, az EU által elrendelt szankciók nemcsak a hatalmi elit utazásait korlátozzák, hanem súlyosan érintik a gazdaságot is. Az európai országok leállították a kőolaj importot, és megtiltották az olajés a gázipari berendezések exportját Szíriába. 2010-ben a kőolajtermelés az ország exportjának

30, az állami bevételek 20 százalékát jelentette. Az idegenforgalom korábban a GDP 12 százalékát biztosította, ami tizedére csökkent. A konfliktusokat növeli a GDP 17 százalékát termelő agrárszektor dolgozóinak az elégedetlensége, akiket a több éve tartó, a kormány által tabuként kezelt szárazság súlyt. A külföld felé nyitott szír gazdaság összeomlása súlyos fenyegetést jelenthet Basar alAszad rendszerére. A helyi vállalkozók megkezdték vagyonuk külföldre, elsősorban Libanonba történő menekítését. Az egyre növekvő válság megosztja a nagyhatalmakat, és a környező országokat. USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a változásoktól rettegő arab monarchiák, a nyílt beavatkozást álcázó, a nemzetközi erők által biztosított, „humanitárius folyosó” megnyitásában látják az átmeneti megoldást. Oroszország, Kína, és más államok viszont a regionális egyensúly, a status quo megőrzésében érdekeltek. A nyugati országok által kezdeményezett korábbi határozattervezetnek a Biztonsági Tanácsban történt orosz és kínai vétóját a libai tapasztalatok is indokolják. A lakosság védelme ürügyén Libában elrendelt repüléstilalmi övezet fedezte a Kadhafi rendszer külső erőkkel t á m o g a t o t t megbuktatását, és az olajcsapok feletti ellenőrzés megszerzését. Alekszandr Tolkacs, az Orosz Föderáció budapesti nagykövete a külpolitikai újságírókkal folytatott beszélgetésen kijelentette, hogy „Moszkva nem a kormányt támogatja Szíriában, és a békés megoldásában érdekelt. Külső beavatkozás nélkül, a népnek kell döntenie az ország jövőjéről”. A Pentagonnal és a NATO-val jó kapcsolatokat ápoló, a tüntetők követeléseivel látszólag egyetértő egyiptomi és tuniszi katonai elit Hoszni Mubarak illetve Ben Ali elnököket gyorsan menesztette, de a tömegek által követelt radikális változásokat mindig megakadályozta. Lényeges különbséget jelent, hogy Szíriában a fegyveres erők irányítását az Aszad-klán határozottan kézben tartja, és a katonák többsége támogatja a hatalmat. Az USA és az EU embargója sem veszélyezteti a főleg orosz fegyvereket használó hadsereg utánpótlását.

6


úgynevezett „Szabad Szír Hadsereg” részére. Az ankarai kormány tart egy országára is átterjedő vallási jellegű polgárháború kitörésétől, és a veszélyes „kurd kártya” Szíria által történő kijátszásától. A Törökországban élő 15-20 milliós alevita közösség vezetői már jelezték, hogy szolidárisak szíriai testvéreikkel. A közvetítő szerepben mutatkozó Erdogan török kormányfő a közelmúltban, Kínában és Iránban tett villámlátogatást, hogy a konfliktus rendezéséhez a „másik oldalról” is támogatókat találjon.

George Bush volt amerikai elnök által „a gonosz tengelyének” nevezett Szíriát sokoldalú kapcsolatrendszer köti Moszkvához, aminek egyik jele a Tartuszban létesített orosz haditengerészeti bázis. Az ország stratégiai fontosságát mutatja, hogy Izraellel, Törökországgal, Iránnal, Irakkal, Libanonnal és Jordániával is határos. A Szíriához tartozó Golan fennsíkot 1967 óta megszállva tartó Izrael nem érdekelt a már „kitapasztalt” Aszad megbuktatásában, ami ellenőrizhetetlen folyamatokat, és a radikális iszlám csoportok megerősödését okozhatja a régióban,. Damaszkusz fontos szövetségese a nukleáris kísérletei miatt, az USA-val és az EU-val feszült viszonyban lévő Irán. Teheránnak meghatározó befolyása van a Libanonban székelő Hezbollah, és a Gázai-övezetet uraló Hamasz szélsőséges mozgalmakra, amelyek Izrael biztonságát veszélyeztetik. A szíriai események hullámai érintik a regionális hatalomra törekvő, NATO-tag Törökországot is. Ankara először reformokat követelt Aszadtól, de az elutasítás után, a lázadók pártjára állt. Törökország hozzájárult menekülttáborok létesítéséhez, és bázisokat valamint fegyvereket biztosít az

