2012. MÁJUS 23. A MI IDŐNK NYOMTATÓBARÁT VERZIÓ TÖRVÉNYTELEN Ú J S Á G CENZÚRA NÉLKÜL

2012. MÁJUS 23.

A MI IDŐNK IV. ÉVFOLYAM 21. SZÁM

NY VE OM RZ T A IÓ TÓ

BA RÁ T

A MUNKÁSPÁRT 2006 INTERNETES LAPJA

VALAKINEK VÉGRE EL KELLE TT KEZDENI... - Sophie Scholl TÖRVÉNYTELEN ÚJSÁG CENZÚRA NÉLKÜL

2

A MI IDŐNK A MUNKÁSPÁRT 2006 INTERNETES LAPJA IV. ÉVFOLYAM 21. SZÁM

Kedves Elvtársunk! A MI IDŐNK mostani számának címlapján Sophie Scholl szerepel, akivel két cikkben is foglalkozunk, Hegedűs Sándor bemutatja a Fehér Rózsa nevű antifasiszta szervezetet, amely a náci Németországban működött… 10. oldal A Fehér Rózsa szervezet legismertebb tagjának kálváriáját mutatja be a Sophie Scholl címet viselő film, amelyet nagyon ajánlunk olvasóinknak…11. oldal

Nem feledkezünk el a hazai mozgalomról sem. 100 éve volt a vérvörös csütörtök, amelynek aktualitása, hogy a kormány által is fetisizált Tisza István gróf felelős a vérengzésekért… 12. oldal

A görög, francia, szerb és német regionális választás közül most az utóbbi következik a sorban, amelyet elemzünk. A szerb választások elemzése sem marad el… 4. oldal A kormány a büntetésdömpingben újat eszelt ki: több százezerre büntetni azokat, akik nem vesznek részt a kötelező tüdőszűrő vizsgálatokon…5. oldal A másik Munkáspárt a legrosszabb időpontot, Kádár János 100. születésnapját használja fel, hogy kritikát fogalmazzon meg ellene. Talán a Honfoglalás 2000, vagy a Nemzeti Szociáldemokraták hatására? … 6. oldal A nemzeti agymosás újabb nacionalista és klerikális válfaját mutatjuk be.. 7. oldal Dániel Péter jól leöntötte a Horthy szobrot vörös festékkel… 78. oldal Elméletben rovatunkban bemutatjuk, miként vélekedett Lenin a demokráciáról…8-9.. oldal

A MI IDŐNK

3

A MUNKÁSPÁRT 2006 INTERNETES LAPJA IV. ÉVFOLYAM 21. SZÁM

EZ VOLT A HÉT Május 16: Varga Mihály szerint reálisan kora ősz folyamán jöhet létre megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal (IMF); a politikus a Magyar Hírlap szerdai számában megjelent interjúban megerősítette, hogy a kormány mintegy 15 milliárd euró összegű, hároméves elővigyázatossági megállapodást szeretne kötni. Május 17: Tizenöt éve a legtöbb bevándorlót, csaknem egymillió főt regisztráltak Németországban tavaly, köztük bő 40 ezer magyart, 12 ezerrel többet az egy évvel korábbinál - áll a német statisztikai hivatal (Destatis) szerdán kiadott jelentésében. Május 18: Hívásonként és megkezdett percenként kétforintos telefonadó bevezetéséről döntött a parlament pénteken. A július 1-jétől hatályos törvény alapján két forintot kell fizetni a szolgáltatóknak minden elküldött üzenet után is. Az új adót augusztustól szedik be a szolgáltatóktól. Május 19: Súlyos egészségügyi veszélyt jelent a vörösiszap-katasztrófa sújtotta térségben a szállópor magas koncentrációja - Kolontáron csütörtökön az egészségügyi határérték több mint tízszerese volt a levegőben. A Greenpeace felszólítja a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt.-t (MAL), hogy mihamarabb fedjék be biztonságosan a vörösiszaptározókat. A MAL nyár közepére ígérte a megoldást. Május 20: A NATO-csúcson a magyar miniszterelnök Macedónia és Montenegro mielőbbi csatlakozását sürgette a katonai szövetséghez. A chicagói csúcson döntöttek az Európa védelmére szánt rakétapajzs első fázisának létrehozásáról és az afganisztáni csapatkivonás ütemtervéről. A megbeszélések alatt összecsaptak a NATO-ellenes tüntetők a rendőrökkel, többen megsérültek. Május 21: Balatonszéplakra, az egykori víztorony helyére kerül Varga Imre szobrászművésznek a fővárosi Kossuth Lajos térről eltávolított Károlyi Mihály-szobra a felújítás után, továbbá közadakozásból visszaállítják a Horthy Miklós kormányzó fiának, Horthy Istvánnak az emlékművét Siófokon a régi helyére. Május 22: Három éven át évi félmillió dollárt ajánl fel Magyarország az afgán biztonsági erők finanszírozására erősítette meg Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a NATO 25. csúcstalálkozóján, Chicagóban, ahol bejelentette azt is: Magyarország részt fog vállalni a balti államok légvédelmének biztosításában.

