az ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET
443/2010. (III. 10.) sz.
HATÁROZATA
Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében a Magyar Televízió Zrt. (m1, 1037 Budapest, Kunigunda útja 64.) műsorszolgáltatóval (a továbbiakban: Műsorszolgáltató) szemben meghozta az alábbi határozatot. A Testület megállapítja, hogy a Műsorszolgáltató az általa m1 adóján 2010. január 3-án 16:35 órai kezdettel sugárzott Bolyai-díjas tudósok című műsorszám nem megfelelő korhatárkategóriába történt besorolásával megsértette az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívja a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás A Testület az Rttv. 41. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felhatalmazás értelmében, a 129/2010. (I. 20.) számú ORTT határozatban foglaltaknak megfelelően hatósági ellenőrzés keretében hivatalból vizsgálta a Műsorszolgáltató m1 adóján 2010. január 3-án 16:35 órai kezdettel sugárzott Bolyai-díjas tudósok című műsorszámot, és a következőket tapasztalta. A vizsgált műsorszámot a Műsorszolgáltató az I. korhatár-kategóriába sorolta, azaz „korhatárra tekintet nélkül megtekinthető” minősítést kapott. A műsorszám Ritoók Zsigmond ókorkutatót mutatta be. Az interjúban a tudós az ókor iránti vonzalmának kezdeteiről, tanulmányairól, tanárairól és munkásságáról mesélt. Az ókori görög művészet kapcsán illusztrációként (pl. osztott képernyőn) könyvek, szobrok, agyagedények, épületek, múzeumtermek kerültek bemutatásra. Ritoók kollégái, egykori tanítványai (Karsai György, Bolonyai Gábor, Horváth László) is megszólaltak. A tudós szakterülete a klasszikus görög irodalom. A tárgykörrel kapcsolatban szóba került az ókori
művek mondanivalója a mai ember számára. Bejátszásra került egy részlet az ELTE Gólyavári Esték sorozatában elhangzott Antigoné elemzésből, valamint több színházi társulat antik görög dráma adaptációja is megjelent. Így illusztrációként részleteket vetítettek a TÁP Színház Odisszeisz, a Katona József Színház-Kamra Thrakiszi nők, a Nemzeti Színház Oresztész, illetve a Gergye Krisztián Társulat A szatír című előadásából. Ezeken kívül filmrészletek is szerepeltek illusztrációként. Pier Paolo Pasolini két művének – Oidipusz király (1968) és Médea (1969) – egy-egy részlete is képernyőre került. A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a szegmensek tartalmilag nem kapcsolódtak szorosan a drámák üzenetének kibontásához. Az Oidipusz király jelenetében a fiatal harcos hajtott fejet egy fa köré gyűlt társaság előtt. A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a Médea bevágott részlete rituális emberáldozatot ábrázolt (17:09:32). (Egy keresztre feszített embert vékonyabb fatörzs segítségével megfojtanak, eltörik a nyakát, majd egy bárddal levágják a fejét és a végtagjait. A rituális gyilkosságot néző tömeg edényeivel a kezében az áldozathoz siet. A szertartást végző személy az áldozat testéből kihasított húsdarabokat tesz a tányérokba. A bő egyperces jelenet a mitológiai történetnek azt a részét jelenítette meg, amikor a barbárnak tartott Kolkhisz királya (Médea apja) emberáldozatokkal próbálta a föld termékenységét megőrizni.) A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a műsorszám műfaját tekintve dokumentumfilm. E műfajra jellemző a témába vágó filmek, animációk, műalkotások illusztrációként való beszerkesztése. A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint az adásba illesztett második filmrészlet (Médea, 1969) rendkívül brutális és sokkoló volt. A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a képsorokon szereplő rituális