Az Arab Liga felfüggesztette Szíria tagságát és szankciókat jelentett be. A Washington instrukcióit követő szervezet, elsősorban a pénzügyi hátterét biztosító katari emírség és más konzervatív arab országok érdekeit képviseli. A gyakran kettős mércét használó Arab Liga „elnézte”, hogy az V. Amerikai Flottának támaszpontot nyújtó Bahreinben a szunnita dominanciájú hatalom fegyveres erővel és a szaúdi katonaság „testvéri” segítségével szétverte síita többségű lakosság megmozdulásait. Számos tüntetőt meggyilkoltak, megkínoztak és börtönbe vetettek.

Kofi Annan ENSZ különmegbízott tárgyalásai eredményeként, április 12. óta „hivatalos” tűzszünet van, amelynek az ellenőrzésére fegyvertelen ENSZ megfigyelők is érkeztek Szíriába. A „kéksisakosok” jelenléte ellenére a fegyveres összecsapások folytatódnak. Az állandó fegyvernyugvás azonban kezdete lehetne egy tartós politikai rendezés hosszú és kiszámíthatatlan folyamatának. Nem kétséges, hogy a 47 éves, eredetileg szemészorvosnak készült Basar al-Aszadnak előbb vagy utóbb távoznia kell. Basar hatalma erősen függ a családi klántól, amelynek kulcsfigurája, Maher al-Aszad, az elnök öccse. Maher a hadsereg elitegységének, a megmozdulások elfojtásában döntő szerepet játszó tízezer fős Köztársasági Gárdának a parancsnoka. Az előjelek azt mutatják, hogy az „arab tavasz” érkezésére még sokáig várni kell Szíriában. ács

7


Fordulat Franciaországban Az elnökválasztás május 6-án tartott második fordulójában a Baloldali Front által is támogatott szocialista jelölt, Francois Hollande a voksok 51,67 százalékát kapta, és ezzel véget ért az öt évig tartó, Nicolas Sarkozy nevéhez kötődő korszak. A részvétel 81,5 százalékos volt. Az eredmény a baloldali és a balközép erők sikerét jelzi, de Hollandra szavazott a centrista Bayrou híveinek egyharmada és a Le Pen-féle Nemzeti Front elégedetlen táborának mintegy 18-20 százaléka. Az alkalmazottak, a munkások és a szabad foglalkozásúak 55-57 százaléka valamint a városok lakosságának a többsége Hollandet támogatta. A szocialista jelölt Párizsban a voksok 55,6 százalékát kapta. A baloldal szerint, Sarkozy elsősorban a gazdagok elnöke volt. Felmérések szerint, a havi 1.200 € alatt keresők 59, a 3.000 € feletti jövedelműek 48 százaléka szavazott Hollandere. A súlyos politikai hibák mellett, a nagyon agresszív Sarkozy kudarcához hozzájárult a jobboldal megosztottsága és a pártok közötti súlyos ellentétek. Jellemző, hogy Jacques Chirac, a jobbközép irányzatú volt francia elnök és környezete is a szocialista jelöltet támogatta. A kommunisták és a baloldali szocialisták együttműködésével alakult Baloldali Front választási felhívása hangsúlyozta, hogy meg kell törni a megszorításokat jelentő Merkel-Sarkozy tengelyt és újra kell tárgyalni az EU stabilitási megállapodását. A Front igazságos, a gazdagokat terhelő adózási rendszert és az erőszakos centralizáció megszűntetését követelte. A munkavállalók és a nyugdíjasok jogainak a védelméért, széleskörű társadalmi párbeszédet javasol az új kormány