4


Die Linke kongresszusa előtt Regionális választások Németországban Május 6-án Schleswig- Holsteinben, 12-én ÉszakRajna-Vesztfáliában rendeztek előre hozott tartományi választásokat. A két szavazás regionális jellegű volt, de a jövő évi parlamenti választások előtt jelzést mutat a pártok jelenlegi támogatottságáról. A 2,8 millió lakosú SchleswigHolstein az ország egyik legkisebb tartománya. A korábbi kereszténydemokrata (CDU) vezetésű helyi kormányban résztvettek a szabaddemokraták (FDP) is. A választáson a CDU és az FDP meggyengült, a szociáldemokraták (SPD) viszont megerősödtek, ezért valószínű CDU-SPD „nagykoalíció” alakulása. A Zöldek és a néhány éve feltűnt, a politikai elittel elégedetlen szavazók, elsősorban a fiatalok között népszerű Kalózpárt is átlépte az ötszázalékos bejutási küszöböt. A Die Linke (Balpárt) 2009-ben hat százalékkal először került be a kieli törvényhozásba, most viszont csak 2,2 százalékot kapott. A 18 millió népességű Észak-Rajna-Vesztfália Németország legnépesebb és politikailag legfontosabb tartománya, amelyet mostanáig Die Linke eseti támogatásával, kisebbségi szociáldemokrata-Zöld kormány irányított. Május 12-én az SPD 39 százalékot, a Zöldek 11,3 százalékot szereztek, ami kényelmes többséget jelent a törvényhozásban. A CDU a 26,3 százalékot kapott, ami a párt valaha elért legrosszabb eredménye a régióban. A parlamentbe jutott az FDP és a Kalózpárt is. A választásokra azért került sor, mert a düsseldorfi tartományi törvényhozás a költségvetést nem fogadta el, amit a jobboldali pártok mellett, a Die Linke képviselői sem szavaztak meg. A Balpárt most 2,5 százalékot kapott, és kiesett a helyi törvényhozásból.

Az SPD sikeréhez hozzájárult, hogy összhangban a francia szocialisták, és a Baloldali Front politikájával elsősorban a növekedésre helyezték a hangsúlyt, az Angela Merkel kancellár által meghirdetett megszorítási politikával szemben. A kudarc miatt, Norbert Röttgen, a CDU tartományi vezetője lemondott tisztségéről. Merkel menesztette a lehetséges vetélytársának tartott a politikust a környezetvédelmi miniszterségből is. A helyi SPD főnök, Hannelore Kraft asszony viszont könnyen ”királycsináló” lehet a párt kancellárjelöltségéért folytatott versenyben. A Die Linke Észak-Rajna-Vesztfália-i szervezetének nyilatkozata szerint, „eljött az idő a helyzet alapos elemzésére”. A 2010-ben kapott 435.000 szavazat több mint a felét a párt elvesztette. A voksok jelentős része most az SPD-t és a Kalózpártot erősítette. Közlemény hangsúlyozza, hogy a „párt képviselői csak két éve vesznek részt a helyi törvényhozásban, és ez nem volt elegendő jelentősebb szociális változások megvalósításához”. A képviselőcsoport azonban nem használta ki megfelelően a parlamenti szószék által biztosított lehetőségeket, a nyilvánosságot és elkövetett számos hibát is. A helyi pártmozgalom túlságosan befelé fordult, és a képviselők nem keresték fel rendszeresen a munkahelyeket. A nyilatkozat megállapítja, hogy "tanulni kell a kudarc tapasztalataiból, és a harcot nem szabad abbahagyni”. A Párizsban megjelenő kommunista napilap, a l'Humanité hosszabb cikkben foglalkozott a Die Linke helyzetével, mivel a párt országos támogatottsága a korábbi 10-11 százalékról 6-7 százalékra csökkent. Az újság idézi Klaus Ernstet a párt társelnökét, aki kijelentette, hogy a vezetéssel kapcsolatos személyi viták rontottak a Die Linke megítélésén. A másik társelnök, Gesine Lötzsch „családi okokra” hivatkozva néhány héttel ezelőtt lemondott tisztségéről. A helyzetet nehezíti, hogy a 2006-ban alakult Kalózpárt elsősorban a baloldalról vesz el szavazatokat. A képviseleti demokrácia válságát hirdető szervezet, látszólag a közvetlen demokrácia hívének mutatkozik. Tagjai forradalmi jelszavakat hirdetnek, de populista módon ingyenes közszolgáltatást követelnek. A Die Linke számára fontos eseményt jelent a június 2-3-án Göttingenben tartandó pártkongresszus, ahol nemcsak a vezetőszervek megújításáról döntenek, hanem válaszolni kell az új kihívásokra, és el kell fogadni azt a programot, ami biztosítja a párt eredményes szereplését a 2013-ban esedékes Bundestag választásokon. ács