emberáldozat levágott fejét, véres torzóját, valamint végtagjait naturális módon jelenítették meg. Maga a feldarabolás nem került bemutatásra. A részlet azt a barbár kolkhiszi emberáldozatot mutatta be, amelyben a mitológia szerint a király lánya, Médea is közreműködött. A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a filmrészlet teljesen irrelevánsnak tekinthető a tudóssal folytatott beszélgetés szempontjából. A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a brutális képsor alkalmas volt a kiskorúak egészséges pszichológiai fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására. A Testület a hatósági ellenőrzés során arra figyelemmel járt el, hogy az 1494/2002. (X. 17.) számú határozatában kifejtette: az I. korhatár-kategóriába sorolással a műsorszolgáltató a műsorszámot általánosan a nagyközönségnek szánja, de abból kell kiindulnia, hogy a 12 éven aluliak is a nagyközönség részét képezhetik. „Ezért az I. kategóriába olyan műsorszámok besorolása ajánlott, amelyek a 12 éven aluli gyermekek számára készültek, ezért számukra könnyen érthetőek, valamint olyan műsorszámok, amelyek bár nem kifejezetten gyermekek számára készültek, de nem tartalmaznak a tizenkét éven aluliak számára ártalmas elemeket. Az ilyen módon besorolt műsorszám, különös tekintettel az erőszak ábrázolására: • nem tartalmazhat olyan mértékben félelmet és támadó indulatot keltő jelenetet, amelyet a 12 év alatti gyermek még nem képes feldolgozni, • nem közvetíthet olyan magatartásmintákat, amelyeken keresztül az erőszak kritika nélkül jelenik meg, és amelyet a gyermek nem képes fikcióként értelmezni.” A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a rituális emberáldozat mibenlétét egy gyermek még képtelen feldolgozni, főként akkor, ha az sokkoló, erőszakos képsorokkal párosul.
2
A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a műsorszám az alábbi problémás jelenetet tartalmazta. 17:09:32-17:10:47 Egy keresztre feszített, félmeztelen emberhez ketten odalépnek, és egy öles farudat szorítanak a torkához. Addig szorítják, amíg az áldozat meg nem hal, és feje előre nem bicsaklik. Ekkor egy harmadik férfi érkezik a tömegből, kezében egy fejszével. Eloldozza a kötelékeket, mire a hulla a földre zuhan. Ekkor a fejszével többször lesújt. A darabolás közben az áldozatot nem mutatják, csak az újra és újra lendülő eszközt. A szertartást néző tömeg elindul az áldozat felé. Ekkor már a földön fekvő hullát mutatják, amint a fejszés ember éppen a fejet szakítja el a törzstől. Látszik a véres csonk és a már levágott végtagok egy része is. A tömeg még közelebb merészkedik, miközben a fejsze tovább dolgozik. A legközelebb állók tányérokat és különféle edényeket tartanak előre, s a szertartást végző férfi húscafatokat dobál az edényekbe, majd áldozati vért is loccsant melléjük. A fentiek alapján a hatósági ellenőrzés során a Testület arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgált műsorszegmens olyan erőszakos, agresszív és félelemkeltő elemeket tartalmazott, amelyeket a 12 éven aluli nézők az életkoruknál fogva még nem érthetnek meg. A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a megjelent képsorok valóságra vonatkoztathatósága csekély mértékű volt, azonban ezek az I. korhatár-kategóriában nem kívánatos elemnek minősülnek. A hatósági ellenőrzés fentiekben tett megállapításai alapján a Testület az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését valószínűsítette a Műsorszolgáltatóval szemben.