megalakulása után. A baloldal szerint, szakítani kell Sarkozy túlzott atlanti elkötelezettségével, amiről Hollande a választási harcban nem nyilatkozott. A szocialista politikus azonban ígéretet tett, hogy az eredetileg tervezett 2013. december 31. helyett, az év végéig kivonják a francia katonákat Afganisztánból. A választás után Jean-Luc Mélenchon, a Baloldali Front jelöltje az elnökválasztás első fordulójában kijelentette, hogy „a Szocialista Pártnak most valódi baloldali politikát kell folytatnia”. Pierre Laurent, a Francia Kommunista Párt országos titkára szerint, a Baloldali Front támogatása döntő volt Hollande győzelmében. A politikus szerint, a választás megmutatta, hogy vissza lehet szorítani a minden európai polgárt fenyegető monetáris diktatúrát. A Front legnagyobb kihívása, hogy a június 10-én és 17-én tartandó parlamenti választások után baloldali többségű kormány alakuljon az országban. Sarkozy bukása nem csökkenti a jobboldal és a szélsőjobb fenyegetését, akik változások ellen vannak. Jelöltjeiket mindenütt le kell győzni és meg kell akadályozni, hogy a Nemzeti Front képviselői a parlamentbe kerüljenek. A választási kampányban a kormányzati tapasztalatokkal nem rendelkező, 57 éves Francois Hollande programjában elsősorban az egyenlő esélyek biztosítása, a munkahelyteremtés, a fiatalok problémái, a társadalmi igazságosság és az oktatás színvonalának a javítása szerepelt. Az elkövetkező hónapok eseményei fogják megmutatni, hogy a tömegek által várt fordulatot az új, várhatóan szocialista többségű kormány mennyire akarja, tudja és fogja megvalósítani. kovács

8


Antikommunizmus a demokrácia ellen A reakció rendszerint a „kommunizmus elleni harc” lobogója alatt indít támadásokat a demokrácia ellen. Az antikommunizmus – állapítja meg az SZKP programja – „az imperializmus fő eszmei-politikai fegyvere”. A kommunistaellenesség fekete zászlaja alá gyülekezik ma a társadalmi haladás minden ellensége: a fináncoligarchia és a katonai klikk, a fasiszták és a reakciós klerikálisok, a gyarmatosítók és a földesurak, az imperialista reakció valamennyi ideológiai és politikai szekértolója. A reakció első áldozatai a kommunisták, akik a legelszántabban küzdenek a tőkés rabszolgaság ellen, s a legkövetkezetesebben védelmezik a dolgozók demokratikus szabadságjogait. Az imperialista burzsoázia a kommunista pártokra méri legerősebb csapásait, mert meg akarja fosztani élcsapatától a munkásosztályt, és lehetetlenné akarja tenni a harcát. A kommunisták üldözésének azonban – évszázados tapasztalatok tanúskodása szerint – messzebbmenő céljai is vannak. Jeladás ez a reakció támadására valamennyi demokratikus párt és szervezet, valamennyi szakszervezet, valamennyi ellenzéki politikus ellen. A kommunisták után megkezdődik a baloldali szocialisták, majd valamennyi szocialista üldözése, majd a liberálisok kerülnek sorra, utánuk pedig azok, akik akár csak legcsekélyebb mértékben is ellenzik a monopóliumok diktatúráját. Így volt ez a fasiszta Olaszországban és a hitlerista Németországban is. Ezt a sablont követték a reakciós körök a hidegháború éveiben és ma is. A hitleri Németország politikáját követte az USA, amikor betiltotta az Egyesült Államok Kommunista Pártját. Az amerikai uralkodó körök, azzal hogy megtorló apparátusuk egész hatalmával rávetették magukat a kis létszámúk kommunista pártra, az egész világ előtt