A MI IDŐNK

5

A MUNKÁSPÁRT 2006 INTERNETES LAPJA IV. ÉVFOLYAM 21. SZÁM

Tüdőszűrés elmulasztásáért több százezres büntetés A fidesz kormány 5000-től 500.000 forintig terjedő bírsággal sújtaná azokat, akik nem jelennek meg a kötelező tüdőszűréseken. Bonyolult és sokrétű kérdés. Az egészség és a szűrővizsgálatok fontosak. Ezzel védhető, mind az egyén, mind az egyén környezete, ha fertőző betegségekről van szó. Az egyén környezete tágabb értelemben akkor is védhető, ha egyéb betegségről van szó, nem mindegy például, hogy a mellrák szűrés miatt meghalt édesanyja gyermekei árván nevelkednek-e fel vagy sem. Az egyén egészsége tehát csak ritka esetben magányügy, tehát a társadalmi és magánszférai szolidaritás jegyében mindenkinek kötelessége arra maximálisan vigyázni. A kérdés, hogy az állam milyen szinten szólhat bele az egészségügyi szűrésekbe. Véleményünk szerint beleszólhat, mert az egyéni felelőtlenség más emberek egészségét is veszélyezteti. Egy TBC-s beteg ugyanis más egészséges embereket fertőzhet. A kötelező szűrések állami kontrollálása tehát megengedhető lehet. A másik kérdés, hogy az elmulasztás szankcionálása arányos-e? Egyértelműen nem! Először is nem értjük a majd 100-szoros szélsőértékkel dolgozó büntetés értékeit. Mert az 5000 forintos büntetés reális, az 500.000 forint viszont abszolút érthetetlen, extrémen szélsőséges. Arról se feledkezzünk el, hogy a fidesz politikájának

tetemes részét az teszi ki, hogy a kisembereket bünteti. Vagy sarcolja őket adókkal, vagy kitalálnak új büntetési tételeket, vagy a meglévőket súlyosbítják. Az állami bevételeket ugyanis képtelenek termeléssel fenntartani, kénytelenek büntetésből beszedni, amire szükségük van. A harmadik kérdés, hogy orvos-szakmai szempontból jók-e a szűrővizsgálatok? Határozottan igen. A mammográfia, a nőgyógyászati méhnyakrák szűrések, illetve férfiak esetén a prosztata szűrés nagyon is fontos. Azt viszont kevesen tudják, hogy manapság a tüdőszűrésnek nincs sok értelme. Az a tévhit alakult ki, hogy a tüdőszűrés alkalmas a tüdőrák korai diagnózisára, amely egyszerűen nem igaz. A tüdőszűrő vizsgálat ki tud mutatni már nagy kiterjedésű daganatos folyamatokat, de azok már általában nem operálható elváltozások. A TBC szempontjából jogos s a tüdőszűrő vizsgálatok léte, ám ezek a betegségek visszaszorultak, hála a Tanácsköztársaság alatt létrehozott első magyar tüdőszanatóriumnak, és a szocializmus egészségügyi rendszerének. Ezzel el is érkeztünk a negyedik kérdéshez: okoz-e problémát Magyarországon a TBC? Egy ország egészségügyi és szociális helyzetének két orvosi fokmérője van. Az első a születéseket érintő koraszülés mértéke, illetve a csecsemőhalandóság. A másik pedig a TBC-sek száma. A kapitalizmusnak „köszönhetően” ismét felütötte a fejét a tuberkulózis, különösen az északi szegényebb régiókban. Itt a népegészségügyi adatok ismeretében megfontolható lenne regionálisan kötelező tüdőszűrő vizsgálatokat végezni.

Kádár János megemlékezés Kádár János 2012. május 26-án lenne 100 éves. Ennek jegyében a Kádár János Baráti Kör és a Munkáspárt 2006 megemlékezést és szoboravatást tart a Fiumei úti (volt Kerepesi úti) Nemzeti Sírkertben. Kádár Jánosról a mellszobor adományokból készült. Az ünnepség 2012. május 26-án ( szombaton) 11 órakor lesz. Avató beszédet Moldova György és Csernok Attila mondanak. Felkérjük a baloldali szervezeteket és az adományozókat, hogy minél nagyobb létszámban jöjjenek el és hozzanak egy szál virágot.

