ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1017/2009. (V. 20.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ban biztosított jogkörében a Rádió 1 Rádióműsort Készítő és Közlő Kft. (1016 Budapest, Mészáros u. 58.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t . A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató a 2009. január 22-én megsértette az Rttv. 5/B. § (3) és az 5/C. § (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás A Testület egy beadvány alapján, az 555/2009. (III. 11.) számú határozatnak megfelelően vizsgálta az Rttv. rendelkezéseinek megtartását, és a Rádió 1 Rádióműsort Készítő és Közlő Kft. műsorszolgáltatónál 2009. január 22-én 6 órai kezdettel sugárzott Kukori című műsorszámmal kapcsolatban törvénysértést tapasztalt. 1. A hatósági ellenőrzés megállapításai A műsorszám műfaját tekintve szórakoztató reggeli magazinműsor. A programban 6:42:21-től hangzott el a Nap vicce című állandó rovatban a panaszos által is kifogásolt trágár poén: „Székely ember megy haza a fiával a vásárból. Bandukolnak, bandukolnak, az öreg megszomjazik, és bemennek a kocsmába. A fia kijön és várja. Telnek az órák, telnek az órák, a percek, a fia kint várja, és már idegbolond. Nagy nehezen az öreg kivánszorog, s ekkor a fia így szól: idesapám, há’ maga olyan, mint a kutya fasza, könnyen megy be, de nehezen jön ki. Ekkor az öreg megemeli a szemöldökét, és így válaszol: te meg gyerök, mint az anyád picsája, minél nagyobb vagy, annál kevesebb örömöt találok benned.” A viccet Gulyás Gábor küldte be, és Hepi Endre olvasta fel a másik két műsorvezető nevetése közben. A vizsgált adásban 6 óra 20 perckor ismertették azt a később ismételten műsorba szerkesztett ún. „brit tudósok által végzett kutatást”, amelynek eredményei adták a
program fő témáját. Ennek alapján a nők orgazmusa, illetve annak száma és minősége egyenesen arányos a partner anyagi helyzetével, másképpen, egy gazdag férfi párja számára nagyobb élvezetet nyújt a szexuális együttlét. A műsorba érkező hallgatói üzenetek és telefonok példákkal igyekeztek alátámasztani a feltevés helyességét. A későbbiek során a Napi hatos című állandó rovatban szintén a „felmérés” eredményeit tárták a hallgatók elé az általuk megálmodott formában: „És ma már annyit beszéltünk arról, hogy ha minél gazdagabb egy férfi, akkor a női partnere tényleg, tehát a gyakorlatban is többször és jobb, és jobb és minőségibb orgazmust ér el, vagy sem, hogy most meg kell mutatnunk azokat a jeleket, amelyekből felismerjük, ha gazdag pasival van dolguk. Ma reggel hat jel, amiből felismerhető, ha gazdag pasival szexelsz. Íme az első, amikor azt mondod, szívesen felmennél a lakására, azt kérdezi: Na jó, de melyikre? És itt a második jel, amiből felismerheted, ha gazdag pasival szexelsz: Annak ellenére fizet, hogy nem vagy prosti. A harmadik jel: Amikor felértek a lakására, akkor megkéri Robbie Williamst, hogy énekeljen valamit halkan. És itt a negyedik jel, amiből felismerheted, ha gazdag pasival szexelsz: Szex előtt bebiztosítja a testét harapás ellen. Itt az ötödik jel: Az óvszerét egy inas húzza fel. És végül a hatodik jel, amiből felismered, ha gazdag pasival szexelsz: A titkárnője vagy.” (A műsorrészt a következő időpontokban megismételték: 6:21:53-6:22:52, 7:49:35-7:50:50, 9:22:28-9:23:22.) Nyolc óra tíz perckor ismét a Nap vicce rovattal jelentkeztek, ám ekkor már egy másik – szintén szexuális töltetű – humoros történetet osztottak meg a hallgatókkal. 