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a Testület 2010. február 12-én kézbesített levelében tájékoztatta a Műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításairól, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A felhívásnak a Műsorszolgáltató 2010. február 15-én kelt és február 19-én faxon eljuttatott, illetve postára adott levelében tett eleget. Írásbeli nyilatkozatában a Műsorszolgáltató az alábbiakat adta elő: „Álláspontunk szerint a jelen eljárás keretében vizsgált, Ritoók Zsigmond ókorkutató szakmai munkásságáról készült dokumentumfilm sugárzása által nem sértettük meg a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 5/B. §-ának (2) bekezdését. Az Rttv. 5/B. § (1) bekezdése értelmében azt a műsorszámot, amely korhatárra tekintet nélkül megtekinthető, az I. kategóriába kell sorolni. Az Rttv. 5/B. § (2) bekezdése értelmében azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Álláspontunk szerint a hatósági ellenőrzés alá vont dokumentumfilm mondanivalóját, képi és hanghatásait mind összességében, mind a kifogásolt jeleneteit külön vizsgálva is
3
egyértelműen megállapítható, hogy a műsorszámot az Rttv. 5/B. § (1) bekezdésével összhangban soroltuk az I. kategóriába. Vitatjuk a hatósági ellenőrzés azon megállapításait, melyek szerint a riportfilmbe illesztett filmrészletek rendkívül brutálisak és sokkolóak lettek volna, megítélésünk szerint a bemutatott illusztrációk megfeleltek az Rttv.-ben rögzített műsorkészítési követelményeknek, öncélú erőszak-ábrázolást semmilyen módon nem tartalmaztak. A következetes bírói gyakorlat szerint napjaink társadalmi viszonyai között már a legfiatalabb korosztályba tartozó gyermekek is fokozottan kíváncsiak az őket körülvevő világ szinte valamennyi elemére, legyenek azok hétköznapi események vagy az átlagostól eltérő jelenségek. A dokumentumfilmhez kapcsolt illusztrációkban bemutatott történelmi események és szereplők ténylegesen jelen vannak a hétköznapi kulturális életünkben, amikkel már a legkisebbek is találkoznak akár közvetlen környezetükben, templomokban, múzeumokban, akár kifejezetten számukra készülő könyvekben is, így ezen jelenségek értelmezése nem okoz számukra nehézséget, különösen pedig nem eredményezi a személyiségük bármilyen negatív irányú változását. A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.27.485/2006/6. számú jogerős ítéletében is kifejtette, hogy abban az esetben, ha a műsorszámban fellelhető olyan elem, olyan eszköz, mely lehetőséget biztosít a kiskorúak számára a filmben látottaktól való távolságtartás kialakítására, megfelelő értékelésére, úgy az indokolttá teheti a műsorszám alacsonyabb kategóriába sorolását. A jogerős ítélet ugyanebben a vonatkozásban kiemelte továbbá, hogy a műsorszám besorolásánál önmagában nem meghatározó szempont – például – az erőszak látványa. A hatósági ellenőrzés keretében tett megállapítások lényegesen eltúlzottan értékelik a vizsgált jelenetek kiskorúakra vonatkozó >>veszélyességét<<, hiszen egyértelműen megállapítható, hogy azok a riportalany előadásához közvetlenül kapcsolódó illusztrációk, történelmi események, amelyek közvetlenül támasztják alá a tudós mondanivalóját, eltúlzott, öncélú erőszak nem látható a jelenetekben. Mindebből következően álláspontunk szerint a műsorszámban látható szereplők és események bemutatása és ábrázolásmódja a kiskorúak számára szülői felügyelet nélkül is értelmezhető volt, továbbá nem eredményezhette személyiségük sérelmét. Hivatkozunk továbbá a Legfelsőbb Bíróság által is képviselt következetes ítélkezési gyakorlatra is, melynek értelmében a kiskorúak egészséges fejlődését nem az biztosítja, ha a felnőtt társadalom minden esetben elzárja ezt a korosztályt a valóságban megtörtént