megmutatták, milyen kevéssé hisznek maguk is uralmuk szilárdságában. Az a tény, hogy a 60-as években a „szabad világ” csaknem negyven országában be volt tiltva a kommunista párt, ugyancsak a reakciós erők tobzódásáról és a munkásosztály demokratikus vívmányait fenyegető veszély nagyságáról tanúskodik. A veszély különösen ott nagy, ahol a reakciónak a reakciónak sikerül elszigetelnie a kommunistákat a többi demokratikus párttól és szervezettől. A néptömegek éberségének elaltatása céljából egyesek azt terjesztik, hogy a kommunisták üldözése magukon a kommunistákon kívül senkit sem érint. Ez egyáltalán nem igaz. Önmagukat és másokat is ámítanak a szocialista és liberális politikusok, amikor azt állítják, hogy ha sorsukra hagyják a kommunistákat, ha nem húznak ujjat a reakcióval és lojálisan viselkednek, akkor elkerülhetik az üldözést és a megtorlást. A munkásmozgalom történelmi tanulságai, különösen pedig a német munkásoknak a hitlerista reakció dühöngése idején szerzett keserű tapasztalatai meghazudtolják ezt a gyáva taktikát. A reakció támadását megállítani, rohamait visszaverni csakis valamennyi demokratikus erő együttes erőfeszítésével lehet. A tőkésországok dolgozóinak harcából, harcuk egész történetéből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a demokrácia oszthatatlan. Elég beletörődni abba, hogy a kommunista pártokat kirekesztik a demokráciából, s máris veszélybe kerülnek a többi haladó szervezet jogai, érdekei, sőt néha fennállásukat is veszély fenyegeti.

9


Nincs antifasizmus kommunisták nélkül A Munkáspárt 2006 egyik fontos tevékenysége az antifasiszta harc. Nem hagyjuk, hogy ez az erőszakos, embertelen eszme újra nyomorba döntse hazánkat, és küzdünk ellen, mint ahogy minden kommunista küzdött ellene történelmünk során. Csak a kommunista mozgalom volt az egyetlen, amely időben észrevette a fasizmus veszélyeit, amely időben szólt és tett ellene, amely korrekten megértette a problémát, és megadta rá a helyes választ és alternatívát. A többi civil és politikai mozgalom teljesen hibásan ítélték meg a náci veszélyt. A szociáldemokraták, de még sok baloldali szocialista is beállt Horthy mellé, beültek a parlamentjébe. Még a zsidó közösségek sem kezdték meg a nácizmus elleni kérlelhetetlen harcot, pedig ők voltak a Hitler által leggyűlöltebb csoport. Nem véletlen, hogy a nácizmus terjeszkedése során a kommunisták voltak az elsők, akikre lecsaptak. Horthy már 1919-ben, még a német náci párt megalakulása előtt elkezdte szisztematikusan agyonlövetni a kommunistákat, akiknek egyetlen bűne hazánk megvédése a kisantant imperialista agressziójától, és óriási szociális vívmányok megalkotása a Tanácsköztársaság alatt volt. A kommunista-ellenes mészárlással egy időben és kisebb mértékben, de megkezdődött a zsidóság lemészárlása is. Az orgoványi erdőben a kommunisták mellett a helyi zsidókat is meggyilkolták, őket kizárólag etnikai alapon. Ez a tény a legfőbb bizonyítéka, hogy Horthy már a náci párt megalakulása előtt fasiszta és antiszemita politikát folytatott, azaz semmilyen nemzetközi kényszer nem játszott szerepet abban, hogy belevitte hazánkat a második világháborúba és a holokausztba. Sőt, inkább Horthy látta el Hitlert pozitív hajtóerővel ahhoz, hogy agresszív politikájának teret adjon. A kommunista pártok többsége már időben észrevette, hogy a fasizmus elleni harcot, csak széles egységfronttal lehet megvívni. A második világháborúban már későn került ez felfedezésre a polgári politikusok által, de végül ők is kénytelenek voltak belátni, hogy egyedül Hitler ellen senki nem érvényesülhet. Végül a kapitalisták és a kommunisták által alkotott szövetséges haderő győzhetett a hitleri Németország felett, 1945. május 9-én. Ha a politikusok időben hallgatnak a kommunistákra, akkor a barna pestis ideje korán megállítható lett volna. Belegondolni is szörnyű, hány ártatlan emberéletbe került a fasizmus alábecsülése, a fasiszta népirtással szembeni balga naivitás, és maga az antikommunizmus. Az antikommunizmus, a kommunista pártok negligálása megerősítette a fasiszta tengelyt, amely szabadjára eresztve végrehajthatta a történelem legnagyobb emberirtását.