1 A műsorszolgáltató a kifogásolt programot – a rádióknál alkalmazandó jelölések függvényében – „legfeljebb” a II. korhatári kategóriába sorolhatta, ily módon „tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott” minősítést kaphatott. A műsorszámok napközbeni közzététele akkor elfogadható, ha egyáltalán nem jelenik meg bennük ártalmas elem, illetve ha a problémás részek a 12 év alatti korosztály számára szülői magyarázattal feldolgozhatók, a serdülők pedig önállóan is megérthetik az elhangzottakat. A Kukori c. műsor vizsgált adásában gyakorta fordultak elő szexuális töltetű viccek, hozzászólások és témák. Számos bírósági ítélet is megerősíti, hogy a korhatári besorolások kapcsán vizsgálni kell a műsorszám tartalmát, a szerkesztési elveket, a feldolgozási módot, és mindezek együttes értékelése határozza meg a megfelelő klasszifikálást. A II. korhatári kategóriába sorolt alkotások már foglalkozhatnak érzékenyebb témákkal, de mivel a 16 év alattiak még nehezebben ítélhetik meg az elhangzottakat, különös körültekintéssel kell eljárni a szerkesztőknek a műsor készítésekor, azaz a távolságtartó feldolgozás elengedhetetlenül szükséges. Véleményünk szerint a vizsgált műsorszámban a fenti kívánalmakat nem vették figyelembe a program készítői, hiszen a felvetett szenzitív témákat nem kellő érzékenységgel kezelték. A műsor fő témáját adó, a nemi örömkeltésről szóló „tudományos” vizsgálat eredményei, valamint a főbb megállapításokat összegző pontok azt a benyomást kelthették a kiskorú befogadókban, hogy a szerelmi kapcsolatok minősége erősen függ a férfiak anyagi helyzetétől. A humorosnak szánt feldolgozási mód ebben az esetben nem oldotta, inkább fokozta az üzenet károsságát, hiszen erkölcsileg is kifogásolható magatartásmintákat a humor, a vicc által tett elfogadhatóvá. Az elemzett alkotás problémamentes befogadása véleményünk szerint - a 12-16 évesek körében gondot okozhatott, hiszen az elhangzottak azt az érzetet kelthették a fiatalokban, hogy a szerelem pénzért megvásárolható. Ezáltal a 1
„Gyóntatófülkében egy öregember azt mondja a papnak: 92 éves vagyok, csodás feleségem van, aki 70 éves, gyermekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzser lányt vittem az autómmal. Megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem. És megbántad ezt a bűnt, fiam? Miféle bűnt? Hát milyen katolikus vagy te? Én semmilyen, zsidó vagyok. Hát akkor miért mondod ezt el nekem? Hát mindenkinek elmondom.”
2
szegmens torz életszemléletet közvetített a kiskorúak felé, akiknek még nincs elegendő élettapasztalatuk ahhoz, hogy megítéljék a bemutatott magatartási minta társadalmi elfogadottságát. A 12-16 év közötti életkor a saját világnézet és értékrend kialakításának időszaka. A médiában kínált modellek és példák szinte kritikátlanul kerülhetnek elfogadásra a védendő korosztály által. Értelmezésünkben a műsorszámban megjelenő, a közepes mértéket is felülmúló szexuális töltetű trágár kifejezések, továbbá a társadalmi normáktól eltérő cselekvési mintázatok szülői magyarázattal sem voltak feldolgozhatók. 2. A műsorszolgáltató nyilatkozata A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a Testület 2009. április 10-én kézbesített levelében tájékoztatta a műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításáról, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A felhívásnak a műsorszolgáltató a 2009. április 17-én postára adott levelében tett eleget, amelyben az alábbiakat nyilatkozta: A műsorszolgáltató véleménye szerint a műsorszámban nem hangzott el olyan, amely indokolta volna a III. kategóriába sorolást. „Annak vizsgálata során, hogy a T. Testület által jogsértőnek valószínűsített viccek, illetve műsorvezetői megszólalások szexuális tartalmuk folytán a hallgatókra (ezen belül a fiatalokra) milyen hatást gyakorolhatnak, nem szabad figyelmen kívül hagyni a társadalom, az általános közfelfogás jelenlegi hozzáállását a szexualitáshoz, továbbá a bejátszások műfaját, időtartamát, az általuk elérni kívánt célt, valamint azt a műsorkörnyezetet, amelyben hallhatóak voltak. Mint