6


Kádár János kritika - nem a megfelelő időben Kádár János 100. születésnapja felé közeledünk. Hazánk egyik legnagyobb történelmi alakjának méltó megünneplése a hazai baloldal közös feladata lenne, amiért a Munkáspárt 2006 konzekvensen kiáll. Meg is tettük a gesztusokat a Magyar Kommunista Munkáspárt vezetése felé, amely sem a Kádár megemlékezésen, sem a Győzelem napján nem ünnepelt velünk. A tagságukra persze a továbbiakban is számítunk. Az antifasiszta, antikapitalista összefogás szükségességét a másik párt figyelmen kívül hagyja, sőt inkább szélsőjobboldali szervezetekkel (Honfoglalás 2000, Nemzeti Szociáldemokraták) próbálnak jó viszonyt ápolni. A Kádár évfordulón megemlékezik számos baloldali szervezet, köztük a Munkáspárt 2006, a Kádár János Baráti Kör, és szerettük volna, ha a Munkáspárt is részt vesz a szoboravatáson, és meghallgatják Moldova György és Csernok Attila szavait. Nem. Az MKMP inkább délután emlékezik meg, és a saját vezérszónokukat fogják hallgatni újra. Sajnálatos, hogy hátat fordítanak ezeknek a szervezeteknek és embereknek, holott nem ezt érdemlik. Moldova György a saját pénzén jelentet meg hirdetést, hogy népszerűsítse az eseményt, de a Munkáspártot ő sem érdekli. A legfelháborítóbb azonban csak most jön: Sajtóanyagot adtak ki „2011. május 11”-én (igen, elírták az évet, de ez legyen a legnagyobb baj). Ebben kijelentik, hogy a nép a Munkáspárttól vár programot, mondjuk a nép ilyet még sosem jelentett ki, inkább azt várjuk meg. Szó esik benne az új Munkáspárt programról, amelyben kételkedünk, hogy bármilyen újdonsággal tud szolgálni az elmúlt 20 évhez képest. Aztán jön a hidegzuhany, újraértékelik Kádár Jánost, mert felelős az 50-es évek elejének hibás döntéseiért és a rendszerváltásért is. (Idézet: „Új értékelést ad a párt Kádár Jánosról is,

a politikus születésének 100. évfordulójának.” – igen, ez is nyelvhelyességileg hibás, de vonatkoztassunk el.) Ezekhez a dolgokhoz történelmileg sokat nem fűzünk hozzá, mert magasabb fokú mozgalmi párbeszédet kíván meg. Akárhogy is, ennek pont most van itt az ideje? Mert a kritika és önkritika roppantul fontos. Ezt persze a MKMP 20 évével kell elsősorban elkezdeni, nem Kádár Jánossal, de tény hogy őt sem szabad kritika nélkül hagyni. Na, de a 100 éves születésnapján? Egy ünnepen? Az Ő ünnepén? Az még nem probléma, hogy egy munkáspártos anyagban (az sem derül ki a sajtóanyag szövegéből, hogy ez milyen anyag) kritizálja Kádár Jánost, de legalább akkor ne a 100. születésnapján, és ne emelnék már ennyire ki a sajtóközleményben. Mert ha ezt egy jobboldali orgánum teszi, hogy kiemel részeket egy Kádárról szóló írásból, elferdítve annak tartalmi lényegét, az hétköznapi aljasság, szinte megszoktuk. De hogy ezt a Munkáspárt ennyire szándékosan kiemelje, azt nem értjük. Persze nem az első eset, hogy jobboldaliként viselkednek. Az is érdekes kérdés, hogy ha a Munkáspártban már ilyen bátran lehet kritizálni Kádárt, akkor miért nem lehet már ugyanilyen nyíltan kritizálni esetleg Másokat?

7


Új agymosó vetélkedők a köztévén Ha köztévé, akkor agymosni kell a népet. Két új vetélkedő jelent meg. Az egyik természetesen nacionalista, a másik klerikális. A „Magyarország, szeretlek!” a nacionalista változat, természetesen annak liberális és polgári formáit erőlteti. A kormány szándéka a hazaszeretetet keverni a kormány- és államszeretettel. Ezek a fogalmak sajnos nem hogy köszönőviszonyban nem állnak egymással, de ellentétesek is. A haza most nem olyan kormányt és államot kíván, mint a mai, és aki hazafi, az ellenáll ezeknek. A fidesz célja persze hazaárulóvá avanzsálni mindenkit, aki nem szereti őket, mert az ő képzetük szerint ők az állam, ők a kormány, ők a haza. Tévednek.

azokból tényszerűen kérdezni egy vetélkedőben. A cél itt is nyilvánvaló: a kizsákmányolást segítő szellemi elnyomást terjeszteni, és tényszerűként bemutatni, azaz tudományosítani a vallásos meséket. Nagyon ügyes próbálkozása ez a kormánynak, és jól beleillik a kulturális ellenforradalmuk koncepciójába. A szegénység és nyomor azonban nem mindig lesz hajlamos hinni a szavuknak, és reméljük sokakban ezek az átlátszó agymosó próbálkozások pont olyan ellenérzéseket keltenek majd, mind bennünk.

A másik közpénzen működtetett vallásos agymosó vetélkedő a „Szövetség”. Ebben a Bibliával, vallással és a hozzájuk kapcsolódó művészi, történelmi tudományokkal kapcsolatosak a kérdések. Már önmagában is ellentmondás tényanyagként tekinteni vallásos történetekre, és