Ma a helyzet változatlan. Ismét feltörekszik a fasizmus. Ma a polgári politikusok nem veszik komolyan, a nagytőke önző érdekből még támogatja is őket, az emberek naivan azt gondolják, hogy a holokauszt újra nem történhet meg, pláne nem velük. A kommunistákat pedig önző politikusok, önző politikai okokból újra ki akarják szorítani az antifasiszta egységfrontból. Ez óriási károkat okoz az antifasiszta harc minőségi és mennyiségi jellemzőinek, mivel a fasizmus kórképének alapvető leírását a kommunisták adták meg, az ellene való küzdelem taktikájával és elméletével a kommunisták rendelkeznek; és a kommunista pártok tagsága ütőerőt képvisel a nácik ellen. A mai Magyarországon pont ugyanakkora bűn a kommunistákról nem tudomást venni az antifasiszta harcban, mint a nácizmus idején. Nem véletlen, hogy az antikommunista antifasizmust kizárólag olyan liberális, szerencsére már bukott politikusok hirdetik, akik elsődleges szerepet töltöttek be az MSZP-SZDSZ kormányok népnyomorító tevékenységében. Szerencsére vannak még szervezetek, akik nem dőlnek be ennek az antikommunista maszlagnak, és képesek a történelmi helyzethez méltóan viselkedni. Ezáltal a Munkáspárt 2006 széles körben elismert és méltatott szervezet lett antifasiszta körökben. Hozzájárult ehhez több náciellenes akció az interneten, a neonáci kiképzőtáborok ügyében indított akciónk, a Magyar Gárda betiltása, több neonáci szervezet feljelentése, illetve az állam ellen indított per a párizsi békeszerződés szabotálása miatt. A Magyar Antifasiszta Liga alapító tagja lett a Zöld Baloldal szövetségnek. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége szintén jó kapcsolatot ápol a Munkáspárt 2006-tal. Hanti Vilmos, MEASZ elnök beszédet is mondott a kongresszusunkon, most pedig Vajnai Attila beszélhet a Győzelem napi megemlékezésen. Sajnálatos módon a másik Munkáspárt – nem a tagsága, hanem a vezetés hibája miatt - ennek okán nem volt hajlandó részt venni ezen az ünnepségen, és úgy teljességében az antifasiszta harcban sem jeleskedett eddig, pedig mi ilyen irányú összefogásra abszolút hajlandóak lennénk. A dolog előélete a 2006-os pártszakadásig is visszavezethető, amikor már felvetődött az antifasizmus kérdése. A Munkáspárt kiadta ukáznak, hogy nincs fasisztaveszély, aminek erős belső ellenállása volt. Többek között ez az alapjában hibás elképzelés is közrejátszott az ideológiai, majd szervezeti szakításban. A közelmúlt persze igazolta, hogy a későbbi Munkáspárt 2006-nak volt igaza, mert a fasiszta veszély immár egy neonáci parlamenti pártban, a Jobbikban testesült még. A munkáspártos sértődött gyermek személye sajnos teljesen alkalmatlan a neonácizmus elleni fellépésre, ezért továbbra is érett viselkedésre sarkalljuk a vezetést. A tagságukat pedig arra kérjük, ne hagyják központi utasításra kizáratni magukat az ilyen megemlékezésekről és az antifasiszta harcból.

