ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1512/2009. (VII. 20.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ban biztosított jogkörében az ATV Zrt. (1102 Budapest, Kőrösi Csoma Sándor u. 31.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot. A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató a 700-as Klub c. műsorszám 2009. március 29-ei adásának közzétételével megsértette az Rttv. 3. § (3) és az 5. § (2) bekezdésében foglaltakat. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel. Indokolás A Testület állampolgári bejelentése alapján a 891/2009. (IV. 22.) számú határozatával elrendelte az ATV által 2009. március 29-én sugárzott 700-as Klub c. műsor hatósági ellenőrzését. A Testület a vizsgálat során az alábbiakat tapasztalta: A 700-as Klub információs magazinműsor, mely az amerikai társadalom problémáit elemzi a „keresztény hagyomány szemüvegén” keresztül. A két műsorvezető - Terry Meeuwsen és Pat Robertson - a műsorban megjelenő hírek mindegyikét kommentálja. A beszámolók, riportok között a CBN belpolitikai hírei hangzanak el (CBN News). A vizsgált adás 23 óra 7 perctől kezdődött, és az alábbi összeállítások kerültek terítékre: 1. Obama elnök a Kongresszusba látogatott, hogy megnyerje a demokratákat a költségvetés elfogadásához. A költségvetési hiány az elemzők szerint az elkövetkező években a több billió dollárt is elérheti. 2. Emelkedik a vízszint Észak-Dakota megduzzadt folyóin (Bismarck, Fargo veszélyben). 3. Hillary Clinton kijelentette, hogy az USA részben felelős a Mexikóban kialakult drogháborúért.
4. Kína szerint egy új globális fizetőeszközt kellene bevezetni. Elemzők valószínűsítik, hogy a dollár gyengülése okozta bizalmatlanság szülte az ötletet, és nagyobb inflációra kell számítani a közeljövőben. 5. Texas állam oktatási hivatala hamarosan dönt arról, hogy engedélyezze-e az evolúciós elmélet megkérdőjelezését az iskolákban. Este 11 óra után (23 óra 19 perctől) a szomáliai menekültek problémái kerültek fókuszba. Pat Robertson a beszámoló bevezetőjeként az alábbiakat közölte: „A háború sújtotta afrikai nemzet, Szomália gondjai most egy amerikai kisvárosban is felbukkantak. Tömegével özönlenek be a menekültek, és a várost mindkét oldalról kultúrsokk rázta meg.” Az (Erick Stakelbeck által készített) összeállításban szóba került, hogy a Tennessee államban lévő Shelbyville lett a célpontja az Egyesült Államok kormánya által kivitelezett letelepítési akciónak. Ennek keretében kb. 400-1000 szomáliai menekült került a 17 ezres kisvárosba. A riporter kiemelte, hogy Shelbyville lakói nem sokat tudnak Szomáliáról, az országról kizárólag az 1993-as összecsapás jut az eszükbe, amelyet amerikai katonák vívtak Mogadishuban iszlám dzsihádistákkal, és amely 18 amerikai életét követelte. A beszámoló a helyzet konfliktusos jellegét emelte ki. A riportban megszólalók többsége (újságíró, rendőr) a kulturális különbségekre koncentrált, amelyek kisebb-nagyobb feszültségekhez vezettek. A „helyiek” a bevándorlókat gorombának, tapintatlannak és követelőzőnek tartották. A boltokban történő alkudozást, az iskolában a női tanárokkal szembeni fenntartásokat emelték ki (nem beszélnek a női tanárokkal), végül utaltak a helyi rendőrségen végződött ügyekre. Megszólalt Abdirizak Hassan is, aki a nashville-i szomáliai közösség vezetője. Szerinte Tennessee államnak nincs olyan programja, amely segítené a szomáliaiak beilleszkedését, és többen közülük a visszatérést fontolgatják a hazájukba. A közösségi vezető hangsúlyozta, a szomáliaiak nem kaptak olyan munkát, amiből például a lakbért ki tudnák gazdálkodni. A