ismert, a Kukori című műsor célja a hallgatók felrázása, felébresztése a humor segítségével. A műsor kötetlen és közvetlen jellege folytán — melyről a hallgatók tudomással bírnak — a humorizálás a mindennapi élet számos területére kiterjed, így értelemszerűen a szexuális témákra is. Ehelyütt szeretnénk hangsúlyozni, hogy álláspontunk szerint a társadalom ma már egyértelműen nem úgy tekint — sok egyéb téma mellett — a szexualitásra, mint valami tabutémára (amitől a fiatalokat feltétlenül óvni kellene). Ellenkezőleg: a szexualitás mindennapos és megszokott beszédtémává vált, a közvélemény egyre inkább hajlik és törekszik a szexuális jellegű témák minél nyíltabb megvitatására, ezen belül a fiatalok szexuális életre történő felkészítésére, így a szexuális témák — viszonylag közvetlen formában — a mindennapi humor világában is megjelennek. Ehhez járul még hozzá, hogy a mindennapi társalgában vagy akár kulturális művekben ma már közvetlen szexuális tartalmú szavak, kifejezések használata is elfogadott. Ez — sajnos vagy szerencsére — objektív jelenség. Bizonyára akadnak olyanok, akik hagyománytisztelő beállítottságuk miatt ezt a tendenciát nem támogatják, álláspontunk szerint azonban a törvénysértés fennállásának vizsgálata során nem egy-egy személy szubjektív megítélése, hanem az általános közfelfogás által kialakított objektív mérce szerint kell eljárni. Közvélemény-kutatásokkal igazolható, hogy a mai magyar társadalom (és nemcsak a fiatalabb korosztály) a szexualitásra szinte teljes mértékben nyitott, annak általános beszédtémává válását elfogadja, sőt, igényli. Ebből már következik az is, hogy ilyen társadalmi környezetben a hatósági ellenőrzés során vizsgált viccek, illetve műsorvezetői megszólalások a hallgatóság döntő részében nem válthattak ki negatív hatást. A fentiek alapján önmagában az, hogy valamilyen előadásnak (pl. viccnek), vagy megszólalásnak több-kevesebb szexuális tartalma (is ) van, ma már nem alkalmas arra, hogy az egyénre jelentős hatást gyakoroljon, és ezáltal a fiatalkorúak erkölcsi-szellemi fejlődésére hatással lehessen. Ehhez a szexualitásnak egy koncentráltabb, fokozottabb intenzitású
3
megjelenítése szükséges, amely kétségtelenül fellelhető pl. egy pornófilmben, de nem egy alapvetően humoros műsor részeként hallható, sokszor parodikus jellegű, rövid, rádióban elhangzó (képhatás nélküli) bejátszásban. A hallgatói visszajelzéseink egyébként azt igazolják, hogy a közönség kifejezetten igényli a néhol — a szexualitás terén is — keményebb, szókimondóbb megfogalmazású viccet, az élcelődést, a humort, amely segíti az emberekben meglévő feszültség feloldását. A műsorrészletek viszonylag gyors, pörgő ritmusuk, illetve rövidségük (mindössze pár másodperces bejátszásokról van szó) miatt sem alkalmasak arra álláspontunk szerint, hogy az intim szexuális tevékenységre vonatkozóan kimerítő részletekkel szolgáljanak, és ily módon a műsort a vizsgált időpontban hallgató 16 éven aluli korosztály erkölcsi fejlődésére ténylegesen negatív hatással bírjanak. A sérelmezett műsorrészletek rövidségük miatt legfeljebb szexualitásra utaló célozgatásnak tekinthetők, amely a T. Testület 1494/2002. (X. 17.) sz. határozatáról kiadott közlemény szerint még III. kategóriába tartozó műsorszámok esetében is megengedett. Nem értünk egyet a T. Testület azon érvelésével, miszerint a humorosnak szánt feldolgozási mód nem oldotta, inkább fokozta az üzenet károsságát. Álláspontunk szerint éppen ellenkező a helyzet: a humor eleve és köztudottan a valóságtól elrugaszkodott, irreális szituációkat vesz alapul, vagy valamilyen valós helyzetet nagyít fel, torzít vagy egyszerűsít le. Ha a közlés humoros jellege a közönség részére felismerhető, a közönség tagjai egy pillanatig sem fognak elgondolkodni