10


Charles de Gaulle (1890 - 1970) Franciaország és Európa politikai életének egyik nagy alakja, nemcsak katona, de politikus is volt. Öntörvényű ember, aki nem állt mindig a realitások talaján. Olyan álmokat is dédelgetett, melyek már nem voltak összhangban hazája gazdasági és katonai potenciáljával - mintha a 18-19-században élt volna. Mindazonáltal a még viszonylag jó erőben lévő gall kakas vezetője, aki a második világháború alatti antifasiszta ellenállásával nagy tekintély vívott ki magának mind Franciaországban, mind világszerte. Charles de Gaulle 1890. november 22-én született Lilleben. Apja, Henri filozófia- és irodalomtanár volt, arisztokrata családból, aki nacionalista és katolikus szellemben nevelte öt gyermekét. A fiú a párizsi Stanislas kollégiumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Ezt követően a katonai pályát választotta: a Saint-Cyr akadémián végzett. Onnan Arrasba került a 33. gyalogezredhez. Az első világháború alatt megsebesült, fogságba került. A fegyverszünet megkötése után ismét a hadseregben szolgált, Weygand parancsnoksága alatt a lengyel fronton SzovjetOroszország ellen. Itt kitüntette magát s őrnaggyá léptették elő. Franciaországba történt visszatérése után vezérkari tiszt lett, Pétain marsall pártfogoltja. Elméleti munkáiban kiáll a motorizált páncélos hadsereg mellett. Hitler is hatása alá került elgondolásainak. A második világháború alatt De Gaulle ezredes páncélos egységeivel helyi sikereket ért el a németekkel szemben. Az ezredest tábornokká léptették elő. Pétain kapitulációját elutasította, s Londonba menekült, hogy megszervezze az ellenállást, (Szabad Francia Erők). Innen buzdította a franciákat a harc folytatására. Ez növelte De Gaulle népszerűségét, ám Vichy, távollétében halálra ítélte.

Párizs felszabadulása után 1946. január 20-ig a francia kormány elnöke lett. Ellenzékével alkotmányjogi kérdésekben vitába keveredett, ezért lemondott és átmenetileg visszavonult a közélettől. 1958. június 1-én ismét miniszterelnök, politikai elgondolásaink egyik fontos eleme volt USA és a Szovjetunió ellensúlyozását szolgáló „az Atlantióceántól az Urálig terjedő Európa” létrehozása. Ennek tengelyében a francia-német szövetség állt volna. Algériai politikája okán az OAS sikertelen merényletet hajtott végre ellene (1962). 1962-ben Coty elnök javasolta, hogy az államfőt a szavazásra jogosultak válasszák meg. Az elnök javaslatát a többség elfogadta és hatalomra juttatta De Gaulle-t. Regnálása alatt prosperitás következett a gazdasági életben.(Repülőgép-, autógyártás fejlesztése, útépítés, stb.) 1960-ban Franciaország a negyedik atomhatalom lett. 1965-ben De Gaulle ismét köztársasági elnök lett. Az államfő hazája függetlenségét erősítendő, 1966-ban kivonta hadseregét a NATO katonai szervezetéből. Az 1967-es izraeli-arab konfliktus idején antiszemita kirohanásokra ragadtatta magát. Júliusi kanadai látogatása során Québec francia lakóit szakításra szólította fel. Ezért Kanada és Franciaország kapcsolata elhidegült. Ám az elnök autoriter politikája hazájában is feszültséget okozott. A diákok is igen elégedetlenek voltak helyzetükkel. De Gaulle kijelentette: „Reform igen, káosz nem!” A hosszúra nyúlt diáklázadást leverték, de kikezdte az elnök tekintélyét és helyzetét. 1969. április 28-án lemondott. Ismét visszavonult birtokára és 1970. november 9-én hirtelen bekövetkezett halása váratlanul érte a francia közvéleményt. Népszerűsége nem volt egyértelmű, mert diktatórikus vezetési stílusa a hagyományos francia demokráciában megosztotta a lakosságot, ám a nácizmus elleni harca elévülhetetlen gloire-ral övezte ellentmondásos személyét. Hegedűs Sándor