külügyminisztérium munkatársa (Todd Pierce) ugyanakkor úgy látta, hogy a letelepítési program jó hatással van Amerika külhoni megítélésére. Összefoglalva elhangzott, hogy kb. 150 ezer szomáliai él az USA-ban, inkább nagyvárosokban (pl. Nashville, Minneapolis). A bevándorlókkal összefüggésben veszélyforrásként említették a bandatevékenységet, valamint azt, hogy egy tucat fiatal szomáliai tért már haza, és csatlakozott iszlám terrorcsoportokhoz. Később a beszámoló visszatért a helyi problémák taglalásához. A helyi baromfifeldolgozó (Tyson Shelbyville Complex) kínálta munkalehetőséggel éltek legtöbben a bevándorlók közül, ám miután a közelmúltban három nagyobb iparvállalat is bezárt, 7-800 munkanélkülit hagyva maga után, a külföldről érkező munkavállalók nem keltettek szimpátiát a helyiekben. A riporter a tavalyi botránnyal zárta a beszámolót, amit az robbantott ki, hogy a munka ünnepe helyett egy muzulmán ünnepet tettek fizetett szabadnappá. Az összeállítást követően a műsorvezetők sajátos kommentárt fűztek az eseményekhez: Pat Robertson: „Megszakad a szívem Shelbyville lakóiért. Kemény helyzet, hogy ilyen sok ember jön egy ilyen kisvárosba.” Terry Meeuwsen: „Szerintem, ha valaki egy másik országba érkezik, hogy újra kezdje az életét, akkor neki kell beilleszkednie, és nem hozhatja magával a saját országát.” Pat Robertson: „A muzulmánok azonban sajnos ezt nem teszik meg. Ragaszkodnak a tradíciókhoz, a lábmosóhoz, a viseletükhöz, meg minden ilyesmihez.” Terry Meeuwsen: „Lecserélik a munka ünnepét egy iszlám ünnepre!?”
2
Pat Robertson: „Ez nevetséges. Ha valaki az Egyesült Államokba jön, itt a hálaadás, a karácsony és a munka ünnepe az ünnep, ezek a szokások. Ezeket át lehet venni, hogyha nekünk emigrálnunk kellene, hogyha mi mennénk Szomáliába, akkor mi vennénk fel az ő szokásaikat.” Terry Meeuwsen: „Hidd el, hogy át kellene vennünk a szokásaikat, mert különben…” Pat Robertson: „Mindegy, majd csak kialakul, mindenesetre a külügyminisztérium nemes dolgot tesz, és remélem, hogy sikeres lesz.” (23:25:53-23:26:49) A riportot és a kommentárt követően egy fiatalember megtérésének története és a záró ima adott keretet a műsorszámnak. A fentiek alapján, a szomáliai bevándorlókról készített riport nem nevezhető elfogulatlannak, ugyanakkor nem tekinthető törvénysértőnek sem. Etikai szempontból kifogásolható, hogy a szomáliaiakkal kapcsolatban gyakorta általánosítottak, a bevándorló csoportot pejoratív és dehonesztáló kifejezésekkel jellemezték (goromba, követelőző, bűnözésre hajlamos, képtelen integrálódni stb.). A megszólalók között nem szerepeltek érintett bevándorlók, csak egy másik városban élő közösségi vezető, akinek angol mondatait feliratozták (azt sugallva, hogy nem tud érthetően angolul beszélni). Mindezek mellett a szomorú helyzet értelmezésekor más tényezőket is említettek, a kormány és Tennessee állam kritikájaként elhangzott, hogy a migránsok számára nem állnak rendelkezésre a betelepülést segítő programok, jövedelmük nem teszi lehetővé az elfogadható körülmények kialakítását. Az összeállítást követő műsorvezetői reakciók és kommentárok, a riporttal ellentétben nem csak etikai szempontból kifogásolhatóak. Pat Robertson a vallási toleranciát nélkülözve egyes moszlim szokásokat, tradíciókat, valamint az ahhoz való ragaszkodást nevetségesnek tüntette fel, így az ima előtti lábmosást és a hagyományos viseletet. A műsorvezető a fenti rituálékat tekintette az integráció elsődleges akadályának, továbbá társával egyetemben megkérdőjelezte az iszlám ünnepek létjogosultságát. Kevéssé megengedő felfogásukat azzal a példával legitimálták, hogy