Támadás a Horthy szobor ellen A Horthy szobor vörös festékkel való leöntése megosztja a közönséget, még magát a tettest is. Horthy szobornak minden egyetemes emberi erkölcs szerint semmiféle keresnivalója nincs nemhogy hazánkban, de sehol a világon. Múzeumban esetleg, ha maradt régről, mutogatni az embereknek, hogy lám ilyen szégyen is volt, és kéretik ezt többet soha meg nem ismételni, és soha nem hagyni, ha bárki más is hasonlóan akarna cselekedni, mint ez az ember. E felől tény, hogy Horthy minden köztéri emlékét meg kell semmisíteni, tönkre kell tenni. Más felől pedig ez csak egy szobor. Emberek és eszmék ellen bátorság kell kiállni, egy szobor sosem fog azonban visszaütni. Ez ügyben kritizáltuk például a Jobbikot, amely kipát (a zsidók által használt

fejfedőt) rakott Károlyi szobrának fejére, és nyakába szégyentáblát akasztott a történelemből buktatni való tömeg. Azonban azt a műveletet a Jobbik prominensei a képviselői igazolványuk lobogtatásával, azaz élve az általuk eltörlendőnek titulált mentelmi jogukkal (micsoda gerincre vall a cselekedet) hajtották végre, Dániel Péter pedig vállalta az ezzel járó retorziókat. Hozzátesszük ez koránt sem lesz akkora, mint az általa csapott hírverés forintban kifejezett reklámértéke.

8


Mindent összevetve azzal egyetérthetünk, hogy a szobor leöntése mindenki szívét megdobogtatta, urambocsá helyes volt, annak némileg vandál jellege ellenére is. Némileg azonban párhuzamot kell vonnunk egy sokkal fontosabb szobor megsemmisítésével – annak ellenére, hogy a két cselekmény nem említendő egyénként egy lapon – a Gömbös-szobor felrobbantásával. Ezt a legnagyobb fasiszta terror közepén vitte véghez néhány kommunista, antifasiszta ellenálló (akkoriban ez a két fogalom szinte egyet jelentett). A cselekmény üzenete pedig az volt, hogy van ellenállás, és nem mindenki olyan, mint azok ott a hatalmon.

Dániel Péter bátorságát, amely inkább az akciója utáni retorziókkal való ellenállásban fog most megedződni, de a célt és üzenetet nem méltányolhatjuk. Különösképp, hogy ő fasizmusnál is sokkal kártékonyabb antikommunizmus téveszméjét is magáévá tette, rendszeresen agitálva más demokraták ellen.

A Dániel-féle szoborleöntés üzenete pedig egy egyszerű, öncélú reklám volt a facebookra: „Én voltam.” A Gömbös-szobor felrobbantói sosem kérkedtek cselekedetükkel, még a felszabadulás utáni biztonságban sem. Ők az össznépi társadalom hangja akartak lenni, élcsapatként a népet és minden demokrata hangját képviselve. Így méltányolhatjuk

Elméletben: Lenin a demokráciáért

Lenin mindenki másnál jobban látta a polgári demokrácia korlátozottságát és viszonylagos jellegét, sértett visszáságainak és fogyatékosságainak könyörtelen leleplezéséhez. Ámde a polgári demokráciát bírálta, nem pedig a demokráciát általában – ahogy a marxizmusleninizmus ellenségei állítják. Lenin az ellen a kispolgári illúzió ellen küzdött, hogy a kapitalizmusban el lehet érni az igazi népuralmat. Kimutatta, hogy minden polgári köztársaság homlokzata. még a legdemokratikusabbé is, amelyet az össznépi, össznemzeti vagy osztályon felüli akarat jelszavával szentesítenek –a tőke osztályuralmának mechanizmusát rejti, s hogy a burzsoázia ennek az uralomnak a szolgálatába igyekszik állítani valamennyi demokratikus intézményt. Lenin azonban, ugyanakkor, amikor bírálta a kispolgári demokratikus illúziók rabságába esett embereket – akik készek voltak lemondani a munkásosztály nagy céljairól -, egyszersmind pontosan látta, milyen hasznot húzhat a munkásosztály még azokból a sokszor nyomorúságos szabadságjogokból is, amelyeket nagy véráldozatok árán vívott ki, és amelyekre a burzsoázia kezet emel. Megállapította, hogy „abban a harcban, amelyet a munkásosztály a kapitalisták ellen felszabadulásért folytat, a demokráciának óriási jelentősége van”.

9


Mindezek után tökéletesen érthetővé válik az a sziklaszilárd meggyőződés, amellyel lenin kijelentette: „Súlyos hiba volna azt hinni, hogy a demokráciáért folyó harc képes elvonni a proletariátust a szocialista forradalomtól, vagy hogy képes elfedni előle, háttérbe szorítani stb. a szocialista forradalmat. Ellenkezőleg, ahogyan lehetetlen az olyan győzelmes szocializmus, amely nem valósítja meg a teljes demokráciát, ugyanúgy nem készülhet fel a burzsoázia legyőzésére az a proletariátus, amely nem folytat mindenre kiterjedő, következetes és forradalmi harcot a demokráciáért.”