események, jelenségek tények megismerésétől, mivel a realitások megismerése és feldolgozása e korosztály személyiségfejlődésének is a részét képezi. A vizsgált műsorszám kifejezetten művészi megközelítésben mutatott be történelmi személyeket, eseményeket, a hatósági észrevételekkel ellentétben azok nem minősíthetőek félelemkeltőnek, ezáltal az a kiskorúak számára is aggálytalanul értelmezhető volt, amiből következően az I. kategóriába sorolás által nem követtük el a terhünkre rótt jogszabálysértést. Álláspontunk szerint az Rttv. 4. § (1) bekezdésében rögzített sokoldalú tájékoztatási kötelezettséghez a jó és egyértelműen pozitív jelenségeken túl a világ negatív részei is hozzá tartoznak, aminek a vizsgálatát a Tisztelt Hatóság figyelmen kívül hagyta észrevételei megtétele során, mindössze a filmben látható jelenetek erőszakosságát hangsúlyozta, azonban
4
nem vette figyelembe, hogy ezek a jelenetek és ábrázolásmódjuk a dokumentumfilm cselekményével összefüggésben kiskorúak számára is értelmezhetőek. Mindezekre tekintettel az interjú sérelmezett képi illusztrációi szoros kapcsolatban voltak a riportalany által elmondottakkal, ami az állandósult ítélkezési gyakorlat szerint sem valósítja meg az Rttv. sérelmét, hiszen a Legfelsőbb Bíróság is több eseti döntésében akként foglalt állást, hogy önmagában az erőszakos, elítélendő jelenetek közvetítése nem minősül az Rttv. által tilalmazott cselekménynek. A fent írt indokainkra tekintettel kérjük a Tisztelt Testületet, hogy jogalap hiányában a törvénysértés megállapítását mellőzni szíveskedjék.” A Testület a műsorszolgáltatói nyilatkozat tartalmának ismeretében az alábbiakat állapította meg. A Testület megállapítása szerint nem helytálló a Műsorszolgáltató azon hivatkozása, hogy a riportfilmbe illesztett filmrészlet nem volt rendkívül brutális és sokkoló, erőszak-ábrázolást nem tartalmazott, illetve, hogy a műsorszám – képi és hanghatásai alapján egyenként és összességükben – megfelelt a Műsorszolgáltató által adott korhatár-kategóriának. A műsorszámba beillesztett filmrészlet naturális részletességgel mutatott be rituális emberáldozatot, amely a Testület megítélése szerint nem tekinthető másnak, mint erőszakábrázolásnak. A Testület a Műsorszolgáltató vonatkozó megjegyzésével kapcsolatban, miszerint az illusztrációk megfeleltek az Rttv.-ben foglalt műsorkészítési követelményeknek, utal arra, hogy a médiahatóság az Rttv. 3. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében nem szólhat bele a műsorkészítésbe és –szerkesztésbe, hiszen ezek a műsorszolgáltatási szabadság körébe tartoznak. A közigazgatási hatósági eljárás megindításának alapja a műsorszolgáltatói klasszifikáció elégtelensége alapján valószínűsíthető törvénysértés volt. Az illusztrációként bemutatott emberáldozat ókori görög mitológiai történetekkel, nevezetesen az aranygyapjú legendájával, illetve Médea és Iaszón tragikus kapcsolatával hozható összefüggésbe. Ezek a történetek a Testület álláspontja szerint nem tekinthetők valóságban megtörtént eseményeknek, jelenségeknek, legfőképpen tényeknek nem. Erre tekintettel a Testület irrelevánsnak tartja a Műsorszolgáltatónak a Legfelsőbb Bíróság képviselte következetes ítélkezési gyakorlatra történt hivatkozását, miszerint a realitások megismerése és feldolgozása a kiskorúak személyiségfejlődésének részét képezi. A Testület ugyancsak nem tartja történelmi eseménynek az illusztrációban bemutatott mitológiai jelenetet, mert a történelem és a mitológia két külön kategória. A Testület ugyancsak nem osztja a Műsorszolgáltató azon érvelését, hogy az illusztrációként bemutatott filmrészlet szorosan, közvetlenül kapcsolódott a riportalany mondanivalójához, mivel a filmrészletet közvetlenül megelőzően Ritoók Zsigmond az egy magyar könyvkiadó