amennyiben ők emigrálnának, ugyanúgy kénytelenek lennének a mohamedán szokásokat követni. A fentiek miatt megállapítható, hogy a műsorszám készítői, így különösen a műsorvezetők, a tényeket figyelmen kívül hagyva sztereotip, intoleráns és kirekesztő módon közelítettek az iszlám valláshoz, illetve annak követőihez. Az előzőekre tekintettel a Testület úgy véli, hogy a konfliktus etnocentrista bemutatási módja sérthette a szomáliai betelepülőket, továbbá általában a moszlimokat. A fentiek alapján felmerült, hogy a műsorszolgáltató a műsoregység közreadásával megsértette az Rttv. 3. § (3) bekezdését. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a 700-as Klub c. műsor egésze vallási nevelésre alkalmasnak minősül, ezért képernyőre kerülése előtt az Rttv. 5. § (2) bekezdése szerint erre fel kellett volna hívni a nézők figyelmét. A műsor szerkesztési gyakorlata, szemléletmódja, a műsorvezetők szerepvállalása egyértelműen vallási tartalommal átitatott, a társadalmi, politikai, kulturális események, hírek kommentálása során a vallási meggyőződés erőteljesen szerepet játszik. A fentiek alapján felmerült az Rttv. 5. § (2) bekezdésének sérelme is.
3
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Testület 2009. június 10-én kelt levelében tájékoztatta a műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításairól, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A műsorszolgáltató a felhívásnak 2009. június 25-én érkezett válaszlevelében tett eleget. A műsorszolgáltató nyilatkozata: A műsorszolgáltató álláspontja szerint a műsorvezető nem megkérdőjelezte az iszlám ünnepek létjogosultságát, hanem ismertette a Tysoon cégnél előfordult konkrét esetet. Az ATV úgy véli, hogy a Testület kiszakította környezetéből a műsorvezető kommentárját, hiszen Terry Meeuwsen megjegyzése nem szakítható el az előtte közölt összeállítástól, melyben az szerepelt, hogy a vitát az váltotta ki, hogy a „munka ünnepe helyett egy muzulmán ünnepet tettek fizetett szabadnappá”. A műsorszolgáltató szerint egyetlen olyan ország sincs, ahol az összes vallás ünnepnapja hivatalos ünnep lenne. A hivatalos ünnepek mindig igazodnak az adott nemzetek, kultúrkörök hagyományaihoz, ezért álláspontjuk szerint kizárt, hogy az erre történő rámutatás megvalósítaná bármely kisebbség megsértését. A műsorszolgáltató nyilatkozatában vitatta a Testület azon megállapítását, hogy „vallási toleranciát nélkülözve egyes moszlim szokásokat, tradíciókat, valamint az ahhoz való ragaszkodást nevetségesnek tüntette fel, így az ima előtti lábmosást és a hagyományos viseletet.” A Televízió szerint nem a muszlim vallás hagyományaival kapcsolatban hangzott el a „nevetséges” jelző, hanem a kialakult helyzetre vonatkozóan. Az ATV nem értett egyet azon kijelentéssel sem, hogy a „műsorvezető a fenti rituálékat tekinti az integráció akadályának.” A műsorvezető nem állította, hogy ezek lennének az integráció akadályai, hanem csupán rámutatott arra a közismert tényre, miszerint a muszlim vallásgyakorlat más vallásokhoz hasonlóan hordoz speciális megkülönböztető jegyeket. Köztudomású, hogy ezekhez mind Európában, mind az USA-ban a követőik ragaszkodnak, ez pedig önmagában vet fel beilleszkedési kérdéseket. A fentiek alapján a műsorszolgáltató úgy vélte, hogy nem áll meg, hogy az iszlám valláshoz sztereotip, intoleráns módon közelítettek volna. Ráadásul az egész műsorvezetői kommentár azzal zárult, hogy „mindegy, majdcsak kialakul, mindenestre a külügyminisztérium nemes dolgot tesz…” A műsorvezető tehát kifejezte reményét a pozitív végkifejletben, ezért semmilyen módon sem vádolandó