Lenin éppen ebből a felfogásból következően, kérlelhetetlen volt mindenkivel szemben, aki elmaradott nézetei és beállítottsága folytán azt állította, hogy a munkásosztálynak semmi köze a demokráciához, hogy a demokráciáért folytatott harc csak akadályozhatja a munkásságot saját osztályérdekeiért vívott harcában. Lenin visszautasította az efféle „baloldali” túlzásokat, s hangsúlyozta, hogy a demokráciáért vívott harc elvi és gyakorlati szempontból egyaránt fontos: ezáltal a munkásmozgalom erősödik, gyarapodik, javulnak a munkásmozgalmi tevékenység feltételei. A munkásosztály még gazdasági követeléseinek teljesítését sem érheti el, ha nem harcol ki a burzsoáziától bizonyos jogokat. Ezzel kapcsolatban Lenin megállapította: „Semmiféle gazdasági harc sem hozhat tartós javulást a munkásoknak, sőt ezt a harcot nem is lehet nagy méretekben folytatni, ha a munkásoknak nincs joguk arra, hogy szabadon rendezzenek gyűléseket és szervezzenek szövetségeket, ha nincs joguk ara, hogy saját újságaik legyenek, hogy elküldjék képviselőiket a népképviseleti intézményekbe..” A munkásosztálynak azonban a demokrácia nemcsak azért fontos, mivel attól függnek harcának feltételei. Lenin ismételten hangsúlyozta, hogy a demokrácia követelése megfelel a munkásmozgalom végső céljainak, történelmi hivatásának, ami nem egyéb, mint általában az osztályuralom megszüntetése. Amikor lenin a munkásosztályt felhívta az új, szocialista társadalom felépítéséhez szükséges gazdasági forradalomra, egyszersmind hangsúlyozta, hogy „az a proletariátus, amely nem a demokráciáért folytatott harcban nevelődött, nem képes véghezvinni a gazdasági forradalmat”.

Lenin természetesen számításba vette, hogy a demokráciáért a polgári társadalomban folytatott harc, bármilyen erőteljes és bármilyen sikerekkel jár is, csupán részleges már eleve a kapitalizmus kereteire korlátozott eredményeket hozhat a munkásosztálynak. A tőkés rendben nincs, és nem is lehet teljes és következetes demokrácia a dolgozó tömegek számára, mert a burzsoázia osztályuralma érintetlen marad, akármilyen is a kapitalista állam berendezkedése. A kapitalizmusban igazi néphatalmat megvalósítani, amiben a kispolgári fantaszták reménykednek, teljességgel lehetetlen. Ám a demokráciáért folytatott harc, lenin elgondolása szerint, előkészíti a munkásosztályt küldetésnek – mindennemű osztályelnyomás megszüntetésének és az igazán demokratikus társadalom, vagyis a szocialista társadalom megteremtésének – eredményes valóra váltására. Tehát a munkásosztály akkor, amikor a demokrácia védelmére kel, mindennapi harcának érdekeiből, egyben pedig a jövővel kapcsolatos feladataiból és terveiből indul ki. Ez az elvi alap, amely a marxista-leninista pártok magatartását a demokráciáért a burzsoá országokban folytatott harc tekintetében meghatározza.

10


Hegedűs Sándor

A Fehér Rózsa mozgalom Sokan úgy vélik, hogy a hitleri Németország társadalma egységesen sorakozott fel a Führer mögé. Valójában nem így van. Ezt a hitet táplálta a nürnbergi rendezvények eufórikus hangulata, s a második világháború első szakaszának (1939–1941) katonai sikereinek hatása. Ám a moszkvai vereség után kiderült, hogy a német hadsereg nem legyőzhetetlen, s ez a felismerés kikezdte a Führer iránti bizalmat. A német nép körében előbb lassan, majd egyre gyorsabban úrrá lett a kiábrándultság, az elkeseredettség. Ebben a pszichózisban kezdtek kialakulni a Hitler-ellenes rezisztenciának különböző formái, míg nem 1944. július 20-i merényletben érte el csúcsát. Átfogó, országos méretű szabadságharcra nem kerülhetett sor, mert a legkövetkezetesebb baloldali erőt, a német kommunisták pártját meggyengítették, a belső terror, a besúgóhálózat ébersége, a lakosság passzivitása nehezített egy általános offenzívát a hatalom ellen. Ebben a helyzetben a legelszántabbak, egymástól elszigetelve tettek kísérletet az antihitlerista ellenállásra. Egyik ilyen volt a Fehér Rózsa, melynek tagsága nem érte el a száz főt sem, s mindössze két évig tevékenykedett, amíg a Gestapó nyomukra akadt, és felgöngyölítette a csoportot. A Fehér Rózsa müncheni egyetemisták által 1941-ben alakult náciellenes szervezkedés volt. Az első lökésben szerepet játszott August von Galen, münsteri érsek, aki felszólalt a hitleri terv ellen, mely szerint nácik számára ellenséges elemeket alá kell vetni az eutanáziának. A csoport „kemény magja” Hans Scholl, Sophie Scholl, Inge Scholl, Christoph Probs, Alexander Schmorell, Willi Graf, Jugen Wittenstein. Kurt Huber, az egyetem filozófia tanára ugyancsak tagja volt a csoportnak. Stratégiájuk a passzív ellenállás, amit az amerikai diákok is alkalmaztak a rasszizmus ellen. Egyik főmódszerük a röplapok szórása. A szervezetnek több tagja korábban a hadseregben szolgált s tanúja volt