5
által tervezett – de teljességében meg nem valósult – európai művelődéstörténeti sorozat görög kultúrát, műveltséget bemutató kötetének megírásában vállalt szerepéről beszélt; a filmrészletet követően pedig az ókori műveltség fontosságáról („Ha az a kérdés, hogy az ókor műveltsége része kellene, hogy legyen a mai ember műveltségének, akkor a válaszom határozott igen, mivel az európai kultúra alapja a görög és római műveltség.”) A Testület megítélése szerint az illusztráció képsorai a naturális ábrázolásmód következtében alkalmassá tették a műsorszámot arra, hogy a 12 év alatti kiskorúakban – különösen a legkisebb korosztályba tartozókban – félelmet keltsen, a történetet az e csoportba tartozók – nagykorú magyarázatának hiányában – ne értsék meg vagy félreértsék. Az 1494/2002. (X. 17.) számú ORTT határozat mellékletében a Testület – eljárására kötelező jelleggel – az I. korhatár-kategóriával összefüggésben az alábbiakat mondta ki: „KÖZLEMÉNY Az ORTT 1494/2002. (X. 17.) sz. határozatáról … I. Rész Televíziós műsorszolgáltatók I. Kategória: korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető műsorszámok Tekintettel arra, hogy az I. kategória nem ajánlást fogalmaz meg egy bizonyos korosztály részére, hanem az ilyen módon besorolt műsorszám korhatárra való tekintet nélkül az általános nagyközönséghez szól, a műsorszolgáltatónak abból kell kiindulnia, hogy a 12 éven aluli gyermekek is a nézőközönség részét képezhetik. Ezért az I. kategóriába olyan műsorszámok besorolása ajánlott, amelyek a 12 éven aluli gyermekek számára készültek, ezért számukra könnyen érthetők, valamint olyan műsorszámok, amelyek bár nem kifejezetten gyermekek számára készültek, de nem tartalmaznak a tizenkét éven aluliak számára ártalmas elemeket. Az ilyen módon besorolt műsorszám, különös tekintettel az erőszak ábrázolására: nem tartalmazhat olyan mértékben félelmet és támadó indulatot keltő jelenetet, amelyet a 12 év alatti gyermek még nem képes feldolgozni, nem közvetíthet olyan magatartásmintákat, amelyeken keresztül az erőszak kritika nélkül jelenik meg, és amelyet a gyermek nem képes fikcióként értelmezni. … A II. kategóriába sorolt műsorszámokat az általános nézőközönség részére szánták, azonban a tizenkét éven aluliak számára megtekintésük nagykorú felügyelete mellett ajánlott, miután tartalmazhatnak olyan elemeket, amelyek számukra nehézséget jelenthetnek a látottak önálló értelmi és érzelmi feldolgozásában. …” A hatósági ellenőrzés megállapításai és a fenti, ún. klasszifikációs állásfoglalás idézett rendelkezései alapján a Testület arra megállapításra jutott, hogy a műsorszámot a II. korhatárkategóriába kellett volna sorolni. Ennek elmulasztásával a Testület megállapítása szerint a
6
Műsorszolgáltató a vizsgált esetben megsértette az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek értelmében: „5/B. § (2) Azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.” A Testület – összefüggésben a Műsorszolgáltató által hivatkozott bírósági gyakorlattal – az alábbi, álláspontját alátámasztó bírósági ítéleteket, illetve AB-határozatot vette alapul. A Fővárosi Bíróság 3.K.33902/2005/7. számú ítélete: „a kiskorúak egészséges erkölcsi, szellemi, pszichikai fejlődése olyan alkotmányos érték, amellyel szemben minden más alkotmányos szabadságjognak engednie kell. A véleménynyilvánítási, műsorszerkesztési, műsorszolgáltatási szabadság csak ezen érték maximális védelmét figyelembe véve valósulhat