kirekesztéssel, intoleranciával. A műsorszolgáltató nyilatkozatában azt is előadta, hogy a 700-as Klub c. műsorszám az USAban is mint közéleti magazin, hírműsor kerül sugárzásra, amely elsősorban az egyes bel- és külpolitikai eseményeket konzervatív, keresztény szemszögből mutatja be, de semmiféle vallási vagy világnézeti nevelést nem céloz. A Televízió álláspontja szerint mindegyik ilyen jellegű műsornál áttűnik szerkesztőinek világnézeti beállítottsága is. A 700-as Klub c. műsor esetén egyértelműen diszkriminatív lenne, ha feltüntetnék, hogy melyik világnézeti felfogás alapján készült. A Televízió úgy ítélte meg, hogy a műsorszámuk a kitekintésével, azzal, hogy a legnagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező állam polgárainak a szemszögéből vizsgál az egész világot érintő, aktuális eseményeket, üdítő színfolt a Magyarországon sugárzott műsorpalettán. A műsorszámban elhangzott vélemények, hírértékelések objektíve is
4
érdemesek arra, hogy – diszkriminatív hatósági megjelölés nélkül – a magyar nézőkhöz eljussanak. A műsorszolgáltató álláspontja szerint az ORTT-nek az Rttv. 31. § (1) bekezdésében részére előírt, a szólásszabadság védelme és biztosítása kötelezettségének teljesítéseként, ezt a műsorszámot védelmeznie kellene. A Testület álláspontja az Rttv. 3. § (3) bekezdésének megsértésével kapcsolatban: Az Alkotmány 61. §-a deklarálja a véleménynyilvánítás szabadságát. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog, mint a kommunikációs alapjogok ún. anyajoga szinte korlátozhatatlan alapjog. Kitüntetett szerepe miatt ugyanis igen kevés joggal szemben kell csak engednie. Az Alkotmány 61. §-ának rendelkezése szerint: „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” Az Rttv. az Alkotmánnyal összhangban alapelvi szinten rögzíti a műsorszolgáltatás szabadságát. Eszerint „a Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik.” Az Rttv. a műsorszolgáltatás szabadságának előírását követően ugyanakkor alapelvei között szabályozza azokat a követelményeket is, amelyek a műsorszolgáltatás gyakorlásának – ugyancsak alkotmányos jelentőségű – korlátját jelentik. Így az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdése is a műsorszolgáltatás szabadságának, ezen keresztül pedig a véleménynyilvánítás szabadságának médiajogi határát jelöli ki oly módon, hogy a benne foglalt követelményeknek a műsorszolgáltató tevékenysége során mindvégig teljesülniük kell. Az Alkotmánybíróság 1006/B/2001. számú határozatában - elutasítva a fenti rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - is részletesen kifejtette, hogy az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdései a véleménynyilvánítás, illetve a sajtó szabadságának egyik alkotmányos korlátozását jelentik. A 36/1994. (VI. 24.) számú AB határozat rögzíti ugyan, hogy a társadalomban megjelenő véleményeknek – adott esetben a szélsőséges véleményeknek – is teret kell engedni a véleménynyilvánítás szabadságának jegyében, hisz ezek is valós, létező álláspontok. A megjelenés egyben módot adhat arra is, hogy ezek ellen még hatékonyabban lehessen fellépni, és adott esetben tőlük elhatárolódni. Mindazonáltal a törvény szövege egyértelmű, azaz kifejezetten tartalmazza az alkotmányos rend tiszteletben tartása, az emberi jogok védelme mellett azt a kitételt is, hogy műsorszolgáltatásban megjelenő tartalmak nem lehetnek alkalmasak a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. Továbbá a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. A fenti esetekben ugyanis megállapítható az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdésének sérelme.