azon, hogy a humoros közlésben foglalt tények mennyire igazak vagy sem. Egyszerűbben fogalmazva: egy pillanatig sem fogják komolyan venni a humoros közlésben foglaltakat, mert számukra nem a közlés tartalma, hanem annak módja (humoros jellege) lesz a meghatározó. Jelen esetben a hallgatóság előtt nyilvánvaló volt, hogy a T. Testület által sérelmezett közléseket a műsorvezetők humoros formában és a humorizálás, nevettetés céljából adták elő. Ezt támasztja alá, hogy a sérelmezett közlések közül kettő egyértelműen a vicc kategóriájába lett besorolva, amely a humor egyik alapműfaja. A gazdag emberekkel folytatott szexuális élet jellemzőinek ecsetelése során pedig a vázolt szituációk nyilvánvalóan eltúlzott, irreális jellege és a közlés körülményei (pl. a műsorvezetők nevetései) szintén jelzik, hogy humorizálásról van szó. Ezen kívül a Kukori c. műsor a maga egészében is humoros, szórakoztató jellegű, a hallgatóság szórakoztatását és nem informálását szolgálja (a hírműsoroktól eltekintve, amelyek azonban nyitó és záró szignállal vannak elhatárolva a Kukori egyéb részeitől). Álláspontunk szerint a T. Testület által sérelmezett közlések humoros jellege a 16 éven aluli korosztály számára is egyértelműen felismerhető, hiszen ebbe a korosztályba tartozó fiatalok is ismerik a vicc fogalmát (a viccmesélés a gyermekek körében nagyon gyakori), és szülői segítség nélkül is meg tudják különböztetni a humoros előadásmódot a komolyan figyelembe veendő tényközléstől. Ilyen képesség birtokában, a humoros formában, nevetés közben, viccként előadott megszólalások nem alkalmasak arra, hogy a fiatalokban maradandó — szexuális életükre, erkölcsi fejlődésükre később kiható — benyomásokat keltsenek. A trágár szavak szórványos, mértéktelennek nem tekinthető használata (ilyen szó legfeljebb „székely viccben” hangzott el) — a szexuális tartalmú kifejezések köznyelvben és a kulturális életben való, fent vázolt elterjedése, valamint a közlés humoros jellege és rövidsége miatt — álláspontunk szerint szintén nem gyakorolt tényleges hatást a műsor 16 évnél fiatalabb esetleges hallgatóira. Másfelől az ún. „székely viccekben” szokásos az egyszerű, népies szóhasználat, a közvetlenebb és nyersebb kifejezésmód.”
4
3. A jogsérelem Az Rttv. vonatkozó rendelkezései értelmében: „5/B. § (3) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.” „5/C. § (2) A III. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé.” Az 1494/2002. (X. 17.) számú ORTT határozat fejti ki részletesebben az idézett törvényhely tartalmát: „Szexualitásra utaló célozgatások megengedettek, azonban nem szolgálhatnak kimerítő részletekkel az intim szexuális tevékenységre vonatkozóan. Az ajánlott korosztály korlátozott élettapasztalatainak következtében károsak lehetnek azok a műsorszámok, amelyekben a szexualitás tisztán az ösztöni kielégülés eszközeként jelenik meg, a nemekről kialakult sztereotípiák túlságosan nyersen ábrázolódnak, illetve ha a nők szexuális objektum szintjére redukálódnak. Bár a törvény a durva beszédre vonatkozóan nem rendelkezik, azonban használatának védhetőnek kell lennie a szövegösszefüggés és eredetiség oldaláról. A társadalmi megítélés szerint durvának, trágárnak tekintett szavak, kifejezések a szereplők vagy a helyzetek jellemzésére, a valóság ábrázolása céljából előfordulhatnak, amennyiben ez a hallgató tájékoztatása vagy a művészi hatás szempontjából indokolt. Az ilyen módon besorolt műsorszámokban a durva, esetleg trágár kifejezések használata azonban nem lehet sem mértéktelen, sem túlságosan agresszív.” A Fővárosi Bíróság a 24.K.33839/2004/12. számú ítéletében kimondta: „a minősítésnél a műsorszolgáltatónak mindig megszorítóan – és nem megengedően – kell eljárnia.” A szexualitást érintő szabadabb közfelfogás nem ad automatikus