annak, hogy a megszálló németek miként bántak el a zsidókkal Lengyelországban és a Szovjetunióban. A szórólapok címzetteit a telefonkönyvből gyűjtötték ki, de éttermekbe is jutott belőlük szép számmal. Ezekben a röpiratokban a demokrácia visszaállítására, az igazságosságra szólítottak fel. Arra is figyelmeztetnek, hogy a nácik háborús győzelme szörnyű következményekkel járna. Hitler bemocskolta a német nevet. Elsősorban a fiatalságnak kell megdönteni a hitleri rezsimet. A házak oldalára is jutottak plakátok: „Hitler tömeggyilkos!”, és áthúzott horogkeresztek ugyancsak érzékeltették a csoport irányultságát. A Gestapo lecsapott. A házkutatások során előkerültek a csalhatatlan bizonyítékok. A csoport három tagját 1943. február 21-én bíróság elé állították. Guillotine-nal végeztek velük. Hans Scholl a kivégzés előtt a szabadságot éltette. Ezt egy újabb letartóztatási hullám követte, több mint nyolcvan ember került a Gestapo kezére, akiknek ügyét rövid bírósági komédiában tárgyalták. Huber Graf, Jugen Witensteint, Alexander Schmorellt zendülés címén kivégezték. Sophie Scholl a bíróság előtt – mint a többiek – bátran viselkedett. Beismerte, hogy náci-ellenes röpcédulákat terjesztett Münchenben. Megindult a hitlerista propaganda az elitéltek ellen. Hazaárulóknak bélyegezték őket, mert hátba támadták a német népet, mely hősi háborút folytat a frontokon. Kurt Huber a bíróság előtt kijelentette: kötelessége harcolni a nácik ellen, és a véleményszabadságért. Inge Scholl egyik túlélője a fasiszta vészkorszaknak. 1952-ben könyvet írt a Fehér Rózsa történetéről. Vallja, hogy a csoport célja volt ellenállásra mozgósítani a népet a nácizmus ellen. Inge Schollék sorsa bizonyítja, hogy a német népet nem szabad azonosítani a hitleristákkal. Közöttük is voltak sokan, akik a maguk módján ellenálltak a terrorizmusnak, sokan áldozták e nemes ügyért életüket. Az emlékezés és egy főhajtás megilleti őket is.

11


Filmajánló: Sophie Scholl A MI IDŐNKben most a Fehér Rózsa szervezetről szóló cikket összekötjük a történetüket elmesélő filmalkotással. A következőkben pedig szintén hasonló párosítással állunk elő, amely a Stauffenberg merényletet fogja tárgyalni, hozzá a Valkűr című film elemzésével. A náci Németország példája mutatta meg, hogy egy rendszer hogyan is képes állatot csinálni látszólag normális emberekből. A történelem eme sötét fejezetei igazolták a marxizmus társadalmi tudatra és erkölcsre vonatkozó tételeit. A német emberek tudatán borzasztóan elhatalmasodott a náci állam léte. Szerencsére voltak itt is tudatos emberek, többségük kommunista volt, akit a hitleristák még ideje korán vesztőhelyre küldtek, hozzátesszük minden csoport közül elsőként. És voltak még fiatalok, idealisták, akik birtokában voltak az egyetemes emberi erkölcsnek, és azt a legsötétebb agymosás óráiban sem feledték el.

A Hitler-ellenes Fehér Rózsa szervezet is ilyen volt. Ők, a kommunisták és a Stauffenberg féle puccs összeesküvői voltak, akik némileg javítottak a német becsület megítélésén. Nem véletlen, hogy a német filmesek is szívesen nyúlnak ehhez a témához, érzékeltetve, hogy volt még becsület a fasizmus által uralt országban. A Sophie Scholl – Die letzte Tage, azaz „Utolsó napok”, magyarul „Aki szembeszállt Hitlerrel” alcímmel jelent meg. A magyar alcím a szempontból jogos, hogy a német nézőkkel ellentétben a hazaiak sajnos nem nagyon ismerhetik a történetét. Sophie fiatal egyetemista lányként nem bírja tétlenül szemlélni hazája elpusztítását, ezért röplapokat szór szét az egyetemen, ahol tanul. Sajnos észreveszik, és lebukása után rögtön letartóztatják. Rögtön a nácik börtönében találja magát, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy nem diákcsínyről van szó. Először tagadni próbál, de a tények ellene szólnak. Mikor látja, hogy nem úszhatja meg, inkább taktikát változtat, és már nem azt próbálja bizonygatni, hogy nem ő volt, hanem hogy amit tett az helyes és jogos volt. A film tulajdonképpen bonyolult cselekmény nélkül zajlik, inkább csak érdekfeszítő szellemi párbaj Sophie és a kihallgatótisztje között. Külön érdekesség, hogy a náci tiszt nem az emberevő szörnyeteg fajtából való, hanem egyszerű nyomozó, aki nem vallat, nem kínoz, csak beszélget. Sophie meggyőző taktikája pedig rendre felülkerekedik a náci logikán, ám tudjuk, hogy ez a rendszer nem tűri az értelmet és a világosságot. A film legerősebb kihívása volt, hogy pusztán dialógusokkal fenntartsa az érdeklődést, és sehol ne váljon unalmassá. A feladat nagyon nehéz volt, de sikerült megoldania a forgatókönyvírónak és Marc Rothemund rendezőnek, aki érdekes módon egy teljesen más színvonalú filmmel, a Hangyák a gatyában című „alkotás” által lett híres. Persze a színészgárdát is maximálisan méltatnunk kell, Julia Jentsch több díjat is bezsebelt, abszolút megérdemelten. A film teljesen korhű, az atmoszférát sikerült nagyon jól megteremteni a díszletekkel. Külön köszönet az alkotóknak, hogy nem túlozzák el a drámai részeket, minden ízlésesen van kivitelezve, minden giccset mellőzve. Tekintve, hogy jórészt csak dialógusokból áll a film, a nagyközönség jórészének nem igen lesz egyszerűen fogyasztható, és kicsi az esély rá, hogy a mainstream kereskedelmi csatornák főműsoridőben fogják leadni. Ettől függetlenül mindenkinek ajánljuk, aki szereti az elgondolkodtató filmeket, vagy érdekli a nácizmus gépezete és az antifasiszta harc.