5
Az Alkotmánybíróság a 1006/B/2001. számú határozatában az Rttv. 3. § (3) bekezdése kapcsán is leszögezte: „A szabad véleménynyilvánítás a személyiség kifejezésének legközvetlenebb módja, ezért annak védelemben részesítése a demokrácia alapköve. A véleménynyilvánítási szabadság és az ezzel szorosan összefüggő sajtószabadság azonban…nem korlátlan és nem korlátozhatatlan.” Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában az Rttv. 3. § (3) bekezdése kapcsán kifejti, miszerint „ennek a tilalomnak a médiajogban alapelvi szinten történő rögzítése, illetve az előírás megszegése esetére meghatározott szankciók alkalmazásának a kilátásba helyezése az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány értékrendjével, annak erősítésével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető. A véleménynyilvánítási és a sajtószabadság (illetve az annak részét képező szerkesztési szabadság) nem abszolút érték, és nem terjed ki a jogsértő műsorok készítésére és sugárzására. A közérdekű kérdések vitája terén a szólásszabadság tág körű ugyan, viszont a közösségek és egyes tagjaik méltóságát durván sértő műsorok tilalma és szankcionálása ezeket is behatárolja. Azáltal, hogy a média a legszélesebb nyilvánosságot biztosítja a legkülönfélébb vélemények számára, és napjainkban ez képezi a legfontosabb információforrást, a szólásszabadság egyéb megnyilvánulási formáihoz képest a médiában megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek gondolkodására, a közvélemény formálására”. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megfogalmazta: „általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élő tudósítások meggyőző ereje sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének. A média tehát alapvető jelentőségű a véleménypluralizmus megjelenítésében, a közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb színtere, ezzel egyidejűleg azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy a személyeket, egyes társadalmi csoportokat (a kisebbségeket vagy adott esetben a többséget) sértő, kirekesztésre, diszkriminációra irányuló műsorszolgáltatásnak ugyanilyen súlyú negatív, beláthatatlanul káros hatása is lehet.” Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy „a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által védett személyhez fűződő jogok a törvény 75. § (2) bekezdése alapján magánszemélyeket - és szűkebb körben jogi személyeket - illethetnek meg. Az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdései a személyek mellett a közösségeket is védelem alá helyezik. A Ptk. 85. § (1) bekezdése értelmében továbbá a személyhez fűződő jogokat - szűk kivételekkel - csak személyesen lehet érvényesíteni. Az Rttv. azonban lehetőséget ad arra, hogy a társadalmilag káros tartalmakat közvetítő műsorszolgáltatók ellen - esetleg erre irányuló egyéni panasz hiányában is - a médiahatóság fellépjen. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Rttv. közösségek védelmére irányuló 3. § (3) bekezdése összhangban áll az Alkotmány és más alapvető törvények azonos tartalmú rendelkezéseivel, és nem korlátozza szükségtelenül vagy aránytalanul a véleménynyilvánítási és a sajtószabadságot. Az Rttv. 3. § (3) bekezdése tehát az emberi méltóságnak és az Alkotmánybíróság gyakorlatában abból levezetett „közösségek méltóságának” védelmét teremti meg. A Fővárosi Bíróság is - a 24.K.30820/2004/5. sz. ítéletében, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla 2.Ff.27.153/2004/7. számú ítéletével helyben hagyott {52/2004. (I.21.) sz. ORTT határozat kapcsán} - rámutatott arra, hogy az Rttv. 3.§ (3) bekezdésében foglaltakat, az Rttv. 3.§ (1) bekezdésében megfogalmazott szerkesztői szabadsággal, a szabad műsorszolgáltatással,