felhatalmazást a megengedő értelmezésre. A szexualitást érintő témaválasztás esetén az elsődleges szempont az alkotást tekintve a kiskorúakat érintő kedvezőtlen hatások kiszűrése. A szexualitás egyre inkább természetessé és hétköznapivá válása nem jelenti azt, hogy kendőzetlenül folyhat a médiumokból az azt érintő válogatás nélküli műsorszámok folyama. A kiskorúak számára alapesetben ismeretlennek kell lennie a szexualitásnak, vagyis a tapasztalás terén hiányoságokkal kellene rendelkezniük. A műsorszolgáltató nem szolgáltathat alapot annak leegyszerűsítésére, hétköznapivá minősítésére. Mindez nem azt jelenti, hogy a szexualitás, mint téma fel sem merülhetne a műsorszolgáltatásban, viszont vékony a mezsgye a kiskorúakat érintő megjeleníthető és a rájuk kedvezőtlen hatással bíró tartalom között. A műsorszolgáltató feladata, hogy a törvény rendelkezéseit szem előtt tartva megpróbálja a kiskorúak érdekeit védeni. A műsorszámban a témafeldolgozás és a használt, trágár szavak kártékony hatása érezhető a legintenzívebben. A humorosnak tartott műsorszámban a szexualitásra vonatkozó durva kifejezések szembetűnőek. Igaz, hogy egy „székely vicc“ keretében kerültek közlésre, ám a szerkesztői felelősségnek itt is életbe kell lépnie. A Testület véleménye szerint a témaválasztás és a felhasznált kifejezésmód nem tekinthető indokoltnak. A vicc értékének megőrzése érdekében szókimondóan előadottak nem a hagyományos értelemben vett művészi hatás megóvására törekvésnek minősíthető. A beküldött és felovasott vicc tudatos szerkesztés eredménye. A „Nap vicce“ rovat fő témájaként előadott „alkotás“ nem tartozik abba a
5
kategóriába, amelynek művészi értéke elveszik bizonyos szavak elhagyásával, helyettesítésével. A poén bizonyára nem csattan akkorát a kulcsszavak mellőzésével, viszont azoknak kiskorúakra gyakorolt káros hatása nem kérdéses. A médiából a családok körébe esetlegesen beözönlő trágárság, a szexualitás fő témává emelése, és a szexualitás viszonyainak folytonos ecsetelése nem a kiksorúak fejlődésének előnyét szolgálja. A szexualitás, a nemi szerepek visszatérően humorral kezelt felfogása és ennek a médiában előforduló állandó hangsúlyozása az emberi kapcsolatokat meghatározó felfogást befolyásolhatja oly módon, hogy a nemi vonzódások szféráját átalakíthatja, és a kiskorúakat nem megfelelően készítheti fel az előttük álló újdonságokra. A humor számos helyzetben megoldást jelent, viszont az emberi viszonyokat meghatározó fejezeteket érintően a műsorszolgáltatónak kötelessége óvatosan bánni a közlésformákat illetően, hiszen kétség esetén a megszorító értelmezés az elfogadható. A Testület hangsúlyozza, hogy nem a „Nap vicce“ szegmens aktuális viccének és a „Napi hatos“ választott témájának műsorszolgáltatásban történő megjelenítése és közlése törvénysértő, hanem annak nem megfelelő kategóriába sorolása, és arra történő figyelmeztetés mellőzése, valamint nem megfelelő időpontban történő sugárzása sérti az Rttv. rendelkezéseit. 4. A jogkövetkezmény A Testület a 2008. év során egyszer sem szankcionálta a műsorszolgáltatót az Rttv. kiskorúakat érintő rendelkezéseinek megsértése miatt, csupán négy esetben alkalmazott jogkövetkezményt a műsorszolgáltatóval szemben egyéb törvénysértés miatt. Minden esetben a legenyhébb szankció kiszabása mellett döntött. Az Iroda erre tekintettel jelen esetben is az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott joghátrány kivetését javasolja. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdése a) pontja jelenti, amely szerint: „Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére,…” Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2009. május 20. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
dr. Timár János s.k. az ülést vezető soros elnök
6