12


A vérvörös csütörtök 100. évfordulójára emlékezünk Az első világháborút megelőző években a magyarországi munkásmozgalom legjelentősebb eseménye az 1912. május 23-ai tömegsztrájk és kormányellenes tüntetés volt, amelyen mintegy százezer budapesti és Budapest környéki munkás vett részt, és amely a rendőrséggel való véres összeütközésekbe torkollott. A tüntetést a Szociáldemokrata Párt előző nap hirdette meg közvetlen célként az általános, egyenlő és titkos választójogért, de a döntést a növekvő hadifelkészülés és háborús veszély is indokolta. A tüntetéssel a parlamenti ellenzéket támogatták, amely a képviselőházban a véderőjavaslat elfogadás ellen küzdött, míg a házelnökké éppen kinevezett Tisza István gróf az ellenállást erővel le akarta törni. A párt felhívása általános sztrájkra, tüntető sétára és tiltakozó népgyűlésre szólította fel a munkásságot, de a munkásság harci megmozdulása túlnőtt a vezetőség által előirányzott kereteken. Az Országház elé vonulás útvonalát a kivezényelt rendőrség és katonaság elzárta, a tüntetők azonban a rendőrkordonokat elsodorták és tovább nyomultak előre. Az Országház tér előtt ütközetre került sor, 5 munkás és 1 rendőr életét vesztette, a sebesültek száma több száz volt. A tüntetők a környező utcákban és tereken barikádokat emeltek, a fegyvereseket kőzáporral és revolverlövésekkel fogadták. A tüntetés más városrészekre is átterjedt, általános kormányellenes jelleget öltött.

rendezett budapesti társaival. Mivel a gyárosok a sztrájkoló munkásokat kizárással fenyegették, 24én reggel a munkások sok gyárkaput zárva találtak, a város normális élete még másnap sem állt helyre, a forradalom szele söpört végig Budapesten. Ady Endre írta a munkássággal szolidáris költeményében: Rohanunk a forradalomba. A munkásmegmozdulás véres leverése gróf Tisza István lelkén szárad. Jellemző a mai állapotokra, hogy történelmünk egyik legsötétebb politikai alakját a kormánypártok a demokraták példaképeként akarják bemutatni, szobrot és emléktáblákat avatnak emlékére. A magyar baloldal elítéli ezt a politikát, számunkra a jogaikért küzdő munkások és mártírjaik szolgálnak példaképként. Ebben a harcban sem várható gyors siker, de az osztálytársadalmak, a kapitalizmus végső bukása elkerülhetetlen. A Magyarországi Munkáspárt 2006 a száz évvel ezelőtti munkástüntetés évfordulóján megerősíti, hogy a munkásmozgalom humánus hagyományait felvállalva folytatja a harcot a kizsákmányolás és az elnyomás ellen. Ma is tiltakozunk a NATO pazarló támogatása ellen. A fegyverkezés és a megszorítások ellen fellépve új munkahelyekért, tisztességes bérekért és nyugdíjakért harcolunk. Budapest, 2012. május 23. Munkáspárt 2006 elnöksége

A Szociáldemokrata Párt vezetősége megrettent az eseményektől, és míg a városban javában folytak a tüntetések, még aznap délután felhívást adtak ki a megmozdulások beszüntetésére. Bár a pártvezetőség a vidéki szervezeteket nem értesítette, a hírek hallatára számos városban még aznap este a munkásság szimpátiatüntetést A MI IDŐNK a Magyarországi Munkáspárt 2006 internetes folyóirata Szerkeszti a Szerkesztőbizottság A MI IDŐNK weboldala: http://amiidonk.try.hu A MI IDŐNK e-mail címe: [email protected] A párt levelezési címe: 1250 Budapest, Pf. 30. A párt e-mail címe: [email protected]

2012. MÁJUS 23. A MI IDŐNK NYOMTATÓBARÁT VERZIÓ TÖRVÉNYTELEN Ú J S Á G CENZÚRA NÉLKÜL

Recommend Documents