6
tágabb értelemben, a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve az információkhoz való jutás szabadságával összefüggésben értelmezi. A bíróság megállapította, hogy a (3) bekezdés valójában az (1) bekezdésben megfogalmazott szabad műsorszolgáltatás, szerkesztői szabadság, illetve a médiumokon keresztül gyakorolt véleménynyilvánítási szabadság korlátját jelenti. A kifejtettek alapján a bíróság az Rttv. 3.§ (3) bekezdésében foglaltak megsértését alapjogi összefüggésben értelmezte, ezért a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási szabadsága korlátozásának a jogszerűségét a szükségesség-arányosság kritériumrendszerében vizsgálta. „E szerint a véleménynyilvánítás alapjogára visszavezethető műsorszolgáltatási szabadság akkor kerülhet jogszerűen korlátozásra (szankcionálásra), ha egy másik alapjog védelme más módon nem érhető el. Ez adja a korlátozás szükségszerűségét. A korlátozás jogszerűségének azonban az is kritériuma, hogy arra arányos módon kerüljön sor: a szankcionálásban megnyilvánuló korlátozás akkor jogszerű, ha az elérni kívánt cél súlyához, fontosságához képest arányos”. Annak megállapításához, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása jelen esetben szükségszerű, vagyis a műsorszolgáltató ténylegesen megsértette-e az Rttv. 3.§ (3) bekezdésében foglaltakat, azt kell tisztázni, hogy az ATV 2009. március 29-én sugárzott 700as Klub c. műsorában elhangzottak minősíthetők-e az Rttv. 3. § (3) bekezdésben megjelölt „közösségek méltóságának” megsértéseként. A Testület leszögezi, hogy a szomáliai bevándorlókról készített riport nem nevezhető elfogulatlannak, ugyanakkor nem tekinthető törvénysértőnek sem. A Testület úgy véli, hogy az Rttv. 3. § (3) bekezdésének sérelmét a riportot követő műsorvezetői kommentárok alapozzák meg. A Testület nem vitatja a műsorszolgáltató azon kijelentését, hogy az összeállítás a Tysoon cégnél előfordult konkrét esetet ismertette. A Testület álláspontja szerint az iszlám ünnepek létjogosultságának megkérdőjelezése nem abban merült ki, hogy a műsorvezető kijelentette, hogy „lecserélik a munka ünnepét egy iszlám ünnepre”, hanem abban, hogy ezt nevetségesnek vélte. A Testület megítélése szerint a szövegkörnyezetből nem derül ki egyértelműen, hogy a muzulmán szokásokat vagy magát a kialakult helyzetet tekintette nevetségesnek a műsorvezető. A Testület azonban úgy látja, hogy bármelyik esetre is vonatkozik, mindenképpen sértő a muszlimokra nézve. A Testület álláspontja szerint a szomáliai bevándorlókkal szembeni intoleranciájukról adtak tanúbizonyságot a műsorvezetők, amikor a Shelbyville-i konfliktusos helyzet bemutatását követően együttérzésüket fejezték ki a város lakói iránt (Pat Robertson: „Megszakad a szívem Shelbyville lakóiért. Kemény helyzet, hogy ilyen sok ember jön egy ilyen kisvárosba.”). Elhangzott ugyan az is, hogy amennyiben ők emigrálnának, ugyanúgy „kénytelenek lennének a mohamedán szokásokat követni”. Ebből a kijelentésből azonban az következik, hogy a beilleszkedés akadályának egyértelműen a vallási szokásokhoz való ragaszkodást tartják. A Testület azon az állásponton van, hogy az integráció nem teljes mértékben attól függ, hogy a bevándorlók szakítanak hagyományaikkal, vallási szokásaikkal, ugyanis identitásuk megőrzése mellett is konfliktusmentesen új életet kezdhetnek egy idegen országban. A műsorvezetői kommentár valóban azzal a végszóval zárult, hogy „mindegy, majd csak kialakul, mindenesetre a külügyminisztérium nemes dolgot tesz, és remélem, hogy sikeres