meg. Kétség esetén kizárólag a túlzott védelem lehet az elfogadható mérce.” A Fővárosi Bíróság 24.K.33839/2004/12. számú ítéletében kimondta, hogy „a minősítésnél a műsorszolgáltatónak mindig megszorítóan – és nem megengedően – kell eljárnia.” A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében megállapította, hogy a kiskorú különös védettségét az indokolja, hogy nem lehet kiindulni a befogadó reális értékítéletéből, abból, hogy a látottakat megfelelő módon, megfelelő értékrend alapján elemzi és értékeli, hiszen a kiemelt védettséget éppen az indokolja, hogy a kiskorúak a végleges értékrend kialakításának folyamatában vannak. Ez adja személyiségfejlődésük sérülékenységét, egyúttal ez indokolja fokozott védelmüket is. Az Alkotmánybíróság a 21/1996. (V. 17.) számú határozatában kimondta: „az államnak a gyermeket a fejlődésére káros hatásokon kívül az olyan kockázatvállalásoktól is meg kell óvnia, amelyekkel kapcsolatban életkoránál (az ettől függően feltételezett testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi érettségénél) fogva nem képes megismerni és értékelni sem a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére nézve.” A Testület a jelen közigazgatási hatósági eljárásban megállapított törvénysértés miatt alkalmazandó jogkövetkezmények megállapítása körében az alábbi körülményekre tekintettel járt el. A rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint a Testület 2009-ben és 2010-ben eddig az alábbi táblázat szerinti esetekben állapította meg az Rttv. kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek megsértését a Műsorszolgáltatóval szemben. az ORTT határozat száma 156/2009. (I. 21.)
a törvénysértések elkövetésének időpontja 2008. július 7.
664/2009. (III. 25.) 841/2009. (IV. 15.)
a megsértett Rttv.-beli rendelkezés Rttv. 5/B. § (3), 5/C. § (2) és 5/A. § (2) Rttv. 5/B. § (3) Rttv. 5/A. § (2)
1032/2009. (V. 20.)
Rttv. 5/B. § (2)
2008.február 7.
1630/2009. (VIII. 26.)
Rttv. 5/B. § (3), 5/C. § (2) és 5/A. § (2)
2009. március 22.
2008. december 28. 2008. november 27.
7
az alkalmazott jogkövetkezmény Rttv. 112. § (1) e) – 200.000,- Ft és 220.000,- Ft Rttv. 112. § (1) a) Rttv. 112. § (1) e) – 300.000,- Ft Rttv. 112. § (1) e) – 100.000,- Ft Rttv. 112. § (1) e) – 200.000,- Ft és 150.000,- Ft
1830/2009. (IX. 23.) 155/2010. (I. 27.)
Rttv. 5/B. § (3), 5/C. § (2) és 5/A. § (2) Rttv. 5/B. § (4), 5/C. § (3) és 5/A. § (2)
2009. április 11. 2009. szeptember 4-6.
Rttv. 112. § (1) e) – 200.000,- Ft és 28.000,- Ft Rttv. 112. § (1) e) – 200.000,- Ft és Rttv. 112. § (1) a)
A fentiek alapján a Testület megállapította, hogy a Műsorszolgáltatóra a jelzett időszakban leginkább a II-III. korhatár-kategóriák közötti elhatárolás okozott problémát, hiszen az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését a Testület mindössze egy alkalommal állapította meg. A fentiekre és az ügy körülményeire tekintettel a Testület az Rttv. 5/B. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés jelen közigazgatási hatósági eljárásban megállapított egyszeri megsértése miatt az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása mellett döntött, és felhívta a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, azaz arra, hogy a jövőben tartózkodjon a jogsértéstől. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja jelenti, amelynek értelmében: „112. § (1) Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, ….”
Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés biztosítja.
Budapest, 2010. március 10.
az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Tirts Tamás ülést vezető soros elnök
8