11


Filmajánló: A brazíliai fiúk A brazíliai fiúkat nehéz műfajilag besorolni. Van benne némi fiktív történelem, krimi, szatirikus humor és kevés akció is. A kitalált történet lényege, hogy náci csoportok Dél-Amerikába szöknek és szövik a tervüket a világ visszahódítására. Közülük az egyik főkolompos nem más, mint Dr. Joseph Mengele. Nem véletlen, hogy rá esett a filmkészítők választása, hiszen a háborús bűnös a film bemutatásakor az egyik legkeresettebb náci volt, ráadásul még életben is volt, a film premiere után egy évvel halt meg. Dr. Mengele terve a genetika és a klónozás legújabb technikáját kihasználva újra kivívni a harmadik birodalom „dicsőségét”. A nyomában jár a híres nácivadász, Ezra Lieberman, akit a színészóriás Laurence Olivier alakít. Mengele szerepében sem kisebb színész brillírozik, mint Gregory Peck. De mellettük még feltűnik James Mason, Denholm Elliott és a Rendőrakadémiából megismert Steve Guttenberg, aki még Steven néven szerepel a stáblistán. A színészi játék a film egyetlen komoly erőssége, mert valljuk be, a dolog elég bugyutára sikeredett. A film sosem veszi komolyan önmagát, és ide-oda hintázik a stílusok között. Ahelyett, hogy sok stílus jó jegyeit egymásba gyúrva egy eklektikus műfajt hoztak volna létre, inkább hiányérzetünk van: se nem történelem, se nem fikció, se nem vígjáték, se nem komoly krimi. Mégsem írhatjuk le, hiszen némileg belefolyik a nácizmus mindent elpusztító lélekrajzába, és az antifasiszta hős megszállott igazságkeresését is példaértékűen ábrázolja. Ezra Lieberman ugyanis szenvedélyből kutatja fel a nácikat, nem személyes előmenetel miatt, vagy anyagi érdekből. Egyértelmű pozitív hőst rajzol le a forgatókönyv, aki persze néha hibázik is. A másik oldalon pedig ott vannak a mindenre elszánt rosszfiúk, akiket nem tántorít el az ártatlanok és akár egymás eltaposása. Sajnos a történelem eme fejezete – az antifasizmus és fasizmus harca – pont ilyen árnyalattalan fekete-fehér összecsapás volt a jó és a rossz között. Gregory Peck is úgy nyilatkozott, hogy Mengele szerepe volt a legunszimpatikusabb, amit valaha eljátszott. Lieberman karaktere Simon Wiesenthalt veszi alapul, Olivier is tanulmányozta a híres nácivadászt a szerep eljátszása előtt. A magyar szinkronszínészek szintén neves személyiségek: Sinkovits Imre és Benkő Gyula kiválóan adja a magyar hangot.

Jerry Goldsmith zenéje nem túl maradandó, bár néhol jól kiemeli a krimivonal misztikus hangulatát. Sajnos a legtöbb filmismertetőben sikerül lelőni a meglepetéseket, amik a nézőt érhetik, mi inkább nem árulunk el semmit a késői fejleményekből. Mindent összevetve, hiába kapott 3 Oscar-jelölést és egy Golden Globe-ot, a film nem túl maradandó alkotás. Sajnos ilyen fantasztikus nácis történetből nem lehet sokat kihozni. A színészek tényleg nagyon kitettek magukért, amely talán közepesre felhúzza a dolgot. Egy próbát talán megér, de kizárólag csak rajongóknak.

A MI IDŐNK

12


Győzelem napja Pécsett Május 9-én, 10 órakor Pécsett emlékezünk a Győzelem Napjára számos más helyi civil szervezettel együtt. Találkozunk a Központi Temetőben, a Szovjet Hősi Emlékműnél és a katonák sírjánál.

Kádár János megemlékezés Kádár János 2012 május 26-án lenne 100 éves. Ennek jegyében a Kádár János Baráti Kör és a Munkáspárt 2006 megemlékezést és szoboravatást tart a Fiumei úti (volt Kerepesi úti) Nemzeti Sírkertben. Kádár Jánosról a mellszobor adományokból készült.

Rage Against The Machine Tribute by Subscribe @ Zöld Pardon

Az ünnepség 2012 május 26-án ( szombaton) 11 órakor lesz. Avató beszédet Moldova György és Csernok Attila Jegyárak: Koncert belépő: mondanak.

400Ft Felkérjük a baloldali szervezeteket és az adományozókat, Buli belépő hogy minél nagyobb létszámban jöjjenek el és hozzanak egy 22h után: 200Ft szál virágot. A MI IDŐNK a Magyarországi Munkáspárt 2006 internetes folyóirata Szerkeszti a Szerkesztőbizottság A MI IDŐNK weboldala: http://amiidonk.try.hu A MI IDŐNK e-mail címe: [email protected] A párt levelezési címe: 1250 Budapest, Pf. 30. A párt e-mail címe: [email protected]

2012. MÁJUS 9. A MI IDŐNK NYOMTATÓBARÁT VERZIÓ TÖRVÉNYTELEN Ú J S Á G CENZÚRA NÉLKÜL

Recommend Documents