7
lesz.” A Testület azonban úgy véli, hogy ez a kijelentés is azt sugallja, hogy a műsorvezető sajnálkozását fejezte ki a bevándorlók miatt kialakult problémás helyzettel kapcsolatban. A fentiek alapján a Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató kifogásolt műsora megsértette az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglaltakat, hiszen a műsorvezetők sztereotip, intoleráns és kirekesztő módú megközelítései sérthették a szomáliai betelepülőket, továbbá általában a moszlimokat. Rttv. 3. § (3) A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. A Testület álláspontja az Rttv. 5. § (2) bekezdésének megsértésével kapcsolatban: A Testület álláspontja szerint – az Rttv. 5. § (2) bekezdéséből következően – egy műsorszámot abban az esetben is e jellegének (vallási vagy világnézeti nevelés) előzetes feltüntetésével lehet közzétenni, amennyiben a műsorszámot nem elsődlegesen vallási vagy világnézeti nevelés céljából teszi közzé a műsorszolgáltató, azonban a műsorszám tartalmi vizsgálata kapcsán megállapítható, hogy az adott esetben alkalmas lehet a vallási, vagy világnézeti nevelésre. A műsorszolgáltató is elismerte, hogy a 700-as Klub c. műsor konzervatív, keresztény szemszögből mutatja be az egyes bel- és külpolitikai eseményeket, azonban hozzátette, hogy a műsornak nem célja a vallási nevelés. A Testület azonban úgy véli, hogy a szerkesztési gyakorlata, szemléletmódja, a műsorvezetők szerepvállalása egyértelműen vallási tartalommal átitatott, a társadalmi, politikai, kulturális események, hírek kommentálása során a vallási meggyőződés erőteljesen szerepet játszik, méghozzá olyan mértékben, hogy alkalmas a vallási, világnézeti nevelésre. Az Rttv. alapelvei között tárgyalt fenti törvényi előírás azt a követelményt is támasztja a műsorszolgáltatóval szemben, hogy amennyiben az adott műsorszám – tartalmát tekintve – alkalmas lehet a vallási, vagy világnézeti nevelésre, a műsorszolgáltatónak abban az esetben is e jellegének előzetes feltüntetésével lehet közzétenni. Tekintettel arra, hogy a műsorszolgáltató ezt elmulasztotta, a Testület megállapítja, hogy megsértette az Rttv. 5. § (2) bekezdését. Rttv. 5. § (2) A vallási vagy világnézeti nevelésre szánt, illetve arra alkalmas műsorszámot e jellegének előzetes feltüntetésével lehet közzétenni. A Testület által alkalmazott szankció: A szankcionálás alapját az Rttv. 3. § (3) és az 5. § (2) bekezdésének a megsértése tekintetében az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja jelenti: 112. § (1) Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, (…) valamint a műsorszolgáltatási szerződésben (…) előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti (…), a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére.
8
Az Rttv. 3. § (3) és az 5. § (2) bekezdésének sérelmét korábban nem észlelte a Testület az ATV Zrt. műsorszolgáltatásában, ezért a jelen esetben tapasztalt jogsértések miatt a Testület álláspontja szerint elegendő az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített jogkövetkezmény alkalmazása. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2009. július 20. Az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Majtényi László elnök
9
